udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
15125
találat
lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-630 ... 15121-15125
Névmutató:
Dan, Vasile
1997. október 2.
Az RMDSZ-nek - súlyánál fogva - szava lehetne a nemzetközi politikai életben, azonban alig hallatszik a szervezet szava. Gazda József szerint az az oka, hogy "vert helyzetből politizálunk! Szinte még ki sem merünk mondani olyan jogos követeléseket, melyek a nemzetközi dokumentumokban mint már elért, elfogadott, megszavazott, szabványosított..." és Románia is aláírta. Ez a felfogás nem helyes. "Merjünk kezdeményezni, merjünk akár új eszméket megfogalmazni, harcra kelni érettük." – mondta. /Gazda József: Legyen nemzetközi politikai tényező az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./1997. október 3.
Ambrus Attila szerint az előző kongresszuson az ellenállás stratégiáját dolgozták ki, most viszont, az RMDSZ. V. kongresszusán a melléállás stratégiáját kellene kidolgozni. A cikkíró idézi George Pruteanu okt. 1-jei kijelentését, amely a fasizmus egyik alapgondolatának megismétlése a romániai magyarság nyelvhasználatának korlátozására: "Ha már nem tudjuk megoldani a román lakosság társadalmi gondjait, legalább a lelkükhöz férkőzzünk, úgy döntsünk a tanügyi törvénytervezet módosításakor, hogy a lakosság elégedett legyen a Kereszténydemokrata Parasztpárttal, védjük meg a román nyelvet minden áron és a végsőkig." /Ambrus Attila: Markó és a hatalomvállalás Tőkései. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 3./1997. október 6.
Okt. 6-án Keleti György honvédelmi miniszter megkoszorúzta Aradon a 13 kivégzett honvédtábornok emlékhelyét. Személyében először koszorúzta meg magyar honvédelmi miniszter az aradi emlékművet. Az ünnepélyes szertartáson részt vett Dan Zaharia román védelmi minisztériumi államtitkár, Ion Horhat megyei prefektus, Bognár Levente alprefektus is. Ezután a román hősi emlékműnél - a házigazdák meglepetésére - Keleti György is koszorúzott. Ezután kezdődött csak az aradi emlékhelyen az RMDSZ által rendezett gyászünnepség. /Szabadság (Kolozsvár), ok. 7./ Okt. 6-án az aradi vértanúk emlékművének hagyományos koszorúzási ünnepségén az RMDSZ nevében Markó Béla szövetségi elnök mondott megemlékező beszédet. Az ünnepségen jelen voltak az RMDSZ más vezetői, országos és helyi tisztségviselői, továbbá hivatalos magyarországi személyek, valamint a határon túli magyar kisebbségek szervezeteinek képviselői. Beszédet mondott Törzsök Erika, a HTMH elnöke is, kifejtve, hogy ez a nap fogalommá vált minden magyar számára, függetlenül attól, hogy hol él. Tokay György kisebbségügyi miniszter méltatta, hogy milyen nagy jelentőségű a magyarság megmaradása számára csaknem másfél évszázada folyamatos, tömeges jelenlétünk a kegyhelyen az okt. 6-i gyászünnep alkalmából. Sok szervezet koszorúzott, köztük volt Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége nevében, a magyarországi pártok küldöttei, a Vajdasági Magyar Szövetség /VMSZ/ is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ A magyarországi sajtó, a rádió és a televízió is azt jelentette, hogy először koszorúzta meg magyar honvédelmi miniszter az aradi emlékművet. Valójában Für Lajos akkori honvédelmi miniszter volt az első, aki 1990. okt. 18-án helyezett el koszorút az aradi emlékműnél. /Nem Keleti volt az első Aradon. = Új Magyarország, okt. 8./1997. október 8.
Okt. 8-án Kovács László magyar külügyminiszter Bukarestbe érkezett, Adrian Severin kollégája meghívásának eleget téve. A külügyminisztériumban Adrian Severinnel együtt megnyitották a magyar-román alapszerződés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság alakuló ülését. Ezen részt vettek a kilenc szakbizottság elnökei, Törzsök Erika, a HTMH elnöke és Klaus Fabritius, a Kisebbségvédelmi Hivatal államtitkára. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Emil Constantinescu államelnök okt. 8-án Kovács László magyar külügyminiszterrel egybehangzóan pozitívan értékelte a román-magyar kapcsolatok alakulását. A találkozót követően Kovács László a magyar sajtó romániai tudósítóinak kérdéseire válaszolva, a tanügyi törvénnyel kapcsolatos romániai vitákra reagálva kijelentette, hogy az RMDSZ jogos igényei olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek szerepelnek a két ország közötti alapszerződésben és megfelelnek az európai normáknak. Az Európai Unióba való betagozódásra és a NATO-tagságra törekvő Romániának meg kell felelnie ezeknek a követelményeknek, mondotta a magyar külügyminiszter, és hozzátette, hogy bár nem könnyű a több évtized alatt kialakult kisebbségpolitikán változtatni, Románia érdekei ezt megkövetelik. Kovács László történelmi jelentőségűnek értékelte az RMDSZ kormányzati részvételét, és hozzáfűzte: némi túlzással öngyilkosnak nevezhető az, aki a kormányból való kilépést sürgeti, mert nem teljesültek a reményei. Kifejtette: ha valaki azt hitte, hogy pár hónap alatt minden problémát meg lehet oldani az RMDSZ kormányzati részvételével, annak nem sok érzéke van a realitásokhoz, és talán jobb is, ha nem foglalkozik politikával. A magyar külügyminiszter kifejtette, nem tartja reálisnak a romániai magyarok kettős állampolgárságára vonatkozó elképzelést, a magyar kormány nem is foglalkozik ezzel. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 10., 1030. sz./1997. október 10.
A Szabadság Campus mellékletében új rovatot indítanak Provokác címen, ebben vitára provokáló cikkeket adnak közre. Az első írás Mikó András kirohanása a magyarságvédő cikkek ellen. "Bevallom, nem olvasok magyar újságot." - így kezdte. Ennek ellenére nem késett az erdélyi magyar lapok éles elítélésével. Ironikusan "a Romániai Magyar Újságíró" szerepel cikkében, aki "minden adott napon" elmondja, mit tett Funar. Mikó szerint ezt ő is tudja, nem kell elmondani. Ezekből a magyarság-cikkekből az derül ki, hogy a románok pofátlanok, de mi mások vagyunk. Mikó szerint az nem derül ki, hogy mi is az a magyar nemzeti identitás. Szerinte ugyanis csak egymás támadásáról van szó, "valakik ellen összefogunk", "egyet nagymagyarkodunk"... "Mi lesz akkor, ha már nem lesz közös ellenségkép?" /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./ 1997. október 14.
Emil Constantinescu államfő okt. 14-én a nemzethez intézett szolidaritási nyilatkozatában figyelmeztette a kormányt, készítse elő gondosabban döntéseit, fontolja meg, milyen hatást válthatnak ki a fájdalmas átmenetet átélő társadalomban. A román elnök az érettségi vizsga új rendszere ellen tüntető diákokra, illetve az 1989 decemberi forradalmároknak juttatott kedvezmény miatt a szenátus előtt éhségsztrájkolókra utalt. Az államelnök kijelentette: ha Severin külügyminiszter vádjai alaptalannak bizonyulnak, le kell mondania. /Új Magyarország, okt. 16., Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./ Severin kijelentette, hogy egyes főszerkesztők és politikusok idegen államok ügynökei.1997. október 22.
Gagyi Balla István régóta foglalkozik az ötvenes évek megtorlásaival. Jelenlegi munkája a Bolyai Egyetem 1956-os történetét foglalja össze. Az oral history módszerét alkalmazta. Az anyaggyűjtés nehézségeivel kapcsolatban megjegyezte, hogy többen elmondták ugyan visszaemlékezésüket, de azt nem kívánják a nyilvánosság elé vinni. Sokan nem kívánják emlékeiket leírni. A magyar forradalom hatásaként Kolozsváron 1957-ben elítélt három, akkor a Bolyain tanító tanár és négy hallgató nem írta meg visszaemlékezését. Vannak viszont az erre az időre visszatekintő írások, könyvek, amelyeknek szerzői a hajdani nómenklatúrához tartoztak, s akik írásaikban az akkori eseményeket manipulálják. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./1997. október 22.
Az emlékérmek átadásakor Göncz Árpád köztársasági elnök interjút adott. A romániai magyarság számarányához képest meglepően magas az 1956 utáni megtorlás aránya, hiszen itt nem is volt felkelés. "Ekkora megtorlás egyszerűen döbbenetes." - Göncz Árpád elmondta, hogy nemrég volt Snagovban a Nagy Imre-emlékmű avatásán. "És akkor voltam azon a feledhetetlen, életem csúcspontját jelentő marosvásárhelyi látogatáson, amelyet amíg élek, nem fogok elfelejteni." "Vásárhelyt négy órát vártak ránk, megkéstünk." Marosvásárhelyen "tépték a kezemet, és csókolták, és zokogtak négy óra várakozás és másfél órás eső után..." - Göncz Árpád ezután nyelvészeti kérdésről is tett megállapítást: "Mindenesetre a Kárpát-medence magyar töredékeinek a fejlődése 1920 óta nyelvileg is eltér egymástól. És ez a legnehezebb: megmondani valakinek, aki azt kérdezi tőlem, hogy mikor csatolják vissza Erdélyt, hogy erre ne számíts, édes..." - /Benkő Levente: Európa jövője: jelképes határok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./1997. október 25.
Börtönéveire emlékezett vissza egy volt elítélt. 1955 februárjában Felsőbányán dolgozott, egy ólombányában. Akkor amnesztiával nagyon sok politikai fogoly szabadult. Ezután jobb volt a helyzetük a börtönben, az eddigi 12 óra helyett 8 óra lett a munkaidő. Innen Nagyenyedre vitték őket, ahol - meglepetésükre - a börtönőrök nem nevezték banditáknak őket, minden héten fürödhettek, nem verték a rabokat. Az őrök néha egy-egy újságot is behoztak nekik, titokban. Az 1956-os forradalom napjaiban kedvesebbek lettek az őrök. A forradalom leverése után minden megváltozott. Két hét után vonatra rakták a foglyokat, úgy préselték be őket a vonatba, hogy mozdulni sem tudtak. Így utaztak három napon át. Szamosújváron az őrök veréssel kergették őket a cellákba. Újból banditának szólították őket. Kicsődítettek mindenkit egy nagy terembe. A raboknak egy folyosón kellett átmenniük, két oldalt szekusok álltak és vertek mindenkit. Őket - többekkel együtt - egy elkülönített helyre vitték, közölték velük, hogy ez a megsemmisítő részleg. Csupa olyanok voltak itt, akiket 20-25 évre, életfogytiglanra ítéltek, sőt halálra ítéltek is voltak köztük. Annyi szörnyűséget éltek át, hogy az emlékező most nem is tudja elmondani. Élő roncsok voltak mindnyájan. Négy és fél év múlva, amikor olyan gyenge volt, hogy az őr rugdosására sem tudott felállni, hordágyon elvitték el ebből a zárkából. /Bruncsák József: Börtönben éltem át a magyar forradalmat. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25-26./1997. október 27.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete/ Boros János elnök aláírásával/ állásfoglalást adott ki az egyetem kérdésében. "Az erdélyi magyar közösség alulírott képviselői követeljük – az RMDSZ programjának, a legutóbbi kongresszusi határozatainak, valamint az 500.000 aláírással hitelesített tanügyi törvénytervezetének szellemében –, hogy az RMDSZ Országos vezetősége kezdje meg azonnal a tárgyalásokat az illetékes román hatóságokkal a kolozsvári székhelyű, önálló, magyar tannyelvű egyetemi oktatás beindításáról" - olvasható az állásfoglalásban. A kolozsvári multikulturális egyetem nem képes a magyar felsőfokú egyetemi, főiskolai oktatás gondjait és feladatait maradéktalanul megoldani. Az állásfoglalást eddig 193-an írták alá, köztük Tempfli József püspök, Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Mózes Árpád evangélikus püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektorai és tanárai, az RMDSZ egyes országos és Kolozs megyei tisztségviselői, SZKT- és SZET-tagok, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke és vezetősége, jelenlegi és nyugalmazott egyetemi tanárok, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az EMKE, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs megyei, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökei, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete ügyvezető elnöke, írók, képzőművészek, színészek, újságírók, folyóirat- és tévéfőszerkesztők. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 27., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./1997. november folyamán
Fábián Ernő tanulmányában annak adott hangot, hogy az "erdélyi magyarság életében megtörtént a harmadik Trianon." A szerző történelmi visszapillantást tett. Emlékeztetett arra, hogy Petru Groza és kormánya "a román érdekeket teljesítette." "A kisebbségi jogok is kiszolgálták a román nemzeti politikát. Ne feledjük, hogy a Groza-kormány tarisznyája is tele volt ígéretekkel, melyek az idő távolságából éppúgy tekinthetők - a mostanihoz hasonlóan manőverezésnek, mint jószándékú célkitűzésnek. - A jelenre térve Fábián Ernő megállapította, hogy "az ügyes amerikaiak előre kitapogatták: az erdélyi magyar fél hajlani fog az amerikai érdekek felé. Az olyan szervezet, mint a Project on Ethnic Relations, a hajlandóságokra vonatkozó pontos információt szerzik be". "A mamelukokban való gondolkodás és mentalitás a régi és új módiban is egyaránt jelen van. Ki kell mondani - a tényekre per analógiam -, a harmadik Trianon a magyar kormány és az RMDSZ által közösen a román féllel kötött alku műve. A románok győznek." /Fábián Ernő: A harmadik Trianon. = Székelyföld (Csíkszereda), nov., I. évf. 2. sz./1997. november 3.
Nov. 3-án megkezdődött Kréta szigetén, Heraklionban a balkáni országok első csúcstalálkozója. Két államelnök, Szlobodan Milosevics jugoszláv és Kiro Gligorov macedon elnök, valamint öt kormányfő volt jelen: Fatos Nano albán, Ivan Kosztov bolgár, Kosztasz Szimitisz görög, Victor Ciorbea román és Mesut Yilmaz török miniszterelnök. Első alkalommal vett részt jugoszláv vezető olyan megbeszélésen, amelynek témája már nem a jugoszláv válság volt. A balkáni béke és együttműködési övezet kialakításáról tárgyaltak. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./1997. november 10.
Az FKGP Kávássy Sándort jelölte a távozó G. Nagyné Maczó Ágnes helyére. A Népszava készített vele interjút. Kávássy G. Nagyné Maczó Ágnesről elmondta, hogy mindig tisztelte, becsülte bátorságáért. "Az ukrán-magyar alapszerződésről például azt is ki merte mondani: hogy nemcsak a miniszterelnököt tartja hazaárulónak, hanem mindazokat, akik megszavazták. Leváltását mindenképpen fájdalmasnak tartom, és bizonyos értelemben kudarcnak is tekintem. Jean d'Arc típusú küldetéstudattal bíró naiv politikus. Amióta azonban a NATO ellen agitál, számomra követhetetlenné vált." - Az újságíró megjegyezte, Toller László, az MSZP frakcióvezető-helyettese jelezte, hogy Kávássy többször tett irredenta kijelentést. Kávássy kifejtette: "Nem hiszem ugyanis, hogy a trianoni határok megváltoztathatatlanságát tagadó álláspontom revizionizmus vagy irredentizmus lenne." "Azt, hogy a trianoni határok nem igazságosak, mindenki tudja." Kávássy szerint az "etnikai határokat és a politikai határokat előbb-utóbb mindenképpen összhangba kell hozni", továbbá a nagyhatalmak ellenőrzésével népszavazást kellene rendezni a határ mentén lakó magyar, illetve magyar többségű városokban, falvakban. /Népszava, nov. 10./1997. november 11.
Tavaly csak kormányváltás történt, rendszerváltás nem, hangsúlyozta Kónya-Hamar Sándor képviselő a vele készült interjúban. A kisebbségi ügyek megoldására sokáig a kormányfő volt a garancia. Újabban azonban a koalíció konzultatív tanácsának ülésein, a kényes helyzetekben - amikor az RMDSZ-nek szüksége lenne a segítségére - a kormányfő hallgat. "Ezt az RMDSZ-nek figyelembe kell vennie", állapította meg a képviselő. A parasztpárti Prutenauval szemben a liberálisok kitartanak a sürgősségi kormányrendelet mellett. - A gazdasági reform megkésett és szakszerűtlenül alkalmazzák a nyugati elméleti modelleket. - Az RMDSZ ebben a koalícióban eredményeket csak politikai alkuval érhet el. - Román politikus elmondhatja, hogy az RMDSZ kormányba lépésével a kisebbségi ügyek megoldódtak, "de RMDSZ-es, erdélyi magyar politikus nem." "Egy negatív modell kísért: a kommunista Jugoszláviában pontosan ilyen módszerekkel biztosították a kisebbségi jogokat, hogy aztán egyszerre mindet visszavonják." Romániában a törvények politikai bebiztosítása hiányzik. Ráadásul az eddigi eredményeket egy hatalomváltás megtorpedózhatja. - Romániában nem alakult ki egységes, homogén nemzet, még hetven év után sem. "Valójában "nem is a mi autonómiánktól félnek, hanem arra gondolnak, hogyha egy moldovai, egy munténiai vagy egy dobrudzsai autonómia kialakul, akkor ez nemzeti értelemben hová vezet." Elkeserítő, hogy ha a demokrácia vagy a nemzeti állam védelme közül kell választania, akkor a demokratikus rend felépítésére felesküdött haladó román értelmiség az utóbbit választja. A román értelmiségiek már ki merik mondani, hogy a magyar gyermekeket románra kell tanítani, hogy az államnyelv az állami hivatalnokok nyelvét jelenti, nem pedig az itt élő kultúrák nyelvét. Kónya-Hamar Sándor két-három éve még nem hitte, hogy ezeket a parlamentben fogja hallani. /Román Győző: Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./1997. november 12.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilatkozatot adott ki az RMDSZ Operatív Tanácsán felmerült kérdésekről. Az ülésre készülve jeles személyiségeknek, egyházaknak, szervezeteknek körlevelet küldött, amiben állásfoglalásukat kérte. A válaszok alapján a közös mondanivaló az volt, hogy az RMDSZ-nek már nincs hova hátrálnia, és sarkalatos kérdésekben nem tehet engedményeket. A kormánykoalícióban való részvétel nem jelentett előnyt. Jelenleg "a jogfeladás kérdésének a határára jutottunk." Például az anyanyelven való tanulás joga nem lehet kompromisszum kérdése. Tőkés László megelégedéssel olvasta a Kolozs megyei RMDSZ Megyei Képviselő Tanácsának nyilatkozatában, hogy feltétel nélkül ragaszkodnak a történelem és a földrajz anyanyelven való tanításához. Ugyancsak alapvető fontosságú a magyar egyetem kérdése. Tőkés László az Operatív Tanács ülésén kérte a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ rendkívüli összehívását, kérését azonban nem fogadták el. Tőkés László rendkívüli SZKT összehívására hívott fel, felkérve az SZKT tagjait, hogy huszonnégy órán belül faxon jelezzék, amennyiben az SZKT nov. 15-re Marosvásárhelyre való összehívását támogatják. Kezdeményezését a tanügyi kérdés fontossága teszi szükségessé. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./1997. november 12.
A parasztpártok győzelemre segítő nacionalista tömegek ma tanácstalanul kutatnak más alternatíva után. Jól érzékelik ezt az ellenzéki pártok, amelyek mind radikálisabb propagandával igyekeznek maguk mellé állítani a hajdani parasztpárti voksolókat, írta Ara Kovács Attila. Az ellenzék akciót akaratlanul is bátorítani látszik Emil Constantinescu államelnök, aki mind gyakrabban hangoztatja kifogásait a reformlépésekkel kapcsolatban. A reformok jegyében sorra bezárnak Erdélyben olyan nagyvállalatokat is, amelyek alkalmazottait - a magyarság demográfiai összetételének megváltoztatására - hajdan az Ókirályságból telepítettek be. Az elbocsátott alkalmazottak most, évtizedek után, visszatérnek óromániai szülőföldjükre, így egyes vidékeken ismét megnő a magyar lakosok számaránya. /Ara Kovács Attila: Román elvonási tünetek. = Népszava, nov. 12./1997. november 15.
A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ nov. 15-én elnökségi ülést tartott. Az MVSZ új, nagyszabású anyanyelvvédő programot indít a jövő évben, amelyhez a magyar Országgyűlés támogatását is kéri. A szervezet vezetőinek szándéka szerint a kezdeményezés hozzájárulhat a több mint negyven országban apró szórványokban élő mintegy kétmillió magyar identitásának erősítéséhez. Az ülésen megállapította, hogy a nyugati magyarság anyanyelve, identitása "súlyosan veszélyeztetett", ezért a helyzet hathatós intézkedéseket követel a szövetségtől és a kormányzattól egyaránt. Minderről az MVSZ titkársága tájékoztatta az MTI-t. A testület kinyilvánította, hogy segíti az egyetlen magyar tannyelvű nyugat-európai középiskola, a bajorországi magyar gimnázium fennmaradását és a kolozsvári magyar egyetem újraindítását. Szorgalmazzák továbbá a - szerintük elhibázott - Nemzeti Alaptanterv szakmai újraalapozását. A szövetség elnöksége elfogadta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját és az MVSZ fennállásának 60. jubileumát középpontba helyező jövő évi programtervet. A rendezvények sorát a Külhoni Magyar Sportbajnokok I. Világtalálkozója nyitja meg 1998. március 14-én. Az eseményen kezdődik meg az MVSZ majdani, 1848-49-es Kárpát-medencei Emléktúra nevet viselő, egész éven át tartó programja. A szövetség születésnapját előreláthatólag az augusztus 28-tól megrendezendő programalkotó és alapszabály-módosító küldöttgyűlésen ünneplik meg. Csoóri Sándor kezdeményezte, hogy az évforduló alkalmából a Magyar Posta emlékbélyeget adjon ki. A tervek szerint a jubileum idejére jelentetik meg annak a dokumentum-sorozatnak az első köteteit, amely a Magyarok Világszövetsége történetét, valamint a nyugati magyarság oktatási, kulturális, egyházi, ifjúsági és más társadalmi szervezeteinek, egyesületeinek, intézményeinek jegyzékét és történetét foglalja majd magába. /MTI/1997. november 20.
Demény Lajos terjedelmes tanulmányában a mai román történetírásban kibontakozó kritikai szemléletet vette számba. 1990 és 1992 között még bátorságra volt szükség annak kimondásához, hogy a román történetírás válságban van, mára már lehet erről beszélni. A tankönyvekben azonban még a régi szemlélet uralkodik, a gátlástalan kizárólagosság, az öndicséret. A nemzetközi konferenciákon a román holocaustról volt szó, először beszéltek az Antonescu-diktatúra zsidó áldozatairól, melyet egészen az utóbbi évekig elhallgattak. 1989 után nemcsak a kritikai szemléletű történészek léptek színre, hanem a legszélsőségesebb, Nagy-Románia Párthoz tartozó Vasile Budriga csoport is. Éppen ők késztették azután a történészeket a kritikus hangvételre. Az új szemléletben szerepe van Lucian Boia /sz.1944/ professzornak, aki Bukarestben, az egyetemen a román és egyetemes histográfia szemináriumát vezeti. 1980-ban javaslatára hozták létre a történészek bukaresti világkongresszusán a Nemzetközi Histográfiai Bizottságot, melynek főtitkára, majd elnöke lett. 1995 és 1997 között három tanulmánykötet szerkesztője részben szerzője, kettő közülük a román kommunizmus és egy a román történelem mítoszairól szól. Az utóbbival foglalkozik Boia behatóan. 1995-ben megjelent munkájával /Mituri istorice romanesti (Magyarul: Román történelmi mítoszok)/ Boia az érdeklődés középpontjába került. Megvizsgálta a román mítoszokat, foglalkozott a nemzeti hősökkel, akiket hol dicsőítettek, hol eltaszítottak. A szerző kitért a dák eredetelméletre, hozzátéve, az utóbbi két évtizedben ez az uralkodó elmélet a román történetírásban. A román nyelv tetemes szókincse szláv eredetű, tehát a szláv elem asszimilálása előtt nem lehetett beszélni a román nyelv kialakulásáról. Az eredetvitában Boia professzor leszögezte, hogy "a román nép kialakulása elsősorban nyelvészeti kérdés".- A román nép egységének mítoszát a kommunizmus korában megszilárdították és visszavezették a dák királyokig. A román egység szimbólumát, Mihály vajdát a múlt század harmincas éveiig a Habsburg hatalom szolgálatába szegődött zsoldosnak tartották a román történészek. Aarion Florian 1837-ben kiadott könyvében csinált belőle nemzeti hőst, ezt a képet szentesítette Nicolae Balcescu. Igaz, A. D. Xenopol tagadta, hogy Mihály vajdát a nemzeti egységtudat vezette lépéseiben. A teljes változást a kommunista diktatúra időszaka hozta, amikor a hódítás helyett az egységesülést hirdették. Az egység mítoszának a jegyében betiltották a regionális vonatkozású tanulmányok kiadását. Boia azt is megállapította, hogy 1989 után a nemzeti mitológiát képviselő történészek megőrizték hadállásaikat, sőt: ők már nem elégedtek meg Mihály vajdával, hanem azt állítják, hogy Stefan cel Mare moldvai vajda is az összes románok ura volt. "Itt már nem csupán értelmezésről van szó, mint Mihály vajda esetében láttuk, hanem új történelem feltalálásáról. Az egyik középiskolai tankönyvben azt is kijelentették, hogy 1848-ban a románok egyetlen forradalmi programmal léptek fel, amikor köztudott, hogy több és távolról sem azonos programjuk volt" - írta Boia professzor. A román lelkiség mítoszát a jobboldali, nacionalista Lucian Blaga fejtette ki. Blaga és mások azonosították a román lelkületet az ortodoxiával. - Boia könyvében a román mítoszok sorába utalja az állandóan hangoztatott román függetlenségi küzdelmeket. - Könyvéből az is kiderül, hogy Dobrudzsában 1880 előtt a románok kisebbségben voltak és hosszú évtizedekre volt szükség, hogy a romanizálást elvégezzék: 1947-ig romanizáló bizottság működött miniszteri rangban levő királyi megbízott elnöklete alatt. /Demény Lajos: Mítoszokról - mitizálás nélkül. A román történetírás kritikai irányzatai. = A Hét (Bukarest), nov. 20./1997. november 21.
Nov. 21-én Szegeden aláírták a Duna-Maros-Tisza Eurorégió alapító okmányát. Az alapító tagok magyar részről Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megyék, Jugoszláviából a Vajdaság, román részről Arad és Temes megyék. Krassó-Szörény és Hunyad megyék is csatlakozni szeretnének. Az együttműködés a helyi önkormányzatok között, illetve a gazdasági, kulturális és tudományos terülten bővül. Daniel Tarschys, az Európa Tanács főtitkára levélben üdvözölte az új régió megalakulását. A térség gazdasági-kulturális és turisztikai együttműködését előmozdítani hivatott eurorégió fontosságáról beszédesen vall két számszerű adat: a régió területe 77.243 négyzetkilométer, összlakossága pedig megközelíti a hatmilliót. Az eseményen a román kormány nevében Remus Opris kormányfőtitkár mondott köszöntőt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 26., 1163. sz./1997. november 22.
Somai József tanulmányában az RMDSZ kormányba lépésének hatását vizsgálta. Ma sem ismeretes "a koalíció egyezségrendszerének ránk vonatkozó minden tétele", állapította meg. A választás után a demokratikus pártok kormányszövetségének együttműködési ajánlatát az RMDSZ-nek el kellett fogadnia. Ebben a helyzetben megváltoztak az RMDSZ céljain belül a prioritások. A "radikális" megoldáskeresés helyett az egzisztenciális kérdések kerültek a politikai törekvések elé. A kompromisszum a konfliktushelyzetek megoldásának legfőbb eszköze, azonban a kompromisszumok sorozata a lemondások akkumulációja is. A kormányba lépéssel az RMDSZ-nek le kell mondania a társadalmi engedetlenségi harc formáiról. - A kiegyezés látszatpolitikája nem sokáig tartott, mert vulkánszerűen feltört ismét az erdő nacionalizmus, amiben a koalíciós partnerek is nyíltan cinkosok. A kockázatot csak akkor lehet vállalni, ha a tanügyi törvény módosítása és a kulturális autonómia tételesen garantált. "Ezt négy évig nincs jogunk halasztani" - figyelmeztetett Somai. Akkor meg ki kell lépni a koalícióból. Viszont "ma a bentmaradás kényszere nagyobb, mint az egykori belépés kényszere." A látszat, hogy a kisebbségi kérdést megoldották, gátolja a nemzetiségpolitika kibontakozását. Mindenképpen stratégiaváltásra van szükség, ezt ki kell dolgozni, azonban erre még nem futotta az RMDSZ politológusainak és politikusainak az energiájából. - Somai hiányolja az RMDSZ-ben a pluralizmust, ami még nem valósult meg. - Az autonómiáról sem beszél az RMDSZ a jelenlegi helyzetében. Az RMDSZ a működőképességéhez szükséges struktúrát eddig még nem találta meg, az Egyeztető Tanács léte csak szimbolikus. "A struktúra torzulásának bizonyítéka az Ügyvezető Elnökség túlzott politikaorientáltsága"'. - Az új politizáló struktúrának lehetővé kell tenni a szövetségen belüli ellenzéki politizálást. - A kormányba lépést vizsgálva Somai azt a következtetést vonta le, hogy "nagy horderejű kérdésekben ne döntsünk egy közösség sorsáról felkészületlenül és alapos, szakszerű és az egész közösség részéről elfogadott elemzés nélkül." /Somai József: Gondolatok az RMDSZ struktúrájával és működésével kapcsolatban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22., átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./