udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
523
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 511-523
Névmutató:
Farcádi Botond
2014. július 30.
Liberális jajveszékelés
Mintha legalábbis katonai diktatúrát vezettek volna be Magyarországon, oly hévvel esett neki a magyarországi balliberális oldal Orbán Viktornak Tusnádfürdőn elmondott beszéde miatt.
Temetik a demokráciát, a jogállamot, az ország putyinizálódásáról beszélnek, az egyik baloldali pártocska, az Együtt PM Brüsszelnek kíván árulkodni, a másik, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója azzal riogat, hogy Orbán kivezeti Magyarországot az Európai Unióból, még tán a legvisszafogottabb az LMP, amely szerint nem a magyar miniszterelnök helyzetértékelésével van baj, sokkal inkább a következtetésekkel.
S miután a szolgálatos jajveszékelők megadták a hangot, ráállították a nehéztüzérséget a magyar miniszterelnökre: Romániától Szlovákián át Németországig jajveszékel a liberális média, ki az Európai Néppártból tiltaná ki a Fideszt, ki amiatt prüszköl, hogy meddig kell még elviselnie Brüsszelnek Orbánt. Hogy mit is mondott Orbán Viktor Tusványoson, miről szólt beszéde voltaképpen, az mindinkább háttérbe szorul, szavait összemossák, és csak azokra a megjegyzésekre összpontosítanak – például a török, kínai, orosz, indiai gazdaságra tett utalásokra –, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy azonmód Putyinhoz hasonlítsák.
Pedig talán nem volna fölösleges az álszent sírás-rívás helyett alaposan elemezni Orbán szavait. Akárcsak az előző években tette Tusnádfürdőn, a magyar miniszterelnök ezúttal is előadást tartott arról, hogy az ő értelmezésében milyen átalakuláson megy át a világ, milyen értékek mentén szerveződnek az államok, hol lehet Magyarország helye e mozgásban. Mondandójának központi eleme pedig nem a demokrácia tagadása, hanem a liberális államszervezési eszmék kritikája volt – azt a mondatát például nem nagyon idézik, melyben leszögezi: egy demokrácia nem szükségképpen liberális. És ha számba vesszük Európa országainak jelenlegi állapotát – a pénzügyi krízis után elhúzódó gazdasági, szociális válságot, az államok eladósodását, a fiatalok körében csúcsértékre hágó munkanélküliségi arányt, az egyre súlyosabb demográfiai problémákat –, aligha szállhatunk vitába azzal a diagnózissal, miszerint elveszíthetik versenyképességüket azok a liberális demokráciák, amelyek nem lesznek képesek megújulni.
Persze, lehetne arról vitatkozni, hogy mindezekre a problémákra megoldást nyújthat-e egy nem liberális természetű munkaalapú társadalom, amilyenről Orbán beszélt. Lehetne arról kérdezni a magyar miniszterelnököt, miben is állna ez pontosan, hogyan épülne föl, kinek hol a helye benne, lehetne más vízióval előállni – de nem, ezekről nem kíván szólni, ilyesmire nem képes a bírálók hangos tábora. Talán mert nem is az ország, a nemzet sorsa érdekli őket? Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 4.
Jelöljük meg Székelyföld határait
Mozgalmat indít a Székely Nemzeti Tanács a történelmi Székelyföld határainak kijelölésére és népszerűsítésére. A testület Állandó Bizottsága sepsiszentgyörgyi ülésén határozatot fogadott el erről – számolt be Izsák Balázs SZNT-elnök.
Az SZNT felkéri Székelyföld lakóit, hogy a leghatározottabban lépjenek fel minden olyan kísérlet ellen, amely a történelmi Székelyföld határát a teljes egészében a kommunista diktatúra által létrehozott, a székelység beolvasztását célzó megyehatárokkal helyettesítené. Arra kérik továbbá a Székelyföldön élőket, legyenek részesei e mozgalomnak, jelképeket, feliratokat helyezzenek el a határon, szervezzenek kirándulásokat a kiemelt fontosságú, nevezetesebb szakaszokra, helyezzenek el ott az eseményt megörökítő jeleket. Ugyanakkor Székelyföld határáról szóló dokumentumfilm elkészítését is szorgalmazzák, és támogatnak minden olyan sport- és művelődési eseményt, amely e célt előmozdítja.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 7.
A nyergestetői csoda
Azért azt sajnálhatjuk, hogy nincs Romániában olyan hangos és agilis baloldal, az emberi jogokért, a demokráciáért, a jogállamiságért olyan eszeveszettül aggódó társaság, mint Magyarországon.
Pedig csudajó dolgunk lenne, egyszeriben minden gondunk megoldódna, nem kellene mindenféle eszközzel jogsértéseink ellen harcolnunk, mint most. A világsajtó csak rólunk cikkezne, és ha valamilyen csoda folytán valamely román párt kilátásba helyezné jogaink csorbulását, Európa és a világ nagyurai azonnal aggódva ráncolnák homlokukat, mindenféle szankciókkal fenyegetnék a bukaresti kormányt, nem kellene nekünk Strasbourgtól Brüsszelig felszólalnunk, Luxemburgban pereskednünk. Csak hát nincs nálunk ilyen hangos és agilis balliberális tábor, a demokráciáért, a jogállamiságért, a szólásszabadságért eszeveszettül aggódó társaság – így aztán csend van és rend és liberális demokrácia. Senkinek nem sérti a fülét, hogy az ország – amúgy baloldali – miniszterelnöke azzal indította a hivatalosan még el sem kezdődött elnökválasztási kampányt, hogy a hivatalosan még nem is jelölt Klaus Iohannis orra alá dörgölte: ő bizony román és ortodox. Értsd: nem holmi tisztátalan, lutheránus vallású szász ivadék, aki gyanús származása folytán tán még idegen érdeket is szolgálhat. De az sem ütötte ki a biztosítékot – sem itthon, sem a putyinizálódásra oly módfelett érzékennyé vált nyugati elit köreiben –, hogy a titkosszolgálat vezetője nyíltan beismerte: az intézmény beavatkozik a politikai életbe, feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását. Mit nekünk hatalmi ágak szétválasztása, jogállamiság! Nagyúri flanc, örüljünk, hogy adólejeinkből ily éberen őrködik fölöttünk, liberális demokráciánk és tiszteletben tartott kisebbségi jogaink fölött a titkosszolgálat.
Persze, ha lenne is nálunk ily hangos és agilis tábor, akkor sem tehetné szóvá ezen csekélységeket – hisz elfedi mindezt a kiváló együttműködés, mely lám, a Victoria-palotában is mindennap megvalósul, és a békés együttélés szelleme, amely valósággal belengi e tájat. Legutóbb éppen a Nyergestetőre szállt alá, és ímhol csodák történtek: együtt valának mindannyian, románok és magyarok egy akarattal, nyelveken szólt a miniszterelnök – magyarul is köszöntötte a résztvevőket –, a székely zászló pedig ott loboghatott szabadon. Mint minden magára valamit is adó liberális demokráciában. Ahol azért beperelik ám a lobogókat kitűző önkormányzatokat, és leszedetik a jelképeket, mert mindennek van határa. A liberális demokráciának is.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 8.
Valami megmozdult?
Egyre több önkormányzat fogadja el a Székely Nemzeti Tanács által szorgalmazott autonómiapárti határozatot, Háromszéken több község mellett három város is csatlakozott a kezdeményezéshez, legutóbb Sepsiszentgyörgy tanácsa nyilvánította ki ily módon akaratát, az önálló székelyföldi régió melletti elkötelezettségét.
Kétségkívül, az Izsák Balázsék felhívására igennel válaszoló települések listája lehetne hosszabb, de az mégiscsak reménykeltő, hogy az utóbbi hetekben felgyorsulni látszik a folyamat, és az is igen fontos, hogy az RMDSZ hosszas habozás után végre mintha felkarolná az ügyet – a helyi tanácsokban ugyanis a szövetség önkormányzati képviselői vannak többségben. Talán sikerülhet a nemzetközi fórumok figyelmébe került ügyet kivonni a pártpolitikai csatározások színteréből, talán sikerül elérni, hogy az autonómia kérdésében egységesen, erőt felmutatva lépjenek fel a székelyföldi önkormányzatok.
Ha nem halasztanák immár hónapok óta, s nem harangozták volna be ez idáig többször is, azt is reménykeltőnek minősíthetnénk, hogy a hivatalos közlés szerint a következő napokban bemutatják az RMDSZ és az MPP által közösen kidolgozott autonómiastatútumot. Ez ügyben talán még az autonómiapárti határozatok kérdésében tanúsított óvatosságnál is visszafogottabb az RMDSZ, a hosszas halogatás máris jócskán megtépázta Kelemen Hunor tekintélyét, komolyan megkérdőjelezte a szövetség eltökéltségét. Mindezek ellenére mégiscsak mérföldkőnek számítana az autonómiaküzdelemben, ha az RMDSZ teljes mellszélességgel felvállalná a tervezet parlamenti benyújtását, fenntartását. Az pedig a közösségi akarat újabb felmutatása lenne, ha a statútum mögött több százezer erdélyi magyar aláírása állna.
Mindezek alapján úgy tűnik hát, valami mintha megmozdult volna az RMDSZ háza táján, mintha kicsit eltökéltebben viszonyulnának a székelyföldi autonómiatörekvésekhez. Hogy ez a változás valódi-e, vagy csupán az ősszel esedékes államfő-választási kampány előkészítése, az később derül ki. Mindenesetre, eddigi tapasztalataink túl sok reményre nem adnak okot, az RMDSZ számára ugyanis jó ideje csak kampányidőben téma az autonómia, választások után szó sem esik arról.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 14.
Aláírásokat gyűjt a Néppárt (Államfőválasztás)
Egyes lelkes néppártosok már a bejelentés után, vasárnap elkezdték gyűjteni a Szilágyi Zsolt államfőjelöltségéhez szükséges aláírásokat, a folyamatot azonban kedden indították el teljes erőbedobással, szerda reggelre pedig már Erdély-szerte több ezer, Háromszéken közel száz önkéntes járt házról házra, hogy meglegyen a szükséges 200 ezer kézjegy – jelentette be tegnap sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és Papp Előd országos alelnök. Szilágyi Zsolt reményét fejezte ki: a nemes verseny megmozgatja a magyarokat, és ha többen mennek el voksolni, a magyarságnak nagyobb lesz a beleszólása a döntésekbe.
Papp Előd felidézte: az EMNP már születésekor az autonómia képviseletét tűzte ki célul, azért indítanak jelöltet az államfőválasztáson, hogy ezt képviselje. Szilágyi Zsolt a legjobb jelölt, aki ezt az ügyet felvállalhatja – jelentette ki, hangsúlyozva: indulását támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Felmerült az ötlet, hogy Izsák Balázs szálljon versenybe, fel is kérték erre az SZNT elnökét, aki köszönettel, de elutasította az ajánlatot – erről szóló levelét Papp Előd átadta a sajtó képviselőinek.
Az augusztus 8-án kelt levélben Izsák kifejti: fontos és hasznos, hogy egy olyan pillanatban, amikor a román közvélemény egésze az államelnökjelöltre figyel, legyen közöttünk olyan, aki az alkalmat arra használja, hogy a székely autonómia ügyét megértesse a románsággal. Ugyanakkor kifejti: ezt a hivatást nem a Székely Nemzeti Tanács elnökének kell betöltenie. Reményét fejezi ki, hogy megtalálják a megfelelő embert, aki a kampányban megérteti: a globális gazdasági, társadalmi kihívásokon túl Romániának a székely kérdést is meg kell oldania. Azt is felidézi: az elmúlt elnökválasztásokon ezt a kérdést egyik magyar jelölt sem vállalta fel, de az idei év áttörést hozhat, akár két magyar jelölt is esélyt kaphat, hogy egymás érveit erősítve a székelyek ügyének szószólója legyen a kampányban.
Benedek Erika arról számolt be: Háromszéken mindenütt elkezdték gyűjteni az aláírásokat, a fogadtatás kedvező, sokan örülnek annak, hogy az EMNP megteremtette a választás lehetőségét – több olyan visszajelzést is kaptak, hogy az EP-választásokon is indulniuk kellett volna –, Szilágyi Zsolt pedig hitelesen képviseli a székelyföldi autonómia ügyét. Háromszéken legalább 30 ezer aláírást szeretnének összegyűjteni, önkénteseik falvakon házról házra járnak, városokban a támogatók az EMNT-irodákban, a Demokrácia Központokban is aláírhatják a támogatóíveket, tervezik továbbá standok felállítását is, hogy eljussanak az emberekhez. Nagy kihívás a 200 ezer aláírás összegyűjtése, de nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ez ne sikerülne – szögezte le újságírói kérdésre a Néppárt háromszéki vezetője. Arra is felhívta a figyelmet: egy személy csak egyetlen jelöltet támogathat aláírásával.
Szilágyi Zsolt megtiszteltetésnek nevezte, hogy Háromszéken jelentik be az aláírásgyűjtés indítását, hiszen a térség az elmúlt időszakban többször is színtere volt az autonómiaharc különböző mozzanatainak, többek között itt alakult az SZNT, itt tartották a székelyek nagy menetelését. Nemes versenyre számítunk, arra, hogy a magyarok legyőzik a közönyt – magyarázta. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi magyarság nyer abból, ha két magyar jelölt is versenybe száll – kettő, több mint egy, két magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van bejutni a második fordulóba, mint egynek, jegyezte meg –, hiszen ha többen mennek el szavazni, a magyarság politikai súlya is nagyobb lehet. Ráadásul ezúttal nincs bejutási küszöb, nem lehet ezzel riogatni az embereket, s minthogy az ország egésze egyetlen választókörzet, olyan magyarokat is meg lehet szólítani, akiket önkormányzati vagy parlamenti választásokon kevésbé. Programja tulajdonképpen a Néppárt által 2012 decemberében elfogadott elveken alapszik: megoldásként Románia számára az autonómiát, az ország föderalizálását javasolják a történelmi régiók mentén, sikeres nyugati államok – Svájc, Németország stb. – mintájára. A kampányt arra használná ki, hogy ezeket az elképzeléseket ismertesse, illetve érdemi párbeszédet kezdeményezzen a román elittel, hiszen érdekeink ugyanazok, a központosított, korrupt államigazgatás pedig nem alkalmas az ország vezetésére. Erdélyiségünk nem veszély Romániára nézve, nem nemzetbiztonsági kockázat vagyunk, hanem éppenséggel gazdagítjuk Romániát – magyarázta Szilágyi. Azt is elmondta: az MPP több helyi vezetője jelezte, hogy támogatják, ez megtiszteltetés számára, és jóllehet a párt központi vezetése még nem hozott ilyen döntést, természetesnek veszi, hogy az MPP szavazói az autonomista erők mellé állnak. Azokra az újságírói kérdésekre, amelyek azt firtatták, kit támogathat az EMNP az elnökválasztás második fordulójában, illetve hogy az RMDSZ-szel közösen próbálnak-e majd tárgyalni, a Néppárt képviselői azt mondták, erről majd az első forduló után beszélnek, Szilágyi Zsolt azonban annyit megjegyzett: ők nem fogják Victor Pontát a Nyergestetőre hívni.
Kézdiszéken is gyűjtik az aláírásokat
Augusztus 12-én az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi tagjai, önkéntesei és szimpatizánsai megkezdték az államelnökjelöltjük, Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírások gyűjtését – jelentette be Balázs Attila, az EMNP helyi elnöke. A szükséges kétszázezer aláírásból a párt kézdiszéki szervezete tíz-tizenötezer összegyűjtését vállalta. A támogató ívet a megye városaiban a Demokrácia Központokban lehet aláírni, Kézdivásárhelyen a 44. Udvartér 1. szám alatt várják az érdeklődőket. Az elnök arra kéri a lakosságot, hogy bizalommal nyissanak ajtót a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, és támogassák aláírásukkal Szilágyi Zsolt indulását. A tervek szerint az aláírásgyűjtést szeptember 20-án fejezik be. (iochom)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 18.
Vita az aláírásgyűjtés körül
Félrevezeti az embereket az Erdélyi Magyar Néppárt, a Szilágyi Zsolt jelöltségéhez szükséges aláírásokat gyűjtő önkénteseik azt állítják, egyetlen magyar jelölt indul az őszi államfőválasztáson – állítja szombaton kiadott közleményében az RMDSZ háromszéki területi szervezete. A Néppárt megyei vezetői cáfolták az RMDSZ állításait, és hangsúlyozták: tiszteletben tartják a választópolgárok opcióit.
Az RMDSZ közleménye szerint több panasz érkezett hozzájuk, hogy az EMNP aláírásgyűjtői nem teszik nyilvánvalóvá: Szilágyi Zsolt támogatását kérik, így becsapják a politikában kevésbé jártas személyeket. Grüman Róbert, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének ügyvezető elnöke felháborítónak tartja a történteket. „Szégyenletes, hogy egy magyar politikai párt odáig süllyedjen, hogy hazugsággal, átjátszva az embereket próbál érvényesülni” – idézi szavait a közlemény. Példaként Kézdivásárhelyt, Felsőrákost, Kisbacont említi, ahol a Kelemen Hunor részére aláírást gyűjtő személyeknek többen panaszkodtak, hogy ők az RMDSZ-t akarják támogatni, alá is írtak egy ívet abban a hiszemben, hogy a szándékuknak megfelelő személyt támogattak, de mint kiderült, a másik párt jelöltjének írtak alá.
Benedek Erika, az EMNP háromszéki elnöke közleményben szögezte le: önkénteseik azt kapták feladatul, hogy Szilágyi Zsolt számára gyűjtsenek támogató aláírásokat, és egyetlen feladat-megbeszélésen sem szerepelt az az útbaigazítás, hogy valótlanságot állítsanak az államelnök-választást illetően, akár az induló magyar jelöltek számának tekintetében. „Az ilyen esetektől teljes mértékben elhatárolódunk. Mi a választópolgárok politikai opcióit tiszteletben tartjuk, sem önkénteseink által, sem pedig SMS-ekben elküldött szőnyegbombázással nem kívánjuk őket manipulálni” – áll a dokumentumban. Kifejti még: nem arra alapoztak, hogy az RMDSZ-hez 25 éve hű választók támogató aláírásait és szavazatát bármilyen fondorlattal is megpróbálják megszerezni. „Mi azokra alapozunk, akik a Néppárt célkitűzéseivel értenek egyet, valamint azokra, akik kiábrándultak az RMDSZ két és fél évtizedes »érdekérvényesítő« politizálásából” – írta. Johann Taierling, az Erdélyi Magyar Néppárt kézdiszéki elnöke aljas, rosszindulatú támadásnak minősítette az RMDSZ állításait. Hangsúlyozza: az aláírási íveken szerepel a párt neve és logója, valamint a jelölt neve is. Arra kéri az RMDSZ-t, tartózkodjék a rágalmaktól.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. augusztus 18.
Ki a nagyobb hazafi
El sem kezdődött még hivatalosan az elnökválasztási kampány, a jelöltek máris őrült versenybe kezdtek. No nem országvezetési víziójukat ismertetik, nem arról beszélnek, mit tesznek majd, ha a Cotroceni-palota boldog lakói lesznek, nem arról értekeznek, milyen útra terelnék a gazdasági-társadalmi válságba sodródott országot – nem, mindez másodlagos fontosságú kérdés csak, már ha egyáltalán szóba kerül. A verseny jelenleg arról szól, ki a nagyobb román.
Az alaphangot Victor Ponta adta meg, igen ravasz módon szúrt oda legesélyesebbnek tartott ellenfelének, Klaus Johannisnak: azt ecsetelte, ő bizony román és ortodox. Az ily módon magyarázkodásra kényszerített liberális politikus aztán fene nagy igyekezetében még tán Pontán is túltett hazafiságban: lojalitását bizonygatta, azt hangsúlyozta, román ő, nem is akármilyen, lám, még a székelyek autonómiaigényét is mily határozottan elutasítja. A kormányfő sem adta alább, újabb ravasz húzással elmerészkedett a Nyergestetőre, és a székelyek hősiességét méltatta – rá néhány napra pedig külügyminiszterét a székelyföldi Marosfőre szalasztotta, hogy az ott összesereglett románságot megnyugtassa: Bukarest oltalmát élvezik. S ha már ott volt, hát Titus Corlăţean nem mulasztotta el az alkalmat, hogy jól oda ne mondjon Budapestnek, egyenesen azzal vádolta Magyarországot, hogy az autonómiatörekvések támogatása révén megszegi a két állam közötti alapszerződést. S amikor már azt hittük, hogy ennél hazafiasabb hangvételű megnyilvánulást már aligha tehet bárki, megszólalt Cristian Diaconescu, az államfő legújabb pártjának államfőjelöltje is, aki – miután néhány nappal korábban Nagyromániát vizionálva még azt ecsetelte, a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülése nem késhet már soká – külügyminiszteri múltját meghazudtolva igen otromba és felelőtlen módon azzal riogatta a közvéleményt, hogy Magyarországot Oroszországhoz hasonlította. És ne higgyük, hogy itt a vége. Az államfőválasztás előtt vélhetően gyakran előkerül még a magyar kártya. Mert Romániában jelenleg nem az számít hazafinak, aki az ország és nemzete előmenetelén dolgozik, hanem az, aki erőteljesebben gyűlöli a magyarokat. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 2.
Ki beszél, ki hallgat
Meglepőnek semmiképpen sem nevezhetnénk Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes szavait, miszerint nem fogadják el az autonómiát – de legalább információban nem oly szegény a Szociáldemokrata Párt egyik első emberének nyilatkozata: azt állítja ugyanis, hogy az RMDSZ sem hivatalosan, sem informálisan nem hozakodott elő ezzel az igénnyel.
Ami bizony, finoman szólva sem vet túl jó fényt a szövetség vezetésére, illetve a magát az erdélyi magyarság igényeinek szószólójaként beállító államfőjelöltjére, Kelemen Hunorra. Persze, jól tudjuk, az elnökválasztási kampány javában zajlik már, s azzal is tisztában vagyunk, hogy Romániában jelenleg is az a jelölt pályázik legnagyobb eséllyel a tisztségre, aki előzőleg megnyeri a Ki a nagyobb román hazafi című vitát. A legnagyobb ortodox címet már elnyerteforma a szociáldemokrata Victor Ponta, legesélyesebb ellenjelöltje, a lutheránus vallása miatt védekezésre kényszerült Klaus Johannis ezért ellentámadással próbálkozott, s azzal replikázott, hogy márpedig ő nem támogatja az autonómiát. S ha már a jobboldali jelölt útnak indította a Ki ellenzi inkább az autonómiát, anélkül, hogy tudná, mit is jelent az című versenyt, nosza, beneveztek a többiek is. Teljesen természetes tehát, hogy az RMDSZ koalíciós partnerének, a Szociáldemokrata Pártnak is meg kellett szólalnia az ügyben – megfelelően magas, de nem a legmagasabb szinten, hogy azért a koalíciós kapcsolatok se sérüljenek –, a Kelemen Hunorék által hónapok óta lebegtetett statútum pedig kiváló alkalomnak mutatkozott erre. Hiszen ismét leszögezhették, ezúttal is ellentmondást nem tűrően, hogy ők aztán soha, semmilyen körülmények között az ilyen jellegű követelésekkel egyetérteni nem tudnak, semmiféle zsarolásnak nem engednek – csak tudnánk, miféle zsarolásról lehetne szó, ha Kelemen Hunorék még csak fel sem vetették a témát? –, különben is, hangzott a burkolt figyelmeztetés: megvan a parlamenti többségük az RMDSZ nélkül is. Értjük tehát, hogy Liviu Dragnea miért beszél. De vajon miért hallgat az RMDSZ? Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 16.
Sem egység, sem statútum
Nem az a baj az RMDSZ autonómiatervezetével, hogy van, sokkal inkább az, hogy nincs, illetve nincs egység mögötte.
Merthogy azt mégiscsak előrelépésnek minősíthetnénk, hogy az RMDSZ kidolgozott és a parlament elé készül terjeszteni egy, a székelyföldi önrendelkezésről szóló jogszabályt – csakhogy egyelőre a szövetség vezetősége által is felvállalt hivatalos dokumentum nem létezik, a sokadik ígéret szerint e hét végén mutatják majd be.
Van viszont kiszivárogtatott tervezet, amiről annyit tudunk, hogy hivatalos munkaváltozat. Van körülötte hatalmas hőzöngés román részről – még a Legfelső Bírói Tanács is fenyegető állásfoglalásban jelezte kifogásait egy nem létező valamivel szemben – , de van hatalmas zavar is magyar részről. Mert lassan senki nem érti, hogy mi történik. Az RMDSZ hétről hétre csak halogatja a tervezet bemutatását, lassan egyéves késésben lesznek a saját maguk által megjelölt eredeti időponttól. Az MPP kissé magára hagyatottan várja a közvitát. Az Erdélyi Magyar Néppárt nem bízik Kelemen Hunorékban, és a Székely Nemzeti Tanács statútumának képviseletét vállalta fel, az SZNT meg attól tart: román érdekeket, az autonómiamozgalom ellenőrzés alá vonását szolgálja csupán az RMDSZ – egyelőre nem hivatalos – tervezete. És ha alaposabban elemezzük, mitől e zűrzavar, illetve kinek az érdekeit szolgálja, ijesztő következtetésekre juthatunk. Az RMDSZ felelőssége ebben nyilvánvaló. Nem vonták be ugyanis a munkába az autonómiamozgalom legfőbb képviselőjének számító SZNT-t, figyelmen kívül hagyták a már létező statútumot, aztán meg egyre csak halogatták a tervezet bemutatását, közvitára bocsátását, mintha készakarva az államfő-választási kampányra akarták volna időzíteni. Ebben az időszakban minden politikai szereplő nyer a lépésből. Az RMDSZ azt bizonyítja választói előtt, hogy felvállalja az autonómia ügyét, a román pártok meg versenghetnek nacionalizmusban, abban, hogy ki félti jobban az ország egységét. De még csak nem is az időzítés a legnagyobb gond – Romániában tényleg szinte állandó a kampány –, hanem a konszenzusra törekvés hiánya, illetve annak következményei. Miután ugyanis az előzetes egyeztetés elmaradt, az SZNT elítélte az RMDSZ lépését, s mert a közvita módjáról, időpontjáról továbbra sem tudni semmit, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint hamarosan két autonómiatervezete lesz a székelyföldi magyarságnak. Megbomlik tehát az az egység, amely oly erőteljesen megnyilvánult például tavaly októberben, a székelyek nagy menetelésén. És ez olyan fokú zavart okozhat a közösségen belül, amely végérvényesen kompromittálhatja az autonómiamozgalmat. Kinek is érdeke ez?
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 19.
Fordulópont?
Saját vállalásaihoz és a közösségi elvárásokhoz képest jókora késéssel bár, de tegnap Kolozsváron végre hivatalosan is bemutatta autonómiastatútumát az RMDSZ.
Ezzel pedig új szakaszhoz érkezett a székelyföldi autonómiamozgalom – az erdélyi magyarság parlamenti képviselettel is rendelkező szervezete ugyanis eddig csak kampányidőszakban, jobbára mozgósító szlogenként tűzte zászlajára az önrendelkezést, s nemhogy saját elképzelése, törvénytervezete nem volt arról, de még arra sem volt hajlandó, hogy felvállalja, támogassa a Székely Nemzeti Tanács évekkel ezelőtt kidolgozott statútumát. Talán éppen ez az előtörténet, az autonómia ügyéhez való meglehetősen felemás, gyakorta képmutató viszonyulás az, amely miatt egyfajta bizalmatlanság övezi az RMDSZ lépését még a magyarság körében is. Kétségkívül, rászolgált e gyanakvásra az RMDSZ, ráadásul számtalan kérdés merül fel most is – miért éppen kampányidőszakban mutatják be a tervezetet, miért nem szabtak határidőt a parlamenti benyújtásra, miért nem törekedtek konszenzusra, az egység megteremtésére a folyamat során, miért hagyták figyelmen kívül az autonómiamozgalom leghitelesebb képviselője, a Székely Nemzeti Tanács álláspontját –, mindennek ellenére a tervezet kidolgozása, felvállalása, bemutatása mégiscsak fordulópont. Pontosabban fordulópont lehet – de csak akkor, ha tartalmas közvita követi, melynek végén a romániai magyar közösség minél jelentősebb része magáénak érzi majd. Ha elkezdődhet a párbeszéd román véleményformálókkal. Ha minél szélesebb körben ismertetik, eljuttatják nyugati államok nagykövet-ségeihez, ha szövetségeseket keresnek itthon és külföldön. Ha benyújtják és fenntartják a parlamentben, ha különféle politikai alkuk során kőkeményen ragaszkodnak hozzá. Sok feltételt kell tehát még teljesítenie az RMDSZ-nek, hogy kezdeményezése hiteles legyen. Kezdhetnék talán azzal, hogy legalább a közvita során keresik majd a konszenzust, és az autonómia-képviselet egységének megteremtésére törekednek. Mert az már most látszik: az autonómia megvalósításához nem elegendőek a politikai alkuk, parlamenti eszközök, szükség lesz intenzív diplomáciai tevékenységre, okos külpolitikára és erőteljes mozgalmi háttérre is. Szükség lesz tehát mindenkire.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 25.
Rajt előtt
Felsorakoztak immár az államfőjelöltek, a törvényes határidőig 14-en iktatták indulási szándékukat és a támogató aláírásokat a Központi Választási Irodánál.
Köztük a felmérések szerint a győzelemre leginkább esélyes szocialista Victor Ponta, a korábban miniszterelnökként sokkal következetesebbnek és megnyerőbbnek mutatkozó Călin Popescu Tăriceanu, illetve a jobboldalon a jelenlegi kormányfő legkomolyabb kihívójának tartott Klaus Johannis, az elnöki pártot képviselő Elena Udrea, az igencsak harcias volt igazságügy-miniszter, Monica Macovei. Jelentkeztek eddigelé jóformán ismeretlen aspiránsok ismeretlen pártok színeiben – például William Brânză vagy Constantin Rotaru –, de ott vannak a jól ismert örökös jelöltek, a habzó szájú nacionalisták, Gheorghe Funar és Corneliu Vadim Tudor is. S mert Romániában bármi megtörténhet, a határidő előtt egy nappal ringbe szállt Theodor Meleşcanu, aki hétfőn lemondott a Külügyi Hírszerző Szolgálat vezetői tisztségéről, kedden reggel pedig már 400 ezer támogató aláírással jelentkezett a választási hatóságnál. A sietség aligha véletlen, a napokban ugyanis kiderült: Klaus Johannis összeférhetetlenségi perét ma tárgyalja a legfelsőbb bíróság, ha pedig vétkesnek találják, Ponta legesélyesebb ellenfele már a rajt előtt kiesik a versenyből. Meleşcanura tehát afféle tartalékjelöltként tekint a román sajtó: ha minden kötél szakad, mögéje sorakozhat fel a jobboldal. De ami bennünket leginkább érdekel: abszolút újdonság, hogy a tizennégy jelentkező közül kettő magyar. E tekintetben tehát számarányához képest jócskán felülreprezentált a magyarság, a kampányban pedig immár ketten tolmácsolhatják az erdélyi, a székelyföldi magyarok igényeit, elvárásait. Azt is pozitívumként értékelhetjük, hogy Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt együttesen közel félmillió támogató aláírást nyújtott be – sikerült tehát olyanokat is megszólítani, akik az elmúlt voksoláskor távol maradtak. Az Erdélyi Magyar Néppárt ráadásul már a megmérettetés előtt győzelemként könyvelheti el, hogy össze tudta gyűjteni az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást, és így ismét legitimálta létét, kiköszörülte az európai parlamenti választásokon való távolmaradása miatt esett csorbát, miközben nagyjából egy táborba terelte a nemzeti oldal erőit. Ahhoz azonban, hogy mindannyian nyertesek legyünk, a két magyar jelöltnek tisztán, bátran kell közvetítenie elvárásainkat – nekünk pedig minél nagyobb számban kell a szavazóurnákhoz járulnunk. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 27.
Hogy Erdély közös hazánk legyen
Kampánycélokat szolgál, vagy a zsigeri nacionalizmus megnyilvánulása, esetleg mindkettő – tény viszont: igen rossz fényt vet Kolozsvár polgármesterére az a konok elszántság, amellyel akadályozza, hogy a kincses város nevét magyarul is kiírják. A kolozsvári polgármesteri hivatal ugyanis megfellebbezte azt a civil kezdeményezés nyomán született törvényszéki ítéletet, melynek értelmében kétnyelvű helységnévtáblákat kellene elhelyezni a város bejáratainál.
A városháza eljárása jelzi: messze állunk attól a normalitástól, melyről Emil Boc az augusztusi Magyar napok során beszélt, büszkélkedve Kolozsvár történelmével, többnemzetiségű jellegével. De nem is ez a legnagyobb baj, a kétszínű, képmutató politikusokhoz hozzászoktunk, meg aztán Gheroghe Funar uralgása után bizonyos értelemben mégiscsak lehet normalitásról beszélni Kolozsvár esetében. Az viszont sokkal aggasztóbb, és sokat elmond a jelenlegi román–magyar viszonyról, hogy a többség kizárólag akkor hajlandó úgymond engedményeket tenni a kisebbségnek – valójában természetes, a többség érdekeit semmiben nem sértő jogokat biztosítani számukra –, ha valaki, valami kötelezi őket erre. Most éppen arra hivatkoznak, hogy a törvény csak akkor teszi kötelezővé a többnyelvű feliratokat, ha a nemzeti kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, Kolozsvár esetében pedig ez nem áll. De nem az volna a természetes, hogy a jövőre Európa Ifjúsági Fővárosának tisztjét betöltő, Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó Kolozsvár vezetése büszkén mutassa fel: nagy múltú erdélyi város, amely óvja örökségét, hagyományait, és értékként tekint arra, hogy lakossága több nemzetiségű?
Vajon eljutunk-e oda, hogy az anyanyelvhasználat joga, a kétnyelvűség természetes állapot legyen, nem pedig jogi, bírósági vita tárgya? És vajon az-e a járható út, hogy Bukarestben kicsikart politikai alkuk révén próbálunk eljutni ide? Ahelyett például, hogy valós párbeszédet kezdeményeznénk román értelmiségiekkel, civilekkel, a környezetünkben élő egyszerű emberekkel, és együtt lépnénk fel mindazzal szemben, amit a Bukarest-központúság hozott életünkbe: az állandó viszállyal, a balkániasodással, a kizsákmányolással, értékeink elherdálásával, a korrupcióval.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 27.
Könyvespolc: A fauna kimeríthetetlen (Beszélgetés György Attila íróval)
Lesz folytatása a Bestiarium Siculorumnak, a fauna ugyanis kimeríthetetlen – ígérte György Attila író a kötet sepsiszentgyörgyi bemutatóján. A PulzArt összművészeti fesztivál részeként zajlott esemény után a szerzőt a kortárs erdélyi irodalom helyzetéről, a könyvek utóéletéről is kérdeztük. – A Bestiarium Siculorum tavalyi, tusványosi bemutatóján a Király Zoltánnal és László Noémivel közösen folytatott beszélgetésen vetették fel: a terjesztők szerint nincs piaca a kortárs erdélyi magyar irodalomnak. Ha pedig így van – folytatták –, vehetjük a sátorfánkat, és költözhetünk Madagaszkárra. De így van-e?
– Én most is fenntartom, hogy nem piaca nincsen a kortárs erdélyi magyar irodalomnak, hanem jó terjesztők nincsenek. Most, ugye, dobáljuk át a döglött macskát egymás kertjébe – de tényleg így gondolom. Például csak a saját könyvemről beszélve: a Bestiarium egész jól ment internetes eladásban, amíg a magyarországi cég, amely árulta, csődbe ment, és eltűnt.
– Ugyancsak a tusványosi bemutatón hangzott el, hogy nem nagyon van utóélete a könyvnek. Ehhez képest a sepsiszentgyörgyi találkozón a Lakatos Mihály elég sok, a Bestiariumról szóló recenzióból idézett, ami cáfolja az előbbi megállapítást.
– Úgy látom, hogy a szakmai utóélete bizonyos értelemben megvan a könyveknek, még első kötetes szerzők esetében is – a Székelyföldnél törekszünk is erre, hogy minden első kötetes szerző művéről írjanak a kritikusok. Csakhogy a könyv utóélete nem csupán recenziókból áll – az a legkevesebb. Ráadásul azt eleve ugyanazok olvassák, akik a könyvet. Az utóélethez viszont hozzátartozna az is, hogy hirdetni, reklámozni kell, könyvbemutatókat szervezni, eljárni azokra. Én ezt csinálom, de nagyon kevesen vagyunk, akik ezt tesszük. Persze, ez a szerzőkön is múlik, de leginkább a kiadókon, mert vagy a szerző vagy a kiadó túl lusta ahhoz, hogy elmenjen esetleg más településre, és bemutassa a könyvet. Akkor is, ha hatan vannak, akkor is, ha hatszázan. Ezért meg elsősorban a kiadókon kell elverni a port.
– Mi a helyzet azzal a fajta utóélettel, amely régebben azért jellemző volt, amikor egy-egy könyv mondhatni szájról szájra, kézről kézre járt, beszéltek róla, kölcsönkérték, -adták, forgott a baráti, ismerősi körben. Manapság él-e még ez a jelenség?
– A jó könyv, a jó írás ma is szájról szájra, kézről kézre jár, csak a hétköznapi életben, a kortárs szerzők esetében ez most az internetet, a Facebookot jelenti. Az már nem nagyon működik, hogy kölcsönadják a könyvet – de azért olvassák: kiszivárogtatják, bemásolják, megosztják internetes fórumokon, közösségi portálokon, és így kialakul egyfajta mozgás, ami rendben is van, én például sosem kértem szerzői jogdíjat ilyen esetben. Tulajdonképpen jó az, ha olvassák az emberek, akár digitális formában is, aztán meg ha ötezer elolvassa, úgy valószínűleg ötszázan a könyvet is megveszik. – Elhangzott a sepsiszentgyörgyi találkozón, hogy lesz folytatása a Bestiariumnak. Milyen képzeletbeli vagy valós állatfajokkal ismerkedhetünk majd meg?
– Igen, egészen biztosan lesz, a fauna kimeríthetetlen – de könnyebb megírni egy könyvet, mint beszélni róla. Annyit biztosan ígérhetek, hogy jövőre meglesz a második kötet.
– Mi zajlik még György Attila írói műhelyében?
– Hosszú évek óta dolgozom egy történelmi regényen: II. Endre kereszteshadjáratának krónikáját szeretném megírni, amiről méltatlanul keveset beszél még a történelemtudomány is. Ez viszont még rengeteg tanulmányozást, utánaolvasást, elmélyülést igényel, egyhamar nem készül el. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 1.
Folytatják-e a korrupcióellenes harcot?
Illúzióink azért nincsenek a román igazságszolgáltatás függetlenségét illetően – elég, ha csak a magyar ügyekben, a zászlóperekben, az anyanyelv-használati jogokért indított eljárásokban hozott ítéletekre gondolunk, és folytathatnánk a sort a Mikó-üggyel is –, de az tény, hogy az elmúlt években jó néhány nagykorrupciós ügyet felgöngyölítettek az ügyészek, mi több, a bírák addig sérthetetlennek tartott, igen befolyásos politikusokat vagy módfelett gazdag üzletembereket küldtek rács mögé.
Így került börtönbe – sokak kétkedése dacára – a volt szocialista kormányfő, Adrian Năstase, számos volt miniszter, a futballmaffia vezetői, nem úszták meg a nagy médiamogulok, s bármennyit húzta az időt, még a szekusbesúgó Dan Voiculescunak is be kellett vonulnia. És lám, most is egy több egymást követő, különböző politikai színezetű kormányt végigkísérő, kilenc minisztert, valamint nemzetközi hírű számítástechnikai vállalatokat érintő, talán minden eddiginél komolyabb nagykorrupciós ügyben készül vádat emelni az ügyészség. Mindez pedig azt bizonyítja, valami mégiscsak megmozdult a hazai igazságszolgáltatásban, az európai nyomásra létrehozott korrupcióellenes ügyészség nem fél befolyásos politikusokat érintő ügyeket felgöngyölíteni, a bíróság pedig nem retten vissza az ítélettől, ha a vádakat megalapozottnak találja. S bármennyire is elegünk lett Traian Băsescu agresszív, konfliktusgerjesztő politikájából, bármennyire is kiábrándultunk a Székelyföldön többször is megfordult államfőből, azt el kell ismerünk: ez a folyamat az ő első elnöki mandátuma idején kezdődött, majd a másodikban folytatódott. Ellenfelei vádja pedig – miszerint politikai céljai elérésére használja az igazságszolgáltatást, különösen a korrupcióellenes ügyészséget – igencsak ingatag lábakon áll: saját testvévérét is letartóztatták, és számos, a Băsescu által támogatott pártban, pártokban tevékenykedő politikust elítéltek.
Traian Băsescu tízéves uralma végén, a novemberi államfőválasztás előtt azért sem árt ezt felidéznünk, mert igencsak kérdéses, mi lesz a politikai hatalomtól lassan ugyan, de mégiscsak függetlenedő igazságszolgáltatással, folytatódik-e a végre beindulni látszó korrupcióellenes küzdelem Romániában? Különösen akkor, ha a felmérések szerint a győzelemre leginkább esélyes Victor Ponta lesz a Cotroceni-palota új lakója.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 4.
Esszék gyöngyfüzére (Hazanéző könyvek bemutatója)
Serdült Benke Éva Sepsiszentgyörgyön
Irodalmi és történelmi esszék gyöngyfűzére – így jellemezte dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi orvos a székelyföldi származású, Pakson élő Serdült Benke Éva Erdélyi bárka című kötetét, Gutai István paksi író, nyugalmazott könyvtárigazgató pedig a szerző legfrissebb, Életem, Erdély /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2014/ című könyvéről beszélve felhívta a figyelmet: a székelyföldi származású írónő őrzi a szót, ébren tartja a történelmi emlékezetet.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében tartott könyvbemutató egyfajta kultúrtörténeti időutazássá alakult: erdélyi városok – Nagyvárad, Nagyenyed, Marosvásárhely –, híres családok – a Telekiek, a Hallerek stb. – történetét, patinás műemlékek képét elevenítették fel, a jelenbe minduntalan beszüremkedtek a múlt emlékei, a család történetét, az egyén életútját alakító történelmi események.
Dr. Nagy Lajos az írónő életútját ismertetve elmondta: Sepsiszentgyörgyön született, gyermekkora első éveiben Szentivánlaborfalván nevelkedett, majd Marosvásárhelyre költöztek, jelenleg a magyarországi Pakson él. A szerző az esszék születéséről beszélt: folyamatosan igyekszik megismerni a múltat, ellátogatni a történelmi helyekre, felkutatni a forrásokat. Miután Gutai Júlia részleteket olvasott fel a könyvből, Gutai István közölte: az Életem, Erdély című kötet a szerző negyedik műve – A meg sem ismert Palágyi, az Elindultam szép hazámba és az Erdélyi bárka után –, az írásokban szó esik többek között az erdélyi orvoslás kezdeteiről, a marosvásárhelyi orvosi egyetem történetéről, elrománosításáról, a szoborállító Háromszékről, de műemlékek történetéről is. A közönség soraiból akadt, aki máris olvasta a bemutatott könyveket, szépnek és hasznosnak minősítette az írásokat, majd példaként a kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobor históriájának analógiájaként a csomafalvi Kossuth-szobor történetét elevenítette fel, amely eredetileg Marosvásárhelyen állt, majd 1921-ben lerombolták, az elmúlt időszakban pedig a gyergyószéki településen állították fel újra, ha már Marosvásárhelyen nem lehetett.
Történelem költői szavakkal – zárszó gyanánt Gutai István így jellemezte Serdült Benke Éva esszéit, melyeket Sepsiszentgyörgyön kívül a héten bemutattak még Szentivánlaborfalván és Kézdivásárhelyen is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 8.
Erdély kicsit más
Persze, mély sebet ejtett rajta a fél évszázados kommunista diktatúra, alaposan átrajzolta gazdaságát, társadalmát, homogenizáló igyekezetében az államvezetésnek majdnem sikerült eltüntetnie hagyományait, egyik nemzetiségét, a szászságot gyakorlatilag eladta, másikat, a magyarságot tűzzel-vassal próbálta beolvasztani, betelepítettek százezreivel igyekeztek arcát átformálni, az ország többi részéhez hasonlatossá tenni. És sok mindent elértek, túl sok mindenben sikerrel jártak.
Ma már sokunkban inkább egyfajta emlék, afféle családi ereklye az erdélyiség élménye, valami olyasmi, amiről bizonyosan tudjuk, hogy ősidőktől a mienk, de megélni már csak ritkán adódik alkalmunk. Mert túl gyakran megfeledkezünk a másság, a más nemzetiség iránti tiszteletről, a toleranciáról, a párbeszéd fölöttébb szükséges voltáról, mintha kevésbé hinnénk már, hogy a tudás mindennél fontosabb érték, hogy a tisztességes munka nem váltható ki ügyeskedéssel, mert óhatatlanul is alakítja gondolkodásunkat mindaz, ami folyik ki a bukaresti tévécsatornákból, amivel mindennapjaink során szembesülünk, mert megfertőzi vezetőinket, közösségünk tagjait a mindent behálózó korrupció, mert előbb csak beszüremkedik, majd mindent elural az igénytelenség, a Balkán, és mi nem teszünk ellene, hagyjuk, talán észre sem vesszük.
És mégis, olykor megállíthatatlanul felszínre tör e másság. Gyakorta a leghétköznapibb dolgokban vagy a legváratlanabb pillanatokban mutatkozik meg. Például amikor a befizetett és visszaosztott adólejekről készülnek kimutatások, melyekből egyértelműen kiderül: minden Bukarestből irányított kizsákmányolás ellenére ma is Erdély viszi a hátán az országot. Vagy amikor választások zajlanak Romániában, és Erdélyben mindig más a helyzet, mint a vörös bárók, szociáldemokrata kiskirályok által uralt megyékben. Itt nem rohannak mindent elsöprő lendülettel leváltani az államfőt, ha a jogállamiság elleni merényletre készülő, az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést megkaparintani igyekvő posztszekus hatalom ezt kéri tőlük, és íme, az eddigi választások után a legfrissebb felmérések is jelzik: Moldvával és Havasalfölddel, de még Bukaresttel szemben is Erdélyben a többség nem Victor Pontát, hanem legesélyesebbnek tartott jobboldali kihívóját, Klaus Johannist támogatja. Erdély kicsit más. De mikor döbben rá arra, hogy mássága érték, amire nem elég olykor-olykor büszkének lenni, amit nem elég óvni, őrizni – de amiből építkezni is lehet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 9.
Rendezni kell többség és kisebbség viszonyát (Kampányban az RMDSZ)
Az államfőválasztási kampány jó alkalom arra, hogy elmondjuk, milyen Romániát szeretnénk, felmutassuk az erdélyi magyarság jövőképét, illetve racionális érvekre alapozott párbeszédet kezdjünk az autonómiáról, amely voltaképpen az identitásunk megőrzéséhez szükséges intézményes garanciák rendszerét jelenti – többek között erről beszélt Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje tegnap délután Sepsiszentgyörgyön.
Az új stúdióteremben a Nagy Endre által moderált pódiumbeszélgetésen Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Ambrus Attila újságíró társaságában szólt a többnyire RMDSZ-es polgármesterekből, tisztségviselőkből álló közönséghez.
A beszélgetés felvezetőjében Antal Árpád az RMDSZ által nemrég közvitára bocsátott autonómiastatútum kapcsán megjegyezte, ennek erősségei közé tartozik, hogy az RMDSZ fejléce alatt jelent meg – így román politikusok, elemzők számára is világossá vált, hogy ezt a kérdést többé nem lehet szőnyeg alá seperni –, a dél-tiroli modellen alapszik – tehát egy jól működő autonómiát választottak modellként, és egy olyan térséget, melynek lakói nem akarnak elszakadni –, továbbá a parlamenti benyújtásig módosítható.
Kelemen Hunor az államfőválasztás tétjeit sorolva kiemelte: a legfontosabb annak felmutatása, hogy van elképzelésünk az ország jövőjéről, van jövőképe az erdélyi magyarságnak, ugyanakkor a voksolás előtt jobban odafigyelnek problémáinkra, el lehet indítani egy érveken alapuló párbeszédet. Mi nem egynemzetiségű, hanem többnemzetiségű Romániáról beszélünk, melyben elengedhetetlen a többség és kisebbség viszonyának rendezése. Európai példák sora is bizonyítja ugyanis, hogy a többség és kisebbség viszonyának rendezése szükséges a stabilitáshoz, a gazdasági fejlődéshez, a jóléti társadalom megteremtéséhez – fejtette ki. Az autonómiatervezet pontosan leírja azokat az intézményes garanciákat, amelyek identitásunk megőrzéséhez szükségesek, mindezt el kell magyarázni, le kell építeni a többségi társadalomban élő előítéleteket, s bár nem könnyű, de nem is lehetetlen partnereket találni ehhez – vélekedett. Hangsúlyozta: az autonómia nagyobb felelősséggel is jár az intézményrendszer működtetésében, az itt élő románsághoz való viszonyulásban, ugyanakkor cáfolta azokat a román részről gyakran gyakran elhangzó érveket, amelyek szerint éhen halnánk, ha Székelyföldnek megadnák az autonómiát – próbáljuk ki, vetette fel, hozzáfűzve: Dél-Tirol példája is bizonyítja: a régió az autonómia biztosítása után indult hatalmas gazdasági fejlődésnek.
A gondolatot folytatva Antal Árpád kifejtette: a román állam nem nagykorúként viszonyul a magyar közösséghez, ezt bizonyítja, hogy a rendőrök, az ügyészek, a bírák túlnyomó többsége román, és a minisztériumokban döntik el, mire adnak pénzt Székelyföldre. Biztosítsák a statútumban is rögzített feltételek mellett az autonómiát, és ha öt éven belül Székelyföld nemzeti összterméke (GDP-je) nem nő 30 százalékkal, lemondunk az autonómiáról – hangoztatta.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 13.
Csak az autonómia
Hogy Marosvásárhelyen csak kínkeservesen lehet érvényesíteni a magyar közösség anyanyelvhasználathoz való jogát, pénzbírsággal sújtják, ki a piacon kétnyelvű címkéket osztogat, a magyar utcanevekért pedig éveket kell küzdeni, ahhoz lassan hozzászoktunk.
S bár igencsak felháborító, azon sem lepődünk meg különösebben, ha az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó Kolozsvár vezetése nem engedélyezi a kétnyelvű várostáblát. De hogy a 75 százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgyön is harcolnunk kelljen a kétnyelvűségért, az bizony több, mint égbekiáltó, egyúttal pedig igen hűen tükrözi, hol is tartunk a jogainkért folyó küzdelemben majd negyedszázaddal a rendszerváltozás után.
Persze, az nem újdonság, hogy Székelyföld egyik legjelentősebb városában mindig is létezett egy olyan társaság, amely feladatának tekinti, hogy konfliktusokat gerjesszen, megmételyezze a magyar–román kapcsolatot, gyűlöletet szítson. Ők azok, akik tűzzel-vassal akadályozzák például az utcanév-változtatásokat, különféle ürüggyel állandóan feljelentik az önkormányzatot, minden eszközzel gátolják szimbólumaink használatát – miért is nem lehet Sepsiszentgyörgynek hivatalos zászlaja, mint bármely romániai városnak? –, nyelvi jogaink érvényesítését – mint ismert, legutóbb a kétnyelvű iskolanévtáblák kihelyezését fúrták meg, és perrel fenyegetik az igazgatókat. Szerencsére, a jelek szerint a helyi román közösségen belül kisebbségbe kerültek eme csoportok, erre utal legalábbis, hogy a városi tanácsban jó ideje más hangok is vannak, és olyan román önkormányzati képviselők is felszólalnak, akik maguk is elítélik eme mindenki számára ártalmas machinációkat. De az már inkább aggasztó, hogy a konfliktust gerjesztők bandája továbbra is módfelett aktív, ténykedésük ma is rengeteget árt, tenni ellene alig tudunk, mi több, a törvény által előírt nyelvi jogaink érvényesítése során is akadályokba ütközünk. Mindez pedig egyúttal azt is jelzi: a különféle politikai alkuk során elért törvényi módosítások korántsem elegendőek jogaink érvényesítéséhez – új megegyezésre, átfogó rendezésre, olyan garanciákra van szükség, amit csak az autonómia biztosíthat.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 16.
A jólét illúziója
Az inflációt meghaladó mértékben, öt százalékkal emelnék a nyugdíjakat jövőre, növelnék a családtámogatást, a minimálbér a jelenlegi 900 lej helyett 975 lej lesz januártól, októbertől már csökkentették a társadalombiztosítási járulékot.
Kedvezményes hitelprogrammal lendítenék fel az új autók piacát, több ezer kilométer autópálya és gyorsforgalmi út építését vették tervbe, a kormány bőkezűen utal ki pénzt útjavításra megyei, helyi önkormányzatoknak – a hatalom legújabb ígéreteit, intézkedéseit látva azt gondolhatnánk, dübörög a román gazdaság, beköszöntött végre a jólét, következik az aranykorszak. Sajnos, nem így van, a statisztikai hivatal épp a napokban erősítette meg korábbi becslését: recesszióban a román gazdaság. Csakhogy javában folyik a kampány, a szocialista hatalom pedig osztogatás, az államkassza kimerítése révén kívánja mozgósítani szavazótáborát. Az ígéretek, a beharangozott jóléti intézkedések mögött így több a kérdőjel, mint a bizonyosság, és inkább szolgálnak kampánycélokat, mint a társadalmi igazságosság elvét. A nyugdíjak ötszázalékos növelése például korántsem elegendő ahhoz, hogy a létminimum határán tengődő kisnyugdíjasok számára méltányos megélhetést biztosítsanak, a katonatisztek, volt szekus besúgók amúgy is magas juttatásai ellenben tovább növekednek. A társadalombiztosítási járulék csökkentése jól jöhet a vállalkozásoknak, de továbbra sem biztos, hogy fenntartható – s ha bebizonyosodik, hogy nem, komoly gondok adódnak majd a nyugdíjrendszerrel. A minimálbér emelése szintén kétélű fegyver: számos vállalkozás nem bírja meg a növelést, így az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez, a feketemunka további terjedéséhez vezethet. Autópálya-építési tervekből sokat láttunk már, de kevés valósult meg, és az sem túl biztató, hogy a jelek szerint a hatalom letett az észak-erdélyi sztráda Marosvásárhely és Brassó közötti szakaszának megépítéséről. Az új gépkocsik vásárlását célzó kedvezményes hitelprogram talán lendíthet valamelyest az autópiacon, és közvetett módon elősegítheti a munkahelyek megőrzését az autóiparban – ennek hatásai azonban csak később mutatkozhatnak meg. Az önkormányzatoknak kiutalt kormánypénzek arról tanúskodnak: az elnökválasztás előtti hetekben akarnak eredményeket felmutatni, polgármestereket a maguk oldalára állítani, mert szükség lesz minden szavazatra a mindent eldöntő küzdelemben. De vajon mi marad a jólét illúziójából a választás után? Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 20.
A példamutató Gábor Áron
Könyvbemutatóval egybekötött konferencián értekeztek helyi és magyarországi történészek, művészettörténészek Gábor Áron életéről, tetteiről, az ágyúöntés technikájáról, a székely hős emlékére emelt szobrokról, emlékművekről szombat délelőtt Sepsiszentgyörgyön. A megyei tanács által kezdeményezett Gábor Áron Emlékév részeként zajlott esemény helyszínéül nem véletlenül választották a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termét: emitt hangzott el, hogy lészen ágyú – hangsúlyozták többen is a konferencia nyitányában.
Köszöntőbeszédében Demeter László történész rámutatott: az 1848-as szabadságharc idején megvalósult a székely összefogás, erre most is szükség van, és ennek jegyében vesznek részt az eseményen mindhárom székely megye képviselői. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke emlékeztetett: sokadik rendezvénye a konferencia a Gábor Áron Emlékévnek, majd köszöntötte Kozma Pétert, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kormánymegbízottját. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet: a székely összefogás szelleme perdöntő lehet a közösség jövője szempontjából, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke pedig azt hangsúlyozta: Gábor Áron a tettek embere volt, fontos, hogy a cselekvésbe vetett hit ma is éljen.
A megnyitót követően dr. Süli Attila őrnagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos kutatója nyitotta meg az előadások sorát, Erdővidék szerepét méltatva a szabadságharc hadiiparában. Következtetésként fogalmazta meg: 1848–49-ben a kistérség erején felül teljesített a hadiiparban. Dr. Prokai Gábor budapesti művészettörténész az ágyúöntés múltját, technikáit ismertette részletesen. Az ágyú történetéről szólva rámutatott: a fegyver előzményének számítottak például a hajítógépek, amelyekkel az ostromlott vár falain belülre lőttek be különféle „fegyvereket”: cserépedénybe tett kígyókat, viperákat, méhkast. A fából, vasból készített ágyúk történetének bemutatása után a bronzöntés technikájáról is szólt a művészettörténész. Bordi Zsigmond Loránd sepsiszentgyörgyi régész a Gábor Áron halálát okozó kökösi csata történetét ismertette, dr. Csikány Tamás ezredes, hadtörténész, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára pedig a kor tábori tüzérségéről szólt, kitérve arra is, milyen műszaki, tudományos ismeretekkel kellett rendelkeznie egy tüzérnek a 19. század közepén. Dr. Szakács Lajos budapesti hadtörténész azt vette számba, mennyire változatos formákban él ma Gábor Áron emlékezete Magyarországon és a Kárpát-medencében: kezdve a kisgyermekek által is jól ismert népdaltól a tankönyveken, intézmény-, utcaneveken át a székely hősnek állított emlékművekig. Váry O. Péter, lapunk munkatársa, a Gábor Áron Ünnepet Rendező Bizottság elnöke az ágyúöntő háromszéki emlékezetéről beszélt, kitérve az eresztevényi emlékműre, a kézdivásárhelyi, csernátoni, berecki, sepsiszentgyörgyi szobrokra, majd dr. Jánó Mihály művészettörténész vette számba, miként ábrázolták Gábor Áront a képzőművészeti alkotásokban, kitérve Gyárfás Jenő befejezetlen kompozíciójára is.
Csikány Tamás ezt követően röviden bemutatta az Ágyúba öntött harangok című, az alkalomra megjelent tanulmánykötetet is. A konferencián elhangzott előadások közül több is része a kötetnek, de szólt a további szerzőkről, kiemelve a konferenciáról egészségügyi állapota miatt hiányzó Egyed Ákos akadémikust. Zárszóként Váry O. Péter jelentette be: novemberben Bereckben kerül sor a Gábor Áron Emlékév zárására, a tervek szerint ekkor mutatják be a meghirdetett irodalmi pályázatra beérkezett dráma felolvasószínházi változatát is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)