udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
62
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-62
Névmutató:
Zöld Lajos
2005. december 13.
A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./2006. szeptember 15.
Szeptemberi ülésén a Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas nagyváradi képzőművésznek adományozza a 2006. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel nem csupán Jakobovits Miklós festészeti munkásságát jutalmazza, hanem értékmegőrző művészeti írásait, valamint azt a közéleti szerepet, amelyet a nagyváradi Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként, a Barabás Miklós Céh elnökeként, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként végzett. A Kriterion Koszorút 1995-ben alapították, z idén tizenkettedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész és Egyed Ákos történész, egyetemi tanár. /Jakobovits Miklós a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.2007. március 13.
Négyoldalas kis újságocska, szerkesztői Szárhegyi Közlönynek kereszteltek el. Gábor László, Gyergyószárhegy polgármestere közölte benne, hogy havi rendszerességgel kívánja tájékoztatni Szárhegy lakosait a község ügyes-bajos dolgairól. A közlöny januári számában a csatornázás került a figyelem központjába. Magunkról – magunknak rovatcím alatt a szerkesztőknek a székelység múltjának ismertetésére is kiterjed a figyelmük. /Zöld Lajos: Szárhegyi Közlöny avagy kitörni a hatalom elszigeteltségéből. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./2007. június 2.
Vida György /sz. Nagybánya, 1946/ a Román Akadémia Művészettörténeti Intézetének aligazgatója. Édesapja Vida Géza szobrász. Vida György a bukaresti Képzőművészeti Főiskola után Bécsben, Herder-ösztöndíjasként tanult tovább művészettörténetet. Hazatérte után jelenlegi munkahelyére került tudományos kutatónak, 1995-től aligazgató, 2001-től a párizsi székhelyű Nemzetközi Művészettörténeti Bizottság (CIHA) romániai szekciójának elnöke. Kutatási területei közé tartozik Magyarország és Erdély művészete is, e téren tanulmányokat és monográfiákat közölt Munkácsy Mihályról (Debrecen, 1972 és 1994), Kádár Gézáról, a nagybányai művésztelepről, Barabás Miklósról, a határon túli magyarok művészetéről, a romániai köztéri szobrászatról, közben Látvány és gondolat cím alatt képzőművészeti antológiát szerkesztett (Kriterion, 1991). Eddigi életművét 2002-ben a Magyar Köztársaság érdemrendjének lovagkeresztje jutalmazta. Vida György Zöld Lajos, Gaál András és Márton Árpád közreműködésével segített megszervezni a szárhegyi gyűjtemény kiállítását Bukarestben, a Magyar Köztársaság Művelődési Központjában. /Barabás István: Az élet fonákja. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./2007. szeptember 25.
Gyergyószárhegyen a Veterán Tábor záróünnepségén Zöld Lajos, az egykori Barátság Tábor alapítója beszélt. Banner Zoltán művészettörténész, műkritikus elmondta, a képzőművészetben is beszélni kell transzszilvanizmusról. „Mi nem vettük le a szemünket Európáról, követtük, mi zajlik ott, de a képek mutatják: ezek sehol máshol, csak Szárhegyen készülhettek. Mi őrizzük az értékeket. Mert a földön maradás kulcsa az értékőrzés, ami viszont nem zárja ki az újítást. S egyszer Európa meg fogja köszönni azt az értékőrzést, amit a XX. században Erdély végzett az emberiség számára. ” /Balázs Katalin: Értékőrző óceánjáró. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./2007. december 15.
December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. A díjazottat az ünnepségen Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus és Zöld Lajos ny. újságíró méltatta. Ez utóbbi méltató szavait Ferencz Imre publicista tolmácsolta. /Kriterion-koszorú. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 15./2008. február 29.
A Hargita napilap első száma 1968. február 23-án jelent meg, mint az újonnan létrehozott Hargita megye sajtóterméke. Albert Antal főszerkesztő az Előre országos napilaptól jött az újsághoz. Az első lapszámban Branis László, az RKP Hargita megyei bizottságának első titkára cikke is szerepelt. A Hargita első munkatársai (közülük Hargita megye szülöttjei Hecser Zoltán, Kolozsi Márton, Zöld Lajos) mellé tanárok igazoltak át rövidesen, mint Borbély László, Bálint András, Bogos Sándor, majd egyetemet végzett, főleg a kolozsvári filológiáról jött fiatalok érkeztek, köztük Miklós László, Bagdi Sándor, Zsibói Béla, Ferenczes István, Oláh István, Molnos Lajos és mások. A lap megnyert külmunkatársaknak olyan írókat és költőket, mint Szabó Gyula, Székely János, Kormos Gyula, Beke György, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Cseke Péter stb. Az első években a Hargita példányszáma elérte a 28 ezret. Létrejöttének hatodik éve után, 1974. májusától hetilapként jelentették meg, kis formátumban. Takarékosságra hivatkoztak, valójában leépítés, tisztogatás történt, a művelődési rovat minden tagját eltávolították – Miklós László költőt, Ferenczes István költőt, Jankó István publicistát, színházi írót és másokat. 1976. május végéig nyolc oldalon jelent meg, majd ismét napilapként a hetilap méretében látott napvilágot, de négy oldalon. 1989. december 23-án látott napvilágot a Hargita Népe első száma. 1990. január 10-én jelent meg a Nyilvánosság rovat, amely közölte a Hargita lap és munkatársai elleni támadásokat, véleményeket is. A Hargita Népe 1994-től átállt a régi nyomdatechnikáról a számítógépes tördelésre. Mindvégig a megyei tanács alárendeltje, ennek hatáskörében működik, de pénzügyi szempontból önfinanszírozó, önellátó. 2007. november elsejétől a Hargita Népe színes lapként jelenik meg. /Ferencz Imre: A Hargita és Hargita Népe negyven éve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 29./2008. február 29.
Zöld Lajos hetvenötödik születésnapján visszatekintett életére. Nagy része volt abban, hogy újjáépítették a gyergyószárhegyi kolostort és kastélyt, létrehozott egy művésztelepet, és képtárt alapított. A művésztelep megalapítása, a kastély és kolostor felépítése, a képtáralapítás „ólomnehéz szülőföldszolgálat volt, nagyon kevés örömmel és sok-sok megaláztatással, de valakinek vállára kellett vennie ezt az igát is. Nekem adott az Isten tehetséget hozzá. ” Eddig öt könyve jelent meg. Negyven esztendővel ezelőtt Albert Antallal, Kolozsi Mártonnal és Hecser Zoltánnal tervezték el a Hargita napilap arcélét, veszélyben látva a magyar anyanyelvet. A Hargita, majd a Hargita Népe újságíróinak meghatározó volt a magyar kultúra őrzése. Albert Antal, Kolozsi Márton, Bogos Sándor, Papp Dezső és Randják József újságírók már eltávoztak az élők sorából. Ez a napilap tisztességes szülőföldszolgálat volt. /Zöld Lajos: Az igaz szó legyen az újságíró büszkesége. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 29./2008. február 29.
Gaál András festőművész egyike volt azon kevés erdélyi magyar művészeknek, akinek az 1970-es években sikerült nemzetközi porondon is megméretkeznie. A Hajdúböszörményi művésztelepről két egymást követő évben díjjal tért haza. A következő évben hiába küldtek névre szóló meghívót részére, csak román művészeket engedtek ki az országból. A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotóközpont létrehozása Zöld Lajos érdeme. Teljesen romos állapotban volt a kolostor épülete, Zöld Lajos kezdte rendbe hozni, 1974-ben meghívtak harmincöt művészt, ez volt az első tábor. Amikor tízéves volt a tábor, akkor kérték, hogy adják át művészeti célokra a kicsi iskolát. Azt mondták nekik, ott van a romos Lázár-kastély, javíttassák ki, és hozzanak létre ott képtárat. Zöld Lajos szervezte meg akkor is munkákat. Egyedi a gyergyószárhegyi képzőművészeti gyűjtemény, hiszen nincs még egy olyan képzőművészeti tábor, aminek az első munkától az utolsóig minden egyes alkotása leltári számmal és értékbecsléssel lenne ellátva. Gaál András 2001 óta Magyarországon, Pannonhalmán él. Nem hagyta el szülőföldjét, mondta, mert ide tartozik, de ott is van műterme. Amit ott alkot, azt ott állítja ki, amit pedig idehaza fest, azt itt. Gaál András /sz. Gyergyóditró, 1936. márc. 9./ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészet-pedagógia szakán végzett. 2004. június 19-én állandó kiállítása nyílt Gyergyóditróban. /Jánossy Alíz: Portré az elvtárs születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./2008. március 3.
A Hargita Emlékkönyv bemutatásával, valamint a Hargita Kalendáriumokról szóló előadással zárult a Hargita Népe napilap negyven éves fennállásának rendezvénysorozata. Eljöttek az egykori kollégák, laptestvérek, a Háromszék, a Brassói Lapok és a Népújság munkaközössége, és ott voltak a hűséges olvasók is. Kozán István a Hargita Kalendáriumokról tartott előadást. A Hargita Kalendárium nem jelenik meg többet. Az elemzés egy lezárt sorozat áttekintése. Az évforduló alkalmából kiadták a Hargita Emlékkönyvet. Ez ünnepi alkalomra megjelentetett könyv, jelezte a kötet szerkesztője, Ferencz Imre. A visszatekintések sorát Zöld Lajosnak, a legidősebb hargitásnak a gondolatai zárták. /Takács Éva: Kalendáriumok és emlékkönyv – múlt és jelen. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./2008. május 12.
„A kereskedelemben nem forgalmazzuk ezt a könyvet, de egy Zöld Lajos által összeállított lista alapján mindenkinek ajándékozunk egyet, aki kivette részét a Lázár-kastély építésében és restaurálásában” – hangzott el a Szekértábor a Szármány hegyén /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című dokumentumgyűjtemény bemutatóján a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében. Dávid Gyula író és Zöld Lajos, a szárhegyi művésztábor egyik megálmodója írta és szerkesztette az 1980, 1990 és 2000-ben szervezett írótáborok jegyzőkönyvei alapján készült kötetet. Gálfalvi Zsolt író a tízévenként megrendezett írótáborok hangulatát elevenítette fel. Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője a kötetbe került szövegek fő erényeként azt említette, hogy a magyar nyelv történelmének egy részét képezik, hűen tükrözik azokat az írói törekvéseket, amelyek a diktatúra idején alkotó szerzők munkáját jellemezték. Dávid Gyula társszerző kronológiai sorrendbe rendezte a három írótábor jelentősebb eseményeit, arra is kitérve, hogy az első táborozás után számos erdélyi magyar írót meghurcoltak a szárhegyi táborozás miatt. /Jánossy Alíz: Ajándékkönyv a támogatóknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./2008. május 24.
Oláh Sándor társadalomkutató jegyzi a Kivizsgálás című tanulmánykötetet. Alcíme: Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön, 1940–1989. A tanulmányok két történeti korszakot vizsgálnak. Az egyik a „kicsi magyar világ”-ként emlegetett 1940–1944 közötti időszak, a másik a népi demokráciának nevezett korszak fél évszázada. Tivai Nagy Imre hagyatékában lévő közgazdasági írásokból készült válogatás jelent meg a Hargita Kiadóhivatalnál. A törzsanyagot a Csíkmegye közgazdasági leírása című monografikus munka képezi, ezt egészítette ki a szerkesztő, Nagy Benedek egy, a székely kivándorlás okait vizsgáló röpirattal, kisebb írásokkal. Kánya József adjunktus előszavában ma is időszerűnek tartja a száz évvel ezelőtt megfogalmazott következtetéseket. Az Alutus Könyvkiadó a bécsi dr. Száva Tibor-Sándor családtörténeti kutatásaiban gyökerező, a csíkszépvízi és a gyergyói örménységre kiterjedő kötetét adta közre. Szekértábor a Szármány hegyén címet viseli a Zöld Lajos és Dávid Gyula által szerkesztett kötet. A Zöld Lajos által létrehozott szárhegyi művésztelepen összegyűlt írók tanácskozásainak jegyzőkönyveit, sajtóvisszhangját tartalmazza. Ez a szekértábor a magyar kultúra önvédelmét jelentette. /Sarány István: Zöld olvasónapló zöld könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./2008. június 10.
Zöld Lajos visszautasította azt, hogy Papp Kincses Emese Nem félünk a farkastól című cikkében /Hargita Népe, jún. 5./ elítélte az ő előzőleg megjelent /Selejan püspök úrtól Orbán Viktor úrig, Hargita Népe, máj. 28./ cikkét, melyben elítélően írt Orbán Viktorról. Zöld Lajos soha nem volt hűséges pártkatona. Továbbra is elítéli Orbán Viktort, amiért Székelyföldre importálta a magyar testvérviszályt. /Zöld Lajos: Válasz egy furcsa kihívásra. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./ Megjegyzés: Zöld Lajos Selejan püspök úrtól Orbán Viktor úrig című írása nem szerepelt a Hargita Népe máj. 28-i internetes változatában.2008. október 3.
Megnyílik a 6. Szárhegyi Írótábor. Nem konferencia, inkább olyan beszélgetés, amelyen – neves meghívottak előadásai nyomán – az erdélyi magyar irodalomról beszélgetünk, fogalmazott Egyed Péter író, filozófus, az írótábor egyik szervezője. – Az írótábor története visszanyúlik 1980-ig, akkor román–magyar fordítási napokat szerveztek, Domokos Géza pedig a harmadik napot az erdélyi magyar írók találkozójának szentelte. Ebből nagy botrány származott, a hatalom nem engedte a további találkozókat. Azután 1999-ben, szintén Domokos Géza, valamint Zöld Lajos újraindította a találkozót, amelyre 2000-ben és 2001-ben is sor került. Ezt egy nagyobb kimaradás után 2006-ban követte az ötödik, idén pedig a hatodik. A gyergyószárhegyi írótáborba a meghívás demokratikus alapon történik, minden műhely maga dönti el, hogy kit küld el a találkozóra. /Köllő Katalin: Szárhegyi találkozás, hatodszorra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./2008. november 26.
A Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Toró Tibor elméleti fizikusnak, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárnak adományozza a 2008. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel a díjjal Toró Tibornak a szakmai elismerés mellett mindenekelőtt azt a több évtizedes, kitartó közéleti munkásságát jutalmazza, amellyel hozzájárult a romániai magyar természettudományos ismeretek nemzetközi felzárkóztatásához, az erdélyi természettudományos és különösképpen a fizikai és matematikai gondolkodás értékeinek a megismertetéséhez, a humán- és természettudományos műveltséget egyaránt magába foglaló korszerű kulturális értékek érvényre juttatásához. Toró Tibor /sz. Énlaka, 1931./ a Temesvári Tudományegyetem matematika–fizika karán 1953-ban szerzett egyetemi oklevelet. Ez évtől az egyetem matematika–fizika majd fizika karán tanársegéd, adjunktus, docens és nyugalmazásáig az elméleti fizika tanszék professzora. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának a tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság tiszteletbeli tagja, amellett elismert Bolyai kutató. Számos, magyar, román és angol nyelven kiadott szakkönyvén kívül a rangos tudományos ismeretterjesztő munkák egész sorát jelentette meg. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok továbbképzését szervező Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. A Kriterion Koszorút 2008. december 12-én adják át a kitüntetettnek. Az 1995-ben alapította Kriterion Koszorút idén tizennegyedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, egyetemi tanár, Jakobovits Miklós képzőművész, az erdélyi magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh elnöke és Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő. /Toró Tibor a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./2009. július 28.
A hét végén négynapos rendezvénysorozat keretében ünnepelte meg a gyergyószárhegyi Művészeti és Kulturális Központ fennállásának 35. évfordulóját. Az ünnepség régizene koncerttel kezdődött július 22-én, másnap Szilágyi Rudolf egri képzőművész mutatkozott be a gyergyószentmiklósi Pro Art Galériában, július 24-én Rurális és urbánus környezet a kortárs képzőművészetben címmel konferencia zajlott a szárhegyi kultúrotthonban, végül július 25-én, szombaton a Lázár-kastély lovagtermében tartották meg az évfordulós ünnepséget. „Szárhegyre ma nemcsak Európából, hanem például a Távol-Keletről is szívesen jönnek alkotók” – fejtette ki Siklódi Zsolt, a Művészeti és Kulturális Központ vezetője. Kassay Péter, az alkotóközpont igazgatója elődei munkásságát méltatta kifejtve: „Zöld Lajos újságíró, Gaál András és Márton Árpád képzőművész évekig tartó erőfeszítései, kitartása nélkül, ma nem beszélhetnénk alkotóközpontról. ” Immár ötödik éve szintén az alkotóközpont ad teret a Muuuvi Fest néven ismert nemzetközi rövidfilmfesztiválnak is, és kétévente írótáborokat is szerveznek, illetve minden szeptemberben itt tartja éves közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. Az évfordulós ünnepség keretében nyitották meg az egykori Barátság tábor fotósának, Nagy P. Zoltánnak az Arcképcsarnok című fotókiállítását, illetve bemutatták a Krónika munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. /Harmincöt éves a gyergyószárhegyi képzőművészeti tábor. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./2009. december 14.
Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Gálfalvi Zsolt marosvásárhelyi irodalomkritikusnak, szerkesztőnek adományozza a Kriterion Koszorút. Az alapítvány esztendőről-esztendőre olyan, a romániai magyarság szolgálatába állított életművet jutalmaz, amelyet a cselekvő közösségszeretet, az európai nyitottság és a demokratikus gondolkodásmód jellemez. Az alapítvány Domokos Géza kezdeményezésére a Kriterion Koszorút 1995-ben alapította és az idén tizenötödször nyújtja át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, Marosi Ildikó irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, egyetemi tanár, Jakobovits Miklós képzőművész, az erdélyi magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh elnöke, Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő és Toró Tibor elméleti fizikus, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár. /Kriterion Koszorú Gálfalvi Zsoltnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./2012. február 11.
Találkozások
A találkozó tétje – feltételesen – egy kimondottan erdélyi írószervezet megtervezése, megalapítása volt. Ezzel kapcsolatban mondták el a véleményüket az írók. (…) Egyesek amellett érveltek, hogy elégséges az akkor létező régebbi és újabb írószervezetek (Romániai Magyar Írók Szövetsége, Magyar Írószövetség, Romániai Írók Szövetsége, Szépírók Társasága, Fiatal Írók Szövetsége, Fiatal Írók József Attila Köre) illetve az azokhoz tartozás lefedi az erdélyi írók érdekvédelmét. Mások – főleg a középnemzedék – arra hajlottak, hogy az Erdélyben már meglévő íróintézmények köré (Erdélyi Magyar P. E. N. Club, Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány), vagy azok profiljának részleges átalakításával hozzanak létre egy írószervezetet. Végül – főleg az Előretolt Helyőrség írói csoportosulás tagjainak kezdeményezésére – a találkozót követően, de nem az ott jelen levő írók döntése nyomán –, 2002. február 9-én Kolozsváron megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája. Az írók ilyen generációk közötti felállásban és az erdélyi közéletiség vagy szerepvállalás opciójával többé nem találkoztak. Az erdélyi nyilvánosság szerkezete meg is változott, a közéletiség kizárólagosan a politika és a profi újságírás monopóliuma lett, az írók pedig az új évezredben szinte kizárólagosan az irodalomnak, az irodalom intézményeiben éltek tovább. * Úgy tűnt, hogy a gyergyószárhegyi írótalálkozóknak sem lesz folytatása. Azonban mégsem így történt. A hargitafürdői Ózon Szálló utolsó összejövetelén e sorok íróját választották amolyan ügyvivővé (Domokos Géza és Szilágyi István javaslatára). Teltek az évek, és elég sok megkeresés ért el, a tekintetben, hogy mégis fel kellene újítani a gyergyószárhegyi írótalálkozót, és azt az összes erdélyi írók fórumává, találkozóhelyévé kell tenni – ahol például azok is részt vehetnek, akik amúgy egyetlen szervezetbe, körbe, csoportosulásba sem tartoznak bele. Ennek nyomán elkezdődött a szervező munka, amelyben kialakult az a struktúra, amely aztán végig működött és mind a mai napig életben van, és amelyet az ismét a gyergyószárhegyi ferences kolostor tanácskozótermében rendeztek meg 2006. szeptember 21–23-án. Ez alkalommal döntés született egy informális szervező testület létrehozásáról, amelynek a tagjai Egyed Péter és Fekete Vince (a Székelyföld szerkesztőségének a megbízottjaként) mint szakmai vezetők, valamint Kassay Péter, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója mint adminisztratív vezető. Az írótábort mindvégig támogatta Hargita Megye Tanácsa, valamint a Communitas Alapítvány. * A rendezvények profilja is kialakult, állandósult. Az első tanácskozási napon – mindig jeles magyarországi és hazai meghívottak felvezetésében – a magyar irodalom legutóbbi két évének az eseményeivel, jelenségeivel, könyveivel, alkotóival és vitáival foglalkoztunk, egy olyan körkép megrajzolásának a szándékával, amely az írók viszonyítási rendszereit, értékeléseit segítheti. De folyt beszélgetés tisztán érdekvédelmi kérdésekről, az olvasókkal való kapcsolatról és természetesen folytak az ilyenkor mindig legfontosabb, kötetlen folyosói és fehér asztal melletti beszélgetések mindenről, ami az írókat érdekelni szokta. (…) Értékelésről beszéltünk mindig, ámde meg kell állapítanunk, hogy ez egyre komplexebb, nehezen megragadható és nagy feladattá vált. Egyrészt létezik egy működő kánon vagy kánonok, amelynek az alakításában a legnagyobb szerepe kétségkívül a magyar irodalom budapesti központjának van. Kialakításában maguk az írók – teljesítményük révén –, a díjak intézménye, kuratóriumok, lapok, társaságok, és nyilván a vezető irodalomtörténészek működnek közre. Ámde értékképző – az előbbivel nemegyszer ellentétesen – a piac is, a különböző gazdasági lobbik, nagy kiadók, könyvesházak és terjesztőrendszerek – amelyek nemegyszer és egyszerűen eltüntetik az érdekeltségeikbe nem vágó kis példányszámban megjelenő alkotásokat is. (Amelyeknek a megjelentetéséért azért a megfelelő pályázati juttatásokat felveszik.) Valamennyi szerepe a kritikának még megmaradt, ha nem más, a kánonoknak a képviselete, egyáltalán az írói jelenlét biztosítása. * Fontosnak tartjuk, hogy sikerült létrehoznunk azt a keretet, amelyben az irodalom és a társművészetek problematikája is megjelenhetett (2008-ban irodalom és képzőművészet, 2010-ben zene és irodalom volt a téma.) Nyilván, nem hiányozhattak az irodalmi művészeti események sem: Erdélyi költőnők felolvasóestje, az Éneklő Borz estje, Murányi Tóni dal- valamint Könczey Árpád zeneszerzői-előadóestje fontos eseményei voltak találkozóinknak, amelyeknek az átlaglétszáma 35 és 45 között állapodott meg, és ebben a mozgásban a legjelentősebb az volt, hogy kialakult a törzsközönsége, a hűségeseké, akik végül is fontosnak érezték azt, hogy találkozzanak, továbbra is bíztak a baráti szó erejében. Nem kis dolog ez a társadalmak, közösségek posztmodern fragmentációjának idejében, amely alól az írók, írói közösségek sem jelentenek kivételt. Ezért tartottuk érdemesnek a szervezés néha megpróbáltató munkáját (fund rising, oh!), s ezért tarjuk érdemesnek a folytatást. * Minden alkalommal megemlékeztünk azokról is, akik már nem lehettek közöttünk: Anavi Ádám (2009. febr. 23.), Bán Péter (2006), Csiki László (2008. okt. 3.), Domokos Géza (2007. jún. 27.), Géczi A. János (2008. május), Jancsó Noémi (2010. júl. 26.), Jánky Béla (2009. okt. 29.), Lászlóffy Aladár (2009. ápr. 20), Létay Lajos (2007. szept. 26.), Sütő András (2006. szept. 30), de akiknek emlékét és hagyatékát ápoljuk az alapítványok, emlékházak, gyűjtemények, rendezvények és tematikus megemlékezések, de legfőképpen műveik újrakiadása révén. * Találkozóink 2008-tól a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ épületében zajlottak. 2006-ban e sorok írója, 2008-ban Dávid Gyula kapta meg a Zöld Lajos által létesített Szárhegyi Patkó, Dávid Gyula pedig az életműdíjat is, 2010-ben pedig első ízben sikerült létrehoznunk és odaítélnünk a Hargita Megye Tanácsának a támogatásával létesített, jelentős pénzügyi javadalmazással járó Csiki László-díjat. (A kuratórium pontszavazásos döntése értelmében a díjat Karácsonyi Zsolt kapta meg.) * Sok minden köti a fórumot a színhelyhez: az a kis plató a ferences kolostor felett, a kápolna – ahol az újrakezdést Zöld Lajos és Domokos Géza kifundálták, továbbhaladva pedig a festői Güdüc alighanem a medence és az egész Erdély egyik legihletőbb helye. (Egyed Péter: Bevezető szavak a Szekértábor a Szármány hegyén. Gyergyószárhegyi írótalálkozók 1980-1990-2000 című kötethez – részletek. Székelyföld, 2012. január)
b.d.
Népújság (Marosvásárhely)2012. április 26.
A gyergyószárhegyi alkotótábor 40 évének legjava Kolozsváron
A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotótáborban az elmúlt 40 évben született alkotásokat bemutató kiállítás nyílt kedden Magyarország kolozsvári főkonzulátusán, az eseményen a szintén Gyergyószárhegyen zajló írótalálkozó törzstagjai is felolvastak műveikből.
Szilágyi Mátyás főkonzul a Gyergyószárhegyi kisugárzás című rendezvényen elmondta, a képzőművészeti és irodalmi alkotótáborok az évek során nemzeti kinccsé váltak, amelyek összefűzik a magyar alkotóenergiát. Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója hangsúlyozta, az intézmény, illetve a táborok elsődleges célja a lokális művészet helyének megkeresése globális szinten, ennek egyik fontos lépése a kincses városban szervezett kiállítás.
„Úgy gondolom, hogy a székelyföldi település az a hely, ahol egy megfelelően hosszú rúddal akár a világot is ki lehet mozdítani helyéről. Az intézmény és annak feladatköre fokozatosan bővült, jelenleg évente több képzőművészeti, népművészeti alkotótábort, írótalálkozót, kiállításokat és más kulturális rendezvényeket szervezünk Szárhegyen” – magyarázta Kassay Péter.
A képzőművészeti alkotótábor történetét Márton Árpád festőművész ismertette, aki elmondta: a rendezvény Nagy Imre ötletének köszönhetően született meg, az első táborok pedig Csíkzsögödön zajlottak.
„A második világháború miatt sajnos abbamaradt a szervezés, 1974-ben azonban Zöld Lajos újságíró, Gaál András festőművész és jómagam kezdeményezésére újraindult az egy hónapon át zajló tábor. Szerettük volna a nagybányai művésztelep szellemiségét, hagyományait folytatni, ehhez elsősorban a szárhegyi kastély és a kolostor rendbehozására volt szükség, amelyet szintén mi végeztünk” – fejtette ki a csíkszeredai művész. Mint mondta, a tábor időközben nemzetközivé nőtte ki magát, ahová a világ minden tájáról érkeznek alkotók, a kincses városban nyílt kiállítás pedig elsősorban kolozsvári művészek munkáit mutatja be.
Az irodalmi alkotótáborokat Egyed Péter író, egyetemi oktató, a szárhegyi írótalálkozók szakmai vezetője mutatta be. Mint hangsúlyozta, a település különös vonzással, varázzsal rendelkezik, elsősorban történelmének köszönhetően.
„A rendezvény 1980-ban Domokos Géza író-politikus, a Kriterion kiadó igazgatójának kezdeményezésére indult, a résztvevők eredetileg a román–magyar fordításokat középpontba állító szakmai műhelyt terveztek. Az első tábor politikai katasztrófa volt, így a második kísérletig tíz évet kellett várni, 1990-ben Gyergyószentmiklóson került sor a találkozóra. A harmadik tábort már a 2000-es évek elején szerveztük meg, ezt követően alakult meg egyébként az Erdélyi Magyar Írók Ligája, az E-MIL” – idézte fel Egyed Péter. Mint mondta, a további táborokra 2006-ban, 2008-ban és 2010-ben került sor, ezek elsődleges érdeme pedig, hogy a résztvevőknek könyvkiadási, illetve – értékelési problémákkal kapcsolatban is szerveztek beszélgetéseket.
„Az intézményesülés irányába hat, hogy időközben sikerült egy díjat is létrehoznunk, amelyet Csiki Lászlóról neveztünk el – ezt először 2010-ben Karácsonyi Zsolt érdemelte ki –, ebben a Hargita megyei tanácsnak is nagy szerepe volt” – tette hozzá Egyed.
A rendezvényen egyébként Szilágyi István író, Karácsonyi Zsolt költő és Király Zoltán költő, a gyergyószárhegyi írótalálkozó törzstagjai olvastak fel műveikből. A kiállítás május 2-áig munkanapokon, előzetes egyeztetés alapján látogatható.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)