udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
661
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-570 ... 661-661
Névmutató:
Fekete Réka
2016. június 25.
Kezdődik a vakáció
Az elmúlt két napon óvodák, iskolák százaiban tartották meg a tanévzáró ünnepséget, a gyermekek boldogan búcsúztak osztálytársaiktól, tanítóiktól, tanáraiktól, többségük ősszel újból találkozik. Háromszéken huszonnégyezer magyar és tízezer román óvodás és iskolás lépett a nagyvakációba, de az érettségizők folytatják a vizsgákat, a nyolcadikosok hétfőn kezdenek.
Amióta a hatévesek előkészítő osztályba mennek, kevesebb az óvodás, de több az elemista. A tegnap befejeződött tanévben Háromszéken 6825 ovist fogadtak a kis tanodák és 11 406 kisiskolás járt a 0–IV. osztályba. 8785 gimnazista, 5632 középiskolás, 1228 szakiskolás és 503 technikumi tanuló szerepelt a megyei tanfelügyelőség nyilvántartásában.
Arról még nem készült összesítés, hogy a megyében hány diákot sikerült lezárni tanév végén, hányan léptek ki menet közben, illetve maradtak pótvizsgára, ismétlőre, és az sem bizonyos, hogy aki folytatja tanulmányait, a megyében kezd szeptemberben.
A több mint háromezer háromszéki pedagógus is letette a katalógust, de egyesek közülük felügyelnek a vizsgákon vagy dolgozatokat javítanak, mások a júliusi versenyvizsgára készülnek, hogy végleges álláshoz vagy a jelenleginél jobb helyhez jussanak, a többség ellenben tervezgetheti a nyári szabadságát. Hogy nyaralásra, táborozásra kinek mennyi jut, az egyéni lehetőség szerint adott, de a vakáció szeptember 15-ig tart. Lesz idő bőven csinosítani az iskolákat, óvodákat (bár utóbbiak egy része be sem zár a szünidőre), s majd újult erővel kezdődhet minden elölről.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 27.
Családban élni jó
Nyolcadik alkalommal szervezte meg a megyei tanács a gyermekjogvédelmi igazgatósággal közösen a Székely Családok Napja vándorrendezvényt szombaton, ezúttal Réty volt a házigazda. 175-en vettek részt, jóval kevesebben, mint előző években, de aki ott volt, jól szórakozott.
A nyujtódi Lukács Anka férjével és hat gyermekük közül hárommal érkezett a családi napra. Lapunknak elmondta, számukra fontos a nagycsalád, az összetartozás, hogy megmaradjunk, ezért vettek örökbe három saját gyermekük mellé még egyet, férje pedig hivatásos nevelőszülő, két gyermeket helyezett el náluk a gyermekjogvédelmi igazgatóság, így lett családjuk nyolctagú. A szeretet és a gondoskodás átadását, gyermekeik taníttatását tartják a legfontosabbnak. Pakucs Ferenc kisunokáját hozta el a sport- és kulturális központ melletti, szépen gondozott parkban tartott rendezvényre. Elmondta, otthon van még egy tíz hónapos kisbaba, segíteni próbálnak a fiataloknak. A sokszínű gyermekprogramot dicsérte a háromgyermekes Pap Melinda, és néhai Kelemen Antalt, a fúvószenekar egykori karmesterét emlegette, hogy az ő idejéből származik az összetartás Rétyen. A nagyborosnyói Bede Melinda rétyi óvónő is megerősítette ezt, szerinte Réty élen jár abban, ahogy a gyermekekre odafigyelnek, sok a számukra szervezett kulturális és sporttevékenység. A családi nap megnyitóján Tamás Sándor megyeitanács-elnök hangsúlyozta: míg Európa-szerte azt tapasztaljuk, hogy csökken a gyermekvállalási hajlandóság, Székelyföldön néhány éve pozitív irányba mozdult el a születések száma, ami országos viszonylatban is magasabb az átlagnál. Fontos, hogy gyermekeink, fiataljaink is éljék meg a szülőföldön való létet, hogy az elkövetkezőkben tudjuk bővíteni azt az életteret, azt a kört, azokat az intézményeket, amelyekért naponta dolgozunk – mondotta. Szász Katalin gyermekjogvédelmi igazgató emlékeztetett nagyapáink, nagyanyáink idejére, amikor a család és a közösség tagjai segítették egymást, amikor hat-hét gyermek nőtt fel egy családban, de mégis könnyebben megoldották a problémákat, mint manapság, mert összetartottak. Dombora Lehel frissen megválasztott rétyi polgármester házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, beszélt a család szerepéről a társadalomban, és hangsúlyozta, hogy Székelyföldön mindig erős volt a család intézménye, kívánja, hogy manapság is legyen így.
A családi nap hagyományos mozzanata a kenyéráldás és kenyérszelés, mely szolgálatot Deák Botond helyi református lelkipásztor végezte. Elmondta, imánkban köszönetet mondunk a mindennapi kenyérért, ami több betevő falatnál, jelenti az életet, a családot, az otthon melegségét, és amikor megszeljük, szintén köszönetképpen vetünk keresztet az új kenyér aljára, hogy megadatott nekünk a mindennapi. A közös ebédig a gyermekek a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálat munkatársai és önkéntesei által szervezett játékokban vettek részt, amelyek mind arra hívták fel a figyelmet, hogy otthon, a kredenc fiában is sok kincs van, amivel lehet játszani, nem kell drága játékokra költeni. A rendezvényen díjazták a Europe Direct iroda által meghirdetett, Kapd lencsevégre a természetet elnevezésű fotópályázat győztes alkotásait. A júniusi téma a Rétyi Nyír természetvédelmi terület volt, amelyet legtalálóbban Udvardi Jenőnek (I. díj), Bereczki Barnának (II. díj) és Holinka Leventének (III. díj) sikerült megörökítenie, a közönségdíjat Gödri Szende Andrea nyerte. A családi nap színpadán fellépett a rétyi Antos János Általános Iskola kórusa, a Százlábú Néptáncegyüttes és a helyi gyermek-fúvószenekar. Az ebéd után levetítették a Székely legendárium legújabb alkotását, A Rétyi Nyír mondája című rajzfilmet.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 27.
Csutak Vilmos-díj tehetséggondozásért
A Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács harmadik alkalommal adta át a Csutak Vilmos-díjat, amellyel a tehetséggondozásban fáradhatatlan munkával, önzetlenül tevékenykedők társadalmi elismerését kívánja növelni. Az elismerést Csutak Vilmos szellemében teszi, akinek tehetséggondozói gyakorlatát tartja követendő példának. Nem csak azonosítja és követi a tehetséget, de számon kér és hasznosítja a közösség javára. Nemcsak a kiemelkedőkkel foglalkozik, hanem minden gyermekben keresi a tehetséget. Az idei díjazottak a június 18-án Sepsiszentgyörgyön tartott Székelyföldi Tehetségnapon vették át a kitüntetést.
Bereczki Kinga, a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács elnöke lapunk megkeresésére elmondta, „Csutak Vilmos tehetséggondozói munkája, amelyből a mai napig élünk, táplálkozunk, időtálló és értékes a közösségre nézve. Háromszéknek, Székelyföldnek mindig voltak hozzá hasonló pedagógusai”. Idén Csutak Vilmos-életműdíjban részesült Gazda József nyugalmazott magyartanár, erdélyi művészeti író, szociográfus, tankönyvíró, valamint megosztott Csutak Vilmos-díjban Szakács Ágnes tanító és Kakasi Zsolt zenetanár.
Szakács Ágnes
A gyermekek Tancija, akit évek múltán is meglátogatnak és szeretettel gondolnak rá… nem az engedékenysége miatt. Igazságosságával, a felelősség kellő szigorával, jókedvűségével, bizalmával és szeretetével írja be magát a gyermekek szívébe, sok-sok generáción keresztül. Kis közösségeket kovácsol. Szinte észrevétlen és természetes egyszerűséggel fonja a láthatatlan kötelékeket a gyermekek között. Ennek alapját a közös kulturális és nemzeti értékek jelentik, tartását pedig a közös programokon keresztül szerzett élmények erősítik meg.
Igaz pedagógusi gyakorlat szerint tanít és nevel. A tanításban mindig szem előtt tartja a gyermeket, ezért a tanulás nemcsak az asztal mellett történik, hanem a valós világból merített élmények és tapasztalatok jelentik a muníciót az élet küzdelméhez, fejlesztenek ki bennük olyan készségeket, amelyek segítik a boldogulás útján.
Nevel hazaszeretetre, nemzeti értékek tiszteletére, egymás és más iránti tiszteletre, befogadásra, odafigyelésre, törődésre, felelősségre, becsületre.
A Tanci teljes értékű emberré nevel, olyan emberré, akinek tartása és hite van, aki bízik magában és közösségében, és tekintettel van másokra is.
Szentgyörgyiként, az erdélyi pedagógusképzés nagy múltú központjában, a Székelyudvarhelyi Tanítóképzőben sajátította el a nevelés sok évszázados gyakorlatára alapozott ismeretanyagot, itt ivódott belé az ősök és a múlt tisztelete, itt kapott egy életre szóló feladatot: a nevelés és tanítás örömteli feladatát. Ezt gyakorolja immár harmincegyedik éve megszakítás nélkül a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Sokszínű egyénisége a művészet terén is megnyilvánul: a nemzetközi hírnévnek örvendő Vox Humana Kamarakórus tagja.
Igazi tehetséggondozó, ezt számtalan eset, történet igazolja. Ezek közül hadd ragadjak ki egyet, amely leginkább jellemzi pedagógusi mivoltát. Történt, hogy bukott gyermek került a Tanci osztályába. A kezdeti beilleszkedési nehézségek után a gyermekek befogadták maguk közé, Tanci nem kegyelmezett neki: ugyanúgy kellett tanulnia, mint a többinek, ugyanolyan figyelemben részesült, mint a többi, talán egy kicsit többet is kapott az elején, ugyanúgy kellett bekapcsolódnia közös tevékenységekbe, mint a többieknek. Megrovásban részesült az elhanyagolt feladatokért és dicséretben az apróbb eredményekért. Két év múltán a bukott gyermek dobogós helyezést ért el magyar nyelvi vetélkedőn szavalatból. A szeretet csodákra képes – tartja a mondás. A Tanci szeretete mérsékelte a gyermekben a szülői elhanyagoltság érzését, és pótolta azt, ami annyira hiányzott neki: a szeretetet. Köszönjük szépen, Tanci!
Bereczki Kinga, a Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács elnöke
Kakasi Zsolt
Kakasi Zsolt 1969. április 5-én született Dicsőszentmártonban. Az általános iskolát szülőfalujában, a 2-es Ipari Szaklíceumban végezte 1987-ben. Zenét a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult 1993 és 1997 között klasszikus gitár szakon, majd ezt követte a felsőfokú zenei képzés a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián 1998 és 2004 között. 2004. szeptember 1-jétől a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum címzetes gitártanára, I-es fokozatú pedagógus. Kakasi Zsolt olyan személyisége közösségünknek, aki bátran tanácsot ad és tanácsot kér kollégáitól, önzetlenül segít mindenkinek, figyelemmel kíséri nemcsak a saját növendékei fejlődését, hanem ismeri és követi iskolánk számos diákjának az életét. Lelkesedése a művészet és a művészeti oktatás előrevitelében példaértékű. Önzetlenül rendelkezésre áll bármilyen szakmai és baráti kihívás, segítségnyújtás elvégzésére, legyen szó akár kollégáról, akár diákról. Szakmai sikerét az általa tanított diákok számtalan országos és nemzetközi versenyről hozott díjai, gitárestjei, audíciói bizonyítják. Kakasi Zsolt nemcsak tanára, hanem mentora is diákjainak. Közösségépítő és közösségigénylő ember. Diákjai az erdélyi gitároktatás számos rangos elismerését vívták ki. Csak néhány kiváló diák nevét említem: Damian Rusu, Gerard Epure, Illyés Cecília, Bakcsi Melinda, Filip Zsombor vagy akár az Arpeggio Gitárzenekar.
Szakmai teendői mellett iskolán kívüli tevékenységei is kiemelkedőek, hiszen társszervezője, illetve főszervezője a marosvásárhelyi Harmonia Cordisz és a Terra Siculorum Nemzetközi Gitárfesztiválnak (2004–2016), valamint tagja a dicsőszentmártoni Kisküküllő Alapítvány kuratóriumának. Több éven keresztül énekelt Erdély egyik legkitűnőbb, számos nemzetközi díjat elért kamarakórusában, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórusban, amely minőségileg magas szintre kívánja emelni és népszerűsíteni az erdélyi kórusirodalmat. Ezt számos európai turné és nemzetközi díj megszerzésével támasztották alá. A gitároktatást nemcsak az iskola diákjai számára teszi lehetővé és elérhetővé, hanem több olyan magánnövendékkel is foglalkozik, akiknek nincs lehetőségük, vagy alkalmuk a művészeti szakoktatásban részt venni. Itt kiemelnék egy vargyasi nemlátó fiatalembert, akivel a gitártanulás érdekében egy sajátos pedagógiai módszert is alkalmaz, rengeteg lelki töltettel és teljes önfeláldozással.
Összegzésként: Kakasi Zsolt munkája, akár szakmai, akár emberi mértékkel kívánjuk mérni, kiemelkedő. A művészeti tehetséggondozásban elért eredményei és sajátos módszere példaértékű nemcsak diákjai, hanem kollégái számára egyaránt. Bátran állíthatom, hogy Kakasi Zsolt tanárkollégánk jeles képviselője az erdélyi művészeti oktatás és tehetséggondozás eszméjének.
Lőfi Gellért Attila igazgató, Plugor Sándor Művészeti Líceum
Gazda József
Gazda József 1936. április 8-án született Kézdivásárhelyen. A középiskolát Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet. Írói munkásságát már egyetemista korában művészeti kritikákkal, művészettörténeti tanulmányokkal kezdi. Első könyvei művészeti monográfiák (Gyárfás Jenő, Nagy Imre, Nagy Albert, Gazdáné Olosz Ella), majd megjelennek a művészeti útirajzok (Tegnapi kövek, mai utak. Kelet kapui). A szociográfiák talán a legterjedelmesebb művei közé tartoznak (Így tudom, így mondom, Megváltó karácsony, Mindennek mestere, Hát én hogyne siratnám, Jaj, mik történtek, jaj mik is történtek, Az Istennel még magyarul beszélgetünk, A tűz októbere, A harmadik ág). Legújabb kötetei a Bocz Borbáláról és Boros Lajosról írt művészeti monográfiák. Tanári pályafutása alatt legfontosabb feladatának tartotta a magyar ifjúság nemzeti identitástudatának erősítését, a magyarság sorsa iránti felelősségtudat felébresztését, a közösségért való cselekvésre buzdítást. Ennek szellemében tanította a magyar nyelvet és irodalmat, valamint nevelte a rá bízott ifjakat 1958-tól Székelykocsárdon, Nagyenyeden, majd 1964-től nyugdíjba vonulásáig Kovásznán. Ez utóbbi helyen, idekerülésének első évétől kezdődően aktív tagjává vált a közösségnek: „A munka, a feladat adva volt, s a munka, a feladat – mint mindig – találta meg, kellett, hogy megtalálja az emberét. Nem az ember választotta hát a munkát…” – emlékezik vissza erre az időszakra Gazda tanár úr. Kulcsszerepet vállalt a diákszínjátszás mozgalmának szervezésében. „Az a generáció 1972-ben első ízben írta plakátjára: KOVÁSZNAI DIÁKSZÍNPAD, s ebben a minőségében elindult Erdélyország földjén turnézni, előadásokat tartani, vinni a szót, az anyanyelv szavát el a közeli vagy messzi tájakra, kultúrát vinni, érzést vinni, üzenetet vinni, reménységet adni, az együvé tartozás tudatát adni a messzi nemzettársainknak, Csík, Udvarhely és Gyergyó környékére, Maros megyébe, az ottani szórványokba, aztán tovább, tovább, Kalotaszegre, Szilágyságba, Arad- és Temes megyébe, annak a kezdő, alapító generációnak még a gyermekei is túl vannak már a diákkorukon, esetleg – az is megtörténhet – épp az unokáik ízlelgetik a szót, a kultúra szavát, a művészet szavát.” A diákszínjátszástól a felnőtt színjátszásig 20 év telt el. Mert Gazda József jelenleg is dolgozik a kovásznai Pokolsár Társulat színjátszóival. Művészi, emberi hitvallását talán a következő szavak fejezhetik ki leginkább: „Szivárvány havasán / Felnőtt liliomszál / Nem szereti helyét / S el akar bujdosni / El akar bujdosni” – „De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sosunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: Nincs! Nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt, küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz.” 2016 áprilisában a tanár úr betöltötte 80. életévét. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, elmondhatjuk, hogy élete áldozatokkal teli szolgálat volt. Akkor is népét szolgálta, amikor tankönyvet írt a romániai magyar diákok számára, amikor lejegyezte és könyvek formájában közkinccsé tette az itthon és szerte a nagyvilágban élő magyaroktól gyűjtött több ezer órányi hanganyagot, és akkor is, amikor 1990 óta segítőivel, munkatársaival együtt évről évre megteremtette a feltételeit annak, hogy Kovásznán a nagy tudós, a példakép, Kőrösi Csoma Sándor emlékét felidézzük, ápoljuk, őrizzük a Csoma-napok évenkénti megszervezése által.
Mindezekért hálás köszönetünket fejezzük ki, és Isten áldását kérjük további életére és munkásságára.
Molnár János tanár, Kőrösi Csoma Sándor Líceum, Kovászna
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. június 30.
Háromnyelvű könyv örökségeinkről ( Székely hagyományok)
Székely hagyományok – bevezetés a székelyek kultúrájába címmel háromnyelvű könyvet és kísérőfilmet jelentetett meg Sepsiszentgyörgy önkormányzata közösen a bukaresti Közpolitikák Intézettel. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, illetve a Művész Teremben kedden bemutatott magyar, román és angol nyelvű kiadványok létrejöttét Norvégia, Izland, Lichtenstein és Románia kormánya pályázati alapjából finanszírozták.
Kulcsfontosságú és hiánypótló kiadványról van szó, amely érdekében a román kormány olyan projektet támogat, amelyben Székelyföldet idézőjel nélkül említik, hiszen a székely hagyományokról, a székely kultúráról van szó, ezért egy kicsit falbontogató jellege is van ennek a könyvnek – hangsúlyozta Sztakics Éva alpolgármester. Kiemelte, a májusi bukaresti Székely vásár után ez a második közös lépés a Közpolitikák Intézettel a székely kultúra népszerűsítése terén. Ez azt jelenti, Bukarestben is kezdik meghallani, hogy igenis van Székelyföld, székely hagyományok és székely emberek. A városvezető emlékeztetett, a Sepsiszentgyörgy Európa kulturális fővárosa pályázatot is az identitásra alapozták, az volt a lényege, mutassuk meg és bizonyítsuk be, hogy az egymás mellett élő népek a kultúrán keresztül tudnak közeledni. Sztakics Éva szerint egy következő kiadványnak az innovációval kellene foglalkoznia, hisz az jelenti a jövőt.
Egy térségnek a kultúrája a legjobb nagykövete, és Székelyföld hagyományain keresztül mutatkozott be a májusi bukaresti Székely vásárban, ahol két nap alatt tizenötezer látogató fordult meg, és a legtöbb árus üres kézzel tért haza, mert mindent el tudott adni – ezekkel a szavakkal köszöntötte a jelenlévőket Adrian Moraru, a Közpolitikák Intézete aligazgatója, aki szerint a jelen kiadvány is jó alkalom, hogy a magyar identitás közelebb kerüljön Bukaresthez.
A jelenkori és archív fotókkal illusztrált vaskos kötetet, amely a székely hagyományokat a háromszékieken keresztül mutatja be, a kiadvány két szerzője, Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár és Kinda István sepsiszentgyörgyi néprajzos, muzeológus ismertette. Pozsony Ferenc elmondta, Háromszék korán polgárosult vidék, de mindig fogékony volt az újra, nagyon gazdag hagyományokkal rendelkezik, amelyek közül sok még ma is élő, ezért volt nehéz a válogatás, hogy mi kerüljön bele a könyvbe. Végül a háromszéki székely kultúra legjellegzetesebb elemei mellett döntöttek. Kinda István is a bőség zavaráról beszélt, a több mint negyven élő háromszéki hagyomány közül csak húszat mutatnak be a kötet három nagy fejezetében: az alkotó népművészet kategóriában ismertetik a faragóművészetet, a kopjafákat, a székely kaput, a festett bútorokat, a szőtteseket, varrottasokat, viseleteket, kúriákat, kastélyokat; gasztronómia címszó alatt jelenik meg a pityókás házikenyér, a mézeskalács, a kürtőskalács, a lakodalmas rakott ág, a szilvapálinka és a harmadik csoportosításban a kalendáris népszokásokat foglalják össze – lovas farsangok, farsangi bagolytemetés, tavaszünnep, húsvéti szánazás és locsolás, Szent György-napi juhászünnepek, Szent István-napi búcsú, karácsonyi betlehemezés, szilveszter a templomtorony alatt. A több mint kétezer példányban kiadott könyv (amely ingyenesen kapható a sepsiszentgyörgyi Tourinfo irodában – a Lábas Ház földszintjén) mellékleteként jelent meg az Erdély András, Vargyasi Levente és Várkonyi Eszter által készített ötvenhárom perces dokumentum jellegű film, amelynek születéséről az alkotók beszéltek, majd a könyvbemutató után a Művész teremben le is vetítették. A film rövid bepillantást nyújt az árkosi mézeskalács-készítés, a kisbaconi házikenyérsütés, a bodosi viseletkészítés, a csernátoni fafaragás, a vargyasi bútorfestés, az ozsdolai szilvapálinka-főzés, a mikóújfalusi lakodalmas rakott ág készítés titkaiba, a filmkészítők ellátogattak egy csernátoni hagyományos esküvőbe, a bölöni farsangi mulatságba, és ismertetik a kézdiszentléleki betlehemezést is. A Székely hagyományok című könyv és film bemutatója estéjén, a kettő között fellépett a Tőkés Edit és Tőkés Zsolt irányította Kincskeresők (korábbi Százlábú) néptáncegyüttes, amely megérdemelte volna a külön estés bemutatkozást. Színvonalas műsorukban körbevezettek a Küküllő mentén, a Mezőségen, Felcsíkon, előadásukat szászcsávási cigány tánccal zárták, meghazudtolva tizenéves korukat, hisz a cigány táncba bele kell születni, kívülállók közül csak a tehetségesek tudják elsajátítani.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 1.
Gyermekek a szórványból
Tábornyitó szentmisével kezdtek hétfőn, kedden métával, rákfocival folytatódott a program, szerdán Sepsiszentgyörgy történelmi nevezetességeit látogatták meg, délután a sugásfürdői kalandparkban próbálták ki a mászókákat, tegnap csapatjátékokban jeleskedtek a Máltai Szeretetszolgálat és a Sepsiszentgyörgy önkormányzata által szervezett tábor lakói a Benedek-mezőn.
Kovács Zsuzsa már gyermekként közel került a szeretetszolgálathoz, nyolcadikos korától segítőként vett részt a rászoruló gyermekek táborában, később csoportvezetőként tevékenykedett, jelenleg ő a táborvezető. Védjegye a mosoly és a szeretet, amit a gyermekek – akik közül többen először vannak táborban – bőven meghálálnak. A Máltai Szeretetszolgálat közel tizenöt éve szervezi meg a nehéz sorsú családok gyermekeinek táborát, négy esztendeje a szórványból is érkeznek résztvevők a helyi önkormányzat támogatásával. Idén Szotyor testvértelepüléséről, a magyarországi Alsónánáról tízen jöttek Benedek-mezőre, a Küküllő menti Magyarlapádról pedig hatan, s a máltás önkéntesek révén harminc szépmezői és Sepsiszentgyörgyi gyermek kapott lehetőséget a táborozásra. A szervezők arra törekszenek, hogy a gyermekek jól érezzék magukat, tapasztalják meg a közösségi együttlétet, kapjanak szeretetet a családtól távol is, majd szép élményekkel térjenek haza. Testvérek is érkeztek, ahol nagy a szegénység, ott kell segíteni – vélik.
A szeretetszolgálat részéről nyolc csoportvezető és négy segítő önkénteskedik a táborban, ők szervezik a programokat, vigyáznak a gyermekek épségére, és segítenek a távolabbról érkező csoportok kísérői is. Ottlétünkkor Székely Róbert, a táborvezető jobbkeze, játékmester minden gyermeket nevén szólított, a vetélkedésből senki nem mAradhatott ki, a nyolc-tizenkét évesek nagy élvezettel követték utasításait. Többen megjegyezték: a tanár bácsi szigorú, de nagyon szeretjük.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 5.
Régóta várt ajándékot kaptak (Apor Péter Szakközépiskola)
Harminc esztendeje nem kapott semmilyen szakmai felszerelést a Kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola, a felső-Háromszéki agrárképzés 1935 óta működő központja, éppen ezért van nagy jelentősége, hogy a 2015–2016-os tanévben a magyar állam külhoni magyar szakképzést támogató programja jóvoltából most 8,5 millió forint támogatást kapott, amelyből 6 millió felszerelés vásárlását célozta, a többi az iskola diákjainak magyarországi gyakorlatát fedezte. A támogatás utolsó tételét, az 1,5 millió forint értékű csomagot múlt pénteken a Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjában vette át Dezső Vencel iskolaigazgató.
A tíz hagyományos és egy kamerán keresztül számítógéppel összeköthető mikroszkópot, térképeket, kémiai és fizikai kísérletekhez szükséges berendezéseket, optikai padot, interaktív földrajzi CD-ket, környezeti tanulmányokhoz szükséges gyakorlófelszerelést, hordozható meteorológiai állomást tartalmazó csomag óriási segítség az iskolának, mert a meglévő laboratóriumi felszerelések elavultak, ami van, azt is féltik, mert nincs, amivel pótolni – tájékoztatott az iskolaigazgató. 1986-ig kettős fennhatóság alatt állt az iskola, a tartalmi részt a tanügyminisztérium, az anyagiakat a mezőgazdasági minisztérium biztosította, azóta semmit sem kaptunk, didaktikai farmunk sincsen, amióta megszűnt a kettősség, senkié sem vagyunk – mondotta. Többször kérték, hogy az oktatási minisztériumban legalább egy irodát hozzanak létre, mely a mezőgazdasági oktatásért felel, hogy legyen, ahol közvetlenül közbenjárni az iskola érdekében, de választ nem kaptak kezdeményezésükre. Az Apor Péter Szakközépiskolában 653 diák tanul, közel kétszázhúszan a hároméves szakközépiskola mezőgépész, autószerelő és közélelmezés szakán, a többiek a középiskola állat-egészségügyi, mezőgazdasági könyvelés, beszerzés és szerződéskötés osztályaiban. Az iskola által kínált képzések népszerűek, a szakiskolai helyekre idén túljelentkezés volt.
A mezőgazdasági szakiskoláknak megítélt támogatások lebonyolításával a magyarországi földművelődésügyi minisztérium bízta meg a Sapientiát, a felszerelések múlt pénteki Sepsiszentgyörgyi átadásán Benedek Klára, a kertészeti tanszék tanára elmondta: a Kézdivásárhelyi mellett a sáromberki, csíkdánfalvi és csíkszentmártoni iskola kapott felszerelést az elmúlt hetekben, a program korábbi szakaszában az Apor Péter Szakközépiskola volt az egyetlen, amely 4,5 millió forint értékű traktort kapott.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 6.
Örökségvédelem és hagyományőrzés egy szórványközösségben (VII. Hungarikum napok Nagyszebenben)
Szebenben nem érezzük egyáltalán, hogy háttérbe szorulnánk, és azt sem, hogy másodrendű állampolgárok lennénk. Élhetünk kultúránknak, anyanyelvünknek, hagyományainknak, és ez senkit sem zavar – vallja Józsa Benjamin nyugalmazott nagyszebeni magyartanár, akivel a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által július 1–3. között szervezett VII. Hungarikum Napok szabadtéri programjain találkoztunk. A közel százhektáros Astra falumúzeumban tapasztalt nyüzsgés, a szebeni magyar napoknak is nevezett rendezvényen gyakran hallott román szó, a gulyásfőző verseny vegyes csapatai bizonyították a mondottakat – ebben a közegben anyanyelvétől függetlenül valóban egyenrangú mindenki.
A magyar kultúra értékeinek bemutatása, jelentőségének hangsúlyozása céljával szervezett Hungarikum Napok az Ars Hungarika fesztivál mellett a nagyszebeni magyar szórvány legkiemelkedőbb eseménye. Mindkettőnek a HÍD egyesület a szervezője, de a nagyszebeni önkormányzat és civil szervezetek, önkéntesek támogatása nélkül egyik sem lehetne sikeres. Serfőző Levente, a HÍD elnöke lapunknak elmondta, úgy állítják össze az évi kulturális programokat, hogy mindenki találjon benne magának valót, az is, aki a komoly, nehezebb műfajokat kedveli, és az is, aki pusztán találkozásra, kikapcsolódásra vágyik.
Ez a szemlélet a VII. Hungarikum Napok esetében is érvényesült: első nap a híres Szolnoki Gulyásfesztiválról szóló fotókiállításon fogadták az érdeklődőket a patinás Tanács Toronyban, a Thalia nagyteremben pedig a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának évzáró műsorából látott részleteket a közönség, valamint nóta-, operett- és musical-összeállítással fellépett a Kolozsvári Operettisimo együttes. Második napra szervezték a szabadtéri programokat, amelyek vasárnap is folytatódtak, amikor a kulturális ínyencségek műsorfolyamát fotókiállítással és könyvbemutatóval gazdagították. A református templom galériájában báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, a szegények pártolója, Bánffy Miklós múzsája pályaképét bemutató fényképkiállítást nyitottak meg. A Hungarikum Napok záróestéjén bemutatták Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című könyvét, amely a szerző szórványban készült riportjainak egy részét tartalmazza, és amelyet hídnak szánt az Erdélyben és az Erdélyen kívüli területeken élő szórványmagyarok között, akik még beszélik vagy már nem beszélik anyanyelvüket, de magyarságukhoz továbbra is ragaszkodnak.
Transylvanicum versus hungarikum
Az örökségvédelem érdekében történő összefogás volt a témája a Transylvanikum versus hungarikum című minikonferenciának, amelyen a magyarországi hungarikumtörvény alapján tavaly létrehozott Erdélyi Értéktár Bizottság és a Szeben, Maros és Brassó megyei örökségvédelmi civil szervezeteket tömörítő TransylvaNet Föderáció mutatkozott be. Az Astra – Erdélyi Népi Civilizáció Múzeuma alig egy hónapja átadott multikulturális pavilonjában tartott tanácskozáson Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke, az Erdélyi Értéktár Bizottság tagja ismertette a helyi, regionális és erdélyi értéktárak jelentőségét és az azokat kezelő bizottságok működését. Elmondta, kevesebb mint egy év alatt száznegyven javaslat érkezett felvételre az értéktárba, ebből kilencvenöt erdélyi, a többi helyi érdekeltségű.
Utóbbi közé tartozik a négy eddig regisztrált Háromszéki érték: a Jancsó-udvarház és a Szent Imre római katolikus műemlék templom Gelencéről, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttese és Kézdivásárhely történelmi központja (forrás: a Kriza János Néprajzi Társaság digitális értéktára,https://www.kjnt.ro/ertektar/erdelyi/kovászna).
Széman Péter lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a Hungarikum Napok is nagy értékeink közé tartozik, hisz nagyon jó példája, hogy miképpen lehet szórványban is megőrizni a hagyományokat. Eugen Vaida, a húsz Szeben, Brassó és Maros megyei örökségvédelmi szervezetet tömörítő TransylvaNet Föderáció elnöke hangsúlyozta, feladatuknak tartják az értékőrzést, amelynek szabályozásához jó törvényre van szükség, a terepen végzett konzultációk, közmeghallgatások alapján kívánnak törvénykezdeményezéseket megfogalmazni. Úgy látja, az államnak segítenie kell az épített örökség tulajdonosait, hogy karbantarthassák, felújíthassák az értékes ingatlanokat, amelyek megőrzése közös felelősség. Vaida elmondta: együttműködést javasolt az örökségvédelmi szervezetek között, bővíteni szeretnék a TransylvaNetet, mert szerinte közös összefogással több eredményt lehet elérni. A magyar közösség szempontjából fontos jelentségre hívta fel a figyelmet Mirela Iancu, az Astra múzeum marketingfelelőse. Elmondta, a kommunista időkből úgy örökölték, hogy a falumúzeum több száz éves parasztházai, ipari létesítményei (szám szerint közel négyszáz – szerk. megj.) mind a román népi kultúra képviselői, holott ez nem igaz, és nekik az utóbbi években sikerült ezt a történelmi tévedést kiigazítaniuk, feltüntették a házak valós identitását, és létrehozták a nemzeti kisebbségek sétányát, ahová három szász házat is telepítettek, mert korábban egy sem volt. Az ország legnagyobb skanzene ma nyitott a rendezvények számára is, mesterségbemutatókat, múzeumi foglalkozásokat tartanak, hogy minél közelebb hozzák a népi kultúrát, a népi örökséget a mai emberhez – mondotta.
Gulyástól a kőlevesig
Készítsünk vajas pogácsatésztát, nyújtsuk ki, kenjük meg töpörtyű- és gulyáskrémmel, hajtogassuk össze, ismét nyújtsuk ki, daraboljuk pogácsaszaggatóval, kenjük be a tetejét gulyáskrémmel és süssük szép pirosra – így készül a Csányi Sándor-féle gulyáspogácsa. A magyar gulyáskirály saját találmányát mi is megkóstolhattuk a Hungarikum Napokon, a kemencében sült pogácsa nagyszerűen bevezet a gulyás ízvilágába, amiben bőségesen volt része a falumúzeum egyik szegletében megszervezett gulyásfőző verseny közönségének. A híres Szolnoki Gulyásfesztivál főszervezője lapunknak elmondta, a magyar éttermekből egy kicsit kiszorult a gulyás, viszont ez az étel a magyarságtudatunkat erősíti. Szerinte a gulyásfőző versenyeknek éppen az a célja, hogy ezt a tudatot és a magyar gasztrokultúrát erősítsék.
Míg közel húsz bográcsban rotyogott a főként marhahússal készített étel, a gyermekek a kőlevesről szóló bábjátékon mulattak, majd mindannyian megkóstolták a meséből szőtt kőlevest. Az üstök alatti tüzek füstjében észrevettük a Torja csapata feliratot, rögtön kérdeztük, hogy kerülnek a Háromszéki gulyásfőzők a Hungarikum Napokra. Kiderült, a torjaiak Nagyszebenben kaptak néhány évvel ezelőtt jól jövedelmező munkát egy régebb odatelepedett falustársuknál, most összeálltak, és bíznak abban, övék lesz a legfinomabb gulyás.
A kézművesek során is találkoztunk Háromszékiekkel: ott volt a bodosi mézeskalácsos, a Sepsiszentgyörgyi csontfaragó, a kovásznai fafaragó, a sepsiillyefalvi kovács. Standjuknál gyakran hallottunk román szót, alig sikerült elcsípni szebeni magyar embereket, akik elmondhatják, mit jelentenek számukra a Hungarikum Napok. A Balavásáron született, több évtizede nagyszebeni Borsai István szerint ilyenkor látszik meg, hogy ki vallja magát magyarnak, Páskuly Ibolya pedig azt mondta, ez a legjobb találkozóhelyük, ahová minden magyar eljön, mert a városban szaladnak az emberek a dolguk után, nincs idejük egymásra. Török-Szász Annát még a Németországban élő leánya is felhívta, nehogy kihagyja a Hungarikum Napokat, nem is mAradt otthon, láthatóan jól érezte magát a falumúzeumban tartott majálison.
Igaza van Józsa Benjaminnak, aki szerint a háromezer főnyi (kétszázaléknyi – szerk. megj.) szebeni magyar lakosság nagyon lelkes, „különösen, amióta két kultúrszervezetünk van, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a HÍD, amelyet Serfőző Levente vezet, azóta megpezsdült a szellemi élet”.
Felzárkózni és megmAradni
Templomban, könyvesboltban, kiállító- és előadóteremben, multikulturális pavilonban, az ország legszebb és leggazdagabb falumúzeumában három nap alatt több ezren fordultak meg, magyarok és románok, hazaiak és külföldről hazaérkezettek.
Lapunk számára Sefőző Levente főszervező összegezte a Hungarikum Napok lényegét: „Szórványban minden műfajt meg kell mutatni, hisz a magyar kultúra egészéhez tartozunk, oda próbálunk felzárkózni és megmAradni a Kárpát-medencei körforgásban, és ahhoz, hogy ezt megtehessük, ébren kell tartanunk értékeinket, hagyományainkat. A nagyobb eseményekkel nem csupán a magyar közösséget kell megszólítani, hisz Nagyszebenben rengeteg a vegyes házasságban élő magyar ember, aki ilyenkor büszkén fogja meg a párját és gyermekeit, akiket lehet, hogy nem sikerült megtanítania magyar nyelvre, de most megmutathatja, ő milyen kultúrából származik. Egyesületünk neve nem véletlenül HÍD, eseményeinkkel próbálunk híd lenni kultúrák és nemzetiségek között.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 8.
Benedek-mezőn táboroztak a mozgássérültek
Jókora kört tettek a Benedek-mezőn, majd lovaskocsin, dalolva érkeztek vissza a táborba, ahol kísérőik segítségével vettek részt a programokban. Akik pedig kerekesszékhez vannak kötve, egyszerűbb foglalatosságokat választottak. A mozgássérültek Sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat által ezen a héten szervezett tizennegyedik táborában mindenki úgy és olyan szinten kapcsolódott be a játékokba, ahogy állapota engedi.
A Csíkszeredai Józsa Csaba kerekesszékben ülve, sérült kezével görgeti az okostelefon képernyőjét, azon ellenőrzi, hogy minden menetrend szerint történik-e, minden percben oda gurigázik, ahol szükség van rá. Évek óta ő felel a programokért, Tischler Ferenc táborvezető jobb keze.
Józsa Csaba lapunknak elmondta, olimpiai évben úgy illik, hogy ők is olimpiázzanak, ezen a héten ez a fő téma, különböző ügyességi sportjátékokra, rejtvényversenyre készültek mindennap, a mai zárónapon az is kiderül, hogy kerekesszékkel hogy lehet egy tálcányi, vízzel telt poharat elvinni egyik helyről a másikra. „De akinek sem a lába, sem a keze nem jó, az a száját is használhatja a különböző próbákban. Legfontosabb, hogy mindenki hasznosnak érezze magát, nem baj, ha a kézműves-foglalkozásoknál nem bizonyul a legügyesebbnek, de érezze, hogy szeretik, figyelnek rá és elfogadják olyannak, amilyen.” Jókora kört tettek a Benedek-mezőn, majd lovaskocsin, dalolva érkeztek vissza a táborba, ahol kísérőik segítségével vettek részt a programokban. Akik pedig kerekesszékhez vannak kötve, egyszerűbb foglalatosságokat választottak. A mozgássérültek Sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat által ezen a héten szervezett tizennegyedik táborában mindenki úgy és olyan szinten kapcsolódott be a játékokba, ahogy állapota engedi.
A Csíkszeredai Józsa Csaba kerekesszékben ülve, sérült kezével görgeti az okostelefon képernyőjét, azon ellenőrzi, hogy minden menetrend szerint történik-e, minden percben oda gurigázik, ahol szükség van rá. Évek óta ő felel a programokért, Tischler Ferenc táborvezető jobb keze.
Józsa Csaba lapunknak elmondta, olimpiai évben úgy illik, hogy ők is olimpiázzanak, ezen a héten ez a fő téma, különböző ügyességi sportjátékokra, rejtvényversenyre készültek mindennap, a mai zárónapon az is kiderül, hogy kerekesszékkel hogy lehet egy tálcányi, vízzel telt poharat elvinni egyik helyről a másikra. „De akinek sem a lába, sem a keze nem jó, az a száját is használhatja a különböző próbákban. Legfontosabb, hogy mindenki hasznosnak érezze magát, nem baj, ha a kézműves-foglalkozásoknál nem bizonyul a legügyesebbnek, de érezze, hogy szeretik, figyelnek rá és elfogadják olyannak, amilyen.”
Ezt erősítette meg a Kolozsvári származású, Budapesten élő Benke Tamás is, aki huszonéves fiát először kísérte el a táborba, és mesélt lapunknak családjuk tragikus történetéről. Kristóf kilencéves korában szenvedett motorbalesetet, még abban az esztendőben elvesztette édesanyját. Tizenhat évig egy gondozó segítette őket, aki tíz éven keresztül kísérte el a kerekesszékhez kötött, enyhén értelmi sérült fiút a Háromszéki máltais táborba. Most rajta volt a sor, hogy fiával jöjjön, amit itt tapasztalt, az rendkívüli: jószívű, türelmes emberek, segítő önkéntesek, jó hangulat, csupa pozitív viszonyulás.
Mindezt igazolja Józsa Csaba esete is, aki helyzete ellenére nemcsak a táborban jó szervező, Csíkszeredában is jól végzi dolgát, nyolc sérülttel érkezett a Benedek-mezőre, ahol Háromszéki, Kolozsvári, Nagyenyedi, Bukaresti, Budapesti, Kecskeméti sorstársaikkal együtt töltöttek el tartalmas napokat.
Fekete Réka
Háromszék
Erdély.ma2016. július 8.
Kalandozás a Napsugi-táborban
Bárhol elvonulnak, énekszóval hívják fel magukra a figyelmet a VII. Napsugi-tábor résztvevői. Hétfőn lovagoltak az árkosi Barabás-lovardában, majd ebédidőben felszekereztek a Kerek-erdei tóhoz, menet közben jól meghempergőztek egy csűr szénájában és ismerkedtek egy esztena életével.
Kedd uszodai nap volt, szerdán a Brassói kalandpark csudalétesítményeit próbálták ki, tegnap 9D-s Mozi+ban voltak és kézműveskedtek a Vadász múzeumban, Tamás Sándor megyeitanács-elnök pedig az irodájában látta vendégül a hivatal előtt énekkel elvonuló csapatot, ma vizes program a Rétyi-tónál. A Sepsiszentgyörgyi Sport-All Sportklub által szervezett nappali táborban nyolcvan 5–14 éves gyermek kalandozik a különböző élmények között. A tábornak akkora a népszerűsége, hogy már márciusban beteltek a helyek mindkét időszakra (a második rendet július 18–22. között tartják), várólista is van arra az esetre, ha valaki betegség miatt visszalépne – tudtuk meg Vass Hunor táborvezetőtől.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 9.
Megkezdődött a felvételi
Közel ezerötszáz, általános iskolát végzett Háromszéki diák jelölheti meg keddig, hogy melyik iskola milyen osztályában kívánja folytatni tanulmányait. A megyében harminchét magyar és tizenhat román tannyelvű IX. osztályban kínálnak helyet az iskolák.
A nyolcadikosok még a tanév vége előtt kézhez kapták a felvételi tájékoztatót, amelyből megtudhatták, hogy melyik iskolában milyen osztályok indulnak ősztől, a felvételi lap kitöltésekor több opciót is megjelölhetnek, sőt, az a jó, ha bebiztosítják magukat: ha nem sikerül bejutniuk az első óhajuk szerint, jöhet a második, harmadik változat, hisz itt már a felvételi médiák versenyeznek, ami szerint számítógép osztja el, ki hová kerül.
A felvételi általánosnál 75 százalékot nyom a latban az egységes felmérő eredménye és 25 százalékot az V–VIII. osztályos média. A megyei tanfelügyelőség által közzétett rangsor szerint 9,92 és 9,91-es általánossal két bodzafordulói diák vezeti a névsort, a harmadik helyen 9,88-cal Miklós Csenge, a Székely Mikó Kollégium tanulója áll. Az 1490 diák nevét tartalmazó lista szerint 38-an nem érték el a 4-es felvételi általánost sem, és több, mint 130-an 4–5 közötti médiával felvételiznek, ami ellenben nem akadály, hogy bejussanak középiskolába.
A számítógépes elosztást július 19-én tartják, az iskolákban 20-án függesztik ki az eredményt és az üresen mAradt helyeket.
Közel ezerötszáz, általános iskolát végzett Háromszéki diák jelölheti meg keddig, hogy melyik iskola milyen osztályában kívánja folytatni tanulmányait. A megyében harminchét magyar és tizenhat román tannyelvű IX. osztályban kínálnak helyet az iskolák.
A nyolcadikosok még a tanév vége előtt kézhez kapták a felvételi tájékoztatót, amelyből megtudhatták, hogy melyik iskolában milyen osztályok indulnak ősztől, a felvételi lap kitöltésekor több opciót is megjelölhetnek, sőt, az a jó, ha bebiztosítják magukat: ha nem sikerül bejutniuk az első óhajuk szerint, jöhet a második, harmadik változat, hisz itt már a felvételi médiák versenyeznek, ami szerint számítógép osztja el, ki hová kerül.
A felvételi általánosnál 75 százalékot nyom a latban az egységes felmérő eredménye és 25 százalékot az V–VIII. osztályos média. A megyei tanfelügyelőség által közzétett rangsor szerint 9,92 és 9,91-es általánossal két bodzafordulói diák vezeti a névsort, a harmadik helyen 9,88-cal Miklós Csenge, a Székely Mikó Kollégium tanulója áll. Az 1490 diák nevét tartalmazó lista szerint 38-an nem érték el a 4-es felvételi általánost sem, és több, mint 130-an 4–5 közötti médiával felvételiznek, ami ellenben nem akadály, hogy bejussanak középiskolába.
A számítógépes elosztást július 19-én tartják, az iskolákban 20-án függesztik ki az eredményt és az üresen mAradt helyeket.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 9.
Háromszéki az új országos főtitkár ( Máltai Szeretetszolgálat)
A fiatalítást, a szervezet megerősítését és az intézményesítést tartja legfontosabbnak Tischler Ferenc, Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere, aki július elejétől tölti be a Romániai Máltai Segélyszervezet főtitkári tisztségét. Az új tisztségviselővel vállalásáról és terveiről beszélgettünk.
Tischler Ferenc huszonhárom esztendeje önkéntes a Sepsiszentgyörgyi Máltai Segélyszervezetnél, vezetője a néhány éve alakult mikóújfalusi szervezetnek, de társaival együtt inkább nevezik szeretetszolgálatnak a helyi máltás csoportokat, mert úgy tartják, ezt a munkát csak szeretettel, együttérzéssel, egyéni érdek nélkül lehet és kell végezni. Négyéves alpolgármestersége alatt is főként szociális területen tevékenykedett, a rá bízott feladatkörben jól sáfárkodott a meglévő lehetőségekkel, többek között mandátuma alatt vette át és működteti mindmáig sikeresen a máltai szolgálat a hajléktalanszállót. A huszonkét alegységből álló országos szervezet év elején hirdetett versenyvizsgát a főtitkári tisztség betöltésére, harminchatan pályázták meg az ügyvezető elnöki feladatokra kiírt állást, az elnökség Tischlert választotta.
Tischler Ferenc: A huszonhárom év önkéntesség kötelez, hogy ezt elvállaljam, hisz huszonhárom évig a saját szabadidőmből, a saját családomtól elvett időt fektettem ebbe a szervezetbe, amely jelenleg olyan időszakot él meg, amikor szüksége van egy tapasztaltabb személyre ahhoz, hogy újra meg tudjuk erősíteni, a generációváltást át tudjuk vinni. Bíztam magamban, és az elnökség is megbízott bennem. Ezért szavaztak rám. Ennek a szolgálatnak erőssége kell hogy legyen az intézményesítés. Úgy gondolom, hogy Sepsiszentgyörgyön a hajléktalanszálló működtetése jó példa, ezt meg kellene honosítani, erre kellene szakosodni, hogy az egész országban, ahol megbíznak bennünk az önkormányzatok, átvegyük az éjjeli szállást. Még nem írtunk uniós pályázatokat, erre is hangsúlyt szeretnék fektetni. Az országos szervezet májusban ünnepelte fennállása huszonötödik évfordulóját, a Sepsiszentgyörgyi szolgálat szeptemberben tölti negyed évszázados születésnapját. Tischler Ferenc szerint a mindennapi munka mellett fontos egy olyan közösség kiépítése a szervezeten belül, amelyben szakembereknek és önkénteseknek is ott van a helyük.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 19.
A változtatás módszereiről (XXV. Bolyai Nyári Akadémia)
A modern pedagógus – megváltozott szerepek és készségek. A változtatás módszerei címmel tartják idén a 25. Bolyai Nyári Akadémiát (BNyA), amelyet tegnap nyitottak meg a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti központjában. A július 11–31. közötti továbbképzőt tizenkét erdélyi helyszínen tizenkilenc szekcióban szervezik, Sepsiszentgyörgyön a testnevelés újdonságairól tájékoztatják tegnaptól a résztvevőket.
A BNyA fő célja az ismeretszerzés mellett az, hogy a pedagógusok új és hatékony módszereket sajátítsanak el a diákokhoz való viszonyulás tekintetében – köszöntötte a harminchat Kárpát-medencei testnevelő tanárt tegnap Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Háromszéki elnöke a Sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában tartott megnyitón. Hangsúlyozta, a szaknyelv tisztasága a testnevelési órán is fontos, és kérte a tanárokat, tudatosítsák diákjaikban: ahhoz, hogy az életben érvényesüljenek, kétszer annyira felkészültnek kell lenniük, mint román társaiknak.
Sztolyka Péter programszervező lapunk érdeklődésére elmondta, az előadók magyarországi testnevelők, főiskolai tanárok, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek az új oktatási módszerek alkalmazása terén. „Magyarországon heti öt tornaórát tartanak az iskolában, Romániában hetedik osztályig két óra, azt követően heti egy óra áll rendelkezésünkre, hogy a diákokat megmozgassuk, és legtöbben csupán ennyivel mAradnak, iskolán kívül kevesen sportolnak” – mondotta. Sztolyka szerint bakugrással, bukfenccel, futással már régóta nem lehet lekötni a gyermekek figyelmét. „A jelenlegi nemzedék egyszerre sok mindenre odafigyel, de a gyermekek nem tudnak egy dologra koncentrálni, ezért célzott feladatokat adunk, amelyekben a legfigyelmesebbek tudnak csak győzni. Új játékokat, újgenerációs sportokat kell alkalmazni, mint például az olyan labdajátékok, amelyekben ki lehet egyenlíteni a lányok és fiúk közötti erőkülönbséget” – véli a szakember.
A negyvenkét órás testnevelési képzés főként gyakorlatból áll, a labdaérzék, a labdás ügyesség fejlesztésének új módszereiről tájékoztatják a résztvevőket kosárlabda példázattal, lesz lovasíjászat, és a csoport megismerheti a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását célzó sepsikőröspataki lovasprogramot is.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 22.
Önkénteseket toboroznak
„Néha nehezemre esik felkelni, itt fáj, ott fáj, de tudom, hogy várnak a gyermekek, vágynak a szeretetre, és ez célt ad nyugdíjas éveimnek” – mondta Bába Berta (Berta mama), a Diakónia Keresztyén Alapítvány önkéntese a Sepsiszentgyörgyi Zathureczky Berta Idősek otthonában azon a találkozón, amelyet a helyi Caritas segélyszervezet kezdeményezett, hogy önkénteseket toborozzon egyik szociális programjához.
Gocz Katalin nyugdíjas pedagógus önkéntesként tevékenykedik a Caritasnál. Az önzetlenül végzett munka szépségéről beszélt, szerinte a szeretet éltető erő, ezért is ajánlja, aki késztetést érez, hogy szeretetét megossza másokkal, vállaljon önkéntességet. Kerezsi Hajnalka a Caritas által működtetett őrkői nappali központ tevékenységét ismertette, amelyet a Diakónia sepsikőröspataki többgenerációs programja mintájára szeretnének kibővíteni, ehhez keresnek idős önkénteseket. Mindkét helyszínen a Margit Hercegnő Alapítvány támogatja a projektet, amely Sepsikőröspatakon már tavaly májustól működik. „Rajtunk múlik, hogy azok a gyermekek, akik rendezetlen vagy nélkülöző családban nevelkednek, mit látnak meg a világból, van-e, aki eligazítsa őket, ezért fontos, hogy az élettapasztalattal rendelkező időseket is bevonjuk ebbe a munkába – mondta Torma Vera, a Diakónia délutáni felzárkóztató programjának irányítója. A kőröspataki program egyik önkéntese, Sonka Edit öt gyermek nagymamája, szabad idejét szívesen tölti azokkal a gyermekekkel, akiknek a közösség nagyon sokat számít, szerinte valósággal megváltoztatja az életüket, viselkedésüket. Együtt sütnek, savanyúságot tesznek el, lekvárt főznek, a gyermekek a pótnagytatákkal sakkoznak, kézműveskednek. Mindkét szervezet felajánlotta, akit az otthon lakói közül érdekel az önkéntesség, szívesen elkísérik, hogy megnézzék, hogyan működnek a programok, és csak azután döntsenek, kívánnak-e részt venni benne, amikor meggyőződtek arról, hogy az együttműködés nemcsak a gyermekeknek válik hasznára, hanem ők is gazdagodhatnak a tőlük kapott szeretet által.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 22.
Az értékőrzés össznemzeti ügy
Az értékgyűjtő és -őrző mozgalom remek lehetőség ráébreszteni a közösségeket saját kincseikre, ehhez a hungarikumtörvény csak eszköz, amelynek segítségével összeállítható az értéklista, de legalább ilyen fontos az az értékorientált gondolkodás, amely mögötte kialakul – összegezhető Szakáli István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár, a Hungarikum Bizottság titkára előadásának üzenete, amely szerdán hangzott el Tusványoson az Erdély Café – Értéksátorban.
A szakember ismertette, hogy a Magyar Országgyűlés 2012 áprilisában egyöntetű szavazattal fogadta el a hungarikumtörvényt, ami jelzi, hogy értékeink rendszerezését, összegzését, őrzését, hasznosítását pártállástól függetlenül mindenki fontosnak tartja. A jogszabály előzményeiről elmondta, a kommunizmusban próbálták elfogadtatni, hogy az az értékes, ami másokhoz kapcsolódik, és nem az, ami a miénk, de a rendszerváltás után nem sokkal felmerült, hogy meg kellene vizsgálni értékeinket, rendszerezni, és elgondolkodni azon, hogyan lehetne megőrizni, továbbadni és lehetőségeket kovácsolni belőlük. A törvény ezekre a kezdeményezésekre reagált, ennek a mozgalomnak adta meg a keretet – mondotta. Szakáli kiemelte a hetvenes években Magyarországon indult, később Erdélyben is kiteljesedett táncházmozgalom szerepét a hagyományőrzésben, a népzene- és néptánckutatásban, a közösségformálásban, amely mint módszer szerepel az UNESCO szellemi örökséglistáján. Az előadó hangsúlyozta, a hungarikumok az egész nemzetet képviselik, ezt a 2015-ben módosított törvény is megerősíti azáltal, hogy lehetővé teszi határon túli helyi és tájegységi értéktárak létrehozását is. Ezeket csak olyan civil szervezetek vagy önkormányzatok létesíthetik, amelyek élvezik egy, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) munkájában részt vevő alakulat támogatását – ismertette. Szakáli István Loránd szerint az értékgyűjtő és -hasznosító mozgalom alkalmas a fiatalok itthon tartására is, mert ha egy közösség ismeri, hogy mire építheti a gazdaságfejlesztést, biztosabb a jövőképe. Példaként a Székelyföldi turizmusfejlesztést hozta fel, amely sok fiatalnak adhat munkát. A helyi értékre úgy kell tekinteni, mint erőforrásra, ezt Magyarországon már nagyon sok helyen felismerték, és a települések harmadában létre is jöttek a helyi értéktárak – tudatta a szakember. Az előadást moderáló Boda Szabolcs, az Élő Erdély Egyesület elnöke ismertette az értékpiramist, tájékoztatott a tavaly novemberben alakult Erdélyi Értéktár Bizottságról, és elmondta, hogy a tusványosi szabadegyetem utolsó előtti napján, vagyis ma bejelentik a Székelyföldi Értéktár elindítását. Elmondta, Erdélyben is alakultak már helyi, megyei értéktárbizottságok, és egyre többen vannak, akik azon gondolkodnak, hogyan hasznosíthatják az értékgyűjtést a közösség javára. A hungarikumokról való döntés a hungarikumbizottság felelőssége, hisz a cél, hogy a hungarikumok a magyar nemzet nagykövetei legyenek, ezért nem mindegy, hogy mi kerül be az értéktárakba – hangsúlyozta Szakáli. Elismerte, ez a munka inkább érzelmi, mint racionális alapon nyugszik, ezért vontak be neves szakembereket, köztük a Magyar Tudományos Akadémia munkatársait is a döntéshozatalba. Az előadó szólt a pályázatokról, amelyekkel a helyi közösségeket kívánják segíteni az értékgyűjtő és -őrző mozgalomban, amely támogatásokat éppúgy felajánlják a határon túliaknak, mint a magyarországiaknak. A hozzászólásokban Szaniszló József, az idén januárban alakult nagybányai értéktárbizottság elnöke szerint a szórványmagyarság nem ugyanolyan eséllyel fér hozzá a pályázati pénzforrásokhoz, mint a tömbmagyarság, s bár Nagybányán tizennégyezer magyar él, a többségi román önkormányzat sem segíti közösségi törekvéseiket. Elmondta, úgy érzik, az értékgyűjtő mozgalom pályázatai a magyar többségű vidékek százára vannak kiírva, és hiába vettek számba közel száz helyi, nagybányai értéket, nem pályázhattak. Szakáli István cáfolta, hogy pályázataiknak lenne ilyen irányultsága, és javasolta, a nagybányaiak társuljanak más települési törekvésekhez, de semmiképpen ne mondjanak le értékőrző tevékenységükről. Az előadás után jó példákat mutattak be az értékőrzés, -közvetítés és -hasznosítás területén már tapasztalatokat szerzett civil szervezetek, intézmények, ezt követően módszertani ismertetőt tartottak önkormányzatok és civil szervezetek képviselői számára a helyi értéktárak létrehozása és működtetése témakörben.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 23.
Megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság
A kürtőskalácsot, Kézdivásárhely történelmi főterét és a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttesét javasolja az áprilisban alakult Kovászna Megyei Értéktár Bizottság felvételre a Székelyföldi értéklajstromba, amelyről a tegnap Tusványoson létrehozott Székelyföldi Értéktár Bizottság dönt. A Kovászna, Hargita és Maros megyei négy-négy képviselő, valamint az Élő Erdély Egyesület elnöke, Boda Szabolcs alkotta testület a Magyar Teátrum sátorban jelentette be létrejöttét.
A Magyar Országgyűlés által elfogadott hungarikumtörvény határon túli kiterjesztése teszi lehetővé a települési, megyei, térségi, tájegységi értéktár-bizottságok alapítását Erdélyben, a három székely megye önkormányzati elnökei erre alapozva léptek a székely értékek feltérképezését, leltárba vételét, dokumentálását, megőrzését, hasznosítását, népszerűsítését célzó együttműködés érdekében. Az értékgyűjtés, értékőrzés Székelyföldön nem új keletű, a 2008-ban kezdeményezett Székely termék is hasonló küldetéssel indult útjára – hangsúlyozta Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. Tamás Sándor Kovászna megyei önkormányzati vezető arról számolt be, harmincnyolc előterjesztés szerepel a Háromszéki helyi értéktárakban, szeretnék, ha a kör bővülne, ami pedig a létesítendő Székelyföldi értéklistát illeti, megfontolja, hogy a már említett három tétel után javasolja a székely zászló, a székely bicska, a székely ló és a székely vicc felvételét. A Székelyföldi Értéktár Bizottság Háromszéki tagjai: Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója, valamint munkatársa, Szőcs Zsuzsa (akit tegnap a frissen alapított bizottság elnökévé választottak), Para Zoltán környezetvédelmi szakember és Tusa Attila építész. Tamás Sándor szerint az értékgyűjtés, -őrzés és -hasznosítás nagy segítség lehet a térségmarketingben, amit a helyszínen jelen lévő Zalai Mihály, Békés megye önkormányzatának elnöke is megerősített, ismertetve az általuk sikerre vitt jó példákat és azokat a szempontokat, hogy ők miszerint sorolják be az értékeket megyei érdekeltségűnek: jelen legyen a megye egész területén, minőséget hordozzon és képviselje a megyét. Békés megye együttműködő partnere az Élő Erdély Egyesületnek, amelynek vezetője, Boda Szabolcs az értékgyűjtés mozgalmi szerepét hangsúlyozta, és a szervezet nevében vállalta, abban segítenek, hogy az értékeket a mai kor eszközeivel eljuttassák az emberekhez.
Hargita megye a székelyderzsi unitárius templomot és a сsíkszeredai Mikó-várat, Maros megye a Nyárád menti népi építészetet, a Marosvásárhelyi kultúrpalotát, valamint a mikházi ferences templomot és kolostort javasolta felvételre a Székelyföldi értéktárba.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 25.
Helyzetkép van, stratégia nincs (Veszélyeztetett iskolák a szórványban)
Évente átlag nyolc-tíz magyar iskolát zárnak be Romániában, egyes szórványvidékeken tízévente 30 százalékos a magyarság fogyása, néhol a belső sorvadás, máshol a vegyes házasság eredményezte asszimiláció nyomja rá bélyegét a nemzetiségi összetétel változására – ismertették szakemberek Tusványoson a Veszélyeztetett iskolák – veszélyeztetett oktatás Erdélyben című kerekasztal-beszélgetésen.
A bevezetőben Kapitány Balázs, a Budapesti Népességtudományi Intézet tudományos titkára ismertette a 2012–2014 közötti Iskolák veszélyben program eredményeit és az azokat összefoglaló kötetet. A szórványban nem a helyi román hatalom gátolja a magyar oktatást, sokkal inkább a belső szervezetlenség, az információ- és tudáshiány, a döntéshozatal felelősségétől való menekülés az oka, hogy még a meglévő lehetőségeket sem használják ki, habár sok esetben autonóm módon léphetnének a magyar oktatás fenntartása érdekében – ismertette Kapitány Balázs.
Az iskolák veszélyben programban azokat az oktatási helyszíneket, 0–VIII. osztályos iskolákat vizsgálták meg, ahol külső beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy fennmAradjon a magyar oktatás. Legfőbb meghatározó a diáklétszám csökkenése, de az osztály- és iskolaösszevonások is veszélyeztetik a magyar oktatás létét, mert ha a közelben nincs magyar iskola, bekövetkezik a tannyelvváltás, a szülők román iskolába íratják gyermeküket – foglalta össze a kutatási tapasztalatokat Márton János, az Omnibus kutatócsoport ügyvezetője. Elmondta, 290 iskolát látogattak meg, ezek közül 130-ban veszélyeztetett a magyar oktatás, ami 3500 tanulót érint. Megvizsgálták a városi kisiskolák helyzetét is – tizenkét olyan városban végeztek kutatást, ahol az 1992-es és 2011-es népszámlálás között nagy volt a népveszteség, itt a beiskolázási mutatók továbbra is folyamatosan csökkennek. Következtetések: ilyen helyzetekben sok minden nem a román állam intézményein, nem a tanfelügyelőségen, a politikumon múlik, az esetek többségében tűzoltás folyik, hiányzik a stratégiai gondolkodás – ismertette Márton János.
Lenniük kellene megbízható iskolastatisztikáknak, amelyeket a jelenlegi online világban nem terepmunkával kellene gyűjteni, és lennie kellene valós oktatási rendszernek, mert csak a rendszer fejleszthető – véli Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. A világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterét vizsgáló 2007-es McKinsey-jelentésre hivatkozva az oktatáskutató leszögezte: a jelentésben vizsgált öt szint közül Románia a legalsó szintet képviseli, amire a javasolt beavatkozási módok között szerepel, hogy az oktatókat érdemben meg kell fizetni, és a külső értékelést, a vizsgaeredményeket hasznosítani kell a tervezésben. Papp Z. Attila megfoglamzott néhány szabályt és megállapítást: az oktatáspolitikában figyelembe kell venni a tömbmagyarság és a szórvány sajátosságait; egy kisebbségi társadalom nem engedheti meg magának, hogy az elitizmus jegyében önként lemondjon a lakótelepi iskolákról a városközpontiak javára; nem mindegy, hogy tanügyi káder szemléletű vagy menedzsertípus az iskolavezető – előbbi teljesíti a feladatokat, nem kezdeményez, utóbbi pályázik, van jövőképe. Temes megyeben három házasságból kettő nemzetiségi szempontból vegyes, az elemi osztályokban a diákok 30 százaléka kétnyelvű családból származik – tájékoztatott Erdei Ildikó, a Temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója, akinek szívügye (és tesz is érte) a térség magyar oktatásának fenntartása.
Térségi rendszerben gondolkodik, mert szerinte csak így tudnak megerősödni a sorvadó kisiskolák, és Temes megyei pozitív példákat ismertetett: óvodák és elemi osztályok szerveznek közös programokat, bevonják a szülőket az iskolai tervezésbe, szélesítik az iskolabusz- és ösztöndíjprogramot, részt vesznek a tehetséggondozásban, délutáni gyakorlati szakoktatást tartanak egyfajta mesterségízelítőként, különböző módokat keresnek a magyar nyelv presztízsének növelésére, valamint a pedagógusok munkájának elismerésére.
Aáry-Tamás Lajos, a magyarországi oktatási jogok biztosa, a téma moderátora feltette a kérdést: vajon jól tesszük-e, ha a veszélyeztetett iskolákról beszélünk, van-e ennek pozitív üzenete? – a választ Kapitány Balázs adta meg, aki szerint sok gazdája van a romániai magyar oktatásnak, de hiányzik az alaphálózat, és valóban úgy tűnik, semmi nem tudja felrázni a felelősöket, de a Temesvárihoz hasonló pozitív példák felmutatására, átadására szükség van.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. július 26.
Aki nem hisz, nem is cselekszik
Könyvbemutató és a Fidesz nemzet- és külpolitikájának értékelése – e kettő összefonódott csütörtökön délután Tusványoson a Kriza János népzenei sátorban, ahol Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke 2002–2014 közötti írásainak, beszédeinek gyűjteményét mutatták be. A Hitünkből értékek következnek című kétkötetes könyv kordokumentum, amelynek a szerző evangelizációs szerepet szánt a politikában, ugyanakkor folytatása korábbi két kiadványnak (Németh Zsolt, Lőrincz Csaba, Orbán Viktor, Rockenbauer Zoltán: Nemzetpolitika ’88–89 és Németh Zsolt: Magyar kibontakozás, 1998–2002).
Bevezetőjében Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja, a könyvbemutató moderátora megindokolta, miért Tusványoson és miért a Kriza János sátorban mutatják be Németh Zsolt beszédeinek gyűjteményét: a szerzőt vérrokonság köti a neves néprajzi gyűjtőhöz, és „Németh Zsolt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szellemi atyja” – idézte Orbánt Viktor miniszterelnöknek a kötet előszavában megfogalmazott megállapítását.
Németh Zsolt Magyarország határon túli politikájának legelkötelezettebb híve, aki elvszerűen politizál, a magyar külpolitikában fontosnak tartja a nemzetpolitika érvényesítését, és a nemzetpolitikában figyelemmel követi a külpolitikai szempontokat – méltatta a politikust Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke. A Fidesznek és Németh Zsoltnak köszönhető a státustörvény, valamint a kettős állampolgárság, ami reményt adott a határon túli magyar közösségeknek – mondotta.
A könyvről Martonyi János volt külügyminiszter megfogalmazta: az állandóság, a folytonosság életműve, amely azt tükrözi, bár a körülmények változtak, Németh Zsolt megőrizte hitét, az abból fakadó értékeket és a fő célt: elkötelezett a nemzetpolitika és a határon túli magyarság támogatása tekintetében. Az érdekpolitizálással ellentétben Martonyi az értékelvű politizálás híve, szerinte az értékek koordináta-rendszert adnak a politikának. Leszögezte: Magyarország esetében nem is lehetne másként, mert sem gazdasági, sem katonai téren nem nagyhatalom, ha így lenne, nem biztos, hogy az értékelvű politizálásra lenne szükség. „A magyar nemzet számára egyetlen koordináta-rendszer az értékvilág, amelyből következnek az emberi és közösségi jogok, ezekben és az autonómiában hiszünk.” Martonyi méltatta Németh Zsolt előrelátó politikáját is, hangsúlyozva közös politikai hitvallásukat, és kitért a kettős állampolgárságból eredő új magyar összetartozás-érzésre. Aki nem hisz, nem is cselekszik – szögezte le Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Hangsúlyozta: Németh Zsolt olyan világban vallja meg hitét, amelyben nem az eszmei, hitbéli értékek, hanem az érdekek vezetnek. Az értékelvű, vallásos politizálás Európában sem menő – állapította meg. „Hitünkből nem csupán értékek következnek, hanem jó cselekedetek is.”
Mindketten ateista világból indultak, de mindkettőjük édesapja – Tőkés István és Németh Géza – református lelkészként követendő magatartásmintát jelentett, értékes szellemi útravalót adott – erről is szólt Tőkés László és Németh Zsolt.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke köszönetet mondott munkatársainak, a kötet összeállítóinak, méltatta a 2008-ban elhunyt Lőrincz Csaba és Szesztay Ádám munkáját, akiknek egymást követő időszakokban nagy szerepük volt a nemzet- és külpolitikai stratégiák kidolgozásában. Németh Zsolt azzal zárta hozzászólását: az elhangzott méltatások, a sok dicséret jól esik, de nem jelenti azt, hogy a munkának vége, folytatni kell még akkor is, ha a migránsválság korában nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 11.
Otthon az időseknél (Diakónia Keresztyén Alapítvány)
Ötvenegy Háromszéki faluban és három városban folytatja otthoni beteggondozói szolgálatát a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA), havonta közel ezer idős beteget látnak el, felét heti többszöri alkalommal látogatják. A szervezet idei első félévi tevékenységéről lapunknak Tóth Anna, az idősgondozói ágazat igazgatója számolt be.
A szolgálat legnagyobb bevétele, 257 250 lej (a félévi költségvetés 42,63 százaléka) tizennyolc helyi önkormányzattól származott az egyéni szolgáltatói szerződések révén, a legkisebb összeggel, 22 900 lejjel (3,79%) a megyei tanács támogatta az idősgondozást – derül ki a szervezet kimutatásából. A legnagyobb kiesést az állami szubvenció lecsökkentése jelentette, ami a bevételek csupán 15 százalékát tette ki. Az alapítvány az 1998. évi 34-es törvény alapján jogosult állami támogatásra, de idén éves szinten 120 ezer lejjel kap kevesebbet, mint tavaly, ami takarékosságra, a költségvetés átigazítására kényszerítette a szervezetet – közölte Tóth Anna igazgató. Külföldi adományokból, a svájci HEKS Alapítvány támogatásából, a Bethlen Gábor Alapnál elnyert pályázatból és saját bevételekből származó összegekkel együtt a Diakónia idősgondozói szolgálata 603 341 lejből gazdálkodott januártól júniusig. Huszonnégy munkatársuk Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Kovásznán, valamint Árkos, Barátos, Bodok, Réty, Kommandó, Gelence, Gidófalva, Sepsikőröspatak, Sepsiillyefalva, Nagyajta, Bardoc, Vargyas, Nagybacon, Borosnyó és Zágon községben ápolja az idős betegeket, tizenhét gépkocsival járják a terepet, nyáron egymást helyettesítve még több helyszínre kimennek naponta. Rajtuk kívül az adminisztrációban és a tevékenységek összehangolásában nyolcan vesznek részt.
A szervezet baróti és kommandói szociális mosodájában az esztendő első hat hónapjában 473 csomag ruhát mostak és vasaltak ki, ezt a munkát a helyi ápolók végzik. A Diakónia hat vidéki raktáron keresztül és a Sepsiszentgyörgyi koordinációs központból kölcsönöz egészségügyi segédeszközöket, idén 129 új igénylő volt, ezenkívül korábbi kérések révén használatban van 232 eszköz. Nem csak az idősek testi ápolását tartják fontosnak, a gyászfeldolgozó önsegítő csoport és a baróti, valamint a Sepsiszentgyörgyi idősklub révén lelki támaszt, közösségi élményt is nyújtanak azoknak, akik a társas létet keresik.
Az elmúlt egy évben a DKA partnerként vett részt a Pro Hospice Erasmus+ európai projektben, munkatársai német, lengyel, spanyolországi, valamint portugáliai szervezetek palliatív típusú szolgálatait és országaik intézményrendszerét ismerhették meg. A pályázat zárókonferenciáját júniusban tartották a sepsiillyefalvi KIDA-központban. A tanultak és az évek óta összegyűjtött hasonló szakirányú tapasztalat segítségével az alapítvány palliatív típusú rezidenciális egység beindítását tervezi egy leendő multifunkcionális szociális ellátó központban.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 11.
Ezer fiatal a szovátai Patakmajorban (III. Válts irányt! Ike-fesztivál)
Olyan bizonytalan időkben, amikor a nemzeti, vallási identitásunk egyaránt megkérdőjeleződik, nagy szükségünk van hasonló fogódzókat találni, mint az IKE-fesztivál – mondta kedd délutáni köszöntőbeszédében Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese a III. Válts irányt! IKE-fesztivál megnyitóján. A református fiatalok szombatig tartó nyári találkozójára idén több mint ezren jelentkeztek be, a mindennapi reggeli áhítatot a tematikus sátrakban szervezett előadások, fórumbeszélgetések, koncertek, sportversenyek, ügyességi és szellemi játékok, kézműves-foglalkozások követik.
A szervezők által közzétett beszámoló szerint Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: „Bár sok fesztivál szervezői próbálják a szabados hangulattal megfogni a fiatalokat, az IKE fesztiválja parancsolgat, hogy váltsunk irányt! Krízishelyzetekben irányváltásra van szükség.” A beszámolóból kiderül, a püspök négy olyan helyzetet sorolt fel, amelyek emberi mivoltunkból kifolyólag krízist okozhatnak. „Az első, amikor kisgyerekként olyan úton indulunk el, amely lényegesen eltér attól, amire a szüleink nevelni akarnak. Kamaszkorban a fiatalok úgy gondolják, hogy itt a forradalom ideje, újból irányt kell váltani, mindent, amit előttünk tettek, ahogyan tették, azt megkritizáljuk, másképpen akarunk cselekedni. Élete közepén az ember elemzi az eltelt időt, újragondolja az életét, a már megszerzett tapasztalatokkal akar újat kezdeni. Idős korban az ember mindent hátrahagy, felkészül arra, hogy itt hagyja a földi életet.” Kató Béla szerint az IKE által szervezett fesztivál azért is élvez létjogosultságot, mert a generációk közötti különbségek egyre nagyobbak, az irányváltás pedig egyre kisebb időközönként aktuálissá válik. Az egyházfő arról biztosította a szervezőket, az Erdélyi Református Egyházkerület a továbbiakban is lehetősége szerint segíteni fogja az ifjúsági szövetséget, hogy ilyen alkalmakat szervezzen. A Református Egység Napján kiállított, több mint 700 templomot tartalmazó molinóra utalva kijelentette, hogy amíg van ezer fiatal, aki Isten dicsőségére összegyűl, addig van örökös is, aki a református egyházat éltetni fogja.
Az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági referense, Tussay Szilárd, a fesztivál főszervezője elmondta, Isten óriási áldása, hogy négy év után újra Szovátan lehetnek, ami szerinte nem csak attól lesz jó, hogy 1044-en regisztráltak, hanem attól is, amit ezen a héten a fiatalok kapnak: közösségi élményt és hitbeli épülést – tájékoztatnak a szervezők. A fesztivál nyitó istentiszteletén Bartos Károly, az IKE elnöke szolgált, témája a teremtett világ volt.
A négy év szünet után újra megszervezett országos IKE-fesztiválon a Sepsi Református Egyházmegyéből ötvenen vesznek részt, a fiatalok lelkészeik kíséretében utaztak Szovátara. A rendezvény programjai a valtsiranyt.ro honlapon követhetőek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. augusztus 13.
Sínylődő oktatás
A véglegesítő vizsgán a tanárok harmada megbukott, a katedrákért folyó harcban a versenyvizsgázók fele sem érte el a végleges állás elnyeréséhez szükséges hetest, a két megmérettetésen több százan szégyenteljes kettessel, hármassal estek ki, tucatnyi pedagógust csalás miatt kizártak. Akik a véglegesítőn harmadszor is elhasaltak, mAradnak örök helyettesítők – nincsenek kevesen. Ez az érem egyik oldala.
A másik: több tízezer pedagógus békésen üldögél a valamikor elnyert, nyugdíjig tartó végleges katedrán, közülük több ezren élvezik az érdemfizetés vagy az érdemfokozat előnyeit – amire kevés esélyük van azoknak, akik hátrányos környezetben tanítanak vagy hátrányos helyzetű családokból származó gyermekeket oktatnak, s bár tanítványaik önmaguk képességeihez mért teljesítménye olykor felér az olimpikonéval, a rendszer nem díjazza a napszámosmunkát, csupán a csillogást. Tévedés ne essék, a versenyeztető tanárokra, a versenyszellemű felkészítésre szükség van, miként a tehetséggondozásra is, de tudjuk, nem ebből van a több, hanem abból a fajta oktatásból, amelynek csupán rövid távon veszik hasznát a diákok, a bemagolt tananyagot gyorsan elfelejtik. De ősztől lesz saját statútumuk, a tizenegyedikesek és a tizenkettedikesek ingyen tankönyvet kapnak, mit számít, hogy nyolcadik után a tanulók negyede lemorzsolódik, hogy 1990 óta először csökken a sikeresen érettségizők száma százezer alá, hogy többségük azonnal munkanélkülivé válik, ha nem folytatja tanulmányait – az más kérdés, hogy utána mit kezd az egyetemi diplomával. Érthetetlen, hogy a sok pótcselekvés helyett miért nem fordít a mindenkori oktatási tárca több figyelmet a szakképzésre, ami ráadásul annak sem ártana, aki később elméleti pályát választ, miért csak egy-egy fellángolás erejéig tart az oktatás valós megreformálásának vágya, amit nem követ cselekvés?! Ehelyett közvitára hirdetnek fontos tervezeteket, elhitetik, hogy a szülők, a pedagógusok és a diákok is beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe, aki komolyan veszi, javaslatokat is tesz, majd jön a hideg zuhany: az eredeti jogszabálynál is előnytelenebb változat kerül ki a törvényhozás boszorkánykonyhájáról. Naiv, aki azt hiszi, a folyton változó oktatási miniszterek az egyetlen bűnösök e téren, hogy csak őket terheli a felelősség, amiért félanalfabéta nemzedékek egész sora kerül ki az iskolapadokból. Ennél sokkal többről és súlyosabbról van szó. Sokunkat még kísértenek azok az idők, amikor a tájékozatlan, a bólogató, ötletszegény embertípus kinevelése volt a cél, amiről legrosszabb álmunkban sem gondoljuk, hogy valaha visszatérhet. Mégis foglalkoztat: milyen hátsó erők akadályozzák, hogy a tudás, a kreativitás, az önálló gondolkodás utat törjön a sötétben?
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)