Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 57 találat lapozás: 1-30 | 31-57

Névmutató: András Mihály

2013. július 5.

István, a király: egyszeri és megismételhetetlen
Több százezer néző előtt mutatták be 2003. július 5-én az István, a király című rockoperát a csíksomlyói nyeregben. Hetekkel azelőtt megkezdődtek a készülődések, az utolsó tíz napban pedig éjjel is zajló próbáknak is szemtanúi lehettek a helybéliek. Az előadás napján autók hosszú sora kanyargott be Csíkszeredába több irányból, az Erdély minden szegletéből és Magyarországról érkezett nézők a helyiekkel együtt vonultak ki aztán az előadás helyszínére. A tömeg együtt lélegzett, együtt énekelt a színészekkel, a máig emlékezetes eseményt elevenítjük most fel.
A kilencvenes évek előtt Romániában betiltott – hallgatásáért büntetés járt –, ám mégis hallgatott István, a király rockoperát húsz évvel az ősbemutató után, 2003. július 5-én mutatták be Csíksomlyón, először Erdélyben. A jelenlevőknek életre szóló élményben volt részük. „A részletekre nem, de arra emlékszem, hogy nagyon meg voltam hatódva, és olyan szép volt” – mondta el egy, akkor a húszas évei elején járó résztvevő.
Az előadás rendezője és koreográfusa Novák Ferenc (Tata) volt, aki az ősbemutató koreográfiáit is készítette, asszisztensei Orză Călin és Novák Péter. Az eredeti szereposztásból Csíksomlyón Vikidál Gyulát (Koppány szerepében) és Varga Miklóst (István király) láthatta az erdélyi közönség, az öreg regős szerepében az opera szövegkönyvírója, Bródy János lépett színpadra. Sarolt szerepét Kovács Kriszta játszotta, Gizellát a székelyudvarhelyi származású Fazakas Júlia alakította. A táncjelenetekben a Honvéd Táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, valamint a helyi tánccsoportok fiataljai voltak láthatók.
A szervező Ezer Székely Leány Alapítványt 2002 novemberében keresték meg a magyarországi szervezők, hogy kérjék fel az együttműködésre. A produkció 30 millió forintba került, a fővédnökséget Mádl Dalma, az akkori köztársasági elnök felesége vállalta. „Karácsony körül ültünk össze – Boros Karcsi bácsi elnök, Gergely István tiszteletbeli elnök, Lőrinczi Annamária könyvelő, Süket Levente titkár, Lakatos Imre tag, András Mihály tag, Orbán Károly tag és jómagam –, és eldöntöttük, hogy megszervezzük a fogadásukat. A következő tárgyalás március elején volt, akkorra már kristályosodott, hogy ők mit tudnak csinálni, és mi mit vállalunk. Negyven szereplő jött, technikusokkal együtt nyolcvanan voltak. Az alapítvány szervezte be a statisztákat, 120 személyt. Mi biztosítottuk tíz napon keresztül a szállást, étkeztetést” – emlékezett vissza Székely Antal, az alapítvány alelnöke. „A szponzorokhoz én jártam, olyan is volt, hogy kirakott. Amikor lejárt az egész, következtek a bajok, mert még egy év múlva is tartoztunk a szállásköltségekkel, aztán hála Istennek ki tudtuk fizetni. Sokan segítettek, az is igaz, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács is támogatott.”
A rockopera bemutatásával már korábban próbálkoztak. „Tíz évvel korábban, a kilencvenes években az előkészületi munkálatok már elkezdődtek, a felek elviekben megegyeztek, végül az egyház meggondolta magát, és tiltakozni kezdett ellene. Aztán következtek az egymásra mutogatások. Igazából az volt a félelmük, hogy ha itt bemutatják a rockoperát, akkor a székely népben felforr a vér, és előveszi a bicskát, fejszét. Ennek az ellenkezője bizonyosodott be tíz évre rá, hogy a székely nép tud fegyelmezetten viselkedni, sőt példamutatóan. Lelkileg, szellemileg, érzelmileg feltöltődve jöttek le az emberek” – ezt már Gergely István mondta, az alapítvány tiszteletbeli elnöke. Hozzátette, a templomban, a csíksomlyói plébánián hatalmas volt a felfordulás, mert az egyházi kellékeket elvitték az előadáshoz. Az egyetlen konfliktushelyzet talán az volt, amikor a Tordát alakító Novák Péter „megbérmálkozott fent a hegyen”, azaz – a visszaemlékezések szerint csicsói legényektől – kapott egy pofont, de utána nem volt gond.
A közönség létszámát illetően többféle adat is megjelent utólag, de átlagban 350 ezer nézőről számoltak be a szervezők, az akkori krónikák. „Nagyon nagy élmény volt” – fogalmazott Boros Károly nyugalmazott főesperes. „Nagy készülődés volt, sok mindent hoztak magukkal, de sok mindent itt helyben kellett megoldjunk. Még az utolsó éjszaka is két órakor tárgyaltunk a vezetőséggel. Végül jól sikerült, hála Istennek, óriási élmény volt, rengetegen eljöttek. Két óra alatt értem le autóval a gimnáziumig. A felülvigyázóinknak, a rendőrségnek valaki feltette a kérdést, hogy tudtak volna-e tenni valamit, ha mozdulás lett volna, és mondták, hogy tehetetlenek lettek volna. Valaki belügyes kérdezte az egyik kuratóriumi tagunkat, hogy miért éppen itt Somlyón rendeztük. És ő nagyon talpraesetten, székely mentalitással – a politikát kizárva – azt felelte, hogy itt nagyon jó az akusztika.”
A somlyói egyházközség – Csíksomlyó, Csobotfalva, Csomortán – akkori tánccsoportjából 30-40 fiatal statisztált az előadásban. „Még éjszaka is folytak a próbák. Aztán amikor Tata meglátott, mondta, hogy gyorsan vigyük haza a gyerekeket, hisz 8 éves gyerektől 25 évesig vettek részt. A vízcsapon is István, a király folyt még utána hónapokig. A gyerekek belelkesedtek, a faluból is nagyon sokan segítettek, traktorokkal húzatták ki az autókat, fel kellett szerelni az emelvényeket. Sokáig kitartott ez az élmény. Jó, összefogó ereje volt itt a faluban. A felügyeletben fiatal házasemberek vettek részt, mindenki lelkesedett, a falu apraja-nagyja kivette a részét, mintha kicsit Nagy-Magyarország ide költözött volna” – idézte fel Lakatos Imre táncoktató, az alapítvány tagja. „Már besötétedett, amikor kezdődött a rockopera, és mikor felkapcsolták a fényeket, rendesen megijedtünk, hogy mennyien vannak. De nem csak mi, rendezők, hanem a színészek is. A fiam épp Varga Miklós mellett volt statiszta, és mondta, hogy érződött rajta, hogy lámpalázas lett hirtelen.”
Varga Miklós így emlékszik vissza: „Az egyik legjobb István, a király-előadás részese lehettem ott Csíksomlyón, pedig már voltam részese néhánynak határon innen és határon túl is. Mindközül az a 2003. július 5-ei előadás az, ami a legemlékezetesebb számomra. Nemcsak azért, mert akkor járt Erdélyben először az István, a király, hanem mert az ott lévő ötszázezer ember együtt lélegzett, együtt énekelt a szereplőkkel, és ez egy fantasztikus élmény volt.”
Nosztalgiaest a Tilosban
Az István, a király! rockopera csíksomlyói bemutatója tizedik évfordulója alkalmából a csíkszeredai Tilos Kávéház nosztalgiaestet szervez pénteken 19 órától a kávéházban, ahol előbb levetítik a koncertet, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor.
Varga Miklós Csíkszeredában
Szintén a tizedik évforduló alkalmából hívta meg a csíkszeredai 5 Kutya vendéglő Varga Miklóst, akinek előadóestjére vasárnap 19 órától kerül sor. Az est vendége lesz Méry Péter is, a Határtalan dal szerzője.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

2014. augusztus 15.

Erdélyi és magyarországi turnékkal kezd a Hargita együttes
Rövid vakáció után augusztus 16-án egy szentábrahámi előadással kezdi újabb évadját a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes – tudtuk meg András Mihály igazgatótól.
A csíkszeredai csapat egyelőre nem készül újabb folklórműsorokkal, mivel az előző évad ilyen szempontból rendkívül termékeny volt, és nem játszottak ki mindent – véli az együttes vezetője.
„Sok tartalékműsorunk van, mint például a Vándorúton, A sóvidéki kalapács, a Madéfalvi veszedelem és a Júlia szép leány. Ezeket igénylik sokan, a János vitézt is kérik még, így felesleges, hogy a próbatermekben töltsük az időt, ehelyett turnékra készülünk. – hangsúlyozta András Mihály. – Persze azért az új műsorokra is gondolunk, legalábbis terv szintjén. Jelenleg a gyergyói származású Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza igazgatójával egyeztetünk, aki az Örökségünk című előadásunk zenei szerkesztője volt. Az új évadban mindenképpen szeretnénk Kelemennel egy előadást készíteni, ennek a koreográfusa valószínűleg Szűcs Gábor lesz.”
Szentábrahám után augusztus 30-án a Gyimesekben, a 9. Csángó Túrós Puliszka Fesztivál keretében lépnek fel, az eseményről közvetít a Román Televízió bukaresti stúdiójának magyar adása is.
Szeptember 12-én egy több mint kéthetes turnéra indulnak Magyarországra. A Vándorúton, a János vitéz és az Örökségünk című műsorokkal szerepelnek több mint tíz helyszínen, többek között Budapesten a Művészetek Palotájában (Müpa), a Nemzeti Táncszínházban, a Hagyományok Házában, valamint Mórahalmon és Szegeden.
Októberben és novemberben az együttes a kiemelt programjaira készül. Október 16. és 19. között az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozójának a Hargita együttes lesz a házigazdája. „Fontos Csíkszeredának ez az esemény, mert éppen a 10. találkozóról van szó, ilyenkor a hivatásos együttesek a legerősebb oldalukat szokták mutatni, másfelől ez a rendezvény számunkra szakmai fórumként működik” – mondta az együttesvezető.
Az Erdélyi Prímások Találkozóját november 13–14-én szervezik, ezzel kapcsolatosan András Mihály kiemelte, hogy tavaly Pávai István zenekutató közreműködésével új lendületet kapott a rendezvény. Idén is meghívják a szakembert, hogy az adatközlő prímások napját segítse, moderálja. Még egy kiemelt meghívottra számítanak, Pál István (Szalonna), a Magyar Állami Népi Együttes prímása is jelezte, hogy ott lesz a rendezvényen. A kárpátaljai származású zenészt legutóbb a Fölszállott a páva népi tehetségkutató műsorban hallhatták muzsikálni a népzene kedvelői.
Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)

2014. szeptember 1.

Negyvenötödik évforduló csángókkal a főszerepben
Nem tortát, hanem puliszkát készített 45. éves fennállásának évfordulójára a Román Televízió bukaresti magyar nyelvű adásának stábja, ugyanis részt vettek a Hidegségen szombaton és vasárnap lezajlott Csángó Túros Puliszka Fesztiválon.
Az ünnepeltek sem érkeztek üres kézzel. Olyan felvételeket hoztak el, amelyeken a csángók voltak a főszereplők. Szombat délután nemcsak pusztán levetítették a stúdiójuk által az idők során a gyimesiekről készített felvételeket, hanem ezeket arra használták fel, hogy megszólaltassák a filmkockákon szereplőket.
„Célunk az volt, hogy a régi felvételeket a mába helyezzük. A Román Televízió magyar adása már 1973-ban, az első csángófesztivál idején itt volt a Gyimesekben, megpróbáljuk azóta nyomon követni az itteni emberek életét. A mai napra meghívtuk a filmek még élő szereplőit. Nemcsak ezeknek a gyönyörű völgyeknek a lakóit szólítottuk meg, hanem más vidékekről is hívtunk meg olyan személyeket, akik a gyimesi csángó kultúrát megpróbálják egy kicsit sajátos módon átvenni és népszerűsíteni a világban” – tudtuk meg Sz. Gödri Ildikó szerkesztőtől, aki az ünnepi alkalomra csángó népviseletet vett fel.
Kalákaműsor
Egyik vetített film a Kaláka-filmsorozat Csíkszeredában, a hetvenes években forgatott része volt. Simonffy Katalintól, a műsor egyik szerkesztőjétől honlapunk megtudta, arra törekedtek, hogy diákokkal ismertessék meg az élő néphagyományt. Gyakorlatilag bejárták azt a vidéket, amelyről a műsor készült, és gyűjtötték a népi kultúrát. A széki mintából indultak ki, ahol még hagyományos formában működött a táncház.
Csíkszeredában csángó táncházat tartottak, ahogy aláhúzta, ennek fő jellegzetessége az volt, hogy első alkalommal sikerült összegyűjteni a Romániában élő, négy csángó népcsoport képviselőit: a gyimesieket, a moldvaiakat, a hétfalusiakat és a dévaiakat. A moldvaiakat úgy lehetett Erdélybe „átcsempészni”, hogy azt füllentették, hogy a Megéneklünk Románia műsorhoz van rájuk szükség – mesélte mosolyogva.
Érdekes volt a különböző csángó nyelvjárásokat hallani, ugyanis az említett műsorban a meghívottak mutatták be a népviseleteiket. A film közös tánccal zárult, érdekes volt azonosítani a régi felvételen a trapézfarmerben táncoló fiatal legényeket, akik azóta elismert zenekutatóvá váltak, mint például Pávai Istvánt vagy Szalay Zoltánt. A vetítést követően szóba is elegyedtek velük, illetve a többi meghívottal (László Csaba, András Mihály, a Zakariás testvérek, Papp István, Tankó Eszter, Kicsi Kótáék), hogy mit beszéltek nem áruljuk el, mert a tévéstáb nemcsak ünnepelt, hanem forgatott is, a tervek szerint a szeptember 8-ai magyar adásban láthatjuk a Hidegségen készült filmet.
Gyimes egyik jellegzetessége a puliszka
Különben a születésnapi puliszkával a tévé csapata vasárnap a harmadik helyezést érte el a több mint tíz jelentkezőből. Második a Harmopan csapata lett, míg a legjobbaknak a hidegségi hagyományőrző néptánccsoport szakácsai bizonyultak.
Csilip Árpád, a fesztivál szervezője a Fatálas és Csángó panziók tulajdonosa úgy vélte, hogy illeszkedik a völgy életéhez ez a fesztivál. Az állattartó gyimesiek sokat dolgoztak kalibákban, esztenákon, ahol egyik főeledelük volt a túros puliszka, a málélisztet ugyanis könnyen lehetett tárolni. Amint hangoztatta, innen származik az ötlete, hogy ezt a jellegzetes ételt meg kell kóstoltatni turistákkal, vendégekkel. Egyre többen jönnek a környező falvakból, hogy puliszkafőzési tudásukról tanúságot adjanak – összegzett.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro

2014. október 17.

Történelem táncban
Megtiszteltetés Csíkszeredában szervezni az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóját – emelte ki András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, házigazdai minőségében a rendezvény csütörtök esti megnyitóján.
Az igazgató szerint a résztvevő öt együttes a városi művelődési házban vasárnapig tartó fesztiválon igyekszik a legerősebb oldalát bemutatni a közönségnek és a szakmának. A megnyitón felszólaló Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester szerint azért is fontos ez az esemény, mert „a tánc az erős oldalunk, és ezzel is tudjuk bizonyítani, hogy Székelyföld létezik”.
Háromszék Táncegyüttes a színpadon
A megnyitó után a Háromszék Táncegyüttes adta elő a Gábor Áron táncjátékot, előadásuknak az volt az apropója, hogy éppen 200 éve született az 1948-48-es szabadságharc híres ágyúöntője. A székely nemzeti hős életét követte végig a táncjáték megelevenítve a hídvégi és a kökösi csatát.
Mesejáték, háború, a köz és a vándorút
A Nagyvárad Táncegyüttes ezúttal mesejátékot hoz a találkozóra: Andersen meséjét, a Pomádé király új ruháját, Ránki György gyermekoperájának táncos változatát péntek délelőtt 11-től adják elő. 19 órától a Maros Művészegyüttes lép fel az Imádság háború után című előadással, ők a magyar történelem egyik legnagyobb traumáját az első világháborút dolgozzák fel.
Az Udvarhely Néptáncműhely szombaton 11 órától játssza A köz című előadást, amely az emberi kapcsolatok formáit elemzi a tánc nyelvezete segítségével. A Hargita Együttes szombaton este 7 órától a Vándorúton – otthonról haza című folklórműsorát adja elő. A péntek és a szombati esti előadásokat követően táncházat tartanak a művelődési ház előcsarnokában.
Kiértékelés és szakmai előadások
András Mihálytól megtudtuk, hogy a tánctalálkozónak nincs versenyjellege, de zárt körben kiértékelik a produkciókat. Ha valaki szakmailag jobban szeretné megérteni a táncművészetet ezt megteheti a rendezvénysorozat keretében, mivel Kelemen László, a Budapesti Hagyományok Házának igazgatója nyilvános előadást tart pénteken 16 órától a Hunyadi László Kamarateremben Gondolatok a színpadi zene- és táncművészetről, hagyomány és korszerűség címmel.
Szombaton ugyancsak a Hunyadi László Kamarateremben délután négy órától Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészeti Szövetség elnöke pedig arról beszél, hogy a Magyar Állami Népi Együttessel miként állították színpadra az átváltozás mítoszát bemutató, Szarvasének című előadást. A tánctalálkozó vasárnap fejeződik be az este 7 órától tartandó gálával, amelyen közreműködik mind az öt együttes.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

2014. november 12.

Tudatosan „visszatanulni” a muzsikát
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse.
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)

2015. április 30.

Új műsorral lép fel a 25 éves Hargita Együttes
A 25 éves Hargita Együttes új műsorának ősbemutatójával lép színpadra a csíkszeredai Városi Művelődési Házban május 11-én, hétfőn este 7 órakor. Közlése szerint az együttes az új műsorában a magyar népi (tánc)zene és tánc mélyebb rétegeiből merít a közönség számára. Jórészt olyan táncokat mutatnak be, amelyeket az őket éltető, akár más nemzetiségű közösség is fontosnak tartott és tart megnevezni magyarnak.
Zenei szerkesztő Kelemen László. Rendező-koreográfusok Szűcs Gábor és Fundák Kristóf, alkotótársak Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Művészeti vezető, igazgató András Mihály.
maszol.ro

2015. május 6.

Magyaroké: ősbemutatóra készül a Hargita Együttes
Új műsorának ősbemutatójával lép színpadra a 25 éves Hargita Együttes a csíkszeredai Városi Művelődési Házban május 11-én, hétfőn este 7 órakor. Az előadást megismétlik május 12-én, kedden este 7 órától, majd május 23-án, Pünkösd szombatján este 8 óráról ezzel kívánnak tartalmas szórakozást nyújtani a művelődési élményt igénylő búcsús zarándokoknak. „Mitől magyar a magyar? Ha őszinték vagyunk legalább önmagunkhoz, be kell látnunk, hogy a válasz teljesen szubjektív, szinte egyedien személyes: neveltetésünktől, művetlségünktől és érzelmeinktől függően az, amit annak vallunk. Gyarló az ember: ha valami megtetszik, igyekszik azt megszerezni. És nagyúr a divat: ha van egy példakép, függetlenül, hogy tetszik vagy sem, amit mutat, azt átvesszük, mert ha neki jó, akkor bizonyára jó. Majd azt, ami már a mienk, alakítgatjuk, igazítjuk ízlésünk szerint testreszabottra. Az erős ősi kulturális gyökerekből táplálkozó magyar paraszti társadalom a történelem során folyamatosan kettős hatás alatt alakult. Egyrészt a felsőbb (társadalmi) rendek divatját próbálta követni, másrészt a szomszédos népektől is merített, állandó kölcsönhatásban. Amit átvett, idővel formálgatta, beolvasztotta sajátjába, beépítve mindennapjaiba: magyarította és folklorizálta. Fontos hangsúlyozni a kölcsönösséget, mert rendhagyó sugárzásával a magyar népi kultúra jelentősen alakította a Kárpát-medence népeinek kultúráját. Amint minden másra, úgy érvényes ez a táncra és a tánczenére is. Új műsorunkban a magyar népi (tánc)zene és tánc mélyebb rétegeiből merítünk a közönség számára. Jórészt olyan táncokat mutatunk be, amelyeket az őket éltető, akér más nemzetiségű közösség is fontosnak tartott és tart megnevezni magyarnak.” – írja ismertetőjében Rangyák József, az együttes sajtószóvivője. Zenei szerkesztő Kelemen László. Rendező-koreográfusok Szűcs Gábor és Fundák Kristóf, alkotótársak Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Művészeti vezető, igazgató András Mihály.
maszol.ro

2015. május 21.

Ezren ropták a táncot a Csűrdöngölőn Csíkszeredában
Május 21-én, csütörtökön gyermekek és ifjak vették birtokba a csíkszeredai megyeháza oszlopcsarnokát és a Szabadság-teret, hogy együtt ropják a táncot a 27. Csűrdöngölő gyermek és ifjúsági néptánctalálkozón.
A XI. Hargitai Megyenapok keretében szervezett néptánctalálkozón több mint harminc néptánccsoport lépett fel. A nagy közös táncot megelőzően tartották a hivatalos megnyitót, amelyen András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a résztvevőket.
András Mihály, Hargita Nemzeti Székely Nép Együttes vezetője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a gyerekek szülei, nagyszülei, tanítói is legyenek jelen a Csűrdöngölőn, mert a gyerekeknek számít, ha osztoznak az örömükben, sikerükben.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója arra biztatta a gyerekeket, hogy mindent lessenek el egymástól, a nagyobbaktól, táncoljanak, énekeljenek, és szőjék bele az életükbe népi örökségünket.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszönetét fejezte ki az András Alapítványnak és a Hargita együttesnek, hisz több mint harminc csoport mutatkozott be az idei Csűrdöngölőn a XI. Hargitai Megyenapok keretében. A tanácselnök köszönetet mondott a hivatásos táncosoknak, zenészeknek, a tanácsos kollégáknak, hogy odafigyelnek a kulturális életre.
A jó hangulatú táncnak az eső sem szegte kedvét, az oszlopcsarnok védelmébe húzódva folytatódott a néptánctalálkozó.
Erdély.ma

2015. július 19.

Székelyek a székelyekért
A texasi székhellyel rendelkező Székelyek Világszövetségének első székelyföldi találkozóját szombaton tartották Csíkszeredában, a Sapientia egyetem nagy aulájában.
András Mihály, a három évvel ezelőtt létrehozott világszövetség elnöke azt szeretné, hogy minden országban, ahol székelyek élnek, az önrendelkezési jogukat hangsúlyozzák. Mint elmondta, jelenleg tagok vannak Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában, Argentínában.
Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke üdvözölte a világ székelységét átfogni kívánó szervezet alapítását, hisz nagy szükség van a székelyek érdekvédelmének képviseletére. „Egyetlen lehetséges útja van a székely megmaradásnak, és ez nem más, mint a székely nép önrendelkezési jogát kiépítendő stratégia létrehozása. Tudatosítanunk kell, hogy a székely nép ma is létező valóság” – fogalmazott az alelnök. Ismertette, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával mindössze 1665-en vallották magukat székelynek. „Ilyen statisztikákkal operál most a román hatalom, és ezeket mutatja fel Brüsszelben” – hívta fel a hallgatóság figyelmét az előadó. Javasolta, hogy meg kellene szervezni a székelység belső népszámlálását.
Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke felszólalásában a székely nemzetgyűlés összehívását sürgette. Véleménye szerint az önrendelkezési jog birtokosát, a népet kell megkérdezni, nem az államot. „Az önrendelkezési jog birtokosa nem az állam, hanem kizárólag a nép, amelynek ki kell nyilvánítani a véleményét” – mondta. Sövér Zsolt azt javasolta, hogy keressük meg köreinkben azt a számos nagyon tehetséges embert, aki képes vezetni a székelységet és bízzunk meg bennük. Balázs Szabolcs hozzáfűzte, hogy a székelyföldi autonómiát a többi itt élő nemzettel együtt lehet megvalósítani, románokkal, cigányokkal, örményekkel közösen.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

2015. augusztus 3.

Se honunk, se hazánk
Segíts magadon, s az Isten is megsegít! Ez a mondás járja magyar földön, Székelyföldön. És meggyőződésem, hogy számos más nemzet is hasonló módon biztatja fiait munkálkodásra, önvédelemre, ha nem is épp ezekkel a szavakkal. Biztatni, reményre és összefogásra biztatni lassan már fáradok. De ma sem, sosem mondom, hogy hiábavalóság. Mégis, mert most hallom, hogy megalakult a Székelyek Világszövetsége, András Mihály annak a kezdeményezője valahol az Amerikai Egyesült Államok Texas államában. Tehát még nem hullott le a fegyver a nagyvilágban sem!
A Magyarok Világszövetsége is Brazíliában csírázott, és terjedt el világszerte. Más kérdés az, mert az is jellemezte a MVSZ-t, hogy rögvest megindultak a belső villongások – ki legyen a Vezér, hét közül a nyolcadik az újabb és újabb honfoglalásokban; a legújabb tudományos bizonygatások közepette, amikor már nem kettős honfoglalásról (dr. László Gyula), hanem Kárpát-medencei ősi kivándorlásról és vissza-visszatelepedésekről is szó van. És nem is a levegőből ám. Hiszen kézenfekvő az ősi székely rovásírás összevetése az orchon-i írásmóddal, tatárlaki, Duna menti és arab írásmóddal… Nem soroljuk, és legszívesebben felednénk a széthúzás példáit, amint az látható a romániai magyarság életvitelében, tehetetlenségében is.
Valamikor, Budapesten, közvetlen közelében voltam a Magyarok Világszövetségének, írtam és szerkesztettem a lapját (Világlap) a 90-es évek közepén. Amerikai magyar régióvezető szólalt föl akkor egy vezetőségi gyűlésen, mondván, hogy eddig az amerikai magyarok küzdöttek, áldoztak a magyarságért, most forduljon a figyelem őrájuk.
A magyar széthúzás átszel óceánokat – erre akartam fölhívni a figyelmet máskor is, most is, a legújabb Világszövetségünk megalakulásakor. Ellenségeink bőven vannak, röhögnek a markukba azt látván, hogy amit az egyik párt akar (s fajilag magyar), azt a másik elveti.
Mindazonáltal legyen meg Isten akarata!
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2015. november 9.

Előadások, táncház és mesterkurzus a prímástalálkozón
A személyes találkozások a legnagyobb ajándéka a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes által szervezett Erdélyi Prímás Találkozónak, amelyet tizennyolcadik alkalommal tartanak Csíkszeredában. Az esemény ezúttal egy hétig tart, hétfőn este táncházzal kezdődött a rendezvény.
Nem ez az első alkalom, hogy a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke együttműködik a prímástalálkozó kapcsán az együttessel, most több mint harminc diák vesz részt a rendezvényen. Richter Pál tanszékvezető elmondta, tavaly fogalmazódott meg, hogy tartsanak mesterkurzust, hogy a meghívott adatközlők oktassák a diákokat. Kedden délelőtt gyimesi és szilágysági zenészekkel, délután pedig a magyarpéterlakiakkal lesz lehetőségük közös muzsikálásra a mesterkurzuson résztvevőknek. Szerda délelőtt folytatódik a kurzus.
Csütörtökön 19 órától az adatközlő prímások gálaműsorát tartják. Fellép id. Kelemen Albert zenekara (Abásfalva), Lunka József zenekara (Magyarpéterlaka), Mácsingó Náci és Codoba Florin zenekara (Magyarpalatka), Balla Júlia (Zeteváralja), Tangó Dezső, Szőcs Mojszi Gábor, Tankó Jánosné Gábor Eszter, Tímár János (Gyimes), Kovács Tibor zenekara (Mocsolya) és Jámbor István „Dumnyezó Pista” zenekara (Szászcsávás).
„Óriási jelentősége van a prímástalálkozónak, hogy próbál fórumot teremteni, hogy valahogy a kezünkből állandóan kicsúszó időt, a változást megmutassa. Lehetőséget ad arra is, hogy a még élő adatközlőktől megtanuljuk azt, amit csak lehet” – fogalmazott Jánosi András egyetemi tanár. Hozzátette, míg az első találkozón 32 zenekar volt jelen, ma már „vadászni” kell a zenekarokat.
Pénteken a Népzene Tanszék A Szerettől a Szamosig című műsorát tekinthetik meg a népzenekedvelők 19 órától a csíkszeredai városi művelődési házban. Az előadásokra a belépő 10 lejbe kerül, mindkét nap táncházat is tartanak. „Fontos, hogy ne csak hangfelvételről lehessen tanulni, hanem legyen meg a személyes kapcsolat, hiszen sokat számít egy adatközlő személyes varázsa, egyénisége, tájszólása és az, hogy hogyan muzsikál. Ezeket csak úgy lehet megérezni, ha együtt vannak a színpadon, a próbateremben, a tanteremben és az esti mulatságokon” – mutatott rá András Mihály, az együttes igazgatója.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

2016. március 7.

A magyar tánc évszázadait elevenítik fel
A magyar népművészet, néptánc és népzene egyedülállóan izgalmas világába kalauzol a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb előadása. Az ismeretterjesztő néptáncműsor rendezője és koreográfusa Diószegi László. A bemutatót március 9-én tartják.
„Ez a műsor nagyon sok mindenre választ és fogódzókat ad a tánc, a népzene, a népviselet irányába” – mutatott rá András Mihály, a Hargita együttes művészeti vezetője a hétfőn tartott sajtótájékoztatón.
Az igazgató elmondta, Diószegi László történész és koreográfus rendezése által egy Kárpát-medencei merítést kapunk a magyar tánc évszázadaiból. Ez nem csak a közönségnek jó, a tánckarnak is, hiszen olyan táncokkal kellett megismerkedniük és betanulniuk, ami szakmai fejlődésüket segíti és nyitottabbá, képzettebbé válnak.
Diószegi László hangsúlyozta, régóta figyeli a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes működését és nagy örömmel jött hozzájuk dolgozni. „Ez a műsor nekem a szívem kedves csücske, mert párhuzamosan történész és koreográfus is vagyok és ez a két tevékenység ritkán ér össze. Itt most összeért. A műsorban az elkészített koreográfiákat egyfajta ismeretterjesztő előadással kötöm össze.”
Ismeretterjesztő néptáncműsor
A magyar tánc évszázadai című produkció március 9-én és 10-én is megtekinthető, mindkét nap este 7 órától a csíkszeredai Városi Művelődési Házban. Ezeken az előadásokon Mihó Attila és bandája muzsikál. Viselettervező: Ratkó Lujza, művészeti munkatársak: Farkas Tamás, Gál Nóra és Németh Antal.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

2016. április 19.

Marosvásárhelyen mutatják be a Magyaroké című táncjátékot
Április 25-én, hétfőn este 7 órakor a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mutatja be Magyaroké című műsorát Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában.
A műsor a magyar népi (tánc)zene és tánc mélyebb rétegeiből merít a közönség számára. Az előadás során többnyire olyan táncokat láthatnak a nézők, amelyeket az őket éltető, akár más nemzetiségű közösségek is fontosnak tartottak és tartanak megnevezni magyarnak.
Zenei szerkesztő Kelemen László. Rendező-koreográfusok Szűcs Gábor és Fundák Kristóf, alkotótársak Szűcsné Urbán Mária és Fundák Kaszai Lili. Művészeti vezető, igazgató: András Mihály.
maszol.ro

2016. június 29.

Már több mint kétezren jelentkeztek be az Ezer Székely Leány Napjára
Székelyföld legrangosabb kulturális rendezvényének tartják a szombati Ezer Székely Leány Napját a szervezők, akik szerdai sajtótájékoztatójukon ismertették a rendezvény részletes programját.
Az Ezer Székely Leány Napjának szervezői a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány, továbbá Hargita Megye Tanácsa is hozzájárul a rendezvény lebonyolításához. A szerdai sajtótájékoztatón Lőrincz Csilla megyei önkormányzati képviselő elmondta, 20 ezer lejjel járulnak hozzá a költségekhez.
Mivel tavaly a csíkszentimreiek vettek részt legtöbben népviseletben a rendezvényen, idén Csíkszentimre lesz a tiszteletbeli házigazda. Fülöp Kinga, a település alpolgármestere elmondta, már május óta zajlanak az előkészületek. A nyitótáncon a legkisebbektől az idősebbekig mindenki fel fog lépni, a településről három néptánccsoport érkezik majd. Az ő feladatuk továbbá megépíteni azt a regisztrációs kaput, amelyen áthaladnak majd a népviseletbe öltözött résztvevők, akiket így össze tudnak számolni.
A szervezők arra kérik a népviseletben érkezőket, hogy mindenképp regisztráljanak, még akkor is, ha nincsenek tetőtől talpig székely ruhába öltözve, csak valamilyen népi elem, például egy mellény van rajtuk. Szombaton egyébként a csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébreszti Csíkszeredát.
András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója a sajtótájékoztatón kifejtette, vannak aggályaik a rendezvénnyel kapcsolatosan. Elsősorban az időjárás okoz fejtörést számukra, de aggódnak a lovak és a szekerek jelenléte miatt is. Bár azok csak a kijelölt útvonalon haladhatnak, és végig a háttérben lesznek, arra kérik a résztvevőket, hogy figyelmesen és körültekintően vegyenek részt az eseményen. A hétvégére több önkormányzat és helyi közösség is szervezett programot, de az igazgató azt szeretné, ha július első szombatja elsősorban az Ezer Székely Leány Napjáról szólna.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes rendezvényszervezője, Gábos Rozál elmondása alapján szerdáig több mint kétezren jelentkeztek be, ebből 1636-an Hargita megyéből, de érkezik egy-egy csapat Magyarországról és Szerbiából is. Huszonöt néptánccsoport fog fellépni, továbbá színpadra lép majd a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, a Zöld Fák Fúvószenekar és a rendezvény díszvendége, a Magyarországról érkező, erdélyi születésű Fábián Éva népdalénekesnő is.
Az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány jóvoltából idén újra felajánlanak egy székely ruhát annak az újszülött kislánynak, aki elsőként jön világra szombaton, az ajándékot személyesen viszik el a kórházba.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro

2016. szeptember 16.

Kilenc erdélyi személyiségnek adtak át magyar állami kitüntetést Csíkszeredában
Bensőséges ünnepség keretében adták át csütörtök este Csíkszeredában azokat a magyar állami kitüntetéseket, melyeket a hagyománynak megfelelően az augusztus 20-i ünnep alkalmából ítéltek oda kilenc erdélyi személyiségnek.
A csütörtök este 6 órától, a Csíkszeredai Főkonzulátuson megszervezett díjátadó ünnepségen a következő kitüntetéseket adták át:
• Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehetett át Csedő Károly gyógyszerész, gyógynövényszakértő • Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki Puskás Bálint Zoltán volt alkotmánybírót, a Máltai Szeretetszolgálat tagja
• Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapott Sipos Emese egyetemi tanár, Dénes Mihály, a Máltai Szeretetszolgálat tagja, Oláh Dénes főesperes és Dimény András unitárius lelkész
• Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Asztalos Enikő néprajzkutató, Petry Zalán Endre, illetve Gábos Endre néptáncos, koreográfus, népdalénekes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szólótáncosa
Az ünnepségen Zsigmond Barna Pál főkonzul köszöntötte a kitüntetetteket. Mint fogalmazott, mind a kilenc személyiség önzetlenül gyarapította Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát, példamutató tevékenységgel szolgálta a közösségét. Székelyföldnek minél több, hasonlóan értékorientált, a közösség egészét szolgáló személyiségre van szüksége, tette hozzá. Az ünnepség házigazdája azt üzente a fiatal korosztálynak, hogy keressék fel és beszélgessenek el a kitüntetettekkel, hiszen ez kiváló útja lehet a felelős élet megtanulásának.
A díjazottak közül Gábos Endre, szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában, az adományozón kívül megköszöni a díjat Hargita Együttesnek is, hogy közel negyed évszázada tagja lehet, hogy tanulhatott, taníthatott, alkothatott. „Eszközöm a néptánc és népdal. Hálás vagyok, hogy megadatott számomra az a lehetőség, hogy ezen keresztül szolgálhatom székely-magyar nemzetem”- írja Gábos Endre, megköszönve András Mihálynak, az együttes igazgatójának a felterjesztést, és a mindenkori bizalmat.
Gergely Edit
maszol.ro

2017. március 4.

Békésen vonultak fel a magyar feliratokért Csíkszeredában
Egy perc néma csenddel és békés felvonulással tiltakoztak a csíkszeredai városháza felirat leszedetése ellen Csíkszeredában péntek délután. A Székelyek Világszövetsége által szervezett megmozduláson közel kétszázan vettek részt.
A csíkszeredai Mikó-vár előtt gyülekeztek a tiltakozók péntek délután. Vörös-fekete székely zászlókkal, Bírók, a kettős mérce bűntény! Prefektus úr védjen meg, mi is állampolgárok vagyunk! – ilyen és ehhez hasonló feliratokkal fejezték ki nemtetszésüket az utóbbi időben, az igazságszolgáltatásban elvesztett zászlóperek és a községháza, városháza magyar feliratok leszedetése kapcsán.
A megmozduláson mintegy kétszázan vettek részt, akik a Mikó-vártól békés menetben vonultak át a csíkszeredai városháza elé, itt egy perces néma csenddel tiltakoztak a városháza felirat eltávolíttatása ellen.
„Sajnos kevesen vagyunk, jobban össze kellene fogjunk. Én azért jöttem el, mert úgy gondolom törvénytelen, ami a magyar kisebbség nyelvhasználata ellen történik itt a román államban, és igazságtalannak tartom a kettős mérce használatát is, hiszen más régiók használhatják saját zászlójukat” – vélte a csíkszeredai Augustin Tibor. Az egybegyűltek az egyperces néma csendet követően a városházától a Szabadság térre vonultak, ahol beszédet tartottak a tiltakozó akció szervezői.
„Fontos ügy, ami miatt itt ma megjelentünk, és nemcsak a csíkszeredaiaknak, hanem az egész székelységnek és magyarságnak, hiszen az anyanyelvünkről van szó. Támadják, azt szeretnék, hogy ne használjuk, hogy a székelységet asszimilálni tudják, és a magyar nemzeti öntudatot végleg kiűzzék belőlünk! Ezt, nem engedhetjük! Jogunk van használni az anyanyelvünket és a nemzeti szimbólumainkat is! – szólalt fel Benke Csaba, a Székelyek Világszövetségének alapító tagja.
Az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett szervezet alapító elnöke, András Mihály pedig arról beszélt, hogy a székely mindig szabad nép volt, és, hogy „mi is a világ állampolgárai vagyunk, nem lehet minket arra kényszeríteni, hogy hallgassunk!”. A szervező ugyanakkor tudatta a jelenlévőkkel, hogy törvényszéken feljelentést tettek az ellen a bíró ellen, aki a városháza eltávolíttatásáról meghozta a döntést, továbbá az igazságszolgáltatásban dolgozó három másik érintett személy ellen is.
András Mihály kiemelte, a csíkszeredai városházát a székelyek pénzadományából építették fel. Mint mondta, tekintve, hogy az épületnek a nevéről, és a nem a közintézmény nevéről van szó, ezért arra kéri levélben Hargita Megye Prefektusát, hogy ne a városháza feliratot, hanem a Primărie kifejezést távolítsák el az ingatlan homlokzatáról, és fordítsák le román nyelvre a városháza kifejezést, és azt függesszék ki, hogy érvényben maradjon a kétnyelvűség. A tiltakozó akció végén a résztvevők közösen elénekelték a székely himnuszt, majd a szervezők a Prefektusi Hivatalnál iktatták volna a kormánybiztosnak szánt levelüket, de zárt ajtókra találtak.
Barabás Hajnal
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 4.

2017. április 26.

A Ludas Matyit adja elő a Hargita együttes
Csíkszeredában mutatja be csütörtökön este 7 órától Ludas Matyi című táncjátékát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a városi művelődési házban.
Kettős évforduló előtt tisztelgett 2016-ban az együttes a Ludas Matyi feldolgozásával: a tavaly 250 éve született Fazekas Mihály, a mű szerzője előtt, és az 1816-ban közkézre ajánlott és kiegészített mű előtt. A produkciót már több településen is bemutatták, de mint a keddi sajtótájékoztatón fogalmaztak az alkotók, folyamatosan változik az előadás. „Sok jó ötlet került be, sok jó ötlet került ki. Ez a műsor még nincs kész, sosem lesz kész” – mutatott rá Szabó László tánckarvezető.
Az előadás közös munka eredménye: a társulat tagja, Kelemen Szilveszter rendezte a mű táncos újraalkotását Böjte Róbert, Kósa Gabriella és Szabó László segítségével. Dramaturgiai tanácsokat Fazakas Misitől kaptak, a zenei anyagot Mihó Attila szerkesztette. „A mi felelősségünk, egy erdélyi kulturális intézmény felelőssége, hogy az ifjúság lehetőséget kapjon, sikere legyen, boldoguljon” – mondta András Mihály, az együttes igazgatója. Kelemen Szilveszter úgy nyilatkozott, az előadás létrehozásakor az volt az elsődleges céljuk, hogy olyan produkció szülessen, amelyet szinte bárhol el tudnak játszani.
„Nem akartunk művészkedni, nem akartuk eldugni az üzenetét. Egyszerű előadást akartunk, olyat, amelyet az utcasarkon, minden faluban el lehet játszani, és megelégedve távozzon a közönség. Túlnyomórészt olyan műsoraink vannak, amelyet nehéz a „házból” kivinni, ezt könnyen tudjuk mozdítani. Azt akartuk, hogy egyszerű és érthető legyen, az emberek szórakozzanak és kapcsolódjanak ki” – mutatott rá a rendező.
Péter Beáta / Krónika (Kolozsvár)

2017. május 25.

Hetvenöt évesen sem tudja abbahagyni a csíkrákosi néptáncoktató
Az utóbbi ötven év csíki néptáncéletének egyik meghatározó alakja, a csíkrákosi Fodor Csaba táncmester nemzedékeknek tanított néptáncot, volt tanítványai között már nagyszülők is vannak. Hivatásos és diák néptáncegyüttesek alapításában vállalt szerepet, és kivette részét irányításukból is. Azt vallja, a hangulat hozza ki az emberből a táncot, amellyel ő egy életre elkötelezte magát.
A csíkrákosi családban nyolcan voltak testvérek, édesapjának a gazdálkodás mellett a festegetésre is maradt ideje. Fodor Csaba már gyermekkorában szoros kapcsolatba került a néptánccal. „Minden vasárnap délután a rezesbanda kiült a kultúrház elé, muzsikáltak, mi, gyermekek lestük, hallgattuk őket, délután tánc volt a kultúrházban, oda is mindig belógtunk. Már az iskolában is tanítottak táncot a tanító nénik egyszerűbb módon, a középiskolában pedig folytattam. Idős Kosz Szilveszter – aki hazajött a Maros táncegyüttestől –, 1957-ben kezdett Csíkszeredában dolgozni, a középiskolában összeállított egy ügyes csapatot, abban én már akkor diákként táncoltam” – emlékezett a kezdetekre.
Hivatása lett a tánc
Később Brassóban tanult tovább, majd sorkatonai szolgálat következett, de ahogy hazakerült, folytatta a néptáncot.
„Kosz Szilveszter nyakon fogott, és azt mondta, Csaba, gyere táncolni. Akkor a városnak volt egy reprezentatív együttese, amelyet a régi kultúrház és az Olt Kisipari Szövetkezet közösen tartott fenn, s abban táncoltam én egészen 1970-ig, amíg megalakult a Hargita együttes. Gál Árpád volt az igazgató, Toró Emil volt a vezetője az együttesnek. Az elején szakszervezeti vonalon profi együttes alakult, zenészek és táncosok – ez arra volt hivatott, hogy a vidéki tánccsoportokat is kísérje. Aztán a reprezentatív csíkszeredai együttesnek a profi kerettel együtt kiszállásokat, turnékat szerveztek. A táncegyüttest a kultúrház együtteséből verbuválták, felvételizni kellett. A próbák miatt egy héten egy nap kivettek a termelésből, aztán az egy napból két nap lett. Voltak, akik sorozatgyártásban dolgoztak, és a fizetésükön nagyon érződött, ha egy héten két napig nem dolgoztak. De azért nagyjából ment így 1970-től 90-ig megszakítás nélkül” – elevenítette fel.
Több csoportot oktatott
Az idős táncmester szerint a régi Hargita együttes általában telt ház előtt lépett fel. Hivatalosan a műsor 50 százalékát román népzene és néptánc kellett kitöltse, a másik fele lehetett a nemzetiségi műsor. „Ezt falun nem lehetett betartani. Amikor megnézték az illetékesek, az 50-50 százalék megvolt, aztán utána már nem. De ezzel nem volt probléma, mert a román táncokat is megtapsolták. Felcsíki, sóvidéki, marosszéki, felső Maros-menti, küküllőmenti táncokat adtunk elő, a románok közül avasi, láposi, mezőségi járta.
Menet közben alakult a repertoár, sárpatakit is jártunk, a lányoknak volt külön lányos, menyecskés tánc.
Több külföldi turnén voltunk, Magyarországra sokáig nem lehetett menni, de 1973-ban Görögországba, aztán Olaszországba, majd 77-ben Magyarországra is eljutottunk. Törökországban kétszer is voltunk, a Szovjetunióban is felléptünk, majd 1990-ben megint Magyarországon”. Fodor Csaba ezzel párhuzamosan oktatni is kezdett, 1972-ben diákegyüttest indított a faipari középiskolában, amellyel később rendszeresen felléptek, majd hétvégéken turnéztak.
„Ennek én voltam a vezetője, de a szervezéstől a bemondásig és a tánctanításig mindent egyedül csináltam – néha a tanárok segítettek. Vittem a plakátokat, tíz kilométereket gyalogoltam, hogy kihelyezzem” – mesélte. Több versenyen nyert az általa irányított diákegyüttes, és amellett néhány vállalatnál, így az akkori UMTCF-nél, az Olt kisipari szövetkezetnél vagy a zsögödi bútorgyárnál is tánccsoportokat tanított, akárcsak szülőfalujában, Rákoson.
Táncmester, bemondó
Közben a Hargita együttesnél is változások történtek, 1987-ben Toró Emil Ausztriába távozott, így utána egy ideig ő vezette az együttest. Aztán 1990-ben megalakult a mostani Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. „Részt vettem az alapításában, Gergely Andrással együtt. Bementünk Bukarestbe, Horváth Andor volt az államtitkár, és engedélyezték a hivatásos együttes létrehozását. Itthon Pataki Imre volt a Nemzeti Megmentési Front elnöke, ő is azt mondta, megvan az engedély, és 40 személyes kerettel megalakult a profi néptáncegyüttes táncosokkal, zenészekkel, igazgatóval, kisegítő személyzettel. Az induláskor jórészt az én faipari iskolás tanítványaim jöttek oda, és a régi Hargita együttesnél is többségben az én táncosaim szerepeltek” – elevenítette fel. Szalay Zoltán volt a hivatásos együttes első igazgatója, Fodor Csaba táncmesterként dolgozott, és hosszú ideig a műsorbemondó feladatát is ellátta. Nem ment egyszerűen a változás, nézeteltérések voltak szakmai körökben is a néptáncot illetően. „A régi Hargita együttes stílusa nem feküdt az új, táncházas stílusú táncoktatóknak, és hevesebb vitáink is voltak emiatt. Az is elhangzott, hogy a régi együttesből senkit nem akarnak látni – ilyen volt a közhangulat. Aztán enyhültek a nézőpontok. A színpadi stílusról folyt a vita, volt az úgynevezett Mojszejev-féle szinkrontánc, ahol mindent egyformán táncolnak, a táncházi felfogás szerint pedig szabadon kell táncolni. Aztán rájöttek, hogy a színpadnak mások a törvényei, azt a hangulatot kell kelteni, mintha szabadon menne a tánc, viszont meg kell koreografálni, másképp nem megy. Ennek megvan a szakmája, aki ért hozzá, jó koreográfiákat készít” – említette Fodor Csaba.
Táncmesterként a koreográfiák készítésében is részt vett, és a tánckarral ő dolgozott a legtöbbet. „Napi hat órát táncoltunk, koreográfiákat tanultuk, edzettünk. Az elején kicsit botladoztunk, mert nem volt tapasztalat, de aztán belejöttünk” – mesélte. 1993-ban, miután Szalay távozott az együttestől, ismét őt bízták meg a vezetéssel, ez 1995-ig tartott, amikor András Mihályt hívta el igazgatónak, aki elvállalta, és azóta is az együttes vezetője. Fodor Csaba szerint mindig egyéntől függ, hogy kiből mennyi idő alatt lesz jó táncos – van akinek olyan tehetsége van, hogy egy-két hónap alatt eléri a kívánt szintet, más hosszabb idő alatt.
Még tíz évet volt a hivatásos együttesnél, 2000-ben nyugdíjba vonult. Azóta is oktatja a néptáncot Rákoson, Madarason, egy időszakot pedig Csicsóban is dolgozott.
Az alapokat tanítja
Úgy látja, megvan az érdeklődés a néptánc iránt, de ez megoszlik, mert más tevékenységre, sportolni is irányítják a gyermekeket. „A tánc nem kötelező, én alapokat tanítok nekik, mert tudom, hogy sokan később kimaradnak. Vannak időszakok, amikor olyan társaság jön össze, akik akarnak táncolni, de nem tudnak. Velük egy kicsit nehezebb dolgozni. Azokkal, akik már otthon közel kerültek a néptánchoz, jobban lehet haladni. Én már szeretném abbahagyni – 75 éves leszek idén –, mert ha nem tudod megmutatni a gyakorlatot, nem lehet tanítani. Fel kell készülni a próbákra, ha az ember elvállalja, elég energiaigényes tevékenység, erőnlét, rugalmasság kell, és ez szellemiekben és fizikailag is próbára teszi az embert” – magyarázta. Fodor Csaba számára kedves a felcsíki, a sóvidéki tánc vagy a nagyon technikás kalotaszegi legényes.
„Szebbnél szebbek a táncok, mindegyikben van valami, ami megadja a sava-borsát, van amelyik technikásabb, más a karakterében különleges.
A tánchoz nemcsak a mozgás, hanem a hangulat is hozzátartozik, a hangulata sokszor többet jelent, mint maga a mozgás, a hangulat hozza ki az emberből a táncot. Fiatal koromban a tánc egy nagy élmény volt, a táncpróbáktól kezdve a szabad táncig. Az ember ahogy érik, szakma lesz belőle, nem annyira a lángolás a lényeg, hanem, hogy el van kötelezve, és tudja, hogy hasznos, jó dolgot tesz. A környéken nem tanít senki, így nekem sokkal nehezebb visszalépni” – említette.
Volt eredménye a munkának
Fodor Csaba lakodalmas gazdaként is ismert, ilyenkor rendszeresen régi ismerősökkel, tanítványokkal találkozik. „Ha elmegyek egy lakodalomba, sokan jönnek hozzám, és mondják, hogy benne voltak a tánccsoportomban – nem is emlékszem mindenkire. Olyan tanítványom is volt, akinek a nagyapját is tanítottam. A táncosaim közül sokan oktatnak, ez nagy elégtétel, látja az ember, hogy volt eredménye a munkának. Fontos lenne, hogy ez ivódjon bele a közösségünkbe, hogy érezzék, ezt el kell sajátítani. Nem kell mindenkiből táncos legyen, az alapokat tanulják meg, legalább a magját meg kellene tartani a régi értékeknek. Ez a miénk” – vallja az idős táncmester.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

2017. június 29.

Maroknyi székely tüntetett elismerésért Budapesten
Mintegy százhúszan vonultak fel kedd délután a Thököly út és a Hősök tere között a székely nép létjogosultságának elismerését követelve. A megmozdulást a Székelyek Világszövetsége szervezte. Úgy tudjuk, hogy a kicsi, de elszánt tüntetőcsoporttal vonult Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom merényletkísérlettel megvádolt, majd tíz hónapra elzárt kézdivásárhelyi szervezője, de MIÉP-es vezetők és Ludányi-Horváth Attila volt kolozsvári konzul is részt vett a rendezvényen.
A menet kevéssel dél után a román nagykövetség elől indult, ahol egy petíciót szerettek volna átadni – sikertelenül. „Azt szerettük volna, hogy a román kormány ismerje el a székely nép őshonosságát, de át sem vették a kérelmünket. Majd megkapják postán is, aztán július 1-jén elvisszük a petíciót Bukarestbe” – mondta lapunknak az elutasítás ellenére is bizakodó András Mihály, a világszövetség elnöke. A szervezet ugyanezt kéri a magyar kormánytól is: a kérelemhez szükséges ezer aláírást már összegyűjtötték, de két alkalommal is visszapattantak a Nemzeti Választási Bizottságról – mind a kétszer technikai hiba miatt utasították el beadványukat. András Mihályékat ennyi még nem tántorítja el, mindenképp a magyar parlament elé szeretnék vinni kérelmüket. Ugyanakkor arra is felkészültek, hogy máshol kell támogatót találniuk. „Ha a magyar kormány nem foglalkozik velünk, akkor megyünk az oroszokhoz és az amerikaiakhoz. A lényeg, hogy találjunk egy államot, amely elismeri őshonosságunkat Székelyföldön, és később is kiáll mellettünk” – magyarázta András Mihály, aki azt is megmagyarázta, miért fontos az őshonos nép státuszának megszerzése. Azzal együtt, hogy így nyilvánosan elismerik a székelység helyhez kötött identitását, népszámláláskor nem számolnák őket a román népességhez – és ami a legfontosabb, a székelyek törvényesen, az ENSZ támogatásával kijelenthetnék önrendelkezési jogukat is. A demonstráció később a Hősök terén folytatódott szónoklatok és népzenei koncertek kíséretében: a helyszínválasztás szimbolikus, hiszen 1988-ban több tízezren tiltakoztak ugyanitt a romániai falurombolások ellen – ez volt az 1956 utáni legnagyobb spontán tömegdemonstráció Magyarországon.
KONCZ TAMÁS (Magyar Nemzet) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 | 31-57