udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
116
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-116
Névmutató:
Gál Mária
1998. szeptember 8.
Gál Mária mérlegelte az RMDSZ koalícióból való kilépését. Eleve elfogultan írt, az állítva, hogy a kormányba lépést ellenzők "egyedül járható útnak továbbra is az ellenzékiséget, a sérelmi politizálást látták." Gál Mária a multikulturális egyetem híve, amikor ezt Markó Béla sem fogadja el. Szerinte az RMDSZ egyes politikusai is "gerjesztették az egyetemhisztériát". Nem igaz, hogy Tőkés László tábora szűk. Tőkés László körül feltűnően nagy az ifjak száma. A kormányzási szerepvállalás idején az értelmiségiek is "arra a következtetésre jutottak, hogy igenis Tőkésnek van igaza." Gál Mária nagyon finoman fogalmazott, azt mondva, hogy a román koalíció ellentmondásossága is hozzájárult a helyzet kialakulásához, azonban hozzátette, hogy a magyar kényszerképzet volt a másik ok, hogy azonnal legyen magyar egyetem. Megdöbbentő Gál Mária megállapítása: sem a magyar, sem a román közösség számára nem létkérdés az önálló magyar egyetem létrehozása. Szerinte az érveket legyőzték az érzelmek. /Gál Mária: Érvek és érzelmek. = Népszava, szept. 8./ Hosszan lehetne idézni román politikusok magyarellenes nyilatkozatait. Az erdélyi magyarság jövője szempontjából létkérdés a magyar egyetem.1999. január 11.
Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgatója másfél éve megpályázta a budapesti Nemzeti Színház igazgatói állását. A Népszava kolozsvári tudósítójának elmondta, hogy Magyar Bálint akkori művelődésügyi miniszter kérte fel arra, hogy pályázzon. Tompa szerint a Nemzeti Színház nem sorolható még a magyar színházi élvonalba sem. A színháznak többszáz alkalmazottja van. Tompa szerint 20-25 alkalmazottja lenne a színháznak. Állandó társulat nélkül képzelték el Visky Andrással a Nemzeti Színházat, amely évadonként 2-3 produkciót mutatna be, az év többi részében pedig az ország, illetve a világ legjelentősebb színházait hívná meg. /A színházról - másképpen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11. - átvéve a Népszava jan. 9-i számából: Gál Mária /Kolozsvár/: A nemzeti ma elsősorban politikai harcok ürügye. Tompa Gábor kolozsvári rendező a magyarországi és a romániai színjátszásról. / A Romániai Magyar Szó nem idézte a beszélgetés további részét. Tompa szerint a Nemzetiben "a küldetéstudat agyonnyomta a művészi színvonalat." A tudósító, Gál Mária helyeselve jegyezte meg, hogy Tompa Gábornak Kolozsváron az elmúlt nyolc év sikerei segítettek elfogadtatni, "hogy a színháznak le kell vetkőznie azt a nemzetmentő küldetéstudatot, amely a kommunista érában nagyon hangsúlyozott volt az erdélyi színházakban". Tompa szerint a középszer a visszahúzó erő. Tompa büszkén sorolta, hogy az általa vezetett társulat eljutott különböző nyugati országokba és elismerően írt róluk a Le Monde, a The Times. - Marosvásárhelyről és az ottani színházról lekicsinylő Tompa Gábor véleménye: "egyre inkább provincializálódó, belterjes, önelégült transzilvanizmusban lubickoló társadalom alakult ki az egykoron oly pezsgő szellemi életű kisvárosban. Színházát már meg sem próbálom összehasonlítani az egykorival." /Népszava, jan. 9./ 1999. március 3.
1949. márc. 2-én éjjel az egész ország területén egyszerre többezer családot leptek meg álmukban a milicisták és pártaktivisták csoportjai azzal a felszólítással, hogy azonnal csomagoljanak családonként száz kilót, mert el kell hagyniuk lakásukat és a megyeszékhelyen kell összegyűlniük. Ezzel az intézkedéssel a földbirtokos réteget tették földönfutóvá, elsősorban az erdélyi magyar arisztokráciát és nemességet. Kijelölték, melyik városban kell a családoknak élniük. A személyibe beütötték a D. O. pecsétet. Az így, erőszakosan deportált családok pincékben, istállókban laktak. Minden héten jelentkezniük kellett a rendőrségen. A férfiak nehéz munkát kaptak /éjjeli vagonrakás, építkezési segédmunkás stb./ A deportált családok gyermekeit akadályozták a továbbtanulásban. /Puskás Attila: 1949 márc. 3. - hajnalóra. Ötven éve semmisítették meg Románia középbirtokos társadalmát. - Háromszékiné Farkas Éva emlékezése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Háromszék megye területéről a családokat Sepsiszentgyörgyre vitték. A családokat másfél év múlva, szintén éjszaka, 1950. szept. 23-án ismét összeszedték és Dobrudzsába hurcolták őket, egy rizstelepre, barakkokba. Itt kellett a családoknak dolgozni éveken át. Az egyik túlélő elmondta, hogy a deszkabarakkokba télen befújt a hó. Több mint egy évtizedig éltek ebben a számkivetésben, csak 1963. aug. 23-án törölték el a D. O.-t. A kényszermunkát megjárt 91 éves dálnoki Beczásy István visszaemlékezett az átélt rettenetes időszakra. Keserűen hozzátette, hogy az 1989-es változás után senki sem segíti a székelység megmaradását. "A magyarság megmaradásához valamikor a földbirtokos osztály jelentette az alapot. Most pedig csak a személyi érdek van, az az első, utána egy nagy űr, s azután következik csak megmaradásunk közös érdeke. De az már messze hátul van." A magyar vezetőségnek azon kellene dolgoznia, hogy visszaállítsák az Erdélyben az egykor olyan jól működő gazdaköröket. /Ferencz Csaba: Az elhurcolás fél évszázada. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./ Beczásy István megírta emlékiratait Bekerített élet /Literátor, Nagyvárad, 1995/ címen. Az erőszakos kitelepítésről szól Gál Mária könyve: D. O. /kényszerlakhely/ /Minerva, Kolozsvár, 1996/ alcíme: Az erdélyi föld és földbirtokosság sorsa a második világháború után.1999. szeptember 11.
Szept. 9-i ülésén a kormány elvetette a román ortodox egyház azon módosító javaslatát, hogy az ortodox egyház visszanyerje a két világháború közötti államegyházi státusát. A magyar történelmi egyházak azonban továbbra is elégedetlenek a kultusztörvény-tervezettel, mivel az nem rendezi az elkobzott egyházi javak helyzetét. Szept. 10-én a Vallásügyi Államtitkárság és az egyházak képviselői a lelkészi fizetéseket szabályozó 142. törvényről tárgyaltak, amely ugyancsak diszkriminatívam érinti a kis egyházakat. Mikó Lőrinc, az unitárius egyház jogi képviselője elmondta, hogy a kultusztörvény-tervezet biztosítja az alapvető jogokat, de nem szabályozza az egyházi javak visszaszolgáltatását, illetve nehézségeket okoz az egyházi jellegű tanügyi intézmények finanszírozása terén. Ezért a magyar történelmi egyházak a kultusztörvény tervezetét nem tartják kielégítőnek. Tőkés Elek vallásügyi államtitkár a hivatal és a történelmi egyházak képviselőinek találkozójáról számolt be. A lelkészi fizetéseket szabályozó törvény előírja, hogy a fizetéseket az állam folyósítja. A találkozón azonban kiderült, hogy a lelkészi fizetést a költségvetési keret és a népszámlálási adatok függvényében szándékoznak folyósítani. Ez a rendelkezés rendkívül érzékenyen érinti a kis egyházakat. Gyakorlatban azt jelenti, hogy csupán a lelkészek fele kap állami bért, és középfokú végzettségű papi fizetést is előirányoz minden felekezet számára, holott a történelmi egyházaknál ilyen kategória nem létezik. /Gál Mária: A magyar történelmi egyházak elégedetlenek a kultusztörvény-tervezettel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./1999. október 11.
1944-es áldozatok: 1944 szeptember-októberében román fegyveresek több helyen gyilkolni kezdték a védtelen magyar lakosságot. Szárazajta, Csíkszentdomokos, Magyarremete... összesen harminchárom településben fordultak meg és több mint száz az áldozatok száma. Csíkszentdomokoson 12 magyar embert /köztük 18 éves fiút és 82 éves asszonyt/ gyilkoltak meg Olteanu fegyveresei. /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról (RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995).1999. október 22.
Dr. Szabó Árpád unitárius püspök leszögezte, hogy a Bolyai Egyetem újraindításának gondolatát nem adta fel senki, ugyanakkor látják, hogy megvalósítása a jelenlegi politikai helyzetben a közeljövőben nem képzelhető el. Elsőként Tőkés Lászlónak volt a gondolata, hogy meg kell tenni az első lépéseket a magyar egyetem irányába. Már a Sulyok István Református Főiskola létrehozása ilyen céllal történt. Nem az állami felsőoktatás konkurenciáját, hanem annak kiegészítését célozza a magánegyetem. Az augusztusi püspöki értekezleten az volt az álláspont, hogy az erdélyi magyar magánegyetem megalapítása túlnő egyetlen felekezet hatáskörén, de közösen készek felvállalni ezt a gondolatot. Az egyházaknak olyan felsőoktatási formát kell támogatniuk, amely felvállalja a keresztény értékeket, de a laikus oktatási formát képviseli. A püspökök szeptember 15-én találkoztak Bukarestben, ahol megszületett a szándéknyilatkozat, amely kimondja, hogy a történelmi egyházak készek arra, hogy létrehozzák azt az alapítványt, amelynek feladata lesz majd az egyetem fenntartása és működtetése. A bejegyzés után létrehoznak egy vezető tanácsot, amelynek feladata lesz az egyetem létrehozásának és működtetésének irányítása. Megegyeztek abban, hogy a Bolyai Társaság elkezdheti az anyaggyűjtést és előkészít egy újabb egyeztetést a régiók képviselőivel. /Gál Mária: 2000-re tervezik az erdélyi magyar magánegyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./1999. október 22.
Dr. Szabó Árpád unitárius püspök /Kolozsvár/ kifejtette: Ha az egyháznak nem sikerül megszerveznie az iskolai vallásoktatást, beláthatatlan veszteségekkel kell számolnia. 1998-ban az unitárius egyház Kolozsváron beindított egy lélektani, pedagógiai-módszertani továbbképzést a lelkészek számára. Így próbálják pótolni azt, amit a református és római katolikus egyház vallástanárképzéssel biztosít. Az állam csak teljes állás után fizeti a vallástanárt, viszont a nagyvárosokban nincs annyi unitárius gyermek, hogy a teljes normát tudnák biztosítani. Csupán Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron tudták megoldani az unitárius iskolai vallásoktatást. Itt a Brassai Líceumban, az unitárius egyház egykori iskolájában, saját épületükben az unitáriusok vannak a legkevesebben. Kolozsváron 3 unitárius lelkész van és legalább 20 iskola. Különböző iskolákból összevonva próbálnak unitárius csoportokat megszervezni. /Gál Mária: Kis egyházak nagy gondjai A vallásoktatás biztosítása minden egyház számára a jövőt jelenti. Interjú dr. Szabó Árpáddal, az unitárius egyház püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./1999. november 1.
Okt. 30-án Temesváron jelképes bírósági tárgyaláson nyolc civil szervezet /köztük az Újraegyesítés Nemzeti Mozgalom, a Temesvári Független Ifjúsági Mozgalom, a Vatra Romaneasca és a Ion Antonescu Marsall Liga/ erkölcsileg rehabilitálta Antonescu marsallt és munkatársait. Szerintük az Antonescut elítélő bíróság törvénytelen volt, ezáltal a meghozott ítélet is törvénytelen, erkölcsi szempontból pedig igazságtalan, ezért a per újratárgyalását kérik az illetékes szervektől. A Romániai Zsidók Közösségének képviselőit nem hívták meg a szervezők, mert nem tudták őket telefonon elérni. Vádlók hiányában a marsall elleni vádiratként az Alex. Mihai Stoenescu: Antonescu és a zsidók című könyvét használták, amely 1998-ban a román könyvpiac legkeresettebb terméke volt. Stoenescu könyve szerint a népbíróság törvénytelen fórum volt, ezáltal ítéletei is semmisek, Antonescu 400 ezer romániai zsidót mentett meg azáltal, hogy nem adta ki Németországnak őket. - A temesvári "erkölcsi bíróság" fehérre mosta a véreskezű marsallt. - A román nép ötven éven át nem ismerhette meg valódi múltját, azt tanították, hogy Antonescu "megmentette a romániai zsidókat". Arról hallgattak, Besszarábiában és Bukovinában előrenyomuló román hadsereg szinte teljes mértékben kiirtotta a zsidó lakosságot. Matatias Carp, a romániai holokauszt adatainak összesítője szerint 265 000 zsidó áldozat írható az Antonescu-rezsim számlájára. Itt nem voltak gázkamrák, itt addig verték az embereket, míg minden erejüket elvesztették, vagy eladták a kiszemelt áldozatot (a kijelölteket kilőtték a menetoszlopból, hogy a ruháikat eladhassák), darabokra vágták a zsidókat, hogy vérükkel a szekerek tengelyét kenjék és így tovább" - írta Carp. /Gál Mária: Antonescu erkölcsi rehabilitációja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./1999. november 3.
Az 1945 utáni romániai magyar baloldali vezető értelmiség a román baloldallal szövetkezve kezdte építeni a jövőt. A front mögött azonnal létrejött a Magyar Népi Szövetség, amelynek vezetését a baloldali értelmiség vette át. A konzervatív vezető értelmiség fokozatosan kiszorult a közéletből, átadva helyét a baloldalnak. Erdélyben azonban nem volt az anyaországihoz hasonlítható elválasztóvonal a különböző társadalmi osztályok, illetve a különböző ideológiai platformok képviselői között. A huszonkét éves kisebbségi lét bizonyos fokig közelítette-egyesítette őket, legalábbis a kisebbségi sorskérdések tekintetében. - Az 1944-1948 közötti MNSZ-vezetőség nem volt egységes a szocializmus, illetve a nemzet iránti elkötelezettség tekintetében: voltak közöttük keményvonalasak is, de zömében elsődlegesen a nemzeti érdekeket tartották szem előtt, az osztályszemlélet szabta határok között. A szervezet kezdeti eredményes működésének köszönhetően kialakult egy olyan romániai magyar intézményrendszer, amely az elkövetkező évtizedekben, a felszámolások és sorozatos csonkítások ellenére, az egyetlen menedéket nyújtotta a kisebbségi magyarság számára. Ma a Magyar Népi Szövetséget a politikai közvélemény és a történetírás jó része is csak a Román Kommunista Párt fiókszervezetének tartja, vezetőit pedig a román hatalom kiszolgálóinak. Gál Mária szerint voltak hibák és később bűnnek minősülő politikai tévedések, de voltak érdemek is. Tíz év elteltével a sajtóban Balogh Edgár és az MNSZ puszta említése is elegendő ahhoz, hogy felizzanak a romániai magyar indulatok. Gál Mária kiállt Balogh Edgár mellett, szerinte Balogh Edgárt és társait a történelem süllyesztőjébe próbálja söpörni a jelen, anélkül, hogy szembenézne az elmúlt ötven évvel. /Gál Mária: A múltat nem elvetni, hanem értékelni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Gál Mária baloldalt rehabilitáló szándékának ellentmond a Magyar Népi Szövetség tevékenységét bemutató színvonalas és alapos tanulmány: Vincze Gábor: A Magyar Népi Szövetség válsága /Magyar Kisebbség (Kolozsvár), 1999. 2-3. sz./1999. november 4.
A Pax Romana mozgalomról Jakabbfy Tamás, a Keresztény Szó /Kolozsvár/ felelős szerkesztője tájékoztatott. A Pax Romana mozgalom világszintű, 1921-ben kezdődött. Ma már az öt lakott kontinens mindegyikén megtalálható. Erdélyben 1992 óta létezik. Azzal a céllal született, hogy kapcsolatot létesítsen az értelmiségiek között, mert elszigetelten él a katolikus értelmiség. A Pax Romana ezek között egyfajta hálót, láncot szeretne kialakítani. Vannak helyi Pax Romana csoportok - például Brassóban, Székelyudvarhelyen, Szatmáron. A Pax Romana nem kirekesztő jellegű, sokszor hívnak nem katolikus előadót is. - A jelenlegi egyetemisták és frissen végzettek is szép számban jelen vannak, minden év tavaszán egyetemistáknak és középiskolásoknak szóló rendezvényeket szerveznek. - A Pax Romana apolitikus szervezet a világon mindenhol. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közéletben nem kíván jelen lenni, de a Pax Romana szervezetként nem foglalhat állást politikai kérdésekben. /Gál Mária: Az értelmiségi lét meghatározó eleme a közéletiség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./1999. november 11.
Mózes Árpád, az ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus egyház püspöke, az erdélyi magyar evangélikusok sajátos gondjairól számolt be. Elfogadták, hogy az állam kötelező tantárgyként bevezette a hitoktatást az iskolákban, de nem mondtak le a parókiákon tartott hét végi vallásórákról, így nem szenvednek semmiféle hátrányt a gyermekek. Az evangélikus egyház országszerte szórvány jellegű. Trianon után 50 ezer erdélyi magyar evangélikus hívőt tartottak számon, jelenleg 30-35 ezerről tudnak. Ez a szám azonban nem tükrözi a teljes valóságot. Sepsiszentgyörgyön például hosszú éveken át csupán 200 evangélikust tartottak számon. Nemrégiben a régi imaház helyett templomot építettek. Rövid időn belül 1400 hívőt jegyezhettek be. Ezért nehéz megállapítani a gyülekezet valós számát. Nincsenek kihalt templomaik. A kivándorlás nagy veszteséget okozott. Amikor a Ceausescu-rendszer elkezdte kiárusítani a németeket, az evangélikus hívek közül sokan, annak ellenére, hogy évszázadok óta magyarnak vallották magukat, kihasználták a német származásból adódó kivándorlási lehetőséget. Helyzetüket súlyosbítja az állam részéről tapasztalt diszkrimináció. A Hivatalos Közlöny lehozta az egyházak támogatására szánt pénzek elosztását. A magyar egyházak megkapták a 2 milliárd lejt, de az evangélikusoknak ígért milliók már sehol sem szerepelnek. Az ortodox püspökségeknek (noha erről nem volt szó) 14 milliárdot utalnak ki. Ebből 1 milliárd jut a Hargita-Kovászna megyei ortodox szórványpüspökségnek. /Gál Mária: Kis egyházak nagy gondjai. Az erdélyi evangélikus egyház nem borúlátó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./2000. január 11.
1989. dec. 22-én, amikor még ropogtak a fegyverek, két kolozsvári tanárember, Balázs Sándor és Nagy György megkeresték azokat az ismert értelmiségieket, akikről úgy vélték, hogy tehetnek és tennének is a romániai magyarság jövőjéért. Kettőjük szervező munkájának köszönhetően másnap, dec. 23-án 15 ismert kolozsvári értelmiségi megszövegezte a Hívó Szó című kiáltványt, amelynek jelentősége - az elmúlt 10 év bizonyította - csak a Kós Károly Kiáltó Szavához mérhető. A Szabadság 1989 karácsonyi lapszámában, december 24-én megjelenő Hívó Szó visszhangra talált. Délután a Szabadság szerkesztőségében találkoztak azok, akik úgy vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Ekkor alakult meg a Magyar Demokrata Tanács. A Balázs Sándor, Balogh Edgár, Balogh Ferenc, Benkő Samu, Cseke Péter, Cs. Gyimesi Éva, Csetri Elek, Gáll Ernő, Jakó Zsigmond, Jenei Dezső, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy György által aláírt kiáltvány beszélt a legsürgősebb feladatokról is: a Bolyai-egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszaállításáról, az anyanyelvhasználat jogi és intézményes biztosítékainak megteremtéséről is. Felmerül a kérdés, hogy a két szervező, Balázs Sándor és Nagy György miért épp a felsorolt személyeket szervezték be azon a decemberi napon. A most induló sorozat egyik interjúalanya így vallott erről a kérdésről: "A személyek kiválasztásában szerepet játszott az, hogy addig kik vállaltak valamilyen társadalmi-politikai szerepet, mennyire szólhatnak hitelesen a város lakóihoz és egyben a romániai magyarsághoz. Természetesen nagyon különböző volt az egyes aláírók társadalmi-politikai előélete, életkora egyaránt. Voltak közöttük közismert ellenzékiek, akiket a Szekuritáté éveken át zaklatott, de voltak közöttük egyetemi tanárok, szerkesztőségben dolgozók, olyanok, akik nem voltak teljesen ellehetetlenítve ebben az időszakban, akik bizonyos fokon a nyilvánosság előtt is képviselhettek valamit. Szerepük megítélése nyilván a történelemre tartozik és nem a mai politikára, és főképp nem a pitiáner kibicekre, akik ma úgy tüntetik fel magukat, hogy ők jogosan ítélkezhetnek." - Jenei Dezső, a Hívó Szó egyik aláírója foglalta össze a kezdetet. "Kolozsváron is lőttek. Az emberek féltek, de bizakodtak. Karácsony nagyhete lévén a templomokban minden este volt áhítat. 22-én este az unitárius templomban csak a sekrestyés, Pista bácsi, Szabó Dezső tiszteletes és én voltunk. A továbbiakat, akár a Balogh Edgár nemrég megjelent emlékiratából, a Számadásomból is lehetne idézni. A Hívó Szó úgy született meg, ahogyan ott olvasható. December 22-én reggel Balogh Edgárnál jelentkezett Balázs Sándor és Nagy György. Balogh Edgár azonnal megfogalmazott egy kiáltványt. Másnap Gáll Ernőnél találkoztak. A végleges megfogalmazást Balázs Sándor, Kántor Lajos, Gyímesi Éva végezték el. - Ma már majdnem mindenki csalódott a megvalósításokkal kapcsolatban. Nem az történt, amire számítottak. Sokak szerint ezért bizonyos mértékben az RMDSZ politikai vezetőségét terheli a felelősség. Jenei Dezső csalódott, az RMDSZ-ben, amelynek létrejöttéhez ő maga is hozzájárult. /Gál Mária: Kezdetben volt a Hívó Szó. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./2000. január 12.
Kántor Lajos emlékezett a Hívó Szó 1989-es születésére. A vele készült interjúban elmondta, hogy a Hívó Szó aláírói közül egyesek baloldaliak voltak /Balogh Edgár/, mások egyházi emberek /Jenei Dezső/, vagy ellenzékiek, mint Gyímesi Éva - heterogén társaság volt. Balogh Edgár a Magyar Népi Szövetség tapasztalatával jött a találkozóra, abban a hiszemben, hogy az folytatható. Megfogalmazták az alapkategóriákat: az anyanyelv használatához való jog, az önrendelkezés, a Bolyai Egyetem, az önálló művelődési intézményhálózat szükségessége. Ezek mindmáig a romániai magyarság alapkövetelményeinek számítanak. - Különböző városokban párhuzamosan kezdődött a szervezkedés. Ezekből az elsősorban értelmiségi kezdeményezésekből nőtt ki később az RMDSZ. Először a marosvásárhelyiekkel, Markóékkal sikerült felvenni a kapcsolatot. Az első igazi kapcsolatteremtés a január 6-i kolozsvári tanácskozás volt. A második küldöttgyűlésre Marosvásárhelyen került sor, egy héttel később. - A 19 tagú elnökség, amely Domokos Géza elnöklete alatt meghatározó volt és a struktúrát kezdte kiépíteni, tulajdonképpen a kezdeményező értelmiségiek közül került ki. - Kántor hangsúlyozta, hogy az egység rendkívül fontos. Az RMDSZ érdekvédelmi szervezet lett, és elsősorban az is maradt. Számára nem jelent csalódást a szervezet. Az RMDSZ nem tett csodát, de valamit javított a romániai magyarság helyzetén, állapította meg. Szerinte tévednek azok, akik úgynevezett radikális alapon azt mondják, hogy csupán azért nem valósultak meg bizonyos dolgok, mert valakik nem képviselték eléggé következetesen. Szociális téren mindmáig súlyos problémák vannak. Mindig kényszerpályán mozog a kisebbségi politikus, a kisebbségi politikai szervezet. /Gál Mária: Tízéves az RMDSZ Az RMDSZ érdekvédelmi szervezet volt, és elsősorban annak kell maradnia - interjú Kántor Lajossal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./2000. január 14.
Szőcs Géza a vele készített interjúban elmondta, hogy 1989 decemberében emigrációban élt, a Szabad Európa rádió budapesti irodájából követte a romániai eseményeket. Szőcs Géza 1990 márciusában hazatért Kolozsvárra. Időközben többen - Béres András, Balázs Sándor, Csutak István, Gyímesi Éva és Király Károly - megkeresték azzal a kéréssel, hogy vállaljon politikai szerepet az alakuló magyar érdekképviseletben. Azért vállalt politikai szerepet, mert úgy érezte, belső ellensúly lesz a túlzott kompromisszummal szemben. Szőcs Géza egyre inkább magára maradt. Bukarestet központként elfogadták, de nyilvánvaló volt az erdélyi központ szükségessége is. Szőcs Géza élesen elítélte az RMDSZ vezetőit: szerinte a jelenlegi helyzet az, hogy a politikai érdekképviselet felfalt minden mást. "A Budapestről kapott milliárdok segítségével bebetonozta magát, biztosította a status quo fenntartását, vagyis azt az 5-6 tagú kamarillát, amely az RMDSZ-t irányítja, és a pénzek fölött dönt. A magyar adófizetők pénzéből Erdélybe jutott forint milliárdok olyan nómenklatúrát eredményeztek, amely a nem általa megtermelt pénzeknek a szétosztásából él." - 1993-ban, amikor Szőcs Géza visszavonult, született egy megegyezés: a brassói RMDSZ-kongresszus azt a programot fogadja el, amelyet a radikálisok dolgoztak ki, s ezért cserébe a radikálisok átadják a vezető pozíciókat a mérsékelteknek. - Szőcs Géza úgy látja, hogy "az RMDSZ a következő 10 évét nem éri meg ebben a formában." Szerinte az ő Bem rakparti irodáját is azért tették tönkre, "mert az egy általuk ellenőrizhetetlen parallel struktúra volt." /Gál Mária: 10 éves az RMDSZ. Tíz év múlva már csak emlék lesz Interjú Szőcs Gézával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2000. január 15.
Gál Mária készített interjút Gyimesi Éva professzorasszonnyal, aki hangsúlyozta: egy pillanatig sem gondolta, hogy azok a célok, amelyeket a Hívó Szóban megfogalmaztak, megvalósulhatnak tíz éven belül. Pozitív változás a szólás-, a vélemény- és a gyülekezési szabadság. A legjobban fáj, hogy még nincs önálló egyetem. Jelenleg a Babes- Bolyain nemcsak magyar nyelv és irodalom, illetve néprajz tanszékek vannak, hanem az egyetem 18 fakultásából 13 karon tanítanak magyarul. 1989-ben kb. hetvenhatan voltak, most már 250 fölött van a magyarul tanító kollégák száma. változás a több mint félezer magyar alapítvány léte, a több mint 250 művelődési egyesület, és az, hogy van magyar közélet. A magyar tömegtájékoztatás is széles skálájú. Nincs egésznapos magyar rádióadás, televízióműsor, de Székelyföldön egésznaposak a helyi stúdiók adásai. Gyímesi kiállt az RMDSZ mint érdekképviseleti és politikai szervezet mellett. Arra intett, hogy "ne hagyjuk magunkat infantilizálni az anyaország befolyása által sem, hanem próbáljunk meg az erdélyi sajátosságoknak megfelelően, egy jó értelemben vett transzszilván autonómiában gondolkodni. Erdély mindig is viszonylag független volt az anyaországtól...". Az RMDSZ-nek "erkölcsi, emberi megújulásra lenne szüksége." A jócskán felerősödött Tőkés-Markó ellentétet higgadt, világos eszmei-ideológiai vitaként lehetne levezetni. Korszerűbb jövőképpel kellene ellensúlyozni a jelenlegi erősen múltorientált beállítódást, vallotta. Szerinte túl sok pénzt költöttek műemlékekre, szobrokra, emléktáblákra, és kitüntetésekre, ahhoz képest, amennyit valóságosan működő korszerű intézményekbe fektettek. Gyímesi Éva még azzal sem ért egyet, hogy az kap kutatási ösztöndíjat, aki a "romániai magyar tudományosság érdekeit szolgálja". /Gál Mária: Számoljunk a valósággal is. Interjú Gyimesi Éva professzorasszonnyal. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./ Gál Mária a Népszava kolozsvári tudósítója.2000. február 2.
A Hívó Szó megszületésére emlékezett Pillich László, a Szabadság első főszerkesztő-helyettese, egykori országos RMDSZ-vezető. A Hívó Szó 1989. dec. 24-én jelent meg, az előtte levő napon kezdték meg Kolozsváron az értelmiségi találkozó szervezését, ebben Balogh Edgárnak fontos szerepe volt. Dec. 24-én értelmiségiek létrehozták a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanácsot /KMDT/. A fiatalok pedig a MADISZ-t akarták létrehozni. Egyesek - köztük Balogh Edgár - úgy gondolták, hogy újraalakítják a Magyar Népi Szövetséget. A többség nem ezt akarta, ezt Balogh Edgár megértette és félreállt. Az RMDSZ a Magyar Népi Szövetség hatásától nem tudott teljesen megszabadulni, de továbblépett. Amikor a KMDT létrehozták, tudtak arról, hogy dec. 23-án Domokos Géza Bukarestben az RMDSZ-t mint országos kezdeményezést jelentette be, továbbá arról, hogy megalakult a Bánáti Magyar Demokrata Szövetség. A KMDT koordinációs szerepre készült, de fokozatosan egy megyei RMDSZ szintjére degradálódott. A KMDT szervezői úgy gondolták, hogy az érdekképviselet központjának Erdélyben kell lennie. Végül 1990. január 6-án, a KMDT kezdeményezésére Kolozsváron találkoztak először országos alakuló küldöttgyűlésen a különböző szerveződések. Feszültséggel kezdődött a találkozó. Úgy érezték mintha kész forgatókönyvvel jöttek volna Domokosék. Végül elhatározták, hogy egy hét múlva Marosvásárhelyen találkoznak újra, és ott kidolgozzák a szervezet szándéknyilatkozatát. Ezen a találkozón a bukarestiek által több száz példányban elhozott késznek hitt szöveghez a tanácskozáson annyi módosító javaslat született, hogy a javított szöveg véglegesítésére nem maradt idő. Az a döntés született, hogy a bukarestiek nevében Horváth Andor, az erdélyiekében Kántor Lajos és Pillich László építse be a javaslatokat az eredeti szövegbe. A véglegesített szöveg a Szabadságban megjelent, mint az RMDSZ szándéknyilatkozata. Domokos Géza pedig a végleges szöveget még átjavította, majd a saját változatát közölte a Romániai Magyar Szóban szándéknyilatkozatként. Érdekes lenne szakszerű szövegösszehasonlítást végezni, mert rávilágíthatna arra, hogy valójában hol keresendőek az egy évtizede mélyülő nézetkülönbségek gyökerei. - Pillich nem vonja kétségbe az egység szükségességét. Azonban a mai egységet már csak a széthullás félelme tartja fenn. Olyan új együttműködési mechanizmusra van szükség, amely egységbe fogja a székelyföldi tömbmagyar potenciált, és a szórvány szükségleteit, illetve a civil szféra érdekeit. Pillich szerint az RMDSZ-ből elsősorban nem személyek, hanem bizonyos cselekvési lehetőségek szorultak ki. Az RMDSZ nélkülözhetetlen a politikai képviselet és az önkormányzati képviselet terén. A többi képviseleti funkció zömét a megerősödő egyházak és civil szféra már nagymértékben átvette az RMDSZ-től. /Gál Mária: 10 éves az RMDSZ. Szerkesztőségünkben született. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./2000. február 15.
Milyen hatással lehetnek a közelgő választási kampányok a nemzeti kisebbségek státusára, illetve Románia integrációs esélyeire? - ez a kérdés állt annak a hét végi brassói találkozónak a középpontjában, amelyet a Project of Ethnic Relations (PER) amerikai alapítvány szervezett a koalíció pártjai, valamint a két legnagyobb ellenzéki párt részvételével. A Szabadságnak nyilatkozva Verestóy Attila szenátor elmondta: a román politikai elit képviselői közösen gondolkodva próbáltak megoldást találni arra, hogyan lehetne kivédeni a választási kampányok során általában megjelenő etnikai támadásokat. A találkozón megjelent pártok képviselői egyetértettek abban, hogy az idei választási kampányban el kell kerülni a szélsőséges nacionalista hangnemet. Verestóy elmondta: "Nincs esély arra, hogy betartható egyezséget kössünk szélsőséges pártokkal. Különben is nem szabad abba a politikai hibába esnünk, hogy a szélsőséges pártokkal valamilyen álegyezményt kössünk." /Gál Mária: Nem lesz etnikai támadás a választási kampányban? Románia kárára válhatnak a nacionalista felhangok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./2000. március 2.
Március elsején reggel két legionárius szórólapot lehetett látni a Kolozs megyei RMDSZ Fürdő utcai székházának kapuján. A Kolozsvári Keresztény-Nacionalista Klub fejlécét viselő falragaszon a legionárius mozgalom alapítójának, Corneliu Zelea Codreanunak a képe alatt, ez állt: "Nemet a kolozsvári magyar egyetemnek!" A legionarizmus nyílt színrelépése, magyarellenes megnyilvánulása kapcsán Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ elnök hangsúlyozta, hogy jól időzített akcióról van szó. Funar polgármester a múlt héten a városi tanáccsal akarta betiltatni a magyar egyetemet, Marosvásárhelyen a tízéves Vatra megünneplésén C. Vadim Tudor magyarellenes beszédével szinte delíriumba próbálta kergetni az ötezer főnyi tömeget. A választási kampány sosem tapasztalt mértékben fog eldurvulni. Kónya figyelmeztetett, hogy meg kell őrizni a higgadtságot, emlékeztetett arra, hogy Kolozsváron a két világháború közötti "revizionista Magyarországról" könyvet író Fényes Samu lebukott szociáldemokratának kívánnak szobrot állítani épp a magyar színház előtt, ahova a városi tanács már jóváhagyta a pénzügyi keretet Janovics Jenő szobrára. Kónya-Hamar Sándor elmondta, hogy az RMDSZ a történtekről, a provokációról értesítette a megfelelő állami intézményeket, kisebbségügyi, államvédelmi, belügyi minisztériumokat, ügyészséget, rendőrséget, prefektúrát. - Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter elmondta, hogy a legionárius, fasiszta jellegű szervezetek monitorizálását már tavaly megkezdték. Információt kértek az igazságügyi minisztériumtól azokról a szervezetekről, amelyek működéséről tudnak és kértük az összes bejegyzett legionárius szerveződések jegyzékét. Azonban nem kapták meg a szükséges adatokat. Arra hivatkoztak, hogy ez a bíróságok hatásköre. Arról viszont kaptak tájékoztatást, hogy a Legionárius Mozgalom bejegyzési folyamata most folyik a bíróságon. Döntés március 16-ára várható. - Emil Constantinescu elnök januári izraeli látogatása során elismerte a különböző legionárius szervezetek létezését, és ígéretet tett megfékezésükre. /Gál Mária, Ördög I. Béla: Legionárius provokáció Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./2000. március 14.
1999 januárjában Frunda György RMDSZ-szenátor javaslatot terjesztett az Európa Tanács jogi bizottsága elé, amelyben a kisebbségi kérdést monitorizáló ad-hoc bizottságok létrehozását kérte. A múlt héten a bizottság elutasította a javaslatot. A román média ezt úgy értelmezte, hogy az ET ellenzi a kollektív jogokat, és nem támogatja a nemzeti közösségek kérdésének ilyenszerű nemzetközi szabályozását. A Szabadság kérésére Frunda György részletezte a történteket. Javaslatában kérte az ad-hoc kisebbségi bizottság létrehozását, hogy az kidolgozza az Európai Emberjogi Egyezmény mellékleteként a kulturális jogokról szóló egyezséget, másrészt járjon közben azért, hogy a tagországok ratifikálják a Kisebbségi Keretegyezményt, a Regionális és Kisebbségi Nyelvi Chartát, a Helyi Önkormányzati Chartát, illetve monitorizálja az aláírt egyezmények tiszteletbentartását. Ebben a kérdésben az a döntés született, hogy a monitorizálási bizottság fog eljárni. Igaz, hogy a jogi bizottság negatív véleményezést adott, de ez nem jelent elutasítást, mivel a végső döntést az ET közgyűlésének bürója fogja meghozni. A jogi bizottság álláspontja az, hogy a nemzeti közösségek kérdése túl fontos ahhoz, hogy ad-hoc bizottság döntésétől függjön. Végül határozat született: a jogi bizottságot nevezik ki a kisebbségi kérdéseket felügyelő és kezelő fő bizottságnak. Nem igaz tehát a román sajtónak Adrian Nastase kijelentéseire alapozott állítása, hogy az ET közgyűlése elutasítja a kollektív jogokat. Az ET elnöke, a főtitkára, és az Európai Emberjogi Bíróság is egyöntetűen állítja, hogy adott területen a kollektív jogok elismertek. /Gál Mária: Frunda cáfol. Nincs szó veszteségről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./2000. március 17.
Márc. 15-én a román és a moldovai külügyminisztérium szakértői tárgyalóasztalhoz ültek a kettős állampolgárság ügyében. Márc. 15-vel kezdődően nyolc romániai város rendőrparancsnokságán igényelhetik az állampolgárságot mindazok a moldovaiak, akik bizonyítani tudják, hogy ők maguk vagy valamely ősük 1940-1944 között román állampolgársággal rendelkezett. Bara Gyula államtitkár elmondta, hogy Moldova Köztársaság hivatalos tiltakozását követően Dudu Ionescu belügyminiszter tájékoztatta a kabinetet. Elmondta, hogy a moldovaiak román állampolgárságát egy korábbi rendelkezés szabályozza. A kettős állampolgárságról Romániában nem volt olyan vita mint Magyarországon. Jelenleg nem lehet tudni, hogy milyen kötelezettséggel jár ez a román államra, illetve az új állampolgárokra nézve. Nem tudni, hogy áttelepednek vagy kettős állampolgárként továbbra is Moldovában élnek. A román külügy jelenlegi álláspontja szerint a moldovai kormány túlreagálta az ügyet. - Számos kérdés van függőben. A keleti határ megerősítését és biztonságát vállalta Románia, és tiszteletben is kell tartania. Ezt a moldovaiak is tudják, és próbálják kihasználni a még adott lehetőségeket mielőtt intenzíven beindulna a folyamat. /Gál Mária: Sorba állnak a román állampolgárságért. Kisinyov túlreagálta az ügyet? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./