udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1913
találat
lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-390 | 391-420 ... 1891-1913
Névmutató:
Ponta, Victor
2012. szeptember 24.
Bizalmatlansági indítvány: búcsú a szakérettségitől?
Mondjon le a tanügyminiszter, miután visszavonta Victor Ponta doktori címét, és menjen a miniszterelnök is, ez áll a Demokrata Liberális Párt (PDL) tegnap megfogalmazott egyszerű bizalmatlansági indítványában, amelyet kedden nyújtanak be.
Ebben kérik a kormányt: tegyen le a jövőre tervezett szakmai érettségiről és az előkészítő osztályok megszüntetéséről. Nem mehetnek óvodába a háromévesek, ha az előkészítő osztályokat visszautalják az óvodába jövőtől, érvelnek a bizalmatlansági indítvány megfogalmazói, akik úgy vélik, mindent a lehető legjobban előkészítettek a nulladik osztály beindításához már a Ponta-féle hatalomátvétel pillanatáig, ám az új vezetők ezt a rendszert tönkretették. Az indítvány azt is kifogásolja, hogy Ponta 300 millió lejjel csökkentette a kutatási pénzalapokat, politikai kritériumok alapján leváltotta a tanfelügyelőket és négyezer iskolaigazgatót.
Szabadság (Kolozsvár)2012. szeptember 24.
Maratoni megbeszélés ígéretekkel
Pénteken délután a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzetről szóló megbeszéléssel vette kezdetét a Victor Ponta kormányfő, Ecaterina Andronescu tanügyi és Vasile Cepoi egészségügyi miniszter marosvásárhelyi látogatása.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a kormányhivatal kistermébe összehívott találkozón a helyi hivatalosságok és a vendégek mellett csak a MOGYE román vezetősége, pontosabban Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu professzor, a szenátus elnöke vesz részt, a rektor érdeklődésünkre meg is erősítette, hogy nincs szükségük senki másra. Kérdésünkre Szabó Béla professzor, a magyar oktatók választott képviselője elmondta, hogy nem kaptak meghívást a megbeszélésre. A RMDSZ-t Frunda György, majd a később megérkező Borbély László képviselte. Több mint egyórás vita után hívták meg a magyar tagozat képviselőit, a szinte futólépésben érkező Szabó Béla, Szilágyi Tibor és Lőrinczi Zoltán professzorokat.
Maratoni megbeszélés következett, amely éjjel fél háromkor ért véget. A termet először Victor Ponta kormányfő hagyta el, aki újságírók "hadserege" előtt nyilatkozott, ugyanazt az álláspontot hangoztatva, amit korábban is.
– Véleményem szerint nem jó a különálló karok ötlete, amíg a román és magyar diákok együtt tanulnak, de mivel a törvényben a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemhez hasonlóan a marosvásárhelyit is multikulturális egyetemnek nyilvánították, a szenátusnak és a különböző vezető testületeknek az egyharmadát a magyar oktatók kell alkossák, akiket a saját közösségük választ meg, akárcsak a románokat. Mivel ezek a kérdések politikai útra terelődtek, és mind rosszabbá vált a helyzet, ma este a reális javaslatok figyelembe vételével meg kell találni a megoldást…
A tárgyalás szünetében a miniszter asszony a következőket nyilatkozta:
– …Örvendek, hogy eljöttem, mert végre kialakult egy párbeszéd az egyetem két közössége között, ezen a vonalon kellene tovább menni, mert így minden vitás kérdést meg lehet oldani. A következő problémákról esett szó: újra kell szervezni a választásokat annak érdekében, hogy az egyetem vezetősége, a szenátus kiegészüljön a magyar fél 13 képviselőjével, továbbá a főtanszékek és karok vezetősége is. Ennek érdekében a magyar rektorhelyettes irányításával úgy fogják megszervezni a versenyvizsgát, hogy a magyar nyelvű oktatás számára szükséges helyeket címzetes oktatókkal töltsék be, s ezáltal eleget tegyenek az akkreditációs feltételeknek. Beszéltünk az egyetem értékelésének, akkreditálásának következő lépéseiről: január elsejétől az Európai Egyetemek Egyesülete méri fel a helyzetet az összes romániai felsőoktatási intézményben…, márciusban az ARACIS, a romániai felsőoktatás minőségét ellenőrző bizottság veszi számba az intézményi akkreditáció feltételeit. E két felmérés érdekében az egyetemi közösségnek meg kell erősödnie, hogy eleget tehessen a követelményeknek. Miután a két ellenőrzés véget ér, s a versenyvizsgák nyomán betöltik az üres állásokat, valószínű, hogy újratárgyaljuk az újabb főtanszékek létrehozásának lehetőségét a törvényes előírásoknak megfelelően.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy pillanatnyilag nem lehetséges az önálló magyar főtanszékek megalakítása, mert az egyetem nem tesz eleget a feltételeknek.
– Nem értek egyet azzal, hogy megkérdőjelezzük a magyar oktatás "programját", és senki nem vállalhatja a felelősséget, hogy megkérdőjelezzen egy olyan programot, ami annyi év óta jól működik. Én sok jót hallottam a MOGYE-ről, tisztelem a tanárokat, akik elismert, kiváló orvosok, nemzetiségüktől függetlenül, ezért az egyetem megérdemli, hogy a legjobbak közé tartozzék. Beszéltünk a fizetéses helyekről, …de az oktatók számát figyelembe véve ennél több helyet nem hagyhattunk jóvá. Ha több hallgatót vesznek fel, és nem egészül ki az oktatói közösség, akkor az egyetem léte forog veszélyben.
Lapunk kérdésére, hogy a tárgyalások nyomán módosítják-e az egyetemi chartát, a miniszter asszony nemmel válaszolt.
A kérdésre, hogy a szenátusnak miért csak az egyharmadát fogják magyar oktatókkal betölteni, Ecaterina Andronescu azt mondta, hogy a magyar oktatók csak a 27 százalékát alkotják az egyetem tanári közösségének.
A megbeszélés végéig kitartó magyar újságíróknak az előzetes megegyezés ellenére egyik fél sem volt hajlandó nyilatkozni.
Ecaterina Andronescu oktatási miniszter: Feloldottuk a feszültséget *
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatói, hallgatói oly hosszú ideje együtt vannak, hogy nagy kár lenne ezen változtatni. Egy ilyen egyetemnek megvan a képessége arra, hogy megteremtse az erőforrásokat, a módot arra, hogy bármilyen problémát megoldjon, a legfontosabb a párbeszéd. Úgy érzem, a péntek esti tárgyalások után sikerült feloldani a feszültséget a MOGYE-n. Megállapodtunk, hogy elsőként a magyar közösség 13 képviselőjének megválasztására kell sort keríteni a szenátusba, illetve a magyar oktatók arányának függvényében az egyetemi karok és főtanszékek tanácsaiba, hiszen a magyar kisebbség az egyetemen belül is kisebbséget képez: az oktatók egyharmada magyar, kétharmada román. A tavasszal sorra került választásokon ugyanis a magyar közösség nem vett részt, és egyetlen képviselőt sem küldött a szenátusba, illetve a karok, főtanszékek tanácsaiba. Jelenleg nem választhatók szét a főtanszékek (departamentumok), mert nem teljesülnek az akkreditáció feltételei, ezért azt kértem a magyar professzoroktól, hogy igyekezzenek minél több magyar fiatalt meggyőzni, hogy pályázzák meg az oktatói állásokat. Az elkövetkező időszakban versenyvizsgát hirdetnek meg a magyar vonal vezetésére megválasztott rektorhelyettes javaslatára. Ami a magyar oktatási vonal működését illeti, a szenátusnak van erről határozata, amire véleményem szerint nem is lett volna szükség, hiszen ezen az egyetemen sok éve létezik magyar nyelvű oktatás. A magyar oktatók megnyugtatására valószínűleg a chartába is belefoglalják a magyar vonal létezését. A tárgyalások során a magyar professzorok nem kérték a tanügyi törvény módosítását, de úgy vélem, erre több helyen is szükség van, hiszen a jogszabály számos előírása alkalmazhatatlan.
Dr. Szabó Béla egyetemi tanár, a MOGYE magyar tagozatának vezetője: Az egyezség minden pontjának teljesülnie kell *
Született egy hétpontos írásbeli megállapodás. Az első szerint a mi oldalunkon megismételjük a választásokat. Már eleve azzal a kikötéssel ültek le tárgyalni, hogy az én személyem mint rektorhelyettes nem jöhet szóba, amit én elfogadok. Igaz, hogy a Babes-Bolyai egyetemen van egy belső megegyezés, miszerint a magyartagozat-vezető automatikusan rektorhelyettes is, de ez nem kötelező, és az sem, hogy a rektorhelyettes automatikusan a tagozatvezető legyen. Tehát elvileg én lehetek tovább tagozatvezető, nem muszáj én legyek a rektorhelyettes. Tagozatvezető lehet az, aki a szenátusi frakciót vezeti a magyarok részéről. A választások után megtesszük a javaslatokat a rektorhelyettesi és dékánhelyettesi funkciókba, erre egy-két héten belül sor kerül. Az a hat, illetve most már csak öt ember továbbra is marad a szenátusban, elvileg mint a mi képviselőink, és melléjük jelölünk ki még annyi magyar képviselőt, amennyit eredetileg előírtak. Megegyeztünk, hogy együtt dolgozunk az akkreditáción, hogy beveszik az egyetem alapokmányába a magyar vonalnak a létét, és abban is, hogy a magyar rektorhelyettest felhatalmazzák, hogy eldöntse, milyen állásokat hoz ki a magyarok számára, azaz ezt a döntést nem a 11 tagú adminisztrációs tanácsban (ahol ő egyedül magyar) hozzák meg. Továbbra is érvényes, hogy a minket megillető tanársegédi állásokra magyarul is tudó személyeket vegyenek fel, és végül: az akkreditációs folyamat lejártával, ami jövő év április végére várható, a szenátus eldönti, hány főtanszéke lesz a magyar vonalnak. Ez szenátusi jogkör, amit eddig úgy értelmezett, hogy nulla. Mi egy csomagban egyeztünk meg, ami akkor érvényes, ha minden pontja érvényes. Ez kezdetnek, elmozdulásnak jó, a dolgok alakulása attól függ, hogy mind a két fél a saját fogadalmait hogyan tartja be.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)2012. szeptember 24.
Az ügy kimozdult a holtpontról (MOGYE)
Magyar oktatói állásokra hirdetnek versenyvizsgát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) azért, hogy a magyar tannyelvű oktatás is megfeleljen az akkreditációs feltételeknek – közölte Ecaterina Andronescu oktatási miniszter, miután a MOGYE tanáraival folytatott éjszakába nyúló megbeszélést pénteken a Maros megyei prefektusi hivatalban.
A tanácskozás első két órájában jelen volt Victor Ponta miniszterelnök, aki távozáskor azt mondta: törvényes és méltányos megoldásra van szükség, ennek megtalálására részvételével is ösztönözni akarta az oktatási minisztert és az egyetem tanárait. A megbeszélésen az oktatási miniszteren kívül több vezető politikus, köztük Mircea Duşa belügyminiszter, Borbély László parlamenti képviselő, az RMDSZ politikai alelnöke és Frunda György szenátor is részt vett. Meg kell erősödnie az oktatói közösségnek, sikeresen túl kell jutni az akkreditáción, és akkor tárgyalhatunk, és tárgyalni is fogunk az intézetek megalakításáról a törvényes előírásoknak megfelelően – mondta Andronescu, hozzátéve, nem vállalhatja annak felelősségét, hogy egy olyan rangos tanintézmény, mint a MOGYE, elbukja a minőség-ellenőrzést, ezért az intézetek megalakítására csak a tanári állások betöltése után kerülhet sor. A miniszter elmondta, valószínűleg megismétlik az egyetemi választásokat is, és így betöltik a magyar közösség képviselőinek járó tizenhárom helyet a MOGYE szenátusában, hasonlóképpen a magyar tantestület maga választhatja meg képviselőit a tanszékek és karok vezetőségébe. Borbély László úgy értékelte, egyelőre csak a holtpontról való kimozdulásról lehet beszélni. Akkor lesz igazi áttörés, amikor a mostani megállapodás elemei az egyetemi chartába is bekerülnek, és megalakulnak a magyar főtanszékek – fogalmazott. Az alelnök szerint a mostani megállapodás híján megtörténhetett volna, hogy az egyetem román vezetői az akkreditációs követelményekre hivatkozva nekilátnak a magyar nyelvű oktatás elsorvasztásának. Meg is lebegtették, hogy ha nem lesz elég tanár, ha problémák adódnak a magyar tagozattal, akkor a következő években kevesebb magyar helyet hirdetnek meg – ecsetelte Borbély. Az alelnök azt is kiemelte, hogy megindult a párbeszéd a magyar tagozat és az egyetem román vezetése között. Ezt azért tartotta fontosnak, mert – mint említette – a rektor és az egyetem vezetésének a merev álláspontja közel egy éven át leállította a párbeszédet az intézmény román és magyar oktatói között. Borbély László úgy látja, ezúttal mind az oktatási miniszter, mind a miniszterelnök ki akarta mozdítani a MOGYE-n belül megrekedt konfliktust a holtpontról. Mint felidézte, a beszélgetések elején a rektor még azt hangoztatta, hogy mindenről a szenátusnak kell döntenie. Victor Ponta miniszterelnök viszont nagyon határozottan kijelentette: szó sem lehet arról, hogy a románok döntsenek a magyar tagozat dolgairól. Ez megadta az alaphangot – vélekedett. Szabó Béla professzor rektorhelyettesi kinevezésének feláldozásáról Borbély elmondta: amikor még a pénteki tárgyalások előtt jelezték az egyetem magyar oktatóinak, hogy fenntartások vannak Szabó Béla személyével kapcsolatban, maguk a magyar oktatók döntöttek arról a kompromisszumról, hogy Szilágyi Tibor legyen a magyar tagozat jelöltje a rektorhelyettesi tisztségre. Szabó Béla úgy nyilatkozott: nem tartja a magyar oktatás szempontjából jónak a megegyezést, de az mégiscsak megteremti annak lehetőségét, hogy a MOGYE magyar tagozatának ügye kimozduljon a jelenlegi patthelyzetből. A magyar tagozat belső választásain megválasztott, de az egyetem vezetősége által el nem ismert tagozatvezető szerint a tárgyalások előfeltétele az volt, hogy ő ne ragaszkodjon a rektorhelyettesi székhez. Elmondta, ezt megannyi csatornán keresztül megüzenték neki, és ő elfogadta a feltételt, mert nem kívánja annak az ódiumát vállalni, hogy miatta nem lehetett megegyezni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 25.
RMOGYKE: az RMDSZ csapdába csalta a MOGYE magyar tanárait
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) született egyezség megkötése után keményen egymásnak esett az RMDSZ és a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) vezetosége.
A civil szervezet titkára, Ádám Valérián azt állítja, hogy a szövetség csúcspolitikusai csapdába vezették az intézmény magyar tanárait, hisz a szombaton megkötött paktum betartására sem határido, sem garancia nincs. Ráadásul a magyar közösség megalázását látják abban, hogy a nacionalista megnyilvánulásaikról elhíresült intézményvezetok - Constantin Copotoiu volt és Leonard Azamfirei jelenlegi rektor - leszögezték, nem hajlandók rektorhelyettesi tisztségben látni a magyar oktatók választottját, Szabó Bélát. Ádám Valérián ugyanakkor azt állítja, hogy az RMDSZ elárulta a diákságot, mivel lényegesen kevesebb fizetéses helyet kért a magyar felvételizok számára, mint amennyit a román fiatalok kaptak.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke felelotlennek nevezte a RMOGYKE, s a szervezet titkárának megnyilvánulásait, szerinte ezek nem használnak a magyar nyelvu oktatás ügyének. Hogy állíthat valaki olyat, hogy a húsz hely nem jelent semmit, amikor egy hónappal korábban még egyetlen helyrol sem volt szó?! - háborgott Borbély. Ádám másik kijelentésére reagálva, miszerint az RMDSZ csapdába sétáltatta a MOGYE magyar oktatóit, az RMDSZ csúcspolitikusa úgy vélte: egy ilyen kijelentés elsosorban a tanárokat sérti.
A RMOGYKE közleménye szerint az RMDSZ-nek az a bune, hogy az elmúlt huszonkét év alatt nem sikerült visszaállítania vagy létrehoznia egy magyar tannyelvu állami egyetemet. Borbély László egyáltalán nem tartja sikertelenségnek a hétpontos megállapodás megkötését. Miért beszélnénk sikertelenségrol, amikor a MOGYE román tanárainak nemtetszése ellenére is Victor Ponta kijelentette és a szerzodésbe foglaltatta, hogy márpedig a magyar vezetok megválasztása a magyar közösségre tartozik, vagy a magyar taneroi gárda felpótlása a magyar rektorhelyettes feladata lesz. Persze mindezt a MOGYE szenátusának is meg kell szavaznia, de ha nem lenne ez a kiindulópont, ami a hét végén született, kérdem én: honnan mennénk tovább? - kérdezett vissza a bírálóknak üzenve Borbély László.
A RMOGYKE titkára a tegnap reggel RMDSZ - most vagy soha címmel egy nyolcperces videófelvételt tett közzé a Youtube megosztón, melyen a szövetség több vezetojét hazugsággal vádolja és lemondásra szólítja fel. Ádám Valérián Pinokkió-klubtagoknak nevezi az RMDSZ volt és jelenlegi elnökét, Markó Bélát és Kelemen Hunort, a párt politikai alelnökét, Borbély Lászlót, valamint Király András oktatásügyi államtitkárt, akiknek kinagyított fényképeire jókora faorrot toldott.
A RMOGYKE titkára azok után fakadt ki az RMDSZ politikusaira, miután az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt címu múlt heti musorában a szövetség volt elnöke, Markó Béla cinikusnak és veszedelmesnek nevezte azt, ahogy egyesek a pálya szélérol bekiabálva bírálják a szervezetet, amiért nem kért a románokéval azonos számú fizetéses helyet a magyar felvételizok számára. Most nem mi osztjuk a helyeket sem a MOGY?-n, sem másutt. Próbálunk közbenjárni, hogy ne romoljon a helyzet, hanem esetleg javuljon - mutatott rá a tévémusorban Markó, arra emlékeztetve a szövetség bírálóit, hogy az RMDSZ rendkívül kemény volt a MOGYE ügyében. Szerinte nem a pályán kívülieknek kellene bekiabálniuk, hogy nem ennyi, hanem annyi fizetéses helyet kellett volna kérni.
A Pinokkiónak titulált Borbély László és Király András nem kívánt reagálni a már számos látogatót vonzó, a szerzoje és szereploje által pamfletnek szánt videófelvételre. Nem foglalkozom vele, és nem is érdekel. Az, hogy egy ilyen felvétel születhetett csak azt bizonyítja, hogy egyesek nem érzik az ügy súlyát, különben nem alacsonyodnának le ide - nyilatkozta lapunknak Borbély.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2012. szeptember 27.
Folytatódik a MOGYE-ügy miatti demonstráció az oktatási minisztérium előtt
További három hétig folytatódik a műtőruhás, esernyős demonstráció a román oktatási minisztérium előtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) működő magyar tannyelvű oktatás hátrányos megkülönböztetése elleni tiltakozásul – közölte csütörtökön az MTI-vel Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, a megmozdulás szervezője.
A két hete kezdődött tiltakozó akció résztvevői eredetileg a hónap végéig kaptak engedélyt arra, hogy a szaktárca székháza előtti járdán, hétköznap, hivatali időben, legfeljebb öt fő részvételével plakátokkal és a ruhákra, esernyőkre festett feliratokkal demonstráljanak. A megmozduláshoz a MOGYE-re felvételizett diákok és szüleik felváltva csatlakoztak. A résztvevők a magyar tannyelvű fizetéses helyek számának növelését és a magyar főtanszékek megalakítását követelték.
A 2011-ben hatályba lépett román oktatási törvény szerint a multikulturális egyetemeken – amelyek között a MOGYE-t is nevesíti a jogszabály – a nemzeti kisebbségek nyelvén működő oktatást önálló főtanszékekbe, intézetekbe, tagozatokba kell szervezni. Ezt a MOGYE román többségű szenátusa – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta.
Ádám Valérián szerint a magyarság számára is elfogadható egyetemi chartát kell jóváhagynia a MOGYE szenátusának, s addig folytatják a tüntetést. Hozzátette: jövő héten megkezdődik az új tanév, és a magyar fizetéses helyek számának növelése legfeljebb október 10-ig segítene az idei felvételizőkön, de fontos, hogy legalább a jövőre nézve az egyetem chartában rögzítsék az államilag támogatott és tandíjköteles helyek egyenlő elosztását a román és a magyar tagozat között.
Az MTI kérdésére, hogy miért a minisztérium előtt tüntetnek, Ádám Valérián azt mondta: az igaz, hogy a chartát az egyetem fogadja el, de minisztérium jóváhagyása nélkül nem lép hatályba, és a tárcának kötelessége közbelépni minden olyan esetben, amikor egy tanintézményben törvénytelenségek történnek. Elmondta: Ecaterina Andronescu oktatási miniszter a demonstráció első napjaiban bekérette irodájába a tiltakozókat, és megígérte nekik, hogy megpróbálja rendezni a MOGYE-n a magyar oktatás ügyét.
„A miniszter be is tartotta a szavát, amikor Victor Ponta miniszterelnök társaságában elment Marosvásárhelyre, és megállapodást írt alá a MOGYE tanáraival, de tettek még nincsenek. Mi azt kérjük, hogy fogadják el a magyaroknak is megfelelő chartát, és alakítsák meg a magyar főtanszékeket még a decemberi parlamenti választások előtt" – mondta a RMOGYKE titkára.
Hozzátette: az jó, ha a magyarok is választhatnak képviselőket a szenátusba, de attól még továbbra is kétharmados román többség lesz a testületben, amely bármikor bármilyen magyar álláspontot felülbírálhat. Ezért fontosak az önálló főtanszékek, mert ezek nélkül nincs garancia arra, hogy nem fognak a magyarok feje felett dönteni – magyarázta. A RMOGYKE titkára szerint a román főtanszékeket is létrehozták anélkül, hogy létezne mindegyiken elegendő számú főállású tanár, tehát az akkreditációs feltételekre való hivatkozás csak ürügy a halogatásra.
Ádám Valérián az MTI kérdésére elmondta: nem érték atrocitások az oktatási minisztérium előtt. Hozzátette, a megmozdulás engedélyeztetésénél aláírta, hogy nem válaszol a provokációkra, hiszen a főpolgármesteri hivatal állandó rendőri felügyeletet rendelt ki melléjük, és a hatóságok dolga az, hogy szükség esetén közbelépjenek.
„A két hét alatt több mint ötven erdélyi magyar, aki a minisztériumba jött, megszorította a kezünket, és megköszönte azt, amit teszünk. Megkértek, ha lehet, folytassuk" – számolt be bukaresti tapasztalatairól Ádám Valérián.
MTI, Erdély.ma,2012. szeptember 27.
Belföldi hírek
Levéltári törvény: túl a szenátuson
Vita nélkül fogadta el a szenátus azt a törvénytervezetet, amely a kommunizmus idején az erdélyi magyar történelmi egyházaktól elkobzott levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról rendelkezik. A jogszabályt tavaly már elfogadta a parlament, de az Alkotmánybíróság – miután a Szociál-Liberális Szövetség megtámadta azt – formai okokra hivatkozva alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította.
Ezért az RMDSZ három képviselője, Máté András, Kerekes Károly és Márton Árpád februárban – változatlan formában – ismét beterjesztette a parlament elé a jogszabályt, amelyről mostanig a szenátusnak kellett volna döntenie. A felsőház azonban nem tűzte napirendre a módosító indítványt, ezért lejárt a szenátusi vitára szánt határidő, így a törvénytervezet hallgatólagosan elfogadottnak tekinthető, amelyről érdemben majd a képviselőház dönt.
A parlament nem dönthet
Az alkotmánybíróság tegnap arról döntött, hogy az államfő és a miniszterelnök közötti nézeteltérés esetén a parlamentnek nincs joga megállapítani, melyik közméltóság képviselje Romániát az Európa Tanács ülésén. A taláros testület korábban kimondta, hogy ez a jog kizárólag az államfőt illeti meg, aki ha akarja, átadhatja a megbízást a miniszterelnöknek.
Törvénytelen igazgatótanács
Meg kell ismételnie a parlamentnek a román közszolgálati televízió igazgatótanácsának megválasztását, mivel az alkotmánybíróság tegnap megállapította, hogy a legutóbbi választás alaptörvénybe ütközött. A Demokrata Liberális Párt azért fordult keresettel a taláros testülethez, mert a június végi igazgatótanácsi választáson – mikor a jelenlegi kormánypártok a hatalom átvétele után befolyásuk alá vonták a közszolgálati médiumokat – a Szociál-Liberális Szövetség nem volt hajlandó szavazni a DLP által javasolt jelöltekről, azzal indokolva a DLP kiszorítását, hogy az ő kormányzatuk ideje alatt jutott a köztelevízió a csőd szélére.
Bonyolódó Oltchim-ügy
A magánosítási szerződés aláírására továbbra sem került sor, tegnap Dan Diaconescu képviselői számos kiegészítő és módosító javaslattal jelentek meg a gazdasági minisztériumban, ezek megtárgyalására azonban nem került sor. Daniel Fenechiu, D. D. ügyvédje viszont azt nyilatkozta, hétfőig mindenképp aláírják a szerződést. Közben visszatért az országba Diaconescu, aki kétnapos külföldi tartózkodása során öt országban fordult meg, a bukaresti média találgatása szerint pénzszerző körúton volt – hogy milyen eredménnyel, arról nem tudni, de a repülőtéren azt mondta, „ az egész világ érdekelt az Oltchim megvásárlásában”. Bejelentette, újabb külföldi útra készül, és hozzátette, megvásárolja az Arpechim vállalatot is, valamint készül a vasúttársaság áruszállító cége, a Tarom, a Hidroelectrica és a Nuclearelectrica licitjeire is. Eközben az Oltchim alkalmazottjai újrakezdték sztrájkjukat. Victor Ponta a kormányülésen bejelentette, ha Diaconescu hétfőig nem írja alá a magánosítási szerződést, az állam fogja meghitelezni a vállalatot, hogy az egy hónapja álló üzem ismét elindíthassa a termelést.
Ingyen internet iskolákban
Victor Ponta kormányfő a tegnapi kormányülésen felkérte Dan Nica távközlési minisztert, hogy a 4G licencekre kiírt versenytárgyaláson nyert összegekkel készítse elő azt a projektet, amelynek során jövő évtől kezdődően minden iskolába és közintézménybe bevezetnék az ingyenes wireless internetet. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter rámutatott, hogy forrásokra is szükség van, a kormányfő pedig azt mondta, a gond csak az, hogy a diákok ne használják folyamatosan az internetet.
Többeknek jár élelmiszersegély
A kormány növeli azok számát, akik a hátrányos helyzetű társadalmi kategóriáknak szánt uniós közösségi intervenciós készletekből élelmiszersegélyt kapnak. A tegnapi kormányülésen végrehajtott jogszabály-módosítás nyomán segélyben részesülhetnek a garantált minimáljövedelemmel rendelkezők, a nyilvántartásban lévő munkanélküliek, a 400 lejnél kisebb nyugdíjjal rendelkező, állami rendszerhez tartozó nyugdíjasok, a súlyos fogyatékkal élők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 27.
Kirakatjogszabály magyar támogatás nélkül
A kisebbségi törvénytervezet hétéves kálváriája
A magyarok számára elfogadhatatlan formában szavaztatná meg az új parlamenti többséggel Victor Ponta kormányfő a kisebbségi törvénytervezetet. Az RMDSZ indítványa 2005 tavaszán jelent meg, és a Tãriceanu-kormány jogszabály-tervezeteként került a törvényhozás elé. Azóta több mint hét esztendő telt el anélkül, hogy a román parlament érdemben tárgyalta volna, elfogadására soha nem volt politikai akarat.
Sokat vitatott tervezetet terjesztettek a közvélemény elé 2005 márciusában a kisebbségi törvény szövegének megalkotói, Markó Attila és Márton Árpád RMDSZ-es politikusok. A kormány honlapján fellelhető szöveget a Tãriceanu-kabinet kormányülésein már 2005-ben módosították annak érdekében, hogy a kabinet saját törvénykezdeményezésként fogadja el. „Az RMDSZ mindennel megpróbálkozott. Kérésünkre abba is beleegyeztek a demokrata-liberális vezetők, hogy három szakbizottság helyett egy – a kisebbségi és emberjogi – véleményezze a törvénytervezetet, de ez sem hozott sikert. A párt vezetőinek és az államfőnek a látszólagos támogatása ellenére nem volt politikai akarat a törvény elfogadására” – fogalmazott Márton Árpád. A képviselő a jogszabály több éven át tartó parlamenti és szenátusi kényszerpihenőjét vázolva elmondta: a szenátus és a képviselőház szakbizottságaiban rendszerint nem jött össze a fele plusz egy tagból álló kvórum, ami az érdemi munka feltétele lett volna. A 2004-2008 közötti időszakban, majd 2010-ben, a demokrata-liberális kormányzás idején az RMDSZ és a román kormánypártok között írásos egyezség is született a törvény elfogadásáról, illetve a jogszabály-tervezet tételesen szerepelt a kormányprogramban is, a román politikusok azonban ezt nem tartották tiszteletben.
Autonómia, mint tabu
A román politikusokat elsősorban a kulturális autonómia körülírása zavarta. Márton Árpád szerint, ha az RMDSZ belement volna a kulturális autonómia fogalmának kiiktatásába, a jogszabály valószínűleg már 2006-ban átmegy a parlamenti szűrőn. Hasonlóan „nehezen emészthető” rész volt az is, hogy a kisebbségek vétójogot kaphassanak saját oktatási és kulturális intézményeik ügyeiben. A háromszéki képviselő konkrét példaként említi a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját: ha működne a kisebbségi törvény, a román többség nem dönthetett volna önkényesen a magyar kar felszámolásáról. Vegyes lakosságú vidékeken a kisebbségi törvény széles körű garanciát jelentene a magyar oktatási és kulturális intézmények autonómiájára. A képviselő szerint a tanügyi törvény már tartalmaz olyan kisebbségvédelmi előírásokat, amelyek a kisebbségi törvénytervezet szakbizottsági vitáin komoly ellenállást váltottak ki. A magyarországi és szerbiai törvénykezéssel ellentétben a román politikum azonban nem hajlandó elismerni a nemzeti kisebbségek közösségi jogait, de a kisebbségi törvénytervezet kényszerpihenője azzal is magyarázható, hogy a romániai magyarságon kívül a többi kisebbség nem igényli a kulturális autonómiatanácsot, a közösségi jogok intézményes elismerését –állítja a képviselő.
Egypártrendszeri törekvések
A kisebbségi törvénytervezet az erdélyi magyar politikusokat is megosztotta, hiszen soha nem volt róla érdemi vita, előírásait a szövetség vezetői kész tényként tálalták az RMDSZ parlamenti és szenátusi frakciójában. A 2008-ig Temes megyei RMDSZ-képviselőként politizáló Toró T. Tibor az RMDSZ vezetőinek tiltakozása ellenére módosító indítványokat terjesztett be. A ma az Erdélyi Magyar Néppárt elnökeként tevékenykedő politikus azokkal ellentétben, akik a területi autonómia kodifikációjának hiánya miatt a teljes kezdeményezést elvetésre javasolták, parlamenti képviselőként is a tervezet jó irányba való módosítására törekedett. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azonban – attól tartva, hogy a kisebbségi törvénytervezet elfogadása útját állhatja a székelyföldi autonómiatörekvéseknek – nem támogatta ezt. Toró ma is úgy véli, hogy a rendszerváltás óta ez volt az első jogalkotási kísérlet, amely – ha hiányos és tökéletlen formában is, de – a román kormány kezdeményezéseként került a parlament elé, ezáltal pedig nagyobb eséllyel lehetett volna törvény belőle, mint az egyéni képviselői indítványokból. A Néppárt elnöke szerint, ha „az RMDSZ vezetői – obskúrus háttér-megállapodásokkal – nem arra koncentráltak volna, hogy a tervezetbe kódolják az egypártrendszeri képviseleti monopóliumot, hanem minél szélesebb magyar társadalmi konszenzus megteremtésére törekednek, könnyebb lett volna külpolitikai nyomást gyakorolni a román döntéshozókra. Megakadályozható lett volna az, ami végül megtörtént: a törvénytervezet eltévedt a bizottságok közötti ügyrendi útvesztőben, és hét év sem volt elegendő ahhoz, hogy eljusson a döntéshozó plenáris ülésig.”
Ellentmondások Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár szerint a törvénytervezet első része az eddig már de facto gyakorolható kisebbségi jogokat foglalja össze, vajmi keveset ad hozzá, másik része pedig a kulturális autonómia intézményesítéséről szól. „Ez utóbbival szemben a legfőbb kifogás az, hogy a tervezet felemás módon szabályozza a kulturális autonómiatanácsok megalakítását. A kisebbség hegemón szervezete, az RMDSZ belső döntésévé alacsonyítja a tanács megválasztását, tehát kétségessé teszi a ténylegesen plurális és korrekt megmérettetés lebonyolítását” – jelezte Bakk Miklós, aki úgy véli, hogy ha az RMDSZ nem kíván választási alapon kulturális autonómiát, akkor is megkapja az autonómiatanácsok hatáskörének legjavát. „Noha az állami hatóságokkal szemben az autonómiatanács több esetben is csupán javaslattételi, illetve vétójoggal rendelkezik, elfogadhatatlan módon hatósági kinevezési jogkört kap a kisebbségi civil társadalom által létrehozott kulturális és oktatási intézmények vezetősége fölött. Ezeket a kitételeket román szakértők és civil társadalmi aktivisták is bírálták, például Gabriel Andreescu és Smaranda Enache. A rövid ideig működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) autonómiabizottságában szó volt ugyan ezek kijavításáról – sőt olyan híresztelések is lábra kaptak, miszerint az eredeti változatot a parlamenti bizottságok már módosították – erről azonban semmilyen nyilvános és biztos információnk nincs” – világított rá a politológus a törvénytervezet legkirívóbb ellentmondásaira.
Ütköző autonómiatörekvések?
A három autonómiaforma – a személyi, a területi és a sajátos státusú önkormányzati – kodifikációjáról a kilencvenes években kialakult egységes koncepciót az élet meghaladta, túllépett ezen. „Akkoriban az autonómiaformákat még egy globális kerettörvényben képzelték el, amely egyaránt szabályozta a regionalizmust és a személyi elvű autonómiát. Ma az tűnik célszerűnek, hogy az autonómiakérdést ültessük a regionalizmus hordozóhullámára. Azaz: a kulturális autonómiára nézve csupán egy szűk kerettörvényt javasolnék, amely átengedné a kulturális autonómia intézményesítését a régióknak, és azt a regionális társadalom adottságainak, valamint a konkrét etnikai térszerkezetnek megfelelően végeznék el. Az országos szintre csak nagyon kevés kérdés kerülhetne. A mostani tervezetben megjelenő kulturális autonómia, illetve Székelyföld regionális autonómiája tulajdonképpen ütköző koncepciók, hiszen egy erős kompetenciákkal rendelkező Székelyföldnek nincs szüksége a belőle kiemelt és Bukaresthez kötött autonómiatanácsra” – állítja a politológus. Toró inkább a lépésről lépésre történő építkezést tartja járható útnak. „A kisebbségi törvénytervezetet az áttörés lehetőségeként értékeltem, mert – ha bölcsen használjuk ki a kedvező politikai konjunktúrákat – a létrehozott intézmény fokozatosan újabb és újabb hatáskörökkel ruházható fel” – állítja a pártelnök, jelezve, hogy a kulturális autonómiáról szóló fejezet cikkelyeinek jelentős korrekciójára lenne szükség. Az eredeti törvénytervezetben a kulturális autonómia döntéshozó testülete csak központi szinten létezik, márpedig meg kell teremteni a területi rendszerét is, és nem a prefektúrákhoz hasonló dekoncentrált módon, hanem az önkormányzatokkal rokonítható decentralizált formában. Toró szerint a fő problémát azonban a működtetéshez szükséges pénzügyi források elkülönítése és előteremtése jelentette, márpedig enélkül az autonómia csak formális, működésképtelen jogi keret marad. Mint ahogy az is ellentmondásos, hogy a tervezet nem rendelkezett az autonómiatanács megválasztásához szükséges választói névjegyzék létrehozásának kötelezettségéről, vagyis a közösségi regisztráció folyamatáról, illetve az általános, közvetlen választások lebonyolításának garanciáiról, ami a kisebbségi társadalom belső demokráciájának fontos eszköze. A néppárti politikus szerint mindez orvosolható lehetett volna szövegszerű módosításokkal, ha van rá politikai akarat. De, mint fogalmazott, erre soha nem volt törekvés az RMDSZ-vezetők részéről.
Kirakattörvény készül
Márton Árpád szerint Victor Ponta kormányfő kisebbségi törvény iránti „elkötelezettsége” azzal hozható összefüggésbe, hogy a szociálliberális kormánytöbbség legalább négy kisebbségi szavazatnak köszönheti megalakulását. Cserébe a miniszterelnök a kisebbségek számára olyan törvényt ígért, javasolt, amely a romániai magyarság számára ugyan elfogadhatatlan, ám több kisebbségi vezető felismeri benne pénzügyi és egyéb számításait. Bakk Miklós szerint egy ilyen törvénynek nincs értelme. „Nem lehet kizárólagos érv az egyéb romániai kisebbségekkel való szolidaritás: világossá kell tenni, hogy a magyar kérdés Romániában több és más, mint kisebbségi probléma” – fogalmazott a kolozsvári egyetemi tanár. Toró T. Tibor úgy véli, ami most zajlik, az csupán színjáték, ami mögött újabb elvtelen paktum körvonalazódik a jelenlegi szocialista-liberális kormánytöbbség és az RMDSZ egyes, baloldallal szimpatizáló vezetői között. „Megmutatják nekünk a »mumust« – egy teljesen ivartalanított jogszabály elfogadásának lehetőségét –, aztán az RMDSZ »kiharcolja«, hogy ez mégse történjen meg. Az őszi választási kampányban az lesz a nagy siker, hogy megvédtük eredményeinket: ugyan még mindig nincs jogszabály a kisebbségek jogállásáról, ám érvénybe léphetett volna egy működésképtelen, ha mi nem vagyunk” – mondta a politikus.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. szeptember 28.
A MOGYE szenátusa elfogadta a hétpontos megállapodást
Megszavazta a MOGYE szenátusa azt a hétpontos megállapodást, amelyet egy héttel ezelőtt Ecaterina Andronescu oktatási miniszter jelenlétében írtak alá az egyetem és a magyar tagozat vezetői. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusi ülése után Leonard Azamfirei rektor elmondta, hogy a szenátus rendkívül nyitottnak mutatkozott a magyar tagozat gondjainak az orvoslása ügyében, s teljes egészében elfogadta a magyar tagozat képviselőivel szeptember 21-én kialkudott hétpontos rendezési tervet.
„Remélem, hogy hétfőtől új korszak kezdődik, amely mindkét fél számára kedvező lesz" – jelentette ki Leonard Azamfirei. A rektor úgy vélte, ami történt, az mind a román, mind a magyar tagozat sikere.
A rektor megerősítette, a szenátus azt is megszavazta, hogy az egyetem működését szabályozó chartába belefoglalják a magyar tagozat megszervezését. „Egy egész sor megbeszélt intézkedést foganatosíthatunk hétfőtől. Elkezdődhetnek a magyar tagozat belső választásai. A startot a szenátus szavazata jelentette" – fogalmazott Azamfirei.
A MOGYE román vezetői és a magyar tagozat oktatói között kialakult konfliktus szeptember 21-én mozdult ki a holtpontról, amikor egy éjszakába nyúló tárgyalás végén – amelynek elején Victor Ponta miniszterelnök is részt vett – az egyetem vezetői, a magyar tagozat képviselői és Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter egy hétpontos dokumentumot írtak alá.
A megegyezés rögzíti, hogy megismétlik az egyetem magyar tagozatának belső választásait, megválasztják azt a 13 magyar oktatót, akik a tagozatot képviselik majd az egyetem szenátusában.
Ezt követően a rektor kinevezi az egyetem magyar rektorhelyettesét, az egyetem működését szabályozó chartába pedig belefoglalják, hogy a magyar nyelvű oktatás a magyar tagozatba szerveződik. A megállapodás szerint a magyar rektorhelyettes dönthet majd a magyar tagozaton meghirdetendő állásokról, és a magyarokat megillető tanársegédi állásokra csakis magyarul tudó oktatókat lehet alkalmazni. A felek vállalták: együtt munkálkodnak azon, hogy a tanintézet a küszöbön álló átvilágítás során megfeleljen az akkreditációs feltételeknek. A dokumentum kitér arra, hogy az akkreditáció befejeztével megalakulnak a magyar főtanszékek az egyetemen.
A magyar tagozat képviselői a tárgyalások előfeltételeként elfogadták, hogy ne Szabó Bélát, a tagozat korábban megválasztott vezetőjét jelöljék az intézmény rektorhelyettesi tisztségébe. A magyar oktatók a hétpontos dokumentum elfogadása után sem voltak biztosak abban, hogy az egyetem szenátusa – amelyben a magyar oktatók elismert képviselői nem vesznek részt – végül elfogadja a megegyezés pontjait.
MTI, Erdély.ma,2012. szeptember 28.
Szabó Béla: Ponta MOGYE-látogatása Iuliu Maniu idejét idézte
[INTERJÚ] Várhatóan a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) pénteki szenátusi ülésén meg is szavazzák a felsőoktatási intézmény magyar vonalának a chartába foglalását – jelentette ki egyebek mellett a Krónikának adott interjújában dr. Szabó Béla professzor, a MOGYE magyar tanárainak választott képviselője. Az egyetemi tanár ugyanakkor kitért arra is, hogy Victor Ponta kormányfő és stábja látogatásának körülményei őt leginkább a Iuliu Maniu miniszterelnöksége idején alkalmazott módszerekre emlékeztették. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy következetes kiállása miatt valószínűleg nem lesz belőle rektorhelyettes.
– Tisztázzuk az elején: a magyar fél azt állította, hogy nem hívták meg a hétvégén a kormányfő és az oktatásügyi miniszter jelenlétében zajló tárgyalásokra, a román vezetők viszont cáfolják ezt.
– Meghívtak, csak utólag. Victor Ponta, illetve a vele érkező miniszterek és politikusok előbb a román féllel akartak szóba állni, s csak utána velünk. Ugyanaz a módszer, mint Iuliu Maniu miniszterelnöksége idején.
– Miként ültek le tárgyalni?
– Azzal a kikötéssel, hogy három dologhoz ragaszkodunk, és abból nem engedünk. Éspedig: ismerjék el a belső választásainkat, hozhassuk létre a magyar főtanszékeket, és az egyetemi chartába foglalják bele a magyar struktúrák megalakításáról szóló határozatot. Hosszas viták során minderről egy hétpontos dokumentum született, amelyet kézjegyével látott el Leonard Azamfirei rektor, a szakszervezeti elnök, valamint a magyar tagozat képviselőiként Szilágyi Tibor, Lőrinczi Zoltán és jómagam. Aláírta a tárgyalásokon jelen lévő Ecaterina Andronescu miniszter asszony is, aki kezességet vállalt a dokumentumba foglaltak betartásáért. A tárcavezető előbb hezitált, de látván, hogy a magyar fél ragaszkodik az aláírásához, végül ő is ellátta kézjegyével a dokumentumot.
– Ezek szerint mindent elértek, amit szerettek volna?
– Kénytelenek voltunk mi is bizonyos kompromisszumokba belemenni. Tudjuk, hogy nem tesz jót nekünk, de belementünk a választásaink megismétlésébe, beletörődtünk abba is, hogy a szenátusban ott maradhatnak azok az úgymond magyar képviselők, akiket nem mi, hanem a román többség delegált, és elfogadtuk azt is, hogy a rektorhelyettes megnevezésénél személyem szóba sem jöhet. Ha ez az ára a magyar struktúrák létrehozásának, akkor Isten neki, én ezt simán bevállalom.
– Máris akadnak olyan hangok a magyar közösségben, amelyek szerint önök kényszerből írták alá a szerződést.
– Tévedés, mert semmiféle kényszer nem létezett. Az más lapra tartozik, hogy mi már az első perctől jeleztük, hogy ez az egyezség nem jó, de akkor is több a semminél.
– Ha a román fél betartja a szavát, melyek lesznek a kézzelfogható előnyök?
– A magyar rektorhelyettes lesz az, aki a magyar tagozaton betöltetlen állásokat meghirdeti. Ez azért is fontos, mert eddig egy tizenegy tagú, román többségű adminisztratív tanács döntött kénye-kedve szerint. Azt is sikerült kieszközölni, hogy a minket megillető tanársegédi állásokra csakis magyarul tudó oktatókat vegyenek fel. Ami a magyar főtanszékeket illeti, az a döntés született, hogy az akkreditációs folyamat lezárultával, ami jó hét hónapot jelent, a szenátus dönt ezek számáról. Ennek már meg kellett volna történnie, csakhogy az egyetem vezető testülete eddig sajátosan értelmezte az oktatási törvényt, mégpedig úgy, hogy a magyar főtanszékek száma akár nulla is lehet. Ennek betartására a miniszter asszony külön garanciát vállalt.
– A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület titkára, Ádám Valérián úgy érzi, hogy a román fél ismét kijátssza majd önöket, hisz az egyezségben foglaltak végrehajtását a december 9-ei parlamenti választások utánra hagyták.
– Ez sincs teljesen így. Valóban a főtanszékek létrehozására 2013 márciusáig, áprilisáig kell várnunk. De a rektor és az okirat többi aláírói vállalták, hogy a magyar vonal chartába foglalását már az e heti, pénteki szenátusi ülésen megszavaztatják. Az üresen lévő állások meghirdetése sem maradhat a választások utánra, hisz a törvény szerint a tanév megkezdésétől legkésőbb negyvenöt napon belül erre is sort kell kerítenünk.
– Végül ki választja meg a magyar rektorhelyettest: a magyar közösség vagy a román többség?
– Nyilván a román nemzetiségű rektor nevezi ki azon három jelölt közül, akit mi javasolunk. Ezt egyébként így írja elő a törvény is. Az, hogy Románia másik két multikulturális tanintézetében, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen létezik egy belső egyezség, egy afféle gentleman’s agreement, miszerint a magyar tagozatvezető hivatalból megkapja a rektorhelyettesi tisztséget, az nálunk sajnos nem működik. Így meg kell tennünk a három javaslatot.
– Miért nem fogadják el a román oktatók Szabó Bélát, miben zavarhatja az ön személye a másik felet?
– Azt hiszem, hogy kitartásommal haragítottam magamra egyes román kollégákat. Másfél éve ugyanazt az álláspontot képviselem a törvény alkalmazásával kapcsolatosan. Ez idő alatt voltak lehurrogások, nyomásgyakorlások, én viszont kitartottam. Most is azt mondom, hogy ha az, amit a hétvégén aláírtunk, nem valósul meg a papírra vetett formában, akkor továbbra is csak a konokságunkat vethetjük be a harcba, ahogyan eddig tettük. A román fél szemében nekem még van egy másik, lényeges hátrányom: mivel az előző ciklusban is vezető állást töltöttem be, túl sok mindenre emlékszem.
– Hogy fogadta a magyar közösség ezt az újabb megalázást, miszerint nem maga döntheti el, kit küld rektorhelyettesnek?
– Amint az várható volt, vegyes érzelmekkel. Volt, aki azt állította, hogy eladtak engem. Mások azzal vigasztalódtak, hogy személyem mellőzése nem is olyan nagy áldozat.
– Ennek ellenére ott lesz a tagozat három jelöltje között?
– Nem tudom. Mint említettem, tisztában vagyok azzal, hogy a törvény szerint a rektornak joga van megnevezni azokat az embereket, akikkel együtt akar dolgozni. Hogy jó vagy rossz ez a törvénycikkely, teljesen lényegtelen, tiszteletben kell tartanunk. Mindemellett, ha nem is lehetek rektorhelyettes, a háttérből éreztetni fogom a jelenlétem.
– Ön nyilván tudja, ki az a másik két jelölt, aki még szóba jöhet a tisztség elfoglalásához. Hogy ismeri őket, ők is olyan kitartók, mint ön?
– Úgy gondolom, hogy igen.
Szucher Ervin,
Krónika (Kolozsvár)2012. szeptember 28.
Változtatásra elhivatottan
A forradalom óta eltelt 22 esztendő alatt úgy tűnt, a dolgok csigalassúsággal bár, de visszafordíthatatlanul araszolgatnak előre. Az elmúlt hónapok azonban látványosan rácáfoltak erre az illúzióra.
A Lehman Brothers csődje 2008-ban recessziót indított el az Egyesült Államokban, amely Európára is kihatott. Hamarosan elindult egy bizalmi válságtól kísért gazdaság-politikai fordulat kontinensünkön, mely azóta is tart. Elkezdődött a leminősítési hullámsorozat, a hitelezési folyamatok döcögni kezdtek, a piacok pedig szűkülni. A hitel és a bizalom pilléreire épült évtizedes struktúrákban gyorsan táguló repedések keletkeztek, a politikusok pedig minden igyekezetüket arra fordították, hogy mérsékeljék az erősödő pánikhangulatot. Itt tartunk ma. Egy átalakuló Európában, melyben a tagországok igyekezete arra irányul, hogy minél fegyelmezettebben próbálják feldolgozni a felelőtlen ígéretek okozta csalódásokat.
Bizalmi válság
A bizalmi válság Erdélyt is elérte. A létbizonytalanság hatására mindennapossá vált a jövő iránti aggódás, a vállalkozók pedig veszteségük miatt a politika segítségével igyekeznek menteni a menthetőt, végsőkig élezve a büdzsét kontrolláló pozíciókért zajló küzdelmet. A gazdasági prés hatására megjelent a Nyugatellenes propaganda (nyugaton meg a Keletellenes), teret nyertek a szélsőséges szemléletek, megnőtt a volatilitás és fokozódott a stabilitás iránti igény.
Ebben a környezetben történt a bukaresti kormányváltás, melynek eredményeként visszatérni látszottak azok az idők, amelyeket minden józan erdélyi igyekezett elfeledni. Egyes politikai elemzők farkast kiáltottak, az EU és az USA azonnal reagált, és végül az ő segédletükkel sikerült kordában tartani az elszabadulás szélére sodródott eseményeket. De a magyar közösséggel szembeni ellenséges megnyilvánulásokra – MOGYE, Mikó, craiovai polgármester, a legmagasabb szintekről elhangzó magyarellenes nyilatkozatok stb. – a Nyugat informáltsága dacára nem reagált.
Az etnikai jellegű, rosszindulatú megbélyegzések, úgy látszik, a Nyugatot nem érdeklik. A magyar etnikum nem tartozik a szent tehén kategóriába, ezért az EU diplomatikusan kihátrál minden olyan kezdeményezés mögül, mely az erdélyi magyarok diszkriminációját igyekszik szóba hozni. Ilyen fogadtatás mellett a diplomáciai falak áttörésén fáradozó politikusainknak nem ártana elgondolkodniuk azon, hogy az eredményesebb képviselet érdekében nem érdemesebb-e terminust és nevet változtatni? Diszkrimináció helyett használhatnának mondjuk korrupciót, erdélyi magyarok helyett pedig... Klub Rádiót. De ezt bízzuk rájuk.
Egy ilyen gazdaság-politikai környezetben luxusnak számít a reálproblémákkal való szembenézés további halogatása, hiszen az elméletesdi és az alaptalan ígérgetések világszerte bebizonyították kártékonyságukat. Azok a közösségek, amelyek most nem újulnak meg, teret veszítenek, és a káros hatások rabjai maradnak (sajnos nem kevesen vannak). Ami Erdélyt illeti, lejárt az a kor, amikor szépen emelkedtek a gazdasági mutatók, Románia a NATO- és az EU-csatlakozásra készült, majd azokon belül igyekezett helytállni. Ide tartozott a nyugati standardoknak való megfelelési kényszer is, amely megnyitotta az utat a restitúció, a magyar iskolák és egyetemek létrehozása előtt, az egyenjogúság irányába próbálva terelni a társadalmi megkülönböztetésekbe gyökeresedett folyamatokat. Most mindez visszaesni látszik.
Az utóbbi hetekben saját szemünkkel láthattuk, milyen könnyedén lepi el ismét az országot a szabadjára engedett szellemi mocsok, amiben – mint az ilyenkor lenni szokott – a disznók élvezettel lubickolnak. A társadalmi megkülönböztetések kísértése újból tombol az országban, ami kettős teher a magyar közösségek vállán. Egy olyan destruktív folyamat felerősödése zajlik most Romániában, amely veszélyessé válhat, ha nem időben, határozottan és ésszerűen kezelik. A változtatás szükségessége minden szempontból imperatívusszá vált. A változtatást vigyázva, bölcsen kell végrehajtani. És nem szabad megelégedni a felületes változtatással, ami nem változás.
Ma többre van szükség. Olyan újragondolásra, mely alapjaiban méri fel a helyzetet és az önkritika gyakorlása mellett ragaszkodik az azonos mércével kikövezett konstruktív úthoz. Az útkereső szemléletek mögött ugyanis sok esetben a látszatreform állogikája, a hatalmi harcokat kísérő ellenséges indulatok vagy a fiatalos hév naivitása áll a gyakorlati eredményekben érdekelt józan megfontolások helyett. Sokatmondó ebből a szempontból a román Szociáldemokrata Párt (PSD) példája.
Elemzők szerint a jelenlegi pártvezetés – annak dacára, hogy megfiatalodott (pl. Victor Ponta, Dan Şova) – továbbra is a régi beidegződések szerint politizál. Sőt, az újak rosszabbak a régieknél! Úgyhogy a fiatalítás nem jelent feltétlenül reformot. A reform szó lényegi változást takar. Ez létrejöhet a régiek megújulásával (elég ritka eset, de nem kizárt) vagy olyan személyek előtérbe helyezésével, akik felvállalják az értékteremtő közösség érdekében való kiállást, vagyis azt, hogy a szavakról a hangsúly visszakerüljön a tettekre, a kettős mércéről pedig az azonos mércére.
Politikai szlogencsapdák
Ami a romániai magyar etnikum politikai érdekképviseleteit illeti, nemrég néhány konstruktív javaslatot fogalmaztam meg a mesterségesen gerjesztett etnikai feszültségek ellensúlyozására és az érdekképviseletek megújulására, melyeket a nagybányai RMDSZ-gyűlésen pártfüggetlen polgárként vetettem fel. Javaslataim az átláthatóság, a helyes hozzáállás és a módszeres követés jegyében fogantak. Helyes a hozzáállása, szerintem, annak az úszónak, aki erejét megfeszítve igyekszik elérni a túlpartot, helytelen pedig a gyáva kúszónak, aki a „Világ Opportunistái Egyesüljetek!” zászlaja alatt kifekszik az önkénynek.
Az átláthatóság és a módszeres követés a lakosságarányosság szerinti egyenlő bánásmód princípiumának betartására vonatkoznak, annak mérésére és igénylésére. Ezen az elven belül három konkrét javaslatot fogalmaztam meg a nagybányai, illetve az országos RMDSZ számára. Azáltal, hogy etnikai érdekvédelmet lát el, az RMDSZ speciális szerepet tölt be a román politikában. De csak elméleti síkon, mert a gyakorlatban az etnikai érdekvédelmet a román pártok is művelik anélkül, hogy a terminus megjelenjék az alapszabályukban. Ezt a formalitásbeli különbséget kihasználva egyes hatalmi elitek éveken át támadták „többletjogáért” az RMDSZ-t.
Médiatámogatott szemléletüknek köszönhetően a román emberek szemében az RMDSZ a megrövidítésük szimbólumává vált. Az a tény, hogy az olaszországi és spanyolországi román közösségek szintén etnikai alapon igyekeztek párttá szerveződni, merthogy ez a fajta érdekvédelem a civilizált országokban jogszerű és természetes, már nem került be az információs csatornákba. Hasonló a helyzet a magyar szeparatizmussal. Ez a vád is számtalanszor elhangzott anélkül, hogy az érvek asztalánál feldolgozták volna; így aztán ez is szlogenszinten rögzülhetett a köztudatban.
Mint ahogy a pozitív diszkrimináció új verziója is, mely szerint az RMDSZ mindig hatalmon volt, és ennek köszönhetően a magyarok zavartalanul nyalogathatták a tejfölt. Az objektív szemléletre (pl. etnikai jellegű statisztikák, más pártok viselkedéskultúrájával történő összehasonlítás) ez esetben sem nagyon jutott műsoridő. A magyar választók részéről is megfogalmazódtak kritikák az RMDSZ-szel szemben. Sokan úgy vélik, a szervezet megalkudott, eladva az egyenjogúságot egy tál lencséért.
Hogy megvénült, és merevedettségének ellensúlyozásaként igyekszik vasfalakat állítva kisajátítani az érdekvédelmi palettát. 22 éves tevékenysége a kudarc 6:2-es győzelmét hozta a siker ellenében, mivel a magyar régiók a nagyfokú bukaresti centralizáltság miatt nem kaptak lehetőséget a kibontakozódásra, a magyar egyházak, iskolák és civil kezdeményezések pedig mindvégig alulfinanszírozottak maradtak román társaikkal szemben. Ide tartozik az is, hogy a vezető funkciókat betöltő magyarok aránya mélyen a lakossági arány által meghatározott mérték alatt volt és van. És ami a legrosszabb, hogy hallgatásával az RMDSZ cinkosságot vállal a magyar közösségeket hátrányosan megkülönböztető erőkkel.
Összességében elmondható, hogy az RMDSZ neve és munkássága sok román és magyar szívében kelt gyanút és kétséget egyszerűen azért, mert mindkét etnikum diszkriminálva érzi magát. A politikai szlogencsapdák közt eligazodni kívánó polgároknak korrekt tájékoztatásra van szükségük. Erre legjobb megoldás a transzparencia. Itt az ideje, hogy 22 év után az RMDSZ kiálljon és megmutassa, „hány óra”. A román és a magyar etnikum közt konstruktív viszonyulásra és kölcsönös bizalomra van szükség, nem felülről táplált gyanúra és diszkriminációra. Ezt pedig csakis a valóság felvállalása és az egyenlő mértékkel való mérés (gyakorlatban, nem elméletben!) alapján lehet eredményesen megvalósítani.
Rendszeresen be kellene számolni
A rendszeres beszámoló etnikumalapú összehasonlítást jelent a kapott pénzekről és más javakról. Eszerint az RMDSZ szervezetei negyedévenként (pl. április–július–október–január) beszámolnának választópolgáraiknak a helyi önkormányzatok és a kormány által odaítélt anyagi juttatásokról. A jelentés két alkotóelemből tevődne össze.
Egyik az ún. számlista, másik a szóbeli beszámoló. A számlista alapját az etnikai meghatározhatóság szerinti tételek képeznék. Ilyenek az iskolák, a templomok, a kultúrközpontok, a műemlékek, a könyvtárak, a civil kezdeményezések stb. anyagi támogatása, megfelelő korrekciós súlyozással. A lista összegeket és részösszegeket is tartalmaz. Vegyünk egy példát. Ha a 10 százalékos nagybányai magyarság 2 százalékot kap a helyi büdzséből, akkor az RMDSZ helyi képviselői nehezebben győzhetik meg választóikat ügyességükről, amiért kiharcoltak mondjuk egy épületfelújítást.
A helyi románok pedig – gyanúkeltő politikai szlogenek ide vagy oda – megértenék, hogy a diszkrimináció nem őket, hanem a magyar közösségeket éri. Ha viszont 15 százaléknyi pénz jut a 10 százalékos közösségnek, akkor előbb-utóbb vissza kell térni arra a szintre, amit az egyenlő arányosság elve előír. Az egyenlő mértékű finanszírozás ugyanis az esélyegyenlőség egyik alapfeltétele.
Persze felmerülnének a kifogások. Például hogy a számokat nem lehet etnikai alapon meghatározni. A büdzsé szintjén valóban nem. De szép számmal vannak olyan kategóriák, amelyek alapján kidolgozható egy elfogadható hibaszázalékú módszer, aminek a segítségével – az adott kategóriákon belül – ez az arány meghatározható. Vagy hogy nem törvényes, mert a modern törvényekben az etnikumok nem szerepelhetnek alanyként. A választókat nem a jogi, hanem az erkölcsi vetület érdekli, aminek ez tökéletesen megfelel.
„A román politikai erők ellenkezése miatt nem tudunk többet elérni”. A magyarázat elfogadható, de csak akkor, ha az okokat publikussá teszik, és az egyenlő esélyteremtés jogán átadják felsőbb fórumoknak. Mivel a titkolt ügyek a homályban lébecolnak, ezért egyes befolyásos RMDSZ-es pártvezetők ellenezni fogják a tervezetet. Akkor majd akadnak mások, akik meggyőzik őket az ellenkezőjéről. Ha nem, akkor minden szavazó levonhatja magában a következtetést, hogy érdemes-e egy ilyen szervezetbe fektetnie a bizalmát.
Milyen előnyökkel jár az elképzelés? Csökkenti az előítéleteket mindkét közösség köreiben. Ez különösen fontos egy gazdasági nyomás alatt préselődő környezetben. Megújító hatással bír azáltal, hogy átvilágít és egészséges versenyhelyzetet teremt. Pl. ha kiderül, hogy az X helységbeli RMDSZ 1,4-es arányszorzót produkált, míg az Y helységbeli csak 0,2-est, akkor az Y helységbeli képviselők kénytelenek lesznek sebességet váltani ahhoz, hogy lekerüljenek a szégyenpadról. Gyengíti a hatalmi pozíciók mámorító hatását azzal, hogy rendszeresen napfényre kerül a valóság egy lényegi szelete, az önkényesség és az opportunizmus teret veszít. Ez mindenkinek hasznos. (A módszer alkalmazható a román etnikum által is – pl. a Victor Ponta szerint „nem létező” Székelyföldön, ahol kisebbségben van vagy máshol, ahol többségben).
Halott látszat helyett élő kultúrát
Évekkel ezelőtt szorgalmas olvasója voltam a megyei könyvtárnak. A nagybányai téka csodálatosan felszerelt épület, ahova minden könyvszerető örömmel jár. Az egyik szinten vannak a román könyvek, egy különálló, nagy részlegen az angol könyvek, van egy internetrészleg, egy szellemi értékek védelmét szolgáló iroda, tágas olvasóterem, konferenciatermek, stb.
De mi van a magyar részleggel? Mikor először odavezettek, az volt az érzésem, hogy valami labirintuson keresztül haladok. Előbb átvittek a román részlegen, majd kimentünk egy lépcsőházba, ahol a kísérőm előhúzott egy kulcscsomót, és kinyitott egy ajtót, amin azt írta: „multicultural”. Ott voltak a kínai, japán, orosz, olasz stb. és a magyar könyvek. A magyar írásokat tartó állványokat a terem leghátsó részében helyezték el, a sarok mentén felépült pókbirodalom szomszédságában. Állítom, ennél jobban eldugni nem lehet. És ez így van ide s tova tíz éve.
Nem akarom minősíteni a nagybányai magyarsággal szembeni tisztelet mértékét, amit ez a gesztus kifejez. Sőt azt sem kérdem, hol voltak ez idő alatt az RMDSZ helyi képviselői? Csak arra kérem őket, hogy sürgősen pótolják ezt a komoly hiányosságot, és munkálkodjanak a román szekció szomszédságában felállítandó magyar részleg létrehozásán. Egy 650 éve itt lakó közösség kaphatna egy tisztességes helyet a helyi könyvtárban.
Egy új magyar részleg együtt járna 2-3 személy alkalmazásával is, akik aktívan támogatnák a potenciális olvasók köreiben a könyvszeretetet, és egy lakosságarányos büdzséből gazdálkodva, értelmes olvasnivalóval tölthetnék fel a silány minőségű részleget. Az embereknek élő kultúrára van szükségük, nem halott látszatokra. A jelenlegi könyvállomány olyan, mint egy elhagyatott burjántelep – többnyire használhatatlan, kidobandó művekből áll. Ponyvaregények, egy rakás kommunista kiadvány és néhány találomra kiválasztott méregdrága lexikon. Na meg a pókok és a multikulturalitás.
Etnikumarányos közmédia-képviselet
Miért nem kapnak a magyar polgárok lakosságarányos műsoridőt a közmédiában? Hiszen adófizetésükkel ugyanúgy hozzájárulnak a közszolgálati tévé (TVR) fenntartásához, mint román ajkú felebarátaik. Milyenek a jelenlegi arányok? TVR1-es csatorna: 2,2 százalékos magyar műsoridő, 1,1 százalékos német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. TVR2-es csatorna: 0,9%-os magyar műsoridő, 0,9%-os német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. TVR3-as csatorna: 1,6%-os magyar műsoridő (+ ismétlés) délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva.
Amíg működött, a TVR Cultural csatornán: 1,3%-os magyar műsoridő, 0,7%-os német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. Összátlag: 1,5 százalékos magyar és 0,68 százalékos német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva.
Az adatok önmagukért beszélnek. Nem akarom minősíteni a magyarsággal szembeni tisztelet mértékét, amit ez a gesztus kifejez. Sőt azt sem kérdem, hol voltak ez idő alatt az RMDSZ országos képviselői? Csak arra kérem őket, hogy sürgősen pótolják ezt a komoly hiányosságot, és munkálkodjanak egy lakosságarányos műsoridőért a közmédiában. Egy 1100 éve itt lakó etnikum kaphatna egy tisztességes műsoridőt a televízióban és a rádióban. Különben érdekes adalékkal szolgál a német és a magyar műsoridők összehasonlítása.
A német közösség kb. 0,35 százaléknyi számarányt képvisel, és kétszer annyi műsoridőt kap. A magyarok 6 százalékos számarányukhoz képest négyszer kevesebbet. Eszerint a németek érdekképviselete nyolcszor hatékonyabb a magyarokénál, amely mélyen arányain alul teljesít. És ne feledjük azt sem, hogy korrektül súlyozva a 1,5 százalékos arány a valóságban jóval kevesebb, mivel médiaberkekben más súllyal mérik a főműsoridőt és a hétvégét, mint az alacsony nézettségű hétköznapi délutánokat. Hasonló számításokat el lehet végezni a közrádiók és a regionális műsorok esetében is. Ám az eddig tapasztaltak valósága azt sejteti, hogy ezek esetében sem fogunk jobb aránypárokat találni.
Jó lenne 2014 januárjában – a tisztességes gazda szellemében – az 5. jelentést olvasni az RMDSZ-től, és a korábbi jelentések fényében levonhatni néhány következtetést. A számszerűsített beszámolókat kísérő grafikonok és összehasonlítások segítségével immár könnyű lesz értékelni. Thomas Jefferson szerint minden nemzedéknek forradalomra van szüksége. De hogy a változás vonata elindulhasson, át kell állítani a váltót. Fütyül-e már a gőzmozdony? Él-e még a váltókezelő? Mert a hiábavalóságnak nincs létalapja.
Lőrinczi Lóránd.
Krónika (Kolozsvár)2012. október 1.
Előrelépés MOGYE-ügyben, Azamfirei betartotta a szavát
Betartotta a szavát Leonard Azamfirei, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora, és megszavaztatta a hétvégén az intézmény szenátusával azt a hét pontból álló megállapodást, mely szeptember 22. hajnalán született. Az egyetem vezetője akkor arra tett ígéretet a maratoni tárgyaláson részt vevő Victor Ponta kormányfőnek, Ecaterina Andronescu oktatási, Vasile Cepoi egészségügyi és Mircea Duşa belügyminiszternek, valamint a magyar tagozatot képviselő három oktatónak, hogy meggyőzi román kollégáit, fogadják el azt a hétpontos csomagot, amely a magyar struktúrák kialakítását célozza.
Részleges önállósulás. Bekerült a MOGYE chartájába a magyar vonal
Annak dacára, hogy a pénteki szenátusi ülés előtt a magyar oktatók egy része még mindig kételkedett Azamfirei őszinteségében és meggyőző erejében, a rektor javaslatát valamennyi szenátusi tag elfogadta.
Mint ismeretes, a dokumentum több olyan kitételt tartalmaz, mely a magyar tagozat részleges önállósulásához vezethet.
Hosszas viták után a felek többek között abban állapodtak meg, hogy az egyetem szenátusát hamarosan kiegészítik a magyar közösség képviselőivel, beveszik az egyetemi chartába a magyar vonalnak a létét, megválasztják a magyar rektor-, illetve dékánhelyetteseket és versenyvizsgát hirdetnek a megüresedett állásokra.
A magyar nyelvű oktatás megszervezése és felügyelete a megválasztandó magyar rektorhelyettes feladatkörébe fog tartozni. A rektor, kihasználva az oktatási törvény adta lehetőségeit, kikötötte, hogy bárkit hajlandó elfogadni helyetteseként, csak a magyar tagozat vezetőjének választott Szabó Bélát nem. A pénteki szenátusi ülést követően Leonard Azamfirei elmondta, hogy már hétfőtől elkezdődhet a választások megszervezése a magyar oktatók körében a szenátusi képviseletre, illetve a dékánhelyettesi és egyéb tisztségek betöltésére.
Az egy héttel korábban kötött kompromisszum értelmében szenátusi tag marad az az öt magyar személy is, akit nem a közösségük, hanem román kollégáik jelöltek. A meglehetősen furcsa helyzettel kapcsolatosan Szabó Béla a múlt héten kifejtette, hogy ez gyakorlatilag sajnos se nem oszt, se nem szoroz, mivel a román fél amúgy is kétharmados többséggel rendelkezik.
A magyar tagozat – akárcsak a tavaly – az idén is külön tartja a tanévnyitót. Az eseményre ma délben 12 órakor a Vártemplomban kerül sor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2012. október 1.
Martonyi: folytatja a partnerségi együttműködést Magyarország és Románia - Magyarország és Románia folytatja és tovább akarja fejleszteni partnerségi együttműködését, ebben egyeztek meg román kollégájával - közölte Martonyi János külügyminiszter hétfői budapesti megbeszélésük után.
A Titus Corlateánnal közös sajtótájékoztatón a magyar külügyminiszter kiemelte: az elmúlt hónapokban "érzékeny szakaszba kerültek" a két ország kapcsolatai, emiatt "többen éreztük úgy, hogy veszélybe kerülhetnek" az utóbbi években elért eredmények. Magyarország és Románia kapcsolataiban azonban továbbra is a közös érdekeknek kell meghatározóknak lenniük - jelentette ki.
Mindez nem jelenti azt, hogy a két ország között ne lennének vitás kérdések - amelyek gyakran a nemzeti kisebbségekkel függnek össze -, de abban egyeztek meg, hogy ezekre párbeszéd útján keresik a megoldást - tette hozzá.
Titus Corlatean emlékeztetett arra, hogy a két ország tíz éve írt alá stratégiai partneri nyilatkozatot, és "minden viszonylatban" meg kell erősíteni ezt az együttműködést Magyarország és Románia között. A román külügyminiszter javaslatot tett arra, hogy a nyilatkozat aláírásának évfordulójáról ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg.
A stratégiai partnerségi nyilatkozatot 2002. november 29-én írták alá.
Titus Corlatean kiemelte, a kisebbségeket illetően országa álláspontja változatlan: közösségeik fontos hidat jelentenek a két ország között. Éppen ezért a problémáikat kiegyensúlyozottan kell megközelíteni, hogy a kisebbségek megőrizhessék identitásukat - mondta. Megjegyezte: Bukarest továbbra is támogatja a magyarországi román közösséget.
Arra kérte Magyarországot, hogy a két ország nézetkülönbségeinek kezelésénél a román fél érzékenységét is vegyék figyelembe. Ősszel parlamenti választások lesznek Romániában - emlékeztetett, hozzáfűzve: ebben az időszakban a belpolitikai és a kisebbségügyi kérdéseket szét kellene választani.
Martonyi János azt mondta, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos érzékenység kölcsönös, és Magyarország azt kéri, hogy a magyar közösség aggályait, igényeit "a mindenkori román kormány megfelelően vegye figyelembe".
Titus Corlatean kifejtette, áttekintették a két ország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait. A román miniszter azt ajánlotta, hogy 2013 első felében közösen szervezzenek olyan fórumot, amelyen a két ország miniszterelnöke és a szaktárcák vezetői egyeztethetnek a gazdasági, energetikai, biztonsági, infrastrukturális, mezőgazdasági és európai kérdésekről.
Kitért arra is, felajánlották Magyarországnak, hogy bagdadi nagykövetségük befogadja a magyar diplomatákat.
Magyarország 2005-ben vonta ki diplomatáit Bagdadból az akkori biztonsági helyzet miatt, azóta a nagykövetség feladatait az ammani(jordániai) magyar külképviselet látja el.
A román külügyminiszter hétfőn Orbán Viktor kormányfővel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével is találkozik.
Titus Corlatean augusztustól vezeti a román külügyi tárcát, a politikus a szociáldemokrata Victor Ponta májusban megalakult kormányának tagja, korábban igazságügy-miniszter volt.
Budapest, (MTI)2012. október 3.
Ismét újratemetnék Nyírőt? – a román külügyminiszter beszólt a magyar kormánynak
A román külügyminisztériumnak tudomására jutott, hogy október folyamán ismét megkísérelnék újratemetni Székelyudvarhelyen Nyírő József író Madridból hazahozott hamvait, ezért hétfői budapesti látogatásán nyomatékosan felkérte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a magyar kormány ne támogassa ezt – közölte Titus Corlățean külügyminiszter. A román diplomácia vezetője a Digi 24 hírcsatornának nyilatkozva, kedden este beszélt arról, hogy tudomása szerint ezúttal a nyilvánosság kizárásával zajlanak előkészületek arra, hogy még ebben a hónapban eltemessék Nyírő hamvait.
„Ez elfogadhatatlan számunkra. Objektív okok miatt nem mondhatunk igent az újratemetésre” – mondta Corlăţean. A külügyminiszter szerint Nyírő újratemetése szimbolikus jelentőségű lehet, mivel Székelyudvarhely környékén született, és végrendeletében kérte, hogy ott temessék el. „Bizonyos szimbolikával bír egyes budapesti politikusok számára, nem mindegyikük számára, és egészen más szimbolikával rendelkezik Romániában, ahol érzékeny téma, mivel fasiszta, szélsőjobboldali és antiszemita magatartású íróról van szó, amit nem tudunk elfogadni. Az ügyre az ország zsidó közössége is reagált, és komoly reakciókat váltott ki a világ zsidó szervezetei részéről” – mondta a miniszter.
Mint arról beszámoltunk, idén májusban a Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László személyes támogatásával kívánták megadni a végtisztességet Székelyudvarhelyen az írónak, azonban a román hatóságok – arra hivatkozva, hogy Nyirő antiszemita volt, és tagja volt 1944-ben a nyilas parlamentnek – nemkívánatosnak nevezték az eseményt. A vasúttársaság megtiltotta, hogy az író hamvait a csíksomlyói búcsúra érkező zarándokvonaton vigyék el Székelyudvarhelyre, majd a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak a hamvak ellen: az esemény egyik szervezőjét, Lukács Csaba újságírót rendőrök állították meg útban a székely város felé, és átkutatták a csomagjait, hogy kiderítsék, nála vannak-e a maradványok. Victor Ponta román miniszterelnök közleményben ítélte el a kormánya által románellenesnek, antiszemitának és fasiszta-szimpatizánsnak tartott Nyírő József udvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek” miatt. Az újratemetés végül hivatalosan azért maradt el, mert a székelyudvarhelyi önkormányzat hibásan iktatta az újratemetésről szóló engedélyt, a szervezők pedig közölték, hogy csakis a hatályos román törvényeket betartva kívánják újratemetni Nyírőt. Az újratemetés helyett így csupán megemlékezést tartottak, amelyen többek között Kövér László és Szőcs Géza akkori magyar művelődési államtitkár is beszédet mondott. Akkor olyan vádak érték Kövért, hogy az újratemetés ürügyén politikai kampányt folytatott Szász Jenő pártja mellett a júniusi önkormányzati választások előtt.
Szász Jenő, a májusi újratemetést szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Krónikának nyilatkozva nem erősítette meg, hogy valóban zajlanának az előkészületek. „Mi azt szeretnénk, ha a román kormány is olyan gesztusokat gyakorolna, amilyeneket a magyar, hiszen Corlăţean hétfői látogatása során felvetette, hogy Gyulán a román közösség felállíthassa Andrei Şaguna erdélyi ortodox román püspök szobrának, amit a magyar kormány elfogadott. Pedig Şaguna 1848-49-es magyarellenes szereplése nyomán komoly kifogások merülhetnének föl ellene, de a történelmi sérelmek állandó felhánytorgatása nem mutat előre. Mi azt szeretnénk, ha a román kormány is hasonló gesztust tenne az újratemetés ügyében” – mondta el a Krónikának Szász Jenő. Kifejtette: a Székelyudvarhelyért Alapítvány a Magyar Országgyűlés mellett társszervezője volt az újratemetésnek, az ügyről a két állam között a legfelsőbb szinten egyeztetnek, az újratemetés kezdeményezésére vonatkozó döntést pedig a budapesti fél, pontosabban az Országgyűlés elnöke hozza meg, nem ő. „A Székelyudvarhelyért Alapítvány készen áll arra, hogy amennyiben megkapja a jelzést, közreműködjön az újratemetés megszervezésében” – szögezte le Szász Jenő.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2012. október 4.
Súlyos EB-bírálat az igazságügyi miniszternek
Bírálja Mona Pivniceru román igazságügyi minisztert a legfőbb ügyész és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetője kiválasztási folyamatának átláthatatlansága miatt Catherine Day, az Európai Bizottság (EB) főtitkára.
Az Európai Uniós illetékes levélben fordult a tárcavezetőhöz, amelyben emlékeztetett: szeptember 11-én már jelezte, milyen elvárásokat támaszt az Európai Bizottság a főügyészek kiválasztási folyamata kapcsán.
„Sajnos ezek közül szinte egyet sem láttunk viszont a nyilvánosságra került eljárásban” – állapítja meg a levél. Catherine Day ezért megismételte, milyen folyamatot tartanának korrektnek és átláthatónak. „A bizottság szerint a jelölési folyamatnak hitelesnek és teljesen átláthatónak kell lennie annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket ösztönözze a tisztségek megpályázására. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztási folyamatnak teljes mértékben átláthatónak és nyilvánosnak kell lennie. Ez interjúkat jelent, világos kritériumok leszögezését, a jelölésekről döntő bizottságba a legfőbb ügyészség és a DNA képviselőit is meg kell hívni, és igény szerinti időt kell szánni a folyamatra” – áll Catherine Day levelében, amely azt is megjegyzi, hogy az EB javaslatai szerint mindennek hivatalossá tételére miniszteri rendeletben kellene rögzíteni a fent említett kritériumokat. Egyben azt is megállapítja, hogy kívánatos a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) aktív részvétele is a folyamatban.
Az Európai Bizottság főtitkárának levele azt követően érkezett meg Pivniceruhoz, hogy az általa meghirdetett eljárásban nyoma sincs a Brüsszel által javasolt kitételeknek. Így például a jelölési eljárásra csupán néhány napot hagyott jóvá, ami nem elegendő ahhoz, hogy a pályázók komoly menedzseri programot dolgozzanak ki. A Catherine Day által írt első, bírálatokat tartalmazó levél kézhez vétele és a CSM tagjaival való egyeztetést követően belement abba, hogy meghosszabbítsa a jelentkezési határidőt (ez tegnap járt le), azonban nem volt hajlandó nyilvános eljárást meghirdetni. Emellett azt az EB-ajánlást sem hajlandó megszívlelni, hogy a CSM tagjai részt vegyenek a jelöltek meghallgatásán, valamint hogy a meghallgatások nyilvánosak legyenek. Többek között ezen hiányosságok miatt jelezte Daniel Morar, a DNA korábbi vezetője, aki jelenleg a legfőbb ügyészség ideiglenes vezetője, hogy nem kívánja megpályázni a legfőbb ügyészi tisztséget.
Mona Pivniceru ugyanakkor még a levél nyilvánosságra kerülése előtt úgy vélte, a jelölési folyamat tiszteletben tartja az EB ajánlásait. A miniszter a tervek szerint ma egyeztet Brüsszelben Catherine Dayjel és Viviane Redinggel, az EB igazságügyi biztosával. Mint arról beszámoltunk, az EB elnöke, José Manuel Barroso júliusban, amikor jelezte, hogy a Traian Băsescu államfő leváltása érdekében hozott román kormányintézkedések – a házelnökök és az ombudsman leváltása, az alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése – miatt megingott a bizalma a román kormány jogállamiság iránti elkötelezettségében, tizenegy pontos listát adott át Victor Ponta miniszterelnöknek, amelyek közül az egyik legfontosabb éppen a főügyészek kiválasztását szolgáló folyamat nyilvánosságát és átláthatóságát követeli meg. A România Liberă című napilap még augusztusban olyan ügyészségi lehallgatási jegyzőkönyveket közölt, amelyek azt bizonyítják, hogy Pivniceru – aki a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tagja volt – közreműködött volna az igazságszolgáltatás politikai irányítás alá vonását célzó akcióban.
A Pivnicerut kompromittáló beszélgetés a George Bălan ügyész ügyében készült lehallgatási jegyzőkönyvben található. Bălant szintén az igazságszolgáltatás politikai befolyásolását célzó konspirációval gyanúsítják. Mint arról beszámoltunk, a július elején kirobbant botrányban Bălanon kívül egy másik ügyész, Marcel Sâmpetru is érintett – mindkettejüket azzal gyanúsítják, hogy egyeztetést folytattak Victor Ponta jelenlegi miniszterelnökkel, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével, a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) pártszövetség társelnökével, illetve más USL-vezetőkkel arról, hogy az USL befolyása alá vonják az igazságszolgáltatást.
Ehhez az lett volna szükséges, hogy Bălant a legfőbb ügyészség, Sâmpetrut pedig az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) élére nevezzék ki a lejáró mandátumú Laura Codruţa Kövesi, illetve Daniel Morar helyére. Mindezek előfeltétele – amint a Bălan és Pivniveru közötti beszélgetésből kiderül – az volt, hogy Pivnicerut kinevezzék az igazságügyi tárca élére.
(Külügyi szolgálatban Kövesi
Három évre a külügyminisztérium alárendeltségébe osztották be Laura Codruţa Kövesit, akinek hétfőn járt le hatéves mandátuma a legfőbb ügyészség élén. A leköszönt legfőbb ügyész Románia brüsszeli képviseletén tevékenykedik majd az igazságügyi reformot és a korrupcióellenes küzdelmet érintő ügyekért felelős főképviselőként. Minderről kedden este döntött a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészi részlege. Kövesi – aki leköszönte után hivatalosan a Szeben Megyei Terror- és Szervezettbűnözés-ellenes Főosztály (DIICOT) ügyésze – hétfői búcsú-sajtótájékoztatóján azt mondta, nem zárja ki, hogy megpályázza az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vezetői tisztségét, de az is előfordulhat, hogy olyan beosztást tölt majd be, ami összefügg a román igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem megfigyelését szolgáló Európai Uniós programmal.)
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2012. október 4.
Romániai játszmák
Ma Romániában félelmek, gyanakvások, indulatok és szenvedélyek nélkül politikusnak a politikáról beszélni szinte lehetetlen. Ami az elmúlt néhány hónapban történt, azt bizonyítja, hogy bíró nélküli mérkőzés zajlik a pályán, és már nincsen, aki lefújja a szabálytalankodókat. Markó Béla írása.
Ma már megszokott látvány Bukarestben egy pártszékházban vagy valamelyik kormányhivatalban, hogy amíg bent a szűk körű tanácskozás zajlik, kint a titkárságon egymás mellett sorakoznak a résztvevők mobiltelefonjai. Egyik-másik titkárnő még cetlit is tesz a készülékek mellé, hogy amikor megszólalnak, tudni lehessen, kit keresnek. Nem azért vannak kint ezek a mobilok, hogy csörgetésükkel a tanácskozást ne zavarják, hiszen le is lehetne halkítani őket, hanem mert a bentiek attól tartanak, valaki lehallgathatja, mit beszélnek. Időnként még így is jelentőségteljesen elnémulnak, egyikük felír valamit egy cédulára, azt körbeadják, de nem kommentálják. Nem akárkikről van szó, hanem felelős politikusokról. Félelem nélkül, szabadon kellene mérlegelniük minden pillanatban, mert döntéseik sokszor valóban országos fontosságúak. Ehelyett suttogások, elhallgatások, nekirugaszkodások, meghőkölések és sejtetések töltik ki a szóközöket, sőt, lassan-lassan maga a közbeszéd is ilyen lesz. Miért? Nyilvánvaló, hogy ahol nincsenek félreérthetetlen törvénycikkelyek, és ahol a törvény betűjét mindig felülírja a rosszhiszemű törvényértelmező szelleme, ott senki sem tudhatja „…mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot…” Így lehetett az RMDSZ egyik, miniszterként is kiválóan teljesítő, tehetséges politikusát hazaárulással megvádolni és évek óta kihallgatásról kihallgatásra, tárgyalásról tárgyalásra hurcolni, de így lehetett legutóbb egy RMDSZ-es államtitkárt alapfokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélni azért, mert az államosított javak visszaszolgáltatásáért felelő kormánybizottság tagjaként támogatta a sepsiszentgyörgyi volt református kollégium visszajuttatását az egyháznak. A román restitúciós törvény egyébként a természetbeni visszaszolgáltatás elvét követi, de az ügyészek azt próbálják bizonyítani, hogy bár a szóban forgó épületet az állam annak idején törvényerejű rendelettel az egyháztól vette el, az mégsem volt az egyházé. Nem folytatom. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy ma Romániában félelmek, gyanakvások, indulatok és szenvedélyek nélkül politikusnak a politikáról beszélni szinte lehetetlen. Ami az elmúlt néhány hónapban történt, azt bizonyítja, hogy bíró nélküli mérkőzés zajlik a pályán, és már nincsen, aki lefújja a szabálytalankodókat. Nem bíró az államelnök, nem bíró a parlament, nem bíró a törvényszéki bíró, sőt, lassan-lassan az alkotmánybíró sem, bár mindmáig még az alkotmánybíróság az a testület, amelynek döntéseit, ha fogcsikorgatva is, de tiszteletben tartják a játékosok. Miközben szó sincs arról, hogy valaki is függetlennek tekintené az alkotmánybíróságot, a politikai elemzők és kommentátorok folyamatosan azt számolgatják nyilvánosan, hogy melyik pártnak hány alkotmánybírája van, most például szerintük az döntötte el az államelnök leváltásáról szóló népszavazás sorsát, vagyis érvénytelennek nyilvánítását, hogy Traian Băsescu államfőnek több alkotmánybíróra volt befolyása, mint Victor Ponta miniszterelnöknek. Nyers, primitív visszarendeződés zajlik Romániában – a térség más országaiban is szerintem –, és azt hiszem, meglehetősen optimista vélemény, hogy máris a mélyponton vagyunk, ahonnan csak felfelé vezet az út. Hol kezdődött? Ki kezdte? Lehet ezekre a kérdésekre választ keresni, de nem biztos, hogy érdemes. Valószínűleg a kilencvenes évek ütnek most vissza, az a példátlan jótanulóság, ahogy Románia rendkívül gyorsan kiépítette a maga demokratikus intézményrendszerét, de valójában copy-paste segítségével szerezte „doktori címét”, amely feljogosította az uniós belépésre, és hiába vett át elveket és intézményeket egyaránt, mert ezek igazi értelmét viszonylag kevesen voltak hajlandók átgondolni és magukévá tenni. A többség – a politikusok többsége – számára minden bizonnyal máig értelmezhetetlen a hatalmi ágak szétválasztásának elve, és a különböző alapintézmények (közszolgálati média és médiafelügyelet, alkotmánybíróság, számvevőszék stb.) függetlenségét, illetve a kölcsönös ellenőrzés különböző alkotmányos eszközeit fölösleges akadálynak vélik a gördülékeny hatalomgyakorlás útjában. Valamikor 2004-ben, a választások után, vagy talán már a kampányban is, a győztes államelnökjelölt, Traian Băsescu, aki a most éppen korrupciós vádak miatt börtönbüntetését töltő akkori miniszterelnökkel, Adrian Năstaséval szemben nyert, többször is kijelentette, hogy nem bíró, hanem játékos kíván lenni államelnökként. Sokan felkapták a fejüket, de azért akkor ez még afféle bonmot-ként hatott az amúgy is szókimondó politikus szájából. Utólag viszont úgy látom, akkor kezdődött a semleges, önkorlátozó döntőbíró eltűnése-eltüntetése a közéletből. „Játékos” lett az államelnök (egyébként olyan értelemben is, hogy időnként saját híveivel is eljátszadozott, mint macska az egérrel), de nem csak ő, hiszen valamelyik oldalon nyíltan elkötelezték magukat még a televíziós műsorvezetők is, akik nem is leplezik véleményüket, és ha kell, durván ráförmednek meghívottaikra, a közvélemény pedig természetesen díjazza az ily módon fordulatosabbá lett közbeszédet. A román alkotmány szerint a közvetlenül választott elnöknek nincsen olyan erős hatásköre, mint amit ez a választási mód feltételez, de az ide vonatkozó alkotmányos rendelkezések eléggé általánosak és homályosak ahhoz, hogy egy kellőképpen céltudatos államfő újabb és újabb precedenst teremtve, megpróbálja elnyomni az egész intézményrendszert a félelnöki-elnöki köztársaság irányába, holott Romániában végül is parlamenti köztársaság van, vagy legalábbis volt ez idáig. Az alkotmány, illetve egyes sarkalatos törvények rendelkezései szerint számos testületbe delegál, a parlament és a kormány mellett, tagokat (például az alkotmánybíróságba, de a médiafelügyeleti tanácsba is), és döntő szava van a titkosszolgálatok vagy az ügyészség vezetőinek a kinevezésében is. Ugyanakkor részt vehet a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó kormányüléseken, és ilyenkor ő vezeti az üléseket. Emellett számos olyan eset van, amikor az ellenjegyzési kötelezettségét formálisnak kellene tekinteni, de a jelenlegi államfő úgy véli, ezekben az esetekben is mérlegelési joga van. Ha minisztercsere van a kormányban, ezt a miniszterelnök javaslatára az államfőnek kell aláírnia, és volt már úgy, hogy visszautasított egy ilyen javaslatot, amiből hosszú alkotmányjogi vita kerekedett. De a legfontosabb hatásköri kérdés kétségtelenül a miniszterelnök-jelölt megbízása, és mivel az alkotmány nem mondja ki, hogy feltétlenül a többségi koalíciót kell kormányalakítással megbízni, Traian Băsescu 2004-ben, majd 2008-ban, de a 2009-es kormánybukás után is, tudta úgy irányítani a helyzetet, hogy saját pártja alakított kormányt, amelynek a megbízás pillanatában még nem is volt meg a többsége. 2004-ben annyira eltökélt volt ebben a szándékában – és mi annyira biztosak voltunk, hogy végig is viszi –, illetve olyan erős volt a közvélemény, köztük vezető értelmiségiek nyomása ebbe az irányba, hogy az RMDSZ is az államelnök által vezetett koalícióval lépett szövetségre. Igaz, az is megkönnyítette a dolgunkat, hogy abban a koalícióban ott volt a Nemzeti Liberális Párt, amely akkor a román parlamenti pártok közül a legközelebb állt hozzánk, most pedig talán a legtávolabb. Sic transit gloria mundi! Egyébként azért nem érdemes analógiákat keresni a romániai és magyarországi pártkínálat között, mert például a román Nemzeti Liberális Párt adó- és pénzügypolitikájában liberális ugyan, de hol lappangó, hol erősödő nacionalizmusát figyelembe véve, mégis határozottan jobboldali, sőt, konzervatív alakulat. Miközben Traian Băsescu pártja, a Demokrata-Liberális Párt ma ugyan oszlopos tagja – mellesleg az RMDSZ-szel együtt – az Európai Néppártnak, de 2004-ben, amikor velük szövetkeztünk, még a Szocialista Internacionáléban voltak, és jól emlékszem egy beszélgetésünkre Traian Băsescuval, aki hangosan eltöprengett, hogy talán jobb lenne az Európai Néppártban. És a szót tett követte. Szívósan építette és építi mindmáig azt a populista-autoritárius rendszert, amelyben az államelnök által kialakított parlamenti és kormánytöbbség bírja gyakorlatilag az abszolút hatalmat. Azt kérdezhetné valaki, hogy ha így van, mivel magyarázható, hogy az RMDSZ még néhány hónappal ezelőtt is a Traian Băsescu pártjával volt koalícióban. Nos, miközben nekünk magyaroknak a hatalom egy kézben való összpontosítása, az ügyészi-rendőri hatáskörök növelése természetesen nem lehet érdekünk, hiszen mindez fokozatosan gyengíti a képviseleti-beleszólási lehetőségeinket, el kell ismernem, hogy Traian Băsescu alkalmas partnernek bizonyult egy szintén rendkívül kényes és fontos kérdés rendezésében: az anyanyelvű oktatás körének kibővítésében. Minden bizonnyal felismerte, hogy csak így lehet tartós szövetséget kötni az RMDSZ-szel. De hát mutasson valaki nekem román politikust, aki nem ugyanígy, saját érdekeire figyelve, lesz magyarbarát vagy éppen magyarfaló! Mint ahogy mi is csak egy ilyen koalícióban láttunk erőt az oktatás reformjának a véghezvitelére. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy azelőtt kétszer léptünk be egy Băsescu-ellenes szövetségbe, 2007-ben és 2009-ben, és mindkét alkalommal kudarcot vallottunk, márpedig én mindig azt gondoltam, hogy a magyar érdekképviseletet nem szabad túl hosszan ellenzékben tartani, mert annak az egész közösség látja a kárát. Csakhogy ahhoz, hogy az oktatási törvényt elfogadtassuk, majd az anyanyelvű oktatásra vonatkozó új rendelkezéseket gyakorlatba ültessük, mi magunk is sok esetben kötöttünk kompromisszumot, és támogattunk olyan törvénymódosításokat, amelyek nem a parlamenti, hanem az elnöki-félelnöki rendszer felé taszították a dolgokat, vagy legalábbis populista irányba. Többek közt akkor, amikor mi is megszavaztuk a referendumtörvénynek azt a módosítását, hogy a választásra jogosultaknak több mint a fele részt kell vegyen a népszavazáson, mert másképpen nem érvényes. Ebből lett aztán az a hetekig tartó tragikomikus huzavona, amellyel jószerével minden politikai párt lejáratta magát. Ugyanis Traian Băsescu ellenlábasai, Victor Ponta és Crin Antonescu, vagyis a szociáldemokrata–liberális szövetség vezetői, akikkel, mármint pártjaikkal, mi már voltunk tartós szövetségben valamikor, két alapvető hibát követtek el. Az egyik egy feloldhatatlan ellentmondás: a demokrácia értékeinek védelmében – és ha ez a parlamentáris köztársaságot jelenti, akkor ez a mi ügyünk is, márpedig azt jelenti – megszegték a Traian Băsescu által még többé-kevésbé érintetlenül hagyott demokratikus játékszabályokat is. Romániában ma már amúgy is általánossá vált, hogy aki többségbe kerül a parlamentben, az nem várja meg a különböző parlamenti felügyelet alá tartozó intézmények mandátumának a lejártát, hanem különböző fifikákkal, mondjuk, az évi jelentések elutasításával megbuktatja a közszolgálati média vezetését, de általában mindenhez hozzányúl, amihez lehet, és már rég azon töri mindenki a fejét, hogy ezt az elvet miként lehet akár az alkotmánybíróságra is kiterjeszteni. Holott a parlamenti többség és a különböző autonóm testületek mandátumának nem egyidejű lejárta minden bizonnyal a demokratikus hatalommegosztás egyik alapfeltétele. Ismétlem, Romániában így is mindenki azt latolgatja, az államelnök is, a miniszterelnök is, hogy hány tagot tudhat maga mellett ezekben a testületekben, és most Victor Ponta és Crin Antonescu nekiállt elvágni a gordiuszi csomót: pillanatok alatt leváltottak mindenkit, aki útjában állhatott az államelnök lecserélésének, a szenátus elnökét, a képviselőház elnökét, a nép ügyvédjét, de a televízió és rádió vezetőtanácsát is. Tették mindezt a játékszabályok megerőszakolásával, vagyis Traian Băsescu ellen Traian Băsescu eszközeivel léptek fel, és ezzel a kör bezárult. Lehet, hogy igazuk volt, amikor le akarták cserélni az államelnököt, mert lehetetlennek tartották az együttélést vele, de abban, ahogyan ezt meg akarták cselekedni, semmiképpen sem volt igazuk. Romániában az alkotmány megsértése miatt az alkotmány szerint le lehet váltani az államfőt, de ez két lépésben történik, a parlament csak felfüggesztheti, és utána záros határidőn belül népszavazásnak kell döntenie. Victor Pontáéknak nem volt türelmük kivárni az őszi parlamenti választásokat, még azelőtt, tehát ebben az esetben is a mandátum lejárta előtt, ugyanolyan módszerekkel, mint ahogy 2009-ben a mi koalíciós partnereink, a demokrata-liberálisok hozták össze a parlamenti többséget, visszacsábították tőlük az „árulókat”, és megbuktatták a kormányt. Néhány hét alatt mindent meg akartak oldani, ahelyett hogy a számukra elsöprő győzelmet jósló közvélemény-kutatásokra támaszkodva készültek volna az őszre. A népszavazás a jelenlegi törvény szerint nem volt érvényes, hiszen a szavazólistákon szereplő 18.292.464 személyből csak 46,24% vett részt a referendumon, ezeknek viszont 87,52%-a, 7.403.836 személy az államelnök leváltására szavazott. Ebből is látható, hogy a 2010-es fizetéscsökkentések után Traian Băsescu tartósan elveszítette népszerűségét, és ellenfeleinek kapkodása teljesen érthetetlen, hiszen néhány hónap alatt semmi sem változik, végül is itt nem személyekről kellene beszélni, hanem arról, hogy egy stabil parlamenti többség valóban módosíthatná az alkotmányt, és megerősíthetné a demokráciát. Így viszont mindenféle spekuláció ellenére, hogy a választói nyilvántartás elavult – valóban elavult! –, és hogy több mint hárommillióan tartózkodnak külföldön, többségük már valószínűleg állandó lakhellyel – ez is így van –, az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a népszavazást, tehát hivatalában marad Traian Băsescu. Victor Ponta és Crin Antonescu is bíró lehetett volna, de egyelőre csak rossz játékosoknak bizonyultak. A másik súlyos vétkük a mi szempontunkból: a pártérdekű nacionalizmus. A kormánybuktatás előtt, majd utána is rájátszottak a magyarellenes érzelmekre, és például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás ügyének is hatalmas kárt okoztak azzal, hogy megakadályozták az új oktatási törvény rendelkezéseinek az alkalmazását. Fölöslegesen. Hiszen a kormány alapjában véve nem ettől bukott meg, viszont Victor Ponta és különösen Crin Antonescu ezáltal kivívta a magyarok egyöntetű ellenszenvét. Ez a két politikus, azt hiszem, máig sem érti, hogy miközben államfelfogásunk egészen hasonló, mára törvény- és törvényesség-értelmezésünk tőlük is éppen annyira megkülönböztet minket, mint Traian Băsescutól, de ha nem is lenne így, mi a demokráciát és az etnikumközi viszonyt nem tudjuk szétválasztani, még akkor sem, ha időnkénti kompromisszumaink ezt cáfolni látszanak. Egyelőre a román politikában mindkét oldal bukásra áll, ám decemberben valaki nyilvánvalóan nyerni fog, a sok baklövés ellenére valószínűleg a szociáldemokrata–liberális szövetség, tehát Victor Pontáék. Az RMDSZ az önkormányzati választásokon jól vizsgázott, és talán a népszavazás után is átmenőjegyet kaphat – nem többet! – azért az álláspontjáért, hogy nem volt álláspontja: lelkiismereti szavazásra buzdította a magyarokat, akiknek ez kevés volt, és többnyire nem mentek el szavazni. Egyelőre ez is csak a bizonytalanságot növeli körülöttünk, de a parlamenti választásokon mégsem lesz gond, inkább azután. A nagy kérdés ugyanis, mint mindig, hogy kormányon-e vagy ellenzékben. Idézném Arany Jánostól az egyszeri bírót: „(Jobb felől üt) nekem fütyöl, / (Bal felől üt) s nekem fütyöl”. De ki itt a bíró? Egyelőre csak játékosok vannak, szétrúgott bokával, és a háló meg sem rezdül. (Most látom, egyes magyarországi politikusok által közkedvelt futballképekkel éltem akaratlanul. Hát nem, nincsen analógia. Orbán Viktor nem Victor Ponta, még akkor sem, ha az Európai Uniós kritikák szerint látszólag hasonlítanak. Akkor esetleg Traian Băsescu? Vagy ő sem. Azt hiszem, inkább a következmények lesznek ugyanazok majd itt is, ott is, ha nem vigyázunk: szürke és unalmas demokrácia helyett csillogó-villogó populizmus.)
Markó Béla
Az Élet és Irodalom hetilapban 2012. augusztus 31-én megjelent szöveg alapján.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. október 5.
Ne szólj szám, nem fáj fejem
Egy érdekes névsor: Becsek-Garda Dezső, Sógor Csaba, néhai Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly. Tegyük hozzá Csapó József volt szenátort, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnökét, a legelső székelyföldi autonómiastatútum kidolgozóját.
A listán levőknek két közös nevezőjük van: a székelyföldi autonómiastatútum elfogadását javasolták a román törvényhozásban, és jelenleg egyikük sem tagja Románia parlamentjének. Gondolom, ez a „véletlen” egybeesés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román felsőházban a 9 RMDSZ-es szenátor közül a jelen lévő 5-ből (!) senki sem mert megszólalni a területi autonómia statútuma törvénytervezetének szeptemberi vitájában. A hősiesen rettegő romániai magyar képviseletünktől joggal kérdezhetjük: ha egy ilyen alkalommal nem próbálnak higgadtan, intelligensen érvelni a területi autonómia és decentralizáció felettébb hasznos voltáról, mit gondolnak, mikorra fog eljutni oda a román közgondolkodás, hogy belássa, erre szükség van, ez nemcsak a romániai magyaroknak, hanem valamennyi román állampolgárnak hasznára válna?
Itt volt az alkalom, hogy a Törvényhozási Tanács (Consiliul Legislativ) téves, az európai normákat és a román alaptörvényt félrefordító, félremagyarázó érveit a nyilvánosság előtt megcáfolják. Idézhették volna az Európa Tanács 2003/1334-as számú határozatában foglalt rendelkezést, amely a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményre hivatkozik. A keretegyezmény kimondja, hogy ,,a felek megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, társadalmi, a politikai és kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók között teljes és tényleges egyenlőség előmozdítása érdekében.” Elmagyarázhatták volna, hogy az idézett passzus, valamint az Európa Tanács 1993/1201-es számú ajánlása sem támasztja alá a Törvényhozási Tanácsnak azt a véleményét, miszerint az európai intézmények nem támogatják az aszimmetrikus régióknak mint államon belüli entitásnak etnikai alapon való létrehozását.
Megszoktuk, hogy legalább a választási kampányok idején az RMDSZ az autonómiával kampányol, rábiggyesztve az aradi Szabadság-szoborra az „Együtt az autonómiáért!”, avagy az „Autonómiát Székelyföldnek!” jelszavát. Mindenkori kampánytémájuk és az RMDSZ programjába foglaltak ellenére semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a székelyföldi autonómiastatútum vitájában hallgattak, mint a csuka. Ráadásul főtitkári gőggel büszkén bevallották azt, hogy 22 évvel az RMDSZ létrehozása után még mindig nincs a szervezet által kidolgozott és felvállalt autonómiastatútum. Kovács Péter a Krónikában azt fejtegette, hogy „koalíció, partneri viszony kell a többséggel és persze olyan tervezetet kell benyújtani, ami elfogadható”.
A nyilatkozó tehát egyetért az autonómiastatútum elutasításával, mivel az „nem elfogadható”, ugyanakkor szorgalmazza a bármi áron való koalíciókötést azzal a Szociálliberális Unióval (USL), amelyik elsősorban magyarellenes retorikájával került hatalomra, és azonnal visszavonatta az általa megbuktatott kormánynak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására vonatkozó határozatát. Victor Ponta miniszterelnök marosvásárhelyi tárgyalásain egyértelműsítette, hogy továbbra sem ért egyet a tanügyi törvény által előírt önálló magyar főtanszékek létrehozásával. Ennek ellenére az RMDSZ politikai alelnöke azzal dicsekszik, hogy ellenzékből is létrehozták a „magyar karokat”, noha a frissen módosított chartával egyelőre még magyar főtanszékeket sem hoztak létre! A MOGYE szenátusának szeptember 28-i óvatos meghátrálását elsősorban a magyar tanerők és diákok kiállása, az RMOGYKE és a szülők tüntetései, a plágiumbotrányok, valamint a nemzetközi odafigyelés idézte elő.
Az RMDSZ csúcsvezetése által áhított koalíciókötéssel kapcsolatban elmondhatom, sohasem állítottam és most sem állítom, hogy ab ovo nem szabad kormánykoalíciót kötni. Ugyanakkor igencsak vitathatónak tartom azt, hogy ha törik, ha szakad kormányra kell kerülni azért, hogy mintegy 200 ember jó állást kapjon annak árán, hogy cserébe feláldozzák a romániai magyarság hosszú távú megmaradását, gyarapodását. A magyarfalókkal való koalíciónak külföldön az lenne az olvasata, hogy a romániai magyarság helyzete kifogástalan, az RMDSZ pedig régi jó szokásához híven nem kritizálná azt a kormányt – bármit is tesz –, amelynek haszonélvezője.
A lista másik tanulsága: az RMDSZ mindenkori csúcsvezetése sosem védte meg azokat, akik határozottan képviselték a magyar közösség érdekeit, és ezáltal magukra vonták a többségiek haragját. Példaként említem Király Károly, Tőkés László és néhai Pálfalvi Attila tanügyi államtitkár esetét. Úgy néz ki, hogy a gyászos tradíció folytatódik, mert a csúcsvezetés minden további nélkül rábólintott arra, hogy a magyar oktatás érdekeit karakánul és profi módon képviselő Dr. Szabó Béla profeszszort román követelésre ne válasszák meg a magyar oktatásért felelős rektorhelyettesnek.
Ha beleegyezünk abba, hogy a magyarság képviseletével szemben vétójogot gyakoroljon az ultranacionalista román szenátus, előbb-utóbb kizárólag csak rommagyarok „képviselhetik” érdekeinket a MOGYE szenátusában is. Jellemző, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában bennmaradtak a sztrájktörő „magyarok”, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amelyik a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat.
Mit sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a „multikulturális” egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. Ez a faramuci helyzet még messze nem oldotta meg a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés helyzetét, éppen csak kimozdította a holtpontról. A választások után derül ki, hogyan is áll a magyar oktatás helyzete, mennyire fogják betartatni a 2011/1-es számú tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit.
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd
Krónika (Kolozsvár)2012. október 11.
Kétágú templom: bemutatták az építési terveket, nem enged az egyház
Erkölcsi okoknál fogva nem egyezhetnek bele a református Kétágú templom mögötti telken történő építkezésbe, a további lépéseket illetően megvárják a tiltakozó beadványukra érkező válaszokat az illetékes hatóságoktól – döntött kedd esti ülésén a kolozsvár-alsóvárosi református egyházközség presbitériuma azt követően, hogy megtekintették a tervezett épületegyüttes új tervrajzát, amelyet Theodor Raiciu, a tervező mutatott be az egyházközség vezetőtestületének.
Raiciu azzal érvelt, hogy az építési terv jobban kiemeli a Kétágú templomot, hiszen a saját költségükön díszkivilágítást biztosítanak a templom hátának, és szabadon hagynak egy sétányt, ahonnan sokkal könnyebb lesz megközelíteni a műemlék szentélyt. A műépítész szerint a sportcsarnok emeleti ablakából nem lehet belátni a templomba.
Ám a presbiterek nem voltak „lenyűgözve”: többen megjegyezték, az új részletek bemutatásával az építtető elismerte, hogy az egyházközség nem erre a tervre adta eredetileg beleegyezését, hiszen ezt a tervet kedden látták először. Az egyik, neve elhallgatását kérő presbiter a Krónikának elmondta: akár peres úton is kereshetik az igazukat, ám a per kétesélyes.
De még ha nekik is ad igazat a bíróság, és leállítják az építkezést, még akkor is behajthatják az egyházközségen a tervezés, valamint az eddig elvégzett munkálatok költségét. Amint arról már beszámoltunk, a régészek zöld utat adtak az építkezésnek, a Kolozs megyei tanfelügyelőség megkapta a régészeti mentesítő bizonylatot. Valentin Cuibuş főtanfelügyelő lapunkkal közölte: a lehető legrövidebb időn belül folytatódnak a munkálatok.
Az egyházközség és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság ugyanakkor mintegy 2500 tiltakozó aláírást gyűjtött össze a tervezett beruházás ellen, amelyeket eljuttattak a kolozsvári és a Kolozs megyei önkormányzathoz, de a prefektus, Ecaterina Andronescu oktatási miniszter és Victor Ponta miniszterelnök is kapott egy-egy példányt.
A Kolozs megyei hatóságok tavaly júliusban állították le az építkezést a Kétágú templom mögötti – műemlékvédelmi övezetnek számító – telken, mert nem végezték el az előírt régészeti feltárásokat. A területen a tanügy tárca sportcsarnokot és irodahelyiségeket építene. A Kolozs, Bihar és Szilágy megyei területi műemlékvédelmi bizottság korábban már háromszor megtagadta az engedélyt a tanügyminisztériumtól, melyet végül az országos testület bocsátott ki.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. október 12.
Közigazgatási reform: ahány párt, annyi szokás
Maradjanak meg a megyék és a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási hatáskört – javasolta Victor Ponta kormányfő, akinek elképzelései megosztják az RMDSZ politikusait. Az elmúlt öt évben a pártok összesen három régióátalakítási tervezetet bocsátottak közvitára. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
Ismét felmelegítette Románia területi-közigazgatási átszervezésének témáját a miniszterelnök. Victor Ponta a Tulcea megyei Murighiolban, a Megyei Tanácsok Szövetségének éves közgyűlésén vázolta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elképzeléseit az ország „újrafelosztásáról”. E szerint a jelenlegi megyék megmaradnának, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani. A régiók – akárcsak a megyék – választott régiótanáccsal és régióelnökkel rendelkeznének, a jelenlegi regionális fejlesztési ügynökségek pedig a régiótanácsok műszaki apparátusául szolgálnának. Ponta szerint ez nem járna a bürokrácia növelésével. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ország területi-közigazgatási újrafelosztása a jövőre tervezett alkotmányjogi reform részét képezné. Hangsúlyozta: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni.
Borboly Csaba: számunkra nem hátrányos
Victor Ponta a bejelentését megelőzően felvázolta régiósítási elképzeléseit a Megyei Tanácsok Szövetsége vezetőségének, amelynek alelnökként tagja Borboly Csaba is. Hargita Megye Tanácsának elnöke nem tartja butaságnak a kormányfő javaslatait. „A miniszterelnök szándékát én úgy fogalmaznám meg: Victor Ponta lebontaná a kormányt régiók szintjére” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Elmondta: ha a kormányfő elképzelései megvalósulnak, akkor a megyei önkormányzatok megőriznék a jelenlegi hatáskörüket, sőt plusz hatásköreik lennének. Borbély tájékoztatása szerint a Ponta-féle közigazgatási reform a jelenlegi fejlesztési minisztérium megszűntetését eredményezné, mert a fejlesztési pénzeket térségi alapon jobban lehet kezelni. „Számos szakterületen, például az oktatás és az egészségügy területén a döntéseket le lehetne hozni a régiók szintjére” – magyarázta. A tanácselnök szerint ez a változás az erdélyi magyar közösség hasznára válhatna. „Ez számunkra nem hátrányos. Főleg akkor, ha nem arról a nyolc régióról beszélgetnénk, amelyről most szó van” – jelentette ki. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ továbbra is azt szeretné, ha nem nyolc, hanem tizenhárom régióra osztanák fel az országot és a székelyföldi megyék azonos régiókba kerülnének. Mint mondta, az RMDSZ politikusaira hárul majd az a feladat, hogy elképzeléseikről meggyőzzék a kormányt.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László szerint az USL elképzelése közelebb áll ugyan a Szövetség által már évekkel ezelőtt benyújtott régióátszervezési tervezethez, ám a jelenlegi fejlesztési régiókat nem lenne szabad megtartani. A Krónika napilapnak elmondta, egyetért Pontának azzal a javaslatával, hogy a jelenlegi megyéket nem szabad bolygatni, mert az szerinte káoszhoz vezetne. Úgy vélekedett: a megyék átcsoportosítását közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiókban úgy kell megrajzolni, hogy az jó legyen a magyarságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a régiók megrajzolása még nyitott kérdés, megvitatása a parlamenti választások után várható.
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyelőre csak politikai nyilatkozatnak tartja a kormányfő javaslatait. Szerinte erről akkor lehet érdemben tárgyalni, ha az USL felvázolja a konkrét elképzeléseit az új régiókról. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben mindvégig egyértelmű volt: a közigazgatási reformról akkor lehet szó, ha a megyék hatásköre nem csorbul, a három székelyföldi megye és Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs megye egy régióba kerül, tehát régiók létrehozásával nem módosul az etnikai arány. „Minél több hatáskört Bukarestből át kell ruházni a települési, megyei és régiós szintre” – hangsúlyozta a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Csutak István: a hatalom bebetonozását szolgálja
A regionális politikák RMDSZ-es szakértője, Csutak István szerint akárcsak a Demokrata Liberális Párt (PDL) által tavaly meglebegtetett elképzelés, az USL területi-közigazgatási átszervezési javaslata is „a kormányon lévők hatalmának bebetonozását” szolgálják. Szerinte Pontáék terve már ott hibádzik, hogy 2014-re a jelenlegi fejlesztési régiók némelyike túlnépesedik a többiekhez képest. „Elég lesz majd rápillantani a térképre, s látni lehet, hogy egyes régiók túlduzzadtak, és akkor majd megyéket kell átragasztani az egyik régióból a másikba” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha közigazgatási hatáskört kapnak a régiók, akkor az Európai Bizottságnak nincs beleszólása a regionális átszervezésbe, ugyanis a közigazgatási hatáskör megállapítása a tagállamokra tartozik. Az uniós rendelet szerint fejlesztési régiók létrehozása egy tagállamban akkor kötelező, ha az adott tagállamban nincs régió nagyságú közigazgatási egység, ugyanakkor az EU nem kéri azt, hogy az így létrehozott régiók közigazgatási hatáskört kapjanak. „Ám ha közigazgatási hatáskört kapnak ezek a régiók, akkor nehéz lesz megakadályozni Pontáékat abban, hogy ha megnyerik a választásokat, végrehajtsák elképzeléseiket” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy egyes RMDSZ-es politikusoknak – például Borboly Csabának – elnyerte a tetszését ez az elképzelés, Csutak úgy reagált: Hargita Megye Tanácsa elnökének „látóköre Gyergyóalfalutól Tusnádfaluig terjed”. Értésünkre adta: Borbolyt a kormányfőnek úgy sikerült „levennie a lábáról”, hogy nagyobb hatásköröket ígért a tanácselnököknek. Egy neve elhallgatását kérő partiumi RMDSZ-es politikus sem hisz Ponta verziójában, szerinte porhintés az az ígéret, hogy nem a megyéktől vonnak el kompetenciákat, hanem a központi hatáskörök egy részét vinnék le megyei szintekre. Forrásunk szerint esetleges decemberi győzelme után az USL tetszése szerint alakítja majd az ország adminisztratív felosztását, különösen akkor, ha ehhez kétharmados többséget is szerez a törvényhozásban.
Bãsescu nyolc megyét akar
Az ország területi-közigazgatási átszervezésre hangsúlyosan tavaly júniusban merült fel először, amikor Traian Bãsescu államfő arra kérte az akkor még Emil Boc vezetette kormányt, hogy rövid időn belül dolgozzon ki olyan jogszabálytervezetet, amely az ország eddigi 41 megyéjét nyolcra csökkentené. Bãsescu ezzel a javaslatával idén is előhozakodott. Szerinte az 1968-ban létrehozott megyerendszer reformját a több szempont is indokolja. Elmondta, az új „szupermegyék” létrehozása csökkentheti a bürokráciát, kevesebb megyében kevesebb intézményre lenne szükség, hiszen jelenleg 41 megyei rendőr-főkapitányság, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi hatóság, 41 területi adóhatóság van, ezek helyett pedig csak hét vagy nyolc maradna. Emellett – érvelt az államfő – a nagyobb megyék sokkal hatékonyabb és koherensebb területfejlesztést tennének lehetővé. Így orvosolható lenne az ország Európai Uniós források lehívásával kapcsolatos fogyatékossága.
A Boc-kormány teljesítette Bãsescu utasítását, és be is mutatta tervezetét. Eszerint Romániát nyolc megyére osztanák, ebből hét hatalmas lenne, négy-hat jelenlegi egységet tömörítene magába, a nyolcadikat pedig a főváros, Bukarest és annak környéke (a jelenlegi Ilfov megye) alkotná. A projekt – akárcsak az USL elképzelése – a jelenlegi EU-s fejlesztési régiókat veszi alapul, azokat változtatná át közigazgatási egységekké.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára röviddel ezután azt is jelentette, hogy a kormány gyorsított eljárással, azaz a parlamenti vitát megkerülő felelősségvállalással fogadná el a törvényt.
Majdnem belebukott a kormány
A gond csupán az volt, hogy a PDL szinte egyáltalán nem konzultált akkori koalíciós partnerével, a RMDSZ-szel, amely legfontosabb vezetőin keresztül kategorikusan elutasította a javaslatot. A szövetség vezető politikusai kijelentették, elfogadhatatlan a PDL koncepciója, legfőképpen azért, mert a három székelyföldi megyét (Hargita, Kovászna és Maros) egy olyan régióba olvasztaná, amelyben a magyarság részaránya nem érné el a 30 százalékot sem. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kormányból való kilépés lehetőségét is felvetette, ha koalíciós partnereik ragaszkodnak a nyolc megyéről szóló elképzelésükhöz. „Ezt a közigazgatási reformot az RMDSZ nem tudja felvállalni, ha a koalíciós partnereink ehhez ragaszkodnak, akkor nekünk újra kell gondolnunk a közös kormányzás jövőjét. Mi csak olyan felosztást látunk elképzelhetőnek, amelyben Kovászna, Hargita és Maros megye, valamint a Partium és a Szilágyság megyéi egységet alkotnak” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Az RMDSZ ellenállását látva a PDL lemondott az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának erőltetésétől.
Az RMDSZ a fejlesztési régiókhoz nyúlna
Az RMDSZ a közigazgatási határokat nem bolygatná, de a jelenlegi fejlesztési régiók határait módosítaná. Igaz, vezető politikusai nem tartották kizártnak, hogy a szövetség által javasolt régiókat utóbb közigazgatási hatáskörökkel is felruházzák.
A fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát 2007. október 13-án, Marosvásárhelyen mutatta be az RMDSZ. A tervezetben Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. Az új felépítést indokló hatástanulmányában a szövetség a jelenlegi hét plusz egy, jóval nagyobb fejlesztési régió helyett 16 fejlesztési régiót ajánl.
A javasolt felosztás a központi Székelyföldi régiótól kiindulva a következő sémát követi: Maros-Hargita-Kovászna, Szeben-Brassó, Kolozs-Beszterce-Naszód-Máramaros, Szatmár-Szilágy-Bihar-Arad, Fehér-Hunyad, Temes-Krassó-Szörény, Gorj-Vâlcea, Mehedinti-Olt-Dolj, Argeş-Dâmbovita-Prahova, Teleorman-Giurgiu, Ilfov-Bukarest, Ialomita-Cãlãraşi, Tulcea-Konstanca, Buzãu-Brãila-Vrancea-Galac, Bákó-Vaslui-Iaşi-Neamt, Suceava-Botoşani megyetársítást.
Az RMDSZ tervében a régióhatárokat a megyék közös kulturális, történelmi hagyományaik, valamint közös gazdasági érdekeik mentén jelölte ki, ez egyrészt jelentősen szűkítené az eddigi öt-hat megyés felosztást. A fejlesztési régiók átrajzolását tartalmazó háttértanulmány rámutat: az érvényben lévő regionális felosztás a szegényebb megyék gazdasági visszaesését és gazdagabb megyék gazdasági növekedését szolgálta.
Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók felosztása éppen ellenkező hatást váltott ki, mint ami célja lett volna, a gyengébben fejlettebb megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek – mondta a szakértő. Rámutatott: a fejlesztési régiók méretei a franciaországi struktúrákéhoz hasonlóak – eltekintve attól, hogy a két ország területnagyságban különbözik.
A régióhatárok átrajzolásának apropóján Markó Béla akkori RMDSZ-elnök a tervezet bemutatásakor hangsúlyozta: téves szemlélet, hogy a gazdasági társulásokat nem befolyásolják a közös kulturális és etnikai érdekek – ez egy természetes folyamat, amely a történelem során is érvényesült, akár államalakítások során is – érvelt a politikus.
A szenátus hallgatólagosan elfogadta
Régióátalakítási elképzeléseit az RMDSZ törvénytervezet formájában a parlamentbe is benyújtotta. Kisebb politikai botrány keletkezett akkor, amikor a jogszabályt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Ez úgy történhetett meg, hogy a házszabály előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a felsőháznak, és a honatyák kifutottak a határidőből. A román politikusok hevesen ellenezték az RMDSZ tervezetét, s gondoskodtak arról, hogy a jogszabály a képviselőházban már ne is kerüljön megvitatásra. „Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét” – jelentette ki a tervezet hallgatólagos elfogadása után – akkor még ellenzékből – Victor Ponta PSD-elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. október 14.
Asztalos Csaba a maszol.ro-nak: féltem a családomat
Ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést a rendőrségen szombaton Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke, miután szerdán négy férfi az utcán megállította, inzultálta és megfenyegette."A piacról mentem hazafele, amikor négyen váratlanul körbevettek, elkezdtek hőzöngeni, sértegetni, fenyegettek engem és a családomat. Azt üvöltözték: ki a hazátlanokkal (bozgori) ebből az országból! Fizikai bántalmazás nem történt" - számolt be a maszol.ro-nak az incidensről Asztalos.
Tájékoztatása szerint eleinte nem akart feljelentést tenni a rendőrségen, ám végül barátai, ismerősei unszolására megtette. "Annál is inkább, mert ugyanaznap egy fenyegető levél is érkezett a CNCD címére, amit szintén megmutattam a rendőröknek. Családos ember vagyok, féltem a gyerekeimet" – fogalmazott lapunknak.
Asztalos elmondta: egyelőre nem kért védelmet a kormányőrségtől, bár államtitkári rangú köztisztségviselőként ezt megtehetné.
Kérdésünkre, miszerint a szerdai incidens összefüggésbe hozható-e azzal, hogy korábban szót emelt a Steaua labdarúgó csapat mérkőzésein tapasztalható rasszizmus és idegengyűlölet ellen, Asztalos kijelentette: nem tudja, hogy a Steaua drukkerei inzultálták-e szerdán, de az incidens "mindenképpen a labdarúgáshoz kapcsolható".
Ponta elítéli a megfélemlítési kísérletet
Victor Ponta miniszterelnök vasárnap sajtóközleményben ítélte el azokat az erőszakos megnyilvánulásokat, amelyek Asztalos Csabát, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökét érték. A közlemény nem utal arra, hogy az államtitkári rangú tisztségviselőt ért bántalmazásnak bármi köze lenne a labdarúgáshoz, hanem általánosságban ítél el bárminemű erőszakos és megfélemlítő cselekményt, amely Asztalos Csaba, a CNCD elnöke vagy más állami tisztségviselő ellen irányul.
A közlemény leszögezi: Románia nem tűri el az olyan megnyilvánulásokat, amelyek polgárai méltóságát sértik.
A CNCD elnökét ért támadásra hét civil szervezet hívta fel Victor Ponta figyelmét egy szombaton közzétett nyílt levélben, amelyben elítélik a futballvezetők és a szurkolók idegengyűlöletét.
UEFA: intézkedések a diszkrimináció miatt
Asztalos Csaba korábban rámutatott: az elmúlt két évben a bukaresti csapat vezetői részéről számos diszkriminációgyanús kijelentés hangzott el, ezeket a CNCD összegyűjtötte és továbbította az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA). Michel Platini, az UEFA elnöke egy hete "súlyos intézkedéseket" helyezett kilátásba a román klubokkal szemben, ha folytatódnak a cigányellenes megnyilvánulások a futballstadionokban. A CNCD maga is eljárt számos esetben: legutóbb a Steaua és a Rapid közötti meccsen skandált romaellenes rigmusok és feliratok miatt rótt ki 1000 lejes bírságot a klub igazgatójára.
A CNCD elnöke korábban a Steaua szurkolóinak rendszeres romaellenes megnyilvánulásait és a klub ügyvezető igazgatójának egy - általa idegengyűlölőnek minősített - gesztusát sérelmezte. Mihai Stoica a - Becali által rendszeresen "magyar" csapatként emlegetett - kolozsvári CFR 1907 elleni október 7-i rangadó után tüntetően egy nemzeti zászlót szúrt le a legyőzött vendégcsapat kapujába. A CNCD elnökének bírálata nyomán a labdarúgó profi liga (LPF) elnöke, Dumitru Dragomir Asztalos Csabát nevezte bajkeverőnek és sürgős leváltását követelte, mondván, hogy ő kelt feszültséget a magyarok és cigányok között, akikkel egyébként a románok "testvéri szeretetben" élnek. Becali úgy nyilatkozott, egy cigányt kell a CNCD élére tenni, mert a "cigányok nincsenek a románok ellen, nem úgy, mint Asztalos és az ő magyar csapata".
Maszol.ro2012. október 15.
Megtámadták az utcán Asztalos Csabát, a diszkriminációellenes tanács elnökét
Az utcán támadta meg négy személy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökét, miután Asztalos Csaba rasszizmussal vádolta a Steaua labdarúgócsapatának szurkolóit, vezetőit és játékosait. Asztalos nem nyilatkozott a támadás kapcsán, az incidens miatt civilek emelték fel a szavukat. Victor Ponta kormányfő kérte a tettesek megbüntetését.
A Romániai Diszkriminációellenes Koalícióba tömörülő több civil szervezet nevében a Közpolitikai Intézet (IPP) igazgatója, Violeta Alexandru kérte szombaton kiadott közleményében, hogy Victor Ponta miniszterelnök nyilvánosan ítélje el az Asztalos Csaba elleni megfélemlítő támadást.
A civilek közleménye szerint Asztalost október 10-én, Bukarest központjában támadta meg négy személy, néhány nappal azt követően, hogy a CNCD vezetője a Steaua és az FC Koppenhága közötti Európa Liga-találkozó rasszista megnyilvánulásai ellen foglalt állást.
Az Asztalos elleni támadásról a román sajtó is cikkezett a múlt héten, a CNCD elnöke azonban eleinte nem kívánt reagálni az őt ért szóbeli és tettleges bántalmazásra.
Szombaton viszont Asztalos elmondta a Mediafax hírügynökségnek, hogy pénteken feljelentést tett a rendőrségen, további részleteket azonban nem kívánt elárulni.
A CNCD elnöke a Steaua-FC Koppenhága mérkőzés után beszélt arról, hogy a meccs végén a Steaua képviselői és a szurkolók közösen skandáltak cigányellenes rigmusokat.
Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa ezt követően a klub ellen ügyködő sötét erők képviselőjének, és „őrültnek” nevezte Asztalost, aki két héttel korábban a Rapid elleni Liga 1-es mérkőzés után is hasonló incidenseket jelentett az UEFA-nak.
Erre reagálva írt levelet október 3-án a román szövetségnek (FRF) Michel Platini, az UEFA elnöke, amelyben a futballstadionokban megnyilvánuló rasszizmus és idegengyűlölet elleni szigorú fellépést sürgetett, és kemény büntetéseket helyezett kilátásba, amennyiben az általa vezetett szervezet égisze alatt, román csapatok részvételével zajló találkozókon is hasonló megnyilvánulások lesznek.
Ennek ellenére a Steaua mindössze 20 ezer lejes pénzbüntetést kapott a Hivatásos Labdarúgóliga (LPF) fegyelmi bizottságától a Rapid elleni meccsen elhangzott rasszista szurkolói rigmusok és feliratok miatt. A ligát vezető Dumitru Dragomir durva támadást intézett Asztalos ellen, és közölte: azt tervezi, hogy parlamenti képviselőként javasolja a kormánynál Asztalos leváltását a CNCD éléről. „Nálunk nincs xenofóbia, ezek csak viccek. Asztalos rengeteg marhaságot csinál” – nyilatkozta a LPF elnöke.
(Victor Ponta a támadók megbüntetését kérte
Victor Ponta miniszterelnök vasárnap kérte, hogy az illetékes hatóságok azonosítsák és büntessék meg Asztalos Csaba támadóit. A kormány vasárnapi közleménye szerint a miniszterelnök nyilvánosan elítéli a diszkriminációellenes tanács elnökét ért támadást és az ellen irányuló megfélemlítési kísérletet. A közlemény hangsúlyozza: Románia nem tűri el az állampolgári és emberi jogokat sértő kijelentéseket és megnyilvánulásokat.
Elfogadhatatlan, hogy a román állam egy tisztségviselőjét hivatali tevékenysége miatt éri támadás – áll a kormány közleményében, amely szerint a miniszterelnök kéri, hogy az állami hatóságok határozottan lépjenek fel minden olyan esetben, amikor a nyilvánosságban rasszista vagy idegengyűlölő megnyilvánulások történnek.)
Krónika (Kolozsvár)