udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
871
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-570 ... 871-871
Névmutató:
Wass Albert
2011. április 28.
Emlékmûvek sorsa a Kárpát-medencében
Sebestyén Mihály rovata
Csütörtöki kimenõ
Nem elõször írok az emlékmûvekrõl, sorsukról, Kárpát-medencei különleges státusukról. Hiszen olyan szimbólumok, amelyeknek hivatása többek között a múlt jelenvalóságára emlékeztetni a szemlélõt, az utcakép statisztériáját. Avagy emlékezésre hívni a mindennapi embert. Közhely: az emlékezés néha / egyszer-másszor fájdalmas, akár kellemetlen is lehet, pl. azok számára, akik nem voltak részesei a földrajzi és idõbeli távolság okán annak a múltnak, amelyet az emlékmû képvisel, megjelenít, szimbolizál. Az utóbbin könnyen túltehetjük magunkat a fantázia és képzelet, meglelkesítés, ráérzés, ráhangolódás által. A történeti érzék révén. (Költõien: a lélek hajszálcsövessége felszívja az idõt és a távot.) No de aki nem rendelkezik ezekkel a képességekkel, aki eleve ellenségesen tekint az emlékmûvekre, azt semmi nem állítja meg, hogy megrongálja. Nem állíthatja meg jóérzés, tolerancia, tisztelet, józan megfontolás, távolságtartás. Sõt, a rendõr s a kilátásba helyezett büntetés sem. Mert ha a rendõrség fülön is csípi a tettest, az emlékmûgyalázót, rombolót, a büntetés csak kilátásba van helyezve. Aztán az igazságszolgáltatás váratlanul- várhatóan - az utóbbi kilencven év Kárpát-medencei tapasztalata szerint - rövidlátóvá lesz, és már nem látja, mit is helyezett törvényhozó felebarátja kilátásba a paragrafusokba.
Mi a biztosíték arra, hogy a Gábor Áron-emlékmû gyalázói elnyerik méltó büntetésüket? Mi a garancia arra, hogy a marosvécsi Wass Albert-emlékmû bronzportréját eltulajdonító fémszerelmes megfenyíttetik a törvény szigorával? Mi a biztosíték arra, hogy Ukrajnában a Vereckei-hágó emlékmûvét leöntõ derék vörös hegymászók körme alá néznek?
Talán egyetlen gondolat hiányzik még a befejezéshez. Magyarnak lenni nem szégyen, még ha kellemetlen is. Bizonyára van olyan vélekedõ, aki úgy gondolja, hogy az utódok, a türelmetlen kisállami szomszédnacionalizmusok így próbálnak visszavágni a magyar állampolgársági törvénynek, így akarják visszakozásra késztetni a közszemlélet módosulását, visszagyömöszölni a korábbi bûntudati állapotba a múlt vállalását. Túltengeni a magyar államiság hangsúlyosabb megjelenítését Európában.
?gy tûnik, ezért vállalni kell a következményeket.
Népújság (Marosvásárhely)2011. május 7.
Elkobzott életek
A Gulag-szigetvilág fogolytáborai nem csupán a megtorlást szolgálták. Mint minden totalitárius uralom, úgy a kommunizmus is kíméletlenül bánt mindenkivel, akit a rendszer ellenségének kiáltottak ki. Amellett, hogy a munkatáborokban a hadifoglyok teherbírását a végsõkig kihasználták, nagy gondot fordítottak testi-lelki megalázásukra is. Akik megjárták az orosz hadifogságot, több mint fél évszázad után sem szívesen beszélnek a rabságban eltöltött évekrõl. Szûkszavúan, vontatottan válaszolnak a feltett kérdésekre. Székely Mihály és Cseke Sándor is nehezen mesél a félig-meddig eltemetett múltról.
A táborokban végbement borzalmak ellenére az orosz lágerek rémségei nem jutottak el a mûvelt nyugathoz kellõ nyomatékkal. A szovjet államhatalom évtizedekig elzárt mindenféle adatot, dokumentumot, így a mai napig sem lehet pontosan meghatározni a foglyok, illetve a táborokban elhunyt személyek létszámát. A nyilvántartásra amúgy sem fordítottak az oroszok túl nagy gondot. Anne Applebaum amerikai történész szerint a Gulag az egész Szovjetuniót behálózta, a Balti-tengertõl Szibériáig, a Fehér-tengertõl a Kaszpi-tóig. Lágereket létesítettek nagyvárosokban, és Közép-Ázsia eldugott településein egyaránt. Nem csupán a megfélemlítés nyílt eszközeiként mûködtek a fogolytáborok, hanem a gazdaság legfontosabb tartópilléreiként is.
Székely Mihály tekintete elfelhõsödik, ahogy felidézi a háború emlékeit. Bajtársaival együtt 1941-ben hívták be katonának. A székely legényeknek elõször egy átképzésen kellett átesniük, mielõtt kivezényelték õket a frontra. Valahogy úgy érezhették magukat õk is, mint azok a székelyek, akikrõl Wass Albert ír a Tizenhárom almafacímû regényében. Egy hivatalnok szegezi a kérdést a legényeknek:
- Maguk is átképzõsök?
- Tudtommal csak székelyek, de mától kezdve semmi se lehetetlen - válaszolták azok.
Átképzésen azok a honvédek vettek részt, akik 1940. szeptember 15-e elõtt a román királyi haderõben teljesítettek katonai szolgálatot. Az intézmény szükségességét az indokolta, hogy a magyar királyi honvédség felszerelése, fegyverzete, illetve mentalitása teljesen eltért a románokétól. Az átképzés sokkal rövidebb ideig - általában egy hónapig - tartott, mint a tényleges szolgálat.
Ilyen elõzmények után a lengyel frontra vezényelték ki Székely Mihályt. Az õ csapata szállította a lõszert az elsõ vonalra. A túlerõ miatt egészen Egerig vonultak vissza, ahol fogságba estek. A foksányi gyûjtõközpontba szállították a magyar katonákat, majd több hónapon át embertelen körülmények között tartották fogva õket. Nagy istállókba terelték a tömeget, ahol a higiénia teljes mértékû hiánya miatt szinte megették õket a tetvek. Néhány hét után már elviselhetetlenné vált a foglyok számára a bezártság. Amikor már végképp elcsigázott állapotba jutottak, 1943 karácsonya elõtt elõállt egy tiszt, és így szólt hozzájuk:
- Ki az, aki Oroszországba szeretne menni közületek? Ott meleg ételt kaptok, tisztességes ellátást, rendes munkát, és nemsokára haza is mehettek.
Sok választásuk amúgy sem lett volna a raboknak, de már nem bírták tovább. Nem számított, hogy hova, csak menjenek. Az orosz katonák beterelték a foglyokat a vagonokba, néha hatvanan, vagy még annál is többen zsúfolódtak be a szerelvénybe. Aludni csak talpon állva lehetett, egymásnak feszülve. A napi fejadagjuk némi száraz kenyér, és egy maréknyi cukor volt csupán. Vizet is alig kaptak, napi egy vederrel. A vedreket egyszerûen beadták a vagonba, de ahogy egymást lökdösték a kitikkadt foglyok, hogy vízhez jussanak, még azt is kiöntötték.
A lágerbe érkezve rögtön beosztották a foglyokat munkaszolgálatra. A bányában fejtették ki a szenet, ami a csapnivaló mûszaki felszerelés miatt a végletekig próbára tette az emberek munkabíró képességét. A tábor tisztasági szempontból semmivel sem különbözött a foksányi istállóktól. A napi robot és koplalás mellett a tetvek is kínozták a kényszermunkásokat. A fertõtlenítés úgy történt, hogy a tábor udvarán nagy halom kupacba gyûjtötték össze a ruhákat, tüzet raktak mellette, s feléjük terelték a füstöt. Szelesebb idõben a ruhák is lángra kaptak, ám ez nem okozott nagy problémát. Naponta haltak meg emberek, így könnyen pótolták a foglyok ruhatárát. Persze az elrongyolódott, szakadt fogolyruhát nehezen nevezhetjük ruhatárnak.
Ahogy teltek az évek, az elítéltek egyre kevésbé reménykedtek a szabadulásban. Amikor felröppent a hír, hogy végre hazamehetnek, alig akarták elhinni. Végül mégis eljött a nap, amikor elkezdték õket a vagonokba terelni. A visszafelé vezetõ úton az elsõ állomás megint csak Foksány volt. A szászrégeni vonatállomás mellett állt egy borbélyüzlet, Mihály bácsi ide tért be, hogy megigazíttassa ábrázatát. A faluba vezetõ utat Marosjára felé már gyalog kellett megtennie. Ahogy a poros úton lépdelt, egy szekér komótos nyikorgása ütötte meg a fülét. Egy falubelije tért haza éppen a vásárból, és elképedve ismerte fel a rég nem látott földit. A kezdeti megrökönyödést hamar felváltotta a találkozás öröme. Amint felült a bakra a fogságból hazatért fogoly, az atyafi rögtön faggatni kezdte a többi falubéli sorsáról.
?vtizedek távlatából, a kilencven évet túlhaladott öregeket hallgatva talán kicsit romantikusnak tûnik minden, ám korántsem vidámak ezek a történetek. Már a cári Oroszországban is mûködtek kényszermunkatáborok a politikai ellenfelek megsemmisítésének céljából, de a kegyetlenkedés a dicsõséges sztálini kort jellemezte leginkább. Ezekbe a táborokba gyakran köztörvényesek is bekerültek, akiknek sokkal jobban ment a soruk, mint a nép ellenségeinek. A közönséges rablók és gyilkosok jobban megkeserítették a politikai elítéltek, a más országból származó foglyok életét, mint az õrök.
Kevesebb szó esik azokról a személyekrõl, akik nem térhettek vissza a fogságból, mert õk már nem mesélhetik el nyomorúságaikat. Cseke Sándor testvére, Károly is a lágerben halt meg. ?ccse a hazatért fogolytársaitól tudta meg, hogy mi történt testvérével. Károlyt 1942-ben vitték leventének a szász vidéki Tekére. A leventeszervezetek a katonai elõképzés legfontosabb szervezeteiként mûködtek Magyarországon az 1920-as évek elejétõl a második világháború végéig. Ez az intézmény a 12-21 év közötti legények katonai elõképzését és nemzeti szellemû nevelését szolgálta.
Átképzés után a csapatot a borgói hegyekbe vezényelték, ahol összeütköztek az orosz haderõvel. A hatalmas túlerõ miatt visszavonulásra kényszerültek. Az ellenség a Nagybányához közel fekvõ Nagysikárlón érte utol õket. A foglyokat gyalog hajtották le egészen Brassóig. Ott azzal áltatták õket, hogy nem esik bántódásuk, hamarosan szabadon bocsátják õket, de végül õk is a foksányi gyûjtõtelepre kerültek. A vonaton csupán kétnaponta kaptak egy veder vizet, és annyira kiszáradtak, hogy amikor megérkeztek a Krím-félszigetre, úgy hullottak ki a vagonokból, mint a legyek. Négyen-öten is összefogództak, de még így sem bírták egymást megtartani.
A lágerben poshadt vizet adtak az eltikkadt foglyoknak, ami sok embernek okozta a vesztét. Aki meg tudta állni, hogy ne igyon, az tovább szomjazott ugyan, de nem kapott vérhast. Vacsorára sós káposztalevet kaptak, ami az éhségüket csillapította valamelyest, de a szomjúság elviselhetetlenné vált számukra. Cseke Károly nem bírta a kínzó szomjúságot, és ivott a poshadt vízbõl. Csupán egy napot töltött a fogolytáborban, mivel már másnap elvitte õt a vérhas. Még a huszonegyedik életévét sem töltötte be.
A Szovjetunió nem dolgozott ki egységes tervet a fogolytáborok mûködtetésével kapcsolatban. Csak a táborhálózatok kialakulása után készítettek nyilvántartást, ekkorra azonban már rengeteg ember meghalt a lágerekben. Egyes adatok szerint körülbelül százötvenezerre tehetõ a fogolytáborokban elhunyt személyek létszáma. A rokonokat senki sem értesítette, a hazatérõ foglyok közölték a halálhírt a hozzátartozókkal. A túlélõk is otthagytak egy darabot az életükbõl, ezért mesélnek nehezen, szûkszavúan a rabság éveirõl. A múlt sötét foltjait nem tudjuk ugyan megváltoztatni, de tehetünk annak érdekében, hogy meg ne ismétlõdjenek.
HOVER ZSOLT, SZAB? MIHÁLY
Szabadság (Kolozsvár)2011. május 13.
Tõkés László a magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen
Lomnici Zoltán, az EMT elnöke Nagyváradon pénteken bejelentette: a magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) vezetõi, ezért felkérték Tõkés Lászlót, az Európai Parlament (EP) alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet.
A Tõkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környezõ országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ismertetése szerint az év elsõ harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg.
A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás emlékmûvet, Ungváron letörték a Petõfi szoborról a kardot, Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékmûvet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon 8 emlékmûvet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán - sorolta Lomnici Zoltán.
Hozzátette: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is.
A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában - mutatott rá a Legfelsõbb Bíróság volt elnöke.
Lomnici Zoltán elítélte a Tõkés László elleni halálos fenyegetést, amit a román vasukat járatain terjesztenek. Felkérte a politikus, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket, különös tekintettel arra, hogy az uniós és más szervek Magyarország esetében részletesen és lankadatlanul vizsgálják az emberi, kisebbségi jogok betartását.
Tõkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia.
A volt nagyváradi református püspök felidézte a közelmúltban boldoggá avatott II. János Pál pápa alakját, aki az emberi méltóságot, az emberi jogokat és a kommunizmus alóli felszabadulást szolgálta. Isten saját képére formálta az embert, így az emberi méltóság isteni méltóság is - mondta, hozzátéve: magyart, románt, cigányt, isten minden teremtményét megilleti a méltóság.
Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetõk közelgõ brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is.
Tõkés László megerõsítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az ügy kapcsán jogi eljárás megindítását fontolgatja - közölte az EP alelnöke.
ma.hu
Erdély.ma2011. május 14.
Terjed a magyarellenesség (Halálosan megfenyegették Tõkést)
A magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták Kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) vezetõi, ezért felkérték Tõkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet - jelentette be tegnap Nagyváradon Lomnici Zoltán, az EMT vezetõje, a magyarországi Legfelsõbb Bíróság volt elnöke.
Az elmúlt idõszakban tapasztalt magyarellenes megnyilvánulások között több háromszéki vonatkozású esetet is felsoroltak, szóvá tették többek között, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt vádat emeltek Markó Attila és Marosán Tamás ellen, a Kovászna megyei bíróság felfüggesztette a sepsiszentgyörgyi tanács utcanévadásra vonatkozó határozatát, Kökösben meggyalázták Gábor Áron emlékmûvét. Szóvá tették azt is, hogy nemrég a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben Tõkés László meggyilkolására uszított egy cikk. Az írás a ªtefan cel Mare egykori román uralkodó nevét viselõ hetilapban jelent meg. A Tõkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környezõ országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ismertetése szerint az év elsõ harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg. A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás-emlékmûvet, Ungváron letörték a Petõfi-szoborról a kardot. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán - sorolta. Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékmûvet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság-szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon nyolc emlékmûvet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Ide sorolták még többek között a magyarveréseket, a marosvásárhelyi Kossuth utca visszaállításának megakadályozását, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma által létrehozott akciócsoportot a kisebbségi törvény elfogadásának megakadályozására, az aranyosgyéresi háromnyelvû helységnévtáblák eltávolítását, a Babeº-Bolyai Tudományegyetemen a Bolyai Kezdeményezõ Bizottság által kihelyezett magyar nyelvû információs táblák eltávolítását. Hangsúlyozta: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is. A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában - mutatott rá a Legfelsõbb Bíróság volt elnöke. Tõkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia. Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetõk közelgõ brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is. Megerõsítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az újságot a Román Vasúttársaság járatain terjesztik, mégpedig a Vocea Ceferistului (A vasutas hangja) címû kiadvánnyal együtt. Mindkét lapnak ugyanaz a személy a fõszerkesztõje: Mihai-Florin Nahorniac. A ªtefan cel Mare címlapján ez olvasható: ,,Nemzeti, politikai és független kiadvány, amely Románia függetlenségéért, szuverenitásáért, integritásáért és újraegyesítéséért küzd. Lejjebb pedig ez áll: ,,A kiadványt igazgatóján keresztül akkreditálta az Európai Bizottság, az Európai Unió, a NATO és a G8. A Florin Bucovineanul aláírással megjelentetett írás - amelyet nagyváradi források szerint maga a fõszerkesztõ írt - a ,,bozgor jelzõvel illeti Tõkés Lászlót. Azt veti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szemére, hogy az általa vezetett szervezet a kisebbségek kollektív jogainak törvénybe iktatására törekszik. Idéz egy Tõkésnek tulajdonított nyilatkozatot, amely szerint a magyarok nem jövevények Erdélyben, hanem elvesztették országukat. ,,Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen bozgor? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol megkapta mindazokat a jogokat, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Miért nem költözöl Magyarországra, miért nem hagyod el ezt az országot, ha nem tetszik neked valami? - írja a szerzõ, aki ezután felteszi a kérdést: ,,Hát senki nincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe? Tõkés László az eset kapcsán nehezményezte, hogy az állami vasúttársaság járatain minden további nélkül, senki által sem zavartatva lehet terjeszteni ilyenfajta uszító anyagokat. ?jságírói kérdésre válaszolva jelezte: fontolóra veszi jogi lépések megtételét. Lomnici Zoltán elítélte a Tõkés László elleni halálos fenyegetést.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. május 18.
A holtmarosi templomba menekítenék Marosvécsrõl Wass Albert hamvait
Miután évekkel ezelõtt Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a falu templomába menekítette a hatalom haragja elõl Wass Albert mellszobrát, most az író Marosvécsen nyugvó hamvait is bevinné az istenházába. A lelkész azok után vette fontolóra ezt a lépést, miután a múlt hónapban ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert kõsírját.
Wass-fiúk és Bartha József református lelkipásztor döntése még nem végleges, azonban a holtmarosi pap egyre inkább arra hajlik, hogy a templomba menekítse Wass Albert Marosvécsen nyugvó hamvait.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hetekben ismeretlen tettesek meggyalázták az amerikai emigrációban kilencven évesen elhunyt író és költõ sírhelyét. Április folyamán a Kemény-várkastély kertjében lévõ sírkõrõl ellopták a Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész által készített bronzplakettet, majd rá kis idõre megpróbálták eltávolítani azt a márványlapot is, mely a hamvaknak helyet adó üreget takarja.
Inkább én törném be a márványlapot, hogy kivehessem a hamvakat és bemenekíthessem a templomba - jelentette ki a Krónikának Bartha József.
A lelkész Wass Albert Németországban élõ fiával, a Marosvécsre utazó Wass Endrével is tanácskozott, azonban egyelõre nem találtak végleges megoldást. Bartha attól tart, hogy a feléledt magyarellenes hangulatban a sírgyalázók bátrabban fognak garázdálkodni, és ellopják a román hatalom által háborús bûnösnek kikiáltott író hamvait. Ha behozzuk a hamvakat a holtmarosi templomba, ugyanoda, a szószék alá helyezzük el, ahol még állt a kis fadoboz egy jó évtizeddel ezelõtt - mondta, utalva az 1990-es évek végére, amikor több félreértés és rosszindulatú megnyilvánulás következtében az író porait nem sikerült végsõ nyugalomba helyezni.
Ezért 1998. augusztus utolsó szombatján mindössze egy jelképes temetést rendeztek a marosvécsi helikoni kertben. A kastély és a birtok összes örököse csak utólag fogadta el és nyomatékosította írásban báró Kemény Miklós javaslatát, miszerint Wass Albertnek a helikoni asztal közelében legyen a végsõ helye. Így a hamvak egy része egyéves késéssel, 1999 nyarán került abba a folyami kõbe, amelyet az író emlékére állítottak a kastélykertbe.
Wass Albert földi maradványainak többi részét, az elhunyt kívánságának megfelelõen Floridában és az Istenszékén szórták szét. Kérdésünkre, hogy az urna áthelyezése esetében nem tart-e a templom esetleges feltörésétõl, Bartha József belátta, hogy tolvaj és rosszakaró elõtt nincs zár. De, mint mondta, a hatalom haragja elõl az udvarról a hátsó padsorokba menekített mellszobor évek óta békésen áll.
Függetlenül attól, hogy az író földi maradványai bekerülnek a templomba vagy sem, az ellopott bronzplakett helyébe hamarosan más fog kerülni, bizakodik a református lelkész. Nem csak rossz-, de jóakaróink is vannak. A diósdi önkormányzat már felajánlott kétszázezer forintot, Pécelen tartottak egy jótékonysági estet, és még sokan mások is jelezték, hogy valamilyen formában segítenének a Wass-kultusz ápolásában - nyugtázta örömmel Bartha József.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2011. május 21.
Dsida Jenõ-szobor Kaposváron
Dsida Jenõ költõnek Magyarországon elsõként Kaposváron állítottak szobrot. A bronzból készült mellszobrot - Balvin Nándor kaposvári mûvésztanár alkotását - a költõ születésének 114. évfordulóján, kedden avatták fel a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban.
Dsida Jenõ a magyar nemzeti összetartozás szimbóluma - hangsúlyozta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a költõrõl szólva.
Jókai Anna Kossuth- és Magyar ?rökség- díjas író az 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született költõ életútját méltatva kiemelte: Dsida nagyon jól tudta, hogy egyszerre vagyunk gyötrõdõ, magánytól félõ, sok esetben árulással küszködõ emberek és egyszerre vagyunk egy hazának a fiai. ? különlegesen nehéz helyzetben volt, mert elszakított sorsban élni mindig nehezebb, mint azon a földön, ahol (...) nem kell röstellni, és nem kell titkolni az embernek a magyarságát és az anyanyelvét.
Dsida Jenõnek több verseskötete és egy, az Erdélyi Lapok által 1933-ban szervezett római szentévi zarándoklatról beszámoló útikönyve jelent meg. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár).
A szívbetegségben szenvedõ költõ egy meghûlést követõen hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, 31 éves korában, 1938. június 7-én halt meg. Utolsó verseskötete Angyalok citeráján címmel már a halála után jelent meg.
Dsida Jenõ mellszobra két kor- és pályatársa, az ugyancsak erdélyi magyar Reményik Sándor költõ és Wass Albert író mellett kapott helyett az egykori kultuszminiszterrõl elnevezett kaposvári kollégium szoborparkjában, ahol a névadó Klebelsberg Kunó szobra is áll.
Népújság (Marosvásárhely)2011. június 6.
Az autonómia a jövõ (Trianon-megemlékezések Sepsiszentgyörgyön)
Emlékezni Trianonra, kilencvenegy év után szemléletváltással, összefogással kezünkbe venni, alakítani sorsunkat, megteremteni a székely autonómiát - e gondolatok köré csoportosultak a szombati sepsiszentgyörgyi rendezvényeken elhangzott beszédek.
A nemzeti összetartozás napját a megyeszékhelyi magyar szervezetek az összefogás jegyében tartották meg.
Az elsõ, kora délutáni rendezvénynek a Székely Nemzeti Múzeum adott otthont, ezt az RMDSZ és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezte. Tamás Sándor kijelentette, idéntõl megyeszerte a jövõ felé fordulva próbálják bemutatni ezt a pillanatot; az elmúlt 91 év keserûségét csak egy másfajta szemlélet tudja feloldani, ezért Székelyföldön a gondolkodásmód megváltoztatása a legfontosabb. Antal Árpád András a Székelyföld-szórvány partnerségre is utalva elmondta: a Kárpát-medencében össze kell kapcsolnunk a kis magyar világokat a nagy magyar világokkal, s ha a jövõt nézzük, együtt meg tudjuk valósítani az önálló Székelyföldet. Történészek elõadásai következtek: Székely Zsolt kijelentette, 91 év után végre megértük, hogy szülõföldünkön magyar állampolgárok lehetünk. Kádár Gyula leszögezte, Trianon - mely diktátum és nem békeszerzõdés - mindenkinek kárára volt, gyõzteseknek, hódítóknak és megszállott népeknek egyaránt. S hogy legyen székely jövõ, székely haza, egységre van szükség, s egyetlen politika van, az autonómia politikája - tette hozzá. Délután fél hatkor harangzúgás közepette az Erzsébet parkban kezdõdött el az MPP által szervezett megemlékezés, erre mintegy két-háromszázan jöttek el, s több erdélyi magyar szervezet képviselõje is felszólalt. Nyitányként Gazda Zoltán szögezte le, nem tudjuk feledni megcsonkolásunkat, nem tudjuk elfelejteni az újkori gyarmatosítást. Pap Alpár a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében jelentette ki, a nemzeti radikálisok példát mutatnak egy kilencpontos petíciót címezett a bukaresti hatalomnak, melyben kéri, a kormány ismerje el az autonómia-népszavazás eredményét, legyen magyar nyelvû szentmise és oktatás a csángók számára, tiltsák be a román fasisztoid szervezeteket, rehabilitálják Wass Albertet, majd radikális, kemény hangvételû beszédét a Vesszen Trianon! szavakkal zárta. Nemes Elõd kijelentette, nem lehet egymással hadakozni, miközben gondjaink megoldatlanok, ezért az EMNT a magyar szervezetek közti megbékélést szorgalmazza. Sztakics ?va arra biztatott, kesergés helyett inkább a jövõre figyeljünk, mert sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük Trianon traumáját. Sánta Kriszta Hanna szavalata után Fazakas Tibor beszélt, kijelentve, nekünk mint õshonos államalkotó nemzetnek kijár az autonómia, majd román politikusoknak üzente, Székelyföld pedig van, létezik, hús-vér, magyar identitású emberek lakják, mi vagyunk a Székelyföld. Végül Izsák Balázs szólt, kijelentve: a magyar hazához, Magyarországhoz való ragaszkodás elsõsorban a szülõföldhöz való ragaszkodást jelenti; a feldarabolhatatlan, a megsemmisíthetetlen, az örök Magyarország kitüntetett pontja Sepsiszentgyörgy. Az SZNT által szervezett autonómia-népszavazás, a negyedmillió szavazat értelme az volt: felmutatni a székely nép akaratát, hogy igényli Székelyföld területi autonómiáját, ez a jövõ, ez lehet a kárpótlás, a vigasz, de a megmaradás útja is; ez nem csak szavakat jelent, hanem gyakorlati tennivalókat. Mi Székelyföldön nem vagyunk kisebbség, mi itt többséget alkotunk, és megilletnek bennünket ugyanazok a jogok, mint Európa bármely népét, Székelyföldnek lesz regionális kormánya, regionális parlamentje, de ehhez az kell, hogy mi magunk is higgyünk benne - vélekedett. A megemlékezés Kovács István unitárius lelkész imájával ért véget. Csak az nem visszaadható soha, amit önként adtak fel, amirõl lemondtak - hangsúlyozta.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 11.
Grecsó Krisztián: Hungarian Shakespeare
(Adjátok vissza a hegyeimet!, M1)
Rékasi Károlynak van hordozható dévédélejátszója és felvétele önmagáról. Ezt nézi Koltay Gábor új dokumentumfilmjében, tükörben tükrözõdõ tükör. Rékasi faragott tölgyasztalnál ül, és fürkészve, kíváncsian nézi Rékasit, közelebb húzza a monitort, mert valamit nem ért. Totálban megy tovább a régi felvétel, néhány éves ihletett szavalat, Adjátok vissza a hegyeimet! Kisvártatva kiderül: ezzel a 2004-es gödöllõi versmondással kezdõdött Rékasi kanosszája. A játék túlmutatott önmagán, az alanyi narrátor elmondja, némelyek meghatódtak, mások meg nem hatódtak meg. A hatás meglepte a mûvészt, ezért egy szellemi és valódi utazásra indult Erdélybe, hogy összerakja a kirakót, és történészek, irodalmárok segítségével, temetõt, hegyet járva megértse, ki volt Wass Albert. Most lajstromba vehetném a fikcióba oltott dokumentumfilm epizódjait, a párhuzamosan futó szálakat, a kis Wasstól az öreg Wassig. Vagy attól a pillanattól, hogy Rékasi átautózik a határon, odáig, hogy fürdõnadrágban áll a patak közepén, és ellenfényben az arcára csurgatja a hûs vizet. Gyáva dolog lenne, a probléma elodázása.
Mert ez a film alapos munka, ha szabad ilyet mondani, állatorvosi ló. Minden gyötrelmes oktalanság, szorongás, fájdalom és harag megvan benne, ami megüli a magyar lelket. ?s mint ilyen, komolyságot követel, mert kordokumentum, forrásanyag, afféle, bocsánat a párhuzamért, Szabad-ötletek jegyzéke. Kétségbeejtõen szomorú, depressziós és hosszú. Így emlékezik a magyar szellem: végletes kegyetlenséggel, egyoldalúan, ködös gyûlölettel; legyen szó egy közösség mítoszairól vagy egy család személyes történeteirõl. Izzadságszagú igyekezettel dolgozik az átemlékezõ gép, nincs a magyar lélekben kíváncsiság, de legfõképpen önvizsgálat és megbocsátás nincs benne. Nem tudjuk megérteni az emberi esendõséget, a gyarlóságot, nem akarunk okulni belõle. Wass ebben a filmben kikezdhetetlen háborús hõs, páratlan közéleti szellem, írói és emberi nagyság - szent idol. ?s mint kifogástalan keresztény karakter, tökéletes, nincs emberi gyöngéje, soha nem tört meg, nem hibázott, nem imádta és habzsolta a nõket, nem volt szónokias és hirtelen haragú vagy nehéz természetû õrült, aki még az elsõ, õt a haláláig imádó feleségét is úgy hagyta el, hogy összemosta Európa és az asszony vélt bûnét. Azt írta neki, ti [mármint Európa és a nõ] löktetek ki magatok közül. Ha Koltay szereti a hõsét, miért nem próbálja megérteni, elfogadni? Ha nagyra tartja munkásságát, nem kell valamiféle szentséggel hitelesítenie, mert a mûveket nem kezdi ki, ha írójuk megtört. Még az sem, hogy öngyilkos lett. De hiába, a kör itt már ördögi: a vallásos demagógia nem ismer kegyelmet, rendre megalázza az emberi elkeseredettséget, meg sem próbál okokat keresni, vagy ami a dolga lenne: megbocsátani.
Wass itt nem volt antiszemita, csak antikommunista, és bár szerinte szinte minden kommunista zsidó volt, azért a film megengedõ: akadtak kivételek. ?des istenem. Valakit hazátlanná, senkivé tett egy politikai rendszer, és kétségbeesett gyûlölete mindent és mindenkit sújtott. Talán meg lehetne próbálni a kort és az embert nem külön kezelni. De megint nincs vágy a megértésre. Wass nem zsidózott, bizonyítják tételesen az értõ szakemberek, aztán szépen adagolva hozzáteszik, hogy a nemzetközi összeesküvés miatt nehéz ezt a bélyeget lemosni. Tiszta beszéd, értettük. De mi történt volna, ha azt mondja a film, hogy ez a komor és kizsigerelt ember hibázott, de próbáljuk meg megérteni, mi motiválta, mit látott, mi fájt neki! Végre megkísérelhetnénk bocsánatot kérni, megkövetni egymást és magunkat. Hiszen hibázni soha sem tanulság nélkül való: megismerünk belõle egy világot, egy korszakot.
I'am the hungarian Shakespeare mondja magáról Wass a háborús menekülés közben az õt igazoltató amerikai katonáknak. Még nem tud angolul, így vágja ki magát. Koltay és az õt támogató irodalomtörténészi kar, sokan vannak, nem sorolom föl, kétségbeejtõen komolyan veszi a viszonylatot. Karakterformálás, tájfestés, Nobel-díj-jelölés, még a románokról is olyan szépen, ahogyan azok magukról soha. Ízlésen nem illik vitatkozni, én akárhol kezdtem bele, mindig dagálytól és giccstõl puffadt, önmaga paródiájává váló szöveghelyeket találtam, de talán nem volt szerencsém. ?s különben is, a lektûrsablonokkal dolgozó váteszi romantika is lehet valakinek kedvére való. De ami a képalkotást illeti, tanácstalan vagyok. Nem úgy volt, hogy Arany János a magyar nyelv? Idollá tehetõ egy dilettáns, akitõl Koltay sem nagyon talál olyan mondatot, melyben ne lenne képzavar? Azon a pályán játszhat, melyen Kányádi Sándor vagy Szilágyi István? Sárbogárdi Jolán zsenijét idézõ allegóriái vannak, nem hiszem el, hogy ezt ne látnák az értõ olvasók. Nem érzik annak a felelõsségét, hogyha Wass Albertet pajzsra emelik, akkor kigúnyolják, megalázzák a fentiek életmûvét?
Mégis, a leggyötrõbb az volt ebben a bõ másfél órában, hogy megpróbáltam megérteni, mit akar a rendezõ. Biztosan nem rosszat. De mit szeretne, mit érezzen egy gimnazista, ha megnézi ezt a filmet? Fájdalmat, depressziót, tehetetlenséget, gyûlöletet? Ha nem azt, akkor mit? Mit szeretne üzenni a film, minek a példázata a wassi életpálya és -mû? Mit tegyen az érzõ szívû magyar nézõ: foglalja vissza Erdélyt? Vagy tudjon róla, hogy a rezervátumlakó mai magyarok csak a hûség letéteményesei, azért vannak ott, hogy székely harisnyában sirassák a régi udvarházat, és gyûlöljék a többségi nemzetet? Mi meg majd néha meglátogatjuk õket, és olyankor adunk cukorkát. Jó magyarok, hát még mindig magukra lehet hagyni a határon túli testvéreinket? Még mindig van nekünk egy fölösleges századunk, amit önsajnálattól bénán el lehet tékozolni?
?let és Irodalom2011. június 25.
Pomogáts Béla: a kultúra nem üzlet
Sepsiszentgyörgyi könyvbemutatóján Pomogáts Béla magyarországi irodalomtörténész nem csak a Magyar irodalom Erdélyben legújabb kötetérõl beszélt, hanem kritikus szavakkal szólt a magyarok olvasási szokásairól, nehezményezve, hogy nagyon lealacsonyodott az olvasási kultúra. Pomogáts, aki egyben a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság - Anyanyelvi Konferencia elnöke, a jövõt illetõen inkább pesszimista, mint derûlátó; úgy véli, mostanra a sör meg a pálinka felváltotta a könyvet, ma már csak híg irodalmat, szemetet - erotikus és ponyvaregényeket - olvas a magyarországi olvasók nagy része, s noha egyre többen bolyonganak a világhálón, szerinte az internet civilizációs eszköz, de nem kultúra.
Pomogáts Béla szerint - aki, amikor sokat olvasott évente három-négyszáz könyvet tudott maga mögött - két nagy veszély leselkedik az olvasáskultúrára, az egyik, hogy teljesen átveszi a könyv szerepét az elektronikus civilizáció. Nem nagyon olvasnak ma már könyveket, magyarázza, hanem a tévé, a rádió, a különféle digitális szerkentyûk válnak fontosakká, és bár a magyarországi és az erdélyi könyvkiadás nagyon látványos eredményekkel jár, a kötetek egyre kisebb példányszámban jelennek meg. Szép emlékem, hogy a nyolcvanas évek közepén jelent meg Galgóczi Erzsébetnek a Vidravas címû regénye - egyik elsõ nagy leleplezõ regény volt a Rákosi rendszer szörnyûségeirõl -, és az elsõ kiadás néhány hónap alatt nyolcvankétezer példányban fogyott el. Ma egy népszerû író sikeres regénye nagyon jó, ha két-háromezer példányban megjelenik, verseskötet legfennebb néhány száz példányban. Egy kiváló magyar költõnek, Rába Györgynek volt egy verseskötete, mely összesen hetvenkét példányban került el az olvasóhoz. Ezek elég szomorú statisztikai adatok.
A másik nagy veszély Pomogáts szerint a tömegkultúra hatása: egyre kevesebben olvasnak komoly irodalmat, szakkönyveket még kevesebben. Amikor tanár voltam egy újpesti technikumban, és villamossal jártam az iskolába, rendszeresen olvasó embereket láttam. Volt Magyarországon egy Olcsó könyvtár nevû sorozat, három forintba - egy pohár sör árába - került egy kötet, mindent kiadtak, több mint ezer kötet jelent meg. Homérosztól Németh Lászlóig és Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig bármit el lehetett olvasni, és számtalanszor láttam, hogy munkáskülsejû emberek állnak villamoson, autóbuszon, fogódzkodnak egyik kezükkel, és a másik kezükben ott van kinyitva egy Olcsó könyvtár-kötet. Ezt ma már nem lehet látni, ha valaki olvas, ezeket a rettenetes giccseket és álkalandregényeket olvassa, rosszabb esetben pedig pornográfiát. A lakosság öt százaléka keres szépirodalmat, ezen valamiképpen meg kellene próbálni változtatni. A magyarországi olvasók csupán néhány erdélyi írót ismernek: Nyirõ József, Tamási Áron, Wass Albert.
?gy véli, olyan kulturális politikára lenne szükség, ami megpróbálja ösztönözni a könyvolvasást, jobban össze kellene fogniuk azoknak a szervezeteknek is, amelyeknek a kezébe helyezték az irodalom sorsát - írók, irodalmi társaságok, írószövetségek, könyvkiadók, könyvtárak, könyvterjesztõk -, mert ebben a tekintetben is sok a mulasztás. A mai könyvárak mellett nem is lehet elvárni az emberektõl, az ország lakosságának nyolcvan százalékától, hogy kenyér és szalonna helyett könyveket vásároljon. Szerinte elérhetõ áron kellene könyveket forgalmazni, az olvasás támogatásában a Magyar Köztársaságnak kellene határozottságot vállalnia, ezen partizánharccal nem lehet segíteni.
Szüksége lett volna a Romániai magyar irodalmi lexikon utolsó köteteire, de az egyik magyarországi nagy könyvkereskedésben azt mondták, nincs, mert ezt a könyvet legfennebb hatvan-hetven példányban tudják eladni. Az nekik nem érdekes, tehát csak olyan könyvet terjesztenek, amit legalább ezer példányban el tudnak adni, márpedig ezer példányban legfeljebb a giccseket, a pornográfiát, a rémregényeket lehet eladni, egy lexikont, egy verseskötetet nem - fûzi hozzá. Meg is mondták, a könyv ugyanolyan árucikk, mint a pálinka, a kolbász és a gumióvszer. Nagyon nehezményezem, hogy a könyvforgalmazás teljesen alárendelõdött az üzleti szempontnak, márpedig a kultúra nem üzlet, soha nem volt üzlet. Nem volt a világon olyan társadalom, ahol a kultúra üzletnek számított. Ameddig ezt a helyzetet nem lehet áttörni, akár állami intézkedéssel, akár a szellemi életnek a gazdasági életnek valami összefogásával, addig ez a helyzet nem változik meg. Szerinte át kellene alakítani a magyar közszellemet, mert a haszonelvû, pénzközpontú világkép elég szörnyû eredményeket hozott Magyarországon.
Pomogáts Béla felidézte Nagy László utolsó televíziós beszélgetését, amikor megkérdezték tõle, mit üzen az emberiségnek? A költõ azt válaszolta, ha még emberi formájuk lesz, akkor csókoltatja õket. Féltem a jövõt - mondja erre Pomogáts -, nagyon meg tudom érteni Nagy Laci aggodalmát, én azonban nem csókoltatom õket...
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 29.
Kõ hull
Nem tudhatja senki ember, csak az ítélkezõ és könyörülõ Isten, hogy Cs. Gyimesi ?va, amikor önkéntes halálának formája mellett döntött, gondolt-e a legnagyobb 20. századi erdélyi regény, a Kõ hull apadó kútba hõsnõjére, Szilágyi István Szendy Ilkájára, a balladás önbüntetés legmegrázóbb magyar példájára. Ha a halált önbüntetésnek szánta egyáltalán, egy végzetesen elhibázott, tehát hatásában bûnös, életstratégiává züllõ politikum szükségszerû és kényszerû tanulságlevonásának. Vagy csak a betegségek elviselhetetlen sokfélesége mondta ki a végsõ szót? Beismerés volt tette vagy menekülés, penitencia vagy panacea? Ezt sem tudjuk meg már soha. Démoni a kép: a tajték csapkodta óriáskavicsokra és betonkoloncokra hulló törhetetlen kövek között egy megtört és megtöretett nõi test. Démoni a látvány - és groteszk. Mert a nyári Szamosban nemcsak havasok küldte gömbölyû sziklák hemperegnek dölyfösen, hanem mindenféle csúf uszadékok is, és az aláhulló testet sem ophéliás virágok övezik, hanem valami ócska hátizsák húzza a mélybe. Mint Szendy Ilka karját a kõvel teli kosarak, várja lent az elvermelhetetlen vétek, a kút szájánál koszos malacok visongják a végzetet.
Ki tudja, mióta ismertük egymást, sokszor találkoztunk, de soha közelebbi kapcsolatban nem voltunk, igazából nem volt közünk egymáshoz. Mi tagadás, soha nem érdekelt, mert soha nem tudtam megszeretni. Szenvelgõnek láttam és magabiztosnak egyszerre, mártírnak és kérlelhetetlennek, megértést követelõnek, akinek nincs köze másokhoz, okoskodónak és bizalmatlannak. Hisztériás nõszemélynek. Vagy csak nem ismertem eléggé. Soha már meg nem bocsátom ezt magamnak. Könyvei itt vannak a polcon, s csak pár aláhúzásom mutatja, hogy forgattam-olvasgattam õket valaha.
Utoljára Szombathelyen találkoztunk, pár éve ennek, egy díszes ebédelõasztalnál, a Kolozsvárról idekerült, hetvenéves Láng Gusztávot ünnepeltük, csak miatta jöttem ide, a távolabbról jött vendéggel nagyon nem akartam találkozni. Egy szót ha válthattunk. Ahogy az asztal túlnani végén ült, csak motyogását hallottam, egyszer mintha Gyurcsányt emlegette volna ugyan egy önironikus mondatban magával, mintha úgy néznék õt egyesek, mint Gyurcsány könnyes zsebkendõjét... Vagy rosszul hallottam. Kicsi volt, zavart és magabiztos. Láttam ekkor az utolsó elõtti képet is: fut át a kolozsvári fõtéren, leszegett fejjel be a Szent Mihály-templomba, a diktatúra utolsó évében, megszállottan Isten felé egy szürke reggelen.
Megszállottja volt az irodalomnak, azt hiszem, mindenekelõtt az erdélyinek. Bár távol legyen tõlem az a gusztustalanság és ripõkség, hogy egy embertársam pusztulását okoskodással tetézzem, nem hallgatom el a véleményem: tragédiájának végsõ oka az lehetett, hogy megtagadta azt a szellemiséget, amelyet Erdély irodalmának legjava sugároz felénk a múltból és a félmúltból. Ami azt jelenti, hogy a diktatúra megszûnte után rosszul, témaidegenül döntött, amikor úgy vélte, minden és mindenki, ami és aki a vegytiszta liberális elvekkel nem egyezik, az ellenség. A nemzeti-nemzetiségi elv ezért sovinizmus, etnicizmus, rasszizmus. ?s ha így látta, így láttatták vele, szegény balekkel az elvtársai akkor mihez kezdhetett a késõbbiekben Kányádival és Sütõvel, Dsidával és Lászlóffy Alival, Kós Károllyal és az öngyilkos Szilágyi Domokossal. Aki az irodalom rajongója, az nem mozgósíthatja fogyó energiáinak javát Wass Albert gyalázására. Pedig, pedig. Nem hittem, hogy valaha még Tamás Gáspár Miklóst idézni fogom - óh, a régi Gazsi, ahogy ott kucorog az Utunk legsötétebb odújában -, azt írja most nekrológjában, mintegy odavetve: Tanúsíthatom, a félig öntudatlan magyar nacionalista kísértéseket nehéz volt elhárítani. Hiszen óhajaink nemzetiségi természetûek voltak.
Áll szegény teremtés valamelyik Charta-pódiumon a rafinált sakálok között - beszél és sír. Kilencvenes évek eleje. ?s ez a szuverén szellem mint a verkli: Horthy, keresztény kurzus, az RMDSZ gondolkodni képtelen Lászlója és Gézája, a Tõkés meg a Szõcs. Az idén még a médiatörvény, Orbán.
Szegény ?va. Sóhaj egy hajdani Cseh Tamás-dalból.
Biztos vagyok benne, hogy több szánalommal és szeretettel gondolunk rá, mi - ellenfelei és ellenségei -, mint azok, aki manipulálták, akik gyengeségével visszaéltek, akik maguk közül valónak hazudták. Akik már el is felejtették. Mert már nem használhatják.
Azon tûnõdöm, hogy a Kõ hull apadó kútba megjelenésekor írt-e valamit Gyimesi ?va Szendy Ilkáról. Biztos vagyok benne, hogy igen. Meg fogom keresni, de félek elolvasni. Hátha megtudom belõle azt, amit tudnom kellett volna ?váról. Akkor. ?s akkor könnyebb lenne talán most is.
Alexa Károly
Magyar Hírlap2011. július 6.
Színvonalas művészeti képzés a PKE-n
Akkora sikert aratott az a debreceni kiállítás, amelyen a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet Tanszékének két oktatója is részt vett, hogy a szervezők július végéig meghosszabbították a nyitva tartását” – jelentette be Ujvárossy László tanszékvezető, aki maga is a kiállítók között van.
A csoportos kiállítást a CEPEVIT elnevezésű, a MODEM-mel közös projekt keretében szervezték.
Idén egyébként a PKE Képzőművészet Tanszékének hatodik tervezőgrafikus nemzedéke is sikeresen megvédte államvizsgáját. Az alapképzésen huszonheten nyertek képesítést, akik a tervezőgrafika hagyományos műfajai – könyvgrafika, plakátművészet, arculattervezés, fotóművészet – mellett a webdizájn, az interaktív könyv és animáció terén végzett kísérletekben és az ehhez kapcsolódó elméleti kutatásokban is jeleskedtek. Ez volt az utolsó olyan év, amikor monitorizálták az államvizsgát, az akkreditáció után ugyanis még három évig más egyetemekről érkező tanárokat is meg kellett hívni, a 9 tagú bizottság egyharmada Temesvárról, Kolozsvárról vagy a Nagyváradi Egyetemről jött. Ősztől megszűnik ez a gyakorlat.
Örömteli hír, hogy több hallgató diplomamunkáját is szerződtették – mondta el Ujvárossy László. A könyvművészet területén, Kovács Klaudia munkája nyomán a nagyváradi Tóth Ágnes költőnőnek A néma erdő titka című mesejátékára született könyvterv. Bartha Dániel a kézdivásárhelyi Székely titok nevű pálinkafőzdének készített új, korszerű arculatot. Havlin Levente a PKE Képzőművészet Tanszékének felkérésére alkotott weboldalt, Deák Enikő az udvarhelyi Evolution9 esküvői fotószalon számára tervezett komplett dizájnt. Tóth Zoltán a nagyváradi SisiFashion divatcég brandjét alakította ki, Virág Magor pedig a sepsiszentgyörgyi Nagymama cukrászdának tervezett kereskedelmi reklámot. De voltak jól sikerült fikciók, rajzfilmek, vizuális művészeti kísérletek is, melyek a jövőben találhatnak gazdára, mint az András Bernadette Bruno Munari olasz formatervező, képzőművész hatására készített Wass Albert-mesekönyve, Ary Eszter saját verseit sok illusztrációval ellátó Tükörkép című könyvterve és Szabó Réka rendhagyó tipográfiával Madách Az ember tragédiája nyomán alkotott, képversszerű művészkönyve.
A hallgatók készítettek mozgóképes kísérleteket, rajzfilmeket is, melyek közül a legsikerültebbek Berényi Zsófia mozgatott fotogramjai, Zoltáni Levente, Sátha Dénes, Péterffy Hunor rajzfilmjei. Ezekből az alkotásokból nyáron Szentendrén mutatnak be egy válogatást. Krónika (Kolozsvár)2011. július 16.
Kallós Zoltán és Válaszút
Híres emberek, jeles települések
Válaszút (románul Rascruci) falu Romániában, Kolozs megyében. Kolozsvártól 26 km-re északkeletre a Kis-Szamos bal partján fekszik, Bonchidához tartozik, melytől 6 km-re délnyugatra van. Nevét onnan kapta, hogy a Kolozsvár–Dés országútról itt ágazik le az út a Borsai- patak völgyébe. 1325-ben Valazut néven említik először. Több évszázadon keresztül a Bánffy család birtokában volt. 1449-ben a Borsa-patak völgyében duzzasztással kialakított halastó elárasztotta a falut. 1658-ban a II. Rákóczi György ellen bejött tatárok pusztítottak itt, 1703-ban pedig a kuruc és labanc hadak egyaránt feldúlták. 1848. november 17-én Kolozsvár küldöttsége itt jelentette be Karl Freiherr von Urbannak a város meghódolását. 1910-ben 1447, többségében román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott. 1992-ben 1522-en lakták, melyből 1106 fő román, 158 fő magyar, 158 fő cigány nemzetiségű volt. Ott áll a Bánffy család 19. századi kastélya, ma iskola. A kastélyban született Wass Albert (1908–1998) erdélyi író.
A Kallós Zoltán Alapítvány házában látható Erdély egyik legszebb népművészeti gyűjteménye. Ott született 1894. április 19-én Egyed Zoltán újságíró, kritikus, lapszerkesztő. A helység közelmúltja és jelene elválaszthatatlan a 85 éves Kallós Zoltán (Válaszút, 1926. március 26.) Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő életétől és munkásságától. 1946-ban végezte el a Tanítóképzőt Kolozsvárott, majd a Gheorge Dima Zeneakadémián tanult tovább. 1946–1950 között Magyarvistán, majd 1956-tól 1968-ig Lészpeden volt tanító. 1958-ban rövid időre bebörtönözték a politikai nézetei miatt. 1969 óta szabadfoglalkozású. A táncházmozgalom egyik megalapítója Kolozsváron. Néprajzi gyűjtőtevékenysége mind az énekes és hangszeres zenére, mind a népszokásokra kiterjed; mintegy 15 ezer mezőségi és csángó népdalt őrzött meg az utókornak. Tucatnyi hanglemeze és számos, alapműnek számító népballada-kötete jelent meg. 1992-ben egyszemélyes alapítványt hozott létre.
Hanglemezek: Észak-mezőségi magyar népzene I-IV. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Martin György, szerkesztette: Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18107-11; 1984 – Kallós Zoltán kedves dalai – Romániai magyar népdalok (ének – Kallós Zoltán, furulya – Juhász Zoltán [A/3], Muzsikás együttes [B/1;6], szerkesztette: Kallós Zoltán és Halmos Béla), Hungaroton, SLPX 18110; 1990 – Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. (Gyűjtötte: Kallós Zoltán és Martin György), Hungaroton, SLPX 18150-51.
Kazetták: Uram, irgalmazz nekünk – Moldvai szentes dalok és imádságok; Gyere haza, édes fiam – Moldvai magyar népzene; Karácsonykor éjféltájba – Észak-mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Észak-mezőségi magyar népzene – Tóvidék: Cege – Feketelak – Vasasszentgotthárd; Kalotaszegi magyar népzene; Marosszéki magyar népzene; Észak-mezőségi magyar népzene – Válaszút – Bonchida; Mezőségi magyar- román népzene – Bonchida; Észak-mezőségi magyar népzene – Bonchida – Válaszút; Gyimesi magyar népzene Pulika János emlékére; Mezőségi magyar népzene – Magyarszovát; Gyimes- völgyi magyar népzene Csorba Anna emlékére; Mezőségi magyar népzene – Nagysajó; Mezőségi magyar népzene – Visa; Mezőségi magyar népzene – Ördöngösfüzes; Mezőségi magyar népzene – Mezőkeszü; Kalotaszegi magyar népzene – Nádasmente – Méra. CD-k: 1996 – Magyarpalatka – Mezőségi magyar népzene (Gyűjtötte: Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan, Martin György.) Hungaroton; 1996 – Kallós Zoltán: Ez az utazólevelem (Balladák új könyve hangzó melléklet.) Akadémiai Kiadó; 1997 – Magyarszovát – Buza – Mezőségi népzene Fonó Records; 1997 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Búsulni sohasem tudtam… Fonó Records; 1998 – Kallós Zoltán és az Ökrös Együttes: Idegen földre ne siess Fonó Records; 1999 – Kallós archívum: Bonchida – Válaszút – Észak- mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Magyarlóna – Kalotaszegi népzene–Kovács Simon "Buráló" Fonó Records; 2000 – Kallós archívum: Ördöngösfüzes – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Adok nektek aranyvesszőt–Moldvai csángómagyar népballadák Fonó Records; 2001 – Kallós archívum: Visa – Észak-mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2002 – Kallós archívum: Mezőkeszü – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2003 – Kallós archívum: Feketelak – Mezőségi magyar népzene Fonó Records; 2005 – Kallós archívum: Uram, irgalmazz nékünk Fonó Records; 2006 – Kallós Zoltán – Tüske zenekar: Hallod, babám, mit fütyörész a rigó! – Mezőségi magyar népzene 1. Magánkiadás.
Könyvek: 1970 – Balladák könyve Helikon, 1974; Kriterion, 1977; 1973 – Új guzsalyam mellett Kriterion; 1989 – Tegnap a Gyimesben jártam (Martin Györggyel közösen); 1996 – Ez az utazólevelem. Balladák új könyve (kazettával) Akadémiai Kiadó; 2005 – Elindulék este guzsalyasba… Moldvai magyar népköltészet Stúdium, Kolozsvár.
Díjak, elismerések: 1990 – Életfa- díj, 1993 – Magyar Művészetért-díj, 1996 – Kossuth-díj, Julianus-díj, 1997 – Martin György- díj, 2001 – Corvin-lánc, 2005 – A Csángó Kultúráért díj (visszautasította), 2006 – Hazám-díj. Kallós Zoltán a Magyarországi Református Egyház tiszteletbeli presbitere, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
A válaszúti szórványkollégiumban tekinthető meg Kallós Zoltán több ezer darabból álló népművészeti gyűjteménye, és az a fejszobor is, amelyet a jeles férfiú 85. születésnapjára készített Bollobás Gabriella Cambridge-ben élő művész.
Összeállította: B. D. Népújság (Marosvásárhely)2011. augusztus 2.
Köszönet
Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanári karának, az MMDSZ tagjainak illetve az RMDSZ vezetőségének, akik kiálltak ez alkalommal is a magyar diákokat megkülönböztető, jogtalan döntések orvoslása érdekében, mely a MOGYE felvételi eredmények kihirdetésekor történt.
Wass Albert írja: "Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is."
Köszönettel,
a MOGYE-re felvételiző tanulók szülei. Népújság (Marosvásárhely)2011. augusztus 8.
Középpontban Erdővidék értékei
Talán nem sikerült minden úgy, ahogy a szervezők, illetve a résztvevők elképzelték, ám az első alkalommal Bölönben megrendezett Erdővidék az én hazám fesztivál a szerethető események közé sorolható.
Péntek délelőtt négy erdővidéki ifjúsági egyesület részvételével gondjaikról, munkájukról beszélgettek. A sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ ügyvezetője, Nemes Előd tartott előadást, majd együtt elemezték, mit lehetne tenni, hogy a régióban jelentősebb ifjúsági élet legyen. A délután folyamán ifj. Kozma Albert unitárius és Bartha Attila református lelkész a falu történetéről értekezett, este pedig mások mellett fellépett a kézdivásárhelyi Fejér Lilla és a Csillag születik idei győztese, László Attila.
Szombaton tartották a Kék Virág Szavaló- és Néptánctalálkozót, ezen a vártnál kevesebben jelentkeztek, mindössze nyolc település képviseltette magát, de a zsűri és a közönség is elégedett volt az előadásokkal. A szavalóknak Wass Albert Ébredj, magyar című versét és egy szabadon választott költeményt kellett előadniuk, legmeggyőzőbbnek a középajtai Bódi Rozália, a vargyasi Máthé Zsuzsa és a kökösi Györgyilyés Boróka bizonyult. A legjobb népdalénekesnek járó díjat a baróti Virág Csilla kapta, aki a szavalásban is bizonyító Bódi Rozáliát és a helybeli Gergely Erikát előzte meg, különdíjat a bölöni, de Nagyajtán tanuló Boda Szabina kapott. A községi könyvtárban Bölöni Farkas Sándor Kolozsvárról beszerzett kéziratának másolataiból – utazásairól, bölöni és kolozsvári életéről írt jegyzeteiből és öt végrendelet is megtekintető volt – nyílt kiállítás. Sikeresek voltak az Erzsébet parkban tartott tevékenységek, munkájukat népszerűsítették a baróti környezetvédő egyesület tagjai, az Izabella Alapítvány munkatársai és a vargyasi Rika Kulturális és Sportegyesület. Utóbbiak asztalánál több tucat gyermek és felnőtt gyűlt össze kézműveskedni, majd a hagyományos Szende-bálon nem volt hiány mulatni vágyókból és csinos lányokból sem, a legszebbnek járó elismerést a tizenöt esztendős, Sepsiszentgyörgyön tanuló bölöni Nagy Kinga kapta.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. szeptember 9.
„Cselekedni a csodát”
Mustármag címmel Wass Albert írásaiból összeállított egyéni műsort mutat be az idei évadban is Kulcsár-Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatának tagja.
A színművész lapunknak elmondta, a Csurulya Csongor által rendezett produkció célja, hogy „egy-egy előadást a szórványmagyar vidékekre is eljuttasson, valamint olyan magyarlakta településekre, ahol egy nagyszínpadi produkciót technikai okokból nem lehet bemutatni” – a helyszín pedig minden esetben az adott település katolikus vagy református temploma.
Nem szavalóest
A Mustármag bemutatójára a Fehér megyei Tűrben került sor a 2010/2011-es évadban, majd egy magyarországi turné után Kulcsár-Székely Attila Szlovénia fővárosában, Ljubljanában, a magyar nagykövetségen is előadta egyszemélyes produkcióját.
Holnap és holnapután a Maros megyei Mikházán mutatja be a színművész az egyszemélyes produkcióját, szeptember 18-án Jobbágytelkén, október 7-én pedig Marosvásárhelyen, a vártemplomban lesz egy előadás.
„Itt nem szavalóestről van szó, hanem egy kerek előadásról” – magyarázza Kulcsár-Székely, aki kérdésünkre elmondja, azért templomban adja elő a Mustármagot, mert „a szórványvidéknek, az isten háta mögötti magyarságnak készült, ahová színház nem juthat el”.
Mint mondja, az előadást úgy építették fel, hogy minimális díszletre legyen szükségük. Felvetésünkre, hogy miért Mustármag a produkció címe, a színművész elmondta: „az előadás zárómondatai közé tartozik a jézusi mondat, ››ha csak egy mustármagnyi hitetek is lenne... ‹‹ és nagyon összhangba van a templommal, mint helyszínnel és az előadás vallásos jellegével”.
Kulcsár-Székely Attila főként a szórványvidékekre akarja elvinni Mustármag című produkcióját
A közönségnek tetszik
„A tűri ősbemutatón, amikor az előadás közepétől láttam, ahogy az öreg nénik és bácsik sírva hallgatják, amit mondok, vagy ahogyan odajöttek hozzám előadás után azzal, hogy nekik még ilyen élményben nem volt részük, ők nem gondolták már, hogy Tűrben valaha még ilyen magyar nyelvet, beszédet fognak hallani.
Ugyanilyen nagy élményben volt részem Máján, de említhetném az Udvarhelyi előadást, amit direkt június 4-re időzítettük a Trianon emléknapra, ahol perceken keresztül tapsolt felállva a közönség” – mesélt érdeklődésünkre a közönség reakcióiról a színművész.
Egy „másik” Wass Albert
Amikor egyik barátom megtudta, hogy egy Wass Albert előadáson gondolkodom, azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy én ezzel a búsongó, búba forduló, nacionalista, román gyűlölő szerzővel dolgozok” – mesélte az előadás születésének körülményeit Kulcsár-Székely. Elmondása szerint az előadásban nyoma sincs a többség által ismert Wass Albertnek, a megbocsátáson, az együttélésen, a pozitív jövőképen van a hangsúly. „A csodát nem várni kell, hanem a csodát meg kell cselekedni” – összegezte a Mustármag mondanivalóját Kulcsár-Székely Attila.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. szeptember 19.
Szatmár határok nélkül
Szombaton a magyarországi Fábiánházán megtartotta az első református találkozót a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. A Szatmári Református Egyházmegyéből több településről érkezett küldöttség.
Az Ecsed-ménes Lovardában felállított színpadról Fülöp István parlamenti képviselő, aReformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket. ,,Mi reformátusok sokszor szerények vagyunk. Ne szégyelljük reformátusságunkat, hiszen ez összetartozást jelent. Számunkra a Szatmár kifejezés, a történelmi Szatmár megyét jelenti. Ez az egyesület református értékek alapján, ökumenikusan akar minket összekötni. Eggyé kell lennünk, hogy megmutathassuk, képesek vagyunk az összefogásra. Meg kell tanuljunk magyarnak lenni. Magyarok csak akkor lehetünk, ha a magunk helyén jól végezzük a dolgunk. A cselekvő szeretet az, ami példát tud számunkra mutatni. A történelmi Szatmár megyében minden megvan, ami ott van a Kárpát-medencében, csupán élni kell ezekkel a felhalmozott értékekkel, és újabb értékeket kell teremteni” – hangsúlyozta az egyesület elnöke.
Ünnepi istentisztelet
Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke példaértékűnek tartotta a szatmáriak kezdeményezését. Az összefogás biztos jelei ezek. Rettenetes dolog volt az, hogy a két egyházmegyét határok választották el. Ezek alatt az évtizedek alatt sokan elveszítették az önbizalmat, a változások után nem tudtak élni az új lehetőségekkel. Úgy érezzük, hogy eljött az önbizalom megerősödésének órája. Nyitni akarunk egymás felé, hogy segíteni tudjunk egymáson. A szép cselekedeteket, a példás mozdulatokat próbáljuk belevinni egymás szívébe.
Ft. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is példaértékűnek nevezte a kezdeményezést. Isten nem csak az Ószövetségben volt képes kihozni népét a rabságból, hanem most is képes összegyűjteni azt a szétszóródottságból. Ez a feladata a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesületnek: hogy összegyűjtsön bennünket, és megtanítson arra, hogy hagyjunk fel a bálványokkal, mert azok nem tudnak rajtunk segíteni. Úgy tudjuk egymást megismerni, úgy tudunk közösen elérni eredményeket, ha hálát adunk Isten szabadító erejéért.
Az istentisztelet során a százéves, 1911-ben Berta István kántortanító által alapított Börvelyi Református Énekkar szolgált Kun Béla irányításával.
Kopjafaavatás, ünnepi műsor
Fülöp István az istentisztelet után jelentette be, hogy elkezdik a Református Nemzeti Emlékpark létrehozását. Ennek első lépéseként kopjafát állítottak, amelyet a két püspök áldott meg. Fülöp István Wass Albert szavait idézte:,,Tiszteld őseidet, mert rajtuk keresztül nyertél életet és hazát.” A parlamenti képviselő kiemelte: ,,Méltónak kell lennünk történelmünkhöz, elődeink törekvéseihez, hitéhez. Utat kell mutatnunk az utánunk jövő generációknak, hiszen csak így maradhatunk meg keresztyénnek és magyarnak Európában. Hiszem és vallom, hogy múltunk nélkül csonka a jelenünk és nincs jövőnk.”
A színpadon dr. Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos jelenlétében tíz romániai lakos tette le a magyar állampolgársági esküt, majd Gyarmati Endre Fábiánháza és Domokos Sándor Kolcs község polgármestere aláírta a Fábiánháza és Szamoskrassó közötti testvértelepülési szándéknyilatkozatot.
A színpadon kulturális műsor várta az érdeklődőket. Romániai részről fellépett a Szatmárpálfalvai Ifjúsági Énekkar, az Ombodi Hagyományőrző Csoport, Török József és zenekara, valamint Varga Sándor színművész. Külön sátra volt a Szatmár-Németi Egyházközség nőszövetségének. Az előadásokkal párhuzamosan előadások hangzottak el, amelyeket kerekasztal-beszélgetés követett. erdon.ro2011. október 6.
Múzsa az ezrediken
– e címmel szervezett lapunk munkaközössége hangulatos, nívós irodalmi estet kedd délután a Bernády Házban. Múzsa az ezrediken – ezredik számához érkezett a Népújság irodalmi-művészeti melléklete: ez alkalomból az ünneplő közönség, a lap barátai telt házas publikumként vették birtokba a Baross Gábor utcai épületet, amelynek földszinti galériáiban Nagy Miklós Kund főszerkesztő és Múzsa-szerkesztő fogadta a megjelenteket, munkatársakat és vendégeket – Kovács András Ferenc, Nagy Attila, Markó Béla, Sebestyén Mihály és Bölöni Domokos meghívottakat, valamint Sebestyén Aba színművészt, aki méltó kezdésként Demény Péternek a Múzsához írott versét olvasta fel. Ezt Nagy Miklós Kund egy játékos limerickje követte, majd rövid beszélgetés vette kezdetét a megjelent írókkal, költőkkel.
Nagy Attila elárulta, nemrég fejezte be új verseskötetét. – Ez a kilencedik kötetem, szerkesztőként KAF szenvedte meg. A Kriterion fogja kiadni és lesznek benne részletek a készülő, Csillagköz című, versekből álló "regényből", amelyben a gyerekkoromtól a katonaságig telő éveket, a régi Vásárhelyt mesélem el – mondta a költő, majd a Csillagköz egyik versét, valamint az új kötetben megjelenő, John Donne-sorokra írt költeményei közül párat olvasott fel.
Sebestyén Mihály olyan szöveget hozott, amely korábban jelent meg a Múzsában, Kolbászverés című, vitrioltól sem mentes novellája kellőképpen felvidította a jelenlevőket, akiknek Markó Béla árulta el: egy pillanatig sem volt hűtlen a költészethez, csak ennek éppen nem volt látszata. – Egyszer már a politikát választottam, ezért jobban érzem magam itt, szépírók, irodalomkedvelők társaságában. Ami a választott, kötött formát illeti: vannak nagy elődeim, mint például KAF. Ő nem hagyta abba a költészetet, így az elődömmé vált. Amúgy 1980 körül történt az a furcsaság, hogy avantgárdot, szabadverset művelő poétaként porosnak tűnő formákat kezdtem használni. Ezeket kellett most is elővennem. Nagy kihívás, hiszen egy adott feltételrendszerben kell szabadnak lenni – hallottuk Markó Bélától, aki a De ki élte túl? című, a költészethez való visszatérésként jellemzett versét, illetve pár haikuját olvasta fel.
Bölöni Domokosról, aki maga is Múzsa-szerkesztő, egyrészt megtudtuk, hogy hajnali internetező, másrészt megállapíthattuk, hogy humora továbbra is töretlen: A tyúkcenzor látogatása című írása korábban jelent meg, de a tegnapi lapszámban is olvasható, már kezdő sora is – "Egyik hervadás jön a másik után, mint szeptemberben a tanítók." – leplezetlen felröhejt váltott ki a szépszámú hallgatóságból. A Múzsa hagyományaihoz híven, emlékezvén a régi nagyokra, Sebestyén Aba idézte meg a helikoni, a két világháború közötti, illetve egykoron kortárs alkotók alakját: Székely János és Tavaszy Sándor verseit, valamint Wass Albert Marosvécs című írását olvasta fel, utóbbit az író 1992-ben küldte a Múzsának. Végül Kovács András Ferenc szólt, a költő, aki talán a legtöbb verset küldte a Múzsának. Ő az ezredik számban megjelent, Naked Soul című versét, valamint Lázáry René Sándor három, a húszas években írott költeményét olvasta fel.
A svédasztalos agapé és koccintás előtt pedig Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke a tanács nevében egy oklevelet adott át a Népújságnak és egyet a Múzsa kiötlőjének. Hűségpezsgőt kapott továbbá az "ezredes úr", azaz Nagy Miklós Kund és "századosa", Bölöni Domokos, aki majdnem százszor szerkesztette a mellékletet az elmúlt évek, évtizedek során.
Nb.
Népújság (Marosvásárhely)2011. október 13.
Zsugorodik
Azt kérdi Tóni, a sokat utazó üzletkötő: nem ismerek egy magyarul-románul egyformán jól tudó óvónőt? Hajdu-Biharba kellene egy nemrég oda települt román közösségnek.
Jó lakást, tűrhető fizetést adnak, hogy mindkét nyelvre oktassa a kis Radukat és Oanákat! A szülők egyelőre még átjárnak Romániába dolgozni, de mind több földet vásárolnak össze a kiöregedő helyi magyar lakosságtól, remélik, hogy mihamarabb külön farmot hoznak létre és nem kell ingázniuk, mert a jövő nagy bulija az élelmiszer.
Magam is tudok jó pár olyan esetről, hogy a Szatmárnémetiben eladott garzon árából odaát, határ közeli falvakban teljes komforttal ellátott, három-négyszobás lakást vásároltak, hozzá 30-40 ár gyümölcsössel. Bolond, aki nem venné meg ilyen olcsón. S veszik is, itteni magyarok, románok egyaránt, hisz nem kell hozzá semmi külön engedély, magyar állampolgárság sem, amit különben is az uniós állampolgárság elegánsan fölülír.
Régebben áttelepült jogász ismerősöm mondja, hogy a nyugati országokban dolgozó, s ott száraz kenyéren is megélő, szívós avasi románok újabban valósággal sportot űznek: ki vásárol meg több házat és nagyobb területet. Hogy aztán majd átvigye az egész rokonságot. Jobb üzletet a gazdag svédeknél se tudnának kötni! Fehérgyarmattól Battonyáig már övék az ottani ingatlanok negyede-harmada, s alig van olyan település, ahol ne volna legalább egy-két „román utca”.
Csendben, minden felhajtás nélkül vásárolják fel a „drága magyar földet”. Ilyen csöndben szivárogtak őseik át a hegyeken Erdélybe a századok folyamán. Bethlen Gábor és más fejedelmeink sikertelenül próbálták törvénykezéssel útjukat állni. Másokat az olcsó munkaerőt kereső földesuraink hoztak be. Köztük a műveiben Erdélyt zokogva sirató Wass Albert felmenői. Aztán olvashatjuk nagy búsan: Adjátok vissza hegyeinket! De ki adta oda?
Szóval magyar-román viszonylatban az uniós tagsággal és a határok légiesedésével egyértelműen a románok jártak jobban. Lehet, nem vagyok eléggé tájékozott, de nem tudok olyan esetről, hogy anyaországbeliek Szatmárnémetiben házat vagy nagyobb telket vásároltak volna (ám annál többet, hogy elpotyázták itt maradt vagyonukat!), miközben itteniek több százan, ha nem ezren vásároltak odaát. Azt is tudom, hogy a magyar befektetők a külföldi beruházók listáján nincsenek az első tíz között, jóllehet a közelség és a közös nyelv jelentős előnyt biztosít.
Miközben a románok kitartóan és hang nélkül szivárognak a jelképessé váló határ másik oldalára, Pest zajosan a nemzet határok nélküli egyesítéséről szónokol. Nem veszi észre, hogy közben a belső haza (szlovák oldalon is!) egyre zsugorodik!
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. október 19.
Örömmadár a szívünkben
– Olvasókönyv Pusztakamarásról, a pusztakamarási magyarokról, még pontosabban a pusztakamarási református magyar közösségről – hallottuk H. Szabó Gyulától, a Kriterion Könyvkiadó igazgatójától vasárnap a templomban. Amely nem akármilyen közösség lehetett /lehet, hiszen az egyszerű napszámostól a bárói családig egyenlő/egyenrangú tagjai voltak a gyülekezetnek. Nem akármilyen közösségé; amely örök nyugalmat kínált a 19. századi magyar irodalom óriásának, Kemény Zsigmondnak, és szülőföldje a 20. századi irodalmunk egyik legnagyobb alkotójának, Sütő Andrásnak, aki gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy szóljon a szülőföldről, a Mezőségről. – Írásai úgy fogják össze a könyvet, mint a jó minőségű kötőanyag a templomot. Az effajta "olvasókönyv" minden közösségben elkelne.
A kötet első része – Sziget a Holt-tengerben – tartalmazza Székely Ferenc Tájolás térben és időben és Interetnikus kapcsolatok Pusztakamaráson című írásait; Rabocskay László 2005-ös dolgozatát a Történelmi Magazinból: Pusztakamarás és a báró Kemény család, Székely Gergely intelmeit a vegyes házasságról ("Ezt a kutat betömi az idő"); Faragó József két tanulmányát, 1946-ból, illetve 1947-ből – A tánc a mezőségi Pusztakamaráson, Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson –; Sütő András 2005-ös írását a Népújságból (Bertalan-éj a lelkünkön); Szász István Tas családtörténetét – A Szövérdi Szász család Pusztakamaráson, kirajzásuk és szétszórattatásuk; Pusztakamarás református lelkészeinek rövid életrajzait; Páll Gyula lelkész, illetve Ferenczyné Bakos Anna-Mária tiszteletes asszony kamarási emlékezéseit. A második rész két író, Kemény Zsigmond és Sütő András munkássága, személyisége köré szerveződik, Papp Ferenc Báró Kemény Zsigmond című, 1922-ben megjelent monográfiájának részletével, Wass Albert, Kemény János, Nagy Pál, Sütő András, Csoóri Sándor, Márkus Béla írásaival. A harmadik rész Adatok tükre cím alatt tartalmazza Gudenus János Józseftől A Kemény család genealógiáját (A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája című, 1993-as munkából), Pusztakamarás helyneveit Bota Melindától, A kamarási eklézsia leltárát (az 1883-as Névkönyv alapján), Istók Sándor lelkész szövegét a templom felújításáról (eredetije a templomgömbben, 1908 óta), valamint A Pusztakamarás határában 1944 őszén legyilkolt zsidó közösség névsorát, végül pedig Sütő András levélváltását az őt gyermekkorában felkaroló Jenei Sándor egykori kamarási lelkésszel. Gazdag képanyag teszi teljessé az olvasói élményt.
A pusztakamarási templomban vasárnap az ott 1973 és 1982 között szolgált Ferenczy Miklós hirdette az igét, a vendégeket a jelenlegi lelkész, Oroszhegyi Attila köszöntötte. Székely Árpád szívbemarkolóan szavalta el Wass Albert Üzenet haza című költeményét, majd ércesen zengő hangján elénekelte a Magyarok Világhimnuszát, a Halló, magyar! kezdetű dalt. Dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a Mezőség a néprajzban és az irodalomban témával tartott eszmefuttatásában kiemelte, hogy Pusztakamarás az idő során a Mezőség egyfajta jelképévé vált. Ez a könyv az itt élők önbecsülését is emeli. Nem elég azonban, ha időnként megjelenítik a közbeszédben, hanem konkrét támogatásra is szorul a mindössze 129 lelket számláló gyülekezet. A Kemény Zsigmond és Sütő András kultuszához kapcsolható kulturális turizmus minden bizonnyal jótékonyan befolyásolná a közösség életét is. Ferenczyné Bakos Annamária felolvasta emlékezését, bevezetőjében megjegyezve, hogy a könyv a jelenben íródott, a múltról beszél, de üzenete a jövőnek szól. Demeter József szászrégeni lelkész szerint a Sütő Andrástól hangoztatott sajátosság méltósága immár a megmaradottak önérzete kell hogy legyen, azok méltósága, akik ebben a holt- tengerben őrzik nyelvüket, magyarságukat. Máté István létai lelkész szeretettel beszélt itt töltött háromévi szolgálatáról. A gyülekezet történetét Oroszhegyi Attila foglalta össze. Dr. Szász István Tas családjára, édesapjára emlékezett, aki 56 éven át dolgozott a kamarási birtokon. Kemény Zsigmond sírfeliratát idézve – A fáklya másokért ég, s önmagát emészti el – kiemelte, hogy a Mezőség és Pusztakamarás fáklyája évszáza-dokon át lobogott a magyarságért, önmagát emésztette el; de soha el nem múló hatása ott él a nemzet jelenében, s ha képesek vagyunk hagyományainkat ápolni, akkor jövőjében is. A kötet válogatója, Székely Ferenc a Sütő Andrástól kölcsönzött metaforára, a címben található bánatmadárra utalva így zárta szavait: mindannyiunkban lakozik egy "madár". A bánatmadár romlásunkat siratva a templomra száll –, az örömmadárnak azonban ott a helye a szívünkben. (Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok. Összeállította Székely Ferenc. Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2011)
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)2011. október 30.
Képmások egy nagyváradi szerzőtől
Szász András író-újságíró Képmások című novelláskötetének bemutatójára került sor október 28-án, pénteken kora délután a nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesboltban.
A nagyváradi születésű, Magyarországon lakó szerző szülővárosához kötődő emlékeit egybefoglaló kötetet Csernák Béla református lelkipásztor mutatta be. A közönség soraiban jelen voltak a szerző nyolcadikos osztálytársai, barátai és családja. A osztálytalálkozóval egybekötött könyvbemutató hangulatos beszélgetéssé alakult át.
Időutazás
Csernák Béla röviden összefoglalta, mi jellemzi a Pilinszky-díjas író, újságíró novelláskötetét. Elmondta, hogy a könyv lapjain a hétköznapok egyszerű emberei irodalmi alakokká válnak. Az olvasó a könyvet lapozva időutazáson vehet részt és megismerheti Nagyvárad egy másik arcát, azok pedig, akik ismerik ezt a kort, újraélhetik annak minden árnyalatát. A kötet novelláit megtörtént események ihlették, amelyeket Szász András néhol különállóan, néhol egy-egy emléket összeolvasztva tár az olvasó elé. A könyvbemutatón Tatai Sándor színművész olvasott fel a Rejtély című novellából egy részletet. A szerző elmondta, mindegyik novellának van valóságalapja. Mindig is szeretett volna Nagyváradról írni, és a kezdő lökést az adta számára, amikor elolvasta Wass Albert Se szentek, se hősök című könyvét, amelyben az író úgy tudott írni a hétköznapi szereplőkről, mintha világrengető hősök lettek volna. Szász Andrásnak, amikor elkezdte írni az első novellát, nem kellett sokat várnia a többi témára, tovább alkotott, mert az emlékek egymás után törtek elő emlékezetéből. A könyvbemutató végén a szerző dedikálta könyveit. Szász András nagyváradi emlékeit megörökítő, Képmások című novelláskötetét az Illyés Gyula Református Könyvesboltban lehet megvásárolni, ára 20 lej.
Nagy Noémi
erdon.ro