udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
252
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 241-252
Névmutató:
Ambrus Attila
2007. szeptember 7.
Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök látszatökumenizmusnak nevezte azt, ami Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen történik. A rendezvényen az ortodox egyház nyomul az első sorokba, így kívánja megmutatni, itt ő az erősebb. A többi egyházat, nyelveket hátrányosan és látványosan megkülönböztetik. A magyar nem vált a rendezvény hivatalos nyelvévé. /Ambrus Attila: Látszategység helyett párbeszédet. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./2007. szeptember 17.
Szeptember 13-án Temes megyében Zsombolyán megnyitották a sajtómúzeumot. Nyomdagépek a 18. századból, írógépek, román, magyar, német, szerb nyelvű újságpéldányok az 1800-as és az 1900-as évekből, régi kalendáriumok, szerkesztők és riporterek névjegykártyái sorakoznak. Ez Románia, sőt Kelet-Közép-Európa első ilyen közgyűjteménye, Kaba Gábor polgármester szerint a térség országaiban sehol nincs ilyen, és erre akkor jöttek rá, amikor kerestek egy olyan sajtómúzeumot, amelynek mintájára, vagy amelynek tapasztalatai alapján letehetnék a zsombolyai alapjait. “Lassan minden bánsági nemzetiség sajtója fellelhető lesz itt – reméli Kaba Gábor. Egyelőre megtekinthető a 18–19. századi bánsági német, magyar, szerb és román sajtó. Zsombolyán 1883-ban jelent meg újság, és azóta 14 különböző sajtótermék látott napvilágot. A második világháborúig két nyomdája volt a városnak. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke felajánlotta együttműködését a zsombolyai sajtómúzeumnak, aminek a gyümölcse akár egy romániai magyar sajtómúzeum is lehet, merthogy “a kisebbségi sajtó emlékeivel adósak vagyunk”. /P. L. Zs. : Egyedülálló sajtómúzeum Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./2007. szeptember 28.
A központi magyar lap megalapításának 60. évfordulóját ünnepelte Bukarestben a napokban ötszázadik lapszámát megért Új Magyar Szó szerkesztősége. A lapelőd Romániai Magyar Szó 1947. szeptemberi alapítása, illetve a 2005. szeptemberi, Új Magyar Szó néven történt újraindulás kettős jubileumát ünnepelték. A rendezvényt Vincze Lóránt, a lapot kiadó Scripta Rt. vezérigazgatója nyitotta meg. „Csináljátok úgy tovább, ahogy a lelkiismeretetek diktálja. Próbáljátok azt egy pillanatra se kikapcsolni, és akkor nagy baj nem lehet” – hagyatkozott Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó és az Előre egykori munkatársa a laputód Új Magyar Szó munkatársainak. Cseke Gábor levelét Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője olvasta fel. „Nem voltam elég erős nemet mondani a manipulálásoknak, bárhonnan is értek. Ez volt az átok a munkámon” – vallotta meg Cseke Gábor. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a lap szakmai sikereit méltatta, hangsúlyozva annak a nyelvi igényességnek a szükségességét, amelyre korábban sokkal kényesebbek voltak a napilapok munkatársai is, mint manapság. Ágoston Hugó az ÚMSZ korábbi főszerkesztőjeként, jelenlegi vezető publicistájaként mondott beszédet. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Szövetségének elnöke tolmácsolta a szakmai testület elnökségének üdvözletét, és – a Brassói Lapok főszerkesztőjeként – visszautalt az RMSZ hatvan évvel ezelőtti megalapítására, amikor a BL akkori főszerkesztője, Kacsó Sándor „utazott le Bukarestbe, lapot alapítani”. Verestóy Attila, az Új Magyar Szót kiadó Scripta Kiadó főrészvényese méltányolandónak nevezte a magyar központi napisajtó üzleti szempontból meg nem térülő támogatását. /Lapalapítási évforduló. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./2007. október 19.
Tizenöt évvel ezelőtt, 1992-ben Diaszpóra néven alakult meg a romániai szórványmagyarságot szolgáló alapítvány. Előzőleg 1991. november 15-én a mezőújlaki Földes Károly-emlékünnepségen Szegedi László javasolta, hozzanak létre egy alapítványt, amely a romániai magyar diaszpóra lelki és társadalmi gondozásával, kulturális életének megszervezésével, önazonosságának megtartásával foglalkozzon. A kolozsvári Protestáns Teológia református, unitárius és evangélikus hallgatói Vetési László lelkész vezetésével – a Diaszpóra Alapítvány jogi keretei között – másfél évtizede rendszeresen vállalják a szórványgondozó munkát. Lelkész nélküli gyülekezetekben, szórványközösségekben szolgálnak, családokat látogatnak, a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkoznak. A lélektől lélekig misszió munkaprogram tervszerűen és átgondoltan veszi számba a peremeken élőket. Eljutnak olyan településekre, ahol az utolsó két magyar, hetvenen felüli házaspár két kezével javítja a templomot, hogy az ne omoljon össze az ő életükkel. Vetési László kijelentette: „A szórvány családtag az egyetemes egyházban. A szórvány tagjai testükkel és szellemükkel védték és védik a tömböt, ezért a tömb felelősséggel tartozik a diaszpóra iránt. ”A Diaszpóra Alapítvány az egyetlen, amely eljutott a cselekvésig. „Ne tekintsenek át felettük – a szórványok feje felett –, magyarságunk vezetősége ne mondjon le róluk!” – fogalmazza meg a kérést Vetési László. Szegedi László esperes Kőhalomban úgy mutatta be a fellépő ötven gyereket, mint családjának tagjait, akik hat megye tizenkilenc településéről érkeztek, parókiáján laknak és jelenlétükkel a kőhalmi magyar középfokú oktatást is erősítik. /Ambrus Attila: Magyar igen nem magyar helyett. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./2007. november 2.
Felháborodott hangú olvasó telefonon lekommunistázta a lap munkatársát, Ambrus Attilát, amiért Orbán Viktort bírálta. Az európai parlamenti választások kampányában sikerül „a magyar kórságot, a széthúzás vírusát az anyaországból abba az utolsó határon túli magyar régióba, Erdélybe is behurcolni, amely még immunis volt a gyűlöletre. ” Egyre többen válnak bal- és jobboldali fundamentalistákká. Az újságíró kifejtette, az értelmiség szolgálata a bírálat és nem a dicsőítés. /Ambrus Attila: Fő, hogy gondolkozzanak! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./2007. november 30.
A média ma már megkerülhetetlen politikai kommunikációs szerepet tölt be a választások idején. Szilágyi Zsolt így értékelte az erdélyi magyar médiát: „A romániai magyar sajtó egy igen jelentős része az RMDSZ által osztogatott pénzekből él. Ez tulajdonképpen pártsajtónak tekinthető, még akkor is, ha nagyon sok újságíró büszke szakmai függetlenségére. A végtermék azt mutatja, hogy nagyon sok híradást irányítanak. Nem a teljes információ, csak részinformációk jelennek meg. Ez is bizonyítja, hogy a romániai magyar közéletben változás kell. Az a módszer, ahogy a közpénzeket egyik vagy másik politikus saját klientúrájának és saját sajtócégeinek osztogatja, azt mutatja, hogy az erdélyi magyaroknak szükségük van egy objektív és tárgyilagos sajtóra, hogy a sajtószabadságot ne szolgáltassuk ki a mindennapi politikának. Nem politikusok napi érdekei kell megszabják az újságírók lelkiismeretét, és az újságírók által leírható szövegeket. ” Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke ezt visszautasította. A romániai magyar sajtópiacon vezető helyet szerzett megyei lapok valahánya nyereséges. Szerinte a hazai és külföldi alapítványok által nyújtott támogatások az éves pénzforgalom mindössze két-három százalékát jelentik. Ambrus szerint az erdélyi magyar megyei lapok működését nem valamely politikai alakulat jótékony támogatása, hanem a menedzser típusú főszerkesztőknek nevezett szakemberek megjelenése szavatolja. /Ambrus Attila: A média szerepe a kampányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./2007. december 8.
Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Becsületbírósága állásfoglalást adott ki a Hargita Megye Tanácsában elhangzottakkal kapcsolatban. A Hargita Népe Kiadóhoz beérkezett reklámhirdetésként – reklámként, (X) jelzéssel ellátva jelentette meg Bayer Zsolt magyarországi publicista írását, ugyanabban a lapszámban pedig Kelemen Hunor RMDSZ ügyvezető elnök írását. Ilyen módon a kereskedelmi jellegű reklámszolgáltatásnak nem volt köze a Hargita Népe szerkesztőségéhez. A lap mb. felelős szerkesztője, Sarány István nem követett el szakmai mulasztást és etikai vétséget Bayer Zsolt magyarországi publicista írásának fizetett hirdetésként való megjelentetésével. A MÚRE nehezményezi, hogy Hargita Megye Tanácsa az ügy kapcsán a mb. felelős szerkesztő felelősségre vonását tervezi. Az állásfoglalás aláírói: Ambrus Attila MÚRE-elnök, Vincze Lóránt Becsületbíróság elnöke, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Maksay Magdolna alelnök, Makkay József írott sajtó alelnök, Wagner István alelnök, László Edit audiovizuális alelnök és Bögözi Attila titkár /MÚRE Becsületbíróság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8 . / Előzmény: Sófalvi László udvarhelyszéki megyei tanácsos a testület november 30-i ülésén kérte a felelős kiadó és a megbízott főszerkesztő tisztségéből való felmentését Bayer Zsolt Moralisták és farizeusok című írásának közlése miatt. Hasonlóan nyilatkozott az ülésen Nagy Benedek tanácsos és Bondor István önkormányzati képviselő. /Forró-Erős Gyöngyi: Megyei tanács. Felelősségre vonnák lapunk vezetőit. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3 . /2007. december 19.
Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./2008. január 25.
Általában nincs magyarellenes hangulat a társadalomban, de igény még lehet rá. Az erdélyi szászok – és hatásukra a magyarok, illetve románok – által létrehozott szomszédságok, a lokális csoportok mintául szolgálhatnak Európának. A jó szomszédsághoz szükség van a jó ismeretségre, amit elsősorban a sajtó segíthetne elő. Azonban ezt a román sajtó nem segíti. Publikációk jelennek meg, amelyek agresszív, xenofób jelzőkkel illetik a magyarságot (az erdélyit is) és Magyarországot. Tetten érhető az időről időre kiújuló sajtókampányokban bizonyos hatósági elvárás is Magyarország és a magyarság negatív fényben való feltüntetésére. A civil társadalom építése, a kisebbségi jogok, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása eltanulható Magyarországtól. /Ambrus Attila: A közömbös szomszéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./2008. január 30.
A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Az EP-választáson az RMDSZ szórványban győzött, Tőkés László püspök, a független jelölt pedig a tömbmagyarság bizalmát nyerte el, ebből arra a következtetnek, hogy az RMDSZ szórványpolitikája jó, a tömbmagyarság autonómiatörekvéseit pedig nem képviseli. Ambrus Attila újságíró nem fogadja el ezt. Domokos Pál Péter már a harmincas években figyelmeztetett: a csángók sorsa vár a székelységre és az egész romániai magyarságra is. A legavatottabb szórványszakértő, Vetési László a már felszámolódott zárványfalvakra mutatott: „Mi, az anyaország és a tömbmagyarság, annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak. ” Azonban Déva és Kőhalom példája bizonyítja, hogy az elszórványosodással szemben parterősítő ellenfolyamatot lehet elindítani. A szórvány a hűség példaképe. A tömbnek fel kell ismernie, hogy amikor magára hagyta a szórványt, önmagára szabadította a bajt. Korszerű nemzetstratégiára van szükség. /Ambrus Attila: Partszélről pártszélre? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./2008. március 1.
A Hargita megyei lapok, tévék és rádiók szerkesztőségeinek képviselői találkozójukon arra keresték a választ, hogy versenyhelyzetben lehetséges-e együttműködés a különböző sajtótermékek között. Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője felvetette azokat a kérdéseket, amelyek a sajtóban dolgozó kollégákat foglalkoztatják: hogyan lehet versenyhelyzetben együttműködni. Azzal, hogy szakmai kérdésekben egyeztetnek, közösen, egymást tájékoztatva lépnek fel. Versenyhelyzetben vagyunk, de nem harci helyzetben, szögezte el Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője. /Takács Éva: Versenyhelyzetben, de együttműködve. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 1./2008. március 5.
Látnak-e minket, barcasági magyarokat a székelyföldiek? Elzárkózunk vagy együttműködésre törekszünk mi, szomszédos megyékben élő magyarok? – kérdezte Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, lapja február 28-i számában. Sokan félnek Brassó expanziójától, ahelyett, hogy maguk javára fordítanák a térség gazdasági húzóerejének számító nagyváros fejlődését. Arra kell törekedni, hogy a Brassóban születő nagyobb ipari beruházásoknak beszállító kisebb üzemek jöjjenek létre Sepsiszentgyörgyön. A gazdasági együttműködésen túl a kulturális kapcsolatok építése is fontos a székelyföldi és a barcasági (a sepsiszentgyörgyihez mérhető nagyságú) magyarság között. Közel két évtizedes szétfejlődés után ez nem lesz könnyű, de ez az egyetlen esélyünk, hangsúlyozta Ambrus Attila. /Ambrus Attila: Szétfejlődjünk vagy össze? (Vita a Székelyföldről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./ Megjelent a Brassói Lapok február 28-i számában, a szerző a lap főszerkesztője.2008. március 27.
A nagyvárosokban élő szórvány- vagy kisebbségi magyar közösségek jelenthetik a korszerű erdélyi magyar társadalom alapsejtjeit. Brassóban a nemzeti intolerancia csak órákra, legfennebb napokra tudta befészkelni magát a városba, de sohasem az óbrassóiak tudatalattijába. Aztán jött a szocialista iparosítás. Végül sok ezer embert telepített be a városba a hatalom. Szinte kizárólag románokat. A harmadrésznyi magyar lakosság aránya tíz százalék alá csökkent. A magyar negyedet elnyelte a betondzsungel. A lakókat szétszórták a város peremén szaporodó tömbházakba. A szomszédi viszonyok után a baráti viszonyok is leépültek. Brassó szinte emberöltő óta elszórványosodott, eszébe sem jut a magyar szülőknek, hogy teher, ha a külvárosból a jó nevű belvárosi iskola elé naponta kétszer kell beautózniuk gyerekeikkel. A közösségépítés az egyetlen eszköz az asszimiláció megakadályozására. A brassói munkásnegyedek több tucat magyar kisiskolásának jövőjét az dönti el, hogy a szülőnek, nagyszülőnek van-e lehetősége a nyolc-tíz kilométerre levő főgimnáziumba elkísérnie őket. A huszonötezer magyar lakta Brassónak nincs magyar háza, kulturális központja. Külső segítségre, koherens programokra volna szükség, amelyek keretében a nagyvárosokban élő félmilliónyi magyar önazonosságának megőrzését szolgáló intézmények létrejönnének. Lemond-e az erdélyi magyarság félmillió tagjáról? /Ambrus Attila: Zárvány vagy szórvány? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ Előzmény: Zsehránszky István: Kitől várjuk? Meddig várjuk? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26.2008. április 4.
Pomogáts Béla, a transzilván magyar irodalom és szellemi élet avatott ismerője szerint éppen a kisebbségi sorsban és különösen Erdélyben lehet érzékelni azt, hogy a könyvek milyen meghatározó módon viszik előre a nemzeti közösség ügyét. Erdélyben a könyvkiadás nem jó bizniszt, hanem szolgálatot jelent. Tőzsér József, a tizenötödik születésnapját ünneplő Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója már fiatalon a könyvek terjesztésében találta meg szolgálatát. A Tőzsér-posta – ahogyan Beke György elnevezte az egyszemélyes intézményt – több ezer erdélyi magyarnak küldött el több millió könyvet. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó ma Erdély és a magyar szálláshely legjelentősebb könyvműhelyei közé tartozik. A legkiválóbb magyar költők, írók, történészek, társadalomtudósok, néprajzosok kiadója. /Ambrus Attila: Igevár a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./2008. április 9.
Antal Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő és Csinta Samu újságíró párharca dönti el, ki irányítja a következő négy évben Sepsiszentgyörgyöt, miután a Magyar Polgári Párt a Krónika felelős szerkesztőjét indítja polgármesterjelöltként a júniusi helyhatósági választáson. „Sepsiszentgyörgyön egyfajta rendszerváltó hangulat uralkodik, s ha ebben nekem főszerepet szánnak, vállalnom kell a kihívást” – indokolta Csinta, hogy újságíróként miért vállalkozik közigazgatási tisztségre. Csinta Samu április 14-i hatállyal függeszti fel a Krónika felelős szerkesztői tisztségének ellátását, utódlásáról pedig napokon belül dönt a lapot kiadó Krónika Kiadóház Rt. vezetősége. /Rostás Szabolcs: Sajtóból a politikába. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ Csinta Samu, a Krónika felelős szerkesztője elbúcsúzott az olvasóktól. Magával viszi az olvasói ragaszkodás batyuját, a visszajelzéseket. /Csinta Samu: Tisztelt olvasó! = Krónika (Kolozsvár), ápr. 9./ „A független újságírástól a párttagság felé van út. Fordítva talán már kevésbé” – kommentálta Markó Béla RMDSZ-elnök Csinta Samu, a Krónika napilap felelős szerkesztője döntését, hozzátéve: „nem érti, mi van annak a fejében, aki egy olyan városban vállal MPP-s polgármester-jelöltséget, ahol az RMDSZ-nek egy kiváló, dinamikus, fiatal jelöltje van Antal Árpád személyében”. „Aktív újságíró ne politizáljon” – jelentette ki az ÚMSZ megkeresésére Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ elnöke. /Tudathasadás: újságíró vagy politikus? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./2008. április 10.
Ambrus Attila szerint bukott politikusnak nincs visszaút a sajtóba. Hangsúlyozta, az összeférhetetlenség legalattomosabb formája, amikor az újságíró olyan közel kerül a politikai döntéshozatalhoz, hogy ugyanúgy kezd el gondolkodni, mint a döntéshozók, így szócsővé válik. A közösség majd eldönti, hiteles személy-e a politikus-újságíró, újságíró-politikus. /Ambrus Attila: Kettős játszma. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./2008. április 14.
Először tehetett javaslatot a Communitas Alapítványnak a sajtótámogatások elosztásáról a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Április 11-én Brassóban ülésezett a szakmai szervezet által összehívott, újságírókat tömörítő grémium, amelyet Szász Attila, az alapítvány Sajtó Szaktestületének elnöke vezetett. A szakma a sajtónak jutó 900 ezer lejből 150 ezer sorsáról dönthetett, ennyit különített el a Communitas a napilapok számára. Ambrus Attila MÚRE-elnök számadatokat nem közölhetett, mert a döntés a Communitasé, de véleménye szerint a megtett javaslatok szakmai szempontot tükröznek. Az elmúlt években elsősorban a Krónika és a Háromszék napilap nehezményezte, hogy politikai álláspontja miatt hátrányos megkülönböztetés érte a pályázatok elbírálásakor. A MÚRE elfogadta az újságírók politikai szerepvállalására vonatkozó ajánlást: azok az újságírók, akik a választási kampányban jelöltek, vagy a kampányban dolgoznak, ideiglenesen függesszék fel sajtós tevékenységüket. /Sajtópénzt osztott a szakma. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./2008. április 14.
Újságírói, lapkiadói és közéleti munkásságáért Veszely Károly-díjjal tüntette ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Magyarország bukaresti kulturális intézetének sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központja (MKKK) Hecser Zoltánt, a Hargita Népe nyugalomba vonult kiadóját. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke hangsúlyozta, hogy Hecser Zoltán jelentős szerepet játszott a MÚRE létrehozásában, működésének megalapozásában, gazdasági és jogi kérdésekben való jártassága, törvénytisztelő magatartása meghatározta a szervezet működését. A díjat Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke és Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója nyújtotta át. A díjat tavaly alapította a két adományozó szervezet, első kitüntetettjei pedig a Székelyföld kulturális folyóirat és Graur János temesvári újságíró voltak. Idén Hecser Zoltán mellett az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Marosvásárhelyi Rádió kapta az elismerést. A brassói Reménység Házban megtartott MÚRE-közgyűlés záróakkordja volt az április 12-i díjkiosztó. Az előző napon újvidéki újságírók léptek fel. Léphaft Pál karikatúráinak kiállítását Ambrus Attila nyitotta meg, majd a Klemm József, Heinemann Péter és Léphaft Pál alkotta Telepi Rádió című kabaré következett a Redutban, a város művelődési házában. /Díjazták Hecser Zoltánt. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./2008. április 15.
A hétégén tartotta évi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Brassóban, a Reménység Házában. Ambrus Attila elnök és Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök tartott beszámolót. László Edit az elektronikus sajtó, azon belül is a rádió szerepéről beszélt, a magyarországi vendégek közül pedig az MTV-t képviselő Feledy Péter Gondolatok a közszolgálatiságról című összefoglalója aratott sikert. A MÚRE ajánlása: kívánatos, hogy az aktív újságíró ne legyen aktív politikus, illetve aktív politikus ne legyen aktív újságíró. A MÚRE kiosztotta a Veszely Károly-díjat, melyet Hecser Zoltán (Hargita Népe) újságíró és lapkiadó, a MÚRE egyik alapítója és első elnöke, illetve a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása képviseletében László Edit vett át. /Póka János András: MÚRE közgyűlés Brassóban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./2008. május 8.
A sárdobálás az első demokratikus választás, 1990 tavasza óta szünet nélkül tart. Újdonság annyi, hogy az alkotmány szerint a helyhatósági választásokon pártsemleges államfő is célba vette a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Pártot, amiért azok nem mocskolják egymást eléggé. A romániai magyarság új helyzet előtt áll: egy érdekvédelmi szövetség és egy politikai párt, az RMDSZ és az MPP jelöltjei versengenek bizalmáért. /Ambrus Attila: A sárdobálók miattunk vannak? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./