udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 581 találat lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 571-581

Névmutató: Balta János

2014. június 27.

Ledöntötték a pécskai Nagykaparás keresztjét
Pécskáról több olvasónk is sérelmezi, amiért a helybeli Nagykaparás nevű kiemelkedés mellett, a nagylaki és az egykori palotai út kereszteződésénél, mintegy 200 évvel ezelőtt állított mezei keresztet valaki oszlopostól ledöntötte.
A mintegy két méter magas oszlopot, a rajta volt feszülettel hozzávetőleg 200 évvel ezelőtt állították azoknak a csanádpalotai embereknek a tiszteletére, akik télen ökörfogatokkal érkeztek Pécskára tűzifáért.
Hazafelé menet azonban, a Nagykaparásnál hóviharba keveredtek, amely elől az állataikkal együtt a domb tövébe húzódtak. A másnapig tartó hóvihar azonban betakarta mindnyájukat, nem tudtak kiszabadulni a nagy hó fogságából, ezért emberek és állatok ott lelték halálukat.
A palotai polgárok az elhunytak emlékére emelték a mezei keresztet, ami valakinek útjában állt. A kereszt nélkül árválkodó oszlop közelében egy vállalat telephelye épül, nagy erőgépeket állomásoztatnak a helyszínen.
Miután hivatalosan is utána nézünk, kinek a fennhatósága alá tartoznak a mezei keresztek, körbejárjuk, kinek a kötelessége a rendőrségen feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen, aki tönkre tette a 200 éves, közvagyonnak minősülő emlékhelyet?
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2014. június 30.

Követésre méltó kezdeményezés Nagyiratoson
Megható megemlékezés a világháborús hősökről
Az első világháború kirobbantásáról emlékeztek meg szombaton délután Nagyiratoson, az RMDSZ helybeli szervezete és a római katolikus egyházközség közös rendezvényén. A falu bejáratánál álló emlékkeresztet Jézus Krisztus megfeszítésének évfordulóján, 1933-ban emelte a helyi római katolikus közösség. Az eseményre a keresztet, illetve annak környékét is példásan rendbe tették.
Papp Attila polgármester a településnek a rendszerváltás óta első ilyen jellegű megemlékezését a világháborút elindító szarajevói merénylet évfordulójára időzítette. A község lakosságából szép számmal, hatvannál többen vettek részt, köztük többen olyanok is, akiknek elődei a háború áldozatai között voltak. Ők virágot is hoztak.
A megemlékezés a Forray Népdalkör szolgálatával kezdődött. A ft. György Zoltán plébános celebrálta szertartáson az első világháborúban a településről elesett negyven férfi áldozatvállalásáról beszélt. Mint kifejtette, valamennyien tették a hazával szembeni kötelességüket, hittek abban, hogy szolgálatukkal hasznára válnak az egész nemzetnek, annak a közösségnek, amelyből származtak. Ezt követően felolvasta az emlékkeresztre erősített három márványlapon szereplő negyven személy nevét. Megemlítette: sokukról azt sem lehet tudni, hol van a végső nyughelyük. A Mindenható jóindulatát kérte, hogy mindnyájan elnyerjék méltó jutalmukat a túlvilágon.
Megható pillanat volt, amikor Bartha Mária (Maris) az alkalomra írott versét olvasta fel.
A Szózat elhangzását követően Ujj János aradi helytörténész szólt a világháború kitöréséről, az azt követő több mint négy év véres csatáiról, amelyek annyi szenvedést hoztak az emberiségnek. És azokról az első és második világháborús emberáldozatokról, akiknek nem maradtak utódaik. „A leszármazottaik hiányoznak ma a nemzetiségi iskoláink padjaiból” – sommázta a következményeket.
Az emlékmű megáldását követően elhangzott nemzeti imánk, majd a nagyiratosi hívek nevében ft. György Zoltán plébános, az RMDSZ helybeli szervezete nevében Papp Attila polgármester, Barta Szabolcs községi tanácsos és Nagy Tivadar RMDSZ vezetőségi tag, míg a Forray Népdalkör nevében Nagy Melinda elnök és Búza Erzsébet koszorúzták az emlékművet, a továbbiakban a hősök leszármazottai is elhelyezték a kegyelet virágait.
Szép kezdeményezés volt, reméljük, hagyományteremtő szándékkal. Más magyarlakta településeken is követhetnék a nagyiratosiak példáját. Ahol a világháborús hősöknek még nem állítottak emlékművet, sürgősen tegyék meg, mert közösségépítő hatása mindenképp meghozza gyümölcsét.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2014. július 1.

Anyanyelvű oktatásunk sarkalatos kérdései – Interjú Király András államtitkárral
Túl vagyunk egy tanéven, megtörténtek az ünnepélyes kicsengetések, a ballagások minden szinten. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy anyanyelvű oktatásunkban előrelépést, stagnálást, netalán leépülést hozott-e a mögöttünk lévő időszak. A mérlegeléshez felkértük Király András oktatási államtitkárt.
Új oktatási törvény, dilemmákkal
– Államtitkár úr, hogy értékeli a mögöttünk lévő tanévet, illetve anyanyelvű oktatásunknak a helyzetét?
– Minden tanévkezdésnek vagy -zárásnak vannak olyan pillanatai, amikor az ember úgy érzi, valami olyan dolog fog történni, ami meghatározó lehet az oktatásban, főként a számunkra nagyon fontos, kisebbségi oktatásban. A Tanügy Minisztériumban eltöltött első éveim az új tanügyi törvény kialakításával teltek el, azzal a reménnyel, hogy lesz egy reform. Közben azonban rájöttünk: Romániában nagyon lassan forognak azok a bizonyos „malomkerekek”, amelyek még lassabban őrölnek. Most viszont, egy aránylag új miniszterrel úgy gondoltuk, hogy valami fel fog gyorsulni. Kettős érzése van az embernek: egyrészt úgy érzi, valami lassan elindult, kialakul. Amit szerettünk volna, az oktatás tartalmának a megváltoztatása, arra sor kerülhet, de sokkal lassabban, mint ahogyan az elvárható lenne.
A 2011-es tanügyi törvénybe szó szerint bevittük, hogy a kisebbségi nyelven történő oktatásban a román nyelv és irodalmat speciális tanterv alapján tanítják. Azóta eltelt néhány év, és most jutottunk oda, hogy az előkészítő, illetve az I. és II. osztályban specifikus tantervek alapján oktatják a román nyelvet és irodalmat. Abban reménykedem, hogy a 2015/2016-os tanévtől az V., illetve a IX. osztály az új tantervek alapján fog tanulni nemcsak román nyelvet, hanem minden tantárgyat. A nagyon rossz vizsgaeredmények miatt eljutottunk oda, hogy ne mindig a diákot vagy a pedagógust okoljuk, hanem nézzük meg, mi a tanterv.
Éppen ezért, a 2015/2016-os tanévtől új tantervek lesznek. Olyanok, amelyeket a 2011-es tanügyi törvény előír, ahol a vizsgáztatás az értelmezésre, az érthetőségre fog épülni. Vagyis az európai trend valósul meg, a vizsgafelmérések nem a kimondott anyagtudásra összpontosítanak, hanem az anyag érthetőségére, alkalmazhatóságára. Ha lassan is, de pozitív változás várható azzal együtt, hogy a pedagógustársadalom is elég merev ilyen tekintetben. Mert akiknek hosszú évtizedes pedagógus tapasztalatai vannak, megszoktak egy bizonyos munkaritmust, de a jól felkészült pedagógusok át tudnak majd állni. Az új tantervek mindenképp az oktatás hatékonyságát fogják serkenteni. Sokat vitatott kérdések a felmérések. A tanügyi törvényben benne van, hogy II., IV., VI., VIII. osztályokban periodikus felmérésekre kerül sor, amelyeket nem osztályoznak.
– Ha nem osztályoznak, miért van rájuk szükség?
– Aki megnézte az idei felmérő teszteket, amelyek nem a tananyagra épültek, láthatta, hogy a gyereknek fel kellett olvasnia egy szöveget, amiből magának kellett kiválasztania a helyes feleletet. Tehát érdekes, teljesen eltérő az eddigi gyakorlattól, de rájövünk belőle, hogy a másodikos gyermek lemaradt-e vagy előbb áll a tanulásban. Ugyanúgy, a IV. vagy a VI. osztályos is, ezért el tudjuk készíteni a tudásukról a szükséges tükörképet, ami alapján a diákot irányítani lehet szakiskola, esetleg valamilyen profilú líceum felé. Az összetett munka megerősíti a pedagógushivatást, csakhogy a juttatások terén nehezen tudunk eljutni a pedagógusmunka méltányos honorálásához.
– Tekintve, hogy nálunk teljesen szétverték a szakoktatást, aktuális lehet a kérdés: vannak-e elképzelések egy megalapozott szakmai tudást biztosító, piacorientált szakoktatás kiépítésére?
– Jogos a kérdés, amihez hozzátenném: a szakoktatás magát verte szét. A módot ugyanis, ahogy 2009-ben folyt a szakoktatás, azt értelmetlen volt megtartani. Mivel gyorsan nem lehetett újat kitalálni, megszüntették, ami nem volt jó megoldás, mert minden diák a líceumba került. Ennek viszont manapság isszuk meg a levét. Most született egy olyan döntés, miszerint a szakoktatás 3 éves, amiben az I. évben az elméleti oktatás 70%-ot tesz ki, II. évben fele-fele, majd az utolsó évben 70% az elméleti, a gyakorlati oktatáshoz viszonyítva. Ezzel elszakadtunk attól az elképzeléstől, miszerint minden iskolában műhelynek kell lennie. Most ott lehet szakiskolát létrehozni, ahol szaklíceum van. Ehhez mérten, a megfelelő profilokban lehet szakiskolai oktatást beindítani. Az iskolának meg kell szerveznie az elméleti oktatást, míg a gyakorlati rész oktatásához partnert kell keresnie. Ez a duális képzés. Előnyben vannak azok a települések, ahol praktizálni lehet. Vagyis működő vállalatokkal rendelkezik, ahol a diákok nem csupán praktizálhatnak, hanem a végzősökkel akár munkaszerződést is kötnek. Ha e lehetőségekkel jól tudunk sáfárkodni, a szakoktatásnak visszaadhatjuk a becsületét, ami oda fog vezetni, hogy a gimnáziumot végzett diákoknak egy része természetes módon szakiskolákban fog továbbtanulni, mert abban lát lehetőséget, de felnőtt szakképzés is folyik.
– Anyanyelven is történik szakoktatás bármilyen szakmában?
– Természetesen, igen.
– Az új oktatási törvény, az érettségi levezetésében hozott-e változást? – Valószínűleg lesz változtatás, jelenleg azonban 2009/2010 óta az érettségit úgy szervezik, hogy a szóbeli vizsgák elveszítették a jelentőségüket, mert csak az írásbeli vizsgáknak az eredménye számít, amitől nehezebb lett a vizsga. A régi rend szerint, a 6-os osztályzat az átmenő jegy. Eddig azért volt könnyebb, mert a szóbelin egyszerűbb volt jobb osztályzatot szerezni. A vizsgák tisztaságának a biztosítása érdekében bevezették a kamerás rendszert…
– Ez nincs zavaró hatással vizsgázókra, nem fokozza a stresszt?
– A kamerák tudatának eleinte bizonyára volt, de hát megszokták, a diák igazából nem is veszi figyelembe a kamerák létét.
– Az oktatási törvény módosulása, tankönyvkiadással is jár. Biztosított-e az anyanyelvű tankönyveknek a kiadása?
– A tanügyi törvénybe bevittük, hogy a kisebbségi oktatás számára az oktatás nyelvén lehet tankönyveket írni. 3 típusú tankönyvet lehet használni: a kisebbségek nyelvén írnak, lefordítják őket románból vagy behoznak az anyaországból. Utóbbiak főleg az anyanyelv tankönyvei vagy szakkönyvek, amelyeket a szakoktatásban használnak. Ezek, főleg kis létszámú nemzetiségeknél igen alacsony példányszámot, akár 70-80 tankönyvet is jelentenek egy oktatási évben egy-egy osztálynak. Mint minden törvény, ez is módszertanok alapján lett életbe léptetve, ezért a módszerét próbálták megváltoztatni. Az indítvány viszont mindig a kisebbségi államtitkárságra jutott, ezért folyamatosan visszautasítottuk a törvény módosítását szolgáló módszertant, ami olajozottá teszi a törvényt, nem változtathat a lényegén.
Ebben az évben eljutottunk oda, hogy a miniszter úr aláírta a módszertant a három típusú tankönyv használatára, csakhogy az általa aláírt jegyzékbe azt is beszúrta, hogy a kisebbségi nyelveken írt tankönyveket le kell fordítani románra. Sajnálatosnak tartom, amiért a kezdeményezők nem csatolták hozzá, hogy a rendelet nem vonatkozik az irodalom, a vallás vagy a zene tankönyvekre. Erre jött a felhördülés, mert példának okáért, az ukrán ábécés könyvet hogyan fordítják le románra, nem beszélve a magyarról, amiben ő, illetve ű betű is van, de a nyelv rendszere is egészen más.
Emiatt patthelyzet alakult ki, áll a tankönyv-nyomtatás, de nem csak azért, hanem a közbeszerzési versenytárgyalás helytelen meghirdetése miatt is. Ezek olyan dolgok, amelyek nem mennek jól a Minisztériumban, ezért a 2013/2014-es tanévben az I. osztálynak nem volt tankönyve. Ilyen még nem volt, mert ugye, új program van, kifutottak az időből. Remélhetőleg július 8-ig megszűnik a licittel kapcsolatos cirkusz, ezért az I., illetve a II. osztály megkaphatja az új tantervek alapján elkészített tankönyveket. Remélem, hogy a továbbiakban sikerül majd megértetni, ha másképp nem, hát politikailag kell ráhatni a kérdésre. Mert a kisebbségi oktatásban részt vevőknek szükségük van az illető kisebbségek nyelvein megírt tankönyvekre. Más kérdés, hogy találunk-e olyan szakértőket, akik e könyveket megírják.
Beiskolázásban tartjuk a szintet
– Megvannak-e a végleges eredményei a magyar nyelvű előkészítő osztályok beiskolázási adatainak? – Természetesen, mert az előkészítő osztályok beiskolázási időszaka lezárult. A magyar beiskolázási arány az általában valamivel magasabb, mint 10 ezer fő. Ez idén is megvan. Erre azért nem lehet pontos adatot mondani, mert a szülők számára adott a lehetőség az I. osztályba való beíratásra is. Lényeg, hogy nem esik a diáklétszámunk. Ez talán annak is köszönhető, hogy az RMDSZ-en kívül már sokan foglalkoznak a beiskolázással, tehát a magyarság jó részét megmozgatja, mert az oktatás az a terület kell hogy legyen, ami mindenki számára fontos, tehát közügynek számít.
– Milyen stádiumban van a MOGYE-ügy?
– Ott a magyar vezetőség lemondott, tehát maguk közül ki kellene jelölniük az új vezetőséget, de hát nem teszik, ezért a MOGYE-ügy patthelyzetben van, de szerintem ez annyira összetett dolog, hogy „megér egy külön misét”.
– El kell ismernünk, hogy az anyanyelvű oktatásunk sok helyen a magyar romák jelenlétén múlik, közülük azonban sokan lemorzsolódnak. Mit lehetne tenni az integrálásukért?
– Ez országos gond, ezért kisebbségi államtitkárként szoros kapcsolatban állok az Országos Roma Ügynökséggel. Az elmúlt héten Magyar Bálinttal találkoztam, aki Soros György megbízásából roma integráció ügyben kereste meg a Tanügy Minisztériumot és az Európai Integrációs Minisztériumot. Vannak roma szervezetek, amelyek kiállnak az integrálódás mellett, mások viszont külön roma iskolákat óhajtanak. Hogy ki, mennyit tesz az integrációért, megérne egy külön vitát, de szerintem elsősorban a romákat befogadó iskoláknak kell lépniük ez ügyben. Külön programokat kell szerveznünk a felzárkóztatásukhoz, ne zárjuk ki őket. A helyi tanácsoknak is bele kellene kapaszkodniuk minden olyan programba, amihez végül is finanszírozásra számíthatnak. Tehát a magyar romákkal kezdenünk kell valamit, mert nagyon sok helyen iskolafenntartókká váltak. A közeljövőben fogok tárgyalni a romaszervezetek vezetőivel, ezért megpróbálok valamilyen felzárkóztatási projekteket elhozni Arad megyébe is, a mi roma közösségeink felé.
Felújított iskolaépületek, kevés gyermek
– Mit lehet elmondani a régiónkbeli iskolaépületek felújításáról? – 2004–2008 között, amikor parlamenti képviselő voltam, került pénz iskolaépület felújításra, ezért aki komolyan akarta, fel is újíthatta azokat. Az is igaz, hogy egy román–magyar kormányközi egyezmény jóvoltából a dévai Téglás Gábor Líceum minden pénzt megkapott az építkezéshez, és Temesváron a Bartók Béla Líceum épületét is újra tudták építeni. Arad megyében szinte minden iskolaépületet fel tudtunk újítani, három kivétellel: az erdőhegyi, a pécskai 2-es iskolának a kisépülete, illetve a kisperegi iskolaépület felújításával vannak gondok.
A pécskaiak pénzt kaptak a kis sportteremre, csakhogy időközben leállt a pénzosztás. Az erdőhegyi és a kisperegi iskolák később kerültek be a támogatottak körébe. Most viszont, a Minisztérium költségvetésében már nincs iskola-felújítási keret, mivel az iskolák a helyi tanácsok, illetve a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe kerültek. Ami az erdőhegyit illeti, a polgármesteri hivatal nem tud pályázni rá, mert a projektet nem ők indították el, de a polgármester megígérte, hogy a befejezéshez szükséges, mintegy 200 ezer lejt a helyi tanács finanszírozza. A kisperegi iskola felújítási projektjét a Nyugati Fejlesztési Régió dobta vissza, azért mert nem a polgármesteri hivatal szervezte a közbeszerzési eljárást, hanem a tanfelügyelőség. Tehát a mi iskoláink általában rendben vannak, ahova lehetett 2009-ig egy-egy sporttermet is építettünk.
Legnagyobb problémánk a gyermeklétszám. Éppen ezért örvendek, amiért Aradon elindult valami, amit oktatási stratégiának nevezünk. Azt életbe kell léptetnünk, csakhogy országos viszonylatban megváltoztak az opciók. Azáltal, hogy nagyvárosokban nagyon sok líceumunk van, azok elszívják a kerületi iskoláktól a gyerekeket. E tendencia óriási veszélyt rejteget. Ez Aradon is bebizonyosodott, ahol egy népes magyar közösség a mikelakai iskola nélkül maradt. Egyesek a gyereküket beviszik a központba, mások viszont román nyelvű iskolába íratják. Éppen ezért, az egykori kerületekben működött iskolák magyar tagozatai magukat számolhatják fel. Valamikor a `90-es években rossz döntés volt az I–XII. osztályos iskolacsoportoknak a létrehozása. Emiatt Arad kerületeiben csak az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozata tartja magát, ezen kívül a Mosóczy-telepen, illetve Gájban működik még egy-egy vékony elemis tagozatunk. Hasonló helyzetbe ütközünk szinte minden nagyvárosban, ahol a nagy iskolacsoportok miatt megszűnnek a kerületi iskolák. Sok diákunk kimarad az anyanyelvű oktatásból.
– Az Arad megyei oktatási stratégia kivitelezhető-e vagy újra kell gondolni?
– A stratégia nem rossz, csakhogy gond a közösség és a szülők hozzáállása. Ha komolyan beszélünk a stratégiáról, meg kell néznünk Arad megye specifikumát, ami alapján iskolát kellene létrehozni Fazekasvarsándon, mert Borosjenő vagy Pankota jobb megoldás lehetne, de nincs tradíció, ezért ott már elemi iskolát sem lehet fenntartani. Ezeket az iskolákat nem az állam zárta be, hanem magunk számoltuk fel őket azzal, hogy valami oknál fogva a gyermekeinket a többségi oktatásba írattuk, vagy a pedagógus megunta az ingázást, ezért magára hagyta az iskolát, diákjai pedig lemorzsolódtak. Hasonló a helyzet a Körösközben, ahol négy iskolát működtetünk a magunk közösségeire épülve.
Azzal a veszéllyel tesszük, hogy összevont osztályok alakulnak, vagy ki tudjuk járni a létszám alatti működtetést. Ehelyett talán jobb lenne Erdőhegyen kialakítani egy erős gimnazista iskolát, miközben a környező településeknek elemi iskolái maradnának. E felfogást meg kellene értetni, el kellene fogadtatni a szülőkkel, mert akkor arról is beszélhetnénk, hogy Erdőhegyen kialakítjuk a magyar nyelvű szakoktatást. Amikor képviselő voltam, sikerült kijárni, hogy Kisjenőn beinduljon a magyar nyelvű szakoktatás, csakhogy a szülők vagy nem tudták, vagy nem akarták, de kimúlt az elképzelés. Szerintem a kisrégiókban kiépítendő erős iskolaközpontok jelenthetnék az anyanyelvű oktatásunknak a hosszú távú megmaradását. Aradon és környékén, szívem szerint a kerületi általános iskolákat próbálnám életre kelteni.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
nyugatijelen.com; Erdély.ma

2014. július 15.

X. Zimándújfalui Napok
Korona egy évtizedes sikertörténetre
Pénteken, a Zimándújfalui Napok X. rendezvénysorozata a kultúrotthon melletti, 22 órára meghirdetett gyülekezőt követően fáklyás felvonulással kezdődött, melynek során, mintegy 60 fiatal, zenekísérettel járta be a település főbb utcáit. Szombaton 16 órától a szokásos zenés hívogatás következett, ahol a 4 hintót és a zenészeket szállító társzekeret Kocsis József alpolgármester homokfutón vezette. A hintókon helyet foglaló fiatalok énekelve, a társzekérről harsogó zeneszóval hívogattak a rendezvénysorozatra. Az 18 órakor sportvetélkedőkkel indult: a fiatalok számára az iskolaudvaron megszervezett kosárlabda-mérkőzésekkel; a szervezők által felkért Gali Izabella és csapata a gyermekeknek aszfaltrajz-versenyt, kerámiafestést, kézimunkákat, illetve arcfestést szervezett. Emellett fiataloknak ki mit tud versenyt, érdekes programokat szerveztek, majd szabadtéri diszkó zárta a napot.
Hálaadó szentmise a támogatásokért
Vasárnap a helybeli katolikus templomban 12 órakor kezdődött a hálaadó szentmise, amit az orgona felújítása támogatóinak a tiszteletére ajánlottak fel. A trombitaszólóval indult szertartáson ft. Szabó Péter kanonok-plébános köszöntötte az anyaországi, illetve itthoni vendégeket és a híveket, majd örömének és hálájának adott hangot, amiért a jólelkű támogatóknak és közreműködőknek köszönhetően, az ünnepi szertartáson a felújított orgona újra a régi hangján hirdetheti Isten dicsőségét, de a templom is felújítva várja a híveket. A továbbiakban ismertette az előbb boldoggá, majd II. János Pál pápa által szentté avatott Szent Pio atya életét, akinek a kisméretű szobrát az egyházközség ajándékba kapta Olaszországból. Miután a kanonok-plébános vezetésével közösen elmondták a Pio atya szentté avatása alkalmából II. János Pál pápa által írt imádságot, a templom előcsarnokának a bal oldalán elhelyezett, Szent Pio atya szobrára áldást kért, tömjénfüsttel illette, majd megszentelte. A szertartás ünnepélyességét a Szilvágyi Gellért által felkészített templomkórus pallérozott énekei mellett, nagyban emelte Aurel Pisleagă trombitaművész kezdő, illetve záró szólója, Tóth Flóra orgonaművész játéka, Bodroghi Andrea szólóéneke, illetve Fall Ilona színművész szavalata, továbbá a „Hogyha ír majd édesanyám…” kezdetű dalnak a megszólaltatása, ami sok résztvevőnek könnyeket csalt a szemébe. Az ünnepélyességhez nagyban hozzájárult a Kozma Matild által szervezett és vezetett, népviseltbe öltözött gyermekek és fiatalok látványos be-, majd kivonulása, illetve az első padsorokban történt elhelyezkedése. Az ünnepélyes szentmiséről mindnyájan lélekben feltöltődve távoztak, az anyaországi vendégek tiszteletére a községi tanács nevében Kocsis József alpolgármester a kultúrotthonban, a templomban fellépett vendégek tiszteletére ft. Szabó Péter kanonok-plébános adott ebédet a parókián.
Ünnepi program
A X. Zimándújfalui Napokra elkészült, térkővel burkolt nézőtérrel ellátott, új nyári színpadról 16 órakor a szervezők, a Borostyán Egyesület nevében Ménesi Melinda alelnök köszöntötte magyarul–románul a résztvevőket, akiknek betekintést nyújtott az Egyesület tízéves életébe, a közművelődési programjaikba. A továbbiakban színpadra kérte Gheorghe Dorel Vidran polgármestert és Kocsis József alpolgármestert, akik románul, illetve magyarul köszöntötték a vendégeket, majd a községfejlesztés legutóbbi lépéseiről beszéltek, végezetül jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánva mindenkinek. A programot Zsámbok Emese diáklány indította útjára Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményének a megszólaltatásával. A továbbiakban maga magyarul, míg Petrus Antónia románul vezette a műsort, amiben először a Bold Ildikó óvónő által felkészített óvodások esernyős táncát konferálták be, majd a színpadra kérték a testvértelepülés, Füzesgyarmat képviselőjét, Macskinné Poór Erzsébetet, a menettánc-oktatás művészeti vezetőjét, aki köszöntötte az egybegyűlteket és a község vezetőségét, majd a náluk zajló táncoktatásról beszélt. A számos díjat, köztük arany okleveleket nyert Napsugár és Szivárvány mazsorettcsoportok előadásához jó szórakozást kívánt. A jelzett csoportok csinos lányai a színpadnak térkővel burkolt előterén igen látványos, tartalmas műsort mutattak be, nagy tetszés közepette. A szünetekben a műsorvezetők ismertették az elért eredményeket. Előadásuk végén a vendégek nevében Macskinné Poór Erzsébet ajándékokat nyújtott át Ménesi Melindának, a Borostyán Egyesület alelnökének és Kocsis József alpolgármesternek, akik a kedvességet ugyancsak ajándékokkal viszonozták. Ezt követően a békéscsabai Tabán Táncegyüttes Farkas Tamás vezetésével tartott szemet, szívet gyönyörködtető táncbemutatót. Félórás műsorukban férfi szóló, illetve csoportban járt legényes táncok mellett népi játékokat felelevenítő táncokat, lassú páros és frisses, valamint leány táncokat láthattunk magas színvonalon. Utánuk a helybeli Kankalin néptánccsoport, Mészár Klementína betanításával somogyi táncokat adott elő, kitörő sikerrel. A továbbiakban a község Românaşul kiscsoportja mutatott be alföldi román táncokat szólóénekessel, Ioan Drăgan betanítása nyomán. A román táncosok számára fenntartott egy órában a Românaşuil nagycsoport, az Armonia népi zenekar kíséretével, Cristina Panda, illetve Marilena Cutcă szólóénekével Maros-völgyi táncokat adtak elő. Utánuk a Füzesgyarmati Kossuth Lajos Általános Iskola művészeti csoportja – Kiss Viktória betanításával és ismertetője nyomán – társasági táncokat adtak elő nagy sikerrel. A Kankalin néptánccsoport következett, Mészár Klementína koreográfiájára jobbágytelki táncokat adott elő. A délutáni programban, az Aradon közkedvelt Elisnek a színpadról diktált ritmusára a színpad előtt sok fiatal táncolta a zumbát.
Pörkölt 300 embernek
Közben a postakert egészét benépesítő kisütödék, büfék, illetve játszószerek szolgálták a közönséget. Közöttük találtuk meg Kurilla János helybeli mesterszakácsot és csapatát is, akik két jókora üstben, 40-40 kiló sertéshúsból főzték az ízletes pörköltet, egy üstben a burgonyát, több mint 300 ember számára Sebestyén János, Kurilla József, Lénárd Erzsébet, Zámbó Rita, illetve a felesége közreműködésével. Idén Németh Klaudia és csapata egy üst babgulyást is főzött.
Mulatság késő éjszakáig
Az esti program a Nóta tévéből ismert, Vidéki mulatós csapatának a fergeteges fellépésével folytatódott, utánuk az Esperaldo együttes mulattatta a közönséget késő éjszakáig. A X. Zimándújfalui Napok sikeréért köszönet illeti a fő szervezőt, a Borostyán Egyesület vezetőit és tagjait, akik ezúttal is össze tudták fogni a település magyarságát. Ezúttal is köszönetet mondanak a támogatásért a helybeli polgármesteri hivatalnak és a községi tanácsnak, a vállalkozóknak, illetve mindazoknak, akik a munkájukkal öregbítették a zimándújfalui vendéglátás hagyományát. Az elmúlt hét végi rendezvénysorozat feltette a koronát a helybeli a falunapok évtizedes sikertörténetére.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. július 16.

Ft. Kóbor György visszaemlékezései
Hálaadás a sofronyai dolgos évekért
Vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött ft. Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a 3 évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket.
1967-ben ft. Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg”. Megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, mert menni fog.
Hozzá is fogtak, 4600 lejjel és egy rakás kővel a templomépítéshez. Az összeg akkoriban 5-6 hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták, miközben a házigazda három műszakban dolgozott.
Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. Nagy szerencséje volt a sofronyai hívekkel, akik közül, ha 20-at hívott munkára, 40-en jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg.
Mindenképp ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni a határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben 4 férfi és 4 nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta a fiatal kollégát, vagyis őt magát az építőtelepről. A mikor a vendégpap meglátta, hogy a kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek eredményeként, amíg a katolikus templom el nem készült, az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel 3 évig a katolikus templomban tartották a szertartásaikat.
A szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot.
Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta, hogy elmondja: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Éppen ezért, jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják.
Visszaemlékezését fohásszal zárta, amiben Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.
Ft. Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott ft. Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, amiért felelevenítette a régi szép emlékeket, illetve a közösségből távozott emberek emlékeit. További imádkozásra kérte a fogyatkozó közösségért, de köszönetet mondott az egyházközség minden tagjának, akik a templom javára bármikor adakoztak. Ft. Kóbor György az adakozásban is élen jár, hiszen egy hónapi nyugdíját ajánlotta fel a templom javítására. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, a Jóistenhez imádkoznak érte, aki a Csákovai Caritast az egyházmegye legsikeresebb karitatív intézményévé fejlesztette. A hívekért, az elesettekért tett fáradozásait a Jóisten fizesse meg százszorosan.
A sofronyai hívek a templomról készült festményt adományoztak ft. Kóbor Györgynek, akinek Ódry Mária festőművész is ajándékozott egy művét.
A bensőséges szertartás után a templom előtt közös fényképen örökítették meg a kellemes együttlétet, ft. Kóbor György édességekkel kedveskedett a szeretett híveinek.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. augusztus 7.

Határon átnyúló EU pályázatokat céloznának meg
Láthatáron a Kisjenő–Csanádpalota együttműködés
A Kisjenői Városnapoknak a városháza nagytermében megtartott nyitóünnepségén többek között szót kapott Kovács Sándor, Csanádpalota polgármestere is, aki arról beszélt, hogy Gheorghe Burdan kisjenői polgármesterrel több, határon átnyúló, infrastrukturális beruházást támogató pályázatot kívánnak közösen benyújtani. A megnyitó után az említettekről bővebben kérdeztük Kovács Sándort.
– Polgármester úr, mivel a 2014–2020. közötti EU-költségvetés pályázati kiírásai még nem ismeretesek, vannak-e a két település között olyan fogódzók, amelyek mentén közösen tervezhetnek?
– Mi partnerei tudunk lenni Kisjenő polgármesterének, Gheorghe Burdan úrnak a tervezett szennyvízberuházásban, amit helyi szinten szeretnének megépíteni. Mivel Csanádpalotát is kisebb települések veszik körül, a mi szennyvízberuházásunk idén befejeződik, de a bővítésben mindenképp érdekeltek vagyunk, tehát közösen alapozhatunk a határon átnyúló fejlesztési programra. Ugyanakkor a kultúra és a sport területén is hasonló pályázati lehetőségeket szeretnénk kihasználni, de a vállalkozásfejlesztési infrastruktúra területén is komoly lehetőségek kínálkoznak. Akkor is, ha a két település között nagy különbségek vannak: Kisjenőn nagyon sok külföldi vállalkozás telepedett meg, ezért a városvezetés tapasztalataiból kívánunk ötleteket szerezni a Csanádpalotán tervezett ipari park beindításához. Az M3-as autópálya ugyanis mellettünk húzódik, az utolsó lehajtó, a határátkelő nálunk épül, ezért Csanádpalota fel fog értékelődni.
– Miért bízik annyira a határon átnyúló pályázatokban?
– Csanádpalotának az elmúlt időszakban 6, határon átnyúló programja volt, amiből a Nagylak–Csanádpalota összekötő út milliárdos beruházás. Azon felül kulturális programok, úttervezés, különféle infrastrukturális beruházások szerepelnek. Úgy tűnik, az elkövetkezendő időszakban a határ menti együttműködés az eddiginél is jobban felértékelődik, nagyobb pénzforrások állnak majd rendelkezésre, amelyeket közösen szeretnénk kihasználni.
– Romániából eddig milyen településekkel működtek együtt?
– Lippával utat terveztünk közösen, Nagylakkal utat építünk román Nagylak és Csanádpalota között. Ezen kívül Zsombolyával is komoly kapcsolatokat ápolunk, főként kulturális programokban, gyermekek számára nyári táborokat, foglalkozásokat szerveztünk. Ezen kívül szerbiai településekkel is vannak hasonló programjaink, Adával 65 ezer eurós projektünk volt, de a Lippával közösen benyújtott projektünk is közel 100 ezer euró értékű volt.
– Mivel ipari parkot terveznek, gondolkoztak-e olyan kedvező cégalapítási feltételeken, amelyek a nyugati vállalatok számára vonzóvá teszik azt?
– Csanádpalotán minden kedvező feltétel rendelkezésre áll, hiszen az iparűzési adó minimális, azon kívül semmilyen adó nem terheli a vállalkozásokat, de olcsó telkeket, ingatlanokat is ajánlani tudunk mindazoknak, akik megkerestek, illetve megkeresnek bennünket.
– Köszönöm szépen, és Kisjenővel gyümölcsöző együttműködést kívánok mindkét fél számára!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. augusztus 9.

Majláthfalvi Napok
Arad Megye Tanácsa, a Vingai Polgármesteri Hivatal, a Majláthfalvi Gazdák, a majláthfalvi RMDSZ és a Pro Majlát Egyesület augusztus 12–16. között újra megszervezi a Majláthfalvi napok rendezvénysorozatot.
A program augusztus 12-én, kedden 20 órakor a Tanyaszínház előadásával indul, a kultúrotthonban. Augusztus 14-én, csütörtökön 18 órától nagyboldogasszony-napi, ünnepélyes búcsúi szentmise a környékbeli papok részvételével. Utána a főutcán megkoszorúzzák az I. világháborúban elesett helybeli hősök emlékművét; 20 órától a Magyar Continental Singer koncertje a pünkösdista gyülekezet szervezésében, a kultúrotthonban. Augusztus 15-én, pénteken 10 órától hagyományos templombúcsúi szentmise a templomban.
Augusztus 16-án, szombaton 14.30 órától a népi együttesek fogadása közben térzene, majd népviseleti felvonulás a kultúrotthon udvarán lévő szabadtéri színpadhoz; 15.40 órától, a köszöntőket követően, kezdődik az ünnepi előadás, ahol az ágyai Tőzike, a kisiratosi Gyöngyvirág, a majláthfalvi Százszorszép és a Csipkebokor, az ugyancsak majláthfalvi nyugdíjasok vegyes kórusa, a nagyiratosi Rozmaring, a pécskai Búzavirág, a simonyifalvi Leveles, a nagyzerindi Ibolya, valamint a vingai Bălgărce bolgár és a Liliacul román néptánccsoportok lépnek fel. 19 órától a sepsiszentgyörgyi Insect együttes koncertje, majd a 4+2 Aszinkron zenekar közreműködésével szabadtéri bál zárja a Majláthfalvi Napok idei rendezvényeit.
A szervezők szeretettel várják a helybeli és a környékbeli érdeklődőket.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2014. augusztus 11.

Egyedi, határon átnyúló együttműködés
A Fekete-Körösön szállították a harangot
A XIII. Élővíz-csatorna Emléktúra rendezvényén tegnap a Fekete-Körösön, ár ellen úszva, motorcsónakkal hozták azt az 55 kilós harangot, amit a Békéscsaba közelében lévő Gerla közösségének szántak. A Feketegyarmat és Nagyzerind közötti partszakaszon, Nagyzerindhez valamivel közelebb, 11 óra tájban kötött ki a motorcsónak, amelyen Sós Imre, Gyula Város Önkormányzatának civil referense és két társa szállította a harangot. Sós Imre üdvözlő beszédében köszönetet mondott Simándi Sándor nagyzerindi polgármesternek, Komlósi Róbert alpolgármesternek és Bondár Henriette jegyzőnőnek, amiért messzemenően együttműködtek minden eddigi Gyula–Nagyzerind között szervezett programban, köztük az úszó Betlehem néven évek óta zajló közös rendezvényben is. Ezúttal egy rendkívüli esemény, a példa nélküli harangszállítás részesei lehetnek, amiben Csapó Géza, a 70-es évek „kajakkirálya” is közreműködik. Tekintve, hogy a gerlai hívek 10 éve szeretnének templomot építeni, az Art-Unió Alapítvány pályázati úton harangot szerzett, illetve segít a harangláb megépítésében is a közösségnek. Az Őrbottyánban öntött harangot azért juttatják vízi járművel, mintegy 40 kilométer megtétele árán a rendeltetési helyére, mert a vizek embereket, kultúrákat, településeket, országokat kötnek össze, amit a programmal is szimbolizálni kívánnak.
Miután köszönetet mondott nt. Dénes József lelkipásztornak, amiért áldást mond a harangra, illetve a mintegy 20-25 résztvevőnek, Simándi Sándor nagyzerindi polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Mint eddig minden rendezvényt, ezt is támogatják, mert minden határnyitás felmelegíti a nagyzerindiek szívét. Tréfásan megjegyezte: abban reménykednek, hogy a határőrök megunják a hivatalos nyitással járó hercehurcát, ezért egyszer azt mondják: mától menjetek, jöjjetek, amikor akartok! Mivel átérzik a harangnak egy közösség életében betöltött fontos szerepét, örömmel működtek, illetve a jövőben is készségesen működnek együtt az ehhez hasonló, nemes tettekben.
Nt. Dénes József lelkipásztor fohászában méltatta a harangnak a gyülekezetek életében betöltött elemi fontosságát. Éppen ezért, imádkoznak azokért a hívekért, akiknek a további élete e haranghoz fog kötődni. Miután a bibliából felolvasta az alkalomhoz illő igeverset, közösen imádkoztak, majd megáldotta a harangot, és az általa szolgálandó híveket, valamint a jelenlévőket. Ezt követően, a harangszállítók elindultak Feketegyarmat, Ant, illetve a magyarországi Városerdő, Szanazug és Békés felé, mindenhol megálltak egy-egy fohászra. Szombaton Békés-Dánfokról kenuval folytatták az útjukat Gerlára, ahol a falunapok ünnepségén adják át a harangot. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával, az Art-Unió Alapítvány közreműködésével lezajlott program bizonyára nagy örömöt szerzett Gerla közösségének.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2014. augusztus 19.

Nagy sikert aratott Majláthfalvi Napok
Történetének leggazdagabb programja
Majláthfalván a több mint 4 évtizede folyó, többször is nevet változtatott falunapok rendezvénysorozata talán soha nem volt még ennyire változatos, tartalmas, mint idén. Augusztus 12-én, kedden a Tanyaszínház előadásával indult. Ezen egy ókori darabot elevenítetek fel átdolgozott, modern változatban, amit a gyermekekkel együtt mintegy 100 személy tekintett meg. Ezt követően, a helybeli gazdák jóvoltából, a színművészeti főiskola hallgatói közös, hangulatos vacsorán vettek részt, ahol mindnyájan jól érezték magukat.
Templombúcsú, koszorúzás
Csütörtökön a Nagyboldogasszony nevére felszentelt helybeli katolikus templomban 18 órakor kezdődött a búcsúi ünnepélyes szentmise, amit ft. Máthé Zoltán temesvár-mehalai káplán celebrált 8 katolikus pap és egyházi méltóság, illetve a nagyszámú hívek jelenlétében. Az ünnepélyes szertartás után az I. világháborúban elesett majláthfalvi hősöknek, a főutcán lévő emlékművénél ft.
Miklós Csaba plébános vezetésével imádkoztak, nt. Baracsi Levente református lelkipásztor áldást mondott rá, majd a majláthfalvi RMDSZ részéről Sipos György megyei tanácsos és Andresz József elnök, a Vingai Polgármesteri Hivatal nevében Ioan Sorin Negrei polgármester, a Pro Majlát Egyesület nevében Kaslik András elnök és Bányai Eliza iskolaigazgató, a katolikus egyháztanács részéről Szécsi Ferenc és Tarkó László, a Majláthfalvi Gazdák nevében Molnár András és Molnár András, míg a Majláthfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület részéről Nyári István és Banianschi György helyezték el az emlékmű talapzatára a kegyelet koszorúit. Ezt követően, 19 órától a Magyar Continental Singers egyházzenei koncertjét tartották a kultúrotthonban, ahol a helybeli és környékbeli érdeklődők mellett simonyifalvi, sőt Bihar megyei vendégek is megjelentek. A modern koreográfiával, megvilágítással előadott egyházzenei művek igen nagy sikert arattak az erdélyi turné első előadásán, a majláthfalvi kultúrotthonban, ahonnan mindenki feltöltődve tért haza. Pénteken, Nagyboldogasszony ünnepén 10 órától a templomban a helybeli hívek számára tartottak búcsúi szentmisét.
Ünnepi műsor a nyári színpadon
Szombaton a néptánccsoportoknak a helybeli iskolában történt fogadása idején a nagyzerindi református egyházközség 9 fős fúvószenekara nt. Dénes József lelkipásztor vezetésével, Sipos György megyei tanácsos nyomában zenélve vonult a főutcán, ahol térzenét adott, majd az iskolaudvaron előadott csárdásokkal teremtette meg a hangulatot az utána következett néptáncgálához. Miután az utolsó néptánccsoportok is megérkeztek, a mindenkori műsorvezető, Matekovits Mihály megyei RMPSZ-elnök felvezetésével, a házigazda Százszorszép néptánccsoport által hordozott majláthfalvi lobogó nyomában, fúvószenekar kíséretében vonultak a kultúrotthon udvarán lévő szabadtéri színpadhoz. Mielőtt bevonultak volna, csoportonként körcsárdást, majd frissest jártak. A szabadtéri színpadról Matekovits Mihály műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint megemlítve Ioan Sorin Negrei polgármester, Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester, illetve Király András oktatási államtitkár neveit. Közülük elsőként a polgármestert, Ioan Sorin Negreit kérte a színpadra, aki köszöntötte a vendégeket, a fellépőket, mindenkinek jó szórakozást kívánt, megnyitva a rendezvényt. Miután a műsorvezető örömének adott hangot, amiért 11 néptánccsoport kíván fellépni a matematikai pontossággal összeállított műsorban, bekonferálta az első fellépőt, a kisebbik házigazda, Csipkebokor gyermektánccsoportot, amelyiknek a 7 párja Halál Rajmond és Halál Henrietta koreográfiájára széki táncokat adott elő, nagy sikerrel. Utánuk a nagyzerindi Ibolya tánccsoport Szilágyi András koreográfiájára, Kiss-Gáll Csilla vezetésével bemutatott szilágysági táncainak tapsolhatott a közönség. A műsorvezető külön tapsot kért az együttesvezető, Kiss-Gáll Csilla tiszteletére, aki azért nem tudott jelen lenni, mert a második gyermekének a keresztelőjére készült. Ezt követően Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök a színpadról elmondott köszöntőjében az Arad megyei magyar kulturális élet kiemelkedő eseményeként értékelte a Majláthfalvi Napokat, amelyeket példaértékű módon, a helybeli közösség immár 4 évtizede folyamatosan szervez. Ehhez a munkához kívánt további sok sikert, kitartást, köszönetet mondva vezetőiknek. A továbbiakban a pécskai Búzavirág kiscsoportja, a Boglárka, Engi Márta és Bartok Debóra betanításával felcsíki táncokat adott elő azon a színpadon, ahol valamikor a szüleik, sőt a nagyszüleik is táncoltak. Utánuk az ágyai Tőzike néptánccsoport – Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára – ropogós dél-alföldi táncát ünnepelte a közönség. Király András oktatási államtitkár köszöntőjében az 1819-ben alapított faluközösségnek a hagyományőrzésben megmutatkozó élni akarását méltatta. Az egyházára és az iskolájára támaszkodó közösség 1977 óta fogyatkozik, de e két pillérre támaszkodva, igyekszik megtartani értékeit. Az összefogással történő értékmentéshez kívánt további sok sikert, lelkierőt. Utána újra a pécskai Boglárka 7 párja lépett a színpadra, ahol szatmári lassú, csárdás és frisses táncukat vastaps kísérte. A tapsvihar azonban a helybeli Százszorszép tánccsoportnak a Bagi Ferenc és Orbán László által koreografált, igen lendületes délalföldi és mezőségi táncai után tört ki. A fiúk igen látványosan forgatták a lányokat, maradandó élményt nyújtva. Utánuk a vingai Liliacul bánsági román táncai, majd 10 leány körtánca, illetve a nagycsoport 5 párja által, Mihai Gheorghe betanításával előadott román táncok kaptak nagy tapsot. A simonyifalvi Leveles tánccsoport 9 párja Farkas Tamás koreográfiájára tetszetősen járta a szatmári táncait. Utánuk újra az ágyai Tőzike, majd a nagyiratosi Rozmaring aratott sikert a szatmári táncaival, utóbbiakat Király Sándor és Papp Johanna tanították be. Az ünnepi programba stílusváltást hozott a Majláthfalvi Nyugdíjasok Dalárdájának a fellépése, akik Bányai Mónika betanításával, közreműködésével népdalokat, magyar nótákat énekeltek vastaps közepette. Utánuk a vingai Bălgărce bolgár néptánccsoport Adrian Cosilcov betanításával pergő ritmusú balkáni táncokat mutatott be, a magyar közönségnek is tetszetős ruhákban – a lányok ruháinak a díszítőelemei igen sok magyaros vonást tartalmaztak. Majd a simonyifalvi Leveles 8 párja adta elő eredeti kalotaszegi ruhába, az onnan származó táncát. Sipos György megyei tanácsos, majláthfalvi nagygazda a színpadról mondott köszönetet a fellépett fiataloknak és koreográfusaiknak, vezetőiknek, kiemelve az évtizedek óta műsorvezetőként közreműködő Matekovits Mihály és Kiss Anna munkáját. Zárszavában a rendezvénysorozat támogatásáért köszönetet mondott Arad Megye Tanácsának, a Vingai Polgármesteri Hivatalnak, a Pro Majlát Egyesületnek, valamint a majláthfalvi gazdáknak. A néptáncgála végét, egyben csattanóját a Százszorszép együttesnek a Bagi Ferenc és Orbán László által betanított marosszéki táncai képezték, amelyeknek a gyors ritmusa, a lányok szemet gyönyörködtető kiforgatása magával ragadta a közönséget.
A néptánc után a sepsiszentgyörgyi Insect hármasának paródiával fűszerezett dalai szórakoztatták a közönséget, majd a 4+2 Aszinkron zenekar közreműködésével szabadtéri bál következett.
Közös vacsora, köszönet
Ezzel párhuzamosan, a szervezők a sportteremben vacsorát adtak a vendégek és a meghívottak tiszteletére. A mulatós alaphangot itt is a nagyzerindi fúvószenekar indulói, magyar nótái adták meg. Vacsora előtt nt. Dénes József lelkipásztor monda el az asztali áldást, majd Sipos György megyei tanácsos köszöntötte a vendégeket, a színpadon már említettek mellett kiemelve Almási Vince kisiratosi polgármester és Halai János alpolgármester, valamint Kocsik József AMMGE-elnök és Horváth Imre alelnök neveit, majd újra köszönetet mondott a támogatóknak, Arad Megye Tanácsának, a Vngai Polgármesteri Hivatalnak, a Pro Majlát Egyesületnek, a majláthfalvi gazdáknak és mindazoknak, akik a szervező-, illetve a kifogástalan ellátásban végzett munkájukkal járultak hozzá a több mint 4 évtizedes történetének leggazdagabb programjával megszervezett Majláthfalvi Napok sikeréhez. Az együtt, jó hangulatban elköltött vacsora után még sokáig beszélgettek, nótáztak, megalapozva a Majláthfalvi Napok további sikeres rendezvényeit.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. augusztus 20.

Ma, Szent István-napi búcsú Zimándközön
A Szent István tiszteletére felszentelt zimándközi katolikus templom búcsúünnepsége ma, szerdán 19 órakor kezdődik. A szertartás ünnepi szónoka, főcelebránsa ft. Máthé Zoltán temesvár-mehalai káplán. Orgonán közreműködik, koncertet ad Sultz Karsten orgonaművész Freiburgból. A templombúcsúra szeretettel várják a helybeli és a környékbeli híveket.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 3.

Sikeres ifjúsági találkozó Kisiratoson
Az erősödő, összetartó szórvány építéséért
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselőjének a kezdeményezésére, Kisiratoson augusztus 29–31. között ifjúsági találkozót szervezetek. Az elmúlt pénteken Temes megyéből 35 fiatal érkezett Kisiratosra, ahol az Ír Házban szállásolták el őket, majd a helybeli termálstrandon az AMISZ kisiratosi fiataljaival ismerkedtek, barátkoztak, strandoltak, este együtt buliztak. A megbeszéléseken jelen volt Molnár Zsolt Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, Bognár Levente, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke és Faragó Péter ügyvezető elnök, Jakab Adorján, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese, valamint Almási Vince kisiratosi polgármester.
Szombaton reggel a fiatalok együtt utaztak Pécskára, ahol bekapcsolódtak az M-KIDSZ Napok programjába, melynek során kilátogattak a bivalyfarmra, az itt lévő Arad megyei fiatalokkal közösen részt vettek a különféle versenyekben. Az egész nap az ismerkedés, a barátkozás, a tapasztalatcsere jegyében zajlott. Este együtt megnézték Zsók Levente humorista műsorát, együtt mulattak a Meteor együttes koncertjén, ahol Zsók Levente szólót énekelt.
Vasárnap, miután még egy jót strandoltak Kisiratoson, a Temes megyei fiatalok hazautaztak – mondta el érdeklődésünkre Anteluţa Elvira-Petra kisiratosi szervező.
„A szórványvidékeken zajló közösségépítő tevékenységekből és a lebonyolított programokból sokat tanulhatunk egymástól. A közösségépítés mellett a harmadik alkalommal megszervezett Temes megyei Ifjúsági Találkozó egyik nagyon fontos célja az, hogy a közösségi életbe bekapcsolódó Temes és Arad megyei fiatalok megosszák egymással tapasztalataikat. Úgy vélem, hogy a hasonló helyzetben élő fiatalok és a szórványban működő ifjúsági szervezetek nagyon sokat tanulhatnak egymástól. Közös feladatunk és célunk az erősödő és összetartó szórvány építése, ahol mindenki otthon érezheti magát”– fogalmazott Molnár Zsolt parlamenti képviselő.
A Molnár Zsolt kezdeményezésére létrejött rendezvény szervezői: az RMDSZ Temes, illetve Arad Megyei Szervezete, a Bánsági Közösségért Egyesület. A Kisiratosi Ifjúsági Találkozó megszervezését a Communitas Alapítvány támogatta.
Balta János, Népújság (Marosvásárhely)

2014. szeptember 9.

gnap, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján a máriaradnai kisbazilikában 11 órakor kezdődött ünnepélyes, román, magyar és német nyelvű búcsúi szentmisét Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök és Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök celebrálta több mint 30 pap és egyházi méltóság, valamint a templomot zsúfolásig megtöltő hívek jelenlétében. A szertartás kezdetén a váradi püspököt és a paptestvéreket, valamint a hívek között kiemelt tisztelettel köszöntötte a magyarországi vendégeket Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök magyarul, románul és németül, méltatva az ünnep fontosságát, majd kitért a kegytemplom felújítási munkálataira. Azok, hála Istennek, jól haladnak, a két torony felújításával már eljutottak a keresztek felszereléséig, amelyek a templomban felszentelésre vártak, amire a szertartás végén kerül sor. A továbbiakban felkérte Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspököt az ünnepélyes búcsúi szentmise bemutatására.
A ft. Tomán Zoltán temesvár-belvárosi káplán által magyarul ismertetett szentbeszédben kifejtette: vannak olyanok, akik azt kérdezik, mi szükség van díszes templomokra, kápolnákra, szentélyekre, noha köztudott, hogy a művészi kivitelezésű templomainkkal Isten iránti odaadásunkat, hálánkat próbáljuk kifejezni, hiszen ezeket az áldozatokat az ő kedvéért hozzuk, hódolatunk, szeretetünk jeléül. Mivel ma Mária születésnapját ünnepeljük, feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan kell tisztelnünk Szűz Máriát, Jézus édesanyját? Ha Mária a Megváltó, Jézus Krisztus édesanyja, nekünk is mennyei édesanyánkként kell tisztelnünk, ragaszkodnunk hozzá, akárcsak a vérbeli édesanyánkhoz.
Ahogy édesanyánkat fel szoktuk köszönteni a születésnapján, úgy e napon a mennyei édesanyánkat, a boldogságos Szűzanyát is fel kell köszöntenünk. Kérjük a segítségét, köszönjük meg a Szentfiánál értünk tett közbenjárását. Kérjük, ne engedje, hogy a csüggedés, a reménytelenség érzése bármikor is erőt vegyen rajtunk. Ha buzgón, folyamatosan imádkozunk hozzá, megtapasztalhatjuk, hogy az életünkben, a családunk életében, a mindennapi munkánk, a tanulás során is velünk van, segít bennünket, szívünket megtölti a magabiztosság, a reménység melegével. Áldozáskor Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök is az áldoztató papokkal együtt, elvegyült a hívek tömegében, akik nagy számban áldoztak nála.
A szentmise végén Excellenciás Roos Márton főpásztor latinul elmondott fohászát követően megszentelte, tömjénfüsttel illette a templomhajó két oldalán álló, mintegy 3 méter magas, aranyozott, villámhárítóval felszerelt két keresztet, amelyeket a toronysüvegre fognak felszerelni. Elbocsátó főpásztori üzenetében Excellenciás Böcskei László váradi püspök arra kérte a zarándokokat, hogy hazatérve vigyék magukkal a közbenjáró, a vigasztaló mennyei édesanyánk, Szűz Mária gondoskodó, megtartó szeretetét.
A búcsúzó nyár legszebb ünnepe talán még soha nem csábított a külső felújítás alatt álló kegyhelyhez olyan sok zarándokot, mint hétfőn, amikor az újkígyósi hívek, az őseik által a templom feljáratához állított, az adakozásaikból a közelmúltban felújított feszülethez két autóbusszal érkeztek, de a régió legtöbb településéről érkezett ismerősökkel, köztük Kovács Sándor csanádpalotai polgármesterrel is találkoztunk, aki 70 zarándok társaságában vett részt a búcsúi szentmisén. Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 13.

Beszélgetés Vékony Zsolt lelkipásztorral
Építeni, kovásza lenni a közösségnek
Nt. Vékony Zsolt, frissen végzett református lelkipásztort szeptember 1-jétől helyezték a szentleányfalvi és a zimándközi református gyülekezetek szolgálatába. Az alkalomból a tervei felől faggattuk.
– Tiszteletes úr, gondolom, tudja, hogy szórványban élő kis létszámú gyülekezetet kell szolgálnia. Mennyire ismerős az ön számára a szórvány?
– Nagybányáról, tehát szórványvidékről származom, ebben nőttem fel. Igaz, hogy a Kolozsváron eltöltött évek után kissé furcsa visszacsöppenni a szórványba, ahol naponta szükséges az állam nyelvének is a használata. Kolozsváron, keresztyén körökben szinte kizárólag anyanyelven értekeztünk, ezért kihívást jelent számunkra az itteni helyzet, ahol apadó létszámú magyarságot szolgálunk, talán az egyház jelentheti az utolsó mentsvárat.
– Hogy kerültek éppen Szentleányfalvára?
– Amikor az illetékes egyházi tanácsos megkeresett afelől érdeklődni, ki, hol szeretné elkezdeni a szolgálatot, úgy került szóba Szentleányfalva, hogy kifejtettem: a jövendőbeli feleségem, Dóra az Arad megyei Simonyifalván él, ezért néhány napi gondolkodás, megbeszélés után, elfogadtuk az itteni szolgálatot. Mivel mindketten jártasak vagyunk a falusi életmódban, reméljük, könnyen beilleszkedünk a szentleányfalvi közösségbe. Nem csak ez, hanem a falusi ember őszintesége, közvetlensége is sokat jelent számomra. Ezen túlmenően, soha nem féltem a munkától, annak nem próbáltam a könnyebb végét megragadni.
– A teológián felkészítik-e a lelkésznövendékeket a szórványszolgálatra?
– Nem igazán foglalkoznak a szórványkérdéssel, az egyházon belül azonban vita témáját képezi a szórványvidéken használatos nyelv, mert ott temetések, esketések alkalmával sokszor vegyes nyelvű emberekhez, hívekhez kell szólni, ezért gyakran az állam nyelvét is használnunk kell. A nyelvhasználat emberfüggő, azon is múlik, ki milyen vidékről származik, milyen szinten uralja az állam nyelvét, de egyre jobban hangoztatják: valamit kezdeni kellene a román ajkú reformátusokkal is, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy talán létre kellene hozni a román ajkú református egyházat.
– Ez viszont buktató is lehet, mert különösen szórványvidéken igen elszaporodhatnak a román ajkú hívek. Meg vannak-e elégedve a lelkészlakással?
– Májusban jártunk először a lelkészlakásban, amit azóta a hívek nagyon szépen felújítottak, rendezett parókiával, lakással vártak minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Mióta megérkeztünk, naponta látogatnak, szeretettel vesznek körül. Éppen ezért úgy érezzük, befogadnak minket.
– Mi lesz a kertben lévő fóliasátor sorsa, ahol az előző lelkész zöldségféléket, főként uborkát termesztett?
– A fóliasátrat elköltöztették, még vannak bizonyos maradványai, de nekünk nem tervünk zöldségtermesztéssel foglalkozni. Egyelőre a hívek megismerésére törekszünk, sokkal inkább a lelki munkára szeretnénk összpontosítani. Mert igaz ugyan, hogy mindenkinek szüksége van pénzre, de mi fiatalok vagyunk, elegendő energiával rendelkezünk ahhoz, hogy összeszedjük a közösséget. Abban reménykedünk, hogy a soron következő Szentleányfalvi Napon jobban megismerhetjük nem csak az itt élő, hanem az alkalomra hazalátogató híveket is. Nagy Gizella magyartanár sokat beszélt a szép hagyományról, amelynek a szombati rendezvényére izgatottan készülünk.
– Gondolom, minden teológushallgató népes, jól szituált gyülekezetről álmodik. Tisztában vannak-e az összesen 160-170 lelket számláló két gyülekezet által nyújtott lehetőségekkel?
– Én soha nem szerettem a gyülekezetek között jobb vagy kevésbé jó szinten különbséget tenni. Szerintem nincs jó vagy jobb gyülekezet, mert minden gyülekezet, minden magyar ember ragaszkodott a saját lelkészéhez. Mivel Szentleányfalvának egy éve nincs saját lelkésze, bizonyára a hívek is rádöbbentek a lelkész szükségességére még akkor is, ha voltak bizonyos nézeteltérések. Én mindenképp építeni kívánom a közösséget, amelynek a kovásza szeretnénk lenni, itt kívánunk családot alapítani. Éppen ezért végig szeretnénk látogatni az összes családot, a jelenlegi heti egy istentiszteleti alkalomnál több együttlétet kívánok szervezni, de túl zsúfolttá sem kívánom tenni a hívek dolgos életét. Mindenképp lelkiekben kívánunk építkezni, azt az érzést szeretném elmélyíteni bennük, hogy szükségünk van egymásra, minél jobban összetartunk, annál erősebbek vagyunk. Kevesen vagyunk, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos testvéreink eltávolodjanak a nyájtól.
– Köszönöm a beszélgetést, és sok lelki erőt, kitartást, Isten segedelmét kívánom az új szolgálatukhoz.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 13.

Beszélgetés Király András oktatási államtitkárral
MOGYE-ügy, tanévkezdés előtti újdonságok
Király András oktatási államtitkárral a legutóbb készített interjúban megjegyeztük, hogy a MOGYE-ügy „megér még egy misét”. A Kisiratoson megszervezett idei Máltai táborban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló diákoktól azt hallottam, hogy az Orvosi Karon a román, illetve a magyar diákoknak 134–134 helyen felül 80 fizetéses hely volt legutóbb meghirdetve. Ezek viszont nincsenek elosztva a román, illetve a magyar hallgatók között, hanem a felvételi átlageredményei szerint számítják, idén viszont egyetlen magyar sem jutott be fizetéses helyre. Emellett a 134 helyből idén előfordult, hogy az orvosira két éve készülő egyik magyar lány a 134. helyre jutott be, csakhogy a neve mellett azt írta: bejutó, hely nélkül, mivel a helyét egy roma diáknak tartották fenn. A Gyógyszerészeti Karon meghirdetett 35-35 ingyenes hely mellett összesen 80 fizetéses helyet hirdettek meg, ám a 159 jelentkező közül 9 nem írta meg a bejutó átlagot, mégis 11 személy neve mellett írta: bejutó, hely nélkül. A diákok érdeklődésére az Egyetem titkárságán csak annyit mondtak, hogy a romák és a moldovaiak részére tartották fenn a helyeket. Később azonban levélben értesítették az érintett hallgatókat, hogy mégis megadják a 11 helyet, amelyeknek az igénylését az Egyetem tikárságán kell visszaigazolni.
– Államtitkár úrnak mi a véleménye a MOGYE-n szervezett idei felvételiről?
– A MOGYE-n két év óta vannak gondok, amikor is kialakult az új egyetemi struktúra új rektorral és szenátussal. Akkor a sajtó széles körben tárgyalta az új vezetői rendszer kialakulását. Azóta kezdődtek a gondok is a 80 fizetéses helynek a Minőség-felügyelő Bizottság által történő kiosztásával kapcsolatban. A fizetéses helyek tulajdonképpen az intézmény beiskolázási képességéhez viszonyítva vannak leosztva. Az igaz, hogy nem csak Marosvásárhelyen, hanem minden egyetemen bizonyos helyek fenn vannak tartva a romáknak, illetve a moldova köztársaságbeli tanulóknak. Ez viszont nem befolyásolja a leosztást, senkinek nem veszik el a helyét, hiszen a 134 plusz 80 helyre nem kerülhet be se roma, se moldovai diák. Két évvel ezelőtt az új szenátus olyan döntést hozott, hogy a 80 fizetéses helyet a bejutási médiák arányában osszák el. Hozzá kell tennem: az Egyetem szenátusának magyar tagjai is vannak, és a tavalyi szavazáson egyöntetű véleménynyilvánítás történt a helyek leosztását illetően. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a 134–134 ingyenes hely az RMDSZ és a PSD közötti egyezmény következtében alakult ki 2003. környékén. Akkor azt kritizálták, hogy az RMDSZ miért egyezett bele, hogy a magyarok csak 134 ingyenes helyet kapjanak, miközben a diákjaink igen jól fel vannak készülve. Ehhez viszonyítva azonban el kell mondanunk, hogy az utóbbi három évben a román felvételi eredmények jobbak a magyarnál. Ebbe a kérdésbe akkor ütköztünk, amikor az Oktatási Minisztérium előtt esernyős tüntetést szerveztek, ahol azt hangoztatták, hogy kitoltak a magyar diákokkal, megmásították a felvételi eredményeket. Akkor jutott eszünkbe, hogy nézzük meg az eredményeket, amelyeknek az ellenőrzésekor kiderült az állítottak ellenkezője. A mostani beszélgetésre is készültem, ezért elhoztam az eredményeket – húzta elő a jegyzeteit, majd folytatta –, a román nyelvű versenyvizsgára idén 714-en, a magyarra 303-an jelentkeztek. Tavaly 504 román jelentkezővel szemben 301 magyar volt. Tehát idén az arány jelentős mértékben eltolódott. Idén a versenyvizsgán a 134. helyet elért románnak az átlageredménye 9,77, míg a 134. magyarnak 9,44. Mindez azt is jelenti, hogy a tavalyinál jóval magasabbak voltak a bejutási átlageredmények. Felhasználva a szenátusi döntést, miszerint a 80 fizetéses helyet a médiák arányában osszák ki, a 213. románnak a médiája 9,68 volt, míg a 134. magyarnak, mint említettem 9,44. Most nehéz a számokra alapozva összehasonlítani a dolgokat, de ha nem lenne az ingyenes helyeknek az arányos elosztása, csupán 33 magyar jutott volna be, mivel a 33. magyarnak 9,77 volt az átlagos osztályzata. Mi is azt szeretnénk, ha a 80 fizetéses hely is arányosan lenne elosztva. Vagyis, ha a román jelentkezőknek a száma kétszer annyi, mint a magyaroké, akkor is legyen kétharmad az egyharmadhoz. Egyszer azonban megfordulhat az arány, hogy 60 magyarnak lesz magasabb az átlagosztályzata. Mi megpróbálunk tovább tárgyalni az Egyetemmel is és a Minőség-Ellenőrző Bizottsággal is, hogy adjanak több fizetéses helyet. Példának okáért, két évvel ezelőtt még plusz 20 hellyel oldották meg, idén is folynak a tárgyalások, amelyeken abban reménykedem, hogy a magyar vonal még kap 20 fizetéses helyet. Ehhez még annyit tennék hozzá: nem árt, ha jobban felkészülnek a diákjaink a vizsgákra, amelyek a magyar tagozatra jelentkezőknek magyar nyelven folynak, ezért valahogyan ki kellene küszöbölni a két vonal között meglévő bejutási osztályzatkülönbséget.
– Nem lehetne-e a magyar tagozat számára a romántól független fizetéses helyeket létrehozni?
– Fiatalkorunkban azzal a tudattal éltünk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar. Én is ebben a tudatban érkeztem Bukarestbe, ahol viszont rádöbbentem a valóságra: 2011-ig nem is volt külön román és magyar vonal, hanem voltak román és magyar helyek, míg a kurzusokat, aki akarta magyarul, aki úgy akarta, románul hallgathatta. A gyakorlat románul ment, mint ahogy jelenleg is, de 2011 óta elindult a folyamat, ami a magyar vonal megerősödéséhez vezethet. Azért nem lehet szétválasztani, mert kis egyetemről van szó, a két vonal együtt is kicsi, egy épületben vannak a laboratóriumok, a klinikák, amelyeket mindkét vonal használ.
Megerősíteni az oktatói gárdát
– Mi lenne a megoldás a MOGYE válságára?
– Komoly gondot jelent, és a rendszerváltás előtti politikára vezethető vissza, hogy a magyar oktatói gárda kiöregedett, nem lehetett pótolni, de a rendszerváltás után erre lehetőség lett volna. E téren Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen hamarább, jobban léptek, ott erősek a magyar vonalak. Ugyanakkor Marosvásárhelyen is ki kell használni a lehetőségeket, fel kell tölteni a struktúrát. Erre az Oktatási Minisztérium is megadja a lehetőséget, csakhogy kevesen jelentkeznek oktatói posztokra, ami az alapoktól kezdve, betartva az egyetemi hierarchiát is, szívós munkával megoldható. Ugyanakkor meglepődve olvastuk, hogy a magyar prorektor, a dékán és a prodékán otthagyták a tisztségeiket, nem vesznek részt a szenátus ülésein. Szerintem ez a hozzáállás nem szolgálja az intézmény érdekeit, mert ha nem is tudták teljes mértékben érvényesíteni a magyar vonal érdekeit, ha kivonulnak a döntéshozatalból, egyáltalán nem szolgálhatják a jelzett érdekeket.
– A magyar vonal vezetőségének a tagjai nem jelentkeztek kihallgatásra az Oktatási Minisztériumban?
– Számtalanszor voltak kihallgatáson, viszont az oktatási miniszter és a felsőoktatásért felelős miniszter szerint nem volt meg a türelmük részt venni a folyamatban, amivel a magyar vonalat meg lehet erősíteni. Jelen pillanatban kevesen vannak professzorszámban, docensszámban, amit sürgősen fel kell tölteni. Jó ötletekkel jöttek, de a Minisztérium és az Egyetem szenátusának a vezetősége úgy értékelte, hogy az ötleteiket nem tudják kivitelezni.
– Nem lehet, hogy keményen keresztbe is tesznek nekik?
– Én csak azt mondhatom, amit a szövetségünk elnöke mondott, vagyis 33–33%-ban felelős a MOGYE-ügyben a Minisztérium, az Egyetem szenátusa és a magyar vonal vezetősége. Ismétlem: 1990-től 2011-ig lett volna idő és mód a kiesett oktatógárda pótlására. Eddig számtalan minisztériumi bizottság volt Marosvásárhelyen, ugyanannyi egyetemi bizottság járt Bukarestben, hasztalan. Sajnos, most már eljutottak arra a szintre, hogy egymással sem tárgyalnak. Én ott voltam a tárgyaláson, amikor kormányhatározattal megalakult a magyar kar, aminek a következménye a kormánybukás lett, de azóta a helyzet nem igen javult. Érdekes, ha elbeszélget az ember a két kar képviselőivel, mindkettő az Egyetem javát akarja: a román fél azonnal előhozakodik a hiányosságokkal, amiért meg lehet akadályozni bizonyos dolgokat, míg a magyar fél szívósan ragaszkodik a törvényes előírásokhoz, amit nem tartanak be. Erre mindig az a válasz, hogy a törvénynek a módszertana tartalmazza a mikéntet. Legnagyobb gond, amiben a Minisztérium legkevesebb a semlegességgel okolható, és amiben a magyar kar vezetőinek igaza van, hogy a szenátus számaránya kétharmad az egyharmadhoz, ezért bármikor megszavazhatnak a magyar vonal számára hátrányos intézkedéseket. Itt feltétlenül az Egyetem érdekeit kellene szem előtt tartani, mert igaz ugyan, hogy a szenátus bármikor leszavazhatja a magyar kezdeményezéseket, ha viszont a magyar vonal elmegy, a román is megszűnik a kis létszáma miatt.
– Ön szerint van-e megoldás a jelenlegi patthelyzetre?
– A vásárhelyi kollégák által folyamatosan gyakorolt egyezkedések mindig adnak egy kis okot a bizakodásra. Mindenképp a törvényes előírásokat kell elővenni, és azokon belül kell megteremteni a magyar vonal megerősítésének a lehetőségét. Úgy érzem, a Minisztériumban megvan a jó szándék a megoldásra, amióta ott van a felsőoktatásért felelős miniszter, mindig odafigyel, hogy megkapják az oktatói szinten igényelt helyeket, embereket viszont nem tud odavinni. Olyan eset is van, hogy a meghirdetett 40 helyre 14-15-en jelentkeznek. Egyrészt eléggé alulfizetett állásokról van szó, másrészt nagy az elvándorlás az orvosok, a gyógyszerészek, sőt az ápolók részéről is. Amíg e kérdések nem oldódnak meg, vagy valakik nem éreznek elhivatottságot az egyetemi oktatói vagy tudományos kutatói munka iránt, addig nehéz a MOGYE-ügyet orvosolni. Számunkra mindenképp nagyon fontos az Egyetem léte, működése, mert a romániai magyarságnak politikamentesen is elemi szüksége van a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre.
Tanévkezdési újdonságok
– Tanévkezdés előtt állunk, milyen újdonságok várhatók a következő oktatási ciklusban?
– Egyik legfontosabb, hogy az új tanterveket kidolgozó folyamat folyatódik, most már az előkészítő és az első osztályosok után a második osztályosok tankönyvei is új tantervek alapján készülnek, amelyek a kompetenciára és a transzdiszciplinaritásra alapulnak. Ez a folyamat a következő évben a harmadik osztállyal folytatódik, a 2015–16-os tanévtől már minden osztály új, tehát hasonlóképpen átgondolt tantervvel fog működni.
– Lesznek-e hozzá megfelelő tankönyvek?
– Eltelt elég hosszú idő, miközben kisebb-nagyobb botrányba került a tankönyvkiadás. Nagyon remélem, hogy decemberig sikerül azokat a tankönyveket kiadnunk, amelyek nem mentek át az országos liciten, amiről sokat írt a sajtó, jómagam is eleget nyilatkoztam. Mert 2006 óta az országban nem adtak ki új tankönyvet. Most megszerveztek egy versenytárgyalást a 2009-es Közbeszerzési Törvény alapján, ennek az előírásai viszont nagyon szigorúak. Ne keressünk bűnbakot, hogy a Minisztérium nem hívta fel a kiadók figyelmét vagy a kiadók nem figyeltek oda kellőképpen. Egy kérdés a fontos: miért kellett a tankönyvet versenyeztetni a kiadókkal közösen, miközben a normalitás az lett volna, ha a tankönyvet tartalmilag versenyeztetik, majd a kiadók jelentkeztek volna a kiadás jogának a megszerzéséért.
– Milyen új magyar tankönyvekre lehet számítani?
– Az I. osztályos ábécés-, illetve az I. osztályos matematikakönyv biztosan megjelenik, ha nem is szeptember 15-ig, de a tanévkezdés elején. Ha az óvások elbírálása gyorsabban történne, még szeptemberben ki lehetne írni a második licitet, amitől két hónapon belül megjelenhetne a magyar nyelv és kommunikáció, illetve a specifikus román tankönyv, amit mindenki nagyon vár. Szerintem az egyik legnagyobb megvalósítás közoktatás szintjén, hogy a románt a tanügyi törvény és mindenféle módszertan szerint, specifikus tantervek alapján lehet oktatni, úgy történik a tudásfelmérés is. Remélem, hogy 2014 végéig megjelennek a jelzett új tankönyvek. Másik dolog, amire a pedagógus társadalom nagyon vár, kidolgozták az új módszertanokat, amelyek egyrészt az iskolák szervezésével, vezetésével kapcsolatosak, másfelől megjelennek azok a módszerek, amelyek a főtanfelügyelők, a tanfelügyelők, illetve az igazgatók választásával kapcsolatosak. Remélem, ezzel megszűnnek azok az állapotok, hogy bizonyos nyomásokra neveznek ki igazgatókat.
– Óhajt-e hozzáfűzni valamit az elmondottakhoz?
– Csak annyit, hogy az új tanévben sok sikert kívánok az anyanyelvű oktatásunkban részt vevő pedagógusoknak, diákoknak és a szüleiknek!
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
Balta János

2014. szeptember 16.

A Via Revolutia aradi szakaszának eseménye
Juhos Gábor koszorúzott a Szabadság-szobornál
A Via Revoluţia mottóval Temesvár és Kolozsvár között meghirdetett, 539 kilométeres maratoni futást vállalt Juhos Gábor tegnap 10 órakor dr. Burián Sándor EMNP-, illetve dr. Borbély Zsolt Attila EMNT-megyei elnökök társaságában koszorút helyezett el a Szabadság-szobornál.
Az eseménnyel, illetve Juhos Gábor felajánlásával kapcsolatban dr. Borbély Zsolt Attila elmondta: határtalan megbecsülés és tisztelet érzése lesz úrrá az emberen Juhos Gábor áldozatvállalása láttán. Maga úgy érzi, ez a civil áldozatvállalás iskolapéldája, amit a maratoni futó a nemzet oltárára helyez. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Juhos Gábor mellett áll törekvésében, megtiszteltetésnek érzi, amiért segíthettek az út megszervezésében, folyamatosan kísérőt rendelhettek mellé, noha a munka oroszlánrésze a maratoni futóé. A Juhos Gáborral készített beszélgetésre visszatérünk.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 16.

Sikeres XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó
A Kárpát-medence mezőgazdaságának jelene és jövője
Amint arról előzetesen hírt adtunk, Aradon a Kiállítási Csarnok B pavilonjában szombaton szervezték meg a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozót. Ezt megelőzően, pénteken este a Wine Princess vállalat ópálosi borpincéjében tartották a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének az országos, bővített elnökségi ülését. A közel 20 tagú fórumon egyeztették a másnapi programot, megvitatták az országos gazdaszervezet időszerű kérdéseit.
Rangos gazdafórum
Szombaton 10 órától fogadták a vendégeket, majd házigazdaként Kocsik József AMMGE-elnök köszöntötte a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó hazai és anyaországi résztvevőit, és a munkálatok levezetésére felkérte a prezídiumban helyet foglaló Horváth Imre alelnököt. Az első felszólaló a Csarnok igazgatója, Adrian Negrău volt, aki megtiszteltetésnek érezte a magas rangú hazai és magyarországi vendégek jelenlétét, nagyra értékelte az AMMGE-vel másfél évtizede működő felhőtlen kapcsolatokat, majd abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy a következő másfél évtizedben is rendszeresen házigazdái lehetnek a két ország gazdálkodóinak, mezőgazdaságának a haladását célzó további rendezvényeknek.
A tényleges munkálatok kezdetén Szevelényi János anyaországi evangélikus-lutheránus lelkipásztor magyarul mondott fohászt, illetve a vezetésével közösen elmondták a miatyánkot. A rövid szertartást románul Jakab István aradi evangélikus-lutheránus lelkipásztor vezetésével ismételték meg.
Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester üdvözlő beszédében – Nagy Andrea tolmácsolt – kiemelten fontosnak tartotta a másfél évtizedes munkát, amivel a határon inneni és túli gazdák érdekeit, a közösségeiknek az építését szolgálják. Ugyanezt teszi az RMDSZ is, immár 25 éve, és a munkában mindig segítő partnerre talált a gazdaszervezetben, annak vezetőségében. Ezt követően, Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök köszöntötte a fórum résztvevőit. Visszaemlékezve az eddigi aradi rendezvényekre, megfogalmazta Aradnak a gazdákhoz szóló üzenetét: a gazdafórumokon nem kulturális, hanem rangos szakemberek és politikusok közreműködésével magas színvonalú szakmai előadások, megbeszélések zajlottak. Ezekre van szükség a mezőgazdaság és a gazdálkodás valós fejlődéséhez.
Daniel Bogoşel, az Arad Megyei Agrárkamara alelnöke, miután tolmácsolta Gheorghe Grad elnök üdvözletét, bizalommal tekintett a magyar és a román agrárkamarák együttműködése elé, megjegyezve: tényleges eredményt csak tízéves munkával lehet felmutatni, de reméli, ennél sokkal tovább fog tartani a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés. Mondanivalóját ugyancsak NAGY Andrea tolmácsolta.
Miután a lippai Degré Alajos Olvasókör szervezője, Czernák Ferenc egy valódi csikóbőrös kulaccsal alátámasztva mondanivalóját, nagy átéléssel szavalta el Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét, Horváth Imre értékelte az idei búzatermést – az mennyiségileg kielégítő, minőségileg valamivel gyengébb, de az értékesítésével komoly gondok vannak. A nagybani felvásárlók ugyanis 0,5 lejért kívánják átvenni, noha a kenyér ára nem csökken. A lehetetlen helyzet megoldását a kormánytól reméli.
EU-költségvetés függvényében
A továbbiakban Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök az Európai Unió 2014–2020. közötti költségvetési időszakát elemezve, érintette az abban megfogalmazott prioritásokat: a mezőgazdaság zöldítését, az ökogazdálkodás, a fiatal gazdálkodók, illetve a kisgazdaságok támogatását, a tematikus alprogramok támogatását. Új szerepkört kívánnak adni a szaktanácsadásnak, az együttműködésen alapuló nemzetközi befektetéseknek és az innovációnak. Támogatni kívánják a nehézségekkel küszködő ágazatokat és a hátrányos helyzetű hegyvidékeket. Mivel tagja az államelnöki hivatal mezőgazdasági tanácsadó testületének, betekintést nyújtott abba a kemény küzdelembe, amit a nagygazdaságok képviselőivel kellett véghezvinniük a kisgazdaságok támogatásáért. Szerinte ugyanis, nem a gépet, hanem az embert, a családi vállalkozásokat kell támogatni, amelyekből Erdélyben van a legtöbb. Románia a következő 7 évben 8,1 milliárd euró támogatást kap vidékfejlesztésre, amiben a családi vállalkozások fejlesztését kiemelt prioritásnak tartaná.
Utána dr. habil Horváth József dékán, a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karának a tanára tartott előadást Az agrár-felsőoktatás szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében címmel. Szerinte a fejlődés fontos eleme a szakosodás, ami azt jelenti, az idei termesztési tervet a jövő évi támogatások ismeretében, figyelembe vételével kell elkészíteni. Ezzel párhuzamosan a munka nem csak emberi képességet, hanem menedzserkészséget is feltételez, ugyanis ha nem követjük nyomon a piaci folyamatokat, komoly zavarok állhatnak be a gazdálkodásunkban. Ami a mezőgazdasági szakképzést illeti, az új tanévben az agrármérnöki karra jelentkező fiatalok száma 15%-kal növekedett, de az Egyetem is folyamatosan méri a piaci igényeket, ezért juh- és kecsketenyésztő szakot is beindítottak. Előadása végén kitért arra a sikeres pályázatra, amit az egyetem, a Temesvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemmel, illetve az AMMGE, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá az Orosháza és Vidéke Gazdakör közösen nyert a falusi turizmusnak a régióban történő fellendítése érdekében.
A továbbiakban Horváth Levente Ákos, a Szociális, Családi és Munkaügyi Minisztérium államtitkára tartott magvas előadást Munkahelyteremtő mezőgazdaság címmel. Ebben részletes adatokkal alátámasztva elemezte a hazai mezőgazdaságban foglalkoztatott, továbbá a nyugati mezőgazdasági szektorban tapasztalatot szerzett romániai munkaerő hazahívásának, tapasztalata hasznosítását célzó elképzeléseit. Az előadás fontosságára való tekintettel, arra egy későbbi időpontban részletesen visszatérünk.
Utána Lázár Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki kabinetfőnöke tartott előadást A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Kárpát-medencében – A pártoló tagság fogalma címmel. Ebben részletesen kitért az anyaországi helyzetre, ahol az Agrárgazdasági Kamarának 380 ezer tagja van, 600 falugazdász hatékonyan segíti szaktanácsaival a gazdálkodókat. Mivel az Agrárkamara első alkalommal vesz részt hivatalosan romániai rendezvényen, ez a kezdő lépés afelé, hogy a Kárpát-medencében működő magyar gazdaszervezetek számára is elérhetővé tegyék mindazokat az előnyöket, amelyeket az anyaországiak a vetőmagbeszerzés, az üzemanyag-vásárlás, illetve a szaktanácsadás terén élveznek.
Ezt követően Vasile Buta, az Archim Fertil Kft.-nek az öthalmi telepén található, a marosvásárhelyi Azomureş Vegyipari Kombinát termékeiről tartott román nyelvű bemutatót. Utána Marozsán Henrietta, a Marton Genetics Kft. kereskedelmi igazgatója tartott színes, termékismertetők szórásával egybekötött előadást Újgenerációs Marton Genetics hibridkukoricák címmel.
A résztvevők közül Nagy Miklós, a Vajdasági Gazdaszervezetek Szövetségének az elnöke ismertette az EU-tagjelölt szerbiai, illetve vajdasági mezőgazdaság helyzetét, ahol egy-egy családra hozzávetőleg 5 hektár termőföld esik, és a feldolgozóiparban mutatkozó munkanélküliség miatt nőtt a gazdálkodók aránya.
Bográcsos pörköltfőző-verseny
A rövid kávészünet előtt Horváth Imre javaslatára, a kültéri kiállítás szélén javában zajló bográcsos pörköltfőző verseny zsűrijébe beválasztották Farkas Viktóriát, Pallér Istvánt és Bóka Eriket. Kávészünet után Farkas Viktória, a Máltai Segélyszolgálat Aradi Szervezetének az elnöke, gabona minőségi ellenőrként eltöltött 40 évének a tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával, az idei kenyérgabona minőségével kapcsolatban. Bodó Géza, az Udvarhelyszéki Gazdakör elnöke, az országos elnökség tagja, a burgonyaértékesítés és -tárolás nehézségeit ecsetelve, a gazdálkodók által létrehozandó és működtetett értékesítés szövetkezet fontosságát emelte ki. Pallér István szabadkígyósi biogazdálkodó az ökögazdálkodásban rejlő lehetőségeket domborította ki.
A Magyar–magyar Gazdatalálkozó Sebestyén Csaba értékelőjével zárult, amiben köszönetet mondott a rangos előadásokért, Kocsik József AMMGE-elnöknek és csapatának a kiváló szervezésért, az ebben közreműködő RMDSZ Arad megyei szervezetének, a Románia Magyar Gazdák Egyesületének, az Arad Megyei Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamarának, valamint a Magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, illetve a támogatásért a Magyar Földművelésügyi Minisztériumnak, a Communitas Alapítványnak és az Arad Megyei Kulturális Központnak. Zárszavában a Székelyudvarhelyen november 8-ára tervezett, az RMGE és jogelődjei alapításának a 170 éves évfordulója alkalmából terezett nagyszabású ünnepségre hívott minden résztvevőt.
Kiállítók között
A kiállítócsarnokban járva, mindenfajta kézműves terméket, élelmiszereket, italokat, háztartási felszereléseket kínáltak eladásra. Közöttük közös standon újra megtaláltuk Csipkár Imre, Fazekasvarsándon munkálkodó fűszerpaprika termesztőt, aki a felfűzött, csöves fűszerpaprikával, mezőgazdasági terményekkel ékesített standon idei, őrölt fűszerpaprikát kínált eladásra, különböző csomagolásban. Nem is akármilyet, mert a termesztő szerint, az idei közepes termésből készített őrleménye jobb a szegedinél. Amint a stand társbérlőjétől, a Tulipán Kft. jelen lévő képviselőjétől, Balta Emesétől megtudtuk, ismét anyaországi és ménesi palackozott borokat, színes szakácskönyveket, lapokat, Arad feliratú, illetve a várost ábrázoló képekkel díszített csuprokat, hűtőmágneseket kínáltak eladásra, a tavalyinál nagyobb sikerrel. A pörköltfőző verseny helyszínéhez vezető úton főként korszerű mezőgazdasági gépeket, traktorokat, mezőgazdasági kellékeket, az állatrészlegen kevés lovat láttunk.
Közben a zsűri meghozta döntését, és a három induló közül az arad-gáji RMDSZ, Khell Levente és Péter Vilmos gazdák által képviselt csapata győzött. A résztvevők a sörsátrak alatt minden pörköltet jó étvággyal elfogyasztottak, közben jó hangulatba beszélgettek, ismerkedtek, együtt tervezték a gazdálkodás közös jövőjét.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 17.

A II. Néptánctalálkozó sikere
Hagyomány teremtődött Ágyán
Ágyán szombaton szervezték meg a II. Néptánctalálkozót. 15 órától az iskolában fogadták a fellépő néptánccsoportokat, majd 15.30 órától a Meteor együttes zenekíséretével, Hadi Tünde óvónővel az élen, a helybeli óvodások felvezetésével indult toborzó útjára a színes népviseletbe öltözött menet. A falu végétől visszafordultak, a központi útkereszteződésben körtáncot jártak, majd a falubeliek tapsa közepette bevonultak a kultúrotthonba. A színpadról Kiss P. Anikó iskolaigazgató, majd Erdős Bálint polgármester köszöntötte a nagy számú közönséget, megemlítve Bognár Levente RMDSZ megyei elnök, aradi alpolgármester, nt. Módi József református esperes, Pavel Carmen szintyei iskolaigazgató, Lucian Fluieraş szintyei alpolgármester nevét.
Bognár Levente üdvözlő szavait követően a hagyományápolás, a népszokások megtartó erejét, a közösségépítés fontosságát ecsetelte, majd mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Ünnepi műsor
A műsorvezető, Kiss P. Anikó elsőként az óvodások Hadi Tünde által betanított táncát konferálta be. A produkciót vastapssal jutalmazta a közönség, Erdős Márta főszervező a fellépő csoportok betanítóinak virággal kedveskedett, részvételi oklevelet nyújtott át. Utánuk Bodó Enikő tanítónő betanításával a Pitypang csoport, majd Spătaru Florica jóvoltából a szintyei Moştenitorii román tánccsoport gyermekei mutattak be alföldi román táncot. A nagyzerindi Furulyások Kasza Rozália tanítónő vezetésével magyar népdalokat játszottak, illetve énekeltek. Ezt követően az ágyai Cinkosok csoportja mutatta be Az aranyszőrű bárány című mesejátékot, Kiss P. Anikó betanításával. A majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport dinamikus fellépése, illetve a magas színvonalon előadott délalföldi, illetve mezőségi táncai külön dicséretet kaptak a szervezőktől.
A nagyzerindi Ibolya néptánccsoport Szilágyi András betanításával, Kiss Csilla vezetésével előadott szilágysági táncai nagy sikert arattak. A csoport először lépett fel a közelmúltban tragikus balesetben elhunyt táncos, Kiss Lacika nélkül, ezért a csapat minden tagja, Lacika emlékére, gyászszalagot hordott a népviseletén. Állítólag idén minden fellépésük alkalmával viselni fogják, ami igen tiszteletre méltó, mély emberi gesztus.
Utánuk a simonyifalvi, Péter Anikó és Bablina Norbert vezette Leveles lendületes szatmári táncai arattak sikert, majd a majláthfalvi Százszorszép Orbán László és Bagi Ferenc által betanított marosszéki táncának tapsolt a közönség. A szintyei Moştenitorii felnőtt csapata által előadott bánsági és bihari román táncok új színt hoztak a programba, amit tovább fokozott a simonyifalvi Levelesnek az eredeti ruhákban előadott kalotaszegi tánca. A műsor csattanóját képezte, amikor, az ágyai Tőzike Nagy Rozália és Haász Endre által betanított délalföldi és szatmári táncait ünnepelte a hazai közönség. Fellépésük után a színpadra hívták az együttes vezetőjét, Erdős Márta magyartanárt, akinek megköszönték a több évi szervező-vezetőmunkát, majd a születésnapja alkalmából a tánccsoport tagjai virággal kedveskedtek, ajándékot nyújtottak át neki. Erdős Márta meghatottan mondott köszönetet a gratulációért és az ajándékért, majd kifejtette: a közösségi munkát a fiatalokért és az ágyai közművelődési élet fellendítéséért teszi. Reméli, a néptánccsoport, de a repertoárja is bővülni fog. Ezt követően az erdőhegyi lányok, majd a Farkasok moderntánc-csoportjai mutatkoztak be Pusztai Matild betanításával. Utánuk az ágyai iskolások moderntánc-csoportja, illetve a Black Vite csoport lépett fel Gomoi Beatrice betanításával. A felemás ruhába öltözött ágyai lányok rendhagyó tánca nagy sikert aratott.
z ünnepi program után a kultúrotthonban a Meteor együttes húzta a talpalávalót a késő estig tartott bálon. Reméljük, az ágyai II. Néptánc-találkozó megszervezése egyúttal egy tartós, szép hagyomány kezdő lépése is volt.
Elismerés, köszönet
A szervezők gondoskodása, vendégszeretete nyomán minden fellépő fiatalt és gyermeket, de a meghívottakat is ebéden, illetve vacsorán látták vendégül. Az ízletes bográcsos pörköltet ezúttal is Székely Éva és férje, Attila főzték számukra, míg a finom süteményeket a fellépő gyermekek édesanyái, nagymamái készítették.
Az ágyai II. Néptánc-találkozó sikere nagyban köszönhető a támogatóknak, a Szintyei Polgármesteri Hivatalnak és Községi Tanácsnak, az Arad Megyei Kulturális Központnak, a Communitas Alapítványnak, az RMDSZ megyei és ágyai szervezeteinek, a Lazăr és Fiai vállalatnak. Mindenkinek, aki bármiben is segített vagy a munkájával járult hozzá a rendezvény sikeréhez, elismerés jár.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 20.

Érezzék magukénak a helybeliek is …
Folytatódik a borossebesi magyar oktatás
Rohrszetzer Andreával, a borossebesi fakultatív magyar nyelvű oktatás ötletgazdájával, vezetőjével kielemeztük az elmúlt tanév eredményit, illetve megbeszéltük az újnak a terveit.
Amint elmondta, az elmúlt tanévben 23 gyermek iratkozott be a magyar nyelvű oktatásra, közülük 20-an rendszeresen jártak rá. Márciustól szombat délelőttönként összesen 19 órát tanított nekik a református parókia imatermében. Játékos formában próbálta bevezetni őket a magyar kultúrába, nem adott nekik házi feladatot, nehogy tehernek érezzék.
Az új tanévtől 18 szülő íratta be a gyermekét, közülük 7 óvodás, 1 előkészítő osztályos, míg 10 gyermek a helybeli román nyelvű iskolában tanul. Mivel az óvodások nem tudnak olvasni, azokkal külön foglalkozik, beszédfejlesztést gyakorolnak, magyarul játszanak, énekelnek, meséket olvas fel nekik. Az iskolásokkal a magyar ábécét gyakorolják.
Hogy mivel lettek okosabbak a tanfolyam elkezdése óta a borossebesi gyerekek?
Tudnak néhány magyar népdalt, verset és mesét. A nagyobbak felismerik a magyar betűket az i betűig.
Közülük csak a maga hároméves kisfia, Babál Zsolt színmagyar, a legtöbb félig magyar, de olyan színromán gyermekek is járnak a magyar órákra, akik az ott lévő barátok vagy a csapatszellem kedvéért jönnek.
Ez talán azért is van, mert Andrea játékosan foglalkozik velük, ráadásul minden óra után egy kis csemegével, édességgel, üdítővel is kedveskedik a gyermekeknek.
Teszi ezt úgy, hogy a munkájáért semmiféle juttatást nem kap: maga készíti elő a leckéket, illetve a rajzokat, a maga pénzén vásárolja a gyermekeknek az édességet és az üdítőt, ráadásul a rajzok és szemléltető eszközök fénymásolásáért is fizetnie kell. Egy-egy alkalom 25-30 lejébe kerül.
A helybeli református gyülekezettől kapott egy kisebb összeget a célra, de olyan szülő is kerül, aki néha süteményt, édességet hoz.
Rohrszetzer Andrea egyik temesvári egyetemen két évig informatikát hallgatott, de pedagógiából is letette a vizsgáit. A tanulmányait kénytelen volt megszakítani, jelenleg varrónő egy borossebesi varrodában, de az önkéntes magyar nyelvű fakultatív oktatást is folytatni kívánja. Szeretne részt venni magyar nyelvű továbbképző tanfolyamon, ha a munkaideje lehetővé tenné. Tanévkezdéskor tehát a rendhagyó módon működő borossebesi fakultatív magyar oktatás is újraindul, de üdvös lenne, ha a helybeli magyarok vagy a vállalkozók is a magukénak éreznék azt. Legalább annyira, hogy a gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonyt segítenék a tanulóinak a megvendégelésében.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 23.

Ami az Erdőhegyi Napok tudósításából kimaradt
II. Évkönyv, példaértékű közösségépítés
z V. Erdőhegyi Napok helyszíni tudósításából helyszűke, de főként amiatt maradtak ki bizonyos gondolatok, mert azok elütnek a gazdag, vegyes nyelvezetű kulturális programnak a hangulatától.
Mivel az Erdőhegyi Általános Iskola a második tanévét éli önálló oktatási intézményként, tanévkezdés előtt második alkalommal adták ki magyarul-románul az iskola évkönyvét. Ebben idén az elmúlt tanév több mint 40 tevékenysége kapott helyet, de belefoglalták a diákok különféle versenyeken való részvételeinek az eseményeit, a véndiákok kerek évfordulós találkozásait is, mindazokat az események, amelyek év közben a Nyugati Jelenben is napvilágot láttak. A gyermekekről, unokákról, hozzátartozókról, az iskolásokról és az óvodásokról szóló eseményeket egyetlen kötetbe foglalva, a családokhoz eljuttatva, a helybeli magyarsághoz is közelebb viszik, családtaggá teszik az iskolát is. Tehát a kezdeményezésnek igen jelentős közösségformáló, összetartó ereje van.
Ugyancsak második alkalommal szervezték meg az Erdőhegyi Napok alkalmával megnyitott néprajzi kiállítást is. Az V. osztály tantermében nyitva tartott kiállítás anyagának egy részét már a tavaly is bemutatott darabok képezték, de új elemekkel is gazdagodott, amelyeket az év során gyűjtöttek össze. Az Erdőhegy – múltunk és jelenünk kiállítás tavalyi rendezvényén főként az emberekre, az idei kiállításon látható fotókon viszont az erdőhegyi épületekre, a diákoktól és felnőttektől kapott tárgyakra, használati eszközökre került a hangsúly. A tárgyakat a rendezvény után mindenki hazavitte, hogy jövőre újra kiállíthassák. A seregszemle egyik érdekes eleme volt a régi rádió, aminek a belsejét is kitakarította a gazdája, Pusztai Levente, vagy az a járóka, amiben még Sime Judit iskolaigazgató nagyapja állt kicsi korában, de a rokka, a kendertiló és -fésű, a sziták és kenyér-szakajtók társaságában a vajköpülő is felkeltette a látogatók érdeklődését. Ugyancsak Sime Judit hozta otthonról a dédnagyapja bejegyzéseit tartalmazó naplót. Amint elmondta, a családi ereklyéket a nyilvánosságnak is megmutatni, különlegesen melengető érzés, ami jobban összekovácsolja az erdőhegyi pedagógusokat, szülőket, hozzátartozókat és diákokat.
A kiállítást ezúttal is közösségi munkával hozták össze, az Erdőhegyi Napokon használt trikók feliratát is maguk készítették, a pedagógus férjek, illetve más családtagok is bekapcsolódtak a szervezőmunkába. A pedagógus férjek által főzött bográcsos pörköltet a zsűri díjazta – mondta el az Erdőhegyi Napok rendezvényén Sime Judit iskolaigazgató.
Visszagondolva az Erdőhegyi Általános Iskola önállósodásának a három évvel ezelőtti aggodalmaira, a külön út választásának a félelmeire, jóleső érzéssel hallgattuk az önállósodás óta virágzó közösségi élet, a közösen végzett munka fölötti öröm, elégtétel történeteit, megnyilvánulásait. Éppen ezért szeretnénk hangsúlyozni: részükről a legjobb döntés volt az önállósodás, a maguk útjának a követése, amelyen az anyanyelvű iskola köré csoportosuló erdőhegyi magyarság láthatóan megerősödött, megbecsüli, élvezi a közösségi munka örömeit, sikereit. Sikertörténetük példaértékű lehet nemcsak a magyar kisközösségek, hanem a partiumi és a bánsági szórványmagyarság kulturális autonómiájának a kiépítésben is.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

2014. szeptember 24.

Horváth Levente munkaügyi államtitkár előadása
Kihívás a faluturizmus, a biogazdálkodás, a projektek lehívása
A XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozón készült helyszíni tudósításunkban csak érintőlegesen írtunk Horváth Levente Ákos, a Szociális, Család és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának előadásáról. Azzal indokoltuk, hogy fontosságára való tekintettel, részletesen visszatérünk rá.
Nos, az államtitkár előadását a szokásos köszöntéssel kezdte, majd kitért az általa képviselt Minisztérium, illetve a kormány munkahelyteremtő törekvéseire. Ezek között a mezőgazdaság is kiemelt fontosságú, ezért mindent meg kell tenni a vidéki munkaerőnek a helyben, illetve itthon tartásáért, a foglalkoztatásáért. Ezt azonban a piac igényeihez kell viszonyítani, vagyis olyan ágazatokat kell fejleszteni, amelyeknek a termékei iránt potenciális vásárlási szándék nyilvánul meg. Másrészt a vidékfejlesztésnek munkahelyteremtő tendenciával is rendelkeznie kell. Főként a fiatal munkaerő számára kell munkalehetőséget teremteni a lakóhelyén vagy annak a közelében. E törekvésben 2014–2020 között a Strukturális Alapokra lehet számítani, de ezeknek a lehívásában, illetve a humán erőforrások foglalkoztatásában kiemelt szerep vár a községi, a városi adminisztrációkra is. Kormányszintről ezt úgy lehetne hatékonyabbá tenni, ha a támogatásokkal a vállalkozói hajlamot serkentenék, előmozdítanák a fiatal mezőgazdászoknak az elhelyezkedését. Ezt a 35 évnél fiatalabb mezőgazdászok vállalkozásainak támogatása, a föld bérbeadásának az előmozdítása, a családi vállalkozásformáknak a támogatása, a technikai felszerelés korszerűsítése és a mezőgazdasági befektetések támogatása révén korszerű technológiák beszerzésével, alkalmazásával lehetne legkönnyebben megvalósítani.
Az alkalmazottak kétharmada a mezőgazdaságban dolgozik
Ami a hazai munkaerőt illeti, kissé elkeserítőek a 2014. I. negyedévének az adatai, melyek szerint a gazdasági szektorban alkalmazottaknak a 2/3-a mezőgazdaságban dolgozik, ami azt jelenti, 2 289 581 fő kötődik a mezőgazdasághoz. Közülük 146 287 fő fizetett alkalmazott, 1 250 789 fő magán mezőgazdasági vállalkozóként keresi a kenyerét, illetve 889 462 fő nem fizetett családi gazdálkodó. Róluk tudni kell, hogy jó részük elavult gépekkel, technológiákkal, alacsony hatékonysággal dolgozik. A közölt adatok szerint, csupán valamivel több, mint 146 ezer alkalmazott után fizetik az egészségbiztosítást, illetve a nyugdíjalapot, a többi után szinte semmit. A helyzeten mindenképp változtatni kellene, hiszen nagyon sok, 35 év alatti hazánkfia a nyugati országok, illetve Magyarország mezőgazdaságában dolgozik, közülük a legtöbb, mintegy 320 ezer az olasz mezőgazdaságban. Őket valamilyen módon haza kellene hívni, meggyőzni őket, hogy itthon, vállalkozókként kamatoztassák a nyugati országokban szerzett mezőgazdasági ismereteiket, tapasztalataikat. A nyugati mezőgazdaságban dolgozó, úgynevezett eperszedők az elmúlt évben több mint 1,3 milliárd eurót küldtek haza, ebből működött az országban a kereslet fenntartása. Az összegből az itthon lévő családtagok építkezhettek, vásárolni tudtak a háztartási berendezések mellett bármit, ami hozzájárul az életvitelük fenntartásához vagy javításához.
Zöld munkahelyek létrehozása
A Munkaügyi és Mezőgazdasági Minisztériumok közös elképzelése a zöld munkahelyek létrehozása, ugyanis az országban még nagyon gyerekcipőben jár az ökologikus munkálkodás, a szélerő felhasználása, a biogazdálkodás, miközben az uniós projektek, illetve munkahelyteremtés szintjén ezeket prioritásként kezelik. Mindazok, amelyek a természetes energiákon alapuló tevékenységgel kapcsolatosak, zöld munkahelyeknek számítanak. A környezetvédő technológiáknak az alkalmazását, illetve a zöldgazdálkodás támogatását lehet még ide venni. E lehetőségek iránt inkább a fiatalok érdeklődnek, potenciális vállalkozókként rájuk lehet számítani.
A kormányelképzelések, illetve általában a stratégiák a „hogyan” kérdéshez jutnak el és nem biztos, hogy a hiba mindig a hivatalnál van.
Éppen ezért, nagy hangsúlyt kell fektetni a szakképzésre, a vállalkozások ösztönzésére. Az államtitkár komolyan hisz abban, hogy a fiatal mezőgazdászoknak igenis van jövőjük Romániában.
A Mezőgazdasági Minisztérium által támogatott 35 éven aluliak közül kár, hogy kevesen vállalkoznak a projekt kivitelezéséhez szükséges ügyintézésre, noha az komoly esélyt jelente számukra, a felzárkózáshoz. E tekintetben nem kell szégyellni szakemberhez tanácsért fordulni vagy átmenni az országhatár túloldalára, tapasztalatokat gyűjteni.
A zöldesítés kötelező a tagállamok számára
Mivel a Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozó államtitkár kollégája nem tudott a gazdafórumra eljutni, Horváth Leventét megkérte, hogy a mezőgazdasági támogatásokra is térjen ki.
Ezek szerint, a 2014–2020 közötti agrárpolitikának lesznek kötelező, illetve a tagállamok által választható önkéntes elemei. Ami az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (FEGA) finanszírozott közvetlen területalapú támogatást (SAPS) illeti, Románia azt javasolja, hogy fenn kell tartani 2020-ig. Ugyanakkor meg kell határozni az aktív gazda fogalmát, mivel e támogatásra az aktívan gazdálkodók jogosultak.
A visszaosztott támogatás (FEGA forrásból) fakultatív a tagállamok számára, az első 30 hektárra adható, függetlenül a gazdaság méretétől. Ezzel kapcsolatban Románia a következő támogatási rendszert javasolja: hektáronként 5 euró az első 5 hektárra, hozzávetőleg 45 euró a többi 25 hektárra.
Az I. pillér (a közvetlen támogatások) és a II. pillér (vidékfejlesztés) közötti pénzügyi transzfert illetően a szakminisztérium javasolta, hogy a transzfer az I. pillérből a II. pillérbe 2015., a 2016. és a 2017. években történjen, hogy az Országos Vidékfejlesztési Programban támogathassák a kisgazdákat.
A zöldesítés kötelező a tagállamok számára és a közvetlen kifizetési nemzeti keretösszeg 30%-a. Feltételei: tárgyévben termesztett növények diverzifikálása, állandó gyepek fenntartása, ökológiai célterület fenntartása.
A fiatal gazdáknak járó támogatás is kötelező. Feltétele: 40 évnél fiatalabb gazdálkodó, aki most kezd mezőgazdasági tevékenységbe, vagy a gazdaságát az első támogatási kérelme benyújtását megelőző 5 éven belül hozta létre. A támogatás legfeljebb 5 évig nyújtható.
A kisgazdaságok és termeléshez kötött támogatás önkéntes alapon működő rendszer.
16 intézkedési terület
A 2014–2020 közötti romániai vidékfejlesztési program 16 intézkedési területre oszlik. Az EU által biztosított pénzösszeg 8,01 milliárd euró, ami kiegészül a nemzeti finanszírozással. Az európai pénzösszeg a következőképpen oszlik el:
– Ismeretek átadása és tájékoztatási tevékenységek: 50,386 millió euró;
– Szaktanácsadói szolgáltatások: 50,386 millió euró;
– Beruházások tárgyi eszközökbe: 2, 057 millió euró;
– Gazdaságok és vállalkozások fejlesztése: 866,357 millió euró;
– Alapszolgáltatások és falumegújítás a vidéki térségekben: 1,1 milliárd euró;
– Erdőtelepítés, erdei felületek és erdősávok létrehozása: 105,695 millió euró;
– Termelői csoportok létrehozása: 8 millió euró;
– Agrár-környezetvédelem és éghajlat: 849, 964 millió euró;
– Ökológiai gazdálkodás: 200, 686 millió euró;
– Hátrányos természeti adottságokkal vagy egyéb sajátos hátrányokkal rendelkező területek számára szánt kifizetések: 1, 13 milliárd euró;
– Állatjólét: 437, 014 millió euró;
– Szolgáltatások az erdei környezet és erdők megőrzése: 100 millió euró;
– Együttműködés: 28, 021 millió euró;
– Kockázatok kezelése: 200 millió euró;
– LEADER: 652, 364 millió euró;
– Technikai segítségnyújtás műveletek: 178, 367 millió euró.
Projektek nélkül nincs versenyképesség
A LEADER Projekt az integráció egyik legsikeresebb közösségi kezdeményezésévé vált. Az új vidékfejlesztési programban ezért is van jóval nagyobb pénzösszeg, 652, 364 millió euró leosztva erre, amihez még 25% állami támogatás is járul. Az előző, 2007–2013-as időszakban 424,200 millió eurót szántak a programra.
Amint az adatok is mutatják, egy rugalmas, jól célzott program, amely a mezőgazdaság és a vidéki társadalom igényei szerint lett összeállítva, összhangban van az EU céljaival.
Előadásának záró részében az államtitkár hozzátette: a közmondás szerint, a futballhoz és a mezőgazdasághoz mindenki ért, de mégsem tartja ésszerűnek, ha egy közösség gazdálkodását nem jól képzett szakemberek irányítják. Mert nem lehetünk versenyképesek egy komoly piacon, ha csak béreljük vagy műveljük a saját területeinket, de nem élünk a projektek, sem a korszerű technológiák által nyújtott lehetőségekkel. Mert a mi gazdálkodóinknál nem okosabbak sem a németek, sem a hollandok, de van fogalmuk az üzleti terv, a marketing vagy a bankokkal való együttműködés tekintetében. Ha viszont a megtermelt árunak a biztosítási, értékesítési feltételei nem ismertek, az egész gazdálkodás hatékonysága alacsony.
Számunkra kihívás a faluturizmus, a biogazdálkodás, a projektek lehívása, de főként fiataloknak nem szabad kihagyni e lehetőségeket! – zárta előadását Horváth Levente Ákos, a Szociális, Család és Munkaügyi Minisztérium államtitkára.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 571-581




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék