udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 3241-3270 | 3271-3300 | 3301-3330 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
2006. július 6.
A Szabolcs Gabona Cégcsoport és a Corvinus Befektetési Társaság új malomipari egységet nyitott a Kolozs megyei Kisbácsban. A befektetés értéke 1,7 millió euró, és 65 embernek biztosít munkalehetőséget. Az eseményen jelen volt Gráf József, magyar földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és Dan Apetrei, román mezőgazdasági államtitkár is. Gráf József a két ország szakminisztériuma közti együttműködést emelte ki. A két tárca már 1997-ben Nagyszalontán együttműködési szerződést kötött, amely a tavalyi közös kormányülésen teljesedett ki a több témakört – a mezőgazdasági földterületek azonosítása, az élelmiszerek biztonsága, a faluturizmus, az állategészségügyi követelmények betartása – érintő megállapodás keretében. /Nagy-Hintós Diana: Új malomipari egységet avattak Kisbácsban a magyar földművelődési miniszter jelenlétében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./2006. július 7.
Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke július 6-án több, az átvilágító bizottságtól átvett dokumentumot mutatott be, amelyekből az derül ki, hogy nem működött együtt az egykori Szekuritátéval. Korábban az átvilágító testület azt a döntést hozta, hogy a KP elnökének igenis köze volt a kommunista rendszer hírhedt politikai rendőrségéhez. /Voiculescu bemutatta dokumentumait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./2006. július 7.
Ellentmondásos fogadtatásra talált Moldova Köztársaságban Traian Basescu kijelentése, miszerint javasolta Chisinaunak az egyidejű, közös európai uniós integrációt. „Nyilvánvaló, hogy mi szeretnénk Romániával egy időben, 2007. január elsején csatlakozni, de ez technikailag lehetetlen” – mondta Valeriu Ostalep külügyminiszter-helyettes a BBC-nek. Hozzátette, hogy az egyesülés szóba sem került a két ország vezetőinek tárgyalásain. Traian Basescu egy hete, a történelem tantárgyversenyen nyertes moldovai diákok előtt kijelentette: felajánlotta Vlagyimir Voronyinnak, hogy a Moldova Köztársaság Romániával együtt csatlakozzon az Európai Unióhoz. Hozzátette: Románia a jövőben is támogatja a Moldova Köztársaságot, hogy „egy nem túl távoli jövőben egyesülhessünk, de ezúttal az EU-n belül”. Az államfő ezzel egyértelműen arra célzott, hogy Voronyinnak a két ország egyesülését ajánlotta fel – diplomáciai források szerint – Chisinauban tett múlt évi látogatása alkalmával. Választ azóta sem kapott. Molnár Gusztáv geopolitikai szakértő szerint Voronyin tétovázása azt mutatja, hogy a moldovai elnök nem tudja, hogyan reagáljon. Molnár Gusztáv nem zárja ki, hogy az Európai Unió „lenyelné” a román államfő tervét. A szakértő nem tartja kizártnak, hogy a kiszivárogtatással Traian Basescunak éppen ez a célja: nyomást gyakorolni Chisinaura. Ugyanakkor úgy véli, Moldova aligha adja beleegyezését, „ugyanis itt két államkoncepció ütközik”. Voronyin Transznisztriában született, és nem akar lemondani a Dnyeszteren túli területről, márpedig Basescu tervének megvalósítása többek között ezt feltételezné – véli a szakértő. /Szőcs Levente: Tétovázik a moldvai elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./2006. július 7.
Terjedelmes kötetet jelentettek meg Parajd múltjának elkötelezett kutatói, Csiki Zoltán magyartanár irányításával mindent begyűjtöttek, ami e sóvidéki nagyközség történetével kapcsolatosan fellelhető. A Rapsóné öröksége /Corvin Kiadó, Déva, 2006/– így, egy n-nel él a hétköznapi nyelvhasználatban e név – című kötet tudományos igényességgel dolgozza fel a település földrajzát, történelmét, művelődési hagyományait. A legtöbb írás szerzője a kötetet gondozó Csiki Zoltán, kívüle Horváth István, Ozsvát Pál, Vécsei András vállalkozott egy-egy szakterület feldolgozására. Esetenként nem volt könnyű hozzájutni a forrásanyagokhoz. Ezzel kapcsolatban megjegyezte Csiki Zoltán: „Jó lenne, ha a Csíkszeredai Állami Levéltárban csökkenne a bürokrácia, és elkelne egy-két magyar nemzetiségű alkalmazott is. A csak bizonyos napokban működő, napi 3-4 órai konzultálási lehetőség évekre nyújtja a kutatást, amit másképpen néhány hét alatt is el lehetne végezni.” /Borbély László: Tanulmányok Parajd múltjából. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Egy fejezet a könyvből:Adalékok a tanügyben uralkodó légkör megismeréséhez az 1989 előtti évtizedekben Új élet, új nevelő című füzetecske (1946), majd a Hogyan tanítsunk? lesz az új rendszer nevelési vezérkönyve. Kezdetben még a lelkészek oktatják a vallást az iskolában, megünnepelhetik március 15-ét, október 6-át, a reformáció napját, mindenszentek, halottak, Gyümölcsoltó Boldogasszony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, gyertyaszentelő, karácsony, madarak és fák napját. Az olvasmányok, versek között még ott van A rab gólya, Árpád sírja, Mátyás anyja, E rab föld mind az én hazám, és a Hideg szelek fújdogálnak című dalt is énekelhetik. Földrajzból még Erdély, a vármegyék, Küküllő vidéke, Udvarhely vármegye a kiindulópont. Történelemből a fontosabb magyar királyok, Szent István, A magyarok Levédiában típusú leckék szerepelnek. Új: Sf. Dumitru, január 24-e mint nemzeti ünnep, Mihály román király, november 7. és augusztus 23. az átállás napjának megünneplése. A falon még a román király arcképe van. Megtiltották a Bocskai-sapkák hordását (1946), Magyarország térképének el kell tűnnie az iskolákból, és rendelkezés szerint „a tanszemélyzet engedély nélkül állomáshelyét nem hagyhatja el”. Felettesekkel csak a fokozatokat betartva léphettek kapcsolatba. A tanítóktól életrajzokat kérnek, összeszedik és máglyán égetik el a tiltott könyveket, a múlt emlékeit, a nyugdíjasoknak megtiltják a tanítást (1947), külön rendelkezés foglalkozik a megszólításokkal és köszönéssel (1949), az orosz nyelv kötelezővé válik a IV. osztálytól, újjászervezik a tanfelügyelőségeket (1948. XI. 15.), megszüntetik az iskolatanácsokat (1949), kötelező a Szovjetunió népszerűsítését szolgáló ARLUS helyi szervezeteinek megalakítása (1948), Lenin halálának, a szovjet hadsereg megalakulásának megünneplése. A tanítók fejadag szerint kapják a cukrot, a kenyér- és ruhapótlékot, 1947-ben három hónapig nincs fizetés, vezényszóra alakulnak a szövetkezetek, amelyeknek létrehozásában a kádereknek elöl kell járniuk: iskolaszövetkezetek, „Összetartás” fogyasztási szövetkezet, Székelység elnevezésű szövetkezet, Economat (1946–1947). 1948-ban a román király képét kötelezően Groza Petru képe váltja fel az osztályfalakon, a címerek is megfelelően változnak. Annyi gyűjtést kell végezni, hogy még a puszta felsorolásuk is nehéz, s ma már kevesen tudnák megmondani ezek hasznát: vadgesztenyegyűjtés, fahamu-, cserebogár-, üveg-, csont-, szurok-, kalász-, bükkmag-, gyümölcs-, gyümölcsmag-, később kökényvirág- és csalánlevélgyűjtés, kötelező selyemhernyó-tenyésztés ott, ahol az egész faluban két kézen meg lehet számolni az eperfákat. De gyűjtöttek a napközi otthon, a moldovai magyar tanítók és iskolák megsegítésére, míg kimondatott, hogy a csángóság nem „igényli” az ördög nyelvének tanítását. Kötelező gyermek- és ifjúsági kórusok megfelelő repertoárral, állandó kórusünnepségekkel, színjátszó versenyek, szervezett rádióhallgatások felnőttek és tanulók számára, havi jelentések a népművelésről, faliújságversenyek, a kádereknek részt kellett venniük a vetési mozgósításokban (ún. vetési csata), állandó ideológiai előadások, a vizuális agitáció frissen tartása stb. Aki saját fejével mer gondolkozni, annak az eltávolítás, nehéz börtönévek, emberi lényének megsemmisítése következnek. Nem egyedülálló Parajd tanügyi helyzetében Fülpösi Jenő magyar szakos esete. (Kilenc évre ítélték el nyelvtanórán diktált példamondatai miatt.) A tanító mozgósító plakátokat ír, gyűlésekre hívó megjelenésre kilincsel, házal a szükségletek szerint. A falvakat a „fekete autók” járják, s ha valaki ellene mer agitálni, azonnal elviszik, kanálisokban hálatják, a fogait az első találkozáskor beverik, sortüzeket adnak le a falvakra, éppen templomból távozó lakosságára, hogy aztán a kultúrotthonokba térített közösségekkel aláírassák a belépési nyilatkozatot. Az erdőcsináldi, nyárádszeredai vagy a vadasdi tanítót és másokat főbelőttek, ezrek élnek a Kárpátokon túli csupasz területekre száműzve (soknak az új nevét és megválasztott nemzetiségét is a hatalom adja a kezébe), mások a Duna-deltában vívják élethalálharcukat a létért! Például Fülöp Ferenc innen való későbbi erdőszentgyörgyi református esperes, sok más környékbeli különböző rangú emberrel együtt. Parajdon sokan átmenetileg nem mutatkoznak, s ha nappal is zárt kapuk előtt népesebb agitáló csoport jelenik meg, a gazda begyakorolt mozdulatokkal távozik a telek hátsó részén valamelyik erdőrengeteg felé. Az évtizedekig uralkodó politikai szellemet jól bizonyítják a kor tankönyvei. Az V. osztály számára írt Énekeskönyv, Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1960, a hangszerek bemutatása mellett a nagy tömegeket mozgató kórusok képe, Románia állami himnusza és a kötelező Internacionálé mellett, román és magyar nyelven hirdeti a határtalan derűlátást. Ennek az alapja a közösbe terelt gazdálkodás, a hadsereg, a bányászat, a traktorokról, szovjet hatalomról, pártról szóló dicshimnuszok, indulók. 2006. július 8.
Lőrincz Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor elmondta, hogy a múlt rendszerben havonta rendeztek családi kiállítást fiával, ifj. Lőrincz Zoltánnal, azután évente négyet-ötöt. Az utóbbi időben azonban ritkábban van rá alkalom. A régi családi kiállításokon rajtuk kívül részt vett László bátyja és fia, Magor. Lőrincz Zoltán lelkészként kezdett festeni, majd faragni. /Dvorácsek Ágoston: „Csupán el akartam mondani néhány dolgot...” Interjú Lőrincz Zoltán nagyenyedi véndiákkal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./ 2006. július 10.
Politikai infantilizmusnak minősítette Cristian Diaconescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) megszüntetésére vonatkozó liberális javaslatot. Cristian Diaconescu a képviselőház liberális elnöke, Bogdan Olteanu kijelentésére reagált, miszerint a CSAT „szovjet típusú” testület, amely csak azért került be 1991-ben az alkotmányba, hogy nagyobb hatalma legyen az akkori államfőnek. /Cs. P.T.: PNL: szovjet típusú intézmény a CSAT. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./2006. július 10.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésein az utolsó másfél-két évben unalmas egyhangúsággal születnek meg a döntések. Nincs meg a belső ellenzék, amely aktív és hangos volt ezelőtt pár évvel. Nemegyszer a többség elfogadta a belső ellenzék javaslatait. Az utolsó másfél évben nincs ilyen. Ezért Frunda György szenátor belső ellenzék létrehozására biztatta az SZKT-t. „Úgy vélem, hogy a magyarságnak az RMDSZ-en belül kell megoldania a kérdéseket” – mondta. A Szabadság Toró T. Tibor Temes megyei képviselőt, a néhai Reform Tömörülés elnökét, az egykori, az RMDSZ-ből kiszorult belső ellenzék „utolsó mohikánját” kérte, kommentálja az SZKT-elnök kijelentését. Toró T. Tibor kifejtette, Frunda György SZKT-elnök ott fojtotta a szót az ellenvéleményt megfogalmazókba, ahol csak érte. Most mivel magyarázható ez a kijelentése? Az RMDSZ „kisparlamentje” afféle bólogatójánosok gyülekezete? Ezt eddig mindig vehemensen kikérték maguknak az RMDSZ vezetői. Most inkább politikai célszerűségről van szó. Kongresszus közeledik, az RMDSZ sokkal jobb eséllyel vág neki a megméretkezésnek, ha el tudja hitetni a szavazókkal, hogy a Szövetség valóban integrálja a különböző gondolkodásmódokat. Furcsa, hogy Frunda szerint az ellenzéket meg lehet szervezni felülről, a központból. Az RMDSZ-en kívüli ellenzék szerveződése előrehaladott stádiumban van. Miután pedig színre lép egy alternatív szerveződés, akkor az RMDSZ-nek azokat a mechanizmusokat megtalálni, amelyekkel ki lehet alakítani a közös véleményt, együttműködést a szervezetek között. Fájdalmas, hogy az RMDSZ a jelenlegi formájában már nem tudja képviselni az erdélyi magyar társadalomban jelentkező összes véleményt. /Székely Kriszta: „Gyere vissza, ellenzék!” Nosztalgiáról, pluralizmusról, együttműködésről Toró T. Tiborral. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./2006. július 10.
A hét végén utoljára tettek katonai esküt a Belügyminisztérium fegyveres alakulataihoz, a csendőrséghez és a tűzoltósághoz bevonult sorkatonák. Jövőre az ország többi csendőrségi létesítményéhez hasonlóan a háromszéki laktanyában is megszűnik a sorkatonai szolgálat, és kizárólag szerződéses, profi csendőrök látják el a fegyvernemből származó feladatokat. Sepsiszentgyörgyön első ízben 2001-ben tettek esküt az akkor épült csendőrkaszárnyába bevonult sorkatonák. Vasile Blaga belügyminiszter kifejtette, a hivatásos állomány nem lesz költségesebb a jelenlegi rendszernél, mivel a profi katonák nem állandóan, hanem napi nyolc órát tartózkodnak a laktanyákban. /D. P.: Elvonulnak a sorkatonák. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./2006. július 11.
– Nem teljesen igaz az az állítás, miszerint az EU-tagállamokban nincs olyan struktúra, mint a Legfelső Védelmi Tanács – állította Varga Attila képviselő, alkotmányjogász, aki a testület feloszlatását szorgalmazó NLP álláspontját kommentálta. A Nemzeti Liberális Párt egy vezető politikusa, Bogdan Olteanu képviselőházi elnök kifejtette: pártja egyet ért a tanács feloszlatásával. Varga elmondta: Magyarországon is, és más országokban is létezik valamilyen nemzetbiztonsági struktúra. Az viszont tény, hogy Romániában, egyedülálló módon a tanács egyfajta párhuzamos kormányként működik, olyan eszköz, amely által az államfő többlethatalomhoz jut. Mindazonáltal a képviselő úgy véli: egy esetleges alkotmánymódosítás elsőrendű feladata az lenne, hogy eldöntse: milyen köztársaság legyen Románia: parlamenti, félelnöki, vagy elnöki, a jelenlegi forma ugyanis egyik kategóriába sem sorolható egyértelműen. – Ion Iliescu a kezdeti egyetértés után összetűzött mind Petre Romannal, mind Adrian Nastase-val, ugyanúgy Emil Constantinescu sem tudott zöld ágra vergődni a miniszterelnökökkel, a Basescu-Tariceanu konfliktus pedig jelenleg is napirenden van – mondta Varga Attila. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megszüntetnék a Legfelső Védelmi Tanácsot. Varga Attila: elsősorban a kormányzati szerepeket kellene tisztázni. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./2006. július 11.
Számos tekintetben elmarasztalják a második Gyurcsány-kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos támogatáspolitikáját a miniszterelnök és az RMDSZ vezetőségének találkozójáról beszámoló erdélyi magyar lapok. A Krónika július 10-i számának vezércikkírója úgy véli: „egyszerűbb – és talán tisztességesebb – volna, ha Gyurcsány Ferenc kerek perec megmondaná: a magyar gazdaság a csőd szélén áll, a nemzetközi hitelminősítők a legambiciózusabb kormányprogram dacára is negatív kilátásokat jósolnak Magyarországnak, a forint szabadesésben zuhan, így hát kisebb gondunk is nagyobb annál, mint hogy a határon túli magyar közösségek miből és hogyan élnek”. A szerző szerint a magyar–magyar kapcsolatok sikeres újjászervezéséhez szemléletváltásra volna szükség, annak felismerésére, hogy a határon túli magyar közösségek akkor válhatnak igazán az anyaország hasznára, ha közös szempontok alapján tudnak stratégiákat megfogalmazni. A kormánynak azonban nincsenek megfelelő ismeretei az intézmények működéséről és hatásfokáról. A Krónika megszólaltatta Kató Bélát, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) működtető alapítvány kuratóriumi elnökét annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentette: a magyar kormány továbbra is támogatni fogja a felsőoktatási intézményt, ehhez azonban az EMTE működésén változtatni kell. Kató elmondta: nem hiszi, hogy lényegi változtatásokra van szükség az intézmény működésében. /Rostás Szabolcs: Erdélyiek bírálják Gyurcsányékat. = Magyar Nemzet, júl. 11./2006. július 11.
Kolozsvár, Brassó és Kovászna után Sepsiszentgyörgy evangélikus templomában is felcsendült Kovács László Attila kolozsvári lelkész új opera-oratóriuma, a Kő-kantáta. Az operaszerzőként is ismert Kovács László Attila az oratóriumot választotta mondanivalója keretéül. A Kő-kantáta egy többtételes, szóló énekhangokra, kórusra és zenekarra komponált nagyszabású zenemű. /Kisgyörgy Réka: A Kő-kantáta Sepsiszentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./2006. július 12.
Az utóbbi időben egyre többen szorgalmazzák annak a törvénynek az elfogadását, amely sajátosan szabályozná a görög katolikus egyháztól elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Ez az ortodoxia államvallásként való megtartását szolgálná. A törvény tervezete már elkészült, két konzervatív párti szenátor – Nicolae Popa és Dan Voiculescu – nyújtotta be a szenátusba márciusban. A szenátus ezt nagy többséggel elutasította, végső döntést azonban a képviselőház hoz. A konzervatív párti tervezet abból indul ki, hogy az ortodox egyház óriási igazságtalanság áldozata. A görög katolikus egyház ugyanis a rendszerváltás után nem kevesebb mint százötven templomot szerzett vissza. A kommunista rezsim 1948-ban elkobozta, majd az ortodox egyháznak adta a görög katolikus egyház vagyonát. Ha a tavaly elfogadott restitúciós jogszabályt maradéktalanul alkalmazzák, az ortodox egyház körülbelül kétezer (!) templomot veszíthet el, ezekkel együtt pedig a parókiákat, valamint a föld- és erdőterületeket is. Az ortodox egyház ezért igyekszik meggátolni a visszaszolgáltatást. A benyújtott tervezet bevezette az „arányosság elvének” fogalmát: a templomokat és a hozzájuk tartozó ingatlanokat a hívek számának függvényében osztanák el a két felekezet között. A görög katolikus egyház ezt ellenzi. Egyrészt nem tartják mérvadónak a népszámlálás adatait, amelyek szerint 190 ezerre tehető a görög katolikus hívek száma. Másrészt arra hivatkoznak, hogy az alkotmány szerint a törvény előtt mindenki egyenlő és a tulajdonjog szent. Az ortodox egyház szerint 1948-ban az állam nem követett el igazságtalanságot a görög katolikusokkal szemben, ellenkezőleg: igazságot szolgáltatott. A többségi tudat szerint ugyanis a tizennyolcadik század elején az ortodoxok egy része a Habsburg Monarchia nyomására ismerte el a pápa fennhatóságát, és a születő egyházba úgymond magukkal vitték az ortodox egyház vagyonát is. Az ortodox egyház nemcsak nem jogbitorló, hanem kárpótlásra tarthat igényt. Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek javaslatára az erdélyi püspökök zsinata határozatot fogadott el, amely nyíltan megfenyegette a pártokat: ha a törvény elbukik, az ortodox egyház újragondolja politikai függetlenségét. /Szőcs Levente: Harc az ortodox hegemóniáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./2006. július 12.
Az átlagos képzettségű román polgár nem hiszi el, hogy Dózsa ne lett volna román, a történelemtankönyvek ugyanis ennek sehol nem mondanak ellent. Napjainkban a sepsiszentgyörgyi csendőrkaszárnya, mely ,,Doja” és ,,Gheorghe” alakban úgymond nevét viseli, kérte a várost, engedje át neki a szobrot, mert felállítaná saját székháza elé. /(b. kovács): Szegény Dózsa György! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./2006. július 12.
Új folyóirat jelent meg ME.dok címen, Média – Történet – Kommunikáció alcímen Kolozsváron. Első, júniusi számában Cseke Péter főszerkesztő Beköszöntő című írásában jelezte, médiatudományi szakfolyóiratot indítanak. „Az önálló Médiatudományi Tanszék kiépítésének reménységével. Egy majdani Sajtótudományi Kutatóközpont megteremtésének igényével.” A kiadvány egyik szerkesztője, Botházi Mária elmondta: A ME.dok című médiatudományi folyóiratot a BBTE újságíró szakának doktorandusai hozták létre a kutatómunkát irányító Cseke Péter professzor segítségével. A szakon működő Medea Egyesület szakkollégiumának kiadványa várhatóan egy tanévben kétszer jelenik majd meg. Céljuk a jelenkori romániai magyar újságírás helyzetének feltérképezése, a sajtótörténeti kutatások bemutatása. Az Aula rovat egy elismert professzor, médiaszemélyiség aktuális jelenségeket magyarázó előadásának szövegét hozza, a Szóközök a kommunikáció problémáira reflektál, a ME.diárium sajtótörténeti írásokat közöl, a Kamera a vizuális világot vizsgálja, a ME.teória a médiaelméleté, a Hátlap a legújabb, sajtóval, kommunikációval, médiával kapcsolatos kiadványokat recenzálja. A ME.dok szerkesztőbizottsága: Bernáth László (Budapest), Bodor Pál (Budapest), Marian Petcu (Bukarest), Reinhold Stipsits (Bécs), Szabó Zsolt (Kolozsvár), Tudor Vlad (USA). Főszerkesztő: Cseke Péter. Szerkesztő: Botházi Mária, Győrffy Gábor. Olvasószerkesztő: Buzogány Klára. Borítóterv, tipográfia: Könczey Elemér. /Köllő Katalin: ME.dok – új sajtókiadvány a piacon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./2006. július 13.
A konzervatívok ki akarják zárni Mircea Dinescut a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságból (CNSAS). Szerintük a költő esetében összeférhetetlenség áll fenn, mert a Voiculescu-ügyben a döntés nyilvánosságra hozatal előtt nyilatkozott. Sergiu Andon, Dan Voiculescu ügyvédje kijelentette: a konzervatív pártelnök pihenő szabadságának letöltése után csak abban az esetben jelenik meg a bizottság előtt, ha Dinescut kizárják a testületből. Mircea Dinescu erre reagálva elmondta: az, amit Andon tesz nem más, mint „kisstílű ügyvédi tyúklopás”. Leszögezte: a CNSAS tagjait nem lehet kizárni, mert őket a parlament nevezte ki. /Konzervatívok Dinescu ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./2006. július 14.
A székelyföldi RMDSZ-es polgármesterek és az RMDSZ vezető-testülete közötti találkozót szerveznek ősszel – jelentette Markó Béla RMDSZ-elnök. „Székelyföldön az autonómia napi téma és a polgármesterek azt gondolják, hogy ebben a kérdésben az RMDSZ-nek minél jobban kellene kommunikálnia közösségével” – mondta Markó Béla. „A témával foglalkozó népgyűléseken tapasztalható egyfajta demagógia, és mindannyian tudjuk, hogy az autonómia népgyűlésekkel nem megvalósítható” – szögezte le. /G. G.: Polgármester-találkozó a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./2006. július 14.
Június 13-án Marosvásárhelyen a tanács ülésén dr. Benedek István ezúttal magyarul szólt. Elmondta, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint 20 %-a kisebbségi, a tanácsülésen joguk van az anyanyelv használatára. A tanács RMDSZ-frakciója nem élt vissza ezzel a jogával, bár anyanyelvükön jobban tudnak érvelni, s az is igaz, hogy több román tanácsos ért magyarul. Frunda György szenátor előzőleg tett javaslatát minősíthetetlen szavakkal illette Dorin Florea polgármester, szerinte „illetlenség” lenne, ha a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnének, holott ennyi idő alatt a polgármesternek kellett volna megtanulnia magyarul – vélte a tanácsos. Benedek sajnálatát fejezte ki Dorin Florea ismételt kirohanásáért, mert ezáltal nemcsak a kisebbségieket sérti, hanem a város közhangulatát is rontja. Doru Opriscan független tanácsos Benedek István kétnyelvű felszólalását amolyan nyelvgyakorlatnak vélte, s arra kérte társait, amennyiben bevezetik azt, hogy magyar nyelven szólaljanak fel, akkor igényli, hogy szóról szóra fordítsák majd le a beszédet. Kolozsváry Zoltán ülésvezető azzal zárta le a vitát, hogy nem akar lemondani erről az előjogáról, de ő társai iránti tiszteletből használja gyűléseken a román nyelvet, minthogy ilyen tiszteletből illene a velünk együtt élőknek is ismerniük a mi anyanyelvünket. /(vajda): A tolmácsgéptől a bútorcseréig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./2006. július 14.
Incze László maga sem vetett számot azzal, hogy ő lenne Felső-Háromszék szellemi céhes mestere, holott nagy szerepe van abban, hogy a hajdan ,,Vargavárosként” emlegetett, múltjára büszke székely települést, Kézdivásárhelyt a maiak az ő tevékenységét elismerve nevezik Céhes Városnak. Nemrég a megyei tanács Háromszék legmagasabb közösségépítő díjával tüntette ki. Incze László történész-muzeológus 1928-ban született Baróton, a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett 1952-ben. Előbb Mezőbándon, majd Kézdivásárhelyen tanított történelmet. Annak idején Sylvester Lajos kérte fel 1970-ben Incze Lászlót a kézdivásárhelyi céhtörténeti kiállítás megszervezésére és vezetésére (1970–1972), majd a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum két évtizedet is meghaladó irányítására. Incze László múzeumigazgatóként rendkívüli értékű szervező és tudományos munkát végzett. Múzeumi anyaggyűjtése Felső-Háromszék egészét felölelte. Fontos szerepe volt abban, hogy a Nagyváradról hazahozott Gábor Áron-szobor Kézdivásárhely főterére került. Amikor Zsuzsi és Andris babát, a magyarság legteljesebb miniatürizált népviseleti gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumból is száműzték, előbb múzeumi kiállításon biztosított menedéket és nyilvánosságot, majd amikor az erdélyi magyar népviselet már kiállításon is szúrta a hatalom képviselőinek szemét, Incze László és társai úgy ,,raktározták” el és mentették meg ezt a pótolhatatlan kincset, hogy az arra érdemesnek minősített múzeumlátogatók titokban megtekinthessék. Incze László a diktatúra éveiben is emlékezetes, az intézmény kereteit szétfeszítő közművelődési rendezvényeket szervezett. A múzeumi évfordulók, az általa szerkesztett kiadványok, tanulmányok a hamis alapozású felnőttképzés ellensúlyaként jelentkeztek. Az 1989-es fordulat után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kézdivásárhelyi vezetője lett, majd megyei meg országos beleszólású, a társadalmi sodrást meghatározó személyiség szerepét kellett betöltenie. /Sylvester Lajos: Háromszék szellemi céhmestere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. július 14.
Lelkész, presbiterek, egyháztagok, konzul, erdélyi és magyarországi vállalkozók – valamennyien munkaruhában. Ez a kép fogadta a Kolozs megyei Magyarvistára látogatókat: a helyi református egyházközség hozzáfogott visszakapott kántori lakának felújításához. A ma még romos állapotban levő volt kántori lakban létrehozandó Kalotavár Kulturális Központ alapkövét fogják letenni július végén. Ezzel a munkával kezdi a 820 fős gyülekezet az újraépítést. A teljes beruházást 72 millió forintra becsülik, a terveket Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba készítette el. A magyarvistai gyülekezet az elmúlt évi falunapot megelőzően tatarozta visszakapott hajdani felekezeti iskoláját, amelyben az úgynevezett kicsikultúrt újra felavatták. /Benkő Levente: Kalotaszeg várát építik a reformátusok a Kolozs megyei Magyarvistán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./2006. július 14.
A soproni Soroptimist Club hölgytagjai jártak erre, ismerkedtek a Máramaros megyei magyar oktatás intézményeivel, körülményeivel. A klub a szórványmagyarság támogatását tervezi, látogatásuk célja az volt, hogy megismerjék a támogatottak életét és környezetét. Elképzeléseik szerint tanároknak fognak anyagi segítséget nyújtani, illetve rajtuk keresztül tanítványaiknak, majd anyaországi táborozás is lesz. A Soroptimist Club első rendezvénye jótékonysági koncert volt Sopronban. A koncert bevételét a máramarosi magyar oktatás támogatására fordították. Nagyon sok országban van Soroptimist Club, föderációkba, uniókba tömörültek, kongresszusaik vannak. A Soroptimist Club tagjai könyvekkel és oktatási segédanyagokkal érkeztek. Szatmárnémetibe, Szinérváraljára, Koltóra látogattak, ismerkedtek a máramarosi magyar tannyelvű iskolahálózattal és a fakultatív magyar oktatás helyzetével. Több mint 200 ezer Ft értékű könyv- , DVD és taneszközadományt hoztak, ezek az egyes iskolák könyvtárába kerülnek, megalapítottak egy 10 ezer Ft-os különdíjat egy a fakultatív magyar oktatásban résztvevő diákok Ki mit tud?-ján szereplő diák számára és egy 5 ezer Ft-os jutalmat felkészítőjének. /Dr. Váradi Izabella, magyar szakos tanfelügyelő: Segítő nővérek a máramarosi magyar szórványoktatásért. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 14./