udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
521
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 511-521
Névmutató:
Márton László
2008. április 30.
Sorin Oprescu független bukaresti főpolgármester-jelölt aláírás-listáját elutasították, sok volt rajta a hamis aláírás. A szintén „nyilvánvalóan hamis aláírások” segítségével bejegyzett Magyar Polgári Párt is Baseascu államfő és klikkje eszköze a magyar közösség megosztására irányuló igyekezetében, írta a lap főszerkesztője. /Salamon Márton László: Éles szemű román Justitia. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./2008. május 5.
Az ÚMSZ először készített interjút a Magyar Polgári Párt jelöltjével, Csinta Samuval, az MPP sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltjével. Csinta Samu lemondott a Krónika főszerkesztői tisztségéből, és elvállalta a jelöltséget MPP-színekben. Nem bánta meg? – hangzott Salamon Márton László főszerkesztő kérdése, hozzátette, Csinta Samu védekező állásban lép fel Antal Árpáddal, az RMDSZ jelöltjével szemben. Nincs amiért védekezzen, felelte Csinta. – Az MPP a tisztaságot, a moralitás igyekszik meghonosítani. Vissza kell adni az embereknek a hitét. Sepsiszentgyörgy eddig az RMDSZ-politika szervilis kiszolgálója volt, ami a városgazdálkodás kárára ment. Sepsiszentgyörgy – a legnagyobb magyar többségű város Romániában – sereghajtó szerepben kullog, mondta. /Salamon Márton László: Kisvárosi jelöltlegendák. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./2008. május 17.
Nem érte el a várt eredményt a megyei önkormányzat és a bukaresti magyar sajtó közös kezdeményezése. Román vezető újságíróknak, véleményformálóknak szerették volna bemutatni az RMDSZ Románia regionális átszervezéséről szóló tervezetét, de a központi sajtó elsősorban helyi tudósítóit küldte el a rendezvényre. A bukaresti lapok vezetői sorra mondták le részvételüket. Valószínű, más formát, időpontot kell találnunk – nyilatkozta Árkoson a szervezést felvállaló Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője. A román politikusok négyszemközt elismerik ugyan, hogy fontos és szükséges lenne az átszervezés, de hivatalosan agyonhallgatják vagy ellenzik – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Winkler Gyula, aki az EP-ben is felvállalta a regionális átszervezés ügyének képviseletét, konkrét érvekkel támasztotta alá ennek szükségességét. Az árkosi találkozó második részében Csutak István mutatta be az RMDSZ regionális átszervezési javaslatát, majd szakemberek /Telegdy Balázs a Sapientia Egyetemről és Cziprián Kovács Loránd, a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett szakának igazgatója/ beszéltek az új felosztás előnyeiről. Román újságírók hiányában a lényegre törő kérdések elmaradtak. /Farkas Réka: Sikertelen próbálkozás (Egyoldalú párbeszéd a regionális átszervezésről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./2008. május 23.
Halálos fenyegetést kapott az ÚMSZ munkatársa, Barabás Márti azután, hogy „Zöld szemmel” riportsorozatban a Fosztogat a famaffia című /ÚMSZ, máj. 16./ cikkében a székelyföldi illegális fakitermelés kulisszáit tárta fel. Ismeretlen férfihang így fogalmazott: „Aki velünk kikezd, azt akár le is lőhetjük. Csak azért mondom, hogy tudd. ” A hívást további 18 követte, titkosított, illetve ismeretlen számokról. A fenyegető, névtelen üzenetek arra figyelmeztették Barabást, „jó lenne, ha abbahagyná a famaffiás történetekről szóló írásokat, mert megbánhatja”. Az Új Magyar Szó szerkesztősége rendőrségi megfigyelés alá szándékozik helyezni munkatársa mobiltelefonját, az illegális fakitermelésről szóló cikksorozatot pedig folytatják, amint új információk birtokába jutnak. /Salamon Márton László főszerkesztő: Halálos fenyegetés az ÚMSZ riporterének. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./2008. május 30.
„Fontos, hogy bárhol legyen magyar polgármester, magyar tanácsos, aki a magyar közösség érdekeit érvényesíteni tudja” – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. A magyar érdekképviseletet az RMDSZ jelenti, a Magyar Polgári Párt még nem bizonyított. Az RMDSZ hagyományosan Marosvásárhelyen rendezi be a kampányközpontot. Markó szerint MPP-t illetően nehezen lehetne olyan nyilatkozatot felmutatni, amely vetélytársként, ellenfélként ne az RMDSZ-t mutassa fel, hanem a román pártokat. /Salamon Márton László: „Egyetlen problémájuk az RMDSZ” Kampányzáró beszélgetés Markó Béla szövetségi elnökkel a helyhatósági választásokról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./2008. június 4.
Az első forduló után 145 polgármestere van az RMDSZ-nek, 2004-ben ugyanekkor 142 volt. Sikerült megismételni a 2004-ben elért eredményeket, szögezte le Markó Béla, az RMDSZ-elnöke. Marosvásárhelyen nem sikerült győznie Borbély Lászlónak, de megszerezték Székelyudvarhelyt, a székelyföldi megyei tanácsokat, „legyőzték Szász Jenő MPP-elnököt”, a vártnál is jobban alakult az MPP-vel szembeni szavazatarány. Az RMDSZ a leadott magyar szavazatok körülbelül 85 százalékát kapta meg, míg a Magyar Polgári Párt 15 százalékot. Székelyföldön pedig egyharmad a kétharmadhoz az RMDSZ javára, ez jó eredmény. Markó hangsúlyozta, a választás politikai üzenete: „a magyar választók visszautasítják, hogy Magyarországról eljöjjön egy párt és itt kampányoljon. A kudarc ilyen szempontból nemcsak a Magyar Polgári Párté, hanem azoké is, akik onnan idejöttek, keresztül-kasul bejárták Erdélyt, és kampányoltak a Polgári Párt mellett. ”Markó szerint az MPP-nek köszönhető, hogy a Szilágy megyei magyaroknak nincs megyei tanácselnökük. /Salamon Márton László: „Nem hiszek a babonákban” Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel a helyhatósági választások első fordulójának eredményeiről. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./2008. június 6.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke nem érzi magát felelősnek amiatt, hogy a magyar tisztségviselők száma csökkent a helyhatósági választásokon. A képviselők száma azért is kisebb, mert kevesebben vagyunk, magyarázta. Amennyiben a Magyar Polgári Párt nem vett volna részt a mostani voksoláson, akkor további százezer magyar ember nem ment volna el szavazni. Százezer szavazatot szerzett, érvelt, olyan emberekét, akik amúgy nem mentek volna el szavazni. Azt ígérték, hogy ahol ez veszélyeztetné a magyar képviseletet, ott nem is indítanak jelöltet, mégis megtették ezt Szilágy megyében, ahol emiatt nem lett magyar tanácselnök, vetette fel az ÚMSZ. Utólag derült ki, hogy Csóka Tibornak van esélye, válaszolt Szász Jenő. Hozzátette, Nagyváradon, Marosvásárhelyen nem indítottak jelöltet, mégsem nyert az RMDSZ. Szatmár megyében pedig a Magyar Polgári Pártnak köszönhetően magyar tanácselnök lett, Szatmárnémetiben az MPP jóvoltából Ilyés Gyula újrázhat polgármesterként, Nagyszalontán Török László azért is nyerhetett, mert az MPP nem indított magyar jelöltet. Általános közöny jellemezte a választásokat, a magyarok esetében is. Az ÚMSZ szerint a magyar szavazói apátia a Magyar Polgári Párt kudarca is. Szász Jenő ezt nem fogadta el, mondván, az MPP-re szavazó százezer ember nem kudarc. Az MPP két és fél hónapos szervezet, az RMDSZ viszont tizennyolc éve működik. Nincs miért lemondania, jelezte Szász Jenő, bízik a magyar–magyar együttműködésben. /Salamon Márton László, Isán István Csongor: Szász Jenő „büntetése” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./2008. június 24.
A Magyar Polgári Párt viszonylag gyenge választási szereplése visszahozta az a régi dilemmát: az RMDSZ-en belül kellene-e tartani a konfliktusokat vagy külön szervezet szükséges. Salamon Márton László főszerkesztő szerint az ellenzék külső építkezése nem talált volna támogatásra, ha 2003-ban az RMDSZ vezetői nem válnak meg Tőkés László tiszteletbeli elnöktől. A főszerkesztő szerint az egyetlen kiút a visszaút marad, vissza kell venni Tőkés Lászlót. /Salamon Márton László: Zsákutcában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./2008. július 1.
Nincs kétpólusú romániai magyar politika – jelentette ki az SZKT hétvégi ülésén Markó Béla RMDSZ-elnök, és ezzel derékba törte azokat a feltételezéseket, amelyek a magyar „miniparlament” ülését megelőzték, miszerint Markó valamiféle meghatalmazást kapott volna az SZKT-tól arra, hogy tárgyaljon a Magyar Polgári Párttal az őszi választási együttműködésről. Az RMDSZ elnökének fulmináns beszéde felülírta azokat az esetleg felszólalásokat, amelyek így már el sem hangzottak. A Markó-beszéd másik üzenete: egyetlen törzs létezik, amelyből egyszercsak kinőtt egy vadhajtás. A vadhajtás – az MPP – minthogy nem képes önálló életre, a törzstől szívja el az éltető nedvet. /Salamon Márton László: A „jó öreg” és a koravén. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./2008. július 4.
Oktatási, szociális és egészségügyi támogatásokat nyújt a Verestóy Attila szenátor-üzletemberről elnevezett és általa létrehozott alapítvány, amelyet július 2-án mutattak be Székelyudvarhelyen. Verestóy azt nyilatkozta, fontos számára, hogy segítsen, így példát lehet mutatni. Sok dologban szükség van a segítségre, a tehetséges gyerekek felkarolására, támogatására. A gazdag ember imidzse sem mindig pozitív, jegyezte meg Salamon Márton László, a lap főszerkesztője. Verestóy arra gondolt, azt fogják mondani, az imidzse javításáért teszi, márpedig ez nem igaz. Ő mindig segített a rászorulókon. /(S. M. L.): „Idealistának is kell lenni” = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./2008. július 14.
A választási kampány volt a hétvégén zárult tusnádfürdői V. EU-tábor utolsó előtti, július 12-i, szombati napjának fő témája. Az egyik sátorban Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője, Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője, Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője és Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökének Választások újságírói szemmel című beszélgetését Miklósi Ildikó, az RMDSZ ügyvezető elnökségének sajtóreferense moderálta. A társszervező Sapientia–EMTE titkára, Szenkovics Dezső értékelte, hogy az idei táborban a diákok olyan sikertörténetekkel ismerkedhettek meg, amelyek, lehet, ösztönzően hatnak majd a résztvevők későbbi szakmai fejlődésére. A tusnádfürdői rendőrség sorra járta mindazon panziókat, ahova az EU-tábor meghívottait, illetve a rendezvényre akkredidált újságírókat szállásolták el, és gondosan begyűjtötte a vendégek személyi adatait. A helyi rendőrség az EU-tábor és a Tusványos idején minden évben sorra járja a szálláshelyeket, elkéri a benne lakók személyi adatait. A rendőrök arra hivatkoznak, hogy a pénzügyi csalást megelőzendő ellenőrzik az elszállásolt vendégek kilétét. Továbbra is táborozóktól lesz hangos Tusnádfürdő, ugyanis július 15-én kezdődik Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. /Horváth István: Felszedte a sátorfát az EU-tábor Tusnádfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./ Winkler Gyula, RMDSZ-es EP-képviselő Tusnádfürdőn kijelentette, a romániai munkaerő legértékesebb része inkább azt választja, hogy külföldre megy dolgozni. A hivatalos statisztikák szerint 1,8 millió román állampolgár dolgozik az ország határain kívül, Romániában a munkaerőhiány pedig százezer embert jelent. Véleménye szerint több mint kétmillióan dolgoznak kint. Winkler szerint a munkaerő-kivándorlás a magyar közösséget is érinti, mivel az 1,5 millió magyar mintegy tíz százaléka dolgozik külföldön. /Külföldön dolgozó romániaiak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2008. július 18.
A magyarországi sokszor úgy gondolja, Romániában nagy a szegénység, tehát az ittenieknek hálásaknak kell lenniük bármilyen kevés odadobott forintért is, írta Salamon Márton László főszerkesztő a vezércikkben. Megállapította, hogy hazaüzenni Magyarországra innen Erdélyből – a tusványosi szabadegyetemek immár majdnem két évtizedes történelmének egyik „hagyománya”. Nem volt ez alól kivétel Németh Zsolt idei fellépése sem, a Fidesz-politikus a budapesti kormány határon túli politikáját bírálta azzal, hogy „anyósországnak” nevezte a külhoni közösségekkel valóban nem édesanyaként viselkedő Magyarországot, várhatóan Orbán Viktor pártelnök ugyanezt teszi majd beszédében. A lap szerint Orbán /”a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezére”/ két gondolat köré csoportosítja tusványosi beszédeit. Az egyik otthoni politikai ellenfeleinek szapulása, a másik üzenete, hogy a határon túli magyar intézményeknek nincs esélyük túlélésre anyaországi vérátömlesztések nélkül. A romániai magyarok szegények, elesettek, bántják őket. A főszerkesztő szerint valójában „Románia felzárkózott, Magyarország egy helyben topog. ” Ez politikai osztályára is érvényes. /Salamon Márton László: Üzenet anyósországba. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./2008. augusztus 20.
Az MVSZ-elnöki tisztségre harmadszor is pályázó Patrubány Miklós maradt a Magyarok Világszövetségének elnöke, miután Budapesten a Magyarok VII. Világkongresszusa augusztus 19-i tisztújító közgyűlésén megszerezte a küldöttek többségének bizalmát. A kolozsvári származású Patrubány Miklósnak végül hivatalosan nem volt kihívója: a nyolcvanas évek óta Budapesten élő, marosvásárhelyi születésű Kvacskay Károly szándékai ellenére nem indulhatott, mert jelölésének módjában az MVSZ vezetősége kifogásolnivalót talált. Korábban már Patrubány is hangsúlyozta: önjelöltnek tartja Kvacskayt, mivel – mint fogalmazott – „senki sem támogatja”. Kvacskay, akit jelöltségének bejelentése után menesztettek a Semmelweis utcai ingatlant hasznosító Pax Pannoniae Vagyonkezelő Kft. igazgatói tisztségéből – a magyarországi sajtóban azzal vádolta meg Patrubányt, hogy százmillió forintos kölcsönt vett fel a Fordulat címmel megszervezett világkongresszus rendezésére, és a bankkölcsönre az MVSZ Benczúr utcai ingatlanával állt jót, amelyet így a szervezet el fog veszíteni. Korábban felmerült elnökjelöltként Mikola István fideszes politikus neve is, de az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere nem vállalta a jelöltséget. Az újraválasztásra pályázó Patrubány kortesbeszédében úgy fogalmazott: „azt szeretnénk, hogy az MVSZ immár nyolc éve tartó kikezdése, rossz hírének keltése, politikum általi marginalizálása ezzel a világkongresszussal bizonyítsa be a világ magyarságának, hogy megérdemli a köz szolgálatának elismerését”. Kifejtette, harmadik mandátumának legfontosabb célkitűzése lesz a külhoni magyar állampolgárság győzelemre vitele. Mint ismeretes, 2004-ben az MVSZ kezdeményezte a határon túli magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó, december 5-én megtartott népszavazást, amely nem érte el célját. /Salamon Márton László: Elmaradt a „fordulat” az MVSZ-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./2008. augusztus 21.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Budapesten tartott VII. Világkongresszusának augusztus 20-i zárónapján a felszólalók többsége a magyar hírügynökségek által idézett, főleg romániai magyar lapokban – köztük az Új Magyar Szóban – az esemény kapcsán megjelent írásokat, kommentárokat ítélték el. Patrubány Miklós, az MVSZ újraválasztott elnöke sem tért napirendre a Világszövetséget „dilettánsok gyülekezetének” tituláló erdélyi lapkommentárok miatt, ezért a beharangozott sajtótájékoztató – két órás késés után – végül elmaradt. Az MVSZ felelősségre kívánja vonni a magyar államot az államadósságok ügyében, negyvenmilliárd euró összegű jóvátételt akar követelni Oroszországtól az 1956-os szovjet beavatkozás miatt, valamint felülvizsgáltatná a finnugor származáselméletet. Az MVSZ küldöttgyűlése elnökhelyettesnek az addigi alelnök L. Német Erzsébetet választotta újra. Megmaradt tisztségében András Imre, az MVSZ Kárpát-medencei régióelnöke is. /Salamon Márton László: A sajtót „büntette” az MVSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./2008. szeptember 24.
Salamon Márton László főszerkesztő lapjában leszögezte, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) „a tagdíjak és egyéb pénzforrások sikeres közös elköltésére szakosodott, szakmailag teljesen steril újságíró-szervezet”, továbbá a MÚRE éves közgyűlésein kiosztott szakmai díj odaítélésének módját szégyenteljesnek nevezte. A szégyenteljes esetek: a pályakezdő-díjas kitüntetett bevallotta, hogy sok évvel ezelőtt már megkapta az e kategóriában járó díjat. A másik a tényfeltáró riport-kategóriában jeleskedett. Az illető négy évvel ezelőtt szintén megkapta az év legjobb tényfeltáró írásaiért járó kitüntetést. Abban az évben, amikor az Új Magyar Szóban Barabás Márti riporter „berobbant az országos napisajtóba”. /Salamon Márton László: Csak a szégyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./2008. szeptember 25.
Salamon Márton László főszerkesztő vezércikkében kifejtette, a román–magyar történelmi viszály, versengés, szembenállás a szimbólumok területére költözött. Mobiltulajdonos erdélyi magyarok alighanem legkedveltebb maroktelefon-képernyővédője a Trianon előtti Nagy-Magyarország kontúrja, míg a román néplélekben érintetlenek a nacionálkommunista történelemírás által kialakított hamis önképek, dákóromán kontinuitáselméletek. A két nép közti történelmi rivalitás megmaradt a szimbólumok szintjén, és olyan kényes kérdésekben csúcsosodott ki, mint a román–magyar alapszerződés aláírása, a magyar politikai érdekvédelmi szervezet első kormányra kerülése és az e körüli viták vagy az aradi Szabadság szobor felállítása, magyar nemzeti szimbólumok – zászló, himnusz – használata. Salamon szerint ezeknek a nemzeti szimbólumoknak a szakralizálása az, ami a két nép közti egyetértés akadályát jelenti. Ezek „a fejlettebb demokráciájú európai országok állampolgárai számára jobbára ismeretlenek, azaz csupán valamiféle nacionalista rétegértelmiség tartja még azokat életben”. Ezt a rétegértelmiséget a nyugati társadalmak elszigetelik. Román nacionalista értelmiségi körök magyarellenes gyűlöletkeltéssel: köztéren felfestett, vállaltan sértő szándékú graffitikkal válaszoltak a fiatal erdélyi képzőművész munkáira – a román–magyar szimbólumharc nem ért véget. /Salamon Márton László: A megbékélés Achilles-sarka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./2008. szeptember 26.
Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője élesen elítélte a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét /MÚRE/, Sike Lajos, a lap főmunkatársa csatlakozott ehhez, kifejtve, a MÚRE gittegylet, brancs, ahol az egyik jó barát kitünteti a másikat. Régebben a MÚRE etikai bizottsága megtámadta Sike Lajos egyik cikkét, erre válaszolt, de a választ sokáig nem akarták lehozni. /Sike Lajos: Semmit nem vártam a MÚRE-től. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Előzmény: Salamon Márton László: Csak a szégyen, Új Magyar Szó, szept. 24./2008. október 22.
Együttes ülést tartott október 21-én a magyar és a román kormány Szegeden. A felek abban a házban kötötték meg kétoldalú megállapodásaikat, amelyben Kossuth Lajos és Nicolae Balcescu annak idején aláírta a két nemzet megbékéléséről szóló tervezetet. Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnök tizenöt miniszterrel (köztük Borbély László fejlesztési és Borbély Károly távközlési tárcavezető), államtitkárokkal érkezett. A késés miatt kétórás helyett mintegy kilencven percesre rövidült ülésen a két ország villamosenergiai és gázvezeték-hálózatának összekötéséről, az autópálya-összeköttetésekről és a Bécs–Budapest–Bukarest szupervonatról volt szó. A két kormány nyilatkozatot írt alá arról, hogy 2013-ig 250 millió eurót költenek közös határ menti fejlesztésekre, napirenden volt a határ menti egészségügyi együttműködés is. Áttekintettek környezetvédelmi kérdéseket, szó volt a verespataki aranybányáról. Egyezséget kötöttek a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújításának folytatásáról. Nem tértek ki a Magyarországra települtek nyugdíjának problémájára, a Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozására vagy a 112-es egységes európai hívószámmal kapcsolatos problémákra. A román kormányfő a 2005-ben, Bukarestben tartott első közös kormányülés egyik kiemelt napirendi pontjával, a romániai kisebbségi törvénnyel kapcsolatos újságírói kérdésre nem tudott optimista hangvételben válaszolni. Újságírói kérdésre Gyurcsány Ferenc az autonómiára a tőle már megszokott módon érvelt: ő „csakis az európai normákkal összhangban” képzeli el bármiféle autonómiaformák megvalósulását. – „Magyarország továbbra is ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását” – szögezte le Gyurcsány Ferenc. A magyar kormányfőt kisebb csoport kifütyülte. „Hazaáruló!, Mocskos Gyurcsány!” – hangzottak a szidalmak. Tariceanu találkozott a magyarországi román közösséggel, biztatta őket: beszéljenek otthon is anyanyelvükön, és ragaszkodjanak nevük romános írásmódjához. Tariceanu elítélte a Magyarországon elterjedt „etnobizniszt” és a romániai magyar közösséggel példálózva hangsúlyozta: a magyarországi románok követeljék jogaik elismerését, érvényesítését. /Salamon Márton László: Közös ülések után házasságkötés Szegeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi megállapodást a Nabucco-projektről – mondta a román miniszterelnök a magyar–román kormányülés után. A román miniszterelnök támogatja a kulturális autonómiát, de szerinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődéséhez vezetnie. /Hamarosan megszülethet a kormányközi szerződés a Nabuccóról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./2008. október 27.
„Ez egy terrorista támadás volt” – ismételte meg Andrei Schwartz, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke azt a megfogalmazást, amellyel Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szervezet elnöke minősítette korábban a bukaresti, Giurgiului úti zsidó temető meggyalázását. Mintegy 130 felbecsülhetetlen értékű, évszázados sírkő esett teljesen a vandalizmus áldozatául, további mintegy száz sírkő pedig még helyrehozható módon rongálódott meg. A zsidó közösségi vezetők elítélik a fővárosi rendőrség szóvivőjének nyilatkozatát: Christian Ciocan úgy vélekedett, nem minősíthető antiszemitának a cselekedet, vagy legalábbis „a vizsgálat első eredményei nem utalnak erre”. Az elmúlt években több zsidó temetőt gyaláztak meg Romániában, de Bukarestben ez az első jelentősebb eset. A bukaresti temetőgyalázás egybeesett egy, az antiszemitizmusról szóló bukaresti konferenciával, amelyet a hétvégén tartottak a helyi Zsidó Közösségi Központban. Az Antiszemitizmus a romániai sajtóban című kerekasztalon Salamon Márton László, az Új Magyar Szó főszerkesztője és meghívottja, Asztalos Csaba – az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke – felidézte Molnár József, a Székely Nemzeti Tanács erdőszentgyörgyi küldöttjének esetét. Molnár József kijelentette, Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy „egy második Izraellé válik”. A CNCD akkor ötmillió régi lejes pénzbírsággal sújtotta Molnárt, aki azonban ügyvédje, Kincses Előd révén megóvta a marosvásárhelyi bíróságon a döntést, amelyet érvénytelentettek. /Vandálok garázdálkodtak a bukaresti zsidó temetőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./2008. november 6.
Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./