udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 3151-3180 | 3181-3210 | 3211-3240 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2006. április 14.
A Pro Democratia Egyesület vitaestet rendezett Bukarestben. A rendezvényen Claudiu Secasiu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke kijelentette: Ha új információk jelennek meg, bármikor módosítani lehet azokat a bizonyítványokat, amelyek azt igazolják, hogy valaki nem működött együtt a Szekuritátéval. Szerinte 1989. december 22-én a Szekuritáté sok olyan személy dossziéját megsemmisítette, aki később megjelent a hazai közélet első vonalában. Hozzátette: az általa vezetett intézmény továbbra is a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI) függ; ez utóbbi dönt arról, mely dokumentumok hozhatók nyilvánosságra. Secasiu azt is sérelmezte, hogy a SRI soha nem közölte a birtokában levő dossziék pontos számát. A vitaesten Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke jelezte, komolyan kételkedik abban, hogy Romániában manapság ne működne a politikai rendőrség. /Gujdár Gabriella: Claudiu Secasiu: csak a besúgói múlt biztos. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./2006. április 14.
A határon túli magyarságnak nem szabad beleszólnia a magyarországi politikába – vélekednek erdélyi közéleti személyiségek annak a levélnek a kapcsán, amelyben huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus arra kérte az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nem látja jónak, hogy „mi innen akármilyen vonatkozásban átszóljunk”. Kántor Lajos örült, hogy az MDF elérte az öt százalékot. Varga Gábor író, a Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatal elnöke szerint az erdélyi magyarságnak egyenlő közeltartással kell viszonyulnia a magyarországi politikai szereplőkhöz. Ő maga drukkolt, hogy a két kis párt – az SZDSZ és az MDF – bejusson a parlamentbe. Különösen örült annak, hogy az MDF-nek ez sikerült. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint minden magyarországi demokratikus párttal jó kapcsolatban kell lenni. Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke nem tartja helyénvalónak, hogy az erdélyi magyarok beavatkozzanak a magyarországi, belpolitikai vitákba. Számára rokonszenves Dávid Ibolya etikus politikai magatartása. Bányai Péter politikai elemző úgy véli, nincs abban semmi új, hogy néhány ember, aki a Fidesznek drukkol, befolyásolni próbálja – sikertelenül – a magyarországi belpolitikai folyamatokat. „Ők Orbán szüleményei, de ha azt hiszik, hogy bármit képesek megváltoztatni, akkor ostobák. Amit most Orbán Viktor művel, nem más, mint a választások elvesztéséért való felelősség áthárítása. Már a Fideszen belül is kételyek merültek fel személye iránt, az újabb vereség nyomán le kell mondania” – vélte a politológus. Bányainak meggyőződése, hogy Dávid Ibolya ki fog tartani. Gálfalvi Zsolt úgy vélte: néhány önmagát az egész erdélyi magyarság szóvivőjének kinevező ember előítéletes és zavaros érvekkel befolyásolni próbálja a magyarországi választókat. Gálfalvi Dávid Ibolyának és politikustársainak kipróbált felelősségtudatáról beszélt, akik nem mondanak le „pártjuk átgondoltan és távlatosan képviselt értékeiről egy-két vesztésre álló és vagdalkozó, kapkodó népvezérjelölt hatalmi érdekeiért”. Két napja huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus levélben fordult Dávid Ibolyához, amelyben kérték az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Az aláírók: Albert István P. Leánder OFM, csíksomlyói házfőnök; Boros Károly felcsíki főesperes; Gergely István csíksomlyói esperes; Hajdó István, a Gyergyói Kerület főesperese; Kovács Sándor, a Székelyudvarhelyi Kerület főesperese; Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztor; Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor; Kedei Mózes, a Székelyudvarhely Unitárius Egyházkör esperese; Dancs Lajos, énlaki unitárius lelkipásztor; Beder Tibor, a Julianus Alapítvány Kuratóriumának elnöke; Dániel Sándor, a csíki Nagycsaládos Egyesület elnöke; Farkas Csaba, az SZNT alelnöke; György Attila író; Komoróczy György író, nyelvművelő; Lőrincz György író, az EMIA elnöke; Papp Előd, Csíkszereda volt alpolgármestere; Sándor Krisztina, a MIT elnöke; Sógor Csaba RMDSZ-szenátor; Soós Sándor, az EMI elnöke; Szakács István Péter tanár, író; Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere; Zsidó Ferenc író, a Polgári Élet főszerkesztője. /Simon Judit: Erdélyi üzenet az MDF-nek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./2006. április 14.
Mindannyian reméljük, hogy a választások után a nemzeti ügy iránt elkötelezett, az erdélyi és a határon túli magyarok érdekeit felkaroló és képviselő kormány alakul, írta Tőkés László. A nemzeti-polgári oldal erőinek minden más meggondolást háttérbe szorítva össze kell fogniuk. Külön is felkérik az MDF jelöltjeit és támogatóit, hogy a közös ügy sikere érdekében, álljanak a Fidesz bejutásra esélyes jelöltjei mellé, hangsúlyozta. /Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: Támogassák a nemzeti oldal esélyes jelöltjeit! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 14./2006. április 18.
Súlyosnak nevezte a helyzetet Vasile Blaga belügyminiszter az árvíz sújtotta településeken tett hétvégi terepszemléjén. Több Duna menti megye települését öntötte el vagy zárta körül a víz, az áradás elől tízezernél is több ember kimenekítésével számolnak a hatóságok. Az újságírót bekísérték a rendőrségre, mert az atomerőmű irányába fotózta a megáradt Dunát. „Kémkedsz, mi, a magyaroknak?” – vonta kérdőre a határrendőrségi parancsnok. Telefonáltak a titkosrendőrségre /SRI/, ahonnan megnyugtatták a rendőröket: az atomerőműtől tíz kilométerre fotózott. Dolj megyében helyenként tíz kilométerre „szélesedett” a folyam, tízezer ember kimenekítésével számolnak. Itt több falut körülzárt és részben már el is öntött az árvíz, miután a Duna néhány helyen áttörte a védőgátakat. A dobrudzsai vidékeken már több ezer személyt kellett kimenekíteni teherautókkal, csónakkal, helikopterrel az elárasztott vagy a víz által fenyegetett otthonaikból. /Mihály László: Kis lakok a nagy Duna mentében. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./2006. április 18.
Az államfő ismét megbánta, hogy Calin Popescu-Tariceanut, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét nevezte ki miniszterelnöknek. Traian Basescu elnök szerint az elhidegülés oka a közös célkitűzések hiányában keresendő. „Számomra nem kielégítő cél az európai integráció” – mondta Traian Basescu. Az elnök egyúttal megdicsérte a Tariceanu-kormány két miniszterét: Vasile Blaga belügyi tárcavezető mellett Gheorghe Flutur mezőgazdasági minisztert, akit korábban mélységesen elmarasztalt. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök reagált erre: sajnálja, hogy nem tud felemelkedni az államfő „ivócimboráinak” szintjére. A miniszterelnök ezzel utalt arra, hogy másfél hete Traian Basescu hajnalba nyúló italozással ünnepelte a Steaua bejutását az UEFA-kupa elődöntőjébe, Gigi Becali, a labdarúgóklub elnöke társaságában. /Szőcs Levente: Basescu második „bánata”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./2006. április 19.
Közel ötezer embert kellett kiköltöztetni az ország 119 településéről a dunai áradások miatt – tájékoztatott április 18-án Vasile Blaga belügyminiszter. A tárcavezető a három helyen beszakadt bistreti gát megerősítési munkálatait ellenőrizte. Ha a gát teljesen átszakad, a térség hét Duna menti településéről mintegy tízezer embert kell kitelepíteniük a hatóságoknak. Egész héten át esőzések várhatók. /Gujdár Gabriella: Ötezer kitelepített, további árvízriadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./2006. április 19.
Nyilvánosságra hozták és egy hónapig közvitára bocsátották az elnöki hivatal honlapján azt a négy, Románia nemzetbiztonságával kapcsolatos törvénytervezetet, amelyet korábban a Legfelső Védelmi Tanács titkosított. Ezek a Román Hírszerző Szolgálat és a Külügyi Hírszerző Szolgálat működését szabályozzák, valamint meghatározzák a titkosszolgálati tisztek státusát. Az egyik legvitatottabb passzus szerint a bűnvádi eljárást megelőző nyomozásban részt vehetnek az erre a célra kijelölt titkosszolgálati tisztek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hírszerzők által szolgáltatott információk ezentúl bizonyítéknak tekinthetők az ügyészi vádanyagban. Traian Basescu elmondta: felelősséget vállal a négy törvénytervezetért. Az LVT április 17-i ülésén elfogadta a nemzetbiztonsági stratégiát. Szakértők szerint a testület ezzel a rendszerváltás óta példátlan alkotmánysértést követett el, mivel nem tartozik az LVT hatáskörébe a jogszabályerejű dokumentumok elfogadása. /Nyilvánosságra hozott titkosított törvények. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2006. április 20.
Az összetartozás nem jelenti kritikátlan elfogadását mindannak, ami a „mienk”. Akit eltaszítunk, az elveszett. Kinde Annamária, az Erdélyi Riport munkatársa nem érti, hogyan lehetséges, hogy egyre többen hangoztatják: az erdélyi magyarság eredendően jobboldali. Mert addig még érti a dolgot, hogy a megmaradás alapja a hagyománytisztelet. Lehetne mondani, harcoljunk a globalizáció ellen! „Ne használjunk villanyáramot, sem semmiféle külföldön gyártott, gyanús elektronikus berendezést!” Fontosabb a megmaradás, a hagyományok tisztelete, a jobboldaliság. „Isten, család, haza – és Orbán Viktor.” A Fidesz jött, és megmondta, mit kell csinálni. Az emberek pedig elhitték nekik. „Aki pedig nem úgy gondolta, arról egyből kiderítették, hogy gonosz baloldali álliberális judeo-plutokrata és persze kommunista. És eltaszították. Elítélték. Néhány év alatt sikerült elérni, hogy a baloldali és a liberális fogalmak valósággal szitokszóvá váltak egyes honfitársaink ajkán is.” Még szerencse, hogy Erdélyben működik a tolerancia, „így aztán még ballibnek címkézett írók, újságírók is megúszták a lincselést.” Gyurcsány Ferencnek és csapatának kommunikációs teljesítményét tekintve, a cikkíró látja, „hogy lehet a baloldaliságot jókedvűen, fiatalosan is vállalni.” A „Fidesz kijelenti: mi vagyunk a jobboldali erő, és aki nincs velünk, az a nemzet ellensége”. Létezik ugyan olyan szemlélet is, amely szerint jobboldali az, aki a Fidesztől, baloldali az, aki a szocialistáktól kap pénzt. Kinde Annamária hangoztatta: nem lenne baj, ha a baloldali értékrend szószólóinak hangja is jobban hallhatóvá válna. /Kinde Annamária: Lélekben annektálni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./2006. április 20.
Csíkszeredában bemutatták azt a négy fiatalt, akiket most alkalmazott a megyei rendőrség, és akiknek felvételi követelményei között a magyar nyelvtudás is szerepelt. A három férfi és egy nő Radu Sandu Moldovan megyei rendőrparancsnok szerint jól beszél magyarul, és mindannyian a megyéből valók. /K. E.: Bemutatták a magyar rendőröket. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 20./2006. április 21.
A szenátus közigazgatási bizottságának titkári tisztségét betöltő Gheorghe Funar szenátor, a Nagy–Románia Párt főtitkára ígérte: az RMDSZ parlamenti tisztségviselői egy hét múlva már nem lesznek tagjai a parlamentnek. A magyargyűlöletéről közismert egykori kolozsvári polgármester szerint a jelenleg kormányon lévő „fekete négyes” (PNL, PD, RMDSZ, PC) gyászba borította egész Romániát az elmúlt években. A jelenleg hatalmon lévők, nem is akarják megoldani az ország problémáit. Minden idejüket leköti a fosztogatás, állította. Az RMDSZ kormányon van, ez a románok számára fájdalom, Magyarország és a magyar irredentizmus számára nagyon előnyös dolog, jelentette ki. Funar jelezte, komoly meglepetést készítenek az RMDSZ–esek számára. /Fodor István: Funar: jövő héttől az RMDSZ nem lesz parlamenti párt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./2006. április 21.
Margittai Gábor, a Magyar Nemzet munkatársa az elcsatolt területek magyarságáról 2001 és 2004 között megjelentetett riportjait gyűjtötte csokorba Külső magyarok. Utazás a végeken /Magyar Nemzet könyvek/ címen. A kötet mintegy harmadrésze a Székelyföld és Gyimes gondjait, megoldatlanságait tárja elénk. Soraiból kitűnik, hogy a sok évtizedre visszatekintő kultúrharc 1989 után is tovább folyik. Az 1952-ben Bákó megyéhez csatolt Gyimesbükkön tapasztalt elrománosító törekvés és Gyimesfelsőlok önvédelmet szolgáló Szent Erzsébet Gimnáziuma a két jelképes pólus, amely közt egymásnak feszülő erők küzdenek. Diószegi László, Tánczos Vilmos, Kiss Loránd, Bilibók Jenő, Pozsony Ferenc szolgálata, munkássága jelzi, hogy a csángóság ügyének ma is akadnak igaz apostolai. Dél-Erdélyben, ahol a románság térhódítása szinte beteljesedett, a szórványlét tragikus végkifejlete megállíthatatlan. A régió vészesen fogyatkozó magyarsága életében támaszthat-e új reményt Böjthe Csaba apostoli munkája, a református szórványlelkészségek szolgálata? Máramarossziget hajdan volt jogakadémiája, református tanítóképzője, nagyhírű piarista gimnáziuma már a múlté. Az asszimiláció folyamata vészes gyorsasággal folyik. Kárpátalja „Ukrajna legelhanyagoltabb tartománya”. Ferencz Imre, az Aknaszlatinán missziós szolgálatot vállalt csíki székely katolikus pap templomokat épített, segélyszervezeteket alakított, anyanyelvi óvodát hozott létre. Kiutálták őt Kárpátaljáról. Késmárk, Lőcse, Liptószentmiklós, Podolin utcáin magyar szó csak elvétve hallatszik. A „bűnös nemzet” kollektív bélyege, a benesi kitelepítés miatti rettegés fájó sebek. A szerb tisztogatási akciók magyar áldozatainak számát negyvenezerre becsülik. A csurogi temető összetört márványtáblája példázza, hogy a legyilkoltakra emlékezni ma sem szabad. A szerző szól a belső erőkről, a helyi kezdeményezőkről, a küzdelmet felvállalókról. A szombathelyi civilek szolidáris akcióival Dél-Erdélyben, a szerbiai Bácskában és Bánátban elgazosodott tömegsírokat ásnak elő a feledésből, elhagyott temetők már félig földbe süllyedt fejfáit állítják helyre, hozzájárulásukkal a kárpátaljai Técsőn szobrot emeltek Hollóssy Simonnak, Bácskában és Kárpátalján könyvkiadáshoz nyújtottak segítséget. /Máriás József: Utazás a végeken. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./2006. április 22.
Viszonylag javul az árvízhelyzet Romániában, a veszély még nem múlt el, különösen a Duna-deltában. A hatóságok újabb „irányított elárasztással” készülnek megelőzni az árvíz okozta nagyobb pusztítást. A helyzetről közösen számolt be Vasile Blaga belügy- és Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter. Blaga elmondta: jelen pillanatban az ország tizenkét megyéjét érinti az árvíz, 146 helységben vált súlyossá a helyzet, 797 lakóházat árasztott el a folyó, 217 épület leomlott, további 120 házat fenyeget az összeomlás. Eddig 5430 embert kellett kitelepíteni. Az evakuálást nehezíti, hogy az emberek egy része nem hajlandó engedelmeskedni a kiköltözésre vonatkozó felszólításnak. /ok helyen fenyeget a gátszakadás. Veszélyben az erdélyi folyók is. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./ / Valóságos ostromállapot alakult ki a Dunával határos romániai megyékben a gátak gyatra állapota és a belső folyóvizek egyidejű áradása miatt. A Duna Dolj megyei szakaszán a legkritikusabb a helyzet. A hatóságok elrendelték a legválságosabb bistreti térségben lévő falvak mintegy tízezer lakosának kitelepítését. /Ostromállapot a Dunával határos megyékben. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./2006. április 22.
Váratlan eltűnése óta április 21-én először nyilatkozott a sajtónak Dan Lazea, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) volt demokrata párti alelnöke. Leszögezte, hogy nem tűnt el. Bukarest és Temesvár között ingázik. Az átvilágító bizottságban történt botrányos szavazás után Lazea tiltakozásképpen benyújtotta lemondását, mivel nem Constantin Ticu Dumitrescu, hanem Corneliu Turianu lett a testület elnöke. Ezt követően a fiatalember váratlanul eltűnt, kollégái közül pedig néhányan azt állították: nyomás alatt szavazott. A Cotidianul című lap szerint az interjúkészítés során érezhető volt, hogy Lazeára még mindig nyomás nehezedik. „Elsősorban olyan személyek szükségesek a bizottságba, akik le akarják leplezni az egykori Szekuritátét. A Szociáldemokrata Párt, a Nagy-Románia Párt és az RMDSZ megtartották azokat az embereket, akik még Onisoru idejében kerültek a testületbe. Másfél év alatt egyszer sem fordult elő, hogy Csendessel egyet értsünk. Ő csak Vadimot mocskolta”– mondta a volt alelnök. Csendes László, az átvilágító bizottság tagja nem kívánja kommentálni Lazea kijelentéseit. Szerinte kollégája saját magát buktatta meg, és amit önmagáról el akart mondani, azt tetteivel kifejezte. Lazea nem is tagadta, de nem is erősítette meg azt, hogy bárki is nyomást gyakorolt volna rá. – Megfenyegették és megzsarolták, de ezt csakis a titkosszolgálatok tehették – véli Constantin Ticu Dumitrescu. /P. A. M.: Előkerült az átvilágító bizottság volt alelnöke. Csendes: Lazea saját magát buktatta meg. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./2006. április 24.
Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte. Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland. A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész. Dr. Hermán M. János szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott. – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést. Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./2006. április 26.
A magyarországi baloldal győzelmében nem lát tragédiát Kiss Bence, nem hajlandó elhinni, hogy, aki liberális, az automatikusan a nemzet megrontója. Ő ellenszenvesnek tartotta a hajdani Fidesz-stratégiát. Az MSZP–SZDSZ párosnak felrótt december 5-e őt nem zavarta, az viszont igen, hogy a határon túlra érkező támogatások mennyisége csökkent, sőt, még a megítélt összegek is késve érkeznek meg. A mostani választás eredménye kedvező. /Kiss Bence: Utórezgésben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./2006. április 27.
Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./2006. április 27.
A Nagyváradon szerkesztett Erdélyi Riport hetilap április 27-én megjelent száma Lapszemlesütve? címmel egy ankétot közöl, amelyben erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt a romániai magyar sajtóról és a jelenlegi médiaállapotokról. Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke az MTI-nek adott interjújában hetet-havat összehordott arról a médiáról, amelyet – mint erre a válaszadó gyakorló szerkesztők közül többen is felhívják a figyelmet – jószerével nem is ismer. A megyei napilapok és a vidéki audiovizuális műhelyek nem tartoznak a látókörébe. Gáspárik a Reggeli Újság napilapot nem ismeri, olvasni nem olvasta soha. Ha ugyanis ismerné akkor nem állítaná, hogy a lapot a Micula testvérek tartják fent, kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Vajon mely román pártokhoz kötődnek nevezett testvérek? – kérdezte Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. A szóba jöhető pártok is mind egymásra mutogatnak. /Dénes László: Nem tudja, miről beszél. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 27./2006. április 28.
A Konzervatív Párt a kisebbségi törvénytervezet ellen szavaz a képviselőházban, mi több, a tervezetet vitató szakbizottságokból is visszavonja politikusait. A Markó Béla RMDSZ-elnök által hidegzuhanynak nevezett bejelentés egyre kilátástalanabbá teszi a kormánykoalíció sorsát. A konzervatívok azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy noha arról biztosították őket, hogy támogatják kezdeményezésüket a kisebbségben élő románok önkormányzati képviseletére vonatkozóan, az RMDSZ-esek a tervezet ellen szavaztak. Dan Voiculescu pártja azt szeretné, ha a székelyföldi helyi és megyei tanácsokba hivatalból állíthatnának önkormányzati képviselőt azon román közösségek, amelyeknek nem sikerült tanácsost bejuttatniuk a döntéshozó testületekbe. „A konzervatívok folyamatosan népszerűségi nehézségekkel küzdenek, és a nacionalista retorikával szeretnék javítani megítélésüket a közvélemény-kutatásokban” – hangoztatta az RMDSZ-elnök. /Nem támogatják a kisebbségi törvényt a konzervatívok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./2006. április 28.
A véleménykorlátozás fogalmával írható le az, amivel a Hírszerző.hu internetes portál szerkesztője-szerzője megvádolta Ágoston Hugót egy anyagának – kényszerű, az írott lap terjedelmi korlátai miatt szükséges – megrövidítése, „manipulálása” miatt. Ágoston válaszában a jóhiszeműség vélelmére hivatkozott. Egy másik vitában a véleménynyilvánítás túlzott szabadsága, szabadossága, merült fel a szerkesztővel szemben. Isán Csongor – Női praktikák címmel – más megközelítésben és stílusban írt Dávid Ibolyáról, mint addig a lap szerzői, erre Cs. Gyimesi Éva reagált – Ez a véleményszabadság? címmel -, a mondanivalón kívül felróva némi politikai inkorrektséget is. Jobb lett volna, ha mindkét írásból hiányoznak a személyes(kedő) mozzanatok, ifjú kollégánk joggal érzi sértve magát egy-két minősítés miatt. Azonban jogsértés nem történt. /Ágoston Hugó: A szükséges jóhiszeműség. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./2006. május 2.
A Maros Művészegyüttes és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében a múlt hét végén került sor az első Maros népzene- és néptánctalálkozóra Marosvásárhelyen. Fellépett a nyárádselyei, nyárádmagyarósi, mezőmadarasi, mezőpaniti hagyományőrző táncegyüttes, a mezőkölpényi hagyományos zenekar, a Maros Művészegyüttes tánckara és zenekara, valamint az utánpótlás együttes, a Napsugár fiatal tagjai. /Nagy Botond: Teljes telt ház az I. Maros néptánctalálkozón. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./