udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
761
találat
lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-390 | 391-420 ... 751-761
Névmutató:
Balogh Levente
2013. január 4.
Nyilvános az RMDSZ – USL-paktum
Közzétette csütörtökön Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke azt a megállapodást, amelyet még a tavaly decemberi választások előtt írt alá az RMDSZ a Szociálliberális Unió (USL) vezetőivel a Crin Antonescu PNL-elnök és Dan Voiculescu, a PC alapítójának ellenállása miatt végül meghiúsult közös kormányzásról.
Kelemen rövid videóüzenetben közölte: ma is vállalja a megállapodás minden szavát, minden mondatát. „Meggyőződésem, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülőföldön való boldogulásához, közösségi jogainknak a kivívásához, jövőépítéséhez és biztonságához minél több politikai eszközt kell használnunk. Ezt fogjuk tenni 2013-ban is, a párbeszéd, az együttműködés keresésével” – mondta Kelemen Hunor.
Az október elsején aláírt dokumentum többek között rögzíti, hogy „amennyiben az USL megszerzi a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este bejelenti az RMDSZ meghívását a parlamenti többség és a kormány megalakításához. Amennyiben az USL nem szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este az RMDSZ bejelenti az USL-RMDSZ koalíciós kormány támogatását.”
Az RMDSZ számára parlamenti mandátumai arányában biztosították volna a részvételt a kormányban és a kormányzati struktúrákban. Közösen támogatták volna az alkotmánymódosítást, valamint az ország közigazgatási átszervezését, figyelembe véve a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét. Emellett a dokumentum ígéretet tesz a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak rendezését szavatoló megfelelő törvénykezésre, a magyar nemzetiségű állampolgárok arányos képviseletének biztosítására a különböző állami intézményekben, megyei és helyi szintű dekoncentrált struktúrákban. Kitér a magyar oktatás kérdésének megoldására, külön karok létrehozásával a MOGYÉ-n. A felek azt is vállalták, hogy egyeztetnek minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi identitására és oktatási kérdéseire vonatkozik.
Az RMDSZ és az USL közötti megállapodás letöltető az RMDSZ honlapjáról, ugyanott egy magyar nyelvű fordítás is elérhető.
Kelemen: nem volt titkos a dokumentum
Kelemen Hunor egyébként egy, a hvg.hu-n megjelent interjúban azt mondta: soha nem beszéltek arról, hogy titkos dokumentumról lenne szó. A megállapodásból két példány készült, egy az kolozsvári irodájába volt bezárva, a másik Victor Ponta szocialista vezér, jelenleg kormányfő tulajdonában van.
„A választásokat követően Bukarestben tartózkodtam, így technikai oka volt annak, hogy nem tettük azonnal közzé. Aztán jöttek az ünnepek, amikor nem lett volna szerencsés közzétenni. Január 3-án, 4-én, amikor beindul a közélet, mindenki számára elérhető lesz” – mondta Kelemen. Elmondta: a dokumentum elvi megállapodás a politikai együttműködésre, amit október elsején írtak alá.
„Nem választási koalícióról szól, hanem az ezt követő együttműködésről. Ebben az RMDSZ egyetlen dolgot vállal, hogy amennyiben ők nem szereznek 50 százalékot – amit aztán megszereztek – akkor koalíciót kötünk és együtt fogunk kormányozni. Ez a lehetőség azért volt valószínűsíthető, mert ha nem velünk, akkor a Diaconescu-féle szélsőségesen populista párttal kellett volna kormányra lépniük, ami nem lett volna vállalható. A megállapodásban az is szerepel, hogy ha 50 százalék feletti eredményt érnek el, akkor is meghívnak bennünket kormányozni. Ezen kívül vannak olyan kitételek, hogy csak közös megállapodással módosítunk alkotmányt, csak közös megállapodással szervezünk át gazdasági régiókat úgy, hogy figyelembe vesszük a gazdasági, történelmi és kulturális hagyományokat. Ugyanez vonatkozik a tanügyi törvényre, de szó van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Kar magyar oktatási vonalának létrehozásáról is” – ecsetelte Kelemen.
A politikus egyben a román politika rákos daganatának nevezte, a konzervatív párt alapítóját, Dan Voiculescut, aki megakadályozta az RMDSZ kormányra lépését, azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a szövetség ismerje el az alkotmány első cikkelyét, amely nemzetállamként határozza meg Romániát.
„Találtak egy fogást rajtunk”
Az RMDSZ-elnök szerint amikor politikai egyezségekről, megállapodások esélylatolgatásáról van szó, a romániai magyar társadalom mindig élénken reagál. „Ha azokban, akik az RMDSZ-re szavaztak, a „titokzatos” dokumentum miatt kételyek fogalmazódtak meg, akkor ezeket úgy kell eloszlatni, hogy nyilvánosságra hozzuk ezt a megállapodást. Persze a téma kapóra jött politikai ellenfeleinknek, Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibor EMNP-elnöknek. Találtak egy fogást rajtunk, amit egy darabig, gondolom megpróbálnak kiaknázni. Talán cinikusnak tűnik, de attól tartok, hogy, amennyiben az RMDSZ egy különös vírus által testületileg kipusztulna, az sem hozna megnyugvást Tőkés Lászlónak, mert még mindig ott a feltámadás elméleti lehetősége” – vélekedett Kelemen.
Egyszerűbb működés kell
Az RMDSZ elnöke szerint számolni kell azzal, hogy az RMDSZ-nek nagyon hamar meg kell hoznia néhány döntést, hogy fel tudjunk készülni a következő választásokra. Ezt azzal indokolta, hogy megváltozott a politizálás társadalmi kontextusa. „Magyarországi segédlettel, magyarországi támogatásból megjelentek a versenypártok. Ők nem belső választásokkal, nagy vitákat követően, több szintű egyeztetések után hozzák meg a döntéseket, hanem néhány ember dönt, leülnek és néhány óra alatt megvannak a döntések. Mi konzultálunk, összehívunk, körbejárunk ilyen vagy olyan testületeket. Ezért nyitottabbá kell válnunk, mindazok számára, akik a politikában, közéletben szerepet akarnak vállalni, másrészt rugalmasabbá, egyszerűbbé kell tennünk a működésünket, hogy ha valami nem működik, azon gyorsan és érdemben tudjunk változtatni” –mondta.
„Akik pártalapításokat támogatnak, a megosztottságot erősítik, ami kollektív kudarccal végződhet. Ugyanakkor van egy szükségszerűség is abban, hogy a mindenkori magyar kormánnyal legyen párbeszéd és együttműködés. Párbeszédről könnyebb ebben a pillanatban beszélni, mint együttműködésről. A mi esetünkben, ebben a pillanatban az együttműködés lehetőségei nagyon korlátozottak. Pedig lenne rá igény” – fogalmazott Kelemen. Az RMDSZ elnöke nem hiszi, hogy az RMDSZ-nek úgy kellene meghatároznia a politikai stratégiáját, hogy magyarországi politikai pártokra gyűjtsön szavazatokat. Azok az erdélyi emberek, akik kettős állampolgárságot kaptak, elég felnőttek ahhoz, hogy eldöntsék, akarnak-e szavazni, és ha igen, kire – vélekedett Kelemen Hunor.
Kövér Lászlóra, az Országgyűlés elnökére utalva megjegyezte: „folyamatosan el vagyunk számoltatva, ami egy magyarországi politikus részéről meglehetősen lényegvak hozzáállás. Mi sem kérjük számon azt, hogy hova lett Magyarország egykori tekintélye és nem kérünk számon számos olyan dolgot, amit szívünk szerint számon kérnénk. Nem tesszük, mert nem ez kellene, hogy meghatározza a viszonyunkat.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. január 11.
Aláírta Ponta Frunda tanácsosi kinevezését
Aláírta Victor Ponta miniszterelnök azt a dokumentumot, amely szentesíti Frunda György, az RMDSZ vezető politikusa kinevezését a kormányfő kisebbségügyi és külpolitikai tanácsadójává. Frunda díjmentesen végzi majd tanácsadói feladatait.
Mint arról beszámoltunk, Ponta múlt pénteken jelentette be, hogy jogi, külpolitikai és kisebbségügyi tanácsadójává nevezi ki Frundát, aki 1990 és 2012 között folyamatosan tagja volt a bukaresti parlamentnek, a december 9-i választások nyomán azonban elvesztette szenátori mandátumát.
Frunda egyébként egy szerda esti televíziós műsorban úgy vélekedett: a román alkotmány első cikkelye, amely nemzetállamként határozza meg Romániát, érzelmi alapú meghatározás, amely nem jár politikai következményekkel.
A politikus a Digi 24 hírcsatornának nyilatkozva emlékeztetett: az alkotmány csupán néhány sorral lejjebb már megemlékezik a nemzeti kisebbségekről. „Egyszerűen érzelmi alapú meghatározásról van szó. Mi azonban egyenlők akarunk lenni a többségiekkel. Egyébként Románia költségvetését már nem Bukarestben rögzítik, hanem Brüsszelben” – ecsetelte Frunda. Úgy vélte, az egységes és oszthatatlan nemzetállamra vonatkozó cikkelyt akkor törlik az alkotmányból, amikor lesz olyan román párt, amely hajlandó ezt felvállalni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. január 14.
Kóros szélsőségek
Hogyan lehet hatékonyabban küzdeni a rasszizmus ellen: utcai tüntetéssel vagy a hatóságok határozott fellépésével? Lehetnek olyan esetek, amikor egy, a közélet és a politikum, illetve a civil társadalom egészét lefedő megmozdulás indokolt, jelzendő az áldozatokkal való szolidaritást, de azért inkább az az üdvözlendő, ha az erre hivatott hatóságok teszik a dolgukat.
Bár szó sincs arról, hogy Romániában minden a legnagyobb rendben volna a diszkriminációellenes küzdelem terén, a hétvégi események nyomán mégis megállapítható, hogy itt jártak el józanul, az eset súlyának megfelelően a romaellenes megnyilvánulások kapcsán.
Míg ugyanis Bukarestben a diszkriminációellenes tanács indított vizsgálatot a cigány nők sterilizálásért pénzjutalmat ígérő szélsőséges szervezet ellen, Budapesten ismét csak a régi pótcselekvést alkalmazták a balliberális ellenzék pártjai, és utcára vonulva tüntetettek egy kormánypárti publicista szerintük cigányellenes írása ellen.
Márpedig a lóláb nagyon kilóg: szó sincs itt a romák iránti szolidaritásról – egyszerűen a kormányon akarnak ütni egyet azzal, hogy a külföld számára azt sugallják: Magyarországon a kormánypárt eltűri, hogy egyik prominens tagja cigányozzon.
Nem mintha a kifogásolt cikk szerzője, Bayer Zsolt teljesen ártatlan lenne. Az ugyan túlzás, hogy az írás a cigányság egésze ellen keltene hangulatot, ugyanakkor egy vezető publicista részéről minimum felelőtlenség és bornírtság állatnak nevezni bárkit is – még akkor is, ha késelt. És erre az sem mentség, ha célja az volt, hogy rámutasson: a kóros politikai korrektség és a szélsőjobbos megközelítés egyaránt hamis alternatíva.
Pótcselekvések és a téma napi politikai sárdobálássá degradálása helyett a mindenkori hatóságok józan és határozott fellépésére van szükség, Magyarországon és Romániában egyaránt. Egyrészt nem lehet megspórolni a romaintegrációs politika kidolgozását, másrészt pedig a lehető legszigorúbban fel kell lépni a bűnelkövetők és a társadalmi béke veszélyeztetői ellen – függetlenül attól, hogy kocsmai késelőkről vagy a frusztrációit cigányellenes usztítással kompenzálni próbáló, egyenruhában masírozó vagy politikusként cigányozó újnyilas vagy újlégionárius csőcselékről van szó.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. január 16.
Románokkal riogatnak Nagy-Britanniában
A román és a bolgár bevándorlókkal szembeni félelmet kívánja választási kampányának középpontjába állítani az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) Nagy-Britanniában – derül ki a The Independent című brit lapból.
A lap emlékeztet: David Cameron konzervatív párti miniszterelnök nem vállalkozott arra, hogy megbecsülje, hány román és bolgár munkavállaló érkezhet a szigetországba azt követően, hogy 2014 januárjában Londonnak fel kell oldania a két ország polgáraival szembeni munkaerő-piaci korlátozásokat.
Az UKIP azonban nem ilyen visszafogott: a növekvő népszerűségű párt szerint 350-400 ezer román és bolgár érkezhet Nagy-Britanniába, ami szerinte a bűnözési statisztikákat is növelni fogja majd. A párt jelezte: ez a témakör központi eleme lesz a májusi önkormányzati, illetve a jövő évi európai parlamenti választások előtti kampánynak.
A The Independent szerint ez tovább növeli a konzervatív párti politikusok azzal kapcsolatos félelmeit, hogy az UKIP újabb választópolgárokat csábít el tőlük, ezért egyes értesülések szerint több képviselő is arra készül, hogy felszólítsa a kormányt: vezessen be újabb korlátozásokat a románokkal és a bolgárokkal szemben.
A lap szerint az UKIP össze kívánja kötni fő témáját, az EU-ból való kilépést a bevándorlás kérdésével, ami egy felmérés szerint a választópolgárok 80 százalékát aggasztja. „A Nagy-Britannia és Románia, illetve Bulgária közötti akadálymentes közlekedés az iskolákra, a lakásokra, az utakra, a szolgáltatásokra, az egészségügyre és a bűnözésre is hatással lesz” – ecsetelte az UKIP egyik szóvivője.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. január 18.
Mire hajt az MSZP?
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke bocsánatot kért, amiért a párt a kettős állampolgárság ellen kampányolt a 2004. december 5-i népszavazás előtt. Akár azt is mondhatnánk, hogy végül is jobb későn, mint soha, ahogy a kommunista MSZMP utódja a (vad)kapitalizmus egyik leghűbb hívévé vált, úgy a nemzeti kérdésekben eddig érzéketlen párt arra is rájöhetett, hogy egységes, 13–14 milliós magyar nemzetben gondolkodni nem feltétlenül egyenértékű a revizionista fasizmussal.
Egy baj van ezzel a bocsánatkéréssel: kései, és nem is igazán tűnik hitelesnek. Nem most kellett volna megkövetnie Mesterházynak a határon túli magyarokat a „23 millió románozásért”, amikor már mi is szavazhatunk a magyarországi választásokon, hanem legkésőbb akkor, amikor a párt élére került.
Nem tette meg, így egyértelmű, hogy a bocsánatkérősdivel immár a jövő évi magyarországi választásokra spekulálnak. A hirtelen jött nemzeti felbuzdulás oka az lehet, hogy az MSZP-nek a saját oldalán is kihívói vannak, így jól jöhetnek a korábban tehertételnek tekintett határon túliak voksai is. Ami ennél is érdekesebb Mesterházy erdélyi látogatásában, az, hogy az MSZP az RMDSZ-szel írt alá partneri megállapodást. A kérdés most az, hogy az RMDSZ csak ráijeszteni akar-e a Fideszre, hogy az lássa, van alternatívája, ha már inkább az RMDSZ itteni ellenzékét tekinti partnernek.
Emellett úgy gondolkodik: nem árt jóban lenni az MSZP-vel, hiszen jövő tavasszal akár még kormányra is kerülhet. (Meg persze az anyagi támogatás sem jön rosszul, most, hogy nincs benne a bukaresti kormányban, és Budapestről sem az RMDSZ feneketlen zsákjába ömlik a támogatás – olybá tűnik, mintha az MSZP éppen kilóra venné meg a szövetséget.)
A másik lehetőség az, hogy a partnerséget hosszú távúra tervezi, hogy így álljon bosszút a Fideszen, és ha nem is buzdítja szavazótáborát az MSZP-re történő voksolásra– ennyire azért talán nem rugaszkodtak el a valóságtól a szövetség vezetői – de arra igen, hogy inkább ne vegyen részt a magyar választásokon, ami szintén nem jó az itt népszerű magyar kormánypártnak. Azért kíváncsiak vagyunk, mit szólnak a köpönyegét megfordító baloldallal való összebútorozáshoz az RMDSZ még meglevő szavazói.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. február 1.
Intolerancia
Az utóbbi hetekben – az MSZP kolozsvári elnökségi ülése, az ellene tartott demonstráció és szocialista pártelnök 2004. december 5. miatti bocsánatkérésének hitelességét megkérdőjelező vélemények megfogalmazása óta – a budapesti baloldali sajtóban egymást érik a sommás ítéleteket megfogalmazó tudósítások, interjúk és publicisztikák, amelyek nem győznek háborogni amiatt, hogy Erdélyben nem mindenki fogadta testvéri szeretettel, a megbocsátás örömkönynyeit morzsolgatva és/vagy tárt karokkal az RMDSZ egykori elnöke által a kincses városba hívott szocialistákat. (Sőt kijelenthető, hogy a többség így volt ezzel.)
Az MSZP-hez közel álló két budapesti napilap, illetve a riportereinek megszólaló interjúalanyok szinte már az RMDSZ elnökségéhez címzett feljelentésként ható stílusban méltatlankodnak azon, hogy a szövetségen belül olyan szervezetek is vannak – konkrétan a háromszéki –, amelyek nem nézik jó szemmel a szocialistákkal való kvaterkázást, sőt vezetőik nyíltan kijelentik, hogy ők a Fidesz politikáját érzik közelebb magukhoz.
Legutóbb a Népszabadság „Burjánzik az intolerancia” címmel közölt interjút egy, az MSZP látogatását pozitívan értékelő kolozsvári egyetemi tanárral. (Amivel semmi bajunk, mindenkinek jogában áll azon pártot szívesen fogadni, amelyiket akarja, és azzal szemben ellenszenvet táplálni, amelyikkel neki tetszik.) Az interjúalany többek között úgy fogalmaz: a székelyföldi társadalom mentálisan is egyre zárkózottabb. Emiatt burjánzik az intolerancia.
Másik megállapítása, hogy nem az a gond, hogy ne lenne kellő számú szocdem vagy liberális érzelmű erdélyi magyar, csak nem az MSZP-hez vagy valamely liberális kezdeményezéshez kötődnek. Nos szögezzük le: valóban ostoba az, aki szerint az erdélyi és partiumi magyar társadalom monolitikus, és birkamód egységesen rohan majd a Fideszre szavazni, amiért az könnyített állampolgárságot adott. Mint minden társadalomban, itt is vannak jobbosok, balosok, liberálisok, valamint szélsőjobbosok és -balosok. (Jelen sorok szerzője is liberálisnak tartja magát – olyan konzervatív liberálisnak, aki baloldalra nem szavazna, de például azt sem szereti, ha egy jobboldali párt baloldali gazdaságpolitikát folytat.)
Csak hát úgy vannak vele, hogy az MSZP által eddig képviselt nemzetiségi politika és a kimúlt SZDSZ nemzeti ügyekben tanúsított érdektelensége és érzéketlensége miatt (mely szellemiség azért a magyar politikum és közélet egy részében még tovább él) ezen alakulatokat, illetve az általuk képviselt szellemiséget hiteltelennek tartják. Az meg, hogy a korlátlan információáramlás, az egyre nagyobb számban fogható televíziós csatornák és a falvakban is elérhető széles sávú internet korában hogyan lehet egy közösség egyre bezárkózóbb, megint csak érdekes megállapítás – nem is firtatnánk, milyen érvekkel megalapozható.
Valahogy ugyanis az az érzésünk, nem is ez volt a fontos – hanem az, hogy legyen egy ürügy „befele forduló intoleránsozni” azokat, akiknek ugyan eszük ágában sincs senkit sehonnan kirekeszteni, csak nem vevők az MSZP meakulpázására, nem érzik úgy, hogy a balliberális gondolkodásmód róluk, nekik szólna, sőt emellett még konzervatívnak vagy jobboldalinak is merészelik magukat nevezni. Döntsék el az olvasók, a két hozzáállás közül melyik tekinthető intoleránsnak.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. február 7.
Ki mit tűz ki?
Gondolom, nem csupán e sorok szerzője van úgy vele, hogy akkor lepődött volna meg, ha a bukaresti kormány nem hisztérikusan reagál Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kijelentésére, miszerint a székely zászló betiltására vonatkozó igyekezet szimbolikus agressziónak tekinthető a romániai magyar közösség ellen.
Szó ami szó, Németh kijelentése talán egy kicsit tényleg keményre sikeredett, a szimbólumharcokba való belebocsátkozásnál jóval fontosabb lenne, ha Budapest majd a közigazgatási reform idején, a magyarok számára kedvezőbb régiók kialakítása érdekében állna ki nemzetközi színtéren is a romániai magyar közösségért. A mostani megjegyzés azonban mégis fontos, hiszen vélhetően azt jelzi: Budapest megpróbál védhatalomként fellépni a határon túli magyarok érdekében.
Csakhogy ehhez jól átgondolt, higgadt, a lehetséges külföldi reakciókat is számba vevő stratégia kell, hogy Bukarest egy pillanatig se tudjon a nyugati partnerek előtt abban a szerepben tetszelegni, hogy ismét a román fél vált a „nacionalista magyar kormány szimbolikus agressziójának” áldozatává. Ha pedig Ponta, Corlăţean vagy bárki más úgy gondolja, hogy egy nemzeti közösség szimbólumai elleni hadjárat 2013-ban belügynek minősül, akkor csak annyit tudunk mondani, hogy mentálisan még mindig a Ceauşescu-diktatúrában élnek. A nemzetiségi kérdés meglovagolása azért, hogy így kendőzzék el a gazdasági és belpolitikai gondokat, bármely ország bármikori kormányától elfogadhatatlan.
Nem szeretnénk tovább szítani a kedélyeket, ezért nem kötünk bele Ponta kormányfő neveletlenségről tanúbizonyságot tevő kijelentésébe, miszerint Németh Zsolt kijelentése arcátlanság. Ehelyett a miniszterelnök egy másik kijelentését idéznénk: „Nem hiszem, hogy bárki is megmondhatja nekünk, milyen zászlókat tűzhetünk ki itt, és hogyan tűzzük ki a zászlókat.” Ebben csak igazat tudunk neki adni, és biztosíthatjuk róla, hogy a romániai magyar közösség tagjai ehhez tartják magukat: nem hagyják, hogy bárki – akár Bukarestből, akár máshonnan – megmondja nekik, hogyan járhatnak el saját jelképeikkel kapcsolatosan. Olyan zászlót tűznek ki saját településükön, amilyet akarnak. És természetesen úgy, ahogy akarják.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. február 25.
Távolmaradók
Aki nincs velünk, az nincs – így értelmezhető az RMDSZ döntése, miszerint nem vesz részt azon a március 10-ei autonómiatüntetésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hívott össze Marosvásárhelyre.
Az érv – miszerint az RMDSZ nem lehet az SZNT vagy az EMNP utánfutója, és mivel a tüntetést nem ő szervezi, nem vesz részt rajta – az infantilizmus határát súrolja, hiszen az szűrhető le belőle, hogy talán nem lenne ellenére egy ilyen megmozdulás, de mivel az ötlet más fejéből pattant ki, az erdélyi magyarság önrendelkezése inkább le van sajnálva.
Mindez legalábbis visszás annak nyomán, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök „meghekkelte” a nemzeti liberálisok tisztújító kongresszusát, és a jelkép elleni romániai hisztéria közepette székely zászlót ajándékozott Crin Antonescu pártelnöknek. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy az önrendelkezéshez mindegyik gesztus – azaz a zászlóajándékozás és a tüntetés is – nagyjából ugyanolyan kevéssé hatékonyan járul hozzá. Az RMDSZ vezetőinek viselkedéséből az olvasható ki, hogy félszájjal kiállnak ugyan a magyar közösség autonómiája és szimbólumainak használata mellett, de az önrendelkezés melletti tömegmegmozdulások már nem szimpatikusak, mivel a szövetség illetékesei térdelőrajtban várják a kormányszereplésre való felkérést arra az esetre, ha a kormánykoalíció pártjai között kenyértörésre kerülne sor. Ezért jelzik, hogy ők a jó, „háziasított” magyarok, akik a csúnya, „radikális” magyarokkal ellentétben mérsékeltebbek, és a prioritás számukra néhány tucatnyi kormányzati és kormányzat közeli tisztség megszerzése. Nem mintha az állandó tüntetgetés hatékonyabb volna. Egy helyszínre korlátozott, néhány politikus számára szereplési lehetőséget biztosító, de egyébként kevés résztvevőt megmozgató, eredménytelen hétvégi tömegdemonstrációkból már eleget szerveztünk. (Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ mostani magatartása nem káros, legalább jelezni kéne Bukarestnek , hogy egységesen akarjuk az önrendelkezést.) Ha már mozdulni akarunk, azt minden erdélyi és partiumi településen egyszerre kellene, összmagyar szinten, igazi tömegerőt felmutatva. Ellenkező esetben sohasem vesznek komolyan. És ha nem sikerül az egységes fellépés, akkor joggal.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. március 1.
Egyenlőtlenség
A székely zászló kapcsán a magyar közösség és a román kormány között kirobbant vita új dimenziót kapott a héten, miután az anyanyelvhasználathoz való jog is részévé vált a disputának. Az előbbi ugyanis szimbolikus síkon zajlik, utóbbi viszont már konkrét hozadékokkal járhat a közösség megmaradásának szempontjából.
Józan ésszel megvizsgálva a helyzetet egyértelmű, hogy Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesternek igaza van: egy olyan régióban, ahol a polgárok 80 százaléka magyar, már csak a jóérzés is azt diktálja, hogy a hivatalokban, a polgárok ügyeit intéző hatóságoknál dolgozók ismerjék a magyar nyelvet. (Nem pedig, hogy kötelezően csak azt kelljen használniuk még a nem magyaroknak is, ahogy azt a sajtó és a szándékosan ferdítő Mircea Duşa védelmi miniszter sugallta.)
Hogy egy élő klasszikus – maga a hisztérikusan reagáló, bülbülszavú Duşa miniszter – szófordulatát idézzük: példátlan pofátlanság, ha egy állam célja nem az, hogy minden polgára a lehető legjobban érezze magát az országban, és egy kisebbségi nemzeti közösség tagjaitól meg akarja tagadni az anyanyelvhasználat lehetőségét – például azáltal, hogy olyan hivatalnokokat nevez ki az általuk lakott régióban, akik nem értik és nem ismerik az illető közösség nyelvét. Az ország polgárai közötti valódi egyenlőségről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha mindenki számára azonos feltételeket teremtünk a hatóságokkal való kapcsolattartásban. Ha a magyarok által lakott területeken ők is ugyanúgy használhatják hivatalosan az anyanyelvüket, mint a románok a magukét.
Amíg viszont az a helyzet, hogy a többség még a meglévő nyelvhasználati törvényt sem tartja be, csak „ nagyvonalúan megengedi” a kisebbségnek, hogy a többségiekhez hasonlóan csak a többségi nemzet nyelvét használja a hivatalokban, valódi egyenlőségről nincs szó. Addig diszkrimináció van, és a magyarok másodrendű állampolgárnak minősülnek a saját szülőföldjükön. Bármit is mondjanak a nyugat-európai „jogvédők”, akik eljönnek Romániába, és Bukarestből ki sem mozdulva elégedetten konstatálják, milyen jól is élnek a nagyváradi vagy csíkszeredai magyarok a „példás” kisebbségvédelmi gyakorlatot folytató országban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. március 8.
Martonyi: ostobaság Erdély visszacsatolása
Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása teljes mértékben ostobaság – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter a Digi 24 bukaresti hírcsatornának adott interjúban. A tárcavezető inkább az autonómiában látja a megoldást. Mint kifejtette, a kulturális autonómia mellett létezik a területi autonómia is.
„Ezt nevezhetjük akár decentralizációnak is, a fő elv az, hogy egy közösség rendelkezzék a lehetőséggel, a joggal az őt érintő ügyek intézésére legalább egy adott területen. Egyébként létezik egy érdekes európa tanácsi ajánlás, amely kimondja, hogy ha egy helyi közösség kifejezi az akaratát, hogy egy adott területen maga kívánja az ügyeit intézni, akkor a kormánynak megértően kell ehhez az óhajhoz viszonyulnia. Főleg akkor, ha viszonylag nagy közösségről van szó, amely régóta él az adott területen” – mondta Martonyi János. Hozzátette: a magyar kormány egyetlen dolgot tehet: hogy támogassa a határon túli magyar közösségek autonómiaigényeit.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. március 11.
Hogyan tovább?
Újabb autonómiatüntetésen vagyunk túl. A romániai magyar közösség ismét több ezres megmozduláson jelezte a bukaresti hatalom felé, hogy a román állam területi épségének megkérdőjelezése nélkül ugyan, de saját ügyeiben, az általa többségben lakott régióban önrendelkezést követel.
Ugyanakkor remélhetőleg senki sem hiszi azt, hogy ez elegendő volt a célok eléréséhez. Mint ahogy azt sem, hogy néhány további, Erdély vagy a Partium valamely pontján megtartott tömegmegmozdulás eredményes lehet. A tüntetések ugyanis önmagukban óhatatlanul rutinszerűvé válnak, és devalválják a közvetíteni kívánt üzenetet.
Vagyis nem szabad engedni, hogy az autonómiaküzdelem néhány száz vagy néhány ezer idealista ábrándképének tűnjék, fel kell kelteni és ébren kell tartani a magyar tömegek érdeklődését iránta. Világosan meg kell fogalmazni a célokat, valamint azt, hogy azokat milyen eszközökkel lehet elérni.
A célokat az eddigiek alapján így lehetne összefoglalni: területi autonómia a Székelyföldnek, és lehetőleg a partiumi tömbmagyarságnak is, a szórványvidékeken pedig kulturális önrendelkezés. Nem győzzük hangsúlyozni: ezek eléréséhez akárhány utcai tüntetés kevés lesz. Először is komoly, életképes autonómiakoncepciók kidolgozása szükséges, majd a többségi társadalom ezekre fogékony része támogatásának megszerzése. És a saját, jól kiépített „diplomáciai hálózat” is elengedhetetlen, hogy a jogaiért küzdő közösség helyezetéről, életéről, követeléseiről a mérvadó külföldi sajtó és politikum is naprakész információkkal bírjon, és akár nyomásgyakorlásra is hajlandó legyen. Ha erre képtelen a romániai magyar közösség, akkor tüntetgethet mindaddig, amíg már csak néhányan maradunk. Az elsődleges cél most a magyar közösség számára hátrányos regionalizáció megakadályozása – akár polgári engedetlenség révén is. Mindezekhez azonban a célokban való megegyezés és egységes fellépés kell – a hivatalos RMDSZ-vezetés például máris óriási károkat okozott az ügynek azzal, hogy csak azért, mert a politikai riválisok szervezték, illetve hogy ne szerezzen rossz pontokat Bukarest előtt, nem volt hajlandó kiállni a tegnapi megmozdulás mellett.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. március 18.
Szabadon engedték Adrian Năstasét
Véget ért a korrupció miatt még júniusban eredetileg két év letöltendő szabadságvesztésre ítélt exkormányfő, Adrian Năstase börtönbüntetése: a bukaresti törvényszék hétfőn jogerős ítéletben jóváhagyta a 4. kerületi bíróság februári ítéletét, amelyben jó magaviselete és a börtönben folytatott írói tevékenység miatt feltételesen szabadlábra helyezte a politikust. Năstase a szükséges formaságok elintézését követően tapsoló hívei gyűrűjében már este elhagyta a jilavai fegyházat, és hazatért otthonába, előtte azonban egy magánklinikán kivizsgálták.
Az ítéletet követően blogján örvendetesnek nevezte, hogy hazatérhet családjához. „Néhány napig csak arra használom az időt, hogy »belélegezzem« a szabadságot, és további terveimen gondolkodjam” – írta az exminiszterelnök.
A hétfői tárgyalás egyébként kétórás halasztással kezdődött, miután az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) képviselő ügyész jelezte: nem volt ideje áttanulmányozni a volt kormányfő dossziéjához utólag csatolt dokumentumokat. Azon iratról van szó, amely rögzíti, hogy Năstase a legutóbbi tárgyalás óta jó magaviselete miatt további kedvezményt kapott, nevezetesen azt, hogy megnövelték a látogatási órák számát. Amikor egyébként Năstase belépett a tárgyalóterembe, hívei hosszas tapsban törtek ki.
A szünetet követően az ügyész azzal érvelt, hogy az Ilfov megyei Cornetu bíróságán kellett volna tárgyalni az ügyet – ennek a joghatósága alá tartozik a jilavai fegyház -, másrészt pedig úgy vélte, hogy az elítélt nem tett tanúbizonyságot arról, hogy jó útra tért volna. Erre bizonyítékul blogját hozta fel, amelyből kiviláglik, hogy nem tiszteli a törvényt, és nem fogadja el a börtönbüntetésről szóló ítéletet. Az ügyész azt is rendellenességként említette, hogy Năstase ügyiratából kitöröltek bizonyos adatokat. Az exkormányfő viszont rámutatott, hogy bizonyos őrizetesek személyes adatairól van szó. Năstase védőbeszédében egyébként közölte: ő mindig ártatlannak tartotta magát, a DNA érveit pedig a szabadlábra helyezési folyamat ellehetetlenítését célzó időhúzásnak minősítette. Egyúttal arra hivatkozott, hogy Európában általában felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik a volt kormányfőket és minisztereket, csupán Ukrajnában és Albániában ítélték letöltendő szabadságvesztésre a volt kormányfőt.
Năstase valószínűleg visszatérhet korábbi pártjába, a Szociáldemokrata Pártba (PSD): Victor Ponta pártelnök-kormányfő arról beszélt, hogy Năstase sokat jelent a párt számára, a legfontosabb, hogy kiszabaduljon, majd ezt követően tárgyal vele a jövőjéről. Ion Iliescu, a párt tiszteletbeli elnöke szerint pedig az exkormámyfőnek a PSD-ben a helye, amint lejár a közügyektől való eltiltásra vonatkozó ítélet hatálya, és hasonlóan nyilatkozott Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke is. Utóbbi emlékeztetett: a párt alapszabálya értelmében Năstase elítélése pillanatában elvesztette párttagságát, jelenleg pedig nem gyakorolhatja állampolgári jogait, ezért a párttörvény előírásai szerint járnak majd el.
Mint arról beszámoltunk, a bukaresti 4. kerületi bíróság még februárban hagyta jóvá Năstase feltételes szabadlábra helyezését, ami ellen az ügyészek akkor fellebbezéssel éltek. A jilavai fegyház illetékes testülete januárban döntött úgy, hogy 45 napot jóváír Năstase börtönbüntetéséből, mivel a börtönben több könyvet és a egy tudományos művet is írt, magatartása pedig példaértékű. Ennek nyomán büntetése egyharmada letöltöttnek tekintendő, ami után kérelmezhette a feltételes szabadlábra helyezést.
Năstasét tavaly június 20-án ítélte jogerősen két év letöltendő szabadságvesztésre a legfelsőbb bíróság egy korrupciós ügy miatt, Năstase azonban aznap este, amikor két rendőr érkezett a lakására, hogy őrizetbe vegye, öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta főbe lőni magát. Ezt az egyik rendőr megakadályozta, így a golyó csak a nyakát súrolta. A volt kormányfő ellen az volt a vád, hogy 2004-es államfői választási kampánya során törvénytelenül gyűjtött kampánypénzeket. Ez oly módon történt, hogy az építészeti felügyelet által szervezett, A minőség trófeája nevű konferencia résztvevői által befizetett részvételi díj valójában az akkori kormányfő kampánykasszájában landolt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. március 21.
Velünk kampányolnak
Még több mint egy év van hátra a magyarországi országgyűlési választásokig, de máris gőzerővel zajlik a választási kampány, amiben a határon túli szavazók is témává váltak. A széttöredezett balliberális ellenzék egy része megpróbál a 2010-ig, egy éven át inkább csődgondnokként, mint miniszterelnökként tevékenykedő Bajnai Gordon exkormányfő ernyője alatt gyülekezni.
Eközben a kormány a gazdasági és szociális populizmusban vélte megtalálni a választási siker kulcsát: rezsicsökkentésre kényszeríti a szolgáltatókat. Hogy ez közép- és hosszú távon mennyire ingathatja meg a beruházók Magyarország biztonságos befektetési terep mivoltába vetett bizalmát, még nem tudni, mindenesetre a polgárok – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – kedvezően értékelik az akciót. A balliberális oldal eközben szokása szerint bel- és külföldön is diktatórikus törekvésekkel vádolja a kétharmados többségben levő kormányoldalt, ami továbbra is ostobaság.
Nem mintha minden a legnagyobb rendben lenne – az alkotmánymódosítás, amelynek lényege, hogy az alkotmánybíróság által elvetett törvényeket csak azért is alaptörvénybe iktatták, tovább hígította, devalválta azt, és gesztusnak sem túl elegáns, emellett a hagymázas képzelgései miatt hírhedt Szaniszló Ferenc díjazása is nagy baki. A balliberálisok egy része most úgy próbál fogást találni a kormányon, hogy megpróbálja elhitetni: a kabinet választási csalásra készül. Ehhez bennünket, határon túliakat is eszközként használnak, mondván: az a fideszes törvényjavaslat, amelynek értelmében nemzetbiztonsági okból az állampolgársági kérelmet beadók állampolgárság szerinti megoszlására és a benyújtás földrajzi helyére vonatkozó adat megismerése iránti igény teljesítése megtagadható lenne, a választási csalás melegágya. Mert – ahogy azt a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció hangoztatja – ha nem derül ki, hányan szavazhatnak, „a Fidesz bármikor elintézheti, hogy 3-400 ezer szavazat úgy kerüljön bele az urnákba, hogy azokat senki nem adta le”.
A valaha szebb napokat látott Tamás Gáspár Miklós pedig a Milla tüntetésén már odáig ment, hogy „az előre megírt eredmény” miatt a választásról való távolmaradásra szólította a „demokratákat”, valamint a határon túliakat. Az egy dolog, hogy a kormánynak – miközben megpróbálja óvni a határon túli polgárokat az esetleges utódállami hatósági zaklatástól – a látszatát is kerülnie kell minden ferde szándéknak. Az viszont az ezt valló ellenzék részéről sajátos demokráciaértelmezés, hogy – mivel nem tudtak elég támogatót meggyőzni – eleve csalásnak kiáltják ki a jövendő választás eredményét. Ez persze kényelmes, hiszen így akár az összes távol maradót a saját hívükként állíthatják be.
Ugyanakkor ránk nézve veszélyes is, hiszen a választáson esetleg részt vevő határon túliakat a felvetés nyomán kellő rosszindulat és frusztráció megléte esetén „antidemokratának” (értsd: kormánypárti szavazónak) lehet majd bélyegezni. Márpedig a határon túliakat nem kellene belpolitikai játszmáik tárgyává tenniük. Ha egyes politikai erők úgy gondolják, hogy nem kívánják megszólítani a határon túli magyarokat, akkor legalább az anyaországi közvéleményt ne akarják ellene uszítani. A határon túli szavazók el tudják dönteni, jó-e nekik és az anyaországnak, ha élnek választójogukkal. Ami – az eddig ismert felmérések szerint – még százezres nagyságrendű részvétel mellett sem befolyásolná döntően a választások menetét. Nagyon nem lenne korrekt, ha bármely balliberális alakulat – még ha csak részben is – már előre az ő nyakukba próbálná varrni a felelősséget az esetleges választási vereségért.
Balogh Levente
Szabadság (Kolozsvár),2013. március 27.
Milliók az RMDSZ-nek
Idén is az RMDSZ kapja a legnagyobb összeget abból a pénzalapból, amelyet a 2013-as költségvetés az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendelkezésére bocsátott a kisebbségek támogatása céljából, és az összeg is nagyobb, mint az elmúlt két évben kapott pénz.
Az összeg elosztásáról kormányhatározat rendelkezik. Az összesen 81,3 milió lejből (2012-ben 79,2, 2011-ben pedig 73,7 millió lej volt a támogatás) az RMDSZ több mint 18 millió kap (2012-ben a szövetségnek jutó összeg 17,1, tavalyelőtt pedig 15,98 millió lej volt), a Pro Európa Roma párt 11,7-et (tavaly 11,1, tavalyelőtt pedig 10,3 millió lejt kapott), a Német Demokrata Fórumnak 6,5 millió lej jut (6,2, illetve 5,7 millió lej az elmúlt két évben). Az ukrán közösség szervezete 6,7, a lipováné 4,5, az örményé 3,5 millió lejt kap.
Az ily módon kiosztott összeget székházfenntartásra, személyzeti költségekre, művelődési rendezvények szervezésére, ingó és ingatlan vagyonelemekbe történő befektetésre és uniós programok társfinanszírozására használhatják fel az érintett szervezetek. Az összeget a kormányfőtitkárság osztja szét, negyedévenkénti egyenlő részletekben. A szervezetek az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával kötött megállapodás alapján jutnak a pénzhez. A hivatal kérésére idén is az összeg 30 százalékát kitevő előleg utalható ki interetnikai kapcsolatokat erősítő, valamint intolerancia-ellenes projektekre.
Mint ismeretes, az RMDSZ 2009-től lemondott a parlamenti pártoknak alanyi jogon járó állami támogatásról a kisebbségi szervezetként kasszírozható összeg megtartása érdekében. A két támogatási forma súlya meglehetősen eltérő volt. Míg a kisebbségi forrásból 2009-ben a magyarságnak 15,18 millió lejt osztottak, az RMDSZ parlamenti pártként kevesebb mint félmillió lejt kapott volna. A pártpénz tehát a kisebbségi támogatásnak alig több mint három százalékát tette ki. Ugyancsak 2009-től egyébként nem az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvány, hanem közvetlenül az RMDSZ számlájára érkezik az állami támogatás. A szövetség a megszerzett költségvetési támogatásnak rendszerint csak harmadrészét osztotta ki a pályázati rendszeren keresztül. A fennmaradó kétharmad felhasználására soha nem adtak magyarázatot.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),2013. április 5.
Pénzmosás ortodox kolostoron keresztül
Egy nagyváradi ortodox kolostor segítségével mosott pénzt egy brassói gyógyszerforgalmazó cég a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) illetékesei szerint. A DIICOT csütörtökön hét megyében – köztük Brassó, Bihar és Maros megyében – tartott házkutatást.
A gyanú szerint a brassói Ropharma cég 2010 októbere óta támogatás címén összesen 914 ezer lejt utalt a Nagyvárad Hegyalja nevű városrészén a Szent Kereszt ortodox kolostor bankszámlájára. Az öszszeget olyan magánszemélyek számlájára utalták tovább, akikről kiderült, hogy a Ropharma alkalmazottai voltak. Összesen 781 895 lejt utaltak tovább a kolostor számlájáról összesen 17 Ropharma-alkalmazottnak, többek között építőanyag vagy az ikonosztászhoz szükséges faanyag beszerzése címén.
Az illegális ügyletek nyomán az állam összesen 292 ezer lejnyi adóbevételtől esett el. A nyomozó hatóságok csütörtökön kihallgatták a kolostor házfőnöknőjét is, mivel ő kezelte az intézmény bankszámláját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).2013. április 12.
Állami perselypénz
Két dolog miatt is a figyelem középpontjába került a héten a Romániában működő egyházak helyzete: egyrészt azért, mert a kormány elfogadta a restitúciós törvény új tervezetét, amelyet felelősségvállalással, vagyis a parlamenti vita megkerülésével kíván keresztülvinni a törvényhozáson, másrészt pedig azért, mert egy kormánypárti politikus bejelentette: törvénytervezetet készül benyújtani az egyházak finanszírozásának beszüntetéséről.
A két téma tulajdonképpen összefügg, hiszen az egyházakat külön sújtja az a tény, hogy a kommunizmus idején ellopott ingatlanaik jelentős részét még mindig nem kapták vissza, amit pedig visszakaptak, annak egy része felújításra szorul, amihez pénzre van szükség. Ha emellett még az állami támogatást is elveszítik, akkor valóban kilátástalan helyzetbe kerülnek.
A legfőbb prioritásnak tehát azt kell tekinteni, hogy az egyházak – és persze mindenki, akitől a kommunisták elrabolták tulajdonát – a lehető leghamarabb teljes egészében visszakapják elorzott vagyonukat, illetve amennyiben nem lehetséges a természetbeni visszaszolgáltatás, kapjanak megfelelő kárpótlást. Ez persze óriási anyagi erőfeszítés az állam számára, de meg kell tenni. Ha több évre beütemezve, akkor is.
Ha pedig véglegesen és megnyugtatóan rendeződött a helyzet, és már egyetlen önkormányzat sem próbálja meg oly módon megtartani a lopott vagyont, hogy pert indít a restitúciós határozat visszavonása érdekében, akkor kerülhet szóba az egyházak állami támogatásának átalakítása. Tudjuk jól, hogy Remus Cernea elsősorban az amúgy is óriási vagyon fölött rendelkező ortodox egyház túlkapásai miatt nyújtaná be a finanszírozás megvonásáról szóló törvényt. Templom- és kolostorépítésre valóban nem szabadna egyetlen fillér „állami perselypénzt” sem adni – arra adakozzanak a hívek, és írhassák le az adójukból, az egyházak pedig nyugodtan folytathassanak gazdasági tevékenységet – és fizessenek utána adót. Az egyházak – különösen a magyar történelmi egyházak – ugyanakkor közfeladatokat is ellátnak: iskolákat, árvaházakat, öregotthonokat, sőt a tervek szerint kórházat is működtetnek. Ezen tevékenységek finanszírozására pedig igenis jár az állami, önkormányzati támogatás.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).2013. április 19.
Felmérés: adózzon az ortodox egyház!
A megkérdezett romániai polgárok több mint fele úgy véli, hogy az ortodox egyháznak adót kell fizetnie – derül ki az Avangarde közvélemény-kutató most nyilvánosságra hozott felméréséből. A válaszadók 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az egyháznak a jelenlegi gyakorlattal szemben adóznia kell, és csak 24 százalék vélekedett úgy, hogy nem. 43 százalék azt nyilatkozta, hogy az államnak kell biztosítania a papok fizetését, ugyanakkor hasonló arányban, 40 százaléknyian mondták azt, hogy ez nem az állam feladata.
A megkérdezettek 50 százaléka szerint szükséges az iskolai hittanoktatás, míg 44 százalék ellenzi azt. Rákérdeztek a Bukarestben épülő nemzet megváltásának katedrálisa ügyére is. Eben az esetben 44 százalék egyetértett a gigantikus templom építésével, 32 százalék nem, a bizonytalanok aránya pedig 27 százalék. A megkérdezettek közel fele szerint a templom építését az államnak kell finanszíroznia, míg 40 százalék szerint az államnak nem kellene részt vennie az építkezésben.
A felmérés szerint a megkérdezettek többsége szeretné a halálbüntetés visszaállítását, és ellenzi az azonos neműek házasságát. A felmérés április 12. és 16. között készült. A téma aktualitását az adja, hogy a közelmúltban a kormányzó USL színeiben képviselői mandátumot szerzett Remus Cernea parlamenti képviselő bejelentette: törvénytervezetet készül benyújtani az egyházak állami finanszírozásának megszüntetése érdekében.
Az ügy miatt szerdán délután hevesen bírálta Cerneát Laurenţiu Streza erdélyi ortodox metropolita. Szerinte az ortodox egyház nagyobb adót fizet az államnak, mint amekkora összeget a papok fizetésére kap tőle, mivel az állam csak a bérek egy részét állja, a többit az egyház, jövedelemadót viszont a fizetés teljes összege után fizetnek. Szerinte az állam nem azért ad pénzt az egyháznak, mert akar, hanem mert köteles erre. Ezt azzal indokolta, hogy amikor a 19. században Cuza fejedelem államosította az egyházi javakat, az állam ígéretet tett az egyház támogatására. A bukaresti megakatedrálist azzal vette védelmébe, hogy az „olcsóbb, mint nyolc kilométer autópálya megépítése.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).2013. április 19.
Először beszélt a nyilvánosság előtt a börtönből nemrég szabadult Adrian Năstase
Továbbra is politikai bosszúnak tartja az ellene zajló bírósági eljárást és letöltendő börtönbüntetésre ítélését Adrian Năstase volt miniszterelnök. A korrupció miatt tavaly júniusban szabadságvesztésre ítélt, majd nemrégiben jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezett szociáldemokrata politikus szabadulása óta először adott interjút.
A beszélgetést a kormány egyik fő szócsövének számító Antena 3 hírcsatorna sugározta szerda este.
Năstase közölte: még 2012 decemberében panaszt tett a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságon, amelyben igazságtalannak nevezi az ellene lefolytatott eljárást. Azt is elmondta, hogy azért nem fordult kegyelmi kérvénnyel Traian Băsescu államfőhöz, mert az megalázkodás, illetve bűnösségének elismerése lett volna. „Egy kegyelmi kérvény számomra olyan megaláztatás lett volna, amelyet semmi esetre sem lettem volna képes vállalni” – jelentette ki Năstase. Álláspontja szerint az Európai Bizottság tavaly nyári kérése, hogy az ügyvivő köztársasági elnök ne adjon egyéni kegyelmet senkinek, „az egész nemzet, az egész ország számára megalázó” volt. Ezzel arra az időszakra utalt, amikor a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) kezdeményezésére a parlament felfüggesztette tisztségéből Traian Băsescut, és fölmerült a lehetőség, hogy az államfői tisztséget ideiglenesen betöltő szenátusi elnök, Crin Antonescu elnöki kegyelemben részesíti Năstasét.
Năstase mindemellett azt is kijelentette, hogy Victor Ponta kormányfő helyében ő is együttműködne Băsescu államfővel. Năstase egyébként díszmeghívottként jelen lesz a Szociáldemokrata Párt hétvégi bukaresti tisztújító kongresszusán, az általa letartóztatásáig betöltött országos választmányi elnöki tisztségre pedig nem írnak ki választást, bár a volt miniszterelnök még több mint három évig nem gyakorolhatja állampolgári jogait.
Az exkormányfő azt is elmondta, hogy tavalyi öngyilkossági kísérlete a lehető legvalóságosabb volt, erre bizonyíték a máig meglevő sebhely. „Az a golyó csak egy milliméterre haladt el a nyaki üterem mellett” – mondta Năstase. Az öngyilkossági kísérlet körülményeiről elmondta: amikor a letartóztatására kiküldött rendőr őrizetbe akarta venni, a bal zsebében már ott volt a revolver. A rendőrnek azt mondta: „Sajnálom, hogy te is belekeveredtél”, mivel attól tartott, hogy a tisztnek baja származhat abból, ha a szeme előtt követ el öngyilkosságot a letartóztatandó személy. Az öngyilkosság azért nem sikerült, mert Năstase csak jobb kézzel tud lőni, és miközben át akarta venni a revolvert bal kezéből a jobba, a rendőrnek volt ideje rávetni magát. A fegyver dulakodás közben sült el, súrolva a politikus nyakát. Közölte: azért akart végezni magával, mert úgy érezte, nem bírja elviselni az ítélettel járó megaláztatást.
Mint ismeretes, Năstasét korrupció miatt ítélte két év szabadságvesztésre tavaly júniusban a legfelsőbb bíróság, miután bebizonyosodott, hogy a 2004-es államfői választások előtti kampányában az Állami Építészeti Felügyelet által szervezett szakmai konferencián összegyűjtött összeget használt fel. Letartóztatásakor öngyilkosságot kísérelt meg, de ezt a kivezényelt rendőrt megakadályozta
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).2013. május 6.
Szólás, szabadság
Sokaknak talán túlságosan elvontnak tűnik a téma, amelyről az alkotmánybíróság hét eleji döntése szól, miszerint alkotmányellenes módon iktatták ki a rágalmazást és a becsületsértést a bűncselekmények sorából.
A döntés ugyanis egyrészt a szabad véleménynyilvánítás jogát, illetve közvetve a sajtószabadságot, másrészt pedig a jó hírnévhez való jogot érinti. Pedig ezek jelentik egy működő, demokratikus társadalom alapját, ha bármelyikük büntetlenül megsérthető, korlátozható, az súlyos következményekhez vezethet.
A problémát az egészséges egyensúly megtalálása jelenti. Meg kell állapítani, meddig terjed a szólásszabadság, a véleménynyilvánításhoz való jog, és hol kezdődik az, amikor minden alap nélkül belegázolunk valakinek a becsületébe, az emberi méltóságába. Romániában különösen problémás a helyzet, hiszen a román média jelentős része – amellett, hogy kitűnő tényfeltáró anyagok is születnek – előszeretettel hódol a revolverújságírás stílusának, ez a gyakorlat még a minőséginek nevezhető sajtószegmenstől sem idegen. Amióta pedig nem szankcionálható megfelelő mértékben a rágalmazás és a becsületsértés, a valamely politikai oldal irányítása alatt álló médiumok szinte büntetlenül kiabálhattak kígyót-békát a másik oldalra. Vagyis egyszerűen visszaéltek a szólás- és véleményszabadság jogával. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a rágalmazás és a becsületsértés büntetése magában hordozza annak a veszélyét, hogy valamely tényfeltáró cikkre reagálva egyes politikusok azonnal bíróságra citálják az újságírókat. Ahogy ugyanis a sajtó egy részében megvan a hajlam arra, hogy visszaéljen a szólásszabadság jogával, ugyanúgy megvan a közszereplőkben is arra, hogy visszaéljenek a jó hírnévhez való joggal.
Amíg azonban a gyakran politikai megrendelésre gyalázkodó sajtóban nem működik, mert nem működhet az önkorlátozás, és a sajtószakmai szervezetek sem emelik fel kellő eréllyel a szavukat a túlkapásokat elkövető médiumok ellen, addig szükség van valamilyen törvényi korlátozásra az újságírószakmát megcsúfoló, az emberi méltóságot semmibe vevő médiumok és a rágalmazást napi gyakorlatként alkalmazó közszereplők elrettentésére.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2013. május 7.
Preda: Románia avatkozzék be Moldovában
Romániának közbe kellene lépnie a Moldovai Köztársaságban, és meg kellene akadályoznia, hogy a moldovai politikai rendszer válságba süllyedjen azt követően, hogy februárban Vlad Plahotniucot leváltották a parlament első alelnöki tisztségéből, amelynek nyomán a kormány is megbukott – írta egy blogbejegyzésben Cristian Preda, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) európai parlamenti képviselője, Traian Băsescu államfő korábbi tanácsadója.
A politikus emlékeztetett: a Moldovai Liberális-Demokrata Párt közreműködésével a parlament pénteken módosította az alkotmánybíróság működését szabályozó törvényt, amelynek nyomán a 101 fős törvényhozás 61 vokssal leválthatja a taláros testület tagjait. Emellett arról is döntöttek, hogy a jövőbeni választásokon a pártoknak a leadott szavazatoknak legalább 6 százalékát kell megszerezniük ahhoz, hogy bekerüljenek a törvényhozásba (korábban 4 százalék volt a bejutási küszöb).A chişinăui határozatokra reagáló közös nyilatkozatában Catherine Ashton és Stefan Füle EU-biztosok demokráciaellenesnek nevezték a döntéseket.
Mint arról beszámoltunk, a két éve kormányzó hárompárti Európa-barát chişinăui koalíció nagyobbik alakulatát, a Moldovai Liberális-Demokrata Pártot irányító Vlad Filat kabinetjét március elején bizalmatlansági indítvánnyal menesztették az ellenzéki kommunisták, mégpedig a Marian Lupu házelnök vezette kormányzó demokraták segédletével. Lupu és Filat látszólag azon különbözött össze, hogy melyikük pártja jelölje a főügyészt, konfliktusuk igazi oka viszont az, hogy a kormányfő Moldova államiságának aláaknázásával vádolta meg koalíciós partnere jobbkezét, Vlad Plahotniuc oligarchát.
A belső konfliktusok marcangolta, európai integrációpárti koalíció ismét Filatot nevezte meg kormányfőjelöltként, azonban a moldovai alkotmánybíróság úgy ítélkezett: a parlamentben megbuktatott Vlad Filat ideiglenesen sem töltheti be többé a miniszterelnöki funkciót. A taláros testület úgy értékelte, hogy a többek között korrupció gyanúja miatt leváltott Filat összeférhetetlen a kormányfői tisztség betöltésével, és újbóli kinevezése a jogállamiság elveinek semmibevételét jelentené.
Nicolae Timofti államfő átmeneti megoldásként Iurie Leancă külügyminisztert nevezte ki ügyvezető kormányfőnek, megfigyelők szerint azonban nagy az esélye, hogy a Brüsszelben is nagyra becsült diplomata hosszú távon is betöltheti a miniszterelnöki posztot.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár) |