Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 268 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-268

Névmutató: Pap István

2010. december 5.

Lelkészavatás Nagyváradon
Nagyvárad – Kilenc jelöltet avattak lelkésszé szombaton délután a Nagyvárad-újvárosi református templomban, ahol kiosztották a Pro Partium díjat, valamit a Pro Ecclesia 2010 díjakat is.
Az ünnepi eseményen igét hirdetett Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke, aki a Zsidókhóz írt levélből idézte Isten igéjét kiemelve azt az üzenetet, hogy az Isten az egyház szolgáit szolgálatra küldte a világba. Csűry István hangsúlyozta, hogy az egyház tagjai vállalják ezt a szolgálatot, hiszen ez az ő küldetésük. A lelkészavató és díjátadó ünnepségen jelent volt Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is, aki szintén szólt a megjelentekhez. Bibliai idézettel kezdte beszédét: „mert szereted az igazságot és gyűlölöd a hazugságot, felkent az Úr az öröm olajával.” A püspök azt kívánta, hogy mindazok, akik az elkövetkező hat évre tisztséget vállalnak a királyhágómelléki egyházkerületben, feladatukat örömmel vállalják és végezzék. Kitért a püspökök nehéz helyzetére is, mert mint mondta, egy püspök olyan mint egy mélytengeri búvár: rettenetes nyomás nehezedik rá és egyedül van. Végezetül hangsúlyozta azt, hogy a 2004 december 5-i a kettős állampolgársáról tartott sikertelen népszavazást meg lehet haladni, az egységesülő magyar református egyház példáját állítva etekintetben a jelenlevők elé: „Azt kívánom a református magyar közösségnek, hogy egyre többször jusson eszükbe május 22. és egyre kevesebbszer december 5.” Ezt követően esküt tettek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tisztséget kapott személyek, majd a lelkészek felszentelése következett. Kilenc lelkipásztor tett esküt a református egyházra, tizedik társuk, egy ifjú hölgy az eskütétel napján szült gyermeket, ő ezért nem volt jelen a felszentelésen.
Díjak
Az ünnepi momentumok itt még nem értek véget, hiszen hátra volt még a Pro Partium díj és a Pro Ecclesia díjak átadása. A Pro Partium díjat az idén a hollandiai Stichting Emmaus Alapítvány kapta, míg a Pro Ecclesia díjat pedig olyan volt egyházmegyei espereseknek ítélték oda, akik szolgálatuk során kifejtett kiemelkedő teljesítményükkel érdemelték ki az elismerést. A díjazottak voltak néhai Seres Géza aradi, Lukács József szilágysomlyói, Gellért Gyula érmelléki, Sipos István nagybányai volt esperesek és dr. Salánki Tibor a németországi zsinati egyház tagja. Pro Ecclesia díjat kapott továbbá a lecsméri, a szamosradói és a Temesvár-belvárosi református gyülekezet. A laudációkat Vinczéné Pálfi Judit ismertette, míg a díjakat illetve az okleveleket Csűry István püspök és Varga Attila főgondnok adták át.
Pap István, erdon.ro

2010. december 17.

Felavatták a Garasos híd emléktáblát
Nagyvárad – Péntek délután avatták fel az egykori nagyváradi Garasos híd emléktábláját azon a gyalogos hídon, melyet annak helyén építettek, és amely örökölte a Garasos híd nevét.
A Bihari Naplóban megjelent cikk hívta fel a figyelmet arra, hogy egy emléktábla állt agarasos hídon, mely rejtélyes körülmények között eltűnt. Ebből az ötletből kiindulva tartunk most ott, hogy a garasos híd építésének száz éves évfordulója alkalmára egy új emléktáblát helyezünk ki rá – mondta lapunknak a tegnap délutáni ürövid avatóünnepségelőtt Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, az emléktábla állítás ötletgazdája. Az avatón elsőként Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere szólalt fel, kliemelve Gavrucza Tibor kitartását az emléktábla avatás ügyében, majd felidézte Ilie Bolojan polgármesterrel folytatott beszélgetését, melyben Bolojan azt kérdezte tőle:
„Miért kell maguknak annyi emléktábla?” „Azért kell az emlléktábla, hogy emlékezhessünk, és emlékeztessük a gyermekeinket arra, hogy itt a helyük, mint ahogy nekünk is itt a helyünk. Lehet, hogy azért kell emléktábla, hogy önmagunkat is erősítsük abbéli hitünkben, hogy nekünk itt van jelenünk és jövőnk van. Ezek a megvalósítások mutatják azt, hogy ez a közössélg él, hogy itt akar élni, és nem máshol” – válaszolt Biró Rozália a polgármesternek és az avatáson megjelent érdeklődőknek. Gavrucza Tibor beszédében a kulturális autonómia szükségességét húzta alá, mert mint mondta, vban elég szakember helyi szinten, nem kellene tehát Bukaresttől megkérdezni azt, hogy hova kell emléktáblát szobrot állítani. A két beszélő leleplezte a kétnyelvű emléktáblát. Az avatás a Lorántffy Zsuzsanna Központban állófogadással zárult.
Pap István, erdon.ro

2011. január 7.

Magyar történelem Románián keresztül
Erdélyi magyarok körében komoly érdeklődésre számot tartó könyvvel (Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése 1866–1920) jelentkezett az ismert magyarországi történész, Raffay Ernő, akinek A vajdaságoktól a birodalomig című, a nyolcvanas évek második felében írt művének átdolgozott verzióját adták ki a Nagy-Magyarország könyvek sorozatban. A történész az előszóban hangsúlyozza, hogy könyve a jelenkori történelmünkben oly fontos szerepet játszó nép és ország történelmébe kíván bevezetni, mert ahhoz, hogy a változatlanul létező magyarkérdés valamikor nyugvópontra jusson, ismerni kell a szomszédos népek múltját, politikai, nemzeti törekvéseit.
Csakhogy a szomszéd nép megismertetése meglehetősen egyoldalúra sikeredett, ami jobbára Raffay azon prekoncepciójának köszönhető, miszerint a románok terjeszkedő politikája tulajdonképpen a dákoromán kontinuitáselméletének elterjedésére vezethető vissza. Szerinte ez az oka annak, hogy „a román külpolitika legfőbb célja 1918 előtt a megszerzés: a románlakta területek, a népesség és a gazdasági potenciál bekebelezése volt.
A belpolitika (a nemzeti propaganda, az irredenta, a fegyverkezés), a nemzetiségi politika (a moldvai magyarok és 1878 után a dobrudzsai nemzetiségek románosítása, a dobrudzsai falutelepítések, a nem román egyházak elleni eredményes támadások) e célokat szolgálta.” (11. oldal) Raffay pusztító hatásúnak nevezi a kontinuitás-elméletet, csakhogy a románok szempontjából éppen ez az elmélet lett a legkifizetődőbb gondolat. Ugyancsak ennek az eredetmondának a térnyerésére fogja Raffay azt is, hogy kialakult Romániában az idegengyűlölet és az antiszemitizmus, márpedig ebben a korban ezek egy cseppet sem számítottak román specialitásnak, hiszen azoknál a népeknél is erőteljesen jelentkeztek, amelyek nem a dákoromán kontinuitáshoz fordultak önigazolásért. Raffay úgy állítja be a román területszerző vágyat, mintha az egy teljesen sajátságos vadhajtása lenne egy olyan népnek, mely elrugaszkodott a realitásoktól, holott egész Európát átjárta abban a korszakban az imperializmus és a harcos nacionalizmus eszméje. Mivel a szerző ebből az alapállásból tanulmányozza a románok történelmének 1866–1920 közötti időszakát, nem is éri meglepetésként az értőt, hogy nem kap teljesen pontos képet arról, aminek bemutatására Raffay vállalkozott.
Zanza történelem
Az előszó után Raffay belecsap Cuza fejedelem lemondatásának történetébe, és a könyv első részében végiggaloppozik a román történelmen, egészen az első világháború hajnaláig. Itt, valamint a második rész első harmadában bemutatja a jelentős romániai pártokat és a legbefolyásosabb politikusokat, a királyválasztás okait és szempontjait, adatokat közöl az erdélyi románok masszív telekvásárlásairól, de az 1907-es parasztlázadás és annak kíméletlen leverése is szóba kerül. Raffay leírásából lényegében semmivel sem tudunk meg többet annál, mint amennyit az iskolában tanultunk, hacsak nem említjük azt, hogy a történész olyan idézetekkel fűszerezi múltidézését, melyek egy román történelem tankönyvbe aligha kerülnének be. Nekem, már csak időszerűsége miatt is, a következő Caragiale-mondat a kedvencem: „Romániában hagyományokra, régi és új osztályérdekekre, elvekre támaszkodó, vagyis európai értelemben vett politikai pártok nincsenek. A két, úgynevezett történelmi párt, amely egymást követi az uralmon, alapjában véve nem más, mint két párttöredék, amely tagok helyett ügyfelekkel rendelkezik”. (62. o.) De ez se rossz, szintén Caragialétól, szintén a romániai politikai elitre vonatkoztatva: „Ennek a gyülevész oligarchiának a bizánci önkénye elviselhetetlen.” (64. o.)
Aránytévesztés
Noha Raffay könyve is azok közé tartozik, amelyekben az idézetek a legérdekesebbek, ám szerzőnk itt is túllő a célon, amikor a román történelem tárgyalt korszakának vázlatos ismertetése után Tisza István nemzetiségpolitikai koncepcióját, és ezen belül az ún. románkérdést taglalja kimerítő részletességgel, ennek a kérdéskörnek a tárgyalása ugyanis a könyvnek mintegy negyedét teszi ki. Bőséges és hosszú idézeteket találunk Tiszának a nemzetiségi kérdésről tartott többórás parlamenti beszédéből (1910. július 12.), és bár a kormányfő koncepciója érdekes és tanulságos, mégis túl sok teret foglal el egy olyan kiadványban, amely Románia történelméről kellene hogy szóljon a jelzett időszakban. Vagy ha ez ilyen, akkor ugyanilyen részletekbe menően kellett volna tárgyalni a romániai politikai folyamatokat is, legalább Románia függetlenné válásától a világháborúig. Ebben a kontextusban szívesen olvastam volna forrásokkal, nyilatkozatokkal, dokumentumokkal alátámasztott beszámolót a regáti politikai életről, különösen arról a folyamatról, ahogy a német orientáltságot felváltja az antantorientáltság, és az erdélyi románok szervezkedéseibe is mélyebb bepillantást igényeltem volna. A hiányérzet mellett tehát az aránytévesztés benyomása is feltámadt bennem azok után, hogy egy Románia történelméről szóló könyvben hosszú oldalakon keresztül azt bizonygatja a szerző, hogy Tisza István mekkora politikus volt. Ráadásul miközben dicséri Tisza politikáját, aki a megegyezés őszinte szándékával különböző engedményeket kíván tenni az erdélyi románoknak, Raffay ellentétbe kerül az egykori magyar miniszterelnökkel, amikor így fogalmaz: „a magyar liberalizmus éppen az ilyen, látszólag kis dolgokkal erősítette Magyarországon a magyarellenes politika megnövekedését, ahelyett, hogy csírájában elfojtotta volna.” (144–145. o.) A szerző beleesik abba a csapdába, amelyet, úgy látszik, sok magyar Trianon-történész nem tud kikerülni: a magyar politikában keresi a kudarc legfőbb okait, az érzelmi megközelítés miatt nem tud megfelelően mérlegelni a történelmi mozgatórugók fontosságát illetően. Az ideológiai bűnbakkeresés során Raffay ujjal mutogat a liberalizmusra, amellyel a mai Magyarország aktuálpolitikájában érdekeltek szoktak érvelni, ha történelemről van szó. Pedig Raffay maga is kimondja a könyv első részében: „a térségben (a Balkánon – szerk. megj.) érdekelt nagyhatalmak kizárólag saját érdekeikért léptek föl, s csak akkor támogatták a balkáni népeket, amikor érdekazonosság keletkezett közöttük.” (33. o.) Márpedig a nagyhatalmak érdekeit sem liberalizmussal, sem egyéb ideológiával nem lehetett féken tartani. A Tisza-hódolat után a második rész utolsó három fejezete az 1914–1920 közötti időszakkal foglalkozik, majd ezt a részt az oktatásról, művelődésről szóló fejezet zárja. A könyv utolsó, harmadik tartalmi egysége túlnyomórészt statisztikai táblázatokra épül, amelyekhez a szerző fűz magyarázatokat. Adatokat találunk itt Románia kereskedelmére, iparára, mezőgazdaságára stb. vonatkozólag. Ez kevésbé olvasmányos része a könyvnek, bár kétségtelen, hogy Románia fejlődésének érdekes részleteire világít rá.
Párhuzamok
Az eddig leírtak alapján megállapítható, de a szerző neve is garancia arra, hogy a könyv sem hangvételében, sem szerkezetében nem akar Románia történetének objektív bemutatása lenni, annál inkább fáradozik Raffay azon, hogy kifehérítse a dualista Magyarországról, főként a korabeli magyarellenes hangulatkeltés miatt kialakult sötét képet, hiszen az ismeretes, hogy Trianon előtt a nemzetiségek nyugati propagandája nyomán Magyarország a népek börtönének volt kikiáltva. Ehhez képest a történész igen elgondolkodtató adatokat közöl: például azt, hogy a dualizmus fél évszázada alatt Kelet-Magyarországon körülbelül 300 magyar település románosodott el. A szám megdöbbentő; kérdés, hogy valóban hiteles-e. A könyvben az is írva áll, hogy a kiegyezés utáni Magyarországon több román nyelvű iskola működött (2756), mint a Regátban (2505), ahol egyébként – legalábbis Raffay könyve szerint – egyetlen nemzetiségi iskola sem létezett. És a hírhedt Lex Apponyi is csupán arról szólt, hogy bevezesse a magyar nyelv oktatását a nem állami nemzetiségi népiskolákban, amit a románok azonnal erőszakos magyarosításnak neveztek, és a román történetírás azóta is úgy említi ezt a törvényt, mint a magyar asszimilációs szándék bizonyítékát. Ehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy a Lex Apponyi után több mint száz évvel az európai uniós Romániában sokáig arról folyt a vita, hogy a kisebbségi gyerekek tanulhatják-e anyanyelvükön Románia földrajzát és történelmét...
Raffay emlékeztet arra, hogy a központi hatalmakkal megkötött különbéke után a románok elfoglalják az akkor Oroszországhoz tartozó Besszarábiát, annak ellenére, hogy az orosz csapatok vállvetve harcoltak a románokkal az ojtozi csatában, aminek köszönhetően Románia megmenekült a kapitulációtól, és emlékeztet arra is, hogy Románia a világháború befejezése után támadja meg Magyarországot (188. o.). A felsorolt tényeket érdemes párhuzamba állítani azzal, amit Spiru Haret román közoktatási miniszter fogalmazott meg követelményként egy 1897. április 22-én keltezett körrendeletében, melyben felszólította a romániai néptanítókat: „Legyetek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét (...), higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzetek között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek, sőt mentől tovább mennek, annál jobb lesz” (Raffay idézi Spiru Haretet, 200. o.). Ez a felszólítás és ez a párhuzam a Nagy-Románia megvalósításáról szóló román közbeszéd és történelemnarratíva során ragyogóan kisötétlik.
Revízió
A történelem folyamán birodalmak születtek, birodalmak hullottak szét, de ha tudjuk a történelmet némileg objektíven tekinteni, akkor ma már azt sem fogadjuk felháborodva, hogy a románok a kedvező konjunktúrát kihasználva onnan szereztek területeket, ahonnan tudtak. Minket, magyarokat az bánthat joggal, hogy a román közgondolkodás Erdély megszerzését minden politikai, ideológiai, áltörténelmi, áltudományos eszközzel a világtörténelem lehető legigazságosabb eseményeként igyekszik feltüntetni, és a románok ezt a célkitűzésüket többek között úgy kívánták elérni, hogy Magyarország rossz hírét keltették. Kilencven évvel Trianon után érdemes lenne megtisztítani a történelmet és a magyarságképet az ideológiai lerakódásoktól. Mert a revízióra igényt tartunk. Ha területire nem is, de erkölcsire mindenképpen. És ebben a vonatkozásban Raffay Ernő könyve, a szerző elfogultsága, esetleges túlzásai ellenére mégiscsak hasznunkra van.
Raffay Ernő: Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése 1866–1920; Nagy-Magyarország könyvek, Magyar Menedék Könyvesház, Budapest, 2010
Pap István, Krónika (Kolozsvár)

2011. január 16.

Egy író aki nem rabja senkinek és semminek
Nagyvárad – Az idei év első nagyváradi Törzsasztal est vendége Láng Zsolt romániai magyar író volt.
Az író-olvasó találkozóra a nagyváradi Ady Endre Liceum könyvtárában került sor pénteken este, ahol szokás szerint Kőrössi P. József író, könyvkiadó faggatta a meghívott vendéget. Bevezetőjében Kőrössi elmondta, hogy Láng Zsolt Szatmárnémetiben született, mérnöknek tanult, de érdeklődése nagyon hamar az irodalom felé fordult. A szerző 1990-től a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője, azóta él Marosvásárhelyen. Munkásságát többek között Déry- és József Attila-díjjal, és a Román Írószövetség Díjával ismerték el. A bemutatatás után megjelent a kevés számú törzsközönség előtt maga az író, aki először szatmárnémeti gyermekkoráról és fiatalságáról beszélt. Szülővárosáról Láng Zsolt elmondta: „Szatmár egy álmodó város, ahonnan száz éve mindenki csak elmegy. Végülis én is egy disszidens vagyok” – utalt arra, hogy noha az országot nem, de szülővárosát ő is elhagyta, amikor Marosvásárhelyre költözött.
Egy szabad író
A beszélgetés során megtudtuk, hogyan beszélte le őt az érettségin Láng Gusztáv arról, hogy a bölcsészkarra jelentkezzen, és hogy ezek után iratozott be a mérnöki szakra. Majd az olvasókhoz való viszonyulásáról elárulta, hogy tíz általa ismert személynek ír, számára az a fontos, hogy az a tíz ember olvassa a műveit, és az ún. olvasótábor nem foglalkotatja, sőt, mint fogalmazott „ha tudnám, hogy harmincezer ember olvassa a könyveimet, az megijesztene.” A két beszélgetőtárs felidézte a JAK-táborokat, amelyeknek Láng Zsolt rendszeres látogatója vol, majd a DAD ösztöndíj is szóba került, melynek keretében Láng Zsolt egy évet töltött családjával Berlinben. Ennek az egy évnek a tapasztalatairól írta meg Láng Zsolt Berlin év című könyvét, majd haztérése után ennek pandantját, az Itthonév című könyvet. Berlini élményei kapcsán Láng Zsolt kiemelte: „Berlin egy nagyszerű hely, ahol az ember érzi a szabadságot.” A beszélgetés során később is szóba került a szabadság, melyről Láng Zsolt kifejtette: „az az ember szabad, aki nem rabja senkinek, és én is ügyelek arra, hogy ne legyek rabja senkinek és semminek.”
Hitelesség és szenvedély
Az esten Kőrössi P. József emlékeztetett arra, hogy sok kritikus szerint Láng Zsolt történelmi tárgyú könyvei tulajdonképpen nem is történelmi regények. Ezekre az elképzelésekre reagálva Láng Zsolt hangsúlyozta: „én irodalmat írok, nem történelmet.” Ezt követően hangsúlyozta hogy számára nem a történelmi hűség a legfontosabb, már csak azért sem, mert az szerinte amúgy is megvalósíthatatlan, hanem az, ahogy a történelmi tényből irodalmi tény lesz. Szó esett a különös varázslényeket felsorakoztató bestiárium tetralógiájáról is, amely kapcsán Láng Zsolt kifejtette, hogy akkor tudja hitelessé tenni ezeket az állatokat, ha hiteles történetbe helyezi őket. A szabadság és a hitelesség összefüggésében Láng Zsolt elmondta: „Mindent az tud hitelesíteni, ha seznvedélyesen csinálod, mert a szenvedély nem manipulálható. A szenvedélyes ember megközelíthetetlen.” Az est végén a két beszélgetőtárs a Látó folyóiratról, annak nehéz anyagi helyzetéről beszélt. A Törzsasztal ezúttal is dedikálással zárult.
Pap István
erdon.ro

2011. február 22.

Tőkés: változást és elszámolást!
Az RMDSZ számoljon el az erdélyi magyarságnak is a közpénzekből származó vagyonával – ezt Tőkés László az Európai Parlament alelnöke kéri.
„Míg az első, szintén Nagyváradon megrendezett RMDSZ kongresszus a magunkra találás, a talpra állás és a cselekvő reménység ünnepe volt, addig a most közelgő kongresszuson az RMDSZ a nemzet ügye helyett magával van elfoglalva” – fogalmazott a hétvégén megrendezésre kerülő RMDSZ kongresszus kapcsán Tőkés László az Európai Parlament alelnöke tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján. A politikus különösen a szövetség Bihar megyei vezetőit illette kritikával, mint fogalmazott, „a Kiss Sándor – Szabó Ödön – Biró Rozália trojka pénzen vásárolja meg a magyar emberek lelkét és szavazatát”, míg a sajtótájékoztatón kiosztott közleményben így fogalmaz a politikus: „ez a trojka a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az A Kezdet… díjat nyújtotta át, mintegy ezáltal előlegezve meg A Véget…” A politikus kifejtette, hogy az RMDSZ a Bukarestből és Budapestről kapott közpénzek felett rendelkezik, és ma már az egyházakat is be akarja kebelezni. „Tizenöt éven át fel tudtam tartóztatni az egyház kiszolgáltatottságának a folyamatát, de amióta nem vagyok püspök, azóta folyik ez a bekebelezés”- fogalmazott Tőkés, aki mondanivalója alátámasztására példaként említette azt, hogy Varga Attila RMDSZ képviselőt választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületfőgondnokának, és kiemelte azt is, hogy Szabó Ödön a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke legutóbb az egyházkerület diakóniai misszióval foglalkozó alapítványainak szervezkedésénél volt jelen. „Szabó Ödönnek nincs keresnivalója a református egyházban, menjen a katolikus templomba gyónni!” – fogalmazott Tőkés László, aki hozzátette: „Végveszélybe jut az egyház, ha a politikum bűvkörébe kerül!”
Elszámoltatást
Tőkés László kifejtette: mivel az RMDSZ de facto egyedül képviseli a romániai magyarságot, ezért nem elég az, ha az Állami Számvevőszék előtt számol el anyagi eszközeivel, de emellett az egész magyarság előtt el kell számolnia hatalmas anyagi forrásaival. A tájékoztatón kiosztott közleményben ennek kapcsán a következőket fogalmazta meg Tőkés László: „mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyedüralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik a magyarság támogatására kiutalt pénzösszegek felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott). Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, mely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyújó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukakat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányzott közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak.”
Változást
Az elmondottak ellenére Tőkés László kifejezte reményét, hogy az RMDSZ a kongresszus után megújul és újraértékeli politikáját. Újságírói kérdésekre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy nagy hibát követett el az RMDSZ azzal, hogy versenypárttá alakította át magát, mert ez segítette elő az erdélyi magyar társadalom politikai megosztottságát. „Mi nem valaki ellen, hanem saját közösségi céljaink érdekében szervezünk pártot, és készek vagyunk egyesíteni erőinket akár az RMDSZ-szel, akár a Magyar Polgári Párttal annak érdekében, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselethez jusson ” – fejtette ki Tőkés. Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek távoznia kellene-e a kormányból, Tőkés azt válaszolta, hogy a szövetség 1996 óta elfelejtette azt, hogy az ő feladata a romániai magyarság érdekeinek képviselete, de ehelyett a szövetség az országos román politika statisztájává vált, „a bársonyszékek kedvéért lemondott saját programjáról, de még a rendszerváltás értékeiről is megfeledkezett.” Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik jelölt hozhatja el az általa kívánt változást, Tőkés László így válaszolt: „Kelemen Hunor ha tükörbe néz, akkor is Markó Bélát látja. A válasz erre a kérdésre Markó Béla kezében van. Ha ő megőrzi stratégiai pozícióit a párton belül, akkor az RMDSZ-ben nem fog semmiféle változás sem történni. A másik két jelölt a változás mellett foglalt állást, de én szkeptikus vagyok abban, hogy valódi megújulás fog történni a szövetségen belül.”
Pap István, Erdon.ro

2011. február 22.

Feljelentés Tőkés László ellen
Bátori Gyula volt gencsi lelkész feljelentése alapján az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) Tőkés Lászlónak és családjának vagyonosodását vizsgálja.
Ezt maga Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke jelentette be keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján, elárulva, hogy már felesége is megkapta az erről értesítő levelet a hatóságtól. „Felháborító, hogy ilyesmivel kell foglalkozzak. Miután már vizsgálat folyik ellenem szervezett bűnözés és terrorizmus gyanújával, most tolvajnak is neveznek. Én bármilyen vizsgálatnak készséggel alávetem magam, mert tiszta a kezem, csak ennek a vizsgálatnak a módja háborít fel, mert méltóságomban sért”.
Tőkés László kifejezte felhábordását amiatt, hogy Bátori Gyula tesz ellene feljelentést, aki mintegy hatvan pert indított a Királyhábómelléki Református Egyházkerület, azegyház különböző tisztségviselői és személy szerint őellene is, miközben a nagykárolyi ügyészség nem képes lezárni a Bátori Gyula ellen hűtlen kezelés és nagy összegű sikkasztás vádjával 2007-ben benyújtott bűnvádi kivizsgálást.
„A hatóság cinkos asszisztálásával fejti ki tevékenységét ez az ember” – hangsúlyozta Tőkés László. A sajtótájékoztatón kiosztott, az ügyhöz kapcsolódó, Tőkés László nevével jegyzett nyilatkozatban a következő olvasható: „európai parlamenti képviselőként egyenesen örülnék annak, hogyha országunkban a köztisztviselők törvénytelen vagyongyarapodását minden területen mihamarabb feltárnák, és a posztkommunista korrupciót végre sikerülne gyökeresen felszámolni.”
Pap István, Erdon.ro

2011. március 3.

Előadás a magyar revízióról
Nagyvárad – A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Janus Pannonius Szakkolégiumának meghívására Nagyváradon tartott előadást szerdán dr. Romsics Ignác történész A magyar revízió és békeszerződés 1938-1947 címmel.
A mintegy egy órás, tartalmas előadásának elején a Széchenyi díjas történész elmondta, hogy a magyar revíziós törekvések még az első világháború lezárásának idejére nyúlnak vissza, amikor összeomlottak a nagy multietnikus birodalmak. Az európai rendezést Wilson amerikai elnök tizennégy pontja szerint képzelték el, melyek közül az egyik kimondja, hogy az egyenlő kultúrájú népeknek meg kell adni a jogot az önrendelkezésre. „De ennek az elvnek az alkalmazása nem sikerült tökéletesre”- fogalmazott Romsics, hiszen, mint mondta a megszülető Jugoszálvia az volt kicsiben, ami az Osztrák-Magyar Monarhia volt nagyban, továbbá a rendezés után a magyar népesség egy harmada a független Magyarország határain kívülre rekedt, ez pedig még azok számára a magyarok számára is elfogadhatatlan volt, akik egyébként elfogadták a történelmi Magyarország határainak megváltoztatását.
Elképzelések
A revízió módjáról megoszlottak a vélemények: a voltak, akik a történelmi határok visszaállítása mellett kardoskodtak, voltak akik úgy gondolták, hogy az összes olyan határ menti régiót, melyen a magyarok abszolút többségben vannak, adják vissza Maygarországnak, a kevert lakosságú régiókban pedig tartsanak népszavazást. Később Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, illetve a hungarista Szálasi Ferenc újabb revíziós elképzeléseket dolgoztak ki. De nemcsaak a magyarok, hanem a nagyhatalmak is úgy gondolták a két világháború közötti időszakban, hogy méltánytalanság történt Magyarországgal. Még a revíziót egyébként elvben elvető Franciaországban is felmerült a magyar revízó elfogadásának gondolata. „Csak mire a nagyhatalmak elhatározták volna azt, hogy a revíziót a gyakorlatban is megvalósítsák, addigra már Németország osztotta a lapokat Európában” – fogalmazott Romsics Ignác. A revízió első lépése az 1938-as müncheni egyezmény volt, amelynek keretében a Szudéta vidék Csehországtól Németországhoz került, de az egyezmény további kitételei szerint amennyiben Lengyelországak és Magyarországnak területi igényei vannak Csehszlovákiával szemben, akkor erről külön-külön tárgyaljanak vele. Ezt követték a határrevíziók: 1938 novemberében a Felvidék egy része került vissza Magyarországhoz, 1939 márciusában Kárpátalja, 1940 augusztusában Észak-Erdély, 1941 augusztusában pedig Bácska lett újra Magyarország része. Ezzel Magyarország területe elérte a 171 ezer négyzerkilómétert. Mindezzel együtt több magyar politkus tudatában volt annak, hogy ezek az eredmények semmissé válnak akkor, ha Németország elveszíti a háborút.
Megosztottság, egyesülés
A második világháború idején a nagyhatlamak különbözőképpen viszonyultak a magyar revíziós kérdéshez: az Egyesült Államok hajlott arra, hogy a háború után a Partium Magyarország része maradjon, a Székelygöld pedig autonóm régió lenne, a britek felvetették az önálló Erdély megalakításának lehetőségét is, de a revízió kérédése a szovjeteken bukott el. Mielőtt Németország megtámadta volna a kommunista birodalmat, a szovjet vezetés jelzést küldött Magyarországnak arról, hogy amennyiben semleges marad a két hatalom fegyveres konfliktusában, akkor a Szovjetúnió a háború után jóindulattal fog viseltetni a Magyarország által eddig elért revíziós eredmények kérdésében, mivel azonban Magyarország bekapcsolódott Németország oldalán a szovjetek elleni háborúba, ezért ettől fogva a szovjet vezetés mindvégig mereven elzárkózott a magyar revíziótól. Így annak ellenére, hogy a II világháború után a britek és az amerikaiak hajlottak arra, hogy egy partiumi határ menti sáv kerüljön vissza Magyarországhoz, azonban a Szovjetúnió ellenkezése miatt ez a határmódosítás sem valósult meg. Végezetül Romsics Ignác hozzátette: bár a II világháború után a magyarság megosztott maradt, de az Európai Uniós csatlakozással, és a schengeni övezet kiterjesztésével nagyban javult az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatának helyzete. „A dolgok most sokkal jobbak, mint voltak húsz évvel ezelőtt” – zárta előadását a történész.
Pap István
erdon.ro

2011. március 10.

Magyar könyvtár létrehozását javasolja az EMI
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményzett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a nagyváradi Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron.
Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István az EMI váradi elnöke számolt be tegnap a sajtónak. Elmondta, hogy a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve, odabent azonban már az irodahelységeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű formanyomtatványok sincsenek. Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta azt is, hogy 2009-ben hétezer kötetet szerzett be könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245.
Ezek az adatok nem foglalják magukban a Mózes Károly adommányt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1378 beszerzett hanganyag között egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 film közül csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az intézményt. Erre reagálva Csomortányi kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.” Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az új váradi közkönyvtárra a Kulturális Minisztériumtól, a helyi költségvetésből a magyar államtól, és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni.
Pap István
erdon.ro

2011. március 11.

Magyar könyvtárat akar az EMI
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által kezdeményezett nyelvi jogokat átvilágító akcióban legutóbb a Gheorghe Sincai megyei könyvtár volt soron
Az átvilágítás eredményeiről Csomortányi István, az EMI váradu elnöke számolt be tegnap. Elmondta: a könyvtár 642.554 tételéből 447.204 román, és csak 114.929 magyar nyelvű kiadvány. A könyvtár által megrendelt 89 időszaki kiadvány közül mindössze nyolc magyar nyelvű. Az épületen ugyan magyarul is ki van írva az intézmény neve odabent azonban már az irodahelyiségeken kívül semmi sincs magyarul kiírva, és a könyvtárban magyar nyelvű nyomtatványok sincsenek.
Adatok
Az intézményben 78 személy dolgozik, akik közül csak kilencen magyar nemzetiségűek. Csomortányi István tudatta, 2009-nem hétezer kötetet szerzett be a könyvtár, melyek közül mindössze 300 volt magyar nyelvű, míg a 2010-ben beszerzett 5800 kötet közül csak 245. Ezek az adatok nem magukba foglalják a Mózes Károly adományt, melyben sok magyar nyelvű kötet volt, mivel ez az állomány nem a könyvtár saját beszerzése volt. Az adatokból kiderült, hogy az 1878 beszerzett hanganyag közül egyetlen magyar nyelvű sem volt, míg a 2010-ben vásárolt és kapott 225 filmből csak tizenöt volt magyar nyelvű. Az ifjak felkeresték Tavaszi Hajnalt, az intézmény aligazgatóját is, aki a beszerzések kapcsán elmondta nekik, hogy azért vásárolnak sokkal kevesebb magyar nyelvű kiadványt, mert meglehetősen kevés magyar látogatja az állományt. Erre Csomortányi István kijelentette: „amelyik intézmény nem magyarbarát, oda nem is fognak magyarok járni.”
Ebből a megállapításból kiindulva az EMI egy önálló magyar könyvtár létrehozását javasolja az egykori lovarda épületébe. Az intézmény Szenczi Kertész Ábrahámról kapná a nevét, az EMI nevét. Az új váradi közkönyvtárra a kulturális minisztériumtól, a helyi költségvetésből, a magyar államtól és magánadományokból lehetne anyagi forrásokat szerezni.
Pap István, Bihari Napló (Nagyvárad)

2011. március 27.

Jubileumra Jubileum
Nagyvárad – Két Csehov egyfelvonásossal és egy színházzenei koncerttel ünnepelte a Színház Világnapját a nagyváradi Szigligeti Társulat. A premier szombaton este volt a Bábszínházban.
Az előítéletek negatív hírük ellenére mégiscsak jók valamire. Én a szombaton bemutatott egyfelvonásosokat előzőleg nem ismertem, de azzal az előítélettel ültem be a váradi Bábszínház nézőterére, hogy Csehovban lehet bízni. És nem csalatkoztam: sem az előítéletemben, sem Csehovban. De a színészekben sem, akik kiaknázták a két remek bohózatban rejlő előadói lehetőségeket. Nekem az elsőként elővezetett Medve című gyöngyszem jobban tetszett, mint a poénokat gyakran ismételgető Jubileum, de ez utóbbi egyfelvonásos komikuma is utat talált a váradi közönséghez. Ifjú Kovács Levente az önelégült bankár, Hajdú Géza a sete-suta, de vérbeli orosz hivatalnok szerepében parádézott, Molnár Júliának már a megjelenése is nevetésre késztette a közönséget, és Mezei Gabriella is nagyon jó érezte magát a bankárfeleség kacagtató szerepében. Jó lenne, ha Mezei Gabriella következő váradi fellépésekor a plakátokon már nem szerepelne a neve mellett az m.v. rövidítés. A Medvében Kiss Csaba vitte a prímet, lehengerlő energiával játszotta a vehemens, bárdolatlan, nőgyűlölő Szmirnov földesúr szerepét, aki minden ellenkező értelmű megnyilatkozása ellenére mégis Popova (Firtos Edit) bájainak rabjává válik.
Szeplők
A jól sikerült előadások élvezetét néhány apróság zavarta csupán: a gyerekközönségre méretezett székek, és a teremben lévő meglehetősen nagy meleg képezték az objektív negatív körülményeket. Figyelmetlenség volt viszont az oka annak, hogy a mobiltelefonok kikapcsolására vonatkozó felhívás elhangzása, az előadás megkezdése után alig néhány perccel többször is megszólalt itt-ott egy-egy mobil, ami a bábszínház kis nézőtérén még az egyébkéntinél is zavaróbban hatott. Szerencse, hogy a színészek nem zökkentek ki (legálábbis láthatóan nem) a szerepükből.
Jubileumok
A szombati előadás után a játszó színészek mellett mások is vastapsban és ünneplésben részesültek. Dimény Levente társulatvezető a színpadra felmenve jelentette be azt, hogy századik nagyváradi fellépését ünnepli Pál Hunor színész, ötven éve van a pályán a két Csehov egyfelvonásost is rendező Kovács Levente, míg fia, ifj. Kovács Levente húsz éve tagja a nagyváradi társulatnak. Mindhárom jubiláló művész virágcsokrot és ajándékot kapott.
Színház után koncert
És ezzel még nem ért véget a színházi ünnep, hiszen az előadásra jegyet váltók átmehettek a Bihoreana vendéglőbe, ahol A színház zenéje elnevezésű független művészeti társaság adott koncertet. A műsorban Cári Tibor zeneszerző szerzeményei hangzottak el. A Cári Tibor – billentyűk, Boldizsár Szabolcs – fuvola, Radu Guti – harsona, Veress Albert – dobok felállású zenekar a különböző színházi előadásokra komponált Cári dalokból, szerzeményekből nyújtott ízelitőt. A dalokat Roxana Guti, Tóth Tünde, Balázs Attila és Pál Hunor énekeltek. A produkción helyenként érződött a begyakorolatlanság, de feledtette ezt a dalok hangulata, a muszikusok és az énekesek zenélőkedve, valamint a felszolgált finom falatok is.
Pap István
erdon.ro

2011. április 15.

Magyar színház és magyar határozat
Nagyvárad - A Bihar Megyei Tanács pénteki rendkívüli ülésén elfogadta a Nagyváradi Magyar Színház mûködési szabályzatát, illetve elõször fogadott el olyan határozatot, melyben magyar nyelvû dokumentumok is szerepeltek.
Miután a Bihar Megyei Tanács egy korábbi ülésén elfogadta a Nagyvárdi Magyar Színház létrehozására vonatkozó határozatokat, tegnapi rendkívüli tanácsülésén megszavazta a Szigligei színtársulatot a Lilliput bábtársulatot és a Nagyvárad Táncegyüttest magában foglaló intézmény mûködési szabályzatát. Az ülés után Szabó �?dön a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetõje lapunkak elmondta, hogy a magyar színház igazgatótancsa terjesztette elõ a most elfogadott mûködési szabályzatot. Kérdésünkre válaszolva Szabó �?dön kifejtette, hogy Gavrila Ghiea prefektus még nem támadta meg a magyar színház létrehozásáról szóló határozatokat, de ha ezt megteszi, azok a határozatok és a mûködési szabályzat is érvényben marad mindaddig, amíg a határozatok elbírálás alatt állnak.
Szabó �?dön fehívta a figyelmet arra, hogy ezen a rendkívüli tanácsülésen történt meg elõször az, hogy a megyei önkormányzat egy olyan határozatot fogadott el, amelyet nem egyszerûen lefordítottak magyar nyelvre és közzétettek a megye tanács hivatalos közlönyében; hanem ez az elsõ megyei tanácsi határozat, mely a mellékletek formájában elõterjesztett magyar nyelvû formanyomtatványokat is tartalmaz, és a tanács azokat megszavazta. A most elfogadott határozat értelmében ezentúl magyarul is be lehet nyújtani az urbanisztikai bizottságnak az építkezési dokumentációk kérelmeit.
Pap István
erdon.ro

2011. április 22.

Húsvéti ajándékosztás a romatelepen
Nagyvárad - Nagypénteken Tõkés László az Európai Parlament alelnöke ajándékcsomagokat osztott a nagyváradi romatelepen lakóknak.
Tõkés László és kísérete valamint a sajtó munkatársai péntek délben mentek ki a nagyváradi Cinka Panna roma lakótelepre, ahol a Roma Párt ngyváradi elnökének, Lakatos Jánosnak az öccse, Lakatos Lajos fogadta õket. Az EP alelnöke százharminc ajándékcsomagot vitt magával, annyit, ahány lakás van a romatelepen. A helyszínen Tõkés László elmondta: Brüsszelbõl jövök, ahol nemrégiben fogadta el az Európai Parlament a roma srtratégiát. Szeretettel tolmácsolom maguknak Járóka Lívia magyarországi cigány EP-képviselõ asszony üdvözletét, aki ennek az ügynek az elõterjesztõje volt. Tõkés jelezte, hogy a cigányság ügye nem áll meg a román-magyar határon, és a stratégia szerint az egész európai cigányság helyzetét javítani kell. �?ppen ezért felhívta a figyelmet: mit érne, ha mi Európában nagy ovációban részesítjük Járóka Líviát, a jelentéstévõt, hogyha a magunk helyén nem teszünk semmit. Ezért alapítottuk Nagy József Barnával a nagyváradi cigánymissziós központot, hogy erõnk szerint segítesünk a romák helyzetén. A gazdasági nyomorúságot mi nem tudjuk enyhíteni alkalmi csomagokkal, de mégis, nagypénteken Krisztus urunk szenvedései arra intenek bennünket, hogy ha ebben a világban van szolidaritás, szeretet, akkor jut mindenkinek egy falat kenyér, és hosszútávon minden meg fog változni.
Magyar romák
Nagy József Barna a cigánymissziós központ vezetõje, aki egyben a nagyváradi Demokrácia Központ vezetõje is, megemlítette, hogy Lakatos Lajos volt az elsõ váradi roma, aki magyar állampolgárságért folyamodott. Itt is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mndazoknak a romániai romáknak is jár a magyar állampolgárság, akiknek õsei valaha magyar állampolgárok voltak. Végezetül Lakatos Lajos roma párt váradi elnökének testvére mondott köszönetet Tõkés Lászlónak, amiért meglátogatta a váradi romatelepet. Reméljük, hogy a továbbiakban is együtt fogunk tudni mûködni, mert mindenhonnan jól jön a segítség a romák számára - fogalmazott. Ezt követõen Tõkés László végigjárta a romatelepet, üdvözölte felnõtteket, húsvéti köszöntõket adott át a gyerekeknek, bement néhány házba, hogy képet kapjon arról, milyen életkörülmények között laknak a romák. Mielõtt elment, Tõkés László egy húsvéti éneket tanított meg a roma gyerekeknek.
Pap István
erdon.ro

2011. május 10.

A botrányt keltõ bemutató
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke hétfõn ismertette a sajtó munkatársaival a pénteki fórumra szánt bemutatót. A botrány éppen amiatt pattant ki, hogy a fórumon Szabó �?dön folytatta prezentációjának ismertetését a szervezõk tiltakozása ellenére.
A bemutató több csoportra oszlott: az elsõ kategóriába tartoztak azok a felvételek, melyek bizonyítják azt, hogy milyen elõrelépések történtek az anyanyelvhasználat terén, kezdte mondandóját Szabó �?dön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke, aki felidézte Tõkés László EP-képviselõ azon nyilatkoztát, miszerint lépésrõl lépésre hátrafelé haladunk az anyanyelvhasználati jogunk érvényesítése tekintetében. Bemutatónk ezen részével viszont éppen az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk: nem hátrafele, hanem elõre haladunk etéren - fogalmazott Szabó
A náci vonalvezetés
A prezentáció második része képezte az RMDSZ válaszát az ellenük megfogalmazott vádaskodásokra.Szabó �?dön kiragadott a Várad lelke címû kiadványból két mondatot, melyek közül az egyik így hangzik: A munka fõleg az 1940-1944 közötti idõszak utcaelnevezéseivel foglalkozik majd a következõ mondatot idézte: Szándékunk az, hogy mi, mai nagyváradi magyarok az ekkor adott utcaelnevezéseket használjuk. Ezt követõen Szabó jelezte azt, hogy a könyvben van egy nagytérkép is, amely a felirat szerint az 1942-es nagyváradi utcaneveket tartalmazza, és amelyet Csomortányi István rajzolt. Abban az idõben azonban több közterület neve náci vezetõkrõl volt elnevezve, de a térkép készítõje ezek közül a Hitler utcát és a Mussolini teret kijavította �?ri utcára, és Nagyvásártérre, de benne hagyta a Ribbentrop utcát. Szabó szerint ez történészi szempontból pontatlanság, amibõl szerinte arra lehet következtetni, hogy a Várad lelke könyv összeállítói Ribbentrop nevét szeretnék feltüntetni váradi közterületen. Ezt követõen Szabó �?dön hivatkozott a 31/2002 számú kormányrendelet 13. cikkelyére, mely kimondja azt, hogy tilos olyan személyekrõl közterületet elnevezni, akik emberiség és békeelellenes tettek elkövetõi. Mi is éppen erre a cikkelyre hivatkozva tudtuk megváltoztatni az Antonescu utcanevet - mondta Szabó, majd elmondta: Csomortányi István vagy nem tudta azt, hogy létezik egy olyan törvény, mely tiltja azt, hogy emberiség- és békeellenes tettek elkövetõinek neveit közterületen tüntessék fel, és akkor inkompetens, vagy pedig tudott errõl a törvényrõl, ebben az esetben pedig hazudik.
Tükröset, vagy sem?
Majd az Erdélyi Magyar Ifjak képviselõinek sajtóban megjelent, régebbi nyilatkozataiból tallózott Szabó, mely idézetek tanúsága szerint akkoriban még õk is az utcanevek tükörfordítása mellett kardoskodtak. Most azonban, hogy látják azt, hogy az RMDSZ megmozdult ebben az ügyben, akkor már a történelmi magyar utcaneveket követelik, azt állítva, hogy sosem akartak tülörfordításokat, fejtegette Szabó. Mikor hazudtak az erdélyi magyar ifjak - akkor, vagy most? - kérdezte. Ezt követõen Szabó �?dön megjegyezte, hogy a Sf Ladislau utcaelnevezést 1994-ben szavazta meg a Bihar Megyei Tanács. Akkor az RMDSZ frakció tagja volt Lengyel György is, aki jelenleg az MPP Bihar megyei elnöke. Szabó �?dön hozzátette, hogy a korabeli Bihari Naplóban abban az idõszakban nem talált egyetlen tiltakozó megnyilvánulást sem Tõkés László részérõl. Végezetül Szabó �?dön elmondta, hogy ebben a kérdésben nem az utcanevekrõl van szó, hanem arról, amit Török Sándor sajtótájékoztatón korábban már lenyilatkozott az utcanévügy összefüggésében: a politika nem maradhat tovább az RMDSZ egyeduralma alatt.
RMDSZ a betûtulajdonos
Szabó �?dön külön kitért arra, hogy mit értett azalatt, hogy az állami színház felirat minden betûje az RMDSZ tulajdonában van. A betûket a nyíregyházi önkormányzat adományozta az RMDSZ-nek. Annak idején Sarkady Zsolt a saját kocsiján csempészte át azokat a határon, árulta el a politikus. Mivel akkoriban a betûk az intézményeken csak bronzból lehettnek, de az RMDSZ észrevette, hogy a román felirat betûi nem bronzból vannak, így a nyíregyházi önkormányzat kiöntötte broznból az összes betût, mely az RMDSZ tulajdonában van, éppen azért, hogy ha valakinek kifogása lesz a magyar felirattal, és ha ezért le akarja venni azokat, akkor a román betûket is le kell vegye - mondta Szabó.
Pap István
erdon.ro

2011. május 11.

Folytatódik a premontreiek harca
Nagyvárad - �?jabb dokumentumokat mutatott be Fejes Anzelm Rudolf apát, melyek igazolják azt, hogy a szentmártoni kolostor 1959-ben még a premontrei rend tulajdonában volt.
Május 5-én vasárnap a szentmártoni római-katolikus templomban, a premontrei rend egykori kolostorépülete mellett folytatódott az az imalánc, melyen a részvevõk a rend egykori vagyonának visszeszerzése érdekében kérik az �?r segítségét. Fejes Anzelm Rudolf apát, a Várad-hegyfoki permontrei rend prépostja a mise után újabb dokumentumok tartalmát ismertette a sajtó képviselõivel, melyekbõl kiviláglik az, hogy a szentmártoni kolostorépület még 1959-ben is a rend tulajdonát képezte.
Az apát három, egymással összefüggõ iratról beszélt. Ezek közül az elsõ dokumentum 1959 március 31-én kelt, és az nem más mint Telepy Marcel, a rend alperjelének folyamodványa a Mûemlékek és Múzeumok Tudományos Bizottságához azzal a kéréssel, hogy a szentmártoni kolostor épületét nyilvánítsák építészeti mûemlékké. A dokumentum megjegyzi azt, hogy az épületet egykor a rend kolostora volt, de a levél keltezésének idõszakában már a 0102 számú katonai egység használja. Ezt az indítványt, úgy látszik elfogadták - jelentette ki Fejes Anzelm, mert a következõ, 1959 április 21-iki dokumentum tanúsága szerint a rend adminisztrátora Tauszik Alajos már a katonai egységhez fordul azzal a kérdéssel, hogy lefényképezhesse az épületet bizonyos szögekbõl, és hogy Megyeri Ferenc, nyugdíjas mérnök bizonyos méréseket végezhessen az épületben. Tauszik hozzáteszi, hogy ezek a mûemlékké nyilvánításhoz szükségesek. Ebbõl a dokumentumból az derül ki, hogy Tauszik azért fordul a katonai egységhez ezzel a kéréssel, mert a rend volt kolostorát a katonai egység bérli. 1959 május 7-én kelt válaszában az egység elutasítja a kérelmet arra hivatkozva, hogy katonai létesítmény lefényképezésére csak a Belügyminisztérium adhat engedélyt. A katonai egység pecsétjével, aláírással ellátott irat elismeri, hogy a szentmártoni épület a premontrei rend tulajdona.
�?sszefogást
Végezetül az apát hangsúlyozta azt, hogy a premontrei rend restitúciós igényei kapcsán a román hatóságok nem veszik figyelembe a rend által benyújtott dokumentumokat. A hatóságok csak az állami telekkönyvi iratokat veszik figyelembe, tette hozzá. Csakhogy azt se felejtsük el, hogy a kommunista hatóságok annak idején egyéltalán nem jártak el törvényesen, bármit megtehettek, amit akartak - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy összefogásra van szükség azok részérõl, akik hasonló helyzetben vannak, annak érdekében, hogy vissszerezhessék a kommunista rendszer által törvénytelenül elvett javaikat.
Pap István
erdon.ro

2011. május 13.

Totális veszélyben van a magyar irodalom
Nagyvárad - A tizenkét legszebb magyar vers összeállításával is az irodalom megmentéséért küzd Fûzfa Balázs anyaországi irodalomtörtnész, akivel a Nagy versmondás rendezvénysorozat nagyváradi alkalma után készítettünk interjút.
- Hányadjára van Váradon, és hogyan fogadták önt és újító szellemben írt magyar irodalomtankönyveit?
- Azt hiszem már negyedszer vagyok Váradon elõadást tartani. Nagy örömmel jövök ide. �?gy érzem néha, hogy hazajövök. Váradot én egy nagyon rokonszenves városnak tartottam akkor is, amikor még nem ismertem ennyire, de most már lassan az utcák is ismerõsek lesznek, és eligazodom a városban. Megható számomra, amilyen szeretettel fogadnak az iskolában a diákok is a tanárok, és igazi szellemi élményt jelent nekem az a nyitottság, ami itt megnyilvánul irányomban. Nekem az a legmegdöbbentõbb, ahogyan az itteni diákok és a tanárok az új típusú irodalomtankönyv iránt érdeklõdnek. Ilyenfajta nyitottságot Magyarországon nem tapasztalok. Ott sokkal jobban ragaszkodnak a régi, megszokott sémákhoz, könyvekhez, irodalomtörténet tanításhoz. Az én könyveim nem ilyenek, és Nagyváradon nekem mindig az az érzésem, hogy itt az emberek fogadókészsége az innovációra sokkal jobb, mint Magyarországon. Ez biztos abból is adódik, hogy önöknek sokkal nehezebb volt nagyon sokáig itt élni, és jobban megszorítottak voltak szellemi és fizikai értelemben egyaránt, és ebbõl adódóan sokkal tágabb a látókörük, és ebben az új, sokszínûbb világban, amelybe mindannyian belecsöppentünk, önök szabadabban bánnak a térrel, az idõvel, a szellemi dolgokkal.
- Miért tartotta szükségesnek az új tupusú irodalomtankönyvek megírását?
- Azért, hogy a mai gyerekek közelebb kerüljenek az irodalomhoz, és azért, hogy valamit megmentsünk az irodalomból a jövõ számára. Az irodalom mostanában presztizsvesztésen megy át, sõt, totális veszélyben van: kisöprik nemcsak az iskolából de még a padlásról is. �?rzésem szerint ezt majd önök is át fogják élni öt-tíz év múlva. Magyarországon szeptembertõl a szakmunkás-képzésben megszüntették az irodalomoktatást. Vagyis Madáchról, Adyról, Babitsról, Petõfirõl a jövõ kõmûvesei, esztergályosai nem hallanak egy szót sem.
- Ez ellen nem tiltakozott senki?
- Az a döbbenetes, hogy nem! Az érthetõ, hogy a tanárok féltik az állásukat, de ez az egzisztenciális félelem már olyan mértékû, hogy még azt is lenyomják a torkukon, ha huszonnyolcra emelik a heti óraszámot, ami õrületesen magas szám. �?n most kérdeztem egy itteni kollégát, aki azt mondta, hogy fõllású tanárnak heti tizennyolc órja van.
- A tankönyvek segíthetnek valamit ebben a nehéz helyzetben?
- �?n ezt azért csinálom, mert úgy gondolom, hogy ha mi felnõttek megtanulunk kicsit tanulni a gyerekektõl, elfogadni azt a világot, amelyben õk élnek, elismerve a vizuális kultúra fontosságát, ha megtanulunk mi is az sms-nyelven mi beszélni, és ha egy kicsit elfogadjuk azokat az értékeket, amelyek számukra fontosak, akkor kapunk tõlük esélyt arra, hogy valamit õk is elfogadjanak abból, amit mi fontosnak tartunk. Másképp nem megy.
- Ahhoz, hogy azt irodalom elfogadottá váljon, az irodalomoktatás helyett nem az irodalomnak magának kellene maivá válnia?
- Az irodalom részben már megcsinálta a modernizációt, gondoljunk a posztmodern irodalomra. De a magyartanárok szinte kevesebb posztmodern irodalmat olvasnak mint a diákok. Az érettségi kényszerére hivatkoznak, és emiatt gyakorlatilag �?rkény Istvánnál véget ér a tanítás.
- Milyen szempontok vezérelték a tizenkét legszebb magyar vers listájának összeállításakor?
- A legfõbb szempontjaim közé tartozott az, hogy a vers minél szélesebb körben ismert legyen, és benne legyen az általános vagy középiskolai oktatásban. A lista összeállításánál arra is törekedtem, hogy az inspirálja a tudósokat is új szempontok figyelembevételére. Miután már megvolt a tucat megnéztem az évfordulókat, és annak alapján állítottam fel a Nagy versmondás sorrendjét. De hangsúlyozom, hogy sem a lista, sem a sorrend nem egy rangsor.
Pap István
A tizenkét legszebb magyar vers (a költõk nevének ábécé sorrendjében)
Ady Endre - Kocsi-út az éjszakában
Arany János - Szondi két apródja
Babits Mihály - Esti kérdés
Berzsenyi Dániel - A közelítõ tél
József Attila - Eszmélet
Kosztolányi Dezsõ - Hajnali részegség
Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet
Petõfi Sándor - Szeptember végén
Pilinszky János - Apokrif
Radnóti Miklós - Levél a hitveshez
erdon.ro

2011. május 18.

Kétszáz éve kezdõdött Várad újjáépítése
Nagyvárad - A Festum Varadinum keretében a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének meghívására Péter I. Zoltán, lapunk egykori munkatársa tartott elõadást Nagyváradról a váradi Ady Líceumban.
Péter I. Zoltán elõadásában elõször a város megalapításának hagyományára tért ki, elmondva, hogy a történelmi hitelesség tekintetében vannak még kételyek a város alapításának pontos idõpontjára vonatkozóan, de a köztûudatba beépült hagyomány szerint a várost 1092-ben alapította Szent László király. Az elõadó elmondta, hogy a városnak viszontagságos története volt, hiszen a tatárok és a törökök is feldúlták azt, de a Habsburgok is pusztították a várost, míg végül 1692-ben sikerült visszafoglalni a várat a törököktõl. Ezzel azonban még nem ért véget a város szenvedése, hiszen a Rákóczi-féle szabadságharc alatt a kurucok is pusztították a Habsurgok erõsségének számító várat és várost. Gyakorlatilag Nagyvárad újjáépítése 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc bukása után kezdõdött el, tehát az újjáépítés éppen kétszáz éves múltra tekint vissza. Megtudtuk, hogy 1711-ben mintegy száz ember maradt a városban, ezek az emberek kezdték meg annak újjáépítését, majd a demográfiai változások ismertetése következett. Péter I. Zoltán elárulta, hogy a múlt század hetvenes éveiben került elõször többségbe a románság Nagyváradon.
Régi felvételek
Ezt követõen az elmúlt kétszáz évben történt nagyszabású, fõként egyházi jellegû építkezésekrõl számolt be a helytörténész. Megtudtuk többek között, hogy a Széchenyi (Traian) téren lévõ Szentháromság ortodox templom eredetileg a város elsõ római-katolikus székesegyháza volt, és miután megépült a Szent László templom, a kis templomot átadták a pálos rendnek, majd a rutén katolikusokhoz került, ezt követõen pedig 1777-ben a görög katolikusok kapták meg. A görög-katolikus egyház 1948-as felosztása után a templom a hetvenes évekig használaton kívül volt, akkor kapta meg az ortodox egyház az épületet. A jelenlévõk számos más nagyváradi épület érdekes történetével is megismerkedtek Péter I. Zoltán elõadásából, aki a program második felében Nagyváradról készült régi felvételeket vetíttetett le, végezetül pedig Rimanóczy Kálmán leszármazottjának, Rimanóczy Jenõnek rövid összeállítását tekintették meg zárásképpen a megjelentek.
Pap István
erdon.ro

2011. május 25.

Átadták a dokumentumokat a múzeumnak
Nagyvárad - A nagyváradi városházán a Körösvidéki Múzeum igazgatója átvette Biró Rozália alpolgármestertõl a színház felújításakor talált zárkõ elhelyezési oklevél és a többi restaurált dokumentum eredetijét.
Az átvételi szerzõdés aláírása elõtt a Körösvidéki Múzeum képviselõje megmutatta a sajtó munkatársainak az eredeti dokumentumokat. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, hogy az eredeti dokumentumok nem alkalmasak a kiállításra, a nagyközönség a színházban láthatja majd az eredeti dokumentumokról az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) által készített másolatokat. Az OSZK lefordította az idõkapszulában talált összes szöveget, továbbá a zárókõ dokumentumok magyar és román nyelvû szövegébõl készített díszalbumot szintén a színház kapta meg.
�?jságírói kérdésekre válaszolva Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálásra sem a város, sem a színház, sem a múzeum nem költött semmit. Biró Rozália elmondta, hogy a restaurálást az OSZK ingyen végezte el, de a mûvelethez felhasznált anyagokat ki kellett fizetni. Ez utóbbi költséget egy jótevõfizette ki, ahogy az alpolgármesterasszony fogalmazott, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy ki volt az a jótevõ. �?n nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt eláruljam, ha a jótevõ el akarja mondani, hogy mennyit fizetett, és miért, akkor majd elmondja - tette hozzá Biró Rozália.
Pap István
erdon.ro

2011. június 17.

Magyar mûemlék nem mûemlék
Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész
Csütörtök délután a nagyvárad-rogériuszi református templomban �?pített örökségünk Bihar megyében címmel nyílt fotókiállítás Dukrét Géza mûemlékvédõ felvételeibõl.
A nagyvárad-rogériuszi református templom elõcsarnokában kiállított felvételeket illetve azok készítõjének, Dukrét Gézának a munkáját méltatta Péter I Zoltán helytörténész. Péter I. Zoltán elmondta, hogy tavaly jelent meg az �?pített örökségünk Bihar megyében címû könyv második kiadása és a templomban kiállított fotók ebbõl a tudományos munkából valók. A helytörténész a dokumentumfotók fontosságáról beszélt, elmondva, hogy bár a Dukrét Géza által megörökített épületek zömében több száz éves épületek, de mivel minden kor rajtuk hagyja maga nyomát, ezért ötven-száz év múlva tanulságos lesz látni, hogy néztek ki a mi korunkban ezek az építmények. Péter I. Zoltán kiemelte, hogy a fotók dokumentumértékén kívül nagyra értékelendõ Dukrét Géza munkája, aki végigjárta az egész megyét, összegyûjtötte az épületekhez kapcsolódó információkat, megadva ezen ingatlanok pontos topográfiáját is.
Az államnak nem érték
Ezt követõen a felvételek szerzõje, Dukrét Géza Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke részletezte a Bihar megyei mûemlékek összeírásnak elõzményeit. Megtudtuk, hogy az összeírás projektje 1991-ig nyúlik vissza, amikor Dukrét Géza Péter I. Zoltánnal közösen megkezdte a megye mûemlékeinek felmérését és tanulmányozását. A 90-es évek második felében Budapesten létrejött a Kárpát-medencei Mûemlékvédelmi Koordinációs Bizottság, amelynek Dukrét Géza is tagja lett. Ez a testület elhatározta, hogy elvégzi a mûemlékek leltározását az egész Kárpát medencében. A második lépés az volt, amikor a 2000-es évek elején az RMDSZ országos vezetése elrendelte azt, hogy minden megyében írják össze a mûemlékeket, illetve azokat az épületeket is, amelyek mûemlékek ugyan, de nincsenek rajta a mûemlék listán. Bihar megyében Dukrét Géza irányította ezt a munkát, amellyel azóta szinte teljes mértékben elkészült. A leltározás eredménye döbbenetes: Bihar megyében a mûemlékek kilencven százaléka nincs rajta a mûemléklistán, a síteri Árpád kori templomot említette kirívó példaként Dukrét Géza, mely épület egyedülálló az egész Kárpát-medencében. Ezt követõen az általa készített kiadványról beszélt, mely 103 Bihar megyei magyar település mûemlékeinek leírását tartalmazza. Hozzátette: több település az idõk folyamán színrománná vált, de az ott található értékes ingatlanok magyar mûemlékek. Több mint háromszáz építmény leírása szerepel a kötetben, de ez a lista nem teljes. Dukrét Géza elmondta, hogy a Bihar megyei mûemlékeket négy kategóriába csoportosította: templomok, kastélyok, kúriák, valamint a népi építkezés ingatlanaira (lakóházak, pincesorok), majd a templomban kiállított felvételeken ábrázolt épületeket mutatta be részletesen. A csütörtökön megnyílt kiállítás a tervek szerint augusztusig lesz látható a rogériuszi templomban.
Pap István
erdon.ro

2011. június 22.

Személyi változások a nagyváradi színháznál
A Szigligeti Társulat évadzáró társulati ülésen Dimény Levente addigi mûvészeti vezetõ bejelentette lemondását tisztségébõl. Döntésének hátterében többek közt az állt, hogy már megválasztásakor vállalta, hogy csak addig lesz mûvészeti igazgató, amíg a társulat által óhajtott személy nem foglalhatja el ezt a tisztséget. Minderrõl Czvikker Katalin menedzerigazgató tájékoztatta lapunkat, hozzátéve, hogy a társulat túlnyomó többsége már két évvel ezelõtt Szabó K. István rendezõt látta volna szívesen a mûvészeti igazgatói tisztségben, de az akkori jogi helyzet ezt nem tette lehetõvé. További változás az, hogy a Nagyváradi Magyar Színház technikai-gazdasági igazgatója Kis Gábor az intézmény adminisztratív osztályának eddigi vezetõje lett. Kis Gábor feladata lesz a színház gyártási osztály és a színpadi személyzetet magában foglaló osztály munkáját koordinálni. Az adminsiztratív osztály a gyártási osztály részét képezi ezentúl, és a gyártásvezetõ felel majd az adminisztratív ügyekért is. Czvikker Katalin elmondta, hogy néhány héten belül kinevezi a gyártásvezetõt is. A színház marketing osztályának vezetõje Sorbán Attila lett. Czvikker Katalin elárulta, hogy a Lilliput bábtársulatnál Szõke Kavinszky Andrást nevezte ki mûvészeti igazgatónak, míg Lélek Sándor Tibor a társulat mûvészeti részlegének osztályvezetõje lesz. A Nagyvárad Táncegyüttesnél nem történt változás, ezt a mûvészeti csoportot továbbra is Miklós János vezeti majd.
Pap István
erdon.ro

2011. június 28.

Román-magyar projektek terítéken
Nagyvárad - A nagyváradi helyi tanács keddi ülésén több olyan határozatot szavazott meg, melyek a Románia-Magyarország határon átnyúló együttmûködés keretében valósulnak meg.
Ilie Bolojan Nagyvárad polgármestere a tanácsülés elõtt sorolta fel az elfogadásra váró fontosabb határozattervezeteket. Ezek egyike a Közúti Forgalom Menedzsmentközpont kialakítása, melyet a Románia-Magyarország uniós együttmûködési program keretén valósítanak meg. A központ két helyszínen - a városházán és a helyi rendõrség székhelyén üzemel majd, és egy modern forgalomellenörzõ diszpécserközpontot is fel fognak állítani. A tanácsülésen elfogadták a projekt gazdasági-mûszaki mutatóit, maga a munkálat jövõre kezdõdik el. Már készülnek a tervek a nagyváradi 2-es számú ipari park kialakítására. Ebben a folyamatban a helyi tanács elvi belegyezését adta az új ipari park leendõ helyszínének közmûvesítzésére, melyre szintén a Románia-Magyarország uniós együttmûködéi pályázat keretében kíván pályázatot benyújtani a helyi tanács.
Ilie Bolojan felhívta a figyelmet arra, hogy most már benyújtható a pályázat, ugyanis a bíróság jogerõs ítéletet hozott az önkormányzat és az ortodox egyház közötti az ipari park területének tulajdonjogára vonatkozó perben. A döntés szerint az említett terület a város tulajdona. A harmadik közös román-magyar projekt egy vállalkozássegítõ központ létrehozása, melynek összköltségvetése közel 18 millió lej, ebbõl a váradi önkormányzatra 3.923.077 lej esik. A nagyváradi vár C épületében létesülõ központ célkitûzése lesz a határon átnyúló kereskedelmi kapcsolatok elõsegítése és megerõsítése. A beruházást 2012 decemberéig kell befejezni.
Pap István
erdon.ro

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 241-268