udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1171
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-570 ... 1171-1171
Névmutató:
Johannis, Klaus
2015. július 7.
Az amerikai ügyvivő a többnemzetiségű Romániáról
A többnemzetiségű Románia értékeire hívta fel a figyelmet Dean Thompson, az Egyesült Államok bukaresti ügyvivője azon a fogadáson, amelyet a nagykövetség az ország nemzeti ünnepe alkalmából rendezett Bukarestben.
A rendezvényen jelen volt Klaus Johannis államfő is, aki leszögezte: Románia továbbra is megbízható partnere lesz az Egyesült Államoknak a nemzetközi katonai missziókban. A csütörtök esti eseményen Johannis egyúttal köszönetet mondott, amiért Washington továbbra is elkötelezett Románia biztonságának szavatolása mellett.
„Az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerség a NATO és az EU-tagság mellett alapvető eleme kül- és biztonságpolitikánknak. (…) A Románia és az Egyesült Államok közötti partnerség stratégiai fontosságú térségünk biztonsága szempontjából, különösen a keleti szomszédságunkban tapasztalható aggasztó történések miatt” – hangoztatta Johannis.
Az államfő emellett kiemelte a kétoldalú együttműködés további mélyítésének fontosságát.
Johannis egyébként arról is beszélt, hogy a törvények uralma, a jogállamiság, az alapvető szabadságjogok szavatolása és a polgárok érdekeinek korrekt képviselete a politikusok által az erős demokratikus nemzetek tartóoszlopa. Emlékeztetett: a nemrég elfogadott védelmi stratégia is leszögezi, hogy Románia biztonsága szempontjából alapvető érdek az alkotmányos demokrácia és a jogállam védelme, illetve megszilárdítása.
Dean Thompson, az Egyesült Államok bukaresti ügyvivője a rendezvényen megerősítette: országa elkötelezett a Romániával fennálló jó kapcsolat mellett. Romániát olyan partnerként jellemezte, amely közvetlenül és keményen száll szembe a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel.
„A civil társadalom részéről a sokszínűség elfogadására irányuló erőfeszítéseket tapasztalunk, amelyet tragikus módon tönkretettek a múltbeli rendszerek, de amelyet felvállalt egy olyan új generáció, amely a többnemzetiségű Románia eszméjét akarja ünnepelni, amelyben a különböző népeket közös örökség köti össze. Ez egy olyan elv, amely ma, amikor Románia a jövő század demográfiai tényeivel szembesül, fontosabb, mint bármikor” – hangoztatta az ügyvivő.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. július 9.
Vissza a KHSZ élére
Beiktatták tegnap Mihai Răzvan Ungureanut a Külügyi Hírszerző Szolgálat (KHSZ) igazgatói tisztségébe, a szertartáson Klaus Johannis államfő is részt vett. Az államfő kijelentette, a KHSZ a határokon túlról érkező nem konvencionális kihívásokkal szembeni front élén áll, emiatt a stratégiai célok eléréséhez szükséges minden eszközt meg kell erősítenie.
Johannis ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy a KHSZ „mind a rá jellemző tevékenység terén, mind a nemzetbiztonsággal kapcsolatos munkában játszott aktív partneri szerepében javítani fog teljesítményén”. Mihai Răzvan Ungureanu 2004 és 2007 között Románia külügyminiszteri tisztségét töltötte be, 2007-től 2012-ig a KHSZ igazgatója volt. 2012 februárja és áprilisa között miniszterelnök, kormányának mandátuma 78 nap után, az ellenzék bizalmatlansági indítványa nyomán ért véget.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 9.
Románia közel kétezer migráns befogadását vállalja
Közel kétezer, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező migráns befogadására készül Románia – közölte csütörtökön hivatalos forrásokból származó értesülésekre hivatkozva az Europa FM kereskedelmi rádióadó. Erről Bukarest már az Európai Tanács titkárságát is értesítette.
Annak függvényében, hogy az Európai Unió többi tagállama milyen ajánlatokat tesz, a migránsok ideszállítása néhány hónapon belül megtörténhet.
Románia Olaszországtól és Görögországtól venné át a menekülteket, ahol számuk már meghaladja a százezer főt. Nevük elhallgatását kérő kormányzati illetékesek a rádiónak elmondták, elszállásolásukat, étkeztetésüket és a velük kapcsolatos konzuli szolgáltatásokat az EU fejenként hatezer euróval támogatja, az összeget azonban Románia állítólag kevesli.
A migránsokat hat befogadó központban helyeznék el, közöttük a kétszáz ember ellátására alkalmas temesvári vészhelyzeti tranzitközpontban (VTK), amelyet az ENSZ menekültügyi főbiztosságának (UNHCR) hivatala és a román kormány közötti megállapodás nyomán nyitottak meg 2008-ban.
Ezt a létesítmény éppen szerdán látogatta meg Bogdan Aurescu külügyminiszter, aki kijelentette, hogy Románia ki kívánja venni a részét a humanitárius erőfeszítésekből. Aurescu Hartmut Koschyk német parlamenti képviselővel együtt látogatta meg a temesvári létesítményt, amely eddig ideiglenes szállást és ellátást biztosított 1700 menekültnek, akiket később az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada, Norvégia, Hollandia és Svédország fogadott be – közölte a bukaresti külügyminisztérium.
„A temesvári VTK volt az első ilyen típusú létesítmény a világon. Románia adományozóként, befogadóként és a humanitárius összefogás szorgalmazójaként részt kíván venni a felelősség megosztásában ebben a kérdésben” – jelentette ki Aurescu a temesvári táborban.
Mint ismeretes, a bevándorlók kérdése számos vitát gerjesztett az elmúlt hónapokban, az olasz kormány azzal fenyegetőzött, hogy szabadon átengedi őket az északi tagállamokba, ha a többi EU-tag nem vállal át legalább 40 ezer főt.
Az Európai Bizottság megpróbálta kvóták szerint leosztani a migránsokat, de ezt több ország is ellenezte. Egyébként csütörtökön éppen Bukarestben tartózkodott Paolo Gentiloni olasz külügyminiszter, akit Klaus Johannis államfő és Victor Ponta miniszterelnök is fogadott. A négyszemközti megbeszéléseken a migránsok kérdése is szóba került.
Merkel: az EU segíti Magyarországot és a Nyugat-Balkánt
Az Európai Unió segíteni fogja a nyugat-balkáni országokat és Magyarországot, hogy megoldást találjanak az illegális bevándorlás áradatára – közölte szerdán Belgrádban Angela Merkel német kancellár.
„Korábban Olaszország és Görögország volt a bevándorlók első számú célpontja, de júniusban és júliusban a helyzet sokat változott, a migránsok egyre inkább megpróbálnak a Nyugat-Balkán országain keresztül átjutni, így ezután segíteni fogjuk ezeket az országokat” – mondta Merkel Alekszandar Vucsics szerb kormányfővel folytatott megbeszélése után.
Angela Merkel kiemelte, hogy az EU-n belül is tárgyalnak a migrációs kérdésekről, és senkit nem fognak magára hagyni ezzel a problémával. A német kancellár szerint az Európai Unió migrációs politikája már nem működik, túl sok terhet ró Szerbiára és Magyarországra. Hozzáfűzte, hogy Magyarországra az idén már több mint 60 ezer menedékkérő érkezett, ezért segíteni kell az országnak. Merkel és Vucsics szerint ugyanakkor a falak építése „nem jelent megoldást”.
Eközben a budapesti belügyminisztérium jelezte: a kormány célja a befogadó táborok lakott területen kívülre költöztetése. A tárca hangsúlyozta: „az illegális bevándorlók elhelyezésével kapcsolatban a különböző ellenzéki pártok riogatnak, rémhírt terjesztenek”. Hozzátették: a kormány álláspontja egyértelmű: a kabinet célja az eddigi, lakott területeken lévő táborok kiköltöztetése, ezért a biztonsági határzár elkészültéig ideiglenes elhelyezést biztosít lakott területen kívül.
Balogh Levente
Székelyhon.ro2015. július 10.
„Nincs olyan pillanat a kisebbségvédelemben, amikor azt mondhatnánk, hogy minden rendben van”
Csütörtökön folytatódtak a Nemzeti kisebbségek Európában – kihívások és perspektívák című temesvári kisebbségügyi konferencia munkálatai. Az európai etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, a sajtó kizárásával lezajlott vita bevezetőjében Vincze Lóránt FUEN-alelnök mutatta be az általa képviselt szervezetet, ismertetve ugyanakkor az erdélyi magyar kisebbség problémáit is a konferencia résztvevőivel.
– Bemutattam a konferencia résztvevőinek a FUEN-t (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Vincze Loránt –, amelyre nagyon sok utalás volt ezen a konferencián, hiszen itt van a német kormány kisebbségügyi megbízottja, Hartmut Koschyk, akivel nagyon jó viszonya van a FUEN-nek, és ő egy erős támogatója a Minority Safe Pack európai polgári kezdeményezésnek. Természetesen kihasználtam az alkalmat arra, hogy beszéljek az erdélyi magyarság problémáiról, hiszen itt egy nagyon szép képet festett a külügyminiszter a tegnap arról, hogy mennyire jó a többség-kisebbség viszony, mennyire modellértékű Románia a kisebbségvédelemben. Vannak olyan eredmények, amelyeket mi is elismerünk, de ugyanakkor felsoroljuk a problémáinkat, hiszen szeretnénk előre lépni. Soha nincsen egy olyan pillanat a kisebbségvédelemben, amikor azt mondhatnánk, hogy minden rendben van, és már nincs szükség a továbblépésre. A román kormány úgy tűnik, nem tud túllépni azon a meggyőződésén, hogy csupán egyéni jogokra van szükségük a kisebbségeknek, és nem hajlandóak a közösségi jogokról beszélni.
– A külügyminiszter következetesen „kisebbséghez tartozó személyek”-ről beszélt.
– Számomra ez érthetetlen, és azt gondolom, amit Kelemen Hunor szövetségi elnök is javasolt Klaus Iohannis államfőnek, hogy a kisebbségi együttélési keretből kellene kiindulni, egy román–magyar együttélési keretet teremteni, amely az európai jó példákon alapulhatna. Ez alapozhatná meg, hogy Románia túllépjen az egyéni jogokon, és továbblépjen a közösségi jogok felé. Mit jelentene ez? A kisebb közösségekben élő magyarok számára a kulturális autonómiát, a tömbben élő magyarok számára a személyi elvű, illetve a területi autonómiát. A másik téma, amiről szó volt az előadásomban az a FUEN-nek és az alkotó szervezeteknek a szándéka, hogy egy európai kisebbségvédelmi keretrendszer jöjjön létre. Ennek az elején vagyunk nagyon, és egyik eszközünket, a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést elutasította az Európai Bizottság, de a jövőben nekünk ezt a munkát folytatnunk kell, hiszen nem lehet csupán egy üres szlogen a „sokszínűség Európában”. Ezt a sokszínűséget védeni is kellene. Azt gondolom, hogyha Románia alaposan megfontolja az érdekeit, akkor maga áll az élére egy ilyen európai kezdeményezésnek, amely a kisebbségvédelem kidolgozását szeretné az Európai Unióban. Nemcsak a 20 romániai kisebbség miatt, hanem a határokon kívül élő őshonos román közösségek érdekében is. Ez a felvetés meglepő lehet egy ilyen keretben is, ahol kisebbségi témáról beszélünk leginkább a német kisebbségek részvételével, de azt gondolom, hogy ez lehetne a jövő. Egyre több EU-tagállam gondolja úgy, hogy a kisebbségvédelemmel foglalkozni kellene. Miért ne állhatna Románia is ezek közé a tagállamok közé?”
– Hogyan viszonyulnak a konferencia külföldi résztvevői, például a németországiak a kisebbségvédelem kérdéséhez?
– A német kormány nagyon támogatja azt, hogy az Európai Unió is foglalkozzon a kisebbségvédelemmel, hiszen érzik és tudják, hogy az európai keret egyfajta biztonságot jelentene minden kisebbség számára, így a német kisebbségek számára is, bárhol éljenek Európában.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. július 10.
Johannis kiáll a muzulmánok mellett
A romániai muzulmán közösség tagjai az ország többi lakójával azonos célokat követnek, ezek között pedig az európai integráció és az euroatlanti szövetség iránti elkötelezettség is megtalálható – jelentette ki szerdán este Klaus Johannis államfő Bukarestben, miután részt vett a muszlim közösség Iftár-vacsoráján, amelyet a böjti időszak, a ramadán napjaiban, naplemente után tartanak.
„A muzulmán közösség nem csupán a szavak, hanem a tettek szintjén is élvezi az alkotmányban rögzített jogokat és az állam támogatását. Az önök kapcsolata Románia többi polgárával – és itt örömmel idézem a romániai muzulmán egyház főmuftiját – testvéri és korrekt" – hangoztatta Johannis.
Az államfő szerint a kulturális sokszínűség, a romániai nemzeti és vallási kisebbségek szerepe az, hogy hidakat képezzenek az emberek között, a helyi, kulturális vagy vallási identitások fontosságának felismerése pedig egy szélesebb körű nemzeti projektben erősebb Romániát eredményez. Úgy vélte, egy erős Románia olyan ország, amely több lehetőséget és több, a hatóságok által tiszteletben tartott jogot eredményez.
Johannis kijelentései abban kontextusban hangzottak el, hogy vasárnap Traian Băsescu volt államfő élesen bírálta a kormányt, amiért engedélyezte, hogy török támogatással egy 11 ezer négyzetméteres bukaresti telken Európa egyik legnagyobb mecsetét építsék fel. Szerinte a mecset mellé olyan iszlám egyetemet is építenek, amelyre hatezer muzulmán diákot várnak, ez pedig nemzetbiztonsági kockázat.
Juszuf Murat romániai főmufti viszont cáfolta, hogy a muzulmán vallási központba egyetemisták érkeznének, a mecset pedig szerinte éppen azt szolgálja, hogy Bukarestben ne szervezhessenek többé rögtönzött gyülekezőhelyeken muszlim vallási szertartásokat.
„Csalódást jelent számomra a volt államfő megalapozatlan kijelentése, hiszen ő is tudja, hogy több mint tíz éve, amióta ebben a tisztségben vagyok, magam is harcolok a vallásos radikalizmus terjedése ellen. Románia sosem lesz iszlám központ. Ha felépül a bukaresti mecset, eltűnnek ezek az engedély nélküli imaházak Bukarestből, és csak olyan imámok prédikálhatnak ezentúl, akik megfelelő képzésben, a román állam által akkreditált teológiai intézmények oklevelével rendelkeznek” – mondta a főmufti.
Mindemellett az Antiszemitizmust Megfigyelő Központ szerdán délután közleményt adott ki, amelyben – Băsescuhoz hasonlóan – azon aggodalmának adott hangot, miszerint a bukaresti mecset esetében fennáll a veszély, hogy fundamentalista iszlamista csoportok bázisává válik terrorcselekmények megtervezésében, valamint zsidó- és keresztényellenes megnyilvánulások népszerűsítésében.
Victor Ponta miniszterelnök viszont csütörtökön úgy nyilatkozott: Johannis lépése dicséretes és normális, és reményét fejezte ki, hogy általa „sikerül lemosni a muzulmán közösség elleni felelőtlen nyilatkozatok miatti szégyent”.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. július 10.
Ponta lefújta az állami vezetők béremelését
Egyelőre lefújta a hivatalába visszatérő Victor Ponta kormányfő csütörtökön a magas rangú állami vezetők fizetésemelését. Csütörtök este közölte, hogy nem ért egyet az intézkedéssel. A juttatások növelését korábban Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnök jelentette be. A politikus összeget nem említett, csak azt, hogy az intézkedés az ország 48 vezető tisztségviselőjét érinti. A román média úgy tudja, hogy a szerdán elfogadott kormányrendelet szerint a köztársasági elnök az eddigi nettó 6700 lej helyett 15 ezer lej (21 500 lej bruttó) juttatást kap majd. A miniszterek nettó fizetése a mostani 5300 lejről 13 ezer lejre emelkedne.
Victor Ponta csütörtökön elmondta, nem ért egyet az emeléssel, de tudja, hogy Klaus Johannis államfő üdvözölte Oprea bejelentését. A miniszterelnök azt követően nyilatkozott az ügyről, hogy Dan Michalache, az államelnöki hivatal vezetője kijelentette, nem Klaus Johannis kérte meg az ideiglenes kormányfőt, hogy emelje a magas rangú állami döntéshozók, többek között az államfő bérét. Ponta elmondta, a kormány jövő héten újabb rendelettel elhalasztja a juttatások emelését, egészen addig, amíg az közalkalmazottak új, egységes bérezési törvényét nem fogadják el. A jogszabálycsomag leghamarabb ez év végén léphet hatályba.
maszol.ro2015. július 12.
Lemond pártelnöki tisztségéről a korrupciógyanúba keveredett Victor Ponta
Visszalép a kormányzó Szociáldemokrata Pártban (PSD) betöltött elnöki tisztségéből a korrupcióval gyanúsított Victor Ponta miniszterelnök, amíg nem sikerül ártatlanságát bebizonyítania – jelentette be a politikus vasárnap egy párttársaihoz intézett nyílt levélben.
A Facebookon közzétett levélből kiderült: Ponta nem mond le a miniszterelnöki tisztségről, de a PSD-t továbbra is Rovana Plumb, az országos tanács elnöke fogja vezetni, akinek Ponta egy hónappal ezelőtt ideiglenesen adta át a párt irányítását, amikor külföldi gyógykezelésre vonult.
Victor Ponta csütörtökön hivatalosan is visszatért a bukaresti kormány élére, amelyet távolléte idején néhány hétig helyettese vezetett. A PSD elnöki tisztségébe azonban – vasárnapi bejelentésének értelmében – nem fog visszatérni, a pártnál fennmarad az ideiglenes állapot, vagyis a PSD-t hivatalosan továbbra is Rovana Plumb vezeti.
Ponta kifejtette: jövőre a PSD-re kemény választási küzdelem vár, és nem szeretné, hogy pártja megítélését veszélyeztesse az ellene indult ügyészségi eljárás. Leszögezte: ha a párt kongresszusáig nem születik felmentő ítélet ügyében, semmilyen tisztséget nem fog megpályázni a PSD-ben, annak egyszerű tagja marad.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) június 5-én jelentette be, hogy okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnsegédlet, illetve az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének gyanújával bűnvádi eljárást kezdeményezett Victor Ponta ellen.
A PSD országos tanácsa márciusban – éppen Ponta javaslatára – határozatba iktatta, hogy megfosztják tisztségeiktől a párt korrupcióval vádolt politikusait. Eszerint nem lehetnek a kormány vagy a parlamenti házbizottság tagjai azok a PSD-politikusok, akik ellen korrupció gyanújával indult bűnvádi eljárás, elvesztik párttisztségeiket azok, akiket korrupcióért helyeztek előzetes letartóztatásba, akiket pedig jogerősen elítéltek korrupcióért, azokat kizárják a pártból.
Rovana Plumb, az országos tanács elnöke a Digi 24 hírtelevíziónak azt mondta, hogy Ponta egyszerű párttagként is részt fog venni a pártvezetés minden fontos tanácskozásán, mint a PSD színeiben megválasztott miniszterelnök. Korábban Liviu Dragnea, a PSD korrupcióért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt ügyvezető elnöke is úgymond formailag lemondott párttisztségéről, de azóta – a párt alapszabályában nem létező – „politikai koordinátori” minőségben tart gyűléseket a PSD területi szervezeteivel.
Klaus Johannis államfő és az őt támogató jobbközép ellenzék a miniszterelnöki tisztségből való lemondásra szólították fel Pontát, amit ő ártatlanságát hangoztatva elhárított. Ponta szerint a demokrácia megcsúfolása lenne, ha a választók helyett egy ügyész dönthetne arról, ki legyen az ország miniszterelnöke.
MTI
Székelyhon.ro2015. július 13.
Moldova és Románia egyesüléséért tüntettek Bukarestben
A Moldovai Köztársaság és Románia egyesülését követelte több mint ezer tüntető vasárnap Bukarestben, akiket mind Klaus Iohannis román államfő, mind politikai ellenfele, Victor Ponta miniszterelnök Facebook-üzenetben üdvözölt.
Az Actiunea 2012 nevű civil szervezet felhívására július 5-én mintegy ezer moldovai fiatal indult gyalog Chisinauból a moldovai-román határra, a Prut folyóhoz, hogy menetelésükkel a két román nyelvű ország egyesülésének gondolatát népszerűsítsék. Szombaton Ungheninél lépték át a határt, ahol több ezer romániai fiatal fogadta őket.
Az unionisták vasárnap vonattal érkeztek Bukarestbe, ahol az Egyetem téren, majd az elnöki hivatal előtt sürgették az egyesülést. A moldovai fiatalok menetéhez Bukarestben is több százan (egyes becslek szerint több ezren) csatlakoztak.
A román vezetők méltatták a fiatalok kezdeményezését, kifejezve reményüket, hogy a Prut két oldalán élő románság előbb-utóbb „egymásra talál".
„Kitartásukkal és európai érzelmű nemzedékük minden erejével ezek a fiatalok azt bizonyítják, hogy útjaink egy irányba vezetnek. Be fogjuk bizonyítani: bármennyit is tartana és bármennyi erőfeszítéssel is járna, megvalósítjuk közös álmunkat, hogy együtt lehessünk Európában. Meggyőződésem, hogy egy napon nemcsak az Unióban, hanem egy szoros közösségben is egymásra találnak majd a Prut két oldalán élő emberek" – írta Facebook-üzenetében Iohannis. Victor Ponta miniszterelnök a moldovai és romániai emberek sorsközösségéről írt a közösségi fórumon.
„A Prut két partján élő románok sorsa közös, azt csak a történelem igazságtalansága szakította meg több alkalommal. Úgy vélem, a fiatal és őszinte embereknek nagyobb a bátorságuk és erejük mint a politikusoknak, hogy valóra váltsák ezt a sorsközösséget. Elismeréssel üdvözlöm ezeknek a fiataloknak a mai gesztusát" – fogalmazott a román miniszterelnök.
Az elnöki hivatalnál – az államfő távollétében – Iohannis egyik tanácsadója fogadta a tüntetők képviselőit, akik egy elnöki különbizottság felállítását kérték, amely kidolgozná a két ország egyesülésének jogi, politikai lépéseit.
A mai Moldovával csaknem megegyező területű Besszarábia – a Prut, a Dnyeszter és Duna-delta által határolt térség – több mint egy évszázados cári uralom után a bolsevik forradalom idején önállósult, majd 1918. március 27-én fogadta el a Román Királysággal való egyesülésről szóló nyilatkozatot. A terület 1940-ig volt Nagy-Románia része.
MTI
Erdély.ma2015. július 17.
Schengeni csatlakozás – Az Európai Néppárt segítségét kérte Iohannis
Az Európai Néppárt elnökének a segítségét kérte ma Klaus Iohannis államfő Románia schengeni övezethez való csatlakozásához.
Az elnök csütörtökön a Cotroceni-palotában fogadta Manfred Weber-t. A találkozón az Európai Parlament napirendjén szereplő témákról és a regionális politika kérdéseiről volt szó.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma2015. július 17.
Az autonómia esete az alkotmánnyal
Az alapállás eddig egyszerű volt: valahányszor szóba került az autonómia, Bukarestben rögvest rávágták, márpedig az alkotmányellenes. Lehetett az illető politikus kormánypárti vagy ellenzéki, liberális, demokrata vagy szociáldemokrata, képviselő vagy szenátor, megyeitanács-elnök, polgármester – ebben a kérdésben véleményük egybehangzó volt: autonómiáról szó sem lehet.
Sokat nem is boncolgatták, fújták, mint a himnusz első pár sorát, az alaptörvény ama egyes cikkelyét, mely szerint Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Hogy e szépséges felsorolásban pontosan melyik jelzővel állna ellentétben az autonómia, arra szükségtelennek tartották kitérni, a nagy nemzetféltés, a hazafias frázisok jótékony ködében eltűnt minden érv, magyarázat, logika, maradt csak az egységes és oszthatatlan nemzetállam. Aztán történt, hogy megelégelve az autonómiával kapcsolatos rágalom- és hazugságáradatot, egy szatmárnémeti civil szervezet vezetője a törvényszékhez fordult. És láss csodát: a bírák azt találták kimondani, hogy egyáltalán nem minősíthető szélsőségesnek, aki az önrendelkezést népszerűsíti, követeli, hiszen az autonómia Európa más országaiban is működő intézmény. A Szatmár Megyei Törvényszék jogerős ítélete precedens értékűnek számít – gondolhatnánk –, egyszer s mindenkorra tisztázza a kérdést, és többé már senki sem utasíthatja el az alkotmányra hivatkozva az autonómiaigényt. De még csak el sem kezdhettünk örülni, máris érkezett a hír Kolozsvárról: a városháza tiltja az Erdély autonómiáját több nyelven hirdető óriásplakátok kihelyezését – merthogy annak üzenete alkotmányellenes. Emil Bocnak, az erdélyi város multikulturalitását amúgy is módfelett sajátosan értelmező polgármesternek mit sem számít egy jogerős bírósági ítélet, szerinte az autonómia alkotmányellenes. És pont. Merthogy Románia szuverén, egységes, oszthatatlan nemzetállam. Csak az nem világos, az alkotmány eme sokat idézett sorait vajon miként értelmezi például a Moldova Köztársasággal való egyesülést még államfőként szorgalmazó Traian Băsescu volt elnök? Vagy Klaus Johannis hivatalban levő államfő és Victor Ponta miniszterelnök, akik üdvözölték és támogatásukról biztosították az elmúlt hétvégén Bukarestben ugyancsak a Pruton túli országgal való egyesülésért tüntetőket?
Vagy az alaptörvényt csak akkor illik elővenni, amikor érdekeik megkívánják? És akkor is akként értelmezik, ahogy nekik tetszik?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 17.
„Csak beszélünk a fordítások fontosságáról” – Interjú H. Szabó Gyulával
Klaus Johannis államelnök a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a 45 éves Kriterion Könyvkiadót, amely többnyelvű kiadóként a kisebbségek irodalmának kiadásával, számos fordításkötet megjelentetésével segítette elő a kulturális párbeszédet. H. Szabó Gyulával a rendszerváltás utáni változásokról, a fénykorról és Domokos Gézáról is beszélgettünk.
– 1977-től dolgozik a Kriterion Könyvkiadónál, 1990-től pedig igazgatja azt. Az utóbbi 25 esztendőben elég nagy változásokon ment keresztül a kiadó. Milyen folyamatok játszódtak le, és mik voltak ezek hátterében?
– Elsősorban a környezetünk változott elég nagyot, ennek következtében természetesen a kiadónak is át kellett alakulnia. Hosszú, nehézkes folyamat volt a privatizáció. Az hamar természetesnek látszott, hogy a könyvkiadók nem maradhatnak állami intézmények, de sajnos volt egy visszarendeződés. Iliescu’93-ban vagy ’94-ben létrehozott egy cultura naţională azaz nemzeti kultúra nevezetű mamutintézményt, amelyben az addig minisztériumi alárendeltségű hat vagy hét kiadót megtartotta majdnem a korábbi állapotok közepette, magyarán a gazdasági önállóság csak formális volt. Az egyetlen előnye az volt, hogy nem szóltak bele abba, mit adunk ki – a cenzúra valóban megszűnt a rendszerváltással.
De nem voltunk sem a bevételeink, sem a kifizetéseink urai, ez pedig abban a meglehetősen korrupt környezetben nagyon nagy hátrány volt. Végül csak ’98-ban alakult át a kiadó gazdasági társasággá, és 99-ben történt meg a tényleges privatizáció. Az addig eltelt tíz évben azonban minden megvásárolt szerzői jogunk elévült, mivel az addigi bizonytalan gazdasági helyzetünkben nem tudtunk újakat vásárolni. Persze az Iliescu-féle nagyvállalat adott azért állami szubvenciókat, aminek köszönhetően elég sokáig meg tudtuk őrizni azt a vonalat, ami lényegében az alapja volt a Kriterionnak: több nyelven, a romániai kisebbségek nyelvein jelentetünk meg könyveket.
– Ez mára eléggé beszűkült. Kevesebb támogatást kapnak erre?
– Nem igaz, hogy kilencven után kizárólag magyar könyveket adtunk ki, csak kevesebb címet jelentettünk meg, mint addig – mellesleg magyar könyvekből is. Továbbra is sok könyvet adtunk ki ukrán, szerb, török, tatár, szlovák és persze román nyelven is. Azt mondhatom, hogy a rendszerváltás utáni első tíz évben töretlenül folytattuk az addigi politikánkat. Az, hogy ez végül leolvadt rólunk, nemcsak a gazdasági természetű dolgok következménye volt, hanem annak a szintén egészséges folyamatnak is, hogy létrejöttek a különböző önálló kisebbségi érdekképviseletek, nemzeti szövetségek, amelyeknek nyilván egyik első dolguk volt saját kezükbe venni a könyvkiadásukat, már csak azért is, mert nagyrészüknek kiforrott szerzőgárdája és szerkesztőgárdája nevelődött ki a Kriterion első húsz évében. Az például, hogy a nagylaki szlovákok már nagyon korán, 94-től, 95-től kezdve jól látható kiadói tevékenységet folytattak, annak volt köszönhető, hogy kis területen élő erős közösségről van szó, nagyon erős kulturális determináltsággal, és azt mondták, hogy mért adná ki más a könyveiket, amikor ők jobban ezt tudják.
Természetesen a németek is hamar „önállósodtak”. Ez a helyzet ugyanakkor megteremtett nekünk egy másik lehetőséget, amelyet elég jól ki is tudtunk használni egy ideig: az alternatív kiadó lehetőségét. Nyilván minden nemzeti közösségben – nemcsak a magyarban – erős belső feszültségek vannak, a koncért, másért tülekednek az urak, és aki nem fért oda, az eljött hozzánk, és kiadta nálunk a könyvét. Sajátosan jó kapcsolat alakult ki például a lipovánok szövetségével, akiknek noha szintén volt egy jól működő csapatuk, a könyveikkel sokáig hozzánk jöttek. De rajtuk kívül is sok olyan könyv jelent meg nálunk, amely az illető közösségek számára fontos volt. Az első húsz év nekem éppen azért volt fontos, mert kifejlesztett bennem egyfajta empátiát, megerősített abban, hogy a mások értéke ugyanolyan fontos, mint a mienk.
Büszke vagyok arra, hogy 2005-ben megjelentettünk a Moldva északi részén élő huculok (ukrán népcsoport) népművészeti albumát három nyelvű, román, ukrán és angol szöveggel. Tavaly például a dobrudzsai tatár zenei folklórt összegyűjtő kiadványt jelentettünk meg. Azzal, hogy eljöttünk Bukarestből Kolozsvárra, elszakadtunk egy nagyon fontos műhelytől, a bukaresti egyetemtől, ahol nagyon sok kisebbségi – török, tatár, szerb, szlovák – korábbi szerzőnk, munkatársunk dolgozik, vagy dolgozott, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ma már kevesebben keresnek meg minket. Mi mindig is eredeti állapotában akartuk megtartani a kiadót, úgy, hogy a kultúrák közötti közeledést szolgálja, még akkor is, ha manapság csak beszélünk arról, hogy a fordításirodalom mennyire fontos. Ez nemcsak nálunk, de egész Kelet-Európában így van. Állandóan arról beszélünk, hogy tanulnunk kellene egymástól, miközben nem ismerjük egymás irodalmát, kultúráját. Igaz lassan a sajátunkat sem.
– Klaus Johannis államfő éppen a kultúrák közötti párbeszéd megteremtéséért tüntette ki a 45 éves kiadót a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával.
– Eljött az idő, amikor Romániában a kisebbségi ügyek iránt determináltan érzékeny ember került vezető funkcióba, és eszébe jutott vagy valaki eszébe juttatta, hogy azt a munkát, amit a Kriterion végzett és végez, legalább ennyivel meg kell köszönni. Johannisnak személyes okai is lehettek erre, valószínűleg ő is a Kriterion német nyelvű könyveinek olvasója volt annak idején nagyszebeni tanárként, hiszen mintegy ezer német címet jelentettünk meg.
– Egyed Péter, a Kriterion egykori szerkesztője, legutóbbi könyvbemutatóján egyebek mellett felelevenítette, milyen hatalmas fordítói munkát végzett a kiadó. Sok kisebbség jelentős művei jelentek meg románul, és román művek is magyarul és németül. Kinek a feladata lenne felvállalni ma ezt a munkát?
– Valóban óriási fordítói munkát végzett a Kriterion főleg az erdélyi magyar és német irodalom románra fordítsa terén. A Biblioteca Kriterion sorozatot Domokos Géza személyesen szerkesztette, nemcsak a címek és fordítók kiválogatásában volt fontos szerepe, de minden megjelent kötet elé előszót is írt, hogy a magyarul, németül nem tudó olvasót bevezesse az adott kultúrába, a mű hátterébe. Az is igaz, hogy nagyon sok jó magyar fordítás jelent meg a román irodalomból, az pedig, hogy román műveket németül is megjelentettünk, különösen erős aduja volt a kiadónak, hiszen minden román író esett kétségbe azért, hogy a nyugati kapu megnyíljon előtte.
Hogy ma kinek kéne ezt a munkát felvállalni? Erre lett volna jó például a Kriterion Alapítvány, főleg ha Bukarestben marad, amely pályázhatna erre a programra, és irányítaná az egészet, hiszen erre már egyetlen kiadó kicsi. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1990-ben rengeteg adománykönyvet juttatott Erdélybe, amelyet olcsón árusítottak, azzal a feltétellel, hogy az ebből befolyt összeget a Kriterion kapja meg. Akkor ugye még állami tulajdonban voltunk, el lehet képzelni, hogy mi lett volna abból, ha a román állam begyűjti ezt a pénzt – ugyanúgy eltűnt volna, mint a többi. Ezért jött létre a Kriterion Alapítvány, hogy kezelje ezt a pénzt, és képviselje a kiadó érdekeit. ’92-ben azonban Domokos Géza elköltöztette a kiadót és az alapítványt Bukarestből.
– A Biblioteca Kriterion könyvei egyébként mennyire fogytak? Számszerű adatokra emlékszik?
– Fogytak. A Biblioteca Kriterion példányszámai 3–4 ezresek voltak, ami mai szemmel óriási. Volt olyan román fordításkötetünk, amit után kellett nyomni, emlékszem nagy sikere volt például a Szibériai garnizonnak vagy a Fekete Kolostornak. Nem a raktárnak nyomtattuk ezeket a köteteket, ma is ott vannak a könyvtárakban és az emberek polcain. Az előszókat ezekhez legtöbbször húzónevek írták, akiknek a szavára adtak a román olvasók.
– Ejtsünk néhány szót az alapító igazgatóról, Domokos Gézáról. Milyen vezető volt, milyen embernek ismerte meg annak idején?
– A kiadó sikerének egyik nagy titka nyilvánvalóan Domokos személyisége volt. Ez a látszólag egyszerű – ma úgy mondanánk, hogy laza – ember derűsen, könnyedén dolgozott. Nem volt az a nemzetmentő típus, én legalábbis nem hallottam tőle nagy szónoklatokat ilyen téren, úgy beszélt a kisebbségi jogokról, mint ami természetes, magától értetődő dolog, függetlenül attól, hogy az ukrán kisebbségről volt szó, vagy éppen a magyarról. Nagy erénye volt, hogy teljesen megbízott az embereiben, legalábbis ezt éreztette velünk. Engem például 12. magyar szerkesztőnek arra vett fel, hogy a képzőművészeti és zenei témájú könyvek felelőse legyek. Azt hiszem kétszer vagy háromszor láttuk egymást, mielőtt felvett, de amint munkába álltam, azt éreztette velem, hogy az illető területre nekem kell gondom legyen. A bizalom nagyon fontos minden fiatal munkavállalónak, engem arra sarkallt, hogy elmélyüljek a rám bízott témákban.
Rádöbbentem például, hogy az erdélyi magyar képzőművészet legalább annyira jelentős, mint az irodalom. Domokos nem tudta, hogy mi kell a szerb, az ukrán vagy a német piacra, de ott voltak a szerkesztői, akik tudták. Az volt a mi nagy szerencsénk, hogy Domokos par excellence politikus alkatú ember volt. Nagyon erősen kihasználta azt, hogy a kiadó Bukarestben van. Nagyon jól ismerte a román kultúrát, sok román barátja volt, a velük folytatott beszélgetésekből ismerte a bennfentes dolgokat, és nagyon szépen, választékosan beszélt románul. Meg tudta győzni a döntésképes embereket arról, amit akart. Géza központi bizottsági titkárokkal, miniszterekkel, alminiszterekkel beszélgetett, és sok vitát döntött el a pillanatnyi helyzetfelismerése, érvelése, így a dolgok mindig tovább zökkentek, vagy legalább kiderült, hogy hol akadtak meg, hol lehetett még próbálkozni. Nem volt összeesküvő alkat, nem konspirált, és nem titkolt semmit.
A Szekuritáté harminc évig figyeltette, de az az érzésem, hogy a rá állított tartótisztek hiába vették fel a fizetésüket, mert azt, amit a jelentéseikben leírtak, mi mind tudtuk. Emlékszem, egyszer egy KB-titkár felelősségre vonta, hogy miért nyilatkozott a vegyes házasságok ellen. Erre azt mondta, hogy általánosságban természetesen semmi kifogása nincs ellene, el kell viszont fogadni azt, hogy a családban az a nyelv megy tovább, amelyik praktikusabb, és nem örülne annak, ha az unokájával nem tudna majd magyarul beszélgetni. Ebbe nem nagyon lehetett belekötni.
– A kis erdélyi magyar könyvpiacon ma csaknem 15 magyar könyvkiadó működik. Fontos a versenyhelyzet, de nem sok ez egy kicsit?
– Sok, de nem igen lehetne, és nem is szabad ezt felülről szabályozni. Nekem nagyon kellett vigyáznom annak idején arra, hogy a frissen megjelent magánkiadók ne érezzék úgy, hogy hatalmi vagy erőpozícióból beszélünk velük – még akkor is, ha tudtam, hogy egyik másik kiadó Pesten azt próbálta eladni, hogy mennyivel jobbak ők, mint a Kriterion, és elég nemtelen dolgokat csináltak. Én is érzem, hogy elforgácsolódnak az erők, de így, hogy többen vagyunk, talán nagyobb eséllyel találunk rá a kiútra. A nyomtatott könyvnek meg vannak számlálva az évei, és több szem többet lát. Hátha kigyöngyöződik az az irány, ami fele el kell indulnunk.
A digitális platform – amire át kellene váltanunk – maga is nagyon gyors változásban van: tíz éve még a DVD-re esküdtünk, ma pedig már legyintenek rá. Az is befolyásolja ezt a folyamatot, hogy nagyon sok nyomdász van a magyar kiadói érdekeltségben, ők nyilván a nyomda érdekeit is szem előtt tartják. A legnagyobb problémánk azonban a terjesztés, amelyet 25 éve nem sikerül megoldani.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)2015. július 18.
Az autonómia esete az alkotmánnyal
Az alapállás eddig egyszerű volt: valahányszor szóba került az autonómia, Bukarestben rögvest rávágták, márpedig az alkotmányellenes. Lehetett az illető politikus kormánypárti vagy ellenzéki, liberális, demokrata vagy szociáldemokrata, képviselő vagy szenátor, megyeitanács-elnök, polgármester – ebben a kérdésben véleményük egybehangzó volt: autonómiáról szó sem lehet.
Sokat nem is boncolgatták, fújták, mint a himnusz első pár sorát, az alaptörvény ama egyes cikkelyét, mely szerint Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Hogy e szépséges felsorolásban pontosan melyik jelzővel állna ellentétben az autonómia, arra szükségtelennek tartották kitérni, a nagy nemzetféltés, a hazafias frázisok jótékony ködében eltűnt minden érv, magyarázat, logika, maradt csak az egységes és oszthatatlan nemzetállam.
Aztán történt, hogy megelégelve az autonómiával kapcsolatos rágalom- és hazugságáradatot, egy szatmárnémeti civil szervezet vezetője a törvényszékhez fordult. És láss csodát: a bírák azt találták kimondani, hogy egyáltalán nem minősíthető szélsőségesnek, aki az önrendelkezést népszerűsíti, követeli, hiszen az autonómia Európa más országaiban is működő intézmény.
A Szatmár Megyei Törvényszék jogerős ítélete precedens értékűnek számít – gondolhatnánk –, egyszer s mindenkorra tisztázza a kérdést, és többé már senki sem utasíthatja el az alkotmányra hivatkozva az autonómiaigényt. De még csak el sem kezdhettünk örülni, máris érkezett a hír Kolozsvárról: a városháza tiltja az Erdély autonómiáját több nyelven hirdető óriásplakátok kihelyezését – merthogy annak üzenete alkotmányellenes. Emil Bocnak, az erdélyi város multikulturalitását amúgy is módfelett sajátosan értelmező polgármesternek mit sem számít egy jogerős bírósági ítélet, szerinte az autonómia alkotmányellenes.
És pont. Merthogy Románia szuverén, egységes, oszthatatlan nemzetállam. Csak az nem világos, az alkotmány eme sokat idézett sorait vajon miként értelmezi például a Moldova Köztársasággal való egyesülést még államfőként szorgalmazó Traian Băsescu volt elnök? Vagy Klaus Johannis hivatalban levő államfő és Victor Ponta miniszterelnök, akik üdvözölték és támogatásukról biztosították az elmúlt hétvégén Bukarestben ugyancsak a Pruton túli országgal való egyesülésért tüntetőket?
Vagy az alaptörvényt csak akkor illik elővenni, amikor érdekeik megkívánják? És akkor is akként értelmezik, ahogy nekik tetszik?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 18.
Elutasított adótörvény
Klaus Johannis államfő tegnap visszaküldte a parlamentnek megfontolásra az áfacsökkentésről szóló új adótörvényt, melyet csaknem egyhangúlag szavazott meg a parlament júniusban. A törvény értelmében, melyet az államfő pártjának tekintett Nemzeti Liberális Párt is támogatott, jövő évtől 24-ről 19 százalékra csökkenne az áfa Romániában. A visszaküldött törvény kapcsán az elnöki tanácsos érvelni próbált, a miniszterelnök vehemensen támadta az államfőt és pártját, a pénzügyminiszter szakmaiatlannak nevezte a tárgyalás nélküli döntést. A bukaresti parlament elvileg szeptemberig vakáción van, de nem kizárt, hogy az adótörvénykönyv újratárgyalása miatt rendkívüli ülésszakot hívnak össze.
Az államfő jelezte, elvileg üdvözli az adócsökkentés gondolatát, de hiányol egy olyan hatástanulmányt, amely igazolja, hogy az áfacsökkentés nem borítja fel a költségvetési egyensúlyt, és hiányolja a törvényből a költségvetési kiadások lefaragását célzó intézkedéseket. Rámutatott: a pénzügyi politikának tartózkodnia kell mind a túlzott adóterhek, mind drasztikus adócsökkentések bevezetésétől, nincs szükség újabb kockázatos adópolitikai húzásokra. Johannis szerint a görög válság közepette Románia kockázati besorolása is jelentősen romolhat, egyebek mellett ezért is kéri az adótörvénykönyv újragondolását a parlamenttől.
Veszélyes lépés?
Cosmin Marinescu gazdaságpolitikai elnöki tanácsos egy tegnapi sajtótájékoztatón kifejtette: az államfő egyebek között azért sem hirdette ki az adótörvényt, mert ahhoz a kormány nem tudta megszerezni a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság hozzájárulását. Románia nemzetközi hitelezői többször jelezték, attól tartanak, hogy az állami kiadások lefaragása nélkül bevezetett áfacsökkentés jelentős mértékben megnövelheti – akár meg is duplázhatja – a költségvetési hiányt. Marinescu rámutatott: az áfacsökkentés a GDP legalább 2,9 százalékára rugó deficitét eredményezheti, miközben Románia a Brüsszelnek elküldött közép távú költségvetési céljaiban egyszázalékos GDP-arányos hiányt vállalt. Az elnöki tanácsos szerint nem szabad kizárólag a fogyasztásra alapozni a gazdasági növekedést, úgy vélte, fontos lenne újraindítani az állami beruházásokat, amelyek lefaragásával jelentős költségvetési megtakarításokat ért el a Ponta-kabinet.
Támadásba lendült Ponta
Victor Ponta Facebook-üzenetben bírálta az államfő döntését, szerinte Johannis vagy a kormány gazdaságpolitikáját próbálja minden eszközzel, a következményeket figyelmen kívül hagyva akadályozni, vagy külföldi megrendelést teljesít, amikor „Románia érdekei ellen cselekszik”. A kormányfő szerint bármelyik is lenne a valós verzió, a románok számára ez a lehető legrosszabb hír. Mint fogalmazott, szertefoszlik minden, az új Nemzeti Liberális Párttal kapcsolatos illúzió, mert miután azt mondták, hogy jó az adótörvénykönyv, miután kormányzati programjukban is 19 százalékos áfa szerepel (az övék volt a módosító indítvány a költségvetési bizottságban), és miután ezelőtt három héttel a képviselőházban egyhangúlag megszavazták a törvénytervezetet, most azt fogják mondani, hogy Johannisnak igaza van, és az adótörvénykönyv nagyon rossz. Victor Ponta azzal zárta sorait, hogy az új liberális párt vezetői „nemcsak szolgalelkűek és gazemberek, hanem valóságos politikai puhatestűek, akik siralmas öngyilkosságot követnek el. Béke politikai poraikra!”. Eugen Teodorovici pénzügyminiszter az ügy kapcsán úgy nyilatkozott, nem talált egyetlen logikus érvet sem, csupán politikait arra, hogy Klaus Johannis államfő visszaküldte a parlamentnek az adótörvénykönyvet. Úgy értékelte, nem volt szakmai hozzáállás, hogy nem tárgyalt a kormány és a parlament képviselőivel, mielőtt meghozta volna döntését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 21.
Kihirdetett választási és adóeljárási törvények
Aláírta Klaus Johannis államelnök az új választási törvényt, amelynek alapján szervezik meg 2016 őszén a legközelebbi parlamenti választásokat.
A megyei pártlistás, arányos választási rendszert előíró új jogszabály a 2008-ban bevezetett egyéni választókerületes arányos rendszert váltja fel. A képviselőház június végén szavazta meg az új törvényt. Az új jogszabály alapján a képviselőháznak várhatóan 330, a szenátusnak 136 tagja lesz. A parlamenti küszöb ötszázalékos marad. A regionális pártok képviselethez jutását alternatív küszöb könnyíti, így azok az országosan öt százalék alatt teljesítő politikai alakulatok is bejutnak a parlamentbe, amelyek négy megyében megszerzik a voksok legalább 20 százalékát.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 21.
„Csak beszélünk a fordítások fontosságáról” – Interjú H. Szabó Gyulával
Klaus Johannis államelnök a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a 45 éves Kriterion Könyvkiadót, amely többnyelvű kiadóként a kisebbségek irodalmának kiadásával, számos fordításkötet megjelentetésével segítette elő a kulturális párbeszédet. H. Szabó Gyulával a rendszerváltás utáni változásokról, a fénykorról és Domokos Gézáról is beszélgettünk.
– 1977-től dolgzik a Kriterion Könyvkiadónál, 1990-től pedig igazgatja azt. Az utóbbi 25 esztendőben elég nagy változásokon ment keresztül a kiadó. Milyen folyamatok játszódtak le, és mik voltak ezek hátterében?
– Elsősorban a környezetünk változott elég nagyot, ennek következtében természetesen a kiadónak is át kellett alakulnia. Hosszú, nehézkes folyamat volt a privatizáció. Az hamar természetesnek látszott, hogy a könyvkiadók nem maradhatnak állami intézmények, de sajnos volt egy visszarendeződés. Iliescu’93-ban vagy ’94-ben létrehozott egy cultura naţională azaz nemzeti kultúra nevezetű mamutintézményt, amelyben az addig minisztériumi alárendeltségű hat vagy hét kiadót megtartotta majdnem a korábbi állapotok közepette, magyarán a gazdasági önállóság csak formális volt. Az egyetlen előnye az volt, hogy nem szóltak bele abba, mit adunk ki – a cenzúra valóban megszűnt a rendszerváltással.
De nem voltunk sem a bevételeink, sem a kifizetéseink urai, ez pedig abban a meglehetősen korrupt környezetben nagyon nagy hátrány volt. Végül csak ’98-ban alakult át a kiadó gazdasági társasággá, és 99-ben történt meg a tényleges privatizáció. Az addig eltelt tíz évben azonban minden megvásárolt szerzői jogunk elévült, mivel az addigi bizonytalan gazdasági helyzetünkben nem tudtunk újakat vásárolni. Persze az Iliescu-féle nagyvállalat adott azért állami szubvenciókat, aminek köszönhetően elég sokáig meg tudtuk őrizni azt a vonalat, ami lényegében az alapja volt a Kriterionnak: több nyelven, a romániai kisebbségek nyelvein jelentetünk meg könyveket.
– Ez mára eléggé beszűkült. Kevesebb támogatást kapnak erre?
– Nem igaz, hogy kilencven után kizárólag magyar könyveket adtunk ki, csak kevesebb címet jelentettünk meg, mint addig – mellesleg magyar könyvekből is. Továbbra is sok könyvet adtunk ki ukrán, szerb, török, tatár, szlovák és persze román nyelven is. Azt mondhatom, hogy a rendszerváltás utáni első tíz évben töretlenül folytattuk az addigi politikánkat. Az, hogy ez végül leolvadt rólunk, nemcsak a gazdasági természetű dolgok következménye volt, hanem annak a szintén egészséges folyamatnak is, hogy létrejöttek a különböző önálló kisebbségi érdekképviseletek, nemzeti szövetségek, amelyeknek nyilván egyik első dolguk volt saját kezükbe venni a könyvkiadásukat, már csak azért is, mert nagyrészüknek kiforrott szerzőgárdája és szerkesztőgárdája nevelődött ki a Kriterion első húsz évében. Az például, hogy a nagylaki szlovákok már nagyon korán, 94-től, 95-től kezdve jól látható kiadói tevékenységet folytattak, annak volt köszönhető, hogy kis területen élő erős közösségről van szó, nagyon erős kulturális determináltsággal, és azt mondták, hogy mért adná ki más a könyveiket, amikor ők jobban ezt tudják.
Természetesen a németek is hamar „önállósodtak”. Ez a helyzet ugyanakkor megteremtett nekünk egy másik lehetőséget, amelyet elég jól ki is tudtunk használni egy ideig: az alternatív kiadó lehetőségét. Nyilván minden nemzeti közösségben – nemcsak a magyarban – erős belső feszültségek vannak, a koncért, másért tülekednek az urak, és aki nem fért oda, az eljött hozzánk, és kiadta nálunk a könyvét. Sajátosan jó kapcsolat alakult ki például a lipovánok szövetségével, akiknek noha szintén volt egy jól működő csapatuk, a könyveikkel sokáig hozzánk jöttek. De rajtuk kívül is sok olyan könyv jelent meg nálunk, amely az illető közösségek számára fontos volt. Az első húsz év nekem éppen azért volt fontos, mert kifejlesztett bennem egyfajta empátiát, megerősített abban, hogy a mások értéke ugyanolyan fontos, mint a mienk.
Büszke vagyok arra, hogy 2005-ben megjelentettünk a Moldva északi részén élő huculok (ukrán népcsoport) népművészeti albumát három nyelvű, román, ukrán és angol szöveggel. Tavaly például a dobrudzsai tatár zenei folklórt összegyűjtő kiadványt jelentettünk meg. Azzal, hogy eljöttünk Bukarestből Kolozsvárra, elszakadtunk egy nagyon fontos műhelytől, a bukaresti egyetemtől, ahol nagyon sok kisebbségi – török, tatár, szerb, szlovák – korábbi szerzőnk, munkatársunk dolgozik, vagy dolgozott, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ma már kevesebben keresnek meg minket. Mi mindig is eredeti állapotában akartuk megtartani a kiadót, úgy, hogy a kultúrák közötti közeledést szolgálja, még akkor is, ha manapság csak beszélünk arról, hogy a fordításirodalom mennyire fontos. Ez nemcsak nálunk, de egész Kelet-Európában így van. Állandóan arról beszélünk, hogy tanulnunk kellene egymástól, miközben nem ismerjük egymás irodalmát, kultúráját. Igaz lassan a sajátunkat sem.
– Klaus Johannis államfő éppen a kultúrák közötti párbeszéd megteremtéséért tüntette ki a 45 éves kiadót a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával.
– Eljött az idő, amikor Romániában a kisebbségi ügyek iránt determináltan érzékeny ember került vezető funkcióba, és eszébe jutott vagy valaki eszébe juttatta, hogy azt a munkát, amit a Kriterion végzett és végez, legalább ennyivel meg kell köszönni. Johannisnak személyes okai is lehettek erre, valószínűleg ő is a Kriterion német nyelvű könyveinek olvasója volt annak idején nagyszebeni tanárként, hiszen mintegy ezer német címet jelentettünk meg.
– Egyed Péter, a Kriterion egykori szerkesztője, legutóbbi könyvbemutatóján egyebek mellett felelevenítette, milyen hatalmas fordítói munkát végzett a kiadó. Sok kisebbség jelentős művei jelentek meg románul, és román művek is magyarul és németül. Kinek a feladata lenne felvállalni ma ezt a munkát?
– Valóban óriási fordítói munkát végzett a Kriterion főleg az erdélyi magyar és német irodalom románra fordítsa terén. A Biblioteca Kriterion sorozatot Domokos Géza személyesen szerkesztette, nemcsak a címek és fordítók kiválogatásában volt fontos szerepe, de minden megjelent kötet elé előszót is írt, hogy a magyarul, németül nem tudó olvasót bevezesse az adott kultúrába, a mű hátterébe. Az is igaz, hogy nagyon sok jó magyar fordítás jelent meg a román irodalomból, az pedig, hogy román műveket németül is megjelentettünk, különösen erős aduja volt a kiadónak, hiszen minden román író esett kétségbe azért, hogy a nyugati kapu megnyíljon előtte.
Hogy ma kinek kéne ezt a munkát felvállalni? Erre lett volna jó például a Kriterion Alapítvány, főleg ha Bukarestben marad, amely pályázhatna erre a programra, és irányítaná az egészet, hiszen erre már egyetlen kiadó kicsi. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1990-ben rengeteg adománykönyvet juttatott Erdélybe, amelyet olcsón árusítottak, azzal a feltétellel, hogy az ebből befolyt összeget a Kriterion kapja meg. Akkor ugye még állami tulajdonban voltunk, el lehet képzelni, hogy mi lett volna abból, ha a román állam begyűjti ezt a pénzt – ugyanúgy eltűnt volna, mint a többi. Ezért jött létre a Kriterion Alapítvány, hogy kezelje ezt a pénzt, és képviselje a kiadó érdekeit. ’92-ben azonban Domokos Géza elköltöztette a kiadót és az alapítványt Bukarestből.
– A Biblioteca Kriterion könyvei egyébként mennyire fogytak? Számszerű adatokra emlékszik?
– Fogytak. A Biblioteca Kriterion példányszámai 3–4 ezresek voltak, ami mai szemmel óriási. Volt olyan román fordításkötetünk, amit után kellett nyomni, emlékszem nagy sikere volt például a Szibériai garnizonnak vagy a Fekete Kolostornak. Nem a raktárnak nyomtattuk ezeket a köteteket, ma is ott vannak a könyvtárakban és az emberek polcain. Az előszókat ezekhez legtöbbször húzónevek írták, akiknek a szavára adtak a román olvasók.
– Ejtsünk néhány szót az alapító igazgatóról, Domokos Gézáról. Milyen vezető volt, milyen embernek ismerte meg annak idején?
– A kiadó sikerének egyik nagy titka nyilvánvalóan Domokos személyisége volt. Ez a látszólag egyszerű – ma úgy mondanánk, hogy laza – ember derűsen, könnyedén dolgozott. Nem volt az a nemzetmentő típus, én legalábbis nem hallottam tőle nagy szónoklatokat ilyen téren, úgy beszélt a kisebbségi jogokról, mint ami természetes, magától értetődő dolog, függetlenül attól, hogy az ukrán kisebbségről volt szó, vagy éppen a magyarról. Nagy erénye volt, hogy teljesen megbízott az embereiben, legalábbis ezt éreztette velünk. Engem például 12. magyar szerkesztőnek arra vett fel, hogy a képzőművészeti és zenei témájú könyvek felelőse legyek. Azt hiszem kétszer vagy háromszor láttuk egymást, mielőtt felvett, de amint munkába álltam, azt éreztette velem, hogy az illető területre nekem kell gondom legyen. A bizalom nagyon fontos minden fiatal munkavállalónak, engem arra sarkallt, hogy elmélyüljek a rám bízott témákban.
Rádöbbentem például, hogy az erdélyi magyar képzőművészet legalább annyira jelentős, mint az irodalom. Domokos nem tudta, hogy mi kell a szerb, az ukrán vagy a német piacra, de ott voltak a szerkesztői, akik tudták. Az volt a mi nagy szerencsénk, hogy Domokos par excellence politikus alkatú ember volt. Nagyon erősen kihasználta azt, hogy a kiadó Bukarestben van. Nagyon jól ismerte a román kultúrát, sok román barátja volt, a velük folytatott beszélgetésekből ismerte a bennfentes dolgokat, és nagyon szépen, választékosan beszélt románul. Meg tudta győzni a döntésképes embereket arról, amit akart. Géza központi bizottsági titkárokkal, miniszterekkel, alminiszterekkel beszélgetett, és sok vitát döntött el a pillanatnyi helyzetfelismerése, érvelése, így a dolgok mindig tovább zökkentek, vagy legalább kiderült, hogy hol akadtak meg, hol lehetett még próbálkozni. Nem volt összeesküvő alkat, nem konspirált, és nem titkolt semmit.
A Szekuritáté harminc évig figyeltette, de az az érzésem, hogy a rá állított tartótisztek hiába vették fel a fizetésüket, mert azt, amit a jelentéseikben leírtak, mi mind tudtuk. Emlékszem, egyszer egy KB-titkár felelősségre vonta, hogy miért nyilatkozott a vegyes házasságok ellen. Erre azt mondta, hogy általánosságban természetesen semmi kifogása nincs ellene, el kell viszont fogadni azt, hogy a családban az a nyelv megy tovább, amelyik praktikusabb, és nem örülne annak, ha az unokájával nem tudna majd magyarul beszélgetni. Ebbe nem nagyon lehetett belekötni.
– A kis erdélyi magyar könyvpiacon ma csaknem 15 magyar könyvkiadó működik. Fontos a versenyhelyzet, de nem sok ez egy kicsit?
– Sok, de nem igen lehetne, és nem is szabad ezt felülről szabályozni. Nekem nagyon kellett vigyáznom annak idején arra, hogy a frissen megjelent magánkiadók ne érezzék úgy, hogy hatalmi vagy erőpozícióból beszélünk velük – még akkor is, ha tudtam, hogy egyik másik kiadó Pesten azt próbálta eladni, hogy mennyivel jobbak ők, mint a Kriterion, és elég nemtelen dolgokat csináltak. Én is érzem, hogy elforgácsolódnak az erők, de így, hogy többen vagyunk, talán nagyobb eséllyel találunk rá a kiútra. A nyomtatott könyvnek meg vannak számlálva az évei, és több szem többet lát. Hátha kigyöngyöződik az az irány, ami fele el kell indulnunk.
A digitális platform – amire át kellene váltanunk – maga is nagyon gyors változásban van: tíz éve még a DVD-re esküdtünk, ma pedig már legyintenek rá. Az is befolyásolja ezt a folyamatot, hogy nagyon sok nyomdász van a magyar kiadói érdekeltségben, ők nyilván a nyomda érdekeit is szem előtt tartják. A legnagyobb problémánk azonban a terjesztés, amelyet 25 éve nem sikerül megoldani.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)2015. július 21.
Kihirdette a választási törvényt a román államfő
Kihirdette Klaus Johannis román államelnök az új választási törvényt, amelynek alapján szervezik meg 2016 őszén a legközelebbi parlamenti választásokat Romániában.
A megyei pártlistás, arányos választási rendszert előíró új jogszabály a 2008-ban bevezetett egyéni választókerületes arányos rendszert váltja fel. A román képviselőház június végén szavazta meg az új törvényt. Romániában azt követően módosították most ismét a választási törvényt, hogy a legutóbbi parlamenti választáson 120 fővel, 588-ra nőtt a törvényhozók száma.
„Romlott a parlament összetételének minősége”
Az egyéni választókerületes rendszer 2008-as bevezetésétől a román politikai rendszer megreformálását remélték, de az egyéni rendszer legfőbb támogatója, Traian Basescu volt elnök is beismerte, hogy alkalmazása hiba volt, mert – mint mondta – „romlott a parlament összetételének minősége” azáltal, hogy számos üzletember és közismert személyiség került be a törvényhozásba. A parlament tekintélye a választók körében jelenleg a legalacsonyabb az állami intézmények közül.
Marad a parlamenti küszöb
Az új jogszabály alapján a képviselőháznak várhatóan 330, a szenátusnak 136 tagja lesz. A képviseleti norma szerint 73 ezer állampolgárra jut egy képviselő, és 168 ezerre egy szenátor. Várhatóan 18 nemzeti kisebbség egy-egy képviselője jut kedvezményesen mandátumhoz, a külföldön szavazó román állampolgárok négy képviselőt és két szenátort küldenek a kétkamarás bukaresti törvényhozásba.
A parlamenti küszöb ötszázalékos marad. A regionális pártok képviselethez jutását alternatív küszöb könnyíti, így azok az országosan öt százalék alatt teljesítő politikai alakulatok is bejutnak a parlamentbe, amelyek legalább négy megyében megszerzik a voksok minimum 20 százalékát.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, Márton Árpád szerint az új választási törvény sem teszi lehetővé, hogy két magyar párt jusson be a román parlamentbe. Márton kifejtette, az alternatív küszöb a választási szövetségekre nem alkalmazható, az pedig szerinte kizárt, hogy két egymással versengő magyar párt is átlépje az alternatív választási küszöböt.
mno.hu2015. július 22.
Verespatak: perelik Romániát a kanadaiak
Beváltotta fenyegetését a kanadai Gabriel Resources társaság, és nemzetközi választottbíróság elé vitte a Verespatakra tervezett színesfémbánya ügyét. Bár a cég nem közölte, mekkora kártérítést követel Romániától, becslések szerint a kárigény több milliárd dollárra rúghat.
A Világbank által létrehozott Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID) kezdeményezett eljárást Romániával szemben a verespataki aranybányát megnyitni tervező kanadai Gabriel Resources. A vállalat szerdai közleményében bejelentette, amiatt tett feljelentést a román állam ellen a washingtoni székhelyű intézménynél, hogy nem engedélyezte a ciántechnológiás bányaprojekt megvalósítását. (Az országok és államok közötti beruházási viták megoldására alakult, pártatlan nemzetközi fórumként működő ICSID kiegyezés vagy bírósági eljárás útján biztosítja a felek közötti jogi viták megoldását). A tengerentúli társaság azzal vádolja a bukaresti hatóságokat, hogy az eljárási szabályokat megsértve megakadályozták verespataki beruházási tervét, és nem fizettek kártérítést sem, annak ellenére, hogy a cég szerint a román állam megfosztotta őket a beruházás teljes értékétől. A Gabriel Resources nyolcvan százalékos részesedést birtokol a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat részvénypakettjében, a fennmaradó rész a román gazdasági minisztériumé. Az RMGC tizenöt éve próbálja megszerezni a kitermelési engedélyt az Erdélyi-érchegységben rejlő, 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt tartalmazó lelőhely kiaknázása érdekében. A terv Verespatak jelentős részének ledózerolását vonná maga után, a kanadaiak pedig a helyi ingatlanok jelentős részét már felvásárolták.
A Gabriel Resources szerint Románia olyan bánásmódban részesítette, amelyek sértik a befektetésekre vonatkozó nemzetközi kétoldalú szerződéseket, és jelentős veszteségeket okozott a cégnek. Jonathan Henry, a Gabriel vezérigazgatója egyébként már tavaly májusban jelezte: mivel nem remél előrelépést a bányaberuházás engedélyezésében, a román állam ellen kártérítési perre készül. Bár a társaság ezúttal nem nevezte meg, mekkora kártérítést követel a román államtól, bukaresti kormányilletékesek korábban arról beszéltek, hogy a kanadai fél kártérítési igénye négymilliárd dollárra tehető. Mint ismert, a cég által javasolt ciántechnológia megosztotta a hazai közvéleményt, a Román Tudományos Akadémia, az ortodox egyház, az erdélyi magyar történelmi egyházak, számos civil szervezet és Magyarország is tiltakozott a nagyszabású terv megvalósítása ellen. A jelentős társadalmi nyomás hatására a bukaresti parlament tavaly júniusban elutasította a beruházást elősegítő törvénytervezetet, az engedélyezési folyamat pedig teljesen megakadt. A Gabriel Resources ezért az év elején levélben fordult Klaus Johannis államelnökhöz és a kormányhoz, amelyben a tárgyalások újrakezdését sürgették a bányaprojekt elindításáról. Azt kérték az illetékes román hatóságoktól, hogy vegyenek részt a bányaprojekt megnyitásáról szóló konzultációs sorozatban, ellenkező esetben nemzetközi kereskedelmi bírósági eljárást és kártérítési követelést helyeztek kilátásba.
Szerdai közleményében a kanadai vállalat azt állítja, hogy áprilisban és májusban újabb megkeresést küldtek a bukaresti hatóságoknak, de ezek is válasz nélkül maradtak, ezért fordultak a bírósághoz. A társaság jelezte, hogy a pereskedés ellenére továbbra is hajlandóak tárgyalni a beruházásról a román állami szervekkel. A bányaprojektet ellenző verespataki Alburnus Maior egyesület tegnap úgy értékelte, feljelentésükkel a kanadaiak gyakorlatilag elismerték romániai projektjük meghiúsulását. Eugen David, a szervezet elnöke a pofátlanság netovábbjának nevezte, hogy a társaság kártérítést követel egy visszautasított, ezáltal pedig meg sem valósult beruházás miatt.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro2015. július 22.
Életbe lép az új adóeljárási törvény is
Aláírta hétfőn Klaus Johannis elnök az adóeljárási törvény közzétételére vonatkozó dekrétumot, tájékoztatott az államelnöki hivatal.
Az adóeljárási törvényt döntéshozóként június 24-én fogadta el a képviselőház, ugyanaznap, amikor az adótörvénykönyvet. A döntést 316 "igen", két "nem" szavazattal és egy tartózkodással fogadták el.
Elsőként a szenátus fogadta el az adóeljárási törvényjavaslatot, április 28-án, 67 "igen" szavazattal, 5 tartózkodással és 17 ellenszavazattal.
Eugen Teodorovici pénzügyminiszter még akkor, a szenátusban azt nyilatkozta, az új adóeljárási törvény célja "az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, a kintlévőségek behajtása, a felek, tehát az adófizetők és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egyensúlyba hozása, illetve a többféleképpen értelmezhető adóintézmények tisztázása".
A törvény másik célja "az átírásra javasolt szabályok hosszú távú stabilitásának és előreláthatóságának biztosítása". A törvény célja ugyanakkor az adóhátralékok kezelési eljárásának egyszerűsítése, "tisztaság és átláthatóság a kétértelműségek kiküszöbölésével", a jelenlegi adótörvénykönyv és adóeljárási törvény, valamint más speciális törvények közti ellentmondások kijavítása.
Teodorovici hozzátette: a törvény prioritása "a hatékonyság az adók és illetékek kezelésében".
Klaus Johannis államelnök pénteken visszaküldte a parlamentbe újraelemzésre az adótörvénykönyv tervezetét, rámutatva, a jogszabályt csak azt követően lehet hatályba léptetni, hogy "szigorúan elemezték", milyen következményekkel jár a büdzsére nézve.
Népújság (Marosvásárhely)2015. július 24.
Victor Ponta tündöklése és bukása
Bárhogy is szépítené Victor Ponta, vereséget szenvedett, méghozzá elsöprőt. Nem ellenségeitől, politikai ellenfeleitől, hanem elv- és párttársaitól. Tegyük hozzá, megérdemelten, no meg azt is, hogy saját magát sodorta ebbe a helyzetbe.
Victor Ponta nemcsak kormányfőként volt arrogáns, de pártelnökként is. Gyorsan szertefoszlottak az öt évvel ezelőtti megválasztásakor megfogalmazott remények: az ifjú generáció képviselőjeként megújítja, felfrissíti a pártot, lehámozza a rátapadt korruptakat, új esélyt teremt a szociáldemokrata eszmék érvényesülésének. A helyi bárókat valóban háttérbe szorította, de nem kétes ügyleteiknek kívánt gátat vetni, csupán hatalmukat akarta megtörni. Kebelbarátairól pedig, akiket maga mellé emelt, hamar kiderült, legalább annyira kétes figurák, mint a sokat szidott megyei kiskirályok. Miniszterként gyorsan csődöt mondtak, majd sorra indultak ellenük az eljárások korrupciós ügyeik miatt. Lekoptatta az ügyészség legközelebbi embereit, Sebastian Ghiţăt, Dan Şovát, majd vádlottá léptették elő őt magát is. És Victor Ponta, aki addig magabiztos volt, lelkiismeret-furdalás nélkül söpörte félre az útjába állókat, aki mindent megtett, hogy levegőt se merjenek engedélye nélkül venni sem pártjában, sem a kormányban, sem a koalícióban, bepánikolt és elkezdett kapkodni. Menekülőre fogta, és másfél hónap alatt elveszített mindent. Az évek során, nehezen kiépített hatalma úgy omlott össze, mint a kártyavár. Az SZDP legnagyobbjai félresöpörték, és az a Liviu Dragnea nyerte meg a választást, akit a helyi hatalmasok emberének tartanak.
Victor Ponta egyelőre miniszterelnök marad. Nem azért, mert oly elégedettek volnának teljesítményével, hanem mert nem merik elmozdítani. Semmi biztosítékuk nincs ugyanis, hogy Klaus Johannis hajlandó újra a jelenlegi kormánykoalíció emberére bízni az ország irányítását. Kormányfő marad, de kiszolgáltatottjává vált Dragneának és a pártnak, vége az egyedül hozott döntéseknek, más érdekek kerülnek előtérbe, többé nem irányító, sokkal inkább báb lesz. Előbb-utóbb az ügyészség is vádat emel ellene, és akkor még a csöpp, megmaradt hitele is elúszik. Jövője megpecsételődött, a kormányfői szék elhagyásával politikai karrierje is véget ért.
S mi lesz Románia legnagyobb, legerősebb pártjával, az SZDP-vel? Egyelőre kaptak egy ideiglenes elnököt, akit alapfokon egyéves felfüggesztett börtönre ítélt a bíróság, főbb embereik jelentős része börtönben csücsül vagy ítéletre vár. A józan ész és politikai logika szerint bukásra vannak ítélve, akár eddigi vezetőjük. Magyarországon egy hasonlóan öntelt, teljhatalomra pályázó miniszterelnök – Gyurcsány Ferenc – verte szét úgy a baloldalt, hogy azóta sem tud magához térni. De mi Romániában élünk, ahol bármi lehetséges, és annak az ellenkezője is. Ponta elveszett, de pártjának maradt ez az esélye.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 25.
Mint poros kirakat
A Magyarellenes diskurzus a román médiában című tegnapi tusványosi előadás következtetése: Románia olyan, akár egy régebb tetszetősen berendezett kirakat, mely már be is porosodott, de melynek üvege mögé senki nem is akar benézni. Az előadók szerint ugyanis Romániának a Nato- és Európai Uniós csatlakozás után már nem érdeke tovább rendezni a magyar közösség kéréseit; másfelől – ami kívülről pozitívumnak tűnhet – a szélsőséges román pártok háttérbe szorultak ugyan, de ez nem jelenti a magyarellenes diskurzus megszűntét, hiszen minden román pártnak megvannak a szélsőségesei.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODT) határozatainak java részét fenntartja a bíróság, ezért úgy tűnik, a tanács tevékenysége a járható út a magyarellenesség visszaszorításának nem könnyű folyamatában – véli Asztalos Csaba, az ODT elnöke. Természetesen, az ODT-hez románellenességgel is fordulnak megkereséssel, ezeket is épp oly mértékben kezelniük kell – tette hozzá. Asztalos ismertette, az elmúlt években nőtt az ODT-hez érkezett megkeresések száma, amit a növekvő tudatossággal magyaráz. Hozzátette, a román sajtóban kimutathatóan magasabbak a magyarellenes megnyilvánulások ünnepeink tájékán. Asztalos azzal magyarázza, hogy az elmúlt hat-hét évben intenzívebbé vált a magyarellenesség, mert a Nato- és uniós csatlakozás előfeltétele volt, hogy Románia rendezze a kisebbségek jogait, 2007-et követően azonban sem belföldi, sem külföldi monitorrendszer nem követi, hogy alkalmazza-e az ország a nemzetközi egyezményekben vállaltakat. Románia a kisebbségek ügyét lezártnak tartja, a kisebbségekre vonatkozó jogszabálykerete viszonylag jó is, de az ország nem annak kiemelkedő példája, hogyan rendezte kisebbségei ügyét, hanem annak, hogyan nem alkalmazza saját törvényeit – fejtette ki Asztalos. Hozzátette, ezt el kell mondani minden lehetséges kül- és belföldi fórumon, de a törvénykezésből alaposan felkészülve, példákkal alátámasztva. A román média objektív tájékoztatásra is képes, erre a kolozsvári kétnyelvű városnévtábla ügyében indított per a példa. Szőcs Izabella, a Minority Rights Egyesület alelnöke még jogászhallgató korában indított civil pert a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ellen, melyet első fokon megnyert, a fellebbezés után a bíróság a per tárgyát elutasító választ adott. Szőcs Izabella az alapfokú ítélet kimondása után magyar újságíróknak tartott tájékoztatón ismertette a bíróság döntését, mert úgy gondolta, a román média számára ez nem bír hírértékkel – aztán a román újságírók is keresték, hiszen oly formában, hogy egy harmadéves jogászhallgató legyőzte Kolozsvár polgármesterét, érdekessé vált számukra is a történet. Tájékoztatásuk után a román nyelvű média kilencven százaléka objektíven számolt be, ezt Szőcs Izabella annak tulajdonítja, hogy folyamatosan kommunikált a sajtósokkal. A Szőcs Izabelláéval ellentmondó, súlyos példákkal illusztrálta Adrian Szelmenczi, az Active Watch sajtófigyelő projektvezetője a magyarellenes diskurzus jelenlétét a román médiában. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek az RMDSZ-kongresszuson mondott beszédével kapcsolatban először az Agerpres állami hírügynökség vetette fel a terrorizmust, az ugyanarra a kongresszusra küldött államfői üzenetet – mely arra vonatkozott, hogy a kisebbségek ügyében van még tennivalója Romániának – az Agerpres már eleve anélkül a rész nélkül közölte, amelyet Klaus Johannis honlapjáról utólag töröltek. Mindez azt bizonyítja, állami szinten vezényelt a magyarellenes diskurzus fenntartása – véli Szelmenczi. Ugyanakkor a magyarság jogsértései fölött átlép a központi román sajtó, az ezekről szóló hírek ugyanis nem növelik hallgatottságukat-olvasottságukat. Sztereotípiává vált a román sajtóban a magyarság jogos kéréseit úgy beállítani, mint törvénytelenek, az autonómia kérdésénél már egyenesen elakad a kommunkiáció, az újságírók – kik minden valószínűség szerint nem is tudják, mit jelentene az autonómia, csak azt szajkózzák, hogy a magyarok államot akarnak az államban – eleve előítélettel közelítenek a témához – fejtette ki. A Marosvásárhelyen civil kezdeményezésre kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán (melyeket a helyi rendőrség mindenféle törvényekre hivatkozva, hatalmas méretű bírság kilátásba helyezésével próbált eltávolíttatni) egy rendkívül súlyos esetre hívta fel a figyelmet: Cristian Tudor Popescu a Digi24 televízióban úgy reagált a magyar kisebbség jogos kérésére: „hát hol élünk, Ruandában?”. Ruandában ugyanis néhány éve az ottani kisebbség tömeges népirtása zajlott, Szelmenczi értelmezésében tehát Popescu kérdése azt jelenti, örvendjen a magyar, ha élhet, ez jelenti minden jogát. Szelmenczi felhívta a figyelmet, három-négy esztendeje immár a magyarság ellen irányuló gyűlöletbeszéd felülmúlta a cigányság ellenit (ezt támasztja alá az Asztalos Csaba által ismertetett tavalyi IRSOP-felmérés, mely szerint a románok számára az elsődleges veszélyforrást az oroszok és Oroszország, a másodlagost a magyarság és Magyarország jelenti). Szelmenczi szerint az olyasfajta kezdeményezések, mint a szélsőséges Egyesült Románia pártot megalapító Bogdan Diaconué, aki blogján a magyar termékek bojkottjára szólítja híveit, mert „Magyarország nem adja ki a korrupt Markó Attilát”, belefér a szabad véleménynyilvánítás keretébe, Diaconu kezdeményezése egyértelműen szavazatszerzésre irányul, Vadim Tudor, Funar szélsőségeseit próbálja így megfogni, hogy milyen sikerrel, az majd elválik a jövő évi választásokon. A szélsőséges pártok letűnése egyébként a magyarellenesség megszűntét nem vonta maga után, hiszen minden pártnak megvannak a szélsőségesei, Victor Ponta is büszkén fényképeztette magát a székely zászlóval a háttérben, mikor szavazatokra volt szüksége, másnap meg azt mondta, Székelyföld nem létezik – tette hozzá Szelmenczi. Megállapítása szerint bármilyen magyar igényről legyen szó, a román sajtóban csak azt hallani, a magyarságnak be kell tartania Románia törvényeit, alkotmányát, ami a szélsőségesség egy lágyabb – megfogalmazása szerint lightosabb – megnyilvánulása, azt sugallja ugyanis, hogy a magyarság nem őshonos az országban, hanem betelepedett lakosság. És ami még rendkívül súlyos, hogy ezt a szemléletet vallja minden román párt is, liberális vagy szociáldemokrata, kormányon vagy ellenzékben levő – zárta beszédét Szelmenczi.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)