udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
52
találat
lapozás: 1-30 | 31-52
Névmutató:
Dumitrescu, Constantin Ticu
2006. augusztus 10.
Több csoport alakult ki a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságban (CNSAS). A radikális csoport tagjai – az elnök Claudiu Secatiu, Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu – az iratok teljes felderítését akarják, és szigorú intézkedések foganatosítását azokkal szemben, akik együttműködtek a Szekuritátéval. A mérsékeltek – Cazimir Ionescu (SZDP), Csendes László (RMDSZ) és Corneliu Turianu (DP) – az együttműködés árnyaltabb elemzését kívánják, Laurentiu Tanase (SZDP), Florin Chirisescu (SZDP), Dragos Petrescu (az államelnök jelöltje) a láthatatlanok csoportjába tartozik, míg Constantin Buchet, a Nagy-Románia Párt képviselője az Onisoru idejében meghonosodott gyakorlatot szeretné folytatni, tudósított az Evenimentul Zilei című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./2006. augusztus 15.
Constantin Ticu Dumitrescu nem tartja természetesnek, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjai véleménye radikálisan különbözzön, és a tagok egymás ellen szavazzanak. Dumitrescu szerint tartózkodni a tanácsbeli szavazásokon gyávaságról tanúskodik. Akik így szavaznak, azok a felelősségtől próbálnak szabadulni, állítja a volt politikai fogoly. Csak akkor oldható meg a CNSAS jelenlegi krízise, ha a törvényt egyértelműen és egységesen alkalmazzák. Leszögezte: aki együttműködött a Szekuritátéval, akit beszerveztek, az segített a politikai rendőrségnek, ezért hibás. /Isán István Csongor: Ticu: a tartózkodás gyávaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ Constantin Ticu Dumitrescu, CNSAS-tag azzal vádolta Ion Iliescu a volt államfőt, hogy államelnökként szekusokkal vette körül magát, mandátuma ideje alatt pedig a korrupció védnöke volt. Addig nem lehet igazságszolgáltatásról beszélni az országban, ameddig Iliescut nem vonják felelősségre bűnei miatt. Ticu Dumitrescu heves bírálatát a volt államfő nyilatkozata váltotta ki, amelyben azt szorgalmazta, hogy a CNSAS-nek döntéshozatalaiban különbséget kellene tennie azon személyek között, akik anyagi előnyök fejében működtek együtt a volt titkosszolgálatokkal, és azok között, akiket együttműködésre kényszerítettek, mint Corneliu Coposu, Mircea Ionescu-Quintus vagy Alexandru Paleologu. Ticu Dumitrescu istenkáromlásnak nevezte, hogy Iliescu egy kategóriába sorolná Coposut Quintussal. Leszögezte ugyanis: hat éve kutatja a Szekuritáté irattárát, és egyetlen jelentést sem talált, amely Coposu tollából származott volna. Dumitrescu ugyanakkor provokációnak nevezte Iliescu azon kijelentését, miszerint boszorkányüldözésnek nevezte az átvilágítást, amelynek hátterében politikai érdekbefolyást sejt. Ticu Dumitrescu nehezményezte, hogy a titkosszolgálatok még mindig akadályozzák a CNSAS kutatásait. Szerinte politikusok szekusmúltjának valós átvilágítása egyelőre blöff marad, hiszen a hozzájuk eljuttatott 29 politikus dossziéját előzőleg „kipofozták”. /Iliescu ellen Ticu Dumitrescu. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./2006. augusztus 15.
Nem mindenki számít a Szekuritáté kollaboránsának azok közül, akik valamilyen formában nyilatkozatot adtak a Szekuritáténak, mi több a hálózati dosszié sem egyértelmű bizonyítéka az együttműködésnek – jelentette ki a Krónikának Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja. Csendes kifejtette, a Szekuritáténak többféle megfigyelési módja volt. Egyes személyek számára a politikai rendőrség egyszerű megfigyelési dossziét nyitott (dosar de supraveghere informativa; dsi), melybe az illetővel kapcsolatos véletlenszerűen befutó anyagokat gyűjtötte. A fókuszoltan megfigyelt személyek számára követési dossziét (dosar de urmarire informativa; dui) nyitottak. Az ilyen módon megfigyelt személyeknek álnevet adtak, ez került a dosszié címlapjára. A követési dossziékba kerültek a megfigyelést elrendelő tiszt cselekvési tervei, de ide gyűjtötték a telefonlehallgatási, levelezési jegyzőkönyveket, a besúgók álneves jelentéseit és a megfigyelt személytől vett nyilatkozatokat is. A megfigyeltektől vett nyilatkozatok alapesetben afféle vallatási jegyzőkönyveknek számítanak. Ezekben általában a nyilatkozó fél áll a vádlott pozíciójában. Az átvilágító bizottság valamennyi saját néven aláírt nyilatkozat esetében mérlegeli, hogy az milyen körülmények között született. Azt is vizsgálják, hogy a nyilatkozatot adó személy csak azzal a témával kapcsolatban vall-e, amivel kapcsolatban kérdezték, vagy ettől eltérő információkat is szolgáltat a politikai rendőrségnek. Fokozottan figyelnek arra, hogy nyújt-e olyan információkat, amelyek – akár csak elméletileg is – árthatnak valakinek. Csendes László elmondta, elképzelhető, hogy egyik-másik kollégája ilyen, saját néven írt nyilatkozat alapján is arra a következtetésre jut, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt, ő azonban nem osztja ezt a nézetet. Általában azokat minősítik besúgóknak, akik kötelezvényt (angajament) írtak a Szekuritáténak, melyben azt vállalták, hogy bizonyos fedőnéven besúgói jelentéseket (nota informativa) írnak. A hálózati dosszié megléte nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt. Csendes László elmondta, a besúgói jelentések szerzői gyakorta arra hivatkoznak, hogy adtak ugyan álneves jelentéseket, de ez nem tekinthető politikai rendőrségi tevékenységnek. A kérdés megítélésében eltér Csendes László és Constantin Ticu Dumitrescu véleménye. Utóbbi úgy tekinti: valamennyi álneves jelentő politikai rendőrségi tevékenységet végzett, Csendes viszont a törvényre hivatkozott, mely szerint csak azokat a jelentéseket kell politikai rendőrségi jellegűeknek tekinteni, amelyek valakinek kárt okozhattak. A vizsgálat során mindenképpen enyhítő körülménynek számít, ha a nyilatkozatot író fél figyelmeztette a nyilatkozatában említett személyeket arról, hogy kénytelen volt róluk vallani a Szekuritáténak. /Gazda Árpád: A Szekuritáté fogalomtára – nem mind besúgó, aki nyilatkozott. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./2006. szeptember 18.
Frunda György szenátor közölte, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ legutóbbi ülésén megállapította, hogy ő nem működött együtt a politikai rendőrséggel. A Gandul napilap úgy tudja: a szenátor esetében döntését a CNSAS nem egyhangúlag hozta meg, ketten – Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu – tartózkodtak a szavazáskor. Lavinia Sandru, a Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) alelnöke hevesen támadta a CNSAS legutóbbi döntéseit. Szerinte az átvilágító testület és a pártok vezetői között alku született bizonyos politikusok „tisztára mosásáról”. A PIN alelnöke úgy tudja: az első „tisztára mosandó” csomagban Frunda György (RMDSZ), Cristian Radulescu (PD), Serban Mihailescu (PSD) és Marcu Tudor (PRM) szerepel. „Vannak olyan politikusok, akik pletykából élnek meg, mert másképp nem tudnak érvényesülni” – kommentálta Sandru kijelentéseit Frunda György. Lavina Sandru információit cáfolták a demokraták is. /Cs. P. T.: Frunda nem volt besúgó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2006. október 11.
Megbeszélést folytatott október 10-én Traian Basescu államfő a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagjaival. A találkozón részt vettek a titkosszolgálatok – a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) – frissen kinevezett igazgatói, George Maior és Claudiu Saftoiu is. A találkozó fő témája a titkosszolgálatok levéltárában található iratcsomók átadása volt. Döntés született arra vonatkozóan, hogy a titkosszolgálatok levéltáraiban található összes szekus dossziéit átadják az átvilágító bizottságnak. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja a megbeszélés után úgy nyilatkozott: azáltal, hogy „az államfő idehozta a titkos-szolgálatok vezetőit, megtöri az eddigi, itt uralkodó hangulatot: vagyis az alárendeltségi érzetet.” Basescu elrendelte: év végéig minden iratcsomót adjanak át. Dumitrescu megemlítette Basescunak, hogy bizonyos titkosítás alól feloldott, az átvilágító bizottságnak átadott dossziék alig néhány lapot tartalmaztak, gyakorlatilag csak a fedőlapokat. Claudiu Saftoiu közölte: november 15-ig újabb 6500 dossziét fognak az átvilágító bizottság rendelkezésére bocsátani az eddig átadott 12 121 iratcsomón kívül, a többit pedig év végéig átadják. /N.-H.D, P. A. M.: Basescu, Maior és Saftoiu az átvilágító bizottságnál. Év végéig az összes dossziét átadják – ígérik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./2006. november 8.
Mircea Dinescuval és Constantin Ticu Dumitrescuval tárgyalt november 7-én Liviu Turcu egykori külügyi hírszerzési vezető, aki a napokban tizenkét román politikust vádolt meg azzal, hogy együttműködött a volt Szekuritátéval. Mircea Dinescu kijelentette, az egykori hírszerzővel ugyanazon az oldalon harcolnak, és mindkettőjük számára a legfontosabb az, hogy „teljes és megcsonkítatlan információk kerüljenek napvilágra”. Turcu tájékoztatta őket arról, hogy több olyan katonai egység létezik, ahol megtalálhatók a volt titkosszolgálat archívumai a maguk teljességében, és nem megcsonkítva, ahogyan azt a SZITOB rendelkezésére bocsátották. Az egykori hírszerzőtől azt is megtudták, hogy a Szekuritáté archívuma elektronikus formában is megtalálható. Constantin Ticu Dumitrescu keményen bírálta a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) új vezetőségét mondván, hogy nem „jó szándékú”. A sajtó képviselőinek olyan kartotékokat mutatott be, amelyekről a legfontosabb információkat kitörölték mielőtt elküldték volna azokat az átvilágító bizottságnak. /(p): Turcu az átvilágító bizottság tagjaival találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./2006. november 14.
Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Tismaneanu-bizottság kommunizmusról szóló jelentésének végkövetkeztetéseit. A bizottság tagjai várhatóan a kommunista rendszer elítélését fogják javasolni az államfőnek. Az év elején több civil szervezet felszólította Traian Basescut, hogy ítélje el a kommunizmust, aki azonban kijelentette, hogy erre csakis egy szakemberek által készített tudományos munka alapján hajlandó. Az államfő azzal érvelt, hogy bár közismertek a rendszer bűnei, de pontosan meg kell nevezni azokat a személyeket, illetve intézményeket, akiket ezekért felelősség terhel. „Bevallom, nem egyértelmű számomra, hogy szükséges-e a kommunizmus teljes időszakának az elítélése” – mondotta Basescu. Április 5-én megalakult a Vladimir Tismaneanu történész, politológus vezette kommunizmust kutató elnöki bizottság, amely a rendszer bűneit és visszaéléseit A bizottságban, többek között, részt vett Sorin Antohi, Mihnea Berindei, Nicolae Corneanu, Monica Lovinescu, Horia Roman Patapievici, Marius Oprea, Andrei Pippidi, Stelian Tanase és Constantin Ticu Dumitrescu is. A magyar történészekből álló kutatócsoportot Salat Levente politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektor-helyettese vezette. /P. A. M.: A kommunizmus elítélését javasolja a Tismaneanu-bizottság? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./ 2006. december 30.
Traian Basescu államfő Popesti–Leordeni-be látogatott, hogy ellenőrizze, átadták-e a román hírszerző szolgálatok a Szekuritáté archívumát a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Az államfő hangsúlyozta: jóllehet nem adták át a CNSAS-nak az összes dossziét, mégsem mondható el, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nem teljesítette kötelességét. A közel kétmillió iratcsomó nagy részét már megvizsgálták: hozzávetőlegesen még 75 ezer dosszié vár sorára. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja úgy vélekedett: ami fontos volt, eltűnt, ami megmaradt, nem bír különösebb fontossággal. Ennek ellenére beismerte, hogy a megvizsgált dossziék tartalmaztak némi „meglepetést”. /Ellenőrző „körúton” Traian Basescu államfő. Ticu Dumitrescu: Ami fontos volt, eltűnt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./2007. január 10.
Claudiu Saftoiu, a román kémszervezet, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója kijelentette, hogy a cégénél levő és még a nyolcvankilences fordulat előtt készült dossziék közül 27 000-et (!) nem adnak át a dossziékat ellenőrző bizottságnak, ,,mivel ezek anyaga államtitkot sértene, veszélyeztetné a jelenleg is működő ügynökök tevékenységét”. Kiderült az is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat sem ad át 75 000 dossziét ugyanilyen megfontolásból. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság egyik tagja kijelentette, hogy a SIE dossziéira úgyszólván semmi rátekintésük nincs. Lehet, hogy a SIE-nél ma is működnek volt DIE-CIE-ügynökök (ez volt a cég neve a Ceuasescu-rendszerben), akiknek leleplezése kockázatokkal járhat, de ugyanakkor működhetnek besúgók is. Minden jel arra mutat, hogy a hírszerző szolgálat sok régi szekusügynökét ,,reaktiválta”… A több mint százezer át nem adott dosszié is bizonyítja, mennyire veszik komolyan az érintett cégek a Szekuritáté és csatolt szervei leleplezését. /Bogdán László: A titkosítás rögeszméje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./2007. január 16.
Családtagjai kíséretében Mihály király felkereste a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottságot (CNSAS), hogy megtekintse megfigyelési dossziéját. Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágító bizottság tagja azt állítja, hogy a királyra vonatkozó dokumentumok többsége nem került a CNSAS birtokába, hanem valószínűleg a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) archívumában vannak. Dumitrescu szerint több ezer oldalra rúgó dokumentum létezik, amelyben a király neve megjelenik, de a CNSAS-nál csak néhány mikrofilm és nehezen olvasható feljegyzés található. /Megfigyelték Mihály királyt is. A CNSAS-nál járt tegnap a királyi család. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./2007. február 20.
Dr. Sólyom László köztársasági elnök romániai látogatása során kitüntetéseket nyújtott át ‘56-osoknak. Az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke, Józsa Árpád Csaba Constantin Ticu Dumitrescuval, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének országos elnökével együtt a legmagasabb fokú kitüntetést, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. Józsa Árpád Csaba baróti kisdiákként barátaival indult el, hogy a zöldhatáron átjutva segítse a magyar hazafiak harcát. A magyar hatóságok visszaadták a román hatóságoknak, majd a nagyváradi katonai bíróság három évre ítélte (mire kijutottak, már leverték a forradalmat) tiltott határátlépés vádjával. Józsát 2005-ben választották meg a társaság elnökének valamennyi magyar többségű és szórványmagyar megye tagságának egyöntetű döntésével. Ritka lelkiismeretességgel végzi megbízatását. /Puskás Attila: Józsa Árpád Csaba kitüntetése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./2007. augusztus 20.
Az ortodox pátriárkaválasztás egyre inkább kezdi magára ölteni a politikai színfalak mögött folytatott egyezkedések jellegét. Nem hivatalosan két név forog közszájon, az egyik a Daniel moldvai metropolitáé, a másik pedig Teofan olténiai metropolitáé. A vita akkor lángolt fel, amikor a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) két tagja, Mircea Dinescu és Constantin Ticu Dumitrescu kijelentette, hogy átvilágítják a papokat. A Ziua című napilap szerint Teofan a hét elején bejelentheti a versenyből való visszavonulását, mert megzsarolták szekuritátés múltjával. A Romania Libera című napilap szerint a legtöbb szavazatot az a jelölt gyűjti majd be, aki elnyeri az egyházi vezetők tetszését. Ez utóbbiak szívesen vennék, ha tekintélyüket újonnan létrehozott metropolita hivatalokkal és érsekségekkel gyarapítanák. Sok szakértő indokoltnak tartja az ortodox egyház átszervezését. /Pátriárkaválasztás előtti forgatókönyvek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./2007. szeptember 4.
Nem hajlandó a kijelölt napon és órában tisztázni múltját Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek-metropolita. Szerinte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a Szekuritátéhoz hasonlóan megszabja az időt. Ezzel szemben Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek elment a CNSAS-hoz. Kijelentette: mindenféle együttműködés, titkosrendőrségi tevékenység kizárt. A kommunizmus idején a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Constantin Ticu Dumitrescu kijelentette: az a tény, hogy Bartolomeu Anania nem ment el a meghallgatásra, még nem jelenti azt, hogy vétkes. A jelek szerint mintegy 20 egyházi méltóság, illetve 3-4 lehetséges pátriárka-jelölt esetén áll fenn az együttműködés gyanúja. /Ortodox főpapokat vártak a CNSAS-nál. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./2007. október 1.
Átadja az 1989 előtti rendőrség, a Milícia dossziéit a belügyi és közigazgatási tárca a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Az átadás több szakaszban történik, első lépésként mintegy 3500 folyóméternyi dosszié kerül át a CNSAS-hoz. Cristian David belügyminiszter kijelentette: a tárca már eljuttatta a központi archívumban őrzött dokumentumok listáját, amelyen főképp a volt alkalmazottak egyéni dossziéi, jelentések, elemzések szerepelnek. A CNSAS tagjait elsősorban a volt titkosszolgálat egykori levéltáraiban őrzött iratok, a börtönökben működő operatív szolgálatokra és a határőrök tevékenységére vonatkozó dokumentumok, valamint a rendőrségi besúgódossziék érdeklik. Constantin Ticu Dumitrescu, a CNSAS vezetőségi tagja szerint a vidéki rendőrségi levéltárakban őrzött dokumentumok együttesen tízszer nagyobb archívumot tesznek ki, mint a jelenleg átadandó központi. /Nagy B. István: Napvilágra kerülnek a Milícia dossziéi. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./2008. február 2.
A Szekuritate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) alkalmazottainak többsége éhségsztrájkba akar lépni a következő napokban, tiltakozásul az alkotmánybíróság ítélete ellen, amely alkotmányellenesnek minősítette az átvilágító bizottság működését szabályozó törvény számos cikkelyét – jelezte Bukarestben Constantin Ticu Dumitrescu, a CNSAS tagja. Úgy fogalmazott: nincs meg a szándék az ügynökmúlt következetes feltárására. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke elmondta: az ő értelmezése szerint érvényes marad valamennyi olyan határozat, amelyet a CNSAS a törvényes procedúrát végigjárva eddig hozott. A szenátor ellenkezőjét vallja annak, amit Lidia Barbulescu, a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) elnöke tart a döntésről, aki szerint a CNSAS minden korábbi ítélete semmissé válik az alkotmánybírósági verdikt nyomán. Az Alkotmánybíróság cáfolta, hogy a döntés a CNSAS feloszlatására vonatkozna. Kifejtették: a parlamentnek 45 nap áll rendelkezésére a kifogásolt szakaszok korrigálására. Február 1-jén 23 romániai civil szervezet tiltakozást juttatott el az államfőhöz, a kormányfőhöz és a parlamenthez, amelyben követelik: teremtsék meg a jogi keretet az átvilágítás folytatására, és hogy menesszék az Alkotmánybíróság tagjait, illetve a Nép Ügyvédjét – minden olyan tisztségviselőt, aki hozzájárult a CNSAS működését ellehetetlenítő döntéshez. A civil szervezetek sorozatos tiltakozó akciókat szerveznek mindaddig, amíg követelésüknek nem adnak helyt. /Éhségsztrájkra készülnek az átvilágító bizottság tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./2008. július 18.
Döntött Ion Iliescu román államfő: nem jelölteti magát a parlamenti választásokon. Indoklásként azt hozta fel, hogy az új, egyéni választókerületes szavazási rendszer nem teszi lehetővé számára azt, hogy pártja húzóereje legyen. „1990 óta csak egyéni választókerületes rendszerekben indultam az államfői tisztségért. A különbség nagyon nagy, miután a Romániának nevezett választási kerületben indultam, számomra nem lenne érdekes most egyetlen körzetben jelöltetnem magam” – mondta Iliescu. Visszavonulása nem jelenti azt, hogy nem vállal részt a politikai életből és pártja tevékenységéből. Iliescu első harcostársainak egyike, egyben első miniszterelnöke, Petre Roman szerint a lépés károsan hat majd ki a szociáldemokraták hitelességére. Élesen támadta Iliescut Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, mondván, a bejelentés akkor lett volna igazán üdvözlendő, ha a 2000. évi államfő-választások előtt hangzott volna el. Constantin Ticu Dumitrescu Románia átkának és tehertételének nevezve Iliescut, és úgy vélte, a volt államfő továbbra is diktálni fog a román politikában. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, nyilatkozatában leszögezte: lassanként lezárul egy korszak Romániában, és a változásokat 1990-ben elindító nemzedék visszalép. /B. T. : Iliescu búcsút intett. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./2008. december 6.
December 5-én életének 81. évében elhunyt Constantin Ticu Dumitrescu, az átvilágítási törvény atyjaként számon tartott volt politikai fogoly, aki a kommunista korszak ellenzékének egyik legismertebb alakja volt. A volt szenátor nevéhez fűződik az a jogszabály, amely a közéleti tisztségeket vállalók kötelező átvilágítására vonatkozik. Constantin Ticu Dumitrescu 2007 februárjában a Magyar Köztársasági Aranyérdemkeresztet is megkapta. A kommunista hatalom már fiatal korában elkezdte üldözni. Politikai okokból kizárták a bukaresti egyetemről, 1949-ben letartóztatták, 1953-ban politikai fogolyként bebörtönözték. Még abban az évben szabadon engedték, de kényszerlakhelyen kellett tartózkodnia. Később ismét letartóztatták hazaárulás vádjával, huszonhárom évi kényszermunkára ítélték. Csak 1964-ben szabadult amnesztiával. 1989. december 22-én részt vett a forradalmi eseményekben, 1991 és 1999 között a Romániai Volt Politikai Foglyok Országos Egyesületének az elnöke volt, 1992 és 2000 között a Romániai Kereszténydemokrata Néppárt szenátora. Erről a posztjáról 2002-ben lemondott, mivel elege lett az átvilágítással kapcsolatos törvényhozási huzavonából. Az általa már 1990-ben kezdeményezett törvénytervezet ugyanis számos megfigyelő szerint egy évtizedes hányattatás után annyira kilúgozódott, hogy az 1999-ben végül megszületett törvény már nem is hasonlított az eredeti tervezethez. Dumitrescu azonban továbbra is kulcsszereplője maradt az átvilágítási folyamatnak, 2006-tól a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács tagja volt. /Elhunyt Ticu Dumitrescu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./ Stejarel Olaru, a CNSAS igazgatója szerint Ticu Dumitrescu halálával „Románia igazi példaképet” veszített el. Hasonlóan Csendes László, a bizottság elnöke is úgy vélte: nélküle „szegényebbek” lettünk. /Meghalt Constantin Ticu Dumitrescu. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./2010. május 20.
Húsz éves késéssel elfogadták a lusztrációs törvényt
Húsz évvel a rendszerváltást követően, négy évvel a jogszabály szenátusi elfogadása után szerdán nagy többséggel – 203 igen, 40 nem szavazat és 12 tartózkodás mellett – megszavazta a képviselőház is az átvilágítási törvényt, amelynek fő célja az, hogy megtisztítsa a politikai és a közéletet a kommunista rendszer működtetőitől és kiszolgálóitól.
A jogszabály értelmében öt évre kizárhatók a közhivatalok gyakorlásából mindazok, akik 1945 március 6. és 1989 december 22. között részesei voltak a kommunista rezsim hatalmi struktúráinak és elnyomó gépezetének.
A jogszabály felsorolja, mely tisztségek betöltői tartoznak ebbe a kategóriába. Így a törvény hatálya alá esnek mindazok, akik vezetői tisztséget töltöttek be a Román Munkáspártban, a Román Kommunista Pártban (RKP), a Munkásifjak Szövetségében és a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ), illetve azok, akik ezen szervezetek fizetett aktivistái voltak akár országos, akár regionális szinten. Szintén vonatkozik az egykori államtanácsi, minisztertanácsi tagokra, valamint a volt államtitkárokra és néptanácsi vezetőkre is, de nem feledkezik meg a kommunista diákszervezeti elnökökről és alelnökökről sem. A pártakadémia egykori vezetői sem tölthetnek be köztisztséget a jogszabály értelmében, mint ahogy azon személyek sem, akik bizonyíthatóan tagjai voltak a Szekuritáténak, vagy együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A legfelsőbb bíróság, a milícia egykori vezetőire, valamint Románia külképviseleteinek korábbi irányítóira is vonatkozik a törvény.
A jogszabály második cikkelye értelmében az érintett személyek öt évig nem tölthetnek be sem államfői, sem képviselői, sem kormány-, sem polgármesteri vagy alpolgármesteri, sem önkormányzati képviselői, sem bíró vagy ügyészi, sem egyéb állami tisztséget.
Mindazok, akik valamilyen, a jogszabályban felsorolt tisztséget szeretnének betölteni, be kell nyújtaniuk egy nyilatkozatot is, amelyben saját felelősségre ki kell jelenteniük, hogy nem esnek a lusztrációs törvény hatálya alá. A jelentkezőkről a Szekuritáté Archívumát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) 90 napon belül igazolást állít ki. Ezt a Központi Választási Hatóság illetékese veti össze a jelölt nyilatkozatával, és amennyiben a kettő között eltérést talál, feljelentést kell tennie az illetékes igazságszolgáltatási szerveknél.
A jogszabály a jelenleg a benne megjelölt tisztségeket betöltő személyekre is vonatkozik, nekik a hatályba lépést követő harminc napon belül kell nyilatkozatot tenniük arról, betöltöttek-e valamilyen, a törvény által kizáró jellegűnek minősített tisztséget a kommunista rendszerben. A képviselőház – amely döntéshozó kamaraként tárgyalta a törvényt – ugyanakkor szelídített az eredeti változaton, a szenátusban elfogadott verzió szerint ugyanis az érintetteket tíz évre tiltották volna el a közügyektől.
A lusztrációs törvényt az 1990 elején elfogadott Temesvári kiáltvány alapján terjesztették be, a kiáltvány nyolcadik pontja ugyanis kimondja, hogy a kommunista hatalomban és elnyomó szerveiben szerepet vállaló személyek tíz évig ne tölthessenek be köztisztségeket. A jogszabály elfogadását Constantin Ticu Dumitrescu és George Şerban kezdeményezte a parlamentben 1994-ben, majd 1997-ben. A Nemzeti Liberális Párt javaslatára a szenátus 2006-ban elfogadta a jogszabályt, amely aztán négy évre elakadt a képviselőházban.
A jogszabálynak bírálói is akadtak. Adrian Solomon szociáldemokrata képviselő szerint a törvényt úgy alakították át, hogy az ne érintse Traian Băsescu államfőt. Álláspontja szerint azért fektették négy évig a szenátusban, hogy megóvják az elnököt, ráadásul egy képviselőházi módosítás értelmében a választott tisztségben lévő személyeket csak mandátumuk lejárta után lehet felelősségre vonni. A jogszabály beterjesztője, Eugen Nicolăescu liberális szenátor szerint az még ebben a formában is fontos, és nem tekinthető elkésettnek, mivel egy elvet képvisel. Emlékeztetett: 1991-ben Csehszlovákia, majd később Magyarország és Lengyelország is keresztülment ezen a folyamaton, és felidézte Václav Havel korábbi cseh elnök szavait, aki szerint évtizedekre van szükség, hogy az emberek elméjéből eltűnjön a kommunizmus.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2010. június 8.
Alkotmányellenesnek nyilvánították az átvilágítási törvényt
Alkotmányellenesnek nyilvánította hétfői döntésében az átvilágítási törvényt az Alkotmánybíróság. A testület azokat a kifogásokat vizsgálta meg, amelyeket 29 szenátor és 58 képviselő emelt a jogszabály egyes paragrafusai kapcsán.
„A testület megállapította, hogy a jogszabály alkotmányellenes” – áll a bíróság hétfő délutáni közleményében. A dokumentum szerint a bírósághoz benyújtott kifogások azzal kapcsolatosan fogalmazódtak meg, hogy a törvény alkalmazásával öt évre kizárhatók a közhivatalok gyakorlásából mindazok, akik 1945 március 6. és 1989 december 22. között részesei voltak a kommunista rezsim hatalmi struktúráinak és elnyomó gépezetének.
Május 19-én, húsz évvel a rendszerváltást követően és négy évvel a jogszabály szenátusi elfogadása után szerdán nagy többséggel – 203 igen, 40 nem szavazat és 12 tartózkodás mellett – megszavazta a képviselőház is az átvilágítási törvényt, amelynek fő célja az, hogy megtisztítsa a politikai és a közéletet a kommunista rendszer működtetőitől és kiszolgálóitól.
A lusztrációs törvényt az 1990 elején elfogadott Temesvári kiáltvány alapján terjesztették be, a kiáltvány nyolcadik pontja ugyanis kimondja, hogy a kommunista hatalomban és elnyomó szerveiben szerepet vállaló személyek tíz évig ne tölthessenek be köztisztségeket. A jogszabály elfogadását Constantin Ticu Dumitrescu és George Şerban kezdeményezte a parlamentben 1994-ben, majd 1997-ben. A Nemzeti Liberális Párt javaslatára a szenátus 2006-ban elfogadta a jogszabályt, amely aztán négy évre elakadt a képviselőházban.2011. december 18.
Ne elégedjünk meg csupán „kisebbségi jogokkal” – Elek György interjúja Tőkés Lászlóval
– Huszonkét év telt el az 1989-es változások óta. A változás csorbáit már akkor megsejthettük, amikor 1990. január 8-án szabadon engedték a szekusokat, de amikor visszautasították a Temesvári Kiáltvány 8. pontjának elfogadását, ténnyé vált, hogy igazi változásokra nem számíthatunk. A társadalom nem volt akkor eléggé érett a megújulásra, vagy annyira erős volt a szekuritáté által fenntartott párthatalom, ami más formában ugyan, de most is uralkodik?
– Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet igazgatója szokta mondani: „Romániában a kommunizmus nem szűnt meg, csak privatizálták”. Már rögtön a ’90-es évek elején megtört az a rendszerváltoztató lendület, ami 1989 Szabadító Karácsonya környékén általános közhangulatként uralkodott köztünk. A volt Szekuritátét a mi bőrünkön élesztették újra, emlékezzünk csak a marosvásárhelyi Fekete Márciusra. Ugyanide sorolható a privatizációnak álcázott szabadrablás, a kapcsolati hálók újraépítése, a volt kommunisták visszaszivárgása a politikai-gazdasági hatalom legfelsőbb berkeibe. De azt hiszem, a legjobb példa az, ami a végletesen megkésett lusztrációs törvény kapcsán történt: minekutána Constantin Ticu Dumitrescu, a Volt Politikai Foglyok Romániai Szövetségének elnöke már 1994-ben elkészített egy tervezetet, és az elakadt, 2006-ban a Nemzeti Liberális Párt próbált átvinni egy hasonló kezdeményezést, amely a szenátuson átment ugyan, de a képviselőházban elakadt. (Emlékezzünk csak: ekkoriban a demokraták éppen kiléptek a kormányból, és a liberálisok az RMDSZ-szel kisebbségben kormányoztak, a szociáldemokratákká átfazonírozott utódkommunisták támogatásával, és ennek többek között a lusztrációs törvény beáldozása volt az ára.) És mi történt 2010-ben? Megszületett egy olyan, amilyen törvény, megszavazta mindkét ház, de Ion Iliescu elvtárs hathatós közbelépésének tulajdoníthatóan az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta azt. Vagyis a diktatúra kiszolgálói továbbra is köszönik szépen, jól vannak; ki a hatalom csúcsán irányítja az életünket, ki a magas nyugdíját élvezi, miközben mindazok, akiknek az életét, vagy éppen az ifjúkorát visszavonhatatlanul tönkretette az egyik legsötétebb kommunista diktatúra, manapság is hátratételt szenvednek. Nem nézünk szembe a múltunkkal, s éppen ezért nem csodálkozhatunk, hogyha hazug a jelenünk – ennek pedig leginkább gyermekeink látják a kárát...
– Ön folyton szorgalmazza, hogy kezdjük már el végre megvalósítani azokat a célokat, amelyeket 1989-ben kitűztünk, de bármelyik párt kerül kormányra (beleértve az RMDSZ-t is) senkinek nem érdeke, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Mi ennek az oka és mit tehetnénk, hogy ne így legyen?
– Sokrétű a kérdés, itt és most csupán néhány vonatkozását érinteném. Kezdjük talán azzal, hogy a visszarendeződés nem csupán a múlt rendszer kiszolgálóinak a visszaszivárgását, hanem ugyanakkor az átkos Ceauşescu-rezsim által erőltetett nacionálkommunista mentalitásnak a továbbélését, illetve revitalizációját is jelentette. A központosított homogén nemzetállam ideája lebeg ma is a bukaresti döntéshozók szeme előtt, amikor a nagypolitikai döntési kereteket kijelölik. És ebben minden román párt egyetért. Mondok egy példát: Bukarestben úgy beszélnek a regionalizálásról, hogy közben tagadják a történelmi régiók létét. Ugyanúgy tervezőasztalon vonnák meg a közigazgatási-adminisztratív „makrorégiók” határait, ahogyan az 1968-os megyésítéskor Ceauşescu tette, mit számít nekik, hogy az adott „régió” mennyire fejlődőképes, vagy mennyire bír belső kohézióval?
Az RMDSZ a „neptuni paktummal” játszotta el annak az esélyét, hogy az akkor még politikailag nagyon aktív erdélyi magyar közösségünk számára érdemi előrelépéseket tegyen. Emlékezzünk csak: 1995-ben félmillió aláírást gyűjtöttünk össze a Bolyai Tudományegyetem újraindítása érdekében! Azóta is ott porosodnak valahol a román fővárosban, 2011-ben pedig óriási vívmányként próbálják eladni nekünk a multikulturális egyetemet. A románok nagyon korán rájöttek, hogy van kivel bizniszelni, így hát lábon megvették a politikusainkat, ők pedig belesimultak a Dâmboviţa-parti politizálásba. Nem is nagyon engednek tűzközelbe másokat; ahogyan az egyik erdélyi politológus megfogalmazta: a kocsmaasztalnál tizenannyi éve ugyanazok ülnek. A kocsma közönsége és a pincérek néha cserélődnek, de főkorifeusaink mindig a régiek.
Ilyenképpen az az abszurd helyzet alakult ki, hogy olyan állampolitikát legitimálunk a kormányjelenlétünkkel, amely az Alkotmányában még a létünket sem ismeri el. Az egész ország óriási demokráciadeficittel küszködik, ezen belül pedig erdélyi magyar közösségünk a hatalmi monopóliumához foggal-körömmel ragaszkodó párt miatt halmozottan hátrányos helyzetben található.
Bő két évtized után – levonhatjuk azt a következtetést, hogy a posztkommunista román politika csődbe vitte országunkat. És ezt a csődöt az egyszerű emberekkel fizettetik meg, lásd a huszonöt százalékos fizetésmegvonást, a nyugdíjak megadóztatását, a különböző juttatások ésszerűtlen és ad hoc megvonását. Az IMF lélegeztetőgépén vagyunk, tehát ők diktálnak, és diplomatikusan fogalmazva: ők nem éppen a szociális érzékenységükről híresek. Kölcsönt adtak és a pénzüket viszont szeretnék látni. Románia teljesen kiszolgáltatottá vált az új évezred elejére. Hogyha jövőt akarunk még a szülőföldünkön, nagyon gyorsan valami mást kell kitalálnunk.
– Lassan, de még mindig nem teljesen napvilágot látnak azoknak a személyeknek az iratcsomói, akik együtt működtek a volt szekuritátéval, társaikat, barátaikat jelentették rendszeresen, de ezek a személyek semmilyen megtorlásban nem részesülnek, sőt, részt vehetnek a jelenlegi hatalomban is. Ilyen szempontból mégsem történt meg a rendszerváltás, vagy akár az is megtörténhet, hogy a jelentéseket egyesek ma is írják?
– Két részre bontanám a kérdést. Roppant károsnak tartom, hogy a volt besúgók a '90-es évek elején nem álltak ki a nyilvánosság elé, és nem vallották be múltjukat. Két évtized alatt – esetleg – felépítettek egy új egzisztenciát, a közösségük megbecsült tagjává váltak, joggal retteghetnek tehát, hogy egyszer csak kiderül áldatlan szolgálatuk. Egészen egyszerűen: zsarolhatókká váltak. Rengeteg ilyen esettel találkoztam, volt olyan kollégám, hogy a szívem szakadt meg érte, emberileg is csapásként éltem meg, amikor sötét múltjára fény derült. Egyháziaknál ez még súlyosabb csapás: hiszen nagyon nagy a bizalom a papban, a lelkészben, aki netalán visszaélt az emberek bizalmával. Rendkívül nehéz mindezt feldolgozni, és leginkább az egyház mint intézmény látja kárát.
Másodsorban úgy tevődik fel a kérdés, hogy minden valószínűség szerint „újszekusok” is léteznek. Túl a reaktivált régi besúgókon, a román titkosszolgálatok manapság sokkal több embert foglalkoztatnak, mint amennyit a legsötétebb kommunizmus idején. Ha megnézzük a tervezett költségvetést (illetve visszamenőlegesen az utóbbi években), akkor azt tapasztaljuk, hogy míg például a kultúrától és az oktatástól pénzeket vonnak el, a titkosszolgálatok költségvetése mindig nőttön nő: jövőre a Román Hírszerző Szolgálat költségvetése az idei 971,4 millió lejről 986,9 lejre nő, a Külföldi Hírszerző Szolgálaté pedig 187,5 millió lejről 193,9 millió lejre.
– Nem mondhatjuk azt, hogy kisebbségi létünk nem jobbult, de azokért a jogokért, amelyek természetesek kellene legyenek, naponta meg kell küzdjünk. A kisebbségi jogokat szavatoló törvények csak akkor, és csak olyan mértékben fogalmazódnak meg, amennyire az a mindenkori kormánypártoknak érdeke, de ezek életbe léptetéséhez gyakran meg kell alkudjunk. Hosszú távon a joggyakorlás lehet a megalkuvás vagy akár a kompromisszum feltétele? – A törvényi biztosíték önmagában mit sem ér „sajátos demokráciánkban”. Például rendelkezünk nyelvi jogokkal – ám ha ezt valahol valaki megsérti, akkor alig tudjuk számon kérni. Márpedig naponta megsértik az önkormányzatoknál, a különböző hivatalokban, a kórházakban stb. Igaz, sok esetben mi is hibásak vagyunk, mert vagy nem tudjuk, hogy nekünk jogunk van anyanyelvi tájékoztatáshoz, ügyvitelhez, vagy restek vagyunk kérni azt. Kissé belekényelmesedtünk az áldozat-szerepbe. Sokkal tudatosabban kellene viszonyulnunk ezekhez az ügyekhez. Azonban akárhogyan is volna, a hosszú távú megoldás végtére is egyértelműen csak a különböző szintű autonómiák rendszere lehet. Ne elégedjünk meg csupán „kisebbségi jogokkal”. Őshonos nemzeti közösség vagyunk, akik a szülőföldünkön szeretnénk boldogulni – és ez lehet minden politikai cselekvés kiindulópontja.
– Ön az Európai Unió parlamenti képviselőjeként és alelnökeként sokat harcol a nemzeti jogok biztosításáért és a keresztyén-keresztény értékek, valamint a nemzetiségi és keresztyén hagyományok megőrzésének és ápolásának a biztosításáért. Miért kell küzdeni ezekért a keresztyén keresztyén-keresztény értékekre és hagyományokra épülő Európában? Miért nem természetes ez?
– Európa mára elszakadt gyökereitől. Nagyon rossz érzés volt első ízben megtapasztalnom ezt saját bőrömön, 2007-ben. Egy istentagadó kommunista diktatúrát követő „átmeneti demokráciából” a vágyott „szabad Európa” helyett egy kifordult, szekuláris Európába érkeztünk, ahol – példának okáért – többet foglalkoznak a melegek jogaival, mint a világszerte üldözött keresztény közösségek helyzetével. Márpedig Európának ma nagyon nagy szüksége lenne a keresztény értékvilágra, az embertársi szeretetre, az élet szentségének tiszteletbe tartására, és arra a hitre, mely az Unió spirituális dimenzióját rajzolhatná meg.
– Az Európai Unió gazdasági válsága szellemi-lelki válságot is okoz. Az emberek kiszolgáltatottabbak, befolyásolhatóbbak. Ilyen körülmények között honnan meríthetnek erőt az egyszerű emberek magyarságuk, vallásuk, hagyományaik megőrzéséhez, hogy ne az legyen a mindennapi gondjuk, hogy hogy élik meg a holnapot, hanem maradjon erejük és idejük a lélek táplálására is? – Hinnünk kell Istenben, hinnünk kell saját erőnkben és hinnünk kell abban, hogy erőink összeadódnak. A korábbi kérdéssel összekapcsolva: a ránk jellemző mély hit a mi hozzájárulásunk, „apportunk” az egyesülő Európához. Ami a magyarságunk vállalását illeti: számomra ez magától értetődik. Büszke vagyok magyarságomra, büszke vagyok nemzetemre, történelmünkre, megvalósításainkra. Ne kényszerként éljük meg a nemzetiségünket, hanem ajándékként és lehetőségként. Erről szól a népszámlálás kapcsán kiválasztott jelmondatunk: Magyarnak lenni jó!
– Végül: van-e esély arra, hogy valóra váljanak a 89-es célkitűzések?
– Számomra nem az a kérdés, hogy megvalósulnak-e, hanem az, hogy mikor. Ezért kell dolgoznunk mindannyiunknak Európában, a Kárpát-medencében és itthon. Ez az egyetlen értelmes cél, ami miatt érdemes közszolgálatot vállalni. Szabad és tényleg demokratikus Romániát szeretnék, benne magukat otthon érző nemzeti közösségekkel, akik saját sorsuk fölött dönteni tudnak. Erős Magyarországot szeretnék, erős magyar nemzetet, egyesülő Európát, ahol mindenki értékként kezeli és megbecsüli azt a sokszínűséget, ami a világtörténelem tanúsága szerint Európát mindenkor vezető szerephez juttatta. Ebben rejlik a mi erőnk…
Megjelent a Szatmári Friss Újság 2011. december 17-i lapszámában.
Erdély. ma