udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
251
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-251
Névmutató:
Ágoston Hugó
2002. január 28.
A kormánypárt és az RMDSZ közötti protokollum megközelíthető kétséggel is, reménnyel is. A tavalyi megállapodásból ugyanis nem sok valósult meg. Az RMDSZ tartotta magát hozzá, és ennek köszönhetően a kormánypárt /PDS/ úgyszólván mindent keresztülvitt, amit csak óhajtott. Ezzel szemben a PSD nem tartotta magát a megállapodáshoz, és ígéreteiből jóformán semmi sem vált valóra. Reménykedni lehet, vélekedett Ágoston Hugó, mert a PSD és az RMDSZ ezután megyei szinten is együttműködik, továbbá hetente összeülő vegyes bizottság fogja figyelemmel követni, mi valósul meg és mi nem a megállapodásból. /Ágoston Hugó: Kétség is, remény is. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./2002. február 25.
A nemzetközi politikai köröket újabb konfliktus egyre valósabb lehetősége foglalkoztatja.A Bukarest–Moszkva–Chisinau háromszögben könnyen elfajulhatnak a dolgok. Románia nehézségei ebben az összefüggésrendszerben abból erednek, hogy igazából a posztdecembrista kormányok egyike sem tudta hova tenni sem a moldovai, sem az orosz problematikát – állapította meg Ágoston Hugó.Romániában még mindig tartja magát az a nézet, hogy az országnak egyesülnie kell "a Pruton túli testvérekkel". Egyetlen dolgot hagytak figyelmen, hogy az odaátiak nem akarják. /Ágoston Hugó: Veszélyes háromszög. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./2002. március 20.
A Pro Europa Liga a marosvásárhelyi "fekete márciusra" emlékezve az idén is megszervezte a márc. 24-ig tartó, A tolerancia és interkulturális párbeszéd hete elnevezésű rendezvénysorozatot. Ennek keretében bemutatták a Provincia 2000 című kötetet. A bemutatón a kötet szerkesztői és szerzői voltak jelen: Molnár Gusztáv politológus, a Budapesti Teleki Alapítvány kutatója, Marius Lazar szociológus, a kolozsvári Interkulturális Kutatóközpont elnöke, Ovidiu Pecican történész, Marius Cosmeanu szociológus és Ágoston Hugó, a Krónika főmunkatársa. A kiadvány "egy kötetre való cikk az erdélyi és a bánsági regionalizmusról". A két nyelven (ezer példány románul, ötszáz magyarul) megjelenő könyv a Provincia folyóiratban közölt írásokat tartalmazza. Molnár Gusztáv elmondta, lehet, hogy érdekes folyóirat a Provincia, de a nehézkes terjesztés miatt kevésbé ismert. "Romániában görcsös a ragaszkodás az egységes államhoz" – állapította meg Molnár Gusztáv. – Márc. 21-én Szatmárnémetiben bemutatják Salat Levente Etnopolitika – A konfliktustól a méltányosságig – Az autentikus kisebbségi lét normatív alapjai című könyvét. /Antal Erika: Megemlékeztek a fekete márciusról. A tolerancia és az interkulturális párbeszéd hete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./2002. május 6.
A közelmúltban nevezték ki a Román Rádiótársaság kuratóriumába Ágoston Hugót (57), Kacsó Sándor- és Hevesi Endre-díjas közírót, lapszerkesztőt. A vele készült interjúban leszögezte, hogy ő a kuratóriumban mindenekelőtt a romániai magyar nemzeti közösség érdekeit képviseli. A tizenkét tagú vezető testület egyetlen magyar tagjaként nem sokat tud tenni, fontos azonban már maga a jelenlét is.A magyar adásokat illetően két stratégiai elképzelés alakult ki: egyetlen huszonnégy órás adás megvalósítása, vagy pedig a területi adások fokozatos bővítése, megerősítése, hatósugaruk. /Irházi János: Cél a huszonnégy órás magyar nyelvű adás. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./2002. május 30.
A Dilema román lap közölte a beszélgetés Stelian Tanase politológussal, melyet Christian Ghinea készített. Kiderült, hogy 1983 és 1989 között minden telefonbeszélgetését leírták, tudta meg Tanase, miután elolvashatta a róla készült Securitate-dossziét. Az 1990-es években több incidens történt vele, amelynek során nyilvánvalónak tűnt számára, hogy továbbra is lehallgatják telefonjait. Most a titkosszolgálatok azt akarják megtudni két-három nappal előre, hogy Tanase kiket fog meghívni a tévé műsorába. Tanase sok emberrel találkozik, külföldiekkel, diplomatákkal is. Azt akarják tudni, hogy ő mint mond ezeknek a személyeknek. Tanase hangsúlyozta, hogy semmi rejtenivalója sincs, ugyanazt mondja mindenütt. Tanse szerint ezrek szerepelnek a szolgálatok lehallgatási listáin. A lehallgatásról panaszkodott Emil Constantinescu volt elnök is. Nyugatról figyelmeztetések érkeztek a volt szekuritátésokról, és arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat parlamenti ellenőrzése nem reális. Tanase hangsúlyozta: nem lehet a NATO tagja, aki ilyen durván megsérti az emberi jogokat. /Beszélgetés Stelian Tanase politológussal. Ágoston Hugo fordítása. = A Hét (Bukarest), máj. 30./2002. július 23.
Doina Cornea elolvasta szekus dossziéját, amelyik az ő követéséről szól, és - mint nyilatkozta - alaposan elcsodálkozott néhány kolozsvári kollégáján, akiről nem tételezte volna fel, hogy besúgta őt. Paul Goma írót nemrégiben Iliescu államfő békülékeny hevületében hazahívta, felajánlotta neki, hogy önkéntes száműzetéséből térjen haza Romániába. A román sajtóban gyűlölködő feltételezések láttak napvilágot ezt illetően. A "legilieszkánusabb újságok" egyike megdorgálta az elnököt, aki ki akar békülni egy ilyen pojácával, egy ilyen tehetségtelen emberrel, akit "az írószövetség egyik volt kisebbségi titkára, a heves magyar irredenta, Szász János támogatott". /Ágoston Hugó: Ellenállók, besúgók. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./2002. szeptember 19.
Az A Hét közölte magyar fordításban Ovidiu Pecican ismertetését. Megjelent a tíz kötetre tervezett A románok története /Román Akadémia, Bukarest, 2001/. A munkálatokat Dan Brindei és Virgil Candea akadémikusok irányították, akik Ceuasescu rendszerét is kiszolgálták. Ceausescu meg akarta teremteni a múlt kanonikus, nacionalista változatát. A megjelent köteteteket alacsony röptű és tradicionalista koncepció fogja össze, hangsúlyozta Ovidiu Pecican. Ezek a kötetek a román történelem nacionalista verzióját adják, ortodox alapú, államközpontú és heroizáló szemléletű. Egy dák nép azonosításának érdeke, és állami létének ráillesztése nagyjából Románia mai területére a történelmi valóság semmibe vétele, nem meggyőző történelmi manipuláció. /Ovidiu Pecican: A románok nacionalista és konzervatív története. Fordította: Ágoston Hugo: A Hét (Bukarest), szept. 19./2002. szeptember 24.
A román közszolgálati rádió erdélyi magyarokat gyalázó vasárnap hajnali műsora a kormánypárt stábjának beiktatása után mintha csitult volna. A korábban hetente megszólaltatott hadtörténész heteken át nem jutott mikrofonközelbe, aztán szeptemberben ismét tobzódhatott magyarellenességében. Ezúttal a bécsi döntést követő magyar attrocitásokat ecsetelve Wass Albert és társai "bűntetteit" sorolva követelte: tüntessék el a neves író szobrait, emléktábláit Erdélyben, de a nevét viselő iskolát is vonják felelősségre. Ferencz L. Imre újságíró megkérdezte, az RMDSZ-nek van-e tudomása arról, hogy milyen vádakkal illetik a magyarságot a közszolgálati rádióban? Az RMDSZ képviselője tiltakozott-e uszítás, történelemhamisítás ellen? Az igazgatótanács korábbi RMDSZ-es tagja ezt nem tette meg. S történt mindez azután, hogy CV Tudor Iliescut és Nastasét mocskoló kijelentései, antiszemita és idegengyűlöletet szító hangneme és üzenete okán az Országos Audiovizuális Tanács felfüggesztette az OTV sugárzási jogát. Egyébként az OAT-nek is van magyar tagja. /Ferencz L. Imre: Az OTV rádiós társa? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./ Ferencz L. Imre írására felelt Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja és Ágoston Hugó, a Román Rádiótársaság igazgatótanácsának tagja: mindketten többször felhívták a rádió vezetésének a figyelmét az inkriminált műsorra. A rádió elnök- vezérigazgatója szóbeli ígéretet tett rá, hogy a román rádióban ez a hang többé nem fog előfordulni. /Gyors választ kaptunk - fontos kérdésben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ 2002. szeptember 30.
Szept. 28-án díjkiosztással zárult a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ hagyományos őszi tábora. Az Árkoson tartott szakmai tanácskozásra látogatott szept. 28-án az RMDSZ szövetségi elnöke, Markó Béla, aki megerősítette, hogy a MÚRE és az RMDSZ között nem alá-fölérendeltségi viszony, hanem partnerkapcsolat létezik. Markó megígérte, hogy ezentúl az RMDSZ szakemberei révén idejében eljuttatja a sajtónak az őt közvetlenül érintő jogi szabályozásoknak a tervezetét, lehetőséget teremtve arra, hogy a szakma előterjeszthesse javaslatait a készülő jogszabályozások kapcsán. A MÚRE és az RMDSZ korábban megállapodott abban, hogy az Illyés Közalapítvány pályázatokat elbíráló romániai alkuratóriumának sajtószaktestületébe fele-fele arányban küld szakembereket, Markó ezt most megerősítette. Kelemen Attila, a Transindex c. internetes újság főszerkesztője a világhálós lapkészítés világát vázolta. Gáspárik Attila az Országos Audiovizuális Tanács tagja a testület munkáját ismertette. Kövér Tamás a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében, Iván Károly a Határon Túli Magyarok Hivatala képviseletében tolmácsolta jókívánságait. Csép Sándor elnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök nyújtották át a következő elismeréseket: közéleti újságírás-díj: Ágoston Hugó (Krónika), életmű-díj: Vári Marianna (Marosvásárhelyi rádió), művelődési-díj: Ferenczes István (Székelyföld), fotós-díj, egész életpályája elismeréseként: Nagy P. Zoltán (Hargita Népe), rádiós-díj, egyéni teljesítményért: Oláh Gál Elvira (Bukaresti rádió), csapatmunkáért, a Rejtett világok c. műsorukért: Gergely Zsuzsa és Szuszámi Zsuzsa (Kolozsvári rádió), televíziós díj, egyéni teljesítményért: Balázs János (Román televízió magyar adása), csapatmunkáért, a Forgóajtó c. műsorukért: Gelmacean Vígh Emese, Sebesi Karen Attila, Kovács Zoltán, Kovács Ilonka, Pintican Tibor (Román Televízió kolozsvári stúdiója), Tomcsányi-díj: Sármási Bocskai János (Marosvásárhelyi rádió), riport-díj, sokévi faluriportjaiért: Kisgyörgy Zoltán (Háromszék), különdíj: Huber András (Dés), Pro Amicitia-díj: Mircea Toma (Academia Catavencu). /(benkő): Árkoson találkoztak az újságírók. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept.30./2002. október 3.
Vajnovszki Kázmér évtizedek óta bukaresti lakos volt. Nagyváradon 1946-48 között szerkesztette az Új Életet, ezután bukaresti lapok munkatársa lett. Az A Hét hetilaptól ment nyugdíjba, de azután is írt a nagyváradi Erdélyi Naplóba és a kolozsvári Krónikába. Még szept. 17-én megírta cikkét a Krónikának, melyet Ágoston Hugónál beírt a számítógépbe, majd elküldte írását. Ez az utolsó cikke szept. 21-én megjelent a Krónikában. Aznap Vajnovszki Kázmér az utcán összeesett és meghalt. Szept. 25-én, temetésén Ágoston Hugó búcsúztatta. /Ágoston Hugó: Kollégánk halálára. = A Hét (Bukarest), okt. 3./2002. október 30.
Három évvel ezelőtt, 1999. okt. 30-án jelent meg a Krónika napilap első száma és már túl vannak a kilencszázadik lapszámon is. Addig olyan lap, mint a Krónika, nem volt. Céljuk a tárgyilagos tájékoztatás. /Ágoston Hugó: Három év Krónikája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./2002. november 2.
Markó Béla költő, a Látó főszerkesztője 1976-ban került az Igaz Szóhoz, ahol hosszú évekig együtt dolgozott Székely Jánossal, Gálfalvi Györggyel, Nemes Lászlóval és Jánosházy Györggyel is. Markó tudja, hogy a diktatúrában kit mivel és hogyan kényszerítettek arra, hogy "letegye a garast", megpróbálták mindenkivel a lojalitási nyilatkozatokat megíratni. A Szekuritáté figyelte munkájukat. 1989 előtt mindennek ellenére az irodalmi szerkesztőség menedék volt. Az írónak még a legrosszabb körülmények közepette is megvolt a lehetősége, hogy áttételesen kimondja azt, amit ki kell mondani, és aki tisztességes író volt, az megkereste erre a lehetőséget. Ebben az időben nagy szerepük volt az irodalmi köröknek. Azóta megváltozott az író helye a társadalomban. Azok az írók, akikre a közösség 1989 előtt lélegzet-visszafojtva figyelt, most úgy érzik, hogy nem figyelnek rájuk. Markó ezt nem tartja jónak. Fölborult az értékrend, az író ma nem érzi jól magát ebben a világban. Jelenleg csak négyszáz-ötszáz példányban jelennek meg verseskönyvek, s ennek is ha a felét el tudják adni, az jó. Kivételek természetesen vannak. És ugyanez a helyzet a prózával is. Markó hangsúlyozta: a magyar szépirodalmi könyvkiadás 1989 után meghalt volna, ha a magyar állam nem különített volna el az ott könyvtámogatásra szánt költségvetési összegből egy részt a határon túli könyvkiadásra. Lassan sikerül elérni, hogy a román művelődési minisztérium arányosan támogassa a kisebbségi könyvkiadást is. Továbbá a Kisebbségi Tanácstól a kisebbségi szervezeteknek juttatott összegből immár második alkalommal pályázatra különítettek el egy bizonyos összeget. /Ágoston Hugó: Az író dilemmája: van-e tovább a pályán. Interjú Markó Béla költővel, a Látó főszerkesztőjével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./2003. február 13.
Febr. 11-én Markó Béla szövetségi elnök a Román Közszolgálati Rádió igazgatótanácsával folytatott megbeszélést. Jelen volt Borbély Melinda, a kisebbségi adásokért felelős főtitkár-helyettes és Ágoston Hugó igazgatótanácsi tag is. A találkozón megvizsgálták a sugárzás fejlesztésének, valamint a magyar nyelvű adásidők kiterjesztésére, illetve a területi stúdiók autonómiájának bővítési lehetőségeire vonatkozó kérdéseket. /A közszolgálati rádió megreformálásának lehetőségeiről tárgyaltak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./ 2003. február 21.
Günter Verheugen, az Európai Bizottság bővítési főbiztosa Bukarestben kijelentette, hogy nem romlottak Románia csatlakozási esélyei. A főbiztos febr. 20-án Bukarestben Adrian Nastase miniszterelnökkel és a kormány számos tisztségviselőjével folytatott megbeszélést, emellett részt vett a kormány rendes heti ülésén. A főbiztos szerint a 2007-es dátumot azonban csak akkor sikerülhet betartani, ha a kormány képesnek mutatkozik a belső reformok keresztülvitelére. Az EU-biztos a teendők közé sorolta a gazdasági és közigazgatási reformokat, a korrupció elleni harc fokozását. /Ágoston Hugó: Günter Verheugen derűlátó. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./2003. március 8.
A kormány megküldte a parlamentnek a nemzetbiztonsági törvénycsomag tervezetét. A kormány által kidolgozott nemzetbiztonsági törvénytervezet veszélyforrásként tekinti a nacionalizmust és az autonómiatörekvéseket, és bünteti az államtitkok birtoklását. Jelenleg a hírszerző szolgálatok csak az ügyész engedélyével hallgathatnak le különböző személyeket. A kormány tervezete szerint a jövőben ezt külön jóváhagyás nélkül is megtehetik, ha úgy ítélik meg, hogy a nemzetbiztonság ezt megkívánja. A tervezet a nemzetbiztonságot fenyegető cselekedetek közé sorolja a szuverenitás korlátozását vagy elfojtását, államtitkok átadását idegen államoknak vagy szervezeteknek, államtitkok megszerzését vagy birtoklását, a gazdaság aláaknázását, a korrupciót, a terrorizmust, a fajgyűlöletet, a szeparatizmust és az autonómiát célzó törekvéseket, a kábítószer-kereskedelmet, a nagyarányú adócsalást, kommunikációs rendszerek feltörését, illetve az európai közösség gazdasági érdekei ellen irányuló tetteket. Kötelezik a magán- és jogi személyeket is, hogy kiadják azokat az információkat, amelyek a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az államtitkokat "bírósági okokból" át lehet minősíteni, és nyilvánosságra lehet hozni. A tervezet szerint hét intézmény lát el a nemzetbiztonsággal kapcsolatos feladatokat: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Külpolitikai Hírszerző Szolgálat (SIE), a Kormányőrség (SPP), a Különleges Távközlési Szolgálat (STS), valamint a védelmi, bel- és az igazságügyi tárca./Sz. L.: Veszélyforrás az autonómiatörekvés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Ezek szerint "(megint és mindig) lehallgathatnak, ellenőrizhetnek, követhetnek - hiszen fogalmam nincs, kicsoda és milyen alapon dönti el, hogy helyzet van, vagy nincs helyzet" - írta Ágoston Hugó. Ez a tervezet továbbá tiltja az "autonómiára irányuló akciókat" is. Ez tehát korlátozza a magyar nemzeti közösség politikai törekvéseit. /Ágoston Hugó: Biztonság! = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./2003. április 23.
Ritka dolog történt: a civil társadalom egyik intézménye, a Romániai Helsinki Bizottság, román nevének rövidítésével az APADOR, pert nyert a Legfelsőbb Bírósághoz tartozó ügyészség ellen. A végleges ítélet nyomán az országos főügyésznek ezután kötelessége átadni az APADOR "saját használatára" az állampolgárok bármiféle megfigyelésére, jobbára telefonjuk lehallgatására vonatkozó közérdekű információkat. Potenciális lehallgatottak sokan vannak ebben az országban. A lehallgatások fő megrendelőinek és haszonélvezőinek, vagyis a titkosszolgálatoknak, főleg a Román Hírszerző Szolgálatnak az évi jelentéseiből félreérthetetlenül kiderül az is, hogy a magyarokat gyanús elemeknek és az állambiztonságra nézve lehetséges veszélyforrásnak tekintették, s ez csak a legeslegutóbb szakadt meg. Az APADOR-t kezdettől fogva foglalkoztatja a kisebbségjogi problematika. /Ágoston Hugó: Szívünk szerint: APADOR. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./2003. június 3.
A világ szabadkőművességének több vezéralakja is részt vett a hét végén azon az ünnepségen, melyet az Elfogadott Óskót Rítus (RSAA) romániai újraélesztésének tizedik évfordulója alkalmából tartottak. A vendégeket Ion Iliescu államfő és Adrian Nastase miniszterelnök is fogadta. Az esemény legrangosabb vendégének Fred Kleinknecht, a skót rítusú szabadkőművesek Washingtonban székelő szuverén főparancsnoka számított, akit máj. 30-án Ion Iliescu államfő, máj. 31-én pedig Adrian Nastase miniszterelnök is fogadott. A titokban tartott államfői fogadáson Fred Kleinknecht a legmagasabb román állami kitüntetést, Costel Iancu romániai szuverén nagymester, a Legfelsőbb Tanács vezetője pedig az állami kitüntetések egy alsóbb fokozatát vehette át. Az eseményen Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke is részt vett.A Ziua értelmezése szerint a szabadkőműves vezetők és az állami vezetők egyértelműen Costel Iancu mellett tették le a garast abban a legitimitási vitában, melyet Iancu a Franciaországban élő, magyar származású André Szákváryval folytat. Utóbbi a kommunizmus idején külföldön életben tartott hagyományos román szabadkőművesség, Marcel Saphira és Dan Amadeo-Lazarescu vonalát követő Legfelsőbb Tanács vezetőjének tekinti magát. A vita lezárását jelzi az a tény, hogy a tavaly elhunyt Dan Amadeo-Lazarescu halála előtt megvonta a támogatást Szákvárytól, a hét végi bukaresti ünnepségen pedig Costel Iancu a Franciaországban élő Marcel Saphira jobbján jelent meg. A román szabadkőművesek között tovább létező törésvonalakat jelzi, hogy a kétnapos ünnepségnek csak az első napján vett részt Gheorghe Comanescu, a Román Nemzeti Nagypáholy (MLNR) nagymestere. Rosszallását az is kiválthatta, hogy az általa vezetett nagypáholy megalakulásának - néhány hónappal ezelőtti - tizedik évfordulóját lényegesen szerényebb külsőségek közepette ünnepelték. /Gazda Árpád: Kitüntették a szabadkőműveseket ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./ A szabadkőművesség megőrizte erejét és befolyását a világ nagy folyamatainak menetére, néha megmutatja magát. A szabadkőművesek befolyásukkal kétségtelenül meghatározó szerepet játszottak és játszanak az új világrend kialakulásában. A szabadkőműves világelit bukaresti rendezvénye, a bukaresti parlamentben megrendezett színpompás évfordulós ünnepség, az egyik legfontosabb rítus szuverén főparancsnokának, tehát világelsőjének részvétele jelzi, elvált, hogy ki az úr a páholyban. Az elfogadott, immár egyedüli és legitim román szabadkőműves vezető Costel Iancu, nem pedig a magyar származású, négy különböző nemzetiségű nagyszülőtől származó, francia állampolgár André Szákváry. A szabadkőműves vezetőket az államelnök és a kormányfő a nyilvánosság teljes kizárásával fogadta. Titkosak voltak a tárgyalások is. /Ágoston Hugó: A titokzatosság ereje. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./2003. augusztus 28.
Ion Iliescu államfő őszinte meggyőződésből tette botrányos kijelentését a Háárec című izraeli lapnak adott nyilatkozatában, melyről annak idején beszámoltak a lapok. Utólag Iliescu az izraeli újságot hamisítással vádolta, azonban ez nem áll, a hangszalag a bizonyíték. Nem hajlandó kijelentésére viselni érte a felelősséget. Azóta a Demokrata Párt javasolta Iliescu Románia elnökének tisztségéből történő felfüggesztését. Jellemző, hogy amikor a kormány adott ki olyan közleményt, amely szerint Romániában nem volt holokauszt, nem volt az országban felzúdulás. Iliescu ellenfeleit ugyanis elsősorban Iliescu politikai jövőjének ellehetetlenítése érdekli és csak másodsorban a történelmi igazság. /Ágoston Hugó: Ha menni kell, menni kell. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./ Az Iliescu-interjú hangfelvételének közzétételével válaszolt a román államelnöki hivatal közleményére a Háárec aug. 26-i száma. Miután a hivatal az interjú szövegének meghamisításával vádolta az izraeli lap szerkesztőségét, Ion Iliescu kijelentette: többé nem kívánja kommentálni az ügyet. Az Izraelben megjelenő Viata Noastra című román nyelvű napilap főszerkesztője, Nando Mario Varga felkereste az izraeli Háárec napilapban másfél hónappal ezelőtt megjelent Iliescu-interjút rögzítő újságírót, a román anyanyelvű Grig Davidovicsot. Az interjú készítője közölte Vargával: a beszélgetés minden szavát hangszalagra rögzítették. A Háárec újságírója szerint annak idején Iliescu is kézhez kapta a kazettákat, és semmi ellenvetést nem tett. A fordítás hitelességét pedig mind a Háárec, mind a Viata Noastra szerkesztőségében mindkét nyelven tökéletesen beszélő újságírók megfelelőnek találták. Ion Iliescu államfő szerint ugyanis a Háárec "előre gyártott szöveget jelentetett meg, amelyben kiforgatták a szavait", és amelyhez az interjúalany nem adta beleegyezését. Az újság feltette a kérdést: miért várt Iliescu több mint egy hónapot az interjú megjelenése után az abban közöltek letagadásával? A Háárec Iliescu számos korábbi "aranymondását" hozta most nyilvánosságra, amelyek közül talán a legismertebb Michael Guest, az USA bukaresti nagykövetének három hónappal ezelőtti letorkolása. Akkor az amerikai diplomata felvetette a Romániát behálózó korrupció elleni harc szükségességét, mire az elnök kijelentette: "Milyen jogon bírálnak egy régi, európai országot annak az Amerikának a polgárai, amely alig néhány száz éve létezik államként?" A nagykövet tiltakozását követően Iliescu akkor is a sajtóban megjelentek pontatlanságára hivatkozva próbált kibújni a felelősség alól. /Junger Ernő, Tel-Aviv: Megvetik Ion Iliescut. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./2003. szeptember 24.
A román nacionalisták számára kedvező légkör alakulna ki, Budapest és Bukarest között pedig feszültségek keletkeznének, ha az RMDSZ megszakítaná együttműködését a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) - fejtette ki a Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez intézett nyílt levelében három romániai közéleti személyiség. A levelet Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Bíró Béla egyetemi tanár és Ágoston Hugó újságíró írta alá. Az aradi Szabadság-szobor helyreállításának visszautasítása kétségtelenül az együttműködési megállapodás megszegését jelenti - fejtik ki a levélírók, emlékeztetve ugyanakkor arra, hogy a magyar partnerekkel kötött korábbi megállapodásokat 1990-től kezdve a különféle román politikai alakulatok folyamatosan megszegték. Az állami magyar egyetem létrehozásának visszautasítása majdnem a fenti szövetség szétszakadásához vezetett 1998-ban. Mindezek ellenére az RMDSZ-nek sikerült fenntartania a szövetséget politikai partnereivel. A levélírók szerint az aradi Szabadság-szobor kérdése a legkevésbé fontos azok közül, amelyek valaha is az RMDSZ politikai egyezményeit veszélyeztették. A kormánypárttal fennálló megállapodás felmondása kedvezne a nacionalista erőknek, megakasztaná az RMDSZ további terveit, feszültség keletkezne Románia és Magyarország között. /Ellenzik az RMDSZ-SZDP protokollum felbontását. Romániai személyiségek nyílt levele Markó Bélához. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./2003. október 9.
Az RMDSZ végre hivatalosan is tiltakozott Adrian Paunescu magyarellenes tévéműsora ellen. Ágoston Hugó szerint Adrian Paunescu gyalázatos hazugságaival "kisiklatta a román-magyar megbékélés ígéretesen induló vonatát. Persze nem egyedül, hisz vezető román államférfiak támogatják". Adrian Paunescut bíróság elé lehetne állítani. Nem a szenátort, mert őt a mentelmi jog védi, de a műsorvezetőt. "Ugyanis az uszítás, az etnikai izgatás törvénybe ütközik, és a törvénynek a személyek fölött kell állnia." /Ágoston Hugó: "Valahányszor a történelem ismétli önmagát, felmegy az ára." = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./