udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
258
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 241-258
Névmutató:
Deák Ferenc
2005. július 2.
A hetvenéves Deák Ferenc grafikusművész július 1-jén Csíkszeredában megkapta a Kriterion Kiadó Emlékjel díját. Köszöntőbeszédet Domokos Géza, a Kriterion Kiadó alapító igazgatója mondott. Deák Ferenc grafikáiból kiállítás nyílt Csíkszeredában. Deák Ferenc könyvgrafikai munkásságát Hajdú Áron, az Alutus Nyomda igazgatója ismertette. Kovács András Ferenc versben köszöntötte a művészt. /Kriterion Emlékjel Deák Ferencnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./2005. július 6.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a kisebbségi törvényről a magyar közösségben folytassunk vitát, hogy az érveket ütköztessük – emelte ki Kincses Előd július 5-én Marosvásárhelyen, az ügyvédi irodájában tartott sajtótájékoztatón. Markó Bélát szakmai vitára hívta ebben a témában, de a felkérésére nem érkezett válasz. – Az 1945-ös nemzetiségi statútum sokkal kedvezőbben rendelkezett a kisebbségről, mint a jelenlegi kisebbségi törvény – hangsúlyozta Kincses Előd, hozzátéve: Deák Ferenc óta tudjuk, hogy amiről önként lemond az ember, azt nem tudja visszaszerezni. /(mr): Kincses Előd a kisebbségi törvényről. Újból nyilvános vitát kezdeményez. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./2005. július 8.
Deák Ferenc grafikusművész 70 éves. Az erdélyi grafika kimagasló egyéniségének életművét mutatja be a Csíkszeredában nyílt kiállítás. A művész Munkácsy-díjat és a sok-sok nemzetközi elismerést kapott. A Székely Mikó Kollégium után Kolozsváron, Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Becsülettel szolgálta a könyvkiadást könyvborítókkal, illusztrációkkal. Hiányt pótló műve, a Rajz és Betű. /Márton Árpád: Betűk, könyvek, rajzok nagymestere. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./2005. augusztus 22.
Megrendezte hagyományos Szent István-napi programját Buziásfürdőn a temesvári Szórvány Alapítvány. Bognár Levente aradi alpolgármester a humánerőforrás-menedzsment fontosságát emelte ki. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke szerint a diaszpórában működő civil szervezetek révén a magyarságukat is meg tudják élni. Kása Zsolt jogász és Bodó Barna a pályázatokról és pályázatírásról tartott előadást, délután Toró T. Tibor parlamenti képviselő a vállalkozói szféra és a politikum együttműködési lehetőségeiről beszélt. Megkoszorúzták a helyi Református Központban Trefort Ágoston (1817–1888) mellszobrát. A “föld alól visszaállított” Trefort-szobornál és Deák Ferenc pihenőjénél (a több mint másfél évtizede eltüntetett kőpad mása előtt) Fazakas Csaba református egyházmegye esperese mondott ünnepi beszédet. /P. L. Zs.: Szent István-napok Buziásfürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./2005. szeptember 12.
Szeptember 11-én Nyujtódon, a volt téesz székháza átalakított épületében közösségi házat avattak. Tamás Sándor parlamenti képviselő az összefogás eredményének értékelte a házat. A felújított közösségi házban Deák Ferenc tanár megnyitotta a Kosztándi és Vetró művész házaspár, valamint Sárosi Csaba és fia, Sárosi Mátyás közös tárlatát. /Dévai István: Közösségi házat avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 12./2005. november 18.
A Kriza János Néprajzi Társaság rendezésében zajlott „Az erdélyi cigányok kultúrája és társadalma” című konferencia Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén. A konferenciát dr. Keszeg Vilmos professzor tanszékvezető nyitotta meg. Az előadók között volt Fosztó László, Bakó Boglárka, Könczei Csilla, Könczei Csongor és Deák Ferenc. /L. L.: Az erdélyi cigány kultúra és társadalom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./2006. január 23.
Egyed Ákos Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című kötetét január 20-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület zsúfolásig megtelt tanácstermében Sipos Gábor, az EME főtitkára mutatta be. Egyed Ákos szerint Mikó Imre történelmünk olyan kiváló egyéniségei mellé sorolandó, mint Kossuth, Wesselényi, Széchenyi és Deák Ferenc. Erdély Széchenyije az Erdélyi Múzeum-Egyesületet saját villájának és kertjének felajánlásával hozta létre. /Ördög I. Béla: Könyv az erdélyi Széchenyiről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./2006. február 27.
Autonómia és magyar megmaradás címen tartott megbeszélést Budapesten a Deák Ferenc Klub, ahol vendégük, Markó Béla az RMDSZ politikai szerepvállalásáról kifejtette: “Soha nem fogadtam el, hogy üljünk karba tett kézzel, és várjuk meg, amíg a többség hajlékonyabb lesz, és a saját akaratából, önként és dalolva megadja a jogokat, ezeket ki kell kényszeríteni, de politikai eszközökkel”. Markó Jeszenszky Géza volt külügyminiszter kérdéseire válaszolva beszélt az erdélyi magyarságot foglalkoztató aktuális kérdésekről. “Tizenöt év után itt volt az ideje annak, hogy értékeljük a múltat, az elért eredményeket és kudarcokat, s közben előrenézzünk, vizsgáljuk meg, milyen Kárpát-medencét, és benne milyen magyarságot szeretnénk látni” – nyilatkozta a lapnak Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, a Kárpát-medence magyarsága – 2020 műhelytanácskozáson, melyet az Illyés Közalapítvánnyal, az Apáczai Közalapítvánnyal és a Hídvégi Mikó Alapítvánnyal közösen szerveztek. Több mint kétszázötven résztvevő – zömmel határon túli – volt kíváncsi a meghirdetett programra. Berényi szerint felül kell vizsgálni a szülőföldön maradás elvét is. “Tudniillik ez egy anakronizmus – mondta -, hogy amikor az Európai Unió lényege a mobilitás, akkor mi mindenképpen otthon akarunk maradni. Nagyon fontos a magyar kultúra, a magyar nyelv és azok a gazdasági kapcsolatok, amelyeket a magyar kisebbség révén meg lehet valósítani. Ezeket kell előtérbe helyezni, ez EU-kompatibilis. De az hogy maradjon a szülőföldjén – kinevetnek bennünket.” Optimista és kevésbé optimista előadások követték egymást, szögezte le Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója. A korábban az interneten is nyilvános vitára bocsátott – Magyariskola Programról Csete Örs elmondta: a beérkezett, majdnem kétezer oldalnyi vélemény alapján tovább kívánják fejleszteni. A programhoz rendelhető források kapcsán rámutatott arra, hogy a tavaly év végi hivatalos adatok szerinti mintegy 58 ezer Magyarországon munkát vállaló határon túli magyartól az állam évente – 100 ezer forint bruttó bérrel számolva – 39 milliárd forintnyi adót, járulékot gyűjt be. Ezzel szemben viszont a támogatáspolitika szerint idén 13,6 milliárd forintot fordít költségvetéséből a magyar állam a határon túliakat támogató programokra. /Guther M. Ilona, Budapest: Európai stratégia a Kárpát-medencében. Magyarok tizenöt év múlva: műhelytanácskozás a Magyar Tudományos Akadémiánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./2006. március 13.
Március 12-én Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban 1989 után tizenhetedik alkalommal nyílt ünnepi tárlat a nemzeti ünnep tiszteletére. Idén huszonegy brassói, sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi képzőművész harmincöt munkát állított ki. A kiállítást házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője és Deák Ferenc, a Petőfi Sándor Általános Iskola magyar szakos tanára nyitotta meg. /(Iochom): A múzeumban ünnepi tárlat nyílt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./2006. március 18.
Csutak Levente életút-kiállításnak is nevezhető grafikai tárlatának összekapcsolása a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepségekkel telitalálat. Csutak Levente pályájához a szellemi önvédelem kapcsolódik. Az erdélyi művészet és művészeti élet második világháború utáni megújulása a csatatér. Ez a korszak egy csodálatos képzőművész-nemzedéket indított el. Elég Csutak Levente pálya- és kortársaira gondolni, Feszt Lászlóra, Cseh Gusztávra, Deák Ferencre, Bardócz Lajosra vagy Árkossy Istvánra. Csutak Levente Kovásznán született, innen indult meghódítani a művészet világát. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőművészeti tagozata után a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola következett, ahol Andrássy Zoltán, Feszt László és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1964–68 között Nagyszebenben rajztanárként dolgozott, 1968-ban a brassói Új Idő hetilaphoz, az időközben nevet változtató Brassói Lapokhoz kerül grafikai szerkesztőként. Brassóban teljesedett ki művészi pályája, évtizedeken át szervezte a Brassói Lapok Galériáját, amelyben több mint százötven művésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Csutak Levente 2000-ben vonult nyugdíjba. 1990-től új korszak kezdődött az erdélyi magyar művészetben. Csutak Levente, szinte természetszerűen találta meg ebben a régóta esedékes identitás-helyreállításban hőseit, eseményeit, eszményeit. Sorra rajzolta meg Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Gábor Áron, Kós Károly, Kossuth Lajos, Bod Péter, Szacsvay János, Mikes Kelemen, Orbán Balázs és mások portréját. A háromszéki forradalom és szabadságharc egyik kedvenc témája Csutak Leventének, írta Banner Zoltán. /Banner Zoltán: Csutak Levente, a grafikus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./2006. április 22.
Ifj. Deák Ferenc Kolozs megyei RMDSZ szervezési alelnök egyik legfőbb feladatának tekinti bevonni a fiatalokat. Kevesen akarnak részt vállalni a közösségi életben. A megyében 84 szervezet van, ebből 20–22 működik hatékonyan. Szükséges a kevésbé jól működő szervezetekkel való kapcsolat-felújítás. Elmennek minél nagyobb létszámban a tisztújító közgyűlésekre. Ha településenként létezik legalább egy civil szervezet, akkor már lehet pályázni, pénzt szerezni a település fejlesztésére. /Közösségi rendezvények megyeszerte. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./2006. augusztus 18.
Ízléses könyvekkel büszkélkedhet a csíkszeredai Alutus Nyomda, a szép könyvekért kapott díjak önmagukért beszélnek. Hajdú Áron Péter, a nyomda igazgatója leszögezte, ma már alapvető követelmény a könyvkiadásban, hogy a szellemi tartalom találó csomagolásban lásson napvilágot. Fontos a könyvformátum, a papír megválasztása, a karakterek és sorközök megválasztása, de a képanyagok kiválasztása is mérvadó. Hajdú Áron Péter az elmúlt tíz évben könyvborítót is tervezett, Deák Ferenc elismert tipográfus baráti biztatása sokat segített, vallja. A vonalvezetés művészetét Gaál András és Márton Árpád festőművészektől diákként tanulta. Az Alutus könyvei közül Kovács András Ferenc Szabadvendég című, József Attila-centenáriumra írt szonettkoszorúja a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete által évente megrendezett Ünnepi Könyvhéten a szépirodalmi kategória egyik díjnyertes könyve lett. Ez az első olyan díjazott könyv, amelyet erdélyi szerző, tipográfus és nyomda valósított meg. Az Országos Nyomdaipari Vásárra is elküldtek néhány könyvet, és az Alutus volt az egyetlen az erdélyi nyomdák közül, amely díjat kapott. /Antal Ildikó: A könyvkészítés művészete. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./2007. március 9.
Az aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az 1867. évi kiegyezés témakörében szervezett találkozót március 7-én. Dr. Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető docense Túlsúly vagy függőség? – Magyarország a kiegyezéses rendszerben címmel tartott előadást, eloszlatva néhány előítéletet. Magyarország esetében Deák Ferenc történelmi alkotása, a kiegyezés a Monarchia soha nem látott gazdasági fejlődését eredményezte, amit a Kossuth Lajos által szorgalmazott Dunai Konföderációban sem lehetett volna elérni. /(Kiss): Kiegyezés – nem behódolás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./2007. április 20.
Számos érdeklődő jelenlétében április 20-án Kovásznán a városi képtárban megnyílt a Kőrösi Csoma Sándor-napok képzőművészeti tárlata, melyen hatvanhat erdélyi és magyarországi képzőművész alkotásai sorakoztak. A tárlatot – melynek idei témája: Jelek – Deák Ferenc, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskola magyar szakos tanára nyitotta meg. A megnyitón közreműködött Márk Attila brassói daltulajdonos és Horváth Réka nagykanizsai szavaló. /Bodor János: Jelek a képtárban (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./2007. május 12.
Május 11-én tartotta ülését az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT). Elfogadták a megválasztott megyei elnökséget: elnök – László Attila, alelnökök – Makkai Zsolt (gazdasági), Vákár István (mezőgazdaság), Csoma Botond (jog, humán erőforrások), Dáné Tibor Kálmán (tanügy), Deák Ferenc (ifjúság, szervezés), Kerekes Sándor (megyei önkormányzatok). László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a jövő feladataként tüntette fel Kolozs megye nyolc kisrégióra – Nádasmente, Bánffyhunyad és környéke, Felső-Kalotaszeg, Torda és Dél-Mezőség, Mezőség, Aranyosgyéres és környéke, Szamosújvár és környéke, Aranyosvidék – való decentralizálását. Ezekkel havonta egyeztető tanácsokat tartanak. A hozzászólások során Eckstein-Kovács Péter szenátor kételyét fejezte ki Basescu és a PD elleni kampány eredményességével kapcsolatban. /Ö. I. B. : Bemutatkozott az új MKT. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./2007. június 16.
A Csoma-kiállítás, ahogyan képzőművészek nevezik a kovásznai Képtárban a Körösi Csoma Sándor Napok alkalmával megrendezett tárlatot, az évek folyamán fogalommá nőtte ki magát. Az évente megismétlődő esemény néhány hétre Kárpát-medencei képzőművészeti központtá avatja a székely kisvárost. A Gazda József ötlete nyomán indult tematikus kiállítás sorozat idén a Jelek jegyében született. Jelek az időben, a történelemben, a hitben, az utak mentén – ezt nyújtotta az a hetvenhárom képzőművész, festők, grafikusok, szobrászok, textilesek, fotósok, akik szerepeltek a tárlaton. /Deák Ferenc: Jelek az időben, a történelemben, a hitben. A kovásznai Csoma-kiállítás margójára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./2007. augusztus 29.
Rövidesen visszaköltözik a kolozsvári Deák Ferenc utcába az anyafarkas-szobor két kölykével, Romulussal és Remussal arra a kis térre, amelyet majd kialakítanak. A szobrot Róma városa ajándékozta Romániának 1921 szeptemberében, két további másolat Bukarestbe, valamint Chisinauba került. Az emlékmű felirata: Alla citta di Cluj, Roma Madre, MCMXXI – ‘Kolozsvár városának, Róma anya, 1921’). /Visszaköltözik az anyafarkas-szobor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./2007. szeptember 21.
Antall József szerepe történelmi jelentőségű volt életünkben, mert az önállóság elvén alapult. Tudta, hogy a határon túli magyar közösségek a Trianon utáni kort csak úgy élhették túl, ha önálló életet éltek, és hogy az egységes magyar nemzet eszméjét csakis így lehetett ébren tartani – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 20-án Budapesten, Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökének politikai művét méltató rendezvényen. A Deák Ferenc Közéleti Klub, az Antall József Baráti Társaság és az Antall József Alapítvány által szervezett eseményen az RMDSZ elnöke mellett, Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Salamon Konrád történész, Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője, Elek István közíró, valamint Szávay János irodalomtörténész tartott előadást a „nemzet miniszterelnökének” máig meghatározó politikai munkásságáról. Markó Béla kifejtette: „Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk. ”Antall József kormánya hozta létre a határon túli magyarság támogatását szolgáló intézményeket, a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Közalapítványt és a Duna Televíziót is. /Antall Józsefre emlékeztek Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./2007. október 27.
Ferenczi Zoltán másfél évszázaddal ezelőtt, 1857. október 7–én született Kolozsborsán, és nyolcvan éve, 1927. május 31–én halt meg Budapesten. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte, az 1872-ben alakult kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori címet szerzett. Tanított a kolozsvári Református Kollégiumban, közben mint egyetemi magántanár (később rendkívüli tanár) előadásokat tartott az egyetemen. Jelentősebb könyvei, forrásértékű tanulmányai kolozsvári évtizedei idején látnak napvilágot. Ferenczi Zoltán elsősorban adatfeltáró könyveivel, kiadványaival, folyóiratokban és napilapokban alkalmi gyűjteményekben megjelent közleményeivel, szövegmagyarázataival járult hozzá a magyar művelődés múltjának jobb megismeréséhez. Tíz évig volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az egyetem egyesített könyvtárának, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának az igazgatója. Megírta a nagy múltú kolozsvári nyomdászat történetét. (A kolozsvári nyomdászat története, 1896). Írói életrajzok egész sora kerül ki tolla alól: Petőfiről, Csokonairól, Eötvös Józsefről, Jósika Miklósról, Rimay Jánosról és Deák Ferencről ír monografikus pályaképet. Tevékeny részt vesz a korabeli erdélyi művelődés összefogását szolgálni kívánó Erdélyi Irodalmi Társaság irányításában, írásaival jelen volt az 1874-ben megjelenő Erdélyi Múzeum és az általa szerkesztett Petőfi-Múzeum hasábjain. Az utóbbi célja volt, hogy teljes tájékozást nyújtson a Petőfi-irodalom terén, előkészítve egy teljes és kritikai Petőfi-kiadás létrejöttét. Ennek eredményeként készült el Petőfi verseinek első kritikai kiadása, született meg az első tudományos igényű Petőfi-életrajz (1896). Fontos Ferenczi Zoltán A kolozsvári színészet és színház története (1897) című, a színháztörténészek számára ma is kútfőnek számító munkája. /Kozma Dezső: Ferenczi Zoltán. Szellemi múltunk búvára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./2007. november 15.
Az ember egy erdélyi középnagy városban él, ahonnan osztálytársai, barátai, rokonai az évtizedek során kivándoroltak, elköltöztek, meghaltak, így alig marad olyan ember, akivel gyerekkoruk óta ismernék egymást, vallja Sebestyén Mihály. Elég ritka az olyan, aki már az ember gyermekkorában is ugyanabban, a városban lakott. Következésképpen ugyanazokat az utcaneveket kéne ismerniük. Azonban az újabb generáció a későbbi, hatóságilag nyilvánvaló rosszindulattal kieszelt neveken emlegetik az utcákat. Mi, kolozsvári magyarok több-kevesebb pontossággal ismerjük a város történeti magyar utcaneveit, olyanokat, hogy Farkas utca, Mátyás király tér, Petőfi utca, Jókai utca, Karolina tér, Szentlélek, Linczegh, Szentegyház, Unió, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Postakert stb., holott ezeket az utcákat már vagy két emberöltő óta nem így hívják. Valamilyen titkos hajszálereken át felszívódik belénk a névhálózat – mondta a cikkírónak valaki. Itt, Marosvásárhelyen mintha konformistábbak lennének, az emberek, a nevezetes dátumokból alkotott sáptye nojembriék és sásze mártyiék most is pattognak magyar ajkakon. Miként orvosolható a baj? A tanácsban szélmalomharcot folytatnak egy-egy régi magyar utca nevéért, a vásárhelyi lapok a mai aktuális név mellé zárójelben hozzátehetnék a régi elnevezést. Hátha megragad, visszahonosodik... Egyelőre olcsóbb megoldás, mint a táblacsere. Azoknak, akik ezt megszívlelnék, a cikkíró ajánlja a vonatkozó irodalom tételeit Vígh Károly, Pál-Antal Sándor, Horváth Szabolcs, Mátéfi Levente utcanévkönyvéből. /Sebestyén Mihály: Szívügy. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./ Például: Pál-Antal Sándor: A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára – Indicatorul al strazilor, pasajelor si pietelor din Targu Mures /Mentor, Marosvásárhely, 1997/