udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
103
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-103
Névmutató:
Kiss András
2004. február 10.
A Harmadik Európa Alapítvány és a Romániai Írók Szövetségének temesvári szervezete látta vendégül február 7-én Temesváron Grendel Lajos pozsonyi írót. A rendezvényen átnyújtották az írónak az Orizont irodalmi folyóirat egyik példányát, amely, többek között, egy kitűnő Grendel-esszét közölt a jeles nagylaki szlovák író és műfordító, Ondrej Stefanko fordításában. A találkozón több temesvári író és értelmiségi volt jelen, köztük magyar írók is: Anavi Ádám, Bárányi László Ildikó, Bodó Barna, Eszteró István, Kiss András, Oberten János és Salló Ervin. /P. M.: Írósors Közép-Európában. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./2004. április 3.
Herepei János történész és levéltáros gazdag hagyatékának anyagából jelentetett meg kötetet a Művelődés „Kolozsvár történeti helyrajza” címen. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az utószót írta Sas Péter. A könyvet a Művelődés szerkesztősége és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány mutatta be ápr. 1-jén Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Herepei munkásságáról Kiss András nyugalmazott főlevéltáros beszélt. Ez a harmadik könyv, amelyet a Művelődés megjelentet Herepei munkáiból. Ezt megelőzte A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei című, 2001-ben kiadott kötet, illetve A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből (az 1638–1647 évi építkezés, berendezés és felszerelés adattára), amely 2002-ben látott napvilágot. A most bemutatott kiadvány Herepeinek a kincses város kialakulásával, településfejlődésével kapcsolatos kutatásait tartalmazza, feltárja Kolozsvár középkori történetét, utcáinak, épületeinek, temetőjének históriáját. Sas Péter elmesélte: Sepsiszentgyörgyön, szerencsés véletlen folytán bukkant rá egy papírzacskóba csomagolva Herepei kéziratainak egy részére. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője közölte: Herepei további munkáinak kiadását tervezik. /Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2004. április 16.
Temesváron a szép versek kedvelői és szerzői találkoztak. Pongrácz P. Mária ünnepélyesnek és barátinak a költészetnapi rendezvényt. Anavi Ádám, Böszörményi Zoltán, Eszteró István, Kiss András és Nagyálmos Ildikó versei hangzottak el a költők előadásában. /(Szekernyés): Költészetnapi találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./ 2004. május 15.
Máj. 13-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Kovács András művészettörténész professzor tavaly megjelent, Késő reneszánsz építészet Erdélyben című könyvét. A Teleki László Alapítvány /Budapest/ és Polis Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában megjelent mű szakmailag kifogástalan, méltatta Kiss András nyugalmazott főlevéltáros a könyvet. A kötet hosszas kutatások eredményeit összegzi, átfogó képet rajzol az 1541–1720 közötti időszak erdélyi késő reneszánsz építészetéről. Közel 300 művészi igényű kép, reprodukció található a könyvben. A kötet olyan neves művészettörténészek munkássága kiegészítésének-folytatásának tekinthető, mint Balogh Jolán, Kelemen Lajos, Herepei János és Bíró József. /Balázs Bence: Művészettörténeti referenciakötet az erdélyi reneszánszról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2004. szeptember 24.
Kiss András /sz. Facsád, 1922. okt. 5./ nyugalmazott főlevéltáros jogot végzett, tanársegéd lett a magánjogi tanszéken, majd 1949 júliusában Balogh Edgár kineveztette őt az Állami Levéltárba segédkönyvtárosnak. Rengeteg anyag állt a rendelkezésükre, és minden további nélkül lehetett kutatni. 1951 nyarán kerültek át a levéltárak a Belügyminisztériumhoz, szovjet mintára. Kiss András úgy látja hogy rengeteg feltárnivaló van még. A legnagyobb gondot a forráskritikában látja. Össze kell vetni a forrásokat és az állításokat, és akkor kiderül például az, hogy a második világháború végső szakaszában mit tettek az úgynevezett felszabadítók. Évtizedeken keresztül tanították, hogy az illegalitás idején a kommunisták mennyit szenvedtek. Közben például Karánsebesen az internált kommunisták úgy éltek, mint a szállodában. Ehhez képest mi mindent éltek át az internált magyarok. – Fontos, hogy nevezzenek ki fiatal magyar szakembereket könyvtárakba, levéltárakba. Mindenhova kell a magyar szakember. – Tapasztalatai szerint a művészettörténész-hallgatók nagyon komoly kutatók, mert tanáruk, Kovács András nagyon a kezében tartja őket. Kiss András, az Erdélyi Múzeum-Egyesület volt főtitkára 1949–1983-ig, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Levéltár főlevéltárosa volt. Köteteiből: Varga Katalin pere (1979), fordította, és előszóval ellátta a Dino Compagni krónikája korának eseményeiről c. kötetet (1983), Források és értelmezések (1994), több kötet (Román–magyar jogi szótár, Erdélyi magyar szótörténeti tár VIII., Bibliografia arhivisticii romanesti stb.) társszerzője. /Benkő Levente: A levéltárnak nyilvánosnak kell lennie. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./2004. december 18.
A Kriterion Napok keretében a Művelődés folyóirat idei négy új kötetét mutatták be. Szabó Zsolt főszerkesztő ismertette a Művelődés helytörténeti, művelődéstörténeti folyóiratot. Elmondta, mintegy hat éve foglalkoznak könyvkiadással is, évente 4–5 kötet jelenik meg a Művelődés Egyesület gondozásában. Az idei év termése: Sas Péter: Az erdélyi festészet lírikusa, Tóth István; Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai református templom és kollégium történetéből; Mostis Károly: Te sehol; Fekete Albert: Kolozsvári kertek. Sas Péter könyve méltó emléket állít Tóth Istvánnak, a festő halálának negyvenedik évfordulóján. A szerző budapestiként egyike a legkolozsváribb magyaroknak. Herepei János kötete a művelődéstörténeti hagyatékból idéz. Ez a negyedik kötet, amely munkáiból megjelenik, Kiss András nyugalmazott főlevéltáros, Herepei munkásságának jó ismerője mutatta be a kötetet. Mostis Károly: Te sehol című verseskötetét Könczey Elemér grafikus illusztrálta. Fekete Albert udvarhelyi származású szakember, Kolozsváron tanult, jelenleg Budapesten dolgozik. Kötete: Kolozsvári kertek – hiánypótló munka. Kolozsváron a Tranzit Házban folyik a könyvvásár. Az Erdélyi Híradó, Erdélyi Református Egyházkerület, Glória Kiadó, Kalota Kiadó, Koinónia Kiadó, Komp-Press Kiadó, Korunk, Kriterion Könyvkiadó, Kriza János Néprajzi Társaság, Művelődés és a Pergamen Könyvesbolt kiadványai kaphatók. /F. I.: Könyvözön a Tranzit Házban: zajlik az Adventi Könyvvásár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2005. február 11.
Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./2005. március 7.
Március 5-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlése. Elnöki beszámolójában Egyed Ákos több tavalyi pozitív eredményt mutathatott fel. Sikerült megteremteniük az anyagi feltételeket az egyesületi munka folytatására (pályázatok lebonyolítása, infrastruktúra biztosítása a csoportos kutatómunkára stb.). Sikeres volt az ősszel harmadszor megrendezett Tudomány napja Erdélyben című konferencia, amelyet a Mindentudás Egyetemének első erdélyi előadása előzött meg. Szorosabbá fűzték a kapcsolatokat a Magyar Tudományos Akadémiával. Az EME Rhédey-házi központja egyre látogatottabbá vált, sok rendezvénynek adott otthont. A közgyűlésen Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója átnyújtotta az ő kezdeményezésére tavaly alapított Gróf Mikó Imre-díjakat. A kitüntetés olyan fiatalokat részesít erkölcsi és anyagi elismerésben, akik monográfiát közöltek Erdély múltjával kapcsolatban. A díjat Fejér Tamás Gábor, Rácz Etelka és Szász Anikó kapta meg közös munkájukért, melynek címe: Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei (I.), és amelyet az EME jelentetett meg. Az EME jóváhagyta az EME-n belül a Matematika–Informatika és az Agrártudományi Szakosztályok, valamint a zenetudományi csoport létrehozását. Kezdeti szakaszában tart az Akadémiai Testület megalapítása. Régi törekvés a saját kutatóintézet létrehozása, amelynek érdekében első lépésként tudományos tanácsot fognak életre hívni. A közgyűlés tiszteletbeli tagokat választott. A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály javaslatára Magyari András és Kiss András, a Természettudományi Szakosztályéra Ajtay Ferenc és Nagy Tóth Ferenc, az Orvostudományi és Gyógyszertudományi Szakosztályéra László József, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályéra Szakács József részesült ebben a kitüntető címben. Az egyesület működési szabályzata értelmében szavazást rendeztek a választmány egyharmad részének felfrissítésére. Ennek eredményeként az új választmányi tagok a következők: Wolf Rudolf, Silye Lóránd, Feszt György, Prezenszky István és Talpas János. /Ördög I. Béla: EME – Útkeresés anyaországi segédlettel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./2005. április 16.
Április 14-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták a Magyarországon megjelenő Rubicon történelmi folyóirat idei 2–3. összevont számát, amely Kolozsvár múltjának szentelt írásokat tartalmaz. A kiadvány olyan munkákkal rukkol elő, melyek friss kutatások eredményeként a szakmabeliek számára is meglepetésként hathatnak. Rácz Árpád főszerkesztő köszönetét fejezte ki a lapszám létrejöttében segédkezőknek, mindenek előtt Egyed Ákos EME-elnöknek, akitől a megvalósítási ötlet származott. A kiadvány szerzői: Kántor Lajos, Egyed Ákos, Asztalos Lajos, Sipos Gábor, Jeney-Tóth Annamária, Flóra Ágnes, Pakó László, Kovács Kiss Gyöngy, Kiss András, Mihály Melinda, Gaal György, Hámori Péter, Szabó Dezső, Murádin János Kristóf, Gidó Attila és Stefano Bottoni. /Ö. I. B.: Kolozsvár átkelt a Rubiconon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./2005. április 30.
A Varadinum keretében a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége fórumot szervezett. A kulturális életbe is egyre inkább beleszövődik a politika, aminek nem volna szabad megtörténnie. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta: jelentősen nőtt a magyar művelődési alapítványoknak, civil szervezeteknek nyújtható keretösszeg. Bodó Barna a civil szféra közművelődési és közösségjellegét tárgyalta. Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat vezetője elmondta: a magyar színtársulatnak sikerült önállóságot kiharcolnia, amit most megszüntet az új színházi törvény, mely visszaadja az irányítást a főigazgató kezébe. Az állami juttatások elosztása a társulatok között egyenlő, és nem bevételarányos, pedig annak nyolcvan százalékát a magyar társulat hozza össze. A magyarországi támogatási rendszer koordinációja összeomlott, ezért késnek a határon túli támogatások és nincs egységes támogatási politika a pénzek megítélésénél, mondta a Magyar Kultúráért Alapítvány budapesti képviselője, Egyed Albert. Elkészült a www.nagyvarad.ro magyar nyelvű internetes hírportál, amelyet a Nagyváradi Magyar Diákszövetség működtet. Nagyvárad legfrissebb hírei is megtalálhatók benne. Varadinumkor rendszeresen megszervezik a Szent László Gimnázium iskolanapját, Szent Lászlóval kapcsolatos történeti és helytörténeti vetélkedőkön mérték össze tudásukat a diákok. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban először az Erdélyi Múzeum-Egyesület tavalyi könyvterméséből szemelgethettek az érdeklődők. Biró Annamária, a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanszékének doktorandusa három nyelvészeti és irodalmi tárgyú tanulmánykötetet ajánlott: Benő Attila A kölcsönszó jelentésvilága című munkája, Szilágyi N. Sándor Elmélet és módszer a nyelvészetben című tanulmánya, a kolozsvári magyar irodalom tanszék kutatócsoportja Egyed Emese vezetésével dolgozta fel Aranka György szellemi hagyatékát, amelynek első kötetét is kézbe vehették a nagyváradiak az EME kiadásában, Aranka György gyűjteménye címmel. Egy drámatörténeti kuriózum is a polcokra kerülhetett: Tar Gabriella Nóra Gyermek a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadjain című munkája. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye könyvállományát lajstromozza Emődi András kötete. Kiss András levéltáros és Csetri Elek történész 80. születésnapjára megszerkesztett emlékkönyveket is bemutatták. A Magyarországra áttelepült Benkő Elek Kolozsvár magyar külvárosa a középkorban című kötete tavaly jelent meg. Két Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadvány: Dávid Gyula, Egyed Ákos és Kötő József Kossuth Lajos és Erdély címmel szerkesztette tanulmánykötetté a Kossuth születésének 200. évfordulójára szervezett konferencia előadásait. A másik: Egyed Ákos Az erdélyi magyarság történetéből 1790-1914 című könyve. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke a szerzője a Partiumi Füzetek sorozat 35. kötetének, ebben a Bihar megyei emlékműveket, emléktáblákat térképezte fel. A kötetet méltató Nagy Aranka elmondta: a kommunizmus idején megfogyatkoztak az emlékhelyek, aztán a rendszerváltás után több emlékművet állítottak Biharban, mint azelőtt száz évig. Fleisz János új könyve: Város, társadalom, kultúra, Nagyvárad a 19– 20. században. „Csendes szellemi honfoglalás részesei vagyunk” – állapította meg Pomogáts Béla, aki elmondta: a magyarság történelme során állandóan honfoglalásra kényszerült. Ezúttal a lélek útjain összekapaszkodók kulturális honfoglalásáról van szó, mely értékeinket menti át a holnapba. „József Attila emléke körül is csendes honfoglalás részesei vagyunk, költészetét a kommunizmustól kell visszafoglalnunk a magyar irodalom számára” – vélekedett az irodalomtörténész. /Lakatos Balla Tünde: Varadinum 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./2005. július 2.
Nagy érdeklődés övezte Asztalos Lajos Kolozsvár – Helynév- és településtörténeti adattár című kötetének bemutatóját Kolozsváron, június 30-án, a Györkös Mányi Emlékházban. A több évtizedes munka eredményeként létrejött összeállításról – amelynek fejezeteit a Szabadság napilap sorozatban közli – Dávid Gyula, a kötetet gondozó Polis Kiadó igazgatója beszélt. Az adattár jelentőségét Kiss András történész méltatta. Úgy vélte, alapos, kitartó kutatói munka eredménye az összeállítás, kiemelve a szerző tájékozottságát. Asztalos Lajos kifejtette, milyen fontossággal bír a helynevek eredetének ismerete mind a történelmi, mind pedig a nyelvészeti kutatásokban. Az eseményen jelen volt ifj. Krisztya Imre is, aki a kötetet illusztrálta. /Sz. K.: Bemutatták Kolozsvár helynév- és településtörténeti adattárát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./2005. november 19.
November 18-án kétnapos fórum kezdődött Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendezésében „A Magyar Tudomány Napja Erdélyben” elnevezéssel. A Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének védnökségét élvező, negyedik alkalommal megtartott rendezvény központi témájául az erdélyi magyar tudománytörténet szolgál. Egyed Ákos, az EME elnöke elmondta, beindult az erdélyi magyar tudományos örökség felmérése. Hamarosan monográfiát jelentetnek meg az EME múltjáról. Régóta küzdenek elkobzott értékeik visszaszerzése érdekében. Mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetemhez és az RMDSZ-hez eljuttatott kéréseikre eddig nem kaptak választ, gyűjteményeik hozzáférhetőségéért újabb lépéseket terveznek. Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, az egyetemes és a magyar tudomány történetével kapcsolatos gondolatait osztotta meg közönségével. Az erdélyi tudományosság az egyetemes magyar tudomány része. Kiss Elemér, az MTA külső tagja, a Bolyai-kutatás múltjáról és jelenéről értekezett. Kiemelte Benkő Samu munkásságát, aki jeleskedett Bolyai János kéziratainak feldolgozásában. Péntek János, az MTA külső tagja, az EME és a kolozsvári nyelvészeti iskola kialakulásáról beszélt. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a kolozsvári matematikai iskola kialakulásáról szólt. Arany János érmet kapott Antal Árpád irodalomtörténész és Jakó Zsigmond történész. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapot nyújtottak át a következőknek: Benkő Samu, Berényi Dénes, Feszt György, Meskó Attila (MTA-tag), Monok István (Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Kiss András, Kerekes Jenő, Fekete Károly. /Ördög I. Béla: A Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./2006. január 14.
Kötetbemutatóval egybekötötten emlékezett január 13-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél (EME) Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője születésének 100 éves évfordulójára a szerkesztők, az egykori és jelenkori munkatársak közössége. Tamásné Szabó Csilla tudományos kutató bevezető beszédében elmondta, ez az évforduló kitűnő alakalom a szótörténeti tár most megjelent XII. kötetének bemutatására. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg a 2006-os tudományos év első nagyszabású rendezvényét. Szabó T. Attila életműve megalkotásának titka a pontos és rendszeres munka. Ennek szellemében alakult ki az egyetemes magyar örökség része, a szótörténeti tár– fejtette ki az EME elnöke. Lászlóffy Csaba Jézus kiáltás – Szabó T. Attila emlékére c. rendhagyó technikával alkotott – a szavakat a szótörténeti tárból kölcsönözve – versét olvasta fel. Péntek János, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője ismertette a centenáriumi év elkövetkezendő rendezvényeit: konferenciák Szabó T. Attila életének különböző állomásain /Budapesten, Debrecenben, Zilahon, Enyeden, Désen, Kolozsváron/, majd fehéregyházi megemlékező koszorúzás is lesz. Kósa Ferenc a tizenkettedik kötet főszerkesztője összefoglalta a szótörténeti tár múltját és jelenét. Fazakas Emese a már készülőben levő XIII. kötet főszerkesztője ismertette jövőbeli terveiket. Kiss András Szabó T. Attila egykori munkatársa tárta a közönség elé levéltári és személyes élményeit. A rendezvény végén a Vetró Artúr által készített Szabó T. Attila-emlékplakettet leplezték le az EME könyvtártermében. /Vetési Júlia: Megemlékezés és kötetbemutató az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2006. május 31.
Idén Désen tartotta vándorgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A vándorgyűlés abba a rendezvénysorozatba illeszkedett, amelyet a száz éve született Szabó T. Attila emlékének szentelnek. Egyed Ákos ünnepi megnyitója után több előadás következett /Szabó Zoltán: Nyelv és irodalom, Péntek János: A szülőföld nyelvi ihletése a nyelvész számára, Kürti Miklós: A Szótörténeti Tár statisztikai adatai, Daly Ágnes: Erkölcsi értékek a Szótörténeti Tárban, Vetési László: Mai képek egy életút állomásairól, Zsemlyei Borbála: Dési kicsinyítő képzős származékok, Kiss András: Szabó T. Attila, a kutató, Roman Márta: Szabó T. Attila néprajzi vonatkozású munkássága, Huber András: Szabó T. Attila életének főbb állomásai./ Végül a vendégek a református templomot látogatták meg. /Tamás Csilla, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója: Az EME vándorgyűlése Désen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./2006. október 10.
Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit. Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket. 1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről. 1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg Andrásofszky Tibor rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./2006. október 30.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében mutatták be Killyéni András: A kolozsvári sportélet életrajzi gyűjteménye (1818–1918) című munkáját. Kiss András nyugalmazott főlevéltáros értékes és úttörő alkotásnak nevezte Killyéninek, a Szabadság munkatársának a kötetét. A könyv felsorolta az akkoriban létező sportegyesületeket is. /Póka János András: A kolozsvári sport száz éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./2007. március 27.
Dáné Veronka Az őnagysága széki így deliberála. Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata (Erdélyi Tudományos Füzetek 259. sz.) című könyvét mutatják be március 29-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. A kötetet Kiss András nyugalmazott főlevéltáros méltatja. /Könyv Torda vármegye bírósági gyakorlatáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./2007. április 19.
Dáné Veronka: „Az Őnagysága széki így deliberála. ” Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlata (Erdélyi Tudományos Füzetek 259. szám) című kötetét mutatja be Kiss András nyugalmazott főlevéltáros április 19-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2007. április 21.
Április 19-én Kiss András nyugalmazott főlevéltáros az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában mutatta be Dáné Veronka Az Őnagysága széki így deliberála címet viselő, Torda vármegye fejedelemségkori bírósági gyakorlatát elemző kötetét, az Erdélyi Tudományos Füzetek 259. számát. A szerző Torda vármegye bírósági jogtörténeti múltját a jogalkalmazás következményeinek szempontjából vizsgálta meg. Ehhez 1273 per adatait dolgozta fel. A kötet sorba veszi az akkori vármegyei tisztségeket, azok hatáskörét, egymáshoz való viszonyát. A címben is szereplő Őnagysága széke kifejezés arra utal, hogy Erdélyben a jogok forrása a fejedelem (Magyarországon a király) volt, amit a főispánon keresztül a vármegyére ruházott át, hogy azt ítélőbíráskodási esetekben érvényesítsék. Dáné Veronka a kutatást Jakó Zsigmond professzor kezdeményezésére kezdte el, menet közben a Kiss András segítségét is élvezte. /Ö. I. B. : Torda vármegye múltjáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./2007. április 21.
A 17. század végének sorsfordító történéseit tárgyaló kötethez méltó környezetben, Temesvár egyik legrégebbi épülete, a Művészetek Házául szolgáló ingatlan udvarán, mutatták be április 20-án Kiss András ornitológus, a Bánság Múzeuma munkatársának új román nyelvű könyvét, a Marsigli gróf madarait. Ion Paun Otiman akadémikus méltatta a szerző munkásságát, a bánsági madárvilág és ökoszisztéma alakulásának három évszázadra visszatekintő kutatását. A szerző elmondta: a bolognai születésű Luigi Fernando Marsigli, az osztrák sereg ezredese hat kötetet jegyzett, ezek közül az ötödik a Bánság madarairól szólt; a most bemutatott mű ennek egyfajta tudományos feldolgozása, amihez a madárvilág csak apropóul szolgál, tulajdonképpen a 17. század végének történetéről szól. “Amit enciklopédistaként leírt, annak nagy hatása volt a korabeli európai politikára. Marsigli kiemelkedő egyéniség volt, kutató, gyűjtő, kartográfus, hadvezér, gyakorlatilag ő kötötte meg a karlócai békét, amely egyetemes nagyságrendű fejlemény volt a török ellen folytatott harcban, és fordulatot jelentett – mai kifejezéssel élve – az európai stabilitásért folyó küzdelemben” – mondta Kiss András. /(pataky): Történelem “madártávlatból” = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./