udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
430
találat
lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-390 ... 421-430
Névmutató:
Mihai Viteazul (Mihály vajda)
2015. december 2.
Csaknem 3000-en skandálták Gyulafehérváron, hogy Besszarábia Románia
Mintegy háromezren vettek részt tegnap Gyulafehérváron a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett koszorúzáson, az 1200 fős katonai felvonuláson és a koncerteken. Fiatalok egy csoportja Besszarábia Romániához való csatolásáról, illetve a Colectiv klubról is skandált.
Az ünnepség reggel 9 órakor kezdődött koszorúzással Ion I. C. Brătianu és Iuliu Maniu Gyulafehérvár belvárosában álló szobránál, később megkoszorúzták Vitéz Mihály lovas szobrát, illetve Ferdinánd király és Mária királynő mellszobrát az Újraegyesülés Temploma (Catedrala Reîntregirii) előtt, ahol a résztvevők száma már háromezerre duzzadt.
A Vitéz Mihály szobra előtti ünnepségen fiatalok egy csoportja azt skandálta, „Besszarábia Románia”, „Besszarábia román föld”, de azt is ismételgette: „Colectiv”.
Gyulafehérváron jelen volt Vasile Dâncu fejlesztési és közigazgatási miniszter, Marius Bostan távközlési miniszter, Teodor Atanasiu, a szenátus alelnöke, Victor Negrescu szociáldemokrata európai parlamenti képviselő, honatyák, illetve a helyi és megyei hatóságok képviselői. Negyed tizenkettőkor kezdődött a küldöttségek fogadása a vár Egyesülés Termében. Ezt a jelképes ceremóniát minden évben megtartják Gyulafehérváron. 12-kor pedig az Újraegyesülés Templomában tartották meg a Te Deumot.
A gyulafehérvári ünnepségek keretében sor került egy több mint 1200 katonát és haditechnikát felvonultató parádéra is.
A katonai parádé 13 órakor kezdődött, a menet a gyulafehérvári December 1. sugárúton haladt el.
A gyulafehérvári hatóságok idén is ebéddel várták a nemzeti ünnepen részt vevő helybelieket. A szervezők elmondása szerint több mint 6000 adag sültet és csaknem 800 liter bort készítettek elő.
Az ételt egy gyulafehérvári hotel konyháján készítették, és a vársáncban elhelyezett tábori konyhánál osztják szét.
Az ünnepségek részeként népzenei koncertre is sor került Román dal és lélek címmel, illetve a Voltaj is fellépett Teljes szívvel Romániáért mottóval.
Idén a gyulafehérvári önkormányzat úgy döntött, hogy a Colectiv klubban történt tragédiára való tekintettel, polgári kérésnek eleget téve, nem tartja meg a már hagyományosnak számító tűzijátékot, hanem lézershow-val helyettesíti azt.
Dan Lungu
nyugatijelen.com / mediafax.ro
Erdély.ma2015. december 2.
Zászlókeresés és felvonulás (December elseje Sepsiszentgyörgyön)
Románia miniszterelnök-helyettese is megszólalt a sepsiszentgyörgyi december elsejei rendezvény kapcsán, igaz, Vasile Dâncu nem az Új Jobboldal szélsőséges szervezet felvonulásáról nyilatkozott, hanem az eltűnt román zászlóról: az országos sajtóban ugyanis nagy visszhangot kapott, hogy a Kovászna megyei rendőrség közölte, a sepsiszentgyörgyi román katona szobra melletti zászlórúdról ismeretlen tettesek hétfőn levették a trikolórt, és a székely zászlót vonták fel helyette. A nagy sajtóvisszhang ellenére a sepsiszentgyörgyi december elsejei rendezvény békésen, incidensektől mentesen zajlott.
Incidensek nélkül
Tegnap délben a csendőrlaktanya mellől indult a felvonulás a december elsejei rendezvény helyszínére, a Mihai Viteazul-szobor elé, ahol több ezren, az elmúlt évekhez képest sokkal többen vettek részt az eseményen. A menetoszlopban élesen elkülönült a helyiek csoportja az Új Jobboldal tagjaitól. Elöl lovasok, papok, utánuk az ünneplő tömeg, sokan népviseletbe öltözve, piros-sárga-kék zászlókat lobogtatva vonultak, az autókból hangosbemondókból szóltak a hazafias dalok, majd rendőr-és csendőrautók következtek: azok képezték a válaszfalat az ünneplő helyiek és a csendőrök gyűrűjében vonuló Új Jobboldal között. Az immár párttá alakult szélsőséges szervezet tagjai – mintegy 80-an – a már megszokott zöld-fehér zászlóikkal és trikolórokkal vonultak, és az előző évekhez képest visszafogottabb jelszavakat skandáltak, mintha lelkesedésük is alábbhagyott volna. „Nagy-Romániát a régi határokkal!”, „Új Jobboldal Romániáért!”, „Románia a hazánk, nem megyünk el innen!”, „Románia nemzetállam!”, „Hargita és Kovászna román föld!”, „A román nyelv az egyedüli uralkodó!” – skandálták többek között a társaság tagjai. Vélhetően hatósági felszólításra az elmúlt években hangoztatott Ki a magyarokkal az országból szlogen ezúttal elmaradt. Az Új Jobboldal karhatalmi erők gyűrűjében történt vonulása során incidens nem történt. A szervezet tagjait a Mihai Viteazul-szobor jobb oldalához vezényelték a rendőrök, a rendezvény vége előtt nem sokkal pedig elkísérték őket járműveikhez. A december elsejei rendezvényen kulturális műsort mutattak be, katonai díszszemlét tartottak és szónoklatok hangzottak el, koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az eltűnt zászló nyomában
A december elsejei felvonulást országossá duzzadt zászlóbotrány előzte meg. Ioan Popa, a Kovászna megyei rendőrkapitányság parancsnoka az Agerpres hírügynökségnek azt mondta: hétfőn 6.30 és 7 óra között Sepsiszentgyörgyön az ismeretlen katona szobránál levő zászlórúdról eltávolították a román trikolórt, és helyette a székely lobogót tűzték ki. Beszámolója szerint az esemény éppen abban az időszakban történt, amikor a rendőrjárőrök cseréje zajlott. Azt ígérte, addig nem nyugszanak, amíg kézre nem kerítik a tetteseket. A zászló eltűnését egyébként hírügynökségi beszámolók szerint Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki elmondta: Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval. Ioachim Grigorescu, a Háborús Veteránok Szövetségének Kovászna megyei elnöke legutóbb akkor került a sajtó figyelmének középpontjába, amikor a román hadsereg 70 évvel korábban történt sepsiszentgyörgyi bevonulásának emlékére szervezett rendezvényen mindenáron ki akarta tűzetni a román zászlót a városháza tornyára. A Kovászna megyei kormányhivatal közleményben szögezte le, hogy a történteket a román nemzeti lobogó, és a román nemzeti ünnep meggyalázásának tekinti. A prefektusi hivatal emlékeztetett: az elmúlt időszakban egész sor törvénymódosítást kezdeményezett a román nemzeti lobogó kitűzésére és a románellenes, szélsőséges nacionalista megnyilvánulások visszaszorítására. Többek között azt javasolta, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének bűntettét. A történtekre reagált Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. A városvezető közleményben ítélte el a román zászló eltávolítását. „Azt gondolom, hogy ez a tett provokáció, és az volt a célja, hogy megzavarja a magyarok és a románok közti interetnikus békét és városunk csendjét. Remélem, hogy a hatóságok minél előbb azonosítják és felelősségre vonják a tetteseket” – áll nyilatkozatában. Az ügyben megszólalt Vasile Dâncu kormányfőhelyettes, közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter is, aki tegnap részt vett Gyulafehérváron a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett rendezvényen. Az Agerpres hírügynökség szerint sajnálatosnak nevezte az incidenst, és azt mondta, hogy a magyar többségű településeken tetten érhető néha a konfliktusgerjesztési szándék a román nemzeti jelképek megsértése révén, de ez nem általános jelenség. Úgy vélte, hogy nem a zászlós incidens határozza meg a románok és a romániai magyar kisebbség viszonyát. A miniszterelnök-helyettes az MPP által szombaton szervezett csíkszeredai tüntetésről is nyilatkozott, amelyen a résztvevők az erdélyi románok 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatában tett ígéretek betartását és a magyarság jogainak alkotmányos elismerését követelték. Úgy vélte, valamennyi román állampolgárnak meg kell értenie, hogy a román alkotmányt és a törvényeket tiszteletben kell tartani. Hozzátette: nincs veszélyben Románia nemzetbiztonsága és függetlensége még akkor sem, ha egyesek időnként túllépik a törvényesség határát. Szerinte a román államnak erőszakmentesen kell megoldásokat találnia, hogy szuverenitását tiszteletben tartsák egész területén. Dâncu szerint Romániának sikerült „korrekt” törvényeket kidolgoznia kisebbségei számára, és ezek a jogszabályok lehetővé teszik, hogy kifejezzék etnikai, kisebbségi önazonosságukat. „Továbbra is védeni kell a nemzeti kisebbségeket, még akkor is, ha részükről a tisztelet nem mindig kölcsönös, mert a többségnek bölcsnek és nagyvonalúnak kell lennie” – mondta.
A zászlóügy a közösségi médiában is nagy port kavart. Annak ellenére, hogy az eset rendkívül forgalmas helyen történt, szemtanú még nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, fotó sem készült az ott lobogó székely zászlóról – tették szóvá többen is. Mădălin Guruianu helyi tanácstag, a Nemzeti Liberális Párt sepsiszentgyörgyi elnöke ugyanakkor üdvözölte Antal Árpád gyors reakcióját, és reményét fejezte ki, hogy mielőbb elkapják és megbüntetik a tetteseket, ellenkező esetben egyes állami intézmények – például rendőrség, Román Hírszerző Szolgálat – helyi vezetőinek le kellene mondaniuk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. december 2.
Feszültséggel teli román ünnep Szentgyörgyön
A román nemzeti lobogó állítólagos eltűnése és székely zászlóra való kicserélése, illetve az Új Jobboldal szélsőséges szervezet felvonulása tette feszültté a román nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön.
Kedden a megszokottnál nagyobb számban vonultak fel a románok a város utcáin, becslések szerint két-háromezren gyűltek össze a Mihai Viteazul-szoborcsoport előtt.
Az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) idén párttá alakult szélsőséges szervezet mintegy félszáz tagja érkezett idén is a háromszéki megyeszékhelyre a már jól ismert molinójukkal, miszerint Románia egységes nemzetállam. A hungarófób rigmusok azonban idén elmaradtak, csak a Székelyföld létét tagadó jelszavak hangzottak el.
Kovászna, Hargita, Maros megye román föld! Itthon vagyunk! Románia egységes! Erdély román föld! Szent György ortodox szent! – skandálták a román felvonulók. A Krisztus király római katolikus templom előtt elhaladva pedig azt kiáltozták, hogy Románia ortodox ország.
A rendezvényen különben nagy számban voltak jelen a rendfenntartók is, de nem történt rendbontás. A város magyar lakossága ezúttal is távol maradt a rendezvénytől, ellenben annál nagyobb számban sorakoztattak fel harckocsikat, tankokat a katonai felvonuláson.
Antal Árpád polgármester korábban arra kérte az állami szerveket, hogy idén nagyobb szigorral lépjenek fel a rendbontókkal, a társadalmi és interetnikus békét veszélyeztetőkkel szemben. A városháza a „helyi románság iránti tiszteletből" engedélyezte a december elsejei felvonulást, azzal a feltétellel, hogy ha rendbontás történik, a szervezőknek azonnal meg kell szakítaniuk a rendezvényt, amíg a rendbontókat eltávolítják.
Az elöljáró kifejtette: minden évben meghívják a rendezvényre, ám eddig egyetlen eseményen sem vett részt, mivel a román állam nem teljesíti a gyulafehérvári nyilatkozatban ígérteket. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy többször javasolták, legyen például az 1989-es forradalom kitörésének napja Románia nemzeti ünnepe.
Zászlóeltüntetés mint provokáció?
Eközben Ioan Popa Kovászna megyei rendőrparancsnok arra hívta fel a figyelmet, hogy hétfőn reggelre eltűnt a sepsiszentgyörgyi román katona emlékműve mellőli trikolór, és ismeretlen tettesek székely zászlót húztak fel a rúdra. A prefektúra közleményében azonban már nem szerepel, hogy a román zászló helyett a székely lobogott a rúdon, és egyetlen szemtanút sem találtunk, aki megerősítette volna ezt.
Neve elhallgatását kérő szakértő szerint túl hosszú folyamat lett volna a zászlócsere, nehéz lett volna észrevétlenül az egyiket le- a másikat pedig felvonni. A rendőrség nem közöl további részleteket az ügyről, arra hivatkozva, hogy a nyomozás folyamatban van. Ioan Popa rendőrparancsnok szerint a zászlócsere a járőrváltáskor, 6.30 és 7 óra között történhetett.
A román nemzeti lobogó eltűnését az Agerpres hírügynökség szerint Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki egyébként szeptemberben a városháza tornyára akarta kitűzni a trikolórt annak emlékére, hogy 71 éve a román csapatok bevonultak Sepsiszentgyörgyre. Az ezredes az Agerpresnek elmondta, hogy Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus személyesen sietett a helyszínre egy új román zászlóval, amit hamarosan újra felvontak.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint provokáció volt a román zászló eltávolítása az emlékmű mellől. Az elöljáró közleményben foglalt állást, kifejtetve: elítéli a lobogó eltávolítását, ám szerinte az ismeretlen tettesek célja a provokáció lehetett. Reméli, hogy a hatóságok mielőbb azonosítják és felelősségre vonják az elkövetőket, tette hozzá. A polgármestere sajtóbeszélgetésen úgy fogalmazott, még nem lehet tudni, hogy melyik oldal provokált.
Eközben Sebastian Cucu prefektus ismét előállt korábbi javaslatával, miszerint minősüljön újra bűncselekménynek a román nemzeti szimbólumok megsértése. Meglátása szerint amióta ezt a cikkelyt törölték a büntető törvénykönyvből, megnőtt a román nemzeti szimbólumokat sértő cselekmények száma.
Hangsúlyozta, nincs jogszabály ami alapján bűnvádi eljárást kezdeményezhetnének a zászlót eltüntetők ellen, ezért azt javasolta az igazságügyi minisztériumnak: minősüljön újra bűncselekménynek a nemzeti szimbólumok megsértése, amit korábban 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel sújtottak. Az új Btk. szerint ellenben csak kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntethető.
Cucu arra is emlékeztetett, hogy szeptemberben a szentgyörgyi önkormányzat nem tűzte ki a városháza tornyára a román zászlót, míg tavaly december elsején Kézdivásárhelyen gyászlobogókat tűztek ki a román nemzeti ünnepen.
Dâncu: sajnálatos a szentgyörgyi incidens
Vasile Dâncu miniszterelnök-helyettes kedden Gyulafehérváron sajnálatos incidensnek nevezte a sepsiszentgyörgyi zászlóügyet. A közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter az Agerpres szerint azt mondta, hogy a magyar többségű településeken tetten érhető néha a konfliktusgerjesztési szándék a román nemzeti jelképek megsértése révén, de ez nem általános jelenség. Úgy vélte, hogy nem a zászlós incidens határozza meg a románok és a magyar kisebbség viszonyát.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2015. december 3.
A „merényletkísérlet” a román sajtó tükrében
Többnyire tárgyilagos vagy ironikus hangnemben számolt be a hazai sajtó arról az ügyészségi bejelentésről, amely szerint egy kézdivásárhelyi férfi házi készítésű bombát akart felrobbantani a román nemzeti ünnepen, de olyanok is akadtak, akiknek kapóra jött az ügy, hogy magyarellenességüknek ismét hangot adhassanak.
Az Adevărulban Alina Mungiu-Pippidi a Miért nagyobb probléma a szélhámosság, mint a terrorizmus a románoknál című cikkében ironikus hangvételben írja, hogy miközben Párizs, Róma, Szentpétervár és Isztambul köztereit páncélosok őrzik, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) egy petárdázó magyarra csap le a „nemzetközi terrorizmus jól ismert központjában”, Kovászna megyében. A szerző úgy vélekedett, hogy „bosszantó ez a ködösítés minden december elsején és március 15-én”, mert szerinte már huszonöt éve bombasztikus címekkel gerjesztik a botrányt a nagy magyar veszélyről. „Csak nehogy egyszer tényleg jöjjön a farkas” – jegyzi meg. A Digi 24 hírtelevízió műsorában Cristian Tudor Popescu közismert publicista megjegyezte, mosolyra késztette, hogy a gyanúsítottat már akkor figyelték, amikor megfordult a fejében a merénylet gondolata, mert a gonosztevők minden lépését előre látó „éber hatóságokról” szóló történet az 1989 előtti Securitate-filmekre emlékezteti, amelyekben a kémeknek nem volt semmi esélyük. Ettől függetlenül a publicista szerint azt sem lehet kizárni, hogy valós fenyegetésről van szó. Az Evenimentul zileiben a Nekünk is vannak terroristáink című vezércikkében Dan Andronic egy sor kérdést fogalmazott meg, amelyek szerinte az összeesküvés-elméletekhez szokott emberekben óhatatlanul felmerülnek. Miért pont december elseje előestéjén kellett lecsapni a gyanúsítottra, ha már augusztus óta figyelték, kit akart a feltételezett magyar terrorista megsebesíteni a magyarok lakta Kézdivásárhelyen, és vajon nem teszik-e őt a magyar szeparatisták hősévé azáltal, hogy bíróság elé hurcolják? A cikkíró szerint sokan az RHSZ és a terrorelhárítás önfényező reklámfogásának tartják a székelyföldi rajtaütést, ugyanakkor leszögezi: a hatóságok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyék komolyan a „petárdás” fenyegetést. Egy blogbejegyzésben Moise Guran népszerű televíziós személyiség arról ír, hogy az RHSZ akciója a közvéleménynek szólt, mert a nagy sajtónyilvánosság nem segíti azt, hogy leleplezzék az „irredenta terroristának lefestett, az embereket pukkantókkal ijesztgető bolond” esetleges kapcsolatainak felderítését. A szerző attól tart, hogy ezzel a korrupció elleni harcról akarják valamilyen más irányba elterelni a figyelmet, pedig szerinte az ország biztonsága szempontjából továbbra is az a legfontosabb, hogy vezetőit ne lehessen megvásárolni. A covasnamedia.ro honlapon Dumitru Manolăchescu A magyarok agresszivitása és a HarKov-i terrorizmus című cikkében azt állítja, a magyarok természetükből adódóan sokkal agresszívebbek, mint a románok, és ezt az agresszivitást gyakorlatilag bármilyen körülmény előhívhatja belőlük. A merényletügyhöz és a lecserélt román zászló ügyéhez hasonló agresszív gesztusok egy „frusztrált etnikum” sajátjai, mely igazságtalannak érzi a történelmet, a többségiek zászlóját, himnuszát, nyelvét és hagyományait. Cikkében felidézi a Mihai Viteazul-szobor felrobbantásának harminc évvel ezelőtti kísérletét is, amikor egy gyermek életét vesztette az időben észre nem vett robbanóeszköz miatt. Azt állítja, a magyar radikalizmus már a kommunizmus idején is létezett, ma is dolgozik, és a felelőtlen magyar politikai osztály tartja fenn és támogatja. Végül az iszlamista terrorizmussal is összefüggésbe hozza az ügyet, rámutatva, hogy a magyar fanatikusok Romániában a magyar kormány támogatásával ugyanazt megtehetik, mint a franciaországi, angliai, spanyolországi vagy amerikai iszlamisták.
Ugyancsak az Evenimentul zileiben Malin Bot a szélsőséges székelyföldi, romániai és moldovai csoportosulások orosz kapcsolatairól ír, felvetve, hogy a mesterségesen fenntartott gazdasági erőforráshiány és a nacionalista indulatok gerjesztése szorosan összefügg egymással. Hargita és Kovászna megyéből azért is hiányoznak a nagybefektetők, mert a szélsőséges nézeteket valló politikusok hemzsegnek a környéken, és az ilyesmi instabilitást jelent – véli. két blogbejegyzést is szentelt a témának Lucian Mîndruţă, a december 1-jeiben – amikor a közlemények kész tényként tálalták a merényletkísérletet – nyílt levélben fordult azokhoz a magyarokhoz, akik nem akarnak bombát robbantani. „Kérdezem és remélem, megértitek, egy robbantás Erdély szívében nem Romániát robbantja föl, hanem a mi életünket és a tiéteket, mindannyiunkét.” December 2-án már ironikusan fogalmaz, megállapítja, a mi terroristáink nem állnak a helyzet magaslatán, ezért szükséges néhány változtatás a terrorizmusoktatásban: túl sokat foglalkoznak a petárdákkal és csillagszórókkal, a tömegpusztító fegyverek órákról pedig a diákok meglógnak, s ahelyett airsoftra mennek. „Ha az ügy kapcsán csupán annyi igaz, hogy néhány frájer arról beszélgetett, hogy fel akarnak robbantani minket (ismerek jó pár románt, aki ezt naponta háromszor mondja el a bukaresti forgalomban), ha nincsen bizonyíték, azaz egy összeszerelt bomba a hozzá való detonátorral, akkor problémás az ügy, mind a kommunikáció, mind a hitelesség szempontjából” – írja.
A RFI Romania Frunda Györgyöt szólaltatja meg, aki szerint a legrosszabb esetben is csupán arról lehet szó, hogy a fiatalembernek szándékában állt bombát robbantani, nem pedig arról, hogy elkészítette azt, és megpróbálta felrobbantani, ezért ez a felduzzasztott ügy rosszat tesz a román–magyar viszonynak, az RMDSZ és a többi párt viszonyának, és a Románia és Magyarország közti viszonynak is. Égetően fontos minél hamarabb eljárni az ügyben, a közvélemény számára pedig a bizonyítékokat világosan be kell mutatni – szögezte le Frunda.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. december 10.
Újrajátszási kísérlet
December 1., Románia nemzeti ünnepe. Két székelyföldi városban, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen román tömegek vonulnak fel, amelyek magatartása, viselkedése nem annyira ünnepi. Inkább kihívó, provokatív.
A történet azonban valójában nem is itt kezdődik. November 30-án hajnalban „ismeretlenek” székely zászlóra cserélték a román zászlót Sepsiszentgyörgyön az ismeretlen katona szobránál. Látni ugyan nem látta senki az esetet, s fénykép vagy semmiféle más bizonyíték sem támasztja alá, de az Agerpres állami hírügynökség állítja, hogy így történt, a rendőrkapitány megerősítette, a román prefektus elítélte az esetet, és a zászlót kicserélte. November 24-én tette közzé „meglátásait” a mostanig totális ismeretlenségben leledző Ninel Peia nevezetű PSD-s képviselő arról, hogy szerinte a Colectiv Klubban történt tragédiát szándékosan okozták azért, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától. Szintén november 30. az a nap, amikor ez az eszement gondolat végigsöpri a román sajtót.
A román nemzeti ünnep kellős közepén aztán robban a „médiabomba”: hatósági bejelentés arról, hogy magyar etnikumúak igazi bombát akartak volna robbantani a kézdiszéki város főterén. Az ezt követő médiacirkusz és uszító hadjárat már szinte törvényszerű. Az ettől eltérő, disszonáns román hangok azok, amitől ez a történet különlegessé válik.
Romániában a titkosszolgálatok aktívan befolyásolják a belpolitikai eseményeket. Éves jelentésében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) illetékes vezetője mindig kitér arra, hogy milyen veszélyek leselkednek az országra. A székelyföldi autonómiatörekvések, bár sok román szerint is jogszerű követelések, mégis szerepelnek e veszélyek között. A SRI nyilvánosság előtt leszögezett célja – fogalmazott korábbi igazgatója, George Maior –, hogy „ne lehessen kierőszakolni területi autonómiát és más olyan dolgokat, amelyekre a szomszédainknak (Magyarországnak) ez az új, nemzetinek nevezett politikája irányul”.
Ebben a kontextusban is érdemes értelmezni a kézdivásárhelyi „meghiúsított merénylet” ügyét. Amelynek utóhangjai esetében is megfelelő szelektálással észrevehető egy tervezői szellem.
Gondolok arra, hogy december 2-án, tehát a médiacirkusz másnapján a Voiculescu-féle Antena 3-hoz köthető Radu Tudor „újságíró, politikai elemző és katona” blogján egy olyan írás jelent meg az 1984-es sepsiszentgyörgyi „magyar szoborrobbantásról”, amelyet, ahogy ő fogalmazott, „a titkosszolgálatok” archív felvételeivel illusztrált. Ezeken az eddig még soha nem látott felvételeken jól látszanak a robbantás következményei: Mihály vajda szobrának megrongált alapzata és a robbantás áldozatának, a 12 éves, egyébként magyar Vaszi Jánosnak a darabokra szaggatott holtteste. 1984-ben, mint tudjuk, a „titkosszolgálatokat”, amelyeknek az „archívumához” ily könnyedén és éppen ekkor hozzáfért Radu Tudor, Szekuritáténak hívták. Az „elemző” tényként állapítja meg, hogy a hatóságok akkor „beazonosították” a robbantás elkövetőjét, egy „magyar szélsőségest”, akit azonban nem fogtak el, mert „Magyarországra menekült”.
De vannak még érdekességek. Az állítólagos december 1-jei merénylő, Beke István elleni ügyben úgy tűnik, túl sok az elvarratlan szál, amelyet feltűnően sok román értelmiségi vett észre. A közismert román gazdasági újságíró, Moise Guran például figyelmeztette a SRI-t: a honi „terroristák” elleni „nagy hajszában” nehogy eltévesszék szem elől az igazi, Romániát fenyegető veszélyt, a korrupciót. De még mélyebbre hatolt a Cotidianul jegyzetírója, Lucian Gheorghiu. Neki többek között az tűnt fel, hogy a kézdivásárhelyi december 1-jei ünnepségen a katonai díszszemlén az egyenruhásokat egy 800–1000 fős román civil tömeg követte, amelynek tagjait az ország több részéből autóbuszokkal szállították a városba. Ezt a gesztust, mármint a „katonaság–felvonulók” párosítást provokatívnak értelmezi az író, aki szerint az esemény Mircea Duºa leköszönt nemzetvédelmi miniszter, egy, „az indulatait jól leplező ultranacionalista” hagyatéka lehetett. A szerző megállapítja, hogy a hatóságok által a Beke István-ügyben bemutatott részletek, bármennyire lebilincselőek, teljesen híján vannak a bizonyítékoknak, márpedig hasonló ügyekben ezek nem szoktak titokban maradni, lehallgatási jegyzőkönyvek szoktak bő lére engedve kiszivárogni, ezúttal azonban napok elteltével sincs semmi. Lucian Gheorghiu azonban még ennél is többet vél látni: egy igencsak aggasztó hasonlatosságot az 1990-es véres márciusi események felvezetése és lebonyolítása, illetve a mostani december 1-jei történések között. „Felmerülhet a gyanú, hogy december 1-jén 1990 márciusát akarták újrajátszani. Akkor a cél világos volt: a szekusok újrarendezése egy új intézménybe. És rögtön létrehozták a SRI-t. December 1-jén ismét előállították a puskaport: az »István-merényletet«. A többi hozzávalóval. De mi volt a mostani cél? Ezúttal a SRI-é” – fogalmaz Gheorghiu.
Kérdésére, gyanítom, sokáig várhatjuk a választ.
Rédai Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2015. december 15.
A székelyföldi „terrorizmusról” Strasbourgban az antikommunista forradalom kitörésének évfordulóján
Tegnap késő este megtartott strasbourgi felszólalásában Tőkés László európai képviselő a temesvári felkelés évfordulójára emlékezve vetette fel a Ceauşescu-rezsim átkos örökségeként tovább kísértő hagyományos magyarellenesség kérdését – közölte a politikus sajtóirodája.
2015. november 30-án, Románia nemzeti ünnepének előestéjén, a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) együttműködve a Legfelsőbb Bíróság és Semmitőszék melletti Ügyészség (Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție) Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Igazgatóságával (Direcția de Investigare a Infracțiunilor de Criminalitate Organizată și Terorism (DIICOT) robbantásos terrorcselekmény előkészítésének vádjával vette őrizetbe Beke István Attila székely-magyar mozgalmi vezetőt, és helyezte őt harminc napos előzetes letartóztatásba.
A jól időzített terrorügy kísértetiesen emlékeztet arra az 1984-es „terrorcselekményre”, melyet nagy bizonyossággal a korabeli kommunista rezsim politikai rendőrsége, a Securitate diabolikus forgatókönyve alapján hajtottak végre Mihai Viteazul sepsiszentgyörgyi szobránál, s amelynek tragikus módon a kiskorú Vaszi János is áldozatául esett. Az ártatlan gyermek gyilkosainak, illetve a románellenesnek beállított cselekmény elkövetőinek a román hatóságok azóta sem leltek a nyomára. Tegnap késő este megtartott strasbourgi felszólalásában Tőkés László európai képviselő a temesvári felkelés évfordulójára emlékezve vetette fel a Ceauşescu-rezsim átkos örökségeként tovább kísértő hagyományos magyarellenesség kérdését.
Emlékezetes, hogy a ’80-as évek végén, nevezetesen 1989 csodálatos karácsonyán a hírhedt Szekuritáté a magyarellenes érzések felkorbácsolásával, illetve az ország épsége ellen törő „magyar veszéllyel” riogatva próbálta leszerelni a diktatúrával szembeni általános elégedetlenséget. Bevett gyakorlata szerint 1984-ben hasonló célzattal rendezte meg az „országegyesítő” Mihály vajda szobrát célba vevő „merényletet”, mintegy alkalmas ürügyként a székelység elleni represszív fellépésre. Nagy valószínűséggel hasonló meggondolások állnak a kézdivásárhelyi Beke-ügy hátterében. A gyulafehérvári „országegyesítéshez” kapcsolódó, december elsejei nemzeti ünnepen a Szekuritáté posztkommunista utódintézménye, a SRI az 1984-eshez hasonló terrorakcióval próbálta újból felheccelni a román közvéleményt, a „magyar kártya” sokadszori kijátszásával igyekezvén elterelni a figyelmet a kormányválságon alighogy átesett országot nyomasztó súlyos gondokról.
A migrációs válság és a nemzetközi terror elharapózása idején különösképpen fenyegető a terrorizmus kollektív bűnébe keverni a területi autonómiáért síkra szálló Székelyföldet. Ez a szándék húzódhat meg a kézdivásárhelyi terrorvád mögött, figyelembe véve azt is, hogy a SRI hangsúlyos módon „biztonsági kockázatként” kezeli a magyar önrendelkezési törekvéseket.
Erdélyi képviselőnk évfordulói hozzászólásában Temesvár megbékélést sugárzó szellemét idézte. A Temesvári Kiáltványra hivatkozva viszont annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az 1989-es demokratikus rendszerváltozás hatályának a nemzeti kisebbségekre, nevezetesen erdélyi magyar közösségünkre is ki kell terjednie.
itthon.ma//erdelyorszag2016. január 13.
Támogatják a szakoktatást
A jelenlegi nyolcadikosok számára a IX. osztályos helyek több mint felét, 55,56 százalékát szakképzésben hirdeti meg a megyei tanfelügyelőség a jövő tanévre. Tizenhat szakközépiskolai és huszonnégy hároméves szakiskolai osztályban tanítanak szakmát, harminckettőben az elméleti, felekezeti, művészeti és pedagógiai képzésre esik a hangsúly. A 2016/2017-es tanév beiskolázási tervét tegnap ismertette Kiss Imre megyei főtanfelügyelő.
Az elméleti oktatás tekintetében semmi nem változott a jelenlegi helyzethez képest, a líceumok ugyanannyi osztályt indíthatnak szeptemberben, mint tavaly. Az egyetlen pedagógiai osztály a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben kapott engedélyt. A sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium, amely tavaly külön minisztériumi jóváhagyással működtette a pedagógusképzést, idén ilyen szakot nem indíthat, de a Székely Mikó Kollégiummal és a Mikes Kelemen Elméleti Líceummal ellentétben, ahol három-három osztályba hirdetnek felvételit, a megyeközponti román középiskola négy osztályban kínálhat helyeket. Összesítve: huszonöt elméleti, három-három felekezeti és művészeti, egy pedagógiai és tizenhat szakoktatási osztály indításáról döntött a megyei tanfelügyelőség az érettségivel végződő középiskolai oktatás jövő tanévi beiskolázását tekintve. A hároméves szakiskolában huszonnégy IX. osztályban kínálnak fel helyeket a jelenlegi nyolcadikosok számára. A közmunkálatügyi szerelések, mechanika, fafeldolgozás, textil- és bőripari, élelmezés és turisztika szakra várnak több jelentkezőt, a középiskolai szakoktatásban többek között környezetvédelem, elektronika és automatizálás, erdőgazdálkodás is szerepel a kínálatban. Kiss Imre fontosnak tartja, hogy idén a korábbinál jóval több vállalkozó jelezte, fogadna szakiskolai diákokat gyakorlatra. Bár a törvény nem biztosít jelenleg semmiféle kedvezményt azoknak a vállalkozóknak, akik gyakorlati oktatásban részesítik a szakiskolásokat, szükségük van képzett munkaerőre, akiket ők tanítanak be, ezért vállalnak el tanoncokat – vélekedett a főtanfelügyelő. Az iskolák bővítették korábbi partnereik körét, és a megyei kereskedelmi és iparkamara is beszállt a gyakorlati oktatás népszerűsítésébe, így már most van annyi diákra felajánlás, ahány helyet hirdetnek a hároméves szakiskolai oktatásban – közölte az elöljáró. A cégek keresnek textilipari szakembereket, asztalosokat, autószerelőket, géplakatosokat, esztergályosokat, festőket, mázolókat, kőműveseket, szakácsokat, pincéreket, bolti elárusítókat, de nem minden esetben tudják vállalni a gyakorlati oktatást, mert az sok felelősséggel, utánajárással, bürokráciával jár. Ha viszont kapnának támogatást, különböző kedvezményeket erre a célra, talán bátrabban jelentkeznének diákok foglalkoztatására – véli a főtanfelügyelő. Az iskolák, a helyi társadalmi párbeszéd csoport és a megyei tanfelügyelőség közösen elkészített beiskolázási tervét a 2015 szeptemberében VIII. osztályba iratkozott 2017 diákra méretezték. Tudatában vannak annak, hogy a lemorzsolódás miatt néhány osztály nem valósul meg, de minden diáknak meg kell adni a lehetőséget, hogy az általános iskola után továbbtanuljon – állítja a főtanfelügyelő.
Készül a húsipari tanműhely
Akár kora tavasszal elindulhat a sepsiszentgyörgyi húsipari szakoktatás akkreditálásának kérvényezése, ha február végéig elkészül az a tanműhely, amelynek felszerelését a magyar kormány támogatja közel harmincmillió forinttal a 2015-ben meghirdetett, A külhoni magyar szakoktatás éve program nyertes pályázataként. A székelyföldi érdekeltségű, vagyis a jövendőbeli beiskolázás tekintetében Kovászna, Hargita és Maros megyére kiterjedő húsfeldolgozói képzés beindítását Kiss Imre, a megyeközponti Kós Károly Szakközépiskola korábbi igazgatója, jelenlegi főtanfelügyelő kezdeményezte, a pályázatban felajánlva az említett iskola műhelykomplexumának kihasználatlan felületét, amelyet Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára a tavaly májusi programindítón meglátogatott és megfelelőnek ítélt. Lapunk érdeklődésére Kiss Imre elmondta, a személyét érintő tisztségcsere némileg késleltette a tanműhely kiképzésének beindítását, de a pályázat érvényesítése folyamatban, ahogy lehet, azonnal beindítják az új szak akkreditálását, és mihamarabb, talán már a jövő tanévtől elindulhat az első székelyföldi hentesképzés.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 16.
Septimiu Borbil: Negyedműveltek tragédiája
Az információk szédítő sebességgel terjednek. Nem csoda, hogy néha kábán pislogunk lavinájuk alatt, és aki igaznak vél mindent, amit olvas vagy hall, arra ébred, hogy észrevétlenül víziókkal (értsd delíriummal) terhelt negyedműveltté lett.
Helvétius a tudatlanságot „a közösségi sorscsapásokban legtermékenyebb elvnek” tekintette, majd valamivel később Paul Valéry olyan egyszerű szavakkal beszélt az ostobaságról, hogy azt gondolnád, azokat bárki képes megérteni – „nem látni azt, amit más igen”. Ideális helyzetben, ahol mindenki meg lenne győződve, hogy számtalan személy létezik, aki drágaköveket lát ott, ahol ő csak mocsarat, a világ minden bizonnyal másképp nézne ki. Mindenesetre nem olyan lenne, mint a román társadalom, ahol minden második ember illusztris doktora valamilyen területnek, mindenről véleménye van, és ha elég hangos és elég erősen könyököl, híres döntéshozóvá vagy üres vélemények formálójává válhat. Ebben sikerült kitűnnünk, bár mások sincsenek nagyon lemaradva: „Az etruszk nyelv a magyar nyelv egyik archaikus formája” (Mario Alinei – Etrusco: una forma arcaica di ungherese). Milyenek vagyunk?, milyennek hisszük magunkat?, milyennek látnak mások bennünket?, mitől lettünk ilyenek? vagy honnan származunk? és miért választjuk inkább a kézzelfogható dolgok meghamisítását? – csak néhány kérdés azok közül, melyekre az utóbbi időben egy-egy pszichológus vagy történész próbált válaszolni. De vajon hányan hallják meg ténylegesen? Érdekes, bár az igazság felszabadít, sokan inkább a rabságot választják…
Ami a románokat illeti, ez a fajta rabság kényelmes választási lehetőség a komplexusosoknak – ahogy arra Lucian Boia rámutatott –: „Akár bevallják, akár nem, a románokban az okoz komplexust, hogy 1000 éven keresztül nem létezett román állam, nem létezett a szomszédos népekével összevethető, a régmúlt időkben mélyen gyökerező politikai hagyomány.”*
De nincs mit tennünk, hiszen Ungro-Vlachia (Zemli Ungrovlahiskoi/Havasalföld és Moldva) részei „az Európában utoljára létrejött államok. Térségünkben abban a korban és már sok száz éve Magyarország és Lengyelország nagy regionális hatalmak voltak, s még a valamivel kisebb szomszédnak, Bulgáriának is voltak dicsőséges terjeszkedési évszázadai, mindez fél évezreddel a román államok létrehozása előtt. Szerbiának szintén”.
Mit is mondjak a többi területről, ahol románok élnek – Erdély, Máramaros, Partium, Bánság… Minden alkalommal, amikor a Három Román Ország kifejezéssel találkozunk, eszünkbe juthatna, hogy öreg nép vagyunk, mely nemrég hozott létre magának államot, mely most nagyjából fele olyan korú, mint amilyen a magyar királyság volt a muhi csata idején. De elképzelhető, hogy nagyjából négyszáz év múlva mi is elszenvedjük a magunk Mohácsát, vagy az alapítástól számított ezer év múlva hibáink miatt megbűnhődhetünk a magunk Trianonjával. A történelemben bármi lehetséges, főleg, ha szelet vetsz.
Mindent egybevetve, ha megtanulnánk hosszas folyamatnak tekinteni a román nemzet kialakulását, melynek során a mások által valachnak/vlachnak, saját maga által pedig rumâni-nak nevezett nép – melynek első írásos emléke Neacşu levele (1521) – eljutott odáig, hogy ugyanazt a nemzeti tudatot,
identitást, illetve politikai-társadalmi akaratot vallja és hangoztatja, akkor elfogadnánk, hogy Ioan Inocenţiu Micu-Klein püspök fellépéséig, illetve a Supplex Libellus Valachorum Transsilvaniae-ig ez a nép nem nyilvánult meg nemzetként, annak ellenére, hogy a magyar királyság kezdeti időszakában létezett az Universitas Valachorum.
Ezenkívül, bár a hitelvekkel foglalkozó első diploma leopoldinumban I. Lipót császár az unitus klérusnak ugyanolyan kiváltságokat ismert el, amilyenekkel a latin rendelkezett, a másodikban pedig ezt minden hívőre (a parasztokra is) kiterjesztette, aki elismerte az egyesülést Rómával (a görög katolikus hit felvételéről van szó – szerk. megj.), a nemesek, a szászok és a székelyek kiváltságainak aláásására irányuló császári kísérlet végrehajthatatlan volt, mert abban az időszakban a vlachok/románok nem voltak abban a helyzetben, hogy jelentős társadalmi elitet állíthassanak ki.
Csak nyerhetnénk azon, ha így tekintenénk a román nemzet kezdeteire. Ha a kézzelfogható dolgok kedvéért lemondanánk a hamisításokról, tudnánk, hogy Alain Du Nay kijelentése – „A román történetírás felfogása, mely szerint az Unio Trium Nationum (Fraterna Unio) a három erdélyi nemzet románok elleni szövetsége volt, nem más, mint egy modern, nacionalista (a nemzeti ébredés korszakában gyökerező) elképzelés megfogalmazása és visszavetítése egy olyan időszakba, amikor még nem létezett román nemzet, pusztán egy akkoriban még kisebbségben lévő etnikum csoporttudata. A kápolnai felkelés utáni megállapodás minden jobbágy ellen irányult” – nagyrészt elavulttá fog válni!
„A román történelemkönyvekben általában a román és magyar parasztság lázadásáról írnak. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az akkor még kisebbségben levő románok nagy része kenézeik és vajdáik főnöksége alatt élt, katolikusok nem lévén, tizedet egyáltalán nem fizettek. A lázadásban csak az a kevés román vett részt, akik a püspöki és káptalani birtokokon voltak letelepítve. Második Ulászló magyar király 1495-ben alkotott dekrétumában pontosan meghatározza, hogy kik (milyen csoportok) nem kötelesek dézsmát fizetni. Például: A szerbek, rutének és vlahok (románok) ne fizessenek dézsmát. – Az ország határain van több terület, ahol a keresztények földjén szerbek, rutének, vlahok és más ortodoxok laknak, akik ezért a földért, saját hitük szerint élve, eddig egyáltalán nem fizettek dézsmát, és akiket a prelátus urak ennek ellenére dézsma fizetésére akarnak kötelezni.
És mivel ezeket a Krisztus országának ajánlott dézsmákat Krisztus követőitől vesszük fel, nem azoktól, akik elszakadtak tőle (és azoktól sem, akik ezeken a területeken a király őfelsége, a vajdák, bánok és tisztviselők meghívása és szavatolása alapján tartózkodnak, akik őrzik a földet az ország szélén), elrendeljük:
Hogy ezután a szerbektől, a ruténektől, a vlahoktól és más skizmatikusoktól, akik a keresztények földjein élnek, semmiféle dézsmát nem szabad felvenni (Corpus Juris Hungarici I, 1000−1526, 588. oldal (fordítás az eredeti latin szövegből).
Az az állítás, hogy »a kápolnai unió a románság ellen irányult«, egy modern ideológia visszavetítése a 15. századba, amikor még nem létezett román nemzet, csak a népi összetartozás homályos tudata. A kápolnai unió minden jobbágy ellen irányult.” (Jancsó Benedek: Erdély története) A protokronizmus (görög: πρώτος prőtosz „első” + χρονος kronosz „idő”, vagyis „időben első”) modern tendencia az egyetemes kulturális nacionalizmusban, mely egyaránt kísérti a románokat és a magyarokat, igaz, eltérő módon, komplexusaiktól függően, a negyedműveltek pedig a leghevesebb hirdetői ezeknek az (eufemisztikusan) spekulatív-vizionáriusnak nevezhető megközelítéseknek. Mi szükségük van az erdélyieknek az ilyenfajta „opiátumra”? Fogalmam sincs! Egy hete, miután rövid látogatást tettem a tordai római katolikus templomban, elkezdtem komolyabban gondolkodni a múlt ilyenfajta felfogásán és azon a rendkívül magabiztos módon, ahogy azt a negyedműveltek tömegei hirdetik. Akárhogy is közelítettem meg a kérdést, egyetlen következtetésre jutottam: nagy az Isten állatkertje!
Miután beléptem oda, ahol 1568-ban, vagyis négy évvel a Szent Bertalan-éji mészárlás előtt, egy katolikusok és protestánsok közötti véres összecsapások által uralt európai légkörben az erdélyi országgyűlés kihirdette a lelkiismereti szabadságot és a fejedelemségen belül létező alkotmányos rendek (nemesek, szászok és székelyek) vallási meggyőződései iránti türelmet, még románként sem tudtam nem csodálni az erdélyiek – a korhoz képest teljes mértékben rendkívüli – látásmódját. A tordai ediktumnak megvoltak a maga korlátai, ugyanis nem tért ki a lakosságon belül jelentős arányban jelen levő görög-ortodoxokra és a mózeshitűekre, de a dekrétum helyes megértéséhez úgy hiszem, hogy a Nyugat-Európát felőrlő vallásháborúval szemben állított akadálynak kell tekinteni. A többi felekezet – tehát a szakadár vlachok sem – nem jelenthetett okot a vallásháborúra, következésképpen az ediktum nem tért ki rájuk, ugyanis e felekezetek gyakorlása megtűrt státusú volt. Ezenkívül 1517 óta érvényben volt Werbőczy István Hármaskönyve, az a törvénykönyv, mely rögzítette a nép (nemesség) és a mindenki mást (nem nemeseket) magába foglaló plebsz fogalmakat. Mindenesetre a tordai ediktum után kétszáz évvel (1761-től) az erdélyi románok tökéletesen megértették a bibliai „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” jelentését, így aztán a Habsburgok az unitus mellett az ortodox egyház működését is engedélyezték. Számomra bizarr, hogy bárki – etnikumtól függetlenül –, aki ilyen s olyan történelemmel teli helyen él, melyet nem teljesen értett meg, áldozatul eshet a képzelgésnek. Legalábbis a románok esetében a „megértést” könnyű mondani, de nehéz anélkül felállítani, hogy ne veszélyeztesd az egész építményt, melyet a történelem során következetes hamisításokkal hoztak létre, néha még olyan rendeletekkel is, mint amilyen az 1974. október 16-i 194. számú államtanácsi határozat (Kolozsvár napocásítása). Tudjuk, hogy van ez – elmozdítasz egy követ, és arra ébredsz, hogy az pont a zárókő volt…, így hát felmerül bennem, minek kellene valakinek a múlt árnyalatain törnie a fejét, amikor itt van nekünk a mindent megmagyarázó protokronizmus? Ennek segítségével egyszerűen minden világossá válik, mint a nap, a Würm-glaciálistól mostanáig. Az etruszko-pelaszgok és a földönkívüliekkel korcsosodó dákok csináltak belőlünk Umbilicus Mundi-t.
Így aztán sokak számára, akik a két szélsőséges elmélet (a kizárólag dák-római származás és a teljes mértékben Balkánról történt kései bevándorlás) közötti polémia szellemében nőttek fel, és akik közül egyesek még csak nem is hallottak közbülső tézisekről, megdöbbentő lehet felismerni, hogy a román etnogenézis jelenleg sem lépte túl az elméletek szintjét…
Ugyanilyen megdöbbenést okozna az is, ha megmondanák nekik, hogy Vitéz Mihályt (Mihai Viteazul), aki Rudolf császár nevében meghódította Erdélyt… magának, és aki kielégítette „minden óhaját”, nagyjából azt adva a székelyeknek, amit a románoktól elvett, csak olyan mértékben lehetne a Nagy Egyesülés előfutárának tekinteni, hogy az általa kezdeményezett, majd Basta és rablóbandája által folytatott évtizednyi megszakítás nélküli harc főleg a magyar lakosság számát csökkentette Erdély egyes részein.
Sajnos mindaddig, amíg hajthatatlanul az Ilie Ceauşescu, a hétosztályos „tudós” által meghatározott irányvonalat követjük, nehezen várható el, hogy egyesek ne mosolyogva döfjék oldalba egymást a könyökükkel, vagy ne mondják az arcunkba: „szegény fejetek, ti vagytok az egyedüli nép, mely nem ismeri a történelmét…”
Azt hiszem, ez nagy baj, mert szerintem népem többet érdemel, még akkor is, ha csak annyit veszünk figyelembe, hogy a történelemmel szembesülve elég erősnek, vagy ha úgy jobban tetszik, elég ügyesnek bizonyult.
* Boia L. (2002) Történelem és mítosz a román tudatban (Istorie şi mit în conştiinţa românească), Ed. Humanitas ** Ghitta O. – (2001) Egy egyház születése (Naşterea unei Biserici), Presa Universitară Clujeană, pag. 102.
Forrás: Corbiialbi.ro/ EuroCom.wordpress.com. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 18.
Egyenruhások árnyékában
Bő huszonöt évvel a rendszerváltás után nap mint nap azzal szembesülünk, hogy jóformán semmi nem működik rendesen Romániában. A tudás, az elképzelés hiánya miatt, vagy a személyes érdekeket kiszolgálandó negyedszázada késnek a valós reformok, csak toldozzák-foldozzák a torz, alig működő ágazati rendszereket.
Hosszan sorolható, hogy mi minden nincs rendben, vegyük talán a legfontosabbakat. Az oktatás színvonala mind mélyebbre és mélyebbre süllyed, de egyetlen kormány, miniszter sem meri alapjaiban megreformálni a rendszert. Korszerű, mai igényeknek megfelelő, a mai gyermekeknek szóló tantervek összeállítása évről évre késik. A legfrissebben közvitára került javaslatok a már említett tákolás jegyében születtek, kivesznek egy-két órát, átkeresztelnek másokat, a lényeg azonban változatlan: túlterhelt gyermekek, fölöslegesen bebiflázott könyvek sora. Több tárcavezető megfogalmazta már, hogy az iskola szerepe a képességek, készségek felébresztése, fejlesztése lenne, ám gyakorlatban semmi nem történt ez irányban, és a jelek szerint továbbra is ugyanabban a posványban topogunk.
Nem jobb a helyzet az egészségügyben sem. A sorozatos reformkísérletek csak a gondot, bajt tetőzik. Lásd legutóbb a gyógyszerellátásban bevezetett változásokat, melyek felborították a krónikus betegek életét, sokan csak drágán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá jól bevált tablettáikhoz, hiányoznak az oltások – van, amely létfontosságú lenne, mint a tetanusz, de országosan nem fellelhető, mert a gyártóval alkudoznak az áráról –, akadozik, sokszor órákra lebénul a kártyarendszer és sorolhatnánk hosszasan. Az elmúlt huszonöt évben sikerült tönkreverni a nagyipart, ellehetetleníteni a mezőgazdaságot, állattenyésztést, az Európa éléskamrájának nevezett Románia külföldről hozza az élelmiszerek jelentős hányadát. Majdani szavazatok reményében szétaprózták a költségvetési pénzeket, így autópályákra nem futotta, a jelenlegi kormány már nem is ígér, legfennebb terveket. Egyetlen területen tapasztalható tudatos, folyamatos építkezés, fejlődés: az erőszakszervezeteknél és titkosszolgálatoknál. Ott nem hiányzott a pénz soha – Sepsiszentgyörgyön egész negyednyivé nőtte ki magát a csendőrlaktanya, a rendőrség, éjjel-nappal őrzik a Mihai Viteazul-szobrot és egy-egy kisebb megmozduláson annyi a feketeruhás, hogy alig látni az egybegyűlteket tőlük. Ott vannak mindenütt, figyelnek, fülelnek, őket nem érintik a megvonások, egyre korszerűbb a felszerelésük, és sokasodnak évről évre. Itt, Székelyföldön mindenképpen. E téren mindig volt tudatosság és jól kidolgozott stratégia. Egyenruhások árnyékában élünk, akik nem minket óvnak, tőlünk akarják megvédeni az országot, az államot. Nem létező veszéllyel riogatnak, és míg mi
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 20.
Szabadságunkat is korlátoznák
Ha egy választott testületnek, a helyi önkormányzatnak arra sincs hatásköre, hogy eldöntse, milyen legyen a település főtere, akkor legalább ne beszéljünk demokráciáról, ne ámítsuk magunkat és a nagyvilágot azzal, hogy jogállamban élünk. Ha a polgármesteri hivatalnak a titkosszolgálat engedélyét kell kérnie ahhoz, hogy fát, virágot ültessen, akkor inkább beszélhetünk a hírszerző szolgálatok mindenek fölöttiségéről, rendőrállamról, diktatúráról, mintsem demokráciáról vagy önkormányzatiságról.
Márpedig Sepsiszentgyörgyön ez a helyzet: a város önkormányzata nem véglegesítheti a főtér átrendezését, mert a szolgálatos gyűlölködők, a megélhetést románságukból kovácsolók sugallatára a prefektúra megtámadta az átalakítási tervet, a törvényszék pedig – minő meglepetés! – igazat is adott a kormányhivatalnak. Így aztán ott éktelenkedik egy hatalmas földkupac a Fogolyán-ház előtt. Egyik oldalt a frissen kialakított, máris belakott, élettel teli főtér, az út túloldalán a minősíthetetlen kivitelezés ellenére is rendezettnek látszó Mihai Viteazul tér, s középen a gaz, a törmelék, a sár – az agyoncentralizált, paranoid szekusállam jelképeként.
S bármennyire ronda ez így, még mindig ez a kisebbik baj: a városkép alakítható, előbb vagy utóbb, sárkánydombbal vagy anélkül, de mégiscsak rendezik azt a részt. A nagy kérdés viszont az, hogy hová alakul az amúgy is eredetinek bélyegzett, később rossz viccé vált, hovatovább abszurdba hajló román demokrácia. Mert ha folyamatában szemléljük a dolgokat, nem csupán aggasztó, de ijesztő a kép, és immár nem csak az államhatalmi szintre emelt magyarellenesség a gond, már nem csak azt kell szóvá tennünk, hogy nehezen kicsikart jogainktól újra megfosztanak, hogy a jelképeink ellen indított háborúban attól sem riadnának vissza, hogy saját szimbólumaik használatát korlátozzák. Huszonhat évvel az 1989-es változás után ott tartunk, hogy a térrendezésre titkosszolgálati engedély kell, a korrupcióellenes harc ürügyén leállították a visszaszolgáltatásokat, és nyílt visszaállamosítási folyamat vette kezdetét, bizonyítékok hiányában tartóztatnak le magyar fiatalokat, és ennek ürügyén közösségünk egészét terrorizmussal bélyegezik meg.
Huszonhat év után Romániában immár nemcsak kisebbségi jogainkat csorbítják, de szabadságunkat is korlátoznák.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 25.
Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától
A 2016–2017-es tanévben ezerrel kevesebb diák ül majd be az iskolapadokba Maros megyében, mint egy évvel korábban. A diáklétszám csökkenésének egyik eredményeképpen tanintézeteket vonnak össze Marosvásárhelyen, Radnóton, Nyárádszeredában és Nagyernyében.
Évek óta borzolja a kedélyeket a tanintézetek összevonása, egyes iskolák jogi személyiségének megszüntetése, az esetenként elrendelt költözés. Nemrég a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az ősztől érvényes iskolahálózatról szóló rendelkezést, amelybe újabb összevonásokat iktattak be. Az érintett szülők és tanárok elégedetlenek a döntéssel.
A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő elmondta: a diáklétszám csökkenése és a meglévő épületek észszerű kihasználása érdekében a 2016–17-es tanévtől összevonják a nyárádszeredai általános iskolát a gimnáziummal, a radnóti általánost a középiskolával, a nagyernyei iskolát a sáromberki szakiskolával, valamint a megyeszékhelyen a Tudor Vladimirescu iskolát (volt 20-as) a Mihai Viteazullal (volt 5-ös ) és a Romulus Gugát (18-as) a George Coşbuckal (3-as).
„Nincs elég tanuló, így fölöslegessé vált pár ügyintézői állás, gondolok itt az igazgatóra, titkárnőre, könyvelőre. A diáklétszám marad, a beiskolázási számok maradnak, a tanítók, tanárok nem kell attól féljenek, hogy elveszítik állásaikat. Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától, pedig az eddigi példák azt mutatták, hogy az összevonás nyomán a tanintézetek megerősödtek, versenyhelyzet alakult ki a diákok között, s jobb eredmények születtek” – mondta a főtanfelügyelő.
Az egyik alárendelt viszonyba kényszerített tanintézet a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola, ahol jelenleg 699 diák tanul. A háromemeletes épületben 31 osztályterem van, a földszinten óvodai csoportok működnek, az emeleteket az iskolások foglalják el. Az iskola tavaly egy nagyáruháztól csaknem százezer lejes támogatást kapott, amelyből egy korszerű, multimédiás informatikalabort szereltek fel. Az iskolához tartozik egy korszerű nagy sportterem is, amelyet a diákok mellett sportegyesületek is használnak bérleti díj ellenében.
Az iskola igazgatója, Boczog Szabolcs érdeklődésünkre elmondta, tudták, hogy előbb-utóbb szóba kerül az összevonás, de remélték, hogy minél később. A jogi személyiség elvesztése számukra azt jelenti, hogy a közeli, felszereltség szempontjából rosszabbul, de diáklétszám szempontjából jobban álló Mihai Viteazul iskolához kerülnek, és többé nem tudnak önállóan dönteni többek között a bérleti díjból, szponzorszerződésből származó bevételek felhasználásáról sem. „A tanárok állásaikért aggódnak, noha biztosítottak minket szóban, hogy egyelőre minden osztály megmarad, nem lesznek összevonások. Legalábbis egyelőre” – mondta Boczog Szabolcs. A magyar tagozaton egyelőre elegendő diák van, s az utánpótlás is biztosítottnak látszik, ám pár év múlva előreláthatóan, ha kevesebb magyar kisdiák lesz, csökkenhet a magyar osztályok száma is.
A szülők, akik a napokban szereztek tudomást az összevonásról, fel vannak háborodva, és el vannak keseredve, mert szeretnék, ha gyermekeik ott fejezzék be az iskolát, ahol elkezdték. A tanfelügyelőség még nem erőlteti az osztályok átcsoportosítását, így lehet, hogy egy évig még minden a régiben marad. Egyelőre egyeztetések zajlanak. Felmerült megoldásként, hogy az elemi osztályok mindkét iskolából kerüljenek át a Tudor Vladimirescuba, s a felső tagozatosok, akik kevesebben vannak, a másik épületben tanuljanak. A korszerű informatikaterem léte azonban indokolttá tenné, hogy a nagyobb osztályok a Tudor Vladimirescu iskola épületében maradjanak. Ez ügyben döntés még nem született.
Az igazgató elmondta: a szülők a főtanfelügyelőhöz is elmentek kihallgatásra, tolmácsolva elégedetlenségüket. „Van, hogy testvérpárok járnak ide, s nem lenne jó őket elszakítani, külön épületbe tenni. Ugyanakkor több szülői közösség saját pénzén, önszántából rendbe tette az osztálytermeket, és természetes, hogy nem szeretnék, hogy gyermeküknek költöznie kelljen. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldást”– mondta az igazgató.
Simon Virág. Székelyhon.ro2016. február 3.
Ahol lehet, ott sem kell a magyar anyanyelv (?)
Nem használják a magyart a lakosokkal való hivatali és hivatalos kapcsolattartásban Bihar megye magyar vezetésű településein sem – jelezte az EMNP, és CD-t postázott kedden.
Továbbra sem hajlandó összefogásra az RMDSZ, az idei önkormányzati választások kapcsán sem, holott a magyar választók nagy része már passzív, egy másik részük pedig inkább már román pártokra voksol – mondta kedden Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke. A politikus tagja volt annak az országos EMNP-s tárgyalóküldöttségnek, amelyik az RMDSZ országos vezetőivel egyeztetett a június 6-án esedékes önkormányzati választásokról, és ilyen minőségében összegzett kedden, Nagyváradon, sajtótájékoztatón. A megbeszélések pár napja voltak Kolozsváron, és azzal zárultak, hogy nem lesz együttműködés a két párt között. Zatykó Gyula szerint „Az RMDSZ nem fogadta el egyik lehetőséget sem, pedig hármat is javasoltunk. Azt, hogy jegyeztessünk be egy közös választási pártot, vagy legyenek koalíciós jelöltlistáink, vagy településenként léptessük vissza azon jelöltjeinket, akik esetében ez a másik előnyét szolgája. Az RMDSZ ehelyett továbbra is a megsemmisítésünkre törekszik. A nemzetpolitikájuk nem erős alapokon nyugszik, hanem a románokkal való alkalomszerű megegyezéseken, ami ingatag. És az is nagy tévedés, hogy a magyarok nagyobb része őket támogatná, hiszen a magyarok legnagyobb része már nem szavaz, és ez a szegmens egyre nagyobb. Egy koalíciós fellépés ezen segíthetett volna. És a mozgósítás mindkét részről továbbra is nagyon fontos.” Hozzátette: a legutóbbi választásokkor az EMNP felméréséből kiderült, hogy például a váradi magyarok egy része immár Ilie Bolojant és pártját támogatta. „Az RMDSZ akkor sem fog össze, ha gyengülni fog a magyar képviselet. Pedig több helyen már RMDSZ-esek is keresik velünk a megegyezést, Biharban és például Szatmár megyében is, de a vezetőik nem engedik ezt, ami esetleg még közöttük is párton belüli repedéseket fog okozni. A Bihar megyei RMDSZ vezetésében is vannak megegyezésre képtelen emberek” – fejtette ki, hozzátéve, hogy a mostani önkormányzati választás várhatóan egyfordulós lesz, és közös fellépéssel emiatt is többet lehetett volna elérni, külön pedig kockázatosabb.
Készülnek
Ilyen körülmények között az EMNP is indít minden magyarok lakta régióban és településen polgármester- és tanácsosjelölteket. Így lesz ez a Partiumban, és szűkebben Bihar megyében is – áprilisig nyilvánosságra is hozzák, hol kiket indítanak, hamarabb pedig azért nem, mert elmondásuk szerint „a kisebb településeken amint kiderül, kiket jelölünk, azokat megpróbálják ellehetetleníteni az ellenérdekeltek”. Csomortányi István, a Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke elmondta: Biharban 50 olyan település van, ahol olyan arányban élnek magyarok, hogy legalább bejuttathatnak valakit a helyi tanácsba. Ezen 50 település szinte mindegyikének esetében is lesz EMNP-s jelölt. „Helyi tárgyalások most is zajlanak az esetleges együttműködésről az RMDSZ-szel, például legutóbb Tenkén, de ott is az vált világossá, hogy az RMDSZ-esek a központi vezetésükön kívül a Bihar megyeitől is olyan utasítást kaptak, hogy ne működjenek együtt” – mondta.
3 X 2
Csomortányi István a magyar anyanyelvhasználatot illető ügyekről is szólt. Három olyan eset is van, ahol kétszer is, tehát az első elutasítást követően újra kérvényezték a váradi önkormányzatnál, hogy a magyar nyelvet is használják, és mindegyikre elutasító választ kaptak. A Sebes-Körös folyót jelző táblák esetében a vízügyi igazgatósághoz passzolta az egészet a városvezetés, az Olaszi parkból Mihály vajda parkra átkeresztelt park visszanevezésére nem hajlandó, ahogyan a váradi vásárcsarnokok és piacok esetében sem hajlandó magyar nyelven is feltüntetni azok neveit. De nem csak a román ellenkezéssel van gond, és nem csak Váradon. Csomortányi István ugyanis jelezte: további probléma, hogy Bihar megyében egyáltalán sehol nem használják a magyar nyelvet a lakosokkal való hivatali és hivatalos kapcsolattartásban, még Bihar megye azon településein sem, ahol a lakosság többsége is magyar, és a vezetőik, polgármestereik is magyarok. Pedig erre törvényileg kifejezetten van is lehetőség, pár ritka esettől eltekintve mégsem kapnak magyarul választ a hivataloktól a magyar polgárok az ügyeikre, a magyar vezetőktől sem. „A megyénkben 32 olyan település van, ahol a magyarság aránya eléri, illetve meghaladja a törvényi referenciaértéknek számító 20%-ot, ebből 24 települést kifejezetten magyarok vezetnek – mindennek ellenére egyetlenegy helyen sincs ez rendezve, sőt, még csak magyar nyelvű formanyomtatványok sem állnak rendelkezésére sehol a lakosoknak” – összegezte. Ezért az EMNP az összes hivatalos ügyintézéshez szükséges összes formanyomtatványt elkészítette magyar nyelven, kiírta ezeket CD-re, és tegnap kipostázta az összes érintett település vezetőjének. A sajtótájékoztatón meg is mutatták a postázásra váró küldeményeket. Mint Csomortányi István hozzátette, immár van tehát megoldás is, csak élni kell vele, ezt persze az összes magyar település vezetői eddig is megtehették volna, de „ehelyett a magyar önkormányzati vezetők a magyarokkal való kapcsolattartásban sem használják a magyar nyelvet hivatalosan – de közben a kampányban megint felfedezik maguknak az anyanyelvhasználat kérdését, mit témát…”
Példa
Arra, hogy a magyar településeken a magyar vezetők a magyarokkal való hivatalos kapcsolattartásban miként mellőzik a magyar nyelvet, Csomortányi István a következő példát hozta fel az EMNP keddi tájékoztatóján, a vonatkozó iratokat is bemutatva: „A borsi önkormányzattal négy éve levelezünk, hivatalos ügyekről. Mindig csakis románul válaszolnak. Sőt, immár román jogi szakértőt is alkalmaztak, hogy megmagyarázza nekünk, románul, miért nem érvényesíthetőek szerintük a magyar nyelvi jogok, és immár e román szakértő pecsétjével ellátott hivatalos leveleket kapunk, román nyelven, a közben 95%-ban magyarok lakta és magyar vezető által irányított Borsról.”
Szeghalmi Örs. erdon.ro2016. február 3.
Nincs előrelépés az anyanyelvhasználat terén
Az Erdélyi Magyar Néppárt bihari elöljárói tegnapi sajtótájékoztatójukon beszámoltak a nyelvhasználati jogok nagyváradi helyzetéről is, külön kitérve három régebb óta húzódó ügyre.
A Sebes-Körös nevének magyar feltüntetése a nagyváradi hídfőknél évek óta téma a nagyváradi közbeszédben. Csomortányi István megyei elnök elmondta: tavaly két kérvényt is írtak az önkormányzatnak címezve, melyben kérték a folyó magyar nevének feltüntetését, ám utolsó válaszában a városvezetés a Körösök Vízügyi Igazgatóság feladatköreként nevezte meg a szóban forgó ügyet, ezáltal is elhárítva felelősségüket.
Ugyancsak mai napig aktuális téma az Olaszi temető helyén létesített park átnevezése (valójában visszanevezése) Mihály vajda parkról Olaszi kertté, mely jogos igényt azonban szintén elutasította a városvezetés.
A nagyváradi vásárcsarnokok neveinek és feliratainak kihelyezésekor szintén nem voltak tekintettel a magyarság számarányára, s e problémára is felhívták a figyelmet a Néppárt városi és megyei vezetői. Botrányos körülmények között és minőségben építették meg 8 millió euróból a Rogériusz negyedbeli piac helyén a vásárcsarnokot, amit a múlt év végén át is adtak, de a mai napig nincsen készen, és „természetesen elfelejtették” magyar feliratokkal, eligazító táblákkal ellátni. A megyeszékhely önkormányzata látványos magyarellenes gesztusokat ugyan nem tesz, de a többségi román nacionalisták kedvébe azzal jár, hogy szisztematikusan ignorálja és homályban tartja a város gazdag magyar múltját és maradék jelenét. S e hozzáállást a helyi hatalmi struktúrában pozíciókat szerzett RMDSZ nem képes vagy nem hajlandó ellensúlyozni.
A Néppárt megyei elnöke ugyanakkor arra is rávilágított, hogy Bihar megye más, magyarok által vezetett önkormányzatai sem állnak jobban a nyelvhasználat és a nyelvi jogok érvényesítése terén: sehol nem találhatók magyar formanyomtatványok, így azokat egy-egy CD-n – postai úton – eljuttatják a települések vezetőinek. Sajnálatosnak nevezte, hogy egyesek ismét kampánytémaként használják az anyanyelvhasználat ügyét – nyilván a folyvást alaptalanul dicsekvő RMDSZ-esekre célzott –, és külön súlyosnak nevezte, hogy a magyar kormányt is félretájékoztatják, mikor érdekérvényesítési küzdelmükről beszélnek, közben pedig a magyar önkormányzati vezetők sem tartják és tartatják be még azt sem, amit a törvény előír vagy megenged. itthon.ma//erdelyorszag2016. február 10.
Vlad Ţepeş a nyerő
Karóbahúzó Vlad (Vlad Țepeș) lenne annak a fiktív elnökválasztásnak a győztese Romániában, amelyen román történelmi személyiségekre lehetne szavazni, derül ki az Infopolitic kutatóközpont kedden közzétett felméréséből.
Az intézet rámutat: a felmérés célja, hogy árnyalja a romániai szavazók által elképzelt ideális államfő képét.
A szavazók 35 százaléka voksolna Vlad Țepeșre, 21 százalék Alexandru Ioan Cuzára, 18 százalék István vajdára (Ștefan cel Mare), 9 százalék pedig Mihály vajdára (Mihai Viteazu). A toplistán szerepel még Constantin Brâncoveanu és Decebal is, egyenként 6 százalékos támogatottsággal.
Vlad minden korcsoportban, mindkét nem esetében nyert. A férfiak azonban nagyobb százalékban (42) bizonyultak a karóbahúzó támogatóinak. Az RMDSZ szavazóinak 27 százaléka is a karóbahúzót választaná elnöknek, csaknem ugyanannyian, mint István vajdát, akit 26 százalékuk támogat. A baloldali szavazók 40, a jobboldaliak 33 százaléka adná voksát Havasalföld uralkodójára. Nyugati Jelen (Arad)2016. február 11.
Marad a szégyenszobor
Úgy tűnik, sikeresen lobbizott a temesvári magyar közösség a Szégyenszobor ügyében: a város idei költségvetésében a Bălcescu térre – ahová a polgármester áttelepítette volna az emlékművet a Hősök temetőjéből – egy szökőkút építésének terve szerepel. A történet előzménye, hogy két évvel ezelőtt felújították a temesvári Bălcescu teret, és felmerült az osztrák Hűség emlékműve – amelyet a magyarok csak Szégyenszoborként emlegetnek – felállításának lehetősége a téren kialakított zöldövezet közepén.
A javaslatot akkor megszavazta a városi tanács, de a magyar közösség képviselői hevesen tiltakoztak az emlékmű közterületen való felállítása ellen. A Hűség emlékművét Ferenc József adományozta Temesvárnak a város védői által az 1849-es ostrom során tanúsított hősiesség jutalmául. Az emlékmű az osztrák abszolutista erők győzelmét jelképezte a magyar szabadságharcosok felett, a várost ostromló magyarokat az alkotók szörnyalakokként ábrázolták. A szörnyalakokat 1885-ben, Török János polgármester mandátuma idején eltávolították, a vitatott emlékművet végül az 1930-as években a Hősök temetőjébe költöztették. (Főtér)
DRAKULA HÓDÍT. Karóbahúzó Vlad (Vlad Ţepeş) lenne annak a fiktív elnökválasztásnak a győztese, amelyen román történelmi személyiségekre lehetne szavazni – derül ki az Infopolitic kutatóközpont felméréséből. Az intézet rámutat: a felmérés célja, hogy árnyalja a romániai szavazók által elképzelt ideális államfő képét. A szavazók 35 százaléka voksolna Vlad Ţepeşre, 21 százalék Alexandru Ioan Cuzára, 18 százalék Ştefan Cel Maréra, 9 százalék pedig Mihály vajdára. A toplistán szerepel még Constantin Brâncoveanu és Decebal is, egyenként 6 százalékos támogatottsággal, őket követi Tudor Vladimirescu két százalékkal. Az RMDSZ szavazóinak 27 százaléka is Ţepeşt választaná elnöknek, csaknem ugyanannyian, mint Ştefan cel Marét, akit 26 százalékuk támogat. A baloldali szavazók 40, a jobboldaliak 33 százaléka adná voksát Havasalföld uralkodójára. (Mediafax) TURKÁLNI ÉRDEMES. Háromtucatnyi gyémántot talált egy turkálóban vásárolt nadrágban egy szamosújvári nő. A nadrág kimosása előtt a zsebekben találta meg a két kis nejlontasakot, bennük 16, illetve 20 drágakővel. A nő ékszerészhez vitte a csillogó köveket, a szakember pedig megerősítette, valóban gyémántokat talált. A hölgy azt tervezi, hogy eladja az ékköveket, az árából pedig külföldre megy nyaralni a családjával. (Főtér) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. február 26.
Puskaporos hangulat a tanácsülésen
A helyhatósági választások közeledte jól érződött a marosvásárhelyi tanács februári ülésének hangulatán. Az adok-kapok vita tárgyát Bethlen Gábor szobra és ennek áraként a román nacionalizmust meghonosító Erdélyi Iskola "korifeusai" műemlékének felállítása váltotta ki, de hasonló éles szóváltás volt a városmenedzseri funkció létrehozása körül is.
Napirend előtti felszólalásában Peti András alpolgármester igen finomkodva jelezte, hogy azért alaposabban kellene mérlegelni a szoborállítást Marosvásárhelyen. Mert, az mind szép és jó, hogy tele van a város szoborral, mi több, azzal büszkélkedhet Marosvásárhely, hogy Erdélyben itt van a legtöbb ilyen műemlék. De lassan már nincs ahova újakat kihelyezni. Ezért javasolta a polgármesteri hivatalnak, hogy készítsenek egy felmérést a köztéri alkotásokról, s arra is kérte a főépítészt, szakmai szemmel jelöljék ki, hova lehetne még szobrot állítani Vásárhelyen. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a "szoborállítgatás hevében" megfeledkezünk az olyan emlékművekről, mint amit az 1989-es forradalom – román és magyar – áldozatainak állítottak, ideiglenesen, s amely enyhén szólva elhanyagolt állapotba került. (Sz.m.: van még ilyen emlékmű a városban.)
A marosvásárhelyi tanács ülésén jól bevett szokás szerint a várhatóan vitát kiváltó határozattervezeteket hátrább fűzik a dossziéba, hogy a szavazásban elfáradt tanácsosok "rutinból" fogadják majd el a javaslatot. Így történt most, az Erdélyi Iskola megalapítóinak szobra esetén is.
Nem véletlenül vetette fel a szobrok helyének kérdését Peti András, hiszen az indoklásból kiderül, hogy ezt "a vár környékére" tervezik. (Sz.m.: itt már van öt: II. Rákóczi Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Petru Maior, Mihai Viteazul, Vályi Gyula, Borsos Tamás). Mindezek mellett az Erdélyi Iskola három személyiségét megörökítő alkotás és szimbolikus kapu is erre a helyszínre kerülne, de a pályáztatók elképzelése szerint Bethlen Gábornak is valahol itt kell majd helyet szorítani.
A határozattervezet megszavazása előtt Karácsony Erdei Etelnek volt egy sikertelen próbálkozása arra, hogy halassza el a napirendre tűzött kérdést. Azzal érvelt, hogy támogatja Peti András javaslatát, és várjuk meg a felmérés eredményét, ugyanakkor hozzátette, mivel "ekkora horderejű" javaslatról van szó, kikérné a lakosság véleményét is. Szavai elvesztődtek a gyűlésterem zsivajában.
Végül a tanács elfogadta az Erdélyi Iskola képviselői szobrának felállításáról szóló határozattervezetet. A tanácsülés napirendjén nem szerepelt a Bethlen Gábor szobrára vonatkozó határozattervezet...
A második kényes kérdés a "citymenedzseri közigazgatási funkció" jóváhagyása volt. A helyi tanácsi határozattervezet indoklásában többek között az áll: az utólag módosított és kiegészített 215/2001-es helyi közigazgatási törvény 112. cikkelye lehetővé teszi, hogy a helyhatóság létesítsen egy városgazda beosztást valamely megüresedett szerződéses állás helyett. A határozattervezet többek között egy álláshirdetésnek megfelelő alapossággal tartalmazza azokat az általános és sajátos elvárásokat, amelyeknek a beosztásra jelentkező meg kell feleljen, a személy kiválasztására vonatkozó eljárást, a pályázati dosszié tartalmát, az elbírálási kritériumokat, az írásbeli vizsga, valamint az állásinterjú részletes feltételeit, az állás odaítélésének módját, mi több, a szerződés formanyomtatványát is mellékelték. Mintha a tanács kész tények elé lett volna állítva.
A határozattervezet elfogadása előtt Bakos Levente kifejtette, ez a javaslat a közelgő helyhatósági választások miatt nem időszerű, elhamarkodott. Jó a szándék, csak szerinte meg kell várni, ki lesz a polgármester az idei helyhatósági választásokat követően, majd ennek megfelelően az új elöljáró hirdesse meg az állást. Nem maradt el Dorin Florea replikája sem, aki azzal vádolta az RMDSZ-frakciót, hogy több mint hét évvel ezelőtt a polgármesteri hivatal napirendre tűzte a városmenedzseri állás létesítésére vonatkozó határozattervezetet, és az RMDSZ-tanácsosok voltak, akik folyton elhalasztották a kérdést. Aztán dr. Benedek István pontosított: nem hét, hanem tíz évvel ezelőtt merült fel egy ilyen állás létesítése, akkor "sok minden elintéződött volna a városban", egyetlen jó dolog, ami történt, az a sportélet fellendítése – fordult elismerően a több mandátumot megért tanácsos a polgármester felé.
Aztán a szavazáskor is érdekes epizód történt. Peti András habozott megnyomni a gombot. Erre az ülésvezető Claudiu Maior alpolgármester felszólította, hogy gondolkodjon "a végrehajtó hivatal tagjaként". Az RMDSZ alpolgármestere ránézett mellette ülő frakcióbeli kollégáira, majd szavazott. Az eredmény: 15-en elfogadták, hárman ellenezték és négyen tartózkodtak, így a helyi tanács elfogadta a citymenedzseri funkció létrehozására vonatkozó határozattervezetet.
A tanácsülés végén a folyosón az a szóbeszéd járta, hogy Peti András megszavazta az új állását.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)2016. március 4.
Megőszült harmaton – pusztinai útiképek az Apáczai Galériában
Tavaly ősszel kerekedett fel a Homoród Fotóklub egy csoportja (Andorkó Attila, Bálint Zsigmond, dr. Dáné Hedvig, Forrai Tibor, Hátszegi Csaba, dr. Sata Attila és Tóth András), hogy bejárva Pusztinát és környékét, elénk tárja a moldvai magyarság ezen életterének őszbe fordult, általuk fontosnak vélt, arculatbeli vonását. Az így született fotókból az Apáczai Galériában nyílt kiállítás, amely megtekinthető március 22-ig, munkanapokon 14–20, szombaton 9–20 óra között.
Vörös Alpár igazgató a továbbiakban méltatta a tárlat létrejöttének fontosságát kiemelve, hogy a Testvéreink, a csángómagyarok című, egész tanévre szóló témakörbe illeszkedő jelen esemény is hozzájárul az Apáczai-líceum diáksága és mindannyiunk önazonosság-tudatának továbbépítéséhez.
A megnyitóra a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumból érkezett diákokat és tanáraikat, valamint az őket vendégül látó apáczaisokat, illetve a jelen lévő érdeklődő közönséget Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Skelet György konzul köszöntötte.
Székely Géza képzőművész-tanár. Szabadság (Kolozsvár)2016. március 9.
Szatmári néptáncegyüttest alapítanak
Vágyam Szatmár - ezt a nevet fogja viselni a megyénk néphagyományait népszerűsítő táncegyüttes.
Március 17-én, csütörtökön, 17 órától, a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ, Mihai Viteazul utca 32. szám alatti székhelyén előválogatást tartanak a Doruri sătmărene (Vágyam Szatmár), most alakuló néptáncegyüttes táncosainak, szólistáinak és zenekarának kiválasztására.
Olyan 15-30 év közötti fiatalok jelentkezését várják, akik táncosként, zenészként vagy énekesként szeretnének szerepelni az együttesben. A frissen alakuló csapat a megyénkben gyűjtött avasi és bükkaljai román, illetve szatmári magyar és sváb táncokat népszerűsítené. szatmar.ro2016. március 12.
Dámák diadala a Fársángban
Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben kelt "furcsa vitézi versezete", azaz a Dorottya ihlette László Csaba koreográfust, hogy a témát hazahozza Székelykeresztúrra, s olyan köntösbe öltöztesse, amely hozzánk illendő. Nem tett egyebet, csak ötvözte Csokonai Vitéz nyelvezetét és humorát az udvarhelyszéki farsangi szokásokkal, az itteni népi tánccal és muzsikával.
Korábban, a Nagyvárad Táncegyüttesnél volt már emlékezetes találkozása Csokonai művével, de ez alkalommal igyekezett a koreográfus mindent egybegyűjteni, ami egy ilyen "poema chorea-heroico-comicum" színreviteléhez kell. Úgyhogy behívta az előadásba a helyi Kispipacsok és Forgórózsák ifjúsági tánccsoportok javát, igénybe vette a Székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar közreműködését és "felfogadta" a sepsiszentgyörgyi Heveder együttest, majd a jól átgondolt mozgásterv mellett (László Zsolt társ-koreográfus segítségével), Kincses Olga jelmez és színpadtervével, a László Anna által kiválasztott táncok, népviseleti ruhaelemek és népdalok segítségével "honosította" és színpadra állította ezt a munkát. Mindennek tetejébe még Márdirosz Ágnest, a Csíki Játékszín művésznőjét is megszólította Dorottya szerepével.
Udvarhelyszéken ma is élő farsangi, lakodalmi szokások, szerepjátékok bukkannak fel a nagyjából hetvenperces produkcióban, de ugyanakkor a kétszáz évvel ezelőtt, dunántúli folklórelemek is jelen vannak, hiszen Csokonai a Dorottya megírásához Somogy megyében látott alkalmas mintákat. A népdalok, a táncrend elemei azonban több székelyföldi és erdélyi kistáj sajátosságait hordozván, kilépnek a Nagyküküllő Keresztúr-fiúszék, a Nyikó-mente miliőjéból és egy általánosabb, már-már összmagyar jelleget képviselve - amelyek nem mentesek a román és a mezőségi "beütésektől" sem -, úgymond "univerzálissá" nagyítják és másutt is értelmezhetővé, érvényessé teszik a Székely Dorottyát.
Nagy kár, hogy kevés lehetőség van a további előadásokra, hiszen a Nagyváradon dolgozó, de életvitelszerűen Rugonfalván és Székelykeresztúron élő László Csaba csíkszerdai és sepsiszentgyörgyi közreműködőket választott, akik egyéb elfoglaltságaik mellett csak igen nehezen, ritkán tudnak időt szakítani e produkcióhoz. Pedig megérdemelné a nagyobb publicitást, a hosszabb életet, még akkor is, ha idén nagyon rövidre sikeredett a farsang. A darabnak egy rövidített változatát Alsósófalván láthatták a szerencsések, majd teljes egészében egyszer Székelykeresztúron, s most ez a péntek délutáni előadás csak egy szerencsés ráadás volt, amelyet sikerült tető alá hozniuk a szervezőknek.
A székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes előadásai nem műkedvelő előadások. Nem intézményes keretek közt születnek ugyan, nincsen állandó és főállású társulat hozzá, de azért professzionálisan mindig kiemelkednek. Az az érzés támad az emberben, hogy milyen jó lenne, ha létezne egy gyűjtő-együttes Székelyföldön vagy Erdélyben, amely segítené az ilyen produkciók létrejöttét és közreműködne abban, hogy minél hosszabb ideig - egy évadon át -, minél szélesebb körben játszhassák el a hasonló darabokat. Talán egyszer. A Székely Dorottyáról videófelvétel készült. Hátha valamelyik televízió majd műsorára tűzi. Ha nem, akkor ki-ki hazaviheti a dvd-t, s családi körben nézheti. Ez is több a semminél.
Simó Márton. eloszekelyfold.com2016. március 13.
A menekültek és a magyar szeparatizmus ellen tüntetett az Új Jobboldal Kolozsváron
A szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal Párt (PND) mintegy száz szimpatizánsa vett részt szombat este Kolozsváron az Avram Iancu emlékmeneten. A menekültek befogadása és a magyar szeparatizmus ellen tüntettek.
A fáklyás menet a Széchenyi (Mihai Viteazul) térről indult hét órakor, érintette a főteret, a szónoklatokat a Bocskai (Avram Iancu) téren tartották, a móc vezér szobránál. A párt elnöke, Tudor Ionescu elmondta, Európára súlyost veszélyt jelent az „iszlamista invázió”.
„A menekültek cselekedeteikkel bebizonyították, hogy nőkkel kegyetlenkedő terroristák. Európa erőszakkal Romániába akarja küldeni őket, de mi ezt nem akarjuk” – mondta a pártelnök, aki a miniszterelnök lemondását követelte, amiért a migránsok egy csoportját máris befogadta Románia a kötelező kvóták alapján.
Tudor Ionescu kitért a Székely Szabadság Napján szervezett marosvásárhelyi felvonulásra is. Úgy vélekedett: a rendezvény a magyar szeparatizmus megnyilvánulása volt, ami szerinte szintén veszélyt jelent Európára. „De semmi bajunk a magyar kisebbséggel” – jelentette ki.
Az Avram Iancu emlékmenetet nyolcadik alkalommal szervezte meg Kolozsváron az Új Jobboldal. maszol.ro