udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 455 találat lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-455

Névmutató: Dragnea, Liviu

2017. szeptember 26.

Vásárhelyi iskolaügy: kétkedve fogadják az újabb ígéretet
Kétkedve fogadja Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója Liviu Dragnea PSD-elnök azon ígéretét, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel alapítják újra a marosvásárhelyi katolikus iskolát. Emlékeztetett: az ügyben számos vállalás maradt ígéret szintjén.
Ígéretként kezeli Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium újjáalapítására vonatkozó bejelentését Holló László, a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatója. A katolikus egyház képviselője ugyanis továbbra is szkeptikus ennek megvalósítását illetően.
„Már az eddigiekben is nagyon sok ígéretet kaptunk” – fogalmazott hétfőn a Krónikának Holló László, emlékeztetve, hogy többek között a vatikáni nagykövet, a pápai nuncius marosvásárhelyi látogatásakor is a helyzet rendezését ígérték az illetékes intézmények, és azóta is „ígéret maradt”.
Elmondta, bár minden, a helyzetet megoldó támogatást szívesen vesznek és örülnek neki, ezek közül sok ígéret szintjén maradt, ezért már minden ígéretet kétkedve fogadnak. „Azért remélem, hogy ha valaki ilyen szinten ígéretet tesz, azt megtartja” – tette hozzá az egyház képviselője. Holló László, aki pár hete a lapunknak adott interjúban szkeptikusan nyilatkozott az iskola újjáalakítását illetően, most, a magas szintű, kormányközi egyeztetések hatására sem bízik sokkal jobban a sikerben.
Azért vagyok szkeptikus, mert látom azokat az erőket, amelyek az iskola ellen működnek” – jelentette ki lapunknak. Emlékeztetett, hogy 2018-ban a nagy egyesülés centenáriumát ünnepli a román állam. „Ebben a miliőben nem lesz könnyebb iskolát alapítani, mint korábban” – vélte az alapítvány vezetője. Ugyanakkor azon reményének adott hangot, hogy ha Liviu Dragnea Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek tett ígéretet az iskola újraalapítására, akkor „az úgy is lesz”.
„Mindent megteszünk”
Liviu Dragnea, a nagyobb kormánypárt elnöke az Antena 3 hírtelevíziónak adott interjúban jelentette be, hogy kormányhatározattal vagy törvénnyel hozná létre újra a tanévkezdés előtt megszüntetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumot. Dragnea a televíziócsatornának adott vasárnap esti interjúban az Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetés részleteire is kitért, elmondta, hogy a telefonbeszélgetés Kelemen Hunor RMDSZ-elnök közvetítésével valósult meg, számolt be az Agerpres.
„Elmondtam neki: megoldjuk ezt a kérdést úgy, hogy a következő tanévtől az az iskola (a Római Katolikus Gimnázium) létrejöjjön. Vagy kormányhatározatot fogadunk el, vagy törvényt a parlamentben, de mindent megteszünk azért, hogy ez az iskola megalakuljon” – idézte a PSD-s politikus újabb nyilatkozatát a hírügynökség.
Dragnea az interjúban Orbán Viktort „párbeszédre nyitott, intelligens, rendkívül pragmatikus és jó humorérzékű” politikusként írta le. „Veszekedünk évek óta ahelyett, hogy együttműködnénk a gazdaságban és erősebbek lennénk együtt, mert sok közös érdekünk van: gazdasági is, stratégiai is, illetve a közös EU-s munka terén is. Azt hiszem, jobb, ha megoldásokat keresünk arra, ami a jelenben és a jövőben érdekel bennünket. Elmondtam: teljesen jogosnak találom a kérést, hogy az az iskola működjön” – idézte a telefonbeszélgetést Liviu Dragnea.
Az alsóház elnöke a marosvásárhelyi iskolahelyzet megértetése végett elmagyarázta, hogy a római katolikus egyház, miután visszakapta a marosvásárhelyi iskolaépületeit, nem tette ki azokból a román tannyelvű Unirea Főgimnáziumot, csak annyit kért, hogy cserében a kisebbik épületében jöjjön létre egy római katolikus iskola. „Erre a kérésre a román állam igent mondott” – fogalmazott az MTI beszámolója szerint a PSD elnöke.
Kelemen: már volt rá példa
A katolikus iskola helyzetének sürgősségi kormányrendelettel való rendezése mellett érvelt a Maszol.ro hírportálnak adott interjúban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. A szövetségi elnök rámutatott, bár nem ez a „legelegánsabb megoldás”, a különböző tanácsi és tanfelügyelőségi határozatokkal ellentétben ezt nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon.
„Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt” – mondta az RMDSZ elnöke, aki szerint erre is volt precedens, a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését így oldották meg.
Liviu Dragnea a tévéstúdióban arra is kitért, hogy a vásárhelyi iskolaügy rendezésére tett ígéretéért cserébe Orbán Viktor megígérte, utasítja külügyminiszterét: támogassa Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD). „Találkozókat kell még rögzítenünk, hogy megkeressük, melyek a legjobb utak ahhoz, hogy jó együttműködés alakuljon ki a két ország között” – fogalmazott Dragnea.
A Dragnea–Orbán-telefonbeszélgetést követően Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter szombaton közölte: Magyarország támogatja Románia felvételét az OECD-be. A tárcavezető hétfőn az MTI-nek arról is beszámolt, hogy román kollégája, Teodor Melescanu telefonon megköszönte a támogatást. Elmondta, Melescanu ismét arról biztosította, hogy a román kormány mindent megtesz azért, hogy a marosvásárhelyi iskolaügy minél előbb megnyugtató módon rendeződjön.
Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavaly októberben kezdte vizsgálni a Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásának körülményeit, és múlt csütörtökön emelt vádat ez ügyben Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő és Tamási Zsolt volt iskolaigazgató ellen. Az ügyészségi vizsgálat és az iskola létrehozásának részleteit rögzítő tanfelügyelőségi határozat bírósági felfüggesztése oda vezetett, hogy a Római Katolikus Gimnázium az idei tanévtől megszűnt önálló intézményként működni. Diákjai és tanárai ugyan továbbra is az egyházi épületben maradtak, de az osztályok a Bolyai Farkas Gimnáziumhoz lettek rendelve.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 26.

Érdekalapú érdekérvényesítés
Keményen a sarkára állt a magyar kormány, amikor egyértelművé tette a bukaresti hatóságok számára, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ellehetetlenítése miatt nem támogatja Románia felvételét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD).
A kétoldalú kapcsolatok újkori fejezetében szokatlan lépés a dolgok jelenlegi állása szerint eredményesnek bizonyult, bár azért nem árt majd nyugtával dicsérni a napot, és kivárni, hogy Liviu Dragnea PSD-elnök valóban betartja-e ígéretét, és a román kormány megnyugtató megoldást talál-e a jogilag megszűnt tanintézet újraindítására.
Mindazonáltal a vásárhelyi iskolakálvária – természetesen a diákok, a szülők és a magyar közösség meghurcolásán túlmenően – nemcsak attól marad emlékezetes, hogy esetleg a román szociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor kormányfő szóbeli megállapodásának köszönhetően érhet véget.
A gimnázium ügyében Magyarország által tanúsított erélyes fellépés tulajdonképpen az első megnyilvánulása annak a paradigmaváltásnak, amelynek alapján a budapesti diplomácia megoldást igyekezett keresni a határon túl élő magyarok problémájára. Ez a konfliktuskezelési módszer pedig nem más, mint az érdekalapú politizálás, amelyet Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nemrég úgy fogalmazott meg, hogy olyan külpolitikát folytat, ami kizárólag a magyar érdekeket tartja szem előtt.
Ez a szemléletváltás elsősorban annak fényében számít újdonságnak, hogy például Martonyi János külügyminisztersége idején a magyar diplomácia még az értékcentrikus politizálást tartotta a követendő csapásiránynak. Azt az értékelvű érdekérvényesítést, amely számára az emberi, közösségi és kisebbségi jogok számítottak mércének, és a nemzetközi egyezmények, szabványok alapján szorgalmazott többletjogokat a külhoni magyarok számára.
Most, az érdekalapú politizálás első sikereit megtapasztalva felmerül a kérdés, hogy lesz-e elég eszköz, ha kell, „zsaroló potenciál” a magyar állam kezében kikövetelni a magyar érdekek érvényesítését a szomszédaitól vagy akár más országoktól. Tudjuk ugyanis, hogy az effajta politizálás mindenekelőtt a nagyhatalmak, az erős országok kenyere.
Erre ma még nem tudjuk a választ, az viszont biztos, hogy Románia számára az OECD-tagsághoz hasonlóan ugyanolyan fontos a schengeni csatlakozás is, amelybe az azt ma még teljes mellszélességgel támogató Magyarországnak is van beleszólása. Már csak azt kell leszögezni, mit érdemes kérni érte cserébe.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 27.

Johannis szerint távozniuk kellene a DNA látószögébe került minisztereknek
Bírálta Klaus Johannis államfő kedden a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Pártot (PSD), amiért – ahelyett, hogy leváltotta volna – megvédte korrupciógyanúba keveredett minisztereit.
Az elnök kedden este újságíróknak nyilatkozva leszögezte: állásfoglalása nem arról szól, hogy bűnösnek tekintené Sevil Shhaideh miniszterelnök-helyettest, illetve Rovana Plumb európai alapokért felelős tárca nélküli minisztert. Rámutatott: nem ismeri ügyük részleteit és nem az ő dolga, mint ahogy nem is a PSD dolga bűnösségük vizsgálata.
Mint mondta: ez a bíróságra tartozik, elnökként viszont olyan kormányt akar látni az ország élén, amelyre nem vetül a gyanú árnyéka.
„Romániában az kellene normálissá váljon, hogy az állam vezetésében ne vegyenek részt bűnvádi ügyekben gyanúsított, megvádolt vagy elítélt emberek” – jelentette ki a jobboldali elnök. Megjegyzése nemcsak a frissen megvádolt minisztereknek szólt, hanem a PSD-ALDE szociálliberális kormánykoalíció házelnöki tisztségeket is betöltő két pártelnökének, ugyanis mind Călin Popescu Tăriceanu, a liberális ALDE elnöke, mind Liviu Dragnea, a PSD vezetője vádlottként látogatja a bíróságokat, utóbbit pedig egy korábbi korrupciós perben már jogerősen el is ítélték.
Johannis a Cotroceni-palotában tett sajtónyilatkozatában bírálta az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló kormányzati javaslatokat is. Aggasztónak tartja, hogy az államfőt ki akarják hagyni az ügyészségi vezetők kinevezésének folyamatából, mivel szerint az elnök a garancia arra, hogy a korrupció elleni harcra nem telepszik rá a politika. Azt is kifogásolta, hogy az igazságszolgáltatási felügyeletet – a bírák és ügyészek szakmai testületétől – az igazságügyi minisztérium fennhatósága alá akarják rendelni, amely szerinte szintén a politikai kiszolgáltatottság aggályát veti fel.
„Sok bűnvádi eljárás alá vont befolyásos politikus nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, és el akarja hitetni, hogy az igazságszolgáltatás nem működik. Maximális civil szerepvállalásra van szükség: akik egy egészséges társadalmat és jogállamot akarnak, azoknak hallatniuk kell hangjukat ebben a vitában” – toldotta meg egy híveihez intézett Facebook-felhívással Johannis kedd esti sajtónyilatkozatát.
Az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken közölte, hogy eljárást kezdeményezett a kormány két tagja ellen, akiket hivatali visszaéléssel gyanúsít egy Teleorman megyei Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök által is szívesen látogatott horgászparadicsom önkormányzati tulajdonba juttatásának ügyében.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

2017. szeptember 28.

AZ RMDSZ 4 SZÁZALÉKON – NÖVEKEDETT A SZOCIÁLDEMOKRATÁK TÁMOGATOTTSÁGA
Tovább növekedett a kormány vezető erejének számító Szociáldemokrata Párt (PSD) támogatottsága, amely immár nem szorulna koalíciós partnerre, ha most rendeznének választásokat – derült ki egy friss közvélemény-kutatásból, amelyet szerdán ismertetett az ellenzéki Hotnews.ro hírportál.
A PSD a tavaly decemberi parlamenti választásokon a voksok csaknem 46 százalékát szerezte meg, és a 6 százalékig jutó, szabadelvű ALDE-vel alakított kormányt. A Sociopol közvélemény-kutató intézet augusztus 28. és szeptember 14. között végzett telefonos felmérése szerint a szociáldemokraták most a szavazatok 51 százalékát kapnák, miközben koalíciós partnerük is megőrizte 6 százalékos támogatottságát.
Az ellenzéki oldalon az európai néppárti tagsággal rendelkező Nemzeti Liberális Párt (PNL) is visszakapaszkodott a tavalyi 20 százalékos mélypontról 27 százalékra, a frissen alakult Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) decemberi 9 százalékos támogatottsága viszont 7 százalékra apadt.
A Sociopol jelenleg az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt, 3 százalékon méri a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártot (PMP), amelynek decemberben sikerült törvényhozási képviselethez jutnia. A 6,5 százalékos parlamenti súllyal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos támogatottságát a Sociopol most 4 százalékra taksálja.
A közéleti szereplők népszerűségi listáját 60 százalékkal Raed Arafat belügyi államtitkár, a SMURD rohammentő-szolgálat alapítója vezeti, őt Klaus Johannis jobboldali államfő követi 30 százalékkal. A baloldal legnépszerűbb politikusa továbbra is Gabriela Firea, Bukarest szociáldemokrata főpolgármestere 29 százalékkal, míg Liviu Dragnea PSD-elnök 23, Mihai Tudose szociáldemokrata kormányfő pedig 22 százalékos bizalmi indexszel rendelkezik.
A jobboldali pártok vezetői válságára utal, hogy Ludovic Orban PNL-elnök 9 százalékos népszerűségi indexe pártja támogatottságának alig egyharmada, Traian Băsescu volt államfőben pedig a megkérdezettek alig 8 százaléka bízik. Az USR egyetlen személyisége sem szerepel a listán. Komoly bizalmi tőkének számít viszont, hogy a tavalyi szakértői kormányt vezető, ugyancsak jobboldalinak tartott, de párton kívüli Dacian Cioloșban a megkérdezettek 14 százaléka bízik.
A több mint ezer válaszadó bevonásával készült felmérés hibahatára 3,2 százalékos. A Hotnews.ro megjegyzi, hogy tulajdonosi háttere révén a Sociopol a PSD „házi” közvélemény-kutató intézetének számít.
Romániában nincsenek küszöbön rendes választások, de a politikai életben már most érzékelhető a helyezkedés a 2019-es elnökválasztásra, amelyen kiélezett küzdelem várható az újrázni készülő Klaus Johannis államfő és a PSD majdani, egyelőre nem ismert jelöltje között.
Székely Hírmondó; Erdély.ma

2017. október 2.

Kelemen Hunor: 2018-at nem tudjuk megúszni
Az Orbán-Dragnea egyeztetésről, a közigazgatási törvény esélyeiről, a Fidesz-pártiságról és 2018-ról kérdeztük az RMDSZ elnökét.
- A legutóbbi műsorban azt mondta, hogy annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a PSD, az ALDE és az RMDSZ kötött, szakítópróbája lesz a közigazgatási törvény módosítása. Úgy tűnik, hogy nem áll túl jól ez a dolog jelenleg.
- Az őszi ülésszak alatt a 215-ös törvény módosításának a sorsáról a képviselőház ilyen vagy olyan döntést fog hozni. Október 20-a körül jár le a hallgatólagos jóváhagyás. Én azt is el tudnám képzelni, hogy hallgatólagos jóváhagyással átkerüljön a szenátusba, mert a szenátus a döntőház, vagy a júniusi kompromisszumos megoldás továbbvitelét is el tudom képzelni, amellyel a küszöböt nem 10 százalékosra, hanem 15 százalékra csökkentenék, és az alternatív küszöbnél a nagyvárosok maradnának, illetve a szankcióknál voltak még kompromisszumos javaslatok.
Ki fog derülni, hogy mit dönt a PSD-ALDE, hogy mennyire bátrak lesznek. Mert itt inkább az a kérdés, hogy mennyire lesznek bátrak. Így a szeptemberi előzetes beszélgetésekből én azt láttam, azt tapasztaltam, hogy minden egyes olyan szakbizottsági vita előtt és után, amelyen a 215-ös szóba került, például a munkaügyi bizottságban, ahol jóváhagyták úgy, ahogy mi beterjesztettük, rögtön – elsősorban a liberális párt felől és a liberális párthoz köthető médiában – nagyon erős támadás éri a kormánykoalíciót, hogy eladták a magyaroknak Erdélyt, hogy hazaárulók, hogy nemzetárulók, és ettől a szociáldemokrata képviselők, különösen az erdélyi képviselők megijednek, és előszobáznak a pártelnöknél, hogy ezt nem lehet, mert nekik haza kell menniük, és őket otthon majd felkötik vagy elhajtják. Ami egyébként nem igaz, ez egy túlzás, de ezt a nyomást érezzük szeptemberben minden egyes kísérletnél.
Azt kértem a koalíció vezetőitől, hogy legyenek bátrak, ugyanis azt gondoljuk, hogy a nyelvi küszöb 20 százalékról 15 százalékra csökkentése, a nyelvhasználati jogoknak az ilyen értelemben való kibővítése semmiféle értelemben nem sérti a román érdeket, a román közösségtől nem vesz el semmit. Azt is bebizonyítottuk statisztikailag, hogy a 15 százalékos küszöbnél 40-41 közigazgatási egység kerülne be a törvény hatálya alá. Most 370-380 közigazgatási egység tartozik a törvény hatálya alá, tehát nem volna egy lényeges, nagy, erőteljes változás. Az igaz, hogy akkor, amikor a nyelvhasználat területeit bővítjük, ott van egy jelentősebb bővülés, tehát az utcanévtáblákra, a hely- és az irányjelző táblákra, a prefektúrára, a különböző dekoncentrált intézményekre is kiterjedne a nyelvhasználat. Azt gondolom, hogy ez helyes, ez korrekt, de radikálisan nem forgatná föl az országot.
De azt látjuk, hogy ennek a nyomásgyakorlásnak ebben a kontextusban most nehezen tudnak ellenállni. Meglátjuk. Nem akarnék előre kiabálni semmit, nem akarnék semmit megelőlegezni addig, amíg tárgyalunk. Amíg ezt a kérdést vitatjuk, addig, azt gondolom, hogy nem szabad semmit előre kijelenteni. Másrészt viszont a képviselőház első ház, tehát a képviselőházi döntés csak részben előlegezi meg a szenátusi vitát, de semmiképpen nem jelent végleges döntést. Persze az is logikus, hogy ha egy parlamenti többség egy kérdésben egyféleképpen dönt a képviselőházban, az a parlamenti többség néhány hónappal később nehezen elképzelhető, hogy teljesen más döntést hozzon, vagy radikálisan más döntést hozna, mint a képviselőházban hozott. Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy fog ez menni, de vannak pillanatok, amikor én is úgy érzem, itt ez a nacionalista hisztéria olyan mértékben rányomja a bélyegét minden egyes politikai projektnek a kivitelezhetőségére, hogy nem lehet továbblépni. Kérdeztem a liberálisoktól, hogy miért csinálják ezt, mitől félnek, mi a problémájuk? Azt a választ kaptam, hogy hát ők a kormánykoalícióval harcolnak, meg hogy a kormánykoalíciót kell legyőzni. Én ezzel egyetértek, ez rendben van, a demokráciában így kell lennie, de mondtam, hogy ne a mi ügyeinkkel, ne a magyar kártyát fölhasználva próbálják legyőzni a kormánykoalíciót, találjanak valami egyebet. Gazdasági kérdések, közpolitikák, oktatás, szociális kérdések, nyugdíj, infrastruktúra, egészségügy, igazságszolgáltatás, millió példa, millió lehetőség van. Nekik nincs fantáziájuk. A liberális párt ma egy dolgot tud: déltől, az ebéd utántól vacsoráig éhségsztrájkot folytatni azért, hogy ne legyen nyelvhasználati küszöbcsökkentés és azért, hogy legyen az egyesülés ünneplésére minél több pénz. Ennyi tudnak, a fantáziájuk eddig terjed. Mindenhol magyarveszélyt látnak, és mindenhol azt gondolják, hogy ha egy magyar ember, egy magyar politikus egyet köhint, akkor az azért van, mert Erdélyt el akarja szakítani Romániától. Ez egészen pontosan így néz ki, ezt nem lehet lakkozni, ezt nem lehet és nem érdemes finomítani.
- Liviu Dragnea PSD pártelnök nyilatkozata sokat sejtet. Ő azt mondta, hogy ez a kérdés most nem aktuális, nem kellene most ezzel foglalkozni. Jellemzően olyan típusú kérdéseknél szokott ez lenni a retorika – például a női kvóta esete vagy a bejegyzett élettársi viszony – amiket a politikum, ha tehetné, az idők végezetéig elnapolna és nem foglalkozna vele, mert tudja, hogy nagy a társadalmi ellenállás ezekben a témákban. Hogyan kommentálná ön Dragneának ezt a nyilatkozatát?
- Nincsenek különösebben nagy kétségeim azt illetően, hogy ha most történetesen épp a liberálisok lennének kormányon és ők nyerték volna meg 2016-ban a választásokat, akkor az ellenzékben lévő szociáldemokraták lényegesen másképp viselkednének. Nekem ilyen illúzióim nincsenek, talán soha nem is voltak. Az biztos, hogy az, akivel mi valamennyi időt együtt kormányoztunk vagy együttműködtünk a parlamentben, az a magyar kérdéshez mindenképp árnyaltabban, ha nem is sokkal barátságosabban állt hozzá, mint az, akivel nem volt szerencsénk együttműködni ilyen vagy olyan okok miatt. Rengeteg példát lehetne hozni a ’97-es első kormányba lépéstől egészen a 2013-as, ’14-es kísérletünkig, beleértve azt az időszakot is, amikor a Năstase kormányt kívülről támogattuk, és úgy indultunk, hogy azt mondta Năstase, hogy amíg ő miniszterelnök, addig nem lesz Szabadságszobor, aztán meg ő miniszterelnökként jóváhagyta, aláírta, és a Szabadságszobor köztéren fölállíttatott Aradon. A probléma az, hogy a mostani Nemzeti Liberális Párt, amely az egykori Demokrata Pártból és az egykori Nemzeti Liberális Pártból állt össze, semmilyen formában nem hasonlít ahhoz, amit ismertünk: sem a PD-hez, sem a PNL-hez. Kikoptak, elmentek azok az emberek, akikkel nekünk az együttműködési tapasztalatunk mást mutathatott volna. Messze vagyunk nemcsak a Tăriceanu-féle liberális párttól, amellyel együtt kormányoztunk 2004 és 2008 között, messze vagyunk attól, amelyet még Antonescu jelentett a liberális pártnak, pedig az már azért egy komoly fordulatot vett, de attól is messze vagyunk, amit a két társelnök, Vasile Blaga és Alina Gorghiu jelentett, és akikkel lehetett normálisan egyeztetni és beszélgetni. Egy olyan új nemzedék jött, egy olyan új politikai elit került a Nemzeti Liberális Párt élére, akikkel nem tudunk ebben a pillanatban mit kezdeni. Egyszerűen mert nagyon-nagyon magyarellenesek. A PSD-ben is volt egy váltás, egy komoly váltás, de közülük nagyon sok emberrel mi együtt dolgoztunk az elmúlt években. De nincsenek kétségeim, hogy egy Codrin Stefănescu vagy egy Olguța Vasilescu hogyan viselkedne, ha elengednénk a gyeplőt, azért ennyire naiv nem vagyok.
- Milyen az új miniszterelnökkel az RMDSZ viszonya, mennyire találják meg a szót?
- Az új miniszterelnököt 2000 óta ismerjük, akkor került be a parlamentbe. Ő egy nagyon darabos és nagyon kezelhetetlen ember. Mindig úgy tűnik, mintha meg lenne sértődve a világra, a mimikája ezt sugallja, ahogy beszél, ezt sugallja, de egy nagyon közvetlen ember. Nem szereti kerülgetni a dolgokat, amit gondol, azt ki is mondja, ezért néha brutálisnak tűnik, de az elmúlt két és fél hónapban, hiszen még csak ennyi van a miniszterelnöki múltjában, azt kell mondani, hogy szót tudtunk érteni, és legutóbb a katolikus iskola ügyében, amikor egyeztettünk, hogy mi legyen, hogy legyen, akkor ő nagyon nyitottnak mutatkozott, hogy az OECD tagság rendezését követően törvénnyel valamilyen módon, sürgősségi kormányrendelettel vagy törvénytervezettel ezt a kérdést rendezzük, mert azon a véleményen volt, hogy egy iskola semmiféle értelemben nem jelenthet veszélyt senki számára – ezt egyébként nyilvánosan is elmondta. Egy közösség, családok, gyerekek döntése kell legyen, hogy milyen iskolába akarnak járni. Ha a törvény lehetővé teszi, akkor a kormánynak, az államnak is lehetővé kell tennie a gyakorlatba ültetését. Ez az eddigi tapasztalatunk, hogy később mi lesz, azt nem tudom. Megtanultam, hogy előre ne igyak a medve bőrére, de igyekszünk, hogy ezt az ígéretet, ezt a hozzáállást érvényesítsük.
- Nemrég lezajlott egy telefonbeszélgetés Liviu Dragnea és Orbán Viktor között a római katolikus iskola ügyében, és úgy tűnik, ez volt a fordulópont, bár a következményeit még mindig nem látjuk. Volt-e az RMDSZ-nek szerepe abban, hogy létrejött ez a beszélgetés?
- Nézze, a legfontosabb az, hogy van egy nyitottság mindkét fél részéről, hogy beszéljenek. Igen, én igyekeztem ezt a beszélgetést tető alá hozni a szerény eszközeimmel. Így került erre sor, mert úgy éreztem, hogy az nem normális, hogy ne legyen a két állam között, a két állam vezetői között párbeszéd semmiféle formában. Néha van ugyan egy-egy külügyminiszteri találkozó, de hát azok annyira felszínesek, és a diplomácia (főleg Európának ebben a sarkában) ugye nem mindig azt jelenti, amit az ember első látásra gondolna. Én javasoltam Liviu Dragneának, hogy beszéljen Orbán Viktorral, mert Dragnea nekem azt mondta, hogy az iskola kérdését meg akarja oldani, és, akárcsak Tudose miniszterelnök, akivel egyeztettek, úgy gondolja, hogy erre a következő tanévig megoldást kell keresni. Akkor azt mondtam, vegye fel a kapcsolatot a magyar miniszterelnökkel, mondja el neki ezt, és kérje az OECD-hez a támogatást. Sokszor mondtuk, hogy a román-magyar kapcsolatokban az RMDSZ képes közvetíteni és szerepet játszani, ugyanakkor mindenkinek az az érdeke, hogy ez a viszony a következő időszakban ne romoljon. Ha lehet, akkor javuljon. Ebben az időszakban láthatta mindenki, hogy nem a legjobb, hisz kölcsönös nyilatkozatokból mindenki többet tudna az asztalra tenni, mint amennyit az asztal egyébként elbírna. Ezen javítani kell, hisz egy nehéz időszak következik.
Romániának az volt az érdeke, hogy bekerüljön ebbe a szelekt klubba, amit OECD-nek hívnak. Ettől nem változik meg az élet radikálisan egyik napról a másikra, de ebben a fejlett országok kapnak helyet. Magyarországnak sem érdeke, hogy a magyar gazdasági kapcsolatok is elmérgesedjenek, és én azt gondolom, hogy ezért nagyon fontos volt, hogy egy közös nevezőt találjon a két ország vezető politikusa, akik meghatározzák nagy mértékben a dolgok menetét.
Nem egy, hanem két beszélgetés volt. Ebben állapodtak meg a múlt héten, hogy az OECD tagságot Magyarország támogatni fogja, Románia pedig megoldja ezt a problémát. Liviu Dragneaval azóta már beszélgettem, és készítünk egy törvénytervezetet, remélem, hogy ez tíz-tizenöt napon belül elkészül, amely az iskola létrehozására vonatkozik, azt leegyeztetjük a kormány jogászaival és szakembereivel. Ezt vagy sürgősségi eljárással végigvisszük decemberben a parlamenten, vagy sürgősségi kormányrendeletet kérünk, ugyanis február végéig kell az iskolahálózatokat elkészíteni, javaslatként megfogalmazni, és abban már benne kell lennie az iskolának, mint jogi személyiségnek, intézményként. Másképp ismét elcsúszhatunk az időhiány miatt, a határidőkitolás sosem szerencsés. Elég hamar ki kell tehát derüljön, hogy Liviu Dragnea komolyan gondolta-e az ígéretét, amit tett Orbán Viktornak, és akarom remélni, hogy igen. Mert ha nem, akkor a baj tetőződni fog.
- Nem fogja befolyásolni ennek a törvénytervezetnek a sorsát az, hogy jelenleg nehéz megmondani, hogy létezik-e vagy nem a római katolikus iskola Marosvásárhelyen. Ugye egyesek azt mondják, hogy megszűnt jogilag az intézmény, mások pedig, hogy fel van függesztve a tevékenysége, de maga az intézmény létezik egyébként.
- Ezek olyan jogi viták, amelyekkel én a jelen pillanatban nem kívánok sokat foglalkozni, mert nem tudjuk megoldani. Ahány jogász, annyi vélemény van. Én azt mondom, hogy ma ez az iskola nem létezik. Lehet, hogy valahol a levegőben, valahol a kozmoszban létezik, és fel van függesztve, de ilyen jogi intézmény, hogy római katolikus iskola a marosvásárhelyi, Maros megyei iskolahálózatban nincs. Tehát létre kell hozni. Ez nem jelenti azt, hogy az elindított perek, eljárások nem folytatódnak. Ha az új iskolát létrehozták és működik, akkor ezeknek a pereknek a kimenetele teljesen mellékes. Vissza lehet lépni belőle, abba lehet hagyni, születhetnek döntések, mert nem mindenik az iskola létére vonatkozik, tehát én ezt a kettőt nem kötném össze. Ha összekötjük, és megvárjuk ennek a három, négy, öt pernek a kimenetelét, és majd ahhoz igazítjuk a terveinket és céljainkat, akkor lehet, hogy 2019-ben és 2020-ban is arról fogunk vitatkozni, hogy létezik-e az iskola. Ezzel nem kell foglalkozni, ezt zárójelbe kell tenni. Nem zavarja azt, hogy egy új törvényt elfogadjunk, és a következő tanévtől el kell indítani egy új jogi intézményt. Ez nem ugyanaz kell legyen, ami most perben van, és nem tudjuk róla, hogy létezik vagy nem létezik. A néven kell változtatni, hogy ez ne okozzon később semmiféle problémát. Lehet azt mondani, hogy II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Iskola. Pont.
- Térjünk át 2018-ra. Még van néhány hónap addig, de már van egy csomó olyan dolog, ami beindult 2018 kapcsán. Akár azt is mondhatnánk, hogy Románia számára reálpolitikai szempontból nem lesz egy nagyon fontos év, hiszen nem lesznek választások, de itt van a centenárium. Ugyanakkor Magyarországon választások lesznek 2018-ban és van egy harmadik olyan ügy is, amelynek 2018-ban lesz a kifutása: a Minority SafePack aláírásgyűjtés, amely egy európai polgári kezdeményezés, és azt célozza, hogy az Európai Uniónak is legyenek hatáskörei kisebbségi ügyekben. Ez a három téma egy csomagban az RMDSZ idei év végi kommunikációjának a nagy részét képezi. A regisztráció kapcsán az RMDSZ is kampányol, biztatja a magyarországi választásokon való részvételre a magyarokat, sőt, egyes politikusok már azt is megfogalmazták, többek közt ön is, hogy melyik az a magyarországi politikai szervezet, amelyet támogatnak. Ez számomra azért furcsa, mert ugye egyelőre még a regisztrációról beszélünk, és a kampányig van némi idő.
- Nagy meglepetésekre, gondolom, senki nem számít. Ha jogod van szavazni, részt venni a választásokon, mindegy, hogy az milyen állampolgársághoz kötődik, én nem mondtam mást soha, mint hogy ezzel a joggal élni kell. A román állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, a magyar állampolgársághoz köthető szavazati joggal is, ha valakinek van más állampolgársága, amerikai, francia, azzal is. Ettől nem kell elmenekülni, ez nem bűn, nem vétek, nem hiba: ha ezt a jogot megkapta valaki, akkor ezzel éljen. Sőt, én azt mondom, hogy ha megkapta, akkor mindig éljen vele, ne legyen soha kivétel az alól, hogy elmegy szavazni. Hogy a magyarországi választásokon regisztrálni kell, ez a magyarországi törvény. Lehet, hogy ennél egyszerűbb megoldást is lehet találni, vagy lehetett volna találni, de ebben a pillanatban szükséges a regisztráció. Ez az erdélyi magyar emberek szempontjából picit macerás, mert nem szoktak ehhez hozzá: itt ugye nincs olyan, hogy előbb regisztrálsz és akkor szavazhatsz. Ezért segítünk, ezért mondjuk azt, hogy a regisztrációt mindenki tegye meg, mert másképpen hiába akarna szavazni, nem tud. Attól még ha közben meggondolja magát, nem kötelező szavaznia, ha regisztrált, de ahhoz, hogy szavazzon, kell regisztrálnia. Igen, ezért segítünk, ezért tájékoztatást nyújtunk. A kérdés másik oldala, hogy kire érdemes szavazni, kire kell szavazni. Ha azt nézem – és most csak azt tudom nézni –, hogy nemzetpolitikai szempontból a szóba jöhető alternatívák közül ki mit tett le az asztalra az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben, akkor számomra nincsen alternatíva. Ha azt nézzük, hogy ki hogyan viszonyult a határon túli magyar ügyekhez az elmúlt években, akkor megint azt mondom, hogy a dolog egyértelmű. És vehetjük sorra az összes szereplőt, aki indulni szándékszik a választásokon, bár nem áll szándékomban végigvenni őket, mint ahogy közvélemény-kutatásokról sem akarok beszélni – bár mondjuk az erdélyi magyar emberek nagy többségének a hangulatát, véleményét ismerem, hisz mérjük, és ott megint csak egyértelműek a dolgok.
Ha csak a nemzetpolitikai víziót, stratégiát nézzük, akkor az én opcióm egyértelmű. Én ezt világossá tettem, én ettől nem félek, nem bújok el. Van sok érvem emellett egyébként. A másik pedig az, hogy segítséget kaptunk. Igen, annak idején 2014-ben, 2016-ban Orbán Viktor eljött Szatmárnémetibe, velem együtt sajtótájékoztatót tartott, és arra biztatta az embereket, hogy menjenek el szavazni, és szavazzanak a Szövetség embereire. Morálisan azt nagyon nehéz fölépíteni, hogy ha segített neked valaki, és most segítséget kér tőled, akkor azt mondod, hogy „hát tudod, ez most kicsit bonyolultabb itt nálunk”, és megpróbálsz elbújni ez elől. Morálisan sem lehet másképpen közelíteni ehhez.
Harmadik szempontként azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki választani, szavazni fog, egészen pontosan tudja, hogy milyen opciója van, függetlenül attól, hogy én mit gondolok. Én egy percig sem hiszem azt, hogy ráerőltetné az RMDSZ vagy én magam az opciómat bárkire, aki szavazni akar. Én nem hiszem, hogy ott ülne János bácsi, és azon tűnődne, hogy kire szavazzon, ott van előtte a szavazócédula, majd beüti az internetbe, hogy mit mondott Kelemen Hunor, ja, igen, akkor odaszavazok. Én azt gondolom, hogy az erdélyi magyar emberek mindegyike, aki a szavazáson részt vesz, már most tudja, hogy kire fog szavazni: Fidesz-KDNP-re, MSZP-re, DK-ra, Jobbikra, Momentumra, LMP-re. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy bárkit befolyásolnánk, de az a tisztességes, hogy az én véleményemet, főleg, ha meg tudom érvelni, a közvélemény előtt elmondjam, ha megkérdeznek, ha erre valaki kíváncsi.
Ez ilyen egyszerű, nem kell túlfilozofálni, hogy az egyenlő távolság meg közelség, meg hogy mi volt ezelőtt nyolc évvel, és mi tizenkét évvel. Ezelőtt nyolc évvel nem volt állampolgárság. A lényeg az, hogy ezt kontextusban kell nézni, 2017-2018 kontextusában. Ennyi.
- De fontos szempont, hogy bárki lesz kormányon a következő négy, nyolc, húsz évben Magyarországon, ugyanúgy tudjon viszonyulni a határon túli magyarokhoz.
- Jó lenne. Ha valaki azért sértődik meg, mert nekem van egy politikai véleményem, azzal nem tudok mit kezdeni. Én a politikai véleményekre nem szoktam megsértődni, egyetértek vagy nem értek egyet, főleg politikusként. Szerintem ez butaság. Persze, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy erős Magyarország legyen a régióban, érdekérvényesítésében hatékony legyen a régióban és nemcsak, hogy a nemzetpolitikai víziója ne szorítkozzon néhány kulturális rendezvény támogatására, mert nem ebből áll a nemzetpolitika a 21. században, és még sorolhatnám hosszan az érveket, de ezt nem mi döntjük el. És ha valaki azt gondolja Magyarországon, hogy az erdélyi magyarokat kell hibáztatni azért, mert ilyen vagy olyan eredmény lesz Magyarországon, az énszerintem egészen rossz pályán van. Nehogy már az a néhány százezer szavazat döntse el, hogy Magyarországon mi fog történni. Egy-két mandátumot tud ez befolyásolni, nem többet. Ma pedig nem úgy néz ki, hogy egy-két mandátumon múlna a magyarországi választások kimenetele, de ezzel megint nem akarok foglalkozni, a politikai elemzők ezt megteszik. De ha van egy véleményünk, akkor azt nyugodtan, érvekkel alátámasztva elmondhatjuk, és ezért senkinek nem kell megsértődnie.
- Jelenleg is zajlik a Minority SafePack aláírásgyűjtése, amelynek az egyik motorja európai szinten az RMDSZ, amely 250 ezer aláírás gyűjtését vállalta. Mennyire tud rámozdulni a szervezet most erre?
- Van nekünk egy tapasztalatunk arról, hogy ez hogy működik. Persze, amikor itteni választásokról van szó, akkor ez egy sokkal szorosabb, rövidebb határidő alatt kell megtörténjen, mert nem lehet elkezdeni egy évvel előtte. Ez a hosszú idő az embereket el is lazítja egy kicsit, hogy van még idő, van még idő. De nekünk megvan ebben a jó értelemben vett tapasztalatunk, tudjuk, hogy hogyan kell aláírást gyűjteni, ott vannak az önkénteseink, ott vannak a különböző helyi, megyei, területi szervezetekben az embereink, le tudjuk osztani, mivel tudjuk, hogy melyik település, melyik terület, melyik megye mennyi aláírást tud összegyűjteni. Mert nem lehet annál többet kérni, mint amennyi megvalósítható. Ennek az anyagi vonzata minimális, nem kerül sokba. Vannak olyan kisebb költségek, amelyeket kell állni, de az erőforrás szempontjából ez a legkevesebb.
Az erdélyi aláírásgyűjtés beindult, és jól megy. Ennek van egy online és van egy papíralapú aláírásgyűjtési lehetősége, és bízom abban, hogy ezt a 200-250 ezres határt tudjuk tartani. Ennél sokkal többre van szükség Európában, mi ennyit tudunk hozzátenni. Ha minden egyes tagállamban, ahol élnek őshonos kisebbségek, ha egy picit fölülteljesítenek a kvótán, akkor meglesz az egymillió aláírás.
Azt is látni kell, hogy mi többet vállaltunk, mint amennyi arányosan ránk jutna, de rögtön hozzá is teszem, hogy ha sikerül nekünk eredményt elérni a Minority SafePackkel az Európai Unióban, ha sikerül ezt a kérdést bevinni a döntéshozatalba, az elsősorban a mi érdekünk. A dél-tiroliak, ahhoz képest, ami nekik ma van, sokat nem kapnak. Kapnak, de kevesebbet. Vagy a finnországi svédek, vagy a dánok Németországban. Elsősorban a közép-kelet-európai államokban, a volt kommunista államokban élő őshonos kisebbségek számára jelentene ez egy jelentős változást. Ilyen szempontból a túlvállalásunk érthető, de azon vagyunk, és arra biztatunk mindenkit a tagállamokban, hogy próbáljanak a kvóta fölött gyűjteni.
Talán a szolidaritási rész a legfontosabb, hogy azok is szolidárisak velünk, akik ettől a kezdeményezéstől radikális változást, jobbulást nem várnak. És azok is szolidárisak velünk, akik még nincsenek az EU-ban, de az unió fele tart az államuk. Ezt a fajta kisebbségi szolidaritást kell szerintem hangsúlyozni és értékelni, mert erre nem volt példa az elmúlt 40-50 évben, hogy egy európai szintű, ilyen típusú, őshonos kisebbségek közötti szolidaritás kialakuljon.
- Közép-Kelet-Európa kapcsán: érződik, hogy itt van nagyobb súlya a kezdeményezésnek, Románia és Szlovákia a fő ellenzői a Minority SafePacknek, miközben Magyarország a fő támogatója. Augusztusban derült ki, hogy Románia újabb pert indított az EU luxemburgi bíróságán, gyakorlatilag ismét megpróbálja megállítani a Minority SafePacket. Nagyon furcsa volt ennek kapcsán, hogy melyik szerv, intézmény, vagy a kormányból konkrétan ki kezdeményezte ezt a pert. Derültek ki azóta konkrétumok?
- Azt tudjuk, hogy a külügyminisztériumból jött a kezdeményezés, és azt is, hogy a korábbi miniszter asszony, Ana Bircea kabinetjéből. Ezt nyilván az iktatószám alapján tudjuk. Azt is tudjuk, hogy bekerült több alkalommal a kormány elé a memorandum, amiben arra kéri a felhatalmazást a külügy, hogy Romániát berántsa ebbe a perbe. Hogy jóváhagyta-e Grindeanu? Ő azt mondja, hogy nem, mások azt mondják, hogy igen – ezt nem tudjuk, met nem férünk hozzá ezekhez a dokumentumokhoz. A lényeg az, hogy eljutott a luxemburgi bíróságra a Románia által benyújtott kereset, tehát valaki ezt letette, jóváhagyta. Ki fog majd derülni az is, hogy aláírta-e Grindeanu. Én azt gondolom, hogy aláírta, annak ellenére, hogy ő ezt tagadja. Vagy nem figyelt oda, vagy ködösít.
De nem is ez a kérdés tulajdonképpen, mert ezen már túl vagyunk, hanem az a kettős beszéd, amit Románia folyamatosan folytat a kisebbségi ügyben is. Itthon és a nagyvilágban különösen azt mondja, hogy mi a mennyországban élünk, velünk olyan jól bánnak, hogy ilyen már nincs is, hogy nálunk modellértékű a kisebbségvédelem. Közben meg egy ilyen kérdést elmeszel és megtámad, és beszáll a perbe, tehát ugyanazt az attitűdöt, politikát folytatja a külügyminisztérium, mint Ceausescu, hogy vannak kérdések, amelyek belpolitikai kérdések, azokba ne szóljon bele senki. Hogy hogyan bánunk a kisebbségekkel, az egy ilyen kérdés. Én meg azt mondom, hogy nem. Hogy hogyan bánik a többség a kisebbséggel, egy nemzet a vele együtt élő nemzeti kisebbségekkel, az mindig európai ügy. Amikor nem volt európai ügy, amikor nem figyeltek erre oda, abból mindig konfliktusok, feszültségek adódtak, és ezért én azt gondolom, hogy az európai stabilitás, béke, jólét, fejlődés szempontjából fontos, hogy az európai tagállamokban a többség-kisebbség viszony rendezve legyen, és hogyha lehet, akkor egységesen legyen rendezve, mondjuk úgy, mint Dél-Tirolban, vagy úgy, mint a finn-svéd viszony. Ezek a jó megoldások. Ha ettől Románia elzárkózik, akkor azt jelenti, hogy még mindig nem értette meg, vagy nem akarja megérteni, hogy a világ változott, hogy a világ milyen irányba megy. Ez a román érdeket sehol nem sértené, hogyha nekik nincs egy olyan rejtett szándékuk, hogy a kisebbségeket továbbra is asszimilálják, fölszámolják, akkor meg miért nem engedik, miért nem hagyják? A szuverenitás rengeteg olyan eleméről, ami ennél sokkal fontosabb, lemondtak Brüsszel javára, és helyesen tettek, amikor lemondtak, hiszen az EU-ba való belépés ezt jelentette. Aki az eurozónába bejutott, az a nemzeti valutájáról is lemondott: ez sokkal jelentősebb kérdés, mint az, hogy a kisebbségek ügyét egy vagy több direktívával európai uniós szinten rendezik-e vagy sem. Ilyen értelemben mondom én, hogy a Ceausescu által megcsontosított állásponttól nem tudott szabadulni a külügyminisztérium. Ezt a pert is meg fogjuk nyerni.
- Beszéltünk már arról, hogy Európában és Magyarországon miről fog szólni 2018, Romániában viszont egyértelműen a centenáriumról. Azt, hogy mire számíthatunk, valószínűleg jól előrejelzi, hogy az ön kijelentése, miszerint az erdélyi magyarok nem tudnak ünnepelni december elsején, óriási vihart kavart a román médiában, amely pofozógépként viselkedett.
Ezt nem először mondjuk, és nem is utoljára, többek közt a kongresszuson is elhangzott. Az, hogy most augusztusban felkapták, és több héten keresztül ezzel próbáltak engem a médián keresztül legyilkolni, csak az érdekessége a történetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük mások ünnepét, és nem fogadjuk el, de a közös ünneplésre sok okot nem találnánk. Ha valami változik, szólok, de egyelőre nem változott semmi. Ha én lennék a román állam, vagy ha én dönthetnék a román állam helyett, akkor azt mondanám, hogy egy erős állam, egy magabiztos nemzet száz évvel a gyulafehérvári ígéretek után itt az ideje, hogy betartsa a kisebbségek irányába tett ígéreteit. Főleg, hogy két-három kisebbséget nagyon durván asszimilált vagy eladott, a németeket, zsidókat, svábokat. Azt mondanám, hogy hát nincsen semmi félnivalóm, rejtegetni valóm, nincsenek hátsó szándékaim. A történelmi megbékélést száz év után elindítom, és azt mondom igen, azt ígértük, hogy anyanyelven rendezhetitek ügyeiteket, ügyintézésben, oktatásban, kultúrában, igazságszolgáltatásban. Tessék, itt vannak ezek a törvénytervezetek, itt van egy törvénycsomag, fogadjuk el, lépjünk előre, nézzünk tovább, hogy 2018 után mi van, 2019-ben, 2020-ban, mert együtt fogunk élni. Tetszik vagy nem tetszik, ez a közös országunk, a közös hazánk.
Én úgy látom, hogy a román politika ettől még nagyon messze van, továbbra is kimondatlan félelmek mozgatják. Ezért az augusztusi interjúmban és az azt követő vitában, ami Andrei Plesuval volt, mondtam még valamit, ami felett elsiklott a román társadalom, a román politikai elit. Hogy üljünk le, beszéljük meg a problémáinkat. Mondjuk ki, hogy mi, magyarok – nem akarok én a többi kisebbség nevében beszélni, nem tehetem meg – hogy miért gondoljuk azt, amit gondolunk, mitől félünk. Mondja el a román többség, hogy velünk kapcsolatosan milyen – vélt vagy valós – félelmei vannak. Ha a félelmeket fel tudjuk számolni, le tudjuk bontani, akkor a bizalmat könnyebben föl lehet építeni. Nézzük meg, hogy amit mi kérünk, az a román érdeket hol sérti, miben veszélyezteti. Kevesebb lesz a román irodalom? Kevesebb lesz a román kultúra? Sérül a román nemzeti identitás? Én ezt nem hiszem. De ezekről ma nem akar senki beszélni.
Ha volt valamilyen szándékom még ezzel az interjúval, akkor épp ez volt, hogy egy ilyen párbeszédet kiprovokáljon. Egy-két újságíró erre nagyon halványan ráharapott, hogy van egy ilyen javaslat is, kezdjünk ezzel valamit, nézzük meg, hogy komolyan gondolta-e egyrészt, másrészt pedig gondolkodjunk el, hogy készen állunk-e egy ilyen párbeszédre mi, román közvéleményformálók, román elit, román értelmiségiek, román politikusok, mindegy, mert ezt a párbeszédet több szinten kellene folytatni. De úgy látom, hogy ez ma kevésbé fontos. Ahogy közeledünk 2018-hoz, sajnos, úgy látom, a racionalitásból egyre kevesebb van, az észérvekkel egyre kevesebbet lehet kezdeni. Ennek ellenére 2018-at nem tudjuk megúszni, nem lehet egy olyan sürgősségi kormányrendeletet hozni, hogy Romániában 2017 után 2019 következzen. Transindex.ro

2017. október 3.

Bilinccsel várták Liviu Dragneát a legfelsőbb bíróság épülete előtt
Mintegy tucatnyi tüntető fogadta kedden a legfelsőbb bírósághoz érkező Liviu Dragneát. A Szociáldemokrata Párt elnökének újrakezdődött az a pere, amelyben hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják.
A tüntetők a Belina-ügy miatti felháborodásuknak adtak hangot. „Igazságszolgáltatást, ne korrupciót!” – kiabálták, többen pedig bilincseket nyújtottak feléje. Többen a szemére hányták, hogy a „bőrét mentve” próbálja átalakítani a hazai igazságszolgáltatást.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 2016. július 15-én állította bíróság elé hivatali visszaélésre való felbujtás és csalás miatt Liviu Dragneát, aki a feltételezett bűncselekmények elkövetése idején a Teleorman Megyei Tanács elnöke volt.
Ugyanabban az ügyben Dragnea volt feleségét, Bombonica Prodanát, a Teleorman megyei gyermekvédelmi igazgatóság akkori magas beosztású hivatalnokát, valamint több más személyt is bíróság elé állított a vádhatóság.
A per már a végéhez közeledett, amikor a legfelsőbb bíróság elrendelte az újratárgyalását. Ennek oka, hogy időközben nyugdíjba ment az ügyben ítélkezni hivatott bírói testület egyik tagja.
Ez áll a vádiratban
A DNA szerint Dragnea közbenjárt annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi igazgatóság alkalmazzon két személyt – Adriana Botorogeanut és Anisa Niculina Stoicát –, akik valójában mindketten a Szociáldemokrata Párt Teleorman megyei szervezeténél dolgoztak. Adriana Botorogeanut 2005-ben alkalmazták mint az intézmény adminisztratív osztályának szakinspektorát, Anisa Niculina Stoicát pedig 2006-ban vették fel referensi munkakörre.
A vádhatóság szerint azonban a két szóban forgó alkalmazott soha nem jelent meg a munkahelyén, és a munkaköri leírásában szereplő feladatok közül egyet sem látott el, ehelyett mindketten a Teleorman megyei PSD-nél tevékenykedtek. Agerpres; HotNews; maszol.ro

2017. október 4.

Liviu Pop a katolikus gimnázium ügyéről: nem szabad megismétlődnie annak, ami történt
Liviu Pop oktatási miniszter szerint nem szabad megismétlődnie annak, ami Marosvásárhelyen történt a Római Katolikus Gimnáziummal, és leszögezte: a kormánynak vagy a parlamentnek is rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy iskolát alapíthasson olyan esetben, amikor a helyi önkormányzat ellenszegül ennek az akaratnak.
A tárcavezető erről szerdán nyilatkozott azt követően, hogy megbeszélést folytatott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselőházi frakciójával a magyar érdekvédelmi szervezet kérésére.
A miniszter emlékeztetett, hogy a nyáron hatályba lépett az oktatási törvénynek egy olyan módosítása, amely megteremti a kormány számára az iskolalapítás jogát. A jogszabály korábbi formája szerint ebben csak a helyi önkormányzat volt illetékes. Pop szerint nem normális, hogy senki ne tehessen semmit, ha egy helyi önkormányzat akadályoz egy iskolaalapítást.
A miniszter ugyanakkor azt is elmondta, hogy amíg nem születik bírósági határozat az ügyben, nem lehet lépni. Az RMDSZ tájékoztató hírlevele szerint a találkozón Pop kijelentette: amennyiben január közepéig lezárul az iskola ügyében indult per, újra lehet alapítani az iskolát önkormányzati határozattal vagy miniszteri rendelettel.
Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője az MTI-nek elmondta: a nyáron jelent meg a közlönyben a szóban forgó módosítás, amely az RMDSZ javaslatára született. Ez lehetővé teszi, hogy a kormány hozzon döntést egy település iskolahálózatáról. Szabó Ödön szerint a marosvásárhelyi iskola megalapításának ez csak az egyik megoldási eleme, politikai döntésnek kell születnie kormányzati szinten – tette hozzá.
Kifejtette: a rendkívüli megbeszélést azért kezdeményezték, mert több panasz felhalmozódott a kisebbségi oktatásban. Megállapodtak a miniszterrel, hogy az új oktatási törvény – amelyen jelenleg dolgozik a minisztérium – nem fogja szűkíteni a kisebbségi oktatási jogokat. Ígéretet kaptak arra, hogy nem fog tovább késlekedni kisebbségi pedagógusközpont, valamint az oktatási, nevelési és kutatási intézet magyar irodájának megalakulása. Szorgalmazták, hogy mielőbb szülessen megoldás a kisebbségi diákoknak szánt tankönyvek, valamint az iskolák kisegítő személyzetének pótlására.
A Maros megyei tanfelügyelőség szeptember elején felfüggesztette a marosvásárhelyi magyar tannyelvű katolikus iskola működését, a korrupcióellenes ügyészség pedig vádat emelt az iskola megalapításáról rendelkező volt megyei főtanfelügyelő és az iskola volt igazgatója ellen.
Szeptemberben Liviu Dragnea, a kormány fő erejét képező szociáldemokraták pártelnöke megígérte Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy megoldják a marosvásárhelyi iskola helyzetét. MTI; maszol.ro

2017. október 4.

„Közép-Európa nagy évtizedek előtt áll”
Október 2-án Nagyváradon járt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. Részt vett a Partiumi Keresztény Egyetem tanévnyitó ünnepségén és az intézmény új épületének felavatásán. Ezt követően exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.
– A jövő tavaszi magyarországi választás immár a második, amelyen a könnyített honosítási eljárással állampolgárságot kapott külhoni magyarok is részt vehetnek. Miben áll ennek jelentősége Ön szerint?
– A világban különböző sorsú és karakterű nemzetek vannak. A magyar ember csak akkor érzi magát biztonságban, ha összekapcsolódik a többi magyarral. Egyébként individualista a magyar, ugyanakkor igényt tart arra, hogy össze legyen kapcsolva a többiekkel. De ha már össze van kapcsolva, akkor azt kívánja, hogy neki ne mondja meg senki, hogy mit gondoljon, vagy mit tegyen. Ha a Kárpát-medencében és a szórványban is élő magyarok nincsenek összekapcsolva egymással, akkor az egész magyarságnak nincs se erőtudata, se önbizalma. Abban a pillanatban, amikor összefűztük a nemzetrészeket, és megtaláltuk a módszereket, hogyan kössük be a diaszpórában élő magyarokat az egységes magyar nemzet vérkeringésébe, azonnal nőni kezdett a magyar nemzet önbizalma. Megnőtt a biztonságérzete, megnőtt a tettereje, és gazdasági értelemben is emelkedni kezdtünk. A magyarok esetében a nemzeti öntudat, erő, önbecsülés szoros összefüggésben van a gazdasági teljesítménnyel, a versenyképességgel. Mióta a nemzetegyesítés ezen a fontos állomáson túljutott, vagyis hogy mindenki megkaphatja a magyar állampolgárságot, és a legfontosabb közös döntésekben részt vehet, láthatóan anyagilag is jobb állapotban vannak a magyar közösségek a világon szinte mindenhol. Éppen ezért buzdítok mindenkit a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson való részvételre és a külhoni magyarok körében megelőző regisztrációra is. Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább.
Összeadjuk az erőinket
– Milyen újabb, a partiumi, erdélyi magyarokat is érintő nemzetpolitikai célkitűzései vannak? – Egységes, magyar nyelven zajló oktatási rendszert kell létrehoznunk a bölcsődétől az egyetemig, beleértve az egységes szakképzési rendszert. Nemcsak a szellemi tudományokat kell közösen tanulnunk és művelnünk, hanem a szakmákat is, hiszen Magyarországnak komoly ipari hagyománya van. Ebből sok minden meg is maradt, sőt, újabban megerősödött. Nekem is volt már lehetőségem Kolozsváron szakmunkásképző intézetet átadni. A hitbéli közösségeket is meg kell tartani, Kárpát-medencei és világméretű magyar médiarendszert kell kiépíteni, és olyan gazdaságfejlesztési programokat is elindítunk, amelyek miközben mindenkinek, akik részt vesznek benne, jót tesznek, növelik a magyarság gazdasági összteljesítményét, és végül többet kapunk vissza, többet hoz, mint amennyit beleadtunk. A jó gazdaságpolitika lényege, hogy úgy kell támogatni a versenyképes, életerős és cselekvőképes személyeket, családokat, vállalkozásokat, városokat és régiókat, hogy azután összességében, a teljesítmény növekedése révén mindannyian jobban járjunk. Így nem elveszünk egymástól, hanem éppen fordítva: összeadjuk az erőinket. Az anyagi kiszolgáltatottság, a szegénység számos rossz tulajdonságot felerősít az emberben. Sokan azt érzik, miért másokat kell támogatni, miért nem bennünket támogatnak. Ez az anyaországban is hosszú időn keresztül így volt, ráadásul a nemzetellenes kommunista politika erre rá is játszott. Hosszú időn keresztül szembeállította a határon túli magyarokat az anyaországi magyarokkal, mondván, hogy amit nekik adunk, azt tőletek vesszük el. Ma azonban már az a gondolat erősödik Magyarországon, és talán többségre is jut, hogy hasznos, ha a többi nemzetrészt támogatjuk, mert ezzel a végén összességében mindannyian jól járunk. Ez nagy dolog, mert ez a magyar nemzet megerősödésének és felemelkedésének egyik előfeltétele. Ezt tartom a munkánk egyik legnagyobb sikerének.
Mit akarnak a románok?
– Lát esélyt a magyar–román államközi kapcsolatok jobbítására? A magyar kormány nagyon határozottan képviselte a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét a román kormánnyal szemben. – Erre a kérdésre megfelelő távlatból érdemes tekinteni. A nyugati országokban egy olyan népvándorlás és népességcsere zajlik, amely egy kevert etnikumú, a mainál kevésbé biztonságos, terrorfenyegetettségnek kitett és gazdaságilag is kevésbé versenyképes Nyugat-Európát fog eredményezni. A másik oldalon pedig, Ukrajna keleti határainál számos bizonytalanságot okozó, kiszámíthatatlan konfliktus dúl. Ezekben az időkben Közép-Európa vissza nem térő lehetősége, hogy a saját stabilitására alapozva, az együttműködés útján keresztül felemelkedjen. A következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látom. A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez. Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helyük van ebben a felemelkedésben. Ennek már számos jelét láthatjuk. Az a kérdés, hogy mit akarnak a románok? Ezt nekik kell eldönteniük. Most, a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve kötődni tudnának egy nagy közép-európai sikertörténethez. Az egész Európai Unió gazdasági növekedésének nagy része ma a visegrádi négyektől jön. Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk.
Őszinte beszéd
– Addig, míg ezt a románok eldöntik, az anyaországnak, a magyar kormánynak milyen valós lehetőségei, eszközei vannak abban, hogy elősegítse a külhoni magyarok jogainak védelmét, érvényesítését? Gondolok itt konkrétan a romániai magyarellenes kirohanásokra, a 2018-as centenáriumi ünnepségek nem túl kedvező előjelű, nacionalista felhangokkal teletűzdelt előkészületeire, vagy arra, hogy Románia megtámadta a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomagot. – A magyar kormánynak két dolga van. Az egyik, hogy kiálljon nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Ki kell állnunk minden olyan esetben, amikor úgy érezzük, hogy a kisebbségi jogok sérülnek. Ilyen szerencsétlen eset volt a marosvásárhelyi iskola ügye, amit nehéz magyar szemmel másképpen értelmezni, mint a magyarokkal szemben ellenséges hatósági megnyilvánulást. Nehéz megérteni, kinek mi baja származik abból, ha katolikus magyar gyerekek katolikus magyar iskolába járnak. Másfelől pedig csigalassúsággal halad egy olyan kisebbségi jognak az érvényesítése, ami egyben egyetemes jog, hozzátartozik a vallásszabadsághoz. A restitúció, tehát a visszaszolgáltatása az egyházi közösségek számára azoknak a tulajdonoknak, melyek a hitélet és nevelés okán számukra szükségesek, és korábban az övék is volt, csak elkobozták tőlük, nagyon lassan halad. Ez két olyan ügy, ami európai léptékű emberi jogi probléma, és amelyeket szeretnénk a románokkal valahogyan megoldani. De az is igaz, hogy a magyar nemzetpolitika most már nem merülhet ki csupán jogvédelemben. Amikor a románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is. Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében. A külügyminisztereink hétfőn tárgyaltak Kolozsváron, és annak is örülök, hogy Liviu Dragnea kormányzó pártelnök és képviselőházi elnök úrral egy konkrét ügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítanom. Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk. 2018 nehéz év lesz. A románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk. Megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból.
Gyakorlatias együttműködés
– Lát-e reális esélyt a Kárpát-medencei, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések megvalósítására, a hivatalos, merev román álláspont, valamint a nemzetközi konjunktúra fényében, gondolok itt például a katalán önrendelkezési népszavazásra? – A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert mi ezt spanyol belügynek tekintjük. Ami az autonómiatörekvéseket illeti, ez olyan kifejezés és gondolat, ami körül sok a bizalmatlanság. Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől.
Új fejezet
– Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a napokban nyilatkozta, hogy az RMDSZ tovább erősítené partneri kapcsolatait a Fidesszel, Kolozsváron találkozó is volt a két politikai szervezet vezetése között. Hogyan értékeli e két formáció viszonyát, hiszen nem volt ez mindig felhőtlen? – Mi úgy emlékszünk, hogy nekünk sérelmeink vannak az RMDSZ részéről, ők meg úgy emlékeznek, hogy sérelmeik vannak tőlünk. Ilyenkor az a legjobb, ha a politikusok meg a pártvezetők megpróbálnak inkább a jövővel foglalkozni. Az én kiindulópontom, hogy a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyar kisebbségnek a bizodalma van. A számok egyértelműek. Az RMDSZ-t a magyar közösségen belül a választók 80, vagy még magasabb százaléka szokta támogatni. Ráadásul én személyesen Kelemen Hunorral szívesen is dolgozom együtt. Számos intellektuálisan izgalmas és politikailag hasznos tárgyalás van mögöttünk, úgy látom, pendülhetünk egy húron. Sikerült új fejezetet nyitnunk.
Nem kell a bajt idehozni
– Az utóbbi időszakban Románia felé is erősödött a migrációs nyomás. Hogyan lehetne ezt a helyzetet kezelni most, amikor egyre többen próbálkoznak Romániából Magyarországra jutni? – Politikai és erkölcsi kiindulópontunk, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell idehozni. Magyarország indított egy programot, amelyen keresztül megpróbálunk segíteni az azokban a térségekben élő embereknek, ahonnan a migránsok érkeznek Európába. Mi eleget teszünk annak az erkölcsi kötelességnek, ami a magyarokra ki lett róva. A román–magyar viszonyban is fontos szerepet fog játszani a migráció ügye, ami a szemünkben fel is fogja értékelni Romániát. Így is tiszteljük, de Románia súlya meg fog nőni a következő időszakban, hiszen ebből az irányból is nőni fog a migrációs nyomás Európára. Amit eddig láttunk, az csak a bemelegítés volt. Idén a Földközi-tengert használták a migránsok, de egy olyan periódus előtt állunk, amikor minden kipróbált útvonalat újra használni akarnak majd, a balkánit is, a tengerieket is. Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Magyarországnak is volt ilyen feladata ezelőtt két évvel, amikor meg kellett állítanunk a déli határnál azt a hatalmas migráns tömeget. Ott mostanra kiépítettünk egy fizikai védelmi rendszert, ezért Szerbián keresztül nem érdemes Európa felé jönni. Ez azonban növeli a nyomást Romániára, amelynek keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzárrendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk. Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni, szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait. Reményekkel viseltetek az ortodox egyház és a román politikai vezetés iránt is. Bízom abban, hogy ők is úgy látják: itt most Románia jövőjéről van szó, Románia keresztény jövőjéről is. Ezen az alapon jól együttműködhetünk a következő években. Rais W. István / Bihari Napló (Nagyvárad)

2017. október 4.

Nemet mondtak a kisebbségi anyanyelvhasználat bővítésére
Negatív szakbizottsági véleményezést kapott a bukaresti képviselőházban szerdán az RMDSZ törvénykezdeményezése, amely bővítené a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban.
Az Agerpres hírügynökség szerint a jogi, közigazgatási és emberi jogi bizottságok tagjai érdemi vita nélkül utasították el az RMDSZ tervezetét, amelyet csak a magyar képviselők támogattak.
A hírügynökség kiemelte, hogy az RMDSZ kezdeményezését még a – nem magyar – kisebbségi frakció jelen lévő képviselője sem támogatta, mert úgy vélekedett, hogy a román állam elegendő jogot biztosít a kisebbségeknek.
Az RMDSZ kivételével minden frakció szónoka azt hangoztatta, hogy Románia modell-országnak számít a kisebbségekkel szemben tanúsított türelem terén. Két hete Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke korainak nevezte, hogy Romániában bővítsék a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait a közigazgatásban, emlékeztet az MTI.
A pártelnök szerint „roppant érzékeny” kérdésről van szó, és a PSD csak akkor fogja az anyanyelvhasználati küszöb leszállítását támogatni, ha ennek szükségességét a román társadalom is megérti és elfogadja.
A szakbizottságok szerdai ülésén az ellenzéki jobbközép Nemzeti Liberális Párt javasolta a tervezet elutasítását, amit a kormánypártok is támogattak, majd a képviselők meg is tapsolták saját szavazatuk eredményét.
Márton Árpád, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese a jelen lévő újságírók előtt csalódottságának adott hangot, amiért képviselőtársai „előítéleteik alapján voksoltak”, anélkül, hogy egyáltalán elolvasták volna az RMDSZ törvénykezdeményezését.
A képviselő nem kívánt jóslatokba bocsátkozni arról, hogy ezek után folytatódik-e az RMDSZ és a szociálliberális kormánykoalíció közötti parlamenti együttműködés, azt mondta: nem tagja annak a testületnek, amely erről dönt.
A magyar parlamenti frakció májusban kezdeményezte a bukaresti parlamentben a közigazgatási törvény módosítását, amely a jelenlegi húszról tíz százalékra csökkentené azt a lakosságarányt, amely felett egy kisebbségnek joga van anyanyelvét használni a helyi közigazgatásban.
A tervezetről a kétkamarás parlament szenátusa fogja meghozni a végső döntést, függetlenül attól, hogy miként voksolnak róla a képviselőház plénumában, vagy egyáltalán napirendre tűzik-e a törvénytervezetet a képviselőházban a hallgatólagos elfogadásra megszabott határidő lejárta előtt. Krónika (Kolozsvár)

2017. október 4.

Elutasította a képviselőház az RMDSZ kezdeményezését az anyanyelvhasználati küszöb csökkentésére
Előbb a képviselőház jogi, közigazgatási, illetve emberjogi bizottsága, majd a képviselőház plénuma is elutasította az RMDSZ törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében 10%-ra csökkenne az anyanyelv-használati küszöb a kisebbségek által is lakott településeken. A kezdeményezés mellett csak a 21 RMDSZ-képviselő szavazott, 256-an ellene voksoltak, négyen tartózkodtak.
A helyi közigazgatásról szóló törvény RMDSZ által javasolt módosítása értelmében 20 százalékról 10-re csökkentenék az anyanyelv-használati küszöböt, és egy kedvezményes küszöböt is bevezetnének. A tervezet szerint azon településeken, ahol valamely nemzeti kisebbség számaránya eléri a 10%-ot, használhatják anyanyelvüket a helyi közigazgatási intézményekben és az azoknak alárendelt intézményekben, a prefektúrákon, a minisztériumoknak és a központi közigazgatásnak alárendelt területi intézményekben. Jelenleg csak azokon a településeken kötelező a nyelvi jogok alkalmazása, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20%-ot. A tervezetet Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő ismertette, de a szövetségen kívül egyetlen párt sem támogatta, még a nemzeti kisebbségek képviselői sem. Mindegyik alakulat képviselői azon véleményüknek adtak hangot, hogy Románia továbbra is példaértékű országnak számít a kisebbségekkel szembeni tolerancia terén. A végső döntést a parlament szenátusa fogja meghozni.
Csoma Botond: durva, nacionalista szónoklatok az RMDSZ-kezdeményezés vitáján
Lapunkat Csoma Botond tájékoztatta a szakbizottsági, majd ezt követően a plénumban lezajlott vitáról. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselője maga is felszólalt a bizottságban a módosítás mellett érvelve. Csoma a Szabadságnak elmondta: a legvehemensebben – amint az várható volt – a liberálisok támadták az anyanyelv-használati küszöb csökkentésére vonatkozó kezdeményezést. Florin Roman (PNL) és Pașcan Emil-Marius (Népi Mozgalom Pártja – PMP) nacionalista szónoklatai a 90-es évek elejének hangulatára emlékeztet, az ellenzők a románok elleni támadásnak, szeparatizmusnak minősítették a módosító indítványt. Jóllehet a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) Kolozsváron támogatta a többnyelvű kolozsvári településjelzők kihelyezését, képviselői most az RMDSZ-kezdeményezés ellen szavaztak. Az alternatív küszöböt kifogásolták, amelynek értelmében azokon a településeken is megillet egy kisebbséget a közigazgatásban való anyanyelvhasználat joga, ahol számuk eléri az 5000 főt. Csoma Botond úgy értékelte, ez csak színjáték részükről, hiszen más megoldást nem javasoltak. Mint említette, később azzal a kifogással álltak elő, hogy az RMDSZ miért a szociáldemokratákkal tárgyalt erről.
A Szociáldemokrata Párt (PSD), amely az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodás aláírása előtt még azt ígérte, hogy támogatja a küszöb csökkentését, utóbb visszakozott, most pedig leszavazta az RMDSZ-indítványt. A Liviu Dragnea pártelnök kínálta kompromisszumos megoldásnak számító 15 százalékról sem sikerült megegyezni velük, noha az RMDSZ elfogadta volna az ajánlatot.
A nem magyar nemzetiségek képviselői is a küszöb csökkentése ellen szavaztak, alkotmányellenesnek nevezve azt. Kifejtették: nagyon elégedettek, ahogy a román állam gondját viseli a kisebbségeknek, a 20 százalékos küszöb pedig több mint nagyvonalú, sehol Európában nincs erre példa, hangoztatták. Mindezt annak ellenére, hogy a viták során több alkalommal is elhangzott: az Európa Tanács miniszteri tanácsa 2012-ben ajánlást fogalmazott meg Románia számára, amelyben a 20 százalék csökkentését javallja, ami pedig az európai példákat illeti, Belgiumban a német lakosság számaránya alig 3 százalék, ennek ellenére élhetnek anyanyelv-használati jogukkal. szabadsag.ro

2017. október 4.

ORBÁN: KERÍTÉS HELYETT INKÁBB ROMÁNIA HATÁRAIT VÉDENÉNK
Magyarország a Romániát próbára tevő migrációs nyomás esetén szívesebben segítene megvédeni Románia keleti határait, minthogy kerítést kelljen húznia a magyar-román államhatáron. Erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt abban az interjúban, amelyet a Nagyváradon megjelenő Bihari Napló közölt számában.
Orbán Viktor úgy vélte: nőni fog a kelet felől Európára nehezedő migrációs nyomás, és ez megnöveli Románia súlyát az elkövetkező időszakban. „Románia ebből a szempontból fontos állam, és fontos küldetése lesz, hogy a keleti határainál megállítsa az Európába tóduló ellenőrizetlen migráns tömegeket. Keleti határainál előbb-utóbb hatékony határzár-rendszert kell létrehoznia. Másképp Romániát el fogják lepni a migránsok, és akkor nekünk magyaroknak kell majd a román határon kerítést húznunk.
Ezt mindenképp szeretnénk elkerülni. Szívesen segítünk inkább – ha kell – Romániának abban, hogy meg tudja védeni a keleti határait” – fogalmazott Orbán Viktor. Hozzátette: reménykedve tekint az ortodox egyházra és a román politikai vezetésre, bízik benne, hogy ők is úgy látják, Románia jövőjéről, Románia keresztény jövőjéről van szó. Úgy vélte: Románia és Magyarország jól együttműködhet ezen az alapon a következő években.
Közép-Európa nagy évtizedei jöhetnek
A miniszterelnök elmondta: a következő évtizedeket Közép-Európa nagy évtizedeinek látja. „A lengyelek, a csehek, a magyarok és a szlovákok biztosan komoly sikereket fognak elérni együtt, és még a szlovénokat is ide sorolhatom. A horvátokkal még el kell rendeznünk néhány kérdést. A szerbek pedig határozottan csatlakozni akarnak ehhez a közép-európai sikertörténethez.
Az is nyilvánvaló, hogy a romániai magyaroknak is helye van ebben a felemelkedésben” – fogalmazott. Hozzátette, a románoknak kell eldönteniük, hogy a magyarokkal együttműködve, közös gazdasági projekteket elindítva, közös célokat kitűzve tudnának-e kötődni egy nagy közép-európai sikertörténethez. „Egy V4 plusz Románia formációban megtalálhatnánk az együttműködésnek azt a formáját, ami végül a romániai románoknak is életszínvonal-emelkedést, nagyobb biztonságot és jobb perspektívákat jelentene. Mi ezt a kaput nyitva tartjuk” – jelentette ki.
A magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon
A miniszterelnök azt is elmondta azonban, hogy a magyar kormánynak feladata kiállni a nemzetközi fórumokon és kétoldalú viszonylatban is a magyar kisebbségi közösségek jogai érdekében. Konkrét megoldandó ügyként a bezárt marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítását, és az egykor államosított ingatlanok „csigalassú” visszaszolgáltatási folyamatának a felgyorsítását említette. Hozzátette, a magyar nemzetpolitika már nem merülhet ki csupán jogvédelemben.
„A románokkal meg kell vitatnunk ezeket a dolgokat, ugyanakkor a másik kezünkkel ki kell nyitnunk azt a kaput, amin a románok beléphetnek a közép-európai gazdasági térségbe. Szerbiával már sikerült megteremtenünk egy olyan együttműködést, melynek nyertesei a szerbek, meg az ott élő magyarok is. Jól haladunk Szlovéniával, és kiváló az együttműködésünk a szlovákokkal is.
Várjuk, hogy kezet foghassunk
„Azt várjuk, hogy valahogy kezet tudjunk fogni a románokkal a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés keretében” – utalt a magyar gazdaságfejlesztő programokra a miniszterelnök. Biztatónak tartotta, hogy Liviu Dragneával, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán sikerült biztató személyes kapcsolatot kialakítania.
„Ezt szeretném megerősíteni a két kormányzó párt között is, függetlenül attól, hogy különböző nemzetközi politikai családokhoz tartozunk” – tette hozzá. Nagy-Románia létrejöttének a 2018-as centenáriumára utalva kijelentette: „a románok megérdemlik, hogy őszintén beszéljünk velük, és mi is megérdemeljük azt, hogy őszintén beszéljenek velünk”. Hozzátette: „megpróbáljuk ezt a ’18-as évet valahogy úgy túlélni, hogy mind a két közösség úgy érezhesse, méltóságának sérelme nélkül került ki egy érzelmileg is bonyolult időszakból”.
A katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány
Az erdélyi magyar autonómia-törekvéseket a katalán népszavazás fényében firtató kérésre Orbán Viktor kijelentette: a katalóniai történésekre nem reagál a magyar kormány, mert ezt spanyol belügynek tekinti. Az autonómiát olyan gondolatnak látta viszont, amely körül sok a bizalmatlanság. „Ott azonban, ahol nem elvi csatákat vívtunk, hanem megpróbáltunk gyakorlatias együttműködést kialakítani, mint például a Vajdaságban, kiderült a szerbek számára is, hogy nem ördögtől való, és a magyarokkal ebben a kérdésben is meg lehet egyezni. Romániával egyelőre messzebb vagyunk ettől” – vélekedett. Úgy értékelte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) sikerült túllépni a korábbi sérelmeken, és együttműködésük a jövőre tekint. Hozzátette: a mindenkori magyar kormánynak azokkal kell együttműködnie, akikben a romániai magyarság megbízik. A romániai választások eredményei pedig egyértelműsítették az erdélyi erőviszonyokat.
Azt is megjegyezte: szívesen dolgozik együtt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel. A Bihari Naplóban szerdán közölt interjúban Orbán Viktor arra kérte a külhoni magyarokat, hogy vetessék fel magukat a magyarországi választói névjegyzékbe, és vegyenek részt a jövő tavasszal esedékes parlamenti választáson. „Azt javaslom, hogy a közösen megnyitott úton együtt haladjunk tovább” – fogalmazott Orbán Viktor. hirado.hu; Erdély.ma

2017. október 5.

Illyés Gergely: az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet
Liviu Dragnea PSD-elnök a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, amikor a katolikus líceum ügyének megoldásáért cserébe az OECD-tagság magyar támogatását kapta Budapest – vélekedett a Maszol megkeresésére Illyés Gergely. A politológus szerint ugyanakkor vélhetően nem szorítkozik erre a két témára a román-magyar kapcsolatok javítása.
– Az utóbbi egy hónapban meglehetősen „dinamikusan” alakultak a román-magyar diplomáciai kapcsolatok. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter sikeresnek mondott bukaresti látogatása után egy héttel Budapest közölte, hogy Magyarország nem támogatja Románia OECD-tagságát a katolikus gimnázium ügye miatt. Ezt követte Orbán Viktor és Liviu Dragnea telefonbeszélgetése, majd most, a hét elején egy újabb külügyminiszteri találkozóhelyszíne volt Kolozsvár. Miért lehetett ilyen sürgős ez az újabb találkozó?
– Valóban dinamikusként lehet jellemezni az elmúlt egy hónap történéseit a román-magyar kapcsolatokban, ez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kedvező irányba terelheti a folyamatokat. A román kormánypárt vezetője – aki egyértelműen erősebb szereplő, mint a román miniszterelnök – közvetlen kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magyar miniszterelnök felé, ami mindenképpen jelzi azokat a román szándékokat, hogy a két állam kapcsolatát magasabb szintre emeljék. Ez a bizonyos telefonbeszélgetés határozhatta meg az újabb külügyminiszteri találkozó megrendezését, a két vezető által leszögezett alapelvek mentén, a részletek kidolgozása már nyilvánvalóan a külügyminiszterekre hárult.
– Mihai Tudose miniszterelnök kerek-perec kijelentette Jakubinyi György katolikus érseknek, hogy nem akarnak foglalkozni az iskolakérdéssel, mert nem akarja azt a látszatot kelteni a kormány, hogy nyomást gyakorolhat rá Budapest. Rá két napra – mintegy rácáfolva a kormányfőre – Liviu Dragnea ígéretet tett arra, hogy a kormány megoldja a katolikus gimnázium ügyét. Ennyire fontos Románia számára az OECD-tagság, vagy valami más történhetett?
– Vagy ennyire fontos Liviu Dragnea számára, hogy ő oldja meg a román OECD-csatlakozás kérdését. Mihai Tudose miniszterelnök kijelentését szerintem zárójelbe is tehetjük, hiszen Liviu Dragnea Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése teljesen felülírta ezt. Dragnea a román közvélemény szemében jó üzletet kötött, hiszen bukaresti mércével mérve jelentéktelen ügyben – egyetlen magyar iskola létrehozatalát illetően – kötött kompromisszumot, cserébe pedig az OECD-tagság magyar támogatását kapta. Más kérdés, hogy a román-magyar kapcsolatok javítása vélhetően nem szorítkozik erre a két témára.
– Liviu Dragnea a bejelentésekor közölte azt is, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök segítségével vette fel a kapcsolatot Orbán Viktorral. Hogyan látja az RMDSZ szerepét a román-magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásában?
– Az RMDSZ közvetítő szerepe mindkét fél számára hasznos lehet, akár a feszültségek tompítását, akár a szorosabb együttműködés feltételeinek megteremtését nézzük. Az RMDSZ mindkét ország belpolitikai életét érti, ez nagy előny, amikor kétoldalú kapcsolatokról és az ezeket kísérő érzékenységről beszélünk. A kérdés az, hogy megvan-e a bizalom a közvetítő irányába, magyar részről úgy tűnik, hogy igen, a román fél szempontjából ezt nehezebb ügynek látom. Ha például az RMDSZ a hatályban levő parlamenti együttműködés ellenére képtelen előrelépést elérni és közelebb kerülni a célként megfogalmazott jogszabálymódosításokhoz a bukaresti politikában, akkor könnyen megkérdőjeleződhet a jó viszony a román kormánypártokkal. A bukaresti ellenzék természetesen ebben lenne érdekelt, mivel ezzel is gyengítené a kormányoldalt.
- Teodor Meleşcanu hétfőn Kolozsváron kijelentette, hogy Bukarest érdekelt a visegrádi országokkal való együttműködésben, a V4-ek budapesti találkozójára szóló meghívást is elfogadta. Hosszabb távon elképzelhető Románia csatlakozása a V4-hez?
– A V4 kibővítése semmilyen formában sincs napirenden, ám a V4 plusz formációk már eddig is beváltak arra, hogy további országokat közelítsenek a csoporthoz azzal együtt, hogy a csoport formális bővítését egyik V4-tag sem tartja kívánatosnak. A szlovénokkal, horvátokkal és más kelet-közép-európai országokkal, bizonyos területeken sikeresen működtek együtt a V4-ek, Románia esetében is ez a cél: bevonni az országot egy olyan együttműködésbe, amely kölcsönösen előnyös a térség államai számára. Az uniós csatlakozás előtt és után ezek az államok inkább a nagy európai államok politikájára figyeltek, és elsősorban az igazodás határozta meg a hozzáállásukat. Amikor pedig a legutóbbi időszakban önálló kezdeményezéseik és megközelítésük volt bizonyos kérdésekhez, akkor azt tapasztalták, hogy egyedül túl kicsi a súlyuk az uniós érdekérvényesítésben.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt.
– Milyen várható kimenetele lesz az ukrán oktatási törvény módosításának, miután nemzetközi nyomás alatt van az ukrán kormány?
– Az ukrán kormány sokkal nagyobb nemzetközi nyomás alatt is lehetne, mivel a módosított oktatási törvény sérti az EU-Ukrajna társulási megállapodást, amely szeptember elsején lépett életbe. Nem beszélve az Európa Tanács (ET) vonatkozó kisebbségvédelmi dokumentumairól és magáról az ukrán alkotmányról. Ehhez képest a nemzetközi közösség nem foglalkozik a kérdéssel, mivel csupán az orosz lépések elleni ukrán fellépést látják benne, az pedig megfelel a pillanatnyi érdekeknek. Számomra az a furcsa, hogy amennyiben továbbra is a minszki folyamatban látják a kelet-ukrajnai helyzet megoldásának kulcsát, akkor hogyan gondolják, hogy ez az országrész bármikor visszakerülhet ukrán joghatóság alá egy ilyen törvény alkalmazása mellett.
Éppen az ukrán szuverenitás visszaállítását gátolhatja meg egy ilyen törvény, ezért elképzelhető, hogy az ukrán vezetés éppen azért hozza most nehéz helyzetbe az oroszajkú népességet (és járulékos kárként persze a többi nemzeti kisebbséget is), hogy később legyen miből engedni, ha tárgyalásos úton lesz remény a konfliktus rendezésére. Persze erre nem lehet alapozni, az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek anyaországai pedig láthatóan mindent megtesznek, hogy diplomáciai úton meghátrálásra kényszerítsék az ukrán vezetést.
– Orbán Viktor spanyol belügynek nevezte a katalán függetlenségi népszavazást. Mi a magyarázata a rendkívül visszafogott álláspontnak?
– Leginkább az, hogy ez tényleg spanyol belügy. Ha egy állam bizonyos régiója függetlenné akar válni az adott állam akarata ellenére, azt a világon mindenhol szeparatizmusnak hívják, és a nemzetközi jog semmilyen támpontot nem ad a helyzet szempontjából, azaz: a spanyol alkotmány és a spanyol belső jog a mérvadó.
A skótok például nem a brit kormány akarata ellenére írták ki a népszavazást, erről volt egy megegyezés, a voksolás előtt pedig London az egység mellett kampányolt, a Skót Nemzeti Párt pedig a függetlenség mellett. Katalónia esetében nem ez a helyzet, ahhoz, hogy a spanyol jognak megfelelően függetlenségi népszavazást írjanak ki, először a spanyol alkotmányt kellene módosítani. A spanyol hatóságok erőszakos cselekedeteit persze elítélhetik a politikusok, de a népszavazást senki sem fogja elismerni jogszerűnek, mert sem nemzetközi jogi szempontból, sem a spanyol jogrend értelmében nem volt az.
Ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb egyre inkább egymásra is figyelnek ezek az országok, és sok esetben nagyon hasonló érdekeket azonosítanak még akkor is, ha történelmi sérelmek és bizonyos kérdésekben szembenállás határozza meg a kapcsolatukat. Kezdik felismerni, hogy valós beleszólásuk az európai politikába csak akkor lesz, ha egyeztetik az álláspontokat, és pontszerűen együtt lépnek fel azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértés azonosítható közöttük. Ha így tesznek, akkor még egy német-francia tandem sem hagyhatja figyelmen kívül az álláspontjukat. Ez a törekvés természetesen élesen ellentétes a nagy európai államok érdekeivel, hiszen eddig nem az együttműködés jellemezte a kelet-közép-európai államok közötti kapcsolatokat, így érdekérvényesítési potenciáljuk elenyésző volt. Kustán Magyari Attila / maszol.ro

2017. október 5.

Orbán Viktor: felívelő pályára álltak a magyarok
A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyar számára is megéri majd magyarnak lenni – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a lapcsaládunknak adott interjúban. A kormányfő elmondta, a nagy korszak kapujában álló Kárpát-medencei magyarság várható sikere kívánatossá teszi a vele való együttműködést mások számára. Orbán Viktor szerint létrejöhet egy elsősorban a gazdaságra összpontosító együttműködés a jelenlegi román kormánnyal, a jövő évi országgyűlési választások közeledtével pedig arra kéri a külhoni magyar állampolgárokat, hogy a megmérettetésen való részvétellel legyenek a mainál szebb közös magyar jövő részesei.
– A magyarországi politikai erőviszonyok és a felmérések ismeretében akár úgy is tűnhet, hogy lefutottnak tekinthető a jövő évi országgyűlési választások kimenetele, a győztes kiléte ismert, folytatható a jelenlegi irányvonal. Feltételezem azonban, hogy ettől még nem dől hátra a Fidesz–KDNP-szövetség. Milyen mérleget von kormánya elmúlt négy-, illetve nyolcéves munkája alapján?
– Egy választás sohasem lefutott. Ha valaki ezt gondolná, nemcsak politikai hibát követne el, de tiszteletlen is lenne a választópolgárokkal szemben. A választást nem felmérések, esélylatolgatások döntik el, hanem hús-vér magyar emberek. Hogy ők mit fognak dönteni, azt rajtuk kívül senki nem tudhatja. Kellő tisztelettel és türelemmel meg kell várni, hogy eljöjjön a választás napja, és a választók elmondják, mit gondolnak. Akármit fognak is mondani, nekünk ezt tudomásul kell vennünk, és aszerint kell folytatnunk a munkánkat és a politikai életünket. Egy magyar kormányzó pártnak egyetlen becsületbeli kötelessége van, hogy a szolgálat utolsó napjáig minden ügyet a magyarok érdeke szempontjából vizsgáljon és döntsön el. A négyéves időszak a választások éjszakáján ér véget, lezárultával mindenkinek megszűnik a mandátuma, és új korszak kezdődik. Én a magyar miniszterekkel négy évre szerződtem. Ez hamarosan lejár, mindenki leteszi a lantot, elszámol a munkájával, aztán a választások eredményének ismeretében eldöntjük, miként kezdjük a következő négy évet. Az igaz, hogy esélyek is léteznek, és az álszentség is tiszteletlenség a választókkal szemben. Tehát őszintén meg kell mondani: a Fidesz–KDNP-szövetségnek jó esélye van arra, hogy kiérdemelje a választók bizalmát. Rengeteget dolgoztunk az elmúlt három és fél évben meg az azt megelőző négy évben is, meghirdettünk egy világos programot, és úgy érzem, hogy teljesítettük, amit vállaltunk. Megígértük, hogy munkaalapú gazdaságot fogunk fölépíteni, hogy minden magyar, aki dolgozni akar, az dolgozhasson – ezt a célt elértük. A magyar társadalom jövőjét a családokra akartuk építeni, ezért támogattuk azokat az embereket, akik vállalják, hogy gyermeket szülnek, illetve nevelnek, és az adórendszerünk, egész gazdasági-politikai gondolkodásunk középpontjába a családot helyeztük. Szerintem a családok pontosan érzik, hogy gyermeket nevelni, családként élni ma kisebb terhet jelent, mint négy vagy nyolc esztendővel ezelőtt. A harmadik dolog, amit vállaltunk, a nemzetegyesítés volt: megvan a magunk történelme, amit vállalni kell, az elől nem akarunk sem elbújni, sem félreugrani. Egy több részre szabdalt nemzeti közösség vagyunk, melynek tagjait összeköti a közös történelem, nyelv és kultúra. Nem hiszek abban, hogy lehet úgy sikeres az anyaország, ha sikertelen bármelyik nemzeti közösségünk a mai államhatárokon kívül és nem hiszem, hogy bármely határon túli közösségünk felhőtlenül boldog lehetne, akármilyen jól menne is a sorsa, ha közben szenvedne az anyaország. Lehet fáziskésés az anyaország, illetve az elszakított nemzetrészek fejlődése között, mert kell valamennyi idő ahhoz, hogy az otthoni sikerekből jusson elég forrás, energia a határon túlra, de a lényeg, hogy mindenki ugyanabba az irányba mozogjon. Ma már a határon túli közösségek is érzik, hogy az anyaországnak jobban megy, mint korábban: stabilabb, erősebben áll a lábán, és tud segíteni. A negyedik vállalásunk pedig az volt, hogy nemzeti elvű, nemzeti célokat szolgáló külpolitikát folytatunk. Elsősorban azért vagyunk tagja az EU-nak és a NATO-nak, hogy ott a magyar nemzet érdekeit szolgáljuk, márpedig belül könnyebb, mintha kívül lennénk. Mindezeken túl végig sikerült kapcsolatban maradnunk az emberekkel, ami a mostani nyugati demokráciában kulcskérdés, hiszen sok helyen a kormányzó csoportok elszakadtak a választópolgá­roktól. Mi viszont elindítottuk a nemzeti konzultációt, és a fontos kérdések megvitatásába, eldöntésébe rendszeresen bevonjuk az embereket, így sikerült fenntartani a kormány és a polgárok kapcsolatát. Ezek az eredmények és sikerek együtt adják az alapját annak, hogy jó reményekkel forduljunk rá a választási kampányra. De aki nem feszül meg érte, nem dolgozik éjt nappallá téve a bizalom megtartásán, az akármilyen jól áll is, a végén meglepetés érheti.
– Ezeknek az eredményeknek a megőrzését tekinti a 2018-as anyaországi megmérettetés legnagyobb tétjének?
– A választások tétje nem egyszerűen a megkezdett irány folytatása. Nagyobb feladat is tornyosul előttünk. Az elért eredményeket nem pusztán egy kormányváltás veszélyezteti, hanem az, hogy egész Európa olyan gonddal küszködik, amelyet nem tud megoldani, ez pedig a népvándorlás problémája. Úgy látom, Európa legtöbb országa nem akarja, nem tudja megvédeni magát ezzel szemben. Ha Magyarország nem tudja magát megvédeni a migrációs kihívással szemben, akkor az elmúlt nyolc évben kínnal-keservvel elért eredmény elpárolog. Teljesen új, kevert népességű Magyarország jönne létre, amelynek meggyengülne munkaképessége, munkaereje, hadra foghatósága, kulturális ereje. Én nem szeretnék ilyen országban élni, nem szeretném, hogy a gyerekeim ilyen országban nőjenek fel, és az unokáimnak sem kívánom ezt, ezért mi megmondjuk egyenesen, hogy magyar Magyarországot akarunk, ez pedig a népvándorlás megállítását feltételezi. Vannak olyan országok, amelyek bevándorlóországokká lettek, de én nem szeretném, ha Magyarország ilyenné válna. Aki egyetért velem, és szintén magyar, keresztény jövőt képzel el a gyereke számára, és nem akar kevert népességű, rossz közbiztonságú, terrorveszéllyel fenyegetett országban élni, azt arra kérem, újítsa meg velünk a négy, illetve nyolc évvel ezelőtt kötött szövetséget.
– A jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választás lesz a második, amelyen a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok is szavazhatnak.
– Ha igaz, hogy közös jövőt építettünk az elmúlt években, ha igaz, hogy ezzel a munkával sikerült egy biztató jövő előtt megnyitnunk az utat, akkor nem szabad restnek lenni, hanem végig kell menni ezen az úton. Ez azt jelenti, hogy eljön a pillanat a következő évben, amikor meg kell erősíteni mindazt, amit eddig tettünk. A határon túli, az erdélyi magyaroknak is érdemes ismét részt venniük egy nagy, közös Kárpát-medencei magyar döntésben. Ahhoz, hogy részt vehessenek a választáson, regisztrálniuk kell, amit nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni, mert abból kapkodás lesz, és elvesztegetett szavazatokat eredményez. Arra biztatok minden magyart, hogy regisztráljon, a mostani regisztráció nem más, mint beiratkozás egy a mainál szebb, közös magyar jövőbe.
– Több mint másfél évtized telt el az első Fidesz-kormány idején meghirdetett nemzetpolitika egyik jelentős vívmánya, a kedvezménytörvény elfogadása óta, mára pedig a honosítás révén közel egymillióval nőtt a magyar állampolgárok száma, és beindult az elszakadt nemzetrészek gazdasági megerősítése. Mi a nemzetpolitika fő feladata a jövőben?
– Ha nemzetpolitikáról van szó, akkor középre és lefelé célzok. Fiatalkorom óta azt tapasztalom, hogy – még a legnehezebb időkben is – a magasan képzett, gimnáziumokból kikerülő, biztos családi háttérrel rendelkező, értelmiségi rétegek megtalálják a maguk útját magyarként a Kárpát-medencében. Nem könnyen, de valahogy meg tudnak maradni a magyarságukban, hiszen műveltek, képzettek, jó iskolákhoz férnek hozzá. Nem szabad róluk megfeledkezni, hiszen ők adják azt a minőséget, ami a magyar szellemet olyanná teszi, amire mindannyian büszkék lehetünk, tehát fontos, hogy legyen szellemi elitünk. Az alsóbb és középszintű csoportokkal viszont kiemelten kell foglalkozni, hiszen ők nehezebben maradnak meg a magyarságban, leginkább őket érinti az asszimiláció, a nyelvcsere, a vegyes házasság. Olyan nemzetpolitikát kell folytatnunk, amely megfelel annak, hogy magyarnak lenni ne csak felemelő érzés legyen, hanem kifizetődő is; de ne csak a legképzettebbeknek, hanem minden magyarnak megérje magyarnak lenni. Ezt a célt szolgálják a vállalkozásfejlesztési programok. Az anyaország most már képes arra, hogy minden, határon túli területen az otthonihoz hasonló célokat szolgáló gazdaságfejlesztési programot hirdessen, amely segítségével mindenki léphet egyet előre. Ezek a Délvidéken és Kárpátalján célba érnek, Erdélyben most kezdjük beindítani, a Felvidék esetében pedig megállapodtunk a szlovákokkal arról, hogy miként lehetne ezt úgy megvalósítani, hogy ők is támogatni tudják. A következő évek egyik nagy eredménye lesz, hogy a magyarok azt fogják tapasztalni: csak azért, mert magyarok, szélesebb fejlődési, foglalkoztatási, jövedelmi, iskolázási lehetőségekkel rendelkeznek, mint korábban. Tehát meg fogja érni a legutolsó falu legutolsó házában lakó magyar számára is, hogy megmaradjon a magyarságában. A magyarság törzsét kell most erősíteni és a gyökerét öntözni, a lombkorona rendben van.
– Az elmúlt időszakban a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium megszűnése vagy az ukrán oktatási törvény is bebizonyította, hogy a külhoni magyarok által szerzett jogok visszavehetők. Milyen lehetőségei vannak az anyaországnak arra, hogy bővítse a határon túli közösségek jogainak védelmében, kiszélesítésében bevethető politikai-diplomáciai eszközök tárházát?
– Országonként más és más a helyzet. Először is fontos, hogy az anyaország folyamatosan kinyilvánítsa és megerősítse a jó szándékát. Mi nem akarunk ártani senkinek, csak azt akarjuk, hogy mindenki, akiről a Jóisten úgy döntött, hogy magyarnak születik, az megmaradhasson és boldogulhasson a magyarságában. Ehhez nyújtunk támogatást. Ez nem a románok, a szerbek vagy az ukránok ellen, hanem a magyarokról szól. Ha a magyaroknak jól megy Erdélyben, Kárpátalján vagy Felvidéken, azzal az ottani területek erősebbé válnak. Egy jó szándékú, a helyben élő magyar közösségeket erősítő politika a szomszédos államoknak is érdeke. Ez elvi kiindulópont, ahonnan valamennyiükkel próbálok fair, méltányos, tisztességes és őszinte kapcsolatot kiépíteni. Szlovákia esetében ez sikeres. Nem mondom, hogy nincsenek viták, mert viták minden állami viszonyrendszerben vannak, de a pozsonyi politikai vezetés megértette, hogy a szlovákok és magyarok közös érdekeinek szolgálata a feladat. Tudunk is együttműködni, napokon belül letesszük az új komáromi Duna-híd alapkövét. A szerbekkel történelmi kiegyezést hajtottunk végre; a francia–német megbékéléshez hasonló léptékű és érzelmi súlyú folyamatot indított el Áder János és Aleksandar Vucic elnök úr. Hiszek abban, hogy Szerbia jövője az Európai Unióban van, ennek a törekvésnek a legerősebb támogatója Magyarország. Példaértékű a szerbek által a délvidéki magyaroknak biztosított autonómia, és persze az ottani magyarok szervezettsége is kiváló. Nehezebb a helyzet Romániában, itt a bizalmatlanság vastagabb ködként ereszkedik a két ország kapcsolataira. Ez történelmileg érthető, emiatt kár siránkozni, a történelmünk olyan-amilyen, az a kérdés, hogy mit tudunk belőle közösen kihozni. Amikor jó szándékú román vezetés van, amely megadja Magyarországnak a tiszteletet, akkor ki tudunk hozni ebből valamit, amikor meg rosszindulatú, akkor a kapcsolatok mindig felhígulnak. Mi, magyarok annyi tudunk tenni, hogy ilyen nehéz időszakokban sem viszonozzuk a provokációt provokációval és a durvaságot durvasággal. Az elmúlt időszakban néhány román politikai vezetőtől én személyesen is nagyon sokat nyeltem, velem együtt pedig az anyaország is, de sosem támadtunk vissza. Ennek már középtávon meglesz az eredménye. Most egy bizalomépítési korszakban vagyunk, felvettem a kapcsolatot a román kormánypárt elnökével. Úgy érzem, össze tudunk illeszteni egy olyan együttműködési csomagot, amely elsősorban a gazdaságra összpontosít, és amely Romániának, a romániai magyaroknak és az anyaországnak egyaránt érdeke lehet. Hosszú út van még előttünk, de bizakodom.
– A Liviu Dragneával folytatott telefonbeszélgeté­sük során a PSD elnöke ígéretet tett a vásárhelyi katolikus iskola helyzetének megoldására. Mindez alapot teremthet a párbeszéd kialakulására az elmúlt években meglehetősen hűvös magyar–román viszonyban?
– Amikor Romániában eldőltek a választási eredmények, mi kapcsolatfelvételt célzó lépéseket tettünk, amelyekkel új fejezetet akartunk nyitni. Ez a folyamat lassan haladt, most viszont a marosvásárhelyi iskola ügye felgyorsította. Minden rosszban van valami jó, esetünkben az, hogy a kapcsolatfelvétel felgyorsult. Meggyőződésem, hogy az egész Kárpát-medencei magyar közösség nagy korszak kapujában áll, nagy dolgok fognak itt történni. Most már nem jogfosztás elleni védekezés, hanem jogerősítés lesz, nem szegénység, hanem nyugodt, kiszámítható ütemű és érzékelhető gyarapodás. A magyar családok erősebbekké válnak, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt voltak, nem nemzeti széthúzás lesz, hanem sokkal inkább összedolgozás. Ezentúl nem annak fogunk örülni, ha valaki más ad nekünk munkát, hanem magyarok fognak munkát adni magyaroknak versenyképes európai üzemekben. Ezt nem könnyű elhinni, nem ehhez voltunk szokva az elmúlt hetven évben. De állítom, most mégis ilyen korszak jön, ennek az alapjait megvetette a magyar alkotmány és az emberek támogatását élvező nemzeti kormány. Szerintem az a tény, hogy a magyarok felívelő pályán vannak, és szép jövő előtt állnak, a velünk való együttműködést is kívánatossá teszi. A román, a szlovák, a szerb és az ukrán nemzetnek is az az érdeke, hogy egy komoly sikerre készülődő országgal, mint Magyarország, jó viszonyt ápoljon. Mi nyitottak vagyunk, és szeretnénk, ha ebben a sikerben osztoznának a románok is. Egészen más hangulatú és más minőségű tíz-tizenöt évet látok Magyarország, illetve a Kárpát-medence előtt, mint amiben eddig éltünk.
– Miként győzhető meg Ukrajna Ön szerint a kisebbségeket sújtó jogszabály visszavonásáról?
– Nehéz a helyzet Ukrajnában, amit természetesen megértünk, hiszen mégiscsak olyan országról van szó, amely komoly katonai kihívásokkal néz szembe a keleti határain. Türelemmel és megértéssel vagyunk az ukránok iránt, de a szószegést nem tudjuk elfogadni. Mindig kiálltunk Ukrajna területi épsége mellett, és mi voltunk a leghangosabb, legerősebb képviselője annak, hogy az ország közelebb kerüljön az EU-hoz, kapják meg a vízummentességet. Viszont azt mindig kértük, hogy ne tűzzék napirendre a hírekből egyébként ismert, a politikai térben keringő kisebbség-, így magyarellenes javaslatokat. Elhittük nekik, hogy ez nem fog megtörténni, mégis, ahogy sikerült elérnünk az ukránoknak adandó kereskedelmi kedvezményeket és vízummentességet, már másnap el is fogadtak egy ilyen törvényt. Ezt nem tudjuk másnak tekinteni, mint övön aluli ütésnek, ezen a magyar politika nem tud túllépni. Ráadásul az ukrán parlament asztalán szerepel még két másik, hasonló szellemű törvénytervezet is. Ha Európa most szó nélkül lenyeli, hogy az oktatási törvénnyel jogvisszavétel történik, akkor a többi jogszabály kapcsán sem számíthatunk semmi jóra. Most kell megmutatnia Magyarországnak és Európának, hogy Ukrajna döntés előtt áll: akar-e európai ország lenni. Ha igen, akkor meg kell érteniük, hogy a kisebbségek által megszerzett jogokból visszavenni nem lehet.
– Miközben néhány éve a Fideszt még olyan bírálatok érték az RMDSZ részéről, hogy politikai ellenfelei támogatásával a szövetség gyengítésére törekszik, ma egyre jobb a két alakulat viszonya. Mi a magyarázata ennek a kibékülésnek?
– Voltak nehézségeink az RMDSZ-szel, ezek inkább az előző vezetéshez kötődtek, nem a mostanihoz. A mi politikai közösségünk, a polgári-nemzeti tábor nem tudta megemészteni, hogy a 2002-es választások idején az RMDSZ akkori elnöke azt sem várta meg, hogy a választások második fordulójában megvívhassuk a küzdelmet, már hátat fordított nekünk. Most már új vezetése van az RMDSZ-nek. Mindig az volt az álláspontom, a magyarországi magyaroknak az a dolguk, hogy tudomásul vegyék az itt élő emberek döntését. Márpedig az itt élő emberek rendszeresen hetven-nyolcvan százalékos arányban az RMDSZ-re szavaznak. Mellékes, hogy erről mit gondolnak Budapesten, az a fontos, hogy mit gondolnak erről Erdélyben a magyarok. Ha ők az RMDSZ-t támogatják, akkor nekem az a dolgom, hogy az RMDSZ és Magyarország, valamint a magyar kormány között stabil és gyümölcsöző kapcsolatot alakítsak ki.
– Miként vélekedik a külhoni, ezen belül az erdélyi magyar autonómiatörekvések esélyeiről?
– Az autonómia olyan cél, amelyről sok vita van, de a magyaroknak sem módjuk, sem lehetőségük nincs arra, hogy föladják. Érdemes tisztázó vitákat folytatni. Szerbiában például kiderült: attól, hogy a magyarok példaértékű autonómiában részesültek, Szerbia nem gyengébb lett, hanem erősebb. Hosszú, intellektuális és politikai szervezőmunkát kell végeznünk, és majd célt fogunk érni. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

2017. október 9.

A szakma becsületéért
Három nap alatt 3085 bíró és ügyész írta alá azt a memorandumot, amelyben a Tudorel Toader igazságügyi miniszter által bemutatott törvénymódosítási javaslatok visszavonását kérik – véleményük szerint ugyanis a szociálliberális koalícióban kifundált változások beláthatatlan időre visszavetnék Romániát abban a folyamatban, amelynek célja a független igazságszolgáltatás megteremtése.
A dokumentum emlékeztet arra, hogy országunk az Európai Unióhoz való csatlakozástól számított tíz év alatt sem tudott felzárkózni a hagyományos demokráciák gyakorlatához, és még mindig uniós megfigyelés alatt áll, a tervezett módosítások pedig épp ellenkező irányba visznek, az igazságszolgáltatás politikai alárendelése felé.
Az aláírók arra is felhívják a figyelmet, hogy bár a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (negatív) véleménye csak konzultatív jellegű, az alkotmánybíróság is mellettük áll, tehát súlyos tévedés lenne semmibe venni, illetve szembemenni vele.
Sok egyebet is tartalmaz a kormányhoz, a kormányfőhöz és a szakminiszterhez intézett beadvány, amelyre már csak azért is érdemes odafigyelni, mert arra még nem volt példa, hogy egy ilyen magasan képzett szakmai közösség egységesen és határozottan lépjen fel.
Az aláírók között vannak Székelyföldön élő magyarok és románok is, nagyon sokan pedig olyan megyékből csatlakoztak, amelyek hagyományosan SZDP-uralom alatt állnak; még Teleormanból is többen kiálltak a főként Liviu Dragnea pártelnök és szövetségese, Călin Popescu Tăriceanu, no meg a hozzájuk hasonlóan korrupciós perekkel szorongatott társaik érdekeit szolgáló törvénymódosítási javaslatcsomag ellen. Ami reményt ad: talán mégis lehetséges előre, nem hátrafelé haladni a valódi jogállam és demokrácia útján.
Minket, magyarokat azonban másért is érdekel ez a küzdelem: mivel visszaszolgáltatási, zászló-, felirat-, iskola- és más koncepciós perek tucatjai tanúsítják, hogy a nemzetiségi szempontból is elfogulatlan ítélkezést illetően még jó sok behoznivalója van a hazai gyakorlatnak, nekünk nem elég, hogy a memorandum is elismeri bizonyos korrekciók szükségességét.
Ahhoz, hogy a bírák és ügyészek közös fellépésének hitelt adjunk, látnunk kell, hogy nem csupán a maguk, hanem a mi védelmünkben is kiállnak, állást foglalnak és cselekednek. De azt még csak kívülálló jogászoktól hallottuk, hogy bizonyos esetekben legalábbis vitatható, sok ügyben pedig egyenesen égbekiáltóan egyoldalú, igazságtalan, sőt, törvénysértő eljárások és döntések születtek.
Jó lenne e téren is valami fordulatot, előrelépést észlelni, és nem azért, mert emelné a társadalmi támogatottságukat (erre nem szorulnak rá, és káros is a népszerűséghajhászás, amelynek veszélyeit és visszaütéseit a jelenlegi kormányzás alapján tanítani lehetne), hanem azért, mert a szakma becsületére hivatkoznak.
Hát, nekik kell tenniük érte … Demeter J. Ildikó / Háromszék; Erdély.ma

2017. október 11.

Szijjártó Péter a Krónikának: előtérben a patrióta külpolitika, nem szabad szívbajosnak lenni
Magyarország és Románia egyaránt belátta: a képességeiket, a két országot összekötő szálakat nem egymás kárára, hanem egymás javára kell használnia – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki szerint pragmatikus együttműködésre van szükség a két ország között. A tárcavezető közölte, a román hatóságok jóindulatúnak mutatkoznak az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban, és ígéretet tettek az új csíkszeredai magyar főkonzul működési engedélyének jóváhagyására.
– A magyar diplomácia az ön mandátuma idején erőteljesen az érdekalapú külpolitikára fekteti a hangsúlyt, ami az ukrán oktatási törvény, illetve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyében kinyilvánított határozott álláspontban is megmutatkozott. Meddig hajlandó elmenni Budapest, amikor a magyar érdekek érvényesítéséről van szó?
– A világban zajló gyors és nagy horderejű változások miatt a külpolitika már nem az a kényelmes műfaj, mint volt néhány évvel ezelőtt, amikor a hosszú lefolyású stratégiagyártásról szólt, és a szóbeli jegyzék két hét alatt ért egyik helyről a másikra. A modern kommunikációnak köszönhetően, valamint a világ összeszűkülése és az egyre több konfliktus miatt a külpolitika mára éppen olyan gyors műfajjá – sok esetben harccá – vált, mint a belpolitika. A magyar külpolitikának az a hitvallása, hogy a leghatározottabban képviselnie kell a magyar érdekeket az ország határain kívül történő események alapján, így a legkeményebb diplomáciai eszközök használatától sem szabad megriadni. Ezért kérettem haza konzultációra a nagykövetünket Hollandiából, amikor a nyugat-európai ország budapesti diplomatája egyenlőségjelet tett a terroristák és a magyar kormány motivációi közé. Ez az oka, hogy világossá tettem: amíg Horvátországban a magyar gazdasági érdekeket sértő, a nemzetközi szabályokat be nem tartó események történnek, addig nem támogatjuk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozásukat. Hasonló okokból elleneztük volna Románia OECD-tagságát is, ha a marosvásárhelyi iskola ügyében nem születik meg a hosszú távú megoldás ígérete, és ezért tettük egyértelművé azt is, hogy a gyalázatos ukrán oktatási törvény miatt valamennyi létező ukrán érdekeltséget azonnal blokkolunk a nemzetközi szervezetekben. Nem szabad szívbajosnak lenni, és véget kellett vetni annak a túlhaladott külpolitikának, amely csak a meghunyászkodást ismerte, és megijedt a konfliktusoktól. A mostani patrióta külpolitika a végletekig hajlandó elmenni az ország, valamint a határainkon kívül élő magyar közösségek megerősítése érdekében.
– A többnyire feszültnek mondható utóbbi évekhez képest az elmúlt néhány hét során az enyhülés jelei mutatkoznak a magyar–román kapcsolatokban, egy indulatos nyilatkozatháborút követően még a vásárhelyi iskola ügyében is megoldás körvonalazódik. Minek tudható be ez a közeledés? Mennyiben jelenti a mostani elmozdulás az együttműködés beindulását? – Az elmúlt hetek eseményei világosan megmutatták Magyarország és Románia egymásrautaltságát. Millió szál köt össze bennünket a nemzeti közösségeink, a romániai magyarok és a Magyarországon élő románok révén. Mit nevezünk gazdasági egymásrautaltságnak, ha nem azt, hogy a két országnak egy év alatt hétmilliárd eurót meghaladó, dinamikusan növekvő kereskedelmi forgalma van. Olyan térségben élünk, amelyet a nálunk jóval erősebb országok néha pofozógépnek néznek, nem érzékenyek a mi érdekeinkre. A régió országainak észre kell venniük, hogy együttműködés és szoros kapcsolatrendszer nélkül nem tudunk érdeket érvényesíteni nemzetközi téren. Jó példa erre, hogy amióta a Visegrádi Együttműködés minden eddiginél hatékonyabban működik, sokkal erőteljesebb az érdekérvényesítésünk. Egy külső esemény, az ukrán oktatási törvény elfogadása egyaránt érzékenyen érintette Magyarországot és Romániát, és mivel Ukrajnában több mint félmillió román és magyar él, nyilvánvaló, hogy közösen kell fellépnünk. A teljesen értelmetlen, kívülről sokszor nehezen érthető konfliktusok generálása helyett a két ország képes közös sikertörténeteket építeni. Nem akarok nagy szavakat használni, de mindenképpen új dimenziót nyitott Liviu Dragnea román szociáldemokrata pártelnök és Orbán Viktor miniszterelnök, pártelnök két telefonbeszélgetése, majd az azt követő román nyilatkozatok, amelyek világossá tették: a bukaresti kormánynak az a szándéka, hogy megoldja a magyarság számára rendkívül fontos vásárhelyi iskolaügyet. Egyértelmű, hogy sokat tudunk ártani egymásnak, mármost ha ennyit tudunk ártani, akkor legalább ennyit tudunk használni. Mindkét oldalon leesett a tantusz, hogy a lehetőségeinket, képességeinket, a közelségünket, a bennünket összekötő szálakat nem egymás kárára, hanem egymás javára kell használnunk. Ha ez a racionális belátás végre mindkét b betűs fővárosban a kormányzati politika legmagasabb szintjére tud emelkedni, akkor az egymásrautaltságban sok mindent el tudunk érni közösen, a két ország és a két kisebbség pedig nagyon sokat profitálhat ebből.
– Ezek szerint van esély arra, hogy valamikor megnyílhatnak a Magyarország által régóta igényelt marosvásárhelyi és nagyváradi konzuli irodák? Ugyanakkor a román hatóságok nem ellenzik a magyar állam által Erdélyben beindítandó gazdaságfejlesztési programot? – Vannak előrelépések. Miután az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal kapcsolatban világossá tettük, hogy pontosan azt akarjuk megvalósítani, mint az erdélyi szászokat támogató német állam, a román hatóságok nyitottnak és jóindulatúnak mutatkoznak. Így október 20-ig ki tudjuk írni a kisvállalkozásoknak, a mezőgazdasági termelőknek szánt pályázatainkat egymilliárd forint értékben. Megegyezés született az autópálya-összeköttetésről, valamint a gázvezetékek 2019-re történő kétirányúsításáról, és nagyon remélem, hogy a csíkszeredai és kolozsvári főkonzulátusainkon szolgálatot teljesítő diplomaták igazolványainak a kiállítása ügyében is átléptük a holtpontot. Ígéretet kaptunk arra, hogy az új csíkszeredai főkonzul is minél előbb megkapja a működési engedélyét. Gyakorlatilag mindenben megállapodtunk a kolozsvári magyar kulturális intézet létrehozásáról, egy-két utolsó bürokratikus diplomáciai feladat maradt hátra. Bízom abban, a románok meg fogják érteni, hogy nem rossz szándékkal akarunk magyar jelenlétet megteremteni. Mindig elmondom nekik: ha új képviseletet, még egy kulturális intézetet akarnak létrehozni, növelni kívánják a diplomatáik számát Magyarországon, semmi probléma, mi örülünk az ő jelenlétüknek. Reméljük, ez a megközelítés előbb-utóbb itt is teret és polgárjogot nyer. Nem akarok elhamarkodottan kijelenteni semmit, de az érzésem az, hosszú idő után román oldalról most mutatkozik a legnagyobb nyitottság arra, hogy a kapcsolatrendszerünket európai mértékkel is intelligenssé tudjuk alakítani.
– Feltételezem, a kétoldalú viszony enyhülésével magyarázható az is, hogy Magyarország szívesen látná a visegrádi országok körében Romániát.
– Idén már négy kétoldalú találkozónk volt Teodor Meleşcanuval, emellett többször váltunk szót különböző események margóján. Sokkal jobb, hogy ennyit beszélünk egymással, az nem volt helyes, hogy eddig nem tettük. A visegrádi országok az európai növekedés motorját adják, a növekedési ütemünk jóval magasabb az európai átlagnál, aminél a román gazdaság gyarapodásának üteme is jóval erősebb. Tehát ha összefogunk, nagyon komoly gazdasági profitra tehetünk szert. A V4 bővítése nincsen napirenden, ugyanakkor egy szoros együttműködés Romániával mindenki számára előnyöket jelenthet. Jó néhány regionális biztonsági kérdést egyformán látunk, pontosan tudjuk például, hogy a Nyugat-Balkán milyen kihatással van erre a térségre: ha ott rend és nyugalom van, akkor pozitív, ha viszont nincs, annak végzetes hatása is lehet. Ezért hívtam meg az EU bővítését hagyományosan és erőteljesen támogató visegrádi, illetve nyugat-balkáni országok ezen a héten Budapesten rendezendő találkozójára a román és a szlovén külügyminisztert is, akikről tudom, hogy támogatják ezt az ügyet. Az a lényeg, hogy minél erősebb legyen a hangunk. A románokkal pragmatikus alapon ezután is együtt fogunk működni, ha olyan külügyi kérdésekről van szó, ami nekünk húsba vágó, legyen szó az ukrán oktatási törvényről vagy az Európai Unió nyugat-balkáni bővítéséről. Különben Ukrajna esetében azért kell határozottan kiállni, mert nemcsak egy már meglévő bajt kell rendezni, hanem meg kell előzni néhány újabbat is, ugyanis az állampolgársági és a nyelvtörvény tervezett módosítása a létében fenyegetné a kárpátaljai magyar nyilvánosságot és a közösséget. Mivel ugyanez érvényes a Cernăuți megyében és környékén élő román kisebbségre is, Bukarest átérzi ezt a problémát, ezért pragmatikusan együtt kell működnünk.
– Román politikusok és véleményformálók előszeretettel igyekeznek összefüggést teremteni a jó magyar–orosz államközi kapcsolatok és a székelyföldi autonómiatörekvések, illetve ezek Budapest általi támogatása között. Mi a véleménye ezekről a spekulációkról?
– Míg világ a világ, mindig lesznek olyan percepciók, olyan szellemek, amelyek ellen harcolni kell. Persze az ember nem tudja, ilyenkor komolyan kezdje-e fejtegetni, hogy ez nincs így, vagy egyszerűen intézze el azzal, hogy bolond lyukból bolond szél fúj. Egy kormánynak kutya kötelessége kiállni a határokon túl élő nemzeti közösségekért függetlenül attól, hogy van-e nagyhatalom a szomszédban. Mi nem azért állunk ki a magyarokért a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Erdélyben, a Székelyföldön, mert van egy pragmatikusnak mondható kapcsolatunk az oroszokkal a kölcsönös tisztelet alapján, hanem mert ez a kötelességünk. Ha rossz lenne a kapcsolatunk Oroszországgal, ugyanígy kiállnánk a nemzeti közösségeinkért. A magyar külpolitika nem a washingtoni, brüsszeli, moszkvai érdekeket képviseli, a magyar külpolitika a magyar érdekeket képviseli. Tudom, nem volt ez mindig így, de amíg én tölthetem be a külügyminiszteri posztot, addig ez biztosan így marad. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

2017. október 13.

A parlamenttel végeztetnék el Tudorel Toader munkáját – Márton Árpád képviselőt kérdeztük
A PSD-ALDE koalíció megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását, ezért hozták létre a parlamenti bizottságot, amely célja hivatalosan „az igazságügyi törvények szisztematizálása, egységesítése és stabilitásának biztosítása”. A testület tagjával, Márton Árpád RMDSZ-es képviselővel interjúztunk.
Elkezdte működését az a parlamenti bizottság, amelynek feladata összehangolni az igazságügyi törvénykönyveket az alkotmánybíróság határozataival. A testület céljairól Márton Árpáddal, a bizottság RMDSZ-es tagjával beszélgettünk.
Főbb állításai:
Létezik egy „kommunikációs probléma” az igazságügyi miniszter és a kormánypártok között; a bizottság azért jött létre, mert a PSD megelégelte, hogy Tudorel Toader egyre halogatja a büntetőtörvények módosítását.
Módosításra szükség van, mert nap mint nap a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakait idéző visszaélésekre adnak lehetőséget.
Nem titok előtte, hogy a Btk. módosítását a közvélemény jelentős része összeköti Liviu Dragnea büntetőügyével. Megoldása: olyan küszöböt kell megállapítani a hivatali visszaélés kapcsán, amely nem alkalmazható a PSD elnökére.
– Mi lesz a feladata „az igazságügyi törvények szisztematizálására, egységesítésére és stabilitásának biztosítására” létrejött bizottságnak, amely a megnevezése alapján mintha az igazságügyet szabályozó törvényeket is célba venné?
– Két külön dologról van szó. Az Igazságügyi Minisztérium már dolgozik azon a három törvénytervezeten, amely az igazságügy működését szabályozza. A parlamenti bizottság az alap törvénykönyvek – nevezetesen a büntető törvénykönyv, a büntető eljárási törvénykönyv, a polgári törvénykönyv és a polgári eljárási törvénykönyv – módosításával foglalkozik, ezen belül is elsősorban az alkotmánybíróság döntéseivel. Több mint 100 cikkelyt vagy bekezdést találtak alkotmányellenesnek ezekben a törvénykönyvekben, illetve az ezekkel szoros összefüggésben álló más jogszabályokban.
– Hogyan fog dolgozni a testület?
– Két alegysége van a bizottságnak: az egyik a polgári résszel, a másik a büntető résszel foglalkozik. Az utóbbi a törvénykönyvek mellett az azokat módosító 2016. évi 18. számú sürgősségi kormányrendelettel foglalkozik.
– Milyen anyagból dolgoznak, mi a kiindulópont?
– A büntető törvénykönyvvel kezdjük, illetve a nyolc lényegi alkotmánybírósági döntéssel, amely a Btk.-ra vonatkozik. Ennél sokkal több alkotmányellenes cikkelyt találtak az eljárási törvénykönyvben – ott vették semmibe az emberi jogokat a legmesszemenőbben, amint tudjuk, és a 18-as sürgősségi rendelet még rátett egy lapáttal.
– Milyen értelemben?
– Például a rendelet megjelenéséig az eljárás az volt, hogy az őrizetbe vétel pillanatában közölték az illetővel, egy általa értett nyelven, miért foganatosítják ellene az ominózus intézkedést. Ezt a bekezdést hatályon kívül helyezte a Raluca Prună miniszter asszony. Amikor tehát egyesek azt állítják, hogy a tervezett módosítások visszavinnék Romániát a Ceauşescu-rezsimbe, a válaszom az, hogy már ott vagyunk. Annyi emberijog-tiprás, amennyi az elmúlt öt évben történt, csak a Ceauşescu-rezsim enyhébb időszakaiban volt. Nem mondom persze, hogy az ötvenes években vagy közvetlenül ’89 előtt nem volt rosszabb.
– Konkrétan milyen módosításokra volna szükség ön szerint?
– Mondok egy példát. Amikor valakit lehallgatnak, a bíróság előtt csak románul mutatják be a magyar nyelven lehallgatott párbeszédet, annak is csak azt a részét, amelyre a vádnak szüksége van, és hiába kéri a teljes felvétel meghallgatását, nemzetbiztonságra okokra hivatkozva megtagadják. Ez ma a gyakorlat Romániában. Ez ’89 előtti módszer. Egy másik dolog, amit szerintem sürgősen módosítani kell, hogy a bíró megakadályozhatja bármiféle bizonyíték perben való használatát. Például ha valakit gyilkossággal vádolnak, de ő bizonyítani tudná, hogy külföldön tartózkodott, a bíró mondhatja azt, hogy ez a bizonyíték nem érdekli, és nyugodtan el tudja ítélni gyilkosságért. A legnagyobb gond viszont az, hogy Romániában kizárólag feljelentések alapján el lehet ítélni valakit, holott még a jelenlegi törvénykönyvek is azt mondják, hogy szükség van más bizonyítékra is.
– Ez már az igazságszolgáltatás működéséhez tartozik. Amivel mellesleg ez a bizottság nem foglalkozik, holott mint az előbbi példa is mutatja, ezek a kérdések szervesen összefüggnek.
– Így van. Itt elsősorban két törvényt, a bírák és ügyészek jogállásáról, valamint a bíróságok és ügyészségek működéséről szólót kellene módosítani. Mondok egy másik példát, ami sehol másutt nem fordul elő: az ügyész a bíró mellett ül a tárgyalóteremben. Az ügyész mindenütt a világon szemben ül a bíróval, az ügyvéd mellett. Nálunk az ügyész nem az ügyvéddel egyenrangú, hanem a bíróval. Egy ajtón jönnek be és mennek ki, és olykor még beülnek a tanácsterembe is megbeszélni a dolgok menetét. Ilyesmi talán csak Oroszországban fordulhat elő, nem beszélve természetesen a diktatúrákról.
– Visszatérek az előbbi kérdésre. Ha valakit el lehet ítélni kizárólag tanúvallomások vagy akár egyetlen tanúvallomás alapján, miközben a törvény ezt elvileg nem teszi lehetővé, önök hiába módosítják a Btk.-t.
– Nálunk minduntalan rá kell erősíteni a törvényre, illetve arra, hogy a törvényt be kell tartani. A kérdés másik oldala pedig, ami ellen mindenki berzenkedik, az ügyészek és a bírák felelősségre vonása. Van ilyen, de kimerül egy „naná”-ban, már ha a kivizsgálás egy éven belül lezajlik. Ha három év múlva derül ki, hogy a bíró vagy az ügyész visszaélt a hatalmával, akkor elévül. Ez az egyetlen terület, ahol az elévülései idő a cselekmény elkövetésétől számított egy év. Ha valaki az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése nyomán mondjuk hat év múlva jelezné, hogy az ügyében hiba vagy éppen bűncselekmény történt, akkor az érintett ügyész vagy bíró tette már öt éve elévült.
– És a bizottság mégsem az igazságszolgáltatás működésével foglalkozik.
– Valóban volt olyan szenátor, aki a teljes jogrendre ki akarta terjeszteni a bizottság működését, de abban maradtunk, hogy a munkát a büntető törvényekkel, illetve legelőször is a Btk.-val kezdjük. A bizottság keddi ülésén az igazságügyi miniszter azt szorgalmazta, hogy csak a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított cikkellyel foglalkozzunk, a törvény egészére nézve ő majd bemutatja saját, komplex tervezetét. Amit senki sem látott! Lényegében azt mondta, hogy ne nagyon foglalkozzunk az egésszel, majd ő elintézi. Mi azon az álláspontunk vagyunk, hogy el kell kezdeni a munkát. Az a döntés született, hogy jövő hétig minden frakció benyújtja a cikkelyszerű javaslatait a Btk.-val, illetve a nyolc alkotmányellenesnek nyilvánított szakasszal kapcsolatosan.
– Az RMDSZ-nek van már egy megfogalmazott álláspontja?
– Van, de ne akarja most felolvastatni velem a szövegszerű javaslatainkat.
– Nem akarom, kérnék viszont példákat.
– Az egyik a halmazatban és folytatólagosan elkövetett bűncselekmények szabályozása, ami lehetővé teszi jelenleg, hogy valakit például egyszerű lopásért huszonnyolc évre ítéljenek. A másik a kedvezőbb elbírálás elvének a szabályozása, ahol a megfogalmazás értelmezhető. Ezekről is benyújtjuk a konkrét javaslatainkat.
– Mikor lesz ebből új törvény, és egyszerre készül-e el a Btk.-t és a perrendtartást módosító tervezet?
– A bizottságnak 150 napja van, hogy benyújtsa a törvénytervezetet vagy tervezeteket, amely aztán bejárja a szokásos parlamenti utat. Szerintem jobb lenne egyszerre tárgyalni az egészet, de erről a testület a későbbiekben fog dönteni.
– Visszatérnék az igazságügyi miniszter álláspontjára. Megindokolta valamivel Tudorel Toader, miért kérte a parlamentet, hogy ne foglalkozzon a Btk. módosításával, és inkább hagyja a dolgot a szaktárcára?
– Ez egy 27 éves gyakorlat. Valahányszor megjelenik egy parlamenti kezdeményezés, a kormány rögtön elkezdi bizonygatni, hogy éppen dolgozik egy hasonló tervezeten, és a parlamentnek meg kellene várnia, amíg elkészül.
– De mintha ezúttal többről lenne szó. Nem érzékel egy politikai problémát is?
– De, van egy politikai és, hogy többet ne mondjak, kommunikációs probléma az igazságügyi miniszter és a kormánykoalíció között. A bizottsági ülésen ez kitüremkedett. Nem nagyon, de azért érzékelhető volt, hogy gyakorlatilag ez a bizottság is azért jött létre, mert a minisztérium nem lépett előre. Ha mégis megjelenik majd egy tervezettel, vagy esetleg a kormány sürgősségi rendelettel – ez a rossz szokása minden kabinetnek megvolt –, azt a parlament meg fogja vitatni. Mi azt szeretnénk, ha készülne egy jó és tartós jogszabály, amelyet az újraközlés után áttekinthető anyagként kezelhet bármely bíróság vagy állampolgár.
– Ha már a kommunikációs problémáknál tartunk. A híres-hírhedt 13-as sürgősségi rendelet óta valahányszor szóba kerül a büntető törvény módosítása, az is felmerül, hogy a parlament menteni akarja valakinek a bőrét. Ennek fényében nem tartaná ésszerűnek különválasztani a hivatali visszaélésről szóló vitát az összes többitől?
– Nem, és megmondom, hogy miért. Először is a hivatali visszaélésről szóló 297-es cikkelyre vonatkozó alkotmánybírósági döntés óriási zavart okozott az igazságszolgáltatásban, nagyon sok bíróság úgy értelmezte, hogy a cikkely már nincs hatályban. Másodszor, amikor valakin semmilyen más fogást nem találnak, akkor előrángatják a hivatali visszaélést, ami úgy van megfogalmazva, hogy nemigen kell rá bizonyíték. Több száz ilyen per van terítéken, például a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziumé. Itt nem arról van szó, hogy mi történik Dragneával, hanem hogy mi van ezzel a bűncselekménnyel, amely elsősorban a volt kommunista államokban létezik, és a zavaros megfogalmazása révén politikai leszámolásokra alkalmas.
– Mégiscsak fontos, hogy mi történik Liviu Dragneával, ha felmerülhet, hogy a hivatali visszaélés tényállásának módosításával megúszhat egy bírósági eljárást.
– A megoldás egyszerű: olyan küszöböt kell megállapítani, hogy a törvénymódosítás Liviu Dragnea ügyét ne befolyásolja. Szőcs Levente / maszol.ro

2017. október 19.

Illyés Gergely: visszafordíthatóak a kedvező változások a román–magyar kapcsolatokban
A Romániában élő magyarok életét pozitívan befolyásoló törvénymódosítás, döntés esélyeit illetően nagyon sokat árt az a folyamatos magyarellenes médiakampány, ami kevés kivételtől eltekintve az összes román sajtótermékből árad – jelentette ki a Krónikának Illyés Gergely politológus.
– Az elmúlt hetek fejleményei alapján enyhülni látszanak a hosszú ideje kifejezetten feszült román–magyar kapcsolatok: a magyar miniszterelnök kétszer is egyeztetett telefonon a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével a marosvásárhelyi katolikus iskola sorsáról, a két ország külügyminisztere pedig a korábbi nyilatkozatháborút követően végre konkrét ügyekben (magyar gazdaságfejlesztési program Erdélyben, magyar diplomaták tevékenységének jóváhagyása, közös energetikai projektek) egyeztetett. Mivel magyarázható a kétoldalú viszony újjáéledése, mi váltott ki párbeszédkényszert Budapesten és Bukarestben?
– A kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan két szomszédos, egymással stratégiai partnerségben levő EU- és NATO-tagállam esetében az elvárható lett volna. A viszony javítására történő kísérletek a legutóbbi időkig rendre meghiúsultak, a Victor Ponta és Dacian Cioloș miniszterelnöksége alatti külügyi vonalvezetés változatos okokból nem tartotta kívánatosnak szorosabbra fűzni a kapcsolatokat Magyarországgal.
Ebben a tekintetben történt némi elmozdulás az elmúlt hónapokban, de a kapcsolatok még mindig törékenyek és képlékenyek.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a román külügyminisztérium a kormányváltások dacára államtitkári szinten nem sok személyi változást hozott, továbbá a korábbi külügyminiszter, Bogdan Aurescu jelenleg Klaus Johannis államfő tanácsadójaként az államelnöki hivatal tevékenységére van nagy befolyással. Szóval sajnos nem visszafordíthatatlanok a kedvező változások, leginkább a román kormánypártok vezetőségében érezhető a kapcsolatok javítására vonatkozó szándék, ám a központi sajtó és az ellenzék is rendre Budapest ostorozásával van elfoglalva, így nincs könnyű dolga annak a román politikusnak, aki látványos együttműködésre törekszik Magyarországgal.
– Számítani lehet olyan látványos közeledésre a két ország között a következő időszakban, ami előrelépést hozhat a kisebbségi kérdésekben?
– A fentiekben részletezett okok miatt nehéz megítélni, hogy mire lehet számítani román részről. Ugyanakkor a román Szociáldemokrata Párton belüli folyamatos hatalmi harc, továbbá a román belpolitikai élet meglehetősen feszült állapota is sok bizonytalansági tényezőt tartalmaz.
A román közvélemény szempontjából látványos közeledésre nem számítok, az együttműködés különböző pontszerű formáit eddig is meglehetősen visszafogottan kommunikálta a román fél. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezeket a körülményeket szem előtt tartva nem létezhet együttműködés és nem javulhatnak folyamatosan a kapcsolatok, ami idővel konkrétumokban is testet ölthet.
– A bukaresti képviselőház nemrég leszavazta a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatának a közigazgatásban történő bővítését célzó törvénymódosítási javaslatot. Ilyen körülmények között mennyiben jelent garanciát Liviu Dragnea PSD-elnök Orbán Viktor kormányfőnek tett ígérete, miszerint Románia OECD-tagságának támogatása fejében a bukaresti hatóságok hozzájárulnak a katolikus gimnázium újraalapításához?
– Sok helytálló érvet fel lehet hozni amellett, hogy Liviu Dragnea ígérete nem sokat ér, ám a jelenlegi román belpolitikában még mindig ez az ígéret a legerősebb garancia. Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

2017. október 31.

Szégyen: az RMDSZ támogatta, hogy büntetett előéletű is lehessen elnökjelölt
Leszavazta hétfőn a PSD, az ALDE és az RMDSZ a szenátus jogi bizottságában a PNL és az USR javaslatát, amely megtiltotta volna a büntetett előéletű személyeknek, hogy induljanak az államfőválasztáson.
A tervezet az államfő megválasztását szabályozó 2004/370-es törvényt módosítaná és kimondja, hogy nem indulhatnak az elnökválasztáson olyan személyek, akik a jelöltség benyújtásáig jogerősen elítéltek egy büntetőperben.
A testület hét nem és négy igen szavazattal utasította el a kezdeményezést, amelyet csak a két ellenzéki párt szenátorai támogattak.
A tervezetet a szenátus közigazgatási szakbizottságában is leszavazták. Következik a vita a felsőház plénumában, majd a javaslat átkerül a képviselőházhoz.
Jelenleg a legmagasabb tisztségben levő büntetett előéletű személy Liviu Dragnea PSD-elnök, akit 2015 áprilisában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt. Dragnea ellen egy másik ügyben is bűnvádi eljárás folyik: a DNA azzal vádolja, hogy még a Teleorman megyei tanács elnökeként befolyását latba vetve közbenjárt a megyei PSD-szervezet két alkalmazottja munkaviszonyának meghosszabbításáért. Főtér; itthon.ma/erdelyorszag

2017. november 15.

Harminc év után
1987. november 15-én rendszerellenes tüntetéssé vált munkáslázadás tört ki Brassóban, és bár a hatóságok azonnal elnyomták, estére a nyomait is eltüntették, beszélni pedig a helybeliek sem mertek róla – mert súlyos megtorlás következett, egyesek máig viselik a következményeit –, ez volt az első tömeges kommunistaellenes megmozdulás Romániában.
Két év és egy hónap múlva tört ki a másik, amely már a diktatúra összeomlásához vezetett. Azóta sok szó esett az ellopott 1989-es forradalomról, máig elvitatkoznak rajta, hogy mennyire spontán elégedetlenség és mennyire titkosrendőrségi aknamunka, illetve nemzetközi konjunktúra (a vasfüggöny lehullása) okozta Ceauşescu bukását, pedig a válasz szinte kínálja magát: máig nem vontak törvényesen felelősségre és nem ítéltek el senkit azért, mert 1987-ben és 1989-ben embereket kínoztak és öltek, családokat hurcoltak meg és lehetetlenítettek el. Illetve „átmeneti demokráciánkban” néhány katonai vezetőt rövid időre bezártak, de inkább csak a látszat kedvéért: Romániában nagy csend övezi a témát, miközben az Emberi Jogok Európai Bíróságán sorozatosan, százával nyernek pert az akkori áldozatok. Legutóbb – a múlt héten – egyszerre 75-en.
Azt nem mondhatjuk, hogy semmi sem változott: bár nem állunk úgy, ahogy reméltük, élelemből már annyi van, hogy egyharmada szemétre kerül, és nem viszik el az embert egy politikai viccért. Ámbár e téren mintha érződne valami visszarendeződés: a mondvacsinált kézdivásárhelyi terrorvád mellett az is sokatmondó, hogy Alexandriában, Teleorman megye székhelyén – Liviu Dragnea SZDP-elnök kiskirályságában – ma is az állásával játszik, aki tüntetni merészel a hatalom ellen.
Igen, harminc év után ismét tömegek vonulnak az utcára, azokkal szembemenve, akik jólétről és demokráciáról papolva rabolják ki az országot és a benne élőket. 1987-ben a munkabérek levágása verte ki a biztosítékot, most is az anyagi bizonytalanság miatt forrong a lakosság, bárhogy próbálják az idegen érdekekről szóló maszlagra terelni a figyelmét. Ez is régi lemez, untig ismeri mindenki, sokan el is andalodnak rajta, de a kormány hitele a lejjel együtt zuhan, és ebből a maga által ásott, trehánysággal, hozzá nem értéssel, korrupcióval elmélyített mocsárból nem tud makulátlanul kimászni. A kapkodás, a tények makacs tagadása csak ront a helyzeten, de az sem segít igazán, hogy most már vádlottként is láthatjuk a korábban minden törvény fölött álló vezetőket. Persze szép dolog, hogy a tolvajokat elítélik, még ha a legmagasabb polcon, kormányfői vagy mentelmi joggal körülbástyázott parlamenti bársonyszékben ülnek is, de amíg az emberiesség ellen vétőket, a hatalmuk megtartásáért gyilkolókat, a több évtizedes elnyomás értelmi szerzőit érdemük szerint meg nem büntetik, addig nem lehetünk nyugodtak, mert a valódi rendszerváltás nem történt meg. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 22.

Röghöz kötés? Feltételeket szabhatnak az ingyenes helyen tanuló egyetemi hallgatóknak
Az oktatási tárca szerint „a lehetőségekhez mérten” akár be is lehetne vezetni a röghöz kötést, amely alapján a romániai egyetemek ingyenes helyére bejutott diákoknak megadott ideig az országban kellene dolgozniuk.
Nem tartja kizártnak az oktatási minisztérium, hogy a közeljövőben Romániában is alkalmazni fogják a röghöz kötés módszerét, amely alapján az egyetemen ingyenes helyen tanult fiataloknak megadott időt az országban kellene ledolgozniuk, ellenkező esetben vissza kellene fizetniük a taníttatási költségeket.
A szaktárca annak kapcsán bocsátott ki állásfoglalást az ügyben, hogy februárban a Román Akadémia ilyen jellegű törvény alkalmazására tett javaslatot a következő 20 évre vonatkozó országos fejlesztési stratégia részeként – írja a Profit.ro portál. Ugyanakkor Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is jelezte: több üzletember panaszkodott neki arról, hogy egyszerűen nem tudnak szakembereket alkalmazni, mert rengeteg frissen végzett fiatal vállal inkább külföldön munkát.
Az akadémia javaslatát egyébként a hallgatói szervezetek „totalitárius” jellegűnek nevezték, és úgy vélték, mindez ellentmond a szabad munkaerő-áramlásra vonatkozó uniós irányelvnek.
Az oktatási minisztérium azonban most írásban reagált az ügyre. A Profit.ro által bemutatott dokumentum szerint a röghöz kötést a 2011-es tanügyi törvény módosításával lehetne megvalósítani. A hatályos jogszabály szerint ahhoz, hogy egy hallgató ingyenes, azaz az állam által finanszírozott helyet foglaljon el valamely egyetemen, nem kell semmilyen kritériumnak eleget tennie, erre tanulmányi eredményei jogosítják fel.
A szaktárca szerint a törvényt úgy lehetne módosítani, hogy az ingyenes helyre bejutott hallgatókkal szerződést íratnának alá, miszerint vállalják, hogy ahány évet az állam kifizetett nekik, legalább annyit kellene ledolgozniuk az országban.
Amennyiben ennek nem tesznek eleget, vissza kellene fizetniük az államnak a költségeket. A minisztérium ugyanakkor nem foglalt egyértelműen állást azzal kapcsolatban, hogy hatékonynak tartaná-e az intézkedés bevezetését, mindössze annyi kommentárt fűztek a témához, hogy „a lehetőségekhez mérten” nem zárják ki a röghöz kötés bevezetéséről szóló vita elindítását.
A munkaerő-elvándorlás leginkább az egészségügyben érezteti hatását, évente több száz orvos dönt úgy, hogy a romániai alacsony fizetések és rossz munkakörülmények miatt inkább külföldön vállal munkát, illetve sokan már az egyetem elvégzése után emigrálnak. Nem véletlen, hogy néhány éve épp az egészségügyben merült fel a röghöz kötés alkalmazásának ötlete.
Nicolae Bănicioiu akkori egészségügyi miniszter 2015 októberében vetette fel, hogy az ország orvosi egyetemeinek ösztöndíjban részesülő hallgatóval szerződést kötne a kormány, amelynek értelmében a fiatalok tanulmányaik, valamint a rezidensi időszak lejártáig nem vállalhatnának külföldön munkát. A terv azonban végül ötlet szintjén maradt csupán. Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-455




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék