udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1267
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-570 ... 1261-1267
Névmutató:
Antal Árpád András
2012. szeptember 6.
Mikó-ügy: sokan, de elegen?
Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
Újabb méltóság- és összefogásleckét adott a mindenkori román hatalom képviselőinek és az ország többségi lakosságának a „nem létező” Székelyföld, illetve Erdély magyar ajkú népének tízezres nagyságrendű tömege, amely szeptember elsején Sepsiszentgyörgyre vonult tiltakozni. A békés tüntetés résztvevői a Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonlását megkérdőjelező határozatot, illetve az egykori restitúciós bizottság tagjai – Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim – elleni bírói döntést kifogásolták.
Húsz évvel a rendszerváltás és az 1990-es marosvásárhelyi események után az erdélyi magyarság újra bizonyított: képes jogos tulajdonáért, jövőjéért politikai érdekeken felülemelkedve egységesen fellépni, háromszoros igennel tiltakozni az igazságtalanság ellen. A lelkesedés mellett ugyanakkor a kétely árnyéka is ott lebegett a székely, magyar és árpádsávos lobogók mellett. Már kora délelőtt szívmelengető látványt nyújtott, amint az Erdély különböző helyeiről – köztük számos szórványtelepülésről –, illetve az anyaországból érkezők tömött sorokban, fegyelmezetten közeledtek Sepsiszentgyörgy központja felé. Az érkező tömeg igazolta, hogy mindenhová eljutott az üzenet. Csak fokozta a rendezvény ünnepélyességét, hogy tíz órakor mintegy száz személy zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre-szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, melyen az állt: „Köszönjük, Sánta Imre!”. A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban kitartóan tüntettek a Mikó épülete előtt. A transzparensek közül nem hiányzott a Székelyföld autonómiáját hirdető sem, amelyet a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt képviselői közül többen körülálltak. A város templomai felől fél tizenkettőkor felszálló harangszóra már szinte mindenki „a helyén volt”, így délre tekintélyes tömeg lepte el az Erzsébet parkot és a kollégium körüli utcákat. Megérkezésekor majdnem mindenki a Székely Mikó Kollégium homlokzatáról legördített hatalmas transzparenseket fürkészte, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügyminisztériumi működési engedélyt, illetve egy, az 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentumot, mely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Aztán fegyelmezetten fordultak a színpad felé, ahol a szónokok mögött a kollégium volt és jelenlegi diákjai foglaltak helyet, a pódium előtt pedig lelkészek serege sorakozott fel.
Az igazság hangjai
„Igenis erről beszélni kell, ki kell mondani, különben azt tesznek velünk, amit akarnak” – hangzott el több résztvevő részéről is Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egymást váltó, a beszédek sorát indító, közös felszólalása alatt. Az első érzelemkitörésre sem kellett sokat várni, a városvezető zárószavai – „Nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni!” – kirobbantották az első hangos megnyilvánulásokat. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sem fogalmazott óvatosabban: „1948-ban egyetlen nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került. Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették, és kész. Ez közönséges lopás volt. Most viszont nekünk igazolnunk kell a tulajdonjogot! Húsz év alatt a visszaszolgáltatások feléhez sem jutottunk el, és a folyamat teljesen leállt. Hideg zuhany volt a buzãui bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok.” A tűző napon kitartóan álldogálók válasza ekkor már hangos tiltakozás volt, amely csak lassan hagyott alább. Fellobbantotta az indulatokat Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének átütő erejű felszólalása is: „Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy akkor még nem is létezett az Erdélyt bekebelező román állam!” Az egyházi elöljáró szavai a Székely Légió és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szép számban megjelent tagjaiból a jól ismert „Vesszen Trianon!” rigmust csalta elő, ami viszont különösebb „támogatás” híján aránylag hamar elhalt. Általános helyeslésre talált viszont Tőkés László EP-képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének mondata: „A Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik”. Zárószavait – „Hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket!” – hosszas vastaps követte, akárcsak Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének hasonló tartalmú üzenetét. A tiltakozás tetőfokát jelentette az a határozott, a helyszín majdnem minden szegletéből érkező kérés, mely Sánta Imre bikfalvi lelkészt követelte a mikrofon elé. A záró momentumként bejelentett kiáltvány-felolvasást majdnem elnyomta a „Halljuk Sántát!” rigmus. A július 6-a óta a kollégium előtt csendesen tiltakozó lelkész – engedve a nép „nyomásának” – végül felszólalt, azt üzenve, hogy nem dőlhetünk hátra nyugodtan, a harcot folytatni kell!
A hatalom diszkrét jelei
„Ha százezren vagyunk, akkor talán észrevesznek”; „Szentgyörgyről többen is részt vehettek volna”; „Kevesebben vagyunk, mint vártam, lehet, hogy figyelembe sem veszik, pár nap, és elfelejtik az egészet” – íme néhány kételyeit megfogalmazó hang a tiltakozó tömegből. Többen viszont elismerték, hogy szükség esetén Nagyváradra vagy Zilahra is elmennek, ha ott hasonló történik az egyházi tulajdonban lévő iskolákkal. Mások felháborodásuknak adtak hangot, hogy hat EMI-s fiatalt bekísértek a rendőrségre, mert fegyvernek minősített tárgyakat – állítólag a zászlórudakat kategorizálták ily módon – találtak náluk.
Nem tudni, hogy a szónokok által megfogalmazott vádakat akarták-e igazolni, vagy más céljuk volt, a román hatalom képviselőinek azonban ezúttal is sikerült bebizonyítaniuk, hogy rászolgálnak a kritikákra. Ide tartozik a résztvevők számának hatósági megítélése – megközelítőleg nyolcezer –, illetve az a videokamera, amelyet jó páran „kiszúrtak”. A rögzítő berendezés az esemény teljes ideje alatt látszólag gazdátlanul – egy kéz ugyanis néhányszor megjelent a felszerelés mellett –, de a színpad felé fordítva „szemlélte” az eseményeket a kollégiummal szembeni tömbház tetejéről, majd nyomtalanul eltűnt.
Vizsgálódik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alelnöke azt kérte az intézmény vizsgálati részlegétől, hogy ellenőrizze, nem sértik-e a román igazságszolgáltatás függetlenségét a Székely Mikó Kollégium ügyében tartott sepsiszentgyörgyi tüntetésen elhangzott kijelentések. A CSM erről közleményt adott ki. Az Oana Schmidt Hãinealã CSM-alelnök által aláírt kereset emlékeztet, hogy a tüntetés felszólalói bírálták a buzãui bíróság döntését, amely első fokon börtönbüntetésre ítélte a romániai restitúciós bizottság három tagját, az iskola épületét a város tulajdonába helyezte át, és az Erdélyi Református Egyházkerületet jelentős kártérítés kifizetésére kötelezte. A szombati kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök azon reményének adott hangot, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács kivizsgálást kezdeményez a tüntetés ügyében, akárcsak néhány hónapja a kormány ellen. Ezzel arra utalt, hogy a CSM bírálta a kormányt, amikor az Traian Bãsescu leváltása érdekében leváltással fenyegette meg az alkotmánybírákat, illetve az államfő embereinek titulálta őket.
A Mikó-ügy kapcsán egyébként Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján úgy vélte: a magyar közösség nem használta ki a nemzetközi kisebbségvédelmi jogi lehetőségeket a visszaszolgáltatások előmozdítására. Ezért Markó Bélát és az RMDSZ-t tette felelőssé, mondván: Markó 1998-ban úgy nyilatkozott, nem fognak panaszt tenni egy olyan kormány ellen, amelynek ők is tagjai. Izsák a visszaszolgáltatási ügyekre az autonómiában látja a megoldást.
Nagy Demeter István
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. szeptember 10.
Markó Attila indul a parlamenti választásokon
Háromszéken tíz RMDSZ-es politikus szállt versenybe a négy képviselői és két szenátori mandátumért. Tamás Sándor, a Kovászna megyei szervezet elnöke ezt sajtótájékoztatón jelentette be, miután lezárult a jelöltségek fogadása.
Mint kiderült, a sepsiszentgyörgyi képviselői körzetben az RMDSZ kisebbségügyi szakpolitikusa, a Mikó-per vádlottja, Markó Attila indulna. Az államtitkár gyakorlatilag már hivatalos jelöltnek tekinthető, ugyanis ebben a körzetben más nem jelezte indulási szándékát.
Szeptember 27-ig rangsorolnak
A kézdiszéki körzetben Fejér László Ödön, vállalkozó jelentkezett. A Sepsiszék és Erdővidék körzetben Márton Árpád hetedszerre újrázna, de ugyanitt indulna Pál Szilágyi Zoltán is. Az Orbaiszék-Bodzavidék képviselői körzetben Thiesz János, Kovászna város alpolgármestere méretkezik meg a román pártok jelöltjeivel szemben.
A felsőháromszéki szenátusi kerületben egyetlen RMDSZ-es jelölt, Olosz Gergely indul, viszont az alsóháromszéki körzetben erős belső verseny várható, hiszen itt újrázna Albert Álmos, de ellene indul Demeter János volt tanácselnök, Kerekes Jenő orvos és Klárik László volt megyemenedzser is.
Tamás Sándor elmondta: ezelőtt négy évvel úgy szervezték meg a Kovászna megyei szervezetet, hogy a széki szervezetek határai egybeesnek a képviselői körzetek határaival, így szeptember 27-ig a széki szervezetek döntenek arról, hogy ahol verseny van, melyik jelöltet támogatják.
Antal kérte fel, vállalja a jelöltséget
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke rámutatott: maga kérte fel a Brassóban élő Markó Attilát, hogy vállalja ezt a jelöltséget, és a sepsiszentgyörgyi választmány egyöntetűen támogatta a jelöltséget. „Fontos jelzés mindenki irányába, hogy szolidárisak vagyunk Markó Attilával, aki egyébként alkalmas arra, hogy megjelenítse a székely-szórvány programot, illetve előre viszi azt a projektet, hogy a Brassó környéki magyarokat kulturálisan Sepsiszentgyörgyhöz csatoljuk” – magyarázta Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elnök szerint a Brassó megyei magyarok számára kevés a helybéli kulturális kínálat, de a két város közti kis távolság miatt a kulturális eseményekben gazdag Sepsiszentgyörgyre csábítanák őket. „Valószínű lesznek, akik kifogásolják, hogy Markó Attila nem helybéli, de fontos politikai jelzés az, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-szervezet felül tudott emelkedni a platformok közti vitán, és olyan jelöltet támogat, aki a várost és az erdélyi magyar ügyet szolgálja” – mondta Antal.
Éles kampánytól tart Kelemen Hunor
A jelöltbemutató sajtótájékoztatón jelen lévő Kelemen Hunor szövetségi elnök kifejtette: örvend annak, hogy sok helyen új arcok, új emberek szálltak versenybe, ugyanakkor örül a sepsiszentgyörgyi szervezet döntésének, miszerint Markó Attila indulását támogatják. „Ez jó döntés volt, remélem a sepsiszentgyörgyiek rá szavaznak” – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor szerint az ország minden régiójában élnek magyarok és az RMDSZ szimpatizánsai. Az arányos választási rendszernek köszönhetően minden leadott szavazatot mandátumra lehet váltani, így a visszaosztásnál lehetőség van akár a Kárpátokon túli megyékben, vagy a külföldi választókerületekben is mandátumot szerezni. „Célunk, hogy a tapasztalatot, szakmai hozzáértést, az elköteleződést és az új szemléletet ötvözve olyan RMDSZ frakció legyen, amely megfelel a következő időszak kihívásainak” – mondta a politikus.
A szövetségi elnök éles kampányra számít, szerinte a román pártok közti harc miatt várhatóan magas lesz a románok választási részvétele, ezért lesz fontos a magas magyar részvétel is, mert csak így lehet megtartani a romániai magyarok arányos képviseletét. Úgy véli: a magyar-magyar verseny nem lesz olyan kiélezett, mint ami a román politikai pártok között zajlik.
Kelemen az önkormányzati választások eredményeit ismerve nem tart attól, hogy a többi magyar politikai párt nehézséget okozna az RMDSZ-nek. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy a magyarországi politikusok kampányban való jelenléte befolyásolja-e a parlamenti választások eredményét, Kelemen Hunor kijelentette: „Erdélyben sok hely van még, ahová fenyőfát lehet ültetni, de az nem hoz szavazatot”.
Maszol.ro2012. szeptember 13.
Feljelentők és feljelentettek
Huszonötezren tiltakoztak szeptember elején Sepsiszentgyörgyön a romániai magyar egyházi ingatlanok "visszaállamosítása" ellen. Régi, meghitt ellenségek léptek együtt, egy célért színpadra - ám hogy ez a cél pontosan mi, nem vált világossá. Ahogyan az sem, hogy szabad-e román-magyar ellentétként beállítani az eseményeket.
A tüntetésen, amelyhez hasonló méretűt az erdélyi magyarság 1990, a marosvásárhelyi gyertyás demonstráció óta nem látott, képviseltette magát az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt, felszólalt Kelemen Hunor és Tőkés László is, hogy az erdélyi "történelmi" egyházakról szó se essék. A szónokok az erdélyi magyar közösség és a román állam konfliktusaként, pontosabban a kisebbség újabb állami, többségi vegzatúrájaként állították be a helyi Székely Mikó Kollégium ügyét: jóllehet a kollégiumot nem a román állam "államosítja vissza", hanem magyar magánszemélyek perelték el az Erdélyi Református Egyházkerülettől (ERE). A kárpótlási folyamatot, amely révén az ERE birtokba vehette a helyi magyar kollégiumot, magyar és román tisztségviselők felügyelték, vezették: ők az e folyamat során elkövetett törvénysértésekért - nem jogerősen - letöltendő börtönbüntetést kaptak.
Oda-vissza
A történet majd' másfél évtizede húzódik. A román kormány 1999-ben - az RMDSZ nyomására - sürgősségi rendelettel több egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Egy évre rá az akkori kisebbségi miniszter, az RMDSZ-es Eckstein-Kovács Péter újabb hetven ingatlan visszaszolgáltatásáról rendelkezett: ekkor került a református egyház birtokába a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium is.
A romániai magyar érdekvédelmi szervezetek és az egyházak ezt a lépést jelentős győzelemként könyvelték el. Nem kis meglepetést okozott ezek után, hogy két magánember polgári peres eljárásban megtámadta a restitúciós döntést. Benedek Levente és Fejér Zoltán azt állították: az Erdélyi Református Egyházkerület nem kaphatja vissza az ingatlant, mert soha nem is volt a birtokában, ezért nem is léphetett volna fel visszaigénylőként. A lépésre azért szánták el magukat a panaszosok, mert a visszaszolgáltatott ingatlanban található tanári lakásokat megvásárolták. A rendszerváltás után Romániában nagyon sok hasonló ingatlant privatizáltak, általában jóval a piaci ár alatt: a lakások bérlői, használói jelentős kedvezményt kaptak.
Ez a polgári per 2006-ig húzódott: a brassói táblabíróság végül csak annyit állapított meg, hogy - a felperesek beadványával ellentétben - az ERE "perképesen" vesz részt a kollégium ügyében. Arról azonban nem született határozat, hogy kié a vitatott épület. 2007-ben a tulajdonosok újabb, immár büntető feljelentést tettek. Azt kifogásolták, hogy a református egyház tulajdonjogát úgy állapította meg a restitúciós bizottság, hogy azt hitelt érdemlő dokumentumok, például tulajdoni lap, nem bizonyították.
Ebben az eljárásban - miután a nyomozásba bekapcsolódott a Korrupcióellenes Ügyészség is - az elsőfokú ítélet 2012-ben született meg: júniusban a Buzau megyei bíróság (ide helyezték át a pert) a kárpótlási kormánybizottság tagjait okirat-hamisításban és hűtlen kezelésben marasztalta el. Markó Attila államtitkárt (RMDSZ) és Marosán Tamást, az Erdélyi Református Egyházkerület jogászát három év letöltendő, Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium jogi tanácsadóját három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. (Összehasonlításként: a volt miniszterelnök, Adrian Nastase súlyos korrupciós ügyei miatt két évet kapott.) Az Erdélyi Református Egyházkerület 1,1 millió lej kártérítést köteles fizetni, és elrendelték a tizenkét éve visszaszolgáltatott épület visszaállamosítását is. A döntés értelmében a kedvezményezett Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, ám Antal Árpád polgármester bejelentette: nem tartanak igényt az épületre, mert azt az 1948-as erőszakos államosítás dokumentumai szerint az Erdélyi Református Egyházkerülettől kobozták el, és az ingatlan építtetője is az egyház volt.
A helyzet ennél abszurdabb talán nem is lehetne: magyarok jelentettek fel magyar tisztviselőket és intézményeket azzal a céllal, hogy a román állam váljék kedvezményezetté. A bíróság a sepsiszentgyörgyi magyar többségű önkormányzat javára dönt, amely viszont nem kíván élni a tulajdonjogával.
Kézenfekvő konszenzus
A Mikó-per (és a többi hasonló konfliktus) gyökere abban keresendő, hogy az eredeti - a trianoni döntés, illetve az 1948-as államosítás előtti - jogviszonyok nem állíthatók helyre. Vagy mert a tulajdonviszonyokat nem dokumentálták megfelelő módon, vagy mert a tulajdonosok eltűntek, státuszuk megváltozott. A Székely Mikó Kollégiumot egyházi hozzájárulásból, Mikó Imre gróf magánadományából, Sepsiszentgyörgy város anyagi támogatásából és a helyiek közadakozásából építették. Az adakozás kedvezményezettje valóban nem a református egyház, hanem az "evangéliumi református Mikó Kollégium" volt. Ilyen jogi személy azonban nem létezik, így hivatalosan jogutód sincs. És mivel a pro forma,szigorúan jogi értelemben vett tulajdonost jószerivel képtelenség minden kétséget kizáróan azonosítani, minden képlékennyé válik. A református egyház több dokumentumban is felbukkan, de csak egy 1990-es telekkönyvi kivonat került elő, amelyre utólag vezették fel tulajdonosként - ezért állította azt a vád, hogy a restitúciós bizottság hamisított dokumentum alapján járt el. Egy korábbi telekkönyvi kivonaton több dátum is olvasható: e szerint 1915-ben az ingatlan tulajdonosa a sepsiszentgyörgyi "ev. ref. székely Mikó Kollégium". Erre a felperesek, illetve a vád hivatkozott: a kollégium önálló jogi személyiségű, saját vagyonnal rendelkező intézmény, és nem jogelődje a református egyháznak. Constantin Angelescu román tanügyi miniszter egyik 1928-as rendeletében viszont épp a református egyházat nevezi meg tulajdonosként. A Horthy-korszakban, 1942-ben ismét a Székely Mikó Kollégium került a tulajdonosi lapra... Az eljárásban az is felmerült, hogy a református egyháznak már a 19. század végén sem volt elég pénze a beruházásra, ezért volt szükség összefogásra, és a kollégiumot önerőből sohasem tudta fenntartani; a 70-es években pedig - az ingatlant súlyosan megrongáló földrengés után - önként kérték az államosítást. Más dokumentumok szerint ezt az épületcsoportot is az 1948-as államosításkor veszítette el az egyház.
A kárpótlási bizottságnak arról kellett döntenie, hogy létezik-e az eredeti tulajdonos és ki az, a visszaigényelt tulajdont az állam birtokolta-e, illetve fennállt-e az erőszakos államosítás ténye. A kárpótlásról, illetve az egyházi javak természetbeni visszaszolgáltatásáról 1991 és 2005 között számos jogszabály született. Mígnem 2002-ben, az EU-csatlakozás előtt és miatt a törvényhozó egyszerűsítette a tulajdonlevelek kibocsátását, lehetővé tette, hogy a tulajdonviszonyt tanúk bizonyítsák, és kötelezővé tette az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Ez a megengedő szellemű, a kártalanítást kiemelt fontosságú kérdésként kezelő jogharmonizáció is hozzájárulhatott a Mikó-vita elfajulásához. A rendelkezésre álló dokumentumok, valamint az erdélyi magyar egyházak és a politikai érdekképviselet közötti konszenzus alapján kézenfekvő volt, hogy a kárpótlási bizottság az Erdélyi Református Egyházkerületet nevezi meg tulajdonosként és a kárpótlás kedvezményezettjeként.
Egyszer volt, hol nem volt
Azt, hogy az eljárást magyarok óvják meg, kevesen sejthették, viszont sokakat háborított fel - Sepsiszentgyörgyön civil mozgalom indult az egyházi vagyon védelme érdekében, idén télen tüntettek is a helyiek. Ráadásul nem a Mikó-kollégiumé az egyetlen ilyen ügy. Hasonló helyzetben van a gyulafehérvári könyvtár, a Batthyaneum, amit 1998-ban kapott vissza a katolikus egyház. Ezt az eljárást 2003-ban támadták meg, mert az alapító püspök, Batthyány Ignác a könyvtárat - aminek legértékesebb darabjait 1914-ben, majd 1940-ben Magyarországra szállították, és amit 1950-ben a román állam államosított - "a katolikus egyházra és Erdélyre" hagyta. Az "és Erdély" kitétel alapján válhatott a román állam "és Erdély" jogutódjává, és a katolikus egyház mellett résztulajdonossá.
Ugyanakkor távolról sem biztos, hogy magyar-román konfrontációt, netán valamiféle román politikai-adminisztratív provokációt kell sejtenünk a háttérben. A sepsiszentgyörgyihez kísértetiesen hasonló konfliktusok keletkeztek a román felekezetek, illetve a román állam és az önkormányzatok között. A 2006-ban lejárt határidőig a romániai egyházak több mint 14 ezer visszaigénylési kérelmet nyújtottak be. Míg a legtöbb hívet magáénak tudó, "államvallásként" nyilvántartott ortodox egyház, de még a katolikus és református is a folyamatban lévő ügyek majdnem felét megoldottként könyvelheti el, addig a görög katolikusok csak javaik ötödét kapták vissza. A kárpótlási folyamat igazi vesztese tehát, legalábbis a fenti adatok alapján, a romániai görög katolikus egyház, és nem az erdélyi magyar egyházak. Az aránytalanság és a sepsiszentgyörgyihez hasonló visszaélések miatt tiltakozott a nagyváradi görög katolikus püspökség; a Bihar megyei Érvasadon tavasszal tettlegességig fajult a két román felekezet tagjai közötti vagyonvita. "Erőszakos és ellenséges" folyamatok indulhatnak el, mindennapossá válhat a megfélemlítés és zsarolás - figyelmeztettek a görög katolikusok.
A büntetőper októberben folytatódik, az viszont már most egyértelmű, hogy a Mikó-ügy több helyi konfliktusnál. Ha a júniusban született ítélet jogerőre emelkedik, akkor a teljes romániai visszaszolgáltatási folyamat leállhat vagy visszájára fordulhat. Sorozatban támadhatják meg a már lezárt restitúciós ügyeket, rendezettnek vélt kártalanítási ügyek indulhatnak újra. A többség az "igazságot", az "igazi tulajdonost", az "eredeti állapotokat" keresi, de egyre nyilvánvalóbbá válik: az egyszer volt jogállapotok nem hozhatók vissza. Az a bizonyos félelem pedig már érezhető az erdélyi magyar közösségben is - kárvallottak és kártalanítók, feljelentők és feljelentettek néznek egymással farkasszemet.
Parászka Boróka, Magyar Narancs (Budapest)2012. szeptember 25.
Érvénytelenítették a sepsiszentgyörgyi határozatot a kétnyelvű reklámozásról
Első fokon érvénytelenítette a Kovászna megyei törvényszék Sepsiszentgyörgy városi önkormányzatának azt a határozatát, amely közterületen kétnyelvű – román és magyar – reklámozásra kötelezi a magáncégeket – adta hírül kedden az Agerpres román hírügynökség.
A törvényszék döntését Codrin Munteanu prefektus ismertette, aki elmondta, hogy kedden kapta meg a törvényszéki döntés indoklását. A tavalyi önkormányzati határozatot a román kormányt képviselő prefektusi hivatal támadta meg a bíróságon.
A prefektus szerint az indoklásból kiderül, hogy az önkormányzat nem kötelezheti a magyar nyelv használatára a versenyszférában tevékenykedő cégeket, és bírságot sem róhat ki azon cégekre, amelyek nem biztosítják a román nyelvű reklámok magyarra fordítását.
A törvényszék ítélete nem jogerős.
A városi önkormányzat tavaly októberben fogadta el a határozatot. Sztakics Éva alpolgármester az MTI-nek akkor elmondta: a határozat értelmében a városban reklámozó cégek által elhelyezett feliratok legalább 50 százalékának magyar nyelvűnek kell lennie. A város önkormányzata azért tette kötelezővé a kétnyelvű feliratozást – magyarázta az alpolgármester -, mert nagyon sok vállalkozó hanyagságból nem élt a kétnyelvűség lehetőségével, s csak román reklámfeliratokat helyeztek el a közterületen. Az alpolgármester szerint a határozat nem vonatkozik a kereskedelmi egységekre, csak azokra a reklámokra, amelyek közterületen vannak.
Antal Árpád polgármester úgy indokolta a határozatot, hogy a 75 százalékban magyarok lakta városban a köztéri reklámozásban is biztosítani kell a „nyelvi egyensúlyt". Az önkormányzat 300 lejtől (18 900 forint) 2500 lejig (157 ezer forint) terjedő bírságot szabhat ki az „egynyelvű" reklámozókra. MTI
Erdély.ma2012. szeptember 26.
Érvénytelenített reklámhatározat (Sepsiszentgyörgy)
Első fokon érvénytelenítette a Kovászna megyei törvényszék Sepsiszentgyörgy önkormányzatának azt a határozatát, amely közterületen kétnyelvű – román és magyar – reklámozásra kötelezné a magáncégeket. A törvényszéki döntés indoklását tegnap kapta meg Codrin Munteanu prefektus, aki rögvest ismertette azt az Agerpres hírügynökséggel. A tavalyi önkormányzati határozatot a prefektusi hivatal támadta meg a közigazgatási bíróságon. A prefektus szerint az indoklásból kiderül, hogy az önkormányzat nem kötelezheti a magyar nyelv használatára a versenyszférában tevékenykedő cégeket, és bírságot sem róhat ki azon cégekre, amelyek nem biztosítják a román nyelvű reklámok magyarra fordítását. A tavaly októberben az önkormányzat által elfogadott határozat értelmében a városban reklámozó cégek által elhelyezett feliratok legalább felének magyar nyelvűnek kell lennie. A határozat nem vonatkozik a kereskedelmi egységekre, csak azokra a reklámokra, amelyeket közterületen helyeznek el. Az önkormányzat 300 lejtől 2500 lejig terjedő bírságot szabhat ki az „egynyelvű” reklámozókra. Antal Árpád polgármestert nem lepte meg a törvényszék döntése, a Háromszék kérdésére azt válaszolta, természetesen megfellebbezik. „Azt tapasztalom, hogy bizonyos intézmények – lásd prefektúra, igazságszolgáltatás – nem tartják be azokat az európai egyezményeket, melyeket Románia aláírt, parlamentje ratifikált. Például a regionális chartát, mely arról szól, hogy léteznek regionális nyelvek, melyek egyenrangúak az illető ország hivatalos nyelvével” – mondta. Hozzátette, „a prefektus úr ne legyen boldog”, mert az önkormányzatnak van még eszköze, hogy elérje, a 75 százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgy közterein reklámok tekintetében meglegyen az egészséges arány a magyar és román nyelvű hirdetések között.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 26.
Önkormányzatok szerepe a választásokon (Megalakult az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa)
Hargita Megye Tanácsának gyűléstermében tartotta alakuló ülését tegnap az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsa (SZÖT). Az elnökség újraválasztása és a SZÖT működési szabályzatának módosítása előtt Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai helyzetelemzésében figyemeztetett, a parlamenti választásokon a román szavazók magas részvétele várható, ezért nagyon fontos a mozgósítás, az erdélyi magyar közösség nagyszámú részvétele, melyben az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalniuk.
„Hiszen az erős önkormányzataink mellett szükség van a bukaresti parlamenti képviseletre, mert nekünk ott kell lennünk, amikor olyan kérdésekről döntenek, amelyek egyenes módon befolyásolják közösségünk sorsát. Ilyen például az alkotmány módosítása, amelyre biztosan sor kerül a következő négy évben, és amely kapcsán az RMDSZ-nek nagyon határozott és pontos módosító javaslatai vannak. Ismét napirendre kerül a régiók átszervezése, és nem lesz közömbös egyetlen székely vagy magyar ember számára sem az, hogy ez hogyan, milyen felosztás szerint történik majd. Nekünk ott kell lennünk Bukarestben, hogy úgy, ahogy ezt ezelőtt két évvel tettük, ismét megakadályozzuk Székelyföld vagy az Érmellék szétszabdalását. A mi politikai erőnktől függ az, hogy milyen módon valósul meg a régiók átszervezése, a mi politikai erőnket pedig az erdélyi magyar közösség akarata és támogatása adja” – részletezte az elkövetkező időszak kihívásait Kelemen Hunor. Az erdélyi magyar pártok közötti együttműködésről az RMDSZ elnöke elmondta, ez ismét nem valósult meg. „Az RMDSZ ajtaja most is nyitva állt, ugyanúgy, mint tavasszal. Azonban választási koalíció megkötésére nem vállalkoztunk, hiszen azzal 8 százalékos lett volna a bejutási küszöb, az erős román részvétel pedig az 5 százalékos küszöböt is veszélyezteti, nem is beszélve az ellenpártok azon szándékáról, hogy külön indítanak jelölteket. Ez az erdélyi magyar közösség jövőjét veszélyezteti, amit felelőtlen politikai kalandnak tartok” – szögezte le a szövetségi elnök. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülésének egyik napirendi pontja a tanács új működési szabályzatának elfogadása volt, melynek értelmében a SZÖT legfőbb testületét, a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést kétévente össze kell hívni. A gyűlés során megválasztották az új elnökséget, melynek értelmében Kovászna megyéből Antal Árpád és Tamás SÁndor, Maros megyéből Péter Ferenc és Simon István, míg Hargita megyéből Borboly Csaba, Petres Sándor és Rafai Emil látja el a SZÖT vezetését. A Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöke az elkövetkezendő négy évben is Péter Ferenc, Szováta polgármestere lesz. Az elmúlt napokban tartotta alakuló ülését a Közép-erdélyi Önkormányzati Tanács és a Partiumi Önkormányzati Tanács is. A három regionális tanács tagjaiból szombaton Zilahon alakul meg az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 28.
Diszkriminációellenes Tanács: Antal Árpád nem diszkriminált
Kedvező döntést hozott a romániai Diszkriminációellenes Tanács a sepsiszentgyörgyi Városháza ügyében és kimondta, nemcsak az önkormányzatoknál, hanem az államigazgatás megyei intézményeiben is kötelező lenne az etnikai arányosság elvének alkalmazása.
Üröm az örömben, hogy a prefektusi hivatal ismét megtámadta az önkormányzat kétnyelvűségre vonatkozó határozatát.
Oláh-Gál Elvira Antal Árpád András polgármesterrel beszélgetett. Erdély.ma,2012. szeptember 28.
Újraindult a Gyere haza! program Sepsiszentgyörgyön
Huszonnyolc szolgálati lakást adott át a művelődési és oktatási intézményeknek a Gyere haza! program keretében a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. A Cigaretta utcai 3600 négyzetméteres telket és a rajta levő két épületet négy évvel ezelőtt 450 ezer euróért egy magánszemélytől vásárolta a város.
Az ingatlanokat kormánytámogatással 2,9 millió lejből újították fel, 24 garzonlakást és négy, családosoknak szánt, nagyobb otthont alakítottak ki. Ezeket a művelődés terén és a tanügyben dolgozó fiataloknak ajánlják fel szolgálati lakásként. A szerződés leszögezi, hogy az intézmények havonta legtöbb 90 lej bért kérhetnek, de ingyen is kiadhatják, hisz a város nem kér pénzt ezekért.
Az önkormányzat a Gyere haza! program keretében ingyen telkeket is ajánlott a hazatelepedő fiataloknak, de a kezdeményezés megtorpant, mert a hitelezés szigorításával az érintettek nem tudnak házat építeni. Antal Árpád elmondta, azt fontolgatják, hogy ezekre a közművesített telkekre a város költségvetéséből építenek évi öt házat, amit ugyancsak fiatal szakembereknek adnának.
Az elöljáró ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre több a kilakoltatás a városban, mert a tulajdonosok, a bérlők nem fizetik a költségeket. Hetente legalább két bírósági végzés érkezik, az önkormányzati, az ANL-s vagy a saját tulajdonban levő lakásokból is kiköltöztetik a nagy adósságot felhalmozókat.
Aki egy-két évig nem fizet, nehezen tud kikeveredni az adósságspirálból, egy idő után már csak a büntetőkamatokat törleszti. „Sepsiszentgyörgyön 23 ezer lakás van, ebből 22 ezer magántulajdonban, ilyen körülmények között, aki nem fizeti a költségeket, nem számíthat a többségi szolidaritásra, halmozott kedvezményekre” – szögezte le Antal Árpád.
Bíró Blanka,
Krónika (Kolozsvár),2012. szeptember 28.
Felixnek nincs igaza (Etnikai arányosságot a közintézményeknél)
A diszkriminációellenes tanács döntése szerint a Dan Voiculescu szenátor, a Konzervatív Párt alapítója által tett feljelentés alaptalan, a testület semmilyen jelre nem bukkant, ami azt igazolná, hogy a sepsiszentgyörgyi városházán az alkalmazásoknál etnikai diszkrimináció történt volna – jelentette be Antal Árpád polgármester az ellene indult kivizsgálás eredményét.
Ami ennél is fontosabb – emelte ki a polgármester –, hogy a diszkriminációellenes tanács a hatóságok figyelmébe ajánlja: a közintézményeknél vegyék figyelembe az etnikai arányokat. Ez a következő lépéshez nyitotta meg az utat: parlamenti képviseletünket megbízzuk, olyan jogszabálytervezetet dolgozzanak ki és terjesszenek elő az országos törvényhozásban, mely kötelezővé teszi a helyi nemzetiségi arányok betartását a közpénzekből fizetett intézményeknél, beleértve a prefektúrát, a rendőrséget, csendőrséget, a dekoncentrált intézményeket mind – mondta a polgármester. Dan Voiculescu kezdeményezése kvázi az erdélyi magyar közösség által megfogalmazott igényt támasztja alá, azaz az etnikai arányosság elvének biztosítását, magyarázta Antal Árpád, tulajdonképpen Voiculescu és a Szociál-Liberális Szövetség is ezt mondja, csak ők kettős mércét alkalmaznak: ahol a románság található kisebbségben, ott számon kérik betartását, ahol többségben vannak, nem.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. szeptember 28.
Vitaanyag az autonómiáról
Román partnerek számára készített vitaanyagot az autonómiáról Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szerint sok szó esik mostanság az autonómiáról, de a témáról csak a magyar közösségen belül folyik párbeszéd.
Az elöljáró úgy vélte: nagy szükség lenne a román közösség képviselőivel is megvitatni, hogy milyen következményekkel járna, ha a Székelyföld autonóm státust kapna Románián belül. Elmondta: az autonómiáról szóló román–magyar párbeszéd elindítását szolgálja az a vitaanyag, amelyet elkészített.
Sepsiszentgyörgy polgármestere nem látta alkalmasnak a választások előtti időszakot a román–magyar autonómia-párbeszéd elkezdésére, ezért kijelentette: a dokumentumot csak később kívánja vitára bocsátani. „A téma mostani felvetése a román nacionalista pártoknak kedvezne, és meglehet, a magyarok közül is sokan gondolnák, hogy csak a kampány kedvéért kezdtünk az autonómiáról vitázni” – magyarázta a polgármester. „Mi az autonómiastatútumban azt keressük, hogy mi a jó a magyaroknak, ők a statútumban azt keresik, hogy mit veszítenek. Ha ezen a szemléleten nem tudunk változtatni, soha nem lesz előrelépés” – nyilatkozta Antal Árpád. Példaként azt a román sérelmet hozta fel, hogy a székelyföldi települések önkormányzataiban a román közösség képviselői kiszorultak a vezető tisztségekből. Hozzátette, az autonómia az etnikai arányosság elvének alkalmazásával ezt a helyzetet is rendezhetné.
Antal Árpád már tavaly bejelentette: belekezdett a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos vitaanyag elkészítésébe, amely az autonóm jogkörök leírása mellett ezek magyarázatát és a székelyföldi román közösségre vonatkozó szabályozások leírását is tartalmazza.
MTI
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. október 2.
Autonómia
Autonómiával kapcsolatos vitaanyagot készített a románság számára Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Kezdeményezése örvendetes, hiszen a románságnak fogalma sincs arról, mit is jelent az autonómia, a nagyméretű manipuláció és ignorancia ötvözésének eredményeként számára ez a szeparatizmussal ér fel.
Csakhogy magyar oldalon sem sokkal fényesebb a helyzet. Az autonómia ügye szinte a rendszerváltás óta terítéken van, de főleg az utóbbi 10 évben került előtérbe, amikor a magyar–magyar viszályban a székely autonómiából politikai tőkét kovácsoltak.
A lényegről azonban nem esett szó két évtized alatt a magyarság körében sem. Csakis Székelyföld autonómiája szükséges? Mi lesz Erdély többi részével? Kolozsvárral, Araddal, Nagyváraddal? A partiumi vegyes vidék, vagy a dél-erdélyi szórványmagyarságával? Hogyan viszonyul az autonómiához az erdélyi románság?
Hát Erdély autonómiája? Végül is a magyarság kb. fele él Székelyföldön, a másik fele – a tágabb értelemben vett – Erdély többi részén.
Székely autonómiáról konkrét elképzeléseket dolgoztak ki, népszavazás-féleség is volt, parlamenti szavazásig eljutott az ügy. Erdély autonómiájáról viszont az égvilágon semmi!
Holott lehet, hogy összességbe véve a magyarságnak sem fenékig tejfel a székely autonómia. Van már példa erre: a Bolyai egyetemet 1959-ben szüntették meg, a Magyar Autonóm Tartomány „fénykorában”. Vajon az ilyen többségi szemlélet teljesen kizárt az esetleges székely autonómia esetében? Vajon a legkevésbé veszélyeztetett Székelyföld megerősödése nem párosulna a mostohább helyzetű magyarság gyengítésével?
Arról nem is beszélve, hogy a románság ellenszenves az etnikai tényezőre alapozó székely autonómiával, miközben egyre nyitottabb Erdély multikulturális jellegű autonómiájával. Az utóbbi években számos erdélyi román ábrándult ki a mitikák balkanizmusából, a magyarsággal viszont jól együttműködn(én)ek. Egyre gyakrabban találkozni hasonló erdélyi román véleményekkel, sőt, még olyanokkal is, hogy határköveket kellene állítani a Kárpátok bérceire.
Jó lenne mérlegelni a két változat előnyeit és hátrányait, alaposan megfontolni az ügyet. Nemcsak az autonómia székelyföldi politikai szószólóinak, hanem az egész erdélyi társadalomnak.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2012. október 8.
Autonómiáról nem
Az RMDSZ vezetőivel csak közigazgatási kérdésekről beszélek, az autonómiáról nem, jelentette ki Mircea Duşa belügyminiszter annak kapcsán, hogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elöljáró párbeszédet kezdeményezne a Székelyföld autonómiájáról a románok képviselőivel.
Mircea Duşa közigazgatási- és belügyi minisztert pénteken, sepsiszentgyörgyi látogatása során Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester azon kijelentése kapcsán kérdezték, mely szerint előkészített egy dokumentumot a Székelyföld autonómiája kapcsán, amely alapul szolgálhat a románokkal ebben a témában kezdeményezendő párbeszédnek.
„Én folyamatosan megvitatom a közigazgatási kérdéseket az RMDSZ képviselőivel is, az autonómiát érintő kérdésekről azonban nem tárgyalok” – felelte Mircea Duşa.
Duşa kiemelte, ő a közigazgatási- és a belügyi tárca minisztere, minek következtében az alkotmány és az ország törvényeinek a betartása felett őrködik.
„Igen, emellett Hargita megyei politikus vagyok, aki soha nem keltett etnikumközi konfliktusokat ezen a vidéken. Románia Alkotmányát tiszteletben kell tartani, az alaptörvény az első cikkelyben kijelenti, hogy Románia egységes állam, és bármely ennek ellentmondó eszmecsere értelmetlen” – tette hozzá Duşa.
Amikor majd sor kerül az alkotmányt módosító tervezet megvitatására, elemezni fogjuk, hogy az autonómia követelés tárgyilagos-e, vagy sem.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester előkészített egy dokumentumot a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban, amely alapja lehet a román közösséggel ebben a témában kezdeményezendő párbeszédnek, de nem tudja, ha ez az időszak megfelel-e ennek, mivel a téma kedvezményezne a nacionalistáknak.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere és az RMDSZ városi szervezetének elnöke múlt csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján elmondta, előkészített egy dokumentumot Székelyföld autonómiájára vonatkozóan, amely alapját képezné a román közösség képviselőivel ebben a témában indítandó párbeszédnek.
„A dokumentum készen van, de találnunk kell partnereket, akikkel meg tudjuk vitatni. Nem tudom azonban, hogy ez az időszak, a parlamenti választások előtt, megfelelő-e ilyenfajta megbeszélésekre, mivel ez a téma kedvezményezne a nacionalista szervezeteknek. Ugyanakkor lehet, hogy sok magyar is úgy gondolná, hogy a magyar politikusok azért beszélnek az autonómiáról, mert kampány van” – mondta az RMDSZ-vezető.
A felsőház plénuma múlt szeptember 25-én elutasította azt a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben nyújtott be az RMDSZ két akkori szenátora, Sógor Csaba és Becsek-Garda Dezső.
Az organikus jelleggel bíró jogszabálytervezet ellen 54 szenátor szavazott, mellette pedig öt szenátor. A szavazáskor ketten tartózkodtak. Az ügyben a szenátus volt a döntő szerv.
A képviselőház még 2005-ben elutasította a törvénytervezetet, amely ezt követően több évig állt a szenátus asztalán. 2009 júniusában a jogi és a közigazgatási bizottságok elutasították azt, majd decembertől kezdődően tízszer is felkerült a felsőház plénumüléseinek napirendjére, de egyszer sem sikerült szavazat alá bocsátani.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)2012. október 12.
Székely jelkép nem klubzászló (A prefektus lemondását kérhetik)
A prefektus megsértette a székely közösséget, amelynek adójából fizetést kap, és ha nem kér bocsánatot, leváltását fogjuk kérni a kormányfőtől – jelentette ki tegnap Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki ugyan bevallása szerint nem kíván nyilatkozatháborút folytatni Codrin Munteanu kormánymegbízottal, de elsiklani sem tud a megnyilvánulásai mellett.
A prefektust láthatóan zavarja, hogy magyarellenesnek nevezik, de nevetséges érv, hogy azért nem tárgyal az autonómiáról, mert az alkotmány ezt nem engedi meg, hiszen az alkotmány módosítható, és jelenleg a kormányfőtől kezdve mindenki arról beszél, miképpen kell megváltoztatni. Románia alaptörvényét 1991-ben fogadták el, amikor még nem lehetett tudni, hogy nyugat vagy kelet felé fordul az ország, azóta azonban lényegesen változott a helyzet, egyértelműsíteni kell az elnök, a kormány és a parlament hatáskörét, az egykamarás törvényhozásról még népszavazást is tartottak, miért lenne szentségtörés az autonómiáról beszélgetni? El kell dönteni, hogy az alkotmányt szabjuk-e a valósághoz, vagy fordítva – fejtette ki Antal Árpád, aki azt is elmondta, miközben a prefektus rossz néven veszi, hogy nacionalizmussal vádolják, bírósági eljárást indított Uzon polgármestere ellen azért, mert a községháza homlokzatán székely zászló is lobog. Antal felháborítónak tartja, hogy a (Dan Tănasă feljelentésére született) beadványban a prefektus kisbetűvel írja a Székelyföldet, nemlétezőnek nevezi a székelységet, és ami a legrosszabb: úgy véli, hogy ennyi erővel akár egy fociklub zászlaját vagy egy autógyár márkajelét is ki lehetne függeszteni egy közhivatal bejáratához. A körítés természetesen az, hogy az alkotmányt és a törvényeket is sértik a székely szimbólumok. Antal Árpád leszögezte: a kormány képviselője nem sértheti meg az itt élőket, kikérjük magunknak a klubzászlót és az autómárkát.
Hárít a prefektus
Kovászna megye kormánymegbízottja, Codrin Munteanu tegnap közleményben reagált Antal Árpád polgármester nyilatkozatára, amelyben megfélemlítési kísérletnek minősíti a városvezető szavait. „Elutasítunk minden olyan nyilatkozatot, amely fenyegetés és megfélemlítés által megpróbálja a prefektusi hivatalt eltántorítani kötelezettsége teljesítésétől, vagy amely a választási kampányba próbálja bevonni” – olvasható a prefektus közleményében. Codrin Munteanu leszögezte, jogosan indított eljárást az uzoni községháza ellen a közigazgatási bíróságon, mert az ország vonatkozó törvényei szerint a hivatalosan elfogadott jelképeket kell a középületekre kifüggeszteni, a következőképpen: két román zászló közé helyezve az ország címerét és a község vagy a város címerét, ha van ilyen, illetve az Európai Unió zászlaját. Minden más jelkép, jelen esetben egy jogi státus és jóváhagyás nélküli lobogó közintézmények vagy hatóságok épületére történő kihelyezése az idevágó, 1994/75-ös jogszabály megsértésével történik – figyelmeztetett Codrin Munteanu.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. október 13.
Három nyelven a Várhegy alatt
Kissé nagyobbat ugrottunk szomszédolásunkkal. Sorrendben ugyan érdekes települések következtek volna: Árva Bethlen Kata faluja, Olthévíz, avagy a Persányi-hegyek mögé elrejtett Datk. Ugrani kellett, mert szeretettel hívott ünnepére a kőhalmi vallásos kisközösség, hadd húznánk meg jelképesen a harangokat, mutatnánk be az azokról szóló könyvet az államalapítás emlékünnepén. Szent Istvánra emlékeztek a kőhalmi keresztények, a szórványban élő magyarok.
Jókai és László Gyula nyomában a Homoród mentén
Az emlékezetes vasárnapon négy templom harangjai szóltak: a szász lutheránus központi nagy templomban, a városszéli kisebb görögkeleti tornyában, továbbá Szegedi László református tiszteletes főtéri templomában és a kőhalmi Várhegy alatt emelkedő magyar katolikus és unitárius templomban. Utóbbiban melegszívű kisközösség várt, ahol mindvégig úgy éreztük, nem Kőhalomban, hanem a Homoród mentén vagyunk, Homoródjánosfalván vagy Peteken, Homoródoklándon vagy éppen székelyzsomboriak, alsórákosiak között. Minden települést képviselnek – tudtuk meg tiszteletes Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkésztől. Hogyne tudná ő, milyen az etnikai összetétele ennek a kisvárosnak, milyen annak magyar lakóközössége, hiszen itt járt iskolába, itt szövődtek fiatalkori élményei-emlékei, falusfeleinek, régi barátainak és lehet, éppen iskolatársainak lett papja két évvel ezelőtt, amikor egyhangúlag meghívták az 5000 lelket számláló városkába. Ebből közel ezer ember vallotta magát magyarnak, azt is feltételezhetjük, hogy a 350 cigány között akadnak magyar ajkúak is.
Legyen elég abból a tizennyolc évből, tiszteletes úr – mondták bizonyára a kőhalmiak –, amit a fogarasföldi, majdnem haldokló unitárius szórványban töltött, itt többen vagyunk. A zsenge korban eltöltött kőhalmi és segesvári éveknek köszönheti a lelkész, hogy németül és románul is olyan szépen és folyékonyan prédikál bármilyen ünnepi alkalommal, hogy a más felekezetűek is magukénak tartották. A zömében románság lakta Fogarasban valaki úgy nevezte e sorok írójának, hogy „părintele cu gură de aur” (aranyszájú pap). Márkos Ervin tanár is, mert jelenleg a kőhalmi líceum minden nemzetiségű tanulóinak német nyelvet tanít. Ismerősként járta be néprajzi kutatóútjai alkalmával a Szentágota környéki szászság falvait, hiszen ő a lutheránus szász templomokban is megállta a helyét a szószéken. Így hát aztán bátran mondhatjuk: három nyelven él és tud prédikálni a kőhalmi Várhegy alatt is.
A parókia udvaráról, ahol már beérik a szőlő, rálátni a Hortobágyi-dombság Oltra behajló peremére. Miközben terül a fehér asztal, Torró Zoltánné Ida gondnokné asszony, aki a lelkét is belefőzte a savanyú levesbe, egy helybeli, főleg bútorokat restauráló kft. társtulajdonosa, a Kőhalom városi RMDSZ-választmány elnökeként és a városi tanács egyetlen magyar képviselőjeként arról beszélt, hogy másképpen kell tekinteni a szórványban élő magyarok sorsának alakulására. „Mi nem engedhetjük meg magunknak – mondta –, hogy több pártra szakadjunk, ajánlatos megmaradni egy tömbben az itt már működő RMDSZ mellett!” Beszélgetésünk idején közbeszúrta: „egyébként Kőhalomban született az önök tevékeny sepsiszentgyörgyi polgármestere is, Antal Árpád András, aki ugyancsak alsórákosi származású. Mi erre büszkék vagyunk.” Itt született a jeles farmakológus Issekutz Béla (1886–1979) is, fűzzük hozzá mi, az árapataki származású jeles magyar orvos, Jancsó Miklós életrajzírója is.
Kedves hely a parókia udvara. Birtalan Barangó, aki gépkocsi-vezetői gyakorlatát még az egykori téeszkamionokon szerezte, nyugdíjas ráérősként segít be a parókián, nekünk éppen a paplak kertjében termett szőlőből készült bort hoz fel a pincéből. A tiszteletes műkincseit mutogatja, kerámiagyűjteménye akkora, hogy kiállításra kívánkozik. Szomszédja, Faragó István a Kőhalomban és környékén élő magyar katolikus lelkek papjaként ugrott be villámlátogatásra, s mert a két lelkész két temploma nagyon közel egymáshoz, állja helyét a jó szomszédság. Mindkettőjüknek több szórványa van. Fiatal és háromszéki, csak egy kézfogásra futott be, mert hallotta, hogy földijei érkeztek: Faragó plébános bölcsőjét ugyanis Kovásznán ringatták. Van olyan fiatal is Kőhalomban, aki tanár úrnak szólítja Márkos tiszteletest, ugyanis vallást és német nyelvet is oktat a helybeli líceumban, ahol magyar anyanyelvű osztályok is működnek. Jó kapcsolatokat ápol a közismert tiszteletes Szegedi László református esperes-lelkésszel, aki nemcsak az anyanyelvű oktatásnak, hanem a kőhalmi magyar művelődésnek is mecénása. Az utóbbi népszámlálás alkalmával csak Kőhalomban közel ezren vallották magukat magyarnak. Ez az ezer lélek majdnem egyenlő arányban oszlik meg a három magyar felekezet között. A három lelkész által pásztorolt lelkekhez még hozzá kell adni a szórványban-filiákban élő magyarságot, no meg az illető településeken élő magyar anyanyelvű cigányokat. Mondanunk sem kell, három jeles és jó szónok-lelkész kezében a környéken élő magyarság identitástudatának ápolása. Az egykori szász településen, Kőhalomban az őslakó szászok száma megcsappant, helyüket túlnyomó többségben a románság és szerényebb kisebbségben a székelyek foglalták el. Ennek eredményeként jött létre a kőhalmi unitárius gyülekezet is 1978-ban, amelynek Vass Mózes nyugalomba vonult lelkész teremtett templomot, s később, a rendszerváltás után harangtornyot emelt.
Egy címer mesélni kezd
A parókia beépített udvarán emlékképek, művészi alkotások, László Gyula-emléktábla és a professzor rajzai láthatóak. A lelkész néprajzi gyűjtésének darabjai mellett szerettük volna látni az unitárius egyházközség ama címerét is, amely Pécsi L. Dániel magyarországi jelképtervező munkája. Márkos tiszteletes elmondta, a címer csak az egyházközség zászlóján látható, de távlati tervük plakettként is elkészíttetni. Leírását maga a szerző közölte a Budapesten megjelenő Unitárius Élet című folyóiratban. Felső felében az ismert unitárius címer látható, alsó mezőjében vörös színű háttérben aranyszínű szkíta szarvasbikafej. A szarvas fejéből agancskorona terebélyesedik, melynek középső mezejében egy félhold, fölötte pedig napkorong látható. „Ezzel az összetett jelképpel a Kőhalomban született és gyermekeskedő László Gyula unitárius régészprofesszornak állítottunk emléket – írja –, aki nemcsak a honfoglalás korát feltáró ásatásaival vált híressé, hanem a honfoglaló magyarság mindennapjait megálmodó gyönyörű rajzaival is. A címer és a zászló László János nemes adománya, amivel néhai nagybátyjának, László Gyula régészprofesszornak állított tiszteletre méltó emléket.”
A Széchenyi-díjas dr. László Gyula ősrégészt, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja, az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, aki korán árvaságra jutott, és a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelte. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székely-magyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928–2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, hogy édesapja hagyatékában őrzik kettőjük levelezését is. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki még az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére 2009-ben egyházi és világi vezetők jelenlétében ünnepi keretek között emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben, „hogy hirdesse az idők végezetéig, kölcsönös (volt) a tudós és a faluközösség ragaszkodása.” László Gyula, halálának története is hozzánk kapcsolódik. 1988-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810–1898) halálának centenáriumát. „Erre az ünnepségre én hívtam meg László Gyulát – nyilatkozta Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész –, de Nagyváradon útját állta a halál. Fáradt szíve ekkor dobbant utolsót.”
Válságban is épül a vár
A várost első ízben 1324-ben említi oklevél castrum Kuholm néven. Léstyán Ferenc is feltételezi, hogy még a szász telepítés előtt, a XI. században a Várhegyen, ahol most magasodik-szépül a vár, királyi vár állt. Ezt legjobban, ellentétben a sajtóban megjelent és nem okadatolt nézetekkel, a szászok betelepítése előtti magyar neve mutatja, ami nem más, mint Kőhalom. Nem töltött be nagy stratégiai szerepet a történelem folyamán, inkább az alatta lakók élelmiszerraktáraként és rejtekhelyeként szolgált. 1451-ben törökök rombolják le, de utána megerősítik, 1791-ben pedig vihar letépi a fedélzetét. A geológus szeme itt ennél többet is lát, hiszen a hely valóságos földtani kuriózum, mert a vár egy 608 m magas bazalt-batolit tetején áll. Látogatásunk idején a várfalat javították, a bástyák tetején már piroslott az új cserépfedélzet. Mint megtudtuk, felújítása nyolcmillió eurós pályázatból történik, amelyből majdnem hatmillió vissza nem térítendő összeg. Bizonyára elcsodálkozna Jókai, aki megmászta a Várhegyet, hogy a mai ember felújítja az ősi várat. Minden poklokon keresztül című történelmi kalandregényének (1884) ez a vár a helyszíne. Cselekménye itt kezdődik, de nagyobbik részét a szentföldi keresztes hadjárat történelmi eseményrétegébe beágyazott, II. Endre királyunk idejében történő kalandsorozat tölti ki, a hűséges nő és a vérétől űzött, csapodár férfi ellentéte. Kőhalomra már rá sem ismerne a regény egykori írója. Talán a heti piaca hasonlítana a régi sokadalmakra. Mindenben utánozza Európát.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. október 16.
Konferenciát tartottak a fenntartható Székelyföldről
Az energiaárak liberalizálására a monopóliummal rendelkező vállalatoktól való függetlenedés lehet a válasz, a válságból való kilábalásra annak önerőből való kezelése a megoldás – hangzott el tegnap az I. Székelyföldi Fenntartható Építészeti Konferencián.
A rendezvényt a Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara, Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata szervezte meg, fő témája pedig az alacsony költségvetésből, de több élőmunkával épülő, kis fenntartási költséggel, energiatakarékosan működő, tájba illeszkedő házak építése volt. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a konferencia megnyitóján elmondta, azt szeretnék, ha a szakemberek megfogalmaznák javaslataikat, amit az önkormányzatok gyakorlatba ültethetnek, vagy segíthetik a megvalósítást. A rendezvényen a téma magyarországi és romániai szaktekintélyei tartottak előadásokat.
A dombház nem barlang
Hegedűs Zsolt építészmérnök húsz éve tervez dombházakat, Magyarországon eddig több mint ötven valósult meg a tervei alapján. Mint a sepsiszentgyörgyi konferencián rámutatott, a föld alatti otthonnak északon és a forró égövön is nagy hagyománya van, de Magyarországon és Erdélyben is építenek földdel fedett pincéket, amelyeknek kellemes, állandó klímája van.
„Az a szemlélet, hogy a vályog és a föld a szegények építőanyaga, holott korszerű technológiával a földhöz meszet, cementet keverve olyan földtéglákat gyártanak, amelyek áradás esetén is szilárdak maradnak. A dombház nem egy barlang, hanem költség- és energiahatékony, lakható családi otthon” – ecsetelte Hegedűs Zsolt. A szakembertől ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a földdel és növényzettel fedett, boltozatos, kupolás, fafödémes épületek hőszigetelő és hőtároló képessége is nagy.
Az építész továbbá felhívta a figyelmet, hogy a dombház építésének nem kellene sokkal költségesebb lennie, mint egy bármilyen más házénak, ám az építészek, ha meglátnak egy ilyen tervet, rögtön azt gondolják, hogy a megrendelőnek rengeteg pénze van, és ez megdobhatja a kiadásokat. „A dombházak építése kihívás az építőnek és a megrendelőnek is. Egy korszerű ház megépítéséhez egy zsák türelem kell, ehhez legalább három zsákkal” – jegyezte meg Hegedűs Zsolt.
Az autonóm kisrégió
Ertsey Attila, a Magyar Építészkamara alelnöke eközben arról értekezett, hogy az autonómia kiterjeszthető a házról a településre, a kistérségre is. Ertsey a fenntartható építészettel foglalkozik, többek között vályog- és szalmabálából készült házakat tervez, de településeknek, kistérségeknek fenntartható stratégiát is készít, amely több elemet magában foglal, az energia-önállóságtól az élelmiszer-önrendelkezésig. A konferencián a különböző vonatkozó fogalmakat tisztázta. Kiderült például, hogy egy épület egyszerre lehet öko, bio, passzív és autonóm, az ilyen jellegű építkezés célja a fenntartható életmód és a Föld megóvása.
Ertsey Attila szerint elsődleges szempont az erőforrás-használatban – tehát a tájhasználatban –, a víz- és energiagazdálkodásban a környezeti egyensúly megtartása. „A helyi energiarendszer elemei az egyedi bioszoláros fűtés, vagyis a fafűtés és a napenergiás melegvíz-készítés, a közintézményekben a közösségi bioszoláros fűtőmű és távhőellátás, a helyi elektromos hálózat, amely nap-, szélenergia- és biogázalapon működik, a mezőgazdasági gépek üzemanyag-ellátása helyi kisüzemben előállított biodízellel. Az ezekre fordított befektetés gyorsan megtérül, csökken az energiaimportfüggőség, és jótékony társadalmi-szociális következmények lesznek az erdőművelésben, a mezőgazdaságban, a helyi kis- és közepes vállalkozások fellendülésében” – ecsetelte a szakértő.
Házak intelligenciája
A konferencián Dezső János épületgépész mérnök az intelligens házakat ismertette, kitérve arra is, hogy az intelligens épületautomatizálás energiát takarít meg, és nagyobb komfortot biztosít. Molnár József, aki élő tervezői, energetikai tanúsítói, energetikai auditori jogosultsággal rendelkezik, gyakorlati tanácsokat adott arról, hogyan kell eljárni egy új létesítmény építésekor, melyek az egyes lehetőségek terhei és előnyei. A bukaresti Ramona és Daniel Barbu Mocănescu – akik megépítették a sokat mediatizált boşneagui szalmabálából készült házat – a passzív házat mutatták be, amely 90 százalékkal is csökkentheti az épület energiafogyasztását, ezt a nagyon jó hőszigeteléssel, hővisszanyerő berendezésekkel, megújuló energiák hasznosításával és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével lehet elérni.
(Zalánpatak lehet az első
A Kovászna megyei Zalánpataka lehet az első székelyföldi önellátó falu – fogalmazta meg az I. Székelyföldi Fenntartható Építészeti Konferencián Tamás Sándor. A Kovászna megyei tanács elnöke szerint a rendezvényen elhangzottakat gyakorlatba is lehet ültetni, ennek érdekében a Málnás községhez tartozó Zalánpatakán a fenntartható falu elnevezésű tervet lehetne megvalósítani.
„A kis, elzárt faluban alig százan laknak, a hegyvidéki település képe, tájba simulása idilli, olyan jellegzetes, hogy már önmagában ez is védendő érték. Megőrizte eredeti településszerkezetét, építészeti emlékeit, a közösség tagjai pedig hagyományos életmódjukat. Mindazokkal az adottságokkal rendelkezik, amelyeket most ki lehetne használni és itt kialakítani az első székelyföldi fenntartható, önellátó települést” – fogalmazta meg Tamás Sándor.
Amint arról beszámoltunk, Kasléder József málnási polgármester már rég tervezi, hogy ökufaluvá alakítja Zalánpatakát, kihasználva adottságait, az érintetlen tájat, a tiszta levegőt és ivóvizet. Mint ismeretes, több mint egy évtizede Zalánpatakán vásárolt ingatlant Károly herceg, aki a régi házat természetes építőanyagokat használva újította fel.)
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2012. október 20.
Semjén Zsolt: ma a nemzet közjogi egyesítése a magyar megmaradás parancsa -A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését nevezte a magyar megmaradás mai parancsának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi 1956-os emlékpark szombat esti avatóünnepségén mondott beszédében.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy véli, akkor maradhat meg a magyarság, ha minden magyar nemzetrész megmarad. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát. Semjén Zsolt hozzátette, a magyar állampolgársághoz az útlevél és a szavazati jog is hozzátartozik, az Országgyűlés 2014-től minden magyar politikai akaratát kifejezi, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz.
Semjén Zsolt elmondta, az ünneplésnek egyfelől az az értelme, hogy hitet, erőt és büszkeséget lehessen meríteni a történelemből. Felidézte, az 1956-os magyar forradalom jelentett "halálos döfést" a kommunizmus, a bolsevizmus és a Szovjetunió számára. Úgy véli, Nyugat-Európa is hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert az 56-os menekültek nyitották fel a nyugati világ szemét, az "hajlamos lett volna beleszédülni a kommunizmusba".
A tanulságok levonását tekintette az ünneplés másik értelmének. Úgy vélte, amint a történelemben számos más alkalommal, a feladat ma is a nemzeti megmaradás, és az ehhez szükséges jogok biztosítása. "Ha más népeknek lehet autonómiájuk, önrendelkezésük és lehetnek nyelvi jogaik, akkor nekünk, magyaroknak is ugyanígy jogunk van ehhez" - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a mintegy ötszáz fős hallgatóság tapsát kiváltva. Hozzátette: a magyarság soha nem követelt olyat, ami más népeknél ne lenne természetes. "Ha másoknak lehet, nekünk is lehet" - nyomatékosította.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédében arra figyelmeztetett, a szabadságnak ára van, azt soha nem adták ingyen. "Ne féljünk cselekedni!" - buzdította az ünneplőket a polgármester. Az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel.
Az ünnepség végén leleplezték az erdélyi 56-osok emlékművét, amelynek kőoszlopaira az 1956-os forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték. A sepsiszentgyörgyi megemlékezés az ünneplők fáklyás felvonulásával zárult.
Gazda Árpád
(MTI)2012. október 21.
Semjén: az állampolgársággal kell egyesíteni a világ magyarságát
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint 2014-től a parlament minden magyar politikai akaratát kifejezi majd, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz.
A nemzet közjogi egyesítését, az állampolgárság kiterjesztését nevezte a magyar megmaradás mai parancsának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a sepsiszentgyörgyi 1956-os emlékpark szombat esti avatóünnepségén mondott beszédében.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes úgy véli, akkor maradhat meg a magyarság, ha minden magyar nemzetrész megmarad. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát. Semjén Zsolt hozzátette, a magyar állampolgársághoz az útlevél és a szavazati jog is hozzátartozik, az Országgyűlés 2014-től minden magyar politikai akaratát kifejezi, és az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz. Semjén Zsolt elmondta, az ünneplésnek egyfelől az az értelme, hogy hitet, erőt és büszkeséget lehessen meríteni a történelemből. Felidézte, az 1956-os magyar forradalom jelentett „halálos döfést" a kommunizmus, a bolsevizmus és a Szovjetunió számára. Úgy véli, Nyugat-Európa is hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert az 56-os menekültek nyitották fel a nyugati világ szemét, az „hajlamos lett volna beleszédülni a kommunizmusba".
A tanulságok levonását tekintette az ünneplés másik értelmének. Úgy vélte, amint a történelemben számos más alkalommal, a feladat ma is a nemzeti megmaradás, és az ehhez szükséges jogok biztosítása. „Ha más népeknek lehet autonómiájuk, önrendelkezésük és lehetnek nyelvi jogaik, akkor nekünk, magyaroknak is ugyanígy jogunk van ehhez" – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes a mintegy ötszáz fős hallgatóság tapsát kiváltva. Hozzátette: a magyarság soha nem követelt olyat, ami más népeknél ne lenne természetes. „Ha másoknak lehet, nekünk is lehet" – nyomatékosította. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ünnepi beszédében arra figyelmeztetett, a szabadságnak ára van, azt soha nem adták ingyen. „Ne féljünk cselekedni!" – buzdította az ünneplőket a polgármester. Az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel.
Az ünnepség végén leleplezték az erdélyi 56-osok emlékművét, amelynek kőoszlopaira az 1956-os forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték. A sepsiszentgyörgyi megemlékezés az ünneplők fáklyás felvonulásával zárult.
MTI
Erdély.ma2012. október 22.
Erdély és Partium több településén is megemlékeztek 1956-ról
A hétvégén Erdély és Partium több településén istentiszteletek keretében, emlékmű- és emlékpark-avatással emlékeztek az 1956-os forradalomra. “A magyarság megmaradása csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát” – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyön, az 1956-os emlékpark szombati avatóünnepségén.
Nem csak emlék. Sepsiszentgyörgyön parkot avattak az '56-os magyar szabadságharc tiszteletére
“Ez a teljes állampolgárságot jelenti, útlevéllel és szavazati joggal. 2014-től a Magyar Országgyűlés az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz, minden magyar politikai akaratát kifejezve” – szögezte le a magyarországi politikus. Semjén Zsolt szerint a történelemből hitet, erőt és büszkeséget kell meríteni, és le kell vonni a tanulságokat. “Van-e nagyobb büszkeség, mint 1956 örökösének lenni, annak az ’56-nak, amely halálos döfést mért a bolsevizmusra, a kommunizmusra és a Szovjetunióra. 1956-ban vált nyilvánvalóvá, hogy az a rendszer embertelen és istentelen – fogalmazott beszédében Semjén. – A Nyugat hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert Mindszenty bíboros kálváriája és az ötvenhatos menekültek felnyitották annak a nyugatnak a szemét, amely Franciaországban és Olaszországban is hajlamos lett volna beleszédülni az eurokommunizmusba.”
„Jogunk van az önrendelkezéshez”
Semjén Zsolt szerint a magyar megmaradás kettős parancsa a nemzeti függetlenség és szabadság biztosítása és a szükséges társadalmi átalakulás végrehajtása. “Ma is ez a kettős feladat: a nemzeti megmaradás és a megmaradáshoz szükséges jogaink biztosítása. Mi sem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem Európában: ami más népeknél természetes, nekünk is természetes kell hogy legyen, ha más népeknek lehet autonómiája, önrendelkezése és nyelvi jogai, akkor nekünk magyaroknak is jogunk van ehhez” – mondta Semjén Zsolt.
Az ünnepségen Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, még mindig él egyesekben a kommunista diktatúra eszméje, hogy csírájában kell elfojtani minden a magyar közösség számára fontos kezdeményezést. “A Székely Mikó Kollégium ügye egyértelmű példája annak, hogy a régi beidegződések ma is élnek csak más módszerekkel. A Mikó-ügy precedens lehet arra, hogyan lehet még jobban kifosztani a magyar közösséget. A Székelyföldön állandóan a közösségünk szabadságáért és túléléséért küzdünk, nem mások ellen, hanem magunkért. Ez a park legyen emlékeztető mindenki számára, hogy semmi sem lehet elég drága, ha a szabadságról, a jogainkról van” – fogalmazta meg Antal Árpád.
Az ünnepségen az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel. Leleplezték az erdélyi ötvenhatosok emlékművét, amelyre a forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték, majd a fáklyás körmenet átvonult az Erzsébet parkba, ahol megkoszorúzták a kommunizmus áldozatai tiszteletére emelt kopjafát. Este a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvét.
Várad: megemlékezés az “ötvenhatos” istenházában
A nagyvárad-réti református istenházát “ötvenhatos” templomként tartja számon lelkipásztora és gyülekezete, ahol az 1956-os magyar szabadságharc évfordulójáról minden esztendőben hagyományosan megemlékeznek. Tegnap az ünnepi istentiszteleten Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke hirdette az igét. Tőkés visszaemlékezett a Reformátusok Világszövetségének 2002-es, váradi nagygyűlésére.
“A találkozó zárónyilatkozatának egy mondata a résztvevők egy részének ellenállásába ütközött, mivel az a kommunizmus áldozatainak állított volna emléket, és sokan úgy vélték, nincs rá bizonyíték, hogy áldozatok valójában voltak” – mutatott rá. Az EP-képviselő szerint ez a képtelen állítás még mindig él sokak tudatában, ezért lehetséges, hogy ma is mentességet élveznek a társadalomban azok, akiknek vér tapad a kezéhez. Tőkés úgy fogalmazott, jelenleg páratlan erőfeszítés részesei vagyunk, határon innen és túl, és ez az erőfeszítés arra irányul, hogy a múlt terheit végre levethessük.
Wittner Mária: ne féljetek!
Az évtizedeken át tartó hallgatás, a történelem meghamisítása ellen emelte fel szavát az istentiszteleten felszólaló Wittner Mária a forradalom egyik túlélő halálraítéltje, aki idén 75. életévét tölti be. Beszéde a hallgatóságot könnyekig meghatotta. Kijelentette: az 1956-ot követő véres megtorlások túlélőinek, illetve az utókornak kötelessége “lemosni a gyalázatot, a hazugságokat, amiket a világ legtisztább forradalmára rákentek, és amiket évtizedekig sulykoltak az emberekbe”.
Az egykori halálraítélt szerint valójában Krisztus ajándéka, a szeretet volt az, ami 1956-ban egybekovácsolta a magyar nemzetet, ám ezt a szeretetet ma sokan inkább felbontanák. Ezt pedig csak úgy tudjuk megakadályozni, ha száműzzük a félelmet az életünkből. “A félelem szörnyű. Azzal bármire rá lehet venni azt, aki fél” – mondta Wittner Mária, majd a bibliai és pápai üzenetet továbbította a gyülekezetnek: “Ne féljetek!” Az istentisztelet után Bába Iván magyar külügyminisztériumi államtitkár emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomnak erdélyi és partiumi vonzatai is voltak.
A templomkertben álló 56-os emlékkő körül idén a tárca támogatásával alakítottak ki emlékparkot, illetve egy olyan emléktáblát is elhelyeztek, amely a II. világháború végén lebombázott, majd 56-ban újjáépített templom történetére emlékezteti az erre járókat. A réti templom hagyományai szerint az államtitkár és Pálfi József lelkipásztor beszéde, illetve a Váradi Dalnokok szolgálata után a gyülekezet tagjai csendben helyezték el virágaikat az emlékmű mellé.
Főhajtás Zilahon
Zilahon tegnap kopjafaállítással emlékeztek meg az 1956-os forradalomra, az ünnepi eseményen Magdó János, Kolozsvár magyarországi főkonzulja is részt vett. Püsök Sándor Csaba zilahi református lelkipásztor a Krónikának elmondta, a Szilágyságban a zilahi az egyetlen kopjafa, amely az ’56-os forradalomnak állít emléket. Az emlékmű a város három református egyházközségének együttműködése nyomán valósult meg, több évvel az alapkőletétel után.
“Az alapkövet még 2006-ban raktuk le, a gyönyörű, emlékhelynek méltó kopjafa tulajdonképpen ebből nőtt ki. Azért tartottuk fontosnak a zilahi ’56-os emlékmű felállítását, hogy a mai nemzedék is összenőhessen ezzel az ünneppel, közösen emlékezhessen az akkor még egyetemi hallgató, ma már idősebb forradalmi résztvevőkkel, akiknek bőven részük volt a hatalmi megtorlásokban” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki azt is elmondta, a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői is szép számmal megjelentek az ünnepi eseményen.
Hozzátette, a kopjafaavatás az “Ötvenhatodik ’56” jelmondat alatt zajlott, hiszen éppen ennyi év telt el a forradalom óta. Magdó János főkonzul beszédében a szabadság és a forradalom eszmeiségének ápolására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, korábban a forradalomra való megemlékezés eltért Erdélyben és Magyarországon, a diplomata azonban örvendetesnek találta, hogy most már a határ mindkét oldalán szabadon felidézhetők a fél évszázados események.
A főkonzul személyes kötődését is megemlítette a résztvevőknek, kiderült ugyanis, hogy édesapja a forradalmi események idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója, így a történtek résztvevője volt. A zilahi megemlékezésbe a gyermekek is bekapcsolódtak, a kopjafa koszorúzását megelőzően ugyanis nemzeti lobogókat készítettek. A vasárnap felavatott emlékműnél egyébként kedden délután gyertyagyújtásra várják a lakosságot.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)2012. október 22.
Hit a büszkeségért és a megmaradásért (’56-os megemlékezés Sepsiszentgyörgyön)
Új helyszínen új hagyomány született: szombat délután, estébe hajlóan különleges, felemelő esemény részesei lehettek mindazok, akik az (előrehozott) ’56-os emlékünnepségen részt vettek. A felavatott emlékpark csak félig készült el ugyan, de már így is mutatja, több, mint építészeti kiválóság – igazi műalkotás. Az elhangzott beszédek pedig, különösképp a rendezvény fővédnökéé, nemcsak a múltat elevenítették fel, de hitet adtak a holnap, a holnapután megéléséhez – büszkén, emelt fővel.
Élni csak szabadon érdemes
A délután hat órai kezdettel meghirdetett emlékünnepségre számosan sereglettek össze, a frissen letett, még süppedő gyepszőnyeget kímélve, no meg az új helyszín be nem lakottsága miatt is a „régi” ’56-os emlékmű köré csoportosulva – holott a szónokok az új emlékmű, a pavilon túloldalán mondták majd el beszédeiket. Kissé zavaróan hatott (a tömegben néhány rosszalló megjegyzés is elhangzott emiatt), hogy a munkások hat előtt néhány perccel még nagy sebbel az utcát, járdát takarították, de az ünnepséget már nem zavarták.
A Kónya Ádám Művelődési Ház Cantus Firmus Vegyes Kara és Magyar Férfidalárdája a Szózat eléneklésével nyitotta meg az ünnepséget, „a lélekben felfakadó szabadságvágy tüzénél megtisztulni” összegyűlt közönséget László Károly színművész köszöntötte. Elsőként Dávid Gyula professzor, volt politikai fogoly szólalt fel, beszédében az emlékezés szilánkjait villantotta fel, kezdve: „amikor a szétdarabolt, megalázott nemzet kimondta: élni csak szabadon érdemes”, aztán a külföldi rádióadókra tapasztott füllel (mert „amit a mi újságjaink megírtak, a mi rádióink bemondtak, az színtiszta hazugság volt”) tájékozódni próbáló erdélyi magyarság, mely nemcsak együtt érzett, de segíteni is próbált – majd emiatt szenvedett, mert jöttek a letartóztatások, a kirakatperek, a kivégzések vagy a börtön, az éhezés, verés, kényszermunka szadista rabőrök hajszolásával, aztán „a szabadulás a szebbnek tűnő rabság külső világa”, majd lassan, sokak számára soha, a ’89-es változás a maga gyors kiábrándulásával, az új kiszolgáltatottság, a kor, melyben „az áldozat csak annyiban érték, amennyiben politikailag felhasználható”. Ilyen körülmények között „nem tehetünk mást, mint reméljük, unokáink, dédunokáink megérik mindannak a megvalósulását, amiért közülünk sokan életüket, még többen fiatalságukat áldozták” – zárta beszédét Dávid Gyula.
Küzdelmeink még nem értek véget
„Csak azért érdemes élni, amiért érdemes meghalni, ezt mi, székelyek úgy hívjuk: szabadság” – kezdte beszédét a budapesti Szent István Zeneiskola előadása után Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere párhuzamot vont ’56 és napjaink között, kiemelve, bár most békésebb időket élünk, de a rendszer ma is elroppantja azokat, akik szavukat emelik az igazságtalanság ellen, akik a közért cselekszenek. „Ma is megfigyelnek bennünket, ma is lehallgatnak bennünket, mert Ceauşescu szelleme továbbra is kísért, ott van a tévékben, a parlament padjaiban. A Székely Mikó Kollégium példája bizonyítja, a régi beidegződések ma is működnek, csak az eszközök változtak” – figyelmeztetett a polgármester. „Holott mi mindig a történelem folyamán nem mások ellen, hanem magunkért küzdöttünk, és küzdelmeink még mindig nem értek véget, még nincs autonómiánk, közösségünk tagjait még mindig védenünk kell, épp ezért az ’56-os emlékpark mindig arra emlékeztessen: semmi sem elég drága, ha jogainkról van szó. Ne alkudjunk meg, és ne féljünk cselekedni” – kérte az elöljáró.
Évszázadok múlva is meséljen
Ady Endre kortársa, a Holnaposok egyik alapítója, Dutka Ákos Ember és magyar című versét Darvas László színművész adta elő, majd Kiss Tamás, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) képviseletében szólalt fel. Kiemelte, az erdélyi bajtársak kegyetlenebb elbánásban részesültek a magyarországiaknál, holott „bűnük” annyi volt csupán: elénekelték a Himnuszt, vagy az éjszaka leple alatt gyertyát gyújtottak. Felidézve ’56 történéseit, a mérhetelen lelkesedést, szabadságvágyat emelte ki legfőbb értékként – de ugyanezt érezte az erdélyiek cselekedeteiben is, tette hozzá. „Köszönet a hősöknek, akik később áldozatokká váltak” – zárta beszédét, miután elmondta azt is, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének lyukas zászlót hozott ajándékba. Octav Bjoza, a Romániai Politikai Foglyok Egyesületének elnöke beszédében kiemelte, a magyarországi ’56-os forradalom és szabadságharc mély nyomot hagyott Európa történelmében. És hogy miért kellett bekövetkeznie? „Leigázva élni hazádban, miközben azt mondják neked, szabad vagy – hát ezt a fiataloknak igen nehéz elmagyarázni” – jelentette ki. Kifejtette, a kommunista rendszer politikai foglyainak pontos száma ma sem ismert, az 1944–1964 közötti időszakban mintegy tízezerre tehető számuk, a börtönökben pedig nem számított a nemzetiség, ott mindenki a kommunistaellenes harcosok nemzetiségéhez tartozott. „Büszke vagyok mindarra, amit nem tudtunk megvalósítani” – mondta, majd a felavatandó emlékparkra utalva reményét fejezte ki, évszázadok múlva is állni fog, mesélve a kommunista börtönök áldozatairól.
A magyarságnak köszönheti a Nyugat
A Szabad Európa Rádióhoz eljuttatott, ismeretlen politikai foglyok román nyelven írt versét Sergiu Aliuş színművész szavalta el, Ady Endre Fölszállott a páva című versét Gazda Zoltán színművész adta elő, majd a rendezvény fővédnöke, Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese lépett a mikrofon elé. Az emlékezésnek, az ’56-os megemlékezésnek az egyes ember és a közösség életében kettős az értelme: hitet, erőt, büszkeséget adni és a tanulságokat levonni – kezdte beszédét. Van-e nagyobb büszkeség, mint ’56 örökösének lenni? A szónoki kérdésre válaszként kifejtette, ’56 halálos döfést vitt be a kommunizmusba, melyet nem tudott kiheverni. Hogy itt lehetünk, hogy a bolsevizmus eltűnt a történelem süllyesztőjében, azért történhetett meg, mert volt ’56-ban a magyar szabadságharc, emiatt következhetett a Prágai Tavasz, a lengyel Solidarnosc, a temesvári forradalom. És hálás lehet a Nyugat is a magyarságnak, mert az ’56-os menekültek nyitották fel azoknak a nemzeteknek a szemét, melyek már-már hajlandóak lettek volna beleszédülni a kommunizmusba, micsoda embertelen és ezért istentelen, avagy istentelen és ezért embertelen rendszertől menekültek meg. Ami a tanulságokat illeti: ’56 szerencsésen illeszkedik a magyar történelem sodrába, miként Szent Istvántól napjainkig, a magyarság nem egyebet akar: függetlensége megmaradását, jogai biztosítását. Amit más népeknek lehet, nekünk is lehessen, az autonómia bennünket éppúgy megillet, mint Európa más népeit (szavait taps szakította félbe), soha semmit nem követeltünk, ami más népeknél már meg ne lenne – mondta. A magyar nemzet megmaradását a közjogi egyesítés teszi lehetővé, jelentette ki, e felismerés követeli meg a teljes állampolgárság megadását minden magyar számára. Végezetül arra szólította fel a jelenlevőket: tegyenek hitet, mindannyian ’56 örökösei akarunk lenni, mert ez a hit a büszkeségünket és a megmaradásunkat jelenti.
Intő példa az utókornak
A Kovács Kázmér tervei alapján készült új emlékművet, a pavilonszerűen kialakított építményt – melynek tartógerendáira magyar, román, német és angol nyelven Az 1956-os magyar forradalom romániai mártírjai és bebörtönzöttjei emlékére felirat, négy tartóoszlopán pedig 774 (és a névsor még nem teljes, talán soha nem is lesz az) név olvasható – Semjén Zsolt, Antal Árpád, Octav Bjoza és Török József leplezte le, Hajdú János római katolikus esperes szentelte fel és Bustya Dezső nyugalmazott református lelkész áldotta meg. A koszorúzás alatt a Cantus Firmus és a Magyar Férfidalárda énekelt, majd Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke mondott köszönetet mindazoknak, akik az általa megálmodott emlékpark létrehozásában részt vettek, és reményét fejezte ki, a park intő példa lesz az utókornak arra, mit jelentett ’56. Egypercnyi néma tisztelgést kért még a kivégzettek emlékére, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével zárult az emlékünnepség első fele.
Hagyomány születik
Fáklyákkal kezükben vonultak át az ünnepség folytatásában részt venni szándékozók az Erzsébet parkbeli, a kommunista diktatúra áldozatainak emlékére állított kopjafához, ahol Márton Simon Anna mikós diák Faludy György: 1956, te csillag című versét szavalta el. Koszorúzás, gyertyagyújtás – és néhány fáklya földbe szúrása, ez a gesztus, önkéntelen cselekedet, mi új lehetőséget adhat az elkövetkező ’56-os megemlékezésekhez. És innen tovább, a Székely Nemzeti Múzeumig, szintén fáklyákkal a kézben. A Bartók Teremben Vargha Mihály köszöntőbeszédében kijelentette, az ’56-os emlékpark megvalósulásával a város és lakói kimondták: polgárok vagyunk. ’56 történései megismerésében, szellemének ébren tartásában nagy felelősség hárul az iskolákra, az egyházakra, de a múzeumra is – hívta fel a figyelmet. A Pofosz által meghirdetett esszépályázat nyerteseinek díjazása, Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvének Puskás Attila általi ismertetése után Antal Árpád polgármester és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a város nevében emléklapot és emlékérmet adott át az ’56-os Bajtársi Társaság sepsiszentgyörgyi tagjainak, azoknak, „akik megmutatták az irányt, melyet ígérem, követni fogunk” – indokolta a polgármester a kitüntetést.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. október 26.
Megalakult az Erdélyi Művészeti Központ
Megalakult csütörtökön az Erdélyi Művészeti Központ. A Kovászna megyei tanács, a Székely Nemzeti Múzeum fenntartója a múzeumban tartott ülésén fogadta el az intézmény létrehozására vonatkozó határozatot.
Vargha Mihály múzeumigazgató a tanácsülést követő sajtótájékoztatón történelmi pillanatnak nevezte az Erdélyi Művészeti Központ létrehozását. Hangsúlyozta, az intézménynek székháza is lesz, de addig is elkezdi a munkát: a kallódó életművek felkutatását és megmentését, a Nyugatra irányuló műalkotások helyben tartását, a tudományos munkát, az erdélyi művészeti élet feltérképezését és a kanonizációs rend felállítását.
A központnak már van leltárkönyve, 45 alkotást kapott adományba, azonkívül a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában levű műtárgyak közül több százat meghatározott tematika szerint átadnak. A központ még ebben az évben megszervez egy kiállítást az eddig adományba kapott alkotásokból, azonkívül felkérték Vécsi Nagy Zoltán művészettörténészt, hogy állítson össze egy tárlatot Erdélyi Képzőművészet 1945–1965 címmel, majd tavasszal a MaMű Társaság tagjait látják vendégül, a munkáikat állítják ki. A tárlatokat Erdély és a Partium nagyvárosaiban és Bukarestben is bemutatják.
Tamás Sándor, a háromszéki közgyűlés elnöke hangsúlyozta, a közösségépítés része a kultúra támogatása, az Erdélyi Művészeti Központ székházának a telket megvásárolták, a rajta levő kisebb ingatlant annyira felújítják, hogy jövőre kiállítások megszervezésére alkalmas lesz.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere emlékeztetett, hogy a Székely Nemzeti Múzeum megalakulása után 37 évvel, 1912-ben épült meg a Kós Károly által tervezett múzeumépület, abban bíznak, hogy a központ székházára nem kell ennyit várni. „Lobbizunk, hogy a magyar kormány is kiemelt fontosságú intézményként kezelje az Erdélyi Művészeti Központot, de elsősorban a romániai közpénzekből, a székelyek és az erdélyi magyarok adólejeiből szeretnénk megépíteni.
Kérdés, hogy a román kormány csak csendőrlaktanyát és rendőrszékházat akar építeni a Székelyföldön vagy a kultúrát is hajlandó támogatni” – fogalmazta meg az elöljáró. Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese, a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) elnöke felidézte, hogy az erdélyi közgyűjtemény megvalósításának gondolata már a kilencvenes években megfogalmazódott, de a kivitelezés megtorpant, mert nem volt pénz arra, hogy Kolozsváron megvásároljanak egy hatalmas ingatlant.
„Ma már egyértelmű, hogy a civil szféra nem tud egy ilyen nagyságrendű intézmény létrehozására közpénzt bevonni, ezért erős önkormányzati hátteret kellett találni, csak Kovászna és Hargita megyék jöhettek számításba. A helyszín tekintetében is az erdélyi képzőművészek, művészettörténészek és intézményvezetők konszenzusára volt szükség, hogy az összerdélyi kitekintésű intézményt mindenki magáénak érezhesse” – szögezte le Székely István. Kósa András a Balassi Intézet Bukaresti Kulturális Központjának igazgatója kifejtette, az egyetemes magyar kultúra számára is fontos az intézmény megalakulása, meg kell találni a forrásokat, hogy megépüljön a székház is.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)