udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 575 találat lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-575

Névmutató: Bodó Barna

2016. június 22.

Az élboly felé tart a Szent László Napok
Két rendezvénnyel zárult a már zajló a Szent László Napok felvezető napjai közül a keddi. Előbb tárlatnyitó volt, majd egy érdekes könyvet mutattak be – amelyben maga az a rendezvény is szerepel, amelyen bemutatták.
Érdekes kiadvány kapható, 35 lejért, és be is mutatták Várdon: az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadása az, ami egy hete jelent meg Kolozsváron. Immár a harmadik ilyen ez, és minden évben más tematikájú az évkönyv. Idén a kifejezettem magyar rendezvényekkel, az úgymond magyar nap jellegű eseményekkel foglalkozik. Bodó Barna az, aki szívügyének tekinti, és összefogja ezt a projektet, és mint a bemutatón elmondta, komoly adatgyűjtő, majd szerkesztői és tördelői munka eredménye “ez a szép könyv”. Amelyet egyébként rajta kívül Szabó Lilla és Széman Emese Rózsa szerkesztett, és 20 szerző írt. A könyv félezer itteni magyar rendezvényt említ, a nagyobbakról pedig külön írások szólnak. Váradról épp a Szent László Napokat mutatja be részletesen, amely napok egyik programpontja volt maga ez a kötetbemutató is, de kitér a Varadinumra is. Jelenleg egyébként még fejlődőben van az ilyen rendezvények itteni piaca: a leginkább mérvadó a a Kolozsvári Magyar Napok amelyről rövid ismertetőt hallhattunk a programigazgatótó, Szabó Lillától. E kincses városbeli rendezvényhez igyekszik felzárkózni a Szent László Napok is, amelynek egyik szervezője, és a kötet egyik szerzője, Mészáros Tímea ez utóbbi rendezvényt ismertette. Mint mondta, már sikerül erős márkanévvé emelni a Szent László Napokat, a magyarok kedvelt és ismert rendezvénye, a románság felé való nyitás viszont lassabban halad. Utóbbinak az a fő célja, hogy egyrészt megismertessék Szent László szerepét a város történetében azokkal, akik nem is hallottak róla, másrészt előmozdítsák a párbeszédet. A kötet három fejezetből áll: az első 17 a főbb rendezvényeket mutatja be, aztán másik 18 fesztivált ismertet a sajtóvisszhangok alapján, majd egy rendezvényjegyzék következik, sok régió “magyar napjaival”, de itt már például falunapok is szerepelnek.
Tárlat
A bemutató előtt, ugyancsak a várban, szintén a a Szent László Napok részeként nyílt meg a Molnár László József nagyváradi származású művész tárlata. A művész életművén kalauzolja át a látogatót a nagyváradi vár galériájában berendezett, Retrospektív című tárlat. A Pece-parti várost a nyolcvanas években elhagyott művésznek ez az első önálló kiállítása szülővárosában. Volt évfolyamtársa, Holló Barna váradi képzőművész hívta meg. Zatykó Gyula, a kulturális fesztivál főszervezője rövid felszólalásában azt emelte ki, hogy „a művészet híd és kapocs román barátainkkal”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az elkövetkező évekre is az a Szent László Napok szervezőinek célkitűzése, hogy minél több váradi művészt mutassanak be.
A multikulturalitást pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a művészt és alkotásait Ramona Novicov műkritikus méltatta, aki magyarul is köszöntötte az érdeklődőket. Mint mindta, Molnár László József alkotásai magukon viselik a Kolozsvári iskola jegyeit, ugyanakkor hangsúlyosan megjelenik bennük a múlt század nyolcvanas éveinek a valósága. A kiállítás június 21–23. között 15 órától 18 óráig, június 24–26. között pedig 11-től 18 óráig látogatható.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

2016. június 28.

Civilekről, szórványról, megmaradásról (Bodó Barna könyveinek bemutatója)
Egy társadalom demokráciájának állapotát méri az, hogy a civil szféra mennyire él, mennyire működik, és mindazok, akik a civil szféra kibontakoztatásáért dolgoznak, ezért tevékenykednek. Minden olyan gondolat, amely az emberi szellem kibontakozását szolgálja függetlenül a hatalmi ágazatoktól, tulajdonképpen civil kurázsit igényel – ezekkel a szavakkal köszöntötte Bodó Barnát és köszönte meg munkáját Kovács István unitárius lelkész azon a kettős könyvbemutatón, amelynek az unitárius egyház tanácsterme adott otthont vasárnap délben. A Sepsiszentgyörgyről elszármazott szerzőt lapunk munkatársa, Váry O. Péter faggatta.
Tizenöt esztendő civil társadalommal foglalkozó írásainak válogatása a Civil szerepek – civil szereplők című kötet, „elméleti írások gyakorlati haszonnal” – amint Váry O. Péter fogalmazott. Nem siránkozik, nem panaszkodik, nem bűnbakot keres, hanem megoldásokat ajánl, s ez a laikusok számára is fontos lehet, „hisz valahol mindannyian civilek vagyunk, ha tettekben nem is, de gondolatainkban igen”. Kiemelt néhány gondolatot is, hogy miként határozza meg Bodó Barna a civilséget: egyenértékű a reménnyel, a civil társadalom egyfajta romlatlanságot jelent, a szellem hatalmát, függetlenségét, biztosíthatja a politika ellenőrzöttségét, a civil független, autonóm ember, a hivatalosan elvártnak az ellentéte. Bodó Barna Hegel szavait idézte, aki szerint a civil a társadalom kötőanyaga, magunkban kell megtalálnunk az erőt, hogy felálljunk és járjunk olyan helyzetben is, amire nincs felkészültségünk. Észre kell vennünk a körülöttünk lévő feladatokat, amelyeket talán csak mi végezhetünk el. Kitért a kötet utolsó tanulmányára, amely az erdélyi magyar civil tudományról szól. Azért civil, mert a modern társadalmakban a tudomány állami feladat, ám a magyar kisebbség tudományos életét egyáltalán nem segíti a román állam. Elemezték a román tudományos élet munkatársi gárdáit, és döbbenetes adatokkal szembesültek. A Román Tudományos Akadémián például 847 főállású kutató dolgozik, de közülük csupán kilenc magyar, a Székelyföldön kívüli nagy erdélyi városok múzeumainak 197 kutatója van, de alig 27 a magyarok száma. Ezért hozott létre ő maga egy civil kutatóintézetet, és ugyanezt teszi a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Munkacsoport szintén civil keretek között.
Bodó Barna beszélt szórványkutatásaikról is, nagyon nehéznek nevezte a helyzetet, van, aki demográfiai mutatókhoz vagy intézményes ellátottsághoz köti a szórvány meghatározását, de tulajdonképpen csak szociálpszichológiai helyzetképként lehet felfogni: az él szórványban, akire naponta a választás kényszere hat. A szórvánnyal való törődés felelőssége az anyaországnak, de az Erdélyben tömbben élő magyarságnak, például Székelyföldnek is. A szórvány nyelvhatár, közvetíteni tud, olyasmit adni, amire a nemzetnek szüksége van, kulturális értékeit muszáj megmenteni – fogalmazott Bodó Barna.
A másik bemutatott könyv, az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv legfrissebb kötete a korábban szerkesztett Romániai Magyar Évkönyv utódja. Az a politika, a társadalom történéseinek lenyomata volt, tíz év után szerkesztését átadta egyetemi kollégáinak, és ő az Erdélyi Magyar Civil Mozgalom elnökeként a civilek évkönyvének szerkesztését vállalta. 2013-ban az első ilyen kiadvány tartalmazott gyakorlati tudnivalókat, de Kárpát-medencei civil körképet is. A következő kötet elsősorban az utánpótlás, a harmincas fiatal kutatók munkáit közli, a most megjelent harmadik évkönyv pedig „látlelet, történelmi körkép, a velünk történtek számbavétele”, az erdélyi magyar fesztiválok, városünnepek leltára, azt összesíti, „hol vagyunk képesek megmozdulni”. A kilencvenes évek a szimbolikus térfoglalás ideje volt, ma már ez nem elegendő, a tereket birtokba kell venni, és a városnapok, fesztiválok tulajdonképpen ezt jelentik, jelentőségük különösen kiemelkedő ott, ahol nincs többségben a magyarság.
Mikor lesz autonómia? – tette fel a témától kicsit elrugaszkodó zárókérdést Váry O. Péter. „Nem az a kérdés, mikor lesz autonómia, hanem az, mikor vesszük tudomásul, hogy autonómia nélkül nincs jövő” – válaszolta Bodó Barna
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 1.

Vegyük birtokba a teret!
Bodó Barna a civilség lényegéről
Számtalan tudományos dolgozat, tíz kötet szerzője és nyolcnak társszerzője, politológus, a Sapientia-egyetem professzora, újságíró, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, de Bodó Barna mindenekelőtt civil a hazai pályán: azaz gondolkodó és tudatos állampolgár, aki a Sepsiszentgyörgyi tömbmagyarságból elcsángált, és Temesváron éli a szórvány mindennapjait. Vasárnap az unitárius templom tanácstermében, kettős könyvbemutatója alkalmából Váry O. Péter újságíró beszélgetett a szerzővel.
Nehéz könyv, állította Váry O. Péter a Civil szerepek – civil szereplők című, 15 év tanulmányait és publicisztikáit egybefogó kötetről. Elméleti írások, amelyek időrendi sorrendben követik a forradalom után ránk szakadt nagy szabadságban a civil szerepek meghatározásának, működésének buktatóit, ostorozás és ítélkezés nélkül, mindig a megoldásokra fókuszálva.
Ki is az a civil, akiről Bodó Barna nem egy könyvét megírta? Nem kell föltétlenül aktivistának lenni, de aki nem vár utasításra, hanem gondolkodik és cselekszik, mert hisz valamiben, mert van rá ereje, az már bírja a civilség legfőbb jegyeit.
– A változások utáni első politikusnemzedéket az delegálta funkciójába, hogy ismerték a nevét, ezért nagy többségükben írók, költők kerültek vezető szerepekbe, igencsak felkészületlenül – vázolta Bodó Barna a civilség újkori gyermekkorát, nem tagadva, ő maga is ebben a helyzetben volt. Miután azonban rájött, hogy még rengeteg tanulnivalója van, lemondott a tisztségekről.
Az őt és sok hasonló cipőben járó civilt emésztő dilemmák is hangsúlyosan jelen vannak az említett kötetben. Hiszen nekik nem jelölték ki a feladatokat, hanem – mint a Bethesda-tónál megmentőre várakozó bénának – magukban kellett megtalálni a továbblépéshez az erőt.
A másodikként bemutatott Civil évkönyv című kötet az erdélyi magyarság életében fontos tények és történések leltározásának feladatát vállaló Romániai magyar évkönyv utódja, amely 10 évig jelent meg, annak ellenére, hogy szkeptikus hangok korai kimúlását jósolták. Ezen a címen is már harmadszor jelenik meg, történelmi körképet nyújtva a 2015-ös év közösségi ünnepeiről, a magyarság térfoglalását jelző városnapokról és kulturális fesztiválokról, kicsikről és nagyokról egyaránt.
– A tér birtokbavételével önmagunkat is birtokba vesszük – mondta Bodó Barna, aki kérdésre válaszolva kifejtette, az autonómia az egyetlen út az erdélyi magyarság megmAradásához, de addig is a közös gondolkodás az, ami célravezető lehet. – Meg kell találni az átkapcsolódási pontokat, üzenetünk kell legyen a többség számára is, mint ahogy Kolozsváron történt, ezért ünnepelheti a Kolozsvári magyarság is egy hétig saját kultúráját. Elfogadhatatlan, hogy Marosvásárhelyen Dorin Florea megengedhette magának, hogy a magyarság ünnepét pár éve a városon kívülre száműzze, és az is, hogy 1990 óta a teljes Dél-Bánát leszakadt a magyar nyelvterületről, és Temesvár is erre az útra lépett, mivel az utóbbi idők politikai alkuinak következményeként Temesváron öt iskolában szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, Aradon pedig háromban – nyomatékosította a minden civilre háruló felelősséget Bodó Barna.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. július 5.

Felmérés készül a magyarság helyzetéről (Ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács)
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) szervezésében hétvégén a Szeged melletti Domaszéken került sor arra a szakértői konferenciára, melynek keretében a jelenlevők értékelték a Kárpát-medencei magyar közösségek politikai helyzetét. A konferencián a Kárpát-medencei politikai pártok és szervezetek képviselői, valamint felkért szakértők voltak jelen. Az erdélyi szervezetek közül nem vett részt a megbeszélésen sem az RMDSZ, sem az MPP.
A Tőkés László elnök által vezetett KMAT 12 tagszervezete közül 7 szervezet küldött képviselőket. A konferenciát a KMAT jelenlegi és korábbi titkárai, Bedő Árpád és Mécs László készítette elő a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai segítségével. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviseletében Sándor Krisztina ügyvezető elnök és Tiboldi László alelnök, az Erdélyi Magyar Néppárt részéről pedig Zakariás Zoltán alelnök volt jelen. A KMAT további erdélyi tagjai közül jelen volt még Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács megbízásából. Erdélyi szakértőként vett részt a megbeszélésen Bodó Barna, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A magyar kormány részéről a tanácskozás egy részén jelen volt Szili Katalin miniszterelnöki megbízott, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős miniszteri biztos, valamint Ötvös Sándor, Kárpátalja fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztosság képviseletében. A tanácskozás célja a KMAT korábbi ülésén elfogadott Kárpát-medencei monitoring rendszer gyakorlati munkájának elkezdése volt. Az állapotfelmérést lehetővé tevő kérdőívek szakmai összeállítása után minden tagszervezet kitölthette azt, a domaszéki tanácskozáson pedig összegezték és értékelték, kisebb mértékben módosították. A beérkezett válaszok alapján őszre elkészül egy átfogó jelentés, amely együttes képet ad a Kárpát-medencei magyar közösségek saját államon belüli politikai, jogi helyzetéről.
A tanácskozás keretében ugyanakkor napirendre került a legutóbbi, Erdélyben és Délvidéken lezajlott választások kiértékelése, a koszovói szerbek helyzetének elemzése. A jelenlevők a nemzeti együttműködés rendszerét is értékelték, és konkrét javaslatokat fogalmaztak meg. A KMAT őszi rendes ülésére a tervek szerint szeptember 24-én Budapesten kerül sor.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 12.

Riporttábor Temesváron
Kötet készül a nagyvárosi szórványról
Az elmúlt hét végén Temesvár volt a helyszíne a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei riporttáborának. A szervezők célja az volt, hogy betekintést nyújtsanak a nagyvárosi szórvány életébe, és az elkészült riportok egy kötetben rögzítsék a múlt– jelen–jövő metszéspontjában tapasztalt pillanatképet, amely a sokadik lesz abban a sorozatban, amelyet az újságíró- szövetség a különböző erdélyi helyszínekről megjelentetett.
A táborban hat megye 11 szerkesztőségéből a nyomtatott és az elektronikus sajtó 25 képviselője vett részt, és három újságíró szakos egyetemi hallgató Kolozsvárról. A vendégfogadó Temesvári kollégák kitettek magukért. Bartha Csaba Temesvári rádiós kolléga, a MÚRE területi képviselőjének vezetésével olyan gazdag programot szerveztek, hogy nehezen mAradt idő a résztvevők által jobbára előzetesen kiválasztott témában elmélyülni és beleszippantani a színes, vonzó, soknemzetiségű nagyváros pezsgő életébe. Arról viszont meggyőződhettünk, hogy a villamosjáratok és a sűrű gépjárműforgalom miatt zajos Temesvár belvárosát hogyan alakította emberarcúvá a helyhatóság kövezett sétálóutcák, tágas, forgalommentes terek kialakításával, amelyeken este a vendégfogadók előtt zajlik az élet, a mediterrán városokhoz hasonló módon.
A "nagy furcsaságok és pAradoxonok" városának kialakulásáról, a két folyó, a Temes és a Bega által határolt területen Szekernyés János helytörténész, újságíró tartott tartalmas, érdekes előadást. A városban, amely Károly Róbert idején a magyar királyság székhelye volt, s hosszú török és Habsburg-uralom után került vissza Magyarországhoz, majd Trianon után a nagyhatalmak Romániához csatolták, ő vezette a többórás sétát is. Ez a város nevének utótagját adó vár megmAradt falaitól a történelmi emlékekban gazdag utcákon át a Dózsa György kivégzésének helyszínétől nem messze levő református templomig tartott, ahonnan a romániai rendszerváltás elindult. Közben megtekintettük a szoborparkot, amelyben Róbert Károly magyar király mellett a város történetében fontos szerepet játszó magyar személyiségeknek is szobrot emeltek.
A szakmai tevékenység már a pénteki megérkezés után megkezdődött. A Rácz Éva egyesületi elnök vezette média-kerekasztal során Temesvári kollégáink mutatták be a helyi sajtót. Nem könnyű, de érdekes a munkájuk – számolt be Bartha Csaba és Lehőcz László kollégánk az 1989. december 22-én magyarul is megszólaló Temesvári Rádió magyar adásáról. A napi kétszer egyórás magyar nyelvű műsort három főállású szerkesztő és egy Aradi tudósító, valamint a bedolgozó munkatársak készítik. Szavukat a szomszédos megyékben hallhatják, de megtörténik, hogy messzi magyarországi régiókból is kapnak visszajelzéseket. Az írott sajtó hőstörténetét Graur János, az 1994- ben hetilappá alakult Heti Új Szó főszerkesztője és kollégája, Makkai Zoltán mutatta be. A négy belső munkatársat foglalkoztató lap népszerű szerkesztője volt a nemrég elhunyt Koczka György, aki utolsó percig, betegágyából is elküldte írását a lapba. Napilapként az Aradon kiadott Nyugati Jelent olvashatják a Temesváriak, erről Pataki Zoltán szerkesztő beszélt. Hogy olvasóit maga köré gyűjtse és megtartsa, a Heti Új Szó az állandó előfizetőkből létrehozta a lap Baráti Körét, amelynek tagjaival kölcsönös előnyöket biztosítanak egymásnak, rendszeresen kiadják a Baráti Kör adatbázisát, és évente találkozót tartanak.
Temes megye lakosságának öt százalékát teszi ki a 36.000 körüli magyar nemzetiségű személy. Számuk az 1992-ben nyilvántartott 62.000-ről csökkent megyei szinten 44, Temesváron 51 százalékkal, és mára már nem mAradt olyan közigazgatási egység, ahol a többséget képviselné. A beolvadás, az elvándorlás megtette a hatását, és mindössze 11 településen működik magyar iskola – ismertette a statisztikai adatokat Halász Ferenc, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, főtanfelügyelő- helyettes. Mivel vannak olyan helységek, ahol az elfogyó gyermeklétszám miatt megszűntek a magyar osztályok, a fakultatív magyar oktatás bevezetésétől remélték azt, hogy idővel újraindíthatják, de elképzeléseik e téren nem váltak valóra. Ennek ellenére továbbra is fontosnak tartják az 1997-ben elkezdett fakultatív oktatást, amelyben 20 településen 388-an vesznek részt, és előfordul, hogy nem magyar szülők is beíratják a gyermeküket – számolt be Marossy Zoltán, volt alprefektus, a fakultatív magyar oktatás ötletgazdája. Ottjártunkkor Iakab Ilona, a líceum igazgatónője, Magyari Sára szakmai irányító, továbbá a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok jelenlétében műsoros esttel zárult a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban szervezett Tanulj meg írni, olvasni magyarul! egyhetes tábor, amelyet a fakultatív oktatásban részt vevő gyermekek számára szerveztek.
A kerekasztal-megbeszélésen azt az átfogó tevékenységet, amely a Temesvári magyar tannyelvű Bartók Béla Elméleti Líceumban folyik, dr. Erdei Ildikó igazgatónő ismertette.
Tudatosan számolják, keresik a diákokat, meggyőző munkát végeznek a családokban, hogy magyar iskolába írassák a gyermeküket. Ehhez fel kell venni a versenyt a más tannyelvű iskolákkal, s a színvonalas oktatás mellett a közösségépítés feladatát is vállalni kell, hasonlóképpen a differenciált oktatást, a magyarul kevésbé jól beszélő gyermekek felzárkóztatását. A Józsefvárosban levő tanintézményben 600 diák tanul, és alapítványi támogatással 15 kilométeres körzetből naponta iskolabusz szállítja őket. Néptánccsoport, citeraegyüttes, diákszínpad működése teszi színesebbé a diákéletet, vetélkedők, versenyek, gyakori ünnepi alkalmak helyszíne az iskola, amelynek felszerelése az évek során fokozatosan bővült. Évkönyv, diáklap kiadásával népszerűsítik a tanintézményt, az elemi osztályok felkaroltak egy-egy elszigetelten működő óvodai csoportot, kétnyelvű kiadványban biztatják a vegyes családokat arra, hogy kisgyermekkorban kell mindkét szülő nyelvét megtanítani a gyermekeknek – említhetünk néhányat a beszámolóban elhangzott tevékenységek közül.
A beszélgetésen részt vett Farkas Imre, Temesvár újonnan megválasztott alpolgármestere.
Az utolsó napon a tábor fő témája, a szórványkérdés szerepelt a napirenden. A meghívott dr. Bodó Barna egyetemi docens, a Szórvány Alapítvány keretében működő Kisebbségi- szórványkutató Műhely vezetője volt.
Átfogó és részletes beszámolójában a téma minden vetületére kitért, és bemutatta a szórványkérdésről szóló igényes kiadványokat, a FESS (Feleljünk Együtt Saját Sorsunkért) Füzetek sorozat különböző példányait, beszélt az e téren futó európai projektekről. A hatodik FESS- füzet hat pontban foglalja össze a szórványmentés eszközeit: szórványiskola-program, szórványgondnokprogram, szórványhelyzetkutatási program, szórványok gazdasági helyzete program, szórványképviseleti program, értelmiség- képzési program a szórványok számára. A konkrét projektek kidolgozása az egyes történelmi régiók képviselőinek a feladata – vonja le a következtetést a szerző, amit jó lenne, ha a döntéshelyzetben levő tisztségviselők is felvállalnának.
A többórás vita kérdéseire nincs mód egy beszámoló keretében kitérni, de tanulságai valószínűleg megjelennek az őszire elkészülő újabb riportkötetben.
A rendezvény borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult, amelyen egy fogyatékos fiatalokat segítő alapítvány számára gyűjtöttek támogatást.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

2016. július 12.

MÚRE-riporttábor Temesváron
Nagyvárosi szórvány-bevetésen a magyar újságírócsapat
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) az elmúlt hét végén, a kalotaszegi Farnas–Zsobok és a Beszterce-Naszód megyei Óradna–Borberek után nagyvárosi környezetben, Temesváron szervezte meg sorozatban harmadik riporttáborát. Hat erdélyi megyéből és a Vajdaságból érkezett 26 magyar újságíró vetette be magát a nagyvárosi dzsungel sűrűjébe, hogy pillanatfelvételt készítsen a Temesvári magyar szórványközösség életéről. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Bethlen Gábor Alap támogatásával megvalósuló riporttábor nyomán egy kötet is születik, amelynek bemutatását kíváncsian várjuk, elsősorban mi, Temesvári magyar újságírók, akik e szórványközösség mindennapjainak és ünnepi alkalmainak régi krónikásai vagyunk.
A riporttábor július 8-án, pénteken média-kerekasztallal indult, ahol a vendégek (majdnem) mindent megtudhattak a Temesvári írott és audiovizuális sajtó aktuális helyzetéről. Az újságírókat a továbbiakban Szekernyés János helytörténész, Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, Erdei Ildikó és Jakab Ilona iskolaigazgatók, Marossy Zoltán volt alprefektus és Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke tájékoztatták a Temesvári magyar közösség múltjáról és jelenéről, a magyar oktatás helyzetéről, a civilszervezetek életéről. A sajtósoknak alig két napjuk volt rá, hogy kívülállóként, remélhetőleg újszerű látásmódot tükröző Temesvári szórványriportjaikat elkészítsék.
– Miért éppen a nagyvárosi szórvány lett ennek a riporttábornak a központi témája– kérdeztük Rácz Évától, a MÚRE elnökétől.
– A riporttáborok hagyománya a 90-es évekre nyúlik vissza, de az utóbbi két évben kezdtük újra ezeknek a megszervezését. Első alkalommal a Kalotaszeg végében található, de a Szilágysághoz tartozó Farnason voltunk, amely egy halódó, pusztuló félben levő közösség, ugyanakkor a szomszédos Zsobok a magára talált magyar közösség példáját mutatta meg. Tavaly Beszterce-Naszód megyében Radna Borbereken és Óradnán jártunk, ahol azzal szembesültünk, hogy ők románul mondják, hogy ők magyarok. Nem beszélik a nyelvet, de a magyarságtudatuk eleven! Azt mondtuk, hogy legyen egy olyan példa is, ahol a nagyvárosi szórvánnyal ismerkedünk. Újdonságot jelent, hogy a nagyvárosban hogyan lehet megtalálni a magyarokat, mindenki azt mondta, hogy valóban ez nagyon nehéz feladat. Nem könnyű két nap alatt megtalálni azokat az embereket, akik azon dolgoznak, hogy ezt a szórványközösséget összetartsák, ezért előre szerveztük a lehetséges interjúalanyokat, meghívtuk őket a riporttáborunkba, hogy megkönnyítsük a kollégáknak a dolgát és még több, gazdagabb anyag szülessen.
– Honnan érkeztek a Riporttábor résztvevői?
– A távolabbról érkezett sajtósok Hargita, Kovászna és Brassó megyékből jöttek, de erős újságíró csapat van itt Marosvásárhelyről, Kolozsvárról és Nagyváradról, akik összesen 11 szerkesztőséget képviselnek. Itt vannak velünk a riporter iskolások, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatói, akik itt gyakorlatoznak, az a feladatuk hogy a tábor történéseit dokumentálják, fotózzák, arról számolnak be, hogy mi hogyan dolgozunk. A Riporter Iskola idén beindított programunk, amelynek Temesvár a harmadik helyszíne Kolozsvár és Marosvásárhely után. A Riporter Iskola folytatódik azzal, hogy októberben Torockón a Kolozsvári BBTE újságíró szakának táborához csatlakozik a MÚRE, majd Nagyenyeden tartunk novemberben egy kiértékelő találkozót.
– A nagyvárosi szórványléttel kapcsolatban mi mozgatta meg az újságírók fantáziáját?
– Egyesek az egyházi közösségeken keresztül próbálják megfogni a magyarságot. A Vajdaságból érkezett kollégák a soknemzetiségű Bánságot, a szerb közösséggel való kapcsolatot is behozzák a képbe, de van akit a Nőszövetség munkája vagy a Máltai Segélyszolgálat munkája érdekel. Természetesen az is történelmi pillanat, hogy hosszú évtizedek után magyar alpolgármestere van Temesvárnak és két líceumban is van magyar nyelvű oktatás, ezek mind olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekre szeretnénk választ kapni.
– Mi lesz ennek a Riporttábornak a hozadéka?
– A tábor nyomán kötetet szeretnénk megjelentetni a Communitas Alapítvány támogatásával, ami arról szólna, hogy mit mutat az a pillanatfelvétel, amit itt Temesváron el tudtunk készíteni. Egy ilyen riportkötet nem leíró, hanem ezt a pillanatot megragadó tud lenni, amelyben benne van a történelem és egy lehetséges jövőkép, majd kiderül, hogy milyen.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. augusztus 18.

A város- és falunapokat térképezi fel 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv
Az erdélyi magyar fesztiválokat bemutató 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvről tartottak beszélgetést a Bánffy-palota udvarán szerda délután, a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Jelen volt Bodó Barna egyetemi docens, a kötet főszerkesztője, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke, a beszélgetést Szász Alpár Zoltán politológus moderálta.
A 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv a sorozat harmadik megjelent kötete, a rendszerváltás utáni időszak erdélyi magyar fesztiváljait, pontosabban a helyi közösségek város- és falunapjait vizsgálja.
Bodó Barna szerint azért érdemes foglalkozni ezekkel a rendezvényekkel, mert egy-egy ilyen esemény által a tömb- vagy szórvány magyarságban élő közösségek egyrészt felszabadítják a felgyűlt energiájukat – amely például a terek szimbolikus birtokbavételében mutatkozik meg –, másrészt pedig bizonyítani tudják létezésüket és kifejezik jövőképüket. Amíg tömbmagyarságban jellemzően az önkormányzat, addig szórványban a civil szféra szervezi ezeket a fesztiválokat, ezért gyakran politikai feszültséggel terhelt a szervezési folyamat.
Az évkönyv jelentős eredményre jutott: összesen 34 rendezvénysorozatot tekint át, a kötet végén szereplő adatbázis pedig közel 200 városi és 300 falusi erdélyi magyar fesztivált összesít. A főszerkesztő pozitív példaként emlegette a Kolozsvári Magyar Napokat és a Szent György Napokat, de szerinte nem lehet hierarchiát felállítani a kötetben összesített rendezvények között.
Bodó bejelentette: készül az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv új kötete, amely a fiatalok civil szférában való szerepét vizsgálja majd.
Tasi Annabella
maszol.ro

2016. szeptember 13.

Élő erdélyi közkincsünket köszöntöttük
Zsúfolásig megtelt péntek délután Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvényterme, ahol a közgazdász, szakíró, köztiszteletben álló közösségszervező Somai Józsefet köszöntötték 85. születésnapja alkalmából.
A házigazda Barabás János vezető konzul bevezetője után a szót Laczkó Vass Róbert színművész „ceremóniamesteri” minőségében vette át, és Szép András zongorista, zeneszerző társaságában Király László, Orbán János Dénes és Szőcs Géza költeményeinek feldolgozásából összeállított műsort adott elő. Ezután következtek a meglepetések. Bodó Barna politológus, író, a Szórvány Alapítványnak és a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke köszöntötte az ünnepeltet, akit erdélyi közkincsnek nevezett példamutató közösségi életműve elismeréseként. Szerinte Somai József a klasszikus erdélyiséget képviselő közéleti, etikus, konzervatív, aktív, megfontolt személyiség, akinek tiszteletére négy barátja (Bodó Barna, Csatlós Pál, Bakk Miklós, Szenkovics Dezső) kezdeményezésére egy kötetet jelentettek meg. A születésnapi meglepetés címe: Civil jóság – civil hatékonyság. Somai József 85 éves; benne az ünnepeltnek az RMDSZ-ben és az RMKT-ban betöltött szervezői tisztsége idejéből származó írásai mellett huszonkét közismert oktató- és kutatómunkája található, amelyek szintén az erdélyi magyar közélethez kapcsolódnak.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. szeptember 19.

Könyvbemutató a Vigadóban
Kötet az erdélyi magyar fesztiválokról
Csütörtökön a Kézdivásárhelyi Vigadó Galériában mutatták be az Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadását.
Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket az új évad első könyvbemutatóján, hangsúlyozva, hasonló kiadvány nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon sem született ez idáig.
A Nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában megjelent Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015-ös kiadását a szerkesztő, dr. Bodó Barna mutatta be, kifejtve, hogy Erdély olyan kulturális és hagyományőrző rendezvényeivel, illetve város- és falunapjaival foglalkozik, amelyek kifejezetten a magyar közösségeket szólítják meg. Így a Kolozsvári Magyar Napok mintájául szolgáló Szent György Napokról, az Őszi Sokadalomról vagy a torjai falunapokról is olvashatunk tanulmányt. A kötet három fejezete közül az első 17 esettanulmányt, a második 18 fesztivál sajtó-összefoglalóját, a harmadik pedig egy részletes fesztiváljegyzéket tartalmaz. Ezt követően Veres Karola az általa jegyzett, Őszi Sokadalomról szóló részt mutatta be, majd kötetlen beszélgetés alakult ki a szerkesztő és a hallgatóság között.
D. Hodor Andrea
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. január 31.

Temesvári beszélgetés Böszörményi Zoltánnal
„Sajnálom, hogy nem tudtunk többet tenni a temesvári magyarságért”
A temesvári Szórvány Alapítvány Baráti esték sorozatának idei első vendége Böszörményi Zoltán költő, író, az Irodalmi Jelen főszerkesztője volt. Az Új Ezredév Református Központban péntek este megtartott, nagy érdeklődést kiváltó beszélgetést dr. Bodó Barna egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány elnöke moderálta.
A bensőséges hangulatú, egy pohár bor mellett lefolytatott beszélgetés során megpróbáltatásokkal teli gyerek- és ifjúkoráról, a Kolozsvári Balettintézetben eltöltött éveiről, a kommunista börtönből való szökéséről és lágerélményeiről, torontói egyetemi tanulmányairól és rádiós tapasztalatairól vallott Böszörményi Zoltán. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy Böszörményi Zoltán a szerencsés véletleneknek és a külföldről Romániába importált lámpatesteknek köszönheti, hogy sikeres üzletember, majd gyártulajdonos lett belőle, mielőtt végleg az irodalomnak szentelte volna az életét.
Az aradi magyar napilap megvásárlásáról, a Nyugati Jelen regionális napilap születéséről Böszörményi Zoltán elmondta: „Akkoriban rendelkezésemre állt az a pénzösszeg, hogy egy csődbe ment lapot megvásárolhassak, és továbbvihessem a magyar sajtót a szórványban. Ez nagy kihívás volt, másrészt úgy érzem, hogy szükség is volt erre, mert napilap nem lett volna ebben a régióban, kivéve talán Temesvárt, mert itt azért volt napilap, de nem volt, aki azt a lapot megmentette volna. Sajnálom, hogy nem tudtunk többet tenni a temesvári magyarságért, mert a Nyugati Jelennel, ezzel a regionális napilappal nagy ellenállásba ütköztünk, tulajdonképpen nem tudtunk betörni Temesvárra, pedig az első években olyan jól dolgozott a csapat, hogy ezer előfizetőnk is volt! Aztán lemorzsolódott minden, én elvesztettem a gyáraimat, megszűnt a háttér, ez is hozzájárult ahhoz, hogy már nem azzal az energiával, nem azzal a meggyőződéssel, nem azzal a lelkesedéssel és nem azzal a pénzmennyiséggel támogattam a magyar sajtót.”
Töretlen sikertörténet azonban a 2001-ben útjára indított Irodalmi Jelen független irodalmi újságé, amely a Nyugati Jelen havi mellékleteként indult és ma online újságként, nyomtatott folyóiratként és nyolcoldalas havi újságmelléklet formájában is megjelenik. „Másfél évtized alatt több mint 2700 szerző közölt az Irodalmi Jelenben, köztük Esterházy Péter és sokan mások, nem tudom, hogy ez sok vagy kevés – mondta Böszörményi Zoltán, az irodalmi újság főszerkesztője. – Úgy érzem, hogy abban, hogy egy Aradon alapított irodalmi lap mindezt véghezvihesse, abban semmiféle szenzáció nincs. Mi ugyanazt éltük meg, mint Nagy Dániel, aki a Periszkopot szerkesztette Aradon a két világháború között, vagy Franyó Zoltán, aki a Geniust és az Új Geniust adta ki. Az volt a szerencsénk, hogy az én pénzem nem fogyott el, és tovább tudtuk vinni az Irodalmi Jelent, ez a 15 év bizonyítja, hogy még mindig itt vagyunk.”
Dr. Bodó Barna felkérésére Böszörményi Zoltán novellákat, verseket olvasott fel a beszélgetésre magával hozott saját köteteiből, majd Eszteró István temesvári költő „provokálására” felolvasta „Soha véget nem érő szeretkezés” című versét is, amely nem kis meglepetésre valójában a mindent átható korrupcióról szól. A Baráti esték jeles vendége azt is bevallotta: bár az utóbbi két évtized alatt nyolc verseskötetet, három regényt és két novelláskötetet írt, mindezt kevesli és úgy érzi, hogy irodalmi pályáját megtörte az 1981 és 1999 között eltelt sok év, amikor üzleti és más tevékenységei annyira lekötötték, hogy nem volt ideje alkotni. „Egész másként indult költői pályám 1979-ben és 1981-ben megjelent első versesköteteimmel, és másként folytattam a 2000-re évek elején” mondta Böszörményi Zoltán, aki szerint az elveszített 20-30 év bepótolhatatlan.
A sikeres temesvári rendezvény végén Böszörményi Zoltán megajándékozta a temesvári olvasókat néhány kötetével, amelyeket dedikált is az érdeklődőknek. Az esemény sikeréhez és a jó hangulathoz ezúttal is hozzájárultak a Tamás Péter tiszteletbeli konzul által biztosított kiváló magyar borok.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 9.

Évértékelő a Kölcsey Egyesület leköszönő elnökével
Jankó András mindig szívesen tette a dolgát, de…
Amint azt a Nyugati Jelenben is közöltük, február 15-én, szerdán 18 órától a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartja beszámoló és tisztújító közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. A hír hallatán megkerestük Jankó Andrást, az Egyesület elnökét, akivel az elmúlt évi közművelődési tevékenységet értékeljük, az idei terveket vesszük számba.
– Elnök úr, hogyan értékeli az elmúlt évet?
– Értékelés helyett inkább röviden felsorolom a tavalyi év eseményeit, hiszen, gondolom, az aradi magyar kultúra iránt érdeklődők ismerik a tevékenységünket. Mármint azok, akik többnyire jelen voltak minden rendezvényünkön.
Január 22-én szerveztük a Kölcsey-díjak átadását, március 1-jén tartottuk az előző évre vonatkozó beszámoló közgyűlést. Március 21-én bemutattuk Csanádi János Eleinkről szól a fáma című kötetét, amit később, a szerző jelenlétében Gyulán és Nagyváradon is bemutattunk. Április 11-én Szép Mária Terézia könyvét mutattuk be, és a férje festményeiből kiállítást rendeztünk. Május 22-én Feszty-konferenciát szerveztünk, május 25-én megtartottuk az első Iskolakórus Találkozót, júliusban volt a KITÁSZ közgyűlése. Szeptember 28-án rendeztük meg Steinhübel Zoltán kiállítását, október 4-én Olosz Lajos-megemlékezést tartottunk, ugyanakkor egy kötetét mutattuk be. December 3-án volt az általunk szervezett kórusfesztivál, 15-én Bodó Barna bemutatta a 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvet.
– Tehát színes program áll az Egyesület mögött. Az elnök milyennek értékeli a tavalyi rendezvényeiknek a színvonalát?
– A Feszty-konferencia és a KITÁSZ-találkozó, a kiállítások, kórustalálkozók, könyvek kiadása és bemutatása szerintem kimagaslóan jól sikerült rendezvények voltak, amelyeket csak egy jól összeszokott csapat tudott végrehajtani. De az is igaz, hogy nem volt zökkenőmentes a munka, voltak nézetkülönbségek is. A magam részéről azt gondolom, ennél többet már nem tudok levezényelni, ezért átadom a helyem másnak, aki tovább tud lépni, és még magasabb színvonalra emelheti az Egyesület munkáját. Éppen ezért nem jelöltetem magam a meghirdetett tisztújításon.
– Számomra a bejelentése meglepő, hiszen az aradi kultúraigénylő magyarság körében Önöket az év csapataként emlegetik…
– Az, hogy nem jelöltetem magam, nem újdonság, legalábbis azoknak nem, akik olvasták a Nyugati Jelenben tavaly januárban megjelent éves beszámoló interjút. Akkor már jeleztem visszalépési szándékomat. Ehhez még azt is hozzáfűzhetem, hogy amikor elvállaltam az Egyesület vezetését, azért tettem, hogy bebizonyítsam: nincs halálra ítélve ez az Egyesület! Vállalásomat, gondolom, teljesítettem, ezért nyugodt lélekkel állhatok fel, helyet adva egy arra rátermettebb személynek, akinek már most sok sikert kívánok! Ugyanakkor felajánlom a segítségemet is, ha arra szükség lesz.
– Köszönöm szépen a beszélgetést, ugyanakkor az aradi és a megyei magyarság nevében is megköszönöm az anyanyelvű kultúránkért, eddig kifejtetett, önzetlen munkáját.
– Én köszönöm a lehetőséget, mindig szívesen tettem a dolgomat.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2017. február 25.

PMN és a többi fesztivál - könyv formájában
Ötszáz rendezvényt vonultat fel a nemrég Szatmárnémetiben bemutatott Erdélyi Magyar Civil Évkönyv.
A fesztiválokról nem beszélgetni kell, hanem a fesztiválokon részt kell venni, aktívan meg kell élni a napjait - vélik a legtöbben, és részben igazuk is van. De csak részben, mert a fesztiválokról beszélgetni is kell, a kisebb, helyi közösség és a nagyobb közösség szintjén is, hiszen a fesztiválok ünnepek és minden ünnep információkat és üzenetet is közvetít, elvégre az együvé tatozás jegyében rendezik meg újra és újra. Fontos tehát a fesztiválok hagyományőrző jellege, a programok tartalmai, a művészi üzenet révén mutatható ez ki, miközben a külső szemlélő egy önfeledten szórakozó közönséget lát. S mindezek mellett azért is érdemes foglalkozni ezekkel a rendezvényekkel, mert egy-egy ilyen esemény által a tömb- vagy szórvány magyarságban élő közösségek egyrészt felszabadítják a felgyűlt energiájukat (amely például a terek szimbolikus birtokbavételében mutatkozik meg), másrészt pedig bizonyítani tudják létezésüket és kifejezik jövőképüket.
Nos, Bodó Barna újságíró, politikus, politológus, egyetemi docens és a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke úgy gondolta: alaposabban körbejárja az erdélyi fesztivál-, vagy ha jobban tetszik „magyar napok"-jelenséget - igaz, az ötlet megszületését követően rögtön némi kis bizonytalanság is felütötte fejét: mekkora fába is vágja a fejszéjét, azaz mekkora a jelenség és mekkora az érdekeltek köre? Nagy - mindkét esetben. S hogy mennyire nagy, azzal valószínűleg akkor szembesült igazán, amikor megszerkesztette a 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvet, amely rendhagyó módon Erdély magyar-nap jellegű rendezvényeivel foglalkozik, vagyis olyan kulturális és hagyományőrző rendezvényekkel, illetve város- és falunapokkal, amelyek kifejezetten a magyar közösségeket szólítják meg.
A kötet három fejezetre oszlik, melyek közül az első 17 esettanulmányt, a második 18 fesztivál sajtó-összefoglalóját, a harmadik pedig egy közel ötszázas, akár  programajánlónak is minősíthető fesztiváljegyzéket tartalmaz - a Kolozsvári Magyar Napoktól kezdve a Bonchidai Bánffy-kastély Napokon s a nagybányai Főtér Fesztiválon át a Partiumi Magyar Napokig, amely már 16 éve a „második legjobb dolog Szatmáron." s amelyet  Szabó Kinga Mária újságíró mutat be olvasmányos esszé formájában.
A kötet szatmárnémeti bemutatóján - amely inkább volt egy kellemes és kötetlen beszélgetés, mintsem a szó hagyományos értelmében vett könyvbemutató - a PMN egyik ötletgazdája s azóta is főszervezője, Stier Péter mellett jelen voltak Szatmárnémeti másik rangos eseményének, a „nosztalgiázó és visszaemlékezések könnyű műfaját" jelentő Véndiáktalálkozó szervezői is, a beszélgetés pedig túllépve a  fesztiválok világán elkalandozott a civil szervezetek és a civil társadalom világába is.
„Sajnos hétköznapjainkat még nem itatja át teljesen a civilség, a civil szerepek és szereplők ünnepi ruhában jelennek csak meg. De milyen is az erdélyi magyar civil szervezetek szférája? Azt hittük jól állunk, de kiderült, hogy alig 2000 erdélyi magyar civil szervezet létezik - s ezek egy része 'alvó', azaz szinte csak papíron vannak." - summázta Bodó Barna. Szerencsére a Véndiákszövetség messze nem az alvó-szervezetek közé tartozik, ráadásul első perctől ők bábáskodtak a PMN mellett és azóta is segítik, amiben tudják. „A tizedik Véndiáktalálkozót szerveztük, amikor Bódi Attila fejéből kipattant a PMN ötlete - sőt, akkor a PMN nyitórendezvényének is neveztük a X. Véndiáktalálkozót." - emlékezett vissza Gönczy Gábor.
Azóta mindkét rendezvény hatalmasat fejlődve, szinte túlnőtt önmagán és Szatmár jelentős, több ezres, valamint több tízezres tömegeket megmozgató eseményének számít - hiszen a „véndiákra" a világ másik végéről is hazajönnek, a PMN-re pedig határokon túlról is érkeznek résztvevők. S míg előbbire zömében a magyar anyanyelvűek jelenléte a jellemző, utóbbin (főleg a PMN-hétvégén) nagyon sok román nemzetiségű szatmári is részt vesz, hiszem mint Pop Felician múzeumigazgató fogalmazott: Szatmár és szatmári civil társadalom speciális, és modellértékű az egyensúly és a megértés megtartásában.
A fényképekkel gazdagon illusztrált,  akár kor- és jelenségdokumentumnak, akár fesztiválkatalógusnak is tekinthető 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv március 6-tól a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében (Szatmárnémeti, Petőfi Sándor utca 45. szám) vásárolható meg.
szatmar.ro

2017. március 10.

Bodó Barna: erdélyi magyar fesztiválipar van születőben
Kizárólag a közösség érdekében szervezett fesztiválokat tartja értelemmel telítettnek Bodó Barna politológus. Az ismeretterjesztő szakíró a szerkesztésében megjelent, romániai magyar fesztiválokról szóló civil évkönyv csütörtöki, csíkszeredai bemutatóján bírálatokat is megfogalmazott.
Vitára sarkalló kijelentésekben is bővelkedett a 2014-es és 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv bemutatója Csíkszeredában. A Hargita Megyei Kulturális Központ pincetermében csütörtök este tartott közönségtalálkozón a házigazda, Ferencz Angéla faggatta a szerkesztőt az erdélyi magyarság 35 jelentős fesztiválját felvonultató kiadványról. A kötet szerzői 35 év alatti civil szférában dolgozó kutatók és szakemberek, akik bő fotóanyaggal illusztrált tanulmányokban, illetve sajtó összeállításban mutatják be a rendezvényeket.
A 65 dkg súlyú kötet kizárólag krétázott papírra készült, éppen a felvételek minőségének igényével, és az est meghívottja, Bodó Barna szerkesztő szerint egy társadalom demokráciájának állapotát méri az, hogy a civil szféra mennyire él, mennyire működik. Izgalmas volt az élénkítőre sikerült találkozón, hogy Sepsiszentgyörgyről elszármazott, Temesváron élő szerző-szerkesztő, és Ferencz Angéla társadalomkutató, kulturális intézményvezető, nem látják mindenben egyformán a téma vonzatait.
Míg Ferencz Angéla szerint meglehetősen sok rendezvény van, melyek között egymást erősítő hatásra, összedolgozásra lenne szükség, a politológus statisztikai alapon kevésnek tartja az erdélyi közösség magyar rendezvényeit. Az általa létrehozott civil kutatóintézetet létrehozó Bodó Barna úgy tartja: a létező körülbelül 2000 fesztivál száma a Magyarországi 60 ezer rendezvényhez mérve nagyon kevés. Mint mondta, csak azért tűnhet soknak, mert mindig ugyanaz a pár száz ember vesz részt minden rendezvényen.
Kifejtette, rendezvények között disztingválni azért fontos, mert míg a tömbmagyarság rendezvényei zömét a helyi önkormányzatok feladatként teljesítik, a szórványban az „etnikai tartalmak” szolgáltatói civilek. A Brassói magyar napok példájával támasztotta alá azt is, hogyan bojkottálják egymást „bájosan” az erdélyi magyar politikai szervezetek, a közösség végső kárára.
Ferencz Angéla kérdésére, tapasztalati tanácsként kiemelte: a szervezőknek fontos lenne a fiatalság hangsúlyosabb megszólítása, a stafétaátadás „előzékenyebb” előkészítése. Míg a nemrégiben kultúra-turizmus-kisebbség témában konferenciát társszervező Ferencz Angéla arra kérdezett rá: a „befelé forduló”, „önmagunknak szervezett” rendezvényeket hogyan lehetne a szakember szerint gazdasági-turisztikailag is hatékonnyá tenni, Bodó Barna kategorikusan kijelentette: jövedelmező fesztivál nincs.
Szerinte fesztiválipar van ugyan születőben, de a fesztiválbüdzsé „a közösségépítés költsége”. S míg a házigazda példaként a Double Rise Fesztivált említette a tájainkon még nem elsajátított profizmus címszónál, addig Bodó Barna egyenesen megkérdőjelezte, hogy erre a fesztiválra szüksége lenne az erdélyi közösségnek. Mint részletezte, a rendezvényen maga is kutatott csapatával, és ebből a pozícióból egyáltalán kérdéses, miért van szükség erre a Kolozsvárt is meghaladó turistaforgalmat eleve lebonyolító, mindössze 660 fős létszámú torockói közösségnek.
Az esten tovább szó esett a rendezvények magyarországi kormánytámogatásáról, mint utalt rá, a kötetben számszerűsített adatok is találhatók. A szerkesztés alatt levő következő kötet az erdélyi ifjúsági szervezetek történetét veszi górcső alá, a szerkesztő szerint vélhetően viharokat is kavarva az egykori ellentétek feltárásával.
Gellért Edit
maszol.ro

2017. március 28.

Új Szórvány-kiadványok, az értékmentés jegyében
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel.
Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós.
A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja.
Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2017. április 14.

Tegyük működő, modern régióvá Székelyföldet! – III. Székelyföldi Tudományos Kongresszus
2017. április 20–22. között Székelyföld három városában, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön megszervezik a III. Székelyföldi Tudományos Kongresszust azzal a határozott céllal, hogy Székelyföldet tegyük működő, modern régióvá. Nyomban elkezdődött a szervezési munka. Döntés született, hogy a konferencia szervezői a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyről, a Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhelyről, a Csíki Székely Múzeum Csíkszeredából, valamint a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság.
A konferencia tudományos bizottsága:
Dr. Bakk Miklós, egyetemi docens, Sapientia EMTE, Kolozsvár
Dr. Bodó Barna, egyetemi docens, Sapientia EMTE, Kolozsvár
Dr. Gagyi József, egyetemi tanár, Sapientia EMTE Marosvásárhely
Dr. Geréb László, közgazdász, a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság elnöke
Gyarmati Zsolt, történész, a Csíki Székely Múzeum igazgatója
Dr. Kassay János, egyetemi adjunktus, Sapientia EMTE, Csíkszereda
Kolumbán Gábor, fizikus, a Civitas Alapítvány kuratóriumának elnöke
Dr. Miklós Zoltán, etnográfus, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Székelyudvarhely
Vargha Mihály, szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum Igazgatója, Sepsiszentgyörgy
A konferencia programjában a három helyszínen számos téma és ezen belül különböző szekciók alakultak. A témakörök:
Marosvásárhelyen: Székelyföldi értéktár; Nyelvi jogok a Székelyföldön; Székelyföld társadalmi állapota.
Csíkszeredában: A regionalizmus földrajzi és településhálózati vetületei Székelyföldön; A régióépítés szerepe a székelyföldi közigazgatásban és önkormányzati működésben; Vállalkozók és vállalkozások Székelyföldön; A vidék és az agrárium szerepe Székelyföld gazdaságában. Sepsiszentgyörgyön: Történelem; Az oktatás helyzete Székelyföldön; Népegészségügy Székelyföldön; Az épített örökség helyzete Székelyföldön; Közösségi gazdálkodás Székelyföldön; A falusi kultúrházak helyzete és funkcióváltása.
A konferencia nyitott minden érdeklődő számára, munkálatainak végeztével az elhangzott előadások alapján szakmai csoportok fognak dolgozni annak a közéletben való hasznosításán, értékesítésén. Erdély.ma

2017. április 15.

Szerteágazó témakörök a 3. Székelyföldi Tudományos Kongresszuson
Részleteket hoztak nyilvánosságra a szervezők a 3. Székelyföldi Tudományos Kongresszusról, amelyet április 20–22. között Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön szerveznek „azzal a határozott céllal, hogy Székelyföldet tegyük működő, modern régióvá".
Amint a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben emlékeztetnek, tavaly augusztusban közös sajtótájékoztatón jelentette be Dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Bakk Miklós, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, hogy idén áprilisban a Székelyföld három városa ad otthont a kongresszusnak. Úgy döntöttek, hogy a Sapientia mellett a szervezésből kiveszi részét Sepsiszentgyörgyről a Székely Nemzeti Múzeum, Székelyudvarhelyről a Haáz Rezső Múzeum, Csíkszeredából pedig Csíki Székely Múzeum, illetve a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság is.
A konferencia programjában a három helyszínen számos témát dolgoznak fel, és ezeken belül különböző szekciók alakultak. Marosvásárhelyen Székelyföldi értéktár; Nyelvi jogok a Székelyföldön; Székelyföld társadalmi állapota témakörben tartanak előadásokat. Csíkszeredábana következő témakörökkel foglalkoznak: A regionalizmus földrajzi és településhálózati vetületei Székelyföldön; A régióépítés szerepe a székelyföldi közigazgatásban és önkormányzati működésben; Vállalkozók és vállalkozások Székelyföldön; A vidék és az agrárium szerepe Székelyföld gazdaságában. A Sepsiszentgyörgyön feldolgozandó témák: Történelem; Az oktatás helyzete Székelyföldön; Népegészségügy Székelyföldön; Az épített örökség helyzete Székelyföldön; Közösségi gazdálkodás Székelyföldön; A falusi kultúrházak helyzete és funkcióváltása.
A konferencia tudományos bizottsága:
Dr. Bakk Miklós, egyetemi docens, Sapientia EMTE, Kolozsvár Dr. Bodó Barna, egyetemi docens, Sapientia EMTE, Kolozsvár, Dr. Gagyi József, egyetemi tanár, Sapientia EMTE Marosvásárhely Dr. Geréb László, közgazdász, a Székelyföldi Regionális Tudományi Társaság elnöke Gyarmati Zsolt, történész, a Csíki Székely Múzeum igazgatója Dr. Kassay János, egyetemi adjunktus, Sapientia EMTE, Csíkszereda, Kolumbán Gábor, fizikus, a Civitas Alapítvány kuratóriumának elnöke Dr. Miklós Zoltán, etnográfus, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Székelyudvarhely, Vargha Mihály, szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum Igazgatója, Sepsiszentgyörgy
A szervezők közleménye szerint a konferencia nyitott minden érdeklődő számára. A munkálatok végeztével az elhangzott előadások alapján szakmai csoportok fognak dolgozni a gondolatok közéletben való hasznosításán, értékesítésén. A részletes program a www.szekely-kongresszus.rohonlapon tanulmányozható. Krónika (Kolozsvár)

2017. április 21.

Tudományosan megalapozott válaszokat találni az erdélyi magyar sorskérdésekre
A Székely Kongresszus a jövőben intézményként is meg kell alakuljon, olyan Székelyföld-centrikus szakmai, tudományos fórumként, amely a térség fejlődését tartja szem előtt – fogalmazta meg a székelyföldi konferencia sepsiszentgyörgyi megnyitóján Bodó Barna egyetemi docens, a kongresszus tudományos bizottságnak tagja.
A III. Székely Kongresszus háromszéki nyitórendezvényén Bodó Barna kihangsúlyozta, fel kell oldani a tradíció és a modernitás k
özti konfliktust. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke rámutatott, a kongresszus „Székelyföld kitalálásának” fontos fóruma, hiszen az erdélyi magyar sorskérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat kell találni. Németh Zsolt a hálózatban való gondolkodást vinné haza Magyarországra, mert amint mondta, a magyar tudományos élet egyik hiányossága a csoportmunka, sokszor egymás segítése helyett az egymás legyőzése kerül előtérbe. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szakma és a politikum közös feladata „Székelyföldet kitalálni”, eredményes közpolitikai gondolkodást, akciótervet kell kidolgozni, hogy ezek érvényesítése révén Székelyföld versenyképes régió legyen. Vargha Mihály, a társszervező Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hangsúlyozta, a szakmai fórumok kell hozzásegítsék az önkormányzatokat, hogy jó döntéseket hozzanak, javuljon az emberek életminősége, ne „szent őrült” legyen, aki Székelyföldön marad, az itthon maradás pedig legyen logikus döntés. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke abban bízik, hogy a kongresszussal megvalósul az együttgondolkodás, az eredményeket értékesíteni is tudják.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

2017. április 22.

Esélyt teremteni Székelyföldnek (III. Székely Kongresszus)
Székelyföld kitalálásának lehet nagyon fontos fóruma a III. Székely Kongresszus – hangzott el tegnap a rendezvény sepsiszentgyörgyi előadásait megelőző megnyitón. Két napig, három városban több mint tíz témakörben összegzik a szakemberek Székelyfölddel kapcsolatos kutatásaik eredményeit, a 115 éve első alkalommal megszervezett kongresszus újraélesztőinek célja egyedi esemény helyett intézménnyé alakítani a kongresszust, amely szakmai alapot nyújthat a közpolitikai tervezésnek.
Székelyföldnek jelmondatra volna szüksége, egy olyan mottóra, amely meghatározza, olyan üzenetre, amelyet bárki megért – kezdte felvezetőjében a szervezést felvállaló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nevében szóló Bodó Barna egyetemi docens. Kétségekkel ugyan, de egy javaslatot is megfogalmazott: „Legyen Székelyföld újra, ami volt” – mondotta, majd pontosított: olyan Székelyföldre van szükségünk, amelynek identitástudata egyezik a valamikorival, de beilleszthető korunk meghatározó trendjeibe. A kisebbségi sorsba kényszerített közösségek esetében élessé válik a tradíció és modernitás közötti konfliktus, túlértékelődik a hagyomány, és lezárhatja a modernitás útjait, pedig az önnön holnapjával nem törődő, azt nem kutató, a kihívásokra választ nem kereső közösség gyenge – fogalmazott Bodó Barna. Kifejtette, Székelyföld a székely ember számára eszmeiség, kötődés és szolgálat, az erdélyi magyarságnak pedig a közösségi megmaradás sarokköve. Kitért arra, hogy a székelyföldi kongresszusok hagyománya összefügg a térség modernitásának kérdésével. Az 1902-es tusnádi kongresszus célja volt megakadályozni a térség teljes elszegényedését, lakosságának kivándorlását. A századik évfordulón megszervezett második konferencia a Székelyföld helyzetéről való közös gondolkodás megújításának első állomása volt, az idei pedig tétként fogalmazza meg a jövőbeni intézménnyé alakulást. „A III. Székely Kongresszus célja a reális Székelyföld-kép megerősítése, a hagyományos keretekkel is számoló fejlesztés szakpolitikai elveinek megalapozása, valamint a régió szakmai és tudományos potenciáljának felmérése és felmutatása.” A tervekben tehát egy folyamatosan működő szakmai fórum kialakítása szerepel, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen, a jelenlegi kongresszus pedig ennek kíván első lépése lenni. Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Székelyföld kitalálásának lehetőségeként értékelte a kongresszust, mint mondotta, nemzeti sorskérdésekre keresik a következő napokban a választ: például arra, hogy meg tudna-e élni saját erőforrásaiból az autonóm Székelyföld, az autonómia jelent-e gazdasági önállóságot is, milyen típusú gazdasági fejlesztés lendíthetné föl Székelyföldet, és hogyan segíthető a regionális identitás kibontakozása. Felhívta a figyelmet: Magyarországnak immár van mozgástere, hogy anyagi forrásokkal is segítse a határon túli magyarságot, és Székelyföldnek sem szabad kimaradnia a támogatottak sorából. „A kongresszus jóvoltából Székelyföld mint önálló, autonóm régió kerülhet fel a tudományosság térképére, és ha ezen az úton haladunk, akkor idővel azt is elérjük, hogy a közigazgatási térképen is autonóm régióként legyen feltüntetve” – fogalmazott. Köszöntötte a kongresszus munkálatait Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, majd Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szólt arról: a szakértők és a politikum közös feladata megtalálni annak a módját, hogy Székelyföld versenyképes régióvá váljék. 115 éve, az első kongresszus idején is útkeresés folyt, ma is ez zajlik, de bízik benne, lesz utóélete a mostani konferenciának, közpolitikát, akcióterveket tud megfogalmazni. A társszervezői szerepet vállaló Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály arról beszélt: az ilyen jellegű kongresszusnak azt kell elérnie, hogy ne csak az elitek párbeszéde legyen, de értékei lecsapódjanak az egyszerű emberek életében, hogy hozzásegítsék az önkormányzatokat a jó döntések meghozatalához, az életminőség javításához, hogy „ne szent őrültnek tekintsék azokat, akik Székelyföldön maradnak, hanem ez legyen teljesen természetes, logikus dolog”. A III. Székely Kongresszus megszervezését kezdeményező Székely Nemzeti Tanács nevében felszólaló Ferencz Csaba rámutatott, hogy ezt a kongresszust már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna szervezni. Az SZNT megalakításakor abban bíztak, az erdélyi, a székelyföldi elit saját magától felismeri az utat, amelyet be kell járnia, ám ez csak évtizedes késéssel következett be, csak mostanra tudatosult, hogy „akkor lesz jövője Székelyföldnek, ha mindenki hozzátesz egy kis téglát ehhez az építkezéshez”. Kifejtette, reméli, új intézményes kerete jön létre a székely jövő építésének, a mindennapi élettől a közpolitikáig hasznosítható gondolatok, elképzelések születnek. A megnyitó után Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa mutatta be a jelenkori székelyföldi közigazgatási címerekből összeállított kiállítása anyagát.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. április 24.

A jövő építésének intézményes kerete
Válaszok sorskérdésekre
Az elmúlt hétvégén három helyszínen, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi, csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi épületeiben zajlottak a 3. Székely Kongresszus és Konferencia munkálatai. A kettős elnevezés egyaránt utal a fórum történelmi folytonosságára és tudományos jellegére. Összehívását Székelyföld jelenlegi helyzetének és állapotának a feltérképezése tette szükségessé a jövőt megalapozó elképzelések megszületése, döntések meghozatala és folyamatok elindítása érdekében.
Sepsiszentgyörgyön a szervezők nevében dr. Bodó Barna docens, a Sapientia tanára köszöntötte az egybegyűlteket. Érzelmektől sem mentes megnyitóbeszédében kijelentette, egy olyan Székelyföld megteremtésén kell fáradozni, mely megfelelő válaszokat tud adni korunk nagy kihívásaira. Csak így érhető el ugyanis, hogy Székelyföldet ne csak múlt és jelen időben emlegessük, hanem a jövőben is legyen, attól függetlenül, hogy a hivatalosságok miként vélekednek feliratainkról, jelképeinkről, önazonosságunkról.
Németh Zsolt, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnöke „Székelyföld kitalálásának” fontos fórumaként értékelte a kongresszust, melyen olyan nemzeti sorskérdésekre keresik a választ, mint például: meg tud-e élni saját erőforrásaiból, jelent-e az autonómia gazdasági önállóságot, miként lendíthetnénk fel ezt a területet? Vagy mit kell tenni Székelyföld önazonosságának a kibontakozása, illetve a világba szétszóródott székelyek hazatérése érdekében? Az oktatásról és a tudományos életről szólva megjegyezte, a jólét megteremtésében és a megmaradásban játszott fontos szerepüket már Erdély fejedelmei is felismerték, ezért iskolákat hoztak létre. Végül pedig arra is figyelmeztetett, hogy Székelyföldnek nem szabad kimaradnia az anyaország által a külhoni magyaroknak egyre nagyobb mértékben nyújtott anyagi támogatásokból. Magyarország bukaresti nagykövete, Zákonyi Botond kijelentette: annak ellenére, hogy az első Székely Kongresszus óta eltelt 115 év alatt Székelyföld gondjai a csökkenés helyett gyarapodtak, ő bízik ezek megoldásában, mert érzékeli, valamint látja az ehhez szükséges szándékot, készséget és eltökéltséget.
A társszervező Székely Nemzeti Múzeum nevében felszólaló Vargha Mihály igazgató a székelyföldi múzeumoknak a megmaradásban játszott fontos szerepét emelte ki felszólalásában. Ezeknek nem elefántcsonttornyoknak, hanem mindenki számára vonzó és elérhető kulturális és tudományos központoknak kell lenniük, mondta. A kongresszus pedig az elitek párbeszéde helyett egy olyan műhely, melynek szellemi termékei segítik a jó politikai és gazdasági döntések meghozatalát, ezzel hozzájárulván az életminőség javításához.
Végül a kongresszus összehívását kezdeményező Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Ferencz Csaba köszöntötte a jelenlévőket, egyúttal hangot adván abbéli reményének is, hogy ez a rendezvény a székely jövő építésének intézményes keretévé válik. A megnyitó beszédek elhangzása után dr. Szekeres Attila István ismertette az általa megalkotott és ez alkalomból közszemlére helyezett székelyföldi közigazgatási címereket. (Lásd még az erről szóló írásunkat a 7. oldalon. A két nap alatt Sepsiszentgyörgyön lezajlott szakmai tanácskozásokra még visszatérünk.)
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. április 24.

Székelyföld jövőjéről egyeztettek
A migrációról, a tradíció és a modernitás közötti konfliktusról, valamint a vállalkozások és a közbirtokosságok szerepéről is szó esett a hétvégén három helyszínen zajlott 3. Székely Kongresszus előadásain.
„Székelyföld magyarságában való megmaradása azon áll, hogy egységbe tudjuk-e fogni hagyományaink megőrzését napjaink szakmai, tudományos és gazdasági teendőivel” – ezt az üzenetet fogalmazta meg levélben az immár harmadik alkalommal sorra került Székely Kongresszus résztvevői számára Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, a három helyszínen zajlott rendezvénysorozat fővédnöke.
A kongresszus hivatalos megnyitóját csütörtök este a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karán tartották: az ünnepségen Egyed Ákos történész az 1902-ben megszervezett első székely kongresszust idézte fel. Rámutatott: az első kongresszus öt szekciója közül a székelyek elvándorlásának megállítását célul kitűző szekciót tartották a legfontosabbnak a szervezők. Akkor egyébként az vezetett a helyiek tömeges elvándorlásához, hogy a székelység a 20. század elején is megmaradt a maga konzervativizmusában, az iparűzést méltóságán alulinak találta. Az akkori kongresszus előadói úgy ítélték meg, hogy szükség van a modernizációra, de valamilyen módon a hagyományokat is meg kell őrizni.
Kolumbán Gábor fizikus, vállalkozó, a 2002-ben tartott 2. Székely Kongresszus főszervezője megállapította: a székelység leszakadása a 20. század eleje óta is folytatódott. Úgy vélte: 1902-ben a modernizáció érte felkészületlenül Székelyföldet, a 21. század elején pedig Románia NATO- és EU-csatlakozása. „Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a Székelyföld jövője. Senki nem fog minket kívülről megváltani. Ki kell találnunk azt a megoldást, ami fenntarthatóvá teszi a székelyföldi létformát” – idézte az MTI Kolumbán Gábort.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke köszöntésében azt hangsúlyozta, valami mégis megváltozott a korábbi székely kongresszusok óta: immár a Sapientia EMTE vállalta a szervezést, szerinte ezáltal a tudományos konferencia otthonra lelt. Dávid László, a Sapientia rektora általában az egyetemeknek a gazdaság vonatkozásában fontos szerepvállalását hangsúlyozta. Bakk Miklós politológus, a konferencia főszervezője a rendezvény több célját is megjelölte. Szerinte a kongresszus egyfelől megpróbálja áttekinteni, hogy különböző tudományos területeken milyen tudás halmozódott fel Székelyfölddel kapcsolatban. Azt is célnak tartotta, hogy a tanácskozás révén kialakuljanak a székelyföldi tudományos együttműködés új útjai, ugyanakkor a konferencia közpolitika-gerjesztő jellegét is kiemelte.
„Nem új keletű jelenség a migráció”
A marosvásárhelyi szekciókban egyebek mellett a demográfiai változásokról, az elvándorlásról, a székelyföldi társadalom helyzetéről esett szó. Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője a Migrációs folyamatok című tanulmány ismertetése során rámutatott: az 1902-es első Székely Kongresszust is a migráció kapcsán szervezték meg, ez a társadalmi folyamat ugyanis nem új keletű, régóta érinti a három székely megyét.
A szociológus beszélt az ipari fejlődésnek a belső migrációra gyakorolt hatásairól a faluról városra történő, majd a megyék közötti helyváltoztatásról, az 1990-es évektől megindult kivándorlási tendenciákról, illetve a napjainkra jellemző külföldi munkavállalásról és a 2005-től számított városról falura történő költözésről.
„Székelyföld megközelítőleg arányainak megfelelően vett részt az erdélyi magyarság migrációjában, annyi különbséggel, hogy a székelyföldiek főként Magyarországra és elsősorban időszakosan költöztek ki, míg Erdély más részeiből a magyarok a románokhoz hasonlóan Spanyol- és Olaszországban életvitelszerűen berendezkedtek” – fogalmazott a kutató.
A hálózatban való gondolkodást exportálná Németh Zsolt
A 3. Székely Kongresszus sepsiszentgyörgyi megnyitóján eközben Bodó Barna egyetemi docens, a konferencia tudományos bizottságnak tagja arról beszélt, hogy a rendezvénysorozatnak a jövőben intézményként is meg kell alakulnia. Szerinte a kongresszusnak olyan Székelyföld-centrikus szakmai, tudományos fórumként kell léteznie, amely a térség fejlődését tartja szem előtt. Hangsúlyozta: fel kell oldani a tradíció és a modernitás közötti konfliktust, bár a hagyomány jelentősége kisebbségi létben túlértékelődhet.
A sepsiszentgyörgyi megnyitón részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki kifejtette: a konferencia a Székelyföld kitalálásának fontos fóruma, szerinte pedig az erdélyi magyar sorskérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat kell találni. Németh Zsolt a „hálózatban való gondolkodást” vinné haza Magyarországra, elmondása szerint ugyanis a magyar tudományos élet egyik hiányossága a csoportmunka, egymás segítése helyett sokszor a másik legyőzése kerül előtérbe.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a szakma és a politikum közös feladata „Székelyföldet kitalálni”, eredményes közpolitikai gondolkodást, akciótervet kidolgozni, hogy ezek érvényesítése révén a térség versenyképes legyen. Vargha Mihály, a társszervező Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hangsúlyozta: a szakmai fórumoknak kell hozzásegíteniük az önkormányzatokat, hogy jó döntéseket hozzanak, javuljon az emberek életminősége, és ne „szent őrült” legyen, aki Székelyföldön marad, hanem logikus döntés legyen a röghöz kötöttség.
Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke abban bízik, a kongresszussal megvalósul az együttgondolkodás, az eredményeket pedig értékesíteni is tudják. A Székely Kongresszus sepsiszentgyörgyi rendezvényein többek között az oktatás, a népegészségügy, az épített örökség helyzetéről, valamint a vidéki kultúrházak helyzetéről és funkcióváltásáról tartottak előadásokat.
„A periférikus helyzet az egyik fő probléma”
Csíkszeredában az önkormányzatok és intézmények, valamint a vidék és agrárium szerepéről, illetve a vállalkozásokról volt szó. A javaslatokat és a közösen megfogalmazott fejlesztési irányokat szombaton, a konferenciát záró plenáris ülésen vitatták meg, az összegzés azonban nem a programban feltüntetett időpontban zajlott, a résztvevők alacsony száma miatt ugyanis munkatársunk érkezésekor a kongresszus már több mint egy órája véget ért.
Végül Kassay János egyetemi adjunktus, a csíkszeredai konferencia főszervezője foglalta össze lapcsaládunknak a záróülés főbb gondolatait. Mint rámutatott: a találkozón nagyrészt a problémákról és a megoldási javaslatokról volt szó. „A periférikus helyzet az egyik olyan fő probléma, amely mindhárom szekcióban elhangzott. Ez utal egyrészt Székelyföld földrajzi helyzetére, másrészt a gazdasági fejlettség elmaradottságára és arra a rossz gazdasági szerkezetre, amelyben az agráriparban foglalkoztatottak aránya túl magas, míg a kreatív ágazatokban dolgozóké meglehetősen alacsony” – magyarázta a szakember.
Szóba került, hogy a szolgáltatási szektor is fejletlen, ez egyrészt a szakképzetlenségnek, ugyanakkor az elvándorlásnak is betudható. Egy másik problémaként a kisebbségi létből adódó nehézségek fogalmazódtak meg. „Azt látjuk, hogy a székelyföldi térség periférikus vidékeiből folyamatosan lecsipegetnek, és itt nem csak a csíki magánjavakról és a vissza nem szolgáltatott erdőkről beszélek, hanem az etnikai arányok megváltoztatásáról” – fejtette ki Kassay. Hozzátette: ez utóbbi probléma kapcsán Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arról értekezett, hogy a periférikusabb székelyföldi településeket is – annak ellenére, hogy nem Hargita megyéhez tartoznak – be kell kapcsolni a térség életébe.
Kassay János arról is beszámolt: a közbirtokosságok a konferencia egyik központi témáját képezték, hiszen jelentős, pénzben kifejezhető erőforrás rejlik bennük. Éppen ezért a vállalkozásokról szóló szekció egyik fő gondolata a közbirtokosságoknak a gazdasági élet fejlesztésébe való bevonása volt. „A mezőgazdasági és vidékfejlesztési szekcióban is felmerült a közbirtokosság témája, itt azonban feszültség fogalmazódott meg a for-profit és a non-profit jelleg között: dönteni kellene, hogy egy közösségi vagy egy gazdálkodó, profitorientált szempont fog érvényesülni. A mezőgazdaság versenyképessége attól függ, tudunk-e kooperálni, szövetkezetekbe tömörülni” – értékelt az egyetemi adjunktus.
Megtudtuk azt is, hogy az önkormányzati szekciónál számos probléma vetődött fel, de a legmarkánsabb gondolat az volt, hogy a Székelyföldet két síkon kell fejleszteni. Létezik ugyanis az erősen rurális térség, ugyanakkor az innovatív vagy innovatívvá válni akaró régió, amely otthont tudja tartani a fiatalokat. „Az biztos, hogy mindhárom szekcióban elsődlegesen az emberi erőforrásra alapozták a fejlesztési javaslatokat. Az egyik központi kérdés az, hogy tudjuk-e szakmai tudás és mentalitás szempontjából az emberi erőforrást olyan mértékben fejleszteni, hogy a jövő kihívásainak meg tudjunk felelni, és ha nem is versenyképesek, de legalább életképesek legyünk” – hangsúlyozta Kassay János.
Bíró Blanka, Gáspár Botond, Iszlai Katalin / Krónika (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-575




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék