udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 871 találat lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-630 ... 871-871

Névmutató: Wass Albert

2013. január 9.

Házsongárd kővirágai
Egy tágasra szakasztott temetőhely
Lehet szép egy sírkert? Andalítók, nosztalgiát ringatók Krúdy temetői? Igazolják Kant tételét? „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Nem csupa érdek köt ahhoz a megszentelt földhöz, ahol „apáink hűlő, drága arcán járunk”? (Farkas Árpád) Nem lázad az idők kezdetétől a lélek az elmúlás ellen? Vagy ellenkezőleg: nem jövőnk záloga, biztosítéka a sírkövek és keresztek erdeje, a kripták csöndje, homálya? Nem mond ellent a földi halandó racionális alaptermészetének Paul Valéry hatalmas ódája, amelyben – mint gúla, mint szó-piramis – halmozódik egymásra tér, idő, Fény, Igazság, jelen, jövő, béke, nihil, kacaj, könny, álom, szeretet, gyűlölet, vagyis a lét? (Tengerparti temető)
Kérdések, amelyekre nincsenek válaszok, s ha vannak, annyira egyértelműek, hogy okafogyottá teszik azokat.
Impozáns, kétkötetes albumot adott ki a Pharma Press a Házsongárdról és a kincses városról, Kolozsvárról. Olyan pompás kiadvány ez, amely felkavar, s további kérdés-zuhatagba sodor: nem riadozik bennünk a lélek, hogy az elköltözöttek és az élők világát így egybekapcsolták a szerzők, Gaal György történész és Gránitz Miklós budapesti fotóművész? Nem sikolt belül, a mélyben Dsida Jenő (ő is itt nyugszik) Psalmus Hungaricusa, ha arra gondolunk, hogy Erdély újkori fővárosa, Kolozsvár ma már nagy magyar temető? Igazolják Reményik Sándort, akit Jókai Anna az előszóban, az Ajánló-ban idéz:
„A temető, az igazi élet / virraszt a halott városon”?
Az ilyen kérdéshalmaz a metafizikai világ felé mutat, amelynek nincsenek határai. Vagy a líra felé hajt, a költészet vízeséseibe sodor, annak túlsó tartópillére rendszerint a transzcendens mező.
Házsongárd titkát mostanig csak a költők tudták igazán fölfejteni. Tudta ezt a szerző-szerkesztő, Gaal György, Kolozsvár legjobb ismerője, ezért a könyvben, mint gyöngyszemek a pártán, versek sorakoznak: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Wass Albert, Kányádi Sándor versei, és a beköszöntőt is költő írta, egyik legnagyobb kortársunk, Lászlóffy Aladár, aki már innen, a Házsongárdból üzen nekünk, élőknek a 2004-ben keletkezett és a Helikonban megjelent írásával. Nem akármilyen eseményt ünnepelt akkor míves esszéjével: abban az évben a Magyar Örökség-díjat Kolozsvár temetőjének ítélte a kuratórium. Az első, igazán modern Házsongárd-könyvet is Lászlóffy Aladár szerkesztette: Házsongárd – A temető neve és története, Helikon Kiadó, 1989.
Ez hát az egyik szféra, amelyben szavakká, trópusokká, nyelvi, költői alakzatokká lényegül a híres sírkert.
Múltunkat viszont a történelemtudomány vizsgálja, s Gaal György nagyszerű historikus. Közli a száztagú városi tanács 1585. május 11-én hozott döntését, amellyel az új temetőkert létesítését elhatározták. Mintha a korabeli prédikátorokat olvasnók, olyan ízes, olyan méltóságos lejtésű ez a XVI. századi magyar nyelv a jegyzőkönyvi szövegben:
„Gondolván azért őkegyelmek városul, az felső tanácsbeli uraim is fenn lévén, együtt végezték egyenlő vokssal, hogy a Torda utcai kisajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkezzék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak. Ez munkának penig és építésnek hamarsággal való végbe vitelére választották Szabó Lénártot és Bálint deákot. Mely két uraim mellett szüntelen az két espánok mindenben ott legyenek, főképpen az karóknak és fonóvesszőknek meghozatásában, szerzésében.”
A reneszánsz kora ez, és a reformációé, a prédikátorok dörgő hangját halljuk: Isten előtt minden ember egyenlő. És visszhangzik a bő másfél évtizeddel korábbi, 1568-as tordai országgyűlés határozata is, amely értelmében a szabadság nemcsak a halandó emberek találmánya, hanem az istenigazából a szellem, a lélek, a lelkiismeret szabadsága: „Nem engedtetik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is fogsággal vagy helyétől való megfosztással fenyegessen, mert a hit Isten ajándéka, az hallásból lesz, mely hallás Isten igéje által van.”
Ez Házsongárd egyedülálló titka. Misztériuma. Egyenlőség, testvériség, szabadság. Ezt a krédót a világ egyoldalúan a francia forradalmárok szájából ismeri, de itt az évszázadok zivataros kavargásában megvalósult. Ebben a temetőkertben a legutóbbi ordas időkig „szegény és gazdag személy válogatás nélkül” temetkezhetett, és az élők, akik elhantolták halottaikat, törvény által védve gyakorolhatták vallásukat, hitüket.
Igen, ez volt Erdély. Ennek a szellemét őrzi Házsongárd. Identitásunk része, alapeleme. Zarándokhely. És nem csak a kegyelet kötelez. Szakrális okai vannak a Házsongárd-kultusznak. A magyarságtól soha nem állt távol a szakralitás, első vezéreink szakrális fejedelmek voltak. Akik itt pihennek a régi nagy szellemek közül, azokat magunkkal, magunkban hordozzuk, mindegy, hogy Dunántúlon, Csallóközben, Kárpátalján, Bécsben vagy Torontóban élünk: Szenczi Molnár Albert (+1634) költő, tudós, zsoltárfordító, Apáczai Csere János (+1659) enciklopédikus, Tótfalusi Kis Miklós (+1702) betűmetsző művész, Gyarmathi Sámuel (+1830) nyelvész, Kótsi Patkó János (+1842), a színjátszás nagymestere, Bölöni Farkas Sándor (+1842) utazó és emlékiratíró, Kriza János (+1875) unitárius püspök, költő, néprajzkutató, gróf Mikó Imre (+1876), Erdély Széchenyije, Brassai Sámuel (+1897), az utolsó erdélyi polihisztor. Csonka és egyoldalú a névsor, önző módon csak a művészetek és a tudományok képviselőit emeltük ki.
S csak megemlíteni lehet a főnemesi családokat: itt pihennek a Bethlenek, Bánffyak, Kemények, akik nélkül nincs magyar történelem.
Párhuzamosan fut ebben a remek kiadványban a Házsongárd és Kolozsvár története. A korszakváltások, a nagyhatalmi tülekedések, Habsburg, oszmán ambíciók, kapzsi zsarolások, zabrálások, harácsok pusztították a várost, de mindig volt elég türelme, diplomáciája, pénze, katonája, hogy megvédje magát, hogy kibújjon a hurokból, volt kompromisszumkészsége, hogy a zsarnokot megpuhítsa.
Szász és magyar cívisek települése egykoron, neve is német eredetű, aztán 1790-ben Nagyszebenből Kolozsvárra költözött a Gubernium, a Főkormányszék, így lett Erdély fővárosa és a Kárpát-medence egyik legfontosabb magyar központja a XIX. században. Csak Trianon tudta megrendíteni, de még az is csak lassan, fél évszázad alatt húzta vissza a Balkánra.
Mindezt dióhéjban, szakszerűen, elfogulatlan tudományossággal meséli el a szerző, s kiváló illusztrációkkal látja el a fotóművész. (A képi anyag külön tanulmány tárgya.)
Nem lehet becsukni és letenni addig a két hatalmas kötetet, amíg nem lapozzuk fel, nem keressük ki a Névmutatóból kedvenceinket, azokat, akik „európai tetőt” alkottak az irodalomból, kultúrából; sokan megélték közülük a legsötétebb korszakot, a bolsevizmust is.
Kik azok az arcok, akikről már fényképek készültek, akik a szellem birodalmában barátaink voltak? Szakmai elfogultságból, de térszűke miatt is maradjunk a szépliteratúra mezején.
A marosvécsi találkozók résztvevői, az Erdélyi Helikon szerkesztői, prózamesterei, költői közül többen itt alusszák örök álmukat a Házsongárdban. Most valóban csak a legismertebbeket: Dsida Jenő (+1938), az angyal, Reményik Sándor (+1941), a legerdélyibb költő, Berde Mária (+1949), a prózaírás nagyasszonya, Bánffy Kisbán Miklós (+1950), irodalomszervező, prózaíró, Lám Béla (+1973), Csinszka első vőlegénye, regényíró, Szilágyi Domokos (+1976), költőzseni, Kós Károly (+1977), a reneszánsz-ember, Hervay Gizella (+1982) költőnő, Kacsó Sándor (+1984), a nagy publicista, Bajor Andor (+1991) világirodalmi mércével mérhető humorista és friss, nagy veszteségünk, Lászlóffy Aladár (+2009), világkultúra-felelős.
Gaal György nem élhetett az olvasó előjogával, kiváltságával, nem válogathatott ki csak kedvenceket: szakmáról szakmára, felekezetről felekezetre haladva, rövid életrajzot is közölve sorolja fel a levéltárosokat, szerkesztőket, színészeket, rendezőket, muzsikusokat, képzőművészeket, sportolókat, sőt a román kultúra és tudományos élet képviselőit. Nagy szolgálatot tettek a nemzetiségi küzdelmek mai vezetőinek azzal, hogy a teljes anyagot Jónás Éva és Tóth Gábor angolra is lefordította, tulajdonképpen kétnyelvű kiadvány a nagy könyv.
De minden ügybuzgalom ellenére csak megszámlálhatatlanul sok intézmény, szervezet és magánszemély támogatásával jöhetett létre, ezeket a Köszönetnyilvánításban sorolja fel Gaal.
Végezetül a legfájdalmasabb, legkínzóbb kérdésre kell válaszolnia írónak, kiadónak, szerkesztőnek, recenzensnek: mi a sorsa, mi a jövője a magyarság panteonjának, a Házsongárdnak?
Az közismert, hogy a románság pszeudo-történelmét írja. Nemcsak a dákoromán elmélet tartja magát makacsul, hanem a közelmúlt magyar emlékeit is pusztítják, rombolják gonosz kezek irgalmatlanul. Az erdélyi magyarság élethalálharcának egyik színtere most Házsongárd. Kolozsvár elrománosítása a szívós, kitartó betelepítésekkel nagymértékben sikerült, de a sírkertet is akarják. Megtiltottak magyar temetkezéseket, s Ó-Romániából behozott egyéneket hantoltak el itt, akiknek semmi közük nem volt sem Erdélyhez, sem Kolozsvárhoz.
Szervezetek, intézmények nélkül védtelen egy nemzetiség, ezért 1999-ben, tizenegy kuratóriumi taggal, létrejött a Házsongárd Alapítvány, amelynek fáradhatatlan igazgatónője Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő. (Ügyvezető elnök: Gaal György).
Talán sikerül megmenteni nagy kincsünket, több mint négy évszázados kegyhelyünket. Legutóbb 2011. július 4-én volt tiltakozó körmenet a rongálások ellen, a sírkert jogi, intézményes védelme érdekében.
„Kiált a halál némasága” – írta Reményik Sándor Íme, bizonyság című versében, 1920-ban.
Szólaljon meg, kiáltson szerte a nagyvilágban az élő magyarság is! Különben emberiség elleni bűnöket követnek el romboló, barbár kezek Házsongárdban.
Kolozsvár nem az elmúlás, hanem a fiatalok városa. Erdélyben ott tanul a legtöbb egyetemista, otthonaik, az Egyetemi Könyvtár, az Egyetemisták Háza, a központi épület karnyújtásnyira van a sírkerttől, ezért hagyományosan oda járnak tanulni, és ott találkoznak a szerelmespárok.
Szép ellentét: jelképes egységben munkálkodnak az elköltözöttek szellemei a tudásra, szerelemre, életre éhes ifjú nemzedékekkel.
(Megjelent a Magyar Napló 2012. novemberi számában)
* Gaal György – Gránitz Miklós: Örök Házsongárd, Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában, I–II. (Pharma Press, Bp., 2010.)
HEGEDŰS IMRE JÁNOS
Szabadság (Kolozsvár),

2013. január 13.

A rendőrség vizsgál egy gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezést
A székelyföldi Gyergyószentmiklóson a rendőrség vizsgálja a Wass Albert születésének 105. évfordulója alkalmából tartott január 8-i megemlékezés szervezőit és előadóit.
A Székelyhon portál vasárnapi közlése szerint az elmúlt napokban a rendőrök két illetékest kérdeztek arról, hogy ki volt a rendezvény ötletadója, szervezője, finanszírozója. A rendezvény előadóját hétfőre idézték be a rendőrségre.
A január 8-án tartott megemlékezésen a résztvevők megtekintették a Duna Televízió által készített Wass Albert-portréfilmet, meghallgatták az Üzenet haza című Wass Albert-verset, és Selyem Antónia irodalomtanár előadását az íróról.
Kisné Portik Irén, a rendezvény egyik szervezője a Székelyhont arról tájékoztatta, hogy a rendőröknek is elmondta, a rendezvényen kizárólag Wass Albert írói munkássága került szóba. Selyem Antónia, a rendezvény másik szervezője nyomatékosította, Wass Albert regényeit Romániában adták ki, azok megvásárolhatók a romániai könyvesboltokban. „Nem értem, mi a gond, ha megemlékezünk a szerzőről” – tette fel a kérdést.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőrkapitányság szóvivője a Székelyhont arról tájékoztatta, kivizsgálásnak sem nevezné a rendőrség érdeklődését, csupán az esemény törvényességének az ellenőrzése zajlik.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet azzal vádolták meg a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. Romániában 2002-ben kormányrendeletben tiltották be a háborús bűnösök kultuszát. A jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát.
MTI
Erdély.ma,

2013. január 13.

Rendőrségi „érdeklődés” a Wass Albert-emlékest miatt
A Wass Albert születésének 105. évfordulójára szervezett gyergyószentmiklósi megemlékezést követően rendőrök tettek fel kérdéseket a rendezvényszervezőknek. A rendőrségi sajtószóvivő szerint az esemény törvényességének vizsgálata van folyamatban.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a Rákóczi Szövetség és az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány szervezésében január 8-án tartottak Wass Albert-emlékestet a művelődési ház Karancsi Sándor-termében. Az eseményt követő napokban több személyt is megkerestek a rendőrök. „Megkerestek otthonomban a rendőrség képviselői, arról érdeklődtek, ki volt a Wass Albert-emlékest ötletadója, szervezője. Mondtam, városi kulturális felügyelőként fontosnak tartom, hogy a szellemi nagyjainkra legalább kerek évfordulóikon megemlékezzünk, akinek szobra van a város területén, annál koszorúzzunk. Tudomásom van arról, hogy a román állam háborús bűnösként tartja számon Wass Albertet, de mi az íróra emlékeztünk, a Duna Tévé által készített portréfilmet tekintettük meg, az Üzenet haza című verset hallgattuk meg, és felkérésemre Selyem Antónia beszélt Wass Albertről, az íróról. Kérdésükre azt is közöltem, hogy állam- és románellenességről, Erdély leszakításáról szó nem esett a rendezvényen” - nyilatkozta Kisné Portik Irén kulturális felügyelő, az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány vezetője. Hozzátette: eszébe nem jutott volna, hogy Wass Albertre tilos emlékezni, korábban könyvtárigazgatóként sem kapott semmi olyan utasítást, hogy a Wass-kötetek index alatt lennének. Szintén rendőrök keresték fel munkahelyén Czegő Csongort, a művelődési ház gondnokságát ellátó Figura Stúdió Színház igazgatóját. „Mint a rendezvénynek helyet adó művelődési ház gondnokát kérdeztek meg arról, hogyan és milyen körülmények között jöhetett létre ez a rendezvény, ki szervezte és ki engedélyezte azt, valamint arról is érdeklődtek, ki biztosította a rendezvény anyagi fedezetét. Amit elmondtam, egy író születésének évfordulóját ünnepelték a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ és két civil szervezet által létrehozott rendezvény keretében” – tájékoztatott az igazgató. Hozzátette, nincs tudomása arról, hogy létezne olyan tiltólista, mely szabályozná, hogy Romániában mely alkotókról, festőkről, írókról szabad és kiről tilos megemlékezni. Elmondása szerint a rendőrség képviselői először szóban érdeklődtek, majd péntek délelőttre a rendőrségre invitálták, ahol nyilatkozatot kellett tennie. Itt értesült arról is – mint elmondta –, hogy a gyergyószentmiklósi ügyészség által hivatalból indított eljárásról van szó. Selyem Antónia is kérdésekre kell feleljen, őt hétfőn 10 órára hívták a rendőrségre. A megemlékezés társszervezője, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség vezetője értetlenül áll a megkeresés előtt. „A Wass-könyveket árulják a könyvesboltokban, itt adták ki az országban, mi itt vásároltuk meg. Nem értem, mi a gond, ha megemlékezünk a szerzőről.” A rendőrségi kikérdezések okáról, céljáról Filip Gheorghe rendőrségi sajtószóvivőt is megkérdeztük. „Az esemény törvényességének ellenőrzése zajlik, ez van a kérdésfeltevések mögött. Ez egy szokványos eljárás, ellenőrzés, mert még kivizsgálásnak sem nevezném, gyakran kerül rá sor, ha egy esemény kapcsán észrevételezés érkezik hozzánk, vagy mi észrevételezünk olyasmit, mely felveti a törvényesség kérdését. Az ellenőrzés folyamatban van, amennyiben törvénysértésre derül fény, azt nyilvánosságra fogjuk hozni” - összegzett a szóvivő.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

2013. január 15.

A magyar kultúra napja – Romániai magyar programok
Romániában koncertekkel, színházi előadásokkal, szavalóestekkel és maratoni felolvasásokkal ünneplik január 22-őt, a magyar kultúra napját, amelynek keretében Szatmárnémetiben a Magyar Kultúra Hetét rendezik meg.
A Szatmárnémeti Ady Endre Társaság és egyéb helyi közintézmények és alapítványok szervezésében kerül sor a Magyar Kultúra Hetére, amely január 19. és 27. között zajlik a partiumi városban - tájékoztatták kedden a szervezők az MTI-t.
A rendezvény programja szerint egy hét alatt a szatmárnémeti közönség megtekintheti a Nagyvárad Táncegyüttes Bambucördög és Fekete sáfrán című előadását, lesz Dsida Jenő pódiumest, díjnyertes színjátszó csoportok seregszemléje és szavalóverseny. A rendezvény egyik partnere a helyi Északi Színház Harag György Társulata, amelynek művészei egyebek között Kovács András Ferenc megzenésített verseit adják elő Csillagszél címmel. Január 26-án este a magyarországi Misztrál együttes lép fel.
Marosvásárhelyen másodszor szervezik meg január 22-én azt a maratoni felolvasóestet a magyar kultúra napja alkalmából, amelynek a szervezésébe az idén több helyi civil szervezet, egyetem, valamint irodalmi és médiaintézmény is bekapcsolódott.
A felolvasáson nagy szerepet kapnak a marosvásárhelyi szerzők, de a felolvasni vágyók más erdélyi magyar kortárs szerzők írásaiból is válogathatnak. Kiemelt figyelmet szentelnek az évfordulós erdélyi szerzőknek, hiszen idén ünneplik Szilágyi Domokos költő születésének 75., Páskándi Géza író születésének 80. és Karácsony Benő író születésének a 125. évfordulóját, illetve Dsida Jenő költő halálának 75., Nyirő József halálának 60., Csíki László író halálának ötödik és Wass Albert író halálának a 15. évfordulóját.
Január 20-án Székelyudvarhelyen fotókiállítás nyílik a helyi Művelődési Ház koncerttermében, ahol a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által korábban szervezett fotótáborokban részt vett művészek alkotásait teszik közszemlére. Székelyudvarhelyen is több napos rendezvényt tartanak a magyar kultúra napja alkalmából, így lesznek képzőművészeti kiállítások, tánc- és színházi előadások, könyvbemutatók, filmvetítések, de népdalversenyre is sor kerül.
Bukarestben a Balassi Intézet és a Bukaresti Nemzeti Opera közös szervezésében koncertet hallhat a közönség a magyar zeneirodalom jelentős alkotásaiból, szinte valamennyi vokális műfajban, Borsos Edith és Anda Pop énekművész tolmácsolásában.
A magyar kultúrát 1989 óta ünneplik január 22-én, a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
MTI

2013. január 22.

Az ügyészség vizsgálja a Wass Albert-megemlékezést
„Információgyűjtés zajlik egyelőre, ennek alapján derül ki, indul-e nyomozás, bűnvádi eljárás a rendezvényszervezők ellen” – tájékoztatott Irinel Valeriu Crudu ügyész a január 8-án Gyergyószentmiklóson tartott Wass Albert-megemlékezéssel kapcsolatosan, ismertetve a vonatkozó jogszabályokat is
A Wass Albert születésének 105. évfordulójára szervezett rendezvény kezdeményezői, házigazdái mellett az eseményen részt vevők közül is kihallgattak egyeseket Gyergyószentmiklóson. Többek közt arra szerettek volna választ kapni, hogy az érintetteknek van-e tudomásuk Wass Albert háborús bűnösségéről, a rendezvényen volt-e szó Románia egységének megbontásáról, Erdély elcsatolásáról.
A Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség és az Ethnographia Gyergyóiensis Alapítvány által megrendezett január 8-i megemlékezés következményeiről Irinel Valeriu Crudu ügyész, a gyergyószentmiklósi ügyészség szóvivője nyilatkozott. Leszögezte: nem bizonyos személy feljelentésének következtében indult kivizsgálás, a rendezvény nem volt titkos, az ügyészség hivatalból indított információgyűjtést.
Wass Albert személye ugyanis – bár irodalmi tevékenységet folytatott – nem választható el attól, hogy Romániában háborús bűnösként van nyilvántartva. Ezt támasztja alá a Kolozsvári Népbíróság 1946. március 13-án kelt határozata. Volt szándék Wass Albert rehabilitálására, de ezt a kolozsvári fellebbviteli bíróság 2008 márciusában elutasította, nem találva új bizonyítékokat a korábbi döntés megváltoztatására. Wass Albert tehát az országban háborús bűnösként van nyilvántartva, és az ilyen személyek népszerűsítése törvénybe ütköző.
A szóvivő a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet 5-ös cikkelyének 1-es bekezdését idézte, eszerint azok, akik olyan személyeknek a kultusza érdekében, akik béke vagy emberiség ellenes bűntetteket követtek el vagy fasiszta, rasszista, xenofób ideológiát terjesztenek, propagandát fejtenek ki bármely eszközzel, nyilvánosan, 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok gyakorlásától való eltiltással büntetendők.
Hangsúlyozta: ami most történik, a kihallgatások sorozata csak információgyűjtés, még nem bűnügyi nyomozás. A kapott információk alapján dől el, indul-e bűnvádi eljárás a rendezvényszervezők ellen. Szintén felderítés alatt áll az a kérdés is, hogy volt-e engedélyük a szervezőknek levetíteni a Duna TV által készített Wass-portréfilmet – közölte a szóvivő. A szerzői jogokra vonatkozó 1996/8-as törvény megsértői ugyanis 1 hónaptól két évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetők, vagy pénzbírság róható ki rájuk
Kérdésünkre, hogy miként vásárolhatók meg Wass Albert irodalmi művei a könyves üzletben, az ügyész kijelentette: a kiadványok a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet életbe lépése előtt láttak napvilágot, és a törvények nem visszaható jellegűek. Szintén a törvények jellemzői, hogy nem ismeretük nem mentesíti felelősség alól az elkövetőt.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

2013. január 24.

Kevesebben iratkoztak be, de többen olvasnak
Bár a beiratkozott személyek száma csökkent az elmúlt két évben, gyarapodott az aktív olvasók tábora a székelyudvarhelyi városi könyvtárnál. A tavalyi adatok összesítései arra utalnak: az e-bookok elterjedésével korántsem csökkent a hagyományos könyvek iránti kereslet.
Legtöbben és legtöbbet Stephenie Meyer Alkonyat sikersorozatát olvasták tavaly, de a szerző két másik, a Burok, illetve a Pokoli báléjszakák című kötete is népszerű volt, tudtuk meg Szabó Károly könyvtárigazgatótól. A klasszikus irodalom sem ment ki divatból, az udvarhelyi olvasók újra felfedezték Jane Austen, Charles Dickens, Thomas Mann és Alexandre Dumas műveit. A magyar szerzők közül tavaly a legnépszerűbbek sorába került Nyírő József, de az udvarhelyi szerző művei mellett Wass Albert, Márai Sándor és Passuth László könyveit is sokan kölcsönözték ki.
Választani szerencsére van miből, a különböző szakkönyvek és klasszikusok mellett a városi téka polcain számos kortárs szerző kiadványai is megtalálhatók. 2010-hez képest jelentősen bővült az intézmény könyvállománya, jelenleg több mint 130 ezer kötet áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A könyvállomány bővítését főként pályázati úton sikerült megvalósítani: tavaly összesen 640 új kötet került a polcokra.
Míg két évvel ezelőtt 19 061 személy volt beiratkozva a könyvtárba, tavaly már 14 507-en voltak, az aktív könyvtárlátogatók száma viszont közel ezerrel nőtt, a városi téka munkatársainak becslése szerint pedig naponta átlagban kétszázan térnek be a könyvtárba. „Tavaly összesen 56 753 kötetet kölcsönöztek ki, olvasóink nagy többsége pedig 14–25 év közötti, főként nők” – tette hozzá Szabó Károly.
Egyébként a városi téka a héten újabb könyvcsomaggal gazdagodott: a Nemzeti Kulturális Alap Márai-programja révén megérkezett a még tavaly novemberre várt közel 338 könyv, mintegy 800 ezer forint értékben. A Márai-programban tény- és szépirodalmi könyvekre pályázhatnak anyaországi és határon túli könyvtárak. „Zárt listáról lehet kiválogatni a kívánt könyveket, és mivel már tavalyelőtt is részt vettünk a programban, a kötetek egy része már megvolt nekünk. Így ezúttal főként tényirodalmi kiadványokat választottunk, de számos szépirodalmi mű is belekerült a kosárba” – magyarázta a könyvtárigazgató. Mellesleg a Márai-programra csak annak indulásakor kellett pályáznia a városi könyvtárnak, ezért idén újabb könyvcsomagra számíthatnak.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,

2013. január 28.

Markó Béla szerint Kós Károly öröksége mindenkié
Kós Károly szellemi öröksége mindenkié, aki jót akar az erdélyi magyar népnek - reagált Markó Béla azokra a bírálatokra, amelyek a személyét és az általa vezetett Kós Károly Akadémia Alapítványt érték azt követően, hogy Kolozsvárra hívta a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökségét, és együttműködési szerződést kötött az MSZP Táncsics Mihály Alapítványával.
A Markó Béla politikai esszéjét a maszol.ro portál közölte hétfőn. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke szerint "túl egyszerű lenne a magyar-magyar viszonyt arra redukálni, hogy jön az urna, megy az urna, hozzák a hamvakat, viszik a szavazatokat...".
Markó szerint képmutatás "pártot uszítani az RMDSZ-re", "utána pedig értetlenkedni, hogy miért nem vagyunk hűségesek". "Azok vagyunk. De nem a magyarországi politika lehangoló, presztízs-romboló zűrzavarához, nem a máris elkezdődött ottani választási kampányhoz, hanem közös nemzeti érdekeinkhez" - jelentette ki. Hozzátette, a nemzetnek csak akkor van lehetősége szellemiekben, anyagiakban gyarapodni, ha befogadó lesz, és nem kirekesztő.
Az RMDSZ volt elnöke nyomatékosította: ha egy párt felülvizsgálja eddigi határon túli politikáját, és ennek Kolozsváron akar nyomatékot adni, akkor azt meg kell hallgatni. Szerinte aki nem látja, hogy Magyarországon politikai szekértáborok akarják magukénak az erdélyi magyarságot, az semmit sem ért a Kárpát-medence jelenlegi állapotából. "Aki nem veszi észre, hogy nacionalista szlovákok, szerbek, ukránok, románok nevetnek a markukba megosztottságunk láttán, az nem ismeri a huszadik század balkáni és kelet-közép-európai történelmét" - fogalmazott Markó.
A szenátor közölte, számára magától értetődőnek tűnt, hogy Kós Károly nevét viselje az az alapítvány, amelyet bejegyzésekor közéleti fórumként képzeltek el. Megállapította, Wass Albert vagy Nyírő József kultusza helyett sokkal inkább a transzszilván eszmeiséget megtestesítő Kós Károly kultuszára lenne szükség Erdélyben.
Markó Béla hevesen bírálta Tőkés Lászlót, aki korábban nyilatkozatban foglalt állást az MSZP kolozsvári meghívása ellen. Leszögezte: Tőkés Lászlónak "több püspöki mandátummal a háta mögött sincsen fogalma arról, hogy mit jelent a tolerancia, de attól még nyakra-főre megmondja nekünk, hogy mi a nemzeti és mi a nemzetietlen".
Leszögezte, aki Erdélyben tartós jövőt akar a magyaroknak, az nem ideológiákról, nem nemzeti és nemzetietlen pártokról "papol", hanem megpróbál minél többeket a közös célok mellé állítani. Korábban az RMDSZ erdélyi politikai ellenfelei, továbbá Kós Károly egyik unokája is tiltakozott amiatt, hogy a nagyapja nevét viselő alapítványt politikai törekvések szolgálatába állították.
MTI

2013. január 29.

Könyves toplista Szentgyörgyön
A kötelező olvasmányok után gyerekirodalmat és kamaszregényeket kölcsönöznek ki leggyakrabban a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárból.
Az intézmény munkatársai öszszeállítottak a tavalyi év legolvasottabb könyveinek és a legnépszerűbb szerzőinek százas toplistáját, melyet a könyvtár www.kmkt.ro honlapján hoztak nyilvánosságra.
Az adatok szerint, a tavaly kikölcsönzött legnépszerűbb könyvek nagy része iskolai kötelező olvasmány, ezeket dőlt betűvel jelölték a listákon. Az elmúlt évben legtöbbször Leiner Laura A Szent Johanna gimi című, nyolcrészes kamaszregényét vitték haza a könyvtárba beiratkozott olvasók. A második legnépszerűbb könyv Fodor Sándor gyermekregénye, a Csipike, ezt követi Saint-Exupéry műve, A kis herceg. A legnépszerűbb szerzők listáján is előkelő helyen állnak a gyerekkönyvek írói, így Geronimo Stilton, Bartos Erika, Marék Veronika. Második helyen van a krimi „királynője”, Agathta Christie. Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerint a képes gyerekkönyvek és a vámpírtörténetek népszerűek, a felnőttek is inkább a könnyed olvasmányok iránt érdeklődnek.
Paulo Coelho és Csernus Imre is bejutott az első száz közé, ők vették fel a versenyt a gyerekirodalommal és a kötelező olvasmányokkal. A toplista 64-ik helyén van Cserey Zoltán Sepsiszentgyörgy képes története című helytörténeti kiadványa. A korábban szintén népszerű Wass Albert ezúttal nem jutott be az első száz közé. Az elmúlt években népszerű Harry Potter-sorozat is visszacsúszott a középmezőnybe. A Bod Péter Megyei Könyvtárnak tavaly több mint 70 ezer látogatója volt, kevéssel több mint egy évvel korábban.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 2.

Veszélyezteti-e Románia területi egységét egy irodalmi rendezvény?
A megfélemlítés szándéka állhat a gyergyószentmiklósi Wass Albert-emlékest miatt indított ügyészségi eljárás mögött, mondják a rendezvény szervezői.
A kezdeményezőket, és a résztvevők egy részét is kihallgatta már a rendőrség. A legtöbb kérdés arra vonatkozott, hogy a rendezvényen volt-e szó Románia egységének megbontásáról, Erdély elcsatolásáról? A Duna Tv székelyföldi stúdiójában Száva Enikő a Wass Albert-est főszervezőjével, Kisné Portik Irénnel beszélgetett az ügyészségi eljárás részleteiről.
Kisné Portik Irén elmagyarázta: a rendezvény utáni harmadik nap keresték meg a rendőrök, és elmondták, az ügyészség indít egy vizsgálatot annak kapcsán, hogy mennyire volt törvényes az a rendezvény, amit január 8-án, Wass Albert születésének 105. évfordulójára szerveztek. A rendőrök még azt kérdezték, hogy ki finanszírozta az emlékestet, alakult-e ki párbeszéd a közönséggel, volt-e románellenes megnyilvánulás, és történt-e támadás Románia egysége ellen? Ugyanakkor azt is megkérdezték, van-e neki tudomása arról, hogy Wass Albert háborús bűnös?
Kisné Portik Irén elmondása szerint ez neki már a harmadik ilyen rendezvénye, könyvtárigazgatóként sosem kapott arra vonatkozó utasítást, hogy indexen lennének Wass Albert művei, vagy, hogy nem szabadna róla megemlékezni.
Egy személy, aki feltehetően a nemzetbiztonság embere volt, felvételt készített a rendezvényről, így a rendőrségnek teljes adata van arról, hogy kik vettek részt a megemlékezésen, mesélte a Wass Albert-est főszervezője.
A bűnvádi eljárás lehetőségéről szólva, miszerint három hónaptól három évig terjedő fogházbüntetésre is ítélhetik, ha bűnösnek találják, Kisné azt mondta, ő csak a kötelességét szeretné ezután is tenni, hogy magyar szellemi nagyok kerek évfordulóján megtartsa azt a megemlékezést, ami őket legalább minimálisan megilleti. Majd hangsúlyozta, hogy ők csak Wass Albert írói munkásságát méltatták.
Az est főszervezője úgy véli, hogy egy megfélemlítés van készülőben, így ő mindenre felkészült. Kisné Portik Irén azt is elmesélte, hogy az eset után felhívták többen is, és együttérzésükről, támogatásukról biztosították őt.
Végül pedig határozottan leszögezte: akár egy rosszindulatú feljelentésből, akár egy túlbuzgó ügyködésből fakadt a kivizsgálás, ő reméli, végül ki fog derülni, hogy nem történt semmi, ami Románia integritását, vagy a román nép valamely sérelmét tartaná maga mögött.
Duna Tv
Erdély.ma,

2013. február 22.

Beidézték az ügyészségre a Wass Albert-megemlékezés gyergyói szervezőit
Idézést kapott a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés két szervezője: gyanúsítottként kell hétfőn megjelenjenek az ügyészségen. Az eset kapcsán Bákai Magdolna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gyergyószéki szervezetének elnöke hívott össze sajtótájékoztatót.
„Pedig már azt hittem, kölcsönösen meggyőződtünk arról, hogy nem akarunk senkit bántani, a januári megemlékezés egy kulturális esemény volt” – fogalmazott az eseményen Kisné Portik Irén, aki egyúttal felidézte, hogy 1973-ban került a hatóságok látószögébe „negatív elemként”, és meg volt győződve, hogy az utóbbi 23 év elmossa még az emlékét is annak a sok kellemetlenségnek, amit végig kellett élni.
Bákai Magdolna bejelentette, felhatalmazást kapott, hogy az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében elmondja, nem értenek egyet azzal, hogy Wass Albert miatt civileket meghurcoljanak, valamint Wass Albertet nem tartják háborús bűnösnek. „Reméljük, hogy sikerül újra felvenni a pert, és rehabilitálni Wass Albertet. Az EMNT és az EMNP ugyanakkor vállalja, hogy politikai, erkölcsi és jogi asszisztenciát biztosít Kisné Portik Irénnek és Selyem Antóniának” – jelentette ki.
Kisné Portik Irén köszönve a biztatást, kifejtette: jólesik számára, hogy ilyen ügyben életében először védelmezője is akadt. Újságírói kérdésre kifejtette azt is, hogy a Magyar Polgári Párt tagjaként úgy érzi, itt a pártok összefogtak az ügy érdekében, az MPP is mögötte áll, Mezei János polgármester szintén biztatta, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ügy tisztázódjon, és hogy holnap ne legyenek újabb személyek beidézve. Amennyiben bűnvádi per lesz a következménye a vizsgálatnak, a szervezők akár 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnak háborús bűnös propagálása címen.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 22.

Giccsként kezelt ereklye
A 2005-ben végzett Nagy Könyv felmérésen a legnépszerűbb magyar regények listáján Wass Albert A funtineli boszorkány című trilógiája a tizenegyedik helyezést érte el. Ennek az eredménynek az ismeretében joggal állíthatjuk, hogy nincs szüksége sem a műnek, sem a szerzőnek olvasói védőbeszédre. Nem kell senkinek sem magyarázkodnia amiatt, hogy megszerette ezt a könyvet, hogy az olvasását nem tudta abbahagyni, hogy teljesen azonosult Wass Albert gondolataival és örömmel adta át magát a „Funtineli-világnak”.
Feltehetnénk magunknak a kérdést, hogy melyek azok a szerzői fortélyok, amelyek a regény népszerűségét meghozták. Talán az erdélyi táj varázslatos bemutatása, a női szépség idillikus ábrázolása vagy az emberi lélek végtelen kitárása. Tudományos megközelítésben számtalan kérdésre kereshetnénk a választ, és akár kritikát is megfogalmazhatnánk a regény érték- és mértékrendjét illetően, de ez úgysem változtatna az olvasás során szerzett élményeinken. Az a bensőséges viszony, amely az olvasó és a szereplők között kialakul, nem bontható meg semmilyen külső befolyással.
Ennek ellenére ma is sokan vannak, akik megirigyelték Wass Albert olvasóinak kiváltságos helyzetét, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lerántsák a leplet a csodáról, hogy rossz fényben tüntessék fel a szerzőt és műveit egyaránt, hogy megakadályozzák az oly népszerű életmű tündöklését. Olyanok, akik még a huszonegyedik században is máglyán akarják elégetni A funtineli boszorkányt. Ezek az irigyek a betűkkel talán még felvehetnék a harcot, de azokkal a magyar olvasókkal, akik az egyik legnépszerűbb magyar regénynek tartják ezt a művet – soha. Nem maradt más hátra nekik, mint övön aluli módszerekkel kitámadni a szerzőt, és a lényegi elemekről elterelni a figyelmet. Persze, nem mindegy, hogy kitől érkezik a támadás, mert ha egy „szőrfülűtől” van, akkor az még tovább növelheti a regény olvasottságát, de ha egy „éltetőnek” vélt személytől származik, akkor úgy érezhetjük, hogy az értékeinket rombolják.
A Székelyföld hangjaként beharangozott állami rádió által nemrég szervezett giccsversenyre leleteket gyűjtöttek a szervezők „a fényképtől kezdve az aranyhalacskán át egészen a Wass Albert-kötetetekig” (idézet a projektet koordináló szerkesztőtől). Ez a felhívás többször is elhangzott, ebben a formában. Nem találtak más példát giccsre? Ennyire zavarta őket A funtineli boszorkány? Egy – szintén állami – szépirodalmi folyóirat néhány napja lezajlott rendezvényén a fent említett szerkesztő szintén Wass Albert munkásságára utalva az alábbiakat jelentette ki: „Nem etikus ezeket a szövegeket kísérő apparátusok – jegyzetek, lábjegyzetek – nélkül útjukra bocsátani.”
Mintha figyelmeztetni kellene az olvasót a regény elején, közepén és végén, hogy „vigyázat, most nem egy akármilyen regényt tart a kezében, hanem egy ördögtől való alkotást, és ezek a betűk nem azok, mint egy másik könyv esetében.” Ha a tizenegyedik legnépszerűbb magyar regény íróját ilyen alattomos módszerekkel támadják, ha egyeseknek ennyire fontos, hogy Wass Albert műveit bemocskolják, és folyton csak azok irodalmi szempontból mellékes körülményeit taglalják, akkor büszkén vállalom a giccsnemzethez való tartozást.
Ferencz Zsombor
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 22.

Árus Zsolt Nyílt levele az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetének
Amit a mellékelt két dokumentumból láthatja, az utóbbi hetekben kétszer idéztek be a rendőrségre, hogy nyilatkozatot adjak egy olyan rendezvényről, aminek résztvevője voltam (megemlékezés egy író szülésnapjáról), illetve egy másikról, amit két polgártársammal közösen magam szerveztem (egy irodalmi est, ahol ugyanazon író novelláiból és verseiből olvastunk fel). Első esetben tanúként, a másodikban elkövetőként idéztek be két bűnügyi iratcsomó kapcsán, melyek tárgya a 31/2002-es Sürgősségi Kormányrendelet feltételezett megszegése.
Túl azon feltételezés abszurditásán, hogy törvénybe ütköző lehet nyilvánosan felolvasni egy olyan novellát, ami nem tartalmaz valamely törvény által inkriminált gondolatokat, elképzeléseket vagy doktrínákat, mindkét esemény Wass Alberttel kapcsolatos, azzal az íróval, aki ősrégi erdélyi magyar nemesi családból származik, s aki közel négy évtizedig él – amerikai állampolgárként – az Egyesült Államokban, s ott is halt meg 1998-ban.
Fontos megjegyezni, hogy a második világháború után egy romániai népbíróság Wass Albertet, valamint édesapját Wass Endrét halálra ítélte, illetve hogy a kommunista Románia kormánya több esetben kérte az író kiadatását az Egyesült Államoktól. Az a tény, hogy ezek a kérések sikertelenek maradtak, számomra azt jelenti, hogy nem tudtak meggyőző bizonyítékokat felmutatni, amelyek a vád valódiságát alátámasztották volna.
Az 1989-es rendszerváltás után az író családja kezdeményezte Wass Albert rehabilitálását, de kérésüket visszautasították, azzal az indoklással, hogy az eredeti iratcsomó olyan bizonyítékokat tartalmaz, amelyek kétség nélkül igazolják a bűnösségét. Ennek pedig egyik következménye az, hogy rendszeresen zaklatják azokat, akik a műveivel kapcsolatos rendezvényeket merészelnek szervezni, vagy egyszerűen részt vesznek egy ilyen rendezvényen.
Tisztelt Nagykövet úr!
Úgy tudom, hogy az Amerikai Egyesült Államok egy jogállam, ahol a törvény és az igazság uralkodik. Fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy ezen cselekedeteikkel a rendőrök és az ügyészek nem csak az Egyesül Államok egyik polgárát bélyegzik meg, hanem implicit módon az Ön hazájáról is azt állítják, hogy egy olyan ország, amelyik menedéket nyújt egy háborús bűnösnek, segíti abban, hogy elkerülje a megérdemelt büntetést. Sőt, abból a tényből, hogy az író egyik fia – Huba – az USA hadseregének a tábornoka, azt a következtetést is le lehet vonni, hogy nem csak hogy menedéket biztosít egy gyilkosnak, de azon túlmenően még meg is jutalmazza azzal, hogy családtagjainak fontos állami beosztást biztosít.
Úgy gondolom, hogy ezek igen súlyos vádak, amelyeket egyszer s mindenkorra tisztázni kell! Úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyilvánosságra kell hozza az álláspontját a kommunista Románia által megfogalmazott, s a mai rezsim által is átvett vádakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az USA meg kell védje polgárai becsületét, legyen szó akár a már elhunyt Wass Albertről, akár a fiáról, Wass Hubáról, az amerikai hadsereg tábornokáról.
Bízom benne, hogy így vagy úgy, de eleget tesz kérésemnek, s hozzá fog járulni ahhoz, hogy rehabilitálják Wass Albert amerikai állampolgárt, aki számomra egyike a legnagyobb erdélyi magyar íróknak.
Gyergyószentmiklós, 2013.II.22.
Árus Zsolt
Erdély.ma,

2013. február 22.

Gyanúsítottként idézték be a Wass Albert-megemlékezés szervezőit
Gyergyószentmiklóson gyanúsítottként idézték be a Wass Albert-megemlékezés szervezőit, február 25-én, hétfőn kell jelentkeznie az ügyészségen Portik Irénnek és Selyem Antóniának. Az EMNT és EMNP mindkettejüknek jogi támogatást ajánlott fel.
Bákai Magdolna, az EMNT gyergyószéki szervezetének elnöke elmondta, nem értenek egyet azzal, hogy Wass Albert miatt civileket meghurcoljanak, nem értik miért nem szabad egy nagyszerű író munkásságáról beszélni. Az EMNT és az EMNP felhatalmazásából politikai, erkölcsi és jogi támogatást ajánlott fel. Kis Portik Irén elfogadta az ajánlatot, elmondta, hogy pártja, az MPP és Mezei János polgármester is mögötte áll, örvendetesnek tartja, hogy a pártok összefogtak az ügy érdekében. Annak ellenére, hogy az ügyészségi kivizsgálás váratlanul érte, láthatóan nem ijedt meg a fejleményektől- az Európai Unióban megilletnek minket azok a demokratikus jogok, hogy megemlékezzünk gazdag kultúránk neves személyiségeiről – állítja a megemlékezés szervezője, majd hozzátette: Nincs a világon egy olyan nép rajtunk kívül, amely a magyar kultúráért felelős lenne. Amíg élek, bármilyen dossziéim lesznek, ennek a kultúrának a szolgálatában fogok állni – jelentette ki Kis Portik Irén.
Vincze Csilla
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma,

2013. február 23.

Sok hazájú nép
„Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar” – figyelmeztet a Szózat első sora. De melyik hazának, mert pillanatnyilag, a trianoni békediktátumnak „köszönhetően” nyolc hazája is van a magyarnak, ezek mindenikében valamivel nyomorgatják őt. Az egyikben a nyelvtörvénnyel és a Beneš-dekrétumokkal, a másikban a tanügyi törvénnyel, a harmadikban az elkobzott magán-, közösségi és egyházi javak vissza nem adásával, a negyedikben...
és így folytathatnám tovább bezárólag a maradék Magyarországgal. Mit jelentett a haza egy magyar számára a piski, szebeni, nyergestetői és a segesvári csata idején,1849-ben, az I. és a II. világháború ojtozi és gyimesi harcai korában, 1956-ban Magyarországon?! Mit jelent ma, 2013-ban Erdélyben (Románia), Felvidéken (Szlovákia), Kárpátalján (Ukrajna), Őrvidéken (Ausztria), Délvidéken (Szerbia, Horvátország, Szlovénia) és a maradék Magyarországon?! Annak idején magától értetődőnek tartották meghalni a hazáért, és ez adott erőt elviselni akár a halált is. Ha most megkérdeznék száz székely embert, hogy ha támadás érné Magyarországot valamilyen oldalról, mondjuk Románia irányából, kész lenne-e azonnal a román haza védelmére sietni, nem tudom, akadna-e akár egy is, aki igennel válaszolna. Különben ismerve a románok alkalmazkodó készségét, ők sem vizsgáznának jobban a magyaroknál, ha Moldávia ellen kellene harcolniuk. A haza fogalma
Mindenekelőtt tisztázásra szorul a haza fogalma, ami napjainkra nagyon is bonyolulttá vált. A Magyar Értelmező Szótár szerint haza az az ország, az a nép, amelyhez valaki születés vagy honosítás révén tartozik. Terület, hely, ahol valamely embercsoport életlehetőségekre talál. Egy másik felfogás szerint a haza fogalma életteret jelent, ahol az ember születik, nevelkedik és meghal. Mások szerint a haza a lakóhely, család, ország, történelem, az azonos nyelvű és kultúrájú közösség összetartozása, szülők, rokonság, nép, anyanyelv és anyaföld, melynek szelleme van. Megállapítható, hogy a haza igen tág fogalom, és változó nagyságú hely, amely lehet egy családi ház, de lehet Oroszországnyi terület is, amely minden orosz ember hazája. Ezt a hazát szeretni és tisztelni kell. Ha a szükség úgy hozza, emberi kötelességünk megvédeni. Napjainkban hozzám hasonlóan igen sok azoknak a száma, akik nem ott születtek, ahol laknak, és nem ott laknak, ahová valók. És mégis van egy olyan hely, amelyet szülőföldjüknek neveznek. Az én esetemben szüleim és felmenőim révén, akik Felső- és Alsó-Háromszéken születtek és haltak meg, a hazám Háromszék még akkor is, ha életem háromnegyedét nem ott, hanem máshol éltem le. Háromszék szervesen kapcsolódik Székelyföld többi részéhez is, amelynek a délkeleti részén fekszik. Mivel életem folyamán Erdővidéken, Udvarhelyszéken és Csíkszéken is laktam és lakom ma is, úgy ezek tovább növelik térben az én hazámat. Marosszék pedig az azonos nyelvű és sorsú közössége révén kiteljesíti szülőföldem határait. Az én hazám ilyenformán a Székelyföld. Ez viszont része a Történeti Erdélynek, amelyhez Trianon után hozzászámítják a Partiumot és a Bánság vidékét is. Ilyenformán, több mint ezeréves közös történelmi múltja okán az én hazám Erdélyország. Igen ám, de Erdély a Székelyfölddel együtt Románia résztartománya, ennél fogva a román állam kötelezettségei közé tartozik a részek, többek között Erdély védelme is az idegen támadókkal szemben. De kik akarhatják Erdélyt elszakítani Romániától? Erre a kérdésre tíz román közül kilenc a magyarokra esküszik. Nekünk viszont a magyarok nem ellenségeink. Itt az első probléma a haza fogalmával. Tekinthetjük-e mi hazánknak Romániát, ha az ellenségként kezeli a magyarokat, és meg akar védeni tőlük?! Ha állami elöljárói mindent elkövetnek, hogy ne érezzük jól magunkat a Székelyföldön és máshol se Erdély-szerte!? Pedig nagyon szeretnénk hazánknak érezni Romániát és büszkék lenni rá. Ehhez csupán egypár dolog szükségeltetnék: a teljes nyelvi jogegyenlőség, a pozitív diszkrimináció és a különböző autonómiaformák meghonosítása. Ha ez megvalósulna, úgy nálunknál hűségesebb szövetségesre nem találna a románság. A második probléma a földhöz kapcsolódik. A múlt század közepéig (1950) a magyar ember lényegét a föld szeretete jellemezte, amiért annyit küzdött, ami élete része volt, és amitől őt a kollektivizáláskor megfosztották. Azóta sikerült még inkább szétzilálni a hagyományos falut, amelyet már csak a nagyszülők emléke őriz. Napjaink globalizálódó világában a földhöz való ragaszkodás teljesen eltűnt, és az emberek többsége halála után a sírban kerül közvetlen kapcsolatba az anyafölddel. A haza fogalmának fontos elemeként szükséges újrafogalmazni a magyarság földhöz való viszonyát.
Gólyafészek Amint már említettem, a haza az a nép, amelyhez valaki születés vagy honosítás révén tartozik. Mi, székelyek és erdélyi magyarok a magyar nemzethez tartozunk még akkor is, ha határok választanak el egymástól. A trianoni békediktátum után közel száz évnek kellett eltelnie, míg ezt a magyar állam a honosítással hivatalosan is igazolta. Ilyenformán immár két hazával is dicsekedhetünk. De úgy vagyunk vele, mint a gólyák. Sehol sem érezzük magunkat igazán otthon. Pedig a gólyák keményen rádolgoznak arra, hogy megmaradjanak. Vonulásuk Európából a 10 000 km-re fekvő Dél-Afrikáig három irányba történik. Észak-Európából délnyugati irányban, Nyugat-Európán és a Pireneusi-félszigeten keresztül, a másik szinte egyenes vonalban vezet északról délre Olaszországon és Szicílián át, a harmadik, délkeleti út a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsián keresztül. Ez utóbbi a mi gólyáinknak az útvonala. Ezt az emberi mértékkel is hatalmas távot természetesen nem egyhuzamban teszik meg. Naponta csak néhány órát repülnek, kedvezőtlen időjárás esetén akár napokig, sőt, hetekig a pihenőhelyen maradnak. Érdekes viszont, hogy a visszaút sokkal rövidebb idő alatt zajlik le. A fészekrakó ösztön, a költés iránti vágy hajtja a madarakat. Nálunk fél évet tartózkodnak, a másik fél év vándorlással telik el.
Talán közelebb állunk az igazsághoz, ha kijelentjük: a gólyáknak csak egy hazájuk van, a hely, ahol fészket raknak és felnevelik a tojásból kikelő kis gólyákat. Nekünk is csak egy van, és ez a Kárpát-medence. Az a hely, ahol a történelmi Magyarország kialakult. Ez a terület ezeréves történelmünk színhelye, ahol nincs olyan fertály, amely ne emlékeztetne múltunkra. A történelmi Magyarország középkori építményeinek 80 százaléka az elszakított területeken található, nagyjaink szülőföldje, győztes és vesztes csatáink színhelyeinek több mint fele ugyancsak ide került.
Bárhol is legyen, magunkénak érezzük a burgenlandi Kismarton történelmi városmagját, Magyarország egykori fővárosát, Pozsonyt, a kassai gyönyörű Árpád-házi Szent Erzsébet-templomot az ott nyugvó II. Rákóczi Ferenccel és Zrínyi Ilonával, Késmárkot Thököly Imrével, Krasznahorka várát, a Vereckei-hágót és Munkács várát, Nándorfehérvárt és a szabadkai városházát, Csáktornyát és Fiumét, Erdély városait és megannyi faluját. Köztük azokat is, ahol egy magyar sem él. A marosszentimrei, a vaskapui és a kenyérmezei csatateret, a piski, szebeni, segesvári, nyerges-tetői, kökösi csaták és az erdélyi hegyszorosok harctereit, Szent László, Hunyadi János, Mátyás király, Bolyai János, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Kölcsey Ferenc, Jókai Mór, Kálmán Imre, Wass Albert, Nyirő József és még sok jeles magyar szülő- és nyughelyét. Mindezek erőt és hitet adnak a magyarságnak, mert az ősök hagyatékához kapcsolódnak. Megérintjük az épületeket, és halljuk üzenetüket. Azt üzenik, ne csak nézzük a falakat, az emlékhelyeket, a hajdani csata- és harctereket, hanem lássuk bennük a múltunkat is. Érintsük meg az épületeket, a romba dőlt várfalakat, kastélyokat, emlékoszlopokat, az elárvult temetők sírköveit, és hallgassuk meg az ősök gondolatait és üzeneteit. Azt üzenik, hogy a hazát szét lehet darabolni, de tárgyi és szellemi hagyatékait nem lehet egymástól elválasztani, mert összetartoznak, és benne él az utódok tudatában. Bizonyság rá Krasznahorka vára. Amikor tetőzete a lángok martalékává vált, úgy fájt minden magyarnak, mintha a saját háza égett volna le. És így fáj minden, múltunkhoz kapcsolódó létesítmény, hajdani emlékhely megrongálása vagy tönkretétele Kárpát-medence szerte. Halott ingatlan nem jó példa. Élettel kell megtöltenünk, hanem a többségi népek saját múltjukat álmodják belé. Megmaradásunk elengedhetetlen feltétele a nemzedékek közötti nyelvi és történelmi tudat átörökítése. Tanuljunk hát a magyar nép lekedveltebb madarától, a gólyától. Itt építs házat, és itt nevelj családot, és bárhova is sodor a sors, mielőbb visszatérj ide, és ródd le a hazával szembeni adósságodat. Ne feledd, vannak csak egy kisebb nyelvi közösséget érintő hazák, mint amilyen Háromszék, Csíkszék, Udvarhelyszék, Marosszék, Aranyosszék és végül ezek összessége, a Székelyföld. Ezenkívül van még Felső-Maros mente, Küküllő mente, Szászföld (Királyföldje), Barcaság, Fogarasföldje, Keresztesmező, Erdélyi-hegyalja, Kenyérmező, Hátszeg vidéke, Bányaság, Mezőség, Szamoshát, Kis-Szamos mente, Máramaros, Kalotaszeg, Nádas mente, Torockó vidéke, Szilágyság, Tövishát, Erdőhát, Borsa völgye, Bükkalja, Sajó mente, Lápos mente, Kővárvidék, Avasság, Mócföld, Partium, Berettyó mente, Krasznavidék, Érmellék, Bihar, Rézalja, Báródság, Sebes Körös völgye, Fekete Körös völgye, Fehér Körös völgye, Aradi hegyalja, Szörénység, Bánság, Magyarországon Szigetköz, Rábaköz, Kemenesalja, Hajdúság, Hanság, Somogy, Jászság, Nagykunság, Kiskunság, Hortobágy, Nyírség, Palócföld, Várvidéken Fertővidék, Felső-Őrség, Kárpátalján Ung vidéke, Tóhát, Felvidéken Bodrogköz, Szepesség, Gömör, Ipoly mente, Erdőhát, Garam mente, Csallóköz, Zoborvidék, Mátyusföld, Délvidéken Vendvidék, Muraköz, Drávaköz, Bácska, Vajdaság, Deliblát, Temesköz és a Szerémség. A felsorolás nem teljes, sok kicsi haza hiányzik belőle, beleértve a székelyföldieket is. Vannak közöttük gólyányi életterekhez mérhető kicsi és megyényi nagyságú, sőt, ennél nagyobb területek is. És e kisebb-nagyobb hazák mindenikében élnek magyar emberek. Néhol alig egypáran, másutt meg a lakosság felét, háromnegyedét vagy teljes egészét teszik ki. Ők azok, akik életet visznek a haza e kis darabkáiba, és akár a mágnes, egymáshoz csatolják őket. A sok kicsi hazából összeállt régi haza így támad fel és öleli magához minden lakóját. Ezek után már bátran kijelenthetem, hogy az én hazám és minden magyar és székely ember hazája a Kárpát-medence.
Beder Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

2013. február 23.

Amerikai segítséget kért egy székelyföldi Wass Albert megemlékezés rendőrségre beidézett szervezője
Nyílt levélben kért segítséget az Egyesült Államok romániai nagykövetétől Árus Zsolt volt Hargita megyei önkormányzati tanácsos, akit azért idéztek be “elkövetőként” a gyergyószentmiklósi rendőrségre, mert Wass Albert irodalmi estet szervezett.
Az MTI-hez pénteken eljuttatott levélben Árus Zsolt azt állította, hogy egy másik Wass Albert megemlékezés kapcsán, amelynek csak részvevője volt, tanúként idézték be.
Mindkét esetben a háborús bűnösök kultuszát tiltó rendelet feltételezett megsértése miatt indítottak bűnügyi eljárást a román hatóságok.
A nyílt levél szerzője azt kérte a nagykövettől, hogy segítsen rehabilitálni az amerikai emigrációban elhunyt Wass Albert erdélyi írót, akit háborús bűnösként tartanak számon Romániában.
Az erdélyi lapok korábban azt írták, hogy az író születésének 105. évfordulója alkalmából januárban tartott gyergyószentmiklósi megemlékezés szervezői ellen is büntetőjogi vizsgálat indult.
“Ezen cselekedeteikkel a rendőrök és az ügyészek nem csak az Egyesült Államok egyik polgárát bélyegzik meg, hanem implicit módon az Ön hazájáról is azt állítják, hogy egy olyan ország, amelyik menedéket nyújt egy háborús bűnösnek” – írta Árus Zsolt.
Emlékeztetett rá, hogy a kommunista népbíróság által elítélt Wass Albert kiadatását az Egyesült Államok megtagadta.
“Úgy gondolom, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nyilvánosságra kell hoznia az álláspontját a kommunista Románia által megfogalmazott, s a mai rezsim által is átvett vádakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az USA meg kell védje polgárai becsületét, legyen szó akár a már elhunyt Wass Albertről, akár a fiáról, Wass Hubáról, az amerikai hadsereg tábornokáról” – írta az Egyesült Államok bukaresti nagykövetének a Wass Albert irodalmi est szervezője.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet azzal vádolták meg a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. Romániában 2002-ben kormányrendeletben tiltották be a háborús bűnösök kultuszát. A jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát.
eron.ro,

2013. február 24.

Meggyalázták Wass Albert marosvécsi síremlékét
Ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert marosvécsi síremlékét – adta hírül vasárnap internetes oldalán a Krónika napilap.
A Krónika híradása szerint a tettesek lefeszítették és ellopták a marosvécsi Kemény-kastély kertjében álló sziklára erősített, az író portréját ábrázoló bronzplakettet, a földre dobálták és összetaposták a piros-fehér-zöld szalagos koszorúkat.
Az esetre szombat délután derült fényt, amikor a Wass-hagyatékot és a sír ápolását vállaló Bartha József holtmarosi lelkész fia magyarországi vendégek társaságában ellátogatott az emlékhelyhez.
Két év alatt másodjára gyalázták meg az író sírját. Először 2011 áprilisában lopták el a Hunyadi László szobrászművész által készített bronzplakettet. Ezt azonban egy adománygyűjtő akció nyomán még abban az évben sikerült pótolni.
„Belefáradtam ebbe a hercehurcába, és úgy döntöttem, hogy többé nem helyezem vissza a bronzplakettet. Helyette fekete márványt illesztünk a sziklakőre, és akkor majd kiderül, hogy színesfém tolvajok, vagy közönséges gaztevők garázdálkodnak a sírnál” – mondta Bartha József.
A lelkész megemlítette, korábban a rendőrség színesfém tolvajoknak tulajdonította a rongálást. Hozzátette, ezt ő sem zárja ki, de valószínűbbnek tartja, hogy a síremléket az utóbbi hetek felforrósodott magyarellenes hangulatában levők gyalázták meg.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma,

2013. február 25.

Elítélik a Wass Albert-megemlékezés szervezőit?
Többórás kihallgatás után távozhattak az ügyészségről hétfőn a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés szervezői, Kisné Portik Irén és Selyem Antónia. Ellenük büntetőeljárás van folyamatban.
„Ügyvéd nélkül akár nagyobb bajba is keveredhettünk volna, jelenléte sokat segített a feltett kérdések megválaszolásában” – összegzett Kisné Portik Irén, aki Selyem Antóniával együtt hétfőn 11 órára gyanúsítottként volt beidézve a gyergyószentmiklósi ügyészségre. Selyem Antónia egy órán át válaszolt a kérdésekre, nyilatkozatot írt, Kisné Portik Irén pedig kicsivel 14 óra előtt hagyhatta el az ügyészség épületét. Mindketten azért lettek gyanúsítottak, mert megszervezték a Wass Albert születésnapjára való emlékezést január 8-án.
Amint Valeriu Irinel Crudu ügyész, az ügyészség szóvivője elmondta, nem volt feljelentő, az ügyészség hivatalból indított kivizsgálást, miután tudomást szerzett arról, hogy a rendezvényen egy háborús bűnösre emlékeztek, ugyanis a háborús bűnösök propagálása törvénybe ütköző, 3 hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés szabható ki.
„Jelenleg büntetőeljárás van folyamatban, a bűnügyi kivizsgálásnál tartunk. A szerzett információk összegzése alapján születik döntés, hogy a bíróságra továbbítjuk-e az ügyet. Fontosnak tartom elmondani, hogy a gyanúsítottak élhettek jogaikkal, jogi képviselő jelenlétében voltak az ügyészségi meghallgatáson, és megilleti őket az ártatlanság vélelme mindaddig, amíg ügyükben ítélet nem születik” – fogalmazott a szóvivő. A Wass Albert háborús bűnösségét megkérdőjelező sajtós kérdésekre kifejtette: az 1946-os népbírósági döntés erről tanúskodik, ennek megalapozottságát neki nem tisztje firtatni.
Megtudtuk, ilyen esetekben az eljárás időtartama nincs maximalizálva, ajánlott, hogy a büntetőeljárás kezdetétől számított hat hónapon, az észrevételezést követő egy éven belül szülessen döntés az ügy lezárásáról, illetve bíróságra küldéséről.
„Emberségesen bántak velünk, segítőkész ügyésszel találkoztunk. Újra megerősítettük, hogy a mi szándékunk az író méltatása volt, nem akartunk semmilyen románellenes, emberségellenes eseményt szervezni” – nyilatkozták a rendezvényszervezők. Az ügyészségen történtekről, a várható fejleményekről ügyvédjük, Szőcs Sándor nyilatkozott. Szőcs az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jogi képviselője, e két szervezet ajánlott segítséget a bajba került rendezvényszervezőknek.
„A bűncselekmény, amellyel az ügyfeleimet vádolják, nem állja meg a helyét, ugyanis Wass Albert nem háborús bűnös. Van ugyan egy erre vonatkozó határozat, de abból első olvasatra is kiderül, hogy teljesen ártatlanul volt elítélve. Ezt az Amerikában végzett vizsgálat is alátámasztja. Ezen túl a vád egy olyan megemlékezéssel kapcsolatos, ahol Wass Albertet mint írót méltatták, és sokan a részvevők közül nem is tudtak arról, hogy az ünnepelt háborús bűnös. Maga az ügyész is beismerte, utána kellett nézzen, mert ez nem egy nyilvánvaló tény. Remélem, hogy az ügyész megértette mindezt, a bűnügyi eljárás lezárásra kerül, nem jut bíróságra” – fejtette ki az ügyvéd. Szőcs elmondta, procedurális szempontból most a bizonyítékgyűjtés van folyamatban, ezt követi a nyomozati anyag bemutatása. A vádeljárás megszüntetése megeshet a nyomozati anyag bemutatása előtt is. Ha mindez nem történik meg, bíróságra küldik az ügyet, majd ítéletet hoznak. Az ügyvéd optimista, hangsúlyozta, ő hisz az igazságszolgáltatás becsületességében, „bár való igaz, ahol politikai nyomás létezik, nagyobb lehet a bírósági tévedés valószínűsége” – fogalmazott. Bevallotta: meggyőződése, hogy van egy feljelentő az ügy mögött, az eljárást nem az ügyészség indította hivatalból, bár lehet, sosem derül ki, hogy ki a valós személy, a nyomozati anyagból is egy rendőrségi besúgó álnevére derül csak fény. „Ez az egész nyomozás a szabad gyülekezési és a véleménynyilvánítási alapvető jog elég durva megsértése, hasonló esetről nincs értesülésem” – összegzett Szőcs Sándor.
Tekintettel arra, hogy mostanság több Wass Albert-megemlékezést is terveztek, terveznek Gyergyó térségében, olvasói kérdést tettünk fel Szőcs Sándor ügyvédnek: az egyszerű ember nyugodt lélekkel elmehet egy ilyen eseményre vagy jobb, ha távol marad, tartva a következményektől? „Én nem félnék elmenni egy ilyen rendezvényre, de engedjék meg, hogy ne adjak senkinek tanácsot.”
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

2013. február 26.

Összmagyar szolidaritás
Megvolt a diszkrét bája annak, ha valaki George Orwell 1984 című könyvét a Ceauşescu-diktatúra alatt olvashatta el. A negatív utópia az akkori jelen bírálatának tökéletesen beillett, de erdélyi magyarként az általános elnyomás mellé társult az etnikai terror is. Trianon óta ugyanis egyetlen román kormány sem volt hajlandó eleget tenni a gyulafehérvári határozatba foglalt román ígéreteknek. Félreértés ne essen, nem várjuk el, hogy kivételezzenek velünk, nem kívánunk extra jogokat saját évezredes szülőföldünkön, csak azt, ami megillet minket létünk okán: nemzeti önkormányzatot az élet minden területén. Ezt ígérték, s ezt soha nem voltak hajlandóak teljesíteni.
Sőt. Kilencvenöt esztendős léttörténetünk a jogfosztások története. A vagyon- és iskola-elkobzások, a nyelvi diszkrimináció, az államilag megtervezett és végrehajtott asszimilációs program véghezvitelének története. Az elmúlt húsz évben lélekszámunk drasztikusan megcsappant. Ha Bukarestben érzelemmentesen közelítenének a magyarkérdéshez, hátradőlhetnének, elvégre az idő nekik dolgozik. De ők még provokálnak is: Budapesten koccintanak december elsején, egy másik évben Csíkszeredába helyezik a központi ünnepséget, színmagyar falvakban építik az egyik ortodox templomot a másik után, s a példák hosszan sorolhatók el egészen a szerencsés módon összmagyar szolidaritást kiváltó székely zászló körüli hercehurcáig.
Ami leginkább idézi az Orwell által megjelenített zsarnokságot, az a gyergyószentmiklósi Wass Albert-megemlékezés története. Nem gondoltam, hogy még okozhat nekem meglepetést a bukaresti rezsim. Markó Attiláék kálváriája a Mikó-ügyben, a zsarnokság brutális és gátlástalan packázása éppen úgy mellbeverő fordulat volt, mint az, hogy most gyanúsítottként (!) idézi meg az ügyészség (!) egy kulturális megemlékezés szervezőit.
Egyik esetnek sincs semmi köze az annyit emlegetett jogállamhoz, demokráciához, európaisághoz. E gesztusok azt érzékeltetik az alattvalókkal, hogy a hatalom sáncain belül egy magyar sincs biztonságban, és a gondolatok és érzések felett is ellenőrzést akarnak gyakorolni. S ahogy Markó Attiláék esetében együtt tüntetett minden magyar politikai erő, úgy erkölcsi kötelessége most minden magyarnak azok mellett kiállni, akiket a román hatalom azért zaklat, mert közösségünk írófejedelme előtt tisztelegni mertek egy megemlékezés erejéig.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

2013. február 26.

Tőkés: Ceauşescu is jobb volt Pontánál
Kemény hangvételű nyilatkozatháború robbant ki Tőkés László európai parlamenti képviselő és Victor Ponta kormányfő között. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, még Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor is „nagyvonalúbb” volt a magyarokkal Pontához képest, mert rezsimje idején egyfajta autonómiát biztosított a magyaroknak, míg a jelenlegi bukaresti hatalom a Székelyföld létét sem ismeri el, és elzárkózik egy különálló székelyföldi régió létrehozásától. Az EP-képviselő a posztkommunista visszarendeződés egyik aggasztó megnyilvánulásának nevezte a Romániában felerősödött magyarellenességet. Reakciójában a miniszterelnök románellenesnek nevezte Tőkést.
Tőkés László úgy vélekedett, Bukarest folytatja a Ceauşescu-korszakra emlékeztető asszimilációs politikát, valamint a „verbális magyarellenes agressziót”, továbbá szerinte az RMDSZ és a Magyar Szocialista Párt „tudatosan vagy jóhiszeműségből” asszisztál ehhez a román többségi politikához. „Románia közigazgatási-regionális átszervezésének – Ceauşescu korszakára emlékeztető – tervét a magyar nemzeti közösség, illetve Székelyföld rovására, a Trianont követő és a nacionálkommunista asszimilációs-homogenizációs politika folytatásaképpen kívánják végrehajtani. Miközben antidemokratikusan visszautasítja és megbélyegzi a magyar autonómiatörekvéseket, Bukarest ellenséges propaganda-hadjáratot folytat Székelyföld és más magyar vidékek területi, illetve a romániai magyar közösség kulturális önrendelkezése lejáratására” – jelentette ki Tőkés. Az EMNT elnöke hozzátette, a székely zászlók szabad használata elleni „szimbolikus agresszió”, a zászlóháború azokra a kommunista időkre emlékeztet, amikor nemzeti jelképeink – például a magyar himnusz éneklése – szigorú tilalom alá estek.
Tőkés felrótta a román balliberális hatalomnak, hogy „felmelegíti a be nem avatkozás Ceauşescu-doktrínáját”, amikor a romániai kisebbségi kérdést, illetve a magyar közösség kérdését állami „belügyként” kezeli. Ugyanakkor ide sorolta azt is, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen uralkodó törvénytelen és magyarellenes állapot fenntartásával a Ponta-kormány korlátozza a magyar felsőoktatást, továbbá a kommunista kultúrpolitikát idéző gyakorlatnak nevezte Wass Albert és Nyírő József íróknak a kulturális örökségünkből való kizárását. A Szociálliberális Unióval (USL) kötött, természetellenes titkos paktum arra enged következtetni, hogy az RMDSZ március 10-i, marosvásárhelyi autonómia-tüntetésünkről való távolmaradása mögött hasonló háttéralkuk, illetve – a nemzeti érdekeinket figyelmen kívül hagyó – pártérdekek húzódnak meg. Egyenesen fájdalmas, hogy miközben a román miniszterelnök „ellenségnek” kiáltja ki Orbán Viktor kormányfőt, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a „cinikus bukaresti és budapesti politikusok” közé sorolja a Fidesz vezetőit, a román utódkommunista párt elnökét, Victor Pontát viszont „nagyon korrektnek, nyitottnak és fogékonynak minősíti” – fogalmazott Tőkés, hozzátéve: Ponta küszöbön álló, budapesti látogatásával és „barátjával”, Mesterházy Attila MSZP-elnökkel való találkozójával máris a Kárpát-medencei Szocialista Internacionálé körvonalazódik.
Az EP-képviselő tegnap bejelentette azt is: rágalmazásért bepereli a bukaresti Antena 3 hírtévét, amelynek egyik műsorvezetője nemrég a legnagyobb, még élő románellenes politikusnak nevezte.
Az Antena 3 hangnemében reagált tegnap Victor Ponta is, aki szerint az erdélyi magyar politikus „az elmúlt húsz évben Románia ellenségeinek érdekeit képviselte”. „Tőkés horthysta nyelvezetet használ. Monica Macovei demokrata-liberális EP-képviselőhöz hasonlóan őt is olyan idegen érdekeltségek pénzelik, amelyek instabil országgá akarják tenni Romániát. Megijednék, ha Macovei vagy Tőkés szépeket mondana rólam” – jelentette ki tegnap újságíróknak a miniszterelnök. Ponta úgy vélekedett, a romániai magyarság ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint a többségi lakosság. Hozzátette: az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselője az RMDSZ, mivel a közösség tagjai a szövetségre szavaztak, míg szerinte „Tőkés pártjára nem voksolt senki, legfeljebb Budapest”.
Ponta kijelentésére Monica Macovei úgy reagált: Románia kormányfői közül legutóbb Constantin Dăscălescu, Ceauşescu miniszterelnöke beszélt „külföldi ügynökségekről”. „Ponta nem tesz mást, mint magáévá teszi az öreg Szekuritáte doktrínáját, miszerint Romániát ostromlott várként kell védelmezni az őt körülvevő félelmetes ellenségektől” – fogalmazott a PDL-s EP-képviselő.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

2013. február 27.

Az Új kiáltó Szó című röpirat kezdeményezői ellen is vizsgálat indult
A gyergyószentmiklósi Wass Albert-ügyhöz hasonlóan a nagybányai értelmiségiek által tavaly elindított Új kiáltó szó röpirat körül sem csitul a hullámverés.
Augusztusban, az Országos Diszkriminációellenes Tanács indított kivizsgálást az ügyben, majd az év végén, egy feljelentés alapján, az ügyészség is vizsgálatot indított a tizennégy kezdeményező ellen. Az első idézések Karácsony előtt érkeztek, majd néhány hetes csend után tegnap, kedden kézbesítették az újabbakat, csütörtökre időzítve a berendelést a Máramaros megyei rendőrség bűnüldözési osztályára (I.P.J. Maramures, Serviciul de Investigatii Criminale).
Az idézőben az érintetteket nem gyanúsítottaknak nevezik, hanem elkövetőknek (făptuitor), és tudomásunk szerint a vád ellenük: gyülöletre és diszkriminációra való felbújtás. A beidézetteknek ügyvéd kíséretében kell megjelenniük, ennek hiányában az ügyészség hivatalból biztosítja azt. Az érintettek a csütörtöki megjelenés halasztását fogják kérni, hogy addig ügyvédet fogadhassanak – tudtuk meg a kiáltvány egyik kezdeményezőjétől, aki azt is elmondta, hogy a múlt év végi kihallgatások alkalmával nem csak a röpirat megfogalmazói, hanem az online aláírók és a kiáltványt megjelentető sajtótermékek iránt is érdeklődtek.
Ma még csak a tizennégy „tettest" hivatgatják a rendőrségre, de holnap akár a több mint 300 online aláíró utáni vizsgálódás sem kizárt!
Kovács Csaba P.
Erdély.ma,

lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-630 ... 871-871




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék