Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 77 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77

Névmutató: Maior, George Cristian

2009. március 5.

„Klasszikus kémkedési akciót” hajtott végre Floricel Achim – jelentette ki George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) főnöke, azt követően, hogy összeült a SRI-t ellenőrző parlamenti bizottság. Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottság titkára azt mondta, hogy ebben az esetben a SRI meggyőzően végezte a dolgát. Verestóy hozzátette: „Tudjuk, hogy hosszú évtizedek óta a titkosszolgálatok a Nyugat és leginkább Magyarország felé néznek, ám itt is történt valami változás, most a valós kockázatokat ott keresik, ahol a kockázatokat valóban keresni kell: keleten.” A SRI emberei megállapították, hogy a bolgár Marinov Zikolov szerezte be a dokumentumokat a román hadseregben altiszti beosztásban dolgozó Floricel Achimtől, majd azt idegen titkosszolgálatok kezébe juttatta. /Lokodi Imre: „A meggyőző SRI” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

2009. március 27.

Semmilyen hibát nem követett el tavalyi tevékenységében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) az államfő és a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) tájékoztatásában – mondta Traian Basescu államfő március 27-én, az SRI 2008. évi jelentésének bemutatása után Az államfő méltatta a SRI megreformálását, amely 2005-ben kezdődött Radu Timofte vezetésével, és tavaly ért véget, George Maiorral az élen. „Románia olyan hírszerzéssel rendelkezik, amely minden küldetését végre tudja hajtani, nemcsak az országban, hanem az európai uniós és NATO-s partnerség követelményeinek is megfelelve” – fejtette ki Basescu. /Basescu megdicsérte a SRI-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

2009. március 27.

Tizenkilenc éves a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Kétes körülmények között jött létre, és a tavalyi átszervezés ellenére nem vált átláthatóbbá, nem veszített erejéből. Egyes vélekedések szerint a SRI az egyik eszköz az államfői hatalom megtartására. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: a drasztikus intézkedés nemcsak az elhárítást (a Securitate I. Főcsoportfőnökségét), hanem a hírszerző központot (DIE) és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott be és vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990 márciusában a központilag manipulált román–magyar nemzetiségi összecsapások ürügyként szolgáltak a belügyi szervek újjászületéséhez. A marosvásárhelyi incidens utáni héten, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. A Temesvári Kiáltvány híressé vált 8. pontjában szereplő átvilágítás jó időre lekerült a napirendről. Csak 1996 őszén, az immár Emil Constantinescu elnök nevéhez fűződő időszakban került újra napirendre a lusztráció. Stefano Bottoni történész szerint immár „nyugodtan állítható, hogy miközben egyes kelet-európai országban megütközést okozott egyes tisztviselők állambiztonsági múltja, Romániában elképzelhetetlen volt bizonyos állami funkciók betöltése ilyen háttér nélkül”. Miután Constantinescu elvesztette Ion Iliescuval szemben a 2000-ben a választásokat, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy őt lényegében a titkosszolgálatok győzték le. Elemzők úgy vélik, hogy a Constantinescu államfő nem tudta a maga oldalára állítani a SRI-t. Annak ellenére sem, hogy leváltotta Virgil Magureanut a szolgálat éléről, és Costin Georgescut javasolta az igazgatói tisztségre. Amint újra államfő lett, Iliescu azonnal leváltotta Georgescut, helyét Radu Timofte vette át. 2004-ben Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást, Timofte –az elemzők szerint – nem volt hajlandó „behódolni” az új elnöknek, hamarosan leváltották. Helyére, a SRI-t ma is igazgató George Cristian Maior került. Tavaly márciusban a Legfelső Védelmi Tanács a SRI átszervezéséről döntött. Maior igazgató bejelentetése szerint, nem egyszerű átszervezésről, hanem új működési rendszerek bevezetéséről van szó. Azt tervezték, hogy felszámolják a központi egységek mintegy negyedét, és az átszervezés az egykori Szekuritáté alkalmazottainak eltávolítását célozta. /Simon Judit: A hatalom titkos szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

2009. szeptember 9.

George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója tájékoztatta az általa vezetett intézményt felügyelő parlamenti bizottság tagjait a hétvégén megrendezett székelyudvarhelyi székely önkormányzati nagygyűléssel kapcsolatban gyűjtött háttér információkról. George Maior egyfelől aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az országban „fokozódik az autonomista diskurzus”, másfelől viszont arról tájékoztatta a honatyákat, hogy a székelyek „demokratikus”, „megszokott” rendezvényen vettek részt. Cezar Preda, a SRI-bizottság elnöke „demokratikusnak” nevezte a székelyudvarhelyi nagygyűlést. „A rendezvénnyel kapcsolatban felvetődött az a kérdés, hogy veszélyt jelent-e az ország biztonságára. A helyszínen tartózkodó SRI-sek részéről azt a tájékoztatást kaptuk, hogy demokratikus, a székelyek szokásos megnyilvánulásáról volt szó” – tette hozzá Preda. Markó Béla RMDSZ-elnök is védelmében vette a székelyudvarhelyi nagygyűlés szervezőit, szerinte egy civil szervezetnek megvan a teljes szabadsága hasonló jellegű rendezvények szervezésére. Emil Boc kormányfő „rendkívül súlyosaknak” nevezte Corneliu Vadim Tudor PRM-s pártelnök azon kijelentését, hogy az RMDSZ-t és leányvállalatait, a z MPP-t és az SZNT-t törvényen kívül kellene helyezni. /Moldován Árpád Zsolt, Salamon Márton László: Ártalmatlan székelyek? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

2012. február 6.

Lemondott Emil Boc miniszterelnök
A román miniszterelnök, Emil Boc a kormány február 6-i, hétfői gyűlésén jelentette be, hogy benyújtja lemondását
Emil Boc miniszterelnök hétfőn bejelentette a kormány gyűlésén, nem ragaszkodik a hatalomhoz, előbbrevaló számára, hogy az országban jellemző feszült hangulat rendeződjön, valamint az ország gazdasági stabilitása továbbra is biztosított legyen. Emil Boc megköszönte a kormány támogatását és segítségét.
A kormányváltás hírét az Evenimentul Zilei napilap röppentette fel a hétvégi kiadásában. A lap a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) belső köreiből származó információkra hivatkozva közölte: immár Emil Boc is belátta, elkerülhetetlen a távozása. A lap úgy tudja, Bocot technokrata miniszterelnök követi majd a bukaresti Victoria palotában, a kormány tagjainak többsége azonban továbbra is politikai háttérrel rendelkezik.
A lap több lehetséges kormányfőjelölt nevét is megszellőztette. Úgy vélte, Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója annak ellenére jelölt, hogy több kormányalakítási felkérést elutasított az utóbbi időben. Szóba került Lucian Croitoru neve is, aki Isarescu tanácsadója a nemzeti bankban, és egyszer már jelölték a miniszterelnöki székbe. A lehetséges jelöltek között említette George Maiort, a román titkosszolgálat vezetőjét, és Mihai Razvan Ungureanu korábbi külügyminisztert, aki jelenleg a külföldi hírszerzés vezetője.
Emil Boc első kormánya 2008 karácsonyán lépett hivatalba. Akkor a kormányfő egy nagykoalíciós kormányt vezetett. 2009 őszén azonban a Szociáldemokrata Párt (PSD) távozott a hatalomból, és megbuktatta a Boc-kormányt. A tisztségébe újraválasztott Traian Basescu elnök azonban két sikertelen jelölt után ismét Emil Bocot jelölte a miniszterelnöki tisztségbe, aki 2009 karácsonyán a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kötött koalíciós szerződést, és megalakította második kormányát.
szatmar.ro
Erdély.ma

2013. február 15.

Ágoston Hugó: Szekus titkok, összefonódások
Sebastian Ghiţă (SG) szociáldemokrata párti (PSD) képviselő, egy viszonylag új hírtévé, a jelek szerint sok tekintetben az OTV szerepét átvenni készülő România TV (RTV) tulajdonosa éles kirohanást intézett az Antena televíziókat is működtető Intact tröszt birtokosa, a Konzervatív Párt tiszteletbeli elnöke, Dan Voiculescu, valamint Sorin Roşca Stănescu (SRS), a régi sajtós és friss liberális szenátor és Ioan Niculae (IN) üzletember ellen. Voltaképpen ellentámadásról van szó, egészen pontosan nem lehet tudni, ki ütött vissza először.
A lényeg az, hogy SG és SRS többször harsányan leszekusozták egymást (az említettek mindegyike már korábban hírbe került a titkosszolgálatokkal, utóbbi be is ismerte, hogy külföldiekről tájékoztatta a román hírszerzést), és még inkább lényeg az, hogy SG a Victor Ponta embere, egyes újságírók szerint egyenesen barátok, összejárnak stb.; SRS pedig ugyebár Crin Antonescu embere, illetve ők ketten a Dan Voiculescu emberei – márpedig Ponta és Antonescu a Szociálliberális Szövetség (USL) társelnökei. „Családi" perpatvar, vagy több annál?
Titkok hordaléka
A vásári mocskolódás rengeteg sejtést és titkot kavart fel, s az ember önkéntelenül is hajlik arra, hogy az egymást gyalázó mindkét félnek igazat adjon abban, amit az a másikról mond. A pletykák és az összeesküvéselméletek kedvelőinek persze mindez valóságos csemege.
Mert miket is hallani? IN, az üzletember kijelenti, hogy a Román Hírszerző Szolgálatot (Serviciul Român de Informaţii, SRI) tulajdonképpen nem az államelnök által kinevezett (amúgy valamikor szintén szocialista, sőt szintén a Ponta baráti köréhez tartozó) George Maior igazgató vezeti, hanem annak helyettese, Florian Coldea tábornok, és Coldeán keresztül manipulálja az egészet – na, kicsoda? (Segy kis segítség: az a személy, aki a felfüggesztése előtti órákban találkozott tajtékozva az állambiztonság alfőnökével. Úgy látszik, Pontáék bravúrja nem csak a „puccs" volt, hanem az is, hogy a hírszolgálat nem derítette fel és nem figyelmeztette idejében az áldozatot. Rés a rendszeren: pánik!)
SRS alig néhány nappal ezelőtt azzal az értékes infóval támasztja alá IN véleményét, hogy Maior szinte állandóan hullarészeg, és valóban Coldea az igazi főnök. Ugyanakkor SRS viszontgyanúsítja SG-t azzal, hogy együttműködik a SRI-vel, sőt annak fedezett ügynöke, már a középiskolában beszervezték, és sikeres nagybani üzleteit is a SRI-n keresztül bonyolítja. Válaszul SG nemes egyszerűséggel kommunista fossziliáknak nevezi a SRS-Voiculescu-IN hármast: „Együttműködnek a csausiszta szekuritátéval. Oroszország sohasem vonult ki innen. Ott húzódik meg azeknek a kommunistoid őskövületeknek a bankszámláiban és érdekeltségeiben." Ebből minimálisan az következik, hogy a „csausiszta szekuritáté" ma is létezik. Szóljon valaki, ha érti...
Ha igaz, amit az egyik napilap főcímében hirdet, és ez a háborúskodás „a titkosszolgálatok ellenőrzéséért", értsd uralásáért folyik, akkor nagyon nagy baj van. SG és SRS azonban, bármennyire dörzsöltek és determináltak is, valahogy túl kicsiknek tűnnek egy ekkora célfeladathoz. Az illető napilap azonban, amely a perpatvarban szereplő egyik táborhoz sem tartozik, hanem az államelnöki hivatal szócsöve, cikke alcímében azt írja: „Az USL régi szekusai, SG-n keresztül támadják a SRI-t". Akkor hát SRS és Dan Voiculescu lenne a SRI? (Hiszen őket támadja SG!) Nehezen hihető.
Mindezt csak azért említem, hogy lássuk, mekkora a zűrzavar.
Kérdések
Bármennyire komikusnak tűnik is a helyzet (az USL-n belül amolyan „az én gyermekem és a te gyermeked veri a mi gyermekünket"), több fontos kérdést is felvet.
Vajon táborok harcáról van szó, vagy csak magukról megfeledkezett gyűlölködőkről? Romániában minden valamirevaló magasabb rangú politikai vezető bizalmasa, kegyeltje, esetleg dirigálója valamilyen titkosszolgálatnak. (Számomra az egyik legemlékezetesebb eset az volt, amikor az Elena Udrea akkori miniszter egyik feltételezett hivatali visszaélésének kivizsgálására megalakított parlamenti bizottságot a gyanúsított titokban egyszerűen lehallgatta, utána már a védekezés, illetve a bizottság munkájának ellehetetlenítése gyerekjáték volt számára. A lehallgatás körülményeinek tisztázása és nyomában a felelősségrevonás azóta is várat magára. Hangsúlyozom: a lehallgatás a parlament épületében történt.) Ha itt két szekus társaság csap össze, és közülük egyik sem az államelnöké, akkor könnyű belátni, hogy ki lesz a nevető harmadik, miután ezek kioltják egymást.
Vajon médiumok élethalálharcáról van szó? Igen, ez biztosan így van, bár valószínűbb, hogy mindkettőről: a titkosszolgálatok és a médiumok összefonódásáról és a dominanciáért folytatott harcáról.
Közhely immár, hogy Romániában hírtelevízió nélkül a háta mögött választásokat megnyerni egyetlen párt sem képes; a hírtelevízió: a diverzió, a manipuláció és a propaganda királycsináló eszköze. (Emlékezetes, amikor a felfüggesztett államfő a demokrácia fáklyájával a kezében – emlékszik még valaki a „demokrácia fáklyájára"? vajon hol lobog porosodva? – könyörgött a popornak, hogy ne nézze az Antena 3-at. Ilyesmit nyugaton egy állami méltóság aligha engedne meg magának.)
Kisebb mértékben már nem csak a nagy nézettségű tévékre, hanem a hírügynökségekre és az írott (immár internetes) sajtóra is érvényes mind a fennmaradásért vívott konkurenciaharc, mind a a titkosszolgálatokkal való összefonódás. (A Caţavencii liberális és mindenkit maró gúnnyal kezelő élclap érdekes felfedezése: miért is kezdte ki rágalmazó hamis „hírekkel" az egyik „összefonódott" újabb hírügynökség a munkaügyi minisztérium vezetőit? Nos, mit gondolnak, mi érdeke volt a „forró hírek" titkosan irányított szállítójának? Hát mondjuk az, hogy a közelmúltban, Ponta eljöveteléig, a minisztérium által inkasszált európai pénzek egy része – ha valakinek mond valamit az, hogy POS-DRU... – valahogy az eredeti programoktól eltérülve bizonyos szerkesztőségek (hús-vér újságírók) zsebébe került. Például a zseniális Sebastian Lăzăroiu minisztersége alatt – tudták, akik odarakták a bumburnyákot, hogy miért teszik. Amikor aztán jött Câmpeanu miniszter asszony, és még a pénzek visszakövetelése is felmerült, nosza, jött is a diverzió: ellehetetleníteni, hitelét rontani a miniszterájnak és fő szolgájának! Így megy ez. Ilyen ártatlan gyermekségeket követnek el a korrupcióellenes harc szünetében a hóttnyúzók... Persze ha nem állna a hátuk mögött az, aki áll, nehezen tehetnék.)
Egy alacsony röptű vitából indulunk ki, amely azonban minden vásári jellegével együtt jelzi: Romániában a politika, a titkosszolgálatok és az üzlet elválaszthatatlanul összefonódott, s ennek az összefonódásnak legújabb alapeleme, mintegy negyedik dimenziója: a sajtó. (Az ötödik pedig – amire itt most nincs időnk kitérni – az igazságszolgáltatás). Ebben a négy-öt dimenziós térben a harc, ha kell, szó szerint vérre megy.
A fő tét a hatalom, vagyis a pénz, a pénz, vagyis a hatalom megszerzése és megőrzése.
Vajon ez a konfliktus előjele-e az USL szakadásának? És ha szakad, hogyan szakad? Az egész liberális párt (PNL) távozik az USL-ből, vagy pedig először a PNL osztódik, és vagy az Antonescu-, vagy a Tăriceanu-szárny marad a PSD mellett, a másik meg megy a búsba? Hatalmas mozgások lehetségesek – nemzetközi beleszólással akár –, minthogy a kijelölt államelnök-jelöltről, Crin Antonescuról messziről lerí, hogy nem alkalmas erre a tisztségre. (Nem mintha duhaj elődje alkalmas lett volna, de ezen már nem lehet változtatni.) Eltűntetik, vagy kárpótolják? És ki lesz a fő jelölt, a befutó?
Szemmel látható, hogy bármelyik változat érvényesül, az RMDSZ számára megnőnek az esélyek a kormányra kerülésre. Más kérdés, hogy ez mivel jár.
(A magyar kapcsolat)
Demokráciában, mégha az nem egy szempontból látszat- is, mindenki olyan menetekben vesz részt (béke-, éhség-, szex-, box- stb.), amilyenekben akar és tud, és bármi lehet azokról vagy azok kapcsán bármiről a véleménye.
Szanyi Tibor engem például meggyőzött. A Transindex Murok-díjának át nem vétele alkalmából írt válasza meggyőzött arról, hogy nem érti, mi a lényege a helyzetnek, amiben vagyunk, és a történetnek, amelynek óvatlanul szereplőjévé tette magát. S mint aki a futóhomok csapdájába került, most minél jobban kapaszkodik, annál menthetetlenebbül, annál mélyebbre süllyed. Si tacuisses... Mindazonáltal – több figyelemreméltó megállapítása mellett – levelében van egy meggondolkoztató passzus egy olyan kérdésről, amelynek végső tisztázása mind a mai napig nem történt meg. És a témánkba vág.
Azt írja Szanyi Tibor: „(...) egyébként biztos vagyok abban, hogy ezek a dolgok a helyükre fognak kerülni, mert a többség nem is tud másként, mint normálisan gondolkodni, még ha időlegesen sajnos lehet becsapások, felültetések áldozata. Amint történt 2004-ben, amikor is alighanem néhány nemzetgyilkos „szekus", a „magyarság" akkori hamis szóvivői a magyarságot csőbe húzva kiagyalta és kierőszakolta azt az ominózus népszavazást, ami Trianont is túlmúló módon szinte végképp darabjaira szakította a magyarságot. Szégyen rájuk, de a tanulság legyen a miénk!"
Először a 2004-es népszavazás politikai kezeléséről. Az MSZP ostobán viselkedett, nem csak amiatt, hogy nem volt tekintettel a külhoni magyarok érzékenységére és méltóságérzetére, és még csak nem is pusztán azért, mert elfelejtette, hogy minél hatékonyabb a politikában egy hazugság rövid távon, annál inkább visszaüt hosszú távon (tapasztalják is keservesen jóideje és még jóideig a magyar szocialisták), de visszataszító volt a „Magyarországot elözönlő románokkal" való fenyegetőzés – igen, ez a valóság! – populizmusa miatt is. Mert elébe mentek a többség helytelen véleményének. Félreérthetetlen felmérések mutatták ugyanis, hogy a magyarországi szavazóképes polgárok közül jóval többen nem akarták a határon túli magyarok honosítását, mint ahányan akarták. Vagy többen inkább nem akarták, mint akarták – és a dilemmát azzal oldották fel, hogy távolmaradásukkal tüntettek. Az MSZP inkább meglovagolta, mint kiváltotta – pánikot keltve – a közhangulatot. S most másokat vádol amiatt, hogy a többség „becsapások, felültetések áldozata" lett – holott ő maga is keményen „becsapott" és „felültetett". (Nem pompás a párhuzam – kár, hogy ez viszont nem vág a témánkba – azzal, ahogyan most a brit konzervatívok ijesztegetik a lakosságot a beözönlő román meg bolgár, alighanem cigánynak gondolt olcsó munkások milliós tömegével? Aligha a történelem ismétli itt önmagát, egyszerűen a politikusok ismétlik a hülyeségeiket.)
Másodszor a 2004-es népszavazás kierőszakolásáról. Jómagam – az óvatos „alighanem" védelme nélkül is – azon a véleményen vagyok, hogy azt a végül mindenkinek katasztrofálisan rossz népszavazást igenis felépített diverzió révén kényszerítették ki. Természetesen nincsenek adataim, honnan is lennének, de ha az eredményt nézzük (ami – szintén egyetértek Szanyi Tiborral – „Trianont is túlmúló módon szinte végképp darabjaira szakította a magyarságot"), a cui prodest azokra vall, akiknek mindig is célja volt a magyarság korlátozása, tönkretétele, megsemmisítése. Igen, a szekusokra!
A jelenkor vagy a közeljövő lelkiismeretes, elfogulatlan, lehetőleg politikailag befolyásolatlan kutatóinak, történészeinek hatalmas, katartikus feladatuk van: feltárni az akkor történtek teljes valóságát, és kimondani az igazságot! A politikusok mindkét oldalon képtelenek rá, mert egyedüli céljuk a profitálás, az ellenfél bűnbakká tétele.
De egyszer erre is, mint mindenre, fény derül.
Legyünk erősek!
PS. Ebben a pillanatban olvastam el Benkő Levente válaszát bizonyos reagáló, elmarasztaló cikkekre. Mondtam én, hogy rendes ember! El is hiszem minden sorát. A baj azonban nem az, Levente, hogy mi – akiket felsorolsz – hogy gondoljuk. Hiszen mi tudjuk, hogy te hogy gondolod. A baj az, ahogy az uszítók gondolják és ahogy ők elvárják. Persze, hogy neked az „idegenszívű" nem jelent zsidót – de aki kitalálta, annak zsidót jelent. Persze, hogy te jóhiszeműségedben fel sem tételezed, hogy – elegáns magyarsággal – el van várva tőled és elégedettséggel van nyugtázva, amit (teljes belső meggyőződésből) írsz. De az történik, erre az azonosulásra kell jobban vigyázni. Nem tanulságul és még kevésbé célzásból (nem vág fenti cikkem témájába sem, bár sok minden sok mindennel összefügg), de azért futó mementóként, kollégáidnak is, az olvasónak pedig szórakoztatásul, mellékelek egy pazar kis írást egy nagy szkeptikus publicistától. Legyünk jók!
Maszol.ro,

2013. március 13.

Hírszerzők és hírgyárak
Ádáz küzdelem folyik a bukaresti hírtelevíziók között a nézettségi mutatók feltornászásáért, a hirdetési piacból történő minél nagyobb részesedésért. A tévécsatornák tulajdonosai politikai játszmákra, leszámolásokra használják az általuk működtetett sajtóvállalkozásokat, médiaháborút gerjesztve a trösztök között.
Victor Ponta miniszterelnököt, sőt a titkosszolgálat parancsnokát is állásfoglalásra kényszerítette a bukaresti médiamogulok nyílt, a politika vizeit is alaposan felkavaró harca. A közvélemény formálása terén az írott sajtóhoz képest sokkal nagyobb befolyással bíró audiovizuális média jelentős szeletét politikusok vagy hozzájuk megannyi szállal kötődő üzletemberek birtokolják az országban.
A leghatékonyabb és közkedveltebb információforrásnak a hírtelevíziók számítanak: a hat országos lefedettségű hírcsatorna „sokarcú” profilja révén a politikai és közéletre is igyekszik a lehető legnagyobb hatást gyakorolni, miközben egyre inkább „eleszi” a nyomtatott és a bulvársajtó kenyerét. Miközben a hírtévék a képernyőn és az interneten egyaránt minden fogyasztói igényt igyekeznek kielégíteni, a romániai nyomtatott sajtó példányszáma meredeken zuhan. A napokban közzétett adatok szerint a legolvasottabb minőségi napilap, a România Liberă eladott példányszáma az elmúlt egy évben 36 ezerről 22 ezerre csökkent. Ugyanebben az időszakban a legnagyobb bukaresti bulvárlap, a 139 ezer példányban eladott Click! közel 14 ezer olvasót veszített.
Szakmai szervezetek már korábban felhívták a figyelmet, hogy a bukaresti médiatrösztök célja elsősorban nem a hírszolgáltatás, hanem hogy gazdasági és politikai nyomást gyakoroljanak a konkurenciára, a tulajdonos érdekeit zavaró rivális csoportosulásokra. A leírás tökéletesen illik a két legnagyobb román hírtévé, a volt szekus ügynök, Dan Voiculescu üzletember-politikus Antena 3-jának, illetve Sebastian Ghiţă szociáldemokrata szenátor România Tv-jének műsorpolitikájára. Mindkét sajtómágnás a balliberális kormánykoalíció (USL) tagja, ennek megfelelően az Antena 3 Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, államfőjelöltje „házi tévéjének” számít, míg a România Tv Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő szócsöve. Ennek ellenére a két csatorna naponta vádolja egymást a nézők manipulálásával, félretájékoztatásával, például annak apropóján, hogy az Antena 3 megkérdőjelezte a România Tv által megrendelt, Antonescu népszerűségének zuhanásáról árulkodó felmérés hitelességét. Ám mindez csak enyhe torzsalkodás ahhoz képest, hogy Voiculescu és a szintén besúgói „bizonyítvánnyal” rendelkező volt újságíró, Sorin Roşca Stănescu liberális szenátor a belföldi hírszerzés (SRI) sajtóba beépített ügynökének nevezte Ghiţát. Aki ugyanakkor azzal vádolja Voiculescuékat, hogy egykori titkosszolgálati kapcsolataikat felhasználva tettek szert mesés vagyonra, és ezeket a kapcsolatokat ma is pénzügyi-politikai befolyásszerzésre használják.
Miután a médiamogulok harca rendkívül rossz fényt vetett a bukaresti kormánykoalícióra – rávilágítva a szociáldemokraták és a liberálisok között dúló ellentétekre is –, Victor Ponta nyilvánosan felszólította Roşcáékat: szüntessék be egymás támadását, különben kizárják őket az USL-ből. Ráadásul a kormányfő mindezt semleges terepen, a Realitatea hírtévé műsorában tette. Bizonyítja a disputa súlyosságát, hogy megszólalt az ügyben a román titkosszolgálatnak a nyilvánosságot általában kerülő igazgatója, aki a România Liberának és a Teszári Zoltán nagyváradi üzletember tulajdonában lévő Digi 24 hírcsatornának is interjút adott. George Maiornál vélhetően azzal telt be a pohár, hogy a balliberális hatalmat kiszolgáló média, valamint Románia egyik leggazdagabb embere, a Ponta vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) mecénásának számító Ioan Niculae – nem mellékesen szintén Ceauşescu titkosszolgálatának volt ügynöke – politikai rendőrségi tevékenységgel, a román politikai élet befolyásolásával vádolta meg a SRI-t. „Engem nem nagyon érdekel, mi történik a pártok háza táján. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, ha a Szekuritáte egykori emberei politikai rendőrségi tevékenységet tulajdonítanak a jelenlegi hírszerzésnek, miközben annak idején ők éppen ebből éltek. És közben leradírozták Romániát a civilizált világ politikai térképéről” – jelentette ki a román hírszerzőparancsnok. Maior – akit 2006-ban Traian Băsescu államfő történetesen a PSD-ből emelt a titkosszolgálat élére – szerint bizonyos érdekcsoportok fel akarják használni a SRI-t a 2014-es romániai államfőválasztáson, sőt arra is panaszkodott, hogy nyugalmazott magas rangú hírszerző tisztek gazdasági-politikai köröknek szolgáltatnak ki információkat. Noha nem mondott neveket, egyértelmű, hogy kire gondolt: sajtóértesülések szerint a román belföldi és külföldi hírszerzés három egykori parancsnoka is Crin Antonescu tanácsadójának szegődött.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

2013. június 19.

A CIA-igazgató „kiválónak” tartja a román titkosszolgálatot
Megdicsérte a román titkosszolgálatokat kedden Bukarestben John O. Brennan, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, aki szerint a román hírszerzés "kiváló".
Brennan a fővárosban tett hivatalos látogatásán találkozott Victor Ponta miniszterelnökkel, Traian Băsescu államfővel, valamint George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjével. A Băsescuval folytatott megbeszélésen Brennan dicsérte a román titkosszolgálatok szakmai felkészültségét, valamint a CIA-vel való együttműködésüket.
Az elnöki hivatal által kiadott közlemény szerint Băsescu és Brennan az arab tavasz által okozott biztonsági problémákról, az afganisztáni, valamint a közel-keleti helyzetről folytatott eszmecserét. Brennan megköszönte a román titkosszolgálatoknak azt a segítséget, amelyet az Egyesült Államoknak nyújtottak a terrorizmus elleni harcban.
Băsescu szerint annak ellenére, hogy Románia és az Egyesült Államok nincs mindig azonos állásponton, így például a koszovói függetlenség elismerésének ügyében, ez nem kérdőjelezi meg Bukarest eltökéltségét az iránt, hogy szilárdítsa kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
Románia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az Egyesült Államok igen. Bukarest stratégiai partnerségi viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, és Románia területén állítják hadrendbe, várhatóan 2015-ben, azokat az SM-3-as elfogó rakétákat, amelyek részei lesznek az amerikai rakétavédelmi rendszernek.
Maszol.ro/MTI

2013. június 19.

Dicséret a román titkosszolgálatnak
Megdicsérte a román titkosszolgálatokat kedden Bukarestben John O. Brennan, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, aki szerint a román hírszerzés "kiváló".
Brennan a román fővárosban tett hivatalos látogatásán találkozott Victor Ponta román miniszterelnökkel, Traian Băsescu államfővel, valamint George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjével.
A Băsescuval folytatott megbeszélésen Brennan dicsérte a román titkosszolgálatok szakmai felkészültségét, valamint a CIA-vel való együttműködésüket.
A román elnöki hivatal által kiadott közlemény szerint Băsescu és Brennan az arab tavasz által okozott biztonsági problémákról, az afganisztáni, valamint a közel-keleti helyzetről folytatott eszmecserét. Brennan megköszönte a román titkosszolgálatoknak azt a segítséget, amelyet az Egyesült Államoknak nyújtottak a terrorizmus elleni harcban.
Băsescu kifejtette: annak ellenére, hogy Románia és az Egyesült Államok nincs mindig azonos állásponton, így például a koszovói függetlenség elismerésének ügyében, ez nem kérdőjelezi meg Bukarest eltökéltségét az iránt, hogy szilárdítsa kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
Románia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az Egyesült Államok igen.
Bukarest stratégiai partnerségi viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, és Románia területén állítják hadrendbe, várhatóan 2015-ben, azokat az SM-3-as elfogó rakétákat, amelyek részei lesznek az amerikai rakétavédelmi rendszernek.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

2014. március 27.

Erősödő kémkedéstől tart az államfő
Romániának fel kell készülnie arra, hogy amennyiben a NATO-erők átcsoportosításának „haszonélvezője” lesz, akkor területén a kémek tevékenysége is megélénkül – jelentette ki Traian Băsescu államfő tegnap a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) székházában, miután részt vett a szolgálat éves mérlegének bemutatásán.
Băsescu úgy vélekedett: a román hírszerzésnek alkalmazkodnia kell a térségben kialakult új helyzethez, tekintettel arra, hogy mind a rakétapajzs már épülő bázisa, mind pedig az esetleg kialakítandó további támaszpontok „vonzóak” lesznek a kémek számára. Az államfő szerint az RHSZ-nek sikerült hatékony szolgálattá válnia, és kilépnie a volt kommunista titkosszolgálat, a hírhedt Securitate árnyékából, miután átadta annak teljes irattárát az átvilágítási intézetnek és munkáját függetlenítette a politikai befolyástól. Megjegyezte, ma már bármely politikus megirigyelheti az RHSZ-be vetett közbizalmat, amely a felmérések szerint ötven százalék körüli, míg a kormányban az emberek alig harminc, a parlamentben pedig kevesebb mint húsz százaléka bízik Romániában.
George Maior, az RHSZ igazgatója beszámolt arról, hogy a szolgálat tavaly több mint kilencezer, a nemzetbiztonsági kockázatokra figyelmeztető jelentést küldött a hatóságoknak. Közölte: a korrupció, adócsalás, szervezett bűnözés leleplezése és kémelhárítás mellett az RHSZ az „etnikai jellegű szélsőséges tevékenységekről” is jelentéseket készített a döntéshozók számára. Egy elemzés szerint az RHSZ a Korrupcióellenes Ügyészség és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság számára végzi a legtöbb lehallgatást. A hatályos törvények szerint Romániában csak a hírszerző szolgálatnak van joga a telefonokat lehallgatni, akkor is, ha a bíró nem nemzetbiztonsági kockázat leleplezése, hanem egy bűnvádi eljárás részeként engedélyezi azt. A nagyszabású korrupciós ügyekben illetékes hatóság gyakran alapozza bizonyítékait a vádlottak lehallgatására. A korrupcióellenes ügyészség kérésére kiállított bírói engedély alapján azonban ilyen esetekben is az RHSZ végzi a lehallgatást. 2012-ben 36 ezer lehallgatást végzett a hírszerző szolgálat, amelyek közül alig 3400-at „saját használatra”. Az intézmény éves költségvetése egymilliárd lejre tehető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2014. március 27.

Etnikai jellegű szélsőséges tevékenységeket” is figyel a SRI
Romániának fel kell készülnie arra, hogy amennyiben a NATO-erők átcsoportosításának „haszonélvezője” lesz, akkor területén a kémek tevékenysége is meg fog élénkülni – jelentette ki Traian Băsescu államfő szerdán a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székházában, miután részt vett a szolgálat éves mérlegének bemutatásán.
Băsescu úgy vélekedett: a román hírszerzésnek alkalmazkodnia kell a térségben kialakult új helyzethez, tekintettel arra, hogy mind a rakétapajzs már épülő bázisa, mind pedig az esetleg kialakítandó további támaszpontok „vonzóak” lesznek a kémek számára.
George Maior, a SRI igazgatója beszámolt arról, hogy a szolgálat tavaly több mint kilencezer, a nemzetbiztonsági kockázatokra figyelmeztető jelentést küldött a hatóságoknak. Az igazgató közölte: a korrupció, adócsalás, szervezett bűnözés leleplezése és kémelhárítás mellett a SRI az „etnikai jellegű szélsőséges tevékenységekről” is jelentéseket készített a döntéshozók számára.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

2014. március 29.

Csütörtök délután ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács
Csütörtök délután ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT), a körülbelül egy óra és 20 percet tartó ülés napirendjén, többek között, a nemzetközi helyzet megvitatása szerepelt, figyelembe véve az ukrajnai eseményeket, illetve a Cantacuzino Intézet tevékenysége.
A CSAT ülésén részt vett Traian Băsescu államelnök, Victor Ponta kormányfő, Titus Corlăţean külügyminiszter, Gabriel Oprea belügyminiszter, Ioana Petrescu pénzügyminiszter, Constantin Niţă gazdasági miniszter, Robert Cazanciuc igazságügyi miniszter, Mircea Dușa védelmi miniszter, George Maior SRI-igazgató és Teodor Meleșcanu SIE-igazgató, Ștefan Dănilă, a Vezérkar főnöke, Iulian Fota, az államelnök biztonsági ügyekért felelős tanácsosa és Ion Oprișor, a CSAT titkára.
A CSAT ülése nyilvános napirendjén a következő témák szerepeltek: a nemzetközi helyzet felmérése tekintettel az ukrajnai eseményekre; a nemzetközi biztonságért felelős intézmények 2013-as tevékenysége és a 2014-es év főbb célkitűzései; a Cantacuzino Intézet tevékenységének rendellenességei, amelyek kihatással vannak a nemzetbiztonságra; egy országos kibernetikus védelmi rendszer fejlesztésére vonatkozó intézkedések; a CSAT 2013-as évi tevékenysége.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

2014. július 29.

A SRI feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását
A román hírszerzés feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén – derült ki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójának egy hétfői nyilatkozatából. George Maiorral az egyik román hírportál készített interjút, amelyet interneten is közvetítettek. Egyebek között arról kérdezték, hogyan értékeli a magyar miniszterelnöknek az erdélyi Tusnádfürdőn szombaton mondott beszédét, és Orbán Viktor azon politikáját, „amellyel megpróbálja visszaadni a magyarok meggyőződését, hogy ők egy, fontos dolgok megvalósítására képes nagy nemzetet alkotnak".
George Maior azt mondta: a SRI igazgatójaként nem akarja kommentálni Orbán Viktor szavait, de azon van, hogy „ez a propaganda" ne alakuljon át konkrét cselekvéssé Románia területén.
„Azon vagyunk, hogy ne lehessen kierőszakolni a területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul" – jelentette ki a román hírszerzés igazgatója.
George Maior megjegyezte: hibának tartja azokat a kísérleteket, amelyek a 19 századra emlékeztető nacionalizmussal próbálják feléleszteni a nemzeti büszkeséget a 21. század globalizált világában. Hozzátette: nem feltétlenül Orbán Viktorra utal.
Orbán Viktor miniszterelnök szombaton Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén tartott előadást és válaszolt a hallgatóság kérdéseire. A román-magyar viszonyról szólva kiemelte: az elmúlt másfél-két évben nem volt olyan magyar kormányfői nyilatkozat, amely ne adta volna meg a tiszteletet a román népnek és vezetőinek, de román oldalról hosszú az ilyen nyilatkozatok listája. Szerinte a tisztelet és a nyitottság a kulcskérdés, és azt ígérte, továbbra is megadja a tiszteletet, ami kijár a román népnek és a vezetőinek, és mindig nyitott lesz azon kérdésekre, amelyek megtárgyalása indokolt.
MTI, Erdély.ma

2014. július 29.

Az autonómia ellen dolgozik a román hírszerzés
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) meg kívánja akadályozni a területi autonómia megvalósulását Románia területén – jelentette ki hétfőn George Maior, a SRI igazgatója.
„Azon vagyunk, hogy ne lehessen kierőszakolni a területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul” – jelentette ki. Maior egyúttal propagandának nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombati tusnádfürdői kijelentését, amelyben azért bírálta a román politikusokat, mert azok nyilatkozataikban nem adják meg a kellő tiszteletet a magyaroknak.
„Az én tisztem az, hogy ez a propaganda nem vezessen operatív intézkedésekhez, azaz területi autonómiához a mi területünkön. A személyes véleményem az, hogy hiba a nemzeti büszkeséget nacionalizmus révén újraéleszteni” – mondta a SRI-vezér az Adevărul napilapnak nyilatkozva arra a kérdésre, hogyan látja Orbán Viktor Romániával kapcsolatos politikáját.
Az ukrajnai válság kapcsán úgy vélekedett: Oroszország neoimperialista politikát folytat, amely újabb hidegháború felé sodorja a világot. Szerinte Moszkva megpróbálja új módon interpretálni a nemzetközi jogot és a nemzetközi biztonságpolitika jelenlegi alapjait. „Egy terület annektálása, még az önrendelkezési jog erőltetett és hamis indokával sem része a 21. századi nemzetközi jognak, két eltérő nézetről van szó, amely feszültségekhez vezet a felek között” – mondta Maior.
A hírszerzés főnöke szerint az ukrajnai válság és az agresszív orosz politika aggodalomra ad okot, mivel lehetőséget teremt „negatív jelenségek” romániai propagálására. Maior szerint a SRI feladata az, hogy ezeknek higgadtan elejét vegye. Úgy vélekedett, a román állam ereje és hírszerzési képességei révén felkészült arra, hogy válaszoljon ezekre a kihívásokra.
Az országot fenyegető nemzetbiztonsági veszélyek között megemlítette a terrorizmust, de a határokon átívelő szervezett bűnözést, a korrupciót és az adócsalást is. Maior szerint ugyanakkor az ország EU- és NATO-tagsága a legfontosabb biztonsági garancia Románia történelme során.
A hírszerzés és a politika kapcsolatáról kifejtette: néha tapasztalható bizonyos fokú feszültség, mivel a politikusok gyakran saját politikai hasznukat tekintik fontosabbnak, ugyanakkor a hírszerzés számos politikai, gazdasági, geostratégiai és katonai döntés meghozatalában segédkezett.
Külhoni románok miatt bírálják Bukarestet
Romániának tanulnia kell abból, ahogyan Magyarország védi külhoni nemzettársait – állapította meg Marius Diaconescu történész az Adevărul.ro portálon hétfőn közölt véleménycikkében. A bukaresti tudományegyetem oktatója azt veti a román hatóságok szemére, hogy nem emelik fel szavukat az ukrajnai románok védelmében, amikor azok útlezárással tiltakoznak fiataljaik mozgósítása és a kelet-ukrajnai konfliktusövezetbe vezénylése ellen.
A szerző szerint Románia távolról sem tesz annyit a külhoni románokért, mint Magyarország a külhoni magyarokért. Az Ukrajnában élő román, illetve magyar kisebbség helyzetét összehasonlítva úgy vélekedett: a magyar állampolgárság sokkal könnyebben megszerezhető, mint a román, Budapest pedig támogatja a magyar kulturális programokat és azokat a családokat, amelyek magyar iskolákba járatják gyerekeiket.
A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a románok hazafisága magyarellenes, de megfeledkezik a Románia körül élő románokról. Ezt a megállapítást az Adevărul honlapján megjelent írások népszerűségi adataival támasztotta alá: a hétvégén a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu szociáldemokrata képviselő Elegünk van Magyarországból című, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényeivel kapcsolatos írása tízszer annyi hozzászólást és 70-szer annyi tetszésnyilvánítást gyűjtött be, mint a mozgósításuk ellen tüntető ukrajnai románokról szóló írás.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

2014. július 30.

SZNT: a Securitate módszereinek fenntartója a Román Hírszerző Szolgálat
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója George Maior a napokban úgy nyilatkozott, az általa vezetett intézmény feladatának tekinti, hogy megakadályozza a területi autonómia megvalósulását Románia területén. Bármely demokratikus ország közigazgatási rendje olyan politikai döntés eredménye, amely a törvényhozó hatalom kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Ezt az elvet megsértve, a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójának fent idézett megnyilvánulása arra utal, hogy az általa vezetett intézmény politikai rendőrségként működik. Ez mélyen antidemokratikus, alkotmányellenes és megerősíti azt az elterjedt véleményt, hogy a Román Hírszerző Szolgálat nemcsak jogutóda Securitaténak, de szellemének őrzője és módszereinek folytatója is.
A nemzetközi közvéleménynek is tudnia kell, hogy a román Securitate Kelet-Európa kommunista politikai rendőrségei közül messze a legkegyetlenebb volt, amely emberek százezreinek alapvető emberi jogait sértette meg, nem riadva vissza a kínzástól és a gyilkosságtól sem. Kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn nemzetközi terrorszervezetekkel, azok terrorcselekményeit támogatta, komoly fenyegetést jelentve a más országok békés polgáraira, a térség békéjére és biztonságára.
A Székely Nemzeti Tanács célként fogalmazta meg Székelyföld területi autonómiájának kivívását, és ezt a célt alkotmányos eszközökkel, Románia parlamentje elé terjesztett szerves törvény révén kívánja elérni. A Román Hírszerző Szolgálatnak sem joga, sem törvényes eszköze nincs ebbe a folyamatba beavatkozni, George Maior igazgató kijelentését pedig az egész romániai demokráciát veszélyeztető fenyegetésként kell értékelni. Románia ma tagja az Európai Uniónak, amely „belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kínál polgárainak”, és amelynek alapja a tagállamok közös alkotmányos öröksége. Ezúton is felhívjuk George Maior igazgató úr figyelmét, hogy a Securitate módszerei nem illenek bele ebbe a közös alkotmányos örökségbe.
A kijelentés rávilágít a román politikai osztály kétszínűségére is. Egyfelől demokratának, kisebbségbarátnak kíván látszani Európában, másfelől célnak tekinti Ceausescu álmát, az etnikailag „homogén nemzetállam” megteremtését, és e cél elérése érdekében az eszközökben sem válogat.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

2014. augusztus 1.

Irányadó hatalmak
Ha valaki Orbán Viktor tusványosi beszédét követően autokráciát, putyinizmust, sőt, akár fasizmust emleget, javaslom, a miheztartás végett egyszer olvassa el a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjének, George Maior igazgatónak a napokbeli interjúját. Már eleve furcsának tűnhet, hogy egy hírszerző szolgálat vezetője kiáll a nyilvánosság elé, s aktuálpolitikai kérdésekben megnyilatkozik, fel is merülhet a kérdés, hogy egy nyugat-európai fejlett demokráciában hogyan reagálná le ezt a közvélemény és a kormányzat, de Románia, mint tudjuk, igencsak sajátos országa ennek az uniónak. Van viszont egy határ, amelyet ebben a sajátos, furcsa országban sem szabadna áthágjanak az érintettek. Az Európai Unióban teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy állami hivatal vezetője – mert a SRI végeredményben egy, költségvetésből, azaz mindannyiunk adójából finanszírozott, végrehajtó jellegű állami intézmény, amely a polgárok szolgálatában kellene legyen – szabjon meg politikai irányvonalakat egy ország számára. Egy „titkosszolga” nem mondhatja meg, hogy egy adott ország polgárai hogyan, milyen államigazgatási formában, milyen berendezkedésben képzelhetik el az életüket, ezt egyes egyedül az illető ország polgárai dönthetik el közvetlenül vagy akár közvetett formában, demokratikus módon. Ez volna az elv: a gyakorlatban George Maior kendőzés nélkül kijelenti: azon vannak, hogy „ne lehessen kierőszakolni területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak (Magyarországnak) ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul”.
Érdemes megfigyelni, mi minden érhető tetten ebben a, talán túlkapásnak, kommunikációs bakinak is minősíthető nyilatkozatban. A SRI igazgatója jogot formál arra, hogy elemezze, milyen politikát folytat Magyarország, hogy mit jelent a területi autonómia, s hogy ez javallott-e az itteni polgárok számára. A válasz szerinte nyilván: nem. A Maior kijelentéseire reagáló magyar nyilatkozatok, beleértve az RMDSZ nagy öregjeit, Borbély Lászlót és Verestóy Attilát, nagyon is helyesen mutatnak rá, hogy demokráciában a titkosszolgálat vezetőjének nem lehet dolga a különböző politikai törekvések minősítése, civilizált országokban a titkosszolgálatok nem szólhatnak bele a politikai döntésekbe. El tudom képzelni azonban, hogy Maior fejében meg sem fordult, hogy ő most ezzel politikai döntésekbe szól bele. Ő a román (nemzet)államra való veszélyként fogja fel az autonomista törekvéseket, olyan veszélyként, amelyek ellen a titkosszolgálat közbe kell lépjen s meg kell védje tőlük Romániát.
Azt már csak hab a tortán, hogy Maior immár politológussá válva mindezt azzal indokolja, hogy szerinte nincsen már helye „a 19. századi nacionalizmuson alapuló nemzeti büszkeség” újjáélesztésének – s ezért védi a SRI a román nemzetállamot.
Látni kell azonban azt is, hogy az autonómiára és a magyar nemzetpolitikára utaló rész az Adevărul elektronikus változatának adott videointerjújában csak egy lábjegyzet. A SRI-igazgató sokkal mélyebb értelemben vett stratégiai kérdésekben fogalmazott meg előtte véleményt és mutatott irányt: az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a politikum milyenségéről, az ország energiapolitikájáról, a Németországgal való stratégiai viszonyról, az Oroszországgal való párbeszédről úgy tettek fel neki kérdéseket és ő úgy válaszolt rájuk, mintha ő volna az államelnök vagy legalább a miniszterelnök.
Amíg Orbán Viktor miniszterelnökként Tusnádfürdőn alapjában egy politológiai jellegű előadást tartott a jelenkori társadalmak kihívásairól és értékeiről, addig Bukarestben a titkosszolgálat vezetője szabta meg, hogy merre haladhat az ország, s hogyan élhetnek polgárai. S még Romániát tartja a nemzetközi közösség egy liberális demokráciának
Rédai Attila, Székelyhon.ro

2014. szeptember 1.

Dezinformáció és álelemzés: kinek érdeke az autonómia lejáratása?
A magyar autonómiatörekvéseket durván lejárató írást közölt a napokban egy bizonytalan hátterű angol nyelvű elemzőportál, amely többek között azt állítja, hogy az önrendelkezési törekvéseket Moszkva bátorítja, céljuk pedig az európai országok szétforgácsolása.
A Center For Eurasian Strategic Intelligence (CESI – Eurázsiai Stratégiai Hírszerző Központ) nevű elemzőcsoport saját bevallása szerint a kelet-európai orosz terjeszkedés és katonai agresszió bemutatására és vizsgálatára jött létre idén, és eddig összesen tíz elemzésük elérhető.
A magyar autonómiatörekvésekkel foglalkozó írás augusztus 20-án, a magyar nemzeti ünnepen látott napvilágot – talán nem véletlenül.
Az írás tartalmáról és szellemiségéről már a cím is mindent elárul: Magyarország célja az, hogy bizonytalanná tegye a romániai helyzetet, hogy ezzel Oroszország érdekeit szolgálja (Hungary Aims to Unsettle Situation in Romania to Serve Russia’s Interests).
A cikk illusztrációjául egy olyan képet választottak, amely Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét, a Fidesz színeiben mandátumhoz jutott erdélyi európai parlamenti képviselőt ábrázolja, amint éppen kitűzi a székely zászlót nagyváradi képviselői irodája falára.
„Hirtelen” fokozódó „magyar nyomás”
Az írás azzal indít, hogy Magyarország júliusban hirtelen fokozta a Bukarestre gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy „a Budapest érdekszférájába tartozó területek” autonómiát kapjanak. Itt többek között Kövér László házelnök torockói beszédét idézi, amelyben arról beszélt, hogy Budapest globális és európai szintre kívánja emelni az autonómia ügyét. Kitér Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azon nyilatkozataira is, amelyekben leszögezi: Magyarország támogatja az autonómiatörekvéseket. Megemlíti Tőkés László tusványosi beszédét is, amelyben az EP-képviselő azt mondta: nincs még 25 évünk, most van itt az autonómia ideje.
Az elemzés ezt követően történelmi áttekintésbe csap át, és megemlíti: az autonómiaküzdelem 1993-ban kezdődött, de igazából 2010-től fokozódott, és a 2013–2014-es időszakban eszkalálódott, amikor az Erdély magyarlakta térségeiben élők tiltakozó akciókba fogtak. A cikk megemlíti azt a 2011-es esetet is, amikor Tőkés László és a többi RMDSZ-es képviselő jelenlétében megnyitották a Székelyföld brüsszeli képviseletét, amit a román külügy akkor élesen bírált. Ezt az írás az autonómiaügy európai szintre történő emelésére tett kísérletként értékeli.
A cikk ezt követően az RMDSZ tevékenységére tér ki, amely a szerző szerint élénk parlamenti tevékenységet folytat a Székelyföld autonómiája érdekében. Megjegyzi, hogy Bukarest ugyanakkor megpróbálja elejét venni „az etnikai autonómia ügye és Magyarország terjeszkedési szándéka” politikai szintre emelésének, többek között ennek érdekében nem egyezett bele két magyar konzuli iroda megnyitásába Erdélyben.
Titkos magyar–orosz együttműködés?
Az „elemzésben” ezt követően jelennek meg a leghajmeresztőbb képzettársítások. Megállapítja, hogy a romániai magyar közösség hangja azt követően vált erősebbé, hogy Románia 2009-ben kinyilvánította: eltökélt geopolitikai érdekei megvédésére Moldovában, gyengítve ezzel az orosz befolyást, amiért cserében Moszkva visszavágásként transznisztriai és gagauziai befolyását kihasználva mindent megtett a helyzet destabilizálása érdekében. „Becsléseink szerint az orosz különleges szolgálatok jelenleg is együttműködnek a romániai magyar vezetőkkel, és kihasználva a régió jellegzetes etnikai viszonyait, belülről próbálnak meg gondot okozni Bukarestnek” – fogalmaz a szerző.
A cikk ezt követően azt próbálja bizonygatni, hogy a legbefolyásosabb magyarországi politikusok mind oroszbarátok, Magyarország egyike a Kreml európai barátainak, és a jelenlegi ukrajnai helyzet ellenére is fokozza az együttműködést a nukleáris energia és a földgázszállítás terén Oroszországgal.
A tényekkel szemmel láthatóan köszönő viszonyban sem álló szerző azzal próbálja a magyar–orosz „fegyverbarátságot” bizonygatni, hogy Budapest nem vetette fel az etnikai alapú autonómiát Szerbiában, amely Oroszország hagyományos szövetségese. Mindamellett, hogy ez nem igaz, a szerző tényismeretéről azt is érdemes megjegyezni, hogy a szerbiai magyar közösség létszámát a második legnagyobbnak nevezi a romániai után.
Az írás odáig megy, hogy megállapítja: Oroszország úgy próbálja legitimálni a székelyföldi vezetőket, hogy azt az illúziót kelti, mintha a terület külpolitikai és gazdasági kapcsolatban lenne más, a román érdekszférába tartozó oroszbarát területekkel. Ennek igazolására azt említi meg, hogy a Székely Nemzeti Tanács és Moldova autonóm régiójának, Gagauziának a vezetője, Mihail Formuzal közt 2012-ben kapcsolatfelvétel történt, amelyet 2014-ben megerősítettek. Ennek a célja az oroszbarát Gagauzia és a Székelyföld közötti kapcsolatok megerősítése lenne a szerző szerint, ami mindkét terület nemzetközi legitimitását növelni.
„Ez pedig lehetővé tenné Oroszország számára, hogy ügynökein keresztül előbb szélesebb körű autonómiát, majd függetlenséget követeljen az előbb említett európai területek számára. Ez lehetővé tenné a Kreml számára, hogy megerősítse pozícióját a térségben, és gyengítse főbb térségbeli riválisát, Romániát” – áll a cikkben.
A szerző végezetül megállapítja, hogy a továbbiakban a magyar tiltakozó akciók erősödése várható, amelyek révén a Kreml Ukrajnáról és Moldováról saját területe és Magyarország felé terelheti Bukarest figyelmét. „Mi több, az ilyen akciók jól beleillenek abba az orosz tervbe, hogy új autonómiák (majd ezt követően új államok) létrehozásával még jobban megosszák Európát, aminek célja az Európai Unió szétzúzása” – áll a szövegben, amely azzal zárul: a kárpátaljai magyar közösség számára követelt autonómia is csak azon orosz érdek szolgálatában áll, amely Ukrajna felosztására irányul.
Titokzatos elemzőportál
A CESI honlapján az első elemzés júliusban jelent meg, önmagát olyan elemzői csoportként határozza meg, amely az eurázsiai régió politikai, gazdasági és katonai veszélyforrásait vizsgálja. A bemutatkozó írás szerint a CESI független a kormányzatoktól vagy más testületektől, célja pedig a világbékét és a biztonságot szavatoló politikák kivívása.
Az Átlátszó.hu tényfeltáró portál utánajárt a CESI hátterének. A portál szerint a https://eurasianintelligence.org domain egy vanuatui lakos, Abigail Kalopong nevére van bejegyezve. Ő az oldal augusztusban bejegyzett kiadója, a londoni székhelyű Center for Eurasian Strategic Intelligence Ltd. igazgatója is.
Az idén 32 éves Abigail Kalapong nevéhez tudományos vagy civil szférában elért teljesítmény nem fűződik, ellenben 84 cégben igazgató vagy titkár. És mindegyik cég ugyanarra a Bedford Street-i címre van bejegyezve, ahova a CESI. Abigail Kalapong tehát egyértelműen stróman – állapítja meg az Átlátszó.hu.
Kommunikációs csata
Az írás kapcsán napvilágot látott az a spekuláció, hogy a CESI valójában az orosz titkosszolgálatokhoz köthető. Ez egyáltalán nem kizárható, ugyanakkor tény, hogy a benne megfogalmazott félinformációk, tévedések, de főleg a szándékos félremagyarázások és az egyértelmű ferdítések, hazugságok olyan hatást keltenek, mintha az álelemzést valakik a magyar önrendelkezési törekvések lejáratásáért felelős romániai illetékesek szája íze szerint írták volna. (Emlékezzünk csak George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat – SRI – vezetőjének közelmúltbeli nyilatkozatára, miszerint a szolgálat feladatának tekinti a magyar autonómiatörekvések megakadályozását).
Persze nem kizárt, hogy valóban az orosz szolgálatok keze van a dologban, a háttérben pedig az áll, hogy ilyen „mérgezett” információk révén növeljék a bizalmatlanságot és a feszültséget az Európai Unió tagállamai között.
Bármelyik elmélet igaz, a lejárató elemzés megrendelőjének kiléte fontos, de van egy másik, ugyanilyen fontos tényező is. Úgy tűnik, hogy a romániai és a Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvéseket bizonyos erők megpróbálják a saját érdekükben felhasználni. Az autonómiaküzdelem lejáratásának megakadályozása érdekében az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek, de a magyar diplomácia sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy tétlenül szemlélje a körülöttünk zajló kommunikációs hadviselést.
Az önrendelkezési szándékok megismertetésére és tisztázására aktív, nem pedig eseménykövető kommunikáció szükséges. A lehető legtöbb fórumon a román felet román nyelven, a külföldet angolul és más világnyelveken tájékoztatva kell leszögezni: az autonómiatörekvések nem külföldi érdekeket szolgálnak, az erdélyi magyar autonómiatörekvések pedig nemhogy veszélyeztetnék Románia területi egységét, hanem éppen hogy hozzájárulnak a stabilitáshoz.
Azáltal, hogy a magyar közösség számára – Románia szuverenitásának tiszteletben tartása mellett – biztosítják kultúrája és anyanyelve megőrzésének lehetőségét, a teljes körű, államilag finanszírozott anyanyelvű oktatást, a magyar nyelv hivatalos használatát – hogy ugyanolyan jogokat élvezhet szülőföldjén, mint a románok.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

2014. szeptember 11.

Hírsaláta
TERRORSZERVEZET. Így nevezte az RMDSZ-t a Realitatea TV egyik műsorában a meghívott Oreste Teodorescu újságíró, aki a botrányosnak címkézett autonómiatervezet kapcsán fogalmazott ily módon. „Elvárom Victor Pontától, aki a Szociáldemokrata Párt élén Büszkék vagyunk arra, hogy románok vagyunk szlogennel nyerte meg az európai parlamenti választásokat, hogy holnaptól távolítsa el ezt a terrorszervezetet a kormányból” – idézte Teodorescut a Transindex.
FENYEGETŐ KORRUPCIÓ. A legfelső állami vezetést is átható korrupció olyan helyzetet alakíthat ki, mint Ukrajnában – figyelmeztet a román hírszerzés igazgatója. George Maior úgy véli, Románia jó úton halad a korrupció és az adócsalás elleni harcban, de szerinte a politikumnak még inkább részt kellene vállalnia a küzdelemből. „A korrupció nemzetbiztonsági probléma is. Ami az ukrajnai fejleményeket illeti, a kormány bukásához is vezető instabilitás egyik fő oka a korrupció intenzív elterjedése az ukrán politikai és gazdasági életben addig a pontig, hogy a társadalomban felgyűlt frusztráció visszacsapódott az akkori hatalomra” – jelentette ki George Maior. (Főtér.ro) ÁLLAMFŐJELÖLTEK KÉTES MÚLTJA. Legalább egy államfőjelölt a titkosszolgálat ügynökeként tevékenykedett korábban – ezt Traian Băsescu államfő nyilatkozta az egyik kereskedelmi televíziónak. Mint mondta, neki tudomása van erről, és kötelessége nyilvánosságra hozni, ha a jelölt nem tölti ki önéletrajzában a hiányzó rovatot. (Marosvásárhelyi Rádió) ÚJKORI TÖRTÉNELMET TANÍTANÁNAK. Választható tantárgyként illesztené be az oktatási programba a szaktárca Románia közelmúltjának történelmét. A Digi24 szerint a kapcsolódó oktatási csomag összeállítására uniós forrásokra pályáztak, részleteket pedig ma hoz nyilvánosságra a tanügyminisztérium. Az új tantárgy célcsoportja a IX–XII. osztályos diákok. FELÜGYELET NÉLKÜL A NAGYVILÁGBAN. Több mint hatvan felügyelet nélküli kiskorút hoztak vissza a hatóságok az országba az év eleje óta. A nemzeti gyermekvédelmi hatóság adatai szerint a gyermekeket tizenhat európai országból gyűjtötték be, a legtöbben, tizennyolcan Spanyolországból kerültek vissza Romániába. Magyarországon tíz, felnőttkíséret nélküli, romániai kiskorút azonosítottak, Olaszországból nyolc, Franciaországból pedig öt csellengő gyermeket hoztak haza. A hatóságok továbbá Kanadában, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, de Görögországban, Szíriában és Finnországban is találtak kallódó román kiskorúakat. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. szeptember 20.

Ki árt a romániai magyar autonómia ügyének?
Szokatlanul kemény hangnemű közleményben bírálta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke az RMDSZ-t, illetve a szövetség autonómiatervezetét.
Izsák többek között azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy autonómiatervezetével valójában a bukaresti hatalom malmára hajtja a vizet, mivel a korábban már az SZNT által kidolgozott tervezettel szemben összeállított törvényjavaslat valójában arra szolgál, hogy Bukarest által ellenőrzött módon megossza az autonómiamozgalmat, és ellehetetlenítse azt.
Az egyik legkeményebb megfogalmazás az, miszerint a román titkosszolgálat sem árthatna profibb módon a székelyek ügyének. Ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy nemrégiben George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt mondta: a hírszerzés feladatának tekinti a magyar autonómiatörekvések meghiúsítását.
Az Izsák Balázs által megfogalmazott vádak a cinikus szemlélők szerint akár az összeesküvés-elmélet fogalmát is kimeríthetik, ugyanakkor a Maior által megfogalmazottak, illetve a Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes által tett kijelentés, miszerint az autonómia sohasem fog megvalósulni, jelzik: Bukarest igenis odafigyel a magyar önrendelkezési törekvésekre, és a legkevésbé sem nézi őket jó szemmel.
Az RMDSZ autonómiatervezetével kapcsolatosan elmondható: létrejöttének körülményei alapján a kényszer szülte. A szövetség lépéskényszerbe került, miután az SZNT és a két rivális párt, az EMNP és az MPP is az autonómia jelszavával jelent meg a politikai színtéren. Ezért az RMDSZ-nek is elő kellett állnia egy olyan projekttel, amellyel azt sugallhatja: nem csupán a többiek által diktált trendet követi, de kezdeményezőleg lép fel az önrendelkezés témájában.
A tervezet bemutatásának időzítése – a bemutatás hónapok óta tartó halogatása – arra enged következtetni, hogy az RMDSZ elsősorban kampányeszközként akarja felhasználni a novemberi államfőválasztás előtt, hogy ezáltal bírja rá a magyarokat Kelemen Hunor támogatására az első, illetve az RMDSZ által megnevezett jelöltére a második fordulóban. Maga Kelemen árulta el, hogy jelenleg nem is fűznek sok reményt a tervezet megvalósulásához, ahhoz ugyanis előbb nem csupán alkotmánymódosításra, hanem egyenesen új alkotmányra van szükség.
A projektet amúgy is számos bírálat érte, többek között azért, mert a jelenlegi, 1968-as megyerendszert veszi alapul, ami egyrészt nem fedi a történelmi Székelyföld határait, másrészt az autonóm területen lényegesen több román nemzetiségű polgár élne, mintha a hagyományos székek jelentenék a székely autonóm terület határait. Márpedig ez következetlenségnek tűnik, hiszen ha teljesen új alkotmányt tartanak szükségesnek, akkor abban már a jelenlegi megyerendszer módosítása is szerepelhet. Végső soron megállapítható, hogy az RMDSZ tervezete valóban alkalmas arra, hogy megossza az autonómiát óhajtó erdélyi magyar közösség táborát.
Ugyanakkor úgy tűnik, mintha Izsák Balázs az SZNT-nek vindikálná a székelyföldi autonómiamozgalom vezetésének jogát. Bár a civil szféra tevékenysége rendkívül fontos, az SZNT legitimitását némileg csökkenti, hogy nem hivatalosan bejegyzett szervezet, az autonómia-nagygyűlések és a székely menetelés viszonylagos sikere pedig nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy maradéktalanul elismerhessék a vezető szerepét. A probléma gyökere ott keresendő, hogy a romániai magyar politikai és civil szervezeteknek, pártoknak nem sikerült megállapodniuk egy egységes, közösen felvállalt autonómiatervezetben.
Márpedig amíg ahelyett, hogy közös célért közösen elfogadott projekttel állnának elő, és egységes hangon szólalnának meg, egyfelől kampánycélból külön projektekkel állnak elő, másfelől azon vitatkoznak, hogy melyikük képviseli autentikusabban az önrendelkezés ügyét, addig az egész ügynek egyetlen haszonélvezője van: a központosítás megőrzésében és a kisebbségi jogegyenlőség elutasításában érdekelt bukaresti hatalom.
Mensura Transylvanica
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 2.

Ki árt a romániai magyar autonómia ügyének?
Szokatlanul kemény hangnemű közleményben bírálta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke az RMDSZ-t, illetve a szövetség autonómiatervezetét.
Izsák többek között azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy autonómiatervezetével valójában a bukaresti hatalom malmára hajtja a vizet, mivel a korábban már az SZNT által kidolgozott tervezettel szemben összeállított törvényjavaslat valójában arra szolgál, hogy Bukarest által ellenőrzött módon megossza az autonómiamozgalmat, és ellehetetlenítse azt.
Az egyik legkeményebb megfogalmazás az, miszerint a román titkosszolgálat sem árthatna profibb módon a székelyek ügyének. Ezzel minden bizonnyal arra utalt, hogy nemrégiben George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt mondta: a hírszerzés feladatának tekinti a magyar autonómiatörekvések meghiúsítását.
Az Izsák Balázs által megfogalmazott vádak a cinikus szemlélők szerint akár az összeesküvés-elmélet fogalmát is kimeríthetik, ugyanakkor a Maior által megfogalmazottak, illetve a Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes által tett kijelentés, miszerint az autonómia sohasem fog megvalósulni, jelzik: Bukarest igenis odafigyel a magyar önrendelkezési törekvésekre, és a legkevésbé sem nézi őket jó szemmel.
Az RMDSZ autonómiatervezetével kapcsolatosan elmondható: létrejöttének körülményei alapján a kényszer szülte. A szövetség lépéskényszerbe került, miután az SZNT és a két rivális párt, az EMNP és az MPP is az autonómia jelszavával jelent meg a politikai színtéren. Ezért az RMDSZ-nek is elő kellett állnia egy olyan projekttel, amellyel azt sugallhatja: nem csupán a többiek által diktált trendet követi, de kezdeményezőleg lép fel az önrendelkezés témájában.
A tervezet bemutatásának időzítése – a bemutatás hónapok óta tartó halogatása – arra enged következtetni, hogy az RMDSZ elsősorban kampányeszközként akarja felhasználni a novemberi államfőválasztás előtt, hogy ezáltal bírja rá a magyarokat Kelemen Hunor támogatására az első, illetve az RMDSZ által megnevezett jelöltére a második fordulóban. Maga Kelemen árulta el, hogy jelenleg nem is fűznek sok reményt a tervezet megvalósulásához, ahhoz ugyanis előbb nem csupán alkotmánymódosításra, hanem egyenesen új alkotmányra van szükség.
A projektet amúgy is számos bírálat érte, többek között azért, mert a jelenlegi, 1968-as megyerendszert veszi alapul, ami egyrészt nem fedi a történelmi Székelyföld határait, másrészt az autonóm területen lényegesen több román nemzetiségű polgár élne, mintha a hagyományos székek jelentenék a székely autonóm terület határait. Márpedig ez következetlenségnek tűnik, hiszen ha teljesen új alkotmányt tartanak szükségesnek, akkor abban már a jelenlegi megyerendszer módosítása is szerepelhet. Végső soron megállapítható, hogy az RMDSZ tervezete valóban alkalmas arra, hogy megossza az autonómiát óhajtó erdélyi magyar közösség táborát.
Ugyanakkor úgy tűnik, mintha Izsák Balázs az SZNT-nek vindikálná a székelyföldi autonómiamozgalom vezetésének jogát. Bár a civil szféra tevékenysége rendkívül fontos, az SZNT legitimitását némileg csökkenti, hogy nem hivatalosan bejegyzett szervezet, az autonómia-nagygyűlések és a székely menetelés viszonylagos sikere pedig nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy maradéktalanul elismerhessék a vezető szerepét. A probléma gyökere ott keresendő, hogy a romániai magyar politikai és civil szervezeteknek, pártoknak nem sikerült megállapodniuk egy egységes, közösen felvállalt autonómiatervezetben.
Márpedig amíg ahelyett, hogy közös célért közösen elfogadott projekttel állnának elő, és egységes hangon szólalnának meg, egyfelől kampánycélból külön projektekkel állnak elő, másfelől azon vitatkoznak, hogy melyikük képviselői autentikusabban az önrendelkezés ügyét, addig az egész ügynek egyetlen haszonélvezője van: a központosítás megőrzésében és a kisebbségi jogegyenlőség elutasításában érdekelt bukaresti hatalom.
Mensura Transylvanica
Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77