Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 79 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79

Névmutató: Szélyes Ferenc

2009. június 4.

A Forrás Színház Magyarországról érkezik, és a Wass Albert Silentium – A csendtől a szóig című összeállítással nyitja a június 26–28. között hetedik alkalommal Mikházán megszervezett Csűrszínházi Napokat. Ezzel egy időben kerámia-, festettüveg- és fotókiállítás várja az érdeklődőket, majd Tamási Áron Hullámzó vőlegény című darabja a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. – A frissen befejezett Csűrszínház hivatalos avatóünnepsége június 27-én lesz. Szélyes Ferenc színművész, a mikházi Csűrszínházi Napok ötletgazdája és főszervezője elmondta, egy álom valósul meg az avatóünnepségen. Mikháza és környéke hírnevét évről évre öregbíti a többnapos kulturális rendezvénysorozat. /Antal Erika: Csűrszínház hetedszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

2009. június 17.

Befejezett színházépülettel, fedett nézőtérrel várja a mikházi Csűrszínház ez évi látogatóit, tájékoztatott a házi- és ötletgazda főszervező, Szélyes Ferenc színművész. Régi álma volt a nyári csűrszínház. Az álomból valóság lett, komoly támogatói akadtak. Most, hogy a Csűrszínházat elkészült, tovább álmodhat: következő terve egy kemping kiépítése a színház mögötti területen, hat-hét házikóval. Elsősorban színházi programokra gondolnak, de nem zárkóznak el a népzenei, a hagyományőrző rendezvények elől. Jövőre szeretnének színésztábort létesíteni, majd gyerek-önképzőtábort létrehozni. Szélyes Ferenc további nagy terve, hogy jövőre vagy azután Mikházán is be szeretne indítani egy, a kapolcsi Művészetek Völgyéhez hasonlatos nyári programot. Másik álma a saját, mikházi produkció létrehozása. Ennek első lépése már megtörtént: Bródy Sándor A tanítónő című darabját idén nyáron Mikházán mutatják be mint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Mikházi Csűrszínházi Társaság közös produkcióját. /Nagy Botond: Mikházi vendégváró(k). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

2009. június 30.

A Nyárádmente kulturális központja Nyárádszereda volt és marad még jó ideig, és a Mikházán – példamutató összefogással – fogant „csűrszínházi gondolat” mint a vidék, a kistáj fölemelkedését elősegítő létesítmény van jelen. A felavatott Csűrszínház körüli pezsgés divatot is teremthet, sikk lesz kilátogatni Mikházára. A Forrás Színház Wass Albert-pódiumjátéka, A tánc öröme a Szivárvány Alapítvány előadásában, az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes és a Maros Művészegyüttes műsorai megférnek egymással, ugyanúgy a kórusok egyházi és világi repertóriumának legszebb darabjai. Szaporodnak a kiállítások, a korondi Józsa Lajos és fia kerámiái, László Zsuzsa színművésznő üvegre festett munkái, könyvbemutatók, köztük Székely Szabó Zoltán önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt, Tutuka című regény-emlékezése. A Mikházi Napok máris rendelkezik valami sajátos arculattal. Az ötletgazda az Szélyes Ferenc színművész. /Bölöni Domokos: Művelődési mérföldkő. A Csűrszínház áldásos hozadékairól. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

2009. július 7.

A Maros megyei Mikházán nemrégiben tartott Csűrszínházi Napok szervezői számára egyértelmű, szükség van ezekre a rendezvényekre, a falu sok marosvásárhelyi érdeklődőt, környékbelit és turistát vonz. Szélyes Ferenc, a Csűrszínház megálmodója máris újabb terveken dolgozik. Szeretne minden évben újabbat, változatosabbat nyújtani. Idén a színház és a táncbemutató, kórustalálkozó mellett volt könyvbemutató, fotó-, népművészeti és képzőművészeti kiállítás. Most készülnek a július 10-i új bemutatóra, a Csűrszínházzal és a Tompa Miklós Társulattal közösen. Bródy Sándor A tanítónő című darabját mutatják be. Hatodikától a társulat teljes csapata, 35 ember kiköltözött Mikházára, családoknál laknak. /Antal Erika: Bemutató a Csűrszínházban. Interjú Szélyes Ferenc színésszel, a Csűrszínház megálmodójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

2009. július 23.

Idén Mikházán a hetedik Csűrszínházi Napok alkalmával sikerült felavatni azt az épületet, amely végre méltó körülmények között fogadhatja a fellépő társulatokat. Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínházi Egyesület vezetője kifejtette, a Csűrszínház nem tud együttműködési szerződést kötni a helyi önkormányzattal, mert ez nem érdekli őket. Szélyes kérte az önkormányzatot, hogy alkalmazzon egy gondnokot a faluból, aki egyben karbantartási munkálatokat is végezne, de erre nem hajlandók. Azt mondták, nincs miből megfizetni az alkalmazottat. Az épület az önkormányzaté, kiállításokat, más művészi produkciókat lehetne ott szervezni. /Vajda György: Kiutált „csepűrágók”. Veszélyben a Csűrszínház. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

2009. november 13.

„A túlzott modernkedés kiszorította azt az érthető, bensőséges színházat, amit annak idején a Székely Színház képviselt. Most bizonyos körök szerint csak akkor lehet jó egy előadás, ha a színész háttal jön be a színpadra, ha fejre áll, ha kitöri a nyakát. Ha nem érted az előadást, akkor csakis zseniális lehet. A néző önmagának sem meri bevallani, hogy nem értette” – fejtette ki Szélyes Ferenc Jászai-díjas marosvásárhelyi színművész. Elmondta, hogy családjukban hagyománya van a színészkedésnek. Két nagybátyja közül Szélyes Sándor népdalénekes, mókamester, Szélyes Imre színész pedig Temesváron játszott, majd kitelepedett Magyarországra. Szülei, sőt már a nagyszülei is amatőr színjátszók voltak Mikházán. Mikházáról sok művész, értelmiségi származik. A kolostornak köszönhető ez a fajta kiemelkedés, romániai szinten itt van a második legnagyobb Ferenc-rendi kolostor. Sajnos betegápoló intézet lett belőle, de remélhető, hogy majd ismét megjelennek a szerzetesek a faluban. Kacsó Sándor is Mikházáról származik, rengeteget írt a faluról, a Nyárádmentéről, így a falu bekerült a köztudatba. Szélyes Ferenc színművész /sz. Marosvásárhely, 1953. máj. 13./ a helyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi diplomát. 1976-tól 1991-ig a Szatmári Északi Színház társulatának tagja, 1991-től a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezető színésze. Mikháza ma arról is híres, hogy ott működik Erdély egyetlen Csűrszínháza. Ennek Szélyes Ferenc volt a kezdeményezője. Elmondta, hogy nagy bajok vannak. Két éve kéri az önkormányzatot, Gáll Lajos polgármestert, hogy beszéljék meg a dolgot. Az elöljáró elzárkózik ettől. Ugyanis a Csűrszínháznak gondnokra, karbantartóra, menedzser-szakemberre lenne szüksége. Szélyes nem tudja továbbra is vállalni, hogy a vécépapírtól a művészeti programig, a takarításig mindent biztosítson. Októberben mutatta be a társulat Závada Pál Móricz Erdély-trilógiája alapján írt Bethlen című darabját, ebben Szélyes Ferenc a címszereplő. – Úgy érzem, ez a feladat tíz évet vett el az életemből. Öt hónapon át készült az előadás. Nagyon sok örömet, de keserűséget, vívódást is okozott. Amikor elkezdtük a próbákat, ellenvetéseim voltak. Sajnos a szöveg azt sugallja az erdélyi közönségnek, hogy Bethlen Gábor becstelen gazember, utolsó szoknyapecér volt, az érdemei nincsenek benne a darabban – mondta el Szélyes. Szerencsére dramaturgként Kovács András Ferenc némileg megszelídítette a szöveget, és a rendező Kövesdy István is próbált javítani rajta. Több évvel ezelőtt vita volt a Tompa Miklós Társulat körül, amikor egy egész végzős évfolyamot szerződött le a vezetőség, és az idősebb színészeket kurtán-furcsán nyugdíjba küldte. Akkor törés állt be a társulat életében. Ezt a törést nem heverte ki a színház, vallja Szélyes. Annak idején azt a fiatal gárdát valósággal ráuszították a színházra, azzal a jelszóval, hogy ők majd mindenkit kisepernek. Aztán kicsalták őket Magyarországra. Most nagyon hiányoznak a nagy, idős egyéniségek. /Máthé Éva: Nem érzi jól magát Bethlen Závada-féle szerepében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

2010. március 29.

Bál a színházért
Hajnal felé forrósodott fel igazán a hangulat, amikor az Autóstop együttes és Koszorús Kálmán játékára szinte mindenki a porondon ropta a táncot a pezsgő mulatságon, amelyet a színházi világnap előestéjén szervezett a Székely Színház Egyesület a Tompa Miklós Társulat művészi munkájának további támogatására.
Amint az esten kiderült, válságos időben is vannak jó barátai a színháznak, bár jelentőségéhez mérten lehetnének többen is. Hisz ahogy a bál díszvendége, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke fogalmazott, az iskola és a templom mellett a színház is ugyanolyan fontos tartópillére a nemzetiségi létnek. Ezért kellene minden művészetet kedvelő embernek tisztelegnie a színészek előtt, akik sokszor nehéz körülmények között végzik munkájukat – hangsúlyozta Kelemen Hunor kultuszminiszter, a bál védnöke, aki ígéretet tett, hogy a marosvásárhelyi közönség a 2012–13-as évadot egy szépen felújított színházban fogja elkezdeni. Ami pedig a második alkalommal megszervezett színészbált illeti, Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet neje megígérte, hogy támogatni, gondozni fogja ezt a szép hagyományt, amely fontos szerepet tölt be az anyanyelv megőrzésében. A nagykövet asszony gratulált Kilyén Ilkának, a Székely Színház Egyesület elnökének, aki a bált megelőzően vette át Kolozsváron a Pro Cultura Hungarica és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetéseket. Nagy István műsorvezető a Tompa Miklós Társulat művészeit hívta színpadra, akik a költők nyelvén beszéltek a színházról, majd a Tiberius vonósnégyesnek tapsolt a közönség. Az elkomolyodó hangulatot egy Gruppenhecc-jelenet oldotta fel, azt követően a színház művészei bizonyították sokoldalú énekesi, táncosi tehetségüket operett-jelenetekkel, pergő csárdással fűszerezve a hangulatot, amit kiegészített a kolozsvári Belloni mester galambot és nyulat varázsló bűvészmutatványa, majd a Bekecs táncegyüttes lélekből előadott fergeteges tánca is.
A bálanyát Szélyes Ferenc kérte fel a nyitótáncra, a színházi világnap üzenetét Balázs Éva színművésznő tolmácsolta a közönségnek. Miközben a gazdagon megrakott asztalokon az Anna Panzió kínálta a finom falatokat, a táncporondon a jótékonysági bál fontos pillanata, az aukció is elkezdődött. Bár sokan ajánlották fel alkotásaikat, a vásárlókedvet a válság befolyásolta, s így nem mindenik munkának került gazdája. Kellemes színfoltja volt a bálnak Albert Attila, a Bioeel vezetőjének ajándéka. Az ötszáz euróval járó nívódíjat az idén Berekméri Katus vehette át, akinek "sokoldalú, elhivatott, lelkes és a közönség tetszését elnyerő munkájáról" a társulatvezető, Kövesdi István mondott laudációt. Megválasztották a bál szépét is, s a legmutatósabb hölgynek járó címen Fodor Piroska és Ritiu Ilka osztozott. A Székely Színház Egyesület Maszk- díját színpadi alakításaiért Balázs Éva művésznőnek adták át, s a szervezésben kifejtett értékes munkájáért Nagy Istvánné Fodor Piroska, Bányai Kelemen Barna és Szabó Annamária kapott elismerő oklevelet. Volt tombola és párkereső tánc, és jó hangulat, kellemes beszélgetések, alkalom, hogy a résztvevők megszólítsák kedvenc színészüket.
Gratulálunk a fellépő színészeknek, elnézésüket kérve, hogy mindenikük nevét nem soroltuk fel, és a szervező Székely Színház Egyesületnek, amely ily módon próbálja a Tompa Miklós Társulat évről évre fogyó költségvetését pótolni, s a szponzoroknak is, akiknek Nagy István mondott köszönetet. Reméljük, hogy jövőre is lesz színészbál népesebb részvétellel, nagyobb adakozási kedvvel, hisz a színház a miénk, s ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, megnevettessen és elgondolkoztasson, hogy tartalmasan szórakoztasson, akkor szeretni, támogatni kell.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. június 2.

Ezrek tüntettek az utcákon Erdély-szerte
Az ország több nagyvárosában is utcai tiltakozó megmozdulásokat szerveztek tegnap a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek. A legtöbb területen folytatódik az általános sztrájk, azonban néhány megyében a tanárok ma már visszatérnek az osztálytermekbe.
Mind a négy országos szakszervezeti tömb képviseltette magát tegnap azon a marosvásárhelyi tüntetésen, amelyet tiltakozó felvonulás előzött meg. Az összejövetelen segesvári, szászrégeni és szovátai szakszervetek is képviseltették magukat.
A város szélén levő sürgősségi kórháztól nem sokan indultak el délelőtt a zuhogó esőben a Rózsák tere felé, hogy csatlakozzanak az ott gyülekező szakszervezeti tagokhoz. Mire azonban az eső elállt, a prefektúra és a megyei tanács épülete előtt már akkorára duzzadt a tömeg, hogy joggal jegyezte meg valaki: „a fekete március óta nem láttam itt ennyi embert”. Hivatalos becslések szerint mintegy kétezren gyűltek össze.
„Egyetlen kérésünk maradt: mondjon le a Boc-kormány, és adja át a helyét olyanoknak, akik képesek túl nagy társadalmi áldozatvállalás nélkül is kivezetni az országot a válságból. Ha a kormány nem áll félre jószántából, akkor előrehozott választást kell szervezni. Ennek a kormánynak nincs más elképzelése, mint az, hogy elvegye a kevés pénzt azoktól, akik amúgy is a nyomorküszöb közelében élnek” – jelentette ki Călin Orlando Cociş, a Frăţia szakszervezeti tömb helyi fiókjának az elnöke a Krónika azon kérdésére, miszerint a jelenlegi állás szerint mit szeretnének elérni a szakszervezetek tiltakozó megmozdulásaikkal, illetve a munkabeszüntetéssel. Ugyanezen a véleményen volt a BNS szakszervezeti tömörülés Maros megyei fiókjának az elnöke, Márkos György is.
„A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők és a nyugdíjasokkal való szolidaritás kifejezése miatt kértük az embereket, hogy gyűljünk össze ma itt, a központban, hogy mutassuk meg az ország vezetőinek: létezik még a szakszervezeti, emberi összetartás, nem hagyjuk magukra a nyomorgókat” – szögezte le Márkos.
Tanársztrájk: Hargita a listavezető, sokan visszaléptek
Bihar, Beszterce-Naszód, valamint Kolozs megyében is újraindulhat ma az oktatás, miután tegnap a tanárok lemondtak a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkban való részvételről. Közel sem bizonyultak ennyire engedékenynek a Hargita megyei oktatók.
A megyei főtanfelügyelőség közlése szerint arányaiban Hargita megyében csatlakozott a legtöbb tanár az általános sztrájkhoz. Ferencz-Salamon Alpár főtanfelügyelő tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hétfőn, az első sztrájknapon a pedagógusok 70,16 százaléka szüntette be a munkát. Közlése szerint a legnagyobb arányban az óvodák és az általános iskolák dolgozói sztrájkoltak, a gimnáziumokra ez kevésbé volt jellemző, hisz épp hétfőn kezdődött az idegen nyelv érettségi vizsga, s a tanárok jó része vizsgáztatott vagy felügyelt az osztályokban. A főtanfelügyelő egyúttal köszönetet mondott a tanároknak, hogy nem bojkottálták az érettségit, így valamennyi végzős vizsgázhatott.
A tanfelügyelőség összesítése szerint tegnapra 64,61 százalékra csökkent a sztrájkban részt vevő tanárok száma, de még így is itt a legmagasabb az arány országos viszonylatban. Ferencz-Salamon Alpár azonban tegnap felkérte a tanárokat, hogy térjenek vissza az osztálytermeikbe, ezáltal megelőzve, hogy még kevesebb pénzt keressenek, hisz a sztrájknapokat nem fizetik ki. Szerinte egyébként a hét közepéig valamennyi oktató lemond a sztrájkról, úgy látja ugyanis, hogy a meghatározatlan ideig folytatott munkabeszüntetés sem járna eredménnyel.
A zsúfolt téren Tőkés András tanárral is találkoztunk, aki azon a véleményen van, hogy ezek a tüntetések nem oldanak meg semmit. „De hogy nagy baj van az országban, az biztos. Én úgy vélem, hogy a belpolitikai válság is csak annak az oligarchiának a malmára hajtja a vizet, amely 1989 után hatalomra került, illetve átmentette korábbi hatalmát, s most maffia típusú akciók révén bebetonozza az adott helyzetet, ami nekik kedvez. Ilyenformán a társadalom egyre inkább nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra szakad szét. Nem látom az alagút végét.
A román himnusznak lassan az kellene legyen a címe, hogy Descurcă-te, române” – adott hangot elégedetlenségének Tőkés András. Székely Krisztina ápolónő is megosztotta lapunkkal gondjait: „Havi 750 lejből kell gazdálkodnom, a fiam egyetemista. Nagyon nehezen jöttem ki eddig is. Ha azt a pénzt negyedével csökkentik, akkor télen, amikor fűteni kell, szabályosan éhen halunk.”
A tüntetésen Szélyes Ferenc színművész közölte: azért jött ide, mert nagyon sajnálja a fiatal színészeket. „Havi 600 lejért kellene mindennap szépnek, vidámnak lenniük, szórakoztatniuk kell a közönséget, amelynek a tagjai maguk is egyre elkeseredettebbek. És még ebből a pénzből is el akar venni a kormány. Hogy gondolják?” – tette fel a kérdést a színész.
Turistariasztó tiltakozás
A tüntetés a városháza és a Kultúrpalota közötti Győzelem téren zajlott, ahol az évnek ezen időszakában már nagyon sok külföldi fordul meg. Egy nyugdíjasokból álló debreceni kirándulócsoport tagjai a Krónikának elmondták: négy napot Zetelakán töltöttek csodálatos körülmények között. Fogalmuk sem volt arról, hogy társadalmi feszültségek vannak az országban.
„Most egyszerűen meg vagyunk rémülve”, mondta egy debreceni hölgy, és a csoport bemenekült a Kultúrpalotába, miközben a teret fülsiketítő zaj töltötte be. Egy svéd turistacsoport egyik tagja, az upsalai Lars Christenssen elmesélte: két napja a szállodában nézik a romániai híradókat, és úgy döntöttek, felhívják barátaikat, akik jövő héten jönnének Romániába, és azt ajánlják nekik, hogy változtassák meg útitervüket, mert itt bizonytalan a helyzet.
Több száz tüntető Nagyváradon is
„Le a kormánnyal!” „Nem a fizetéslevonásokra!” „Elszegényítettétek az országot, hagyjatok minket élni!” – ilyen és ehhez hasonló pannókat és transzparenseket lobogtattak a nagyváradi közalkalmazottak a prefektúra épülete előtt tegnap kora délután. A tüntetésen több százan vettek részt. Képviseltették magukat a városháza dolgozói, a gyermekvédelmi igazgatóság és az áramszolgáltató alkalmazottai, de ott voltak a rendőrök, a fegyőrök, a mentősök és más egészségügyi dolgozók, a színház és a bábszínház művészei és személyzete, illetve az állami egyetem dolgozói is.
Elkergették az aradi tanárokat
Mintegy negyven tanár gyűlt össze tegnap az Arad megyei prefektúra épülete előtt, azonban mivel nem volt engedélyük a tiltakozáshoz, a rendőrök elkergették őket. A tanárok azonban nem adták fel, egy közeli járdán fel-alá sétálva folytatták tiltakozó megmozdulásukat, azonban a hangos sípszóról és a kormányellenes molinóikról kénytelenek voltak lemondani.
Krónika (Kolozsvár)

2010. június 10.

VIII. Csűrszínházi Napok
Gazdagabb program, mint eddig bármikor
Nyolc év telt el azóta, hogy Szélyes Ferenc színművész a fejébe vette: nyári színházi napokat szervez Mikházán. Nyolc éve csak egy kósza ötlet volt, ma már befejezetten, fedett nézőtérrel, teljes pompájában várja az elkészült Csűrszínház a látogatókat, olyan gazdag programmal, hogy az előadások, kiegészítő rendezvények, tárlatnyitók, könyvbemutatók sora szinte a plakátra sem fért fel. További játékterekkel bővült a fesztivál, amelyre idén is június 25- 27-e között kerül sor. A Csűrszínházi Napokról Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár és Kárp György ügyvezető igazgató jelenlétében tartott sajtótájékoztatót Szélyes Ferenc, a Csűrszínház Társaság elnöke szerdán, a színház előcsarnokában.
– Nagy várakozás előzi meg az idei Csűrszínházi Napokat, sokan külföldről, a tengerentúlról is érdeklődtek. Mindig eldöntöm, hogy összébb vonom a műsort, erre az idén is akkora volt a jelentkezés, hogy a műsor a plakátra is alig fért fel. Rengeteg érdeklődő, sajtóorgánum jelezte részvételét, a Duna TV három napig lesz a fesztivál vendége. A helybéliek már fényesítik a falut, takarítják a portákat. A programot úgy állítottuk össze, hogy mindenki megtalálja a neki tetszőt. A Bojtorján-koncerten minden korosztály részt vesz, a kicsiknek, fiataloknak három mesejátékot adunk elő: a Tompa Miklós Társulat a Pinokkiót, az Ariel Színház a Piroska és a farkast, a magyarországi Forrás Színház a Ludas Matyit.
A fesztivál további helyszínekkel bővült: Puskás Győző Isten kezében című versműsorát a temető több száz éves, restaurált kápolnájában adja elő, Csíki Dénes kanonok pedig a rendelkezésünkre bocsátotta az úgynevezett kántorházat, amelyben kiállításokat szervezünk. A Csűrszínház is elkészült, a vásárhelyi társulat Caligula helytartója című drámáját pedig a nézőtér előtti sátorban viszi színre. A produkciót a Duna TV rögzíti, és egy későbbi időpontban közvetíteni is fogja. Újabb helyszín a mikházi Reneszánsz panzió, amelynek udvarán a Forrás Színház játssza a Szamártestamentum című középkori komédiáját. Fellép a Maros Művészegyüttes a Kőműves Kelemen című rockballadával, a Forrás Színház három előadással is jelentkezik szombaton Vármezőn, a Vándor fogadó udvarán.
Jelenleg az udvar rendbetétele folyik, a vizet a tavasszal vezettük be. Parkosítási felhívásunk továbbra is érvényes, fákat, díszcserjéket kaptunk már ajándékba, sikerült fákkal beültetni és gyepesíteni a színház mögötti részt, ahova kempingtábort húznánk fel. De erről egyelőre álmodni sem merek. Habár annak idején a Napokról is alig mertem álmodni és immár nyolc éve szervezzük a fesztivált. A polgármesteri hivatal hozzáállása pozitív irányba változott, pénzük azonban továbbra sincs. Az anyagiakat nagyon nehezen sikerült összeszedni, a támogatók száma csökkent, ugyanakkor magyarországi segítséget is kaptunk: az Előadóművészi Jogvédő Iroda támogatott. De segített – többek között – a Maros Megyei Tanács, Lokodi Edit elnök asszony, a VimPharma, a Rotary Téka Club, a Communitas és a Bernády Alapítvány.
A program – főleg szombaton – nagyon zsúfolt. Színházi előadások, képzőművészeti kiállítások, könyvbemutatók sorozata követi egymást, lesz Duna TV- közönségtalálkozó és táncház, a büfé hajnaltól hajnalig nyitva áll, és nem maradhat el a hagyományosan éjszakai, tábortűz melletti énekóra sem.
Újságírói kérdésre válaszolva a főszervező elmondta, hogy a Napok között is van élet a Csűrszínházban, színházi és táncegyüttesi előadások követik egymást az önkormányzat szervezésében, és "titkos tervét" is elárulta: Kallós Zoltántól, a nemrég megnyílt válaszúti néprajzi múzeum névadójától ígéretet kapott arra, hogy az ott elraktározott tárgyakat jövőre Mikházára szállíthatja és kiállíthatja: – Jövőre az anyag egy részét áthozzák, ami köré immár egyhetes Csűrszínházi Napokat szervezünk, népi motívumokra épülő, néprajzi jelleggel. Ugyanakkor egy helyi néprajzi, állandó jellegű tárlatot is be szeretnénk rendezni a kántorházban, amelynek keretében a Nyárád völgyének népművészeti kincseit mutatjuk be a közönségnek.
n.b.
Népújság (Marosvásárhely)

2010. június 29.

VIII. Csűrszínházi Napok
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

2011. április 4.

Nem tudni, mikor lesz állandó igazgatója a marosvásárhelyi színháznak
Egyik ideiglenes igazgató a másikat követi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál. Csupán a bizonytalan és feszült hangulat állandó.
Nem tudni, mikor szûnik meg a már több éve tartó bizonytalan állapot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezetõségi tisztsége körül: Csapó György ideiglenes kinevezését a bíróságon megtámadó Vlad Rãdescu ugyancsak ideiglenes igazgatót a kulturális tárca vezetõje kénytelen volt a napokban visszahelyezni tisztségébe. Az áldatlan állapotot valószínûleg csupán egy versenyvizsga oldaná meg, azonban ennek kiírása késik. Kelemen Hunor mûvelõdési miniszter kérdésünkre azt felelte, abban reménykedik, hogy a tavasz folyamán sikerül kiírni a versenyvizsgát, azonban dátumot mondani nem tud.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház égisze alatt egy magyar és egy román, a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu társulat mûködik. A társulatok körében a feszültségek már Rãdescu idején elkezdõdtek. A tavalyi évad, annak ellenére, hogy a magyar társulat A dög címû elõadása Kisvárdán megkapta a város díját (ami a harmadik díjnak felel meg), illetve a társulat több színésze is szakmai díjban részesült, több elemzõ szerint összességében minden idõk egyik leggyengébbikeként vonul be a színháztörténelembe. Vlad Rãdescu 2009 januárjában került a marosvásárhelyi intézmény élére, miután egy minisztériumi kivizsgálás eredményeként leváltották az inkompetens menedzsernek bizonyuló elõdjét, Cristian Ioant. Az új, ideiglenesen mandátumot kapott igazgató további elégedetlenségekre szolgáltatott okot azzal, hogy nagyrészt Bukarestbõl igazgatta a színházat.
Vlad Rãdescut 2010 októberében menesztette Kelemen Hunor mûvelõdési miniszter, mivel a néhány hónappal korábban lefolytatott minisztériumi vizsgálat alapján kiderült, kívánnivalót hagyott maga után az igazgató tevékenysége: a minisztert többek között az háborította fel, hogy az igazgatóság nyolc hónap alatt sem volt képes elkészíteni a jó ideje építõtelep jellegû színház felújításának befejezésére szolgáló tervet.
Rãdescu tevékenységének kivizsgálását egyébként a színház korábbi három igazgatója által megfogalmazott kritikák hatására rendelte el a szaktárca. Ezen kritikák szerint Rãdescu nem használta fel a szaktárcától elõadásokra érkezõ alapokat, a múlt évadban a Liviu Rebreanu társulat csupán egy produkciót mutatott be, emellett feszült hangulatot generált a színházban.
Rãdescu távozása után Csapó György kézdivásárhelyi színmûvész személyében (aki sok évig Magyarországon élt, mielõtt hazatelepedett volna, hogy a kézdi színházat vezesse) negyven éve elõször került magyar igazgató a színház élére. Azonban az igazgató és a Tompa Miklós társulat mégsem értették meg egymást. Noha tisztségét csupán ideiglenesen töltötte be, Csapó mégis úgy döntött, hogy nagytakarítást végez a színház többi vezetõi funkcióját ellátók körében: meneszteni szándékozott a színház gazdasági vezetõi tisztségét betöltõ Kárp Györgyöt, illetve a Liviu Rebreanu és a Tompa Miklós társulatok vezetõit, Nicolae Cristachet és Kövesdy Istvánt.
Döntését arra a jelentésre hivatkozva hozta meg, amelyet kinevezése elõtt készített a mûvelõdési tárca. Kárp György azonban azt nyilatkozta, hogy a dokumentumban egyik, Csapó által menesztésre javasolt személyt sem marasztalták el.
Csapó vezetési módszerei miatt a kezdeti lelkesedést tömeges elégedetlenség váltotta fel. Az igazgató népszerûsége egyre csökkent, eladdig, hogy február derekán a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címû produkció kapcsán végül kiborult a bili.
A Tompa Miklós társulat mûvészeti tanácsának tagjai - Balázs �?va, László Csaba, Szélyes Ferenc, Csép Zoltán és B.Fülöp Erzsébet - egy tíz pontban összefoglalt dokumentumban fogalmazták meg sérelmeiket, a panaszlevelet pedig a próbatáblára függesztették ki. Egyébként a dokumentum tartalmával, amelyet nem a nyilvánosságnak szántak, de kiszivárgott a sajtónak, a társulat zöme egyetértett. Az állásfoglalásban azt nehezményezték az aláírók, hogy a Képzelt riport... címû produkció az évad közepén, a társulat mûvészeti vezetésének teljes mellõzésével került mûsorra. Sem Kövesdy Istvánt, sem a testületet nem avatta be terveibe az igazgató, így a társulat mellõzve érezte magát az egyoldalú és önkényes döntés miatt. Az aláírók továbbá attól tartottak, hogy a soron kívüli produkció nemcsak hogy pénzt von el a többi, betervezett projekttõl, de még a játékrendet is felboríthatja, aminek a bérletes nézõk látják kárát. Továbbá azt nehezményezték, hogy a Déry Tibor kisregénye alapján megírt, és többek között Presser Gábor-szerzeményeket tartalmazó musical rendezõi stábját a Tompa Miklós társulat nem ismeri, a szerepek pedig gyanús körülmények között lettek kiosztva. Ennek eredményeként - eddig példátlan eseményként - több színész visszaadta a szerepét. A társulat színészei számára kiírt casting válogatás, illetve a végeredményként kialakított szereposztás, amely az említett szereplõválogatást tulajdonképpen semmibe vette, olyan elégedetlenséget és káoszt generált a színészek között, amire eddig itt alig volt példa - írják az állásfoglalásban. A társulat elég népes számú, nem egyformán gyakran foglalkoztatott tagokból tevõdik össze. A mindenkori vezetõség felelõssége volna lehetõséget teremteni azok számára is, akik kevesebb szerephez jutnak egy-egy évadban. A Képzelt riport...ilyen törekvéseket nem tükröz.
Miközben Csapó György ideiglenesen kinevezett vezérigazgató többször is bírálta a társulat vezetését a foglalkoztatások hiányosságai miatt, és kijelentette azt is, hogy kevesebb külsõssel kell elõadásokat létrehozni, ez a vállalkozás gyökeresen ellentmond mindezeknek. Ilyen értelemben nem tükrözi a társulatunk érdekeit - szögezik le a dokumentum aláírói. A mûvészeti tanács állásfoglalása és a színészek gesztusa hatására február végén egy rendkívüli ülésre került sor, amelyen Csapó és a testület közös megegyezésre jutottak, mely szerint a musicalt az évad végén, vagy a következõ évad elején tûzik mûsorra. Közben Vlad Rãdescu az igazgatói tisztsége visszaszerzése érdekében benyújtott keresetének helyet adott a Bukaresti Táblabíróság. A döntés arra kötelezte a szaktárcát, hogy haladéktalanul helyezze vissza igazgatói tisztségébe a korábban menesztett igazgatót: ez meg is történt. Csapó pedig kijelentette, a versenyvizsga kiírásakor nem pályázza meg az igazgatói állást.
�?rtesülések szerint a magyar társulat jobban örülne, ha román igazgató venné át a színház vezetését, hiszen egy magyar igazgató hátráltatná a színészek magánvállalkozásait. Például a színház tagjaiból álló Gruppen Hecc kabarétársulat évente több tucat elõadást tart. A tagok közzé tartozik Kárp György gazdasági igazgató is. Állítások szerint a Gruppen Heccnek prioritása van a színház mûsorával szemben.
Az ugyancsak a színház mûvészeibõl álló, és azzal közösen olyan elõadásokat, mint a 20/20 és a Stop the Tempo színpadra vivõ Yorick stúdiót Sebestyén Aba vezeti. A nyáron mûködõ, és többek között a Tompa Miklós társulat elõadásait Mikházára vivõ Csûrszínház Szélyes Ferenc magánvállalkozása. A Lullaby Egyesületet szintén a Tompa Miklós társulat egyik tagja, �?rdög Miklós Levente vezeti.
Transindex.ro

2012. december 15.

Egy nemzedék három felvonásban
– ez a címe annak az igen érdekes interjúkötetnek, amelyet szerda délután mutattak be az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház új, Nyomda utcai székházának nagytermében. Az igen jó hangulatú, humorban gazdag esten az alaszkai időjárás ellenére is számottevő közönség tette tiszteletét, őket a kötet méltatója, Kovács Levente, a gondozást felvállaló Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula és természetesen a szerző, Székely Szabó Zoltán fogadta. Utóbbi Marosvásárhelyen, a színművészeti egyetemen végzett, évekig Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön volt színész, majd a diktatúrában külföldre vándorolt. Bécsben él, az ottani magyar kultúra tevékeny ápolója.
A résztvevőket Kovács Levente üdvözölte, mint mondta, világrekord, hogy ebben a katasztrofális időben, a világvége előtt kilenc nappal, a Gutenberg- galaxis alkonyán ennyien eljöttek. Harminc színészt igen nehéz egy "színpadra" összezsúfolni, Székely Szabó Zoltánnak ez sikerült. H. Szabó Gyula hozzátette: a kötetben fellelhető 29 beszélgetés során 30 színművésszel készített interjút a szerző, három sorozatban. Az első a '70-es évek végén, '80-as évek elején, a második a '90-es évek közepén – itt már pályaelhagyók is vannak –, míg a harmadik 2011-ben készült, ugyanazon interjúalanyokkal. Minden beszélgetés jelen idejű, a kötet rendkívül érdekes, a nagy többség mögött gazdag, hiteles és őszinte életpálya áll. Ami közös bennük: szinte mindegyikük szívesen emlékszik vissza a marosvásárhelyi színművészetin eltöltött évekre.
Kovács Levente elárulta – a kötet kapcsán statisztikát készített, amely szerint a könyv 12-13 év végzősét öleli fel a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Ezekben az években 92 hallgató végzett a vásárhelyi színin, közülük harmincan szerepelnek a kötetben. A 92 színművész közül 40 elhagyta az országot, 13-an elhaláloztak. A harmincból heten kerültek tanári pályára, hárman doktoráltak, öten a könyvkiadás közelében is tevékenykednek. 77 százalékuk még mindig pályán van, különböző társulatok tagjai.
– Nem mondhatjuk róluk, hogy elveszett nemzedék. Értékes, jelen lévő generációja a hazai színházi kultúrának. Igen nehéz időkben, nyomorúságos körülmények között végeztek, és ahogy azt közülük Balázs Éva megfogalmazta: az akkor hat színházból álló erdélyi magyar színházi intézményrendszer megőrzését sorsfeladatuknak tekintették. A szegénység és a letiltások sorozata jellemezte életüket, de bátorságukat megőrizték. Szélyes Ferenc például '89-ben adta vissza párttagsági könyvét Szatmáron. Ez igen merész tett volt, ő az interjú során meg sem említi... Számomra különösen fontos, hogy a megszólaltatottak szinte mindegyikével tanár-diák viszonyba kerültem. A könyvet pedig igen fontosnak tartom: részben színháztörténet, de megtalálható benne egy értékelhető és kvantifikálható szociológiai hozadék is, ugyanakkor emberismeretből, pszichológiából is jeleskedik – nagyon sokat tudunk meg belőle a színész természetéről. Székely Szabó Zoltán kérdései szellemesek, célratörőek, a szerző riporterként is megállja a helyét. Groteszk iránti érzéke, fanyar humora sokáig hiányzott a sepsiszentgyörgyi társulatból. A könyvet bárkinek tudom ajánlani, hiszen egy olyan harc szolgálatában áll, amely a művészet örökkévalóságáért folyik, egy olyan művészetért, amelyet folyamatosan eltemetnek, de amelynek a válság az éltetőereje. Bármilyen kultúra romjai alól mindig előtáncolt a színész, és továbbvitte azt. Hiszen aki a múltat megtagadja, annak a jelene sivár, a jövője pedig értéktelen – mondta a méltató, majd a sztorikban, történetekben gazdag est végén a szerző köszönte meg mindenki hozzájárulását, részvételét és árulta el: ő nem elment, hanem nem jött vissza.
– A szabadságban kezdtem el igazán félni a visszajöveteltől. Cserbenhagytam az erdélyi színjátszást, mert – ahogy Faludynak írták a barátai – nem akartam olyan szobába visszajönni, amelynek ajtaján belül nincs kilincs. De '92 óta rendszeresen hívok meg Bécsbe határon túli magyar társulatokat, eddig körülbelül 70 alkalommal. Az Európa Klub vezetőségi tagja vagyok, az itt elhangzó évi 19-20 előadást könyv formában mindig kiadjuk. És most már elárulhatom: a Széllyes Sándor hagyatékát feldolgozó kézirat elkészült, fellelhető benne rigmusainak sorozata, interjúk, beszámolók egyaránt. Remélem, hamarosan Marosvásárhelyen is bemutathatjuk.
K. N. B.
Népújság (Marosvásárhely)

2013. április 27.

Összeállt a Csűrszínház idei évadjának programja
Színes, gazdag kínálat
Kedden a szervezők sajtótájékoztatón mutatták be a Csűrszínház 2013-as évadjának programját, amely az előző évhez hasonlóan igen gazdag művelődési kínálattal várja az érdeklődőket. A programot a szervezésben résztvevők: Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, Vajda György programkoordinátor, Kiss Zsuzsa, a Backamadarasért Egyesület képviselője, Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója, Incze Tünde, az együttes szervezője, Török Viola és Kovács Levente rendezők, valamint Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum kutatója ismertették.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke elmondta: az előző évhez viszonyítva szellősebbé szerették volna tenni a programot, de ez nem sikerült, hiszen a partnereknek köszönhetően az idén is minden igénynek, elvárásnak megfelelő műsor állt össze, amelyre remélik, hogy nemcsak a Nyárádmentéről, hanem a megyéből is lesznek érdeklődők.
Hagyományteremtő rendezvénnyel május 25-én nyílik az évad. Erről Kiss Zsuzsa, a backamadarasi önkormányzat művelődési referense beszélt. A szervezők szándéka, hogy évente egy-két nyárádmenti község mutatkozzon be a Csűrszínházban, saját kulturális kínálattal. Az első község Backamadaras. 14 órától kezdődő programjukból nem hiányzik a néptáncműsor, a terménykiállítás, a hagyományos népi vásár, a gasztronómiai bemutató, de lesz fotókiállítás és filmvetítés is a településről.
Június elsején, a gyereknap alkalmából Nyárádremete tánccsoportjai mutatják be műsorukat. Különleges élményre hívja majd az érdeklődőket a marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület június 9-én, amikor a június 1-jén bemutatandó Dés László–Nemes István: Valahol Európában című musicalt viszik ki Mikházára, teljesen új koncepcióban, Korpos András rendezésében. Az idei Csűrszínházi Napok június 28-án kezdődnek. Felavatják a közel 5.000 kötetes könyvtárat, korábban a Csűrszínházi Egyesület kezdeményezésére a könyvgyűjtést a Népújság is felkarolta. A Napok fénypontja a Széllyes Sándor-népdalvetélkedő döntője lesz, amelynek előválogatója alapján nyolc megyei kistérségből jelölik ki a bejutottakat két korcsoportbeli kategóriában. A döntő műsorban az Erdélyi TV közreműködésével a kistérségekről készített rövid filmeket is bemutatják. A rendezők szándéka, hogy a népdalvetélkedőn kívül a döntő lehetőséget teremtsen a kistérségek idegenforgalmi ismertetésére is. Ezt a rendezvényt jövőre is meghirdetik.
Az idén is lesz saját produkció a Csűrszínházban: a Vim Spectrum színház Török Viola rendezésében Móricz Zsigmond Boszorkány című darabját mutatja be. A sajtótájékoztatón a rendező kifejtette, ősbemutató lesz, hiszen a darabot eddig alig játszották. Érdekes kérdést, a hitvilágot, a nonkonformizmust taglalja a darab, amely Bethlen Gábor és Báthory Anna különös viszonyát mutatja be.
Augusztus 3-án egy egészen különleges programmal rukkol elő a Csűrszínház. A Maros Megyei Múzeummal közösen római fesztivál lesz. Ennek a hátterét az a nagyméretű régészeti ásatás adja, amelyben több hazai, magyarországi és németországi egyetem részvételével 70 külföldi diák is részt vesz, hogy feltárják a mikházi római castrum és a hozzá tartozó település (vicus) maradványait. A római napon lesz gladiátorbemutató, rabszolgavásár, temetés, divatbemutató, gyerekprogram, filmmaraton, kézművesműhely. Mi több, aki teheti, a helyszínen ókori római öltözetben jelenhet meg. A műsort röviden Pánczél Szilamér, a múzeum római kort tanulmányozó kutatója, a program koordinátora ismertette, aki elmondta, ha sikeres lesz a kezdeményezés, évente szeretnének hasonlót szervezni.
Ugyancsak Mikháza ad teret a már marosvásárhelyi kultúrtörténeti kuriózumnak számító Majomcsoportnak, amelyet 1963-ban egyetemista színjátszókörként hozott létre Kovács Levente rendező, s amelyet 1989-ig sikerült működtetni úgy, hogy a színjátszáson túl ez a társulat értelmiségiek, ellenzékiek valóságos fórumává vált. Orvosok, színészek, mérnökök, politikusok és sokan mások jönnek majd haza külföldről és gyűlnek össze augusztus 23-án Mikházán, ahol az 50 éves találkozót követően este 8 órától nyilvános műsor is lesz, és fellép a színjátszó kör hajdani zenekara is, de lesz meglepetés is bőven – árulta el az érdeklődőknek Kovács Levente.
A programban szerepel még Népújság író-olvasó találkozó – vázolta fel a terveket Vajda György. Úgy szeretnék megszervezni, hogy a nyárádmenti oktatási intézmények hozzájárulásával diákoknak szóló ismeretterjesztő vetélkedő is megelőzze. A találkozót a dicsőszentmártoni Kökényes fellépése is színesíti majd.
Az idéntől újra felelevenedik a hagyományos szüreti bál, s az idei évadot – mintegy összefoglalóként, az RMGE és a kistérségi társulás hathatós hozzájárulásával – egy nyárád- menti termény- és gasztronómiai kiállítás és vásár zárja majd, amelyet minden évben megismételnének.
Mindezek mellett nyáron táborokat is szerveznek. Az elképzelés szerint design- és divat-, fotó-, alkotó- és tánctáborok helyszíne lesz Mikháza. Az előző évekhez hasonlóan, akinek nincs más lehetősége, a Bálinttrans járataival utazhat a helyszínre, s a szervezők azt is remélik, hogy a Szovátán nyaralóknak is sikerül eljutniuk a Csűrszínházba. A részletes programokat a rendezvényeket megelőzően ismertetik majd a szervezők.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

2013. május 2.

Három vendégjáték érkezik májusban Marosvásárhelyre
Kézdivásárhelyi, nagyváradi és nyíregyházi vendégjátékokat láthatnak májusban a marosvásárhelyi színházkedvelők. Ez alkalomból egész hónapban hétfőnként is nyitva tart a Színház jegypénztára (12.00 és 15.00 óra között). Változatlan a Kultúrpalota jegyirodájának órarendje, és valamennyi vendégjátékra jegy váltható online is, a www.biletmaster.ro honlapon.
BUGRISOK – a kézdivásárhelyi Városi Színház bérletes vendégelőadása
Május 7-én, kedden és 8-án, szerdán 19.00 órakor a Nemzeti Színház nagyszínpadán lép fel a kézdivásárhelyi Város Színház Carlo Goldoni Bugrisok című komédiájával. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mesteri szakán színész- és rendezőként diplomázott Balogh Attila által színre vitt produkciót május 7-én az Aranka György diákbéreltesek, május 8-án pedig a Bolyai János diákbérletek tulajdonosai tekinthetik meg. A fennmaradó helyekre jegy váltható.
Május 2-án és 3-án a Kultúrpalota jegyirodája – a megszokott órarend szerint – 12.00 és 17.30 között tart nyitva. Ugyanakkor május 6-án, hétfőn is lehet jegyet váltani a kézdivásárhelyi vendégjátékra a színházi jegypénztárban, amely 12.00 és 15.00 óra között tart nyitva. Online jegyvásárlás: www.biletmaster.ro
A NAGY ROMULUS – nagyváradi vendégjáték Szélyes Ferenc főszereplésével
Szélyes Ferenc, a Tompa Miklós Társulat színészének címszereplésével május 14-én, kedden 19.00 órától tekinthető meg a Nagyteremben Friedrich Dürrenmatt tragikomédiája, A Nagy Romulus. Szabó K. István rendezését a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának előadásában, a Tompa Miklós Társulat meghívására láthatják a marosvásárhelyi színházkedvelők. Jegyek már válthatók online, a www.biletmaster.ro honlapon, valamint a színházi jegypénztárban és a Kultúrpalota jegyirodájában.
NYÍREGYHÁZI VENDÉGJÁTÉK: május 29-én komédia a Nagyteremben
Csokonai Vitéz Mihály egyik legsikeresebb vígjátékával lép fel Marosvásárhelyen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Társulata. A Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója, Keresztes Attila által rendezett Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című magyarországi produkció május 29-én, szerdán 19.00 órakor tekinthető meg a Nemzeti Színház nagyszínpadán.
A vendégjátékra jegyek már válthatók online, a www.biletmaster.ro honlapon, valamint a színházi jegypénztárban és a Kultúrpalota jegyirodájában.
Maszol.ro

2013. május 15.

Keserédes a hatvanadik Széllyes Ferencnél
Betöltötte hatvanadik születésnapját hétfőn Szélyes Ferenc színművész, aki immár negyven éve koptatja az erdélyi színpadok deszkáit. A marosvásárhelyi színművészt kedden egy nagyváradi előadással ünneplik a Nemzetiben. A vele készült beszélgetésünkből kiderült, keserédes a születésnap Szélyes számára, negyven év után az utóbbi időben hanyagolják a Marosvásárhelyi Nemzetiben.
Szélyes Ferenc– Hogyan ünnepelte a kerek évfordulót?
– Hétfőn volt a születésnapom, de egy kicsit visszakapcsoltunk az ünneplésben, mivel keddre tették az ünnepi műsoromat, s kellett tartalékolni az erőt. Hétfőn Parászka Miklós, Fülböp Zoltán meg Szabó Zoltán kollégáim látogattak meg és köszöntöttek fel, poharazgattunk egyet. Tulajdonképpen keddre terveztük a bulit, a nagyváradi előadással, fotókiállítással, meg valami meglepetést is tartogatnak számomra a kollégák. Tudom, mert az egyik társulati gyűlésről engem hazaküldtek, mondván, hogy engem fognak tárgyalni. Nem szivárgott ki semmi, ezek szerint most az egyszer megdőlt az az elmélet, hogy a színészek pletykásak.
– Hogy jött össze ez az ünnepi előadás a nagyváradi színházzal?
– Ennek az a rövid története, hogy a múlt évben felhívott Szabó K. István, a Szigligeti Társulat főrendezője, s megkérdezte, nem lenne-e kedvem eljátszani a Nagy Romulus szerepét. Mondom, nekem lenne, kéreztessen el a színházamtól, ott úgysem játszom semmit. Aztán másfél hónapot próbáltunk, majd bemutattuk, játszottuk.
– Milyen volt a munka? Megvolt az ünnepi hangulat?
– Nem, mert amikor én elkezdtem, akkor szó sem volt arról, hogy engem Vásárhelyen esetleg ezzel fognak ünnepelni. Ez meghívás volt, amelynek mint színész próbáltam eleget tenni. Nagyszerűen éreztem magam amúgy ott, annyira természetesen, barátilag, kollegiálisan fogadtak. Mert ugye ilyenkor mindig fennáll a veszély, hogy a társulat felteszi a kérdést: miért kellett vendégszínészt hívni, miért nem került ki közülünk a főszereplő. Na hát ebben az esetben, ha fel is merült, nagyon ügyesen titkolták. Nagyon jó hangulat alakult ki.
– Tényleg nem játszik semmit most a vásárhelyi színházban?
– Semmit az ég egy adta világon. Két és fél, lassan három éve.
– De miért?
– Ezt a vezetőségtől kellene megkérdezni. A legjobban én vagyok meglepődve. Már több mint negyven éve dolgozom, s ez alatt az idő alatt nem volt olyan időszakom, hogy három évig egy szerepet se kapjak. Sőt, mindig az volt a bajom, hogy túl sokat játszom, egyik szerepből estem a másikba. Ez egy idő után el is fárasztott. Kell egy kis pihenés, de ez már sok. Egy színész, ha egy évig nem játszik, akkor már érzi, hogy baj van. Ha két évig nem játszik, már kezd nagyon ideges lenni, s a harmadik év már rettenetes. Na engem a harmadik évben megmentett a váradi meghívás, a másik kettőt meg átvészeltem, mert ott van a Csűrszínház. Az leköt, lefoglal. A négy hónapos műsort összeállítani bőven elég egy embernek.
– Ilyen időszakban, hogy néz ki egy színész mindennapja? Nem kell bemenni se?
– Nem kell bemenni, nem kell kondikát aláírni, és a fizetést ugyanúgy megkapja az ember. Esetleg lelkiismeret-furdalásod van, hogy a többiek dolgoznak, s te nem, s kapod a fizetésed. De ezen belül nagyon rossz érzés, nagyon ki tudja az embert készíteni. Remélem befejeződik, Keresztes Attila művészeti igazgató már jelezte, hogy a jövő évadban számít rám.
– Úgy tudom, hogy valamelyik magyarországi színház magához akarta csábítani...
– Igen, a soproni színházról van szó, már három éve folyik ezt a csábítgatás, társulati tagnak szeretnének. De sok szempontból nem vonz engem, egyrészt messze van, másrészt idegen környezet. Egy szerepre elmennék, de aztán jönnék haza. Ott mások a szabályok, szokások, más a hangulat. Én az itteni hangulatot szeretem, ez az én közönségem...
– Mindig is színész akart lenni?
– Nem, eleinte orvosira készültem, aztán rájöttem, hogy mégsem szeretem. Tizenegyedikben váltottam, elkezdtem tudatosan készülni a színészi pályára. Nálunk van is a családban színész, egy temesvári nagybátyám például, aki Magyarországon színész. Az énekes Széllyes Ferenc, aki meghalt már, édesapám testvére volt. Ezzel a két emberrel minden nyaramat együtt töltöttem Mikházán, s előbb-utóbb elkapott a varázsa a színpadnak. A nagyszüleim Mikházán amatőr színjátszók voltak. Aztán középiskola után rögtön felvételiztem, fel is vettek 72-ben, Szatmárnémetibe kerültem, ott 16 évet dolgoztam, 91-ben jöttem haza Vásárhelyre, azóta itt vagyok. Kikerekedik ebből a negyven év, abban benne van a főiskola is, amit én mindenképp beleszámítok, mert a főiskolás éveket a négy legnehezebb évemnek tartom. Bekerültem egy olyan közegbe, amire nagyon vártam, mégis kicsit pofára estem, mert nem ment minden úgy, ahogy én elképzeltem. Amikor a tanárok azt mondták, hogy menjek fel a színpadra, s egyik saroktól menjek át a másikig, majdnem hasra estem. Meg kellett szokni, na.
– Van szerepálma, amit még szívesen eljátszana?
– Annyi van, hogy rengeteg. Nem is érdemes felsorolni őket. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom. Hiába vannak szerepálmaid, a kutya nem veszi figyelembe. Nálunk például most az idős szerepeket is fiatalokkal játsszák. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Csak egy dologban reménykedhetem: hátha majd öt év múlva jön egy olyan rendező, aki fordítva fog gondolkodni, s lehet, akkor majd a Rómeó és Júliában én játszom Rómeót. Mert az lesz a koncepció. Vagy a Jancsi és Juliskában én leszek Jancsi, megtörténhet ez is.
Szász Cs. Emese
szekelyhon.ro

2013. május 20.

Egy színésznemzedék három korszaka
Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban című kötetét mutatták be a szerző jelenlétében pénteken délután a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában.
Székely Szabó Zoltán a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, majd 1987-ben Ausztriába emigrált, jelenleg Bécsben él. A szerző harminc erdélyi magyar színművésszel, színházi alkotóval készített egyenként három interjút három különböző történelmi korszakban, ezért is lett a 2012-ben kiadott könyv címe:. Az Egy nemzedék három felvonásban. A nagyváradi könyvbemutatón Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar színtársulat nyugalmazott irodalmi titkára méltatta a könyvet. A méltató kiemelte azt, hogy bár a színház elsődleges szerepe az, hogy előadásokat mutasson be a közönségnek, de gyakran ami a kulisszák mögött történik, az izgalmasabb, mint egy előadás. Nagy Béla esszéisztikus méltatásában kitért arra, hogy a kötetben szereplő színészgenerációt talán áldozati nemzedéknek lehet tekinteni, hiszen az interjúkból legtöbb esetben nehézségekkel teli, viszontagságos életpályák rajzolódnak ki. A könyv erényei közé sorolta Nagya Béla azt, hogy a különálló részek hatalmas totálképpé állnak össze, és a szerző erényeként emelte ki azt, hogy könyvét a színészekével együtt dobogó szívvel írta meg, ugyanakkor sikerült neki vallomásra bírnia az általában magukba zárkózó interjúalanyokat is. A kötet struktúrája is rendkívül érdekes. Az első interjúsorozat a 80-as évek legelején készült, az akkor még kezdőnek számító művészekkel, a második interjúsorozatot nem sokkal a rendszerváltás után készítette el Székely Szabó Zoltán, a harmadik beszélgetéssorozatot pedig mintegy tizenöt évvel a második interjúkör után rögzítette a szerző. Mint Nagy Béla fogalmazott, megrázó mélységű vallomások olvashatók a most ötven-hatvan éves erdélyi Magyar színészgenerációról. A váradi olvasók számára további érdekességet jelent az, hogy a harminc interjúalany közül három váradi színész, név szerint Fábián Enikő, Ács Tibor és Hajdu Géza. Összegzésképpen Nagy Béla elmondta, hogy a harminc interjúalany közül hárman időközben elhunytak, kilencen emigráltak, és nyolc színész elhagyta a színészi pályát.
Nehéz sorsok
A méltatás után maga a szerző vette át a szót, felelevenítve emigrálásának okait és körülményeit, majd a könyv megszületéséről beszélt. Elárulta, hogy a kötet befejezésére és kiadására az a Szélyes Ferenc színművész ösztönözte, aki nemrég mutatkozott be Nagyváradon a Nagy Romulus című előadás főszerepében. A szerző elmondta, hogy az interjúalanyok kiválasztásában nem volt szempont az, hogy ki a barátja, és ki nem az, mint mondta, kezdő színészként készítette el az első interjúsorozatot a 80-as évek elején azzal a céllal, hogy a fiatal, kezdő színészek gondolatait, problémáit, nehézségeit is megismerjék az olvasók. Hozzátette, hogy azokban az interjúkban kerülte a politikai témákat, így a beszélgetések gyakorlatilag cenzúrázatlanul jelentek meg az Ifjú Munkás című folyóiratban. Megtudtuk, hogy a második és a harmadik interjúsorozat elkészítésében a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy felkutassa az időközben sokfelé kirajzó színészeket. Ehhez kapcsolódva a színészek életpályájáról beszélt Székely Szabó Zoltán, elmondva, hogy az emigrálók közül többen a pálya elhagyására kényszerültek, és vannak akik mostoha körülmények között élnek ma is. Székely Szabó Zoltán saját sorsáról is beszélt a kis számú de érdeklődő közönségnek, tudatva azt, hogy Bécsben taxisofőrként dolgozik, emellett évente négy magyar nyelvű előadást hív meg Ausztriába, ugyanakkor a soproni színház megalapításában is részt vett. A könyvbemutatón ezt követően a hozzászólások következtek, majd dedikációval zárult a rendezvény.
Pap István
erdon.ro

2013. június 18.

A Csűrszínház mint jövőbe mutató törekvés
Szombaton a Csíki Játékszín az idei évad első csűrszínházi színházi produkcióját, Gádor Béla–Tasnádi István Othello Gyulaházán című zenés vígjátékát hozta el Mikházára. A csíkszeredaiak nem először lépnek fel ezen a színpadon, tavaly Móricz Zsigmond Búzakalász című színművével szerepeltek. Mindkét darab rendezője, a társulat alapító igazgatója Parászka Miklós, akivel az előadást megelőzően a helyszínről, színházművészetről beszélgettünk.
– Miért jönnek vissza szívesen a Csűrszínházba, miért más itt fellépni, mint egy kőszínházban?
– Nagyon sokra tartom, hogy egy kulturális jelenség mögött egy szervesen beágyazódó folyamat van. Az, hogy egy kis faluban megjelenik a színház, a nagy kulturális központok szempontjából abszurdumnak tűnik, de valójában ez az igazán jövőbe mutató törekvés. Akkor őrizhetjük meg nézőinket, ha kis közösségek találnak rá a színházra. Hiszek a kultúra demokratizmusában, abban, hogy a színház nem az elitek kiváltságos privilégiuma vagy saját játékszere, hanem ugyanolyan mértékben bárki örömére megszülethet egy színházi produkció, és bárhol kifejleszthető a színházi élet. S erre jó példa a Csűrszínház. Rendkívül tetszik az a mikházi jelenség, amit Szélyes Ferenc színművész Csűrszínházi Egyesületén keresztül képvisel, a hagyományokra épülő makacssága és az újba, a jövőbe való kapaszkodása. Bármilyen téren az a legértékesebb, ha valami létrejön, épül és szervesen beépül egy közösség életébe. Ennek megtartó, jövőbe mutató ereje van. Ezért és a régi ismeretségünk alapján rendszeres visszatérő vendégei vagyunk a Csűrszínháznak.
– A tapasztalat azt igazolja, hogy a csűrszínházi nézőknek több mint fele marosvásárhelyi, aztán a környékbeliek, de kevesen jönnek el a faluból. Ön szerint miért nem érzi kellőképpen magáénak a falu a létesítményt?
– Ez egy hosszú folyamat, amelyhez lehet, hogy nem elég egy évtized. Ez a kérdés színházalapítóként is nagyon sokat foglalkoztat. A kulcsszó talán az igény felkeltése lehet, ami nem magától születik, hanem gerjeszteni kell. A Csíki Játékszín rendszeresen jár vidékre. Azt tapasztaljuk, hogy ahova visszatérünk, ott évről évre valami új történik. Akár úgy is, hogy a mi jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy egy olyan helyi döntés szülessen, ami előrelendíti a művelődési életet. Erre a legjobb példa Gyergyóremete, ahol másfél évtizede rendszeresen fellépünk, s emiatt az önkormányzat úgy döntött, hogy felújítja a művelődési otthont, amelyet színvonalas, korszerű "színházzá" alakítottak. Nyilván ez nemcsak a mi hasznunkra válhat, hanem a közösséget is ösztönözheti arra, hogy színtársulat alakuljon, színvonalas előadásoknak legyen helyszíne a gyergyóremetei kultúrház. S ha már van ahova, akkor az emberek a munka után átöltöznek, színházba mennek, és kialakul az a reflexszerű rítus, a színházba járási szokás, ami kineveli az értő közönséget. Ezzel kapcsolatosan megemlíteném egy másik kezdeményezésünket: a hónap elején Csíkszeredában megszerveztük az első gyerek- és ifjúsági fesztivált Lurkó színház néven. Ennek az a célja, hogy új formában ágyazódjon be a kulturális kínálatba a rendezvényünk. A gyerekszínházba például nem iskola által szervezett bérletrendszerben, hanem családoknak felkínált belépést biztosítunk, így lehetőséget teremtünk arra, hogy zsenge gyerekkorban kialakuljon a színházba járás szokása. A családi látogatások elősegíthetik a belső kohéziót, a generációk közötti párbeszédet, az élmény közös feldolgozásával. S ez nemcsak a színháznak jó, hanem pozitív erővel hat a társadalomra is. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a folyamat is hosszú távú, de eredményes lesz. Ilyen a csűrszínházi jelenség is. A színházba járás igényének a felkeltése mellett Mikháza a Csűrszínház által egy csomópont, találkozási hely, ahova eljönnek Marosvásárhelyről, a Nyárádmentéről. Igazi kulturális, turisztikai, idegenforgalmi helyszín lett, aminek természetesen csak akkor van igazán értelme, ha a falu lakosságát, a községet is meg tudja érinteni. Ez viszont komplexebb folyamat, hiszen függ a műsorpolitikától, a személyes kapcsolatoktól, a szervezési készségtől, az odafigyeléstől, amihez rengeteg türelem és kitartás kell.
– Ebben a hosszú távú folyamatban a műsorpolitikát is említette. Mennyire kell egy színház műsorpolitikáját igazítani a kor elvárásaihoz, ki az, aki meghatározza az igényt: a közönség vagy a színházi szakemberek?
– A színháznak három alapvető funkciója van: egy létfilozófiai, egy rekreatív- szórakoztató és a társasági életet alakító. Mi, általában szakbarbárok, színháziak az utóbbi kettőt el szoktuk felejteni. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a színház a társasági élet alakítója. S ezért is kezdeményeztük a Lurkó fesztivált. A színházba járással a nézők, együtt, közösen alakítanak ki szokásokat, megosztják az élményt, élményeket, találkoznak, s ebben az atomizáló társadalomban igencsak szükségünk van az ilyen találkozási helyekre. Ugyanakkor ott van a szórakoztató jelleg is. A mai élet kihívásaiba belefáradt ember vágyik arra, hogy újraépítse önmagát, hogy szórakozzon, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez a funkció néha szitokszóvá minősül a szakmai berkekben, amit óriási butaságnak tartok, mert az elitista színházelméletet vallók közül sokan vannak olyanok, akik az esztétikai élmény létfilozófiai élményét helyezik előtérbe. Tulajdonképpen ezek a kategóriák átjárhatók, hatnak egymásra, együtt érvényesek, és e három szemlélet kiegyenlített érvényesítése, gyakorlása alapozhat meg egy korszerű, a közönség elvárásainak is megfelelő színházat. Az átjárhatóság persze nem azt jelenti, hogy e külön polcokra helyezzük a jól elkülöníthető darabokat. A legizgalmasabb szakmai, formai kihívást az jelenti, hogy olyan élményszerűvé kell tennünk egy-egy színpadi produkciót, amiben mindhárom funkció érvényesül, de a hatásrendszere megérinti a primér közönséget is. S erre a "kísérletre" alkalmas színtér a Csűrszínház is, ahova azért is érdemes eljönni, mert nem a megszokott kőszínházi körülmények között, és igen heterogén közönség előtt lehet kipróbálni egy-egy darab iránti befogadókészséget. És ott van még a Csűrszínház társadalmi- kohéziós szerepe is, aminek igen nagy jelentősége, hatása van, és kell legyen a környékre.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

2013. szeptember 5.

Újra beindul a színészképzés Nagyváradon
Októberben indul a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb programja, a Szigligeti Tanoda, amelyre szeptember 9-től lehet jelentkezni. A színitanoda részleteiről a két alapítótaggal id. Kovács Levente rendezővel és Hajdú Géza színművésszel beszélgettünk.
A Szigligeti Tanoda (SZITA) ötletéről Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója beszélt. „Az első évaddal kezdődően a Szigligeti Színház beindította a ma már sikeresnek mondható iskolaprogramot, közvetlenül ezután pedig egy önkéntesi programot is. Gyakori vendégünk, id. Kovács Levente tanár úr ezt látva felvetette az ötletet, hogy indítsunk el egy amatőr színészképzést Váradon. Az ötletet nagyon jónak tartom, és nem véletlenül bízom a sikerében, hiszen Várad színházi történelmében nem ismeretlenek az ilyen jellegű színitanodák. Például Hajdú Géza színművész, aki a tanodát működtető Szigligeti Tanoda Egyesület egyik alapítója, annak idején a Kortárs Színpad munkálatait is irányította. Remélem, hogy ennek a szellemiségét valamilyen formában sikerül még az alapoktól beépíteni a tanodába”. A tanoda ötletét felvető id. Kovács Levente hozzáfűzte, hogy „már 1996-ban egyszeri alkalommal indítottunk egy kétéves képzést, ebből öt színészt is nyertünk. Váradon van a fiatalságban egy színház iránti érdeklődés, amit a Színház az iskolában, iskola a színházban program nagyon felerősített. Ezen kívül azt is el kell mondani, hogy a tanodának már sokkal régebbről is van hagyománya, hiszen a 20-as 30-as években is működött tanoda, és innen kerültek ki ismert színészek, ha jól tudom Dajka Margit is. Továbbá Kabos Gyulának is volt Váradon ilyen irányú kezdeményezése.”
Várják a jelentkezőket
Id. Kovács Levente továbbá aláhúzta, hogy a tanoda nagyon jó előszobája lehet a művészeti egyetemekre való felvételinek, a művészpálya kialakulásának, de olyan színházbarátokat, színházkedvelőket, jövőbeni közönségeket tudnak kinevelni, akik gerjesztik a színház iránti érdeklődést a maguk köreiben, így a tanoda a függöny mindkét oldalára képez embereket. A beszélgetés során konkrét adatokat is megtudtunk a SZITA-ról. Az érdeklődők kortól függetlenül szeptember 9-től kezdődően a hónap végéig jelentkezhetnek a Szigligeti Színháztitkárságán, vagy a 0359/805-000-ás telefonszámon. A jelentkezéskor egy űrlapot kell kitölteni, a felvételi beszélgetést pedig a beiratkozási időszak után tartják meg. A SZITA ünnepélyes megnyitójára október második hetében kerül sor. Eltérően a művészi profilú intézmények vizsgáitól, ez nem egy verseny jellegű felvételi lesz, hanem inkább ismerkedés, amelyen felmérik, hogy a jelentkezők a színészet, a bábművészet vagy inkább a tánc iránt érdeklődnek.
Képzés
Id. Kovács Levente felvetett egy dilemmát is, amit majd a jelentkezők száma fog eldönteni. „Ha lesz elég jelentkező, akkor háromféle osztályt lehetne indítani: egy színész, egy bábművészet és egy mozgásművészet osztályt, ha pedig másképp alakul, akkor egy egységes művészeti osztályt indítunk, melyben lesz színész, báb- és mozgásképzés is. Ez fogja befolyásolni majd a tantervet is”. Hangsúlyozta viszont, hogy a képzés nem produkció orientált lesz, hanem a mesterség alapfogalmainak, a színpad iránti alázat megismerését tűzi ki célul. Hajdú Géza színművész reményét fejezte ki, hogy minél több fiatal fog jelentkezni, hiszen ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy a színházat minél közelebbről megismerjék. Elmondta, hogy a képzés során többek között színjátszást, mozgást, improvizációt, beszédtechnikát, zenei kultúrát tanulnak majd a résztvevők. „Nem az az elsődleges célunk, hogy színészeket neveljünk, hanem színházszerető és színházértő embereket.”- tette hozzá.
Támogatott helyek
Az órákat tartó színészek száma is a jelentkezők számától függ majd. A műhelymunkákvezetésére felkért művészek között van Szabó K. István, Dimény Levente, Szőke Kavinszki András, továbbá meghívott lesz többek között: Kovács Levente, Harsányi Zsolt, Szélyes Ferenc, Anca Bradu, Theodor Cristian Popescu, Baczó Tünde stb. Lesznek állandó tanárok, de a színház meghívott művészei, vendégszínészei és rendezői is tarthatnak 3-4 napos sűrített műhelymunkát, ami színesíti a programot. A SZITA jelentkezői az egyesület költségeihez havi 50 lejjel járulnak hozzá, de lesznek támogatott helyek is. „A jelentkezési lapon lesznek a jelentkező szociális hátterére rákérdező pontok, ami felhatalmazhatja majd az elbíráló bizottságot, hogy évi tíz támogatott helyet biztosítson, ennek költségeit az egyesület pályázati úton kívánja támogatni. A Szigligeti Tanoda Egyesületnek arra is lehetősége van, hogy különböző pályázati forrásokat célozzon meg, és ebből magas szintű képzések költségeit is támogassa. Ebben részesülhetnek majd a tanoda diákjai, de a Szigligeti Színház művészei is”- részletezte Czvikker Katalin.
Szöcske pályázat
Az órákat hétvégente tartanák: péntek délután, szombaton délelőtt és délután, valamint vasárnap délelőtt. Ez a négy alkalom körülbelül 16 órát jelentene. A beszélgetés résztvevői abban is egyet értettek, hogy a jelentkezők száma és opcióinak ismerete után kell meghozni azt a döntést, hogy milyen profilú lesz és hogy hogyan szervezik az órákat. A képzéseket az Ady Endre Elméleti Líceum termeiben, valamint a színház különböző tereiben tartják majd meg. A beszélgetést követően került sor a színház által meghirdetett Szöcske pályázatkiértékelésére, amely alkalmával az önkéntesek által beadott Szöcske kézikönyv pályamunkákat bírálták el. A pályázat eredményhirdetésére szintén októberben, a SZITA megnyitóünnepségén kerül sor.
Nagy Noémi
erdon.ro

2013. november 4.

Új színházi társulat alakult
Az egy főre eső színházak számát tekintve világszinten eddig is előkelő helyen állt Marosvásárhely, mostantól azonban még egy új magántársulat is feltűnik a palettán. A Spectrum Színházat egy gyógyszergyár finanszírozza, s többek közt lelki gyógyszernek is szánja a születendő darabokat.
Huszonegy taggal, ideiglenes helyszínnel és hatalmas lelkesedéssel alakult meg a Spectrum Színház, amely jövő héten mutatja be első előadását A nép ellensége címmel. Az új társulat ötletgazdája, Török Viola rendező, aki nyaranként a Csűrszínházban foglalkozott „színházcsinálással”, s akkor érezte azt is, hogy erre van igény. Így férjével, Török Istvánnal együtt kezdtek dolgozni a Spectrum Színházon. „Hiánypótló színház lesz ez, amelyet kicsit másként akarunk csinálni. A közönségből akarunk kiindulni, s megnézzük, hogy a néptánc és a népzene mennyire összeilleszthető a színházzal, ugyanis ez a két terület az utóbbi időben nagyon eltávolodott egymástól” – mondja Török Viola, aki az új színház rendezője is egyben.
Ifjú színészek szerződtek a Spectrumhoz
A társulathoz szerződött három fiatal művész is: Ritziu Ilka Krisztinának, Faragó Zénónak és Kinda Szilárdnak köszönhetően nem csak vendégszereplőkből él majd a társulat. A Művészeti Egyetem friss végzettje, Ritziu Ilka Krisztina elmondta, bár sokak szerint bátorságra vall, ő nagy örömmel mondott igent a társulat felkérésének, ugyanis nem először dolgozik együtt Török Viola rendezővel, és tudja, szép dolgokat fognak alkotni majd. Az ifjoncok mellett a társulat alapítói közé tartoznak a „nagy öregek” is, már a legelső előadásban is játszik Kovács Levente, Kárp György, Tatai Sándor, valamint szerepet kapott Nagy István is. Kovács Levente rendezőt például évek óta hívják színpadra szerepelni, ő pedig úgy érzi, most jött el az ideje annak, hogy megmutassa, „nemcsak tanítani, hanem csinálni is tudja a színházat”. Kovács Levente hozzáteszi: Marosvásárhely eddig is világszinten előkelő helyen van az egy főre eső színházak számát tekintve, ezentúl azonban még jobb lesz a helyzet. Az alapítók közt találjuk Szélyes Ferencet is, aki büszke arra, hogy a Mikházi Csűrszínházban alakult az új színházi társulat csírája. „Az új színház nem a többi ellenében alakult, és nem is azért, hogy megmutassa, így kell színházat csinálni. Reméljük, kiegészíti azt, amit a többi társulat nyújt, és bízunk benne, meg tudjuk szólítani a fiatalokat, az egyetemistákat is” – fogalmazott Szélyes.
A volt Ifjúsági Mozi lesz a székhely
A társulat tagjai eddig a nyárádszeredai kultúrotthonban próbáltak, többek közt azért is, mert a Bekecs Együttes táncosai is a társulat alapítói közt vannak, valamint a néptáncegyüttes vezetője, Benő Barna is alapítója a Spectrum színháznak. A társulat ideiglenesen a Köteles utcai Stúdió Színházban játssza majd előadását, kibérelték azonban a volt Ifjúsági Mozi épületét, úgyhogy tavasztól saját helyszínen működnek majd. „Az épületet tíz évre kibéreltük, azonban ráfér a felújítás, a tetőből folyik a víz, a székeket ki kell cserélni, fűtés, világítás jelenleg még nincs. A bérleti szerződés értelmében, mindezeket a munkálatokat mi végezzük el” – mondja Török István, a Via Spectrum gyógyszercég tulajdonosa, a Spectrum Színház létrehozója.
A Spectrum elsőként Henrik Ibsen A nép ellensége című darabját mutatja be november 14-én, csütörtökön a Stúdió Színházban, novemberben még kétszer játsszák majd a darabot Vásárhelyen, valamint sepsiszentgyörgyi vendégjátékra is készülnek
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

2014. február 6.

Művészfizetésből nyomorognak
Nehéz a színpadon „megélni” Romániában – állítják egyöntetűen az általunk megkérdezett színészek, bábszínészek, néptáncosok, akik csekélyke állami fizetésből tartják fenn magukat, sok esetben családjukat is. Ez azonban szinte lehetetlen, ezért legtöbben több lábon állnak, vagyis valamiféle mellékállással próbálják pótolni fizetésüket, hogy meglegyen a mindennapi betevő.
A színészek rádióznak, tévéznek, tanítanak vagy a nyári évadszünetben külföldön dolgoznak, hogy a két-három hónap alatt keresett pénzből pótolni tudják az év többi időszakának kiadásait. Nincs ez másként az állami keresetből élő bábszínészek, néptáncosok közt sem, csak míg előbbiek reklámhangként, műsorvezetőként próbálnak plusz keresethez jutni, utóbbiak iskolákban vállalnak néptáncoktatást vagy egy-egy vidéki csoport vezetését.
Éhhalálra ítélve az állam által
Szakmáját tekintve Puskás Győző bábszínész, akit azonban legtöbben a Hahota kabarétársulat színpadáról ismernek. Szerinte nem csak megalázó Romániában a bábszínészek fizetése, de gyakorlatilag éhhalálra vannak ítélve az állam által. „A fizetésem nem titok, 770 lejt kapok kézbe évek óta. Öt évvel ezelőtt 800-at kaptam, még a levágás előtt, aztán »visszaigazította« a fizetésünket az állam, de a levágott összeg százalékát adták vissza” – panaszolja Puskás. Hozzáteszi, náluk az úgynevezett plafon 960 lej, ennyit kapnak azok, akik nyugdíj előtt vannak, s bábszínészként dolgozták le az életüket. „Télen a fizetésem nagy része számlákra megy, 1-2 lej marad meg belőle, abból kéne ételt, ruhát, szappant, tusfürdőt vegyek magamnak. Engem gyakorlatilag az állam éhhalálra ítélt” – összegzi Puskás, aki évek óta – sok más kollégájához hasonlóan – több lábon áll, hogy fenn tudja tartani magát. Téltől márciusig a Hahota kabaréműsoraiból „él” három bábszínésztársával, nyáron pedig Puskás egy utazási iroda munkatársaként vállal mellékállást. Elmondta, ő egyedül él, de így is csak mellékállásokból tudja fenntartani magát, sok kollégája azonban családot kell fenntartson ezekből a fizetésekből.
Kevés fizetés, nagy fluktuáció
Hasonló vagy talán még rosszabb helyzetben vannak a Maros Művészegyüttes táncosai – állítja az együttes igazgatója, Barabási Attila, aki szerint az ország egyik legrosszabbul fizetett szakmája a néptáncművészet. „Egy kezdő néptáncos 636 lejt kap kézhez, márpedig sok fiatal kezdőnk van, ugyanis a néptánc jó kondíciót igényel. Legtöbb táncosunknak érettségije van, de akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és több mint tízéves régiségük van, azok is 900-1100 lej közötti fizetést visznek haza” – osztja meg a Székelyhonnal Barabási Attila. Hozzáteszi: a táncosok mellékállással próbálnak meg több pénzt szerezni, mivel azonban délelőttönként próbálnak, esténként fellépésekre járnak, kevés lehetőségük van erre. „Legtöbben néptáncot oktatnak, vagy valamelyik vidéki tánccsoport vezetését vállalják el, másra nincs idejük” – magyarázza az igazgató. Bevallja, sokan épp az alulfizetettség miatt ott is hagyják a szakmát, nem egyszer hivatkozott erre egy-egy felmondással érkező táncos, aki megunta, hogy szüleinél, azok támogatásából él, és eszébe sem juthat külön költözni, családot alapítani.
Haknikból több pénzt keresni
Nem fényes a helyzetük a színészeknek sem, akik szintén pár száz lejből tengődnek havonta, s valamilyen mellékállás után néznek. Szélyes Ferenc már régi motorosnak számít a szakmában, de emlékszik arra, hogy fiatal színészként sokáig szülei támogatásával tudta fenntartani magát. Úgy véli, ez ma sincs másként. „A kezdő színésznek 7-900 lej a fizetése, mi, az öregek, valamivel többet kapunk, de az sem elég persze. Egy színész legalább két helyen kéne dolgozzon, hogy meg tudjon élni, de azok a színészek, akik négy-öt előadásban szerepelnek, mellékest sem tudnak vállalni” – mutat rá Szélyes. Nem ritka, hogy a színészek rádiók műsorvezetőiként, hírbemondóiként tűnnek fel, vagy épp tanítanak valahol. Mások rendezvények műsorvezetőiként vagy egyéb haknikkal próbálnak pénzt keresni. Szélyes Ferenc maga is évekig a Gruppen-Hecc kabarétársulat tagjaként dolgozott, tavaly vendégszereplő volt, de műsorvezetést is vállal időnként. „Mindenki tudja, hogy nem a pénzért választja a színpadot az ember, de ha így folytatódik ez tovább, halálra van ítélve a szakma” – vélekedik Szélyes.
Szász Cs. Emese |
Székelyhon.ro,

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79