udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 93 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-93

Névmutató: Merkel, Angela

2015. május 22.

Magyar–román–bolgár–szlovák regionális gázszállítási megállapodást kötöttek
Regionális gázszállítási együttműködésről állapodott meg négy állam, Magyarország, Románia, Bulgária és Szlovákia – mondta el csütörtök este az M1 csatornának Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
A négy külügyminiszter csütörtökön Rigában aláírta azt a megállapodást, amely szerint összekötik és kétirányúsítják gázvezeték-rendszereiket. Szijjártó Péter hangsúlyozta, hogy ezzel mind a négy ország energiabiztonságát jelentős mértékben növelik.
A magyar közszolgálati médiának nyilatkozva a miniszter megjegyezte, az energiabiztonság Európa számára a legégetőbb kérdés, „és ez különösképpen igaz Közép-Európára”.
Mint mondta, a Nabucco- és a Déli Áramlat gázvezeték-projekt lemondása után a térség államainak újabb lehetőségek és megoldásuk után kell nézniük annak érdekében, hogy új gázbeszerzési forrásokat és útvonalakat találjanak.
„Mindaddig, amíg a térség gázvezetékrendszerei nem lesznek összekötve, és mindaddig, amíg egy nagy stratégiai gázvezeték-beruházás nem valósul meg, addig a közép-európai térségben energiabiztonságról nem tudunk beszélni” – fogalmazott Szijjártó Péter.
A miniszter hozzátette: a partnerek nemzeti költségvetése mellett közösen megpályázandó uniós forrásokból fedeznék a szükséges beruházások költségeit, megjegyezve, egész Európa érdeke a térség energiabiztonsága.
Az EU soros elnöksége, Lettország fővárosában csütörtök este elkezdődött találkozó a negyedik keleti partnerségi csúcs. Az értekezleten elsősorban az ukrajnai helyzetről és az EU, Ukrajna és Oroszország egymáshoz való viszonyáról lesz szó.
Az EU 2009-ben indította el a keleti partnerség kezdeményezést, azzal a céllal, hogy támogassa az érintett országok – Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova és a három dél-kaukázusi állam, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország – politikai, szociális és gazdasági reformtörekvéseit.
Angela Merkel német kancellár csütörtökön a törvényhozás alsóházában (Bundestag) elmondott beszédében kiemelte, hogy a német álláspont szerint a keleti partnerségi program nem a bővítési politika eszköze, és nem irányul senki ellen, „különösen nem Oroszország ellen”.
Ugyanakkor senkinek nincs joga megakadályozni bármely országot abban, hogy közeledjék az EU-hoz – hangsúlyozta a kancellár, ismételten elítélve a Krím félsziget „nemzetközi jogot sértő” orosz bekebelezését és Ukrajna keleti térségének destabilizálását.
Krónika (Kolozsvár)

2015. július 9.

Románia közel kétezer migráns befogadását vállalja
Közel kétezer, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező migráns befogadására készül Románia – közölte csütörtökön hivatalos forrásokból származó értesülésekre hivatkozva az Europa FM kereskedelmi rádióadó. Erről Bukarest már az Európai Tanács titkárságát is értesítette.
Annak függvényében, hogy az Európai Unió többi tagállama milyen ajánlatokat tesz, a migránsok ideszállítása néhány hónapon belül megtörténhet.
Románia Olaszországtól és Görögországtól venné át a menekülteket, ahol számuk már meghaladja a százezer főt. Nevük elhallgatását kérő kormányzati illetékesek a rádiónak elmondták, elszállásolásukat, étkeztetésüket és a velük kapcsolatos konzuli szolgáltatásokat az EU fejenként hatezer euróval támogatja, az összeget azonban Románia állítólag kevesli.
A migránsokat hat befogadó központban helyeznék el, közöttük a kétszáz ember ellátására alkalmas temesvári vészhelyzeti tranzitközpontban (VTK), amelyet az ENSZ menekültügyi főbiztosságának (UNHCR) hivatala és a román kormány közötti megállapodás nyomán nyitottak meg 2008-ban.
Ezt a létesítmény éppen szerdán látogatta meg Bogdan Aurescu külügyminiszter, aki kijelentette, hogy Románia ki kívánja venni a részét a humanitárius erőfeszítésekből. Aurescu Hartmut Koschyk német parlamenti képviselővel együtt látogatta meg a temesvári létesítményt, amely eddig ideiglenes szállást és ellátást biztosított 1700 menekültnek, akiket később az Egyesült Államok, Ausztrália, Nagy-Britannia, Kanada, Norvégia, Hollandia és Svédország fogadott be – közölte a bukaresti külügyminisztérium.
„A temesvári VTK volt az első ilyen típusú létesítmény a világon. Románia adományozóként, befogadóként és a humanitárius összefogás szorgalmazójaként részt kíván venni a felelősség megosztásában ebben a kérdésben” – jelentette ki Aurescu a temesvári táborban.
Mint ismeretes, a bevándorlók kérdése számos vitát gerjesztett az elmúlt hónapokban, az olasz kormány azzal fenyegetőzött, hogy szabadon átengedi őket az északi tagállamokba, ha a többi EU-tag nem vállal át legalább 40 ezer főt.
Az Európai Bizottság megpróbálta kvóták szerint leosztani a migránsokat, de ezt több ország is ellenezte. Egyébként csütörtökön éppen Bukarestben tartózkodott Paolo Gentiloni olasz külügyminiszter, akit Klaus Johannis államfő és Victor Ponta miniszterelnök is fogadott. A négyszemközti megbeszéléseken a migránsok kérdése is szóba került.
Merkel: az EU segíti Magyarországot és a Nyugat-Balkánt
Az Európai Unió segíteni fogja a nyugat-balkáni országokat és Magyarországot, hogy megoldást találjanak az illegális bevándorlás áradatára – közölte szerdán Belgrádban Angela Merkel német kancellár.
„Korábban Olaszország és Görögország volt a bevándorlók első számú célpontja, de júniusban és júliusban a helyzet sokat változott, a migránsok egyre inkább megpróbálnak a Nyugat-Balkán országain keresztül átjutni, így ezután segíteni fogjuk ezeket az országokat” – mondta Merkel Alekszandar Vucsics szerb kormányfővel folytatott megbeszélése után.
Angela Merkel kiemelte, hogy az EU-n belül is tárgyalnak a migrációs kérdésekről, és senkit nem fognak magára hagyni ezzel a problémával. A német kancellár szerint az Európai Unió migrációs politikája már nem működik, túl sok terhet ró Szerbiára és Magyarországra. Hozzáfűzte, hogy Magyarországra az idén már több mint 60 ezer menedékkérő érkezett, ezért segíteni kell az országnak. Merkel és Vucsics szerint ugyanakkor a falak építése „nem jelent megoldást”.
Eközben a budapesti belügyminisztérium jelezte: a kormány célja a befogadó táborok lakott területen kívülre költöztetése. A tárca hangsúlyozta: „az illegális bevándorlók elhelyezésével kapcsolatban a különböző ellenzéki pártok riogatnak, rémhírt terjesztenek”. Hozzátették: a kormány álláspontja egyértelmű: a kabinet célja az eddigi, lakott területeken lévő táborok kiköltöztetése, ezért a biztonsági határzár elkészültéig ideiglenes elhelyezést biztosít lakott területen kívül.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

2015. szeptember 8.

Kapkodás
Kapkodás, képmutatás, hazudozás – nagyjából ez jellemzi az európai vezetők megnyilvánulásait az egyre intenzívebbé váló népvándorlás kérdésében, így aztán lassan már a reménye is szertefoszlik annak, hogy a kontinens országai egységesen lépjenek fel és közösen találjanak megoldást az egyre súlyosbodó válságra.
Az Európai Unió reakciókészségét jól mutatja, hogy jó hónap múlva, októberre kívánnak uniós csúcstalálkozót összehívni, miközben a helyzet napról napra, óráról órára súlyosbodik. A brüsszeli vezetők helyzetismeretéről, éleslátásáról pedig sokat elárul, hogy még nem is tárgyalták az Európai Bizottság korábbi javaslatát, hogy 40 ezer migránst osszanak szét a tagországok között, az élet máris felülírta a bürokrácia fellegvárában kidolgozott tervet, és most már 160 ezer bevándorlót kellene befogadniuk az uniós államoknak. Sőt, Orbán Viktor magyar kormányfő szerint már az 500 ezres szám is felmerült Brüsszelben. Arra a kérdésre pedig továbbra sem válaszol senki, hogy a menekültkvóták mitől jelentenének megoldást, hiszen a bevándorlás várhatóan nem csitul el, hanem fokozódik. S ha már a közös cselekvés esélyét eleve rontja, hogy nevén sem nevezik a problémát, az európai államok többsége saját hatáskörben, saját érdekei szerint intézkedik, miközben ujjal mutogat a másikra. A tehetős Németország nagyszabású tervvel állt elő a bevándorlók ellátására, hárommilliárd eurót különített el a célra, Angela Merkel azonban figyelmeztetett: mindenkit ők sem tudnak befogadni. Bajorország vezetői is jelezték: egyre nehezebb megbirkózniuk a menekültáradattal. A németek vélhetően kiválogatják majd azokat, akikről úgy gondolják, helyük van a munkaerőpiacon, a többieket pedig hazaküldik. Az osztrákok nemes egyszerűséggel semmibe vették az uniós jogszabályokat, és megnyitották határaikat a törvénytelen bevándorlók előtt csak azért, hogy mielőbb Németországba érjenek. A macedónok, a szerbek, a görögök meg sem próbálják feltartóztatni az érkezőket, a schengeni határnak számító Magyarország pedig paradox módon éppen amiatt került az európai vezetők és a nyugati média célkeresztjébe, mert a szabályokat betartva próbálja regisztrálni őket. Még az uniós elvárásokat általában hűségesen teljesítő Romániában is kibontakozóban a vita arról, hogy fogadja-e be az ország a Brüsszel által rátukmált migránsokat, egyáltalán hány menekültnek tudnak helyet biztosítani. Traian Băsescu exállamfő kategorikusan elutasítja a bevándorlók befogadását, de nem túl nagy a lelkesedés a vezető kormánypártban sem, a budapesti Keleti pályaudvaron is megfordult Liviu Dragnea például kijelentette: egyáltalán nem biztos abban, hogy szeretne menekülteket látni Bukarest utcáin.
S ha ennyire élesek a véleménykülönbségek a tagországok között, ennyire lassú, nehézkes a döntéshozatal, adódik a kérdés: mi tartja össze még az Európai Uniót? És vajon meddig? Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. szeptember 17.

Logikai terror, a terror logikája
Több mint húsz esztendeje az RMDSZ két Hargita megyei képviselője, András Imre és Borbély Imre közös tanulmánnyal jelentkeztek az Erdélyi Napló hasábjain, amelyben azt a pszichoterrort elemezték, amivel a román politikum és a mögötte meghúzódó stratégiai tervezőműhelyek kezelhetővé, engedelmes bábbá igyekeztek tenni az RMDSZ frakciót. A pszichoterror alkalmazott módszertana ismerős lehetett a Szekuritáté gyakorlatából a jó tiszt/rossz tiszt leosztástól egészen a logikai terrorig. Aki Ceauşescu hírhedt titkosrendőrségét közvetlen közelről megtapasztalta – tegyem hozzá, nekem ehhez nem volt balszerencsém, de jó néhány barátomnak és családtagomnak igen, így első kézből való információkkal rendelkezem e témában –, tudta, hogy egyik előszeretettel alkalmazott módszerük a nyilvánvalóan képtelen állítások előadása volt. Ezektől a kihallgatott áldozat még kiszolgáltatottabbnak érezhette magát, hiszen megfosztották egyetlen reményétől, a logikus érveléstől. Napjaink hivatalos, a balliberális erők által dominált kommunikációjának egyik fő tudatos – tervszerű vagy sem – sajátossága a nyilvánvaló badarságok valóságként való beállítása. Ez egyes esetekben nyílt hatalmi pozícióból történik, ergo a szekusmódszerrel való párhuzam még erősebb.
Ki gyújtotta meg a kanócot?
Az új világrend origója, ugyebár, 2001. szeptember 11., az erre való hivatkozással lehetett radikálisan korlátozni az emberi és polgári jogokat, embereket drónokról lelövöldözni bírói ítélet nélkül, foglyokat kínozni, háborút viselni bármely, tetszőlegesen kiválasztott ország ellen. Ez a kiindulópont, ez a szánalmasan megrendezett „önbetörés”, ez a tragikomikus „önmerénylet”, aminek hivatalos magyarázata egyrészt hiányos (a 7-es épület összedőlésére egyszerűen nincs indoklás, az csak úgy, a pszichikai sokk hatására dőlt össze, szolidaritást vállalva testvéreivel), másrészt ütközik a fizika törvényeivel. Az épület ugyanis egyrészt nem omolhatott össze a repülőgépek üzemanyagtartályából kifolyt kerozin meggyulladásától, mivel e szubsztancia nem képes akkora hőt fejleszteni, ami megolvasztja az acélt, másrészt egy épület csak akkor dőlhet össze a szabadesés sebességével, ha berobbantják, ellenkező esetben minden újabb magát megadó emelet lassítja az összeomlás folyamatát. A világ hivatalos politikai kommunikációja mindmáig mégis úgy hivatkozik az eseményre, mint terrortámadásra. Mindenki tudta, hogy Irak ismételt lerohanásának az állítólagos tömegpusztító fegyverek nem okát, csak ürügyét képezik, mégsem leplezte le senki a világ első számú nagyhatalmának demagógiáját. És áll ugyanez Afganisztán megtámadására is. A sor persze folytatható a „demokráciaexport” tragikus példáival.
Orbán Viktor a magyar nagykövetek előtt tartott 2015. szeptember 7-i, túlzás nélkül történelminek nevezhető beszédében nyíltan rámutatott arra, kik a felelősek azért, hogy Európa irányában új és új tömegek indulnak el. Azt nem várhattuk el tőle, hogy azt a kérdést is kibontsa, hogy nemcsak a történelmi kontextus köszönhető az Egyesült Államoknak, de nagy valószínűséggel a kanóc lángra lobbantása is: a népmozgás „indukált spontaneitással” való beindítása, magyarán részbeni finanszírozása. A magyar miniszterelnök arra is rámutatott, hogy a helyzet előidézéséért felelős országok, Izrael és az Egyesült Államok illetékesei kijelentették: ők nem fogadnak be menekülteket, mint ahogy egyébként abszurd módon az olajban gazdag arab jóléti államok sem, holott ezeknek nem kellene megküzdeni a muzulmán tömegek alapvető kulturális másságával.
Csak a balliberális ideológiai mákonytól elbódult, saját érdekeit felismerni képtelen vagy nem akaró Európa vezetői tárják szélesre a kontinens kapuit. És próbálják az irányított sajtó útján megnyerni saját közvéleményüket a kulturális szintű kollektív öngyilkossághoz. Orbán is rámutatott arra, hogy az e témában sokat leckéztetett magyarság sajtója sokkal színesebb ebben a kérdésben is, mint a nyugati. Az irányított, áldemokratikus sajtó kérdésében Udo Ulfkotte híres könyvének megjelenése óta nem kell sokat érvelni, e munka bemutatja a háttérből való irányítás konkrét módszertanát.
Imázsápolás
Abban is igaza van a magyar kormányfőnek, hogy a nyugat-európai politikai vezetés és a formálisan képviselt lakosság között jelentős nézetkülönbség van a bevándorlás kérdésében, ami demokratikus államokban hosszú távon szerinte nem fenntartható. S hogy a bölcs politikai vezetők az irányított médián túl e szakadékot próbálják a szabadság és a szolidaritás jelszavai alatt eltüntetni, elhazudni a kommunista rendszerre emlékeztető cenzúrával. Angela Merkel nyíltan felkérte a Facebookot, hogy törölje az idegenellenes hozzászólásokat. Márpedig, aki rámutat e katasztrófapolitika várható következményeire, aki nem támogatja a muzulmán beözönlést, aki esetleg híreket oszt meg a bevándorlók által elkövetett konkrét atrocitásokról, az rögtön idegenellenesnek bélyegezhető. És cenzúrázható. Közben a balliberális média a legotrombább logikai terror alatt tartja a lakosságot, a helyzet totális elferdítésével, a robbanásveszély elhazudásával, a már felmerült problémák bagatellizálásával vagy letagadásával, s az új honfoglalók hazug imázsápolásával. Mindezt fokozza a nyugat-európai vezetők képmutatásnak is nevezhető cinizmusa, a gyakorlat és a szólamok közötti égbekiáltó eltérés: Franciaország egyik oldalról maga is falat emel, másik oldalról a külügyminiszter a schengeni kötelezettségének eleget tevő Magyarország által emelt kerítést botrányosnak nevezi.
Mi másnak nevezhető, mint logikai terrornak az, amikor a fősodratú európai média azzal riogat, hogy Magyarország lezárta a határait? A határzárlat azt jelenti, hogy lezárják a határátkelőket, és azon se ki, se be nem közlekedhet senki. 1989 forró decemberében, közvetlenül a diktátor bukása előtt hírlett úgy, hogy néhány napig Románia tényleges határzárt hirdetett. Magyarország mindössze megnehezítette a kerítéssel az illegális határátlépést, amit a minap szabálysértésből börtönnel büntetendő bűncselekménnyé minősített át a parlament. Az ország törvényhozó testülete remélhetőleg arra is engedélyt ad majd, hogy a magyar hadsereg is bevethető legyen a határ védelmében. Abszurd, hogy erre külön felhatalmazás kell, hiszen a határ védelme a hadsereg egyik elsőrendű funkciója, de ha ezt írja elő az alkotmányos rend, akkor jobb a jog talaján állni. A már többször idézett beszéd egyik fő üzenete amúgy az volt, hogy Magyarország kőkeményen ragaszkodik a vonatkozó jogi normák betartásához, akkor is, ha mások jogot sértenek, és akkor is, ha közben az érvényes nemzetközi jogi normák betartóit bírálják.
Visegrád üzenete
Európa vezetői struccpolitikát folytatnak, a vezetők homokba dugják a fejüket. Az eredmény pedig könnyen megjósolható, ha mindez így folytatódik. Márpedig semmi jel nem mutat arra, hogy megváltoznának a peremfeltételek. Európa vezető hatalmai „kvótákban” gondolkodnak, nem pedig abban, hogy végre kimondják: Európa maradjon az európaiaké, és a továbbiakban senki ne induljon el ebbe az irányba, mert visszafordítják. Így aztán fölöttébb valószínűtlen, hogy megálljon az áradat, inkább annak fokozódása valószínűsíthető.
Halvány reménysugarat a nyugati politikusok által bírált közép-európai összefogás, a visegrádiak e kérdésbeli egyetértése jelent. A magyarokat nem különösebben szívlelő Robert Fico állt ki a minap Orbán Viktor mellett, rámutatva a lényegre: a magyarokat ért bírálat érthetetlen és megalapozatlan, hiszen ők nem tesznek mást, mint megvédik az unió határait. Ami nemcsak joguk, de a schengeni egyezményből fakadó kötelességük is.
A nagy kérdés, hogy lesz-e erejük a visegrádiaknak józan érvekkel, valós helyzetértékeléssel és saját államaik kulturális arculatához való ragaszkodásukkal megtörni a hamis, szemforgató, farizeus politikai korrektség logikai terrorját.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2015. szeptember 18.

Védenünk kell világunkat
1914 nyarán, amikor nagyapám Doberdónál dorbézolt (a talján fronton harcolt), jött a riasztó hír, hogy betörtek a románok, és azonnal menekülni kell a halál elől (jön az öldöklés).
Falumból hirtelen 39 szekér (ló-, ökör-, tehénvontatással) indult el kevés elemózsiával és más nagyon szükséges holmival, sok leánnyal és kisgyermekkel. Nagyanyám is útra kelt két kisgyermekével, a menet Székelyudvarhelyen és Besztercén keresztül Szatmárig ért el háromheti vándorlás után. Itt várták a jelt a visszatérésre. Ezalatt, valahol a szekér derekában született meg édesanyám. No, ez volt az igazi menekülés, nem pedig az, ami most folyik Afrikából és Ázsiából Európába. Hitler 1933-ban azt deklarálta, hogy a német nemzetet fajtisztává akarja tenni, és utána Németország mindenek fölött lesz, de beletörött a bicskája a második világháborúba. A jelenlegi német kancellár, Angela Merkel 2015-ben ezrével befogadja a nagyon másféle bevándorlókat, hogy Németországot multikulturálissá tegye.
Ezzel nem is volna baj, ha a nem menekült, hanem bevándorló népség Szíriából, Irak­ból, Afganisztánból stb. repülőgépeken vagy hajókon egyenesen a célországokba men­ne, csakhogy átszelik egész Európát gyalog, vonaton, autóbuszon, és óriási zűrzavart hagynak maguk után. Területeket, tereket, állomásokat, utakat foglalnak el és változtatnak szemétteleppé. Ez a tömeg nagyon messze áll az európai civilizációtól, műveltségtől, és éppen ezért nem tart be semmiféle szabályt vagy törvényt. Hogy fognak beilleszkedni az európai életbe? Tolakodnak, verekednek, herdálódnak egymás közt is, és utánuk az árvíz nyomai maradnak. És még ők elégedetlenkednek és követelőznek? Az Európai Unió mai vezetősége látja és tudja is mindezt, de nem tesz semmit legalább a megállításukért. Hol van Ausztria, Bécs műveltsége? Hol van Németország, Berlin pedantériája? Hol van Franciaország, Párizs magas kultúrája?
Hogy is tud ez megtörténni 2015-ben az egész Európában? Az eltunyult nyugati vezetők inkább elfogadják Amerika kacsingatását, mint hogy országaik, népeik hosszú távú megmaradásáért cselekedjenek. Ezután csak azt lehet látni, sajnos, hogy az Óvilág, kétezer év után, megújul és megváltozik. Ó, te szegény Európa.
A magyar nép a Kárpát-medencében ezt nem akarja, és tenni is fog érte. Fel kell készülnünk a védekezésre, mint a himnusz- és zászlóperek esetében.
N. Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. október 8.

Hol vagy, Európa?
Fél Európa azon tanakodik, ki és mi hozta rá ezt az átkozott ázsiai, afrikai beözönlést. Mert ez minden, csak nem népvándorlás. Ebben a rémüldözésben semmi féle fajgyűlölet nincs. Még akkor sincs, ha Bíró Béla hálószobáinkig menő megértésre és vállalásra int bennünket a Brassói Lapok Székely Lapok nevű különkiadványában, imígyen: „Vagy megtanulunk – a mienktől eltérő kultúrkörökből érkező – közösségekkel harmonikusan együtt élni, vagy a társadalmaink családhoz és szexualitáshoz való viszonyát alakítjuk át.” Tehát a boldog összhang a nászágyunkat is magába öleli… (Hogy oda ne rohanjak!)
Ami azonban nem hagy nyugton ebben a nagy testvéri összeborulásban, maga a beszállítás. Mert erről van szó. És ha Angela Merkelnek szüksége volt és van több millió muszlim–mohamedán beözönlőre, akkor miért kell megborzadva látnunk naponta, ahogy szerethető kisgyermekek, öregek, asszonyok és férfiak holttestének ezreit kanalazzák ki a tengerből? Ha dollár- meg eurómilliárdokat adnak a ki-bevándorlóknak útiköltségre, hogy a fenébe nem jutott eszébe senkinek a nagy emberiességben tisztességes, biztonságos hajókat bérelni, és úgy hozni át a szír, afgán, szudáni meg másmilyen atomtudósokat, technikai zseniket Európába? Gumicsónakokon, tutajokon eveznek be, aztán gyalog át hegyeken, étlen, szomjan? Ez nem játék ám!
Tudták, mert megszervezték a jövetelüket, ám nézik, és néznünk kell az ártatlanok szenvedéseit és halálát. Hol vannak azok a hajók, és hová vettetnek ezek a szerencsétlenek? És kinek van képe emberszeretetről, hajlongó befogadásról beszélni, el a szexualitásig, ágyig és asztalig, kamráig?
Ez bizony nem költői kérdés. Órákig beszélhetünk ebben a dologban, egymás és a kiszolgáltatott áldozatok védelmében – nem jutunk dűlőre. Hannibálnak egyetlen hajója sem süllyedt el. Ott csillog-villog a sok üres hajó a képzeletemben, és látom, amint hanyatt, hasmánt ringatja a tenger a halott ártatlanokat. Hát hol vagy, keresztény Európa?
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

2015. október 26.

Valóság kerestetik
Már Elias Canetti, a huszadik század egyik legjelentősebb írója is úgy vélte: „Nehezen elviselhető gondolat, hogy az idő egy meghatározott pillanatát követően a történelem megszűnt valóságosnak lenni. Anélkül, hogy ennek tudatában lehetett volna, az emberi faj hirtelen elveszítette a valósághoz fűződő kapcsolatát. Eszerint mindaz, ami azóta történt, nem lenne igaz, éppen csak nekünk nem lehetne erről tudomásunk. Legfontosabb célunk és kötelességünk, hogy megkeressük ezt a pillanatot, mert amíg meg nem találjuk, tovább kell folytatnunk a jelenlegi rombolást.”
A szóban forgó rombolás nyilvánvalóan kulturális természetű. A „multikulturalizmus” néhány éve Angela Merkel által is eltemetett, de újabban épp általa feltámasztani próbált eszméje (Wir Schaffen es!) azonban a Canetti által megjelölt feladatra merőben alkalmatlan.
Az állítás igazsága hazai példán is jól bemutatható. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam meghatározó pozícióit – a Nemzeti Liberális Párt „européer” gondolatrendszerének hála – ugyanis fokozatosan a román asszimilációs politika vívmányainak számító „idegen” eredetű románok foglalják el. Az echt német, mert korábban a romániai németek „etnikai” pártjának elnökeként, s az egykor szinte színnémet Nagyszeben polgármestereként ismertté vált Klaus Johannis után, aki nevét közben a román helyesírás követelményeihez igazítva újabban már Iohannisként tünteti fel, a román állam „legfontosabb” hatalmi struktúrájának a Román Hírszerző Szolgálatnak (a SRI-nek) frissen kinevezett igazgatója, Eduard Hellvig is ugyannak a liberális pártnak a köreiből került ki. Ez a kinevezés ugyanazt az alapvető információt küldi a nemzetközi nyilvánosságnak: Romániában nyoma sincs semmiféle nacionalizmusnak, hiszen a magyarok szeparatista törekvéseit (melyek amúgy nincsenek is, hiszen a magyarság nevében egy-két eszement székely zelegorkodik) nem románok, hanem a német kisebbség tagjai bélyegzik meg. Az ötlet korántsem eredeti. Ez is, mint az elmúlt 150 év csaknem minden zseniális ötlete, eredendően tőlünk, magyaroktól származik.
Az Osztrák–Magyar Monarchia liberalizmusa a századelőn a Felvidék iskoláinak élére zsidó származású magyarokat delegált, hogy a szlovákokat elmagyarosítsák. A piszkos munkát nem a „fajmagyaroknak” kellett elvégezniük, hanem a „nem-igazán magyar” asszimiláltaknak, akiket nem igen lehetett magyar nacionalizmussal vádolni. Ennek – a jelöltek által lelkesen vállalt gyalázatos húzásnak – aztán meg is ittuk, s a szlovákiai magyarok máig is isszák a levét.
A következmények ezúttal sem maradhattak el. A romániai magyarok masszív hozzájárulásával (becses személyem is közéjük tartozik) államelnökké avanzsált nagyszebeni polgármester Angela Merkelnek már dagadó kebellel újságolhatta, hogy Romániában „nincs magyar kérdés”.
Pedig még német is van. Igaz, ma már pusztán retrospektíve, de továbbra is élesben. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem jeles professzora, Mircea Muthu (s itt iróniának nincs helye, Muthu professzor élvonalbeli értelmiségi) a romániai származású Herta Müller Nobel-díját Románia arculcsapásaként érzékelte, hiszen az írónő – szerinte – a nemzetközi média üdvöskéjének számító Umberto Eco elöl az erdélyi szász diaszpóra manipulációnak köszönhetően (azaz a Romániából kitelepedett német nacionalisták ügyködéseinek „hála”) halászta el a Nobel-díjat.
Merthogy a Ceauşescu által kiárusított németek (ezt szavaiból már én olvasom ki) így próbáltak elégtételt venni az általuk übermensch módra megvetett román kulturális életen. Nem zárható ki, hogy mindebben van kevéske igazság is (sok semmiképpen sem lehet), de ha Kertész Imre Nobel-díja kapcsán egy élvonalbeli magyar értelmiségi fogalmazna meg hasonló gondolatokat, az illető minden kétséget kizáróan a nemzetközi nyilvánosság páriájává válna, azaz nevét a nyilvánosság nagy valószínűséggel törülné a komolyan vehető értelmiségiek listájáról. (Még otthon, saját hazájában is.) Muthu professzor úrral semmi hasonló nem történt. Sőt, a románellenes nemzetközi összeesküvés hallgatólagos támogatója, Angela Merkel önfeledten ölelkezik a Muthu professzor összeesküvés elméletét szintén hallgatólagosan támogató Klaus Johannisszal.
Bíró Béla
Szabadság (Kolozsvár)

2015. október 26.

Kelemen Hunor titkosszolgálatról, bányászjárásról, előválasztásról
szerk.
Politikai kulisszatitkokról szóló új műsorral jelentkezik az Erdély TV, az Erdély FM és a Transindex. A politika belülről keretében az RMDSZ elnökével a Transindex felelős szerkesztője beszélget.
A politika belülről című új műsorral bővül az Erdély TV és az Erdély FM, illetve a Transindex kínálata. A havonta jelentkező, a politika kulisszatitkairól szóló műsor állandó meghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökével Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélget arról, hogy mi, miért és hogyan történik a politikában.
Az első műsor hétfőn, október 26-án 21.30-tól nézhető az Erdély TV-n, illetve kedden, október 27-én 18 órától hallgatható az Erdély FM-en, az alábbiakban pedig a beszélgetés kivonata olvasható.
EPP-kongresszus a menekültválság jegyében
Nagyon bizakodó a hangulat az Európai Néppárton belül, amely a múlt héten tartotta tisztújító kongresszusát: a tagpártok többsége úgy gondolja, hogy a soron következő választásokon a néppárt megőrizheti vezető szerepét, hiszen ez a legerősebb európai alakulat – mondta el Kelemen Hunor, aki az RMDSZ küldöttségét vezette a madridi kongresszuson.
Míg a tavalyi dublini kongresszust az ukrajnai helyzet dominálta, az idén a menekültválság volt a meghatározó, ez az a téma, amely minden tagországot és minden politikust érdekel.
A kongresszust domináló menekültválság kérdésében már az északi államok is mérsékelték az álláspontjukat, sokkal árnyaltabban gondolják a kérdés kezelését, sőt, maga Angela Merkel is árnyaltabban áll a kérdéshez – számolt be Kelemen. „A két hónappal ezelőtti állapotokhoz képest mostanra sokkal inkább közelednek az álláspontok. Abban mindenki egyetért, hogy a bajba jutott embereken segíteni kell, ez erkölcsi kötelesség, de azt már mindenki belátta, hogy több millió embert rövid időn belül az Európai Unió társadalmilag nem képes integrálni.
Abban is mindenki egyetért a pártszövetségen belül, hogy a külső határok védelme közös feladat kell, hogy legyen, mert sem Görögország, sem Olaszország nem képes megoldani egyedül ezt a kérdést” – mondta a szövetségi elnök.
SRI-jelentés: magyarveszély Romániában
Szándékosan szivárogtathatták ki azt a parlament belső használatára készült anyagot, amelyben a titkosszolgálat burkoltan magyarveszélyre utal – véli Kelemen. „Magyarveszély soha nem létezett az országban, hiszen a közösség egésze soha nem akart rosszat az országnak, a társadalomnak. Azonban egy demokratikus jogállamban bármiféle kérdésről kell tudni beszélni, így kisebbségi jogokról, kollektív jogokról, vagy akár az autonómiáról is. Ezt nem szabad kockázatnak nevezni. A régi reflexek tovább élnek, ebből kellene kigyógyulnia a politikának, a társadalomnak és a SRI-nek is”.
„Ha csak azt nézzük, hogy hány lehallgatásra kapott engedélyt a hírszerző szolgálat, már az is egy hihetetlenül nagy szám, és a történelmi tapasztalat az, hogy általában sérül az arányosság elve a mi kárunkra. Megkockáztathatjuk azt a kijelentést is, hogy a hírszerzési szolgálatok nagyobb figyelmet szentelnek a romániai magyaroknak” – mondta.
Bányászjárás: választóvonal lehet az Iliescu elleni per
„A marosvásárhelyi véres események és a bányászjárások mind-mind előre kiagyalt, megtervezett és végrehajtatott cselekedetek voltak. Egy társadalom nem tud ezekkel a mély sebekkel tovább élni, ha nincs meg a lehetősége a feldolgozásukra. Az Iliescu elleni bűnvádi eljárás a bányászjárás-ügyben egy cezúra lehet a romániai társadalomban, mert egy olyan fordulatot jelentene, ami reményt adna arra, hogy nem lehet ilyen típusú bűnöket és cselekedeteket büntetlenül elkövetni”.
Levélszavazás: nem lehet kísérletezni egy társadalommal
A parlamenti pártokra nyomás nehezedik az államelnök-választások után a külföldön élő állampolgárok szavazati jogának biztosítását illetően. „Ez egy rosszul értelmezett nyomás a közvélemény részéről, mivel súlyos problémák voltak a 2014-es választásokkor, de nem szabad kísérletezni egy társadalommal.” A levélben szavazás törvénye nincs átgondolva, alkotmányellenes, és nem is végrehajtható ebben a formában; nem szabad megengedni, hogy ennek a módszernek a bevezetésével a választások tisztasága megkérdőjelezhető legyen – mondta Kelemen Hunor. Biztos, hogy csődöt fog mondani a rendszer, és nem lenne jó megvárni, amíg ez bekövetkezik – érvelt az elnök, aki szerint az RMDSZ az Alkotmánybíróságon fogja megtámadni a törvényt, amelyet a múlt héten szavazott meg a szenátus.
Előválasztások: a helyi közösségre bízva
A polgármesterjelölt-állítás tekintetében Marosvásárhely és Szatmárnémeti speciális eset: ezekben a városokban fontos volt tudni, hogy ki lesz a közös jelölt, hogy az jó eséllyel indulhasson a választáson. Azt, hogy melyik városban szerveznek előválasztást, és az milyen típusú lesz, az RMDSZ a helyi közösségre bízza. Székelyudvarhelyen, ahol már ketten is jelezték, hogy a szövetség színeiben indulnának, valószínűleg február-márciusban derül ki, hogy milyen formában döntenek a jelölt kilétéről, de még az sem biztos, hogy csak ketten indulnak a jelöltségért.
Európa Kulturális Fővárosa: van-e esélye a reális interkulturalitásnak?
Az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre október 10-ig lehetett benyújtani a pályázatokat; a 14 versenybe szállt város pályázatai közül szinte mindegyikben nagy figyelmet fordítottak a multikulturalitásra. Azt, hogy ez elindíthat-e egy folyamatot, amelyben az interkulturalitás valóban fontossá válik a városvezetések számára is, nagyon nehéz megítélni, de látni kell azt is, hogy szinte valamennyi pályázó város vagy több kultúrájú most is, vagy több kultúrájú történelmi múlttal rendelkezik. Azt kell belátni, hogy annak lehet sikere, aki ezeket az interkulturális viszonyokat ki tudja használni, és a kulturális párbeszédeket képes kamatoztatni – vélekedett Kelemen Hunor volt kulturális miniszter, hozzátéve: eddig három pályázat járt a kezében (Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy és Iaşi), és ezek közül Sepsiszentgyörgyé tűnt számára a legtetszetősebbnek
Transindex.ro

2015. november 12.

Belső migráció
A „multikulturális” kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a „multikulturalizmus” olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségeket. Ám a romániai hétköznapok azt bizonyítják, a gyakorlat igen messze esik az elmélettől.
Manapság, amikor valóságos népvándorlás indult el Európa irányába és az idegen kultúrákból, más életkörülmények közül érkező bevándorlók egyre nagyobb kihívás elé állítják a civilizált országok döntéshozóit, érdemes emlékeztetni arra, hogy a 60-as 70-es évek Romániájában országon belüli – igaz, a hatalom által kikényszerített és irányított – migráció zajlott le, ami nem kis változást okozott az addig magyar többségű települések mindennapjaiban.
A vándorlás tudatosan egyirányúvá sikeredett: Moldvából és Havasalföldről Erdély nagy és kis városaiba tartottak tömegestől a sokszor félanalfabéta román munkások és parasztok. Nem beszélnénk manapság úton-útfélen multikulturalizmusról, ha az etnikumok jól kitervelt, tudatos keverése nem történik meg, ha az évszázadok óta többségében magyarok által lakott vidékeket nem sikerül etnikailag teljesen átrajzolni. Több tízezer román anyanyelvű egyént költöztettek be – elsősorban a falvakról – az erdélyi városokba rohamléptekkel épült tömbházrengetegekbe. Kolozsváron – ahogyan más nagyvárosban is – ma már második, harmadik generációs bevándorlókról beszélünk, akiknek semmi közük az egykori kincses városhoz, és akik ma sem ismerik el és nem tudják elfogadni azt a tényt, hogy a város épített és szellemi öröksége az egykor itt élő magyarság keze nyomát viseli. Uralkodásuk érdekében mindent megtesznek: román zászlók lengenek a legváratlanabb helyeken, a törvény által is biztosított kétnyelvűség a legtöbb esetben csak papíron létezik. Ugyanakkor minden talpalatnyi helyet beépítenek ortodox templomokkal, ami szintén a „mi vagyunk itt az úr” elvet hivatott alátámasztani.
A romániai multikulturalitás pusztán szemfényvesztés, a hatalom nagyon jól tudja: ha komolyan venné a kulturális és nemzeti sokszínűséget, és mindent megtenne, hogy egyenlő alapokon bírálja el a nemzetiségeket, megszűnhet a társadalom egysége. A nagyvilág felé persze mindent elkövetnek, hogy úgy tűnjön, Romániában a kisebbségek paradicsomi körülmények között élnek. A határokon belül viszont minden eszközzel a nemzetállam megerősítésén ügyködnek: ezért nem akarnak hallani semmiféle autonómiáról, ezért vonnak fel hatalmas nemzeti trikolórokat majdnem színtiszta magyar településeken, ezért nem engedélyezik a kisebbségek szimbólumainak használatát, és ezért veri ki őket a verejték, ha felcsendül a Himnusz. Ahogyan Angela Merkel német kancellár fogalmazott még 2010-ben: „A multikulturális társadalom építéséről szóló kísérlet megbukott”. Szerinte „az álom, amely szerint a multikultiban az emberek boldogan élnek egymás mellett, egyszerűen nem működik Németországban”. Romániában sem.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2015. december 14.

pulzArt: Modern kori szentképek (Kiállítás és könyvbemutató)
„Kétféle újrahasznosításról beszélhetünk: egyrészt újrahasznosítom és átértelmezem a nyugati művészettörténet bizonyos stílusait, másrészt összekeverem ezeket a mi helyi történelmünkkel, politikai valónkkal, traumáinkkal és vágyainkkal, mindazzal, ami mélyen mozgat bennünket” – mondta drMáriás író, festő, zenész azon a könyvbemutatóval egybekötött kiállításmegnyitón, amelyet péntek délben tartottak a Tein Teaházban a PulzArt kortárs összművészeti fesztivál részeként.
A kettős esemény azzal kezdődött, hogy Dezső Antal röviden bemutatta a művészt a közönségnek. DrMáriás 1966-ban született délvidéki értelmiségi családban, és azért kezdett először zenével foglalkozni, mert szülei nem akarták, hogy művész legyen. A háború elől menekülve 1991-ben települt át Magyarországra, ahol folytatta a már Jugoszláviában elkezdett Tudósok Zenekar vezetését, mely jövőben ünnepli harmincéves születésnapját. Mint megtudhattuk – és bejátszásokból hallhattuk is –, drMáriás fúvós hangszereken játszik, de dalszövegírója, zeneszerzője is az említett együttesnek, ezenkívül több száz festménye, két verseskötete és a mostanival együtt hét prózakötete jelent meg. A művész elmondása szerint a most kiállított festményeit modern kori szentképekként is értelmezhetjük, mert olyan személyeket ábrázolnak, akik közül egyesek sokkal többet jelentenek számunkra egyszerű embereknél, akik eszméket, történelmet, jövőt és múltat személyesítenek meg. Kádár János, Angela Merkel, Hitler, Kim Jong Un, Orbán Viktor, Ceauşescu, Horthy Miklós és más nagy nevek tűnnek fel a Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk című kiállítás képein, melyek a művész hírnevéhez méltóan provokálóak, és amelyeknek köszönhetően az alkotót szatirikusként, zsurnalisztikusként szokták jellemezni, bár ő maga csak kortárs tájképfestészetnek tartja saját vizuális művészetét. A művész rövid tárlatvezetése után a Mona Lisa és a tenger című új regény bemutatójára is sor került, mely drMáriás első szerelmi regénye, és amely Az öreg halász és a tenger című Nobel-díjas regénnyel párhuzamot vonva, egy elkeseredett küzdelmet, a művésznek a képzőművészettel való harcát írja le. A regény a Székelyfölddel is rokonítható gyönyörű Isztriában játszódik, és azzal a fajta bájjal, szépelgéssel meséli el a történetet, mely a mai általános diskurzus alapeleme, miszerint a problémákról fölösleges és unalmas beszélni, minden felelősségteljes, komoly állítás ciki, csupán a bolondozásnak, szórakoztatásnak van értelme.
Saját bevallása szerint drMáriás művészete abból a tapasztalatból indul ki, hogy a keleti alkotókat a nyugati művészettörténet nem tekinti saját részének, mi itt, Kelet-Európában árnyékzónaként vagyunk elkönyvelve, de nagyon sok olyan összefüggése van az életünknek, amiről érdemes beszélni. Mint mondta, nem tudja, honnan jött az ötlet, hogy munkássága egy részét bemutassák a PulzArt keretében, de jól érzi magát Székelyföldön, és hálás a szervezők kedvességéért, vendéglátásáért, kockázatvállalásáért.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. január 8.

Angela Merkellel tárgyalt Dacian Cioloş
Románia schengeni csatlakozását „nagyon aktuálisnak” nevezte Angela Merkel tegnap a Dacian Cioloş kormányfővel tartott közös berlini sajtótájékoztatóján.
Angela Merkel beszámolója szerint a két ország gazdasági kapcsolatairól, a romániai jogállamiság helyzetéről és a menekültválságról is tárgyaltak. A német kancellár országa nagyon fontos partnerének nevezte Romániát. Emlékeztetett a szászok és svábok jelenléte miatti érzelmi kapcsolatokra a két állam között, illetve arra, hogy Németország a harmadik legnagyobb befektető Romániában. Merkel kiemelte, hogy eredményesnek tartja a romániai korrupcióellenes küzdelmet, és méltányolta a technokrata kormány elkötelezettségét a jelenség visszaszorítására. Közölte, hogy az EU külső határainak biztonságáról, a tagállamok ez iránti felelősségéről is egyeztetett román vendégével. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, szívesen látják azokat a Romániából érkezőket, akik dolgozni akarnak, ám akik csak a szociális támogatások miatt érkeznek, vissza is fordulhatnak. Dacian Cioloş elsősorban a román–német gazdasági kapcsolatok jelentőségét emelte ki. Közölte, hogy kormánya célja egy befektetőbarát üzleti környezet kialakítása, a bürokrácia visszaszorítása. Megismételte Romániának azt az igényét, hogy mielőbb csatlakozhasson a schengeni övezethez, majd közölte, hogy tavasszal ismét Németországba látogat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. január 8.

Merkel: még várni kell a schengeni csatlakozásra
Románia erős schengeni rendszert akar, amelynek része kíván lenni, mivel megfelel a csatlakozási feltételeknek – jelentette ki csütörtökön Berlinben Dacian Cioloş miniszterelnök azt követően, hogy Angela Merkel német kancellárral tárgyalt.
A román kormányfő, akinek tavaly év végi beiktatása óta ez volt az első külföldi útja, megjegyezte: az ország már eddig is jelentős erőfeszítéseket tett a csatlakozás érdekében.
Angela Merkel a téma kapcsán leszögezte: fenn kell tartani a szabad helyváltoztatás jogát a schengeni övezetben, ehhez azonban meg kell oldani az illegális migráció kérdését. Rámutatott: a több tagállam által a migráció miatt bevezetett belső határellenőrzés csupán ideiglenes, Schengent rendkívül értékelik az európai polgárok, és a gazdasági fejlődést is elősegíti.
„Románia nagyon sok erőfeszítést és reformot hajtott végre a határőrizet terén, de várjuk az Európai Bizottság következő jelentését a korrupció helyzetéről. Azt várjuk, hogy a jelentésben Románia minden, korrupcióellenes erőfeszítése helyet kapjon, ezt követően az ország több lépésben csatlakozhat” – szögezte le Merkel. A kancellár elismerte, hogy előrelépés tapasztalható a korrupcióelleni küzdelemben, és Berlin tudja, hogy a kormány prioritásként kezeli a kérdést.
Angela Merkel rámutatott: a migránsok elosztására vonatkozó kötelező uniós kvótákra azért volt szükség, mert minden hirtelen történt, és gyorsan kellett dönteni. Hozzátette: a probléma a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás megvalósulása, a schengeni rendszer pedig csak akkor működhet, ha a menekültek ügyében a tagállamok osztoznak a felelősségen.
A román kormányfő kifejtette: Bukarest együttműködésre és párbeszédre törekszik a menekültek ügyében, és részt kíván venni a közös határvédelmi szerv, a Frontex megerősítésében is.
Az ország schengeni csatlakozása kapcsán kifejtette: a technikai felkészülésen kívül a jelenlegi kormány folytatja a korrupcióellenes erőfeszítéseket, hogy annak eredményei az EB jelentésében is helyet kapjanak, ez pedig remélhetőleg a közeljövőben Románia schengeni csatlakozásához is elvezet.
Merkel amúgy a kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában arról beszélt: Románia rendkívül fontos partner az EU-ban és a NATO-ban is hazája számára, de érzelmi kapcsolat is fűzi Németországot az országhoz a Romániában élő szász és a sváb közösség miatt.
Dacian Cioloş kifejtette: a kormány aktívvá kívánja tenni Romániát az EU-n belül, részt kívánnak venni az európai intézmények átalakításában, és ebben is együtt kívánnak működni az összes tagállammal, kiemelten pedig Németországgal. A kormány prioritásai kapcsán megemlítette a közigazgatási apparátus hatékonyabbá tételét, illetve a befektetési környezet javít. Mint fogalmazott, a Romániában élő őshonos német közösség kitűnő alapot képez a további kétoldalú együttműködés számára.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

2016. január 12.

Elzárkózik Hollandia a Schengen-övezet kiterjesztésétől
Az Európai Unió holland elnöksége nem tesz előrelépést a Schengen-övezet kiterjesztésének tekintetében – jelentette ki hétfőn Stella Ronner, Hollandia bukaresti nagykövete. Lazăr Comănesu külügyminiszter optimista: szerinte az Európai Bizottság idei MCV-jelentése olyan érveket tartalmaz majd, amelyek alátámasztják Románia Schengen-felvételének indokolt voltát.
A januártól júniusig terjedő időszakra Hollandia vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, és ez alkalomból tartott sajtótájékoztatóján Stella Ronner kifejtette: az Európai Unió és a Schengen-övezet tagállamai jelenleg olyan nehézségekkel és kihívásokkal szembesülnek, hogy mindenekelőtt a külső határok védelmének kell figyelmet szentelni. Emlékeztetett: hat Schengen-állam ideiglenes határellenőrzést vezetett be a migránsválság fejleményei miatt.  
Románia Schengen-csatlakozásának kérdésében Németország álláspontja változatlan. Angela Merkel német kancellár a múlt héten Berlinben megbeszélést folytatott Dacian Cioloş miniszterelnökkel, és elismerte: Románia jelentős előrelépéseket tett a korrupcióellenes harcban, mindamellett Berlin várja az Európai Bizottságnak az igazságszolgáltatás működéséről összeállított következő jelentését ahhoz, hogy Románia lépésről lépésre csatlakozhasson a határellenőrzés nélküli övezethez. Szabadság (Kolozsvár)

2016. március 11.

Nem látni a migránsügy végét
Restás István közgazdász 2014 nyara óta Münchenben él, a napokban azonban néhány nap erejéig visszatért Nagyváradra. Kihasználva az alkalmat, a menekültek ottani helyzetéről kérdeztük.
Restás István öt évvel ezelőtt került Nagyváradra, ahol a Partiumi Keresztény Egyetemen tanult közgazdaságtant alapszakon, majd európai szociálpolitikából mesterizett. Ennek köszönhetően adódott rá lehetősége az utolsó nyári szünidőben, hogy Münchenben egy német integrációs nyelvtanfolyamot végezzen, és azóta is, vagyis több mint másfél éve, kisebb megszakításokkal (amikor hazalátogat) kint él. A sofőriskolát is ott szeretné elvégezni, illetve ősszel szociál-menedzsmentet hallgatna az egyetemen, hogy aztán néhány év múlva visszatérjen Romániába, és vállalkozást alapítson, de ez még a távoli jövő zenéje.
Elmondása szerint óriási különbség tapasztalható a 2014-es Münchenbe érkezése és a mostani állapotok közt. Mikor kiment, nem állítja ugyan, hogy tárt karokkal fogadták, de sokkal barátságosabbak voltak a németek, mint jelenleg. Persze most is segítőkészek, de azért valahogy másképpen viszonyulnak az emberhez, ami a menekültválságnak tudható be. Lehet látni, hogy rohamosan nő a nem Németországban születettek száma, melyeket korábban két kategóriába osztottak: úgynevezett flüchtlingékre, vagyis a háborús övezetekből érkező üldözött migránsokra és auslanderekre, azaz külföldi bevándorlókra, azonban sajnos napjainkban ezt a kettőt már egy kalap alá veszik az őslakosok. Holott szerinte mentális szempontból óriási a különbség az őhozzá hasonlóan Európából érkező külföldi bevándorlók és az Afrikából vagy Ázsiából jövő menekültek közt, utóbbiak más kultúrával rendelkeznek, és másképp, számunkra furcsának tűnően viselkednek.
Beláthatatlan
A tendencia akkortájt fordulhatott meg, amikor a flüchtlingék száma egyre nőtt, hiszen például egy olyan időszak is volt, hogy naponta 300 ezren is érkeztek Münchenbe, illetve Németország más területeire, így aztán lassan-lassan valahogy elege lett a németek többségének belőlük. A kezdeti szakaszban ugyan még mindenki azon a véleményen volt, hogy segíteni kell nekik, szociálisan érzékenyen közelítették meg a témát, de aztán sokan kezdtek nem egyet érteni Angela Merkel politikájával, mely negatív hozzáállást csak tovább fokoztak a szilveszter éjszakáján Kölnben történtek, és más, verekedésekről, erőszakos magatartásokról szóló hírek. Emellett Münchenben is egyre több, általában 10-15 fős menekültcsoportokat látni, melyeknek a többsége férfi. A bűncselekmények száma is nőtt, és ezt a németek összefüggésbe hozzák a menekültek érkezésével, s arra gondolnak: csak a bajt hozzá ránk, minek befogadni őket? A közhangulat változását jelzi, hogy egyesek azt hangoztatják: csak a diplomával, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket kellene befogadni, ami persze lehetetlen, hiszen diszkriminációhoz vezetne.
Ami pedig a német államot illeti: mindent megtesz annak érdekében, hogy a helyzet javuljon. Például integrációs nyelvkurzusokat indít, vagy havonta ingyenes jegyet biztosít a menekült férfiaknak, mellyel igénybe vehetik a piros lámpás negyedben nyújtott szolgáltatásokat. Egyébként akikkel Restás István együtt járt a tanfolyamra, kedvesek és aranyosak voltak, nem viselkedtek ellenségesen vele. Szerinte sokszor a média is elferdíti a valóságot a szenzációkeltés miatt, mert a migránsok nem mind terroristák, ugyanúgy vannak köztük megbízható és rendes emberek, és mások is, ahogyan az európaiak is sokfélék. Jellemző rájuk, hogy a vallási előírásaikat nagyon szigorúan betartják. Végtelenül boldogok, ha csupán simán megölelik őket, vagy egy-két jó szót szólnak hozzájuk, de ugyanakkor egymás közt is előfordul, hogy nem értenek egyet, vagy csúnyán veszekednek.
És hogy mi lesz a migrációs válság kifutása? Ahogy talán senki a világon, úgy természetesen Restás István se tudja. Úgy fogalmazott: egyelőre nem látja a végét, azonban azt tapasztalja, hogy Németország is egyre inkább hajlik arra az álláspontra, hogy le kell zárni a határokat, mert még a német állam se tud több millió menekültet eltartani.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2016. április 7.

Liberális agymosás
Hallgatom az egyik erdélyi magyar kereskedelmi rádiót. A sok zene mellett üdítően hat egy kerekasztal-beszélgetés – gondolom hirtelen, de aztán megbánom, hogy belehallgatok. Hogy miért? Elhangzik az, amit közülünk sokan látunk és tudunk: kontinensünk vezetői Európai Egyesült Államokat szeretnének, ahol egy identitásától megfosztott, lebutított, kevertfajú massza a multik érdekeit szolgálja. Azaz eszik, iszik, fogyaszt, vásárol mindent, amit eléje tesznek, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a digitális csatornákon keresztül a rengeteg reklámon keresztül megkívántatnak vele. Ezt a rendszert szolgálja részben a migránsok szervezett, rendszerszerű betelepítése, amely sajnos együtt jár a terrorveszély növekedésével is.
Nos, itt szakadt el a cérna az egyik meghívottnál, amikor megvédte Angela Merkel migránspolitikáját, a szegény bevándorlókat. Kijelentette: nekik semmi közük nincs a robbantásokhoz (sic!). Az egyik erdélyi magyar internetes portál főszerkesztője olyan vehemenciával mondta mindezt, mintha Merkel külügyi szóvivője lett volna. Amellett, hogy szinte dadogott és nem tudott egy épkézláb mondatot elmondani, megszólalásai tele voltak tárgyi tévedésekkel. Ismerem a kontraszelekció működését, úgyhogy hadoválása nem lepett meg. A migránsokhoz való viszonyulását illetően azonban igencsak felbőszített az a határozottság, amellyel a terrorveszélyt minimalizálta.
Egyértelmű ugyanis, hogy a bevándorlók óriási tömegei nem dolgozni jönnek Európába. Őket soha nem integrálja a mi kultúránk, másrészt rengeteg potenciális terrorista érkezik velük, akik radikalizálják az évtizedek óta itt lakó muzulmánokat. Az is egyértelmű, hogy beözönlésükkel megszaporodtak az erőszakos bűncselekmények, lopások, rablások és robbantások. Ez még akkor is igaz, ha az erről szóló híreket a média és a nyugati rendőrség a politikum nyomására igyekszik elkendőzi. A rádióadásban megszólaló erdélyi főszerkesztő azonban ezt nem így gondolja, és vélt igazáról nagy vehemenciával igyekezett meggyőzni beszélgetőpartnerét, ergo a hallgatóságot is. Fogtam magam és kiléptem az udvarra, ahol orvos szomszédom ugyanezen háborgott. „Mintha fizetnék, hogy ezt mondják!” – méltatlankodott. Nekem is számtalan esetben volt már hasonló érzésem.
Egy dolog bizonyos: a balliberális értelmiség már nálunk is rég rátette a kezét mindenre. Ott van a médiában, a kultúrában, az egyetemen, a véleményformálás kútfőinél, mindenhol. Ha senki nem küzd ellene, Nyugat-Európa szintjére süllyedhetünk…
Somogyi Botond
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2016. április 28.

Székelyderzs – jövőre nyitott kapuk
Négy célkitűzés valósult meg Székelyderzsben az utóbbi tizenegy hónapban: restaurálták a templom falképeit, múzeumi jellegű kiállítás nyílt a vártemplom bástyáiban, jelentékenyen megnövelték a falu és környéke turisztikai vonzerejét, és másik hat – ugyancsak a világörökség részét képező – testvér-templomvárral egyazon projektben létrejött kiállítás, népszerűsítő kiadványok, térképek, promóciós film, valamint weboldal által, közösen népszerűsítik az értékeket magyar, német, angol és román nyelven.
Ez a mindeddig példátlan összefogás többéves előkészítő munka után az Erdélyi Unitárius Egyház, a Romániai Evangélikus Egyház és a székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány együttműködése mentén, a romániai Művelődési Minisztérium bonyolításával, az Európai Gazdasági Térség Finanszírozási Mechanizmus (EGT) 2009-2014 révén valósulhatott meg 390.909 lejes (hozzávetőlegesen 90.000 eurós) keretből.
Székelyderzs, Kelnek, Nagybaromlak, Berethalom, Szászkézd, Szászfehéregyháza és Prázsmár mostantól kezdődően közös turisztikai “csomagban” mutatkozik be a turistáknak.
Vegyük sorra a megújulás négy témakörét.
Restaurálták a freskókat
A székelyderzsi templomban található falképeket az egyik kísérő katona zászlójának latin felirata szerint 1419-ben készítették. A templom maga azonban jóval korábbi. A szentélyrész – ahol most az orgona található – a 13., a templomhajó a 15., míg a várfalak és bástyák a 16. században épült, a templom tetején található védelmi szint a lőrésekkel és szuroköntőkkel Basta 1605-ös erdélyi betörése után készült el Petky János erdélyi kancellár költségén. A szentély boltozatát faragott kövek díszítik, amelyek között látható a székelység címere, egy címerpajzsban korai eke-ábrázolás és a Petky-család címere is.
A négy falkép – a déli oldalon Pál apostol megtérésének jelenetei, Szent Mihály arkangyal egész alakos ábrázolása, illetve három püspöksüveges alak látható töredékesen, az északi falon pedig a Szent László legenda jelenetei – a 17. század végéig voltak láthatók, amikor az unitárius gyülekezet bemeszeltette. A freskók az 1887-es felújításkor kerültek ismét elő, amely állapot Huszka József rajza jóvoltából ismert számunkra. Több alkalommal is végeztek templomfelújítási munkálatokat, a freskókat azonban csak konzerválták, illetve olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek azok állapotát voltak hivatottak konzerválni. Teljes falfeltárást 2008-ban végeztek, amely során kiegészült a Szent László legenda ábrázolása az elveszettnek hitt kivonulási jelenettel. A teljes freskórestaurálást immár 2015-ben, a jelenlegi program keretében végezhették el.
Ma olyan élénk színekben és részletes gazdagsággal tekinthetők meg a falképek, mint keletkezésük idején. A freskók keletkezésének közelgő 600. évfordulója alkalmából tisztelegnek a késői leszármazottak az ősök emléke előtt. tegyük hozzá: igencsak illő és méltó módon.
Múzeumi jellegű kiállítás nyílt a bástyákban
Köztudott, hogy máig él a szokás Székelyderzsben, hogy a szalonnát a templom bástyáiban tárolják. A 18. században félfedél formájúra épült át az erőd, ahová az egyházközség tagjai különböző ingóságaikat és élelmiszerkészleteiket helyezhették el (kelengyésláda, szerszámok, a hombárokban pedig gabonakészletüket tarthatták), a bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására használták, s használják mind a mai napig.
A hagyomány szerint a megbízott egyházfi csak bizonyos napokon nyitotta ki a szalonnás-kamrát, ahonnan a háziasszonyok egy hétre vagy jól meghatározott időszakra való mennyiséget vételezhettek. Ez a szokás beosztásra, ésszerű gazdálkodásra szoktatta a háziasszonyokat.
Mivel a paraszti életszerben, a hagyományos falusi háztartásban használt tárgyak az erődtemplomban voltak, nem kellett most mást tenni, mint konzerválni őket, a helyükön maradhattak, kiegészülve a kelléktár többi darabjával. Így megtekinthető egy 19. század végét idéző szobabelső is.
Az Arany Griff Lovagrend segítségével pedig egy állandó középkori fegyver- és ruházati kiállítás kapott helyet.
Körben, a félfedél alatt a használati eszközök mellett kiállították azokat a nagyított fotókat, amelyeket a székelyudvarhelyi Kováts-fényképészet archívumában találtak és bizonyítottan Székelyderzsben készültek, illetve idevalósi embereket ábrázolnak az 1890 és 1950 közötti időszakban.
Növekszik a település vonzereje
Azáltal, hogy ma már műút vezet Székelyderzsre, sokkal többen, könnyebben jutnak el ide. Nincsen ugyan kiépült teljes turisztikai infrastruktúra, de az alapok megvannak. Létezik néhány vendégszoba és kulcsosház, bár korántsem annyi, hogy jelentős vendégmegtartó erőt képviselhessen. Talán a politikum is észleli majd a lehetőségeket és előbb-utóbb – valamelyik választási ciklusban sor kerülhet a Brassó megyébe átvezető út modernizálására, ami közvetlen kapcsolatot jelenthet majd a Szászföld felé.
A most záruló projekt sikeres, de nem elég
Azáltal, hogy április 30-án zárul ez a projekt, egy új időszak veszi kezdetét. A helyiek, élükön a tiszteletessel, a következő hetekben, hónapokban és években találják majd ki a többit, ami az erődtemplomhoz még kell. Hosszú folyamat következik, amíg kiépül a rendszer minden eleme. Tőkére, fantáziára, kezdeményezőkészségre és bátorságra lesz szükség.
Ugyanezt a véleményt osztotta Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke és Furu Árpád is, az Erdélyi Unitárius Egyház építészeti és idegenforgalmi főtanácsadója, aki amellett, hogy átadta Bálint-Benczédi Ferenc püspök üdvözletét, elmondta, hogy a jövőben is minden szakmai tanácsot megadnak a derzsieknek, hogy létrehozzák ide a szükséges infrastruktúrát. A település fiataljai körében is zajlik a felvilágosító munka, hiszen itt komoly erőforrások vannak, ha az emberek megtanulnak velük élni. A ma is létező szalonna- és sajtkóstolás nem elég. Ide nem turistát kell várni, hanem vendéget!
Rajtuk volt a falu szeme
A projekt kivitelezésében többen is helyi kötődésűek. A szülőfaluban, rokonok körében dolgozni még nagyobb felelősséget jelent, mint idegenben.
Orbán Árpád, a Civitas Alapítvány udvarhelyi irodájának igazgatója és Kulcsár Orsolya menedzser soha nem tagadta meg gyökereit. És egyáltalán nem kell szégyenkezniük. “Áldás volt a munkán, hiszen a Jóistennel együtt dolgoztak!” – mondotta Kolumbán Gábor. “Másképp nem is lehet. A posztmodern embernek észhez kell térnie, ha elszakadt a világ rendjétől és improduktív életet él, rá kell ébrednie és éreznie a valódi feladatokra, hozzá kell adnia minden tehetségét és képességét a világ haladása érdekében, nem pedig elvennie, hiszen csak így működik a teremtmény és a Mindenható közötti munkakapcsolat.”
Közös stratégia
Dr. Stefan Magnus Cosoroaba evangélikus lelkész, egyetemi docens, a gyakorlati teológia és valláspedagógia elismert szakembere is püspöki üzenetet hozott, majd röviden ismertette azt a tevékenységet, amelyet az erődtemplomok fenntartása és népszerűsítése terén végez.
“Az erdélyi szászoknak százötven erődtemplomuk van, amelyek közül csak tizenöt van jó állapotban, mintegy huszonkilenc állaga elfogadható ugyan, de ezekre is azonnal milliókat lehetne, s kellene is költeni. A többi – tehát legalább száz középkori szakrális épületről van szó (!) – állapota siralmas. Gyakorlatilag minden gyülekezet temploma veszélyben van, hiszen 1990 után a szászok maradéka is tovább fogyatkozott, az egykori hétszázezres evangélikusból ma már csak mintegy tízezren maradtak az egyházmegyében. A székelyek sokkal jobb helyzetben vannak, hiszen itt még mindig jelentős a falusi környezetben élő őshonos népesség és csak (!) huszonkilenc erődtemplomról kell gondoskodniuk.” Cosoroaba szót ejtett a fővárosi hatóságokkal vívott “mérkőzésekről” is. Elmondta, hogy templomfelújításokról volt szó, amelyekhez a Kulturális Minisztérium biztosított volna egy jelentősebb keretet, ám a tisztségviselők telekkönyvi kivonatot, birtoklevelet, s mindenféle dokumentumot kértek, felszólították, hogy bizonyítsa be egy-egy ingatlanról, hogy annak tulajdonjoga a gyülekezet megszűnése után valóban a püspökségre szállt. A helyzet akkor oldódott meg, amikor Angela Merkel asszony, Németország kancellárja Romániába látogatott, ekkor a különböző útvesztők és osztályok eltekintettek a szigorú, a normális ügymenetet akadályozó szabályozástól és képesek voltak helyesen is értelmezni a törvények betűit. Ezzel a projekttel – taglalta Cosoroaba -, amelyben hét erődtemplom közös promócióját hozzuk létre, végre létrejön az “átjárhatóság”, hiszen mind a hét helyszínen népszerűsítik egymást, hogy az érdeklődők átmenjenek egyik teleülésről a másikra, s a látnivalókat ajánlják tovább barátaik, rokonaik figyelmébe, hogy ők is odalátogassanak. Szó esett még a Transilvania Card nevű projektről, amely kedvezménycsomaggal együtt kínálja az erődtemplomok látnivalóit, a számos kulturális programmal együtt, amely ezeken a helyeken zajlik. Tavaly harmincezer látogatójuk volt, de sokat kell dolgozni azon, hogy még több helyszínen felbukkanva, erősebb marketingmunkát folytathassanak, hiszen a vajdahunyadi várnak egyedül ennél nagyobb volt az éves látogatottsága.
Milyen konkrétumok következnek?
Székelyderzsben rengeteg tennivaló lesz. Ha együtt élnek az emberek a történelmi emlékekkel, akkor ki kell alakítani hozzá a megfelelő környezetet. A templom környezete ma – enyhén szólva – igen eklektikus képet mutat: egyaránt megtalálhatók a másfél-kétszáz éves házak, a Monarchia korát idéző középületek, a szocreál emlékek és a fogyasztói kultúra katalógusai és “akciói” által ránk zúdított idegen anyagokból épített, felújítás címén elrondított családi házak. Ide településkép-védelmi program kell, tájépítészetileg is ki kell alakítani egy megfelelő és igényes arculatot, amelynek megtartása és organikus fejlesztése minden helyben lakó polgár és vállalkozó joga és kötelessége lesz.
Ahhoz, hogy a turista vendég legyen, olyan megtartó funkciók szükségesek, amelyek nem csak egy-két órára, hanem akár napokra is lekötik az idelátogatót. Fel kell támasztani az alvó népi mesterségeket: fafaragók, bőrdíszművesek, szövő- és varróműhelyek kellenek, kovács- és asztalosszakmát bemutató látvány-manufaktúrákat lehet létrehozni, hozzáértő, nyelveket beszélő, nyitott üzemeltetőkkel, akik nem csak ideiglenes jövedelemkiegészítést látnak az ilyen foglalatosságokban.
Annyi kiváló élelmiszert kell előállítani, hogy ne kelljen hipermarketekből etetni a vendéget. A templom és az erőd tereiben pedig minőségi programokkal esélyt lehet majd teremteni a kultúrát is fogyasztó érdeklődőknek.
Innen, a templomerőd kapujából lehet rálátni a jövőre. A múlt hasznosítása jóvoltából körvonalazódhat a látható és élhető jövő.
Simó Márton/ Élő Székelyföld MunkacsoportSimó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport
eloszekelyfold.wordpress.com

2016. május 16.

Diaconut felbőszítette esetleges kitiltásának híre
Magyarország a szélsőségesen magyarellenes Bogdan Diaconu kitiltását tervezi. A soviniszta román politikus válaszul a restitúciós ügyekhez kapcsolódó korrupcióval megvádolt és Budapestre költözött volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila kiadatását követeli – számol be Balogh Levente a kronika.ro-n. Arról, hogy Magyarország kitiltani készül a szélsőséges nézeteket hirdető Egységes Románia Párt (PRU) elnökét, független parlamenti képviselőt, a Népszabadság cikkezett szombaton saját értesülésre hivatkozva. A lap információi szerint a budapesti kormány ülésén szóba került, hogy a jövőben nem engedik be az országba a magyarellenes kirohanásairól ismert Bogdan Diaconut. Diaconu tavaly alapította meg a nacionalista, magyarellenes Egységes Románia Pártot (PRU), amelynek első kongresszusán, január végén bejelentette egy – a Magyar Gárdára hasonlító – „polgári önvédelmi" szervezet létrehozását Karóbahúzó Vlad (Vlad Țepes) Őrjárata néven. Diaconu a Népszabadságnak nyilatkozva azzal fenyegetőzött: ha eredményesen szerepelnek a 2016-os parlamenti választáson, kitiltják a magyar cégeket Romániából. Szerinte a magyar kormány azért akarja kitiltani, mert a PRU „az egyetlen párt, amely ellent tud állni a magyar irredentizmus térnyerésének".
A Népszabadság azt sugallja, hogy a magyar kormány a kitiltással a Jobbiknak tesz gesztust. Tavaly októberben ugyanis három évre kitiltották a Jobbik alelnökét, Szávay Istvánt Romániából. Erről Szávay márciusban szerzett tudomást, amikor a határon feltartóztatták. A képviselő most a lapnak úgy nyilatkozott, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már tájékoztatta arról, a kormány lépése válasz az ő kitiltására. Budapest jelezni akarja: elfogadhatatlanak tartja, ha egy másik uniós tagállam így lép fel egy magyar parlamenti képviselővel szemben. A jobbikos politikus egyébként nem örül annak, hogy Diaconuval hasonlítják össze, mert ő nem tartja magát „románellenesnek". Minderre Bogdan Diaconu Facebook-oldalán először egy összeesküvés-elmélettel reagált, miszerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök valójában Klaus Johannis román államfő és „főnöke", Angela Merkel német kancellár felszólítására csatlakozott azon erőkhöz, amelyek „cenzúrázni" akarják a PRU által képviselt román nacionalizmust. Emellett arról „tájékoztatta" Orbán Viktort, hogy az őszi parlamenti választásokat követően, amikor a PRU – szerinte – parlamenti párt lesz, kitiltja a magyar cégeket Romániából, mivel azok álláspontja szerint a „magyar szeparatizmust" pénzelik. Egyben azért fognak küzdeni, „hogy betiltsák az államellenes RMDSZ-t, valamint a többi autonómiapárti magyar szervezetet, amelyek közül egyesek egyenesen terrorszervezetek, mint a HVIM.”
Azt is közölte: pártja fel kívánja venni a kapcsolatot a Magyarországgal szomszédos országokban tevékenykedő nacionalista pártokkal, „hogy harapófogóba szorítsák a magyar irredentizmust.” Később nyilvános felhívást tett közzé, amelyben felszólította a román hatóságokat az általa bűnözőnek nevezett Markó Attila kiadatási ügyének rendezésére. „Másfél éve a bűnöző volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila még mindig Magyarországon bujkál a magyar állam védelme alatt, a román hatóságok pedig elfelejtették megtenni a kiadatásához és romániai bíróság elé állításához szükséges lépéseket" – áll a közleményben.
Diaconu szerint ellenkező esetben a román hatóságok cinkossá válnak abban, hogy a szökésben levő bűnöző elkerülje a felelősségre vonást. „Markó Attila igazságszolgáltatás elé állítása kulcsfontosságú a nemzetbiztonsági fenyegetést jelentő, törvénytelen erdélyi visszaszolgáltatások hálózatának felderítésére, amelyekben Magyarország is érintett, ezt bizonyítja, hogy a magyar állam bujtatja a bűnözőt" – áll a szélsőséges politikus közleményében. Mint ismeretes, Markó Attila RMDSZ-es képviselő korábban az ingatlanrestitúcióért felelős bukaresti szaktestület magyar tagja volt. Ebbéli minőségében jogerősen három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, miután a bíróság szerint jogtalanul döntött a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról az azt építtető református egyháznak. Ezt követően az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azzal is meggyanúsította, hogy szándékosan felülértékelt bukaresti ingatlanok után jogtalanul járó kárpótlási összegek kifizetéséről szóló döntésekben vett részt. Mivel emiatt a korrupcióellenes ügyészség előzetes letartóztatásba akarta helyezni, ő tavaly lemondott, és Budapestre költözött. Románia az Interpollal adatott ki nemzetközi körözést ellene.
Markó Attila a Krónikának Diaconu követelésével kapcsolatosan úgy nyilatkozott: nincs véleménye a szélsőséges politikus kifakadásáról. „Ilyen beteg emberekkel nem foglalkozom, csak legyintek", szögezte le – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

2016. augusztus 19.

„A nemzetállamok Európája a határon túli magyarság halála”
Több erős kijelentés is elhangzott, de talán ez volt a legerősebb azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen európai válságmagyarázatok és jövőképek csaptak össze Kolozsváron.
Európa-talán(y) – ezzel a talányos címmel rendeztek beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Szenkovics Dezső, a Sapientia- EMTE adjunktusa moderálásával három politológus, egyetemi tanár, Bakk Miklós, Kiszelly Zoltán és Varga Norbert cserélt eszmét arról, hogy mi is lehet ma Európa világpolitikai helye, illetve hogyan tudja kezelni az Európai Unió azt a bokros – strukturális, identitásbeli, elit-, illetve értékbeli – válságcsomagot, amely az öreg kontinenst sújtja – vagy nem is sújtja annyira, megítélés kérdése.
Mondjuk abban, hogy válságban az EU, nem volt vita – abban viszont igen, hogy mekkora is ez a válság. Bakk Miklós úgy véli, kódolt, mélyebb válságról van szó, amelyet a migránshullám csak „előhívott”: ez pedig abban áll, hogy
az EU nem tudta eldönteni, milyen típusú unió akar lenni.
Forgatókönyvek ugyan a kezdetektől voltak, de egyik mellett sem sikerült konszenzust teremteni. Nézzük meg ezt a három szcenáriót:
• Régiók Európája: Európa mint kulturális, földrajzi alkotóelemekből álló egység, az Európa civilizációs karakteréből fakadó vízió;
• Nemzetállamok Európája: a „realitások víziója”, amely a fennálló állapotból indul ki;
• Föderális Európa: az elmélyített integráció egy szorosabb államszövetséget eredményezne, amelynek elsődleges mintája az Amerikai Egyesült Államok.
Kiszelly Zoltán – ahogy fogalmaz – a „globalizáció 2.0” szemszögéből közelíti meg a problémát. A kommunizmus bukásával Európán belül megszűnt a rendszerkonkurencia, napjainkban pedig a negyedik ipari forradalomnak lehetünk tanúi:
20 éven belül 5 millió robot fog munkába állni, és ez radikálisan változtatja meg a munkaerőpiaci viszonyokat. Amelyek már eddig is átalakultak, annak következtében, hogy a globális piacon például a kínai munkaerő jóval olcsóbb, mint a nyugati.
Nyugaton a jóléti modellről áttértek a neoliberális modellre, ami azt eredményezte, hogy „rosszabbul élnek, mint négy éve”, ami persze relatív, mert még mindig jobban, mint az erőteljesebb gazdasági növekedést produkáló kelet-közép-európai államok (most épp Románia a „sztár”, a maga 6 százalékos növekedésével).
A felsorolt válságtípusokat Kiszelly kiegészíti a vezetési válsággal: a politikai vezetők az elitcsoportok érdekében munkálkodnak, míg a költségeket a lakosság vállára terhelik. A megváltozott körülmények között Európa vezetőinek nincs új életstratégiája, a migránsválság rossz kezelése pedig pont ezt a stratégiahiányt teszi láthatóvá.
Varga Norbert nem ért egyet azzal a korábban elhangzott gondolattal, miszerint ez lenne az Európai Unió eddigi történetének legnagyobb válsága. Az európai integráció gondolata eleve egy, a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb válságból született: a második világháború tapasztalatából.
Az 50-60-as években pedig Európa átélt már egy migrációs hullámot: az elveszített gyarmatokról tömegével menekült vissza az öreg kontinensre a fehér, európai népesség. Aztán ott volt '56, az elveszített forradalommal, a több százezres kivándorlással, a szuezi válsággal. A 60-as években generációs válságot élhettünk meg (diáklázadások, forrongások időszaka), a 70-es években pedig totális gazdasági összeomlást, amit az okozott, hogy az amerikaiak feloldották az európai gazdaságokat addig stabilizáló kötődést az arany és a dollár árfolyama között – ami, a spekulációk miatt, tovább növelte a szakadékot a szupergazdagok és a népesség kevésbé tehetős rétegei között.
Hogyan vezetett Angela Merkel útja az elhíresült 2010-es „a multikulti halott” kijelentéstől a Willkommenskulturig? – teszi fel a kérdést Szenkovics.
Bakk Miklós szerint a multikulturalitás fogalmával alaposan visszaéltünk. Európa eleve multikulturális, de általában nem ebben a szűk értelmében használjuk a kifejezést, hanem Európa és a kívülről jövő – jelenleg muszlim – kulturális hatások közti viszonyrendszert, a nyugati és keleti értékek konfliktusát értjük alatta.
Merkel „pálfordulására” a német kereskedelmi kamara azon jelentését idézi, miszerint a németországi munkaerőhiányt a migránsok befogadásával kell orvosolni.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Kiszelly is: 2030-ig Németországban évente félmillió szakmunkás megy nyugdíjba, és a hiányt nem tudják pótolni, mert ugyan rengeteg fiatal van munka nélkül, de nem fizetik meg őket rendesen, ezért bizonyos munkakörök betöltetlenek mAradnak. Ráadásul egyre kevesebb gyerek születik. Az elvándorló szír középosztály pedig pont alkalmasnak tűnik a munkaerő-piaci és demográfiai „lyukak” befoldozására – olcsóbban, mint az őshonos munkaerő.
Merkel politikája kegyetlen
– oszlatja el a keresztényi humanizmusból jótékonykodó kancellár képzetét Varga Norbert. Kifejezetten a jól képzett szír és iraki munkaerő befogadásában érdekelt, az észak-afrikai vagy afganisztáni migránsokat nem látja szívesen. Az elképzelés az, hogy behoznak kétmillió migránst, abból kiválasztanak egymilliót, akiknek az integrációjába megéri befektetni, egymilliót pedig visszaküldenek – csak a probléma, hogy nem a származási országukba, mert oda nem lehet, hanem – a dublini megállopodás értelmében – oda, ahol a menedékkérelmüket először benyújtották.
A mostani válság, bár nem unikális, abban különbözik a többitől, hogy Európának, a korábbi esetektől eltérően, nincsenek világos válaszai a problémákra – összegez.
És ha már válsághelyzet, a Brexit sem mAradhat ki a „repertoárból”. A meghívottak egyetértenek abban, hogy az angolok soha nem érezték magukat igazán a kontinentális Európa részének, az egykori gyarmatbirodalom romjain létrejött Commonwealth vagy az Egyesült Államokkal kialakult speciális kapcsolat relativizálta számukra az EU-tagság értékét, és hallani sem akartak a föderális Európáról.
A briteknek ráadásul tényleg elege lett a bevándorlásból, nemcsak az Európán kívülről érkezőkből, hanem az uniós munkavállalókból, akik leverték a fizetéseket, viszont az egekbe verték a lakbéreket és konkurenciát jelentettek a szociális juttatásokhoz való hozzáférés terén.
Ennek ellenére ez egy „nem szándékolt” kilépés, egy tragikomikus véletlen, mert mindenki az ellenkező eredményre számított, ők maguk is.
Nem lesz Huxit
– szögezi le Kiszelly, aki úgy véli, minél szegényebb egy ország, annál inkább kötődik az Unióhoz. A gazdag országok, mint Hollandia, Dánia vagy Finnország, már inkább kilépésesélyesek.
A Quo vadis, Európa? kérdésre Bakk Miklós válasza az, hogy a megoldás az lenne, ha az Unió elmozdulna egy föderális irányba, de ez az egységes szövetség elsősorban kifelé, világpolitikai vonatkozásban valósulna meg, befelé viszont nem erőltetnék az integrációt – végső soron tehát egyfajta európai konföderáció jönne létre,
amely a tágabban értelmezett kereszténység valamiféle képviseletében lelné meg a globális szerepét (ha már a demokráciaexportot Amerika lenyúlta).
Kiszelly szerint is föderális irányba fog elmozdulni Európa, a fokozottabb integráció hívei többen vannak, mint a szuverenisták (akik közül leginkább a magyarokat és lengyeleket kell kiemelni). Az uniós válság kulcsát az euró megmentésében, a közös fizetőeszköz válságára adott válaszban látja – ez fogja kialakítani Európa jövendő „térképét”.
„Imádkozzanak, hogy ne a magyar-lengyel irány győzzön, mert a nemzetállamok Európája a határon túli magyarság halálát jelentené, egy ilyen Európában nem lesz kisebbségi játéktér” – jelenti ki Varga Norbert.
A demokrácia ugyanakkor nem jelentheti az elit, a kevesek uralmát, az EU-nak több energiát kell fektetnie abba, hogy megértesse saját működését, mert ennek elmulasztása tragikus következményekkel járhat.
A migránsválságra utalva Varga kijelenti: az iszlám nem egységes, több törésvonal mentén a muszlimok egymást is gyilkolják, ezért teljesen elhibázottak azok az elképzelések, melyek szerint a muszlim áradatot valakik mesterségesen gerjesztenék.
Nem az iszlámot kell hibáztatnunk, hanem a saját erőtlenségünket: a nagycsaládos, sokgyermekes modellt követő muszlimok az „élet kultúráját” képviselik, szemben a vitalitását elvesztő nyugati ember „halálkultúrájával” – idézi Böjte atyát a katolikus teológiát is végzett történész-politológus.
pazs
foter.ro/cikk

2016. szeptember 20.

Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

2016. szeptember 22.

A külügy cáfolja a kvótán felüli román befogadókészséget
Cáfolta a külügyminisztérium azokat a korábban megjelent híreket, miszerint Románia az ENSZ New York-i közgyűlésén vállalta volna, hogy az uniós kvóták szerint neki megállapítottnál több menekültek kívánna befogadni.
A külügyminisztérium szerdai közleménye szerint a román delegáció csupán az eddigi vállalásait ismertette a küldöttekkel.
A France Press hírügynökség korábban amerikai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy hét ország, kötöttük Románia is, vállalta, hogy tízszer több menekültet fogad be, mint 2015-ben.
Ötven ország vállalt idén 360 ezer menekültet
Barack Obama amerikai elnök az ENSZ-közgyűlés ülésével párhuzamosan külön konferenciát szervezett a menekültválságról New Yorkban, és bejelentette, ötven ország ígéretet tett arra, hogy még idén 360 ezer menekültet fogad be a háború sújtotta vidékekről.
"Eposzi léptékű válsággal nézünk szembe" - fogalmazott Obama, és leszögezte, hogy több mint 65 millió embernek kellett elhagynia otthonát, többen menekülnek, mint a második világháború óta bármikor. A 65 millió menekült közül 21 milliónyinak a hazáját is el kellett hagynia - tette hozzá az elnök. „Nem csukhatjuk be a szemünket, és nem fordíthatunk hátat, nem csaphatjuk be az ajtót e családok előtt, mert ezzel legalapvetőbb értékeinket árulnánk el" - figyelmeztetett Barack Obama.
Az elnök külön köszönetet mondott Mexikónak, amely a közép-amerikai országokból fogad be nagyszámú menekültet, valamint Svédországnak, Kanadának és Németországnak. Obama külön megemlítette - a konferencián egyébként felszólaló - Justin Trudeau kanadai kormányfő, illetve Angela Merkel német kancellár nevét is, mint akik rendkívüli támogatást nyújtanak a menekülőknek.
Barack Obama bejelentette: a menekülőknek segítséget ígérő több mint ötven nemzet az idén több mint 4,5 milliárd dollárral emelte meg a humanitárius célokra nyújtott anyagi segítséget. Ezt a pénzt élelmiszerre, gyógyszerre, ruhákra és menedékhelyek létesítésére költik. Obama megígérte: a Világbankkal összefogásban új finanszírozási lehetőségeket kutatnak fel, hogy a befogadó szegényebb országoknak segítsenek a menekültek integrálásában. Ezzel összefüggésben Törökországot, Jordániát, Csádot és Thaiföldet említette, mint segítendő befogadó államokat.
maszol.ro

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-93




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék