udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
83
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-83
Névmutató:
Pop, Aurel
2013. március 14.
Román történészek támadják a Székelység történetét
"A tavaly szeptemberben bemutatott, 6. és 7. osztályos diákok számára készült Székelység története című tankönyvből a székelyek gyerekei azt tanulhatják meg, hogy a románok a székelyek szolgái voltak, és hogy az I. világháború idején a románok kirabolták és feldúlták a székelyek boltjait, házait" - áll az Adevărul című lap által közzétett cikkben. A cikk Ioan Aurel Popot, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem szakos rektorát is idézi, aki szerint a könyv rengeteg pontatlanságot és durva ferdítéseket tartalmaz, amelyekkel a komoly magyar történészek sem érthetnek egyet.
A publikáció szerint a tanügyminisztérium illetékesei kezüket mossák, mondván, hogy a kötet valójából nem tankönyv, hanem egy kézikönyv, amelyet a székely történelem választható tantárgyként való oktatása során használnak, ilyen értelemben a tanügyi tárca nem viseli a felelősséget a könyv tartalmát illetően.
Továbbá a cikk Marius Diaconescu, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának előadótanára Historia című történelmi publikációban megjelent, a Székelység története írásából közöl részleteket.
A szerző szerint a 6. és 7. osztályos székely diákok egy olyan tankönyvből fognak tanulni a román állami iskolákban, amelynek megjelenését teljes egészében Romániában finanszírozták, de amely a románellenességet oltja bele a szeretet és utálat szavak érzelmi szempontból történő definiálása korában levő 12-13 éves diákokba.
Marius Diaconescu szerint a történelmi valóság elferdítése az a könyvben szereplő passzus, mely szerint a Bethlen Gábor által felszabadított székely jobbágyok helyére új munkaerőt kellett találni, így érkeztek a felszabadított székelyek helyére havasalföldi, fogarasi és moldvai románok, amint azt egy 1614-ben írt dokumentum tanúsítja. Szerinte románok már 1600 előtt éltek a székelyek között, ezért is volt gyakori az Oláh név a térségben.
Diaconescu szerint az sem felel meg a történelmi valóságnak, hogy az I. világháború során székely gyerekeket és időseket gyilkoltak volna le a román katonák, illetve azt is cáfolja, hogy 17 ezer székely civilt hurcoltak volna el a románok a iaşi-i Şipote nevű lágerbe, ahonnan az embertelen körülmények miatt mindössze 3 ezer személy tért volna vissza.
A szerző szerint a román hatóságok a 1940 után Székelyföldön bekövetkezett krach miatt sem tehetők felelőssé, amikor Észak-Erdélyt a náci Németország és a fasiszta Olaszország Magyarországhoz csatolta. A román hatóságok és hadsereg kivonulása a visszacsatolt területekről 15 nap alatt történt meg, Diaconescu szerint ez túl rövid idő volt ahhoz, hogy a románok olyan mértékben befolyásolhatták volna a gazdaságot, amely négy évig tartó válságot eredményezhetett volna. Diaconescu szerint a horthysta rezsimet terheli a felelősség a székelyeket érintő gazdasági válság miatt, hiszen nem sikerült a helyi gazdaságot a magyarországi gazdasági körforgásába integrálnia, ez pedig az árak emelkedéséhez, gyárak bezárásához és végül szociális válsághoz vezetett. (hírszerk.)
Transindex.ro,2013. március 18.
Román történészek bírálják a székelység történetéről szóló kézikönyvet –
Román történészek bírálják A székelység története című kézikönyv tartalmát, amelyről a közeljövőben a Román Tudományos Akadémia is állást foglalhat – írta pénteken az Adevarul című román újság elektronikus kiadásában.
A lap Ioan Aurel Pop történészt idézi, aki a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, és a Román Tudományos Akadémia tagja. Kijelentette, hogy március végén az akadémia napirendre tűzheti a székelység történetét bemutató kézikönyv megvitatását. A szeptemberben bemutatott könyv a Hargita megyei tanács megrendelésére készült, és a szerzők hatodikos és hetedikes diákoknak ajánlják. A kézikönyvet segédanyagként lehet használni választható tantárgy tanulásához. A tartalmáról Marius Diaconescu román történész közölt cikket a Historia című román történelem szakfolyóiratban, amelyet átvett az Adevarul is.
A történész főként azt kifogásolta, hogy a kiadvány úgy mutatja be a székelyföldi románokat, mint a székelyek szolgáit. Azt is hamis történelmi ténynek nevezte, hogy a román hadsereg az I. világháború idején erdélyi bevonulásakor kirabolta és megrongálta volna a székelyek házait. Az Adevarul által megszólaltatott Eugen Simion, a román akadémia volt elnöke is úgy vélte, a tudományos testületnek foglalkoznia kell a tankönyvvel. A testületnek elsőként közleményben kellene kifejeznie sajnálatát amiatt, hogy ilyen „hamisítvány" napvilágot láthatott. Simion szerint ezt követően az akadémiának szakvéleményt kell kibocsátania, amelyet – mint mondta – minden bizonnyal figyelembe vesznek majd az állam intézményei.
MTI
Erdély.ma,2013. március 18.
Rossz fordítás vezetett a székelység történetéről szóló könyvet ért kritikához
A román szakemberek nem férhetnek hozzá korrekt fordításban a székelység történetét bemutató kézikönyvhöz, ez lehet az oka az általuk megfogalmazott bírálatoknak – véli Orbán Zsolt, A székelység története című kézikönyv társszerzője.
A csíkszeredai történész cáfolta a könyvet ért kritikákat, miszerint a kiadvány románellenes lenne. Elmondta, ebben a románok nincsenek a székelyek szolgáiként feltüntetve, ellenben szerepel benne a jobbágy kifejezés, de nemcsak a románok voltak jobbágyok, hanem a kiváltságaikat elveszített székelyek és magyarok is, az erdélyi népesség 90 százaléka. „Az én őseim is jobbágyok voltak” – jelentette ki az Agerpres hírügynökségnek Orbán Zsolt. Elmondta, ezen a téren mindig lesznek nézeteltérések a történészek között. Úgy vélte, „nagyszerű ötlet” lenne, ha román és magyar történészek közösen írnák meg Erdély történetét.
Bartolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő úgy vélte, szükség volna egy kompetens hatóság véleményére a könyvről, amely kimondja, lehet-e segédanyagként használni az iskolákban. Borboly Csaba tanácselnök úgy vélte, minden, a könyvvel kapcsolatos botrány csak növeli az eladott példányok számát, ellenben ő is hangsúlyozta: jó lenne, ha román és magyar szakemberek együtt írnának könyvet a közös történelemről. Az elmúlt napokban több román történész bírálta A székelység története című kézikönyv tartalmát. Az Adevărul Ioan Aurel Pop történészt, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorát, a Román Tudományos Akadémia tagját idézte, aki szerint március végén az akadémia napirendre tűzheti a könyv megvitatását. Annak tartalmáról Marius Diaconescu történész közölt cikket a Historia román történelmi szakfolyóiratban, melyet átvett az Adevărul is. Ebben főként azt kifogásolta, hogy a kézikönyv úgy mutatja be a székelyföldi románokat, mint a székelyek szolgáit. Az Adevărul által megszólaltatott Eugen Simion, az akadémia volt elnöke is úgy vélte, a testületnek foglalkoznia kell a könyvvel.
Krónika (Kolozsvár), 2013. március 18.
Adevărul : Budapestről írták a székely tankönyvet
Hétfői számában újabb cikkben bírálta az Adevărul a Székelység története című iskolai kézikönyvet, amelyet szeptember óta használnak segédeszközként az azonos nevű választható tantárgy oktatásához a székelyföldi általános iskolák felső tagozatán.
A Ciprian Stoleru és Oana Crăciun által jegyzett cikk címe szerint "a Székelység története tankönyvet Budapestről írták". Magyarázatképpen a szerzők hozzáteszik: a könyv egyik szerzője, Pál-Antal Sándor történész az MTA tagja. Az írás a kutatót is megszólaltatja, de nem árulja el az olvasóknak, hogy - a címben szereplő állítással ellentétben - Pál-Antal Sándor Marosvásárhelyen él és dolgozik, fél évszázados szakmai tevékenységét a marosvásárhelyi levéltárban fejtette ki, és ennek elismeréseképpen választották 2010-ben az MTA külső tagjává.
A lapban Pál-Antal Sándor kifejti, a székelyföldi plébániákon fellelhető dokumentumok igazolják a könyv állításait: dédnagyapját is falutársaival együtt civilként hurcolták kényszermunkára a román csapatok. A levéltáros-történész - akit a budapesti akadémia képviselőjeként emlegetnek a szerzők - leszögezte, hogy a Székelység története nem tankönyv, hanem választható tantárgyak oktatására és szakkörökben használható kézikönyv, így kiadásához nem volt szükség a bukaresti oktatási tárca jóváhagyására. A lap a múlt héten több cikket is közölt arról, hogy a kiadvány állítólag úgy mutatja be a székelyföldi románokat, mint a székelyek szolgáit. Az Adevărul román történészeket idézve azt is történelemhamisításnak nevezte, hogy a román hadsereg az első világháború idején, erdélyi bevonulásakor kirabolta és megrongálta volna a székelyek házait.
Az Adevărul pénteken Ioan Aurel Pop történészt, a BBTE rektorát, a román tudományos akadémia tagját idézte, aki kijelentette, hogy március végén az akadémia napirendre tűzheti a székelység történetét vázoló kézikönyv megvitatását.
A 2012 szeptemberében bemutatott könyvet székelyföldi történelemtanárokból és történészekből álló bizottság készítette a Hargita megyei tanács megbízásából. (MTI)
Transindex.ro2013. április 17.
Mától a hét végéig Gaudeamus könyvvásár
Tizennegyedik alkalommal szervezi meg április 17-e és 21-e között a Román Közszolgálati Rádió Kolozsváron a Gaudeamus Könyvvásárt. Az eseményre most is a Főtéren felállított sátorban kerül sor. Idén 89 könyvkiadó jelentkezett a vásárra, ahol a könyvstandok 500 négyzetmétert foglalnak le a 900 négyzetméteres összterületből, tudtuk meg a tegnap délelőtt e célból megtartott sajtótájékoztatón. Florin Zaharescu, a kolozsvári rádióstúdió igazgatója nem csak a vásár gazdag kínálatát emelte ki, hanem az esemény kísérőrendezvényeit is. A könyvvásár tiszteletbeli elnöke Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora. A rendezvényt népszerűsítő sajtótájékoztatón jelen volt még a vásár ötletgazdája, a bukaresti Vladimir Epstein is.
A tizennegyedik Gaudeamus Könyvvásáron a számos könyvbemutató mellett idén is megszervezik a Miss Lectura szépségversenyt, lesz tombola, továbbá meghívják a különböző nemzetközi versenyeken 10-es osztályzatot elért tanulókat is, nyilatkozta Florin Zaharescu. Ez utóbbi eseményre várják többek között Bogdán Esztert a Zilahi S. Bărnuţiu Általános Iskolából, Szekeres S. Ilmát, a besztercei A. Mureşanu Főgimnáziumból és Oláh Mátyást a margittai Horváth János Iskolaközpontból. Könyvadományokat is gyűjtenek, amelyeket aztán „alulfinanszírozott könyvtárakba” juttatnak el a szervezők.
Ioan Aurel Pop BBTE-rektor emlékeztette a jelenlévőket, hogy Kolozsváron már 1550-ben is működött egy nyomda, amely „a multikulturalitás jegyében német, magyar és román nyelvű könyveket adott ki”. Pop felhívta a sajtó figyelmét, hogy az erdélyi könyvszeretet több évszázadra visszamenőleg kimutatható. A rektor utalt arra, hogy a gyulafehérvári Batthyaneumban őrzik az egyik értékes középkori kódexet, a Codex aureust is. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a könyvvásár voltaképpen a könyvek dicshimnusza is egyben.
Vladimir Epstein egyetemi tanár, a bukaresti rádió munkatársa és a Gaudeamus Könyvvásár ötletgazdája kifejtette: a rádió által megszervezett esemény a normalitás győzelme.
NAGY-HINTÓS DIANA.
Szabadság (Kolozsvár).2013. szeptember 12.
Kétoldali egyezményt kötött a BBTE és a budapesti ELTE
Dokumentumban szabályozzák a kettős mesteri diplomák kérdését
Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora szeptember 5-én írta alá azt a keretegyezményt, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a legrégebbi magyarországi egyetem, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a BBTE hallgatói olyan mesteri programokra iratkozhatnak be, amelyek elvégzését követően kettős diplomát kapnak, tudtuk meg az egyetem által szerkesztőségünkbe elküldött közleményből. Magyar részről az ELTE rektora, Mezei Barna egyetemi professzor írta alá a dokumentumot. – Mivel az idei magiszteri tanulmányokra a felvételi már lezajlott, a két egyetemen való mesteri képzés csak jövőre indul be. A rektorok által aláírt dokumentum az a keretegyezmény, amelynek alapján minden kar külön dönt a két diplomát biztosító magiszteri képzésről – magyarázta lapunknak Nagy László, a kiterjesztett tagozatokért, a minőségbiztosításért és az informatizálásért felelős rektorhelyettes.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2014. január 28.
.
Költözik a BBTE szatmárnémeti kihelyezett kara
Ez év szeptemberétől új épületbe költözhet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett kara, miután Dorel Coica polgármester ígéretet tett arra, hogy megfelelő körülményeket biztosít a felsőoktatási intézmény számára a tanügyi átszervezés során megürült volt 5-ös számú általános iskolában.
Az elöljáró a megüresedő épületbe a városházát költöztetné. Hétfőn sajtótájékoztatón elmondta, felszólítást kapott a megyei önkormányzattól, miszerint ki kell ürítenie néhány helyiséget, mivel a megyeháza bővülő apparátusa nem fér a jelenleg rendelkezésükre álló termekben. A megyei és a városi önkormányzat, valamint a prefektúra egyaránt a közigazgatási palotában működik.
Dorel Coica elmondta: a polgármesteri hivatal számára eleve szűkös a jelenlegi hely, hozzátéve, hogy bár nem fizetnek bért a helyiségekért, a szocreál stílusú építmény fűtési költségei igen magasak. Mint kifejtette, a költözés a lakosság hasznára válik, hiszen lehetőségük nyílik arra, hogy az önkormányzat összes osztálya – beleértve a jelenleg egy tömbház földszinti lakrészeiben székelő helyi rendőrséget, illetve adóhatóságot – egyetlen ingatlanban működhet, így egy helyen tudják majd a szatmáriak intézni hivatali ügyeiket.
A városban keringő pletykák kapcsán az orvosi végzettséggel rendelkező elöljáró leszögezte: a polgármesteri hivatal számára kéri az egyetem rendelkezésére bocsátott épületet, és nem magánklinikát kíván nyitni benne.
Dorel Coica a múlt héten tárgyalt az egyetem vezetőségével, akik – mint Ioan Aurel Pop rektor a városházának címzett leveléből kiderül – hajlandóságot mutattak a költözésre, amennyiben az önkormányzat saját költségén megfelelő körülményeket teremt számukra a Wesselényi (Wolfenbüttel) utcai ingatlanban. A rektor arról is tájékoztatta a város vezetőségét, hogy bővíteni szeretnék a szatmárnémeti kar tevékenységét, a tanítóképző, illetve közigazgatási kar mellett mesteri képzést is indítanának.
A polgármester bejelentette: szeptemberig eleget tesznek a rektor kérésének, így a 2014–2015-ös tanévet már az új helyszínen kezdheti az egyetem. A Babeș–Bolyai kihelyezett karán 1999 óta folyik oktatás, első évben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban működött a főiskola, majd 2000-től költöztek át jelenlegi ingatlanukba, melyet a város bocsátott a rendelkezésükre azzal a feltétellel, hogy felújítják a volt kaszárnyaépület azon szárnyát.
Az egyetem több mint 120 ezer lejt költött tatarozásra, ebből számításaik szerint eddig körülbelül 30 ezer lejnyi amortizálódott, így a fennmaradt körülbelül 90 ezer lejes befektetés ellenében jogosnak tartják az 5-ös iskola felújítására irányuló kérésüket.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),2014. március 3.
Barátkozós történelemkönyv románoknak
Kolozsváron mutatták be azt a kötetet, amely a kompromisszumkészség erős jeleit mutatva igyekszik a román és magyar társadalmat, a román és magyar történelmi nézeteket közelíteni egymáshoz. Az O istorie a maghiarilor kiadvány mögött álló Fehér Holló Médiaklubról, a kötet elkészültéről, s a fogadtatásáról SZABÓ CSABA ötletgazdát, újságírót Kustán Magyari Attila kérdezte.
Miért érezték szükségét egy ilyen kiadvány megírásának?
Amikor a magyarok történelméről beszélünk egy sajátos magyar-román egyenlet keretében, mindig azt szeretjük mondani, összekacsintva, hogy a román és a magyar történelem üti egymást. A jószándékú román társadalom is legfennebb addig jut el, hogy mi itt bejöttünk, őket megvertük, elvettünk, leromboltunk mindent, amit felépítettek, a többi pedig hazugság. Amikor meglátnak néhány királyt, gyanakodnak ugyan, de fogalmuk sincs, milyen sajátos kultúrával töltötte fel ezt a régiót a magyarság, mennyire aktuális Koppány és István története – stilizálva persze –, amikor kérdés, hogy visszafelé vagy előre tekintünk.
Konkrétan hogyan született az ötlet?
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten láttuk vendégül a Fehér Holló Médiaklub rendezvényén dr. Aurelian Lavricot, a Kisinyovi Egyetem tanárát, aki a romániai magyarok moldáviai megítéléséről beszélt. Kiküldött húsz lejjel, hogy vásároljunk egy román nyelvű könyvet a magyarok történetéről, akkor derült ki, hogy egy Mátyás királyról szóló angol nyelvű kiadványon kívül nem találni egyebet. Akkor kezdtünk el tárgyalni fiatal történészekkel, hogy kezdjük el a munkát.
Kiket és milyen elvárások alapján válogattak be a csapatba?
Páll-Szabó Ferenc szakmai irányítót, Dr. Váradi Éva tanárnőt, dr. Ciprian Rad román Erdély-szakértőt, Pócsai Sándor középiskolai tanárt és dr. Wellmann László jelenkor-kutatót kértük fel, illetve még egy román történészt, aki végül nem folytatta velünk a munkát. Egy évtizede harcolok a történelmi népszerűsítő műsorokért, de sokaknak derogál, hogy a kamera elé álljanak. Páll-Szabó Ferencet úgy ismertem meg, hogy egy román líceumból kerestem fiatal történészt, aki Mátyás király árnyoldaláról beszélgetne. Rögtön vállalkozott a feladatra, és nem tántorították vissza a kritikák, folytatni szerette volna.
A munkából egy román történész is kivette a részét, bár többet meghívtak. Mások miért nem vállalták a feladatot?
Két történésszel kezdtük meg a munkát, de egyikük végül elhagyta a társaságot. Egy nagyon jó régészről van szó, aki sok honfoglalás kori sírt ásott ki, de a könyvbe írt anyagában minden szerepelt, csak az erdélyi területek nem. Aztán kiderült, hogy a román történetírás szerint ezek a sírok bolgárok, ezért aztán elváltak útjaink. Az viszont igaz, hogy a fene tudja megmondani, ezek magyar vagy bolgár sírok. Ciprian Rad-dal is tisztáznunk kellett számos kérdést. Mondok egy példát: a könyv egyik részében leírtuk, hogy Magyarország három darabra szakadt, egy másik részében már mint román földet említette a keleti területeket. Azt mondtam, semmi gond, leírjuk, hogy a román történelem szerint ekkor és ekkor lett román az adott terület, de nem találtunk egy konkrét évszámot, amit leírhatunk. Kérdeztem tőle, hogy a román történetírás szerint mióta beszélünk román területről? Azt válaszolta, aszerint mindig is az volt. Akkor jöttem rá, hogy még didaktikai szempontból sem tudnak kiegyezni a román történészek, ezért van egy állandó összekacsintó átmenetiség, miszerint ha román, akkor hazudik, ha magyar, akkor hazudik. Megjegyzem, Ioan Aurel Pop, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora nagyon kedves és döbbenetesen vagány volt ebben a kérdésben, az utolsó percig azt mondta, hogy előszót ír a könyvhöz. Végül meggondolta magát, egy szép levélben kifejtette, nem arról van szó, hogy egyetért-e a tartalommal, vagy sem, de azt mondanák, az ő emberei vagyunk, nem szeretné, ha ez ellehetetlenítene minket.
Nem törnek pálcát, hanem informálnak
A hat hónapos vajúdás után megszülető O istorie a maghiarilor című kiadványt január 30-án, Kolozsváron mutatták be. A találkozón Szabó Csaba úgy fogalmazott: mivel a történészek mindig összevesznek időnap előtt, a románság nem hallhatott II. Endréről, az Anjouk-ról stb. Szerinte a kötet újszerűsége abban is áll, hogy az érzékenyebb jelenségek kapcsán, amelyek a román olvasót elbizonytalanítanák, a román történésztársadalom álláspontját is feltüntették. „A szerzők nem vitatkoznak, nem törnek pálcát, hanem informálnak, majd mennek tovább, egész a visegrádi Anjou-tervek uniós változata kikristályosodásának pillanatáig, azaz a kötet végállomásáig” – fogalmazott.
Milyen további történelmi pillanatok okoztak kellemetlen perceket az írás során?
Mihály vajda személye például, mert a román történelem szerint serege nagy havasalföldi győzelmeket tudhat magáénak, a valóság azonban az, hogy a Bocskai István vezérelte erdélyi csapatok szintén csatlakoztak hozzájuk. A másik a honfoglalásé, amit Páll-Szabó Ferenc ügyesen megoldott: azt írta, nem lehet erről beszélni anélkül, hogy feltennénk a kérdést, ki volt itt hamarabb? Éppen ezért mindkét fél elméletét ismertette, a magyarnál leírva, hogy Anonymus írásai és a sírok alapján áll az elmélet, de megvannak a gyenge pontjai, a románnál megemlítve, hogy a dák-római kontinuitás hipotéziséhez nincsenek meg a régészeti leletek. Trianon is nehéz esetnek számított, a fogalmazással kellett óvatosan bánnunk.
Voltak-e nézeteltérések magyar és magyar történész között?
Amikor más elméletekről volt szó, mint a finnugor, kihagytuk azokat. Egyetlen kivételt tettünk, ez Szőcs István sumér-magyar elmélete, amiről három sorban tettünk említést. Azt gondoltuk, amikor az megjelent a múlt rendszerben, olyan horderejű dolog volt, hogy érdemes beszélni róla. Ráadásul az írása Kolozsváron jelent meg, mi pedig kolozsvári szemmel néztük a történéseket – ezért sem Bukarestben vagy Budapesten jelent meg a könyv.
Ön szerint miért nem született hasonló kiadvány mostanáig?
Nem hiszem, hogy hasonló könyvet nem akartak már írni, azt sem, hogy ne lett volna rá jelentkező, vagy érdeklődés. De egy ilyen projektet csak együttműködve lehet elvégezni. Ezen a könyvön öt ember dolgozott, egy hatodik irányította őket, mindezt pénz nélkül: azt mondhatom, ez egy csoda.
A könyv bemutatóján elhangzott, hogy fel kell készülni a minden oldalról érkező támadásokra. Eddig milyen reakciók születtek?
Két visszajelzés érkezett román részről: az egyik azt a kérdést tette fel, hogy ennyi királyunk volt és mégis mit tettünk az országgal, a másik, hogy meglehetősen civilizáltak lettünk a „mongol” hordákhoz képest. Magyar részről sok kritika fog érni minket, és sok jogos lesz. Ha beírunk egy információt, az lesz a probléma, hogy sok fölösleges adattal tömjük az olvasó fejét. Ha nem írunk be, akkor az lesz a gond, hogy kihagytuk. Azzal már meg is vádoltak egyébként, hogy a rektor hatása alatt vagyunk, ez azonban csak annyiban igaz, hogy a társaság fele vagy nála doktorált, vagy nála doktorandusz.
A könyv egyik fő célkitűzése közelebb hozni egymáshoz a két felet. Ez a feladat már nem olyan nehéz Kolozsváron, mint Funar ideje alatt. Mi történt az elmúlt években, hogy javultak a kapcsolatok?
Rendkívüli javulás állt be, ez pedig főleg akkor érzékelhető, ha közben Marosvásárhelyre is elmegyünk – ott egymás mellett laknak románok és magyarok, itt együtt. Funar korában, amikor egy magyar kemencére leltek, a helyi sajtó nem írta meg, csak a Népszabadaság egyik munkatársa jött el. A Főtér római leleteinek ásásakor szinte verekedés tört ki, holott újságíróként nagyon jól tudtam, hogy azok valóban a föld alatt voltak, ugyanis a román régészek egy héttel korábban már ki tudták mutatni a maradványokat. Az emberek megváltoztak, mert emelkedett az életszínvonal, és már nem az ellenségkép kialakítása a legfontosabb dolguk. Ha van ellenség, akkor azt inkább Bukarestben keresik.
Egy nemzetközi médiaklub története
A Fehér Hollók Médiaklub Kisinyovtól New Yorkig ismert, tagjai is ilyen szórásban lelhetők fel. Megálmodója, Szabó Csaba szerint ez egy szabad társaság, független, és még annak is tud örülni, ha a száz eurósra szabott díj – amelyet azoknak a családoknak szánnak, akik megszenvedtek, hogy gyerekük magyar tagozatra járhasson – mindössze nyolcvanra sikeredik.
A klub tíz éve nőtt ki a szórványtengely mozgalomból, amely szintén kapcsolódik Szabó nevéhez. Miután észrevette, hogy a szórványban élő közösségek, iskolák nem tudnak egymásról, többedmagával összehozott olyan találkozókat, amelyen a felek – a dévai, a tordai, a medgyesi, a gyulafehérvári kollégiumok, a hajdani szebeni magyar tagozat – megismerhették a többieket. „Az együttműködés, az összetartozás öröme szinte szétfeszíti ezt a társaságot” – magyarázza, hozzátéve: az említett díjból azért hiányzott a húsz euró, mert kellett benzinre, de a következőre már több mint százat gyűjtöttek össze.
A médiaklub tagjai között tudhatja Szilágyi Szabolcsot (Kolozsvári Rádió), Bodó Mártát (Keresztény Szó), Benkő Leventét (Krónika), Ambrus Attilát (Brassói Lapok), Bodolai Gyöngyit, Kuti Mártát (Népújság), Lőwy Dánielt (Amerikai Népszava) stb., ahogy Szabó Csaba viccesen megjegyzi, ilyen csapattal bármikor népszerűsíthetnék magukat, hiszen mindannyian újságírók, de még azt is élvezik, hogy csendben dolgoznak.
A klub tagjai számos kiadványt jelentettek már meg, a szerénységről tanúskodó Világhírnév Könyvkiadó zászlaja alatt. A Fehér Hollók újságíró-sorozatban számos értékes kiadvány jelent meg, azok az írások, amelyekkel az egyes újságírók beléptek a média porondjára. Szabó Csaba regényes nyomozásokkal indította a pályáját, arról írt, mi történt az Egri csillagok hőseivel, kinyomozta, hogy Dobó István Erdélybe jött, Bornemissza Jánost Gyaluban temették el stb. Mihály István, a Kolozsvári Rádió munkatársa a két tévéhőst, Derricket és Columbót hasonlította össze, Ambrus Attila Brassó és a székelyek közti szakadék témáját boncolgatta, ebből született a Gótvárosi levelek, Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó munkatársa tudományos-fantasztikus kisregényeket írt. A csapat öndefinícióját Szabó Csaba így fogalmazta meg: „Ezek vagyunk hát mi, a Fehér Hollók. Újságíró-sorozat főszereplői. Mi vagyunk a sorozat. Függetlenek vagyunk, nem pályázunk, egymást segítjük-futtatjuk, hollókat avatunk. Önerőből. Újságírók vagyunk. Médiaprózát írunk. Várunk rátok. New Yorktól Kisinyovig.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad),2014. március 14.
BBTE: idén tízezer gólyát várnak, fele az ingyenes helyekre juthat be
Esszéírás, érettségi eredmény, írásbeli vizsga adja meg a végső jegyet
Sajtótájékoztatón számolt be a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége az idei egyetemi felvételi újdonságairól és a most rajtoló népszerűsítő kampányról.
Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora azt hangsúlyozta, hogy az egyetem 21 karán szerveznek valamilyen megmérettetést, amelynek keretében felmérik a diákok tudását, de ugyanakkor több karon ingyenes felkészítőt is tartanak a maturandusoknak. Soós Anna, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes elmondta: a 2014/2015-ös tanévben 249 alap- és 204 mesteri képzés lesz; az alapképzések közül 206 nappali tagozaton, 43 pedig távoktatás keretében valósul meg. Több új szakot – köztük magyarokat is – indítanak mind alap-, mind pedig mesterképzésen. Soós elmondta: a 21 karból 14 szervez kimondott vizsgát, 7 kar pedig kizáró jellegű esszéírást követel majdani hallgatóitól. Ugyanakkor olyan versenyeket is szerveznek, amelyek nyertesei felvételi nélkül bejutnak.
Szabadság (Kolozsvár),2014. április 15.
Összegző kiadvány a kolozsvári magyar felsőoktatásról
A kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás történetét mutatja be 18 tanulmány keretében az a kiadvány, melyet hétfő délután mutattak be Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Színház utcai klubtermében.
A 140 éves kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás című kötet főszerkesztője, Nagy László, a BBTE rektorhelyettese elmondta, a kétnyelvű kiadvány a két évvel ezelőtt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításának 140 évfordulóján megrendezett konferencián elhangozott tudományos előadásokat tartalmazza.
Ion Aurel Pop, a BBTE rektora kifejtette: az általa vezetett intézményt háromszor is megalapították, a felsőoktatási intézmény ugyanis az 1581-ben létrehozott Jezsuita Kollégium, az 1872-ben megnyíló Ferenc József Tudományegyetem és az 1919-ben alapított I. Ferdinánd Egyetem jogutódjának tartja magát, mindhárom örökségét magáénak tudja.
Kiemelte, a Ferenc József Tudományegyetem már modern egyetemnek számított megalakulásakor, és gyakorlatilag a kezdetektől a kulturális sokszínűség jellemezte. Molnár Kovács Zsolt egyetemi adjunktus felszólalásában hangsúlyozta: a gondosan megszerkesztett, színes kiadvány a kolozsvári felsőoktatás történelme egyik rendkívül fontos dokumentumának számít.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)2014. november 10.
Felavatták fel az ország első örmény intézetét
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) avatták fel az ország első örmény intézetét, amely a közép- és kelet-európai örmény közösségek kutatásával fog foglalkozni. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora az avató ünnepségen kijelentette, hogy az intézetnek a jelent és a jövőt illet kutatási témákkal is kell majd foglalkoznia, nem csak a múltat kell kutatnia. A rektor szerint már a középkortól kezdődően a kelet-európai térségben megtelepedő első kicsiny örmény közösségek „virágzást hoztak a térségbe életmódjukkal, és stabil és virágzó társadalmi-gazdasági légkört teremtettek ott, ahol letelepedtek”. Hamlet Gasparian, Örményország bukaresti nagykövete kijelentette, hogy az intézet tevékenysége hozzá fog segíteni ahhoz, hogy a kortárs európai térség sokszínű kultúrájában felfedezzék az örmény elemet is, illetve, hogy gazdagítsák az örmény identitást. Az új intézet már a huszadik, amelyet a BBTE az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozásra hozott létre.
Nyugati Jelen (Arad)2015. március 6.
A BBTE rektorának toleranciakiáltványa
A szavak fontosak, mert súlyosabb sebet ejthetnek a pofonoknál és az ökölcsapásoknál! Látszólag egyszerű a képlet: Románia és Magyarország szomszédok, az előbbit csaknem 90 százalékban románok lakják (ezért Románia a neve), a másikat pedig még nagyobb arányban magyarok, ezért hívják Magyarországnak; földrajzi és történelmi tényezőkből adódóan (általános értelemben) Magyarországon románok is élnek, Romániában pedig (sok) magyar is. Mindez egyszerűnek tűnik, de valójában igen bonyolult. Mert mi – és főleg a politikusok – azt akarjuk, hogy bonyolult és néha feszült legyen.
Először is őrülten tetszik a Corbii albi portál gondolata! Azt hiszem, a világon sok rossz dolog előítéletekből és tudatlanságból, vagyis a párbeszéd és a közvetlen tapasztalat hiányából születik. A sors úgy hozta, hogy együtt élünk, s ezért meg kell ismernünk egymást, egymás nyelvét, hitét és kultúráját, hagyományát, szokásrendszerét és ideáljait. Saját értékeink megbecsülése – ha az mások lenézése és gyűlölete nélkül történik – csak jót hozhat. A magyaroknak megvannak a saját történelmi értékeik, a románoknak szintén, de meglepően sok a közös vonás, a szavaktól a tettekig, a daloktól és táncoktól az ételekig. Az emberek, embercsoportok reakciói lehetnek zsigeriek, meredekek, fakadhatnak előre gyártott érzelmekből, ám léteznek nem is gyanított mélységek, melyeket tudatosan vagy sem, de figyelmen kívül hagyunk. Mennyire fontos lenne, hogy jobban ismerjük egymást! Hány román tudja, mit írt Petőfi és Ady? Hány magyar tudja, mi a Sărmanul Dionis vagy a Dăscăliţa? Ismerjük meg jobban egymást a kölcsönös tiszteletből kiindulva, előbb az országot, aztán kultúráját, értékeit… És természetesen szükség van a két közösség egymás iránti tiszteletére. Egyszerűnek tűnik, de nem az! A Corbii albi portál által hirdetett párbeszéd azonban reményekkel tölthet el bennünket! Talán nem szeretjük meg egymást hirtelen, nem lesznek ugyanazok az ünnepeink, és nem is dicsőítjük majd kölcsönösen hőseinket, de legalább jobban megértjük, kik vagyunk, hogyan viszonyulunk a világhoz, és miért kell mindnyájunknak helyet engedni a nap alatt. Másként kockáztatjuk, hogy kihuny az értelem, márpedig, mint régóta tudjuk, ez szörnyeket szül.
Ioan-Aurel Pop
(Gând bun pentru dialog – Corbii albi/Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. április 30.
Kisebbségvédelmi konferencia magyarok nélkül
Nem sikerült a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport aktivistáinak feltenniük a kérdéseiket a külügyminisztérium és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem által szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián, a felszólalók beszédei pedig sokak szerint nevetségesek voltak.
A konferencia tárgya a húsz éve elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezmény, és a kisebbségvédelem román modellje volt, ennek ellenére nem hívták meg az RMDSZ-t vagy más magyar szervezetet, és még csak a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetet sem. A résztevőket is szelektálták: újságírókat csak úgy engedtek be, ha sajtóigazolványukat jól látható helyre kitűzték, kisebb szóváltás után lapunk munkatársa is csak így léphetett be. A diákok sem hallgathatták meg a felszólalásokat, ha nem bizonyították, hogy egyetemisták.
Bár a kétnyelvűségért küzdő kolozsvári Musai-Muszáj csoport képviseltette magát a teremben, arra nem találtak alkalmat, hogy felszólaljanak. A rendezvény kiemelt vendége a Velencei Bizottság elnöke, Gianni Buquicchio volt, aki beszéde után elhagyta a termet, így nem szembesült a Musai-Muszáj kérdéseivel. A közönség soraiban egyébként látni lehetett Toró T. Tibort, az EMNP stratégiai aelnökét és Izsák Balázs SZNT-elnököt.
„Tulajdonképpen itt most azt ünnepelik, hogy Románia húsz éve nem tartja tiszteletben a Kisebbségi Keretegyezményt, a közigazgatási átszervezéssel ismét a megszegésére készül, és tulajdonképpen erre senki nem figyel oda” – fogalmazott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti tanács elnöke újságírói kérdésre. Hozzátette: a felszólalók nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy mi a valóság, de megpróbálták elkerülni annak a lehetőségét is, hogy kritika hangozzon el.
Külügyminiszter: az autonómia szegregál
Megnyitóbeszédében Ioan-Aurel Pop, a BBTE rektora több nyelven, köztük magyarul is üdvözölte a meghívottakat és résztvevőket, majd az ország kisebbségi jogokhoz való hozzáállásáról, az elmúlt huszonöt évről beszélt.
Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke egyebek mellett arról beszélt, örömmel csatlakozik egy ilyen eseményhez, "ünneplendő az együttélés és egyetértés elmúlt húsz évét". Úgy fogalmazott, reméli, lesz alkalom megvitatni az ország előtt álló kihívásokat. Azt is mondta, Kolozsvár megannyi vallási, nyelvi, kulturális kisebbségnek ad otthont, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pedig egyike a legsikeresebb példáknak, amelyeket felmutathat az ország a multikulturalitás felvállalásában.
A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – fogalmazott Gianni Buquicchio. Kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez. Bogdan Aurescu külügyminiszter többek között arról beszélt, hogy Románia nemzetállamból multikulturálissá vált, ugyanakkor szólt arról is, hogy az autonómia szegregációhoz vezet, a kisebbség izolációjához. "A magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben" – jelentette ki. Elmondta, hogy Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba. A modell nem tökéletes, szükség van folyamatos fejlesztésére, de jobb megoldást nyújt a kisebbségi kérdésre, mint más modellek - közölte Bogdan Aurescu.
Kellemetlen kérdések
Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája maszol.ro-nak elmondta, két kérdést szerettek volna feltenni a Velencei Bizottság elnökének. Első körben arra voltak kíváncsiak, nem tartja-e ironikusnak, hogy éppen Kolozsváron ünnepelik a keretegyezmény huszadik évfordulóját, miközben az egyezményen belüli harmadik paragrafust, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják. A másik kérdés az lett volna, tudtára fogja-e adni a helyi hatóságoknak, hogy ezek a vállalások nem opcionálisak, valójában egy nemzetközi szerződést sértenek meg az egyezmény ignorálásával.
Az aktivistát az elhangzott beszédekről is kérdeztük. „A keretegyezményről készült jelentések, amelyekből Gianni Buquicchio valószínűleg informálódik, nem feltétlenül állják meg a helyüket, sokkal pozitívabb képet adnak a romániai valóságról, mint amit a mindennapokban tapasztalhatunk. Romániában valóban sok törvény van, amit elfogadtak, de ezeket nem ültetik gyakorlatba” – fogalmazott.
Jó kérdések, rossz válaszok
Sajtótájékoztatóján Bogdan Aurescu külügyminiszter az RMDSZ hiányát firtató újságírói kérdésre úgy válaszolt, a magyar, a német, a török kisebbségnek számos képviselője megjelent, másokkal együtt. A kérdést többen megismételték, de a korábbinál bővebb választ végül nem kaptak – bár azt még hozzátette, a romániai kisebbségi modellt elismerik Európában.
A marosvásárhelyi utcanévtáblák ügye kapcsán azt mondta, minden egyes problémát külön kell megvizsgálni, és a húsz százalékos kisebbségi küszöbre hivatkozott, annak ellenére, hogy ez az említett város esetén nem releváns.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro2015. május 12.
Idén nem indít új magyar nyelvű alapképzést a BBTE
Ioan Aurel Pop: a mennyiség nem megy a minőség rovására
Megszokhattuk, hogy évente egy-két új magyar nyelvű alapképzéssel gazdagodott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanügyi kínálata, a 2015/2016-os tanév azonban ilyen szempontból kivétel lesz. Soós Anna, a BBTE magyar tagozatért felelős rektorhelyettese szerint idén azért nem indítanak magyar nyelvű új alapképzést – de román nyelvűt sem –, mivel a meglévőek teljesen lefedik a keresletet.
Újdonságként így „csak” két-két német és angol nyelvű alapképzést említhetett az egyetem vezetősége a tegnapi sajtótájékoztatón, és azt, hogy a mesterin viszont 16 új szakra lehet majd felvételizni, ebből négy magyar. Mind az alapképzésen, mind a mesterképzésen ugyanannyi helyet hagyott jóvá a minisztérium, mint tavaly, vagyis 14 ezer gólyát várnak. Közülük a távoktatást választó elsőévesek – akárcsak tavaly – ajándék táblagépet kapnak, tette hozzá az elhangzottakhoz a távoktatásért felelős rektorhelyettes, Marcel Pop.
– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a 2015/2016-os tanévre 4840 tandíjmentes, közel 9000 tandíjas és 2655 távoktatási helyet hirdet meg alapképzésen. A mesterképzésben pedig 3500 tandíjmentes, közel 6000 tandíjas és 1000 csökkentett látogatású helyet különítettünk el – közölte Soós Anna, a BBTE magyar tagozatért felelős rektorhelyettese. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora látható örömmel nyugtázta, hogy ebben a tanévben 3,5%-kal nőtt az egyetemi hallgatók száma a tavalyelőtti tanévhez képest, ez pedig figyelemre méltó adat a demográfiai csökkenés közepette. „Idén is 14 ezer elsőévesre számítunk, ez a szám pedig nagyon magas romániai viszonylatban. Külön öröm számunkra, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására” – magyarázta Pop.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2015. augusztus 5.
Magyarul reklámozza a Kolozsvári Magyar Napokat a BBTE rektora
Magyarul beszél az augusztus 16-23. között tartott Kolozsvári Magyar Napok reklámvideójában Ioan-Aurel Pop, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektora.
Mint mondja, nem tud jól beszélni magyarul, de tud írni és olvasni – szótárral. A továbbiakban románul magyarázza, hogy a románoknak és magyaroknak egyaránt előnyük van, mert úgy tanulhatják meg a másik nyelvét, hogy hallják is azt a mindennapokban.
maszol.ro2015. szeptember 1.
BBTE-történészek nemzetközi sikerei
Továbbra is a hazai és nemzetközi történelemkutatás élvonalához tartoznak a Babeş–Bolyai Tudományegyetem történészei, tudományos kutatói – derül ki az intézmény közleményéből, amelyet annak kapcsán adott ki, hogy a múlt héten Kínában szervezett 22. Történeti Világkongresszuson a szakdolgozatokat bemutató 11 romániai történész közül 8-an a BBTE professzorai – köztük volt egyébként Ioan-Aurel Pop akadémikus, a BBTE rektora is.
Szabadság (Kolozsvár)2015. szeptember 5.
Székelyföld „igazi román terület”?
1918 novemberében, amikor az Erdélyi Román Nemzeti Tanács megfogalmazza Magyarországgal szembeni területi követeléseit, a székely megyéket a románlakta vidékek sorában említi, s kijelenti, hogy „Erdély románok által lakott” vidékeire tart igényt.
Ez már akkor érthetetlen volt, mert a székely megyék nem tartoztak a román vidékek közé. Talán akkor is azt jelentette, mint most, a 21. század elején, hogy Székelyföld nem létezik? Ha úgy fogalmaztak volna, hogy Erdély románok, magyarok és szászok lakta megyéit szeretnék elszakítani Magyarországtól, az tükrözte volna a demográfiai adottságokat és a politikai célt. Székelyföldre a helyes és pontos meghatározás a magyarlakta kifejezés lenne. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a románok számaránya itt a következő volt: Udvarhely megyében 2,28, Csík megyében 12,37, Háromszéken 15,5, míg Maros vármegye marosszéki részén mintegy 10 százalék. Érthető, hogy a 90 százalékarányban székelyek lakta Székelyföldre miért nem használják a románok által is lakott vidék kifejezést. Mert az egyértelműen csak a peremvidéki román településekre vonatkozna. Márpedig a területszerzők egész Székelyföld elszakítására törekednek. A románlakta meghatározást csak megtévesztésként használják, mert hogy nézne ki a magyarlakta Székelyföld fölötti román önrendelkezést emlegetni? Jól tudták, hogy e régió a székely népet illetné meg. Ha ők a 43 százalékarány nevében jogosnak tartották követelni Kelet-Magyarország területét, akkor a székelyek 90 százalékarányának igénye Székelyföldre vitathatatlan!
Vajon mit takar Liviu Dragnea 2013-as székelyföldi turnéján elhangzott, címben idézett kijelentése? A régiók átalakításáért felelős miniszterelnök-helyettes talán politikai megfontolásból fogalmaz úgy, hogy „Székelyföld nemcsak egy szép térsége” Romániának, hanem „igazi román terület” is. Lehet, hogy a területi autonómia elleni bizonygatási kényszer hatására tört ki belőle az őszinteség, hogy minek szeretné látni e régiót. Teszi ezt egy „baráti” látogatás alkalmával, amikor senki nem vitatja, hogy Székelyföld államjogilag Románia része. Akkor, amikor jól tudjuk, hogy az önrendelkezési jog minden nép számára „elévülhetetlen, úgynevezett ius cogens”, olyan jog, amellyel bármikor lehet élni. Ami a trianoni diktátumot illeti, precedensértékű az 1713-ban kötött utrechti békeszerződés, amely nem megegyezés alapján, hanem diktátummal született.
Az ENSZ-közgyűlés az angol–spanyol vitában úgy nyilatkozott, hogy jogos Spanyolország részéről e terület visszakövetelése. Minket, akik Románián belüli területi autonómiát kérünk, köszönetképp, hogy beérjük ennyivel, még arra sem méltatnak, hogy az általunk lakott régiót elismerjék igazi székely területnek?
Mitől igazi román terület? A miniszter ennek magyarázatával adós, de nem hihetjük, hogy ne tudná, a hivatalos román népszámlálási adatok szerint Székelyföld – a statisztika nyelvén is – igazi székely-magyar terület. Lehetséges, hogy Dragnea ismeri és elfogadja a legnagyobb román történész, Nicolae Iorga, valamint G. Popa-Lisseanu fajelméletét, amely alapján úgy gondolja, hogy Székelyföld székely népe „vérében” román, vagyis román származású?
Tiszától a Dnyeszterig
Nyilvánvaló, hogy a székely megyék románlakta vidékké nyilvánítása politikai célzatú. A román politikai elit számára 1918-ban közismert volt az Aurel Popovici által – Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös sugallatára – 1906-ban összeállított Nagy Ausztria Egyesült Államok konföderációjának terve, amely a történelmi Székelyföldnek (Seklerland) Erdéllyel egyenrangú szövetséges státust biztosítana. Tehát tudják, hogy – a népek önrendelkezési joga alapján – jogtalan e székely régió bekebelezése. 1918. december elsején Gyulafehérváron (is) a minél nagyobb terület megszerzését határozták el. Magyarországtól 26 magyar vármegyéjének átadását követelték – köztük színmagyar nagyvárosokat és a Tisza keleti sávját –, mindezt az 57 százalékarányú nem román ajkúak megkérdezése nélkül.
A Tiszától keletre levő magyarországi települések lakói – közel száz évvel Magyarország szétroncsolása után – még álmukban sem hinnék el, hogy a szélsőséges román nacionalisták mindmáig nem mondtak le e területekről. A 2000-ben alapított Noua Dreaptă (Új Jobboldal) – a Vasgárda szellemi örököse – legfőbb célkitűzése a Tiszától a Dnyeszterig tartó területek megszerzése. E követelés Moldva és Havaselve egyesülése ünnepén, 2015. január 24-én is elhangzott.
Kollektív jogok nélkül
Ha tisztességes politikai morál jellemezné Romániát, akkor lehetne olyan demokratikus törvényeket alkotni, amelyek egyenlőségre, kölcsönös tiszteletre alapoznák a nemzeti közösségek jogait. Ha a román nacionalista elitet nem a más nyelvű és kultúrájú nemzeti közösségek léte zavarná, hanem célja a magasabb életszínvonal megteremtése lenne, akkor törekedne arra, hogy a döntések helyben szülessenek. Azokra bízná, akiket érint, a nagy történelmi régiók etnikumtól függetlenül maguk dönthetnének sorsukról. Sabin Gherman, a jeles román értelmiségi adatokkal alátámasztott előadásaiban rámutat, hogy a román demokrácia alapköve Románia föderális átszervezése lenne. Bizonyos alrégiók területi autonómiát élveznének, mint például Székelyföld, Partium stb. Romániában ennek ellenkezője zajlik. Az 1990-ben megszerkesztett alkotmány első cikkelyét úgy fogalmazták meg, hogy lehetetlenné tegyék a közösségi jogok gyakorlását, köztük a magyarok, a székelyek területi, kulturális, illetve helyi autonómiáját, és meggátolják az ország föderális átszervezését. Az alkotmány első cikkelyének horderejét a politikailag éretlen magyar parlamenti csoport is érzékeli, és nem vesz részt a szavazáson. Egyedül Király Károly érti e törvény valódi súlyát, és tiltakozásként elhagyja a termet. Fültanúja voltam (Sepsiszentgyörgyön) az olyan megjegyzéseknek, hogy: Király megint kiviselte magát! Annak a cikkelynek semmi jelentősége! Miért kell a románokat heccelni? Azóta mindenki meggyőződhetett arról, hogy az említett alaptörvényre hivatkozva akadályozzák meg a kollektív jogok biztosítását.
Csaba királyfi visszatér?
Az ősi szimbólumokat tartalmazó székely zászló kitűzése miatti első pénzbüntetést a marosvásárhelyi rendőrség szabta ki. Egy másik székely szimbólum eltávolításának követelése Kovászna megye prefektusától származik. Őt a Terra Siculorum (Székelyföld) nevet tartalmazó tábla zavarta, amely Sepsiszentgyörgy központjában állt. Végül a „modellértékű” román demokrácia 2015 Kisasszony havában már nem tűri a kis ovális SIC feliratú öntapadóst sem. A Kovászna Megyei Fogyasztóvédelem munkatársai Sepsiszentgyörgyön ezért háborgatták a magántaxisokat, kapartatják le az autók farán lévő jelképet, mert jogos használatáról nem tudtak semmilyen igazolást felmutatni! Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen! Ha április elseje lenne, azt hihetnénk, hogy az említett intézmény tréfát űz. Megfigyelhető, ha korábban a szélsőséges önjelölt hőbörgők gyalázták a székelységet, illetve szélsőséges bandák ordítozták, hogy a székelyek és Székelyföld nem létezik, most egyre gyakrabban a román állam törvényes intézményei teszik ugyanazt. Büntetve, fenyegetve és a törvényességre hivatkozva! Kérdés, meddig lehet porig alázni egy őshonos népet. Székely voltunk szimbólumait – székely zászló, a Terra Siculorum, a SIC-jelkép – népszerűsítő reklámnak csúfolni? Kérjünk engedélyt jelképeink használatára! Kitől? Az égi hatalmaktól? Csaba királyfitól? Köztudott, hogy hadai élén – a székely mitológia szerint – a Tejúton lovagol, de a csillagösvényről hazatér, ha a székely nép veszélybe kerül!
Talán a legegyszerűbb az lenne, ha már születésünk pillanatában résen állva követelnénk azt a román nyelvű, lepecsételt igazolást, amely bizonyítja székelységünket, s hogy Székelyföldön születtünk. Amire nagy szükség lenne, mert nélküle nem használhatjuk a Székelyföldet és székely mivoltunkat szimbolizáló SIC-jelképet. A megalázott székely atyafiakat azóta is fűti a kíváncsiság, és kérdezgetik is egymástól, hogy a buzgó hivatalnokok a RO jelzést is levakartatják, büntetik, ha arra a székely taxisnak nincs szerződése? Hogy a székelyudvahelyi rendőrautó magyar felirata körüli siralmasan nevetséges hacacárét most ne is emlegessük.
Az úgynevezett Székelyföld
A román politikai elit és a szélsőséges nacionalisták kínosan ügyelnek, hogy nehogy kiejtsék szájukon a Székelyföld megnevezést. Ha mégis elhangzik, akkor az úgynevezett szóval jelzik, hogy ők tudják, nem létezik. Agyrém: területi autonómiát kérni néhány száz székelynek? Márpedig a román népszámlálás csak ennyit talált. Micsoda pofátlanság a székelyek követelőzése! – halljuk a román médiában. Mi lenne ebből a szép, kerek országból, ha minden kis csoport autonómiát kapna? A székelyek nyelve és kultúrája azonos a magyarral, de sajátos történelmük révén egy évezreden át külön népnek tartják magukat. A székely nép fogalmát sokan az iskolában tanultak alapján csak rendi értelemben, a középkorra vonatkoztatva használják. Márpedig a székelyek önálló nép a magyarokhoz való csatlakozástól kezdve, de az azonos nyelv és kultúra révén részesei a magyarságnak is. Abban különböznek a magyarságtól, hogy annak legöntudatosabb csoportja. A külön nép tudatát úgy kell érteni, mint a németeknél: vannak osztrákok, bajorok stb.
Hogy a székely hivatalos népszámláskor nem vállalja székelységét, annak magyarázata egyszerű. Brătianu román miniszterelnök a párizsi tárgyalások (1919–20) idején a székelyeket külön nemzetiségnek nyilvánítja, és különböző csúsztatásokkal lefaragja az 1,7 millió erdélyi magyar lélekszámát 600 ezerre, ezzel is alátámasztva a román igényt a románlakta Erdélyre. Azóta a román népszámláskor a magyar politikusok óva intik a székelyeket, hogy vallják magukat magyarnak. Azonban most, amikor a székely területi autonómiát követeljük, szükség van a székely identitás vállalására! Székelyföld létezik!
Az utóbbi másfél évtizedben a székely nemzeti öntudat megerősödött. Akik részt vettek az autonómiáért folytatott tüntetéseken, tudják, hogy az egyik erőteljesen skandált jelszó: Székelyek vagyunk! Ebben szerepet játszik a hun származás tudata és a sajátos székely történelem! Nem elhanyagolható: ez tiltakozás az ellen is, hogy a hatalom nem ismeri el a székely népet, Székelyföldet! A román nacionalistáknak meg kell érteniük, hogy történeti források százai bizonyítják Székelyföld létét, mely már akkor is létezett, amikor a román államok (1330, 1359) alapítására még nem került sor. A székely ispánra utaló oklevél 1235-ből származik. Székelyföldet nem most találtuk ki! Egy 1495-ből fennmaradt latin szövegben olvasható az in terra Siculi megnevezés, egy másikban, melyet 1497-ben kelteznek, az in terram Siculorum, majd a 16. századtól kedve egyre gyakrabban magyarul és németül is olvasható a Zekel földen és a Zegelland formában is. Mi tudjuk, hogy Székelyföld volt és lesz! Mert egy nép (nemzet) – nem rendi nemzet, nemzeti kisebbség, nemzetiség – létét nem lehet letagadni!
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. szeptember 29.
BBTE: alapképzésen 13 százalékkal nőtt az elsőévesek száma
Egyezményt írtak alá a német tagozat támogatása céljából
Alapképzésen 13 százalékkal nőtt az elsőéves hallgatók száma, és ez az arány a magyar tagozatra is érvényes – jelentette ki Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatáért felelős rektorhelyettes a 2015/2016-os tanév megnyitásakor.
A BBTE-n jelenleg magyar alapképzésen 1650, míg mesterképzésen 500 elsőéves hallgató tanul. Az egyetemen összesen 15 500 elsőévest tartanak nyilván, ebből közel 11 000 alapképzéses. Werner Hans Lauk, Németország romániai nagykövete jelenlétében a BBTE rektora, Ioan Aurel Pop és német üzletemberek aláírták a Német Tagozat Konzultatív Tanácsának létrehozásáról szóló egyezményt. A dokumentumot aláíró cégek hozzájárulnak a BBTE-n oktató németországi vendégprofesszorok költségeinek, illetve néhány laboratórium felszerelésének a fedezésére. Ugyanakkor a német tagozat most ünnepli létesítésének huszadik évfordulóját.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 3.
Refo500: csatlakozott a BBTE is
A BBTE is csatlakozott a Refo500 nemzetközi projekthez, amely a reformáció 2017-ben 500 éves kibontakozásának ünneplését készíti elő világszinten. A csatlakozási szerződést Ioan-Aurel Pop akadémikus, a BBTE rektora és Herman Selderhuis (Hollandia), a Refo500 nemzetközi program főszervezője írta alá tegnap Kolozsváron.
Mint ismeretes, a Refo500 nevű nemzetközi hálózatot az évforduló előkészítéséhez hozták létre és a kulturális, társadalmi, politikai és tudományos élet területein figyel a reformáció következményeire és a hitújítás óta eltelt fél évezred folyamán felhalmozódott tanulságokra. A Refo500 hálózatnak jelenleg több mint 120 tagja van világszerte, köztük a türingeni Eberhard Karls Universität, a berlini Freie Universität, a leuveni Katolikus Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, stb.
Az egyetem tegnap a kelet-európai Refo500 partnerek regionális találkozójának is otthont adott, ekkor a vendéglátó intézmény a BBTE-ben folyó, a reformációhoz kapcsolódó kutatásokat és kutatási terveket, munkákat vázolta röviden, ami a partnerekkel való további együttműködés megalapozása lehet.
Szabadság (Kolozsvár)2016. február 2.
Tisztújítás a BBTE-n: változás lesz az egyetem magyar vezetőségében
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének vezetője, Markó Bálint is indul a BBTE magyar tagozatát képviselő rektorhelyettesi tisztségért - erősítette meg a Maszol értesüléseit a jelölt. A jelenlegi rektorhelyettes, Nagy László nem kíván versenybe szállni, Soós Anna újabb mandátumot szeretne.
A rektorhelyettesi tisztségre a jelöltek február nyolcadikáig nyújthatják be a pályázatokat, a magyar tagozat pedig február 22-én dönti el szavazással, kik kerüljenek a lista élére. A hallgatók 25 százalékos részvételi aránnyal szólhatnak bele a kérdésbe.
Bárki pályázhat, aki az egyetem magyar tagozatán tanít, és munkaszerződésben áll az egyetemmel. Ezt követően az újonnan megválasztott rektor jelöli ki, hogy kik lesznek a magyar tagozatot képviselő rektorhelyettesek az előterjesztett listáról. Jelenleg Soós Anna és Nagy László tölti be ezt a tisztséget.
A BBTE március elsején választ új rektort. Három jelölt száll versenybe: a jelenlegi rektor, Ioan-Aurel Pop, valamint Gheorghe Fătăcean és Ciprian-Marcel Pop. Amennyiben egyik jelölt sem tudja megszerezni a szavazatok többségét, március nyolcadikán második fordulóra kerül sor.
Markó: nem a jelenlegi rektorhelyettesek ellen indulok
Megkeresésünkre Markó Bálint elmondta, nem a jelenlegi rektorhelyettesek ellen indul, hanem mellettük. "Én is a csapat részét képezem, és így is indulok" - magyarázta. "Az elsődleges célom a magyar tagozat fejlesztése, illetve hozzájárulni a BBTE fejlődéséhez, legyen az kutatási, vagy akár oktatási jellegű" - foglalta össze egyetlen mondatban a programját Markó Bálint.
Megerősítette, csupán február nyolcadika után lehet számítani arra, hogy a jelöltek a nyilvánosság előtt (szakmai beszélgetésen, fórumon) is bemutatkoznak.
Nagy László nem indul
Nagy László, a kihelyezett tagozatok, a minőségbiztosítás és az informatizálás rektorhelyettese megkeresésünkre elmondta, nem pályázza meg ismét a tisztséget. Visszavonulását két okkal magyarázta.
Elmondta, 16 éve tölt be különböző vezető tisztséget az egyetemen, és úgy érzi, eljött a váltás ideje. "Kétszer voltam már rektorhelyettes, kétszer dékánhelyettes és egyszer az akadémiai tanács alelnöke. Tehát elég sokat voltam már különböző vezető tisztségben, most már szeretnék másnak is helyet adni. Egy ilyen tisztség nem egy életre szól" - magyarázta. Hozzátette, a másik ok, amiért váltani szeretne: a tudományos kutatás. "Több időt szeretnék fordítani a tudományos kutatásra. Az adminisztratív tisztég mellett elég kevés időm volt erre" - mondta Nagy László.
Soós Anna ismét ringbe száll
Soós Anna, a magyar tagozat vezetője, tanulmányi rektorhelyettes a Maszolt úgy értesítette, hogy idén is indul a tisztségért. "Nagyon fontosnak tartom, hogy a rektorhelyettesi tisztségekért tényleges megmérettetés történik, ahol a magyar közösség kifejezi véleményét és választ" - mondta Soós.
"A legfontosabb, hogy a stabilizált magyar tagozat működőképességét és fejlődését biztosítsuk" - foglalta össze röviden, mit tart a következő mandátum főbb céljának, bárkik is nyerjék el a tisztséget. Mivel a verseny nyitott, február nyolcadikáig akár újabb jelöltek is felkerülhetnek a listára. maszol.ro