udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1658
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 1651-1658
Névmutató:
Toró T. Tibor
2005. október 6.
Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő október 3-án a képviselőházban a határátlépésre vonatkozó belügyminiszteri rendeletről beszélt. Toró három tényre hívta fel a figyelmet: a rendelet a személyek szabad közlekedési jogának indokolatlan és botrányos megszegését jelenti, az intézkedés korrupciót generáló tényező egy olyan rendszeren belül – Határrendőrség – amely hatalmas erőfeszítéseket tesz a megújulásra és a korrupció leküzdésére, a jogszabály az “igazoló dokumentumok” előállításával és forgalmazásával foglalkozó régi gyakorlat újjászületését jelenti, és annak feketegazdasági ággá való alakítását. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./2005. október 11.
Az Országgyűlésben a nemzeti oldalon leadott elsöprő igen Románia EU-csatlakozására mind Magyarországon, mind a határon túl kiábrándultságot, tiltakozást váltott ki. Sokan vélik úgy, hogy Magyarország egyik legfontosabb aduját játszotta el, amikor feltétel nélkül támogatta Romániát, amely a trianoni békeszerződés óta változatlanul kisebbségeinek beolvasztására, módszeres felszámolására törekszik. Az EU-csatlakozás előtt álló Románia hallani sem akar a magyarság önrendelkezési jogáról. Toró T. Tibort parlamenti képviselője szerint itt két szemlélet ütközik egymással. Az erkölcsi igény szerint bármi áron fenntartást kell bejelenteni. A másik szemlélet a reálpolitikusi: ha a helyzetet megváltoztatására nincs parlamenti többség, akkor felesleges vállalni a nem szavazat következményeit. A felelősség azt terheli, aki aktuálpolitikai megfelelési kényszernek eleget téve kicsikarta, hogy napirendre kerüljön Románia és Bulgária EU-csatlakozásának országgyűlési vitája. A felelős magatartás az lett volna, ha megvárják legalább az országjelentést. Jobboldalnak, baloldalnak Magyarországon közösen azon kellett volna munkálkodnia, hogy kitolják ezt a szavazást. A Fidesznek kötelessége kapcsolatrendszerét rendben tartani a határon túli magyar szervezetekkel, elsősorban azokkal, amelyek parlamenti képviselettel rendelkeznek. A Fidesz és az RMDSZ között a kapcsolat soha nem szűnt meg. Kommunikáció nélkül ugyanis semmilyen érdeket nem lehet érvényesíteni. /Makkay József: Toró T. Tibor a reálpolitikáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./2005. október 18.
Mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében zajlott október 17-én Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem épülete előtt a tüntetés. A résztvevők transzparensein „Magyar egyetemet a mi adónkból”, „Szabadságot az egyetemünknek” felirat volt olvasható, de a hét végén Szabadkán az erdélyi egyetem ügyével való szimpatizálás viszonzásaképpen „El a kezekkel a vajdasági magyarokról” nevű felirat is megjelent. A civil szervezetek nevei mellett földrajzi településneveket tartalmazó táblák is voltak, a résztvevők Aranyosszéket, Szamosújvárt, Széket, Kalotaszeget is képviselték. Ellenpropaganda is volt a helyszínen, néhány román nyelvű szórólap, amelyen az állt, hogy nemet a Bolyai Egyetemnek, és igent a Dacia Superior Egyetemnek. A felszólalók közül elsőként Hantz Péter lépett mikrofonhoz, aki bejelentette: a tüntetések szervezői követelik, hogy a jövő tanévtől kezdődően induljon be a Bolyai Egyetem, az október 20-i román–magyar kormányülésen pedig döntsenek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozásáról. Felszólalt még, többek között, Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke. A tüntetésen felolvasták Toró T. Tibor és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselők, illetve Tőkés László EMNT-elnök üdvözlő levelét. Bodó Barna szerint az RMDSZ képviseli az egyetem ügyét, de sajnos ennek eredménye nem látszik. Az egyetem oktatója elismerte, hogy az idei tanévnyitó is előrelépés volt, viszont a mostani ütem szerint csak évtizedek múlva sikerülne visszaállítani az önálló magyar egyetemet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meglepetéssel vette tudomásul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának és Igazgatótanácsának nyilatkozatát, amelyben „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket kritizálja”. A BKB véleménye szerint BBTE vezetőségének „nyilatkozat helyett inkább az egyetemen belüli magyarellenes állapotok felszámolásával kellene törődnie”. Szerintük az ami jelenleg létezik a BBTE-n, megalázó, elfogadhatatlan, ha figyelembe veszik, miként néz ki egy multikulturális egyetem Finnországban, Dél-Tirolban, Walesben vagy Baszkföldön. A romániai magyar egyetemi oktatók jelentős hányadát tömörítő Bolyai Társaság közleményében leszögezte, hogy továbbra is maradéktalanul támogatja az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtésére és a kolozsvári székhelyű, magyar tannyelvű, állami finanszírozású Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törvényes kezdeményezéseket. /B. T.: Több százan tüntettek a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./2005. október 25.
Október 25-én a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet, előtte azonban az RMDSZ szemszögéből a legfontosabbnak számító, a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is törölte a felsőház a jogszabályból. Ehhez egyes kormánypárti törvényhozók is hozzájárultak. Az RMDSZ szenátorai ezután nem szavazták meg a módosított házszabályt, a szövetség ezzel próbálja sakkban tartani koalíciós partnereit, hiszen a tervezetre még rábólinthat a képviselőház. A kisebbségi törvénytervezet ellen jó néhány napja valóságos propaganda-hadjárat folyik. A hangadó ismét Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora, aki a tévében órákon keresztül ecsetelte, hogy a kulturális autonómia elfogadtatása Románia nemzeti egységét veszélyezteti. Az SZDP, a legerősebb ellenzéki párt elnöke a szenátus ülése előtt arra figyelmeztette a kormánykoalíció politikusait, „ne úgy táncoljanak ahogy az RMDSZ húzza”, és akadályozzák meg, hogy a tervezetet elfogadják. Előtte Ion Iliescu és Ioan Rus is kifogásolta a tervezetet. Amennyiben a szenátus az október 24-i ülésén nem hozott volna döntést a tervezettel kapcsolatban, akkor azt hallgatólagosan elfogadottnak lehetett volna tekinteni. Az ellenséges médiakampányba a román lapok is bekapcsolódtak, volt például olyan kolozsvári napilap, amely megállapította, hogy a kulturális autonómia elfogadása egyben területi autonómiát jelentene. A szenátusi vita során az SZDP-s Antonie Iorgovan és a nagy-romániás Verginia Vedinas azt javasolták, töröljék a tervezetből a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. A Konzervatív Párt testületileg a saját kormánya ellen szavazott, hiszen a törlés mellett tették le voksukat. Akadtak a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt közül négyen-öten, akik szintén a törlés mellett szavaztak vagy tartózkodtak. A kulturális autonómia törlése mellett 51-en szavaztak, 40-en pedig nem támogatták ezt a javaslatot. Ketten tartózkodtak. A szenátusban történtekről értesülve a képviselőházi RMDSZ-frakció a házszabály vitája közben szünetet kért, ezzel elérte, hogy ne szavazzák meg október 24-én a liberális-demokrata szövetség által óhajtott módosításokat. Este az RMDSZ elnöke, Markó Béla a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt elnökeivel találkozott, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-nek kedvező, hogy a tervezet végső szavazásakor elutasították a tervezetet, mert így a képviselőház is azt a változatot vitathatja meg, amely tartalmazza az elutasított fejezetet. Toró szerint az RMDSZ-nek alaposan fontolóra kell vennie, hogy továbbra is a kormány tagja marad-e, ha ez a koalíció nem tudja garantálni ennek a törvénynek az elfogadását. Emil Boc, a DP elnöke bejelentette: az esti megbeszélésen a pátvezetők megegyeztek, hogy a házszabályt elfogadják a kormány által beterjesztett formában, a kisebbségi törvénytervezettel is hasonlóképpen járnak el. Újra kell tárgyalni az RMDSZ szerepét és helyét a kormánykoalícióban – jelentette ki Markó Béla, mivel a koalíciós partnerek megszegték az egyezséget. /B. T.: Elutasították a kisebbségi törvénytervezetet. Törölték a jogszabályból a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Markó Béla az Új Magyar Szónak a következőképpen minősítette a történteket: „Ami a szenátusban történt, minket igazolt. Egyáltalán nem kívántuk ezt az igazolást. Az elmúlt időben nagyon sokan próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a kulturális autonómia semmit sem jelent a magyarságnak. Azoknak meg kellett volna hallgatni, hogy magából kikelve, mint egy őrült, hogyan üvöltözött Corneliu Vadim Tudor a szenátus mikrofonjába. Ha másból nem, abból a minősíthetetlen viselkedésből rájöhettek volna, miért fontos ez a törvény. Másrészt sokan próbálták elhitetni, hogy tulajdonképpen csak a kisujjunkat kell megmozdítani és itt van a területi autonómia és általában a terülj asztalkám. Ezért meg kell küzdeni, és azt is tudomásul kell venni, hogy minden pillanatban visszafordíthatók a dolgok.” Markó Béla a szenátusi ülés után összehívott ad-hoc sajtóértekezleten arról beszélt, hogy koalíciós szenátorok is áthágták a koalíciós egyezséget, annak ellenére, hogy a törvény szerepel a kormányprogramban, a végrehajtó testület elfogadta, minisztériumok megvitatták és tulajdonképpen a koalíciós kormány nyújtotta be a törvényhozó testületnek. Nem hallgatta el mélységes csalódottságát, és határozottan leszögezte, az RMDSZ nem kíván kirakat-szerepet játszani a koalíciós kormányban. Markó leszögezte, hogy tisztázó megbeszélésre kerül sor a koalíciós partnerek között, de az RMDSZ nem vonul ki a kormányból. /Váratlan fordulat a szenátusban – leszavazták a kisebbségi törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./2005. november 3.
– Az erdélyi magyarság státusa jogi rendezésének szándéka tulajdonképpen egyidős a szövetséggel, ezt még 1990-ben belefoglaltuk programunkba – vázolta az ügy gyökereit Márton Árpád, a képviselőház RMDSZ-frakciójának vezetője. Azonban ő sem merte megjósolni, hogy végül megszavazzák-e a kisebbségi törvény tervezetét. Az RMDSZ akkor sem erőltette a tervezetet, amikor 1996–2000 között kormányon volt. Az RMDSZ március végén a kormány elé terjesztette, s az ügy azóta húzódik. A tervezetet erdélyi magyar értelmiségi, politikai körökből, de magyarországi ellenzéki oldalról is össztűz érte. A Politeia Társaság áprilisban szervezett vitaestet a törvénytervezetről. Bakk Miklós politológus kijelentette: az RMDSZ “hamis realista” alapon saját hegemóniáját építi körül közjogi eszközökkel. A tervezettel szemben a legerősebb kifogás, hogy a kulturális autonómia jogosítványait egyetlen szervezet kezébe adná, amely választásokon igazolná elsőbbségét. Bakk úgy véli, az autonómiában nem a nemzeti-nemzetiségi közösség részesül, hanem annak politikai szervezete. Ugyanakkor helyeselte a kisebbségi közösségek államalkotó tényezőnek való nevezését. A Magyar Polgári Szövetség a szenátusi fiaskó után az RMDSZ csúcsvezetésének lemondását követelték. “Az RMDSZ csúcsvezetőségének felelőssége, hogy olyan kisebbségi törvénytervezetet készítettek, amely nem rendelkezik a romániai magyar társadalom többségének, történelmi egyházaink, magyar civil szervezeteink támogatásával (…)” – áll nyilatkozatukban. Velük ellentétben Toró T. Tibor képviselő több szempontból is megalapozottnak tartja a tervezetet. Szerinte két dologért érdemes keresztülverekedni a törvényt: az egyik a kulturális autonómia, a másik pedig, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek államalkotó tényezők, s ezáltal joguk van a közhatóságokhoz. /Irházi János: Kisebbségi törvénytervezet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./2005. november 7.
Ünnepi szentmisével adóztak Szent Imre emléke előtt november 5-én Partoson a római katolikus gyülekezetben. A közigazgatásilag Bánlak községhez tartozó, a szerb határtól alig három kilométerre fekvő négyszáz lelkes Partos szórványmagyarságának fontos ünnepe volt a hétvégi esemény. Az egykor iskolaként szolgált parányi templom zsúfolásig megtelt. Este magyar bált rendeztek, amit Toró T. Tibor képviselő kétmillió régi lejjel támogatott. /P. L. Zs.: Szent Imrére emlékeztek Partoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./2005. november 15.
Szorosabbra vonják Becsey Zsolt (Fidesz – MPSZ) Európa parlamenti és Toró T. Tibor (RMDSZ) Temes megyei parlamenti képviselők szegedi, illetve temesvári irodáik együttműködését – számolt be a két politikus közös szegedi sajtótájékoztatójáról a triplexregio.net, a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió hírportálja. Toró T. Tibort elmondta, hogy a gondolat már régebben felötlött: ki kellene használni azt, hogy van egy magyar EP-képviselő, aki felvállalta a határon túli magyarság ügyét, többször felszólalt a vajdasági magyarok védelmében az őket ért atrocitások kapcsán. Toró javasolta, hogy kössenek együttműködési szerződést: ellátjuk Becseyt a térség magyarságával kapcsolatos információkkal. Olyan, a DKMT-t érintő célokat is a zászlajukra tűztek, mint a Temesvár–Szeged vasútvonal helyreállítása, a IV-es páneurópai közúti folyosó felépítése, vagy a közös árvízvédelem. /Pataky Lehel Zsolt: Bánsági érdekképviselet az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./2005. november 21.
November 19-én felavatták a gátaljai e-Magyar Pontot, a magyar Informatikai Minisztérium, valamint a romániai Progress Alapítvány támogatásával létrehozott számítógépes központot. A temesvári Szórvány Alapítvány pályázott meg két számítógépet a városkának, amit meg is nyert, a hozzá tartozó nyomtatóval, fény- és távmásolóval. Az e-Magyar Pont a Gorove László Társaskör székhelyén fog működni, az ünnepélyes avatón megjelent Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Toró T. Tibor parlamenti képviselő és Nász Julianna helyi RMDSZ-elnök. A rendezvényen részt vett Kiss Károly, a megyei magyar gazdaegyesületek elnöke is, ugyanis szintén ezen a napon tartotta alakuló ülését és táblaavatóját a (Gorove-társaskörrel egy székházban működő) Gátaljai Szent István Gazdakör. A nap harmadik rendezvénye a kultúrotthonban tartott Erzsébet-napi bál volt. /P. L. Zs.: Hármas rendezvény Gátalján. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./2005. november 26.
November 29-én és 30-án lesz háromnegyed évszázada, hogy felavatták a bánsági magyarság közművelődési és érdekvédelmi törekvéseit szolgálni hivatott Magyar Házat. Erre emlékeznek november 26-án az épület első emeletén. Ennyi maradt ugyanis a magyaroknak a háromszintes Magyar Házból. Annak idején magyar közéleti személyiségek tetemes összeget áldoztak a munkálatokra, téglajegyek vásárlásával a közemberek is hozzájárultak, így tényleg az egész bánsági magyarság a magáénak érezhette a házat. Az 1945-ös fordulat után még egy ideig a Magyar Népi Szövetség székháza volt, hamarosan a pártsajtót költöztették az épületbe. 1967-ben – amikor a belső udvarára egy egyemeletes szárnyat építettek – a telekkönyv szerint még a Magyar Ház Rt. tulajdona volt. Ekkor mindössze egy átiratban adtak utasítást az államosításra. Ezzel indult a törvénytelenségek sorozata. A Timpress Rt 1992-ben beíratta a kezelési jogát, 1995-ben pedig a használati jogát a telekkönyvbe. Később az ultranacionalista Iosif Constantin Dragan több mint 50 százalékos tulajdonjogot nyert. Fórika Éva jogász szerint ez nem nevezhető az állami tulajdon privatizálásának, csak egyszerűen lopásnak. 1993-ban a Timpress értesítette a három kisebbségi lapot, hogy maradhatnak a házban, de csak bérlőkként. A szerb és a német újság belement ebbe, a magyar viszont nem, ezért kilakoltatási pert indítottak az Új Szót kiadó (időközben megalapított) Reflex Kft. ellen. A Reflex viszont hat év után megnyerte a pert, és ingyenes használati jogot kapott az első emeletre. Így a magyarság utolsó bástyái Temesváron, a Magyar Házban jelenleg a hetilap, és közvetve albérlői, az RMDSZ és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet. 1994-ben jegyezték be az új Magyar Ház Rt.-t. A későbbiekben ez a részvénytársaság (is) perelt a Magyar Házért. 1994-ben a Magyar Ház Rt. indított pert a ház visszaszerzéséért a román állam, illetve a Timpress ellen. Első fokon vesztett a Magyar Ház Rt., mert a bíróság szerint nem bizonyítható, hogy jogutódja a régi Magyar Ház Rt.-nek. Második fokon viszont a bíróság figyelembe vette, hogy a folytonosságot kimondja az alapító okirat, de a harmadik és utolsó rendes fokon megint veszített. Időközben megjelent az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet, amely az ingatlant visszaadta a temesvári magyar közösségnek, ennek nyomán az rt. perfelújítást kezdeményezett. Azonban a Timpress alkotmányossági kivizsgálást kért, mondván, hogy magántulajdonról van szó, és azt nem lehet állami úton visszaadni. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést. Fórika Éva szerint ha a román állam meg akarta volna oldani a kisebbségi ingatlanok kérdését, akkor megoldotta volna. Toró T. Tibor, az RMDSZ jelenlegi Temes megyei parlamenti képviselője szerint az RMDSZ országos vezetősége sem tűzte egyértelműen zászlajára a Magyar Ház ügyét. /Pataky Lehel Zsolt: Megtűrtként a saját otthonunkban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./2005. november 28.
Temesváron a Magyar Ház felavatásának 75. évfordulójára emlékeztek november 26-án a Temes megyei RMDSZ, a Heti Új Szó és az új Magyar Ház Részvénytársaság szervezésében. A magyarok közművelődési és érdekvédelmi szervezetei jelenleg csak megtűrtek az ingatlanban, bocsátotta előre Graur János, a hetilap főszerkesztője. Szász Enikő főszervező üdvözölte a megjelenteket. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az, hogy ez a helyiség szűk az emlékezők részére, azt jelenti: érdemes még harcolni ezért a házért. A honatya kifejtette: a Magyar Ház azt tükrözi, miként is áll 15 évvel a rendszerváltás után Romániában a restitúció, milyen is a demokrácia és mennyire független az igazságszolgáltatás. Szekernyés János helytörténész kiemelte: ez a romániai magyarság egyetlen ingatlana, amit önerőből emelt és nem mentett át a trianoni diktátum előtti korból. Fellépett a Bartók Béla Elméleti Líceum Bokréta együttese. /Pataky Lehel Zsolt: Hetvenöt éves a Magyar Ház. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./2005. november 28.
A Felső-Bega-völgye RMDSZ-szervezetei vezetőinek november 26-án Lugoson tartott tanácskozásával befejeződtek az idei régiós találkozók. Marossy Zoltán alprefektus, szervezési alelnök a tagnyilvántartás aktualizálását és az úgynevezett “törpe-RMDSZ-ek” megszervezését kérte a jelenlévőktől, Sütő Udvari Magda szociális alelnök pedig az árvíz utáni újjáépítésekről, a Reconstructio 2005 Egyesület tevékenységéről számolt be. Toró T. Tibor parlamenti képviselő a kisebbségi törvénytervezet szenátusi és alsóházi vitájáról, az ellenzéki és koalíciós pártok gáncsoskodásairól tájékoztatta az érintetteket. /(pataky): Befejeződtek a kistérségi találkozók. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./2005. december 5.
A népszavazás egyéves évfordulója alkalmából December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés címmel rendeztek konferenciát Szegeden december 3-án. A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból, jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke. A KMKSZ elnöke az elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. Toró T. Tibor nem látja katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a Kárpát-medencében a magyar életet, magyar jövőt közösen kigondolni, és ennek alapjait hosszú távon lerakni – fűzte hozzá. A konferenciám részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, valamint Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is. A népszavazást követő erősödő kiábrándulást orvosolni óhajtó gesztusként a Fidesz a határon túli magyarok közül elsőként tizenöt vajdasági és egy, a Partiumból származó magyart fogadott tagjai közé. Ők nem választhatók párttisztségre. /Konferencia a tavalyi népszavazásról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./2005. december 7.
A frakciófegyelem megsértése miatt rendkívüli ülést tartott december 6-án az RMDSZ képviselőházi csoportja. Az ülés összehívását az indokolta, hogy Toró T. Tibor saját módosító-indítványait is beterjesztette a jogi bizottság elé a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Toró javaslatában enyhítené a kisebbségi szervezetek bejegyeztetési feltételeit a Velencei Bizottság javaslatainak megfelelően. Így egy kisebbségi szervezet nem a közösség tagjainak 10, hanem csupán öt százalékának támogatásával is létre jöhetne. A kisebbségi törvénytervezet 15 megyéből 25 ezer aláírás összegyűjtésére kötelezi a megalakulni óhajtó kisebbségi szervezeteket. Toró indítványa szerint ehhez elég lenne háromezer tag is, mindez a jelentős számarányú kisebbségi közösségek által lakott megyék 40 százalékára vonatkozna. Toró javaslata szerint minden olyan megye a kisebbségek által jelentős számarányban lakottnak számít, ahol egy közösség legalább 1500 tagja él. Ez a választásokon egy magát bejegyeztetni óhajtó magyar szervezet esetében azt jelentené, hogy egy a 15 helyett csak 8 megyéből kellene aláírásokat gyűjtenie, és minden közigazgatási egységből legalább 100-at. Toró javaslatában a Velencei Bizottság ajánlásai alapján pontosította az autonómiatanácsok hatáskörét is. Az Európai Parlament magyar képviselőinek köszönhetően új helyzet állt elő, ez lehetővé tenné az RMDSZ-nek, hogy javítsa a tervezetet. Toró szerint a javítások alapján többet kellene kérni. Az RMDSZ-frakciónak az ülésen jelen levő tagjainak többsége – Toró szerint – nem támogatta a javaslatait, ezért a következő ülésen nem várható, hogy az indítványok végrehajtását felkarolja a szövetség. Indítványait azonban ebben az esetben is fenntartja. /B. T.: Frakciófegyelem-sértéssel vádolják Toró T. Tibort. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./2005. december 9.
Akár koalíciós válságot is okozhat a kisebbségi törvény, ugyanis a liberálisokon kívül minden alakulat csak hangsúlyos módosításokkal tartja elfogadhatónak a tervezetet. Váratlanul érte az RMDSZ-t, hogy a Demokrata Párt is beállt a tervezet ellenzői közé. Először akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a demokraták nem támogatják a kisebbségi törvényt, amikor Emil Boc kijelentette: nem szankcionálja szenátorait, amiért távol maradtak, illetve a jogszabály ellen szavaztak. Azóta Boc egyre keményebben fogalmaz. Szerinte a Velencei Bizottság is ellenzi a kulturális autonómiát, valamint az autonómiatanácsot. A demokrata politikus elfogadhatatlannak tartja, hogy utóbbinak vétójoga legyen, és úgy fogalmazott: Románia nem lehet a kisebbségi jogok kísérleti telepe. Valójában a Velencei Bizottság nem emel kifogást a kisebbségi törvényben megfogalmazottak ellen, sokkal inkább technikai kérdésekben kér kiigazítást. Ám ezek sem az autonómiát, sem a tanácsot nem érintik. Gyakorlatilag a PD a kabinet, illetve a kormányprogram ellen emel szót. Egyes források szerint a demokraták továbbra is előre hozott választásokat szeretnének, és a kisebbségi törvény elutasításával azt szeretnék elérni, hogy a D.A. Szövetség kiváljon a koalícióból. Ezzel nemcsak a kormány bukna meg, hanem Boc is megszabadulna Tariceanutól. Markó Béla ezzel szemben csak azt a PD-t tessékelné ki a kabinetből. A liberális miniszterelnök védelmébe vette a kormányprogramban szereplő jogszabályt és kijelentette: a kisebbségi törvényt jelenlegi formájában, módosítások nélkül kell elfogadnia a törvényhozásnak. Az ellenzéki pártok és a demokraták összesen közel 500 módosító indítványt fogalmaztak meg a tervezet kapcsán, a bizottsági munka határidejét pedig kitolták. Basescu államfő hallgat. – Toró T. Tibor a Velencei Bizottságra hivatkozva állította, hogy változtatni kellene a kisebbségi szervezetek bejegyeztetési feltételein. Az RMDSZ alsóházi frakciója szankciót helyezett kilátásba Torónak, amiért indítványáról nem egyeztetett képviselőtársaival. /Simon Judit: Két táborra szakadt a koalíció a kisebbségi törvény miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./2005. december 12.
December 10-én az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésezett Marosvásárhelyen. Markó Béla RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes felszólalásában kijelentette: többször is halálosan megfenyegették bocsánatot kér a lányától „hiszen talán először is azért ütötték őt a gazemberek, mert az én lányom”, fejtette ki Markó. Az RMDSZ elnöke politikai beszámolójában leszögezte: Románia még mindig az ellentétek országa. Példaként az októberi román–magyar együttes kormányülést említette, amely után négy nappal a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet. Markó mérleget készített az egyéves kormányzásról. A pozitívumok közé sorolta, hogy sikerült olyan jogi keretet kidolgozni a visszaszolgáltatás területén, amely példátlan a volt kommunista államokban. Eredménynek számít még több székelyföldi út megjavítása, az árvízkárosultak megsegítése és az egyházaknak juttatott több tízmilliárd lej, új iskolák létrehozása. Az észak-erdélyi autópálya kudarc, mert 2005-ben egy centimétert sem építettek az útból. Nem ment előre a kisebbségi törvénytervezet, késik a felekezeti oktatási törvény kidolgozása. Leszögezte: nem kezelhetik az RMDSZ-t a koalíció függelékeként. Kitért a Magyar Polgári Szövetség pártként való bejegyzési kezdeményezésére. A kisebbségi törvénytervezet kapcsán Szász Jenő egyre gyakrabban helyezkedik azonos álláspontra Gheorghe Funarral. Ebben a helyzetben a kérdés az, hogy folytatják-e a párbeszédre alapuló, megbékélés politikáját, vagy pedig teret engednek a szélsőséges nacionalistáknak. Toró T. Tibor, az RMDSZ-ben a maradék ellenzéket képviselő törvényhozó bírálta a szövetséget amiatt, hogy csak most terjesztették a parlament elé a kisebbségi törvénytervezetet. Szerinte a tervezet kidolgozásakor az RMDSZ sem az egyházakat, sem a civil szférát nem kezelte partnerként. Márton Árpád cáfolta, hogy ez lenne az első autonómiatörvény, emlékeztetett a kilencvenes évek elején beterjesztett tervezetre, és a Székely Nemzeti Tanács próbálkozásaira. Markó hiányolta, hogy Toró kizárólag belső okokkal próbálja magyarázni a kisebbségi törvénytervezet problémáit, és nem említi a román nacionalizmust. /B. T.: Nem a koalíció függeléke az RMDSZ Markó kategorikus üzenetet intézett Basescuhoz és a Demokrata Párthoz. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./ „Az elmúlt napokban kétszer ütötték-verték az én ragyogó lányomat, ezt a jóeszű, erős, szabad embert úgy, hogy visszhangzott tőle az ország. Ütötte egyszer két sötétben ólálkodó gazember, aztán rögtön utána ütni kezdte őt egy nekivadult politikus, több, a hírforrások versenyére hivatkozó senkiházi televíziós szerkesztő, és jónéhány, erkölcsöt és jóérzést nem ismerő újságíró. Magyarok is közöttük” – mondta az SZKT ülésén Markó Béla. „Én nem ilyen világért küzdöttem” – szögezte le Markó. Emlékeztetett: amikor az RMDSZ a jelenlegi koalíciót létrehozta, megegyezett az akkor már államelnök Traian Basescuval és a leendő miniszterelnök Calin Popescu Tariceanuval arról, hogy olyan kisebbségi törvényt fogadnak el, amely létrehozza a kulturális autonómia intézményeit. „Ennek az egyezségnek a felrúgása bizonyítja, hogy Románia továbbra is a nagy ellentétek és ellentmondások országa, amely a megbékélési politika, az integráció és a szélsőséges nacionalizmus éles alternatívái között vergődik – fűzte hozzá Markó. – Állóháború zajlik a tisztességes célok, a jogos közösségi követelések és a nacionalizmus, a szószegő politizálás között”. Markó megerősítette: az RMDSZ nem lép ki a koalícióból. „Lépjen ki az, aki az egyezséget megszegi” – fejtette ki. Rendkívül élesen bírálta Markó a romániai magyarság egységének megbontására törekvő csoportokat, főként a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ). Súlyos dolognak minősítette Markó azt, hogy „Szász a magyarság háta mögött Funarral fog kezet”, meg azt is, hogy a Magyar Polgári Párt felhívásban arra buzdítja a románokat, hogy írják alá minél többen az MPP-t támogató listákat, mert a párt bejegyzése esetén „az RMDSZ-nek vége”. Borbély László miniszter felhívta a figyelmet: amiatt, ami az utóbbi hónapokban a kisebbségi törvénnyel történt, megkérdőjeleződhet Románia EU-s tagsága is. A falu- és vidékfejlesztéssel kapcsolatos anyagot Kerekes Gábor gazdasági alelnök terjesztette elő. A vitában felszólalók egyetértettek abban: Románia a rendszerváltás után elmulasztotta az ország vidékfejlesztési programját kidolgozni. /Bögözi Attila: Elnöki feddések a SZKT-n – kemény hangnemben a „csörtetőkről” és a „szószegőkről”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ Puskás Bálint Zoltán elmondta, megalázó volt, hogy a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet leszavazásakor örömujjongás tört ki. Abert Álmos, az alsó-háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke kifejtette: nem működik a közintézmények vezetőinek cseréje. Konkrétan a művelődési igazgatóságot említette, ugyanis a Kovászna megyének juttatott pénzből /Szekeres Attila: Románia az ellentétek országa (Markó Béla). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./2005. december 14.
A megbeszélésen nem sikerült egyezségre jutniuk a koalíciót alkotó pártoknak a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. A liberális-demokrata szövetség szerint az autonómiatanácsok különálló struktúraként nem hasznosak. A D. A. Szövetség az autonómiatanácsok hatáskörét az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz utalná. Márton András szerint az autonómiatanácsoknak azonban semmi közük a diszkrimináció megelőzéséhez. Kompromisszumos megoldásként abban állapodtak meg a felek, hogy versenyvizsgát szerveznek az oktatási intézmények igazgatói tisztségének betöltésére, ezt a testületet egyenlő arányban az Oktatási Minisztérium és a kisebbségek képviselői alkotják majd. Megállapodás született még arról is, hogy a kisebbségi oktatási intézményeket csak az érintett nemzeti közösség konzultálása után lehet felszámolni. Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után megerősítette, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni, csak a tervezet bizottsági vitájának alakulása függvényében vonna vissza néhány javaslatot. /B. T.: Koalíciós vajúdás a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./2006. január 3.
Magabiztos nyilatkozatok indították útjára a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét. Mégsem született meg. „Pedig mi ismét lojális partnerek voltunk”, írta Toró T. Tibor. „Mi nem a konfrontációt, hanem az együttműködést választottuk.” „És újra meg újra rácsodálkozunk a román nacionalizmus eredetiségére”. Az RMDSZ programja legfontosabb stratégiai célkitűzésként a közösségi autonómiát nevezi meg. Egy autonómiatörekvésnek akkor van esélye, ha az a közösség lehető legszélesebb egyetértésén alapul. Az RMDSZ vezérkara következetes abban, hogy belső ellenzékét szélre szorítja, külső ellenzékét nem-létezőnek tekinti, és a „párbeszéd az autonómiáért” a mértékadó civil szervezetekkel meg a történelmi egyházak elöljáróival is inkább propaganda-monológ, mint valós dialógus. Egységes képviseletre szükség van, mert az autonómiát csak együtt lehet elérni. A közösségi igény megfogalmazásakor nincs helye az öncenzúrának. Nem azt fogalmazzuk meg mint közösségi igényt, amiről azt gondoljuk, hogy a partnereink elfogadhatónak tartják, hanem azt, ami a közösségi megmaradás és gyarapodás hosszú távú garanciája. Nincs már esély az egymást kiegészítő együttműködésre a Markó–Tőkés tengely mentén? – tette fel a kérdést Toró. Miért nem használta ki az RMDSZ csúcsvezetése a román– magyar közös kormányülést a kulturális autonómia megtámogatására? Ha az EMNT-diplomáciának /Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács/ és a Fidesz EP-képviselőinek a Moscovici-jelentés kapcsán román diplomáciai ellenszélben elért sikerét nézzük, akkor fogalmat alkothatunk, mit lehetett volna tenni, ha következetesen együtt és a jó irányba mozdul a magyar érdekképviselet, állapította meg Toró T. Tibor. /Toró T. Tibor: Valahol utat tévesztettünk. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./2006. január 3.
Fennállásának második évfordulóján sajtótájékoztatón értékelte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eddigi tevékenységét Kolozsváron az EMNT elnöke és két alelnöke. A sajtótájékoztatót megnyitó Szabó László, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke emlékeztetett: tizenhat éve robbantotta ki Tőkés László püspök a védelmére siető temesváriakkal a forradalmat. Tőkés László elnök is egy évfordulóra hívta fel a figyelmet: hatvan éve foglalt állást a Magyar Népi Szövetség – „az akkori RMDSZ” – SZKT-ja amellett, hogy Észak-Erdély ne térjen vissza Magyarországhoz. Ahogy nekik nem volt joguk az egész erdélyi magyarság nevében így dönteni, ugyanúgy az RMDSZ-nek sincs joga a mi ügyeinkről dönteni anélkül, hogy megkérdezzen, hiszen a három-négyszázezres tagságot magáénak tudó szervezeten kívül létezik az Erdélyi Magyar és a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Ifjúsági Tanács vagy az Erdélyi Magyar Ifjak, s e szervezetek szintén jelentős tömegeket képviselnek, ám nem értenek egyet az RMDSZ politizálásával” hangoztatta Tőkés László. Sikeresnek nevezte az EMNT munkásságát az elnök. Kezdeményezésükre az autonómia ügye újból a figyelem középpontjába került, továbbá az SZNT-vel közösen sikerült nemzetközi szintre emelniük az autonómiatörekvéseket. Az EMNT következő lépésként egyeztető autonómia-kerekasztal összehívását kezdeményezi, az RMDSZ-nek ugyanis nem áll jogában figyelmen kívül hagyni az erdélyi magyar történelmi egyházaknak, a Magyar Civil Szervezetek Országos Szövetségének, a MIT-nek és az EMI-nek a véleményét, akárcsak az EMNT és az SZNT parlament előtt lévő másik két törvénytervezetét. „Ha az RMDSZ erre a megbeszélésre sem jön el, azzal beismeri, hogy nem képviseli az erdélyi magyarság egészét”, jelentette ki Szilágyi Zsolt alelnök. Kiadott nyilatkozatában az EMNT ismételten szorgalmazza az autonómia érdekében való magyar–magyar összefogás megvalósítását a létrehozandó Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretében, továbbá üdvözli a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt 2006. február 3–5. között rendezendő autonómiakonferenciát. Toró T. Tibor alelnök az elmúlt két év ellenzéki törvényjavaslatait ismertette, rámutatva, hogy az RMDSZ számos elemet átvett ezekből, de sajnos nem eleget, és nem törekedett nemzeti konszenzusra a fő kérdésekben. A sajtótájékoztatón jelen volt a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében Kovács Lehel is, ismertette a BKB küzdelmét a Bolyai újraindításáért, és hírül adta, hogy néhány órával azelőtt leszavazta a román többségű kari tanács a BBTE Matematika és Informatika Karán kérvényezett önálló magyar tanszék létrehozását. /Bagoly Zsolt: Kétéves az EMNT. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./2006. február 20.
Előzetes letartóztatásba helyezték, majd február 18-án mégis szabadon engedték Marian Garleanut, a Romania Libera bukaresti központi napilap vranceai tudósítóját. Garleanut az ügyészség azzal vádolta, hogy miután titkosított információk birtokába jutott, nem tett eleget állampolgári kötelezettségének, és az illetékes intézmények értesítése helyett más személyeknek is továbbadta azokat. A szabadon engedett újságíró tagadta, hogy egy pillanatig is birtokában lett volna bármilyen titkosított információt tartalmazó dokumentum. Azt állította, hogy rögtön értesítette az illetékes szerveket. A Rompetrol igazgatóját azzal vádolják, hogy bűnöző csoportot próbált meg létrehozni pénzmosás céljával. Toró T. Tibor a képviselőház védelmi, közrend és nemzetbiztonsági bizottságának tagja szerint a törvény homályosan fogalmaz a titkosított információk meghatározásakor. /Gujdár Gabriella: Újságírófejeket szed a titoktörvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./2006. február 23.
Basescu államfő nyilvánosságra hozta a nemzetbiztonsági tervezeteket. A dokumentumok olvashatók az elnöki hivatal honlapján (www.presidency.ro). Két hete, a Legfelsőbb Védelmi Tanács ülése után még államtitoknak minősültek, időközben eljutottak a parlament védelmi szakbizottságaihoz, majd a liberálisok kérésére nyilvánosságra kerültek. Toró T. Tibort, a képviselőház védelmi és nemzetbiztonsági bizottságának tagja rámutatott, az a gond, hogy nem lehet tudni, ki vállalja föl a szerzőségét. Az államelnökkel együttműködő nemzetbiztonsági szakértők dolgozták ki, csakhogy sem az elnöknek, sem a szakértőknek vagy hírszerző szolgálatoknak nincs törvénykezdeményezési joguk. Ennek alapján ezek a dokumentumok, ez a csomag mint törvénykezdeményezés nem létezik. Ebben a bizottság tagjai egyetértettek. A Sergiu Medar tábornok által rendelkezésre bocsátott anyag hat dokumentumtervezetet tartalmaz. Az első a honvédelemre vonatkozik – ez ilyen címmel újdonságszámba megy. A második a hírszerzés, és kémelhárítás biztonsági törvénye, amely gyakorlatilag helyettesítené a sokat vitatott 51/1991-es nemzetbiztonsági törvényt. Következik három speciális törvény: a hírszerző szolgálaté, a külügyé és – ami eddig nem létezett – a hírszerzésben dolgozó tisztek és közalkalmazottak jogállására vonatkozó szabályozás. A hatodik a válságkezelésre vonatkozik. Ennek Toró nem látja értelmét, hiszen létezik már egy-két jogszabály és néhány, e kérdéskörre szakosodott hatóság. /Béres Katalin: Mennyire titok az államtitok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./