udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
124
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-124
Névmutató:
Balázs Attila
2012. április 2.
Sziveri Jánosra emlékeztek szombaton a Bulgakovban
A fiatalon, 36 éves korában elhunyt Sziveri János (1954–1990) vajdasági költőre, az Új Symposion című folyóirat szerkesztőjére emlékezhettek a kolozsváriak szombaton este, a Bulgakov Kávéház emeletén, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és a Sziveri Társaság közös szervezésében. A Sziveriáda névre keresztelt találkozón barátai, pályatársai, valamint Sziveri-díjasok olvastak fel műveikből, és a budapesti Gondolat Kiadó gondozásában tavaly megjelent két kötetet – Sziveri János művei (szerk.: Reményi József Tamás) Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája (szerk.: Géczi János, Reményi József Tamás) is bemutatták.
A résztvevők elsőként egyperces néma csenddel tisztelegtek a szerdán éjszaka elhunyt Fodor Sándor író emléke előtt. Orbán János Dénes, a kávézó tulajdonosának köszöntője után Marosán Csaba színinövendék adott elő néhány Sziveri-költeményt, majd közeli barátai – Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, Géczi János költő, prózaíró és Balázs Attila vajdasági prózaíró – elevenítették fel Sziveri Jánoshoz fűződő élményeiket. – Egyfajta szuggesztív erő volt a megjelenésében: nem volt divatfi, de mégis úri eleganciával tudott jönni-menni-fellépni – hangsúlyozta Szőcs Géza, hozzátéve: az Új Symposion általa válhatott ismét a legfontosabb irodalmi és művészeti folyóirattá Újvidéken.
Az est folyamán Sziveri szerkesztői munkásságáról, az emlékét ápoló Sziveri János Társaságról és a Sziveri-díjról is szó esett. Elhangzott: személyének és életművének népszerűsítése céljából alapították meg 1992-ben az elismerést, amellyel azokat a fiatal tehetségeket jutalmazzák, akiknek műveit a Sziveriéhez hasonló „nonkonformizmus, ösztönösség, játékosság és szenvedélyesség” jellemzi. A másik teljesítmény pedig, amiért valaki megkaphatja a díjat, ha hozzájárul a Sziveri-kultusz szélesebb körökben való megismertetéséhez. A húsz év alatt 24 Sziveri-díjat osztottak ki, a kitüntetésben a következő személyek részesültek: Babics Imre, Háy János, Zudor János, Fekete Vince, László Noémi, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Sebők Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Szerbhorváth György, Kécza András, Szálinger Balázs, Mezei Kinga, Balogh Robert, Lábass Endre, Csehy Zoltán, Lovas Ildikó, Virág Zoltán, Mátis Lívia (posztumusz), Danyi Zoltán, Győrffy Ákos, Orcsik Roland, Kollár Árpád és Virág Gábor/Aaron Blumm.
Sziveri János összes versei mellett szellemi hagyatékát is őrzi a Gondolat Kiadónál tavaly megjelent Sziveri János művei című kötet, így korai képzőművészeti írásai, rajzai, drámái, valamint két életútinterjúja is megtalálható benne, derült ki. Ami pedig a Sziveri-díjas alkotók munkáit tartalmazó Partitúra ne légy soha! című kiadványt illeti, ebben a szerzők egy-egy új írása szerepel, versek, novellák és prózarészletek egyaránt.
Befejezésül Balázs Attila, Cserna Szabó András, Farkas Wellmann Endre, Géczi János, Márkus András, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Szálinger Balázs és Szőcs Géza olvasott fel, Szálinger Balázs tolmácsolásában pedig egy Zudor János-költeményt is hallhattunk.
F. ZS. Szabadság (Kolozsvár)2012. július 2.
A magyar dal és a falu ünnepe
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2013. január 3.
Több mint ezer bánsági magyar köszöntötte együtt az újévet
Temesvár – Az óév utolsó napján közel ezer temesvári magyar vett részt a közös óévbúcsúztató-újévköszöntő szilveszteri mulatságokon, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet, a 4+2 Asszinkron és a Szinkron zenekarok szervezésében.
A magyar színház nagytermében – az egykori Vigadó teremben – mintegy 250 temesvári magyar vett részt a TEMISZ hangulatos szilveszteri bálján, ahol az aradi Kvint zenekar szolgáltatta a talpalávalót. A batyus mulatság résztvevőit szépen feldíszített terem, terített asztal, pezsgő és gyümölcs fogadta. Éjfél előtt a házigazda Csiky Gergely Színház művészei – Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Aszalos Géza, Magyari Etelka – a “világvége” eseményeit felidéző kabarészámokkal szórakoztatták a bál közönségét. Éder Enikő örökzöld slágereket, sanzonokat, Molnos András Csaba operettslágereket énekelt, átütő sikerrel. A színvonalas műsor keretében a Harmónia Tánccsoport ifjú táncosai is felléptek, megérdemelt tapsot aratva. A “bukaresti” újévet a bálozók közül többen a közeli Opera téren köszöntötték, majd egy órával később a “magyar éjfél” újabb alkalom volt a közös koccintásra, újévi jókívánságokra. Jóval éjfél után, emelkedett hangulatban került sor az ünnepi tombolahúzásra, ahol a szponzorok jóvoltából értékes ajándéktárgyakat sorsoltak ki a szervezők. A nyeremények jelentős része – köztük egy értékes kávéskészlet – az Erdélyi Kárpát Egyesület tagjainak asztalához vándorolt, nem véletlenül, hiszen ők ültek a XIII.-as asztalnál... Nagy volt a derültség, amikor Balázs Attila színházigazgató belépőt nyert a következő Peer Gynt előadásra, amelynek éppen ő lesz a főszereplője! A TEMISZ kulturált környezetben megszervezett szilveszteri báljának közönsége kiváló hangulatban hajnalig táncolt, együtt mulatott a Kvint együttes zenéjére.
Az Ifjúsági Ház előcsarnokában került sor a 4+2 Asszinkron zenekar baráti körének és a Kohézió Egyesület baráti körének hagyományos szilveszteri mulatságára, ahol több mint 350 temesvári és környékbeli (vöröscsárdai, végvári, csenei, varjasi) magyar búcsúztatta jókedvvel az óesztendőt. A résztvevőket, az évek során kialakult asztaltársaságokat, baráti köröket az alkalomhoz illően feldíszített asztalok és terem várta. A mókázás, a jókedv, a változatos zene, a baráti hangulat kedvéért az anyaországból is érkeztek papírcsákókkal, trombitákkal, konfettivel felszerelkezett vendégek. Pezsgőbontáskor konfetti eső zúdult a teremben lévőkre, majd egy órával később az anyaországból érkezett vendégekkel koccintottak a szilveszteri mulatság résztvevői, egy jobb és reményteljesebb új évben bízva. A tombolahúzás előtt Sipos Ilona a szervezők nevében a következő jókívánsággal köszöntötte a jelenlevőket: “Kívánok én hitet, kedvet / Szép szerelmet, hű türelmet. / Utadhoz fényt, csodát, álmot / Békességet, boldogságot. / Magyar szót és égre kéket, / Emberarcú emberséget. / Verset, célt, igazságot / Daltól derűs, jobb világot. / Kézfogáshoz tiszta csendet / És mosolyból minél többet. / Kívánok egészségben gazdag új évet”. A hagyományos tombolahúzás során értékes nyeremények találtak gazdára, köztük a Csiky Gergely Színház által felajánlott páros színházi belépők. A kellemes baráti társaságban megszervezett óévbúcsúztató mulatság reggelig tartott. Zsúfolásig telt ház, kiváló hangulat volt a Szabó Ferenc vezette Szinkron zenekar hagyományos szilveszteri bálján is, amelyre a Henri Coandă Líceum dísztermében került sor a Bokréta néptáncegyüttes baráti köre tagjainak részvételével. A bánsági magyarok együtt köszöntötték az újévet több vidéki településen is, köztük Igazfalván, Óteleken és Végváron.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),2013. január 12.
A juttatás jogos (Kuláktörvény)
Az egykor kuláknak nyilvánítottaknak járó szociális juttatásról tartott sajtótájékoztatót Kátai Zsuzsanna sepsiszentgyörgyi tanárnő, Balázs Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének elnöke és Johann Taierling néppárti önkormányzati képviselő a párt kézdivásárhelyi székházában tegnap.
Balázs Attila elmondta, amióta péntekenként beindult az ingyenes jogi tanácsadás, sokan felkeresték székházukat. Decembertől elfogytak anyagi forrásaik, ezért a négy néppárti tanácstag lemondott üléspénze egy részéről, hogy fedezni lehessen Kátai Zsuzsanna kiszállási költségeit. Az irodát fénymásolóval is ellátták, hogy az iratok sokszorosításával is segíteni tudjanak a hozzájuk fordulóknak. Johann Taierling kifejtette, elvárná, hogy a felső-háromszéki magyar polgármesterek a jogosultak mellé álljanak, és alkalmazzák a jogszabályt.
Kátai Zsuzsanna arról számolt be, hogy az egykori kulákokat ért sérelmekért járó havi juttatás kifizetését az 1990/118-as törvény szabályozza, a politikai üldözötteknek járó társadalmi juttatás címszó alatt, és – habár huszonkét éve életbe lépett a jogszabály – Háromszéken mindig akadozott érvényesítése, az üggyel foglalkozó hivatalok eltanácsolták a hozzájuk fordulókat azzal a „rablómesével”, hogy a jogszabály a kulákokra nem vonatkozik. A törvényalkotó nem használja a kulák szót – hangsúlyozta –, hanem a kényszerlakhelyet, mivel az volt a szándéka, hogy ne csak a kulákokra, hanem a többi megbélyegzettre, a volt „kizsákmányolókra” is érvényes legyen. Hiába rendelkeznek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság által kibocsátott üldözési dosszié másolatával is, pereskedni kényszerülnek. Idős embereket tesznek útra, hogy fölöslegesen pereljenek, ami sok jogosultnak elveszi a kedvét. Az iratok beszerzése is bonyolult, bürokratikus. A megyei bizottság a legtöbb esetben nem adja meg a juttatást, ezért a harmincnapos fellebbezés után perelni kényszerülnek. Akik pereltek, megnyerték a jogi eljárást, és az igény benyújtásának időpontjáig visszamenőleg is megkapták a nekik járó havi összeget. A törvénynek nincs jogvesztő határideje, így most is benyújthatják az igénylést azok, akik úgy értékelik, jogosultak lennének a juttatásra, az iratcsomók összeállításában segítséget nyújt – mondotta Kátai Zsuzsanna –, azt is kiemelve, hogy több polgármesteri hivatalban nem ismerik el az illetőnek járó adókedvezményt. Kátai Zsuzsanna a megyei bizottság 2010-es jelentéséből is felolvasott adatokat. Abban az áll, hogy a bizottsághoz 494 kérés érkezett be, amiből 337-et elutasítottak, 132 pedig pozitív elbírálásban részesült, amiből 66-ot végleges és visszavonhatatlan bírósági döntés alapján fogadtak el.
Kátai Zsuzsanna minden pénteken 9–11 óráig a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központban, 12 és 14 óra között pedig a Néppárt kézdivásárhelyi székházában, a Gábor Áron tér 13. szám alatt tart ingyenes jogi tanácsadást.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. január 30.
Magyar állampolgárok klubja
Az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetének kezdeményezésére péntek este hat órakor a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti kistermében megalakul a magyar állampolgárok klubja.
Cél, hogy mindazok, akik megszerezték a magyar állampolgárságot, tájékozódjanak jogaikról és kötelezettségeikről. Abban is segítséget óhajtanak nyújtani, hogy miként szavazhatnak a Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok. A klub politikamentesen, civil szervezetként működik majd – tudtuk meg Balázs Attilától, az EMNP helyi elnökétől.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. január 30.
Felső-Háromszéken nem kívánatosak (Néppártiak az MSZP látogatásáról)
Kézdiszéken a 2004. december 5-i népszavazás óta nemkívánatos személyek a Magyar Szocialista Párt vezetői, mivel a székelyek nemzeti hovatartozását kérdőjelezték meg – hangzott el Balázs Attila kézdivásárhelyi EMNP-elnök és Johann Taierling önkormányzati képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján.
Az MSZP akkor oly mély sebet ejtett az erdélyi magyarság nemzeti érzelmén, amely egyhamar nem bocsátható meg, és nem felejthető. A szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányolni a nemzeti eszmék gyalázata, és nemzetárulásnak minősül – ecsetelte Taierling. Leszögezte: Sem Mesterházy Attila, sem párttársai nem számíthatnak Felső-Háromszéken meleg fogadtatásra. Balázs Attila elítélte az RMDSZ-t, amiért „azokkal vállalt nyílt közösséget, akik nemzeti hovatartozásunkat tagadták meg”. Állítólagos érdekvédelmi szövetségünk ezzel újra felmutatta, hogy melyik világnézettel érez rokonszenvet: miután a parlamenti választások alatt a romániai szociál-liberálisokkal kötött titkos paktumokat, most a magyarországi kommunisták ivadékaival szövetkezik nyíltan – magyarázta a Néppárt helyi elnöke. Kijelentette: „Mi a Fideszt fogadjuk szívesen Háromszéken. Azt a Fideszt, amelyiknek az elnöke Orbán Viktor, aki immár több mind húsz éve látogat rendszeresen Erdélybe és Felső-Háromszékre”.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. február 27.
Kiállnak a Városi Színház mellett (Kézdivásárhely)
Kézdivásárhely tanácsának néppárti frakciója nem szavazta meg a helyi adók növelését, túlzottnak tartják a legelőkre kiszabott adót, ugyanakkor úgy vélik, az RMDSZ meg akarja szüntetni a Városi Színházat, ezzel pedig az EMNP nem ért egyet.
Minderről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt Balázs Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének újraválasztott elnöke.
Úgy tűnik, a színháznál leépítések lesznek – mondotta –, és működése nem biztosított. Az első lépés már megtörtént, a többségi RMDSZ-es tanács átvette a Vigadó Kulturális Alapítvány irányítását. Ferencz Attila gazdasági igazgató – előre látva a színház jövőjét – felmondott, mivel ilyen körülmények között az intézmény megszűnik. A Néppárt teljes mellszélességgel kiáll a lemondott igazgató és a színház mellett – hangsúlyozta Balázs, aki szerint Ferencz Attila jó munkát végzett. A város kulturális életére nézve nagy veszteséget jelentene a színház bezárása – vélekedett a Néppárt helyi elnöke, aki azt is elmondta: minden eszközzel az intézmény megszűnése ellen fognak fellépni. Johann Taierling, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kézdiszéki szervezetének frissen megválasztott elnöke szintén a színház mellett tört lándzsát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. április 6.
Épül a Szeged–Temesvár „kulturális híd”
A Csiky Gergely Színház előcsarnokában csütörtökön bemutatták a Virtuális Színház – Kulturális Híd című, 274 000 eurós, határon átnyúló magyar–román színházi projekt eddigi eredményeit.
Balázs Attila színházigazgató a bevezetőben elmondta: a színházi projektben 24 temesvári és 22 szegedi fiatal vesz részt, akik 2012 októberétől 2013 márciusáig 200 órás mentori programban vettek részt. A tehetséges fiatalokkal egy virtuális színházi produkciót hoznak létre, Caroll Lewis Alice Csodaországban című műve nyomán, amelyet 2013. június 10-én egyszerre mutatnak be Szegeden, Temesváron és online közvetítéssel az interneten. A virtuális előadást Kedves Emőke rendezi Molnos András Csaba színművész közreműködésével, a produkcióban résztvevő csapat koordinátora Ştefan Iordănescu rendező. Az előadás zenéjét az UNITER díjas Cári Tibor szerezte. Az előadás díszleteit és kosztümjeit a Temesvári Egyetem Művészeti és Design szakának tanárai és hallgatói tervezték.
A sajtótájékoztatón Kedves Emőke rendező elmondta: az Alice című előadás angol nyelvű lesz és úgy találták ki, hogy a szegedi és a temesvári színházteremben, illetve a számítógép előtt ülő nézők egyaránt élvezhessék. Alice úgy bolyong Csodaországban, hogy felváltva bukkan fel a szegedi, illetve a temesvári díszletek között, ezért hét kislány alakítja: egyikük lesz a valóságos Alice, a többi hat a temesvári és a szegedi jelenetekben jelenik meg, felváltva, a csodaországbeli események során. A bonyolult alkotási folyamatról Ştefan Iordănescu rendező beszélt, aki szerint olyan műszaki akadályokkal kellett megküzdeni, amelyek messze túlnőnek egy közönséges skype-kapcsolat vagy egy videokonferencia során fellépő technikai problémákon. Iordănescu szerint a projekt során egy olyan kiváló csapat kovácsolódott össze, amely képes lesz a jövőben is színvonalas európai kulturális projekteket megvalósítani. „Ha Temesvár Európa Kulturális Fővárosa szeretne lenni, akkor több ilyen jellegű csapatra támaszkodva érhet el komoly eredményeket” – mondta Ştefan Iordănescu. Kíváncsian várjuk a június 10-ei Alice című virtuális színházi előadást, amely a színház és az informatika összekapcsolásának eddig feltáratlan lehetőségeit kiaknázva hozza létre a „kulturális hidat” Szeged és Temesvár testvérvárosok között. A virtuális színházi előadás színvonalas műszaki hátterét a Csiky Gergely Színház szegedi partnere, az Inno-Motive Nonprofit Kft. biztosítja.
Pataki Zoltán.
Nyugati Jelen (Arad).2013. április 18.
Lefedik Erdély magyarlakta részeit
Észre kell venni továbbá, hogy a civil szervezetek területi szempontból „lefedik” egész Erdélyt. A Civil Kurázsi Udvarhelyszéken, az Identitas Egyesület Csíkszéken, a 16 Patak Egyesület pedig Gyergyószéken aktivál.
A Kézdiszékért Egyesület Kézdiszéken, a Mikó Imre Egyesület pedig Sepsiszéken működik. A Pro Partium Egyesület a Partiumban (Bihar megye), míg a Reconstructio Egyesület Közép-Erdélyben (Kolozs megye) aktivál. De mit lehet tudni róluk?
Civil Kurázsi Egyesület
Az Igazságügyi Minisztérium honlapján található civil kataszter szerint a Civil Kurázsi Egyesületet (Asociația Curaj Civic) 2011 novemberében jegyezte be Nagy Pál (az EMNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke, tanácsosjelölt, a székelyudvarhelyi Demokrácia Központ vezetője), Balázs Attila (a kézdiszéki EMNT elnökségi tagja, egyben az EMNP kézdiszéki szervezetének elnöke) valamint Jakab Attila (az EMNP udvarhelyi tanácsos-jelöltje, 2012 márciusától az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke.
Az egyesületnek nincsen honlapja, és a Google is csak egyetlen releváns találatot ad rá: egy, az EMNT-vel közösen szervezett, Magyarul csak helyesen, szépen elnevezésű akciósorozatot, mely révén Székelyudvarhelyen cégeket, intézményeket igyekszenek a magyar nyelv tudatos használatára ösztönözni.
Amikor a szervezet eddigi tevékenységeiről érdeklődtünk Nagy Pálnál, az a Magyarul csak helyesen, szépen akciósorozat mellett honosítással kapcsolatos tevékenységeket, illetve a Magyar állampolgárok klubját említette (mindkét tevékenységre a Bethlen Gábor Alaptól kaptak finanszírozást.) A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány: 100 ezer euró A Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Magyar Villamos Művek Zrt.-től kapott adomány: 34 ezer euró A Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatás: 34 ezer euró Összesen: 202 ezer euró Az Identitas Egyesület Az Identitas Egyesületet (Asociația Identitas) 2012 márciusában jegyezték be Hargita megyében. Az alapítók: Tiboldi László (az EMNT csíkszéki elnöke, az EMNT csíkszeredai Demokrácia Központjának az irodavezetője), Sorbán Attila (az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje, az EMNP felcsíki képviselőjelöltje) valamint Fekete Gyula. Az Identitas Egyesületnek nincsen honlapja, és a Google-keresés egyetlen, nevükhöz kapcsolódó kezdeményezést ad, ahol az egyesület társzervező volt: egy Nemzeti Értékeink Akadémiája elnevezésű, havi rendszerességgel sorra kerülő nemzetépítő előadássorozatot, ahol legalábbis egy ízben „hiánypótlónak számító, tabudöntögető, színvonalas és érdekfeszítő előadásra” került sor. Idén március 15. alkalmából Folkográfia koncertet szerveztek Csíkzsögödön, a csíkszéki EMNT-vel közösen. A Szerencsejáték Zrt.-től kapott adomány összege: 135 ezer euró Összesen: 135 ezer euró2013. június 1.
Hangzó csoda Weöres Sándor-versekkel és a Sebő együttessel
Közösségi versmondás június 9-én a Mátyás-szülőház előtti téren
Az elmúlt két évben jócskán beírta nevét a kolozsvári köztudatba a Hangzó csoda elnevezésű közösségi versmondás, amelyre életkortól függetlenül mindenkit elvárt a Kvart Egyesület: 2011-ben a Farkas utcában mondhattuk együtt Dsida Jenő verseit – így a közkedvelt „Itt a helyem, itt kell állanom / egyenesen az élen” és a „Kéne valaki, sokszor kéne: / fiatal hugocska, vagy öreg néne” kezdetűt –, tavaly pedig Kányádi Sándor három költeményét – Mátyás-napi vásár, Fekete-piros, Faragott versike – olvastuk a Mátyás király szülőháza előtti téren, az éppen Kolozsváron tartózkodó Törőcsik Mari színművésszel együtt. A versek, a Misztrál és a Kaláka együttes zenéje, valamint a széki fiatalok tánca által megteremtett hangulat, a jó idő és a tartalmas együttlét egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy sokan év közben is szívesen gondolunk vissza a közösségi versmondásra, gyerekek, egyetemisták, felnőttek és idősebbek, egyszóval mindannyian, akik részesültünk a csodából.
Az esemény tavaly épült be szervesen a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét programjába, a Facebook közösségi oldal révén pedig egyre több emberhez jutott el a híre. Egészen egyszerűen kezdődött, s a folytatás tekintetében sem volt különösebb felhajtás: Balázs Attila, a KVART Egyesület vezetője és Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze teázás közben beszélte meg annak idején a részleteket, majd a szervezéssel járó teendők következtek. Olyan rendezvényt álmodtak meg, amely összehozza az embereket, s lehetőséget teremt a találkozásra, a beszélgetésre – mesélik immár egy kávé mellett, a szerkesztőségünkben tett látogatásukkor.
A siker pedig nem maradt el, a visszajelzésekből ítélve elérték céljukat: amellett, hogy a versolvasás fölöttébb izgalmas tevékenységére biztatták a jelenlévőket – s egyúttal saját magukat is –, kellemes pillanatokat is szereztek a kolozsvári és környékbeli családoknak. – A rendezvény annyira megtetszett tavaly a Kalákának, hogy azt mondták, következő alkalommal is szeretnének részt venni. Az itteni fellépésük után másnap Budapesten, az Ünnepi Könyvhéten koncerteztek, ahol ugyancsak meséltek az élményeikről, s hogy milyen jól sikerült a versmondás – magyarázza Balázs Attila, ugyanakkor azt is elárulja: az ötlet a budapestieknek is elnyerte a tetszését, s javasolták, hogy idén náluk is szervezzenek hasonlót. Molnár Levente hozzáfűzi: ebben az évben sajnos nem tudtak ezzel foglalkozni, elképzelhető viszont, hogy rövidesen Budapesten is sort keríthetnek az eseményre.
Most azonban minden gondolatukkal elsősorban a jövő vasárnapi rendezvényre koncentrálnak, amikor a száz évvel ezelőtt született Weöres Sándor verseit olvassuk majd együtt a Mátyás király szülőháza előtti téren. A kalákások idén ugyan nem tudnak jelen lenni a versmondáson, de tudomást szerezve a mára már hagyomány számba menő kezdeményezésről, rögtön ajánlották maguk helyett a Sebő együttest. – Amikor meghívtuk őket, még nem tudtuk, hogy korábban már volt kapcsolatuk Weöres Sándorral, s nagyon sok versét zenésítették meg. Kértem tőlük egy bemutatkozást, mire ők Weöres egyik szövegét küldték el nekem – emlékezik vissza Balázs Attila.
Az írás, amelyre bizonyára a csapat is különösen büszke, így hangzik: „Örömmel hallgatom a Sebő együttes produkcióját. Elsősorban erősen ritmizált verseimet választották. Érdekes, hogy milyen értő kézzel nyúlnak az aszillabikus szövegekhez. »Sej-haj, folyóba / Sok a hal valóba.« Kevés olyan szöveget használnak fel, ahol a szótagszám és a ritmusképlet parallel átfedésekkel halad. Mint például: »Gyöngy az idő, vándoroljunk, Nincs szekerünk, bandukoljunk.« A szimmetrikus szövegű versek csak kivételesen fordulnak elő vers-választásukban. Jobban szeretik az aszimmetrikusakat: »Túl, túl, messze túl, / Mi van a hegyen messze túl?«, ahol két erőteljes és hosszú szótagra egy egész sor rövid szótag jut a következő sorban. A »Túl, túl«-ra az felel meg, hogy »Mi van a hegyen…« A megzenésítéseknek kitűnő ritmusa van. Úgy gondolom, munkájuk szép eredményekkel jár.”
Legalább három verset választanak a szervezők a jövő vasárnapi találkozásra, ezek közül a Haragosi lesz az egyik – „Fut, robog a kicsi kocsi, / rajta ül a Haragosi, / din-don diridongó...” –, az esemény Facebook oldalán pedig továbbra is várják a javaslatokat. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan ezúttal is arra biztatnak mindenkit, hogy tartson velük. Nem tettek le ugyanakkor arról a tervükről, hogy kortárs kolozsvári költő verseit tűzzék műsorra – ez viszont még egyelőre a jövő zenéje –, s mint mondják, kifejezetten örülnének annak, ha más erdélyi városok is kedvet kapnának a közösségi versmondáshoz – hogy még sokan teremtsék meg a csodát, amelyre az embereknek igényük van.
Addig pedig: találkozzunk június 9-én, vasárnap délután 5 órakor a Mátyás király szülőháza előtti téren! Az apropó a vers, a cél a találkozás.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár) 2013. június 12.
Székelyek a gáton
Mint már hírül adtuk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felhívására a múlt hét végén két autóbusznyi, hetven székelyföldi önkéntes vett részt gátépítésen Magyarországon a Duna által veszélyeztetett településeken.
Sepsiszentgyörgyről heten, Kézdivásárhelyről pedig öten jelentkeztek. A legidősebb önkéntes a hatvanhét éves kézdivásárhelyi Sólyom Vince volt, a többiek zömében fiatalok. Tegnap Balázs Attila, az EMNP városi elnöke résztvevőként sajtótájékoztatón számolt be élményeiről. Elmondta: a székelyeket a katasztrófavédelem Esztergomba irányította, ahová szombaton érkeztek meg, és azonnal a gátra indultak, ahol homokzsákokat töltöttek és vittek a Duna partjára.
Két olyan kritikus pont volt, ahol a Duna vízállása meghaladta az út szintjét egy méterrel, ott zsákolni kellett keményen. Egy másik helyen is dolgoztak tízen, egy zsilipet nem tudtak lezárni, és ezért a Duna vize egy gyárat veszélyeztetett. Elmondása szerint a gátépítési akciót nagyon jól meszervezték, a vízügyi szakemberek állandóan a helyszínen voltak. A székelyek tíz perc alatt megtanulták, mi a teendőjük a zsákolással – hangsúlyozta. Hazafelé tartva mindenki büszke volt arra, hogy segíteni tudtak bajba jutott nemzettársaikon. A gátépítésen szintén jelen levő Péter Taierling arról számolt be, hogy az esztergomi önkéntesek tapssal fogadták a székelyeket, nem románozta le őket senki. A székely zászlót a gátra is magukkal vitték – fűzte hozzá Balázs Attila, aki szerint Esztergomban példaértékű összefogás tanúi lehettek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. október 31.
Provokáció Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobránál
A Székelyek Nagy Menetelését követően Kézdivásárhely főterén vélhetően provokációs szándékkal román zászlókkal felszerelkezett csoport jelent meg a Gábor Áron szobornál, ahol a székelyföldi autonómiáért összesereglettek is tartózkodtak.
Juhász Szabolcs, a menetelés egyik résztvevője elmondta: a Székelyek Nagy Menetelését követően körülbelül tíz személy jelent meg Gábor Áron szobránál egy-egy román zászlóval. A menetelők kérdésére nem tudták elmondani, hogy milyen célból érkeztek a helyszínre, így sokakban felmerült a gyanú, hogy csak provokálni kívánták a székelyföldi autonómiáért összeseregletteket. A román zászlósok végül körülbelül 10 perc után elvonultak a kézdivásárhelyi főtérről.
Kató Alpár, az anyaországi jobbikosok utazásának főszervezője hírportálunknak kifejtette: „Először az tűnt fel nekünk, hogy a Fő tér minden pontján csendőrök voltak, és ezt azért is furcsálltuk, mert már komolyabb tömeg nem volt a téren. Valószínűleg tudták a román hatóságok, hogy jönnek a provokátorok, másra nem tudok gondolni. Mi a Gábor Áron szobornál vártuk az utastársainkat, hogy onnan együtt menjünk vissza a buszhoz, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy román zászlóval pár ember egyenesen a szoborhoz megy. Természetesen mindenkit meglepett a dolog, de le a kalappal a jobbikosok előtt, hiszen a szélsőséges románok provokációjának nem dőlt be senki, tehát konfliktusra nem került sor. Miután a provokátorok látták, hogy itt nem tudnak kikényszeríteni összetűzést, beültek az autójukba és csalódottan elhagyták a teret. A Székelyek Nagy Menetelése történelmi pillanat volt, amelyet szerencsére semmi sem tudott befeketíteni, még az ilyen akció sem."
Az esemény pillanatában Balázs Attila, az EMNT kézdiszéki elnöke is a helyszínen tartózkodott, aki – amint az a mellékelt fenti videón látható – odalép a román csoporthoz és Székelyföld területi autonómiáját, valamint Romániát éltető szavakkal köszönti a soviniszta románokat. Az ittHON.ma érdeklődésére elmondta: békés szándékkal kívánt reagálni a provokációra. A kézfogással azt kívánta üzenni, hogy nem szükséges ellenségesen viselkedni, párbeszédre van szükség, mert a székelység békésen kívánja az autonómiáért való küzdelmet folytatni.
itthon.ma
Erdély.ma2014. május 27.
Az eurorégió színházait összekötő Határutak
Határutak címmel hiánypótló kiadványt mutattak be vasárnap a Temesvári Eurorégiós Színház Találkozó (TESZT) keretében, amelynek célja a régió színházi kultúrájának a bemutatása, illetve egy minél teljesebb színházi adatbázis létrehozása.
A bemutatón Balázs Attila színházigazgató, a kötet kiadója elmondta: a Határutak a tavalyi TESZT keretében megtartott régiós színházi konferencia nyomán született meg, ahol a térség színházainak a képviselői elhatározták egy eurorégiós színházi munkacsoport létrehozását is, de utóbbi különböző okokból még nem valósult meg. Megszületett azonban a Határutak, egy többnyelvű színházi kiadvány, amelynek része egy régiós (és nemcsak) színházi körkép, egy interjúkat tartalmazó fejezet a színházak közötti együttműködésekről, egy drámafordításokat tartalmazó fejezet és végül egy színházi adatbázis. A kiadvány az eurorégió főbb nyelvein (magyar, román, szerb) íródott, a közös nyelv azonban az angol.
A kötet szerkesztője Varga Anikó, aki Gálovits Zoltánnal közösen kidolgozott koncepció alapján szerkesztette meg a Határutakat. „A hiánypótló kiadvány a térség magyar, román, német és szerb színházi kultúráját hivatott egymáshoz közelebb hozni – mondja a Határutak előszavában Gálovits Zoltán –, úgy gondoljuk, hogy valós, sokak által megfogalmazott igénynek tettünk eleget, amikor eldöntöttük, hogy az egyre jelentősebb Temesvári Eurorégiós Színház Találkozó megszervezésével párhuzamosan egy olyan kiadványt is létrehozunk, amelyben teret biztosítunk az elmélyültebb tanulmányoknak, elemző írásoknak, interjúknak. Reméljük, ezáltal olyan hagyományt teremtünk, amely beépül a köztudatba és a TESZT-hez hasonlóan meghatározó tényezőjévé válik a térség színházi életének, hiszen ugyanazzal a céllal hoztuk létre mindkettőt.”
A Határutak bemutatóján Gálovits Zoltán azt is elmondta: tervben van egy online felület létrehozása, ahol a kiadványban közölt írások megjelennek, kiegészülve egy eseménynaptárral, az állandóan frissíthető, aktualizálható színházi adatbázissal és egy dinamikusabb felülettel, ahová rövidebb színházi hírek is felkerülhetnének.
A kötet szerzői közül Daniela Magiaru és Claudiu Groza színikritikusok is részt vettek a bemutatón, akik egyetértettek azzal, hogy hiánypótló kiadvány született, amely hozzájárul a régió különböző nyelvű színházai közötti együttműködések bővítéséhez, egymás jobb megismeréséhez. A Határutak című színházi kiadványt ingyen megkaphatják a régió kulturális intézményei, színházi szakemberei.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2014. május 28.
„A természetes verstolmácsolás híve vagyok”
Dsida Jenő, Kányádi Sándor és Weöres Sándor után idén László Noémit választották a Hangzó csoda elnevezésű közösségi versmondás kulcsfigurájává a szervezők, a Kvart Egyesület munkatársai – élükön Balázs Attilával, az egyesület vezetőjével és Molnár Leventével, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészével –, így az ő verseit olvassuk együtt június elsején, vasárnap délután 5 órától a Bánffy-palota udvarán.
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében zajló eseményre – a korábbi évekhez hasonlóan – ezúttal is mindenkit hívnak, gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és idősebbeket egyaránt, hogy megtapasztaljuk a találkozás és az együttlét nagyszerű élményét. Kíváncsian várja az eseményt László Noémi is: egyelőre nem tudja elképzelni, milyen érzés lesz, hogy a saját verseit kell majd mondania, viszont biztos abban, hogy a Hangzó csoda hozzájárul a vers igazi természetének visszaállításához – elvégre, Kányádi Sándort idézve „a vers az, amit mondani kell”. Szabadság (Kolozsvár)2014. augusztus 14.
Aláírásokat gyűjt a Néppárt (Államfőválasztás)
Egyes lelkes néppártosok már a bejelentés után, vasárnap elkezdték gyűjteni a Szilágyi Zsolt államfőjelöltségéhez szükséges aláírásokat, a folyamatot azonban kedden indították el teljes erőbedobással, szerda reggelre pedig már Erdély-szerte több ezer, Háromszéken közel száz önkéntes járt házról házra, hogy meglegyen a szükséges 200 ezer kézjegy – jelentette be tegnap sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és Papp Előd országos alelnök. Szilágyi Zsolt reményét fejezte ki: a nemes verseny megmozgatja a magyarokat, és ha többen mennek el voksolni, a magyarságnak nagyobb lesz a beleszólása a döntésekbe.
Papp Előd felidézte: az EMNP már születésekor az autonómia képviseletét tűzte ki célul, azért indítanak jelöltet az államfőválasztáson, hogy ezt képviselje. Szilágyi Zsolt a legjobb jelölt, aki ezt az ügyet felvállalhatja – jelentette ki, hangsúlyozva: indulását támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Felmerült az ötlet, hogy Izsák Balázs szálljon versenybe, fel is kérték erre az SZNT elnökét, aki köszönettel, de elutasította az ajánlatot – erről szóló levelét Papp Előd átadta a sajtó képviselőinek.
Az augusztus 8-án kelt levélben Izsák kifejti: fontos és hasznos, hogy egy olyan pillanatban, amikor a román közvélemény egésze az államelnökjelöltre figyel, legyen közöttünk olyan, aki az alkalmat arra használja, hogy a székely autonómia ügyét megértesse a románsággal. Ugyanakkor kifejti: ezt a hivatást nem a Székely Nemzeti Tanács elnökének kell betöltenie. Reményét fejezi ki, hogy megtalálják a megfelelő embert, aki a kampányban megérteti: a globális gazdasági, társadalmi kihívásokon túl Romániának a székely kérdést is meg kell oldania. Azt is felidézi: az elmúlt elnökválasztásokon ezt a kérdést egyik magyar jelölt sem vállalta fel, de az idei év áttörést hozhat, akár két magyar jelölt is esélyt kaphat, hogy egymás érveit erősítve a székelyek ügyének szószólója legyen a kampányban.
Benedek Erika arról számolt be: Háromszéken mindenütt elkezdték gyűjteni az aláírásokat, a fogadtatás kedvező, sokan örülnek annak, hogy az EMNP megteremtette a választás lehetőségét – több olyan visszajelzést is kaptak, hogy az EP-választásokon is indulniuk kellett volna –, Szilágyi Zsolt pedig hitelesen képviseli a székelyföldi autonómia ügyét. Háromszéken legalább 30 ezer aláírást szeretnének összegyűjteni, önkénteseik falvakon házról házra járnak, városokban a támogatók az EMNT-irodákban, a Demokrácia Központokban is aláírhatják a támogatóíveket, tervezik továbbá standok felállítását is, hogy eljussanak az emberekhez. Nagy kihívás a 200 ezer aláírás összegyűjtése, de nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ez ne sikerülne – szögezte le újságírói kérdésre a Néppárt háromszéki vezetője. Arra is felhívta a figyelmet: egy személy csak egyetlen jelöltet támogathat aláírásával.
Szilágyi Zsolt megtiszteltetésnek nevezte, hogy Háromszéken jelentik be az aláírásgyűjtés indítását, hiszen a térség az elmúlt időszakban többször is színtere volt az autonómiaharc különböző mozzanatainak, többek között itt alakult az SZNT, itt tartották a székelyek nagy menetelését. Nemes versenyre számítunk, arra, hogy a magyarok legyőzik a közönyt – magyarázta. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi magyarság nyer abból, ha két magyar jelölt is versenybe száll – kettő, több mint egy, két magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van bejutni a második fordulóba, mint egynek, jegyezte meg –, hiszen ha többen mennek el szavazni, a magyarság politikai súlya is nagyobb lehet. Ráadásul ezúttal nincs bejutási küszöb, nem lehet ezzel riogatni az embereket, s minthogy az ország egésze egyetlen választókörzet, olyan magyarokat is meg lehet szólítani, akiket önkormányzati vagy parlamenti választásokon kevésbé. Programja tulajdonképpen a Néppárt által 2012 decemberében elfogadott elveken alapszik: megoldásként Románia számára az autonómiát, az ország föderalizálását javasolják a történelmi régiók mentén, sikeres nyugati államok – Svájc, Németország stb. – mintájára. A kampányt arra használná ki, hogy ezeket az elképzeléseket ismertesse, illetve érdemi párbeszédet kezdeményezzen a román elittel, hiszen érdekeink ugyanazok, a központosított, korrupt államigazgatás pedig nem alkalmas az ország vezetésére. Erdélyiségünk nem veszély Romániára nézve, nem nemzetbiztonsági kockázat vagyunk, hanem éppenséggel gazdagítjuk Romániát – magyarázta Szilágyi. Azt is elmondta: az MPP több helyi vezetője jelezte, hogy támogatják, ez megtiszteltetés számára, és jóllehet a párt központi vezetése még nem hozott ilyen döntést, természetesnek veszi, hogy az MPP szavazói az autonomista erők mellé állnak. Azokra az újságírói kérdésekre, amelyek azt firtatták, kit támogathat az EMNP az elnökválasztás második fordulójában, illetve hogy az RMDSZ-szel közösen próbálnak-e majd tárgyalni, a Néppárt képviselői azt mondták, erről majd az első forduló után beszélnek, Szilágyi Zsolt azonban annyit megjegyzett: ők nem fogják Victor Pontát a Nyergestetőre hívni.
Kézdiszéken is gyűjtik az aláírásokat
Augusztus 12-én az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi tagjai, önkéntesei és szimpatizánsai megkezdték az államelnökjelöltjük, Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírások gyűjtését – jelentette be Balázs Attila, az EMNP helyi elnöke. A szükséges kétszázezer aláírásból a párt kézdiszéki szervezete tíz-tizenötezer összegyűjtését vállalta. A támogató ívet a megye városaiban a Demokrácia Központokban lehet aláírni, Kézdivásárhelyen a 44. Udvartér 1. szám alatt várják az érdeklődőket. Az elnök arra kéri a lakosságot, hogy bizalommal nyissanak ajtót a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, és támogassák aláírásukkal Szilágyi Zsolt indulását. A tervek szerint az aláírásgyűjtést szeptember 20-án fejezik be. (iochom)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. szeptember 4.
Bocsárdi László folytathatja (Tamási Áron Színház)
A fiatal rendezőket szeretné helyzetbe hozni, az eddiginél még inkább a fiatalok felé fordulna, és folytatná a sikeresnek mutatkozó sajátos formanyelvet – ezek a tervek és Bocsárdi László eddigi színházigazgatói, rendezői eredményei győzték meg a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot és a versenyvizsgát lebonyolító bizottságot, hogy a tegnapi meghallgatás után újabb négy évre megbízza az UNITER- és Jászai Mari-díjas Bocsárdit a Tamási Áron Színház igazgatásával. Az évi költségvetés és a szakmai elvárás ismert, tudjuk, hogy Bocsárdi László mire képes, nincs akadálya annak, hogy a következő mandátum alatt is ő irányítsa a Tamási Áron Színházat – mondta lapunk érdeklődésére Sztakics Éva alpolgármester, aki Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával és Balázs Attilával, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatójával hármasban alkotta azt a bizottságot, amely tegnap meghallgatta az igazgatói tisztségre egyedül jelentkező Bocsárdi Lászlót. A tervezett költségvetés szerint a sepsiszentgyörgyi színház a következő négy esztendőben évi 3,4 millió lejt kap az önkormányzattól, a kiadások egy részét saját bevételeiből pótolja. Az összeg nem tartalmazza a jövő évi Reflex Színházi Fesztivál költségeit, azt más forrásokból teremtik elő. Sztakics Éva elmondta, a színházterem felújítása is a tervek között szerepel, addig ellenben, amíg nem biztos, hogy az intézmény a helyén marad, és nem dől el a szakszervezetek művelődési házának sorsa – ahol egy korszerű színházat lehetne kialakítani –, nem érdemes ilyen nagy összegű befektetésnek nekikezdeni. Az alpolgármester szerint a bábszínház ügyében is lépni kellene, mert a Tamási Áron Színház bábtagozataként működő, kis létszámú társulat az egész megyét kiszolgálja, nem csak a megyeközpontot, így finanszírozását sem a városnak kellene megoldania. Jelenleg az intézmény három társulatot tömörít, a Tamási Áron Színházét, az M Stúdióét és a Cimborák Bábszínházét, ami nemcsak anyagi vonatkozásban, de a meglévő infrastruktúrát tekintve is nehezíti mindannyiuk munkáját. A következő négy esztendőben ezekkel a kihívásokkal is szembe kell néznie Bocsárdi Lászlónak, aki 1995 óta főrendezője és művészeti vezetője, 2005 óta pedig igazgatója a sepsiszentgyörgyi színháznak, és akinek menedzseri elképzeléseit tegnap hallgatta meg a vizsgáztatóbizottság.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. október 2.
Megkezdődött az oktatás a Művészeti Egyetemen
Köszöntötték a "plutónium évfolyamot"
Tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió termében hivatalosan is megnyitották a 2014/2015-ös tanévet. Ahogy ez már hagyományossá vált, a hivatalos felszólalásokat az intézmény tanárainak és diákjainak rövid produkciói tették színesebbé. A tanárok mellett nemcsak a gólyák és a véndiákok voltak jelen az ünnepségen, hanem a nagy visszatérők is: a magyar szakon 1994-ben végzett színészosztály akkori hallgatói, akik 20 éves találkozójukra gyűltek össze a szélrózsa minden irányából.
Strausz Imre tanársegéd orgonaakkordjai vezették fel az ünnepélyes megnyitót. Elsőként Sorin Crisan rektor szólalt fel, aki az elsőéveseket bátorította szavaival. A kezdet fontosságára hívta fel a figyelmet, mint mondta, az életben minden kezdet egy ajtót nyit meg, ami meghatározhatja a további sorsunkat. Az egyetem kapuján belépőknek az oktatók értéket, munkaszeretetet, elkötelezettséget adnak majd át. A szakmai oktatáson túl viszont életre szóló kapcsolatok alakulhatnak ki, amelyek igen fontos fogódzók lehetnek a továbbiakban – összegezhetnénk a rektor gondolatait.
A magyar kar nevében Koós Anna dékán az új nemzedék elvárásairól beszélt, Szent-Györgyi Albertet idézve pedig az oktatás módszerére reflektált, hangsúlyozva, hogy bár Romániában a rendszerváltást követően nem sokat változott a helyzet, a Művészeti Egyetem egyike azon felsőoktatási intézményeknek, ahol a művészi teljesítményre helyezik a hangsúlyt, az "otthonról hozott tehetségre" építik a szaktudást, a kitartó munkaszeretetet, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ezen a területen a végzősök élen maradjanak. Elmondta, az idén két új mesterképzés indult: korszerű zenei koncepciók és alkalmazott bábművészet.
Dana Lemnaru docens a román kar nevében köszöntötte a tanárokat és a hallgatókat, akiknek azt tanácsolta, hogy használják ki azokat a lehetőségeket, esélyeket, amelyeket az egyetem majd felkínál számukra, mert egy elit intézménybe kerülnek, ahonnan a végzősöknek sikerül elhelyezkedniük.
Végül pedig Kovács Levente rendező, egyetemi tanár köszöntötte az 1989-es változások utáni első évfolyam végzőseit, a "plutónium nemzedéket" – ahogy mondta. Hiszen ők voltak azok, akikkel tulajdonképpen majdhogynem a nulláról kezdett mindent újra az intézmény, mivel – mint ismeretes – addig mindössze három diákot vehettek fel egy évfolyamra. A ’94-es évfolyam volt az, amely négy év alatt a tanárokkal együtt (Kovács Levente, Tarr László, Farkas Ibolya – csoportvezető tanárok) letette azokat az új alapokat, amelyekre szolidan építkezhetett az egyetem, s amelynek köszönhetően nemcsak színészképzés folyik, hanem több más művészeti ágban is képeznek diákokat. Nemcsak azokat a díjazott előadásokat emelte ki, amelyeket Tompa Gábor vagy Victor Ioan Frunza rendezett, hanem azokat a gyakorlatokat, közös kezdeményezéseket, amelyek "forradalmasították a színészképzést" Marosvásárhelyen, s amelyeknek köszönhetően "atombombaként robbantak be" a színház világába a volt diákok. Eddig mindenki kivívta a szakmai elismerést életpályája során.
A méltató szavak után Kovács Levente volt osztályvezető tanárként bemutatta az évfolyamot (Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Bogdán Zsolt, Csiszér Lajos, Csutak Réka, Fodor Piroska, Fülöp Erzsébet, Gajzágó Zsuzsa, Kardos Máriusz Róbert, Mátyás Zsolt Imre, Sajnár György, Sólyom Katalin, Szikszai Rémusz, Tordai Tekla), majd a tízéves találkozóról készült filmet vetítették le – amelyet az RTV magyar adása készített –, "elrettentésül az új nemzedéknek".
A rendezvény után a jelenlegi diákok birtokba vették a tantermeket, beindult a mókuskerék!…
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)2014. december 14.
Aktban megragadt hangulat
Újszerű megközelítésben örökítik meg Székelyudvarhely sajátos rezzenéseit a Fénnyel Írók Társasága idei, Hangulatok elnevezésű pályázatára érkezett munkák. A péntek este tartott kiállításmegnyitót a pályázat eredményhirdetésével kötötték össze – a három legjobb pályázót méltatták, de egy különdíjat is átadtak.
Fátyol mögötti álomszerű akt, egy film noir jelenetéből kiragadott randi, a város fényei sötétedés után, vízbe merülő hölgy, belvárosi kapualj – többek között így jelenítették meg a székely anyaváros hangulatát a fényképészek. Az Udvarhely Kultúrájáért Egyesület, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, a Művelődési Ház, a székelyudvarhelyi RMDSZ és az Udvarhelyi Info Egyesület által támogatott és szervezett kezdeményezésre idén izgalmas megközelítések, művészi alkotások érkeztek. Az érzelmi momentumokat, a város temperamentumát, emlékeit és légkörét láttató képek immár szubjektívebben közelítették meg az évente meghirdetett pályázat témáját. A beküldött felvételeket Elekes Gyula képzőművész, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója, Balázs Attila és Csáki Jenő fotósok, illetve Jakab Áron Csaba szervező bírálta.
Nemcsak székelyudvarhelyiek ragadták meg fényképezőgépükkel a város hangulatát, hanem külföldiek is – jegyezte meg a kiállítás megnyitóján Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója. Az intézményvezető kifejtette, idén a beérkezett munkák többségére jellemző, hogy elrugaszkodtak a dokumentum-fotográfiától, inkább művészibben közelítették meg az amatőr és profi fényképészek a felvetett témát, lírai alkotások születettek. Fontos volt másképp értelmezni a város hangulatait, mindenkinek mást jelenthet, valaki számára ez lehet egy itt megtalált szerelem, de lehet egy álom, egy érzés – tette hozzá Balázs Attila fényképész. Szerinte tágasabb értelmezést kell adni a témáknak az elkövetkező pályázatokon is. Úgy vélte, a fotóművészet valójában ott kezdődik, ahol a szubjektivitás nyomai megtalálhatók.
A pályázat első díját Erdély Bálint Előd fényképésznek ítélték oda Álom előtt című munkájáért, második helyezést ért el Gábor Lajos Randi című fényképével, harmadik pedig László Olga lett Az emlékezés útján című alkotásával. Különdíjjal ismerték el Jére Zsolt Ikrek elnevezésű pályamunkáját. A tervek szerint a fényképeket nemcsak Székelyudvarhelyen, hanem más helyszíneken is bemutatják a kezdeményezők. A korábbi pályázatok kiállításai Szabadkától Stockholmig megtekinthetők voltak.
Veres Réka
Székelyhon.ro2014. december 24.
Csoda Tordaszentlászlón: 48 év után ismét többen születnek
Első vidéki kismamaklub, szorgalmas emberek, ötszáz mézeskalács
Legutóbb 1966-ban jegyeztek természetes népszaporulatot a kalotaszegi nagyközségben, most közel fél évszázad után ismét örömmel nyugtázzák a manapság igen ritka jelenséget: több születés, mint temetés volt a faluban tavaly. A jelenség okait keresve a kíváncsi látogató sok érdekességre bukkanhat Tordaszentlászlón: a régió első és eleddig egyetlen vidéki kismamaklubja működik itt, a gazdasági helyzetre nem a munkanélküliség és szegénység az általánosan jellemző, hanem a kiegyensúlyozottság, és igen erősek a közösségi kötelékek. A helyi kórus, fúvószenekar és színjátszó csoport sokszor hallat magáról, de az már sokaknak újdonságként hathat, hogy az asszonyok kalákában sütnek kürtőskalácsot a vendégségeknek, a templom elé nagy adventi koszorút fonnak a fiatalok, a közös karácsonyfára saját készítésű díszeket aggatnak a gyerekek, karácsonykor és szilveszter éjjelén is találkoznak a falubeliek.
Hogy kisangyalként viselkednek-e, vagy éppen csintalankodnak bizonyos helyzetekben, az bizony sok mindentől függhet: a vérmérsékletüktől, a társaságtól, attól, hogy éppen mennyire mozognak otthonosan az adott környezetben; vitathatatlan azonban, hogy a kisgyerekek édesanyjuk közelében érzik magukat a legjobban. A magyarázat egyszerű: ez a bensőséges, biztonságot és nyugalmat adó állapot semmi mással nem pótolható. Egy-két szélsőségesebb esetet leszámítva, a mindenféle külső körülmény hatására jelentkező idegesség, rohanás ellenére pedig az édesanyák számára is az a legkedvesebb, legtartalmasabb idő, amelyet gyermekeikkel tölthetnek. A kellemes ötvöződik a hasznossal a tordaszentlászlói Bogyó és Babóca klubban, ahol az édesanyák minőségi időt tölthetnek szerda esténként gyermekeikkel, a többi szülőtől és a szakemberektől eltanult, ellesett praktikák, ötletek révén szebbé tehetik ezeket az éveket – saját maguk, családjuk és a közösség számára egyaránt.
Egy nagy szobát képzeljünk magunk elé, a földön rengeteg játék: babák, plüssállatok, építőkockák, a „főzéshez” nélkülözhetetlen edénykék, és még mi minden… Ebben az izgalmas galaxisban bármikor ki lehet borítani a színes golyókat vagy begurítani valamelyiket a sarokba, máskor kézbe venni a kockákat, és valami nagyszerűt építeni; de anya karjára is fel lehet csimpaszkodni, vagy az ölében fedezni fel egy-egy szép meséskönyvet… Életkora, habitusa válogatja, hogy kinek mi a legkedvesebb elfoglaltság, mert olyan is akad, akinek a babakocsiban a legkényelmesebb, ott olyan édesen lehet aluszkálni, míg anyáék felnőttes gondjaikról beszélgetnek.
Az ötletgazda, Balázs Attila lelkipásztor olyan előadókat hív meg, akik gyakorlatias tanácsokkal tudnak segíteni az édesanyáknak a gyermeknevelésben. Nemrég a pozitív nevelés témakörében indult egy sorozat, ennek részeként mostanság Rigó Éva pszichológussal társaloghatnak a kismamák. A fiatal szakember, aki előadásába több alkalommal beleszövi tizennégy hónapos kislánya, Sára nevét, miközben különböző példákkal illusztrálja mondanivalóját, olyannyira megkedvelte a baba-mama klubot, hogy szívesen jön akkor is, ha épp nem ő tart előadást. Ezúttal viszont övé a pálya, és az új készségek tanításáról beszél: érdemes erre odafigyelni minden nap, „mert ugye azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél többet tudjon, ezáltal minél inkább meg tudja állni a helyét a világban”. Nem mindegy azonban, hogy milyen eszközöket alkalmazunk, az utasító, fenyítő szavak, gesztusok, mimikák, netán erőszak helyett célravezetőbb a szeretetteljes, segítő közeledés. Sose mondjuk, hogy ejnye-bejnye, rosszul csináltad, hanem valami ilyesmit: nagyon jól kiraktad a puzzle első részét, de úgy látom, elakadtál, semmi baj, mert anya itt van, és segít. De ugyanilyen fontos a dicséret és a példamutatás, utóbbira is érzékletes hasonlatot hoz fel az előadó: „fáradtan érek haza, s a zoknimat a sarokba hajítom; mit gondoltok, mit csinál másnap? Ugyanazt. És tudjátok, mennyire élvezi?”
Örültek, hogy kimozdulhatnak
Mihelyst kicsit félre vonulunk, elégedetten nyugtázza Balázs Attila, hogy egyre inkább önállósodik a csoport, már két hónapja jobbnak látja, ha nem ül mellettük a foglalkozásokon. Nem biztos, hogy az ő jelenlétében – egyrészt lelkészként, másrészt férfiként – meg tudnak nyílni, s mernek kérdezni, nyíltan beszélni a problémáikról. A klub gondolata tavaly szeptemberben fogalmazódott meg, miközben az egyik helyi fiatallal, Ambrus Tímeával beszélgettek. A lelkész ezután felkereste azokat a családokat, ahol újszülött és ötéves közötti gyermekeket neveltek, s meghívta az anyukákat egy első találkozóra. Nagyon örültek, hogy kimozdulhatnak, már akkor látszott, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Nem sokkal később, 36 anyukával nyitotta meg kapuit aztán a baba-mama klub, és természetesen a gyerekeikkel, akik „nullától” ötéves korig mindig elkísérik őket – ami rendjén is van, elvégre miért maradna otthon az ember fia/lánya, amikor anyuval lehet, vagy találkozhat a vele egykorú, szintén huncut teremtésekkel?
A lakossági adatok is bizonyítják, hogy érdemes odafigyelni erre a korosztályra: jelenleg a faluban több az öt év alatti gyerek, mint ahányan előkészítő osztályostól nyolcadikosig vannak. Tavaly nem is indult első osztály Szentlászlón, de ötödikben is csak hárman, hatodikban és hetedikben pedig négyen-négyen vannak – részletezi Balázs Attila, aki reménykedik abban, hogy a klub révén is minél többen kedvet kapnak a gyermekvállaláshoz.
A legfontosabb, hogy együtt legyenek, „csak úgy”…
A születésnaposokat is megünneplik, ami nagymértékben erősíti a közösség összetartozás-érzését; elvégre, függetlenül attól, hogy éppen van-e előadás vagy nincs, a legfontosabb, hogy „csak úgy”, együtt legyenek, „nem kell mindig valami céljuk legyen ezeknek a találkozóknak, hiszen már annak értelme van, hogy találkoznak és beszélgetnek”. – Nagyon lelkesítő, számomra legalábbis mindenképp, de az anyukák is büszkék arra, hogy az országban ez az egyetlen baba-mama klub, amely faluhelyen működik, sehol máshol nincs ilyen. Hátha mások is látnak ebben fantáziát. Nem baj, ha nincsenek harmincan, ha heten-nyolcan összejönnek, az is jó, hiszen együtt lehetnek, és tanulhatnak egymástól – összegzi egyfajta ars poeticaként a lelkipásztor.
Az anyukák is rendre igazolják a Bogyó és Babóca klub létjogosultságát: Tamás Gebe Ildikó a jó hangulatról beszél, miközben karon ülő kisfiát, a négy és fél hónapos Benjámint csitítgatja, majd arról is, hogy milyen jól érzik itt magukat. Beninél alig hat nappal fiatalabb Horváth Adrienn, aki olyan csendesen bóbiskol a babakocsiban, akár a bunda, bár a hangzavar már kellően a tetőfokára hágott. – Szereti a zajt, otthon is nyugodtan alszik, még akkor is, ha megy a zene vagy a tévé. Nem suttogunk mellette – mondja édesanyja, Horváth Eliz-Henrietta, akit arról is faggatok, mit szól az apuka, hogy eljárnak a klubba. Örül, hogy mi is ki tudunk mozdulni – jön a válasz, majd tovább mesél: ha csak lehet, minden héten itt vannak, eddig már sok jótanácsot kaptak, s ezután is számítanak a szakemberek és a többi kismama segítségére. A szülők, másrészt a gyerekek egymással való találkozásának fontosságát említi Deák Hilda, Ilka anyukája, és hozzáfűzi: őket is határozottan biztatja az apuka, hogy jöjjenek.
A kezdeményezés a nagyobb tesók körében is népszerű, míg anyu komoly témákról beszélget a szakemberekkel, s a kicsi elbóbiskol-játszadozik kedvére, a hat-hét-nyolcévesek a szomszéd teremben rajzolnak, énekelnek a lelkésszel és az egyik édesanyával. Most éppen karácsonyi kifestőssel bíbelődnek, saját és társuk alkotása viszont szemmel láthatóan leköti a figyelmüket, eleinte szűkszavú válaszokat adnak a kérdéseimre: apu nem szól semmit, amikor a klubba indulnak szerda délutánonként, máskor meg annyit mond, hogy jó; vagy, hogy akármit képesek elénekeli, múlt héten például mindent énekeltek…
De izgalmas karácsonyi sztorik is előkerülnek, amikor már kicsit összebarátkozunk Tamással, Márkkal, Erikkel, Botival, Annával, Emőkével és a többiekkel. A háttérben felcsendül az Egyszer volt egy kemence kezdetű dalocska, s egyiküknek eszébe jut, hogy a teraszon hagyott ajándékból csinos kis karácsonyfát bontottak ki egyik évben, mások az angyaltól kért ajándékokról mesélnek: babát, legót kértek, de bizony még „töltős elemet” is… Számolgatják, hogy ki az idősebb, ki kivel fog egy osztályba járni jövőtől, magyarázzák a testvéri és baráti kapcsolatokat, és így tovább. Olyan is van, aki arról beszél, hogy apukája Norvégiában dolgozik, „újraépíti a házakat”, de karácsonyra bizonyosan hazajön.
Lelkes segítők: Timi és Ildikó
Ambrus Tímea marketingesként dolgozik egy kolozsvári székhelyű szállásfoglaló oldalnál, emellett egyetemre jár, de semmi pénzért nem hiányozna a baba-mama klubból. Első útja most is ide vezetett, nem járt otthon reggel óta, de tudják a szülei, hogy jó helyen van – ha szerda, akkor Bogyó és Babóca. Rajong a gyerekekért, szívesen idézi fel a klub indulásának körülményeit. – Minden gyerek azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mindaddig, amíg az óvodában nem találkozik másokkal. Ezért is jött az ötlet, hogy már korábban megteremtsük az együttlét lehetőségét, és ez nagyon jól működik, érezhető, tapasztalható a fejlődés. Első alkalommal az anyukák is még csak ültek, és várták tőlünk az ötleteket, azóta viszont ők is kommunikálnak, beszélgetnek, ami nagyon jó – magyarázza Timi. Szót ejt arról is, hogy gyermekük világra jövetele után „sokan irigylik a kismamákat, amiért otthon ülhetnek, és semmit nem kell csinálniuk; de végeredményben ez a legnagyobb feladat, hogy otthon ülnek, és foglalkoznak a gyerekkel. Ez a másfél óra pedig róluk szól, róluk és a gyerekükről”.
Timitől hallott a klubról Rigó Éva, a pozitív szülői magatartás népszerűsítője, aki október óta rendszeresen részt vesz a találkozókon. Korábban positive parentinggel foglalkozott hat évig Dublinban, tapasztalatait pedig, amelyeket a különböző kísérletek, gyakorlatok révén gyűjtött, itthon szeretné kamatoztatni, minél több kismamával megismertetné ezt a fajta hozzáállást. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen: egyrészt át kell programozni az agyat, és elfelejteni azt a kifejezést, hogy nem szabad. – Alternatívákat kell ajánlani a gyereknek. Nálunk a lakásban lépcső van, és amikor a lányom elkezd fölfele mászni, megszólítom: Sára! Rám néz, majd folytatom: gyere anyához, jössz? És megtanulta, hogy amíg anya nem tart vele, addig ő sem megy fel a lépcsőn – részletezi. A férjével mindketten alkalmazzák, nagyon fontos: mindketten. De a nonverbális jelzések is sokat segíthetnek a gyerek és a szülő közötti kapcsolat mélyítésében, a mosoly, a fölfelé mutató hüvelykujj, a pacsi és a vállveregetés mind-mind olyan gesztus, amelyből érezheti a gyerek, hogy szülei büszkék rá.
Mert jót tenni jó...
Időközben alakult ki az a kedves szokás, hogy amint Szentlászlón kisbaba születik, a klubtagok ajándék pelenkát és rugdalózót vásárolnak, majd Attila és Timi segítségével eljuttatják az anyukának. Meghívás társul a figyelmesség mellé: őket is szeretettel várják a baba-mama klubba. Saját közösségük mellett ugyanakkor másokon is igyekeznek segíteni a kismamák: egyik alkalommal, az Aksza Utcagyerek Missziós Ház megkeresésére, sok kicsi sokra megy alapon két tonna alapélelmiszert gyűjtöttek össze két hét alatt, tavaly pedig, bár nem hirdettek a faluban cipősdoboz-akciót, a szülők jelezték: szeretnék, ha újból lenne módjuk az adakozásra. Idén sem volt ez másként, ami örvendetes, elvégre mindig vannak olyanok, akik segítségre szorulnak, jól jön ilyenkor a közösségi összefogás.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2015. január 7.
Férfias bemutató a magyar színházban:
Tesztoszteron
Hány férfi kell egy fergeteges estéhez? Hét. Pontosabban hét kivételes színész a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatából.
Ez a történet valahol ott kezdődik, ahol a legtöbb véget ér. Akarod-e, holtodiglan, holtomiglan és a többi. Fehér ruha, templom, násznép és az ifjú pár. De mi van, ha a menyasszony a nagy, mindent eldöntő kérdésre nemmel válaszol?
Andrzej Saramonowicz kortárs lengyel drámaíró kiváló ismerője a kor társadalmának. Szövegeiben, melyek nem csupán drámák, de esszék, karcolatok, riportok vagy épp forgatókönyvek, behatóan foglalkozik a kor társadalmi elvárásaival, elhajlásaival, világlátásával. Pályafutása során dolgozott már színészként, rendezőként és producerként is. Tesztoszteron című szövegéből 2007-ben filmet is forgattak, így egyike lett a szerző legismertebb alkotásainak. Műveit nem csak Lengyelországban, de világszerte nagy előszeretettel játsszák. Romániában legutóbb a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban mutatták be.
Január 9-én, pénteken este 7 órától egy fuccsba ment esküvői evés-ivásra invitálják a nagyérdeműt a magyar színházba. A hét színész közös munkájának eredményeként és az utóbbi évtizedek legismertebb magyar slágereinek felelevenítésével olyan előadást sikerült létrehozni, mely színész és néző számára egyaránt felejthetetlen élmény. Egy nők nélküli, de léptem nyomon a nőket kibeszélő esküvői fogadást, ahol az örömapa (Balázs Attila), a pórul járt vőlegény (Kiss Attila) és annak bátyja (Bandi András Zsolt), egy egyetemi professzor (Kocsárdi Levente), egy zenész (Molnos András Csaba), egy újságíró (Molnár Bence) és egy pincér (Aszalos Géza) különös, egymást átszövő történetein keresztül nyerhetnek betekintést a férfi lélek legrejtettebb titkaiba.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)