udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
124
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-124
Névmutató:
Balázs Attila
2008. április 1.
A Romániai Magyar Üzleti Egyesület és a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Híres Előadók Programja (HEP) néven talk-show szerű sorozatot indít, mely keretében az érdeklődők egy-egy neves művésszel, tudóssal, kutatóval stb. találkozhatnak. A havi rendszerességgel sorra kerülő rendezvények első előadása április 11-én lesz a temesvári színház nagytermében, a meghívott Herendi Gábor magyarországi filmrendező, akinek a Lora című filmjét is levetítik ebből az alkalomból. (A rendező első nagyjátékfilmje, a Valami Amerika.) Az est házigazdája és a műsor moderátora Balázs Attila Jászai Mari-díjas színművész, a színház igazgatója. A jövő hónapban Marosvásárhely lesz a HEP következő állomása, az első félév pedig Temesváron zárul június 27-én az Üzletemberek farmerben címmel. / Pataky Lehel Zsolt: Indul a HEP. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 1./2008. április 14.
Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2008. április 30.
1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/2008. május 9.
Ötvenöt éve működik intézményes keretek között magyar színház Temesváron, az évforduló tiszteletére rendeztek ötnapos fesztivált a Bega-parti városban, Eurórégiós Színházi Találkozó címmel. A rendezvényen öt város – Temesvár, Újvidék, Szabadka, Tatabánya Arad – színháza mutatkozik be, és sor kerül dokumentációs kiállításra, színháztörténeti vetélkedőre, valamint Színház a régióban címmel konferenciára is. A találkozó a Temesvári Csiky Gergely Színház bemutatójával kezdődött május 7-én Ödön von Horváth A férfiak nélküli falu című darabjával, Török Viola rendezésében, az előadás zenéje és koreográfiája Könczei Árpád munkája. Balázs Attila, a temesvári színház új igazgatója elmondta: többhónapos munka előzte meg a kiállítást. A kiállítást Szekernyés János, a színház egykori igazgatója ismertette. Száznyolcvan évvel ezelőtt játszott először magyar társulat Temesváron, az akkori kassai társulat vendégszerepelt a városban. /Köllő Katalin: Ötvenöt év színház Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./2008. május 12.
Minden változik, a színház is átalakul, művészi és szervezeti szempontból egyaránt – hangzott el Temesváron a Csiky Gergely Színház fennállásának 55. évfordulója alkalmából rendezett Eurorégiós Színházi Találkozón, amely május 11-én gálaműsorral zárult. Kötő József színháztörténész a változásokkal kapcsolatban kifejtette: a társadalmi átalakulások nyomán a kultúra és a színház ne eltartott legyen, hanem partner. Sok szó esett a pénzről a konferencián, amelyen részt vett Balázs Attila temesvári, László Sándor újvidéki, Urbán András szabadkai, Fekete Péter békéscsabai direktor, Camelia Iordache, a temesvári Német Színház képviselője, valamint Elekes Botond a magyar és Koczka György a román kulturális tárca részéről. Demeter András, a román művelődési tárca államtitkára, aki több mint tíz éven át vezette a Csiky Gergely Színházat, eljött, hogy megnézze az előadásokat, és fellépjen a gálaesten. /Simon Judit: Emlékpróba a Bánságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./2008. május 12.
Május 10-én tartották meg Temesváron a Színház a régióban című konferenciát. Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatója elmondta, hogy a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégiós színházi együttműködést Szász Enikő volt színházigazgató indította el 2007-ben. Kötő József színháztörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy Románia uniós csatlakozása nyomán új történelmi helyzetben jöhet létre a régió színházai közötti együttműködés. A konferencián részt vett színházak képviselői megállapodtak abban, hogy létrehozzák a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió területén működő színházak közötti együttműködés „kemény magját”, amelyhez később más régióbeli színházak is csatlakozhatnak. /Pataki Zoltán: Színház a régióban konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./2008. május 16.
Balázs Attila, a temesvári színház igazgatója elmondta, erőteljes, dinamikus, és igazi színpadi jelenlétet követelő előadásokat szeretett volna válogatni a fesztiválra, az Eurórégiós Színházi Találkozóra, ezzel jelezni a színház további útját. A temesvári színház megpróbálja kiszolgálni a különböző közönségrétegeket. Túlnyomórészt fiatalok vannak a színháznál, ők szeretnének fiatalos, korukhoz illő darabokat játszani. Balázs Attila a színházi régióban való gondolkodást fontosnak tartja, közel van Újvidék és Szabadka is. /(köllő): Mindig is csapatban gondolkodtam. Beszélgetés Balázs Attilával, a temesvári színház igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./2008. június 30.
Fennállásának 120. évfordulójához érkezett a tordaszentlászlói énekkar, ezt a már hagyományos kórustalálkozóval együtt ünnepelték. Június 28-án Balázs Attila lelkipásztor hirdetett igét. A 19. kórustalálkozón 14 énekkar vett részt, de közel 140-re tehető azon Kárpát-medencei kórusok száma, amelyek legalább egyszer részt vettek ezen az évről évre megrendezett eseményen. A templomból kijövet, Szent László mellszobránál Boldizsár Zeyk Imre helyi RMDSZ-elnök ismertette a kórusmozgalom múltját és jelenét. Kötő József EMKE-elnök a talpra állás folyamata jelképének nevezte a tordaszentlászlói kórustalálkozót. Az énekkarok dalolva vonultak a művelődési házba, ahol Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke folytatásra buzdított. Az énekkarok fellépése után kiosztották a díszokleveleket. /120 éves az énekkar Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./2008. augusztus 4.
Sikeresek voltak Tordaszentlászlón a falunapok. Augusztus 1-jén táncházzal kezdődött a rendezvény, Tamás Gebe András polgármester magyarul és románul is köszöntötte az egybegyűlteket. Balázs Attila református lelkész aktív szerepet vállalt a bográcsgulyás készítésében. /N. -H. D. : Tordaszentlászlói falunapok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./2008. augusztus 27.
Az Erdélyi Református Egyházkerület három éve indította el azt a kisdiákok megsegítését célzó programot, amely az Iskolatáska elnevezést kapta. A fő cél a szórványban élő, iskoláskorú gyermekek anyagi és szociális támogatása, akik Erdély olyan régióiban élnek, ahol nincs lehetőségük az anyanyelvükön való tanuláshoz. A beolvadás veszélye fenyegeti az ott élőket. A tanulás lehetőségéhez juttatják a diákokat, s így egy erősebb magyar közösségbe illeszkedhetnek. A 2007–2008-as iskolai évben a program segítségével kétszáznégy támogatott diák tanulhatott valamelyik erdélyi város magyar iskolájában. Az Erdélyi Református Egyházkerület csak a közvetítő szerepét kívánja vállalni: felkutatja a támogatásra szoruló gyermekeket és a segítőkész támogatókat; bemutatják őket egymásnak, amennyiben a felek igénylik, a továbbiakban is készen állnak a segítségnyújtásra. A háttérintézmény kizárásával a támogatás útját kívánják lerövidíteni. Sok szép történet született már ez alatt a rövid idő alatt is ebből a próbálkozásból. Vannak családok, akik rendszeresen tartják egymással a személyes, baráti kapcsolatot. Az Iskolatáska-program másik, igen fontos alapelve, hogy csak erdélyi támogatókra számít. /Balázs Attila programfelelős: Iskolatáska – diáktámogató program. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./2008. október 21.
Károlyi Béla tornaedző után Dancs Annamari is RMDSZ-jelöltként indul az egyik külföldi választókerületben a választásokon. A népszerű erdélyi popénekesnő az Ausztrália, Észak-Amerika és Dél-Amerika számára fenntartott választókerület képviselőjelöltje. Dancs egyike annak a hat jelöltnek, akiket az RMDSZ a külföldi választókerületekben indít. A két külföldi szenátusi kerületben Károlyi Bélát, illetve Szabó Károlyt jelölik a parlamenti választásokon. A négy képviselői kerületben Kiss Bélát, az Erdélyi Magyarok Egyesületének elnökét, Balázs Attilát, az Iskola Alapítvány munkatársát, Dancs Annamária popénekesnőt és Kötő József volt művelődési államtitkárt indítja az RMDSZ. /Károlyi után Dancs a pódiumon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./2008. december 2.
Magyarországon, a budapesti román nagykövetségen 656 fő, míg a szegedi és a gyulai főkonzulátuson összesen körülbelül 130 fő adta le szavazatát a parlamenti választásokon – tájékoztatott Kis Béla, aki az RMDSZ színeiben az európai körzet képviselőjelöltjeként indult. Világszinten is nagyon alacsony volt az érdeklődés, a külföldön élő román állampolgárok 221 helyen adhatták le voksukat, azonban csak körülbelül 25 ezer személy élt ezzel a jogával, annak ellenére, hogy a külügyminisztérium több mint 620 ezer szavazólapot juttatott el a nagykövetségekre. Az első külhoni választási kerületben induló Kis Béla 845 voksot kapott szám szerint. A második külhoni szavazókerületben induló Balázs Attila 16 szavazatot kapott, a harmadik kerületben Dancs Annamari 98 szavazatot gyűjtött, Kötő József pedig 34 szavazó bizalmát szerezte meg a negyedik külhoni kerületben. A képviselőházi szavazatoknak közel negyvenhét százalékát a Demokrata–Liberális Párt kapta. Kis Béla arról beszélt, hogy a Magyarországon élő erdélyieknek szükségük van egy külképviseletre, ezt ő elsőrendű feladatának tartja. /Kánya Gyöngyvér: Közöny külhonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./2008. december 20.
Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2009. február 28.
Az írószövetség temesvári székházában tollforgató barátai – bánsági írók és költők – emlékeztek a hét elején elhunyt Anavi Ádám költőre. Pongrácz Mária, dr. Bárányi Ferenc és a többi írótársa sok szeretettel idézték fel jellegzetesen „anavis” élményeiket, felejthetetlen találkozásaikat a költővel. A centenáriumi ünnepségnek tervezett eseményre elkészült Varga Luigi István szobrászművész alkotása, az Anavi Ádámot ábrázoló centenáriumi emlékérem, amelyet Cornel Ungureanu elnök a költő helyett immár leányának, Pálinkás (Frucht) Olgának adott át. A Második Matyi című előadásnak a centenáriumra elkészült nagyszínpadi bemutatójáért Anavi emlékérmet vehetett át Balázs Attila, a Csiky Gergely Színház igazgatója. /Pataki Zoltán: Anavi Ádámra emlékeztek írótársai. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./2009. március 6.
Március 5-én ünnepélyesen felavatták a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház közös nagytermét. „Amióta a főiskolát elvégeztem, azóta várom, hogy ez a színházterem, amit egykor Vigadónak, közismert nevén Redutnak hívtak, valamilyen formát kapjon – nyilatkozta Balázs Attila, a magyar színház direktora. /Pataki Zoltán: Teremavató a magyar színházban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./2009. május 25.
Május 23-án csendült fel először a temesvári Csiky Gergely Színházban a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) hivatalos himnusza – Cári Tibor szerzeménye –, és ezzel kezdetét vette a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió színházi produkcióinak egy hétig tartó, maratoni seregszemléje. Balázs Attila fesztiváldirektor elmondta: egy hétig Temesvár lesz a Bánság színházi fővárosa, ahol három országból érkezett, négy nyelven (magyar, román, német és szerb) bemutatott 16 előadást láthatnak a temesvári nézők. A rendezvény költségvetése 90%-át biztosító városi önkormányzat nevében Szabó Ferenc tanácsos hangsúlyozta: a nemzetközi színházi találkozó szervezői azon munkálkodnak, hogy helyreállítsák a bánsági régió egységes kultúráját. Az idén harmadik alkalommal megrendezett eurorégiós színházi találkozó, amelyet Szász Enikő volt igazgató indított el 2007-ben, új nevet is kapott: TESZT. Újdonság a színházak zenekarainak bemutatkozási lehetőséget kínáló ”off” program. Az idén túlsúlyban lesznek a vajdasági előadások, de ez természetes, mert a régió vajdasági részén három magyar színház is működik, az egyik két tagozattal. /Pataki Zoltán: Eurorégiós színházi TESZT a Bánság fővárosában. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./2009. május 27.
Félidejéhez érkezett a TESZT (Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó), amely a régió színházi produkcióinak legjavát igyekszik felvonultatni. A DKMT- (Duna–Körös–Maros–Tisza) eurorégióban – de nemcsak– működő tíz színtársulat tizenhat produkcióját láthatja négy nyelven (magyar, román, német, szerb) május 22–29. között a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) közönsége. A színházi seregszemle céljai között szerepel a sokszínű bánsági régió kulturális egységének a felmutatása, a szervezők ezért bővítették a fesztivál programját román, szerb és német nyelvű előadásokkal. Balázs Attila fesztiváligazgató szerint a harmadszor megszervezett eurorégiós színházi találkozó még nem verseny, de a régió színházi produkcióinak legjavát igyekszik felvonultatni. A temesvári Csiky Gergely Társulat Katona Gábor rendezte Prométheuszával indult a fesztivál. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Brecht – The Hardcore Machine című előadását hozta el. A temesvári német társulat az Alexandru Dabija rendezte Ionesco Kopasz énekesnőjével lépett közönség elé, az aradi Ioan Slavici Társulat Dekalog című előadásával. További előadások: Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli (Békés megyei Jókai Színház) és Müller Péter–Seress Rezső Szomorú vasárnap (Szabadkai Népszínház). /Pataki Zoltán: A közönség TESZT-je. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./2009. június 16.
A Szórvány Alapítvány és a Romániai Magyar Üzleti Egyesület szervezésében az elmúlt hét végén tartották meg Temesváron a Temes megyei Magyar Befektetők Estjét. Az esemény keretében adták át Almássy Zoltán és Rácz Kálmán vállalkozóknak a 2009 évi Civil Mecenatúra-díjakat. A tavaly alapított Civil Mecenatúra-díjat második alkalommal osztotta ki a Szórvány Alapítvány. „A Civil Mecenatúra-díjat tavaly egy kerek évforduló okán alapítottuk – nyilatkozta Bodó Barna. Almássy Zoltán és Rácz Kálmán hosszú évek óta, módszeresen és rendszeresen, havonta milliós nagyságrendű összeggel támogatják a Bartók Béla Alapítványt és ezzel a bánsági magyar oktatást. A házigazda Csiky Gergely Színház direktora, Balázs Attila a magyar színháznak nyújtott önzetlen segítségért érdemoklevélben részesített nyolc magyar vállalkozót. /Pataki Zoltán: Átadták a 2009 évi Civil Mecenatúra-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./2009. június 30.
Húsz énekkar vett részt Tordaszentlászlón a huszadik alkalommal megrendezett hagyományos, Szent László-napi kórustalálkozón a hét végén. Adorjáni László, Kolozsvár-alsóvárosi református lelkész igehirdetésének központi gondolata az volt: aki Istennek énekel, az keresztény másságát vállalja. ”Az eltelt húsz év azt bizonyította, hogy a kórustalálkozó megszervezése életképes kezdeményezés volt”, hangsúlyozta Balázs Attila, jelenleg Tordaszentlászlón szolgáló lelkész. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke elmondta: ez a magyar kulturális kezdeményezés nemes mozgalommá vált, s kiterjedt szinte az egész magyar nyelvterületre. „Huszadik alkalommal zarándokolnak el Tordaszentlászlóra a kórusok. Minden látogatás arra szolgál, hogy hitben megerősítsen és lélekben felfrissítsen. Mostanra már Kárpát-medencei méretekben érezzük az együvé tartozást” közölte Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke levezényelte a közös éneklésre szánt két kórusművet. /Nagy-Hintós Diana: Kórustalálkozó Apáczai és Kazinczy emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./2010. január 18.
Megloptak
Plagizálás, vagy az Internet rossz vicce
Minden azzal kezdődött, hogy évtizedes kutatómunka után megírtam és megjelentettem a Kriterionnál a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című monográfiámat. Néhány nappal ezelőtt, amikor szörföltem az interneten, értesülnöm kellett arról, hogy ezt a könyvet nem én, hanem névrokonom, Balázs Attila írta. Mivel elég sokan viselik ezt a nevet, a tévedések elkerülése végett tisztázom: az 1955-ben Újvidéken született, majd Magyarországra áttelepült neves íróról, drámaíróról, műfordítóról, szerkesztőről van szó, akiknek számos regénye sikert aratott, aki nem egy irodalmi díjban részesült.
A www.bookline.hu honlap eladásra kínálja Balázs Attila munkáit, könyveinek címlapjai színesben láthatók, a Kinek Észak, kinek Dél, A meztelen folyó a Vágyak gyűjteménye című és a többiek, köztük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum Egyesületben. Ennek a borítólapján csak nagyításban volna olvasható az igazi szerző neve, de minek ez, amikor a könyvterjesztő vastag betűkkel kiírja: ezt a kötetet is ő írta. A hirdetés pontos: Bölcselet az Erdélyi-Múzeum Egyesületben – Kriterion Kiadó, 2007 – 242 oldal – Kötés: papír / puha kötés – ISBN: 973260951 X. Csak az auktor neve nem stimmel.
A www.nimezis.hu honlap ugyancsak a szépíró névrokonom művei közé sorolja a könyvemet. E két reklámhirdetés között legfeljebb az árban van némi eltérés: az egyik a mindkettőben megjelölt 2100 Ft-hoz viszonyítva 15 %-os engedménnyel 1785 Ft-ért, a másik 16 %-os engedménnyel 1760 Ft-ér kínálja a regényíró könyvét. Az Animare Webáruház sem maradhatott le, a webshop.animare.hu honlapon terjeszti a szép írónak tulajdonított munkát. A kiadón, az oldalszámon s a többi adaton túl némi többletinformációval is szolgál: „Aranykártya: 20 pont” (Nem tudom, ez sok-e vagy kevés?) S hogy azért a román olvasóközönség se maradjon le, a www.bookline.hu egy másik weblapján lejben is hirdeti Balázs Attila eszmetörténeti munkáját, mégpedig 32.9 RON-ban, persze 15%os engedménnyel 28.0 RON.
Tévedés ne essék. A neves írót, drámaírót, publicistát, műfordítót, a Sinkó-, Fórum Regény-, Madách-, az 1999 Évkönyv-díjas s annyi más elismerést kapott literátort a világért sem akarom plagizálással vádolni. Végül is nem a saját honlapján jelentek meg ezek az adatok. Az értelmező szótárak szerint plagizál az, aki más szellemi tulajdonát saját nevén adja elő. Ezúttal nem a „saját nevén”-ről van szó, de – még ha ezt a könyvterjesztők követik is el – arról igen, hogy valakinek a szellemi tulajdonát az önkényes névváltoztatással (formálisan) ellopták.
Az persze számomra rejtély, hogy Attila névrokonom eddig miért nem tiltakozott e neki tulajdonított kakukktojás-könyv besorolása ellen. Azt nem várom el a könyvterjesztőktől, hogy feltűnjék nekik: vajon itt minden rendben van-e, az újvidéki születésű, tőről metszett szépíró egyszer csak egy kolozsvári szakfolyóirat filozófiai munkásságáról közöl eszmetörténeti monográfiát? Ám neki, a közös családnevünk viselőjének, aki ugyancsak áldozat, mint én, ez feltűnhetett volna. Igaz, vannak olyannyira szerény emberek, akik nem követik nyomon saját könyveiknek a terjesztését.
Nagyon hálás vagyok a Kriterion kiadónak, s mindenek előtt az igazgatójának, H. Szabó Gyulának az odaadó fáradozásáért, minek nyomán e könyvem megjelenhetett. Megpályázta a kiadását és elnyerte, alaposan véleményeztette a kéziratot, gondosan megszerkesztették, példásan kinyomtatták, megszervezték a könyvbemutatómat, amelynek sajtóvisszhangja volt, lelkiismeretesen reklámozták a munkát. Ezért olvastam csodálkozva a kiadó honlapját (www.kriterion.ro), amelyen miután az igazgató bemutatja a szerkesztőség munkáját, közlik a náluk megjelent könyvek címét és szerzőjét. Ott van közöttük a Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című is – ám szerzőjének Balázs Attilát tüntetik fel. Aligha hiszem, hogy valaki a kiadó berkeiből állította volna össze ezt a listát. Másra kell gondolni: a világhálón terjesztett hamis információt egy be nem avatott személy egyszerűen beemelte ebbe a lajstromba. Ez pedig az Internet rossz vicce. Sajnos, ha ebbe a világméretű információs rendszerbe bekerül egy hibás adat, ez – akár a lavinát okozó hógolyó – elindul a maga útján. Most aztán ember legyen a talpán, aki kikutatja: ugyan bizony ki indította el ezt a hógörgeteget.
Igen ám, de az Internet rossz tréfája vastagodik, egyre otrombább lesz. „Balázs Attila kötete” kezd hiteles, tudományos információs forrássá válni. Olvasom Tasi István honlapján (tasi.istvá[email protected]) a tudósszerző provokatív című szaktanulmányát: „Állatok vagyunk-e, vagy Isten fiai” A darwinizmus fogadtatása Magyarországon a kiegyezés időszakában, korabeli értelmiségi portrék és publikációk alapján. Beható szakmai elemzés ez, széleskörű tudományos apparátussal, a forrásanyag igényes megjelölésével. Ebben felfedeztem, hogy a tanulmányíró az én könyvemre is hivatkozik. Parafrazálja egyik megállapításomat, miszerint Brassai Sámuel bírálta azokat, akik a természettudományokból anyagelvű mondanivalót próbáltak kihámozni. A szaktudós a 27. jegyzetben gondosan meg is jelöli, honnan vette ezt az információt: Balázs Attila: Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvéből. S ez nem egyszerű elírás. Ezt bizonyítja az, hogy – miként a tudományos szakdolgozatoktól elvárható – Tasi István a közleménye végén közli a forrásmunkáinak a listáját, köztük ismét csak a névrokonomat megjelölve szerzőnek. Jó, jó, rendben van, az internetre sok mindent rá lehet kenni – ő a hibás! – , de azért bennem ott motoszkál valami: aki ezt az igényes tanulmányt megírta, gondolom nem csak a világhálón megjelent téves adatokból inspirálódott, kezébe vette a könyvemet, hiszen parafrazált belőle. Nem furcsa, hogy csak a családnevemig jutott, hagyta magát félrevezetni a Google kártékony tréfájától.
Na de azért ne csak szidalmazzuk a világhálót, van benne sok dicsérendő: a hibáit, csínytevéseit könnyű helyrehozni. Néhány kattintással törölni, helyesbíteni lehet mindent. De a tény mégiscsak tény marad: ha nem is szándékosan, de plagizálás történt. Nem kívánok elégtételt, csupán azt a néhány helyesbítő billentyű lenyomást várom el. A könyvterjesztőknek pedig köszönet azért, hogy olyan lendületesen reklámozzák a könyvemet Ft-ben meg RON-ban, tegyék csak továbbra is ezt – persze az igazi szerző nevével.
BALÁZS SÁNDOR. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)