udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
748
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 721-748
Névmutató:
Tudor, Corneliu Vadim
2003. december 5.
Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke kijelentette: a Nagy-Románia Párt (PRM) az egyetlen alakulat, amellyel a Szociáldemokrata Párt (PSD) semmilyen szín alatt nem hajlandó együttműködni a választások után. "Bár akadnak értékes emberek a PRM-ben, a pártnak rendkívül kedvezőtlen a megítélése Európában, amit nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni" - magyarázta Vacaroiu. Hozzátette, ha az RMDSZ-szel együtt nem tudnak majd parlamenti többséghez jutni, akkor a Nemzeti Liberális Párttal (PNL), vagy más alakulattal lépnek szövetségre. Vacaroiu azt követően nyilatkozott, hogy a sajtóban spekulációk jelentek megy egy "titkos PSD-PRM egyezségről". Corneliu Vadim Tudor PRM-pártelnök - a Ziua lap szerint - titokban találkozott a PSD vezetőivel, akiknek megígérte, kész együttműködni velük. A kormánypárt cserében azt kérte, hogy a nagy-romániás pártlista első húsz helyére saját embereit állíthassa. Így, ha nem is hivatalosan, de a PRM a parlamentben támogatja majd a kormánypártot. /Vacaroiu cáfol. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./2003. december 19.
Tizennégy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön és nyomtatásban is megjelenhessen a szekus tisztek korántsem teljes névsora. Az Academia Catavencu immár második hete közli azoknak a felsorolásával, akik szerepelnek a lakosság által áttanulmányozott szekus-dossziékban. 1989-ben tizenegyezer aktív szekus tiszt volt. Nyilvánosságra hozott dokumentumként viszont a lista - eddig A-tól F-ig jutottak közlésével, 171 valódi szekus nevét tartalmazza. Például Ion Bodunescu volt szekus ezredes pillanatnyilag a herkulesfürdői Dacia Egyetem Jogi Karának dékánja. Ennek az egyetemecskének még 2001-ben bevonták a működési engedélyét. Ennek ellenére folytatja tovább tevékenységét, ugyanis egy Ureche nevezetű még híresebb szekus támogatását élvezi, aki ez év nyaráig az Igazságügyi Minisztérium információs osztályát vezette. Ott újságírói közbenjárásra kegyvesztetté vált ugyan, herkulesfürdői részvényei birtokában azonban jól érzi magát. Mindez nem zavarja például a nagy-romániás vezér, Corneliu Vadim Tudort abban, hogy megpályázza az államelnöki széket. Sőt, attól sem riad vissza, hogy célja elérésére éppen azzal az izraeli céggel, nevezetesen az Arad Communication-nel kössön szerződést, amely 2001-ben magának az elnöknek, Ariel Sharonnak a kampányát irányította. A zsidóellenes kirohanásairól, hírhedt antiszemita megnyilvánulásairól ismert politikus a Ziua című fővárosi lap értesülései szerint előszerződés formájában megállapodást kötött az izraeli cég bukaresti képviselőjével, Nati Meir-rel, akit ki is nevezett pártja külpolitikai tanácsadójának. A folyamatban levő megállapodás zsidó körökben szerte a világon heves tiltakozást váltott ki. Nati Meir már imázsjavító munkába lendült, és a Ziua riportereit arról igyekezett meggyőzni, hogy Vadim Tudort igazságtalanul támadja a sajtó. Fennen bizonygatta: protezsáltja megváltozott, mindenkivel békében szeretne élni. /Németh Júlia: Szekus névsorolvasás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./2004. január 6.
A Nagy-Románia Párt (NRP) "színeváltozása" több politikai elemzés tárgyát képezte az elmúlt évben. Corneliu Vadim Tudor pártvezér által szalonképessé akarja tenni pártját. A korábban az EU ellen agitáló NRP néhány hónapja az integráció elszánt bajnokaként tűnt fel. Az antiszemita pamfletszerzőként elhíresült C. V. Tudor pedig nemrég sajnálatát fejezte ki, hogy gúnyirataiban a zsidó közösséget gyalázta, és üdvözölte a romániai Holokausztot vizsgáló bizottság létrehozását. Azonban a magyarellenesség továbbra is az NRP-retorika középpontjában áll. /Sz. K.: Nyugat-barát, filoszemita … magyargyűlölő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./2004. január 12.
A romániai származású izraeliek egyesületei tiltakoznak amiatt, hogy Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke szobrot akar állítani Jichák Rabin egykori izraeli miniszterelnöknek. Az izraeli sajtónak nyilatkozó Rabin család tagjai korábban hangoztatták: nem értenek egyet azzal, hogy az egykori izraeli kormányfő emlékét politikai célokra használja fel egy olyan párt, amelyet Izraelben továbbra is antiszemitának tekintenek. Tudor nyílt levélben fordult Izrael romániai nagykövetéhez, jelezve, hogy senkitől sem kér engedélyt a szobor felavatásához. Visszautasította, hogy őt és pártját antiszemitizmussal vádolják csak azért, mert pamfletjeiben "túlzásokra ragadtatta" magát "egyes zsidókkal szemben", amit egyébként elismer és őszintén sajnál. /Nemzetközi botrány C. V. Tudor szoborállítási terve körül. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./2004. január 16.
Január 15-én Brassóban C. V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke leleplezte Ytzak Rabin volt izraeli miniszterelnök mellszobrát. A ceremónián megjelent Tudor izraeli tanácsosa, Nati Meir is. C. V. Tudor elmondta: mindig is csodálója volt a zsidó népnek, és távol áll tőle az antiszemitizmus. Előzőleg a zsidó közösségek, élükön Ytzak Rabin családjával, elítélték az antiszemita pamfletjeiről híres C. V. Tudor köpönyegforgató magatartását. /Mégis felavatták Rabin szobrát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ Két dolgot gyűlölök: a xenofóbiát és a magyarokat – ebben foglalható össze Corneliu Vadim Tudornak a brassói Rabin-szobor-avatáson elhangzott beszéde. Corneliu Vadim Tudor tizennégy évig kendőzetlen zsidóellenességével tűnt ki a romániai politikai porondon. A zsidó közösség nem fogadta el Tudor gesztusát, világi vezetői nem tettek eleget a Nagy-Románia Párt meghívásának. /Salamon Márton László: A lóláb. = Krónika (Kolozsvár), jan.16./ „Vannak szobrok, amelyek uszítanak és vannak szobrok, melyek a békét szolgálják” – mondta beszédében Tudor. Uszító jellegűként a brassói Cenkről 1916-ban eltávolított Árpád-szobrot jelölte meg, szemben a Rabin-szobor igazságot szolgáló szándékával. Jichak Rabin gyilkosát Sztálinhoz, Néróhoz, Attilához, Báthory Erzsébethez és Horthy Miklóshoz hasonló vérengzőknek nevezte a PRM vezére, ugyanakkor a zsidó–palesztin kérdés rendezését az olyanszerű elhatárolódásban látja, amilyen a Iuliu Maniu által véghezvitt, a románok magyaroktól való teljes elszakítása volt. /Dénes Jónás: Vadim látványos pálfordulása. = Krónika (Kolozsvár), jan.16./2004. január 20.
Hevesen ellenzik és alkotmányellenesnek nevezik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által a parlament elé terjeszteni kívánt autonómiatervezetet a román politikai pártok és kormánytisztviselők. Alkotmányellenesnek nevezte január 19-én Titus Corlatean, a Határon Túli Románok Ügynökségének vezetője a Székelyföld autonómiastatútumáról szóló törvénytervezetet. A külügyi államtitkár szerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által január 17-én elfogadott dokumentum az európai jogszabályoknak is ellentmond. A Nagy-Románia Párt (PRM) azzal a kéréssel fordult Ion Iliescu államfőhöz, azonnal hívja össze a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, hogy a testület hozza meg a szükséges intézkedéseket az „ország területi épségét veszélyeztető alkotmányellenes kezdeményezés” ellen. A Corneliu Vadim Tudor által vezetett PRM egyben értesítette a belügyminisztériumot és a Legfőbb Ügyészséget az SZNT törvénytelen kezdeményezéseinek veszélyeiről, ám ezek az intézmények „nem tudtak, vagy nem akartak intézkedni”. A PNL–PD szövetség, az ellenzéki politikai tömörülés szóvivője, Calin Popescu Tariceanu szintén alkotmányellenesnek nevezte az autonómiastatútumról szóló törvénytervezetet. „Felszólítjuk a hatóságokat, akadályozzák meg a román államhatalmi szervekkel párhuzamosan működő intézmények létrehozására irányuló kísérletet” – nyilatkozta a szóvivő. Elhatárolódott az SZNT-től Kovács László külügyminiszter is. – Farkas Réka, Cseke Péter Tamás: Román össztűzben az SZNT tervezete. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./2004. január 21.
Nemcsak a román sajtó és a román politikusok támadják a székely tanácsokat és a Magyar Polgári Szövetséget, hanem a Romániai Magyar Szó és a Népújság munkatársai is. Barabás István cikkében támadta Tőkés Lászlót és Csapó Józsefet, akik két táborra osztják a hagyományosan összetartó szavazóbázist. Funar követelte, hogy kormány, ügyészség, rendőrség a törvény szigorával lépjen fel az alakuló tanácsok ellen. Barabás hozzátette: Funar véleményét a kutya sem veszi figyelembe, „Tőkés Lászlónak és Csapó Józsefnek, a két fő-tanácsnoknak haja szála sem görbült, ami részben az RMDSZ érvelésének is köszönhető: javasolgatni, tervezgetni, sőt Szövetségünket fúrogatni mindenkinek jogában áll” Barabás szerint „a romániai magyar szakadárpolitika január 17-én egy nyilvánvalóan életképtelen autonómiatervezettel újabb fejezetet” írt történetébe. Corneliu Vadim Tudor az RMDSZ-t támadó nemzeti tanácsoknak emlékművet helyezett kilátásba. A szenátusban 2003. március 10-én kijelentette: „Amikor majd Tőkés László alaposan szétveri az RMDSZ-t, hozzám jösztök, hogy bevigyelek a politikába. Tőkés László is tett valami jót az életében: megosztotta az RMDSZ-t. Emeljünk szobrot neki!” Gyarmath János március 15-én tudósítást közölt erről a szenátusi vitáról, megjegyezve: „Erre a szoborra vágyna a püspök úr?! Vélem, hogy nem. Csakhogy az áskálódást folytatva, akár ide is eljuthat.” Barabás szerint Tőkés László és áskálódó hívei is megérdemlik azt a bizonyos emlékművet, amelyet a román extrémizmus akar emelni mindazoknak, akik a romániai magyar kisebbség erejét gyengítik. Az RMDSZ-t három irányból éri szüntelen támadás: A Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca Egyesület és Tőkés László tábora részéről. Miközben Tőkés László és elvbarátai kígyót-békát kiabálnak az RMDSZ-re, a román politikai elit pozitívan ítélte meg az RMDSZ szerepét. /Barabás István: Hasraesés magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./2004. január 28.
Kiderült, hogy Szaddám Huszein annak idején román politikusokat vesztegetett meg – akkor még úgy mondták, „barátságot ápolt velük”. A barátság kétoldalú volt, hisz az egykori szörnyszövetség két tagja, a PSD és a PRM egyaránt képviseltette magát – 2001-ben! – azon a látogatáson, amelynek célja minden bizonnyal a hálapénz átvétele volt. A látogatásnak, amelyre úgymond az ENSZ Kőolajat élelemért programja keretében került sor, inkább lehetett célja egy amolyan Hűségpénz politikai támogatásért program kipipálása. Például Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt /PRM/ elnöke egy aranyórát kapott ajándékba Szaddámtól. Nicolae Iorga PRM-s szenátor szerint, mivel magánlátogatáson járt Irakban, senkinek semmi köze hozzá mi történt. Mihai Lupoi, a nagy-romániások másik frontembere bevallotta, hogy – természetesen szintén magánlátogatóként – találkozott Szaddám pártjának vezetőivel, s azok fel ajánlottak némi pénzt neki, de ő azt nem fogadta el. /Ágoston Hugó: Ósdi kirakósdi. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./2004. február 27.
1997. szeptember 21-én a sovén-nacionalista szélsőséges pártok vezérei: Corneliu Vadom Tudor, Gheorghe Funar és Adrian Paunescu (ez utóbbi akkor még a Szocialista Munkapárt képviseletében) összegyűltek Marosvásárhelyen, hogy a város ortodox papjaival együtt megemlékezzenek közös eszményképükről, Avram Iancuról. A Tudor-negyedben épülő ortodox templom előterét nemzeti zászlók és magyarellenes jelszavak díszítették. A hazafias szónoklatok és szentbeszédek nyomán a felhevült tömeg kórusban üvöltözte, hogy megvédi Erdélyt. Az utóbbi tizennégy évben végzett összes közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a román társadalom számára az ortodox egyház a legnagyobb tiszteletnek, örvendő intézmény. Dan Petrescu a National, Paul Goma a Cotidianul hasábjain fedte fel Anania érsek vasgárdista és Securitate-kollaboráns múltját, sugallva, hogy most is ilyesfajta politizálást szán egyházának. Az Evenimentul Zilei 1998. ápr. 14-i vezércikkében Cornel Nistorescu természetesnek tartotta, hogy Anania érsek és Corneliu Vadim Tudor pártvezér véleménye tökéletesen megegyezik, majd emlékeztetett az ortodox egyház egykori szerepvállalására a Vasgárdában és a kommunista diktatúrában. Adrian Severin a Ziua április 18-i vezércikkében megdöbbentőnek mondta Anania véleményét. A sajtó felháborodása olyan méreteket öltött, hogy Anania érsek egy hónap múlva kénytelen volt visszatáncolni. A Jurnalul National máj. 14-i számában azzal mentette magát, hogy a Szent Szinódusnak nem tett javaslatot, tehát csak egyéni véleményének adott hangot, majd szó szerint kijelentette: „Az egyház nem politizál, nem fog politizálni, de megengedheti magának, hogy évenként, a választások alkalmával segítsen, hogy az ország politikáját a legjobbak műveljék. Ha egy híve megkérdezi papját, kire szavazzon, nem vonogathatja a vállát és válaszolja, hogy az egyház nem politizál." /Barabás István: Kiűzetés a templomból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ 2004. március 5.
Richárd Renátát indítja polgármesternek a Máramaros megyei Hosszúmező Nagy-Románia Párt /PRM/-szervezete a helyhatósági választásokon. A 80 százalékban magyarok lakta település PRM-s jelöltje elmondta, hisz abban, hogy Corneliu Vadim Tudor PRM-elnök jobb belátásra tért a kisebbségekkel szemben. „Elvégre Romániában élünk, és nem Magyarországon. Az én megélhetésemet is a románok biztosítják, nem a magyarországiak” – jelentette ki. Béres István, az RMDSZ történelmi máramarosi szervezetének elnöke felháborodottan nyilatkozott a PRM szándékáról. „Ennél csúnyább dolgot nem tapasztaltam még” – mondta. /Pesek Attila: Richárd hisz...Magyar PRM-jelölt Hosszúmezőn. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./2004. március 15.
Márc. 14-én Aradon mintegy ezren tüntettek a Szabadság-szobor Tűzoltó téren való felállítása ellen. A szervező Nagy-Románia Párt az ország több vidékéről mozgósított tüntetőket, akik Bihar, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros és Arad megyei rendszámú autóbuszokkal érkeztek. A téren C. V. Tudort és pártját népszerűsítő propagandaanyagokat osztogattak. Márc. 13-án a Vatra Romanesca immáron negyedik alkalommal szervezett tüntetésén kb. másfélszáz ember vett részt. A vezérszónok – ez alkalommal is Doru Bogdan – az RMDSZ és a kormánypárt közötti megegyezést a szégyen protokollumának nevezte, a szobrot pedig románellenesnek. Felszólalt Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, aki rasszistának, háborús bűnösöknek nevezte a 13 vértanút. Nicolae Ieran beszédében többször is ,,a Dnyesztertől a Tiszáig” jelszót ismételgette. Márc. 14-én a rengeteg zászlóval és plakáttal felszerelt tüntetők megtapsolták a felszólalókat, Szabadság-szobor ellenes jelszavakat kiabálva és nagy-romániás zászlócskákat lobogtatva. Ioan Rus Maros megyei szenátor, például, arról is szólt, hogy a román bocskor ismét eljut Budapestig, ha kell. A tüntetés díszvendége Gheorghe Funar, a Nagy-Románia párt alelnöke volt. Szerinte a Szabadság-szobor Nagy-Magyarországot ábrázolja, és a magyar irredentizmus és sovinizmus szimbóluma; azt jelzi, hogy Magyarország és az RMDSZ nem ismeri el az egységes román államot. Kolozsvár polgármestere a Szabadság-szobor kérdését annak beolvasztásával oldaná meg. A tüntetés után Funar megtekintette a minorita rendház udvarán álló szoborcsoportot. Ezt követően sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a tábornokok terroristák. Felhívta a sajtó figyelmét arra, hogy márc. 15-én megalakul a székely autonóm tartomány, és többször is hangoztatta: a szobrot be kell olvasztani, a terroristákat ábrázoló Szabadság-szobornak különben sincs semmiféle művészi értéke. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: ha a szobrot mégis felállítják, addig foglalkoznak vele, ameddig már nem lesz látható. /Karácsonyi Zsolt: Funar beolvasztaná a Szabadság-szobrot. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./2004. március 20.
Márc. 19-én Corneliu Vadim Tudor kijelentette: pártja, a Nagy-Románia Párt ellenzi “az aradi úgynevezett Román–Magyar Megbékélési Park létrehozását”, mivel szerinte a románok egyáltalán nem állnak konfliktusban a magyarokkal. “A tizenhárom magyar gyilkos szobrának felállítása a román Arad városában egyenértékű azzal, mintha Jeruzsálemben felállítanák Hitler, Himmler, Göring, Göbbels, Heydrich, Mengele, Ribbentrop, Bormann, Rosenberg és Eichmann szobrát – állította sajtótájékoztatóján a Vezér. /Uszítás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 20./2004. március 20.
Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt /PRM/ elnöke bemutatta a párt helyhatósági választásokon induló magyar jelöltjeit. A magyar jelöltek között van Erdély Zoltán, egykori Olt megyei alprefektus, Tókos József, a párt Ürmös községi (Brassó megye) polgármesterjelöltje, Barabás András baróti polgármesterjelölt, valamint Richárd Renáta, hosszúmezei (Máramaros megye) polgármesterjelölt. /A PRM bemutatta magyar jelöltjeit. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 20./2004. április 6.
Érdemdíjban részesült Hajdú Győző is, az Igaz Szó volt főszerkesztője, a szélsőségesen nacionalista Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu kebelbarátja, aki 1989 előtt kivívta az erdélyi magyarok ellenszenvét. Az Érdemdíjat Kiosztó Országos Bizottságot a Román Akadémia elnöke, a képviselőház és a szenátus művelődési és munkaügyi bizottságának elnökei, a Művelődési és Kultusz-, az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, illetve az Országos Sportügynökség képviselői, valamint az öt alkotási szövetség képviselői alkotják. A díjazott írók között található Balogh József, Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Szász János, Sütő András és Szilágyi István. Érdemdíjat kaptak továbbá Boér Ferenc és Csíky András színművészek, valamint Baranyai Ferenc és Gergely István képzőművészek. Fodor Sándort megdöbbentette az, hogy díjat kapott Hajdú Győző, Adrian Paunescu szenátor kebelbarátja is. Hajdút nem a romániai magyar írók javasolták a díjra, hanem olyan szerv, amelynél elévülhetetlen érdemeket szerzett. /Papp Annamária: Érdemdíj az érdemtelen Hajdú Győzőnek. Elismerésben részesültek a romániai magyar alkotók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./2004. április 19.
Ápr. 17-én Aradon mondott beszédet Corneliu Vadim Tudort, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke. Kíséretében a PRM több megyéből származó képviselői, szenátorai is eljöttek. Vadim a Szabadság-szobor újrafelállítását aljasságnak és a román nemzetet megbecstelenítő tettnek titulálta. “A tizenhárom gyilkos emlékművének felállítása az SZDP–RMDSZ közötti gyalázatos protokollum következménye. Ha győzünk, száz emelődaruval romboltatom le. Ez lesz a legrövidebb életű szobor az ország történelmében; felőlem átvihetik Magyarországra, a Marosba is dobhatják, be is olvaszthatják” – mondta. Beszédének szüneteiben hívei “Le a magyarok szobrával! Téged akarunk elnöknek, Vadim!” mondatokat kiabáltak. Mintegy 1200-1300-an gyűltek össze. /(Sólya): Vadim száz daruval rombolná le a szobrot. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./ 2004. április 30.
Az IMAS közvélemény-kutató cég legfrissebb felmérése szerint a kormánypárt /PSD/ a szavazatok 48,2 százalékát kapná, ha most kellene urnákhoz járulniuk a polgároknak. A második a liberális-demokrata szövetség (PNL–PD) 25,3 százalékkal, amelyet a Nagy-Románia Párt (PRM) követ 13, az RMDSZ 4,7, a Román Humanista Párt (PUR) 4,3 és az Új Nemzedék Pártja (PNG) 1,9 százalékkal. A parlamenti küszöb ötszázalékos. Az elnökválasztások tekintetében szintén a kormánypárti jelölt a legesélyesebb: a PSD vezetője, Adrian Nastase 51,2, a liberális Theodor Stolojan 23, a nagy-romániás Corneliu Vadim Tudor 14,9, a független Lia Roberts 4,8, míg Emil Constantinescu volt államfő 2,4 százalékot kapna. /Nem csökken a PSD népszerűsége. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./2004. július 17.
Kiderült, hogy a helyhatósági választások két fordulója között Octav Cozmanca, Nastase miniszterelnök jobbkeze meglátogatta C. V. Tudort, a Nagy-Románia Párt elnökét, hogy a helyi tanácsok alakulásáról egyeztessenek, írta az Adevarul. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./2004. július 31.
A kormányzó párt belső köreiből származó információk szerint komoly tárgyalások folynak a kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt között arról, hogy az általános választások előtt megnemtámadási szerződést kössenek. Vadim Tudor elnök újabban csak az ellenzéki pártokat támadja, írta az Evenimetul Zilei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./2004. október 8.
Andrei Plesu és Mircea Dinescu bejelentették, hogy lemondanak a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) vezetőségében betöltött tisztségükről az ellen tiltakozva, hogy a bizottság úgy döntött Corneliu Vadim Tudor nem dolgozott a politikai rendőrségnek, noha a titkosszolgálatoktól kapott dokumentumok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A CNSAS vezetőségének ülésén nyolcan vettek részt és újra megvitatták a Nagy-Románia Párt elnökének ügyét. A résztvevők közül négyen, Mircea Dinescu, Andrei Plesu, Horia Roman Patapievici és Claudiu Secasiu arra szavaztak, hogy Vadim Tudor a politikai rendőrségnek dolgozott, amint az kiderül a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ kapott dokumentumokból is. A vezetőség másik négy tagja, köztük Csendes László ez ellen szavazott. Gheorghe Onisoru, a bizottság elnöke, akinek a szavazata végül eldöntötte a Tudor-átvilágítás sorsát, arra szavazott, hogy Tudor nem volt tagja volt a politikai rendőrségnek. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: az RMDSZ megvonja támogatását Csendestől, ha az átvilágító bizottság rendelkezésére álló dokumentumok alapján bebizonyosodik, hogy Vadim Tudor mégis a politikai rendőrség aktív tagja volt. /B.T.: CNSAS: C.V. Tudor nem volt besúgó. Plesu és Dinescu kiléptek az átvilágító testületből. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./2004. október 11.
Az bukaresti Evenimentul Zilei munkatársa Costin Georgescut, a SRI (Román Hírszerző Szolgálat) volt igazgatóját kérdezte különböző dolgokról, de ő mindenre azt válaszolta, hogy nem tudja. Négy év után tehát már nem emlékezett semmire. Emil Constantinescu 1996-ban kinevezte a SRI élére Costin Georgescu építészmérnököt, az addig névtelen, sajtókiadói igazgatót. Azután kinevezte Mircea Chelaru tábornokot (jelenleg a PUNR elnöke) a nagyvezérkar élére, noha a tábornok előzőleg csak Ion Antonescu marsall rehabilitásában szerzett érdemeket. Emil Constantinescut az sem zavarta, hogy a Corneliu Vadim Tudor – Adrian Paunescu – Gheorghe Funar triumvirátus, illetőleg a Nagy-Románia Párt, a Szocialista Munkapárt (Paunescu akkor első alelnöke volt) és a Vatra Romaneasca 1997 szeptemberében Marosvásárhelyen és Kolozsváron tömegtüntetéseket szervezett a csaknem egy éve demokratikus úton hatalomra jutott Constantinescu elnök és kormány megdöntésére. /Barabás István: Titkosszolgálati rövidzárlatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./