udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
988
találat
lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-600 ... 961-988
Névmutató:
Csíki Gergely
2010. június 28.
A sepsiszentgyörgyi színház kapta a kisvárdai fesztivál fődíját
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta a határon túli Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját – közölte Nyakó Béla, a rendező kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója vasárnap az MTI-vel.
A kilencnapos fesztiválon, melyen négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna 22 magyar nyelvű társulata vett részt, a sepsiszentgyörgyi művészek a Mizantróp című darab előadásával érdemelték ki a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium által felajánlott fődíjat – mondta az intézményvezető. Hozzátette: a zsűri díjazta a Marosvásárhelyi York Stúdió, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, a Szatmárnémeti Északi Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Beregszászi Magyar Drámai Színház és az Újvidéki Színház versenyelőadását is. Nyakó Béla tájékoztatása szerint a legjobb szórakoztató előadásért járó díjat a Temesvári Csiky Gergely Színház vehette át, az Ájlávju című darabjáért. A közönség díját a Kassai Thália Színház érdemelte ki, a Valahol Európában című előadásával. A fesztivál szombat éjszakai záróünnepségén a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium több évtizedes kiemelkedő művészi munkájáért Életmű-díjat adományozott Halasi Erzsébetnek, a Nagyváradi Állami Színház és Kolár Péternek, a Kassai Thália Sínház igazgatójának. A Duna Televízió különdíját kapta a 20 éves jubileumát ünneplő Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül Magyar Attila igazgató. A kisvárdai fesztiválon nyújtott egyéni alakításáért díjat vehetett át Veress Albert, Benedek Ágnes, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, Gál Tamás, a Dunaszerdahelyi Epopteia Társulat, Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, László Csaba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Vicei Natália, a Szabadkai Népszínház és Elor Emina, az Újvidéki Színház művésze.
Népújság (Marosvásárhely)2010. június 28.
Kisvárdai díjeső erdélyieknek
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. július 1.
Demeter András a közszolgálati rádió élén
A döntés abszolút premiernek számít, hiszen román közszolgálati médiumnak még sohasem volt magyar első számú vezetője. Demeter Andrást – aki eddig a művelődési minisztérium államtitkári posztját töltötte be, korábban pedig a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója volt – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelölte erre a tisztségre. A romániai közszolgálati rádió és televízió vezetőségválasztási szabályai szerint a parlamentnek előbb meg kellett választania a két intézmény igazgatótanácsát, amely a parlamenti pártok által támogatott tagokból áll. A rádió élén álló grémiumba bekerült Demeter is, majd az igazgatótanácsi tagoknak maguk közül kellett javasolniuk egy személyt a testület elnöki posztjára, parlamenti jóváhagyásra. A törvények szerint ez a személy az igazgatótanácsi elnöki tisztség mellett a rádió vezérigazgatói funkcióját is betölti. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 13.
Demeter András: a közszolgálati rádiózás ne menjen a nemes hagyományok rovására
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Meg kell őrizni a román közszolgálati rádiózás nemes hagyományait, törekedni kell arra, hogy a korszerűség és a fiatalítás közepette ne csorbuljon a tisztesség és a szavahihetőség - mondta az MTI-nek Demeter András István, a román közszolgálati rádió (SRR) új elnöke.
Június végén a román parlament két házának együttes ülésén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által jelölt igazgatótanácsi tagot, Demeter András Istvánt választották a közszolgálati rádió élére.
Az új rádióelnöknek rangos múltja van mind a kulturális, mind a politikai életben, egyaránt sikeres volt színészként, rendezőként, színház- és kulturális menedzserként és jogászként. A negyvenegy esztendős Demeter András tanulmányait Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, a franciaországi Dijonban (ECUMEST Kulturális Menedzser szakon), valamint a temesvári Universitatea TIBISCUS Jogi Karán végezte.
A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház színművésze lett 1992-ben, az intézménynek 2005. decemberéig igazgatója volt. Azután a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztériumban főigazgatói posztot töltött be, majd kulturális államtitkárként tevékenykedett. Oroszlánrésze volt az új román színházi törvény kidolgozásában. Most pedig a közszolgálati média terepén próbálja kamatoztatni tapasztalatait.
Az MTI kérdésére válaszolva úgy vélte: a román állami rádióban nincs szükség gyökeres átalakításra, hiszen az intézmény "szervi betegségekben" nem szenved, legfeljebb bizonyos "tüneteket" kell majd kezelni. Legfeljebb árnyalásra, a prioritások átgondolására, a hangsúlyok áthelyezésére lesz szükség - mondta. Ezeket az elképzeléseket azonban csakis a szakmával egyeztetve, alulról fölfelé építkezve lehet megvalósítani - hangsúlyozta Demeter.
A román rádió a kortárs európai közszolgálati rádiók sorában nem az élen halad, de nem is a sor végén kullog - mondta az új elnök, aki szeretné, ha négy év múlva ez az intézmény valóban színvonalas európai médiummá válna. Ennek érdekében sok mindent át kell majd gondolni a pénzügyi gyakorlattól kezdve a gazdasági lehetőségeken és a műsorrácson át egészen a tartalomig. De a legnagyobb kihívás szerinte az: úgy megtalálni a rádiózás modern formáját, hogy megmaradjanak a közszolgálati rádió nemes hagyományai, mint például a szavahihetőség.
Demeter András István szerint az utóbbi néhány esztendő lelkiismeretes, profi vezetésének köszönhető, hogy jelenleg a romániai rádióhallgató igaznak tartja mindazt, amit a rádióban hall. Az intézmény nincs gazdasági válságban, a pénzügyi menedzsment nem túl nagy, de nem is csekély profittal zárt az utóbbi esztendőkben. Az intézménynek kiváló szakemberei vannak az ország különböző részein, megindult és már jelentősen előrehaladott szakaszban van egy olyan fiatalítási stratégia, amelyet más helyeken is megirigyelhetnének.
Fontos viszont, hogy a fiatalítás és a modern, inkább a projekt-menedzsmentre hangsúlyt fektető továbbképzés ne veszítse szem elől mindazokat a hagyományos értékeket, amelyek a kulturális élet egyéb területein valóban eltűntek. A fiatalítás ne jelentse azt - mondja Demeter -, hogy lassan-lassan minden eltűnik, ami a független, tisztességes, civilizált , szavahihető közszolgálati rádiózás biztosítéka lehet.
Az intézmény egyik legnagyobb problémája, hogy a központi bukaresti épülete, akárcsak a legtöbb területi stúdió már elöregedett, régimódi, azokat nem a korszerű rádiózásra tervezték, földrengés esetén korántsem biztonságosak.
Az a tény, hogy magyar elnöke van mostantól a rádiónak, kiválthatja-e az ellenérdekeltek ellenállását akár házon belül, akár házon kívül? Az MTI e kérdésére Demeter azt felelte: elsősorban az elnökváltás ténye miatt, vagyis inkább az ezzel járó változással szemben várható majd ellenállás. Amennyiben ez a változás bizonyos emberek kényelmét, koncepcióit sérti, fel kell készülni arra, hogy adott pillanatban a "magyarokat" fogják szidni - mondta Demeter.
Színészi tevékenységét azonban a rádió új elnöke egyáltalán nem akarja feladni, hiszen szó sincs összeférhetetlenségről. Nem lesz könnyű ugyanakkor összeegyeztetni a nap huszonnégy óráját a feladatokkal - mondja. Továbbra is játszani kíván a műsoron lévő szerepében, Gérard Presgurvic musicaljében, a Rómeó és Júliában, amellyel albániai turnéra készülnek. A film műfaját sem szeretné elhanyagolni, mint mondta, őszre már tervben van néhány forgatás. MTI2010. július 15.
Lefejezte az erdélyi magyar kultúrát a Szülőföld Alap
Felére csökkentette a Fidesz-kormány a Magyarország határain kívül működő szervezeteknek nyújtott támogatást. A maradék pénz is ott van, csak nem tudni, ki, hogyan és mikor férhet hozzá. Nem ezt ígérték.
Hosszas várakozás után – majdnem három hónap késéssel – döntött a Szülőföld Alap az idei első féléves támogatások ügyében: a döntés felemás. A pályázatok töredékét részben finanszírozták, jelentősebb részét „átütemezésre” hivatkozva elutasították. Az első félévben rendelkezésre álló pénzkeret majdnem fele nem került felhasználásra.
A döntés késésének oka politikai.
Az idei kormányváltás ugyanakkor zajlott, amikor a Szülőföld Alap első féléves döntései meg kellett volna, hogy szülessenek. Az ilyenkor felélénkülő viták elkerülése végett a határozathozatalt a távozók már nem vállalták fel.
Erre fel is szólította a búcsúzó adminisztrációt a kormányzásra készülő Fidesz, pontosabban Cser-Palkovics András 2010. április 29-én figyelmeztette a hivatalban lévő kormányt, hogy ne szülessenek döntések a Szülőföld Alapban:
„Az MSZP-kormány néhány héttel végleges távozása előtt fel akarja osztani a Szülőföld Alapban rendelkezésre álló több milliárd forint jelentős részét – állította Cser-Palkovics hozzátéve: „felszólítjuk az MSZP-kormányt, hogy álljon el ettől a tervétől, és hagyja meg annak lehetőségét, hogy az elsöprő társadalmi felhatalmazással hivatalba lépő új kormány a határon túli magyarok szervezeteivel együttműködve döntsön a források felhasználásáról”.
Bár adminisztratív szempontból érthető a csúszás, a pályázati elbírálások késése rendkívül súlyos helyzetet teremtett a támogatásokból élő szervezetek számára: évek óta a Szülőföld Alap döntéseinek megfelelően alakítják ki az érintett intézmények amúgy is szűkös, napra pontosan kiszámított költségvetésüket, egy-két hetes csúszás ilyenkor még kezelhető, több hónapos csúszás azonban végzetes gondokat okozhat.
Bűnbakugrás Végül, hosszas hallgatás után, a Szülőföld Alap közleményében júniusra ígérte a mintegy 900 millió forintos keret szétosztását, ám június első felében nem történt semmi. Az ellehetetlenülés szélére kerülő szervezetek érdeklődésére Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár adott ki közleményt.
„Az eddigi gyakorlat szerint az első féléves támogatási döntések április folyamán meg szoktak születni, ez azonban a szocialista kormány hibájából most nem történt meg” – áll az MTI-n megjelent kommünikében.
Nehéz eldönteni, hogy valóban a leköszönő kormány hibája áll-e a késés mögött, az azonban biztos, hogy a Fidesz maga kérte, a szocialisták már ne döntsenek a sokak által nagyon várt pénz sorsáról. Az is tény, hogy noha a pályázatok elbírálása nem történt meg, a Szülőföld Alapon belül nagyon fontos személyi átalakítások történtek.
A pályázati értékelés helyett a kollégiumok hivatalban lévő elnökeit értékelte az új hatalom, és megtörtént a személyzeti csere: Fideszes és KDNP-s kinevezettek kerültek a dönteni még mindig nem hajlandó intézmény struktúrájába.
Majdnem a fele hiányzik
Az új seprű azonban nem seper jól egyelőre: az ígért júniusi döntés helyett csak július közepén hozta nyilvánosságra – részleges – döntését a Szülőföld Alap. Az ígért támogatás mértéke messze elmaradt az előre bejelentettől, de a tavalyi összegeket sem közelíti meg. A 900 milliós keretből most csak 524 360 000 forintot ítéltek oda a határon túli szervezeteknek.
Az Oktatási Kollégium eredeti támogatási kerete 255 900 000 Ft volt, ám csak 164 250 000 Ft jut el a magyar szervezetekhez. Ennél is brutálisabb az érvágás a Kulturális Kollégiumnál. Itt az előirányzott 552 100 000 Ft helyett csak 351 760 000 Ft-ot osztottak ki a gazdasági válság és a megszorító intézkedések miatt amúgy is végveszélyben lévő szervezeteknek. A legsúlyosabb lefaragást az Önkormányzati Kollégium szenvedte el: 92 000 000 Ft helyett csupán 8 350 000 Ft jutott el az érdekeltekhez.
Az államtitkárság emeszpézésbe és hallgatásba burkolózik
A Szülőföld Alap honlapján Nemzetpolitikai Államtitkárság állásfoglalása olvasható a történtekkel kapcsolatban. A rövid szöveg politikailag minősíti az előző kormányzatot, de nem ad magyarázatot a következőkre: mikor és milyen szempontok szerint kerül felhasználásra a szét nem osztott keret? Milyen kritériumok alapján döntöttek arról, mennyit tart vissza az első félévi pályázatokból az Alap?
Az idei első döntést kísérő szöveg felrója, „hogy az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei május végéig elköltötték az idei, határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, de ehhez még gátlástalan módon, a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben.” Ha ez igaz, akkor a határon túli szervezeteknek nyújtható támogatások mindössze húsz százalékát kezeli a Szülőföld Alap. Viszont akkor milyen testület(ek) kezeli(k) a meglebegtetett nyolcvan százalékot?
A Nemzetpolitikai Államtitkárság szakmai döntést ígér közleményében, és arra figyelmeztet, hogy most csak azokat a programokat támogatták, amelyek nyári tevékenységet céloztak meg.
Aki nem kapott, menjen vakációra
Nehéz megítélni, hogy valóban szakmai döntés született, vagy szerepet kaptak a politikai szempontok is. Erre utal, hogy alig volt olyan pályázat, amely az igényelt összegnek megfelelő támogatásban részesült, az egyik ilyen kiemelt rendezvény a Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem: több mint négymillió forintos hozzájárulásban részesült. (Az „átlagos pályázatok összege fél és másfél millió forint között ingadozik.)
Nem jutott támogatás viszont olyan intézményeknek, mint az aradi kamaraszínház, a Látó szerkesztősége, a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító szebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ.
A felsorolás csupán szemelvény, hosszú a sora azoknak a szervezeteknek, amelyeknek a tevékenysége nélkül lebénul az erdélyi magyar kultúra. És amelyeknek jelentős részét ezekben a hetekben minden eddiginél súlyosabb költségmegvonás sújtja, a működésük kerül veszélybe a leépítések és a megszorító intézkedések miatt. Számukra a Szülőföld Alap gyors és valóban szakszerű segítsége a fennmaradást jelenthette volna.
Hurrá, nyaralunk
Az az érv, hogy a „nyári” rendezvények támogatására került volna csak sor, nem állja meg a helyét, hiszen a támogatási listán például több olyan kiadvány is szerepel, amely nem ezt az időszakot célozza meg. Míg a Látó nem szerepel a Szülőföld Alap által értékelt kiadványok között, addig – a nyári vakáció idején – támogatást érdemelt az Udvarhelyi Fiatal Fórum Sulisokk kiadványa, és „nyári” támogatást kapott a szintén iskolásoknak szóló, iskola időben terjesztett Napsugár idei, utolsó négy számának kiadása is.
További elgondolkodtató tény, hogy sajtótámogatás – leszámítva az iskolai kiadványok vakációs támogatását – egyáltalán nem született, a Szülőföld Alap „lefejezte” a pályázó médiát, legalábbis 2010 első félévében. A váratlanul erőtlen és visszafogott kultúratámogatást Erdélyben minimálisan kompenzálhatja az, hogy pályázati lebonyolítóként az EuroTrans Alapítvány számára a kollégium 27 800 000 forintot különített el.
Az önkormányzati együttműködésekről szóló pályázatok listája viszont egyetlen pozitívan elbírált pályázatot sem tartalmaz, a kisebb önkormányzati együttműködési és informatikai programok, eszközbeszerzések támogatására itt 3 470 000 forintot ítéltek meg az összeget tovább pályáztató EuroTrans Alapítványnak.
Valamivel szívderítőbb az oktatási és szakképzési kollégium támogatási listája, igaz, itt sem szerepel szembetűnően nagyvonalú támogatási összeg (a legmagasabbak között a kolozsvári Sapientia 3 000 000 forintos programfinanszírozása szerepel).
Itt a kisebb összegű pályázatokra az EuroTrans Alapítvány 9 600 000 forintot oszthat tovább. Manna.ro2010. július 16.
Répás: mulasztott Gémesi
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára” derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján.
Hosszas késedelem után döntöttek a Szülőföld Alap kollégiumai a határon túli magyar szervezetek első pályázati fordulójának támogatásairól; az elbírálás során a határon túli költségvetési keretek „elképesztő állapotára” derült fény – tette közzé a Répás Zsuzsanna vezette nemzetpolitikai államtitkárság az alap honlapján. Az államtitkárság szerint az előző szocialista kormányzat mulasztásából nem történt meg a Szülőföld Alap kollégiumainak összehívása, így a határon túli magyar közösségek nyári programjai veszélybe kerültek.
A közlemény szerint az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei (Gémesi Ferenc volt a korábbi nemzetpolitikai szakállamtitkár – szerk. megj.) május végéig elköltötték az ez évre szóló határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, s „a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve, az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben”.
Az államtitkárság utalt arra is, hogy „a szocialista kormányzat pazarló költekezései, illetve a világgazdasági válság Magyarországra gyakorolt hatása ellenére sikerült a Szülőföld Alap keretét megőrizni, ezzel is hangsúlyozva a jelenlegi kormányzatnak a határon túli magyarok iránti elkötelezettségét”. A fent említett körülmények ellenére a megmaradt pályázati pénzek több mint felét így is kiosztották – jegyezték meg.
A Szülőföld Alap honlapján közzétett elbírálások szerint alig volt olyan erdélyi pályázat, amely az igényelt összegnek megfelelő támogatásban részesült, az egyik ilyen kiemelt erdélyi rendezvény a Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem: több mint négymillió forintos hozzájárulásban részesült. (Az átlagos pályázatok összege fél és másfél millió forint között ingadozik.)
Nem jutott támogatás viszont Erdélyben olyan intézményeknek, mint az aradi kamaraszínház, a Látó szerkesztősége, a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító szebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ. Sajtótámogatás – leszámítva az iskolai kiadványok vakációs támogatását – egyáltalán nem született, a Szülőföld Alap „lefejezte” a pályázó médiát, legalábbis 2010 első félévében. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. július 23.
Erdély nevezetes fő végháza: Lippa
Győzködöm fotográfusomnak is elszegődött komédiás cimborámat: Kisjenő után kanyarodjunk Hegyalja felé az aradi főútról. Lehet, hogy hosszabb és rosszabb a szülőföldemen, az ősi borvidék tövében haladó út, de élvezetesebb tájat kínál, mint a két nagyváros közötti lapályt átszelő fővonal. Aranyos-mente fia még soha nem forgolódott a Hegyes-Drócsa nap fürdette, szőlők koszorúzta lankáin. Simább terepre tervezett Aveójának óvatos vezetése közben helytörténeti ismeretekkel traktálom, adagolom, hogy balra magasodik az apatelki hegy a Rákócziak borospincéjével, hogy most hagyjuk el a szőlősi malom hídját, amelynek közelében tette le Görgey serege a fegyvert, most haladunk át szülőhelyemen, Pankotán, ahol pillantást vethet Csiky Gergely szülőházára, a Sulkowskyak hercegi kastélyára, most döcögünk át Magyarád-Hegyalján, ahol a tokaji hárslevelűvel vetélkedő mustos terem, majd nemsokára Ménesen és Páloson, a kadarka földjén, ahol a világon először varázsoltak a Grassalkovich-pincében vörös aszúbort, de előtte át kell haladnunk Világoson, a fegyverletétel aláírásának színterén is, a Bohus-kastéllyal, fölötte a várral. Az idő sürget, nincs módunk megállni sehol, de Feri barátom váltig fogadkozik, hogy hamarosan végigjárja a párjával az általam felvillantott kishazát. A Maros völgyébe fordulva rátérünk a sztráda-minőségű arad–dévai műútra. A Radnát és Lippát összekötő, a vasúton és a folyón átívelő híd túloldalán, a katolikus plébánián várnak bennünket első riportalanyaink.
Egy korty történelem. A Partiumhoz és a Bánsághoz kötődő ikerváros – főleg Lippa – históriájának felvázolása meghaladna egy riportnyi spáciumot. A Szalárdi János Siralmas magyar krónikájában „Erdély nevezetes fő végháza”-ként emlegetett Lippa a tatárjárás után emelt várával közel öt évszázadon keresztül Erdély kulcsvárosa volt. Jelentősége Róbert Károly idejében nőtt meg, első vegyesházi királyunk gyakran tartózkodott a falai közt. Díszes templomot alapított Szent Lajos tiszteletére, mellette Ferenc-rendi kolostort. Több királyi oklevél keletkezett itt, köztük az is, amelyben Lippa első privilégiumait kapta. Mielőtt stratégiai szerepe megnőtt volna, a gazdasági jelentősége volt nagyobb, hiszen birtokosai – itt, ahol a Maros kilép a hegyek közül – ellenőrizhették a Belső-Erdélyből érkező só szállítását és a rönkökkel megrakott tutajok forgalmát. Nagy Lajos idejében felélénkült a kereskedelem, kincstári sóraktár és pénzverőház működött benne. Mátyás király uralkodása alatt többször cserélt gazdát, 1514-ben Dózsa György seregeinek kezére került. Ettől kezdve, a mohácsi vészt követő két évszázadban, hol az Erdélyi Fejedelemség végváraként, hol török, hol osztrák kézre kerülve több mint húsz ostromot kellett átélnie. 1516-tól Szapolyai János birtokolta. Az uralkodó 1529-ben szabad királyi várossá emelte, és Buda szabadalmaival ajándékozta meg, ugyanakkor itt fogadta az erdélyi részek hódolatát. Buda török kézre jutása után özvegye, Izabella – Szulejmán szultán rendeletére – fiával, János Zsigmonddal, a koronával és a kincstárral 1541-ben itt lelt menedéket, mígnem a következő esztendő májusában Gyulafehérvárra, Erdély új fővárosába helyezte át a székhelyét.
A korszaknak fontos lippai vonatkozásai vannak a reformáció szempontjából is. Egyrészt a város szülötte, Lippai Kristóf volt az, aki előbb szűkebb pátriájában, majd elsőként Váradon is elhintette az új hit magvait, másrészt a lippai scholában tanult a reformáció elterjedésének egyik legjelesebb bajnoka, Szegedi Kis István. A ferencesek már legalább kétszáz éve működtettek itt iskolát, de hogy ekkor milyen színvonalú tanintézete lehetett a városnak, az kiderül Kis István életrajzírójának a szövegéből, mely szerint a mindig komoly dolgokkal foglalkozó ifjú „ellenállhatatlan vágyat érzett magában a tanulói pályára. (…) Előbb Lippára, majd Gyulára vitték, az ottani iskolákba. Itt lett nyilvánvalóvá az ifjú Szegedinek kiváló észtehetsége, éles felfogása, s a tisztes tudományokban való bámulatos előhaladása. Csakhamar ezen iskolák legkiválóbb növendékévé lett, ki tanulótársait jóval felülmúlta a tudományos képzettségben.” Szegedi Kis István éppen Izabella ottani tartózkodása idején térhetett vissza igehirdetőként egy esztendő erejéig Lippára.
A „nevezetes fő végház” háromszor került hosszabb ideig török kézre. Legdrámaibb ostromát Bethlen Gábor idején érhette meg, hiszen az országgyűlés 1616-ban a fejedelem javaslatára, népe szabadságának és önnön trónjának biztosítása érdekében engedett a Porta követelésének, átengedte Erdély legfontosabb déli erősségét. Bethlen így mentegetőzött a tragikus döntést illetően: „Ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módom se annak tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha a lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné.” Vajda István lippai várkapitány a felszólításnak nem tett eleget, mire a fejedelem kénytelen volt az erődítményt elfoglalni és más várakkal együtt átadni a temesvári beglerbégnek. Az aradinál is fontosabb várat a török azonnal helyreállította, és nagyszámú őrséggel látta el. A megerősített Lippát csak 1686-ban sikerült Caraffa tábornagynak visszafoglalnia, azonban kilenc év múltán ismét török kézre került. Ez utóbbi ostrom során annyira megrongálódott, hogy a törökök nem tartották érdemesnek kijavítani, lerombolták és elvonultak Temesvárra. Az utolsó maradványokat 1717-ben bontatta le az aradi vár császári parancsnoka. A törökvilág elmúltával újraéledő várost akkori, az elmenekült magyarok helyébe telepedett, zömében szerb és bosnyák lakói elhagyták, majd német és román telepeseket hoztak, a magyarok érkezhettek a legkésőbben. Megindult a polgári fejlődés, Lippa újból szabad királyi városi rangot kapott. Moise Bota ortodox tanító – Csokonai első fordítója – itt jelentette meg az első latin betűs román ábécéskönyvet. 1848-ban a helybeli lakosság a forradalom mellé állt. A század utolsó harci cselekményeként a temesvári osztrák helyőrség egyik különítménye itt verte meg Máriássy János ezredes honvédeit. 1849 augusztusában itt töltött egy éjszakát az Aradról menekülő Kossuth Lajos, szűkebb kíséretével és a Szent Koronával egyetemben…
A kiegyezés táján gyorsan fejlődő városban fellendült a kézművesség, a kereskedelem, s már a 18. század vége óta működő román és német iskolák mellett, éppen az utóbbiak, a magyarosodó német polgárok igényeinek köszönhetően, beindították a középfokú magyar nyelvű oktatást. A felső kereskedelmi iskola legjelesebb tanára, a magyar szociológia úttörője, Braun Róbert 1908-ban megjelent könyvében elemezte a város társadalmi-gazdasági életét. A városon belül területileg is elkülönült egy román és egy német negyed. A német iparosok és kereskedők közül sokan 48-as, magyarbarát hagyományokat őriztek és a népszámlálásokon magyarnak vallották magukat. Külön ipartestületben tömörültek, külön takarékpénztárt és dalárdát hoztak létre. Ehhez a réteghez sorolja Braun a betelepült 27 magyar kézművescsaládot. A város 393 önálló iparosából 137 volt román nemzetiségű. Túlnyomóan körükből kerültek ki a bőripari szakmák művelői (szűcsök, tímárok, csizmadiák). A község politikai életében a legfontosabb választóvonal a két fő etnikum között húzódott. 1900-ban 7427 főből 3191 román (43 százalék), 2464 német (33 százalék) és 1662 magyar (22 százalék) anyanyelvű volt. A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor 7920 lakost írtak össze. Közülük 91,7 százalékban, 7283-an románnak vallották magukat. A magyarok lélekszáma immár mindössze 333 volt (4,2 százalék), a németeké pedig még kevesebb: 179 (2,26 százalék).
Szórványpásztorok. Szerencsémre, a plébánián három papot, egy református és két katolikus lelkészt faggathatok ki egy ültömben. Seres Géza, az aradi református egyházmegye esperese az angyalkúti és a lippai anyaegyházközség, valamint a gyoroki 45 lelkes filia lelkipásztora. Az angyalkúti gyülekezet a legnépesebb, ott jelenleg is 150 református él. Akár Radna-Lippán, ott is szinte valamennyien a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a rohamosan fogyatkozó svábok helyére telepedett szilágysági, székelyföldi magyarok. Seres Géza amiatt költözött tíz évvel ezelőtt a már kihalófélben lévő városi gyülekezet parókiájából az angyalkúti falusi paplakba, mert akkor még ötven fiatal tagja volt az ottani egyházközségnek. Ami Lippát illeti, ott a reformátusság még Trianon előtt sem haladta meg a kétszáz főt, jelenleg 27-en vannak. Keresztelő 12 esztendeje volt utoljára, esketés még régebben, de minden évben van három-négy temetés. A gyülekezet régi templomát lebontották, az újat 1897-ben alakították ki, egy polgárház közepére apró tornyot emeltek, és két fal kibontásával képezték ki az istentiszteletek megtartására alkalmas helyiséget. Később meg is látogatjuk a felújításra váró épületet, amelynek egyik szárnyában matracos vaságyak, szekrények, asztalok jelzik, hogy a 90-es években ifjúsági tábor működött benne. Seres esperes – a templom mellett – ezeket a lerobbant helyiségeket is szeretné feljavítani. „Azon fáradozunk, hogy valamilyen formában megmaradjon a református jelenlét, a lelkészi lakást szeretnénk ifjúsági központnak berendezni a temesvári gyülekezettel összefogva, hiszen az aradiak mellett eddig is az ő fiaik-lányaik töltötték be élettel. Emberi számítás szerint 10-15 év múlva itt már nem lesz kit pásztorolni. Ez a nemzedék azt mondja, javítsunk, ameddig ők élnek. A hívek segítőkészek, a maguk kicsinységében áldoznak az egyházra. Szemrebbenés nélkül kitesznek ötven-száz lejeket a maguk kis nyugdíjából, ha kell. Aztán pályázgatunk, most is 3000 lejt kaptunk a Communitas Alapítványtól, az ifjúsági ház kialakítására. A visszakapott szántóföld vált az egyház fő jövedelemforrásává. Hosszabb ideig itt szolgáló, megboldogult elődöm, Elekes tiszteletes úr két lóval és egy társzekérrel kereste meg a kenyerét. Az állomásról fuvarozta a szenet, a tűzifát. Úgy maradt fent a románok emlékezetében is, hogy »popa cel calvin cu doi cai«, a kétlovas kálvinista pap – így emlegették az én időmben is.” A házasságok – két pár kivételével – mind vegyesek. A román fél ért, de nem beszél magyarul. Itt egy nagy katonai központ volt, és a regáti román tisztek előszeretettel házasodtak szemrevaló, szorgalmas, ügyes magyar lányokkal. „Hogy mikor működött itt utoljára magyar iskola, nem tudom, majd Simó Luca óvó néni megmondja.”
Gyorokon valamivel jobb a helyzet a katolikusság szempontjából. Erős Miklós plébánosnak ott 450, két filiájában, Világoson és Páloson 150 híve van. Körülbelül harminc itt rekedt sváb mellett a magyarok többsége csángó ivadék. 1883-ban az állam 126 bukovinai, főként istensegítsi székely családot telepített le a falu mellett, a három szomszéd falu határából kikerekített Csángótelepre. Az első telepítést 1892-ben egy második is követte. A székelyeket szegénységük, kulturális és nyelvi archaizmusaik miatt az őshonos magyarok sokáig lenézték, és ők még évtizedekig inkább más bukovinai eredetű falvak lakóival, illetve közvetlenül istensegítsiekkel házasodtak össze, mint a helyi magyarsággal. A viszonylag kedvezőbb demográfiai helyzet ellenére tavaly egyetlen keresztelő volt, esketés egy se, és… 15 temetés. „Nagyon sok az idős ember, a fiataljaink többsége beköltözött Aradra, vagy inkább Magyarországra ment dolgozni, és ott is maradt. Maradék ifjaink nem sietnek megházasodni. Nem csoda, hogy Arad-Hegyalja egyetlen nyolcosztályos iskolájában, ahol még magyar nyelven is oktatnak, a felső ciklus 1975-ben megszűnt, 12 elemista gyerekünk pedig egy összevont osztályban tanul. Most éppen a templombúcsúra készülünk, hazavárjuk a szétszóródottakat. Védőszentünk Szent Donát – nem véletlenül, hiszen boraink az 1862-es londoni világkiállításon aranyérmet nyertek.”
Andó Attila lippai plébános családneve ismerősen cseng számomra. Meg is kérdem a fiatal lelkészt: nemde, Kisiratos szülötte? Kiderül, hogy hajdani líceumi osztálytársam, a korán elhalálozott Andó János fiával hozott össze a szerencse. Attila Nagyváradon érettségizett a tanítóképzőben, a teológiát Gyulafehérvárott végezte, utána Rómában doktorált.
„Négy évig voltam Temesváron a katolikus líceumban spirituális vezető és hittantanár. 2004-től vagyok Lippa plébánosa. Hozzám tartoznak a környező falvak is, még kilenc helyen tartok szentmisét. Van három-négy falu, ahol már gyülekezet nincsen, de a templom még megvan. Összesen majdnem ezer hívünket pásztorolom. Háromnyelvű közösség, a többség még papíron magyar, a második helyen majdnem egyforma arányban a német és a román hívek állnak. A németek és a magyarok fogyóban, a románok száma növekedőben. Vagy ők jönnek jövevényekként, vagy egyszerűen a magyar és német unokák már csak románul beszélnek. Lippán 480 körül van a híveink száma, ebből 240 magyar, 90 német, és 150 román. Hajdanában itt erős német, sváb telepes közösség élt, de elmentek Németországba. Csak idősek maradtak vagy vegyes házasságban élők, illetve félvér németek. De beszélnek németül. Ami a kereszteléseket meg az esketéseket illeti, ha nem csurran, cseppen, minden évben van egy-kettő. A temetések száma jóval nagyobb, tavaly volt három keresztelő és vagy harminc temetés. Hogy miként győzöm a munkát? A gond inkább a karbantartással van, a dolgok menedzselésével is én foglalkozom. Nagy az egyházközség vagyona, csak gond van vele és nyűg, hiszen sok épület, sok templom, sok föld van az egyház birtokában szanaszéjjel mindenfelé, és a falvakban nagyon kevés a segítség. A híveim vagy idősek, vagy nagyon szegény sorsúak. De velük van szerencsém, mert összeszedegettem őket, és ezek a szegények sokkal jobban ragaszkodnak a templomhoz, az egyházhoz, mint a jómódúak. A szentmisék rendje el van osztva, minden vasárnap van négy vagy öt, Lippán délelőtt tízkor minden vasárnap, s a többi településen kétszer vagy egyszer havonta.
Amikor telefonon egyeztettem Andó tisztelendővel, nem titkolta, hogy rengeteg a dolga, most a máslaki templomot renoválják, ő hozza-viszi a munkásokat, anyagbeszerző is, építkezési felügyelő is egy személyben. Az ifjúsági munkában egy ferences nővér segíti. A fiataloknak a lelkész tartja a hittanórát, a kisebbekkel a nővér foglalkozik. A falvakba is kijár pénteken-szombaton, két helyre gyűjti, hozza-viszi a gyerekeket. „Talán jobban élvezik az autókázást, mint a foglalkozásokat – mondja félmosollyal. – A hitoktatás több helyütt románul folyik, mint ahogy a lippai misék felét is mindig románul tartom, hiszen román híveim másképp nem értenék, a másik felét vagy németül, vagy magyarul. Erősködhetnék, hogy csak magyarul prédikálok, de a többi nem érti, akkor minek jöjjön templomba? Háromnyelvű közösségben nehéz igazságot tenni. Van hétvégi fakultatív magyaroktatás, itt, a plébánián, az irodalomkedvelő felnőttek körét, az olvasókört is itt tartják. A legfontosabb közösségi alkalmunk a szentmiséken kívül a templombúcsú ünnepe, védőszentünk, Nepomuki Szent János napján, május 16-án.”
A legnépesebb szórványok közül Temesfüvesen kilencven, Szépfaluban, illetve Temesújfaluban mintegy hetven-hetven katolikust tartanak számon. Az utóbbi település templomában, a Zelinsky grófok kriptájában van eltemetve I. Ferenc osztrák császár és magyar király nővére, Mária Anna Ferdinanda, a kitagadott főhercegnő. Eötvenesi Lovász Zsigmond kastélyában hunyt el, 1809-ben. A kastélyban tartózkodott 1903. szeptemberében Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki ez alkalommal a főhercegnő sírját is megkoszorúzta.
A lippai templomot 2008-ban újították fel kívülről, a szentelési ünnepségen zsúfolásig megtelt istenházában Roos Márton megyés püspök beszélt a település elsőrendű hajlékáról, melyet Isten segedelmével, a hívek hitben és szeretetben való összefogásával sikerült felújítani. Végszavában megköszönte Andó Attila plébános állhatatosságát és szorgalmát, amivel kiérdemelte a „templomfelújító” jelzőt, hiszen nemcsak a helybeli templomot hozta rendbe, hanem több hozzá tartozó filiáét is. A templombelsőre nemcsak a felújítás fér rá, hanem a szakszerű restaurálás is. Az előző templomot itt 1526 után emelték, de a Maros vizének közelsége miatt tönkrement, ezért a 19. század elején lebontották és újraépítették. Az oltár és a szentély négy oszlopával a régi épület maradványa. Sajnos, a legutóbbi felújításkor a gazdag ornamentikájú szecessziós felületeket olajfestékkel fedték le, a mennyezet fára applikált freskóinak restaurálása mellett, a falakat újrafestés előtt le kell kaparni, hogy lélegezhessenek. Egy szó, mint száz: ha Andó főtisztelendő tovább is itt marad, a teendői tovább gyarapodnak…
Lippa mindenese. Eddigi portyáim során szerinszerte megtapasztaltam, hogy – különösen szórványvidéken – mennyire fontos egy-egy közéleti-kulturális mindenes jelenléte. Ilyen „egyszemélyes intézmény” Czernák Ferenc nyugállományú katonatiszt.
„A hetvenharmadik évemet taposom. Lippai volnék, nem egészen tősgyökeres, hiszen Aradon születtem. A családom 1939 óta él itt, itt találtak munkalehetőséget. Én sokszor elkerültem, nagyon messzire, többször visszatértem. Harminchárom éven át a hadseregben szolgáltam, vegyésztisztként. Három gyermekem van, a feleségem sajnos elhalt. Két fiam Temesvárra, a lányom Konstancára került. Itt az RMDSZ elnöke volnék, 1993 óta, voltam egyháztanácsos is, igyekeztem a kis magyarságot összefogni. Nehéz volna megmondani, hányan vagyunk, hiszen vannak rejtett magyarok is, vegyes házasok sokan. Négy-ötszázan biztos vagyunk. Annak idején a MADOSZ-nak volt itt egy székháza. Próbáltuk megszerezni, de hiába, lerombolták, kilátástalan az egész. Annyi pénzünk nincs, hogy egy új székházat építsünk. Nem hiába szavalom azt – mert szeretek szavalni is –, hogy „ne hagyjátok a templomot s az iskolát”, a művelődési házat sem szabad hagyni. A MADOSZ épületében lehetett előadásokat rendezni, mulatságokat is. Régebben még nem volt annyira szembetűnő a sok vegyes házasság, a közösségben ismerkedtek meg a fiatalok egymással. Jómagam megszerveztem egy olvasókört, 2005 óta működik, körülbelül húsz tagja van. Inkább idősebbek látogatják, a fiatalok nem. Havonta egyszer jövünk össze, legutóbb Az ember tragédiáját olvastuk fel, szerepekre osztva. Máskor novellákat, verseket olvasunk. Beosztom, hogy mindenki szóhoz jusson, legalább olvasni ne felejtsenek el az anyanyelvükön. Különben a pártok közül egyedül az RMDSZ-nek nincs székháza, irodája Lippán. Egyszer volt itt városi tanácsosunk, de ő elköltözött, mást nem választottak meg helyette, pedig vagy 330 szavazat kellett volna, annyit össze lehetett volna gyűjteni. Én nem tolakodtam, van dolgom így is elég. Fiatal koromban is szerettem a verseket, amióta meghalt a feleségem, előszedtem a régi emlékeimet, könyveimet, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Wass Albert költeményeit. Előadásokat is tartok, helytörténeti, történelmi, irodalmi, nyelvhelyességi kérdésekről. Apránként adagolom, és versekkel illusztrálom. Amikor például a tehetetlenségünkről volt szó, Vörösmarty Országházát mondtam el. Nem dicsekvésképpen mondom, de itt én tudom a legtöbbet Lippa történetéről. Elég szelíd tudásanyag, amivel rendelkezem, de azért engem nem lehet átejteni. Olvasókörünket a márciusi fiatalok egyikéről, a lippai születésű Degré Alajos íróról neveztük el, megemlékezései az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról ma is forrásmunkának számítanak. Úgy rendezem, hogy az olvasókör napi tematikája megegyezzen az éppen aktuális történelmi évfordulóval. Ugyancsak én kezdeményeztem a magyar nyelv nem hivatalos, fakultatív oktatását is. Az iskolákban hiába próbálkoztunk, a tanulók szétszórtak voltak, nem is voltak elegen, az illetékesek mindenféle előírásokat dugtak az orrom alá, lépten-nyomon akadályokat gördítettek elibénk. 1994-ben kezdtem, aztán Simon Luca óvónő vette át, az egyetlen magyar pedagógus, aki felvállalta ezt az ingyenmunkát. Az én gyermekkoromban még volt hétosztályos magyar nyelvű iskola, a négy, összevont alsó osztály pedig a hetvenes évek elejéig működött.
Czernák Ferenc idejét az ezermesterkedés teszi teljesebbé, jól felszerelt műhelyében, és kedvenc sportja, a céllövészet. A mai napig sikerrel szerepel az országos bajnokságokon. No és nem utolsósorban értékes könyvtárának a böngészése, a verstanulás, hiszen előadóként más városokban is szerepel. Kérdésemre, hogy mikor láttak magyar színházat Lippán, hosszan ingatja a fejét: „Talán Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó lépett fel itt utoljára.”
A helytörténész Czernák Ferenc nagyon büszke arra, hogy kétszer is „itt járt” a magyar Szent Korona. „Először Izabella királyné hozta ide, 1541-ben, amikor nyolc hónapig Erdély fővárosa lettünk, majd Kossuth Lajosék, mielőtt tovább menekítették volna Orsovára. Megvan a ház, ahol a családjával időzött, vele volt Szemere Bertalan is, a kincstár Radnán maradt, az osztrákok foglalták le 1849. augusztus 10-én, három nappal Világos előtt.”
Andrások asztala. Amikor egyeztetés végett felhívtam Reinholz András főesperest, és megállapodtunk abban, hogy Lippán való portyázásunk közben déli egy óra tájt kereshetjük fel, Máriaradna plébánosa nyomban szerény ebédre is meghívott bennünket. A kegytemplom alatti parkolóban két autóbusz és több külföldi gépkocsi vesztegel, a bazilikához vezető lépcsősoron nyüzsgő csoportok láttán megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban Arad megye legkeresettebb turisztikai célpontjához érkeztünk, ahol a nagy búcsújárások közötti időszakokban is pezseg az élet. Begördülünk az impozáns kolostor udvarára. Ahogy körbetekintek a templomhoz illesztett, jobb sorsra érdemes hajdani ferences központ háromszintes épületegyüttesén, szorongás fog el, hiszen gazdátlannak tűnnek omló-bomló, malterrongyos falai. Csupán a kaputól balra húzódó földszinti rész gondozottsága jelzi, hogy a klastromot mégis lakják valakik. Csengetésünkre maga Reinholz atya nyit ajtót, s az ebédlőbe terel bennünket.
A hosszú asztal körül féltucatnyi fiatal kanalazza a krumplilevest. Bemutatkozás közben kiderül, hogy az „Andrások asztala” mellé telepedünk le, hiszen a szakácsnő kivételével mindenki az Andreas, Andrei vagy Andreea névre hallgat. A főesperes druszái munkatársak és önkéntesek, akik az egyház és a kegyhely dolgait intézik. Valamennyien házigazdánk lelki gyermekei, kit Temesvárról hozott magával, ki itt szegődött a plébánia szolgálatába. A társalgás három nyelven, hol románul, hol németül, hol magyarul folyik. A családias hangulatot jelzi, hogy a szakácsnő, mielőtt feltálalná a rántott húst, megkóstoltatja a minap eltett kovászos uborkát az atyával: ehetővé vált-e már az erjesztett savanyúság? A konyha úrnője meg is korholja az asztalfőn ülő házigazdánkat, hiszen annyira belefeledkezik az általam kiprovokált beszélgetésbe, hogy kihűl előtte az étel…
„Megyés püspökünk azért is helyezett ide, mert szeretem az építkezéseket. Temesvárott 28 év alatt sok mindent csináltam, több épületet javítottam, új épületeket emeltem. Utolsó létesítményem a katolikus óvoda volt, a legmodernebb berendezéssel. Alighogy befejeztem, egy hét múlva át is adtam az utódomnak, és jöttem Radnára. A szerény, mintegy 120 hívünket magában foglaló plébánia, s a kegytemplom gondozása mellett a tennivalók tovább sokasodtak, hiszen 55 év múltán a kolostort is visszakaptuk. Hozzáfogtunk egy nagyszabású projekt elkészítéséhez, európai uniós segítséggel és remélhető kormánytámogatással. A projekt értéke körülbelül 10 millió euró, a teljes patrimónium felújítását és újrahasznosítását foglalja magában, hazai és németországi szakemberek bevonásával. A templom van benne, a kolostor és a környéke, az előtér, a park, a keresztút. Az egyik melléképületben információs központot szándékozunk kialakítani, működése áldásos lesz a régió idegenforgalmának felélénkítésében is, hiszen – ezt a megyei és a minisztériumi illetékesek is tudják – megyeszerte mi vagyunk a leglátogatottabb turisztikai célpont. A kolostorban minden szobának, minden teremnek megvan már a rendeltetése. Amit az Unió nem támogat, nem is vesszük be a tervünkbe. Eredetileg azt szerettük volna, hogy kizárólag a vallásos turizmus központja legyen, legyenek vendégszobák a zarándokoknak, s hogy el is lássuk a vendégeket. Ezt nem támogatják. Múzeum lesz, könyvtár, kiállítótermek, továbbképzés, lelkigyakorlatok számára helyiségek. A két világháború között is volt itt ilyen jellegű központ, az akkori püspök szorgalmazta a folyamatos működtetését. Eljöttek például a kántortanítók külön lelkigyakorlatra, a plébániák szakácsnői, a kántorok, egyháztanácstagok. A Monarchia területén két nagy kegyhely volt, Máriacell és Máriaradna. A Mária-kultusz szempontjából, európai szinten Máriaradna fontosabb, mint Csíksomlyó. Csíksomlyó inkább nemzeti kegyhely, nem lehet őket összehasonlítani. Mint Ferenc-rendi kolostor is a radnai volt a legnagyobb. Három szinten 63 szobája van.”
A rend felszámolása idején, 1951-ben kilenc hónapig ide volt zsúfolva az összes erdélyi-bánsági ferences. 1952 húsvétján több mint száz, papi ornátusba beöltözött szerzetes vett részt az ünnepi körmenetben. A kommunista hatóságokat roppant zavarta ez a békés demonstráció, annál is inkább, mert a kolostor tőszomszédságában szovjet laktanya működött, ágyúk és tankok csövei meredeztek a rendház ablakaira. A szerzeteseket szétszórták, bebörtönözték, és mindent elkövettek a kegyhely elsorvasztásáért. Az ingatlant egyetlen lakás kivételével az állam vette „kezelésbe”, öregotthont és kórházat működtettek benne. Amikor a rendszerváltás után a szerzetesrendek újjászerveződtek, bár az ingatlant nem szolgáltatták vissza, három atya próbálkozott a kolostori élet feltámasztásával. Végül a ferences tartomány a temesvári egyházmegyének adta át a kegyhely felügyeletét, gondozását.
Ahol a rombolás szelleme kísért. Nehéz elhinnem a kolostorbeli pusztulás láttán, hogy egyhamar új élet fakadhat az épületben. Ugyanis az ingatlan jogcím nélküli használói több mint fél évszázad alatt nemcsak hogy lelakták az 1727 és 1822 között épült műemléket, nemcsak falak kiverésével, falak felhúzásával változtatták meg önkényesen a helyiségek beosztását, hanem 2006-ban, távozásuk idején, három nap alatt, amit tudtak, szétromboltak, leszereltek, elhurcoltak. Még a félszáz antik cserépkályhát is szétverték, s a csempék javát is eltulajdonították. Pedig, pedig az öregotthon haldoklóihoz a mindenkori plébános „szolgáltatásait vették igénybe”, elvégre a katolikus pap „kéznél volt”…
Az egyik folyosószárny viszonylag épebben megmaradt ornamentikája érzékelteti, hogyan nézhetett ki fénykorában az épület belső tere. A csehboltozatos mennyezet alatt nagy Ferenc-rendiek, jeles atyák freskóportréi kínálnak „képes albumot” a rend históriájából. A kolostort a templommal összekötő földszinti fogadalmi folyosó teljes falfelületére a népi vallásosság úgynevezett votív tárgyainak példa nélküli gyűjteményét zsúfolták össze. Több mint kétezer festmény, sokszorosított másolat, színes nyomat illusztrálja, hogy a Szűzanyának hány csodás meghallgatásért, közbenjárásért fejezték ki hálájukat Máriaradna zarándokai. Bár a gyűjtemény régebbi része tűzvész martaléka lett, a fennmaradt anyag, a maga német, magyar, bolgár, horvát, szlovák és újabban egyre több román nyelvű köszönő feliratával bizonyítja, hogy a kegyhely méltó a hírnevéhez.
Reinholz főtisztelendő csupán a templomhajóban búcsúzik el tőlünk. Mialatt az 1767-ben felszentelt, II. János Pál által basilica minor rangra emelt istenháza szépségeit szemlélgetjük, a karzaton Andreea Iliuţă orgonaművész, a templom kántora ajándékoz meg néhány futamnyi Bach-muzsikával, majd énekszót hallunk, Schubert Ave Mariája szárnyalja be a megújhodásra váró barokk falakat.
A tanító néni meg a borász. Simó Luca óvónő a Hargita megyei Szentegyháza szülötte. A szülei 1956-ban költöztek Lippára. Domboldalba kapaszkodó, zölden tobzódó kert övezte portájának hűvösében faggatjuk „a legilletékesebb illetéktelent”, az anyanyelv tanításának önkéntesét a radna-lippai oktatás helyzetéről.
„Én még végig magyar iskolát végeztem, három évet itt, Radnán, negyedik osztálytól pedig nyolcadikig Gyorokon. Akkor szűnt meg itt Lippán a magyar iskola. Nem volt elég gyerek, mert átiratkoztak a román osztályokba. Amikor ide jöttünk, még volt külön hétosztályos magyar intézmény, amikor én a harmadikat elvégeztem, végleg megszűnt. Előbb a felső ciklust számolták fel 1961-ben, rá egy évre az alsót is. Elvégeztem a nyolc osztályt Gyorokon, aztán felvételiztem Enyedre. Bélzerinden dolgoztam hét évet, a magyar óvodában, de mivel két gyerek hiányzott a létszámból, megszűnt a magyar óvoda, és onnan kerültem a szomszédos Ópálosra, Arad megyében sehol nem volt magyar állás. Ott tanítok most már 31 éve, hiszen ott négy román csoportnyi gyerek van.”
1997-ben kérte fel a helyi RMDSZ, hogy tartson fakultatív magyarórákat, heti egy alkalommal. Amikor igent mondott, nem is sejtette, hogy mit vállal. Hiszen évente tíz-tizenkét gyermekkel foglalkozik, ami önmagában még nem volna megerőltető, de tanítványai minden korosztályból toborzódnak, az első osztályosoktól a nyolcadikosokig, s ami még inkább bonyolítja a munkáját: három nyelvi szintet kell figyelembe vennie. Néhányan közülük – a legkevesebben – nem csupán értenek, hanem beszélnek is magyarul. A többségüknek jó esetben van valamelyes passzív szókincse, ami néhány év alatt élénkíthető. Legtöbb gondja azokkal a gyermekekkel van, akik, bár nem feltétlenül vegyes házasságban élő szülők ivadékai, úgy kerülnek Simó Luca szárnyai alá, hogy köszönni se tudnak magyarul. Példákat is sorol, olyan, a nagy szárazság idején a Székelyföldről ide menekült famíliákról, amelyeknek egyetlen nemzedéke sem keveredett más nációbeliekkel, de az utolsó felnőtt generáció tagjai valamennyien román iskolába jártak, s az ő gyermekeik már csak román szót hallanak odahaza. Luca tanító néni a legutóbbi tanévben már az égvilágon senkitől nem kapott támogatást ingyen végzett munkájához. A legnagyobb elégtétel számára, hogy akadt már olyan hűséges tanítványa, aki középiskolásként is kitartott mellette, és szentmiséken hibátlanul olvassa fel a szentleckék szövegét.
Tornáczky Dénes nyugalmazott szőlész-borász Arad-Hegyalja történelmi borvidékének legjobb ismerője. Bár Temesfélegyháza szülötte, több mint hat évtizedet töltött Pankota, Magyarád, Világos, Gyorok, Ménes, Pálos övezetében, a szőlőültetvények, gyümölcsösök, pincészetek, borüzemek és pálinkafőzdék színes világában. Mindent tud a fénykorában jó tízezer hektárnyi, mára alig 1500 hektárra zsugorodott hegyaljai szőlő- és gyümölcstermesztés történetéről. A Grassalkovichokat emlegeti, akik már a 18. században nemzetközi hírt s nevet szereztek a ménes-magyarádi boroknak, akik a 19. század végén pusztító filoxérajárvány után újratelepítették, újraélesztették a hajdan Tokajjal vetélkedő borvidéket, az általuk létrehozott vincellériskoláról, ahol jeles elődök sajátították el a szőlészet-borászat művészetét.
Dénes bátyánk Csávossy György csombordi iskolájában tanulta ki a szőlő- és bormívességet. Arad-Hegyalja hajdan legnagyobb borászati üzemének vezetőjeként ment nyugdíjba 1990-ben. Egy kapavágásnyi szőleje sincs, de a maga örömére minden ősszel vásárol egy-két mázsányi – a saját kifejezése szerint elszomorítóan olcsó – kitűnő minőségű szőlőt, s abból készít a maga ízlése szerinti borokat. Mielőtt elbúcsúznánk, szerre kóstoltatja riporterségemmel szülőföldem legjobb nedűit.
Lippa városának legrégibb műemléke a 17. századból fennmaradt török bazár. Evlija Cselebi, a jeles világutazó és történész úti krónikájában csodákat regélt a muzulmán félhold árnyékában felvirágoztatott városról, melynek ez az épület volna az utolsó tanúja. A főtér hepehupás, tengelytörő kövezetén hánykódunk az árkádos bazársorig. Bár ne tettük volna! Meghökkentő látvány Radna-Lippa legrégebbi nevezetessége: legalább hat gazdája hatféleképpen festette ki, hatféleképpen alakította ki a homlokzatát, hatféleképpen hagyta a magas tetőzetet tönkremenni, és felerészben a boltíveket is eltüntette az oszlopok közül. Kőhajításnyira a polgármesteri hivataltól…
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)2010. augusztus 23.
Budapesten a Brémai muzsikusok
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a 2010/2011-es évad megkezdése előtt, augusztus 22-én 17 órakor Budapesten vendégszerepelt a A brémai muzsikusok című előadással.
Az előadásra ART-Mozaik – Külhoni Művészeti Fesztivál keretén belül került sor a pesti alsó rakpart Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszán. A temesvári színház előadását az érdeklődők a Pipitér színpadon láthatják.
A 2010/2011-es évadot a társulat a budapesti vendégszereplés után, 23-án kezdi, a már több éves hagyománnyá vált mozgásművészeti workshoppal, melyet Döbrei Dénes és Varga Heni táncos-koreográfusok tartanak. Az egy hétig tartó workshop az idei évben is sporteseményekkel zárul, melyekre szeretettel várunk minden érdeklődőt. A temesvári színház szeptembertől felújított előadásokkal és új bemutatókkal várja a közönségét! Nyugati Jelen (Arad)2010. augusztus 31.
Sorvad a magyar oktatás
A huszonhat magyar, illetve magyar tagozatos Arad megyei iskola közül három megszűnik, vagy nem indíthat magyar osztályt a 2010–2011-es tanévben.
A nagyvarjasi elemi iskola román és magyar tagozata a községközpontba, Nagyiratosra költözik – a magyar osztályok tanulóinak ez nem újdonság, merthogy a múlt tanév második félévét is ott járták ki, mivel a varjasi tanítónő beteg-, majd szülési szabadságra ment. A varjasihoz hasonlóan sok pénzből újították fel a zimándközi iskolát is, amely hasonló sorsra jut – bezárja kapuit a diákok szüleinek minden ellenkezése ellenére. A magyar tagozatot a Zimándújfalui Általános Iskola veszi át. Az aradi mikelakai (12-es számú) általános iskolában megszűnik a magyar elemi tagozat, mivel csak három tanuló lett volna az I–IV. osztályban.
Az először a bezárásra ítélt tanintézmények közé sorolt bélzerindi magyar elemi iskola megmarad a tőzmiskei önkormányzat jóvoltából, és az aradi Mosóczy-telepi Aron Cotruş (volt 13-as) Általános Iskolában is indul még idén magyar elemi összevont osztályokkal. A gáji Neuman Fivérek (volt 10-es) Általános Iskola jogi személyisége megszűnik, és a szomszédos negyed, az Aurel Vlaicu (volt 21-es) Általános Iskola alárendeltségébe kerül. Gájban a magyar tagozat elemi osztályai maradnak, az 5–8. osztályokat átveszi a Vlaicu-iskola. „De ez nem jelenti azt, hogy minden gyerek hozzánk jön majd – mondta Szabó László magyartanár, a Vlaicu tagozatfelelőse. – A gáji negyven gyerekből körülbelül 15-en választottak minket, a többiek a Csiky Gergely Iskolacsoportba mennek. Létszámgondjaink így nincsenek a felső tagozaton. Igazából az alsón sem, bár ott kevesebb a diák. Ami a lényeg: minden évfolyamon indul önálló osztály. Gájban összevont I–IV. osztály lesz egy tanítónővel, és tíz diákkal. De felesleges a számokba bocsátkozni, mert minden évben csak az iskolakezdés napján derül ki, hogy pontosan hány diák lesz.”
Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban egy első osztály indul, és eddig 19 gyerek van beíratva. Minden évfolyamon lesz önálló osztály, sőt az öt kilencedikes osztályt is biztosan útjára indítják – jelentette ki Hadnagy Éva aligazgató. A filológia és turizmus szakon még 21, illetve 16 szabad hely van, biztosra vehető, hogy a szeptemberi utolsó felvételi körben összejön a minimális létszámhoz szükséges diák. A matematika–informatika szakon egyébként még 8, az elektronika és automatizálás szakon 2 betöltetlen hely van még, egyedül a közgazdaságtani osztály telt meg.
Pataky Lehel Zsolt. Nyugati Jelen (Arad)2010. szeptember 1.
Thália templomait is sújtja a válság
Szerényebb költségvetéssel kezdik az új évadot a magyar színházak, a társulatvezetők azonban bizakodnak, igyekeznek a maximumot kihozni a csökkentett költségvetésből. „Abból főzünk, amink van” – fogalmazott Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója a társulat tegnapi évadnyitó ülésén, utalva a nehéz anyagi helyzetre. Korábban a közalkalmazottak számát csökkentő kormányrendelet miatt félő volt, hogy a temesvári teátrum is leépítésekre kényszerül, azonban végül Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter közbenjárására a rendeletet úgy módosították, hogy az nem vonatkozik a kőszínházak alkalmazottaira.
Katona Mihály, az intézmény sajtóreferense szerint azonban a 25 százalékos költségcsökkentést nem lehetett elkerülni, így a színház dolgozóinak bérét is csökkentették, új bemutatókra is kevesebb pénz jut, de igyekeznek színvonalas évadot összehozni. Egyelőre csak az évad első felének terve végleges: újévig három bemutatót tart a társulat, szeptember 5-én Vass Richárd mutatja be Fafej című egyszemélyes, felnőtteknek szóló bábelőadását, amelyet Gálovits Zoltánnal közösen írt és rendezett, októberben Spiró György Prah című művét, decemberben pedig Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját viszik színre. Az évad egyébként már augusztus 23-án elkezdődött a többéves hagyománynyal rendelkező mozgásművészeti workshoppal, amelyet Döbrei Dénes táncos-koreográfus vezetett. „Mivel szórványszínházat működtetünk, nem tehetjük meg, hogy csak bizonyos réteget szólítsunk meg. Igyekszünk minél változatosabbá tenni repertoárunkat, hogy a változatos igényeknek megfelelhessünk, így a gyerekektől az idősekig minden generációnak és elvárásnak próbálunk megfelelni. Bábtagozatunk is van, minden évben igyekszünk gyerekelőadást is színpadra állítani, tragédiát, vígjátékot, zenés darabokat egyaránt megtekinthetnek nézőink” – mondta lapunknak Katona Mihály, hozzátéve, hogy a jegyek és bérletek ára nem változik.
Művészszínház egyeztetési gondokkal
Az Aradi Kamaraszínház 2010/2011-es évadjában három új bemutató szerepel. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal közösen vitték színre Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című tragikomédiáját, amelynek romániai premierjét augusztus 17-én tartották Aradon. Az előadás mindkét színház repertoárjába bekerül. Az évad másik új produkcióját, Jean Genet Cselédek című darabját a magyarországi Zsámbéki Színházi Bázissal együttműködve augusztus 18-án mutatták be Zsámbékon. A produkcióban Váta Loránd, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, Harsányi Attila, az Aradi Kamaraszínház, a Miskolci Nemzeti Színház és a Hetek Csoportja művésze, valamint a színész-koreográfus András Lóránt szerepel. A harmadik bemutató egy táncelőadás lesz, amelyet András Lóránt rendez. „András Lóránt egyébként egy tánccsoportot szeretne létrehozni a színházunkon belül, ehhez ő fogja kiválasztani a megfelelő embereket” – mondta lapunknak Tapasztó Ernő társulatvezető. Mint közölte, a kormány által elrendelt leépítések őket eleve nem veszélyeztették, hiszen nincsenek munkakönyves alkalmazottaik, csupán egy-egy szerepre szerződtetnek színészeket más társulatoktól. „Van 3-4 alapember, akikkel rendszeresen dolgozunk, még legalább ugyanennyi kellene, hogy gond nélkül működhessen az intézmény, hiszen ebben a helyzetben egyeztetési gondok adódhatnak, a színészek az őket alkalmazó színházak programjától függően tudnak csak együttműködni velünk” – mondta Tapasztó. A társulatvezető szerint az állami támogatás csökkentése nem jelent nagy veszélyt rájuk nézve, hiszen pályázati forrásokból pótolni tudják a hiányt. „Színházunk még csak hároméves, még fejlődünk, de aki megnézi a repertoárunkat, az láthatja, hogy egy kis művészszínházat szeretnénk itt létrehozni és fenntartani. Természetesen nem feledkezünk meg azokról sem, akik a könnyedebb műfajokat kedvelik, így minden évben vendégszerepelnek nálunk más társulatok olyan előadásokkal, amelyeket már bejárattak, és nagy érdeklődésre tartanak számot” – magyarázta a társulatvezető. Kérdésünkre Tapasztó Ernő elmondta: frissen végzett színészeket egyelőre nem alkalmaztak, a fő céljuk olyan állandó társulat kialakítása, amelyre már bátran támaszkodhatnak, ennek tagjait pedig egyelőre a már elismert színészek között keresik. „Amint megerősödik az intézményünk, és lehetőségünk lesz állandó munkatársak alkalmazására, a fiatal színészeket is bevonunk, számukra azonban egyetlen szerepre kötött szerződés nem jelent stabil megélhetést” – fejtette ki Tapasztó. A társulatvezető elmondta: az Aradi Kamaraszínház szervezi az 5. Interetnikai Színházi Fesztivált.
Befejeződhet a felújítás Nagyváradon
Mesemusicallel kezdődik a Nagyváradi Állami Színház 2010/2011-es évadja – mondta el lapunknak Dimény Levente társulatvezető. A Háború a csillagért – Áni Máni, avagy Vazamotor visszavág című zenés darabot Bella István költő és Mészöly Gábor dramaturg írta, a zenét Rossa László szerezte. A premierre szeptember 25-én kerül sor, rendhagyó helyszínen, a Fekete Sas-palotában működő Szabadság moziban – a tervek szerint az évad folyamán többször is játszik majd itt a társulat, hiszen a színházépület a felújítás miatt még mindig nem használható. Október végén mutatják be azt a színművet, amelyet már az elmúlt évad végére terveztek: Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című darabja valószínűleg a filharmónia koncerttermében kerül bemutatásra. A hagyományokhoz híven idén is lesz szilveszteri produkció, majd a társulatvezető reményei szerint februártól végre a műemlékszínházban tarthatja az előadásokat a társulat. Márciusban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vendégjátékát tekinthetik meg a váradi bérletesek: a Csíksomlyói passiót adják elő. Lesz ezeken kívül kortárs magyar színmű is: Tasnádi Zoltán Közellenség című darabját Tasnádi Csaba rendezi Váradon. Id. Kovács Levente a rendezője a Closer című amerikai film forgatókönyve alapján színpadra állított Közelről című darabnak, amely szintén bemutatásra kerül az idén. Október 15-én lesz 110. éves a színházépület, és bár a felújítás még ekkor is zajlani fog, a társulat mindenképpen megünnepli a jeles napot. Dimény Levente, aki második évadját kezdi társulatvezetőként a Szigligetinél, elmondta, a társulat továbbhalad a kijelölt úton, de ugyanilyen fontosnak tartja azt is, hogy a repertoár minél szélesebb réteget szólítson meg. Megjegyezte: a tervek szépek, de a színház anyagi keretei igen szűkösek.
Keresztes Attila, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti vezetője lapunk kérdésére elmondta, a kormány megszorító intézkedései csaknem ellehetetlenítik a partiumi teátrum működését. „Mivel a kormány megvonta a bérek 25 százalékát, olyan munkatársunk is van, aki 500 lejt visz haza havonta” – mondta a rendező-igazgató. Keresztes szerint nem tudni, hogyan tudják majd fenntartani az intézményt, hiszen a tavalyi költségvetésük is szűkösen volt elegendő, idén pedig 20 százalékkal kevesebből kell gazdálkodniuk. „Lesz majd olyan téli nap, amikor csak pár órát fűtünk, a színészeknek viszont nem kötelező 17 fok alatti hőmérsékleten dolgozniuk, így megvan az esélye annak, hogy a fűtetlen teremben a próbákat nem vállalják” – magyarázta a társulatvezető. A partiumi teátrum magyar társulata a tavalyi 10 helyett 11 bemutatót tervez. „Bérletrendszerben összesen 16 darabot játszunk majd, mert a 11 bemutató mellett három régebbi darabot újítunk fel, illetve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bérletcserében elhozza A csoda című darabot, mi pedig cserébe az ottani bérleteseknek játsszuk majd a Három nővér és a Leánder és Lenszirom című előadásunkat” – tette hozzá Keresztes. A 2010/2011-es színházi évadban többek között 2 bábelőadás, 2 nagyszínpadi mesejáték, 2 Broadway-darab (köztük egy musical), és egy olasz vígjáték is szerepel az idei repertoárban. Emellett a tervek szerint több stúdió-előadást is bemutatnak, felolvasó színházat is rendeznek, illetve a bérletesek a Kolozsvárott nagy sikerrel játszott Kövekkel a zsebébent is láthatják, amelyet a múlt héten a Félsziget Fesztiválon is nagy népszerűségnek örvendett. Keresztes elárulta, az ősz folyamán több budapesti teátrum közreműködésével „Keresztes-miniévadot” láthat a magyar főváros közönsége, amelynek során a művész 2 szatmári, egy lengyelországi és várhatóan egy magyarországi rendezését tűzik műsorra. A Harag György Társulat szeptember elsejétől teljesen megújult internetes honlappal jelentkezik, amely a www.harag.eu címen érhető el. Krónika (Kolozsvár)2010. október 8.
Új vezérigazgató a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban
Október 5-i hatállyal Kelemen Hunor művelődési miniszter felmentette tisztségéből Vlad Radescut, a színház eddigi megbízott vezérigazgatóját és ideiglenes jelleggel Csapó Györgyöt nevezte ki a Nemzeti Színház vezérigazgatójává. Csapó György színművész mostanig a Kézdivásárhelyi Városi Színház társulatvezetője volt.
Amint Kárp György színművész, a színház jelenlegi ügyvezető igazgatója tegnap kora délután elmondotta, a kolozsvári születésű Csapó Vásárhelyen szerezte színészi diplomáját, az akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színész szakát 1985-ben végezte el. Friss végzettként a sepsiszentgyörgyi társulathoz került, majd rövid ideig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. Áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól az egyik legjobb társulat, a kaposvári Csiky Gergely Színház alkalmazta. Hosszabb kitérő után tavaly tért vissza Erdélybe és állt újra Thália szolgálatába. A legfiatalabb honi magyar társulat indulásánál bábáskodott ugyancsak színész feleségével, Adorjáni Zsuzsával és a velük együtt kezdő kis csapattal. Az első évadon sikeresen túljutottak Kézdivásárhelyen. Legújabb megbízatása azonban még komolyabb feladatok elé állítja a művészt. Csapó György hivatalos bemutatkozására hétfőn számíthat a Nemzeti.
2010. október 18.
Sorvadó magyar oktatás
A Partiumban több magyar kisdiák román osztályokban tanul az iskolabezárások miatt.
Arad megyében az eddigi huszonhat helyett huszonhárom olyan tanintézmény maradt, ahol anyanyelvükön tanulnak a magyar diákok.
Az aradi Csiky Gergely Iskolaközpontban szeptemberben 20 új diák érkezett. Mellettük ebben a tanévben az elsőtől a tizenkettedik osztályig csaknem 650-en tanulnak anyanyelvükön. De így is kevés az elsős, ezelőtt négy évvel indult utoljára két párhuzamos első osztály az intézményben.
- Továbbra is fennáll, az a tendencia, hogy bár a gyerek otthon magyarul beszél és magyar anyanyelvű környezetben nőtt fel, mégis a család úgy dönt, hogy román iskolába vagy más nyelvű iskolába adják a gyereket, különböző meggondolások alapján – mondta Pellegrini Miklós az Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Arad megyében az átszervezések miatt többen átiratkoztak román iskolába. A kisebbségi magyar oktatás segítői ennél is aggasztóbbnak tartják azt, hogy a szórványban sok magyar család már óvodától románul taníttatja gyerekét.
Pálfi Kinga
Duna Tv, Erdély.ma2010. december 21.
Könyvbemutató és lelkész-beiktatás az Új Ezredév Református Központban
Megemlékezés Újvárossy Ernő sírjánál
A forradalom 21. évfordulója alkalmából Újvárossy Ernőről emlékezett meg vasárnap délután Tőkés László EP-alelnök, Hermán János és Tolnay István egyházkerületi tanácsosok, Gazda István, az Új Ezredév református gyülekezet lelkipásztora és a gyülekezet néhány tagja a temesvári forradalom első halottjának kopjafájánál, az erzsébetvárosi temetőben.
A temetői áhítat során Hermán János egyháztanácsos felidézte az 1989-es belvárosi templombővítés kulcsembere, Újvárosi Ernő helytállását, aki a folyamatos zaklatások ellenére kiállt egyháza mellett és mindent megtett az építkezés előremozdítása érdekében. Halálának valódi oka máig ismeretlen, 1989. szeptember 18-án találták meg a holttestét a városszéli erdőben. Néma tüntetéssé alakult temetésén Farkas Árpád Avaron című versét idézték („Orra bukva az avaron / a veszélyt megkeresni, derékig csonterdőben is / csak menni, egyre menni”) A megemlékezés résztvevői a kegyelet koszorúját helyezték el Újvárossy Ernő kopjafájánál.
A megemlékezések az épülő Új Ezredév Református Központban folytatódtak, ahol Tőkés László EP-alelnök részvételével mutatták be G. Mátyus Melinda Színről színre – A temesvári református egyházközség forradalma 1989-ben című kötetét. A kötetből Balázs Attila színművész, a Csiky Gergely Színház igazgatója olvasott fel részleteket, Czári Tibor zeneszerző élő zongorajátékától kísérve. G. Mátyus Melinda könyvét Demeter Szilárd mutatta be, aki szerint a Színről színre című kötetben a református gyülekezet tagjainak személyes történeteiből mozaikszerűen áll össze az 1989-es forradalom története.
A könyvbemutatót követően ünnepi istentisztelet keretében került sor Gazda István lelkipásztor beiktatására. Igét hirdetett és a beiktatási szolgálatot elvégezte Tőkés László. A rendhagyó módon csak 12 év után beiktatott templomépítő lelkipásztort köszöntötték az egyházkerület és az egyházmegye jelenlevő lelkipásztorai, a történelmi egyházak, az RMDSZ és prefektusi hivatal képviselői. A jeles vendégek ez alkalommal meglátogatták az épülő Új Ezredév Református Központnak, a gyülekezeti teremnek is otthont adó E épületét. Tőkés László ez alkalommal kijelentette: reményei szerint a temesvári forradalom 25-ik évfordulóján (2014 decemberében –szerk.) sor kerülhet a Makovecz Imre által tervezett temesvári Református Központ felavatására.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)2010. december 21.
Csiky Gergelyre és id. Kilin Sándorra emlékeztek Aradon
A névadó születésének 168., illetve halálának 119. évfordulójára emlékeztek ma délben az aradi Csiky Gergely Iskolaközpontban.
A gimnáziumi éveit Aradon töltő, később a papi hivatást a dráma- és színműírói, illetve műfordítói pályára cserélő Csiky Gergely 1842. december 8-án született az arad-hegyaljai Pankotán, és 1891. november 19-én halt meg Budapesten; a térségben az aradi iskolaközponton kívül az ő nevét viseli a temesvári magyar színház is.
A kilencedik alkalommal megszervezett Csiky-nap nemcsak a névadóra való emlékezést jelenti, hanem az iskola ünnepét is egyben – hangsúlyozta Bognár Levente aradi alpolgármester Juhász Béla iskolaigazgató köszöntője után. „Nagyon fontos, hogy Csiky Gergely – és minden magyar nyelvművelő – hagyatékát tovább vigyétek. Tanuljátok, használjátok, vigyázzatok a magyar nyelvre itt, ebben az iskolában, ugyanis ez az, ami meghatározza azonosságunkat. Generációk dolgoztak azon, hogy ma itt magyarul tanulhassatok és felkészüljetek az életre” – fogalmazott az elöljáró. Horváth Levente Arad megyei alprefektus beszéde után Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes azzal a javaslattal állt elő, hogy a tanintézmény változtassa meg a nevét Csiky Gergely Iskolaközpontról Csiky Gergely Főgimnáziumra. „Ehhez az iskola minden feltételt teljesít – jelentette ki. – Megvan a legkevesebb 75 éves múltja, sőt annál jóval régebbi a története, rendelkezik kellő humánerőforrással, megvan az akarat, a lendület, vagyis szerintem minden adott ahhoz, hogy az iskola kikerüljön az árnyékból, mert jelenleg, ha a megye vezető iskoláit sorolják valahol, a Csiky rendre kimarad. Pedig ez egy a maga nemében egyedülálló iskola: más középiskolában nincs magyar tannyelvű tanítás a megyében, illetve olyan nevelést és tartást ad a diákjainak, amivel kevés iskola büszkélkedhet. Remélem, az ünnepek után erről is beszélhetünk az illetékesekkel.”
A hagyományokhoz híven, a Csiky-napon nem feledkeztek meg az aradi magyar oktatás jeles pedagógusairól sem. Idén a 110 éve született id. Kilin Sándor emléktáblája került be az iskola panteonjába, több diáknemzedék hálája jeléül. A néhai erdőhegyi majd pernyávai tanító és iskolaigazgató a szó szoros értelmében a nemzet napszámosa volt – mondta róla Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei szervezetének elnöke. A Kolozsváron diplomázott Kilin Sándor negyed évszázadon át az erdőhegyi református iskola kántor-tanítója, egy darabig pedig igazgatója volt, majd egy évig bánsági, azt követően meg aradi magyar tanfelügyelő. „Az egykori diákok és szülők, a pernyávai városrész lakói elsősorban mint iskolaszervezőre emlékeznek rá. Kilin Sanyi bácsi az anyanyelvű oktatás utolsó mohikánja volt Pernyávában. Trianon után egyre sorvadt a magyar oktatás, és ő volt az, aki küzdött, járt, biciklizett, kilincselt az iskola érdekében. Tankönyveket, iskolai segédanyagokat szerkesztett, de ezek egy része engedélyek hiányában a saját, más részük pénz hiányában a kiadók fiókjában maradt. 1959-ban a Kapa utcai »Kilin-akadémia« is az iskolaegyesítés áldozata lett. Átvitték az Illés – ma Oituz – utcai román iskolába, ahol Sanyi bácsi aligazgatóként tovább küzdött a pernyávai magyar gyerekekért. Ma ez már csak emlék, hiszen a közelmúltban megjelent pernyávai oktatástörténetben a román nyelvű iskoláról esik szó. Az Erdőhegyről elhurcolt református pap helyett prédikált a templomban, temetett, keresztelt, és matematikát tanított, ha nem volt tanár, nehogy a szülők elvigyék a gyerekeket a magyar iskolából. Nem a nagy, neves középiskola tanára, hanem a napi munka, a családok hétköznapjainak alakítója volt. Emléktáblája a munkás pedagógusok és a neves tudós-tanárok között méltó helyre került” – emlékezett a 82 évet élt Kilin Sándorra Matekovits Mihály. Erdőhegyről az egyik volt tanítvány, a 85 éves Galambos Gyula is eljött az avatóra; a márványtáblát Matekovits és Csanádi János ny. tanár leplezte le, és Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztor áldotta meg.
Az ünnepség végén adták át a Csiky-díjat, amit idén a 12. osztályos Dancu Gréta érdemelt ki, hagyományosan most jutalmazták meg a nemzetközi rajzversenyek díjazott diákjait, majd Ilona János informatikatanár mutatta be az aradi iskola új internetes honlapját, amely awww.csikygergelyarad.ro webcímen érhető el.
Pataky Lehel Zsolt
www.nyugatijelen.com, Erdély.ma2011. január 7.
Mérlegvonás, tervek az RMDSZ-nél
Idén a kisebbségi törvény a cél
Király András megyei elnök, oktatási államtitkár, Faragó Péter képviselő és Bognár Levente a Megyei Választmány elnöke vont ma rövid mérleget 2010-ről, és tájékoztatott 2011 legfontosabb prioritásairól.
– Nagy ügyekben nem merültek fel koalíciós problémák, kisebb kérdésekben viszont igen, s ez a megállapítás vonatkozik Arad megyére is – sommázta a PD-L-vel eddig letöltött egy esztendő mérlegét Király András, majd ismét elmagyarázta, miért volt annyira fontos az RMDSZ-nek az oktatási törvény átverekedése: „életbevágóan jelentős ez a kisebbségek számára, hisz mi, magyarok 950 éves múltra tekintünk vissza itt, s megmaradásunk függ attól, hogy a fiataljaink anyanyelvükön, szülőföldjükön tanulhatnak”.
Szintén az oktatási törvénnyel kapcsolatban mondta el, hogy a minisztériumban csak most rajtol a munka dandárja, hisz körülbelül félszáz végrehajtási intézkedést kell kiadjanak, hogy a gyakorlatban is használható legyen az új törvény.
Visszatérve a koalíciós problémákra megemlítette, hogy új alapokra helyezik idéntől a viszonyt, és a fontos döntések előtt konzultálni fognak a PD-L-vel. Helyi szinten továbbra is a decentralizált intézmények élére kialkudott magyarok kinevezése a legélesebb tüske, mert a PD-L továbbra is a minisztériumokra mutogat, azok nem írják ki a versenyvizsgát. „Pedig a miniszterek is PD-L-sek” – jegyezte meg az elnök, de ennek ellenére „amennyiben nem merül fel különösebb vita, probléma, a koalíció 2012-ig egyben marad”. Szintén tüske még a vingai polgármester, aki Király szerint úgy dolgozik, mintha állam lenne az államban, beleavatkozik Majláthfalva magyar közösségének életébe, és „saját csoportját támogatja”, megosztva ezzel a helyi magyarságot.
Bognár Levente a Csiky Gergely Iskolaközpont új szárnyának befejezéséről, a Megbékélési Park rendezésének folytatásáról, a kongresszusi előkészületekről beszélt, Faragó Péter pedig 2010 három kemény parlamenti csatáját elevenítette fel: az oktatási és a nyugdíjtörvényt, valamint a szülési szabadság körüli kemény egyezkedéseket. „Az idei esztendőre a fő célkitűzés a négy éve porosodó kisebbségi törvénytervezet megszavazása és a fejlesztési régiók újrarajzolása lesz” – mondta a képviselő, de megemlítette, hogy személy szerint mindent megtesz, hogy a magyarok lakta települések minél több uniós forráshoz jussanak. Nyugati Jelen (Arad)2011. január 24.
A Magyar Kultúra Napja
Átadták a Kölcsey-díjakat
Az év első legjelentősebb aradi magyar kulturális eseményére szombaton délután került sor a Jelen Házban.
A Magyar Kultúra Napján, Kölcsey Ferenc Himnusza,nemzeti imánk születésének 188. évfordulóján adták az aradi Kölcsey Egyesület díjait, amit olyan személyek vagy közületek kaphatnak, akik tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyletet támogatják ebbéli munkájában.
A Kölcsey-díj 2004 óta íródó történetében a következők kapták meg az oklevelet és a vele járó bronz emlékplakettet (Dinnyés László budapesti képzőművész munkáját): id. Kosara Géza, aki a két világháború között is Kölcsey-tag volt, a Kaposvári Berzsenyi Társaság, Szűcs Sándor grafikus, Ujj János tanár, helytörténész, Brauch Magda nyelvész, dr. Huber Ildikó (Budapest), Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános; tavaly Puskel Péter újságíró és helytörténész, valamint post mortem – halálának 25. évfordulója alkalmából – Ficzay Dénes néhai tanár. Ebbe a névsorba íratott fel idén Böszörményi Zoltán író és laptulajdonos, valamint a Khell tanítóházaspár.
Az ünnepség elején Berecz Gábor titkár foglalta össze dióhéjban Arad legpatinásabb civilszervezetének, a 130 éve alakult Kölcsey Egyesület történetét, majd a jelenlévők a Himnuszt hallgathatták meg Murvai Dávid középiskolás diák szavalatában. Jankó András egyesületi elnök Böszörményi Zoltánról mondott méltatásában kiemelte a díjazott irodalmi munkásságát, tucatnyi magyarul megjelent, de több idegen nyelvre is lefordított verseit, regényeit, novelláit, és azt, hogy bár távolra vetette a sors, sosem feledkezett meg gyökereiről, szívügyének érezte az aradi magyar kulturális élet támogatását. A díjat a kitüntetett távollétében Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője vette át.
Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban tanító Khell házaspárról, Jolánról és Levente Lászlóról Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei szervezetének elnöke mondott laudációt, amihez a pedagóguskollégák Petőfi Színészdal című – átköltött – versét megzenésítve biztosítottak kóruskíséretet. „Találkoztak már harangozóval, aki virágkertész, aratóval, aki gyémántcsiszoló, ékszerésszel, aki lélekgyógyász? – kezdte Matekovits. – Igen, ha találkoztak a Khell házaspárral, együtt és külön-külön is. Ők harangozói az anyanyelv jelenlétének. De Németh László szerint minden tanító egyben gyémántcsiszoló is, és az ékszernek való a gyermek lelke – s ezeket a lelkeket alakítani, ápolni, edzeni kell. (…) Apostolok, Trabanttal járó fáklyavivők, akik 25 évig gurultak hetente két-három alkalommal Pécskára, aminek az eredménye a ma is működő Búzavirág néptáncegyüttes.” A magyar identitást megtartó közösségi munkájukért az RMPSZ Márki Sándor-díjjal tüntette ki Khell Leventét és Jolánt 1995-ben, illetve 1998-ban, továbbá a családfő 2008-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet oklevelét vehette át. A díjátadó végén Gál Zoltán Vörösmarty Szózatát szavalta el, majd Bognár Levente aradi alpolgármester mondott üdvözlő szavakat. A meghatódott Khell házaspár kifejtette: több mint három évtizedes pályafutással a hátuk mögött úgy érzik, jó úton haladnak a kitűzött tervek megvalósítása felé, és mindig újabb célok vezetik őket hivatásukban.
Az ünnepség végén az idén 20 éves Kölcsey Diákszínpad mutatta be a Jelentek egy hősszerelmes életéből című előadást.
130 éve
A Kölcsey Egyesület 1881-ben alakult meg, de csak 1882. január 22-én jegyezték be hivatalosan. A kor aradi értelmisége hozta létre, nagykereskedők, bankárok, iskolaigazgatók stb., és elsősorban az iskolásokat volt hivatott segíteni különböző jótékonysági rendezvények szervezésével. Később kiterjesztették a tevékenységet, például az egyesület felhívására indult el a gyűjtés az 1848–1849-es Ereklyemúzeum létrehozására, és a több mint 17 ezer emléktárgy lett a mai aradi történelmi múzeum alapja; művelődési-irodalmi esteket is szerveztek az egylet tagjai. Első elnöke Tabajdi Károly főispán, első titkára Márki Sándor történész volt. A Kölcsey Egyesületet 1948-ban megszüntették, akkor Olosz Lajos költő volt az elnök és Ficzay Dénes tanár a titkár. A kommunizmus alatt lappangó tevékenysége volt, majd 1990. januárjában Pávai Gyula kezdeményezésére a hamvaiból újjáéledt az egylet, és többek között fiatal színészek, szárnybontogató írók, költők támogatását vállalta fel. Jankó András jelenlegi elnök elmondta, a megalakulás 130. évfordulója alkalmából szeretnék újra kiadni Márki Sándor Arad szabad királyi város története című munkáját, ami a történészek számára autentikus forrásanyag, és aminek az eredeti kiadásából tudomása szerint csak 4-5 példán található Aradon. Október 6-ra tervezik a könyv megjelenését.
Pataky Lehel Zsolt. Nyugati Jelen (Arad)2011. február 17.
Pankota magyarsága feladta értékeit”
Lélegeztetőn az anyanyelvi oktatás
Minden jel arra mutat, hogy Pankotán a jövő tanévtől megszűnik az állami magyar oktatás. Ez már nem feltételezgetés, találgatás, hanem a száraz, szomorú valóság.
Az összevont magyar elemibe járó 5 gyerekből ugyanis jövőre 3 marad, az elemi fenntartásához pedig minimum öt diák szükségeltetik. Nincs kivel, nincs kinek továbbvinni a magyar oktatást. Gyerek nincs, magyar család is alig néhány. Ők azonban románba íratják gyermeküket. Még azokat is, akiket eredetileg magyar óvodából indítottak útnak.
Gulyás László tanár, helybéli RMDSZ-elnök/tanácsos, illetve a Csiky Gergely Egyesület elnöke szavaival élve, a pankotai magyar oktatás „teljes zuhanórepülésben” van. Az évekkel ezelőtt beindult folyamat mára visszafordíthatatlan jelenséggé vált.
A helybéli óvoda verejtékes munkával összetoborozott „magyar” tagozata gyermekeinek egy része még egymás között is románul beszél. Az óvónő igyekszik hozzájuk magyarul szólni. De ha nem értik?
Dokopil Olga készségesen fogad az icipici, improvizált, éppen csak megtűrt helyen, melyen keresztül szünetben áttrappolnak a román óvodák növendékei. Nemhogy tornázni, de még rendesen játszani sem tudnak a gyermekek az osztályban (ha annak lehet nevezni). Nagyobb helyet nem kaptak. A magyar tanácsos szerint teljesen felesleges, hisz jövőre még ennyi gyerek se lesz.
11 gyermek van feliratkozva, jelenleg 6-an járnak a magyar tagozatra. Hamarosan még négy apróság érkezik, de az óvónő attól fél, nem lesz hova ültetni őket, olyan szűk a hely. A gyerekek közül ketten beszélik a magyart. A többiek büszkén szavalják a magyar verseket, bár kétlem, hogy értenék a szöveget. Nem az ő hibájuk. Az óvónő mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy rábírja a szülőket, írassák a gyermekeiket a magyar oviba. Sok román, illetve vegyes házasságban élő pár bele is egyezett. Otthon azonban egy-két gyerek kivételével, senkivel sem beszélnek magyarul. Akkor meg mi értelme van? A gyermekek közül egészen biztosan csak egy (!) megy majd magyar iskolába. A helyi magyar református lelkészcsalád kisebbik lánya. A lelkes óvónő szerint a többi szülő már rég eldöntötte, hogy a picik románul fogják megkezdeni az első osztályt.
A negyedikesek írni-olvasni se tudnak
Az összevont magyar elemiben Szász Tünde református tiszteletes-asszony fogad, ő vállalta el az idei tanévtől az osztályt. Nem is tudta, milyen nehéz feladatra vállalkozott! Egyetlen elsősük van (nagyobbik lányuk), másodikos nincs, 2 harmadikos és 2 negyedikes jár a magyar elemibe. Összesen öten. A negyedikes, hátrányos helyzetű gyerekeket analfabétán vette át a tanítónő. Hogy hogyan jutottak el a negyedik osztályig? Ezt inkább ne vitassuk. Ilyen környezetben pedig rettentő nehéz feladat hárul a jó szándékú pedagógusra. – Próbáljuk baráti alapon meggyőzni a magyar szülőket, hogy itt legalább ugyanolyan szintű oktatás folyik, mint a román tagozaton és ettől csak többek lehetnek a gyermekek. Ők azonban már teljesen meg vannak arról győződve, hogy a gyermek román iskolában jobban érvényesülhet, hogy csak ott szerezhet barátokat, és ott nem nézik le a magyarságáért. A magyar oktatás számukra már semmit nem jelent. Mi azonban még egy-két magyar gyereknek is nagyon örülünk. Olyat is láttam, hogy beszédhibás magyar gyereket románba írattak. Innen már a teljes beolvadás következik. Szívünk szerint mindent megtennénk, hogy a magyar anyanyelvet továbbvigyük. Hogy fenntarthassuk a magyar értékeket. De nincs kivel – mondja csüggedten, kiábrándultan a tanítónő.
Közben megérkezik férje, Szász Zoltán lelkipásztor. A házaspár négy évvel ezelőtt nagy tervekkel telepedett le Pankotán. A magyarságot próbálták felkarolni és minden tőlük telhetőt megtettek ennek érdekében. Négy évig vezették a fakultatív magyar oktatást (ahova annak idején 12 gyerek járt, mára azonban fele annyian), rendszeres református táborokat szerveznek a magyar közösség gyermekeinek stb. Tavaly magyarországi önkéntes pedagógusokkal egy vasárnapi iskolát is beindítottak. – Az iskola szempontjából már a ’80-as évektől, illetve a magyar középiskola megszűnésétől megindult egy látványos leépülés a pankotai magyarság körében. Sok család elvándorolt, akik pedig itt maradtak, folyamatosan olvadnak be. Értelmiségi nincs, vallási vonalon, római katolikus részről pedig semmiféle támogatást nem kap a magyar közösség. A legtöbben reformátusok, gyerekekkel együtt olyan száz körül lehetünk. Sok mindent elmond az is, hogy még az idős generáció sem emlékszik, mikor ünnepelték utoljára a nemzeti ünnepeket. Amikor mi elkezdtük a március 15-ét megünnepelni, ledöbbentek. Valósággal féltek a kokárdát kitűzni. Nyilván nem demonstrálni akartunk, hanem egyfajta nemzeti érzést beléjük sulykolni. Nem is tudták, mit ünneplünk március 15-én. Nőnapra tippeltek. Pedig itt vagyunk Világostól néhány kilométerre. Prédikációkon is el szoktam mondani, hogy nagyon sokakat megkötöz, hogy évtizedek óta haragszanak egymásra. Hihetetlenül elzárkóznak az emberek egymástól
– festette le a szomorú pankotai realitást a lelkipásztor, aki szerint a Csiky Gergely-napot is azért vezették be, hogy összetoborozhassák a magyarokat. Ilyenkor a református imaterem valahogy mindig megtelik szülőkkel és környékbeli értelmiségiekkel. Mostanában az a gondolat is foglalkoztatja őket, hogy esetleg létesíthetnének egy magyar gyermekotthont. De ez is csak egy „vízió” szerintük.
Összefogás és alázat nélkül nem megy
Hipp János pankotai katolikus egyháztanácsi elnök úgy érzi: visszafordíthatatlan folyamattal állunk szemben. – Tavaly a nyilvántartásunk szerint egyetlen egy magyar katolikus gyermek született Pankotán. Temetés volt 12. Az elhunytak zöme magyar. Minek kell itt még iskolát építeni? Miért kell ezt erőltetni? Hisz már nincs gyerek. Nonszensz arról beszélni, hogy hogyan lehet meggyőzni a szülőket. A cigányok is azért jönnek a magyar iskolába, hogy megkapják a támogatást. Ha az nem lenne, ők se lennének. Magyar családokban a gyerekek egymás között mára románul beszélnek – mondta az RMDSZ egykori elnöke, aki szerint jelenleg 400 magyar élhet Pankotán. Az ötvenes évekig három román család lakott a főutcán. Most alig találnak három magyart. Tiszta magyar rendezvényre nem is emlékeznek. A hagyományos szüreti bál sem a régi, hisz a magyar népviseletbe öltöztetett gyerekek zöme is román nemzetiségű.
Gulyás László tanácsos is úgy érzi: szélmalomharcot vívnak. A közeljövőben, az RMDSZ indítványozására egy magyar színdarabot hoznának el Pankotára. Azt remélik, ezzel kicsit összehozhatnák a maroknyi közösség tagjait. Csak az a baj, hogy a településnek már kultúrotthona sincs, ahol egy ilyen rendezvényt megszervezhetnének.
Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Arad megyei vezetője másképp látja a dolgokat. Szerinte helyi összefogás és alázat nélkül nem lehet kézzelfogható eredményeket elérni egyetlen településen sem.– Pankotán kiváló magyar, vezető értelmiségiek élnek. A legnagyobb probléma azonban, hogy mindenki azt hiszi, hogy a másik nem csinálja jól. Több mint tizenhárom éve tapasztalom ezt a jelenséget. Egy olyan településben pedig, ahol össze lehet hozni magyar óvodát, magyar I–IV. osztályt, fakultatív magyar nyelvű oktatást, szüreti bált, vasárnapi iskolát, bibliaórákat, Csiky Gergely-napot, ott ne mondja senki, hogy összefogással nem lehetne tenni valamit azért, hogy iskolakezdéskor ne azért aggódjunk, hogy vajon meglesz-e az öt gyerek. Kialakult egy olyan hozzáállás is, hogy a nagyon jó képességű gyermekeket a szülők különböző megfontolásból nem hozzák a magyar osztályokba. Pankotán van legalább három-négy ember, aki ezt a problémát kézbe vehetné. Ehhez azonban alázat szükségeltetik és konszenzus. Az emberek ezt tőlünk várják el, de ezt nem lehet kívülről csinálni. Az embereket meg kell győzni arról, hogy miért fontos magyar iskolába íratni a gyermeket – nyilatkozta a pedagógus szövetség elnöke, aki szerint egy olyan településben, ahol működik magyar óvoda, de nem képesek összehozni egy magyar osztályt, komoly problémák vannak. – Ez azt jelenti, hogy gond van a magyar csoport összetételével és azzal, hogy milyen nyelven beszélnek velük egész nap. Ott, ahol van tizenöt óvodás, lehetetlen, hogy ne kerüljön ki, legalább minden második évben három-négy magyar elsős. A fakultatív magyar oktatásnak pedig csak akkor látom értelmét, ha az oktató olyan módon képes felzárkóztatni a gyermeket, hogy az kilencediktől a magyar líceumot válassza. Felkészíteni a gyermeket. Ez hiányzik Pankotán is – fűzte hozzá.
Szász Zoltán lelkipásztor úgy érzi, Pankota magyarsága rég feladta értékeit. Jelenleg „lélegeztetőre van kapcsolva”. Ezt pedig nem szabad letagadni. Orvosolni kell! – Számomra akkor lett fontos a magyarság, amikor Jézus az első helyre került az életemben. Istennel még lehet hatni az emberekre. Akkor fogom megbecsülni a nemzeti mivoltomat, amikor magát az Istent megtalálom. Ha ez megvalósul az egyén életében, akkor ez közösséget is tud formálni és a magyarság tudatot is a maga értékében tudja meglátni – vallja.
Nyugati Jelen (Arad)2011. április 20.
Tíz év múlva.
Egy hónap híján tíz évvel ezelõtt, 2001. május 18-án a Magyar ?jságírók Romániai Egyesületének akkori elnöke, Csép Sándor publicista, író félszáz meghívott jelenlétében vágta el a Nyugati Jelen temesvári szerkesztõségének avatószalagját.
Jelentõs nap volt ez a Nyugati Jelen és a Temes megyei olvasók számára egyaránt - hiszen 2001 májusában, hála a szerkesztõség alapjait hosszabb ideje lelkesen és fáradhatatlanul építõ Sipos Erzsébetnek és Jánosnak, a Nyugati Jelen Temes megyében már jelentõs olvasótáborral rendelkezett. A korszerûen berendezett szerkesztõség a tíz év alatt nemcsak a szerkesztõségi tevékenységnek adott otthont, de számos rendezvénynek is, keretet teremtve a lap munkatársainak a szórványmagyarság kultúrájának, hagyományainak bemutatására, ápolására, a megmaradás és szülõföldön maradás ügyének erõsítésére. Sipos János, a temesvári szerkesztõség oszlopos tagja és egyben elsõ vezetõje - a fiatalabb kollégák szeretett János bácsija, akinek jó szavára, bölcs tanácsaira mindig lehetett számítani - ma már nem lehet velünk.
Az évek folyamán a szerkesztõi és munkatársi gárda is változott. Böszörményi Szabolcs, Darida Zoltán, Demendi Ferenc, Jantó Petneházi István, Joó Imre, Laslavic Tímea, László Árpád, Lukic Andrea, Nagyálmos Ildikó, Nemeºan Enikõ, Ordodi Piroska, Pataky Lehel Zsolt, Pataki Zoltán, Pongrácz Mária, Sipos Erzsébet, Sipos János, Spânu Lucian, Szekeres Gábor, Szekernyés Irén, valamennyien hozzájárultak/nak a Nyugati Jelen és a temesi olvasók kapcsolatának elmélyítéséhez. Köszönet érte. ?s köszönet azoknak a külmunkatársaknak, szervezeteknek, intézményeknek, akiknek nevét hely hiányában ugyan nem tudjuk felsorolni, de hozzáállásukkal, munkájukkal partnereinknek bizonyultak/nak.
Köszönet illeti a laptulajdonos Böszörményi Zoltánt, aki nem csupán a szerkesztõség megszületését tette lehetõvé - a lap Temes megyei terjesztésének ötlete is tõle származik -, de számtalan rendezvény, kulturális intézmény támogatásával segítette az itteni magyar közösséget.
?s nem utolsósorban köszönet illeti az Olvasókat, akik befogadták és megszerették a Nyugati Jelent, akikért az újság nap mint nap íródik, és akikkel reméljük - minden nehézség ellenére -, tíz év múlva is együtt ünnepelhetünk.
**** A Csiky Gergely Állami Magyar Színház jóvoltából elõfizetõink ma ingyenesen tekinthették meg az Ájlávju címû musicalt. Az elõadás után kisorsoltuk a meghirdetett nyereményeket. A nyertesek: fõnyeremény: kétszemélyes wellness-hétvége a ceglédi Aquarell Hotelben - Bárányi Erzsébet, Temesvár - könyvcsomag: Szalai Sándor, Végvár; Bulényi Ferenc, Szentmiklós; Kardos Erzsébet, Temesvár; Gordán Magdaléna, Temesvár; Szûcs István, Szentmiklós; Béres Margit, Temesvár - színházjegy: Vince János, Temesvár; Kiss Sándor, Végvár; Zsamboki Erzsébet, Gátalja - egy-egy palack bor: Toth Anton, Végvár; Magyari László Erzsébet, Temesvár; Boér Dezsõ, Szentmiklós; Mike Klára, Temesvár; Nyeste János, Zsombolya.
Az ünnepségre és az elõadásra holnapi lapszámunkban visszatérünk.
Nyugati Jelen (Arad)2011. április 21.
Köszönjük a tíz esztendõt!
Lapunk temesvári szerkesztõsége kedden este a magyar színházban, az olvasók körében ünnepelte tizedik születésnapját.
A Csiky Gergely Színház jóvoltából hûséges elõfizetõinket az Ájlávju címû musical elõadásával ajándékoztuk meg, utána az elõcsarnokban megtartott ünnepség keretében kisorsoltuk az évforduló alkalmából meghirdetett nyereményeket.
Rendezvényünket megtisztelte jelenlétével Marossy Zoltán Temes megyei alispán, Böszörményi Zoltán laptulajdonos, a Nyugati Jelen regionális napilap vezetõi, közéleti személyiségek, lapunk hûséges olvasói.
A magyar napilapot Temes megyében újból elindító Böszörményi Zoltán felidézte a kezdeti lendület idõszakát, amikor Sipos Jánossal az élén tekintélyes létszámú, lelkes csapat dolgozott a Nyugati Jelen temesvári szerkesztõségében. A Nyugati Jelen napilap tulajdonosa megköszönte a tíz év alatt itt dolgozott újságíróknak és lapterjesztõknek áldozatos munkáját, hangsúlyozva, hogy a temesvári csapat megfogyatkozott ugyan, de a lelkesedés töretlen. Balta János, a Nyugati Jelen imázs- és lapterjesztési igazgatója arról beszélt, hogy tíz esztendõvel ezelõtt nem jövedelemszerzés céljából jött Temes megyébe a Nyugati Jelen, hanem a bánsági magyar közösséget szolgálni. A jelenlevõk néma fõhajtással emlékeztek meg az élõk sorából eltávozott Sipos János szerkesztõségvezetõre és azokra az újságolvasókra, akik már nem vehettek részt a jubileumi rendezvényen.
Köszönjük a Csiky Gergely Színház igazgatójának, Balázs Attilának és a fiatal mûvészeknek - Borbély B. Emíliának, ?der Enikõnek, Kiss Attilának és Molnos András Csabának - az emlékezetes színházi estét! Köszönjük a Fornetti Romániának és a Cramele Recaº Rt.-nek, hogy támogatták rendezvényünket! Köszönjük olvasóinknak, hûséges elõfizetõinknek, hogy tíz év elteltével is vagyunk és szolgálhatjuk lapunkkal a Temes megyei magyar közösséget!
?gy várom az újságot, mint egy falat kenyeret!
A jubileumi nyereménysorsolás nyerteseinek listáját tegnapi lapszámunkban tettük közzé, amit azzal egészítünk ki, hogy színházi belépõket nyertek Vincze János (Temesvár), Kiss Sándor (Végvár) és Zsámboki Erzsébet (Gátalja).
A 99 éves Kardos Erzsébetet, az egyik könyvcsomagunk nyertesét szerdán személyesen kerestük fel temesvári otthonában. ?gy várom az újságot minden nap, mint egy falat kenyeret! nyilatkozta lapunknak Kardos Erzsébet, aki maga nyitott ajtót és hálásan megköszönte az értékes könyvnyereményt. Az elsõtõl az utolsó betûig elolvasom az újságot, mindenrõl a Nyugati Jelenbõl értesülök! - mondta az aurélházi születésû Kardos néni, aki idén november 20-án 100 születésnapja megünneplésére készül. Isten éltesse sokáig lapunk legidõsebb Temes megyei elõfizetõjét!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. április 30.
Eddigi leghosszabb erdélyi turnéjára indul a temesvári magyar társulat
A Csiky Gergely Állami Magyar Színház, hagyományaihoz híven idén is erdélyi turnéra indul. A temesvári magyar társulat május 2-19. között eddigi leghosszabb erdélyi körútjára készül, amelynek során négy elõadásukat hét erdélyi város közönsége láthatja.
A turné töretlensége az elmúlt évek során gyûjtött tapasztalatoknak és az évrõl évre növekvõ érdeklõdésnek köszönhetõ. A vendégszereplések kitûnõ lehetõséget biztosítanak arra, hogy a közönség betekintést nyerjen a temesvári magyar színház munkájába.
Az idei turné alkalmával a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi közönség megtekintheti az idei évad három népszerû elõadását: Veszedelmes viszonyok, Mellékhatások, Zián és Kopik, illetve a 2008/2009-es évad Amor omnia címû nagysikerû produkcióját.
A Zián és Kopik címû gyermekelõadás - Palocsay Kisó Kata rendezésében - a legkisebbeknek szól Gyergyószentmiklóson 2-án, Kézdivásárhelyen 3-án, Csíkszeredában 10-én, Marosvásárhelyen 12-én, Kolozsváron 16-án, valamint Székelyudvarhelyen 19-én.
A Mellékhatások címû stúdióelõadás - Katona Gábor rendezésében - fiataloknak, idõsebbeknek egyaránt elgondolkodtató és szórakoztató lesz Gyergyószentmiklóson 2-án, Kézdivásárhelyen 3-án, Sepsiszentgyörgyön 4-én, Marosvásárhelyen 17-én, valamint Székelyudvarhelyen 19-én.
Veszedelmes viszonyok címmel - Puskás Zoltán rendezésében - egy izgalmas musicalt láthatnak majd Csíkszeredában 9-én és Marosvásárhelyen 11-én.
Az Amor omniát - Peter és Zheni Pashov csodálatos árny- és fényjátékát - eddig itthon és külföldön is egyaránt nagy sikerrel mutatta be a temesvári magyar társulat. Töretlen sikerét bizonyítja a székelyudvarhelyi 5. Tánc tavasza fesztiválon való részvétel május 18-án.
További részletek a színház weboldalán: www.tm-t.ro. Jegyek elõvételben az elõadások helyszínein igényelhetõk.
Nyugati Jelen (Arad)