udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
523
találat
lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 | 511-523
Névmutató:
Farcádi Botond
2016. április 23.
A múlt szörnyűségei bármikor megismétlődhetnek (Lucian Dan Teodorovici Sepsiszentgyörgyön)
Ijesztő az a magabiztosság, az a közönyből származó biztonságérzet, amellyel viszonyulunk a nem is oly távoli múlt történéseihez. Ha nem ismerjük a múltat, nem törekszünk ANNAK megértésére, miként aggódhatnánk a jelenért, a jövőért? – vetette fel a napjainkban különösen időszerű kérdést Lucian Dan Teodorovici, a kortárs román prózairodalom egyik legismertebb képviselője a Matei Brunul című regénye kapcsán folytatott beszélgetés során.
A radóci születésű, jelenleg Jászvásáron élő írót Dan Ţăranu irodalomkritikus faggatta legismertebb művéről, a magyarul A bábmester börtönévei címen megjelent regényéről szerda este a Tein Teaházban a Bod Péter Megyei Könyvtár által szervezett találkozón. A házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntése után bevezető gyanánt Kovács Emese, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma tagozatos diákja a regény magyar nyelvű fordításából olvasott fel részletet – az esemény záró mozzanataként a szerző az eredeti, román nyelvű műből idézett. Lucian Dan Teodorovici vallott a számos nyelvre lefordított regénye születésének körülményeiről, a témaválasztás okairól: mindig nagyon tisztelte a kommunista rendszer áldozatait, ugyanakkor az a kérdés is foglalkoztatta, miként lesz valakiből hóhér, miként befolyásolja a nagy történelem a kisemberek sorsát. Matei Bruno – majd Brunul –, az olasz édesanyától származó, jómódú családja által ügyvédi pályára szánt, de inkább a bábmesterséget választó fiatalember sorsát többszörösen alakítja a történelem. Mussolini hatalomra kerülése után Olaszországból Romániába tér vissza, bábjátékosként viszont a román hatalom áldozata lesz: összeesküvés vádjával letartóztatják, koncepciós per nyomán elítélik, megtapasztalja a kommunista munkatáborok, börtönök embertelen világát, majd amnéziát szenved – az „új ember”, a „burzsoá” élet által nem fertőzött személy át- vagy kinevelését célzó rendszer ideális tárgyává válik. Mindvégig áldozat, de a sorsát alakító, komplexebb szereplők révén is a regény állandóan kérdéseket vet fel – a szerző szerint, ha az alkotó kérdéseket nem ad az olvasónak, akkor valójában semmit sem nyújtott: lehetnek-e a hóhérok is érző, családszerető emberek, miként hasonulnak meg a rendszer célkitűzéseit őszintén támogatók stb. Lucian Dan Teodorovici szerint ugyanis nem az a legijesztőbb, hogy nem is olyan régen, az 50-es években éltek olyan kínzók, hóhérok, akik a börtönökben, munkatáborokban legkülönfélébb embertelenségeket követték el, hanem hogy normális emberek vetemedtek ilyen gazemberségekre. Ezért is oly félelmetes az a közöny, amellyel hajlamosak vagyunk viszonyulni a közelmúlt történései iránt, mintha valami nagyon távoli dologról volna szó – miközben mindez a szörnyűség voltaképpen bármikor, bárhol megismétlődhet, elég csak körülnézni a világban.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. április 26.
Spágagyűjtögetők
Szép jövő elé néznek az MPP színeiben esetleg polgármesteri mandátumot szerző leendő község- és városgazdák: gyűjtögethetik a „spágát”, hogy azt felhasználva az RMDSZ listáin megválasztandó parlamenti képviselőik – akik addig megtanulják, hogy merre nyílik az ajtó a Dâmboviţa-partján – központi forrásokat szerezzenek számukra, s négy év múlva újra megnyerhessék a választásokat. Mert ez egy ilyen kurva ország, balkáni mentalitás. Nem a mi szavaink ezek: Biró Zsolt MPP-elnök politikai hitvallása, melyet párttársai előtt vázolt egy múlt héten nyilvánosságra került 2013-as hangfelvétel szerint.
Hogy Biró Zsolt még ma is az MPP elnöke, az remélhetőleg csak azért van így, mert olyan kevesen maradtak az útjáról letérített alakulatban, hogy nincs, aki kérhetné lemondását. Persze, annyi jóérzést azért még egy romániai magyar politikustól is elvárnánk, hogy eme „erdélyi őszödi beszédként” elhíresült botrány után lemond. Elnézést kérhetne kollégáitól, amiért törvénytelenségekre akarja rávenni őket – akárhonnan nézzük is, a spága, azaz csúszópénz nyújtása is, elfogadása is tilos a romániai jogszabályok értelmében –, esetleg elnézést kérhetne mindazon romániai magyar választópolgároktól, akik legszívesebben elsüllyednének szégyenükben, hogy ilyen vezetőik vannak. De nem, Biró Zsolt nem kér elnézést senkitől, nem mond le, Biró Zsolt csak magyarázkodik, politikai ellenfeleit szidja a kiszivárogtatás miatt.
S hogy az RMDSZ mindmáig nem határolódott el a politikai spága filozófiáját hirdető MPP-vezértől, az vélhetően annak tudható be: semmi kivetnivalót nem találnak benne. Igaz, esetükben ez kevésbé meglepő, hiszen ebben legalább következetesek: a szövetség évek óta a kuncsorgó, kijárásos paktumpolitizálás híve, ezt a technikát már-már tökélyre fejlesztette, s minden tekintetben sikeresen alkalmazkodott a bukaresti, balkáni viszonyokhoz. Rajtuk ezért számon kérni is majdhogynem fölösleges e politikai krédót – a szövetség alternatívájaként induló, menet közben céljaitól eltérített MPP-től viszont alighanem másfajta politizálást, érdekérvényesítést várnak el a választók. Mert azzal bizony nehéz lesz mozgósítani őket, hogy kell a szavazat a spágagyűjtögetőknek.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 9.
Két főváros
Két főváros: Budapest és Bukarest. Egyik szívünkhöz áll közelebb, másik életünkhöz. Egyikből erőt, reményt merítünk, hogy a másik közelségében, nyomása alatt helytállhassunk. A hétvégén mindkét fővárosban jelen volt Székelyföld: Budapesten a Székely Fesztivál zajlott, Bukarestben a székelyek vásárát rendezték meg.
Két, első látásra talán nem is túl jelentős, afféle hétvégi családi kikapcsolódásra, lazításra, tartalmas időtöltésre alkalmas program. Normális körülmények között legalábbis nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani e két eseménynek. Mégis, 2016 májusában számunkra kiemelt fontosságú és jelképes üzeneteket hordozó a mindkét fővárosban lezajlott rendezvény. Hogy ma már elsősorban a kulturális, gazdasági kapcsolatok erősítéséről szól a Millenáris Parkban megrendezett Székely Fesztivál, hogy Budapesten immár otthon vagyunk és otthon érezzük magunkat, az is meglehetősen hosszú folyamat eredménye – bő tíz évvel korábban például még joggal gondolhattuk azt, hogy kitagadtak, megtagadtak bennünket, de a „románozásnak” is hagyománya lett a kádári szocialista politikán nevelkedett anyaországiak egy körében. Hogy mára mindennek felemlítése már szinte ünneprontásként hat, eszünkbe sem jut, ahhoz kellett egy nemzeti elkötelezettségű kormány, amely nagyjából konszenzust tudott teremteni a budapesti pártok körében és a magyarországi társadalom szintjén arról, hogy a külhoni magyarság a magyar nemzet szerves része, határokon innen és túl a legfontosabb kérdésekben ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazokat az értékeket valljuk. Kellett ehhez egy olyan alaptörvény, amelyben leszögezik: a mindenkori budapesti kormány felelősséget vállal az elszakított részeken élő magyarokért, és kellett ehhez a figyelem, a folyamatos támogatás.
Nem kevésbé fontos a székelyek bukaresti vására sem, melynek célja elsősorban az volt, hogy próbálják megváltoztatni a román fővárosban élők magyarokkal, székelyekkel kapcsolatos előítéleteit. Az ország lakóinak tetemes része ugyanis csak annyit tud rólunk, amennyit a hírtelevíziókban lát, az pedig legtöbbször sarkított, manipulált információ, nem ritkán szemenszedett hazugság vagy éppen alig burkolt gyűlöletszítás. Ezen a számunkra meglehetősen kedvezőtlen helyzeten hivatott változtatni a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által a bukaresti Közpolitikai Intézettel partnerségben szervezett vásár és kerekasztal-beszélgetés. S noha a hírtelevízióknak álcázott szennycsatornák kamerásai és riporterei nem tolongtak az eseményen, áttörés pedig egyik napról a másikra amúgy sem várható a román többség viszonyulásában, az mégiscsak biztató, hogy vezetőink kezdik belátni az ilyen kezdeményezések fontosságát.
Két főváros, egy régió – bár sokan tagadják létezését is, a hétvégén újra bebizonyosodott: Székelyföld él, Székelyföld szerethető.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 11.
Tisztességes, hasznos politizálást (Néppárti kampányindító)
Szerény, de lelkes kampányindítót tartott tegnap a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete. Az alakulat polgármester- és tanácstagjelöltjei a közpénzek hasznosabb, tisztességesebb, átláthatóbb elköltését ígérték, korrupció- és spágamentes politizálás mellett szálltak síkra. Szilágyi Zsolt országos elnök nem kímélte az RMDSZ-t.
A magyar himnusz eléneklése után Kocsi Hunor Tibor, az EMNP sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Balázs Attila megyei elnök ismertette a polgármester- és tanácstagjelöltek névsorát. Fazakas Péter közgazdász, a megyei önkormányzati képviselőjelöltek listavezetője azt hangsúlyozta: hasznosabban és tisztességesebben kell elkölteni a közpénzeket. Többek között utalt arra, hogy hatalmas összegeket költöttek megyei utak javítására, de rossz minőségben elvégzett munkát is átvettek, ugyanígy sok pénz ment el a megyei kórház felújítására, mégis elégedetlenek az ellátással. Szóvá tette, hogy sok helyen nem zárult le a visszaszolgáltatás, mert a polgármesterek akadályozzák azt, hogy maguk vagy közeli barátaik olcsón megvehessék a földeket. Kátai Zsuzsanna tanácstagjelölt a kommunizmus áldozatait megillető kártérítések érdekében általa indított eljárásokról szólt, kiemelve: négy év alatt alapfokon 150 ilyen pert nyertek meg. Benedek Erika megyei önkormányzati képviselőjelölt leszögezte: az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházása Háromszéken a Holzindustries Schweighofer rétyi fűrészüzemének a beindítása volt, de túl nagy árat fizetünk a munkahely-ígéretekért, a gazdasági biztonság megteremtésében nem az a jó irány, hogy utolsó természeti erőforrásainkat feláldozzuk, inkább a kis- és közepes vállalkozások, a háztáji gazdaságok megerősítése lenne a járható út.
Bálint József sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt azt mondta: vállalkozói és alpolgármesterként szerzett tapasztalatait értékesítené a városvezetésben. Antal Árpád polgármesterről, az RMDSZ jelöltjéről annyi jót tudna mondani, hogy akár kampányolhatna is neki, de azok között, akiket ő támogatott, sokaknak meggyűlt a baja a törvénnyel. Tenni akar azért, hogy Sepsiszentgyörgy élhető város legyen mindenki számára. Korrupció- és spágamentes politizálást, tisztességes, hasznos városvezetést ígért.
Johann Taierling kézdivásárhelyi polgármesterjelölt azt hangsúlyozta: a Néppárt feltámadt, van esély a győzelemre, mert aki következetesen dolgozik, előbb-utóbb célba ér. Szilágyi Zsolt országos elnök az RMDSZ Biztonságot a közösségnek, plakátokon szereplő jelszavára utalva sajnálattal állapította meg: 26 évvel 1989 után még mindig arról kell beszélni, hogy megpróbálják visszacsempészni a félelmet az emberek szívébe, mi több, most már magyar fél magyartól – beszámolója szerint az RMDSZ Biharban, Kolozs megyében, de Háromszéken is próbálta megfélemlíteni jelöltjeiket. Kitért arra is, hogy az RMDSZ a közösség tudta és beleszólása nélkül, titokban költi el, lenyúlja a magyar közösségnek szánt évi 4–5 millió eurós támogatást. Megjegyezte ugyanakkor: abból az 5 millió euróból nem futja propagandára, amelyben megmagyaráznák, miként maradt román szenátorral Felső-Háromszék, miután korrupció miatt Olosz Gergelyt elítélték.
A kérdések során egyebek mellett az autonómia fontossága, a terrorváddal fogva tartott kézdivásárhelyi fiatalok melletti kiállás szükségessége merült fel, az esemény a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 12.
Az európai demokrácia visszásságai
Mintha csak a román államhatalom érvei köszönnének vissza az Európai Unió bíróságának döntésében, melyben a testület elutasította Izsák Balázs és Dabis Attila kezdeményezők óvását az Európai Bizottság vétójára a Székely Nemzeti Tanács által benyújtott polgári kezdeményezés ügyében.
Bár maga az ügy bonyolultnak és bürokratikusnak tűnik, valójában egyszerű jogérvényesítési kezdeményezésről van szó, melyet azonban az unió bürokratikus, nem ritkán antidemokratikus útvesztőiben minden áron akadályozni próbálnak. S hogy a kisebbségi, közösségi jogok, autonómiatörekvések előmozdítása szempontjából mennyire hasonlít az Európai Unió által oly szűkre szabott mozgástér a romániai viszonyokra, ahhoz elegendő felelevenítenünk a történteket. A Székely Nemzeti Tanács élni kívánt az uniós döntéshozók által az európai demokrácia egyik megnyilvánulási formájaként tálalt polgári kezdeményezés lehetőségével: aláírásgyűjtés révén akarta rávenni az EU-t, hogy kohéziós politikájában kiemelt figyelemmel kezelje azokat a régiókat, amelyek nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok által különböznek az őket körülvevő térségektől. Közvetett módon tehát a székelyföldi autonómiatörekvéseket segítette volna a kezdeményezés, mely azonban már az oly demokratikusnak hirdetett eljárás első szakaszában elbukott. Az Európai Bizottság ugyanis elutasította a kezdeményezés bejegyzését arra hivatkozva, hogy a kérdés nem tartozik az unió hatáskörébe. El sem jutottak tehát az aláírásgyűjtés beindításáig, hogy majd, amennyiben sikerült volna hét tagállamból egymillió támogató kézjegyet szerezni, az unió különböző testületeiben napirendre tűzzék a kérdést.
Az Európai Bizottságnak ezt a nyilvánvalóan antidemokratikus döntését fellebbezte meg Izsák Balázs és kezdeményező társa, Dabis Attila. De, mintha csak mifelénk történt volna valamelyik felirat- vagy zászlóperben, a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság elutasította az óvást. A régiók kijelölése a tagállamok belügye, összegezhetnénk az indoklást, melyet oly jól ismerünk már, és amelyre oly jól rímel a bukaresti szlogen, mely szerint példaértékűen megoldották a kisebbségek helyzetét. Némi reményt jelenthet, hogy a bírói testület döntése egyelőre nem jogerős, Izsák Balázsék pedig fellebbezni készülnek. A per tétjét jelzi, hogy Románia és Szlovákia is beavatkozott az Európai Bizottság oldalán, Magyarország és Kovászna megye pedig a felperesek oldalán. S ha egyéb eredményt most nem is ér el az SZNT, az sem kevés, hogy minél több fórumon, a legkülönfélébb megközelítésben próbálja napirenden tartani a székelyföldi közösség törekvéseit.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. május 26.
Tüntetés az igazságért
A Magyar Polgári Párt és ifjúsági szervezete, a Magyar Erdélyért Egyesület, illetve a Magyar Megmaradásért Mozgalom csatlakozik a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Minta által vasárnap 14 órára Kézdivásárhelyre meghirdetett tüntetéshez, amelyen kiállnak a terrorváddal őrizetbe vett Beke István Attiláért és Szőcs Zoltánért.
Kulcsár Terza József, az MPP háromszéki elnöke keményen fogalmazott a vádirat kivonata kapcsán: rossz vicc a romániai igazságszolgáltatás, kettős mércét alkalmaznak – a Colectiv-tragédiában hatvannál többen vesztették életüket, de senkit sem zártak be, Kézdivásárhelyen semmi sem történt, két embert azóta is fogva tartanak, mutatott rá –, a román állam mindent megtesz, hogy eltiporja, meggyilkolja a magyar közösséget, fejtette ki, hozzáfűzve: a nemzetközi jog szerint a lelki sérelem, a lelki terror is a népirtás egy formája.
Kutya kötelességünk kiállni a fiatalok mellett, és elmondani az igazságot, ezért az MPP háromszéki szervezete ott lesz a vasárnapi tüntetésen, mozgósítja tagjait, és mindenkit arra buzdít, hogy vegyen részt az eseményen – jelentette ki Kulcsár Terza József, a háromszéki MPP elnöke. A politikai pártokat arra kérte, tegyék félre nézeteltéréseiket, fogjanak össze, és vegyenek részt az eseményen. Bedő Zoltán a Magyarság Megmaradásáért Mozgalom állásfoglalását ismertette. 1920 óta igenis népirtás folyik, hiszen nemcsak golyószórókkal, hanem lelki terror által is ki lehet irtani egy népet. Az a hadviselés, ami az erdélyi magyarság ellen folyik, a fasiszta és a kommunista diktatúrák legsötétebb éveit idézi, koncepciós per készül, amely mindannyiunkat érint – mondta, felidézve: már a decemberben szervezett utcai megmozdulásokon is felhívták erre a figyelmet. Szerinte a cél az erdélyi, székelyföldi magyarság megfélemlítése, a terrorizmus összemosása az autonómiaküzdelemmel, ez utóbbi hiteltelenítése, a székelység törekvéseinek külföld előtti befeketítése. További cél a titkosszolgálatok éberségének bizonyítása – mondta, felidézve a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint az autonómiaküzdelmet minden eszközzel meg kell akadályozni. Bedő szerint a különböző ifjúsági szervezetek összefogása példaértékű kell hogy legyen a magyar politikai pártok számára is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 7.
Elsöprő győzelmet aratott az RMDSZ ( Háromszék)
A korábbi választásokhoz képest a háromszéki RMDSZ jobban teljesített, hiszen növelte helyi és megyei tanácstagjainak számát – értékelte tegnap az eredményeket Tamás Sándor, a szövetség megyei elnöke az RMDSZ székházában tartott sajtótájékoztatón. A 73 százalékkal újraválasztott Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Miklós Zoltán, a 21 tagú tanácsban 15 helyet szerzett megyeszékhelyi RMDSZ-frakció vezetője azt hangsúlyozta: nem kívánnak visszaélni többségükkel, konszenzusos döntésekre törekednek az önkormányzati testületben.
Tamás Sándor ismertette a nem hivatalos megyei eredményeket. Ezek szerint a megyei önkormányzati listára leadott szavazatok 57,7 százalékát szerezte meg a szövetség. Az Erdélyi Magyar Néppártra leadott voksok aránya 8,6 százalék, s végül az MPP is bejutott a megyei tanácsba, miután 5,5 százalékos eredményt ért el. A Tăriceanu-féle Demokraták és Liberálisok Szövetsége 5 százalék körül mozgott, a Nemzeti Liberális Párt 7,8 százalékot szerzett, a szociáldemokraták 9,6 százalékos eredményt értek el. Ez azt jelenti, hogy a 31 tagú megyei tanácsban az RMDSZ várhatóan húsz (eggyel többet, mint négy évvel korábban), az EMNP, a liberálisok és a szociáldemokraták 3–3-at, az MPP két mandátumot szerez. A megye 45 polgármesteri tisztsége közül az RMDSZ 34-et szerzett meg, három településen – Zabola, Málnás, Gelence – MPP-jelölt nyert RMDSZ-es támogatással is, két településen független induló győzött – Vargyas és Szitabodza. Két községet a Tăriceanu-féle párt színeiben mandátumhoz jutó polgármester vezet, a szociáldemokraták négy községgazdai posztot nyertek. Mind a négy háromszéki város – Sepsiszentgyörgy, Barót, Kézdivásárhely, Kovászna – vezetését az RMDSZ jelöltje nyerte el. Ami a helyi tanácstagok számát illeti, RMDSZ-es színekben jutott mandátumhoz 338 önkormányzati képviselő, az MPP 24, az Erdélyi Magyar Néppárt 51 tanácstagot juttatott be települési tanácsokba. Megyei szinten 43,6 százalékos részvételi arányt jegyeztek, a szórás azonban elég nagy, több helyen 40 százalék alatti maradt a szavazókedv – Bacon, Mikóújfalu, Zabola, Csernáton, Sepsiszentgyörgy, Lemhény, Kézdivásárhely, Bardoc –, másutt a szavazópolgárok legalább 60 százaléka járult az urnákhoz: Előpatakon, Málnáson, Hidvégen, Nagypatakon, Maksán, Illyefalván, Dobollón, Sepsikőröspatakon. Tamás Sándor értékelése szerint az eredményeit javító RMDSZ-en kívül a választások nyertesei közé tartozik az MPP, amely növelte polgármesterei számát, de ide tartoznak a román pártok is, amelyek a jobb mozgósításnak, a Bodza-vidéken jegyzett magasabb részvételnek köszönhetően eggyel növelték a megyei önkormányzati képviselőik számát. Nettó vesztesnek az EMNP-t nevezte, amely mindkét polgármesteri tisztségét elveszítette (Maksán és Nagyborosnyón). Ugyanakkor köszönetet mondott a választóknak, amiért a „konkrét megyefejlesztési terveket” részesítették előnyben a „bohóckodással” szemben. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint a helyi lakosság a választások legnagyobb nyertese, hiszen folytatják a munkát a városért, a következő napokban kezdik azokat az utcajavításokat, aszfaltozásokat, amelyeket nem akartak kampányban elkezdeni. Az általa elért eredményt azzal magyarázta, hogy az emberek megértették: szükség volt azokra a népszerűtlen beruházásokra is, amelyek sok kellemetlenséget okoztak, de a következő időszakban igyekeznek eltüntetni a vezetékcserék nyomait. A bürokrácia, a késlekedések miatt egy-másfél év múlva lesz olyan a város, mint amilyennek idén májusban szerette volna látni – vélekedett. Megjegyezte: a részvételi arány is azokban a körzetekben volt alacsonyabb, amelyek a felújítatlan utcák környékén találhatók, például a Gyöngyvirág vagy a Kós Károly utca körül. Ugyancsak a győztesek közé sorolta Bálint Józsefet, aki jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban. Győztes az RMDSZ-frakció is, hiszen 14-ről 15 fősre gyarapodott a 21 tagú tanácsban. Az MPP nem jutott be, az EMNP két helyet szerzett, ugyancsak két-két képviselője lesz a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak. Ennek kapcsán hangsúlyozta: nem fognak visszaélni kétharmados többségükkel, akárcsak az előző mandátumban, konszenzusos döntésekre törekednek. A hat szakbizottság közül egy-egynek a vezetését felajánlják a liberálisoknak, illetve az EMNP-nek. A vesztesek közé sorolta az MPP-t, amely nem jutott be a tanácsba, a román közösséget, mert negatív kampányt folytatott egyik jelöltjük a másik ellen, továbbá Mădălin Guruianut.
Kitért ez utóbbi visszavonulására is, mint mondta, maga is csak nézte, „mint a moziban” a liberális politikus kampányát, amelyben az alpolgármesteri tisztség megszerzésére összpontosított, holott erről korábban semmilyen egyeztetés nem történt. Arra a felvetésre, hogy a kölcsönösség elve alapján Sepsiszentgyörgyön is felajánlhatnának egy alpolgármesteri tisztséget a román közösség képviselőjének, miként azt az RMDSZ Kolozsváron, Marosvásárhelyen és más erdélyi városokban kéri, Antal Árpád leszögezte: az RMDSZ által kidolgozott autonómiatörvény előírja, hogy a román közösségnek automatikusan jár alpolgármesteri és megyei alelnöki tisztség a székelyföldi településeken, ezt kellene elfogadni.
Miklós Zoltán frakcióvezető ugyancsak arról szólt, hogy bár a szavazás eredménye a kötelezettség mellett nagyfokú legitimitást is biztosít számukra a város vezetésében, szakmaiságon alapuló együttműködésre, konszenzusra kívánnak törekedni a továbbiakban is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 9.
Sepsiszentgyörgyi EMNP: Nem ünnepelnek, dolgoznak tovább (Önkormányzati választások)
Úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyiek kétharmadának mindegy, ki a polgármester, a többiek nagy része pedig Antal Árpádra szavazott – kezdte az önkormányzati választás kiértékelőjét Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltje tegnapi sajtótájékoztatóján. Hozzátette: meglepetés nincs, esélyeivel tisztában volt. Az Erdélyi Magyar Néppárt jobb eredményre számított Sepsiszentgyörgyön, abban bíztak, legalább három képviselőt be tudnak juttatni a tanácsba, de végül csak ketten lesznek: Bálint József és Kolcza István.
Az alacsony részvételi arány kapcsán Bálint József megjegyezte: felértékelődik minden voks, minden szavazó opcióját meg kell becsülni. Sokan előre győztesnek tekintették Antal Árpádot, és bebizonyosodott, ha nincs elegendő tét, a részvételi szándék is alacsony. Hiányosságukként említette, hogy későn állt össze csapatuk, táborukat pedig megzavarta a voksolás előtt történt kavarodás, bekavarás. Az MPP-ből kizártak és a néppártosok továbbra is számítanak egymásra, közös akarattal kívánnak dolgozni a tanácsban azért, hogy programjukat életbe ültessék. Ez kizárólag megvalósítható pontokból áll, és valószínűleg több helyen is egyezik mások célkitűzéseivel, azokat vélhetően könnyebb lesz megoldani, másokat talán nehezebb, de követik és követelik a kampány során a forrópontokon jelzett gondok megoldását – ígérte, hozzátéve: ezek lesznek az első kérdések, amelyeket felvetnek majd a testületben. Kérdésünkre, hogy a tanácsban miként kívánnak viselkedni, Bálint azt mondta: az általuk nyomatékosított kérdésekhez való hozzáállás nyomán dől el. Ha megoldást akarnak találni a gondokra, partnerek lesznek, ha nem, ellenzékként viselkednek. Kolcza István, az EMNP sepsiszéki elnöke az alakulat térségben elért eredményeit értékelte. Mint mondta, több településen növelni tudták önkormányzati képviselőik számát – Málnáson, Gidófalván, Árkoson egyről kettőre, Kőröspatakon egyről háromra –, Illyefalván és Rétyen megőrizték eddigi egy, illetve két mandátumukat, Maksán viszont elveszítették a polgármesteri tisztséget, és tanácstagjaik száma négyről háromra csökkent. Hangsúlyozta: az igazi munka most kezdődik, mindenütt meg kívánják valósítani Robin Hood-programjukat, azaz átláthatóságot, hatékonyabb gazdálkodást követelnek. Az újonnan tisztségbe jutott önkormányzati képviselők számára Bálint József tart felkészítőt jövő héten.
Fekete Attila, az MPP-ből kizárt Bálint Józsefet a Néppárt sepsiszentgyörgyi jelöltlistájára is követő, de mandátumhoz nem jutott önkormányzati képviselőjelölt úgy vélekedett: Székelyudvarhely és Szentegyháza példája mutatja, hogy Sepsiszentgyörgyön is az lett volna a jó megoldás, ha a Néppárt és az MPP szövetkezik.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 11.
Mindenki vesztes (Erdélyi Magyar Néppárt)
Kellett pár nap, amíg feldolgozza magában a választás eredményeit – ismerte el csalódottságát Balázs Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján. Szerinte stratégiaváltásra van szükség a Néppárton belül, középre kell elmozdulni, nyitni kell az értelmiség irányába.
Háromszéken a politikai osztály egésze vesztes, beleértve az Erdélyi Magyar Néppártot, a Magyar Polgári Pártot és az RMDSZ-t is, amely győzelme ellenére a választójoggal rendelkezők kevesebb mint negyedének bizalmát élvezi – szögezte le, rámutatva: a közel 184 ezer szavazópolgár közül csak valamivel több, mint 42 ezren voksoltak a tulipánra. Nyitnia kell az RMDSZ-nek is, főként falvakon, de városon is, új emberekre van szükség, be kell vonni az értelmiségieket a politikába – vélekedett, felkérve egyúttal az értelmiségieket, vállaljanak közéleti szerepet.
A Néppártnak stratégiaváltásra van szüksége, az autonomista vonal megtartása mellett középre kell elmozdulnia, a gazdasági programra kell a hangsúlyt helyeznie, értelmiségieket kell bevonzania. Az eredményekről elmondta még: két polgármesteri tisztséget elveszítettek, a megyei tanácsban az eddigi négy helyett csak három képviselőjük lesz – Balázs Attila, Fazakas Péter és Benedek Erika –, de a helyi tanácsokba bejutott önkormányzati képviselőik számát sikerült szinten tartaniuk: Erdővidéken 12, Sepsiszéken 20, Kézdiszéken 22 tanácstagjuk lesz. Köszönte választóik bizalmát, elismerte, hogy némely településen tévedtek a jelöltállításnál, de örül annak, hogy többnyire fiatalok jutottak be az önkormányzatokba. Mindenütt megpróbálják megvalósítani a programjukban vállaltakat. A megyei tanácsban szorgalmazni fogja az Ozsdola és Hilib közötti út felújítását, aszfaltút építését a Perkőre, amely zarándokhelynek számít, tanácshatározat-tervezeteket nyújtanak be, és azok sorsáról tájékoztatják majd a közvéleményt – ígérte.
Fazakas Péter, a Néppárt megyei listájának mandátumhoz jutott vezetője azt hangsúlyozta: a jelöltek kiválasztása során a tisztességre helyezték a hangsúlyt, s bár jobb eredményt akartak elérni, próbálják megvalósítani mindazt, amit programjukban vállaltak, a megye minden része szívügyük.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 13.
Egy történet Bukarestből
Hajlamosak vagyunk gyorsan átsiklani a június 5-i önkormányzati választások eredményeinek értékelésén. Érthető módon: meglepetés nem született, az RMDSZ hatalmas sikerről beszél, de még a kisebb párt is talál olyan adatot, amit eredményként próbál hirdetni választóinak. Mi meg, persze, legyintünk: ugyan már, hol itt a siker, ha Székelyföldön, de úgy általában Erdély-szerte oly kevesen tartották érdemesnek a szavazóurnák elé járulni? Hogy lehet győzelemről, nagyfokú legitimitásról beszélni, ha adott esetben a szavazati joggal rendelkezők alig negyede támogat egy jelöltet?
Aztán mindenki levonja a maga következtetését: mi üzenjük a politikumnak, hogy egyre inkább hitelét veszti, hogy a távolmaradók nem azért nem mentek el szavazni, mert egyéb sürgős dolguk volt, hanem mert úgy érezték – teljes joggal! –, nincs, kire. Változtatni kellene hát, új emberekre, új programra, új vezetési stílusra lenne szükség, különben még nagyobb méreteket ölt a távolmaradás. A politikus következtetése azonban más: minek kellene bármit is változtatni, ha így is tisztségben marad? Miért lenne érdeke mindenkit meggyőzni, ha legszűkebb támogatói köre is elegendő ahhoz, hogy választást nyerjen? És így megy ez tovább újabb négy évig, a következő voksolásig, amelyen aztán még kevesebben vesznek részt, mégis mindenki győzelmet hirdet. Hogy meddig? Mindaddig, amíg azt hisszük, a távolmaradás valóban üzenet értékű, ér valamit, hozhat változást. Mindaddig, míg elhisszük, hogy nincs, akire szavazni, mindaddig, míg nem teszünk azért, hogy legyen, kire. Érdemes e tekintetben Bukarestre vetnünk pillantásunkat, ahol a szociáldemokrata jelölt fölényes győzelmet aratott ugyan, de ahol a második helyre egy „új arc” futott be, a korábban civil aktivistaként ismert Nicuşor Dan. Nem állt mögötte hatalmas pártapparátus, pártmédia, nem kellett különféle vállalhatatlan politikai alkut kötnie, mégis igen szép, 30 százalékos eredményt ért el – beseperve az oly nehezen mozgósítható értelmiségiek, fiatalok voksait –, és bejelentette: mozgalmát országos párttá alakítja.
A bukaresti történetnek pedig mindenki számára lehet tanulsága. A politikus számára az, hogy hosszú távon nem alapozhat kizárólag szűk támogatói körére, mert a sokáig távolmaradó szavazók is bármikor megmozdulhatnak, ha úgy érzik, van, kire voksolniuk. A távolmaradást választó, csalódottá vált, kiábrándult választópolgárok számára is lehet üzenete Nicuşor Dan sikerének: megoldás nem kizárólag a politikai pártok irányából érkezhet, hanem a civil szférából is – ha elég erős a civil társadalom. Ha tehát a politikai pártokból való kiábrándultságunk okán nem fordítunk hátat a közélet egészének, akkor ez a hátország igenis, kitermelhet magából hiteles vezetőket.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 15.
Lehet-e valós rendszerváltozás?
Lehangoló, szinte hihetetlen, de igen sokat elárul Románia jelenlegi helyzetéről, hogy 2016 nyarán annak kell örülnünk: a legfelsőbb bíróság jóváhagyta az 1989-es forradalom dossziéjának újranyitását.
Magyarán: 26 évvel az 1989-es események után ott tartunk, hogy a bíróság engedélyezi a történtek kivizsgálását. Amihez egyébként a legfőbb ügyész nagy reményeket nem fűz: szerinte a vádhatóság újabb adatokat nem talált azóta, hogy egyszer már lezárták az ügyet, most is inkább csak a nemzetközi nyomás hatására kezdik el a történtek tisztázását. Pontosabban annak mímelését, mert mi egyéb, mint kirakatintézkedés az, amiben maguk a nyomozók, a legfőbb illetékesek sem bíznak, és ezt nyilvánosan elismerik?
A forradalom aktáinak újbóli megnyitásáról szóló hír egybeesett azon információk nyilvánosságra kerülésével, amelyek szerint Miron Cozma egykori bányászvezér és Marian Munteanu egykori diákvezér is szekusbesúgó volt. A 90-es évek elejének két meghatározó figurája tehát – a valódi rendszerváltozást sürgető, azért tüntető diákok egyik vezére, illetve a tüntetéseket Ion Iliescu akkori államelnök utasítására szétverő bányászvezér – a volt titkosrendőrség fizetett ügynöke volt. Mennyire más fényben tűnik fel ezen információk birtokában a nem is oly távoli múlt egynéhány eseménye! Az Emil Constantinescu elnöksége idején történt bányászjárás például, amely hozzájárult a kommunista Ion Iliescu ellenében megválasztott első antikommunista államfő népszerűségvesztéséhez, majd a szocialisták újbóli hatalomátvételéhez. És mennyire jelen van, mennyire átszövi mindmáig a romániai politikai életet a Securitate öröksége: mindenik román alakulat az egykori Nemzeti Megmentési Frontból nőtte ki magát, ma sem tudjuk, hány szekus tevékenykedik köreikben. S itt az alig pár hetes történet: csak az igen erőteljes civil tiltakozás tántorította el a liberális pártot attól, hogy Marian Munteanut indítsa a választásokon bukaresti főpolgármesteri tisztségért.
A forradalom idején történtek feltárása, az ártatlan áldozatok halálát okozó gyilkosok felelősségre vonása, a mindenre és mindenkire kiterjedő átvilágítás tehát továbbra is sürgető parancs Románia számára, hiszen a múlttal való őszinte szembenézés a legkevesebb, ami elvárható egy magát jogállamnak nevező, európaiságával kérkedő országtól. Nemcsak az 1989 decemberében elhunyt áldozatok emléke iránti tisztelet miatt, nemcsak az ország nemzetközi megítélése miatt – hanem azért is, mert annak hiányában továbbra is képmutatásra, hazugságra építik az ország jövőjét.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 8.
Hatalmi dölyf
A nagy román abszurditásba időnként belopódzó normalitás jeleként értelmezhetjük, hogy a Marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletben mondta ki: igazuk volt a székely szabadság napja szervezőinek, törvényes volt a Marosvásárhely utcáin március 10-én szervezett felvonulás. Égbekiáltó pofátlanság, a szabad véleménynyilvánítás durva korlátozása, az alapvető emberi jogok semmibevétele, a demokrácia megcsúfolása volt már az is, ahogyan Marosvásárhely polgármestere törvénytelennek titulálta, és megpróbálta betiltani az utcai megmozdulást. Az pedig jócskán meghaladta a hatósági túlkapás kereteit, már-már rendőrállami erőfitogtatásnak nevezhető, hogy a csendőrség több tucat békés résztvevőt megbírságolt.
Mindezek után csak elégtétellel viszonyulhatunk a táblabíróság ítéletéhez, mely lényegében azt mondja ki, ami minden normális jogállamban evidencia lenne, éspedig hogy bármilyen ügy mellett – vagy éppen ellen – lehet, szabad tüntetni, utcai megmozduláson véleményt nyilvánítani. Hogy ez az 1989-es változások után negyedszázaddal egyáltalán kérdés volt, az sokat elárul a jelenlegi romániai viszonyokról, s hogy mi ennek örülünk, az jogküzdelmünk jelenlegi stációjáról. Ami viszont a jogerős ítélet után is vérlázító, az a csendőrség dölyfös, hányaveti magatartása, továbbá, hogy a bírósági döntés következmények nélkül mArad. Olyannyira, hogy még román médiavisszhangja is elmAradt, pedig a Bukaresti sajtó – a tényekre fittyet hányva – eleve törvénytelennek állította be a felvonulást. De ennél is súlyosabb, hogy az időközben újraválasztott Dorin Florea polgármester is megússza mindenféle felelősségre vonás nélkül: számára ez csak egy elvesztett per mArad, legközelebb vélhetően ugyanígy próbál majd keresztbe tenni, zavart, diverziót kelteni a jogos igényeik mellett síkraszállók körében.
Az pedig alighanem az adófizető állampolgárok szembeköpése, amit szóvivője révén a csendőrség elművel. Az adólejeinkből fenntartott, a közrend biztosítására hivatott intézmény ugyanis maga követett el törvénytelenséget azzal, hogy az esemény után önkényesen bírságolta a résztvevőket. Mi több, még most sem hajlandóak érvényteleníteni a kiállított jegyzőkönyveket, netán elnézést kérni a tisztességes, törvényeket betartó, békés állampolgároktól, hanem sétáltatják őket, igazukat bizonyítandó maguknak kell a törvényszéket járniuk. Az pedig a kettős mérce nyílt elismerése, hogy az intézmény meg sem próbál magyarázatot adni arra, miként lehetséges, hogy a Bukaresti spontán tüntetések egyetlen résztvevőjét sem bírságolják, míg egy előre bejelentett, teljesen törvényes rendezvény békés résztvevőit üldözik.
Politikai pártjaink, érdekvédelmi szervezeteink, jogvédő szolgálataink talán megfontolhatnák, hogy e minősíthetetlen magatartás ellen milyen eszközökkel és milyen fórumokon lehet fellépni, mert szó nélkül hagyni vétek lenne.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 19.
Elégedett pártok, elégedetlen választók
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve – mintha csak a Ferenc József császárnak tulajdonított szavakat hallanánk vissza vezető magyar politikusaink szájából a júniusi önkormányzati választások értékelése és az őszi parlamenti voksolásra való felkészülés kapcsán. Mintha bő százezerrel nem kevesebben, de többen szavaztak volna a három magyar pártalakulat valamelyikére idén, mint 2012-ben...
Jó és vállalható, maximális – e jelzőkkel jellemezte Kelemen Hunor elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülésén az RMDSZ önkormányzati választásokon elért eredményét. A szövetség jelöltjeit, programját pedig hitelesnek minősítette a politikus, aki annyit azért elismert: elgondolkodtató, hogy sokan nem kívánnak véleményt nyilvánítani és az urnákhoz járulni. De mintha ebből a kijelentésből is inkább valamiféle nagyúri sértődöttség, burkolt számonkérés áradna, mintsem őszinte aggodalom, mintha értetlenkedne a szövetségi elnök, hogy de hisz ott vannak csodálatos jelöltjeink, fantasztikus programunk – a nép, az istenadta mégsem rohamozza meg a szavazófülkét. A jelek szerint azonban nem csak az RMDSZ háza táján hiánycikk az önkritika. Az Erdélyi Magyar Néppárt ugyancsak hétvégén lezajlott országos választmányi ülése után kiadott közleményből ugyan hiányoznak mindazok a pozitív jelzők, amelyek Kelemen Hunor politikai beszámolójában szerepeltek, de azért Szilágyi Zsolték is addig kerestek, amíg találtak okot az örömre: s bár nem elégedettek az eredménnyel, azt határozott sikerként értékelik, hogy jelentős politikai ellenszélben és a kisebb pártok számára kedvezőtlen kampányfeltételek mellett is sikerült megőrizniük tanácsosaik számát és négy évvel ezelőtti erejüket. S miután mindenki szemérmetesen elhallgatja, hogy a négy évvel korábbi önkormányzati választásokhoz képest százezernél több voks hiányzott idén magyar pártjaink kosarából – négy évvel korábban a három magyar párt megyei listáira 572 811-en szavaztak, most 466 862-en! –, máris készülnek az őszi parlamenti választásokra. Az EMNP ez ügyben halasztotta ugyan a végleges döntést, de valamilyen formában részt kívánnak venni a megmérettetésen, hogy választóikat ne hagyják cserben. Az MPP hallgatásba burkolózott, aligha véletlenül, hiszen lassan megszűnik önálló szervezetként létezni. A polgáriak abban reménykedhetnek, majd csak felajánl nekik egy-két bejutó helyet az RMDSZ. A szövetség pedig töretlen lelkesedéssel és a már jól ismert jelszavakkal – kell az erős képviselet, ott kell lennünk, ahol a döntések születnek stb. – vág neki a kihívásnak. Mi pedig csak abban bízunk, hogy a szűnni nem akaró öntömjénezés, a taktikázás, a lázas készülődés közepette mArad idejük bennünket is megszólítani valós gondjainkra válaszokat kínáló programmal, hiteles jelöltekkel. Vagy elégedett pártjainkat az elégedetlen választók nem érdeklik már?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 22.
Élünk-e nyelvi jogainkkal?
Voltak, vannak mulasztások az RMDSZ-es önkormányzati vezetők részéről – ismerte el többször is Székely István, a szövetség ügyvezető alelnöke a tusványosi szabadegyetemen a nyelvi jogok érvényesítése kapcsán benyújtott árnyékjelentésekről szóló panelbeszélgetésen.
Mint felidézték, Románia élen jár a kisebbségvédelemről és nyelvi jogokról szóló nemzetközi vállalások elfogadásában, ratifikálta a nemzeti kisebbségek védelméről szóló egyezményt és a nyelvi chartát is, ráadásul a hatékony Bukaresti külpolitikának köszönhetően olyan országként tartják számon, amely példaértékűen megoldotta ezeket a kérdéseket. Bukarest bizonyos időközönként köteles jelentéseket készíteni a két dokumentumban foglalt előírások teljesítéséről, ehhez civil vagy politikai szervezetek, de akár magánszemélyek is készíthetnek úgynevezett árnyékjelentést, amely célja, hogy felhívja az Európa Tanács szakértőinek figyelmét, ha sérülnek bizonyos jogok, illetve a hivatalos kormányjelentésben foglalt állítások nem felelnek meg a valóságnak. A Románia által 2008-ban ratifikált nyelvi charta előírásainak teljesítéséről szóló legutóbbi jelentéssel Románia két évet késett, csak idén nyújtották be, ezzel gyakorlatilag késleltették, megakadályozták a szakértői ellenőrzést. Ehhez az utóbbi dokumentumhoz készült több árnyékjelentés: egyet a Civil Elkötelezettség Mozgalom nyújtott be, egyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közösen, de az RMDSZ is kidolgozott egy dokumentumot, sőt, talán a Kolozsvári, többnyelvűségért küzdő Musai-Muszáj Egyesület is – hangzott el a felvezetőkben. Mindenik árnyékjelentésben figyelmeztetik az Európa Tanács szakértőit: visszalépés tapasztalható a nyelvi jogok érvényesítésében.
Abban egyetértettek a résztvevők, hogy nem feltétlenül probléma, ha több árnyékjelentést nyújtanak be, hogyha ezek nem kioltják, hanem erősítik, kiegészítik egymást. Szigeti Enikő elmondta: az ő jelentésük elsősorban a Maros megyei helyzettel foglalkozik, azt vizsgálják, a helyi közigazgatásban miként érvényesülnek a nyelvi jogok, milyen akadályokba ütközik az, aki magyar nyelven intézné ügyeit a helyi polgármesteri hivatalokban, dekoncentrált intézményekben. Küzdelmük során számos jogi eljárást kezdeményeztek a hatóságok ellen, ugyanis azt tapasztalták, hogy gyakorta arra hivatkoznak: hiába a nyelvi charta előírásai, ha a közigazgatási törvényben ezeket nem rögzítették. Az árnyékjelentésben ezen peres eljárásokat is ismertették. Az EMNT és az SZNT dokumentuma egy kutatáson alapszik, amelyben azt vizsgálták, hogy abban a 323 közigazgatási egységben, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20 százalékot – tehát a charta és a közigazgatási törvény szerint használhatja anyanyelvét hivatali ügyintézés során is –, miként érvényesül a többnyelvűség: van-e az önkormányzatoknak kétnyelvű honlapjuk, vannak-e kétnyelvű űrlapok, mi történik az anyanyelven benyújtott kérésekkel stb. Az RMDSZ árnyékjelentése teljes, átfogó képet igyekszik nyújtani a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, gazdasági életben stb. tapasztalt jogsértésekről, a dokumentumot augusztus 5-e után mutatják be – közölte Székely István.
A vita során felmerült az RMDSZ hitelességének és felelősségének kérdése is, hiszen az árnyékjelentés készítése során a civilek azt tapasztalták: sok olyan közigazgatási egységben is súlyos gondok vannak az anyanyelvhasználattal, amelyeket RMDSZ-es polgármesterek vezetnek, RMDSZ-es tanácsi többséggel. Nem fordítanak kellő figyelmet a kétnyelvűségre, egynyelvűek a honlapok, nem fordítják le a tanácsi határozatokat, nincsenek magyar űrlapok, nem szólalnak fel magyarul a tanácsüléseken stb. Ennek kapcsán Szigeti Enikő felvetette a kérdést: milyen hitelessége lehet az RMDSZ által készített árnyékjelentésnek, amelyben lényegében saját embereinek mulasztásait kellene számba vennie? Székely István elismerte: voltak és vannak mulasztások e tekintetben, de zajlik az „újratervezés”, az idei volt az első olyan önkormányzati választás, amely előtt a tisztségre jelentkezők nyilatkozatot írtak alá, vállalva a nyelvi jogok érvényesítését. Nézzük meg, mi a helyzet egy év múlva – javasolta a helyenként meglehetősen heves vita során az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 23.
Mondjunk nemet a kényszerbetelepítésre (Tusványos)
Ne csak Magyarország, de a Kárpát-medencei magyarság egésze üzenjen Brüsszelbe, hogy nem értünk egyet a kényszerbetelepítéssel, s magunk akarjuk eldönteni, kivel élünk együtt – a külhoni magyarság vezetői erről szóló nyilatkozatot írtak alá tegnap Tusnádfürdőn. A tusványosi szabadegyetemen immár hagyományosnak számító nemzetpolitikai kerekasztal egyik központi témáját jelentette a migráció, a Brüsszel által szorgalmazott kötelező kvóták ellen október 2-ára meghirdetett népszavazás fontossága.
A közös dokumentumot Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai szakértő, a vita moderátora ismertette. A Kárpát-medencei magyarság választott vezetői a dokumentumban elítélik az EU elhibázott bevándorláspolitikáját és a kényszerbetelepítést. Modern kori népvándorlás zajlik, Európa veszélyben van, a jobb élet reményében milliók indultak útnak a kontinens felé. Európa háborúban áll, a migrációs válság kezdete óta megnőtt a terrorcselekmények száma. Az Európai Unió vezetői még mindig nem értik a problémát, a megoldást pedig a migránsoknak a tagállamokba való kötelező betelepítésében látják a nemzeti parlamentek megkérdezése nélkül. A Brüsszeli bürokraták nem dönthetnek helyettünk, jogunk van nekünk dönteni közös jövőnkről, és arról, hogy kivel kívánunk együtt élni – írják a külhoni vezetők.
Arra kérnek minden magyar állampolgárt, hogy október 2-án vegyen részt a kényszerbetelepítés elleni népszavazáson. A közös nyilatkozatot a nemzetpolitikai kerekasztalon részt vevő – erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, horvátországi, muravidéki – külhoni vezetők mindenike támogatta, beszédükben mindannyian szavazásra szólították fel az állampolgársággal rendelkező külhoni magyarokat. A kerekasztal-beszélgetésen a Budapesti kormányt Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár képviselte, hangsúlyozva: 2010 után új nemzetpolitikai kereteket dolgoztak ki, s eddig 850 ezer külhoni magyar igényelte a magyar állampolgárságot. A szülőföldön való boldogulást, a magyar közösségek megerősítését szolgálják azok a gazdaságfejlesztési programok is, amelyeket a magyar kormány kezdeményezett.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke arról számolt be, hogy Ukrajnában valamelyest enyhültek a harcok, de a frontvonal állandósult. Az ukrán központi kormányzás nem foglalkozik kisebbségi ügyekkel, pedig az ország lakosságának egyötöde nem ukrán – a válság rendezéséhez ezzel is szembe kell nézni. Amúgy nem következett be, amitől sokan féltek, hogy a kárpátaljai magyarság köréből menekülthullám indul útnak, a közösség otthon mAradt, és magyarországi támogatással működteti intézményeit. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a megosztottság miatt vesztettek mandátumokat a választásokon, de a siránkozók tábora helyett ők a cselekvésre összpontosítanak, a Szerb Radikális Párttal szövetkeztek, és úgy próbálnak meg eredményeket elérni. Egyik ilyen, hogy törvénybe iktatták a nemzetiségi arányok betartását a közszférában dolgozók körében, de örömmel fogadták az újabb európai uniós csatlakozási fejezetek megnyitását is. Menyhárt József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának nemrég megválasztott új elnöke arról beszélt, hogy bár a parlamentbe ezúttal sem jutottak be, bázisuk megmAradt, a továbbiakban a felvidéki magyarság identitásának megerősítéséért kívánnak dolgozni. Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke a Szlovéniában élő magyarok helyzetéről beszélt. Szám szerint ők a legkisebb külhoni magyar közösség, de identitásuk megőrzésében segítenek a magyar kormányzati támogatások, illetve a Zala és Vas megyével ápolt regionális kapcsolatok. Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető alelnöke arról számolt be, hogy bár a kisebbségek helyzete jogilag rendezett, a gyakorlatban elég nehezen lehet érvényesíteni ezeket. Biztató jelként értékelik, hogy a magyar iskolákba iratkozott gyermekek száma nem csökkent, számos néptánccsoportot tudnak működtetni.
Az erdélyi helyzetről az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői szóltak. Biró Zsolt MPP-elnök közölte: az általa vezetett alakulat feladatának tekinti, hogy például a Gyulafehérvári ígéreteket megjelenítsék a politikában. Kis pártként nem tudnak mást tenni, mint afféle „puliként” hajtani a „szürkemarhát”, a nagyobbik testvér RMDSZ-t, hogy ezeket a kérdéseket felvállalja. Sokan kész ténynek veszik, hogy az őszi parlamenti választásokon az RMDSZ-szel közösen indulnak, de a végső megállapodás előtt még kemény tárgyalások lesznek. Ezek során egyebek mellett azt kérik majd, hogy ne kezeljék mostohagyermekként azokat az önkormányzatokat, amelyek élén MPP-s polgármester áll, továbbá kérik, hogy az RMDSZ vállalja fel az MPP programjában szereplő célkitűzéseket. Az alkotmánymódosítás során garanciákat építsenek be a kisebbségek védelmére, szorgalmazzák a decentralizációt, és vállalják fel az autonómiastatútum ügyét.
Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője arról beszélt, hogy a magyarellenes támadások többsége az utóbbi időszakban átment egy olyan frontra, ahol nehezen mozgunk: mindent kriminalizálnak, meghurcolják az önkormányzati vezetőket, szimbólumainkat a törvényszéken támadják. Az őszi parlamenti választások fontosságát is hangsúlyozta. Hamarosan újra napirendre tűzik az alkotmánymódosítást és a regionalizációt, ezekbe a döntésekbe bele kell szólnunk, alkukat kell kötni – érvelt az erős parlamenti képviselet fontossága mellett, elismerve: házon belül is vitatéma, hogy részt kell-e venni a kormányzásban vagy sem.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke leszögezte: a szürkemarhás-kutyás idillbe nem helyezi bele magukat, az igazi kérdés, hogy ki a juhász, aki mindkettőt tereli. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az idei önkormányzati választásokon 106 000-rel kevesebben szavaztak a három magyar pártra, mint négy évvel korábban. Az erdélyi magyarok 60–70 százaléka nem kíván szavazni, ez az igazi probléma – kongatta meg a vészharangot, jelezve ugyanakkor, hogy a voksok 10–15 százaléka román jelöltekre ment, akik még csak ajánlatot sem fogalmaztak meg a magyarok irányában. Új esélyt jelentenek a regionalista mozgalmak: úgy tűnik, kezdenek megjelenni a román regionalisták, egy velük létrehozandó koalíció lehetőséget teremthet, hogy Erdélyben elkerüljük a „Híd-csapdát” (utalás a Most–Híd felvidéki vegyes magyar–szlovák pártra – szerk. megj.). Az EMNP célja, hogy minél több magyart mozgósítson a részvételre az október 2-i kvótanépszavazáson és az őszi romániai parlamenti választáson egyaránt – mondta.
A Fidesz üdvözli
A Kárpát-medencei magyarság igent mond Európára és nemet a kényszerbetelepítésre – így értékelte Németh Zsolt a külhoni magyar vezetők közös nyilatkozatát, a Fidesz külügyi kabinetvezetőjeként üdvözölve azt. Szerinte a magyarok nem euroszkeptikusak, csak eurokritikusak, akik nem rombolni, hanem építeni akarják az Európai Uniót. „A mi kritikánk építő kritika, mi igent mondunk Európára. A kisebbségi magyarságnak, az anyaországnak és a Fidesznek is Európa egy kiemelt fontosságú prioritása a gondolkodásában, az identitásában. A kisebbségi magyarság helyzetének hosszú távú rendezéséhez nélkülözhetetlen az Európai Unió” – fogalmazott. Pásztor István, a VMSZ elnöke a többi Kárpát-medencei magyar pártvezető nevében úgy fogalmazott: „Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a népszavazás egy magyarországi belügy, de mivel mi egy nemzet vagyunk, a magyarországi belügy mindannyiunk ügye.”
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 23.
Veszélyben a kontinensünk?
Oroszország, Iszlám Állam, terrorizmus, ellenőrizetlen migráció, az Európai Unión belüli repedések, brexit, hibrid háború, nukleáris fegyverek – az Európa biztonságát fenyegető veszélyek valóságos leltárát mutatták be Tusványoson a kontinens biztonságával foglalkozó panel meghívottjai. Többen hangoztatták: le kell számolni azzal a tévhittel, hogy többé nem következhet be háború.
Gerald Frost, a Danube Institute (Duna Intézet) igazgatója Oroszország fegyverkezését, a Moszkva által kezdeményezett hibrid háborút sorolta a főbb veszélyforrások közé, de kitért a brexitre is, hangsúlyozva: ez nem befolyásolja Európa biztonságát, Nagy-Britannia ugyanúgy részt vállal majd a kontinens védelmében. Úgy vélekedett, a békét a NATO-nak kell fenntartania, és emlékeztetett arra a mondásra, mely szerint aki békét akar, annak a háborúra kell készülnie. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke úgy vélekedett: Európa nem tanult a 20. századi világháborúkból, 1989 után azt hitték, beköszöntött az örök béke kora, most pedig újra megfeledkezni látszik arról, hogy egy atomháború a világ pusztulásához vezetne. Oroszország is atomhatalom, ezért óvatosabban kellene közelíteni az európai konfliktusokhoz, kevesebb kardcsörgetésre lenne szükség, hisz az ukrán válságra nincs katonai megoldás, csak politikai. Elkezdődött egy minszki folyamat, s bár döcög, ennél jobb ötlettel még senki nem állt elő. A konfliktus 10 ezer halálos áldozatot követelt, és 1,8 millió belső menekültet tartanak számon – ennyi ukrán lakos kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát. Sérelmezte az európai kettős mércét: miközben zavartalanul jöhetnek illegális bevándorlók, az ukrán állampolgárok számára még csak a vízummentes belépés lehetőségét sem biztosítják, hogy törvényesen léphessenek be az EU területére. A migrációs válság mellett az Európát fenyegető kockázatok közé sorolta a belső repedéseket, amelyeket a brexit felerősített.
Martonyi János volt külügyminiszter a veszélyeket sorolva szólt az olyan klasszikus biztonságpolitikai kockázatokról, mint a terület elleni támadás, hangsúlyozva: az államnak kötelessége megvédeni határait. Úgy vélte, a magyar politika helyesen ismerte fel, hogy a határokat az illegális bevándorlóktól is meg kell védeni. A hibrid háború, a cyber-hadviselés mellett szólni kell azokról a kockázatokról is, amelyek az energia- vagy az élelmiszerbiztonságot, az ivóvízhez való hozzáférést, a gazdasági stabilitást veszélyeztetik. S bár más országok nehezen értik meg, de a magyar nemzet számára kiemelt fontosságú a kulturális biztonság, a közösség kulturális-szellemi-nyelvi örökségének megőrzése. A nyugati háborúk másról szóltak, de valahányszor Magyarországot – és talán Lengyelországot – támadás érte a történelem során, mindig az volt a tét, hogy sikerül-e megmAradni magyarként, tehát létünk is veszélybe került. Ráadásul jelenleg legalább öt országban élnek magyarok, az ott élő magyar közösségek pedig még veszélyeztetettebbek – mutatott rá. Kontrát Károly, a Budapesti kormány belügyminisztériumi államtitkára szerint Európa biztonságát az illegális migráció, a terrorizmus és az Iszlám Állam fenyegeti leginkább. A világban jelenleg 60 millió menekültet és 240 millió, döntően gazdasági migránst tartanak számon, ez azt is jelenti, hogy sokáig kihívás lesz majd a migráció. Az EU nem talált jó választ erre a helyzetre, nem követeli meg a külső, schengeni határok védelmét, a kötelező betelepítési kvóta pedig rossz megoldás, mert minden állam szuverén joga eldönteni, kit akar befogadni. Emlékeztetett az októberben esedékes népszavazásra, és arra kérte a külhoniakat, mondjanak nemet a betelepítési kvótára.
Teljesen más szempontokat vázolt Cristian Pârvulescu politológus, a Pro Democraţia Egyesület tiszteletbeli elnöke, aki az Európai Unió mellett működő konzultatív szervezet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként migrációs ügyekkel is foglalkozik. A Bukaresti elemző azt mondta: örül, hogy Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, szerinte a britek eddig sem nagyon tudtak és akartak beilleszkedni, fékezték az integrációt, az Amerikai Egyesült Államok érdekeit képviselték. Szerinte a brexit után a szétesés inkább az Egyesült Királyság egységét veszélyezteti. A brexit felgyorsíthatja az integrációt, első lépésként vélhetően kétsebességes EU jöhet létre. A több Európa a megoldás – vélekedett, azzal is érvelve, hogy miután 25 év alatt a magyar–román kapcsolatok sem javultak, ha az EU eltűnik, akár Erdély is konfliktusos övezetté válhat. Pârvulescu azt is mondta: Moszkva racionális válaszokat adott az általuk fenyegetésnek tekintett lépésekre, csakhogy Oroszország maga is veszélyforrás Európa biztonságára. Ennél nagyobb kockázat Törökország, amely irracionális válaszokra is képes, amint a puccskísérlet utáni megtorlások is mutatják. A migráció kapcsán megjegyezte: a menekülteket nem lehet sorsukra hagyni, Görögország nem tudja megvédeni tengeri határait, a kvóta pedig a szolidaritás jele.
Szavaira reagálva Kontrát Károly felvetette: határai védelmére Görögország bevethetné 500 ezer fős hadseregét. Martonyi a radikális iszlám terrorizmus veszélyére tért vissza, amely ellen a legkeményebben kell fellépni. Brenzovics László a kettős mércére hívta fel a figyelmet: az 1,8 millió ukrán belső menekülttel sem a karitatív szervezetek, sem a nyugati média, sem az európai államok nem foglalkoznak, s miközben közel-keleti bevándorlók törvénytelenül léphetnek be Európába, minden, Ukrajnával szomszédos állam meg tudja védeni határait az ukránoktól – pedig ők nem baltával meg robbantószerekkel érkeznek. Gerald Frost bevallotta: maga is a brexitre szavazott, és büszke a döntésre, mert az EU-t nem tartja demokratikusnak, és mert azt akarja, hogy az Egyesült Királyság a maga ura legyen. Dávid és Góliát harca volt a népszavazási kampány, amelyben a legkülönfélébb hírességektől az egyházfőkig mindenkit bevetettek, hogy mAradásra vegyék rá a szavazókat, mégis győzött a népakarat – magyarázta.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 25.
Székelyföldtől Brüsszelig
Magyarország vállaljon védhatalmi státust a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében – ismételte meg szó szerint a három évvel korábban ugyancsak Tusnádfürdőn elhangzott felhívását Tőkés László szombaton. Szavai 2013-ban hisztérikus reakciót váltottak ki a román politikusokból, a Bukaresti pártok egymással versengtek a magyarellenes megnyilvánulásokban, végül Klaus Iohannis jelenlegi államelnök Tőkés László ezen szavaira hivatkozva fosztotta meg őt az 1989-es Temesvári forradalomban betöltött szerepéért megítélt állami kitüntetéstől.
Hogy mi lesz Bukarest reakciója ezúttal, nem tudjuk – tegnapig mintha visszafogottabb viszonyulást láttunk volna, de megeshet, csak a nyári hétvégének tudható be. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy nacionalista fröcsögés helyett a Bukaresti hatalomnak inkább állna érdekében valós párbeszédet kezdeményezni a Romániában élő magyar közösség vezetőivel, illetve a lehető legjobb kapcsolatokra törekedni a szomszédos Magyarországgal. Annál is inkább, mert mind komolyabb biztonságpolitikai kihívások érik Európa egészét, melyekre Románia egyedül – de más kelet-közép-európai állam sem! – nem tudhat megfelelő választ adni. A zűrzavaros időkben, amikor az ukrán válság, a migrációs krízis, a terrorveszély, de a Törökországban zajló események is komoly kockázatokat jelentenek, Bukarest alapvető érdeke az lenne, hogy a térségben levő államokkal közösen lépjen fel. Ezeket a kihívásokat részletezte szókimondó tusványosi előadásában Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, akit a magyar ellenzéki pártok, a nyugati balliberális média és a Brüsszeli vezetők is oly gyakran bélyegeznek meg Európa-ellenességgel – vélhetően a legjobb védekezés a támadás elvét követve. Nem is igazán tudnak mihez kezdeni most a magyar miniszterelnöknek a közös európai hadsereg létrehozásáról szóló kijelentésével, az ügy melletti elkötelezettségével – ebbe ugyanis igen nehezen lehetne belemagyarázni, hogy a magyar miniszterelnök Európa ellensége, és kivezetné országát az EU-ból. Aligha véletlenül hangsúlyozta Németh Zsolt is, hogy a külhoni magyar vezetők a kvótareferendum ügyében megfogalmazott közös nyilatkozatban a kényszerbetelepítésre mondanak nemet, nem pedig Európára.
A magyar külpolitika egyik legnehezebb feladata ugyanis az, hogy meggyőzze a kontinens többi államát: Brüsszel bírálata, a határok védelme nem Európa elutasítását jelenti.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 5.
Régi-új himnuszunk
Több sajtótermék hírt adott róla: a világhálón immár napok óta fellelhető himnuszunknak az a változata, amelyet a ma kezdődő olimpiai játékok során hallhatunk majd, valahányszor aranyérmet szerez valamely sportolónk.
A Magyar Olimpiai Bizottság megkeresésére a MÁV Szimfonikus Zenekar már 2013 nyarán elkészítette nemzeti fohászunk 90 másodperces zenekari változatát, amelyet az Erkel Ferenc Társaság hitelesített. A nemzetközi standard elvárásainak megfelelően az új változat énekszólam nélküli zenekari előadás másfél percben, közösségi éneklésre is alkalmas B-dúr hangnemben. Különlegessége továbbá a zeneszerző által a kotta külön sorában jelzett, ám korábbi hangzó anyagokban még sosem hallott harangszó, amely utalás az idén éppen 560 esztendeje történt nándorfehérvári diadalra, amellyel egyidejűleg III. Kallixtusz pápa Európa-szerte elrendelte a déli harangszót – írja közleményében a Társaság. Emlékeztetnek továbbá: Erkel Ferenc Kölcsey Ferenc alkotására írt Hymnusát annak 1844-es keletkezése óta többen átdolgozták. Jó ideje a legismertebb Dohnányi Ernő hangszerelése, de ez a feldolgozás az eredeti Erkel-műtől lényegesen különbözik. Az Erkel Ferenc által írt nemzeti fohász karaktere, ritmusa, tempója jóval frissebb, gyorsabb volt a mai gyakorlatból ismertnél, az eredeti mű puritánabb hangzású verbunkos jellege s ebből fakadó tempója azonban idővel nemcsak megkopott, de lassan a feledés homályába is merült.
Kettősség jellemzi hát a riói olimpián felcsendülő Himnuszt: a gyökerekhez, az eredetihez való visszatérés szándéka, a hagyomány tisztelete ötvöződik a modernitással, a megújulással. És milyen jó lenne, ha ez a fajta kettősség nem csupán nemzeti fohászunkat hatná át, hanem valamiképpen kisugározna az olimpiai játékok egészére, és a rendezvény úgy szólítaná meg a mai kor emberét, milliárdokat szerte a világon, hogy közben visszanyer valamit eredeti szellemiségéből! Milyen jó lenne, ha a szervező Brazília vezetői számára nemcsak saját korrupciós botrányaik és pénzéhségük elfedésére hivatott, újabb lopásokra alkalmat nyújtó politikai manőverezés lenne, hanem a házigazdák büszkeségéről, vendégszeretetéről szólnának a hírek. Ha a brazil színkavalkád kizárólag karneváli lenne, és nem kellene szólni az alig-kész építményekről, a rossz közbiztonságról, a sokakat elriasztó Zika-vírusról. Milyen szép lenne, ha a tisztességes, sportszerű megmérettetést nem árnyékolnák be oly gyakran doppingbotrányok. Ha a nemzetek közti versengés csak a pályára korlátozódna. Ha az olimpiai játékokra nem vetne sötét árnyékot a félelem, mindenekelőtt a terrorcselekményektől. És milyen jó lenne minél többször hallani, ahogy felcsendül himnuszunk!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 16.
Csíksomlyó és a szakértői kormány
Ha igaz, amit Kelemen Hunor állít, hogy a kormány akadályozni próbálja a csíksomlyói búcsú felkerülését az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára, akkor az bizony igen alattomos, mélységesen felháborító gesztus. Ugyanezt mondhatjuk el a Kelemen Hunor által Csomakőrösön a SIC Fest szabadegyetemen sorolt többi barátságtalan intézkedésről: két magyar szakember eltávolításáról az erdélyi műemlékvédelmi bizottságból, a magyar pedagógusképző intézet létrehozásának halasztásáról.
Abban is igaza van az RMDSZ elnökének, hogy késik a mezőgazdasági támogatások folyósítása, nem jutott elég pénz a megyei önkormányzatoknak a költségvetés-kiegészítéskor. Sőt, sorolhatnánk tovább a gondokat: leálltak az állami beruházások, nem haladnak az autópálya-építések, infrastrukturális fejlesztések, káosz uralkodik az egészségügyben stb. De mindezt egyedül a szakértői kormány nyakába varrni enyhén szólva is túlzás.A választások előtt pár hónappal Kelemen Hunor azt próbálja minden eszközzel bizonygatni, hogy szükség van a politikusokra, senki más nem tudja vezetni az országot, csakis pártok által támogatott kormány, és a magyarok érdekei csak akkor nem sérülnek, ha az RMDSZ is részese a hatalomnak. Éppen ezért keresi azokat az eseteket, amelyek alátámasztani látszanak érvelését. S mert aki keres, az talál, lám, Kelemen Hunor is rámutatott jó néhány olyan ügyre, amely bizony burkolt magyarellenes törekvésekről árulkodik. Ha ezt még megtoldja pár általános problémával, máris ott a következtetés: nincs szükség szakértői kormányra. Az RMDSZ politikusának eszmefuttatása azonban több ponton is ingatag lábakon áll. Ami a magyarellenes megnyilvánulásokat illeti, azokban más kormányok idején sem volt hiány, és gyakorta az sem tudott gátat vetni azoknak, ha az RMDSZ a hatalom részese volt. Hogy mAradjunk az oktatásnál: a tanügyi törvénynek a magyar közösség számára hasznos előírásait akkor sem sikerült alkalmazni, amikor a szövetség kormányon volt. A Cioloş-kormánytól pedig a szó politikai értelmében elvárni sem nagyon lehet semmit: az RMDSZ nem kötött velük semmiféle politikai alkut, amit számon lehetne kérni rajtuk. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, elődjével, Pontával szemben Cioloşnak nem voltak nyíltan magyarellenes megnyilvánulásai. Ami meg az általános problémákat illeti, azokat is nehezen lehet a bő fél éve regnáló kormány nyakába varrni – semmivel sem volt fényesebb a helyzet sem a liberális, sem a szociáldemokrata uralom idején, ráadásul a végrehajtó struktúrákban továbbra is főként a szociáldemokrata hatalom által kinevezett tisztségviselők próbálják akadályozni a munkát.
Mindezek alapján inkább önigazolási kísérletnek, kampányba illő mozgósítási törekvésnek minősíthetjük Kelemen Hunor helyzetjelentését. Csak az nem világos, miként bírhat mozgósító erővel a technokrata kormány bírálata.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 25.
A nagykoalíció réme
Kevés rémisztőbb forgatókönyv létezik a parlamenti választások utáni időszakra, mint az, amit Kelemen Hunor vázolt a minap. És nem csupán az RMDSZ elnökének kampánycélú víziójáról van szó: több politikai elemző is amellett érvel, hogy kiegyenlített verseny esetén egyáltalán nem lehet kizárni a nagykoalíció lehetőségét.
Azt tehát, hogy a ma még egymás legfőbb ellenségeinek számító liberálisok és szociáldemokraták a voksolás után – akár nemzetközi nyomásra is! – inkább azt választják: megosztják a hatalmat egymás között. Hivatkozhatnak az új geopolitikai kihívások által megkövetelt politikai stabilitásra, Románia százéves „születésnapjának” méltó megünneplésére, a nemzeti érdekre, a politikai észszerűségre – ürügy a nagy megbékélésre kerül bőven.
Persze, ez csak a lehetséges forgatókönyvek egyike, alapvetően mind a liberális, mind a szocialista tábor arra készül, hogy lehetőleg önállóan, vagy minél kisebb párt bevonásával kormányozhasson. A legutóbbi közvélemény-kutatások döbbenetes eredményei szerint a népszerűségi lista élén továbbra is a szocialisták állnak. És ők elég elszántan s agresszíven igyekeznek uralni a közbeszédet, látványos támadásokat indítanak a szakértői kormány ellen, igyekeznek meglovagolni minden botrányt, hasznot hajtani a lakossági elégedetlenségből – egyszóval teszik azt, amit tennie kell egy választások előtt álló, hatalomra készülő pártnak. A liberálisok ezzel szemben alig látszanak, a jelenlegi állás szerint sem elszántságuk, sem frontemberük, sem kapacitásuk nincs a választások megnyerésére. A vörös uralom visszatérésének réme alighanem az urnák elé viszi majd a nagyvárosi, fiatalabb, értelmiségi réteget, igen nagy kérdés azonban, hogy az oly sokszor döntőnek bizonyuló voksokból milyen arányban részesülnek majd a liberálisok. Nem véletlen, hogy a jobboldal boszorkánykonyhájában azt próbálják felmérni, milyen hatása lenne, ha valamilyen módon a jelenlegi kormányfőt, Dacian Cioloşt saját csapatukba vonnák – a liberálisoknak alighanem ez az egyetlen lehetőségük, hogy áttörést érjenek el. Mindezek alapján elég nagy az esélye annak, hogy szoros eredménnyel záruljanak a választások, ez esetben pedig nő a nagykoalíció esélye, mely ráadásul a miniszterelnököt kinevező Klaus Iohannis államfőnek is érdekében állna. Hogy egy ilyen felállás esetén – melyre volt már példa, igaz, soká nem tartott – milyen esély nyílna a magyar érdekek érvényesítésére, abba belegondolni is rossz. Különösen akkor, ha az újonnan felálló hatalom ismét előveszi a régiósítás tervét, amelynek előjeleit már most láthatjuk akár a Dacian Cioloş által meghirdetett közigazgatási átszervezésről szóló vitában, akár a kisebb falvak sorsát érintő törvénytervezetek formájában.
Erre a kihívásra kellene sürgősen választ találnia az erdélyi magyar politikumnak, erről, és nem tisztségekről kellene tárgyalniuk a magyar pártoknak, ez ügyben ugyanis elengedhetetlen az együttműködés és a közös fellépés.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)