Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 723 találat lapozás: 1-30 ... 361-390 | 391-420 | 421-450 ... 721-723

Névmutató: Ráduly Róbert Kálmán

2013. március 5.

Követelőző magyarok
Egyebet sem tudnak a magyarok, mint hőbörögni, követelőzni, siránkozni, és székely zászlót lobogtatni. És ez nemcsak nálunk van így, hanem Szlovákiában is. Pedig Robert Fico szlovák miniszterelnök megmondta, hogy Szlovákiát sem a nemzeti kisebbségeknek, hanem a szlovákoknak hozták létre. A többiek meg fogják be…
Aztán majd, amikor találkozik Orbán Viktorral, a kényes kérdések tárgyalását úgy oldják meg, hogy nem beszélnek róluk.
Pedig a szlovákok már jelezték jó szándékukat a viszony rendezésére. Ők szívesen visszavonják az állampolgársági ellentörvényt, amely alapján megvonják azoktól a szlovák állampolgárságot, akik felveszik a magyart – csak a magyarok vonják vissza a kettős állampolgársági törvényt. A román–magyar (v)iszonyt viszont mindkét fél javítani akarja.
Nálunk az a baj, hogy a hatóságok nem lépnek fel elég erélyesen mindazokkal szemben, akik nincsenek megelégedve európai, sőt, azon felüli szintű jogainkkal. Mert nem elég tanulság, ha csak megbüntetik őket, mint Ráduly Róbert csíkszeredai és Boncidai Csaba szilágyperecseni polgármestert, akik feltételként szabták egy versenyvizsgán, hogy egy köztisztviselőnek magyarul is kell tudnia. Aztán mások kiabálnak az Új Kiáltó Szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért kiáltványban. Ezért a város jó néhány személyiségét beidézték az ügyészségre, és izgatással vádolják őket. A gyergyószentmiklósi Wass Albert-emlékest szervezői ellen bűnvádi eljárás van folyamatban.
Egy kis pénzbírság nem elég ezeknek a lázadozóknak. Ha börtönbüntetésre ítélnék őket, az sokkal hatásosabb lenne, és elvenné kedvét másoknak, akik ilyesmire vetemednének. A törvényeknek sokkal egyértelműbbeknek kellene lenniük. Például törvény által kellene szabályozni, hogy Romániában a köztisztviselőknek nem szabad magyarul tudniuk. Ennek egyenes következménye lenne, hogy a hivatalokban csak az állam nyelvét lehetne használni, és így nem lennének felesleges viták az anyanyelvhasználatról. Egy idegen nyelv ismeretét meg nem méltányolni és jutalmazni kellene, mint számos európai országban, hanem büntetni. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezőket kétszer annyival, mint azt, akinek csak középfokú van. Mircea Duşa nem jönne Csíkszeredába ellenőrizni, hogy szegény megszólalhat-e románul. Azt viszont nem egészen értem, hogy nem tudta: kell-e ehhez útlevél, mert ő mégiscsak belügyminiszter, illene tudnia.
A nyelvprobléma megoldására még sok jó törvényt kell hoznia a törvényhozásnak. A legnagyobb gondok ugyanis a választott tisztségviselők esetén merülnek fel. Azt kell megoldani, hogy ne pályázhassanak ilyen helyekre olyanok, akik magyarok, vagy tudnak magyarul. Csak azok, akik csak románul beszélnek. Azon még kellene munkálkodni, miként lehessen megállapítani, hogy valaki milyen nemzetiségű, és milyen nyelvet nem ismer. Mert mostanig nyelvvizsgával azt be lehetett bizonyítani, hogy valaki ismer-e egy nyelvet, vagy nem, de a fordítottját nehezen. Kuti János
Háromszék
Erdély.ma,

2013. március 5.

Kinek jó a zászló- meg a nyelvháború?
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról szólt, hogy Ceauşescu, a kommunista zsarnok is úgymond nagyvonalúbb volt a magyarokkal, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök, mert uralma idején bizonyos autonómiát tett lehetővé a magyaroknak – lásd a döntő magyar többségű Hargita és Kovászna, meg a majdnem ötven százalékban magyarlakta Maros megye kialakítása –, miközben a mostani bukaresti hatalom Székelyföld létét sem hajlandó elismerni, és mereven elzárkózik a székelyföldi tartomány létrehozásától.
Az Európa Parlamenti képviselő a kommunista rendszer bukása utáni visszarendeződés aggasztó megnyilvánulásaként értékelte az országban ismét fölerősödő magyarellenességet. Ebbe illeszkedik a nemzeti jelképek, a székely zászló kitűzésének tiltása, a kommunista idők belügyekbe való be nem avatkozási jelszavának elővétele, a marosvásárhelyi orvosin kialakított törvénytelen, magyarellenes helyzet fenntartása, Wass Albertnek és Nyírő Józsefnek a művelődési örökségünkből való kitiltása.
Victor Ponta válaszként úgy vélte, Tőkés László az elmúlt húsz évben Románia ellenségeinek érdekeit képviselte, horthysta nyelvezetet használ. Majd elővette a hatalom által hagyományosan használt kinyilatkozást: a romániai magyarság ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a többségi lakosság.
A miniszterelnök szerint tehát, aki kiáll a nemzeti kisebbségek, így a romániai magyar kisebbség – nemzetközi fórumok által előírt – Románia által is aláírt, de be nem tartott jogainak tiszteletben tartásáért, érvényesítéséért, az az ország ellenségeinek érdekeit képviseli, az horthysta nyelvezetet használ.
A jelek szerint a miniszterelnök nem tudja, mit beszél. Kik az ország ellenségei? A magyar kisebbség? Azok, akik előírták a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását? Azok, akiknek e jogok be- és tiszteletben tartása az érdeke? És ha igen, akkor ez miért horthysta nyelvezet? Egyáltalán, mi a horthysta nyelvezet? A kisebbségek jogainak védelmében beszélni? És mi az a horthysta?
Amúgy mellékesen, a sokat mocskolt Horthynak nem volt pártja, kormányzása, az ún. horthyzmus idején, 1944. március 19-ig, a német megszállás kezdetéig, a magyar országgyűlésben a szociáldemokrata, a kisgazdapárt képviselői is részt vettek, miközben a szélsőséges jobboldali Imrédy pártja, nemkülönben Szálasi nyilas pártja be volt tiltva, vezetőik börtönben ültek. Továbbá a bankjegyek értékét minden nemzetiség nyelvén feltüntették – így románul is, a tízpengősön például ez állt: zece penghei –, Észak-Erdélyben minden iskolában, így Székelyföldön is, kötelező volt a román nyelv tanítása.
A magyarellenes hangulat szítása azonban ezzel nem ért véget. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabta meg a városi főépítészi tisztség betöltésére kiírt versenyvizsgán. Miután az Országos Diszkriminációellenes Tanács emiatt megbírságolta, a polgármester kijelentette, márpedig a magyar nyelv ismerete Csíkszeredában kötelező. Aki a város adófizetőinek pénzéből akar megélni, annak föltétlenül ismernie kell a magyar nyelvet.
A hatalom egyik képviselője, Mircea Duşa védelmi miniszter nem volt rest a polgármester szavaira utalva nyomban kijelenteni: az efféle gyalázkodások egymás ellen uszítják a románokat és a magyarokat Hargita megyében, szavai pedig Hitler korát idézi.
Úgy tűnik, Duşa miniszter sincs tisztában azzal, mi volt a jellemző arra a korra. Vagy szerinte talán a náci birodalom vezetői a kisebbségek jogainak, nyelvének tiszteletben tartásával fenyegették a birodalom kisebbségeit? Netán ezek a kisebbségek – az alsó-sziléziai és pomerániai lengyelek, a luzsicai szorbok, a schleswigi dánok, a holsteini észak-frízek – a Gestapo ügynökeinek üldözése közben nyelvük használatának elismeréséért kardoskodtak? Majd Ausztria bekebelezése után a szlovének, az őrvidéki horvátok és magyarok is? Vagy a náci gyűjtőtáborokba hurcoltak?
De Crin Antonescu, a szenátus elnöke sem maradt ki a játékból. Mint mondta, nem ért egyet azzal, és abszurdnak tartja, hogy valakit egy olyan nyelv – esetünkben a magyar – elsajátítására kényszerítsenek, amelyik nem hivatalos nyelve a román államnak. Katalóniát említette példaként, ahol hivatalos nyelv ugyan a katalán, de nem kell kötelezően ismernie minden állampolgárnak.
Tisztázzuk, mert ennek a csúsztatásnak nem sok értelme van. Katalóniában valóban hivatalos a katalán. Tegyük hozzá a Baleári-szigeteken és Valencia északi részén is, ahol ugyancsak katalánok élnek. Persze a spanyol is. Hasonló a helyzet Spanyolország többi, ún. történelmi nemzetiség által lakott tartományában is. Így Galiciában hivatalos a galego, Baszkföldön a baszk. De az asztúrok is azon vannak, hogy tartományukban, Asztúriában az ő nyelvük is hivatalos legyen. És ezért küzdenek is.
Természetesen e tartományokon kívül ezek a nyelvek nem hivatalosak. De például Katalóniában a katalán ismerete igenis kötelező. Minden köztisztviselő, a lakossággal kapcsolatban levő személy számára. A katalán nyelv ugyanis lassan morzsolódott, ezért védelmében határozott fellépésre volt szükség. A helyi parlament húsz évvel ezelőtt hozott törvénye a katalán iskolákon kívül kötelezővé tette a katalán oktatását minden egyes katalóniai iskolában. Tehát a spanyol nyelvűekben is. Ezt az egyház és a spanyol iskolák vezetői sérelmezték, el akarták hárítani, de nem sikerült. Az akkori miniszterelnök, a szocialista munkáspárti Felipe Gonzalez a lehető legtermészetesebbnek tartotta a törvény alkalmazását. Mint mondta, ugyan hol legyen kötelező mindenki számára a katalán elsajátítása, ha nem Katalóniában?
Franco idején a spanyol alkotmány előírta, Spanyolország egységes nemzetállam. Halála után, a Franco-féle fasiszta rendszer bukása után, az alkotmányozó országgyűlés, a Katalóniában, Baszkföldön, Andalúziában tartott százezres, területi önkormányzatokat követelő tüntetések hatására, az új alkotmányból kihagyta a délibábos nemzetállam fogalmát, és elismerte a történelmi tartományok önkormányzati közösséggé szerveződésének jogát, a történelmi kisebbségek által lakott tartományokban ezek nyelvének hivatalosságát. Külön fejezet tárgyalja a alkotmány a területi önkormányzatok hatáskörét, illetékességét. A tartományi parlamentek ezt további törvényekkel egészítették ki. Köztük a hivatalos tartományi nyelv használatára, kiterjesztésére vonatkozókkal.
Spanyolországban ma csupán az egykor hatalmat gyakorló, a helyi önkormányzatokból is kihullt fasiszta párt, a Falange múltba révedő hívei kergetik az egységes nemzetállam délibábját, igyekeznek felvonulásokat, gyűléseket tartani, éneklik fennhangon a fasiszta himnuszt, a fasiszta indulókat, s hellyel-közzel fütykösökkel felszerelkezve, tömegverekedés kierőszakolását is megkísérlik. Egyszóval így akarják Spanyolország egységét, mint mondják, a szeparatizmusok ellenében megvédeni.
Ezek fényében ismét és még mindig napnál világosabb, mire jó az egységes nemzetállam, a zászlók, köztük a székely, az egyetlen, „fölszentelt” hivatalos nyelv körüli balhé, ki az ország ellensége és így tovább. És hogy mindez milyen pompásan illeszkedik a kisebbségek, köztük a legnagyobb, a magyar kisebbség sunyi vagy kevésbé sunyi módon való felszámolásának keretébe. Persze mindez a XXI. században, az Európai Unióban.
ASZTALOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár),

2013. március 12.

Átadták a Gábor Áron-díjakat
A Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történészt, levéltárost és a csíkszeredai HSC Sportklub jégkorongcsapatát tüntette ki idén Gábor Áron-díjjal a Székely Nemzeti Tanács. Az elismeréseket vasárnap, a Székely Szabadság Napján tartott autonómiatüntetés után, az SZNT ünnepi ülésén, a küldöttek és meghívottak jelenlétében adták át.
A 2008-ban alapított Gábor Áron-díj létrehozói kimondják: az autonómia kiharcolásához minden egyén, szervezet, intézmény, csoportosulás hozzájárulhat azzal, hogy segíti népünk önbizalmának, őseinktől ránk hagyott keresztény erkölcsi értékrendünk helyreállítását, erősíti az autonómia megvalósíthatóságába vetett hitet, segíti a közösségi akarat erősödését, annak kinyilvánítását, és cselekvően részt vesz a megvalósítás folyamatában. Ennek a szellemiségnek megfelelően esett idén a választás Pál-Antal Sándor akadémikusra, a székelység történelmének, a székely önkormányzásnak kutatójára, akinek munkásságát Berekméri Árpád Róbert levéltáros méltatta, kiemelve, a huszonegy önálló, illetve társalkotókkal megjelentetett kötet szerzője, tizennégy szakkönyv szerkesztője, több mint kétszáz tanulmány összeállítójának feltárásai ma hiteles forrásként szolgálnak a székelység történelmének kutatói számára A Magyarországon több alkalommal kitüntetett Pál-Antal Sándor a díj átvételekor hangsúlyozta, minden elismerés közül ez az itthoni esik neki a legjobban, és elmondta, a munkát folytatja, nem is tehetne másképp, mert akkor unatkozna. „Csíkszéken az emberek akartak és akarnak élni, és ami még ennél is fontosabb, valamit elérni. Valamit, ami fontos, mert felfigyel rájuk mindenki, és közben önbecsülést, reményt nyújthatnak mindannyiunk számára” – emelte ki a csíkszeredai jégkorongcsapatot méltató laudációjában Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, az SZNT alelnöke. A székely mivoltukat büszkén vállaló, a díj átadásának napján is jégen küzdő tizennégyszeres romániai bajnok, kilencszeres Román Kupa-győztes, idei MOL Liga-döntős csapat tagjai nevében Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere vette át a díjat, aki szerint a csíki hokisok egész Székelyföldet képviselik, a csapat az összetartozás szimbóluma, ezért külön is megérdemlik a támogatást. A díjazottaknak gratulált, és a vasárnapi autonómiatüntetést az önrendelkezésért vívott küzdelem újabb kezdetének nevezte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Izsák Balázs SZNT-elnök pedig az autonómiatüntetés eredményei közül kiemelte a nemzetközi szolidaritást és azt, hogy a jelen lévő több tízezres tömeg megmutatta, Marosvásárhelyen, Európa bármely városához hasonlóan félelem nélkül lehet véleményt nyilvánítani. Az SZNT ünnepi ülésén közreműködött a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet Kovács László karnagy vezetésével, a rendezvény a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2013. március 13.

A marosvásárhelyi magyarság korábban sem félt
Borbély László szerint a marosvásárhelyi magyarság 1989 decembere óta nem fél, ezért nem felel meg a valóságnak, hogy a vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés bontotta volna le a félelem falát a helyi magyar közösségben.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnökének a nyilatkozatát keddi hírlevelében közölte az RMDSZ. "Nekünk senki sem adhat leckét abból, hogy mit jelent helytállni" - jelentette ki marosvásárhelyiként megfogalmazott, személyes hangvételű nyilatkozatában Borbély László.
Az RMDSZ alelnöke emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyiek már akkor lebontották a félelem falát, amikor 1989. december 21-én az utcára vonultak a Ceausescu-diktatúra ellen tüntetni. A magyar közösség pedig 1990. február 10-én a magyar nyelvű oktatás ügyében szervezett gyertyás-könyves felvonulásán, majd az 1990. március 19-20-i tüntetéseken sem félt.
Borbély László elismételte, március 15-én szerte a világon a magyar szabadságot ünneplik, amelyben a székely szabadság is bennfoglaltatik. (Arra utalt, hogy a vasárnapi autonómiatüntetést az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezők a székely szabadság napjának nevezték el.) Hozzátette, március 15-ét kellett volna a március 10-én megfogalmazott "természetes igényekkel" összekapcsolva megünnepelni.
"Meggyőződésem, hogy senkinek nincs joga kisajátítani sem az autonómiát, sem a magyar, sem pedig a székely szabadságot" - fogalmazott Borbély László, aki szerint a magyar szervezeteknek együtt kell tüntetniük a közösség jogaiért. Az RMDSZ alelnök azt is hozzátette, nem zárja ki egymást a tüntetés meg az RMDSZ parlamenti és önkormányzati eszközökkel vívott jogérvényesítési harca.
Korábban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség nem vesz részt a marosvásárhelyei autonómiatüntetésen, a tömegben azonban jelen volt Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye önkormányzatának RMDSZ-es elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy és Ráduly Róbert, Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere, akik arra hivatkoztak, hogy nem született testületi döntés a távolmaradásról.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

2013. március 21.

Ráduly: szűkös a büdzsé, nincs elég pénz fizetésekre
Fizetés nélkül maradhatnak az év utolsó negyedében a csíkszeredai önkormányzat által működtetett intézmények, amennyiben a pénzügyminisztérium nem igazítja ki az idei évre megszabott deficites bérkeretet – hívta fel a figyelmet szerdai sajtótájékoztatóján Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere.
„A tanügyben dolgozók nyugodtak lehetnek, mert számukra biztosított az idei bérkeret. Az önkormányzati finanszírozású munkaközösségek – például a városháza, a színház, a múzeum, a kertészet, a szociális ellátórendszer – számára viszont a jelenlegi helyzet szerint az év utolsó hónapjaiban nem marad pénz fizetésekre” – tért a lényegre az elöljáró.
Rámutatott, a pénzügyminisztérium Csíkszereda számára a szükségesnél 2,5 millió lejjel kevesebb összeget osztott vissza az állami költségvetésből bérkeretre.
Ráduly Róbert Kálmán rámutatott, a 39 millió lejes csíkszeredai bérkeretből a tanügyi alkalmazottak fizetése 32,8 millió lejt emészt fel, a megmaradt összegből pedig képtelenség finanszírozni az önkormányzat által működtetett intézmények alkalmazottainak fizetését. „Abban reménykedünk, hogy a minisztériumban a következő másfél héten kiigazítják a bérkeretünket. De az talány, hogy Bukarestben lesz-e valaki, aki az érdekeinket képviselni tudja” – fogalmazott a polgármester, aki hozzátette, pénze ugyan lenne az önkormányzatnak az említett bérek kifizetésére, de a vonatkozó jogszabályok értelmében csak a pénzügyminisztérium szabhatja meg az önkormányzatok bérlimitjét. Az elöljáró elmondta továbbá, a kialakult helyzetet jelezték a Hargita megyei prefektúrának és a megyei pénzügyi hivatalnak is. A polgármester ugyanakkor azt sem érti, hogy „miért az önkormányzatokon kell folyamatosan elverni a port”.
„A gazdasági válság következtében meghirdetett országos szintű leépítések alkalmával – melynek keretében legalább 200 ezer állami alkalmazott került az utcára – 150 ezer munkavállalót az önkormányzatoktól bocsátottak el. Ez rendkívül cinikus hozzáállás volt” – mutatott rá. Csíkszeredának egyébként továbbra sincs elfogadott költségvetése. Ezt a tervek szerint azt követően tárgyalnák – és szavaznák meg –, miután a pénzügyminisztérium korrigálja a város számára megszabott bérkeretet.
Kozán István
Szabadság (Kolozsvár),

2013. március 22.

Tavaszcsinálók a márciusi télben
Embert próbáló hideg és új hívószavak jellemezték az idei március 15-i megemlékezéseket Erdélyben. A „forradalom” és „szabadságharc” mellett az „autonómia”, „önrendelkezés” és „Székelyföld” is sokszor elhangzott a szónokok beszédében. A közelmúlt történéseinek hozadékaként az emlékünnepségen legalább annyi székely zászló lengett, mint magyar.
Ráduly Róbert polgármester az 1848. október 16-i agyagfalvi felhívásból idézett: „Békét akarunk e honban és szabadságot, melynek édes gyümölcsét veletek együtt élvezhessük. Mi tiszteljük nemzetiségtöket, nyelvtöket és vallástokat, s készek vagyunk azt fegyverünk élével oltalmazni”. Így gondolkodtak ’48-ban a székelyek, mondta Ráduly, és így gondolkodtak 2013. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten is. „De vajon így gondolkodnak-e mások is, vajon betartották-e, amit nekünk ígértek Gyulafehérváron 1918. december elsején?” – kérdezte, majd választ is adott: nem tartották be, ezért félnek, rettegnek. „Nekünk megnyugvásunk nem lesz, míg el nem érjük a végső célt, a közösségi autonómiát” – jelentette ki Ráduly. Sokan vannak, akik érzik az autonómia fontosságát, de olyanok állnak az élen, akik elfáradtak, ezért „egy lépést hátrább kellene lépniük, hogy a fiatalok előléphessenek.” Az aggodalmaskodóknak azt üzente: adják meg a területi autonómiát, „hadd mutassuk meg, mire vagyunk képesek”. Szónoklata zárásaként hangsúlyozta: egyetlen felelős magyar állampolgár sem nyugodhat, amíg ki nem vívjuk a székely szabadságot. „Március 15. az egész nemzet ünnepe, ezért érezzük úgy, hogy ki kell mozdulnunk otthonainkból, és kokárdával a szívünk fölött közösen kell emlékeznünk hőseinkre” – így kezdte beszédét Zsigmond Barna Pál. Magyarország csíkszeredai főkonzulja kiemelte, a nagy történelmi eseményekre való emlékezésekkor „szinte mindenkinek a híres, tragikus honfitársak jutnak eszükbe, de a csatákat nemcsak a rivaldafényben álló hősök vívják, mögöttük ott áll a láthatatlan tömeg”. Ma azokra emlékezik a magyarság, tette hozzá, akik megtanították, hogy mit jelent az összefogás és az összetartozás. „1848 az együttműködés szimbóluma, a kulcsszó pedig a közös ügy. A szabadságharcban nemcsak a magyarok, más nemzetek is együtt küzdöttek a szabadságért. Már akkor is egyértelmű volt, hogy a Kárpát-medence felemelkedése csak akkor lehet valóság, ha az itt élő népek kölcsönösen tisztelik és elismerik egymást” – emlékeztetett a főkonzul. „Azért ünnepelünk minden év március 15-én, hogy meg tudjuk különböztetni a szabadságot a szabadosságtól” – fogalmazott Darvas-Kozma József csíkszeredai katolikus esperes, aki azt üzente a románoknak, hogy „minden népnek joga van az önrendelkezésre.” Hozzáfűzte: Székelyföldet nem lehet feldarabolni, mert a Székelyföldön élők egy családot, egy közösséget alkotnak, amit a hatalomnak tudomásul kell vennie. „Az autonómia akkor lesz valóság, ha ezt mindenki akarja a kicsiktől a legidősebbekig” – fejtette ki Darvas-Kozma atya.
Háromszékről nem mennek sehová
A csípős időjárás ellenére is legalább kétezren tartották fontosnak Háromszéken, hogy jelen legyenek a március 15-i megemlékezéseken. Idén is Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely adott otthont a leglátványosabb megemlékezéseknek, de az erdővidéki Bodvajba, az egykori ágyúöntő vashámorhoz is legalább kétszázan vonultak ki csütörtök délután, dacolva a hideggel, hogy a leghíresebb székelyek egyike, Gábor Áron emléke, illetve a forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegjenek. Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen egyaránt az autonómia és a székely szimbólumok szabad használata köré épült az ünnepi események sorozata. A nemzeti összetartozás újabb jeleként a két település megemlékezői Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök-helyettesét üdvözölhették, aki lovon érkezett Kézdivásárhely központjába. A céhes város főtere két nagy méretű székely zászlóval is gazdagodott, amelyek Gábor Áron szobra mellett kaptak helyet. Amint Bokor Tibor polgármester is hangsúlyozta, ezek választ jelentenek „a jelképeink elleni hadjáratra, hiszen nap mint nap perelnünk kell a prefektusi hivatallal, mert közintézményeinken ott lobog a székely zászló. Azt szeretnénk, ha örökre ott is maradna.”
A háromszéki megyeszékhelyen az elmúlt évekhez hasonlóan idén sem hiányoztak a lovasok, sőt közel százan – a gidófalvi Szilaj, a sepsiszentgyörgyi Székely Virtus Egyesület, valamint a kőröspataki Kálnoky Hagyományőrző Csapat tagjai – döntöttek úgy, hogy nyeregbe pattannak, és csatlakoznak a vasútállomástól a Tamási Áron Színház elé vonulókhoz. Az idei megemlékezés egyedi momentuma a Székelyföldi Körkép felavatása volt, amelynek alkotóelemei a Virtuális Székelyföld portálon is megtekinthetők, az alkotást a régió rangos történelmi helyszíneit ábrázoló fotók képezik.
Az ünnepségek során sűrűn hangot kapott az autonómiaigény, illetve a jogainkért való határozott kiállás. A felszólalók, Semjén Zsolt, illetve Bokor Tibor és Antal Árpád polgármesterek az összefogás, a jogainkért való bátor kiállás, a szülőföld megvédésének és megőrzésének szükségessége köré építették mondandójukat. Sepsiszentgyörgy elöljárójának kifejezetten erős hangvételű üzenete Bukarestnek is szólt, többek között arra figyelmeztetve a román hatalmat, hogy „Nem megyünk sehová! Se Mongóliába, se Magyarországra! Ez a mi szülőföldünk, a mi országunk is. És jogunk van kitűzni a zászlónkat! Jogunk van használni az anyanyelvünket, jogunk van az autonómiához”. A tapssal és éljenzéssel fogadott Semjén Zsolt csatlakozott az elöljárókhoz, mindkét helyszínen hangsúlyozta: „Nem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem, nem vagyunk másodrendű állampolgárok. Ezt a románsággal is meg kell értetni, és azt is, hogy jogaink követelése nem szélsőségesség, hanem egy nemzet természetes igénye”. Magyarország kormányának képviselője újból biztosította a megjelenteket, hogy a magyar nemzet, a magyar állam szolidaritására minden körülmények között számíthatnak.
Kolozsvári hadüzenet a közönyösség telének
Talán a téliesre fordult időjárás tehet róla, de az elmúlt évekhez képest kevesebben ünnepeltek Kolozsváron a magyar forradalom és szabadságharc emléknapján. Magyar, román és székely zászlókat lengető, fúvószenekartól kísért menet indult délben a Protestáns Teológiától a Szent Mihály-templomig, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak. Az ünneplőket a rendőrség képviselői is elkísérték, de rendbontás nem volt. Útközben csatlakoztak a menethez a belvárosi magyar tannyelvű iskolák diákjai is, akik kokárdákat kínáltak a bámészkodóknak. A templomban az ünneplő gyülekezetet Kovács Sándor római katolikus főesperes köszöntötte, aki 1848. március 15-ét a magyar nemzet sorsfordulójának nevezte, szerinte a piros-fehér-zöld kokárdák ma is a nemzet szebb jövőbe vetett hitét sugározzák. „Szabaduljunk meg a hamis ígéretek bilincseitől” – hangsúlyozta Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, aki a forradalom és szabadságharc jelenünkre is ható üzenetét emelte ki ünnepi beszédében. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök János evangéliumát idézte, és felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy csak akkor igazi a megemlékezés, ha megújul a nemzethez tartozásunk tudata. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a politikai egység fontosságát hangsúlyozta ünnepi beszédében.
A Szózat és a Himnusz eléneklése után a mintegy 800 fős tömeg az egykori Biasini-szálloda elé vonult, ahol politikusok és a városvezetés képviselőinek jelenlétében megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke beszédében a társadalmi ciklusokat az évszakok váltakozásához hasonlította. „Ha véget akarunk vetni a belénk költözött szimbolikus télnek, közönynek, elsősorban magunkban kell mérlegelnünk, hogy mi is tavaszcsináló emberekké válhassunk” – fogalmazott Gergely Balázs. Rendbontás idén sem történt Kolozsváron, egyetlen férfi állt ki tüntetőleg egy román zászlóval a Biasini-szálló elé, arra szólítva fel a járókelőket, hogy legyenek jó románok a magyarok ünnepén.
Magyar Érdemrend Egyed Ákosnak
Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulóján a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett ünnepségen Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese (jobbra) a Magyar Érdemrend középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetését adta át Egyed Ákos kolozsvári történésznek, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának.
Aradon zászlót égettek volna
Aradon a Magyar–Román Megbékélési Parkban a Noua Dreaptã elnevezésű szélsőséges román nacionalista szervezet magyarellenes tüntetést szervezett, amelyen megpróbáltak elégetni egy nagyobb méretű székely zászlót is. A vastag papír azonban a havazásban, hidegben átnedvesedett, hiába próbálkoztak többen is, nem sikerült lángra lobbantaniuk, így aztán dühükben összegyűrték és eldobták. A körülbelül negyven tüntető a Szabadság-szoborral szemben lévő román emlékmű előtt gyülekezett, hatalmas román zászlót és magyarellenes transzparenseket (A székelyek nem magyarok, Támogatjuk Hungária autonómiáját Mongóliában, Románia egységes, oszthatatlan nemzetállam stb.) húztak ki.
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

2013. március 22.

Kokárda mindenkinek
Március idusa idén bebizonyította: lehet új a nap alatt. Mintha összebeszéltek volna az ünnepi szónokok, a forradalom emlékét megidéző beszédek ezúttal nem a tizenkét ponton, vagy az ifjonti hév örökkévalóságán igyekeztek új fogást találni, hanem az autonómia jelentette a vezérfonalat. Nem mintha baj lenne, ha kiderülne, hogy összebeszéltek, hiszen ez azt jelentené, hogy az ügy fontosságához illő tudatos, összehangolt akciók gördülnek csendesen a háttérben. Maradjunk azonban egyelőre a spontán véletlenek kategóriájánál.
Az sem rosszabb, hiszen azt üzeni, hogy egyre több elöljáró, „szónokgyanús” közéleti személyiség gondolkodásában szorít magának központi teret az önrendelkezés kérdése. Talán nem véletlenül, az eszmetorlódásra bizonyára jótékonyan hatott a sokak által sikertelenül a számháború irányába tolt marosvásárhelyi autonomista együttlét. De talán még az is, hogy kiderült: nem csak az egzisztenciális szempontokat előnyben részesítő RMDSZ-mozgósítás képes utcára szólítani az embereket. Egyre több hasonló tudatmódosító eseményre van szükség, ezért aztán korántsem baj, hogy az évtizedek alatt sterilen ünnepire hangszerelt szózatokat egészen más dolgokat tematizáló üzenetek váltják.
Igaz, hogy itt-ott még megreked a történet a „nem engedjük a jelképeinket” ellenszegülésnél, ami nem egyéb, mint következmény, legfeljebb köröz a probléma gyökere körül. Mondhatni alig egy árnyalattal több a „leaszfaltoztuk, becsatornáztuk, megnyitottuk” típusú retorikánál, de az irány jó, s ez a lényeg. No meg az is, hogy egyelőre neveket nem említve ugyan, de Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester azt is megfogalmazta: sokan vannak, akik érzik az autonómia fontosságát, de olyanok állnak a menet élén, akik elfáradtak. Ezért aztán ideje lenne hátrább lépniük, hogy helyet engedjenek a fiatalabbaknak.
Azt tartják, a márciusi ifjak maguk sem gondolták – hogyan is gondolhatták volna –, hogy hová vezet a lendület, amellyel annak idején becsapták maguk mögött a Pilvax ajtaját. Az egyre sűrűbben és egyre hangsúlyosabban megfogalmazott autonómiaigénnyel mi egy lépéssel máris előrébb tartunk. Persze sok minden lehet még ebből is, de egy biztos: egyre nagyobb tömegek csatlakoznak ténylegesen vagy képletesen a menethez. Ne restelljünk ki-kilépni a sorból, s magunkkal vinni egy-két bámészkodót, akinek a lába már mozdulna, de az agyát még helyben tartja valami. Mint azok a kolozsvári középiskolás diákok, akik kokárdát osztogattak a járdaszélen álldogálóknak. Biztosak lehetünk benne, hogy nem került valamennyi szalag a szemétbe.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

2013. március 26.

Szabó Ödön a HTMP-ről: ötletemet valaki jónak találta
„Lám, azt ötletemet valaki mégis jónak tartotta” – jelentette ki a maszol.ro-nak kedden Szabó Ödön a Határon Túli Magyarok pártjának bejegyzéséről. Az RMDSZ-es képviselőt azért kerestük meg, mert tavaly szintén felvetette egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását.
„Én egy olyan kezdeményezésre gondoltam, amit az RMDSZ vállaljon fel, de örülök, hogy ez megfogalmazódott másokban is, ha nem is éppen úgy, ahogy én elképzeltem” – mondta Szabó Ödön, aki a HTMP elnökét, Egri Pétert nem ismeri. A képviselő tudomása szerint a mostani pártbejegyzéshez az RMDSZ-nek semmi köze nincs. Ezt megerősítette a maszol.ro-nak Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára is.
A képviselő szerint a HTMP-t vélhetően azért jegyezték be kezdeményezőik, mert van rá igény: egy évvel a választások előtt a magyarországiak fele nem tudja, hogy melyik pártra szavazzon, és a szavazásra jogosult határon túli magyaroknak sincs túl sok alternatívájuk.
Szabó Ödön úgy véli: az elkövetkező időszakban dől majd el, mennyire komoly ez a kezdeményezés. „Lássuk, milyen személyiségeket, partnereket, programokat tud maga mellé állítani ez a párt. Akkor kiderül, hogy tulajdonképpen egy határon túli esetleges kezdeményezésnek akarták valakik elejét venni, vagy pedig tartalommal akarják megtölteni a HTMP-t” – mondta a politikus.
A képviselő hangsúlyozta, nagyon is komolyan gondolta tavaly júniusban, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén elhangzó javaslatát egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozásáról, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A tavaly júniusi SZKT-ülésen Szabó Ödön először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!" – jelentette ki a politikus. A felvetéshez hozzászóló Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak. Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t.
Felvetését azzal indokolta, hogy ha az RMDSZ az erdélyi magyarság képviseletére vállalkozott, akkor ezt a képviseletet el kell tudni látnia a magyarországi parlamentben is. „Ha azt akarja az RMDSZ, hogy az erdélyi magyar közösség képviseletét ellássa, akkor minden olyan térben jelen kell lennie, ahol az erdélyi magyar közösségről döntenek, tehát a budapesti parlamentben is” – fogalmazott Szabó Ödön.
A maszol.ro egyébként kedden a HTMP honlapján megadott telefonszámon megpróbálta szóra bírni a párt elnökét, Egri Pétert, ám nem jártunk sikerrel. Egyelőre e-mailen elküldött kérdéseinkre sem kaptunk választ.
Maszol.ro,

2013. március 29.

Mit akar a Határon Túli Magyarok Pártja? – interjú
„Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel az országos listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe" – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Egri Péter, a nemrégiben alakult Határon Túli Magyarok Pártjának elnöke. Az újdonsült politikust a HTMP hátteréről és terveiről kérdeztük.
Meglehetős gyanakvás fogadta a Határon Túli Magyarok Pártjának megalakulását. Sokakban felmerült a kérdés Erdélyben is: kik állnak a HTMP mögött?
Szeretném, ha nem nevetne a válaszon: senki. Egyszerűen nem akarják nekünk elhinni, hogy tizenegyen összeálltunk, mert azt gondoltuk, hogy egy ilyen típusú pártra szükség van akkor, amikor az alaptörvény biztosítja a határon túliaknak a magyar állampolgárság felvételét és a magyarországi választásokon való részvételét.
Hogyan tennék lehetővé a külhoni magyarok részvételét a magyarországi választásokon?
A HTMP arra nyújt a határon túliaknak lehetőséget, hogy a saját jelöltjeikre szavazzanak, ne a magyarországi nagy pártokra, a Fideszre, az MSZP-re vagy a most alakuló Együtt 2014-re. A magyarországi pártoknak az a feladatuk, hogy a belpolitikában valamilyen értelmes megoldást izzadjanak ki magukból. Nem az a feladatuk, hogy a frakciójukba beültessék a külhoni magyarokat, akik szavazáskor a frakcióvezető utasítására ész nélkül nyomogatják a gombokat az országgyűlésben. Így a külhoni magyarok érdekeit nem lehet önállóan megjeleníteni a magyar parlamentben. Konkrétan arra gondoltunk, hogy ha indulunk a választásokon, akkor az országos listáinkra a határon túli szervezetek javasoljanak, delegáljanak jelölteket. Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel a listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe. Komolyan gondoltuk azt, hogy a határon túli magyarok szervezeteivel együttműködve, a szervezetek által delegált személyeket vesszük fel a listára. A külhoni magyaroknak olyan személyekre kell szavazniuk, akiket ismernek, akikben megbíznak. Most mi bejelentkeztünk, de a kutya sem ismer minket, miért bíznának meg bennünk?
Kikből áll ez a tizenegy fős kezdeményező csoport?
A kezdeményezők között az egyetemistától nyugdíjasig szinte minden társadalmi csoport képviselve van. Jómagam például nyugdíjas gépészmérnök vagyok. Van közöttünk jogász, szociális munkás, levéltáros, és mindannyian Magyarországon élő, Magyarországon született magyar állampolgárok vagyunk, kilencen budapestiek. Egyikünk sem akar megélhetési politikus lenni, mindegyikünknek van tisztességes foglalkozása.
Önnek van valamilyen politikai múltja?
Nincs, nem foglalkoztam még politikával. Nem is tudom még, hogyan kell politikusként csűrni-csavarni a dolgokat.
Jelenleg hány tagja van a pártnak?
Egyelőre csak mi, az alapítók, tizenegyen. De hát a pártot csak januárban jegyezték be, és mi csak ezekben a napokban léptünk nyilvánosság elé. Meg kell mondanom azonban, hogy nyilvánosságra lépésünk óta többen jelezték már csatlakozási szándékukat, Kárpátaljáról és Erdélyből, illetve olyan Magyarországon élő személyek, akik a határon túlról települtek át. Építkezésünk csak most kezdődik.
Infrastruktúrával hogy állnak? Székházuk van?
Székházunk nincs. A feleségemmel van egy tanácsadó cégünk, ennek van egy irodája, és ebben az irodában van most a párt székhelye.
Ahhoz, hogy a HTMP-t ismertté tudják tenni, pénzre is szükségük van. A párt finanszírozását hogyan képzelik el?
Ez a legnehezebb kérdés. Nagyon egyszerű lenne a válasz, ha valóban állna mögöttünk valaki. Egyelőre magunk finanszírozzuk a pártot, igaz, sok költségünk nem volt. Szeretnénk együttműködni a magyarországi nemzetiségekkel: ukránokkal, ruszinokkal, románokkal, örményekkel. Megállapodást kötnénk a szervezeteikkel, de nem a HTMP finanszírozásáról. Az egyezség a közös munkáról szólna. Arról, hogy miként tudunk együttműködni különböző településeken. Ahhoz ugyanis, hogy országos listát állíthassunk, a magyar törvények szerint huszonhét választókörzetben egyéni jelöltet is kell állítanunk. Itt jönnek képbe azok a nemzetiségek, amelyek nem tudnak egyedül, nemzetiségi jogon képviselőt választani maguknak. Arra is van törvény Magyarországon, hogy a nemzetiségek kedvezményes ágon választhatnak maguknak képviselőt, ehhez azonban létszám kell. A német és a cigány kisebbségen kívül más magyarországi nemzetiségi közösség nem olyan létszámú, hogy képviselőt választhasson. Erre adnánk mi nekik lehetőséget úgy, hogy ők megmondják nekünk, kiket szeretnének bejuttatni a parlamentbe. Ezt azért találtuk ki, mert a magyarországi önkormányzati választások tapasztalata azt mutatja, hogy a hazai nemzetiségekből etnobizniszt lehet csinálni, nemzetiségi ágon pár száz szavazattal városok képviselőtestületébe be lehet kerülni.
Vették-e fel a kapcsolatot a határon túli magyar szervezetekkel?
Kezdeményeztünk már kapcsolatot Vajdaságból a VMSZ-szel, Erdélyből az RMDSZ-szel, a kárpátaljai két magyar szervezettel, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjával és a Híd-Mosttal. Szándékunkban áll a későbbiekben írni levelet Erdélyből az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak, és felvesszük a kapcsolatot a horvátországi és a szlovéniai szervezetekkel is.
Volt-e valamilyen visszajelzés?
Igen, három szervezet már visszajelzett. Azt mondták, jónak tartják a kezdeményezésünket, mögé is tudnának állni, de előbb lépjünk a nyilvánosság elé, kérjük fel nyíltan a határon túli szervezeteket a csatlakozásra, és akkor ők erre hivatalosan reagálnak. Tiszteletbe tartom a kérésüket, és egyelőre nem nevezném meg ezeket a szervezeteket.
Tudott-e arról, hogy Szabó Ödön jelenlegi RMDSZ-es képviselő tavaly szintén felvetette a határon túli magyarok pártjának bejegyzését?
Lehet, hogy ezt sem hiszi, de nem tudtunk Szabó Ödön felvetéséről. Akkor gondoltuk ki a pártalapítást, amikor láttuk, hogy megkezdődött a magyar választási kampány, és a pártok elkezdték a külhoni magyarokat „szeletelni". Az ötlet megfogant, s miközben tárgyaltunk róla, szólt az egyik társam, hogy tavaly nyáron Erdélyben elhangzott már a miénkhez hasonló javaslat. Rákerestünk az interneten, és megtudtuk, hogy a nagyváradi Szabó Ödön és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester beszélt erről egy RMDSZ-ülésen. Én egyébként Szabó Ödönnek is csatoltam az RMDSZ elnökéhez írott levelemet, ám egyelőre nem válaszolt.
Bevallottan csapdakérdéssel zárnám: hogyan vélekedik a Fidesz-féle legutóbbi alkotmánymódosításról?
Ez valóban csapdakérdés, mert ha válaszolok, óhatatlanul véleményt kell nyilvánítanom valamelyik magyarországi párt tevékenységéről. Engedje meg, hogy ezt most ne tegyem meg. Azért nem tehetem meg, mert az alapszabályzatunk szerint az összes magyarországi párttal kapcsolatot szeretnénk tartani, és pontosan az érdekérvényesítési képességünk miatt – ez már nincs benne az alapszabályzatban – az éppen aktuális kormányzó erővel konstruktív kapcsolatot akarunk tartani a külhoni magyar érdekek témakörében.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,

2013. április 6.

Mit ér a feltétel, ha magyar
Nem elcsendesedni (lezárulni semmiképp), hanem éppenséggel kiteljesedni látszik a magyarság elleni, illetve a magyarság fogalmával szembeni érthetetlen román hatósági viszonyulás. Nevezhetnénk ezt magyarellenességnek, jogtalanságnak, diszkriminációnak, és még nagyon sokféleképpen. Az ungur, „mágjár” vagy „székuj” valamilyen jelkép formájában megjelenítve, legújabban pedig leírva, ellenállást vált ki a többségi nemzetet képviselőkből – intézményi szinten is.
A székely és magyar zászlós történetek után most a magyar nyelv, pontosabban annak ismerete eredményezett olyan törvényszéki határozatot, amely a demokrácia fogalmához kötődő több elvet (legyen az jogi vagy csak erkölcsi) megkérdőjelez. A kolozsvári rádió magyar nemzetiségű főszerkesztő-helyettese, Rostás-Péter István évek óta „hadállásban” tölti be tisztségét amiatt, hogy a rádió egyik román nemzetiségű alkalmazottja több alkalommal beperelte a tisztség „elfoglalása” miatt. Legutóbb például azért kezdett el pereskedni, mivel a főszerkesztő-helyettesi állásra kiírt versenyvizsgán feltételként szabták meg a magyar nyelvismeretet, vagyis egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amelyen az adott rádióadó műsort sugároz. Ezt az illető minden téren jogsértőnek, sérelmesnek találta. A törvényszék pedig a napokban határozott, helyt adva a panasznak, és érvénytelenítve a tavalyi versenyvizsgát. Függetlenül attól, hogy mivel indokolják a határozatot (állítólag arra hivatkoznak, hogy a rádió igazgatótanácsában már van egy magyar képviselő – tehát indokolatlan még egy „mágjár” a főszerkesztő-helyettesi székben), a „logika” nyilvánvaló: a törvényszék szerint nem érvényes az a versenyvizsga, amelynek kiírásában egyik feltételként a magyar nyelvismeretet tüntetik fel.
Az eset nem egyedi és nem is az első, ugyanis hasonló témában pereskedik a szilágyperecseni polgármester, aki a jegyzői állás betöltésére szeretett volna magyarul tudó-beszélő alkalmazottat, minden bizonnyal a jobb ügyintézés végett. Ez annál is cifrább, mivel jelentős összegű kártérítés kifizetésére is kötelezték a polgármesteri hivatalt, amely tovább bonyolítja a dolgot. Akár jelenségről is beszélhetünk, hiszen egyből túl sok a történet, amelynek az alapja, kiváltója, témája a magyarsághoz kötődik – jelképekben vagy nyelvben. Vagy elég csak Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester esetére gondolni, akit az Országos Diszkriminációellenes Tanács bírságolt meg, mivel a város főépítészi posztjára kiírt versenyvizsgán jelentkezési feltételként szerepelt a magyar nyelvtudás.
Az említett bírósági határozatokat nevetségeseknek nevezhetnénk, ha nem lennének siralmasak. Elsősorban minden munkaadó, legyen az magánvállalkozó vagy állami (költségvetési) intézmény, megszabhatja versenyvizsgáinak feltételeit, természetesen a törvényes előírásoknak megfelelően. A felvételhez vagy alkalmazáshoz olyan elvárásai, feltételei lehetnek, amelyek az adott tisztség legjobb ellátásához, a munkafeladatok teljesítéséhez leginkább hozzájárulnak, és itt szokták feltüntetni „valamely idegen nyelv ismeretét”, például. Néha pontosítanak is, hogy melyik idegen nyelvet részesítik előnyben, de rendszerint természetesen azt, amelyiket az adott munkahelyen tudni és beszélni kell(ene).
Ezzel azonban nem mondok újdonságot, hiszen már több évtizedes gyakorlat, és újsághírben sem szerepelt még eddig egy olyan pereskedés sikeres története, amelyben valaki az angol nyelv megkövetelését kifogásolta volna egy állásinterjúnál (függetlenül attól, hogy esetleg az alkalmazottak többsége beszéli az angolt). Pedig lenne mit kifogásolni, diszkriminatívnak bélyegezni s ilyen alapon sértetten pereskedni egy munkahely vagy valamilyen tisztség betöltésére kiírt feltételek olvastán: több év szakmai tapasztalat (mit szóljon ehhez egy frissen diplomázott?), gépkocsivezetői jogosítvány (mi köze van a számlázáshoz?), számítógép-kezelői ismeretek (sofőri állás betöltésére), és folytathatnánk az egzotikus idegen nyelvekkel meg a felső korhatárt megszabó életkorokkal. Úgy tűnik, ebben a követelményözönben csak éppenséggel a magyar (ungur vagy mágjár) nem szerepelhet (lassan semmilyen formában, megfogalmazásban), mert akkor az jogtalan, alkotmányellenes, sértő, önbecsülést romboló, szabálytalan, vagy egyszerűen fölösleges, tehát lényegtelen, és emiatt érvénytelen, ami hozzá kötődik.
A bíróságok vagy törvényszékek, tehát az igazságügy intézményeinek határozatokba foglalt (torz)szüleményei mégis veszélyesek: előzményt teremtenek, alapul szolgálnak, vagy egyszerűen csak ötletet adnak egy olyan országban, ahol mindig akad erre fogékony közeg.
Mindenek ellenére: magyarnak lenni jó.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár).

2013. április 16.

Elhagyatott telephelyek listája
Több mint 60 olyan elhagyatott ipari terület, illetve félbehagyott építkezési felület található Csíkszeredában, amelynek valamennyire ki van építve a közműhálózata, de azon évek óta semmilyen tevékenység nem zajlik. Ezekre szeretnének beruházókat vonzani.
A tavaly decemberi parlamenti választásokat megelőzően tartott sajtótájékoztatót Korodi Attila éppen kampányoló – azóta újraválasztott – RMDSZ-es parlamenti képviselő, illetve Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Ráduly akkor azt állította, a polgármesteri hivatal tavaszra elkészíttet egy olyan tanulmányt, amely tartalmazni fogja a barnamezős csíkszeredai ipari területeket. Korodi akkor azt vállalta, hogy segít a tanulmány terjesztésében.
Területek a múlt rendszerből
„Tavaszra ígértük, az elmúlt hónapokban történt is előrelépés ez ügyben” – reagált megkeresésünkre Ráduly, aki hozzátette, a megbízott tanácsadócég 62 olyan csíkszeredai, illetve hargitafürdői területet jelölt meg, amelyen ipari termelést lehetne folytatni. „A hozzánk eljuttatott nulladik verzió egyelőre belső használatra készült, csak az önkormányzati képviselő-testület néhány tagja kapott egy-egy példányt. Az viszont már elmondható, hogy a város nyugati és keleti ipari telepe mellett szinte minden olyan kisebb-nagyobb területet lajstromba vettek, amelyen valamikor építkezéseket kezdtek el, de időközben leálltak a munkálatokkal.”
A volt traktorgyár részlegeinek helyet adó ipari felületek mellett olyan területekről van szó, mint például a hargitafürdői bányavállalat telephelye, valamint az a terület, amelyre valamikor a Csíki Centerként ismert bevásárlóközpontot képzelték el (az Óceán üzlettel szembeni terület a Temesvári sugárúton). Az a Postabank melletti, a katolikus egyház tulajdonában lévő terület is felkerült a listára, amelyen még a múlt rendszerben elkezdtek építkezni, a rendszerváltozás után azonban leálltak, és azóta is kihasználatlanul áll a városközpontban.
A lista korántsem végleges
A polgármester szerint a lajstrom korántsem tekinthető lezártnak. Miután közzéteszik a listát, azok is jelentkezhetnek, akiknek olyan ingatlan van a tulajdonukban, amelyen ipari termelést lehetne folytatni, de kimaradt a leltározásból. „Az az elképzelésünk, hogy egy helyi és egy nemzetközi szinten ismert tanácsadócsoport készíti el a végleges szaktanulmányt, amit a lehető legtöbb helyen terjesztenénk, hogy beruházókat vonzzunk a városba. Korodi Attila parlamenti képviselő vállalta, hogy Bukarestben besegít e tanulmány szórásába.”
Az elöljáró úgy számol, hogy Csíkszeredában jelenleg több mint száz hektárt tesz ki az olyan terület, amelyen egykor gyárak működtek, ma viszont kihasználatlan. Ezeket a barnamezős területeket, azaz kiépített közműhálózattal rendelkező, használaton kívüli, leromlott állapotú egykori ipari telepeket szeretnék hasznosítani.
Korodi: segítek a terjesztésben
„Várom, hogy készüljön el a tanulmány. Jelenleg a használaton kívüli csíkszeredai ingatlanok összesítése zajlik. Ahogy elkészül a végleges tanulmány, segítek abban, hogy eljusson a bukaresti gazdasági körökhöz és a nagykövetségek mellett működő attaséhálózatokhoz” – nyilatkozta Korodi Attila parlamenti képviselő.
Kozán István
Székelyhon.ro.

2013. május 23.

Az RMDSZ-kongresszuson ne tüntessenek (A MOGYE magyar karáért)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létesítéséért küzdő, jelenleg egy hónapos bukaresti tüntetést folytató Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) a hét végi csíkszeredai RMDSZ-kongresszus ideje alatt nem tűzheti ki a törvényesség betartását kérő, román és angol nyelvű óriásplakátot. Mint az elutasító válaszban áll, a kongresszus „a politikai párbeszéd és nem a felvonulások, tüntetések fóruma”.
Ádám Valérián, az RMOGYKE tüntetéskoordinációs irodájának vezetője tájékoztatása szerint a bukaresti tüntetésükön is alkalmazott vásznat szerették volna kitűzni Csíkszeredában, kihasználva azt, hogy az RMDSZ 11. kongresszusán részt vesz Victor Ponta miniszterelnök. A „Törvényességet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Kérjük a román kormány beavatkozását az új tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezéseinek betartására” felirattal a kormányfőt szándékoztak szembesíteni a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, Victor Ponta ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt. Figyelemfelkeltő akciójuk engedélyezését Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elutasította, arra hivatkozva, hogy az RMDSZ kibérelte a sportcsarnokot és környékét is, ezért engedélyezésért Kovács Péterhez fordultak. Az RMDSZ főtitkárának küldött levelükben a tüntetők a vászon kihelyezése mellett azt is kérték, az RMDSZ jelentse ki, hogy a kommunizmus alatt a MOGYE-n a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása súlyosan sértette a kisebbségi jogokat, ennek kapcsán az RMDSZ nyújtson be kártérítési igényt a magyar oktatás újjáélesztésének finanszírozására, valamint felszólítják a szövetséget, kérjék meg Victor Pontát, hogy kongresszusi felszólalásában tájékoztasson, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a MOGYE-n folyó törvénytelenség ellen. „Az ügy komolyságára való tekintettel politikai színezettől független nemzeti összefogást sürgetünk, és felkérjük a romániai magyarság első és máig legnépszerűbb érdekképviseleti szervezetét, hogy támogassa a nemzeti elnyomás ellen irányuló civil tiltakozó akciókat, latba vetve két évtizednyi tapasztalatát, kapcsolatait” – zárják a Kovács Péterhez címzett levelüket.
Válaszában az RMDSZ főtitkára kifejti, bár a MOGYE ügyében céljaik azonosak, azaz az érvényben lévő tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezésének alkalmazása által az önálló magyar tagozat létrehozása, azonban a közös cél eléréséhez külön utakat választottak: az RMOGYKE az utcai nyomásgyakorlást, az RMDSZ a politikai párbeszéd eszközét. Kovács Péter nem találja helyénvalónak a tüntetők csíkszeredai kezdeményezését, mert bízik benne, „a következő időszakban sikerül megtörni a MOGYE-n belüli, helyi szintű ellenállást, és alkalmazásra kerül az RMDSZ által hosszú politikai tárgyalások által kiharcolt tanügyi törvény”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 23.

Majálisozik az RMDSZ
Hogy miért épp most készül az RMDSZ huszonhárom éves története legnagyobb és leglátványosabb kongresszusára, csak találgatni lehet. Valószínű, emígy kívánja meggyőzni híveit és ellenfeleit, hogy kicsi a bors, de erős, ám mintha ellentmondana annak a sokszor hangoztatott kijelentésüknek, miszerint „ellenzékben vagyunk, nem tárgyalunk senkivel”. Most mégis látványosan örvendeznek, hogy tanácskozásukat megtiszteli minden jelentős román politikai párt, s képviseltetik magukat határon túli magyar pártok is.
Jó, hogy van pénzük és kedvük rendhagyó, úgymond „huszonegyedik századi” fesztivizmusra, miközben két díszvendégük, jelesen Victor Ponta és Crin Antonescu a kirekesztés ezernyi rafinált módszerével próbálja megtörni közösségünk erejét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem csak egy példa a sok közül, de kekeckednek a magyarokkal Szatmárnémetiben, ahol a városnapokon figyelemre sem méltatták őket, vagy Dorin Florea Marosvásárhelyén, de még Háromszéken és Csíkban is, hisz a román prefektusok naponta kétségbe vonják nemcsak a Székelyföld létezését, de hivatali nyelvhasználati jogainkat is, s győzelmet ülnek, ha egy-egy táblát kicseréltethetnek, hogy a román felül, a magyar felirat alul kerüljön. Ráadásul mint Damoklesz kardja függ fejünk fölött a régiósítás, mely asszimilálásunk pimasz és tudatos terve. Sokat még nem lehet tudni az Antonescu irányította alkotmánymódosításról, de ismerve e politikus kissé zavaros s nem ritkán agresszív nemzetpolitikáját, tartani lehet attól, hogy az ország homogenizálása nagy eszméjének rendelik alá e folyamatot is. Igaztalan lenne azt állítani, hogy az RMDSZ mindezekkel a veszélyekkel ne lenne tisztában, és hogy tizenegyedik kongresszusán ne tervezné a készülő törvények megszelídítését. Csak épp az kétséges, mennyit ér az majd Bukarestben. Most ugyanis hetvenszázalékos koalíció kormányoz, oda besorolni valóban fölösleges, de ha csődöt mond a nagy barátság, s Victor Ponta rászorul szolgálataikra, vajon kitartanak-e az ellenzéki politizálás mellett? Bizonyára nem. Máris körüludvarolják a miniszterelnököt, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tegnapig azzal az ürüggyel utasította el a marosvásárhelyi magyar orvosiért való tüntetést, hogy a sportcsarnokot és a körülötte lévő területet már kibérelte az RMDSZ. Szerencsére, vagy neki vagy másnak megjött a jobbik esze. Lehet bármily nagyszabású és pompás a kongresszus, megjelenhet ott a román, magyar és európai politikai élet színe-virága, szabhatnak régi-új utat maguknak, átirathatják az alapszabályukat és programjukat, alapíthatnak nőszervezetet és politikai műhelyekként tisztelt platformokat, ritkíthatják összejöveteleiket, kitetszik: újabb jelszavukat – Aki magyar, velünk van – olyannyira nem veszik komolyan, hogy épp a hazai magyar pártokat felejtették el meghívni kongresszusukra. Minden bizonnyal az egy irányba igyekvő autonómia-párbeszéd jegyében.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 25.

Megkezdődött az RMDSZ tizenegyedik kongresszusa
Ráduly Róbert, a házigazda Csíkszereda polgármestere azzal a javaslattal nyitotta meg szombaton a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 11. kongresszusát, hogy a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttéről nevezzék el.
Az RMDSZ által „feladatkijelölőként" jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra.
A székelyföldi város elöljárója köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem működésének kiemelt helyszíne lett Csíkszereda. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kormányzati tisztségviselői az évek során hozzájárultak a város fejlődéséhez.
Ráduly Róbert kijelentette, hogy a magyar közösség kulturális autonómiát és területi autonómiát is követel Romániában. Elítélte azt, hogy az állam sokkal több pénzt költ „a mi megfélemlítésünket szolgáló állami terror" intézményeire, mint a közösségért dolgozó közalkalmazottakra. Az RMDSZ kongresszusán magyarországi és romániai parlamenti pártok, valamint európai kisebbségi szervezetek vezetői jelezték részvételüket. A kongresszuson mások mellett jelen van Victor Ponta román kormányfő, a Bukarestben kormányon lévő Szociáldemokrata Párt elnöke és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is.
A romániai magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ 11. kongresszusán nem lesz tisztújítás, de a küldöttek új programot és alapszabályt fogadnak el.
MTI
Erdély.ma

2013. május 25.

Miniszterelnök a kongresszuson
A Ráduly Róbert Kálmán szókimondó beszédében feladott labdát elég jól lekezelte Victor Ponta, amikor a kongresszuson azt mondta: Csíkszereda polgármesterét többször megtapsolták, ez idő alatt a fordítás nem volt hangos, így nem értett mindent az elmondottakból.
„Egyetlen magyar szervezet van a parlamentben, ez pedig az RMDSZ. Nem mi választottuk, hanem a magyarok döntése volt, ezeket a szavazatokat tiszteletben tartjuk. Azért vagyok itt, hogy újra elmondjam, folytassuk a párbeszédet, és a kérdésekre találjuk meg a legjobb megoldásokat” – fogalmazott a miniszterelnök, aki az alkotmánymódosításáról eléggé árnyaltan fogalmazva annyit mondott, a szövetséggel együtt kell meghozzák a megfelelő változtatásokat, „mert önök is román állampolgárok”.
Fontos ugyanakkor, hogy a miniszterelnök először „pedzette” meg, hogy talán módosítható az alkotmány első cikkelye, ami kimondja, hogy Románia egy és oszthatatlan nemzetállam. „Ráduly polgármester úr beszélt néhány olyan 1918-as elvről, amely Erdély és a román királyság egyesülésén alapult. Azt hiszem, hogy az alkotmánymódosításnál megtaláljuk azt a formát, amely garantálja, hogy önök is az ország egyenjogú alkotórészei” – jegyezte meg a miniszterelnök.
A regionalizáció kérdését említve is csak annyit mondott, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a romániai magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását. „Meg vagyok győződve, hogy együtt sikerülni fog." A székely zászló kapcsán Ponta azt mondta, a magyarokkal együtt el tudják fogadni azt az uniós formát, „amely mindenki számára jó megoldás lesz”.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is jelen volt a kongresszuson, ahol elmondta: akkor tud erős lenni Románia, ha a benne élő kisebbségek is erősek. „Gyengült az ország azzal, hogy kivándoroltak a németek. Meg kell értenünk, hogy egy erősebb ország erősebb magyar közösséget is jelent. És fordítva.”
Kozán István
szekelyhon.ro

2013. május 25.

Ráduly: elég volt
A magyar, a székely, a román és az Európai Unió himnuszának eléneklésével kezdődött az RMDSZ 11. kongresszusa. Ezután Csíkszereda polgármestere tartotta meg lényegretörő beszédét.
A székely zászló felmutatásával kezdte beszédét Ráduly Róbert Kálmán, a hargitai megyeszékhely polgármestere, aki Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról emlékezett meg. Ezután megköszönte a felelős magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában jött létre a Sapientia egyetem. Elmondta, reméli, és abban bízik, hogy Ponta és Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve kellene. Felsorolta azon csíkszeredai beruházásokat, amelyek a kormány és a helyi vezetők közös eredményei.
„Hazudik, aki azt mondja, hogy az RMDSZ húsz éve kormányon van. Pihentünk is időnként. Kell szólnunk az elmúlt három esztendőről, a kudarcokról is. Leépítések, bérlevágások, uniós pályázatok késleltetett elszámolása, csak néhány a gyilkos intézkedések közül. Félelemkeltés, állami terror épül az állami intézményekkel” – fakadt ki a polgármester, majd folytatta: „sok önkormányzati társam nevében mondom, elég volt, az embereket meg kell fizetni, nagyobb fizetés kell, a közszféra dolgozóit meg kell fizetni, a pénzt, amit a megfélemlítésre fizetnek, a közszférai fizetésekre kell fordítani. A szakmaiság kezd kiürülni, nem lehet ostorral az embereket dolgoztatni. Egész pályás letámadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben.”
Ráduly feltette a kérdést: az diszkrimináció, ha olyan főépítész van a városban, aki nem tud magyarul, ha Székelyföldön nem ismerik az adminisztrációban a mi nyelvünket. „A parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét, vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés, mi nem akarunk se többet, se kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek. Reggel leírtam a beszédem, nehogy elkapjon a hév. A területi és kulturális autonómia nemcsak a székelyek, hanem a románok ügye is. Ez Csíkszereda üzenete. A harchoz mindenkire szükség van, az MPP-re, az SZNT-re és az EMNP-re is” – hangsúlyozta Ráduly, majd beszéde végén kezdeményezte a város polgármestereként, hogy ezt a helyet, a sportcsarnokot mától Erőss Zsolt hegymászóról nevezzék el.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke rövid köszöntőjében annyit mondott: „nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, sokszínű szövetség az RMDSZ, a Kárpát-medence talán egyetlen olyan határon túli szervezete, amely 23 éven keresztül a parlamentben tudott maradni, és kiállt a magyarságért. „A mi közös múltunk arról szólt, hogy felismertük problémáinkat, és megoldást kerestünk arra. A parlamentáris eszközöket választottuk céljaink elérésére. Ennek egyik módja a párbeszéd. Nehéz a párbeszéd, de nem lehetetlen. Mi ezt az utat járjuk.”
Kozán István
szekelyhon.ro

2013. május 25.

Markó át nem adott „ajándéka” Rádulynak
Az RMDSZ kongresszusán Markó Béla volt RMDSZ-elnök ajándékot akart adni Ráduly Róbert Kálmánnak, Csíkszereda polgármesterének. Az ajándéknak üzenetértéke volt.
Markó kongresszusi felszólalása előtt egy RMDSZ-es jelvényt akart adni Rádulynak, aki délelőtti beszéde előtt a pulpitusra terítette a székely zászlót, eltakarva ezzel az RMDSZ logóját. „Ez a kis jelvény a garanciája annak, hogy a székely zászló loboghat, hogy a magyar és a székely himnusz ma is elhangozhatott. Ez a garanciája, hogy ma Csíkszeredában együtt lehetünk” – jegyezte meg Markó, akinek érezhetően nem tetszett Ráduly székely zászlós „gesztusa”. Ráduly Róbert ezalatt nem volt bent a teremben.
Kozán István
szekelyhon.ro

2013. május 27.

Régi szövetség új utakon (RMDSZ-kongresszus Csíkszeredában)
Fegyelmezetten, olykor pátosszal megtűzdelve, kritikai hangot alig hallatva zajlott le szombaton Csíkszeredában az RMDSZ 11. kongresszusa. Bár jelentősebb tétje nem volt a nagygyűlésnek – szigorítottak ugyan kicsit a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és itt-ott csöppet a jelenhez igazították a szövetség programját is –, soha nem látott tömeget toboroztak, majdnem nyolcszáz küldött hitelesítette az „új irányt”. Kelemen Hunor szövetségi elnök kongresszus utáni sajtótájékoztatóján jelentette be: törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról. Az RMDSZ által „feladatkijelölőként” jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg tíz óra után alig néhány perccel, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra. Bejelentette azt is, a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttjéről nevezik el. Román és magyar politikusok egész sora vonult fel a kongresszuson. Victor Ponta miniszterelnök kifejtette: a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmány első cikkelyének megváltoztatására nincs reális esély, de olyan módosításra igen, amely garantálja, hogy a romániai magyarok az ország részei, egyenlő és legitim polgárai. Az RMDSZ-t a magyar közösség egyetlen választói legitimitással rendelkező képviseletének nevezte, és elengedhetetlennek minősítette, hogy a román kormány mindig párbeszédet folytasson vele. A székely zászlóra utalva rámutatott: egy olyan szabályozást javasolt nemrég az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elmondott beszédében, amely a román és az EU-zászló mellett elismeri a helyi jelképeket. A régiók kialakításáról szólva Victor Ponta miniszterelnök azt mondta: megérti, hogy a magyarság nem akar olyan óriásrégiót, amelynek központja távol esik, és amelynek irányításában a közösség képviselői kisebbségben vannak. „Azt a formát keressük, amely az identitás megőrzését és a fejlődést is biztosítja” – ígérte. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyében Ponta kijelentette: az oktatási miniszternek „felelőssége és jogköre”, hogy érvényt szerezzen a román és a magyar tanárok között tavaly született megállapodásnak. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke rámutatott: senki sem akar a romániai magyarságra egy másik történelmet, egy másik nyelvet ráerőltetni. Azt mondta: egy erősebb magyar közösség erősebb Romániát is jelent. A jobbközép ellenzék képviseletében jelen lévő Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök nyilvánosan felvállalta magyar gyökereit, és néhány mondatban magyarul is köszöntötte az RMDSZ-t mint volt koalíciós partnerét. Románul folytatott beszédében hangsúlyozta: az RMDSZ képviselői mindig hűséges és megbízható partnereknek bizonyultak azokban a politikai szövetségekben, amelyekben részt vettek, a szövetség által képviselt politika pedig európai. Vasile Blaga, a DLP elnöke elmondta, az RMDSZ iránt érzett tiszteletből érkezett a kongresszusra, egyértelműen megfogalmazta: a régiókat a történelmi, földrajzi és kulturális kritériumok figyelembevételével kell kialakítani. Óvatosan kell a regionalizációt végrehajtani, ellenkező esetben a régióközpontok és a vidék között, illetve a különböző nagyvárosok között is megnőhet a szakadék – hangsúlyozta.
Magyarországi támogatás
Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. Kiemelte: a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. Nyomatékosította: a magyar kormány alkotmányos felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja őket céljaik elérésében. Ha más nemzetiségeknek lehet területi autonómiájuk az EU-ban, akkor a magyaroknak is lehet. „Magyarország számít önökre, és bármi történik, önök mindig számíthatnak Magyarországra” – zárta köszöntőbeszédét Semjén Zsolt.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. Az MSZP üzenetét Ujhelyi István, a magyar Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: „a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára”. Az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.
Irányt mutat az elnök
Az RMDSZ-nek meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként – hangoztatta Kelemen Hunor elnöki beszámolójában. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni, amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok, és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak” – mondta az RMDSZ elnöke. Fontosnak nevezte, hogy egy eddigieknél részletesebb tervezetet terjesszenek a román parlament elé a Székelyföld státusáról. Rámutatott: az RMDSZ-nek partnereket kell keresnie a román társadalomban az európai példákra és az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés ígéreteire hivatkozva.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: Románia alkotmányának módosítása nem kényszer, hanem lehetőség arra, hogy Románia leszámoljon a nemzetállam 19. századi fogalmával, és a nemzeti közösségek államává lépjen elő. „Olyan alkotmányt akarunk, amely végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét. Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos” – hangoztatta Kelemen Hunor. A megválasztása óta eltelt két évet összegezve az RMDSZ elnöke egyebek közt az új oktatási törvényt említette, amely minden szinten biztosítja az anyanyelvű tanulás lehetőségét a magyar gyerekek számára. Rámutatott, az RMDSZ többéves küzdelme nyomán fogadta el a román parlament a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, alakított a bukaresti kormány önálló magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hozzátette: az RMDSZ kormányzati szerepvállalása idején tízszeresére növelték a magyar érdekeltségű műemlék épületek felújításának költségvetését. Az RMDSZ előtt álló célkitűzésekről szólva Kelemen Hunor határidős feladatnak nevezte a jövő évi európai parlamenti választásra való felkészülést.
Autonómiastatútum készül
A következő két év tennivalóit az RMDSZ a kongresszuson elfogadott nyolc dokumentumban jelölte meg. Ezek alkotmánymódosításról, a régiók szervezéséről és gazdasági kérdésekről szólnak, Székelyfölddel és a szórvánnyal kapcsolatosak, egy-egy előterjesztett határozat az európai állampolgári kezdeményezésre, illetve az európai parlamenti választásokra vonatkozik, és megszavaztak egy szolidaritási állásfoglalást is. A székelyföldi autonómiával kapcsolatos dokumentumot Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mutatta be. Nincsenek illúzióink, de nem szabad karba tett kézzel várni a csodát, dolgozni kell – hangsúlyozta. Bár tudatában vannak, hogy Székelyföld autonómiájának kivívása nem egy azonnali eredménnyel kecsegtető célkitűzés, a kongresszusi határozat kimondja, hogy a közjogi rendezéssel párhuzamosan folytatni kell azokat a lépéseket, amelyek különálló fejlesztési régióként fogalmazzák meg Székelyföldet, regionális szinten hivatalossá teszik a magyar nyelvet, biztosítják a nemzeti szimbólumok szabad használatát, valamint az etnikai arányosság elvét a közigazgatás minden területén. A dokumentumban leszögezik, hogy folytatják azokat a fejlesztési programokat, amelyek Székelyföld infrastruktúrájának és gazdasági környezetének javítását célozzák, megerősítik az önazonosság kiteljesedése szempontjából meghatározó intézményeket.
Az MTI és az RMDSZ-tájékoztató felhasználásával
összeállította: Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. május 27.

Számadás és tervezés
Csíkszeredában tartotta 11. kongresszusát az RMDSZ
"A tervek szerint alakult a kongresszus: minden egyes dokumentumot elfogadtunk, lefolytattuk a politikai vitát, elfogadtuk az RMDSZ módosított programját és alapszabályzatát. Kiszélesítettük az állandó tanácsot az önkormányzati képviselettel, hisz azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Az önkormányzatok ereje növekvőben van, és én bízom abban, hogy egyre nagyobb erejük, pénzügyi értelemben is nagyobb mozgásterük lesz, és így a feladatokból is többet tudnak vállalni" – nyilatkozta a szombaton Csíkszeredában közel 800 küldött és meghívott jelenlétében zajlott kongresszus végén tartott sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Elmondta, hogy az elnökséget leszűkítették, az elnökség fogja meghozni a gyors, operatív döntéseket, de a tartalmi, lényeges kérdéseket az Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogja elfogadni. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívottak – Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Vasile Blaga, a PL és Mihai Razvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke – eljöttek a kongresszusra, és mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség legitim képviselője, megbízható, komoly partner, akivel az ország általános kérdéseiről, és az erdélyi magyarság sajátságos kérdéseiről akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben egyeztetni kell. Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy elfogadta a meghívást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy a magyar kormányzat, a magyar politikai pártok támogatnak minden egyes törekvésünkben, és hogy az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint a romániai magyarság legitim képviseletére.
Miután megköszönte a médiának, hogy velük tartott, pontosított egy hírfolyamot arról, hogy Hargita megyei politikusok sokasága kérte, hogy a szervezet elhatárolódjon Borboly Csabától amelyet álhírnek, manipulációnak nevezett. – Ez nem igaz, egyetlenegy RMDSZ-es politikus, egyetlen RMDSZ-tag sem kérte, és arra kérjük a sajtó képviselőit, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pontosítást tegye meg.
"A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés"
A kongresszus házigazdája, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a székely zászló felmutatásával kezdte beszédét megemlékezve Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról, majd megköszönte a magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában is létrejött a Sapientia egyetem. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve rendezni kellett volna.
A polgármester beszélt a beruházásokról, megvalósításokról, de beszélt a kudarcokról, a leépítésekről, bérlevágásokról, az uniós pályázatok késleltetett elszámolásáról, illetve arról, hogy "fé-lelemkeltés, állami terror" nehezedik az állami intézményekre: – Egészpályás támadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben, jelentette ki hozzátéve, hogy a parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét. – Vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása be-csületbeli kérdés, mi nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek.
Felállva tapsolta meg a kongresszus Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, aki rövid köszöntőjében csak annyit mondott: "nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is."
Ha megállunk, porladunk, mint a szikla!
Dolgozni jöttünk Csíkszeredába, nem ünnepelni. Számadásra és tervezésre. Sok a tennivalónk. És nem azért, mert lazsáltunk az elmúlt két évben – éppen ellenkezőleg. Új fejezetet ígértünk, és bőven vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Dolgozni kell, mert a kisebbségi lét ilyen: ha megállunk, porladunk, mint a szikla – lassan, de folyamatosan – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök
A minden magyar számít jelszó értelmében a szolidaritást alapértékként fogalmazta meg, kijelentve, nincs fontosabb és kevésbé fontos tagja ennek a közösségnek. – A szolidaritás azt is jelenti, hogy megvédjük egymást, kiállunk egymásért. Azt is jelenti, nem hagyjuk, hogy a múlt erői levadásszanak bennünket. Megvédünk kicsit és nagyot. Politikust és civil aktivistát. Megvédünk mindenkit, aki magyar, és akit azért támadnak, mert a közösségért dolgozik.
Az RMDSZ működése másik elvének a sokszínűség elismerését nevezte. – A sokszínűség, a mások iránti nyitottság és tisztelet ennek az erdélyi magyar közösségnek az egyik legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hagyománya. Ezt látniuk és tudniuk kell azoknak, akik azt gondolják, hogy másságunk egy kellemetlen állapot, amit meg kell szüntetni, jelentette ki az elnök.
A továbbiakban arról szólt, hogy az önkormányzatok az RMDSZ politikájának zászlóvivői: – Mióta közel egy éve az RMDSZ kikerült a kormányból, az önkormányzatok nem csak a helyi közösség dolgaiban illetékesek, hanem a napi politikánk zászlóvivői lettek. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása segítette a régiók érdekeinek hatékony megjelenítését, az előttünk álló feladatok pontosabb meghatározását. A helyi és megyei szervezetek, a parlamenti frakciók mellett a magyar önkormányzatok, polgármesterek, tanácsosok a magyar érdekek őrzői és védelmezői Ákosfalvától Zsibóig, Nagyiratostól Kézdialmásig.
Kelemen Hunor szerint 2012 választásai ismét megerősítették, csak magukra számíthatnak, és minden magyar ember szavazata kell ahhoz, hogy az RMDSZ megőrizze az erős, egységes magyar képviseletet. A kormányzásban 2009 végétől eltöltött két évet eredményesnek nevezte. Véleménye szerint az RMDSZ kihasználta a lehetőségeket, áttörést ért el a magyarság jogaiért folytatott harcban, és hozzájárult az ország gazdasági stabilizálásához.
"Olyan alkotmányt akarok, amely végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek"
A kongresszusi dokumentumokról szólva kiemelten beszélt az alkotmánymódosításról: – Olyan alkotmányt akarunk, amely a nemzetállam fogalmának törlése mellett végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét! Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos. (…) Ennél kevesebbért nem érdemes küzdenünk. Nekem személy szerint is elegem van abból, hogy még mi magyarázkodunk a székely zászló kapcsán. Nem magyarázkodni akarok, hanem olyan alkotmányt, amelyik végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek.
Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, véleménye szerint, részben becsületbeli ügy, részben stratégiai kérdés, amennyiben az európai képviselet a hatékony kisebbségvédelem egyik fontos eszköze.
Az európai polgári kezdeményezésről szólva kijelentette: – Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy Európa egymillió polgárának aláírása által támogatva az Unió napirendjére tűzzük a kisebbségek ügyét. Ha össze tudjuk gyűjteni az egymillió aláírást, az Unió nem térhet ki a kérdés tárgyalása – és előbb vagy utóbb – a kisebbségek számára megnyugtató rendezése elől.
Székelyföld számára a továbblépés az autonómia
– Székelyföld számára a továbblépést a kisebbségben élő európai nemzeti közösségek jogállásához hasonló autonómiák kivívásában látjuk, közösségünk megmaradásának és gyarapodásának ez a záloga. Mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit nekünk kell megteremtenünk. Látnunk és tudnunk kell, hogy bármilyen megoldás is körvonalazódik, azt a románokkal együtt lehet elképzelni és elfogadtatni. Ne áltassuk magunkat: ajándékba senki sem fogja elhozni az autonómiát. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Budapest. Segíteni tudnak, szükség is van minden segítségre, de elsősorban nekünk a románokat kell meggyőznünk céljaink helyességéről, igazságosságáról.
Akkor járunk el helyesen, ha a mi belső csatározásainkban az autonómia ügyét nem használjuk fegyverként egymás ellen. Határozottan állítom, hogy ez kellene az első olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodás legyen, amit mindenki elfogad, mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak. Bátran mondom, hogy az autonómia egymás elleni használata, szavazatszerzési célból csodafegyverként való előrántása nem csak hogy nem visz közelebb a célhoz, hanem minden egyes esetben eltávolít attól. Egymásról feltételeznünk kell, hogy a közös cél érdekében cselekszünk, hogy jóhiszeműek vagyunk és nem egymás politikai életére törünk az autonómia fegyverével, mondta a szövetségi elnök.
A Kongresszus több dokumentumot fogadott el alkotmánymódosításról, régióátszervezésről, gazdaságpolitikáról, a Székelyföld és a szórvány stratégiájáról, az európai parlamenti választásokról, és az európai polgári kezdeményezésről. Ezek a dokumentumok határozzák meg a következő esztendőkben az RMDSZ cselekvési stratégiáját.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

2013. május 27.

Markó: az RMDSZ tulipánja védi meg a székely zászlót
Markó Béla volt szövetségi elnök értékelte a felszólalókat fogadó zenei belépők, amely Oscar-díjkiosztó hangulatába röpíti beszélőt. „Nagyon tetszett Ráduly Róbert székely zászlós gesztusa, de van két kifogásom: az, hogy nem maradt itt, a másik pedig, hogy eltakart valamit, az RMDSZ jelvényét. Az RMDSZ a garanciája annak, hogy a székely zászló loboghat, a magyar himnusz elhangozhat, mi együtt itt lehetünk” – védte a tulipánt Markó.
Hozzátette: az RMDSZ azért maradhatott sikeres, azért őrizhette meg előnyét az újonnan alakult versenypártokkal szemben, mert a politikai küzdelem mellett társadalomszervezéssel is foglalkozik.
„Programunk legjelentősebb célkitűzéseiben magyarok vagyunk, a magyar ügy összeköt. A parlamenti politizálást és a kormányzati részvétel nem helyettesíthető semmivel. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel és várjuk a kormányzásra való felkérést. Egy politikai párt megteheti, de egy szövetség számára ez nem a járható út” – mondta Markó.
A volt szövetségi elnök szerint Erdély önállóságáért Bukarestben is szót kell emelnünk. Eszükbe kell juttatni, hogy az RMDSZ nélkül semmilyen, a magyarokról szóló intézkedést nem hozhatnak.
Markó üzent a versenypártoknak is, akik azt róják fel az RMDSZ-nek, hogy túlságosan mérsékelt. „Csapj oda barátom, ha olyan nagy csaphatnékod van” – fogalmazott, de emlékeztette őket, hogy az RMDSZ követelései állnak mindkét, bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott kormány hátterében. „Ne rajtunk keressék a MOGYE-n vagy az autonómiát azok, akik töredékét se tették érte annak, amit mi” – tette hozzá.
Markó Béla védelmébe vette a Kelemen Hunor képviselte irányt, szerinte az utódja által megfogalmazott „Új fejezet” politikai program ugyanannak az RMDSZ-könyvnek a része.
Borbély: a kezdetektől benne van a statútumunkban az autonómia
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke szerint azért is volt fontos a kongresszus, mert ismételten bebizonyosodott, hogy a legfontosabb román és magyar pártok az RMDSZ-t tartják a romániai magyarság legitim szervezetének. „Nem voltak protokolláris beszédek, számon is kérjük rajtuk” – fogalmazott a szövetség politikai alelnöke.
Hozzátette: a kezdetektől benne van a statútumunkban az autonómia, nem úgy, mint mindenféle pártocskák esetében, amelyek félnek beletenni az alapszabályzatukba az autonómiát.
"Az akkori kormány nem csak, hogy folyamatosan támadott minket, de egyenesen kérte mind az RMDSZ, mind az SZKT betiltását, emellett pedig voltak olyan pártok – akik ma már vagy nem léteznek, vagy már nincsenek a parlamentbe – akik hetente mindent megtettek annak érdekében, hogy ellehetetlenítsenek. Amikor 1996-ban bekerültünk a parlamentbe lépésről-lépésre kellett a bizalmatlanság falát lebontanunk, és bebizonyítsuk azt, hogy másfél millió magyar jogát nem seperheti le a román politikum az asztalról” – nyilatkozta Borbély.
Kiemelte, a kormányra kerülésük során sikerült a tanügyi törvényt is elfogadtatniuk, ahhoz, hogy ma, 23 év után van egy olyan tanügyi törvényünk, amely az anyanyelvi oktatást minden szinten garantálja.
„Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van, hiszen a MOGYE-ügy még rendezetlen, kollégáinkat börtönnel fenyegetik, a kúlturális autonómia törvénye nyolc éve a parlamentben stagnál, de mi azért vagyunk itt, hogy ezeket megoldjuk. Azok a felvetések és kérések, amiket már a 90-es években megfogalmaztunk, ma is érvényesek.
„A második könyv, amit elhoztam, a Dél-Tiroli autoniáról szól. 37 év kellett nekik ahhoz, hogy kiharcolják az autonómiát, pedig volt államközi egyezség, ENSZ-rezolúció, és legfőképp, volt kitartás. Előttünk most az áll, hogy világosan megfogalmazzuk a romániai magyarság jövőképét a következő tz-húsz évre. A ma elfogadott dokumentuok alapján egy olyan kemény gazdasági, szociális és az autonómiát is felmutató elképzelést kell felmutassunk, amely minden romániai magyar szmára útmutató kell legyen a következő években. Egy olyan elképzelés, amely a székelyföldi, pártiumi és szorvány magyarnak is lehetőséget nyújt egy jobb életre. Ez a kihívás számunkra és ehhez kivánok sok sikert a szövetségünknek” – zárta beszédét Borbély László.
Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Bihar megyei RMDSZ-es képviselő tapsot kért az újonnan megalakult nőtagozat számára.
Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 361-390 | 391-420 | 421-450 ... 721-723