udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
107
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-107
Névmutató:
Fazakas Csaba
2014. szeptember 15.
A rendszerváltás első hősére emlékeztek
Az 1989-es romániai forradalom első áldozatának tekintett Újvárossy Ernőre emlékeztek vasárnap, halála 25. évfordulóján Temesváron.
Tőkés László egyik legközelebbi munkatársa máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1989 szeptemberében. Holttestét három nappal eltűnése után találták meg a Temesvárral szomszédos Vadász-erdőben. A rendőrség egy nappal a bejelentés után sem szállíttatta el a holttestet, és azt csak zárt koporsóban adta át a családnak. Újvárossy Ernő eltűnése előtt a Szekuritaté fenyegetésére panaszkodott Tőkés Lászlónak.
A vasárnap tartott évfordulós megemlékezésen Tőkés László európai parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Újvárossy Ernő halálának körülményeit az elmúlt 25 év során sem sikerült tisztázni. „Ő is részt vett a hallgatás falának lebontásában. A diktatúra leterítette őt, de ő holtáig kiállt a gyülekezet mellett, közbenjárt a hatóságoknál, a püspökségen, mindig kimondta az igazságot, mert akkora volt benne a szeretet, hogy nem tudták befogni a száját” – fogalmazott az Újvárossy Ernő sírjánál tartott megemlékezés után Tőkés László.
Az eseményen Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy a Temesváron kibontakozott román forradalomnak egyaránt vannak áldozatai és hősei. „Nem szabad elfeledni azoknak az áldozatvállalását, akik vállalták a veszélyt, szembeszálltak a diktatúrával” – fogalmazott Lomnici Zoltán.
Fazakas Csaba temesvári református esperes kijelentette: „hiábavaló a múlt ismerete, ha az nem ad erőt a jelenben, és nem ad reményt a jövőhöz”.
A megemlékezés keretében bocsátották útjára Juhos Gábor hosszútávfutót, aki azt vállalta, hogy a Via revolutia nevű futás keretében szeptember 25-éig 539 kilométert teljesít a Temesvár és Kolozsvár közti útvonalon.
2014. szeptember 26.
Kopjafát avattak Szombati Szabó István emlékére
Amint arról év elején már beszámoltunk, 2014. január 19-én Budapesten posztumusz a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki az egykori lugosi református lelkipásztort, Szombati Szabó Istvánt, dr. Higyed István javaslatára, aki a neves előd irodalmi és műfordítói munkásságát gyűjtötte össze, és szerkesztette kötetekbe közel ezer oldalon.
A Budapesti Gálára eljött a költő-lelkipásztor Angliában élő unokája is, aki a többi unokával egyetértésben a kitüntetést felajánlotta a Lugosi Református Egyházközségnek, aki a Szombati Szabó örökséget őrzi és ápolja.
A kitüntetéssel járó Oklevelet és lovagi bronzplakettet május 17-én a Szombati Szabó István neve által fémjelzett Nemzetközi szavalóverseny díjkiosztó gáláján adta át Higyed István-Levente és Higyed János Mátyás a lugosi gyülekezet lelkipásztorának, Gáll Zoltánnak, az angliai unoka, Szombati Szabó Ildikó üdvözletével együtt, aki betegség miatt nem lehetett jelen ezen az eseményen.
Szeptember 20-án a Felső-Tisza Völgyében fekvő Aranyosapátiban, a Kultúra Lovagjainak Emlékparkjában, halálának 80-ik évfordulóján kopjafát avattak Szombati Szabó István emlékére.
Az ünnepség délelőtt a helyi református templomban vette kezdetét, ahol a kultúra lovagjainak ünnepélyes bevonulását követően az üdvözlő szavak után az erre az alkalomra meghívott Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztor Kórusa adott egyórás téma-koncertet, „Nemzedékről-nemzedékre” mottóval.
Az istentiszteletet követően a jelenlevők átvonultak a lovagok emlékparkjába, ahol Nick Ferenc, a Kuratórium elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Fazakas Csaba a Temesvári Református Egyházmegye esperese köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy talán nincs is a világon még egy olyan ország, amelynek annyi hármas határa lenne, mint Magyarországnak. A délen fekvő Bánság és az Északkelet-Magyarországgal szomszédos Kárpátalja szórványvidékeinek nagy közös kincse és megtartó ereje a kultúra. Szombati Szabó István Trianon után választhatta volna szülővárosának, Debrecennek vagy Sátoraljaújhelynek a karriert és kényelmet ígérő meghívását is, de Lugoson maradt. Fazakas Csaba, aki dr. Higyed István után egy ideig maga is lugosi lelkipásztor volt, büszkén és egyben örömmel tette fel a kérdést: „Vajon van-e még egy olyan gyülekezet ahonnan két lelkipásztornak is kopjafája áll az aranyosapáti emlékparkban? És talán az sem véletlen, hogy pont egymás mellé került a két egykori lugosi lelkipásztor kopjafája”.
Gáll Zoltán Szombati Szabó István egyik olyan versét szavalta el, amely Trianon után, 1922-ben született, és amelyért államellenes izgatás vádjával tíz hónapig tartó meghurcolás következett a lelkipásztor életében. Kereken 33 évvel azután, 1955 őszén, egy egész napos ünnepségen, amelyen a néhai lelkipásztor-költőre emlékeztek Lugoson, az akkor nagybodófalvi lelkipásztor, Higyed István ismertette az ominózus vers születésének és utóéletének körülményeit és következményeit. 1956 után ezért neki is számolnia kellett a következményekkel. Akkor érte is eljött a fekete autó...
Szombati Szabó Ildikó erre az alkalomra eljött Angliából, és miközben az emlékezés harangja megkondult, a két palástos lelkipásztor kíséretében elhelyezte a lugosi templomkertből hozott hazai földet a harangláb talapzatába. Azt a földet, amelyben nagyszülei nyugosznak, akiknek hamvait annakidején ő maga hozta haza Lugosra, a budapesti Farkasréti temetőből.
A kopjafák megszentelése és felavatása után, amely római katolikus, görög katolikus és református szertartás szerint történt, a hozzátartozók elhelyezték az emlékezés koszorúit a kopjafákon. A kórus éneke zárta a szertartást: „Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”
Szombati Szabó István és dr. Higyed István kopjafája egy olyan tizenkettes körben áll egymás mellett, amelynek közepén a „Megmaradás” nevet viselő hársfa mélybe ereszkedő gyökereivel és égre kapaszkodó ágaival az elmúltak és az eljövendők határán mintha azt üzenné:
„Csak álljatok, mint elő-őrsök itt,
Didergő posztján egy új kikeletnek:
Új ég lesz majd itt, föld is, lomb is új
És más dalok születnek.”
(Szombati Szabó István: Beszélgetés hervadt, őszi kerttel – a betiltott vers utolsó szakasza)
H. I., Nyugati Jelen (Arad)2014. október 25.
A forradalom üzenete – a költők látnoki szemével láttatva
Az 1956-os magyar forradalomról, a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharcról emlékeztek meg október 23-án a temesvári magyarok. A megemlékezésre egy másik forradalom kultikus helyszínén, a belvárosi református templomban került sor, a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség és a Temes Megyei RMDSZ szervezésében. Ünnepi műsorral adóztak a temesváriak 1956 emlékének, v. Erdei József, a Gróf Wass Albert Társaság elnöke előadásában, „mert egy nép azt mondta, elég volt” – ’56 a magyar irodalombancímmel.
A Szózat közös eléneklése után a rendezvény vendégeit ft. Fazakas Csaba református esperes köszöntötte. A magyar forradalom emlékére felcsendült Ludwig van Beethoven Egmont nyitány című műve, amely gyakran szólt a magyar rádióban azokban a napokban. Az 1956-os népfelkelés előzményeiről, a mindössze három hétig tartó forradalmi eseményekről és a tragikus következményekről Halász Ferenc történelemtanár, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke tartott előadást, megemlékezve az 1956-os temesvári tüntetésekről, a magyar és román áldozatokról is. „1848–49 és 1956 után egy újabb szabadságharc indult el éppen innen, a temesvári református templomból 1989 decemberében” – mondta Halász Ferenc, hangsúlyozva, hogy utóbb nem minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, de 1989 nem volt hiábavaló, előbbre léptünk a szabadságunk és az emberei jogaink területén. „November 2-án éljünk a kiharcolt szavazati jogunkkal” – zárta ünnepi beszédét Halász Ferenc.
Vitéz Erdei József, a Gróf Wass Albert Társaság elnöke „irodalmi művekkel tarkított kalandozásra” invitálta a megemlékezés résztvevőit a „sokat látott református templomban”. Utassy József Iszonyú lesz című versével vezette be és Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című látnoki költeményével fejezte be irodalmi kalandozását, felidézve a sztálinista korszak embertelenségét (Illyés Gyula – Egy mondat a zsarnokságról), a magyar forradalmárok eszmélését, a forradalom véres eseményeit (Ratkó József – Fegyvertelenül), az emigrációba kényszerült magyarok keserű sorsát (Márai Sándor – Halotti beszéd). A múlt árnyai kísértettek, amikor előadás közben hirtelen sötétbe borult a templom és az előadó csak gyertyafénynél folytathatta műsorát.
V. Erdei József a nagy magyar költők halhatatlan soraival idézte fel 1956 szellemiségét, adta át a megmaradás üzenetét. „Olvassanak el minden nap egy verset, Faludy György emlékének adózva, aki arra kéri Önöket, hogy „homlokod mögött adj nekem helyet/ tanuld meg ezt a versemet” – mondta befejezésül az előadóművész, aki Ady Endre ritkán hallott versével (Egy harci Jézus-Mária)búcsúzott a hallgatóságtól. A tartásos megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. október 28.
A Szórványkaraván temesvári búcsúelőadása
„Meg kell erősíteni a bánsági magyar jövőbe vetett reménységünket”
Október 26-án, vasárnap a temesvári Líra Teremben tartotta búcsúelőadását az RMDSZ Főtitkársága által szervezett Szórványkaraván. A kampányrendezvény díszvendége volt Winkler Gyula EP-képviselő, felléptek György Botond és Kun Zsolt humoristák, valamint az Operett Group Project (a Kolozsvári Magyar Opera művészei).
A temesvári Kultúrház barátságos, jól fűtött termében Fazakas Csaba ref. esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke és Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő köszöntötték a kampányrendezvény résztvevőit. A parlamenti képviselő a jelenlevőket arra emlékeztette, hogy a bánsági magyarok még mindig egy erős közösséget alkotnak, de ahhoz, hogy ezt megmutathassák, november 2-án élniük kell szavazati jogukkal.
Winkler Gyula EP-képviselő, aki a temesvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, egyetemi éveire visszatekintve így fogalmazta át az ismert választási szlogent: „Bánsági magyarnak lenni jó!” Az EP-képviselő hangsúlyozta: november 2-án arról szól a választás, hogy a bánsági magyar közösséget nem lehet zárójelbe tenni. „Meggyőződésem, hogy a bánsági magyar jövőbe vetett reménységét a jövő vasárnap is meg fogja erősíteni ez a közösség” – mondta befejezésül Winkler Gyula.
A politikusok fiatal humoristáknak, a székelyföldi György Botondnak és a diószegi Kun Zsoltnak adták át a színpadot, akik gondűző, vidám perceket szereztek a temesvári közönségnek. Az est fénypontja volt a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek a fellépése, akik örökzöld operettslágerekkel ajándékozták meg a hálás nagyérdeműt. A Csárdáskirálynő népszerű dalát (Hajmási Péter, Hajmási Pál) a közönség együtt énekelte a művészekkel, akiket többször is visszatapsoltak a színpadra.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. november 25.
Varga Vilmos Ady-estje a költő születésnapján
Harmadszor is újraavatták az Ady-emléktáblát!
A temesvári Arany János (ma Ion Ghica) utcában november 22-én, szombaton, a költő születésnapjának 137. évfordulóján újraavatták Ady Endre több mint két évvel ezelőtt megcsonkított emléktábláját. Gallas Nándor szobrászművész remekbe szabott alkotásának kétnyelvű bronz feliratát 2012-ben vandál kezek letörték, és feltehetőleg beolvasztották. A felirat műanyagtáblára vésett másolata most dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából került a helyére.
Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából összegyűlt mintegy 25-30 fős közönséget ft. Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte, aki felidézte az utóbbi két év történéseit: az Ady-emléktábla kétnyelvű bronz feliratának eltűnését 2012-ben fedezték fel, 2014 márciusában dr. Kabai Zoltán és barátai jóvoltából helyreállították, de az élethű műanyag másolatot ismeretlen tettesek újból letörték. Most egy újabb műanyag tábla került az eredeti bronz tábla helyére, szintén dr. Kabai Zoltán jóvoltából, remélhetőleg ezúttal hosszabb időre.
Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ady-emléktábla újraavatásával a Szórvány Napjáról is megemlékezik a bánsági magyar közösség. A többszörös emléktábla csonkítás kapcsán Halász Ferenc arra emlékeztetett, hogy a „toleráns” Bánságban több magyar emléktáblát és emlékművet is megrongáltak az utóbbi években: Klapka György emléktábláját, a nagyszentmiklósi Bartók-szobor feliratát, a Heti Új Szó cégtábláját és a Mária-szobrot, amelyet le is döntöttek. „Az Ady-emléktábla újraavatásával is bizonyítjuk, hogy kiállunk emlékműveink mellett, és minden alkalommal helyrehozzuk, amit mások tönkretesznek” – mondta Halász Ferenc.
Ady Endre temesvári tartózkodásának és az emléktábla állításának történetét Szekernyés János helytörténész idézte fel. A későbbi költőóriás 1897 szeptemberének végén került Temesvárra, Makoldy Miklós ítélőtáblai tisztviselő meghívására. Ady több mint három és fél hónapig díjnokoskodott a temesvári ítélőtáblán, azaz aktákat, idézéseket, jegyzőkönyveket másolt, délutánonként pedig házitanítóskodott. 1897 karácsonyát egyedül, betegen töltötte Temesváron, öccse, Ady Lajos szerint itt szedte fel azt a súlyos betegséget is, amelyik később a halálát okozta. Kapcsolata később sem szakadt meg Temesvárral, ahol hívei, a fiatal írók a Holnap mintájára létrehozták a Dél című irodalmi csoportosulást. 1909-ben Nyugat matinét szerveztek Temesváron, amelyet Ady is megtisztelt jelenlétével. 1910-ben indult a Magyar Dél című folyóirat, amelyben két verse is megjelent Ady Endrének. A költőnek lelkes csapata szerveződött Temesváron, ugyanakkor itt élt és alkotott irodalmi ellenfele, Szabolcska Mihály pap költő is.
Ady halála után öt évvel, 1924-ben már felmerült annak az ötlete, hogy emléktáblával jelöljék meg azt a házat, ahol a költő lakott temesvári tartózkodása idején. Gallas Nándort, a jeles bánsági szobrászművészt kérték fel a dombormű portré elkészítésére. Az emléktábla 1929-ben el is készült, de a világválság és felerősödő román nacionalizmus miatt felállítására csak az 1950-es években került sor.
Az Ady-emléktábla felavatásán részt vett ifj. Kubán Endre, akinek a Korunk folyóirat hasábjain megjelent Ady Endre és Veronica Porumbacu című írása szerint az avató ünnepségre 1955. május 10-én került sor, Majtényi Erik költő és az írószövetség vezetőségét képviselő Veronica Porumbacu jelenlétében. Az ötvenes években felavatott kétnyelvű emléktáblát, amelynek szövege itt olvasható, közel 60 évig senki sem bántotta:
AICI A LOCUIT POETUL MAGHIAR
REVOLUŢIONAR ADY ENDRE
DIN OCTOMBRIE 1897 PÎNĂ ÎN IANUARIE 1898
---------------------------------
ITT LAKOTT ADY ENDRE
A MAGYAR FORRADALMÁR KÖLTŐ
1897 OKTÓBERÉTŐL 1898 JANUÁRJÁIG
Az eredeti szöveget vésték rá arra a műanyag táblára is, amelyet 2014. november 22-én dr. Kabai Zoltán és ft. Fazakas Csaba lepleztek le a Ion Ghica 12. szám alatti ház falán. Az Ady-emléktábla újraavatása alkalmából Varga Vilmos nagyváradi színművész elszavalta a költő Ifjú szívekben élek című versét.
A megemlékezés a belvárosi református templom Újvárossy Ernő gyülekezeti termében folytatódott, ahol Varga Vilmos önálló Ady-estjét hallgathatták meg az érdeklődők. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió magánszínház művésze, akinek Ady-előadóestjéről már 1976-ben (!) lemezfelvétel készült, 1957-ben a temesvári magyar színháznál kezdte színészi pályafutását. A 80-as éveit taposó művész, aki előadóestjeivel az egész világot bejárta, Ady költeményekből, novellákból és levelekből összeállított műsorával állított méltó emléket az egyik legnagyobb magyar költőnek. A temesvári közönség brávó bekiáltásokkal, szűnni nem akaró tapssal köszönte meg Varga Vilmosnak az emlékezetes produkciót.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 15.
Ünnepi istentisztelet a 25. évfordulós megemlékezések előestéjén
December 14-én, advent 3. vasárnapján ünnepi istentiszteletre került sor a temesvár-belvárosi református templomban. Igét hirdetett Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök. Az ünnepi alkalom során a jelenlevők megemlékeztek az 1989-es temesvári forradalom kezdeteinek 25. évfordulójáról.
A zsúfolásig megtelt templomban a vasárnapi iskolás gyerekek adventi gyertyagyújtó összeállítással örvendeztették meg a jelenlevőket. Az igehirdetés során Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök Jeremiás próféta könyvének 50 fejezetéből idézve arra a kérdésre kereste a választ, hogy a 25 esztendővel ezelőtti forradalmi változások után miért jött ismét a megtorpanás, miért tört meg a lendület, miért nem lettünk maradéktalanul boldogok. A válasz egyértelmű: ahelyett, hogy követnénk az Urat, a „halmokon és a hegyeken” tévelygünk, Isten helyett bálványokat imádunk és az önhittség magaslatain időzünk. Jeremiás próféta könyve megmutatja a helyes utat: „Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!” (Jeremiás 50, 5). – mondta az igehirdetés során a királyhágómelléki püspök. A mai világ babilóni fogságában szenvedő ember számára Isten hirdeti a Megváltó, az igazi Szabadító érkezését.
Ft. Fazakas Csaba temesvári esperes az ünnepi istentisztelet vendégeit, Joó Edith egykori temesvári tiszteletes asszonyt és Molnár Zsolt parlamenti képviselőt köszöntötte. Joó Edith, a 25 esztendővel ezelőtti események résztvevője megköszönte a gyülekezet hősiességét, amivel megvédték a családját a forradalmi események idején. Az istentisztelet résztvevői egy perces néma felállással emlékeztek azokra a gyülekezeti tagokra, akik már nem lehettek jelen.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő arra kérte a református gyülekezetet, amely példamutatásával és összefogásával lehetővé tette, hogy az ifjúság, az ő korosztálya szabadságban éljen: mondják el a gyülekezet történetét a fiataloknak és tegyék világossá a számukra, hogy az ő áldozatuk nélkül ma nem lehetne internetezni Romániában és sok minden nem lenne, ami ma úgy tűnik, hogy magától értetődő. „Én nem beszélhetek azok nevében, akik akkor itt helytállásból, bátorságból, magyarságból példát mutattak. Ezt az üzenetet Önöknek kell átadni, úgy, ahogy akkor átadták a szabadság üzenetét!” – mondta a parlamenti képviselő.
A temesváriak egy hétig tartó rendezvénysorozattal emlékeznek meg az 1989-es Forradalom 25. évfordulójáról.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2014. december 22.
Ökumenikus emlékünnepély és emléktábla-avatás
„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”
A forradalom 25. évfordulóján a temesvár-belvárosi református templomban november 18-án tartották meg a hagyományos ökumenikus istentiszteletet. Igét hirdetett Tőkés László EP-képviselő, egykori temesvári lelkipásztor, a történelmi egyházak és vallásfelekezetek képviselőinek közreműködésével. Az ökumenikus emlékünnepély évről évre az 1989 decemberi példás összefogásra emlékezteti a temesváriakat, amikor nemzetiséghez és vallásfelekezethez való hovatartozástól függetlenül szolidaritást vállaltak a kilakoltatással fenyegetett Tőkés László református lelkipásztorral.
Az ökumenikus istentisztelet résztvevőit, a híveket, magas egyházi tisztségviselőket, a jubileumi emlékhét vendégeit Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte, hálát adva Istennek azért, hogy a Temesvárra jellemző ökumené szellemében a város majd’ minden felekezetének képviselői eljöttek az ünnepségre. Tolnay István, egykori temesvári forradalmár felidézte az 1988-ban a hatóságok rosszallását kiváltó Dsida-estet, amelyet szintén az ökumené szellemében szervezett a katolikus vallású fiatalokkal közösen Tőkés László. Végül Tolnay István felsorolta azoknak a jeles egyházi személyiségeknek a nevét – Nicolae Corneanu ortodox érsek, Krauter Sebestyén római katolikus püspök, Neumann Ernő főrabbi –, akik már nem lehetettek jelen ezen a jubileumi ünnepségen.
Igehirdetése során Tőkés László a szabadító karácsony szellemiségét megidézve vont párhuzamot a '89-es események isteni rendelésű dimenziója és a Megváltónak, a „békesség fejedelmének” akkori és mindenkori eljövetele között. Az egykori temesvári lelkipásztor méltatta a gyülekezet akkori kiállását, az etnikumok, felekezetek és generációk egymásra találását, megjegyezve: az eltelt negyedszázad legnagyobb vesztesége éppen ezen hitbéli együttállás és akcióegység fellazulása, hiszen az ilyen alkalmak, mint a mostani is, ma már igen-igen ritkák. Éppen ezért jó, hogy újból együtt vagyunk, reformátusok, katolikusok, ortodoxok, izraeliták! – zárta jubileumi igehirdetését a temesvári forradalom kirobbanásának helyszínén Tőkés László.
A továbbiakban az egyházak képviselői mondtak igei alapú, imádságos köszöntéseket: Alexandru Messian görög katolikus püspök, Martin Roos római katolikus püspök, Zaharia Pereş ortodox érsekségi előadótanácsos, Gáll Sándor erdélyi egyházkerületi kancellár – aki Kató Béla református püspök üzenetét tolmácsolta –, Andrei Ghidali, a temesvári zsidó hitközség felolvasója, Ionel Tuţac baptista egyházközösségi elnök, Ilie Albiciuc ukrán ortodox esperes, Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus lelkipásztor.
Az ökumenikus együttlét során az Új Ezredév kórus és a Szabolcska Mihály kórus énekelt, de a jelenlevők egy zenei ősbemutatónak is a részesei lehettek: a szegedi Vox Nova és a gyergyószentmiklósi Szent Miklós énekkarok közös előadásában elhangzott a négytételes Temesvári mise, Daróczi Bárdos Tamás és Szokolay Sándor szerzeménye. Illyés Kingával közösen megtartott, áramszünettel „fűszerezett” egykori temesvári szavalóestje emlékére Heltai Jenő Szabadság című versét Péterfy Lajos színművész adta elő.
Az ökumenikus emlékünnepély a templom előcsarnokában folytatódott, ahol évfordulós emléktáblát avattak fel, Ungor Csaba temesvári képzőművész munkáját. Avatóbeszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, aki diáktársaként úgy ismerte meg Tőkés Lászlót, mint aki nem ismer lehetetlent. „Szabadságharcos nemzeti örökségünk és protestáns lelkületünk egyaránt táplálta benne és az általa pásztorolt temesvári gyülekezetben ezt a forradalmár hozzáállást, amely a népfelkelés szikrájának bizonyult” – mondta az unitárius püspök, aki ezekkel a szavakkal zárta emelkedett ünnepi beszédét: „Soha ne feledjük azt a bibliai tanítást, amelyre mától ez a tábla is emlékeztet minket: ’Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek’. Az apostoli biztatás alapján és Temesvár szellemében töretlenül küzdjünk a megalkuvás falainak lebontásáért, a rendszerváltozás kiteljesítéséért, egyházi és nemzeti közösségi jogaink maradéktalan érvényesüléséért.” A jubileumi emléktáblát közösen leplezte le az igehirdető Tőkés László és a táblaállítást támogató Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. A megemlékezés résztvevői égő gyertyákkal a kezükben özönlöttek ki a templom elé, a forró decemberi események hangulatát felidézve. Az ökumenikus emlékünnepség az 1989. december 15-én kirobbant forradalom emléktáblájának a megkoszorúzásával zárult.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. március 14.
Tartásos megemlékezés a győrödi 1848-as obeliszknél
A győrödi 1848-as honvéd emlékműnél március 13-án, pénteken került sor a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai, a Temesvári Nyugdíjasok Klubja és a helyi RMDSZ közös megemlékezésére. A méltóságteljes ünnepségen részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, Fazakas Csaba református esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke, Varga István, a gyárvárosi RMDSZ elnöke, valamint a történelmi egyházak képviselői, a Bartók Béla Elméleti Líceum pedagógusai és diákjai, a magyar Nyugdíjasklub és a Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület tagsága.
Ünnepi köszöntője során Halász Ferenc RMDSZ-elnök arra emlékeztetett, hogy a Gyárvárosi Selyemgyár egykori telkén emelt honvéd obeliszk az első temesvári 1848-as emlékművek közé tartozik, amelyet 1894. november 1-jén avattak fel Telbisz Károly akkori polgármester, Geml József főjegyző és más jeles személyiségek jelenlétében. Halász Ferenc megemlékezett március 15-e rendszerváltás utáni első szabad megünnepléséről, amelyre éppen 25 esztendővel ezelőtt került sor Temesváron, de a marosvásárhelyi „fekete márciusról” is, amelynek szintén 25. évfordulója van az idén. „Az a tény, hogy Aradon nemrég meggyalázták a Szabadság-szobrot, azt mutatja, hogy 167 év után is harcolnunk kell a szabadságunkért és a nemzetiségi jogainkért” – mondta Halász Ferenc, aki külön megköszönte a Nyugdíjasklub tagjainak és a gyárvárosi RMDSZ képviselőinek, hogy gondozzák az RMDSZ által 1996-ban felújított emlékművet.
Gazda István, a gyárvárosi Új Ezredév református gyülekezet lelkipásztora ünnepi köszöntőjében így fogalmazott: 1848 fő tanulsága, hogy a közös nemzeti célokért egymástól minden szempontból különböző személyiségek össze tudtak fogni. „A közös célok mentén létrejövő nemzeti egység hozhatja el ma is a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karának és az önálló állami magyar egyetemnek a létrehozását, valamint a háromszintű autonómia megvalósulását” – mondta Gazda István.
Kapor János, a Millenniumi templom plébánosa arról beszélt, hogy a számban megfogyatkozott bánsági magyarok hisznek és tenni is akarnak a megmaradásukért, ezt igazolják évről évre a március 15-ei megemlékezések.
A Magyar Nyugdíjasklub nevében Béres Margit elnök a Temesvári Hírlapban a magyar forradalom 60. évfordulóján, 1908-ban megjelent cikkből idézett, amikor még voltak élő tanúi a magyar szabadságharcnak. A Bartók Béla Líceum VII. B. osztályának tanulói alkalomhoz illő, tartásos műsorral emlékeztek meg az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 167. évfordulójáról. Szilágyi Borbála és Pál Krisztina felkészítő tanárok irányításával a diákok Petőfi-verseket szavaltak, Kossuth-nótákat énekeltek, hegedű kísérettel, büszkén és öntudatosan. A Szózat elszavalása után a megemlékezés résztvevői elhelyezték az emlékezet koszorúit a honvéd obeliszken, majd közösen elénekelték nemzeti imánkat.
Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 167. évfordulója tiszteletére szervezett Temes megyei és temesvári megemlékezések március 14-én, szombaton és március 15-én, vasárnap folytatódnak. A főünnepségre vasárnap délután 4 órától a szabadfalui Petőfi-emlékműnél kerül sor, majd este 6 órától a Mindvégig című ünnepi díszelőadásra invitálják az emlékezőket az Ifjúsági Házba.
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma2015. március 17.
A Petőfi-emlékműnél ünnepeltek a temesvári magyarok
„Ha a szórvány elvész, az ország is elvész!”
Immár több mint százéves hagyomány, hogy március 15-én, a természet és a lélek újjászületését ígérő tavaszi szélben a szabadfalui Petőfi-emlékműnél kitűzött kokárdákkal gyülekeznek a temesvári magyarok, és együtt ünneplik az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját, a márciusi ifjakat. A rendszerváltás utáni 25. szabad március 15-ei megemlékezés díszvendégei és szónokai Both Ferenc ezredes, bukaresti katonai attasé, Marossy Zoltán temesi alispán, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, Koppándi-Benczédi Attila-Zoltán unitárius lelkipásztor, valamint a Temes Megyei RMDSZ és a TEIS ifjúsági szervezet vezetői voltak.
A jeles vendégeket, a több száz ünneplőt Fazakas Csaba református esperes, az RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte. Both Ferenc ezredes, Magyarország bukaresti nagykövetségének katonai, védelmi és légügyi attaséja Orbán Viktor magyar kormányfő ünnepi gondolatait tolmácsolta. Marossy Zoltán alispán Victor Ponta, Románia miniszterelnöke március 15-ei üzenetét olvasta fel. Halász Ferenc nemrég újraválasztott RMDSZ-elnök ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a Bánság ezer szállal kötődik Magyarország történelméhez. Halász Ferenc három történelmi pillanatot idézett fel: 1315-ben Temesvár Magyarország fővárosa lett, amikor Károly Róbert király ide telepítette a székes fővárost; 1949 március 3-án Szabadfalun Petőfi Sándort őrnaggyá léptette elő Bem tábornok, ezen a helyen emelték 1899-ben, majd 1913-ban a Petőfi-emlékművet; 1990 március 15-én a bánsági magyarok újból szabadon ünnepelhették a magyar forradalom évfordulóját. „Akkor nagyon optimisták voltunk – mondta az RMDSZ elnöke –, de néhány nappal később jöttek a „fekete március” eseményei és ezek azóta is jelen vannak az életünkben: ingatlanjaink visszaállamosítása, iskoláink megszüntetésére irányuló kísérletek, magyar szimbólumok és a himnusz ellen irányuló támadások, műemlékeink meggyalázása. Március 15. azt üzeni nekünk, hogy harcolni kell azért, hogy az elmúlt 25 évben megszerzett jogainkat megőrizzük, mert el akarják venni őket tőlünk. Erőt kell merítsünk arra is, hogy tovább küzdjünk a magyar állami egyetem, a magyar orvosi egyetemi kar és a háromszintű autonómia megvalósulásáért.”
Halász Ferenc ünnepi gondolataihoz kapcsolódva Tamás József gyulafehérvári segédpüspök a XXI. század botrányának nevezte, hogy a civilizáció csúcsán nincsen béke a népek között, nem lehet emberhez méltó módon élni, egymást tisztelve, egymás jogait tiszteletben tartani. „Hol iskoláinkért, hol anyanyelvünk használatáért, hol jelképeinkért, hol elkobzott javaink visszaszerzéséért kell utcára vonulnunk (…), hiszen mi sem hallgathatunk és nem nyugodhatunk addig, amíg nem kezelnek egyenrangú állampolgárokként bennünket” – hangsúlyozta a püspök, a Jóisten áldását kérve az egybegyűltekre.
A történelmi magyar protestáns egyházak nevében Koppándi-Benczédi Zoltán-Attila dévai unitárius lelkipásztor temesvári szórvány gondozója mondta el ünnepi gondolatait, aki Bem apó szállóigévé lett mondását parafrazálva („Ha a Piski híd elvész, Erdély is elvész”), így fogalmazott: „Ha a szórvány elvész, az ország is elvész!” Itt a szórványban olyan emberek élnek, „akik mindvégig vállalták a végvári katonák fontos szerepét” – hangsúlyozta a lelkipásztor – „kiáltó szóként el kell mondanunk, hogy itt voltunk, itt vagyunk, és itt leszünk, akár tetszik akár nem. Időnként ki kell mondanunk, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Meggyőződésem, hogy megemlékezéseink csak akkor válnak teljessé, hogyha ezeket a gondolatokat a saját életünkben értékként tudjuk felmutatni.”
A Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (TEIS) nevében Oláh Gábor elnök tolmácsolta a mai márciusi ifjak gondolatait: „Március 15. egy nap, amit szeretünk, mert számunkra követendő normákat teremtett. (…) Szeretjük, mert nemzeti színeket teremetett. A pirosat, a fehéret és a zöldet. Ezek jelképezik nekünk azóta is a magyarságot: a piros erőt, a fehér hűséget, a zöld reményt jelent. Erő-hűség-remény, ez lett a magyarság eszménye és ez kell bennünket is, családjainkat, közösségeinket is vezesse.” A szabadságharc hősöket és névtelen hősöket adott nekünk, mondta Oláh Gábor, ezzel kapcsolatban Kossuth Lajost idézte, aki szerint a honvédek félistenek voltak, kik előtt eme ünnepnapon büszkén fejet hajtunk. „Mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy honvédeink utódai vagyunk, mert magyarnak lenni jó, szabad magyarnak lenni még jobb!” – mondta a TEIS elnöke.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő a szabadfalui Petőfi-emlékmű restaurálásával kapcsolatos legújabb híreket osztotta meg az egybegyűltekkel. A felújításhoz szükséges műemlékvédelmi engedélyt sikerült megszerezni, de kiderült, hogy sem az emlékmű, sem a park, ahol áll nem szerepel a telekkönyvi nyilvántartásokban, ami késlelteti az építkezési engedély kiadását. „A Petőfi-emlékmű közadakozásból épült, és közadakozásból restauráljuk – mondta Molnár Zsolt –, a restaurálási munkálatok 20 000 lejbe kerülnek és, a magyar vállalkozóknak hála, ebből 7000 lej már összegyűlt. Arra kérem a jelenlevőket, hogy lehetőségeik szerint járuljanak hozzá a munkálatok költségeihez, hogy jövőre a felújított emlékmű előtt tudjunk ünnepelni!”
A megemlékezés során Molnár Bence, a Csiky Gergely Színház ifjú színésze elszavalta Heltai Jenő Szabadságcímű versét. A Bartók Béla Elméleti Líceum VII. B. osztályos tanulói az alkalomhoz illő ünnepi műsorral örvendeztették meg a jelenlevőket (felkészítő tanáraik Pál Krisztina és Szilágyi Borbála). A méltóságteljes szabadfalui megemlékezés a himnusz eléneklésével és a Petőfi-emlékmű hagyományos megkoszorúzásával ért véget.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. április 18.
Erejük a szolgálat hatalma – Református lelkészek váradi találkozója
A református egyház jövőképét rajzolták meg a Romániai Országos Református Lelkészértekezleti Szövetség múlt hétvégén, április 8–9-én a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban megtartott ülésén.
Az értekezleten közel 150 erdélyi és királyhágómelléki református lelkipásztor vett részt. Fazakas Csaba, a temesvári református egyházmegye esperese, az Esperesek Kollégiumának vezetője a szórványban való egyházi életről beszélt, felvetve a románok közötti misszió kérdését is, mondván: ha már a vegyes házasságok ellen nem tudunk tenni, legalább értük tegyünk.
Sógor Árpád, a Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkésze a fiatalok közötti misszióról beszélt. „Tudjuk, hogy mindenre Jézus a válasz, de mi a kérdés?” – vetette fel. Rámutatott, ahhoz, hogy jó eredményeket lássunk ezen a területen, komolyan kellene venni, sőt támogatni kellene az ifjúsági munkások szolgálatát.
A fórumbeszélgetésen, melyet Kató Béla erdélyi és Csűry István királyhágómelléki püspök vezetett, aktuális kérdéseket tárgyaltak meg a jelenlévők. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke arról számolt be, hogy március 18-án a felekezeti és felekezeti jellegű iskolákra vonatkozó megállapodást írtak alá Bukarestben.
Az egyezményt a két egyházkerület, a Zsinat nevében írta alá a királyhágómelléki püspök. Lényege, hogy az állam elismeri a felekezeti iskolákat és a felekezeti oktatást, és csak egyházi ajánlással lehet majd a felekezeti iskolákban tanárokat, igazgatókat kinevezni.
Jókedvű egyház
„Mi az új, milyen jövendő áll előttünk? Rengeteg gonddal küszködünk, jó lenne, ha legalább mi egy úton tudnánk haladni. Idős ember vagyok, szeretném, ha nem más övezne fel bennünket sem fiatalságunkban, sem idős korunkban, hanem az a világos öntudat, jövőkép, útvállalás, amely az evangéliumot tartja szem előtt. Az evangélium hordozásával van gond, én elsősorban a lelkipásztori munka reformjáért imádkozom nagyon sokat. Azt szeretném, hogy egy olyan egyházban éljek, ahol a jókedv uralkodik” – mondta Csűry István.
A püspök szerint ez attól függ, hogy milyen módon hirdetjük az evangéliumot. Ha öröm ez az üzenet, akkor csakis jókedvvel, örvendező emberként lehet ezt tenni, mutatott rá. Ha a jövendőt keressük, akkor nem felszínes mosolygással, megjátszott örömökkel kell megélni az életünket, hanem úgy, hogy egymásnak örömöt szerezzünk, megerősödjünk az örömben, és ezt lássa a gyülekezet, hangsúlyozta a királyhágómelléki püspök.
„Az aggodalom elsősorban a beszűkülést jelenti. Nemcsak területileg szűkülünk: a legnagyobb probléma, hogy kezdünk beszűkülni abban az erőtérben, amely a szeretet erőtere. Amikor ez elkezd szűkülni, akkor a kétségbeesett ember, mivel fél ettől, csak magára gondol. Jaj, amikor egy református lelkésznél lehet ezt tapasztalni. Jaj, amikor ebből az individuális helyzetből nem akar kitekinteni. Akadálymentesíteni kell ezt a világot elsősorban Isten irányába” – mondta Csűry István.
Hozzátette, hogy nagyon nehéz örökségből kell kivezető utat találni, az eredményeket pedig strukturálni kell. A királyhágómelléki püspök azt is elmondta, hogy annak is nagyon örül, hogy a két egyházkerület viszonya javult az elmúlt időszakban.
Újabb hidegháborús helyzet
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházi jövőképről beszélt. Elmondta, fontos, hogy azon a helyen, ahol valaki szolgál, legyen rálátása arra, hogy mit szeretne a közösség. Ezt kell majd más lelkipásztorokkal megbeszélnie, és ezeknek a beszélgetéseknek az alapján lehet közös célokat megfogalmazni és támogatni, mutatott rá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta eltelt 25 év után most új idők következnek.
„Az elmúlt 25 évben sokszor feszegettük az egyházi, nemzeti kereteinket. Most egy újabb hidegháborús helyzet állt elő. (…) Sajnos, a hidegháborús viszony azt jelenti, hogy vannak feketék és fehérek. Nagyon hamar terroristákká válhatunk az ellenség szemében. A református egyháznak különösen nehéz a helyzete, hiszen minket hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak tekintenek. Egyetlenegy hatalom van a kezünkben, a szolgálat hatalma! Az Isten és ember szolgálatát kell folytatni. Abban erő van, megtartás van, azt a poklok kapui sem vehetik be!” – fogalmazott Kató.
Az erdélyi püspök az egymás melletti kiállás fontosságát is hangsúlyozta. A két kerület közötti jó kapcsolat is annak tudható be, hogy az erőket össze akarják fonni, közösséget akarnak kialakítani, ez a közösség lehet az egyetlen, amely fel tudja venni a versenyt a nyugati világ kínálta anyagiakkal szemben, mondta. Az egyházi elöljáró szerint a közösség kialakításában az is fontos, hogy a megválasztott vezetőket is támogassák a lelkipásztorok.
Át kell adni az örökséget
Kató Béla a lelkipásztorok felelősségéről is beszélt: hiányolta, hogy sokan nem merik vállalni a döntés és a nevelés felelősségét, félve attól, hogy ez konfliktust szül. De nem szabad a gyereket megkérdezni, hogyan szeretné, hogy neveljék, hiszen így kiesik a generációk felelőssége, vélte. A püspök arról is beszámolt, hogy a közösségépítés mellett az ifjúsággal való foglalkozást tartja a legfontosabbnak. Röviden vázolta, hogy az ifjúsági szövetség hogyan alakul át az erdélyi kerületben.
„Az ifjúsággal való foglalkozás a gyülekezetek feladata, nem lehet kiszerződni. Nem az a baj, hogy nem születik elég gyerek, hanem az, hogy aki megszületik, azzal sem foglalkozunk. Minden jövőképünk erre kell koncentráljon, hogy van-e akinek átadni az örökséget, amelyet hordozunk. Ha a fiatalok nem hisznek nekünk, akkor fölösleges minden épület, minden EU-s pályázat” – hangsúlyozta az egyházi elöljáró.
Kiss Gábor
Krónika (Kolozsvár)2015. június 29.
Székely-szórvány hagyomány ünnep Temesváron
„A hagyományápolással tudjuk megtartani nyelvünket, nemzetünket, népünket, közösségünket”
Június 27-én, szombaton a vadászerdei Camping Internationalban második alkalommal szervezte meg a Hagyományok Napját a Temes egyei RMDSZ. Hargita Megye Tanácsa Összetartozunk közösségépítő programja jóvoltából ezúttal is népes székelyföldi csapat (néptáncosok, kézművesek, székely termékek készítői) vett részt a szórványmagyarság ünnepén. A színvonalas, színes programokat kínáló rendezvényen a temesvári néptánccsoportok mellett a kisiratosi, a tornyai és a nagyvarjasi hagyományápolók is részt vettek, így valóságos székely-szórvány népzene és néptánc-gálának tapsolhatott a temesvári közönség.
A székelyföldi és Arad megyei küldöttségek vezetői a hagyományápolásban elől jártak a jó példával: Zonda Erika, Hargita Megye Tanácsa programokért felelős vezérigazgatója, az Összetartozunk program felelőse a Zugtánc csoport táncosaként, Almási Vince kisiratosi polgármester a Rónasági Citerazenekar oszlopos tagjaként mutatkozott be a bánsági közönségnek! „2009 óta működik az Összetartozunk közösségépítő program Temes megyével, Beszterce-Naszód megyével, Aranyosszékkel – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Zonda Erika –, tavalyelőtt Krassó Szörény megyével is kialakítottuk ezt a kapcsolatot. A program keretében hoztuk el a Zugtánc csoportot, illetve népi mesterségeket is hoztunk Hargita megyéből: fafaragást, bútorfestést és székely termékeket: mézet, etédi pálinkát, lekvárokat és szörpöket.” Zonda Erika lapunknak azt is elmondta: líceumi, majd jászvásári egyetemi évei alatt is táncolt különböző néptánccsoportokban, majd hosszú szünet után 7 évvel ezelőtt hozták létre a műkedvelő Zugtánc csoportot, amelynek azóta is tagja. „Egy lakodalomba készültünk, ahol néptáncot akartunk táncolni. Nekifogtunk és olyan jól sikerült, hogy azóta is táncolunk!” A székely népi mesterségeket Török Csaba fafaragó mester és Kilyén Irma bútorfestő népszerűsítette. Hagyományos székely termékeivel eljött Temesvárra Lajos Ferenc méhész, Gáll Erzsébet szörpöket és lekvárokat kínált, valamint Kovács Elek etédi pálinkáit is megkóstolhatták a bánsági magyarok.
A kisiratosi és a tornyai-nagyvarjasi hagyományőrző csoportok érkezése után azonnal kialakult a jó hangulat a vadászerdei kempingben: Almási Vince, Juhász Kálmán és társaik azonnal elővették citeráikat és jókedvűen zenélni kezdtek, a közönség legnagyobb örömére. Németh Anikó vezetésével a kisiratosi Hímzőkör képviselői is részt vettek a rendezvényen, akik bemutatták gyönyörű munkáikat és a hímzés tudományából is ízelítőt adtak az érdeklődőknek. A székely kézművesek és hagyományos termékek standjai mellett a temesvári Vinum Hungaricum is jelen volt kiváló magyar boraival, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek a résztvevők körében. Az újszentesi Dénes Róbert egyszerre négy bográcsban főzte az ínycsiklandó marha- és sertéspaprikást, amiből mindenkinek jutott kóstoló, akárcsak a Fazakas Csaba és Enikő házaspár irányításával sütött hagyományos kürtőskalácsokból.
A Hagyományok Napja sokszínű kulturális műsorának szereplőit Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke mutatta be a szépszámú jelenlevőnek. Hargita Megye Tanácsa nevében a székely viseletbe öltözött Zonda Erika konferálta fel, majd ő maga is járta a Zugtánc csoporttal a felcsíki, gyimesi és sóvidéki táncokat. A temesvári Bóbita és Eszterlánc csoportok fergeteges szatmári és kalotaszegi tánca után zárásként a Jaksity Florentina vezette Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus és a Juhász Kálmán vezette Kisiratosi Rónasági Citerazenekar lépett fel, akik közös fináléjukban kisiratosi népdalokkal és közismert, a közönséggel együtt elénekelt népdal-összeállítással ragadtatták tapsra a temesváriakat.
„Mi hagyományápolók vagyunk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Almási Vince kisiratosi polgármester, a Rónasági Citerazenekar tagja. Úgy érezzük, hogy magyar hagyományainkat ápolni kell, mert ezen keresztül tudjuk megtartani nyelvünket, nemzetünket, népünket, közösségünket. Jó érzés az, amikor egy helyen találkozunk több vidékről érkezett magyar népi csoportokkal. Bennünket ez mind érdekel és abban reménykedünk, hogy az, amit csinálunk, másokat is érdekel. Egymástól tanulunk, egymás zenéjét-táncát meghallgatjuk-megnézzünk, esetleg átvesszük. Mindenképpen nagyon tetszetős, nagyon jó ilyen sok vidékről érkezett magyarral együtt lenni!”
A Temes Megyei RMDSZ Hagyományok Napja rendezvényét a Bánsági Közösségért Egyesület és a Communitas Alapítvány támogatta.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. augusztus 24.
Őszinte művek Zabolán (Tájmisztika Műhely Tábor)
Negyedik alkalommal szervezték meg a zabolai Csipkésben a Tájmisztika Műhely Tábort. Az ott készült alkotásokat tegnap mutatták be a helyi kultúrotthon előterében megszervezett tárlaton.
A nemzetközi táborba különböző műfajokban alkotó művészeket hívtak meg. Tíz napig itt dolgozott Éltes Barna (Feldoboly), Fazakas Csaba és Tompa Lehel (mindketten Bécsből), Hegyeli Hunor (Zabola), Madaras Péter (Zalán), Siklódy Ferenc (Csíkszereda), Szabó Anna Mária és Szabó Zoltán Judóka (mindketten Marosvásárhelyről) és Ütő Gusztáv (Sepsiszentgyörgy). Vendégként jelen volt Keserű Katalin Budapestről, Jakab Ágnes és Vécsi Nagy Zoltán Sepsiszentgyörgyről. A szervezést Gábor Sándor, Hegyeli Győző és Ütő Gusztáv vállalta. Az anyagi hátteret a zabolai önkormányzat és az Etna Alapítvány biztosította, a megyei tanács idén nem támogatta pénzzel a tábort. A tegnapi zárlótárlaton Hegyeli Győző a helyi önkormányzat nevében köszöntötte a jelenlévőket. Ütő Gusztáv a tábor létrehozásának előzményeit ismertette. 2009-ben első alkalommal szervezték meg a Csipkésben, amely azóta helyi és művészeti fontosságú rendezvénnyé nőtte ki magát. Céljaként fogalmazták meg, hogy újra összejöjjenek régi iskolatársak, az alkotás mellett szellemi, lelki kapcsolatok is kialakuljanak – mondta Ütő. A tábor résztvevői nemcsak a marosvásárhelyi iskola egykori diákjai, a fiatalabb generáció is helyet kapott a műhelymunkában, idén a legifjabb résztvevő tízéves sem volt. A tábor nevében is benne lévő misztika a fizikai, földrajzi táj misztikuma mellett a lelki misztikumot is magában foglalja – magyarázta. Leíró, ábrázoló művek, performanszok, köztéri alkotás is született a táborban, a tárlaton természetművészeti alkotás fotóját is bemutatták. A műveket Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője méltatta. A zabolai táborban jó alkotások születettek, különböző színvonalas ötletek vannak itt együtt – hangoztatta. Sok alkotás a világ bármelyik tárlatán megállná helyét. Összefoglalva őszinte műveknek lehet nevezni a kiállított alkotásokat – méltatta. Nem könnyű dekódolni üzenetüket, kell hagyni, hogy a művek közeledjenek a szemlélőhöz, így lehet felfedezni hangulatukat, mondanivalójukat. Az idei tábor érdekessége, hogy megszületett a Csipkés székely zászlója Ütő Gusztáv alkotásában – fűzte hozzá Vécsi. A tárlat megnyitója után a résztvevők felavatták Tompa Lehel köztéri szobrát, melyet a községnek ajánlott fel, és amelyet a turisztikai információs iroda előtti téren állítottak fel. A betontalapzatra helyezett, fémből készült obeliszk az Ukkó & Gönüz nevet viseli.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. szeptember 15.
„A Bartók Béla Líceum legyen több mint iskola”!
Hétfő reggel becsengettek a Bartók Béla Elméleti Líceumban. Az iskolacsengő ismerős hangjára elcsendesedett az ünnepélyes tanévnyitóra összegyűlt, ünneplőbe öltözött több száz diák és szülő, rendeződtek a sorok. Az első sorban idén is a legkisebbek, a közel félszáz előkészítő osztályos kisdiák kapott helyett.
A 2015–16-os tanévet dr. Erdei Ildikó igazgatónő nyitotta meg, aki a „több mint iskola” gondolatra építette tanévköszöntő beszédét. „A Tusványosi Szabadegyetem alkotó műhelyében találkoztunk ezzel a gondolattal, hogy valaminél több, több mint iskola – mondta dr. Erdei Ildikó. – Azóta ízlelgetjük ezt a mondatot, hogy vajon a Bartók Béla Elméleti Líceumra jellemző lehet-e ez a gondolat, hogy több mint iskola. Úgy gondolom, hogy egy szórványoktatási központnak lételeme, hogy több legyen mint iskola!”
Az elmúlt tanévre visszatekintve, vajon nem a fenti gondolatot igazolja-e, hogy a bartókos diákok egyharmada részese az iskolabusz programnak, a Tehetségnap alkalmából legalább 100 tehetséges diákot mutatott fel az iskola, akik már eredményeikkel bizonyítottak, a nyári vakáció a játszva tanulásról, a különféle táborokról, köztük a tánc- és Tálentum táborokról szólt, a Színikör színvonalas előadásokkal lepte meg diáktársait, a Diákönkormányzat (DÖK) önálló sulifilmet készített, az elemi iskolai osztályoknak óvodákkal és iskolákkal vannak testvérkapcsolatai, az Iskola Másként tevékenységeken több mint 400 diák vett részt – hangsúlyozta dr. Erdei Ildikó, aki szerint az egymástól való tanulás a bartókos diákok egyik fő jellemzője. Az igazgatónő abbéli reményét fejezte ki, hogy a megye legnagyobb magyar iskolájának növekvő gyereklétszáma is azt igazolja: a magyar szülőknek érdemes a magyar nyelvű oktatást választani, van értéke a magyar nyelvnek ebben a régióban. „Legyen a Bartók Béla Elméleti Líceum több mint, iskola” – mondta befejezésül dr. Erdei Ildikó.
Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő tolmácsolta Aura Danielescu Temes megyei főtanfelügyelőnek a megye diákságához és pedagógusaihoz intézett üdvözlő beszédének főbb gondolatait. „Ahogy a Bartók Líceum épülete kimagaslik a környező iskolaépületek közül, mutassuk meg, hogy eredményeinkkel is kimagaslunk a mezőnyből – mondta Kiss Ferenc –, hiszen a többi iskolával vívott erős versenyben kell helyt állnunk.” A tanfelügyelő kiemelte: a tanévnyitón a négyszög jobb oldalán és középen állnak a legkisebbek, a bal oldalán a nagyok egészen a 12-es osztályosokig. De itt vannak a szülők és a tanárok is, akik közül sokan az iskola volt diákjai. „Azt kívánom, hogy a volt diákjaink szülőként és tanárokként visszatérjenek az iskola falai közé és ez a kör bezáruljon, senki se akarja a kört megszakítani” – mondta befejezésül Kiss Ferenc.
Megható pillanatok következtek: Stan Orsolya a hagyományos előkészítő osztály, Boros Emília és Varga Ildikó a lépésről lépésre előkészítő osztály kisdiákjainak névsorát olvasta fel. Hétfőn 46 csöppség lépte át először az iskola kapuját, velük együtt a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulóinak a létszáma (az iskolához tartozó óvodai csoportokkal együtt) közel 600-ra emelkedett. Molnár Zsolt parlamenti képviselő jóvoltából az előkészítő osztályosokat meséskönyvekkel is megajándékozták a tanévnyitó alkalmából.
A Római Katolikus Egyház nevében Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok plébános, a Református Egyház nevében Ft. Fazakas Csaba temesvári esperes kértek isteni segítséget, áldást az új tanévre, a diákok és a pedagógusok munkájára. Az ünnepséget a középiskolás Szabó Anita megzenésített Ady-versével, Ristó Hanna másodikos kisdiák Létay-szavalatával színesítette.
Az ünnepség résztvevői befejezésül elénekelték nemzeti imánkat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. szeptember 21.
MIÉRT Szórványkonferencia és RMDSZ Szórványnapok Temesváron
A Temes megyei RMDSZ szeptember 19-én, szombaton a Gerhardinum Teológiai Líceum dísztermében tartotta meg Küldöttgyűlését, amelyen az országos elnökséget Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettese képviselte. A 117 küldöttből 67-en jelentek meg a közgyűlésen, így a megyei szervezet döntéshozó fóruma határozatképes volt.
A jelenlevőket Fazakas Csaba művelődési alelnök köszöntötte, majd átadta a szót Halász Ferenc elnöknek, aki beszámolója során a tisztújító Küldöttgyűlés óta eltelt 8 hónap tevékenységeiről számolt be a közgyűlésnek. Az év elején újraválasztott megyei elnök kiemelte, hogy idén júniusban felállt az új elnökség is. A 11 tagú csapatban hivatalból helyett kapott Halász Ferenc megyei elnök mellett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Sütő-Udvari Magda TKT-elnök, Csáki Károly önkormányzati tanácselnök és az ifjúságot képviselő Oláh Gábor TEIS-elnök. A művelődési alelnöki tisztséget továbbra is Fazakas Csaba tölti be, az oktatási alelnöki feladatokat Kiss-Pataki Adél látja el, szervezési alelnökök Nagy Zoltán (Temes megye) és Molnár András (Temesvár). A hosszú évekig betöltetlen ügyvezető elnöki tisztséget Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor vállalta, a gazdasági alelnök feladatait Kálmán Attila látja el.
Jó híreket hallottunk a magyar nyelvű oktatásról: idén 87-re nőtt a magyar nyelvű előkészítő osztályosok száma, a tavalyi 87 és az előző években tapasztalt 60-70-es létszámhoz képest. A temesvári Gerhardinum Teológiai Líceumban beindult egy újabb magyar előkészítő osztály, 13 gyermekkel, de sikerült a magyar nyelvű IX. osztályt is elindítani. A Bánsági Közösségi Egyesület és az RMDSZ szervezte kulturális rendezvények, megemlékezések gazdag kínálatának számba vétele után Halász Ferenc bejelentette: november 6-án országos Szórványkonferenciát szervez a MIÉRT Temesváron, november 14–15-én pedig Temesváron kerül sor az RMDSZ Szórványnapok központi rendezvényére, amelyre 150 vendéget várnak.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő politikai beszámolójában ismertette a bukaresti politikai sakkjátszma jelenlegi állását, amelynek tétje a jövő évi választások megszervezése. A választási előkészületekről szólva a képviselő azt is elmondta, miért nem lehetett gyakorlatba ültetni az egykamarás parlamentről szóló 2009-es érvényes népszavazás eredményét: ehhez alkotmánymódosítás szükséges, ami egy másik népszavazást feltételez. Molnár Zsolt szerint az új választási törvény az RMDSZ számára előnyös előírásokat tartalmaz, de a választási küszöb 5%-ról 3%-ra csökkentését a helyhatósági választások esetében nem sikerült elfogadtatni a parlamenttel. A képviselő szerint nagyon fontos lenne jövőre visszaszerezni a magyar képviseletet a Temes megyei tanácsban, mert így a megyei tanácselnök megválasztásába is beleszólhatna a magyar közösség képviselője.
A közgyűlés új SZKT tagokat választott Păștean Erika végvári iskolaigazgató és Molnár András temesvári jogász személyében. Módosult a Szabályzatfelügyelő Bizottság összetétele, Kusztora Kinga foglalja el Molnár András helyét, az Etikai Bizottságban pedig dr. Szabadai Zoltán Kovács Zsombor helyét.
Egy kérdésre válaszolva Molnár Zsolt parlamenti képviselő beszámolt a szabadfalui Petőfi emlékmű felújításával kapcsolatos újdonságokról: az RMDSZ gyűjtést szervezett az emlékmű javára, amelynek során összegyűlt a munkálatok költségét majdnem fedező összeg (17 000 lej). A Műemlékvédő Hatóság engedélyezte az emlékmű felújítását, de a munkavégzéshez szükséges engedélyt nem sikerült a Városházától megszerezni, mert a Szabadfalu főterén található park, ahol az emlékmű áll, nincs telekkönyvezve!
A közgyűlés munkálatainak végén Ilyés Gyula, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettese értékelte az elhangzottakat, kiemelve az oktatás, az intézményfejlesztés és a közösségépítés területén elért pozitív eredményeket, a bánsági magyar polgármesterek, alpolgármesterek és önkormányzati tanácsosok megvalósításait, amelyekről személyesen győződött meg előző Temes megyei látogatása során. „Szükségünk van az önkormányzati vezetőkre, mert másként foglalkoznak a magyar közösség gondjaival azokon a településeken, ahol képviseletünk van a helyi önkormányzatban, vagy akár polgármesterünk vagy alpolgármesterünk van tisztségben. A nagyobb problémák megoldásához pedig erős bukaresti képviseletre van szükség, úgy vélem, külön helyi ambíció, hogy a parlamenti képviseletet se veszítse el jövőre Temes megye, ehhez kívánok mindenkinek jó munkát! – mondta befejezésül Ilyés Gyula.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. október 6.
Esőáztatta megemlékezés Klapka György szülőházánál
A temesvári magyarok minden évben október 6-a előestéjén Klapka György honvédtábornok szülőházánál a helyi RMDSZ szervezésében emlékeznek meg az aradi vértanúkról. A koszorúzással egybekötött hétfő esti megemlékezésen, az utóbbi évek hagyományához híven részt vett a temesvári Gerhardinum Katolikus Teológiai Líceum és a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákjainak és tanárainak népes csoportja.
Az esős megemlékezés résztvevőit Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ művelődési alelnöke köszöntötte. Halász Ferenc történész, a Temes megyei RMDSZ elnöke felidézte Temesvár és a temesvári születésű Klapka György honvédtábornok szerepét a 166 esztendővel ezelőtt levert magyar szabadságharc eseményeiben. Halász Ferenc elmondta, hogy bár 1848 márciusában Temesvár népe üdvözölte a magyar forradalom kitörését, és magáévá tette annak eszméit, 1849-ben 102 napig tartó ostrom után éppen Temesvárnál veszítette el a magyar sereg a szabadságharc sorsát eldöntő végső csatát. A temesvári születésű Klapka György a temesvári, a szegedi és a kecskeméti piarista iskolában végezte tanulmányait, majd katonai pályára lépett, és legyőzhetetlen honvédtábornokként, Komárom hős védője néven vonult be a történelembe. „Ő a jelképe annak, hogy minden átmeneti vereség, kudarc után újra feltámadunk – mondta befejezésül Halász Ferenc –, az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy a történelmet nem a Haynau-félék irányítják, hanem olyanok mint Klapka, Széchenyi vagy Kossuth, akik az emberiség jövőjét a szabadságban látják. Erősítsen meg bennünket is ebben a hitünkben ez a mai megemlékezés”.
A méltóságteljes megemlékezés színvonalát a temesvári és szegedi tanárok és diákok alkalomhoz illő műsora emelte, akik az aradi 13-akra emlékezve a zuhogó esőben elénekelték a Klapka-indulót, Ady-verset és megzenésített Petőfi-verset adtak elő, majd ők szolgáltatták a zenei aláfestést a koszorúzási ünnepséghez. A Klapka-emléktáblánál a kegyelet koszorúit helyezték el Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Molnár András, az RMDSZ szervezési alelnöke, Jakab Ilona, a Gerhardinum Katolikus Líceum igazgatója és Károlyi Attila, a Dugonics András Piarista Gimnázium helyettes igazgatója, valamint az RMDSZ Nőszervezete, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a Protestáns Egyházak képviselői.
„Rendszeresen járunk Temesvárra a Klapka házhoz koszorúzni október elején – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Károlyi Attila, a szegedi iskola helyettes igazgatója – a temesvári Gerhardinum iskolával ápolt testvériskolai kapcsolat keretében találtunk így egymásra. Klapka György kedves a számunkra, hiszen a szegedi Piarista Gimnáziumnak is diákja volt. Nagyon jó történelmi személyiség, aki a legnagyobb bajban és vesztésben is meg tudja fordítani emberei sorsát, és meg tudja őket védeni. Ő egy olyan jelkép lehet a számunkra, hogy kilátástalan helyzetekben is van megoldás, és lehet nagyon jó dolgokat csinálni.”
A megemlékezés résztvevői, a Himnusz eléneklése után átvonultak a temesvári evangélikus templomba, ahol a történelmi egyházak és a magyar iskolák képviselői a „Templomért és az Iskoláért”, közösségünk megmaradásáért fohászkodtak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. október 15.
Kirakatrendezvénynek szánták az Etnikai Kisebbségek Fesztiválját?
Az elmúlt hét végén második alkalommal szervezte meg a Temesvári Városháza és a Nemzeti Kisebbségek Konzultatív Tanácsa az Etnikai Kisebbségek Folklór- és Gasztronómiai Fesztiválját, amelynek állítólag az a célja, hogy „az autentikus hagyományőrzést népszerűsítse” és bátorítsa azokat az etnikai kisebbségeket, amelyeknek nincsenek hagyományőrző együtteseik, hogy hozzák létre őket. A nagy csinadrattával beharangozott fesztivál szombati napi rendezvényeit részben elmosta az eső, de a vasárnap délutáni rendezvényen is elszomorítóan kevesen voltak és a kisebbségi szervezetek által biztosított kínálat is elmaradt a várakozástól, legalábbis a „gasztronómiai fesztivál” esetében. Az volt a benyomásom, hogy a Városháza kirakatrendezvénynek szánta a kisebbségi fesztivált, és nem sok energiát fektetett a szervezésbe.
Vasárnap délután a Rózsapark szabadtéri színpadán a makedón-aromán, a bolgár, a magyar, a német, roma, a zsidó és a szerb kisebbségek hagyományőrző együttesei léptek fel az alkalomra összegyűlt 100-200 néző előtt, ami a júliusban megszervezett Szívek Fesztiválja ezren felüli nézőközönségéhez képest elenyésző. A harmadikként színpadra lépő Eszterlánc néptánccsoport hagyományőrzői kitettek magukért: a haladó Bóbita csoport rábaközi táncot mutatott be, a legkisebbek Százszorszép csoportja „Kezdődik a mulatság” címmel eszközös táncával aratott nagy tapsot. A Bóbita énekesei népdalcsokorral kedveskedtek a közönségnek, kísért a Nagy Áron vezette, kislegényekből verbuválódott zenekar. A magyar hagyományőrzők műsorát a Bóbita csoport zárta fergeteges szatmári táncával. A vasárnapi rendezvényen a Temes megyei RMDSZ képviselői is részt vettek, élükön Halász Ferenc megyei elnökkel. A fesztivál első napján a Bokréta csoport kezdő és haladó citerásainak műsorát tapsolhatta meg a csekély számú közönség.
A Gasztronómiai Fesztivál célja a bánsági etnikai kisebbségek hagyományos ételkülönlegességeinek bemutatása volt. Az RMDSZ szervezésében Fazakas Csaba művelődési alelnök-főszakács vezényletével bográcsban főtt babgulyást kóstolhattak a magyar standnál az érdeklődők. A 700 adag babgulyás szépen fogyott, vasárnap délután már a bogrács aljáról mérték a fesztivál talán legnépszerűbb „hagyományos ételkülönlegességét”. A bolgárok és a szerbek hagyományos süteményeket osztogattak, a zsidók pászkát sütöttek erre az alkalomra – körülbelül ennyi volt a Gasztronómiai Fesztivál vasárnapi kínálata. A „kézművesműhelyek” megszervezésében csak a romák jeleskedtek, de egyetlen ékszerkészítő bácsin kívül úgy tűnt, hogy közülük is inkább árusok jöttek el a fesztiválra. A standoknál különféle szórólapokat és kiadványokat mutattak be, amelyek iránt szintén csekély volt az érdeklődés.
A Városháza ezzel a második Etnikai Kisebbségek Fesztiválját is „kipipálta”, mi pedig keserű szájízzel maradtunk...
Nyugati Jelen (Arad)2015. október 20.
Jubileumi közgyűlés a Vármegyeháza barokk termében
„Megmaradásunk erős bástyái a református gyülekezetek”
Újjáéledésének 125. évfordulóját ünnepelte október 17-én, szombaton a temesvári református egyházközség. A jubileumi közgyűlésre a református gyülekezet újraalakulásának történelmi helyszínén, a Vármegyeháza barokk termében került sor. A hálaadás során igét hirdetett Wágner Erik, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadótanácsosa. A rendezvény meghívott vendégei között volt Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor.
A megjelenteket ft. Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte, aki felidézte Gróf Ráday Gedeon főgondnok 125 esztendővel ezelőtt elhangzott szavait: „A temesvári reformátusok újraalakulási vágya szállt a magasba, sok szívből tört fel az akarjuk kiáltás!”, ami azt jelentette, hogy közel 200 esztendő tetszhalotti állapot után újraéledhetett a protestantizmus kálvini vonala Temesváron.
Pataki Károly egyházmegyei főgondnok köszöntője során hangsúlyozta: 125 éve különvált egymástól a temesvári evangélikus-lutheránus és a református egyházközség, de a hangsúlyt most nem a különválásra kell helyeznünk.
Wágner Erik, a KREK előadótanácsosa a Szentírásból idézve arra hívta fel a figyelmet, hogy keresztény ember számára a legfontosabb a közösség, a gyülekezet, a templom, az imaház jelentősége csak másodlagos lehet. „Ebben a teremben hosszú kényszerszünet után, 125 évvel ezelőtt újjáalakult a református gyülekezet, de temploma még 12 évig nem volt. 1898-ban hívták meg Szabolcska Mihály költő lelkipásztort Temesvárra, aki a szívén hordozta a templomépítés ügyét és 1902-ben épült meg a református imaház és bérpalota. A legfontosabb tehát a közösség, egymással és a teremtő atyával, aki segít minden akadályt legyőzni” – hangsúlyozta Wágner Erik előadótanácsos.
A temesvári református eklézsia újjászületéséről Szekernyés János helytörténész tartott előadást, akit Temesvár reformátussága című könyvéért Pro Ecclesia díjjal tüntetett ki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Az érdekes visszapillantásból megtudtuk: 125 esztendővel ezelőtt kb. 1100 tagja volt az újjáalakult magyar református gyülekezetnek, amely azóta megmaradásunk erős bástyája lett.
A jubileumi közgyűlést Halász Ferenc RMDSZ-elnök, nt. Kovács zsombor evangélikus lelkipásztor, ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plébános, valamint az 1929 létrejött újkissodai gyülekezet lelkipásztora, nt. Bálint Sándor, az 1994-ben létrejött vöröscsárdai gyülekezet lelkipásztora, nt. Kovácsné Pap Ibolya és az 1999-ben létrejött Új Ezredév gyülekezet lelkipásztora, nt. Gazda István köszöntötték. A református gyülekezet újjászületése óta eltelt 125 év a testi és lelki építkezés időszaka volt, amely bebizonyította: a reformátusság nélkül elképzelhetetlen a magyar élet a bánsági végeken. Az 1902-ben, a templomavatás évében létrejött belvárosi református gyülekezet nevében ft. Fazakas Csaba esperes zárszavában örömét fejezte ki, hogy megmaradásunk immár négy bástyája, a négy temesvári református gyülekezet ilyen szövetségben vett részt ezen a jubileumi közgyűlésen.
A jubileumi rendezvény színvonalát a kovászna-belvárosi gyülekezet férfikarának, az Új Ezredév kórus és a negyed évszázados fennállását ünneplő Szabolcska Mihály kórus szolgálata emelte.
A közgyűlés résztvevői ezután a Protestáns Zene Estje című zenés istentiszteleten vettek részt az evangélikus-lutheránus templomban.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. október 27.
Főhajtás az 56-os hősök emléke előtt
„Hála, hűség és emlékezet”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulóján, 2015. október 23-án a temesvár-belvárosi református templomban ökumenikus áhítattal és ünnepi műsorral emlékeztek meg az 56-os hősökről. A rendezvényre immár 4. alkalommal a Temes megyei RMDSZ, a történelmi egyházak, az oktatási intézmények és civil szervezetek szervezésében került sor, Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus és Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök részvételével.
A Szózat közös eléneklése után Ft. Fazakas Csaba református esperes hirdetett igét, Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános és Nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor közreműködésével. „Hála, hűség és emlékezet – ezzel a három dologgal tartozunk forradalmaink és szabadságharcaink hőseinek, akik életüket áldozták a szabadságunkért – mondta az igehirdetés során Fazakas Csaba esperes. – Hála, hűség és emlékezet – ez a három gondolat legyen előttünk mindvégig.”
Az ünnepi köszöntők sorát Marossy Zoltán nyitotta meg, kiemelve: október 23-a 1991 óta az egész magyar nemzet ünnepe, nem csak a Magyarország határain belül élő magyaroké. Marossy részletesen megemlékezett a temesvári diákság 1956-os lázadásáról, amelynek résztvevői ezerszámra szolidarizáltak a magyar forradalom eszméivel. A megtorlás is kegyetlen volt: 31 diákot és egy tanárt 1-től 8 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek, 81 diákot örökre kizártak a román egyetemi oktatásból és további 126-ot átmeneti időre kicsaptak az egyetemről. „Az elítéltek között, egy kivétellel valamennyi bánsági nemzetiség képviselőit megtaláljuk – hangsúlyozta Marossy Zoltán –, egy magyar is volt közöttük, a nagyváradi Nagy László, akinek az volt a bűne, hogy román nyelvre lefordította a magyar forradalmárok követeléseit.” Az alprefektus megemlékezett az idén elhunyt temesvári Koczka Györgyről is, aki a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjaként néhány társával diákszervezetet szeretett volna létrehozni az 1956-os forradalmi hangulatban, és ezért 3 év börtönbüntetésre ítélték. „Koczka György nem tartotta magát a kommunizmus ellenes harc hősének, inkább a kommunizmus áldozatának” – mondta Marossy Zoltán, aki szerint ’56 üzenete, a hősök példáján keresztül egyértelmű: akkor is tenni kell a közösségért, részt kell vállalni a közösségi munkában, ha ez nem mindig kényelmes és veszélytelen.
Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, történész felidézte az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit, ezen belül részletesen beszélt a temesvári diáklázadásról, amely a Budapesten kívüli legradikálisabb diákmegmozdulás volt 1956 októberében. 1956. október 30-án és 31-én több ezer temesvári diák tüntetett a szabadságért, ami a legnagyobb retorziót váltotta ki a román elnyomó gépezet részéről, és ha a Szoboszlay pert is kapcsolatba hozzuk az 1956-os eseményekkel, akkor a legtöbb halálos ítélet is itt született.
Halász Ferenc végezetül George Bush amerikai elnök szavait idézte, aki az 56-os forradalom 50. évfordulóján kibocsátott nyilatkozatában az elismerés napjává nyilvánította október 23-át. George Bush az évforduló kapcsán köszönetet mondott azért is, milyen sokféleképpen gazdagították és erősítették az Egyesült Államokat az amerikai magyarok. „Szellemükkel és kemény munkájukkal járultak hozzá Amerika életerejéhez, sikeréhez és jólétéhez” – idézte Bush szavait Halász Ferenc. „Ha a temesvári forradalom 50. évfordulóján a román elnök hasonló szavakkal köszöni majd meg a romániai magyaroknak hozzájárulásukat Románia fejlődéséhez, akkor mi is elégedettek lehetünk” – mondta befejezésül az RMDSZ elnöke, utalva arra, hogy 1989 egyik beteljesületlen ígérete a nemzetiségi jogok érvényesítése.
Az ünnepi műsor Meleg Vilmos nagyváradi színművész Elszakadó sikoly című, nagy sikert aratott előadóestjével zárult, amely a magyar irodalom gyöngyszemeiből szemezgetve idézte fel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történéseit.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. november 2.
Az erdélyi anyanyelvű agrártudományi oktatás fejlesztése
Nemzeti fontosságú stratégia
Még mindig nagyon sok termőföld hever parlagon Erdélyben, annak ellenére, hogy a 2014-2020-as európai uniós pályázati kiírások kifejezetten előnyösen támogatják a kis farmok kialakítását, új mezőgazdasági vállalkozások létesítését, a fiatal gazdákat. Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal használják ki mind az anyagi lehetőséget, mind a földrajzi adottságot, megfelelően képzett szakemberekre van szükség, akik a piacgazdálkodás jelenlegi körülményei között fenn tudják tartani a vállalkozásaikat. Reménykeltő, hogy 2015-től önálló magyar agrármérnökképzés indult a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karához tartozó sepsiszentgyörgyi új tanulmányi központban. A magyar szakoktatás jelenéről, jövőjéről dr. Nyárádi Imre-István adjunktussal, az agrármérnökképzés oktatási felelősével beszélgettünk.
– Miért Sepsiszentgyörgyön indították el az agrármérnöki szakot, amikor Marosvásárhelyen jóval korábban elkezdődött a mezőgazdasági képzés?
– Az agrártudományi oktatás tulajdonképpen Nyárádszeredában indult, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Erre alapozva kérte fel a Sapientia EMTE vezetősége dr. Jakab Sámuelt, a nyárádszeredai kihelyezett tagozat vezetőjét, hogy állítsa össze a kertészmérnöki szak engedélyeztetéséhez szükséges dossziét, mivel volt előzetes tapasztalata e téren. Többek között, ennek köszönhetően, a hivatalos eljárást követően, a 2002/2003-as tanévvel kezdődött a kertészmérnökképzés a Sapientián. Miután ezt akkreditálták, az agrárképzés kiegészült a tájépítészmérnöki szakkal és a kétéves növényorvosi mesterképzéssel. A Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ alapításáról 2013 augusztusában értesültem. Az egyetem szenátusa és az alapítvány kuratóriuma elhatározta, hogy új tanulmányi központokat hoznak létre Erdélyben. Több helyszín is szóba került, köztük Sepsiszentgyörgy. Bár valóban az lett volna a logikusabb, ha a meglevő marosvásárhelyi agrárvonalat erősítjük tovább, az alapítvány és az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy ennek a szaknak abban a térségben jóval nagyobb feladata van. Több érv is szólt amellett, hogy Kovászna megye székhelyére kerüljön az agrármérnöki szak. Ennek egyik indoka az volt, hogy Háromszék igen jó termőfölddel rendelkezik. Mindemellett az is fontos, hogy az egyetem és az alapítvány mellett a szak létrehozásához, a központ kialakításához közel fele-fele arányban hozzájárult a helyi és a megyei önkormányzat is. A sepsiszentgyörgyi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a Kovászna Megyei Tanács 10 évre díjmentesen használatba adta a volt Gámán János Líceum ingatlanjait. Ez egy egyhektáros területen fekvő épületegyüttes, teljes infra- struktúrával. Mindemellett elvégezték a főépület és az ehhez csatolt épülettömb külső felújítását. Az egyetem megejtette a belső felújítást, teljesen felszerelt és berendezett 17 szaklaboratóriumot, továbbá három előadói és egy szemináriumtermet, amfiteátrumot, korszerű előadások tartására alkalmas felszereléssel. Az épületkomplexum négy különálló épületből áll, amelyekből bentlakást lehet kialakítani, olyan éttermet, amelyet a saját tangazdaságból származó alapanyagokból, termékekből lehet majd ellátni. Különálló épületben lehetne elhelyezni majd a gazdasági osztályt, a dékáni hivatalt és ugyanitt kaphatnának helyet a tanári lakások is. Ezenkívül megvan a teljes mezőgazdasági gépsor, vadonatúj traktorral, a hozzá csatolható sor- és precíziós vetőgéppel, talajmaróval, ekével, permetezővel, ehhez pedig az emberi segédlettel működő rotációs kapa, láncfűrész és egyéb munkaeszközök is a diákok rendelkezésére állnak. Ilyen körülmények között kezdhette meg az idén szeptembertől a 37 jelentkező közül 30 az agármérnökképzést.
– Kik oktatnak Sepsiszentgyörgyön?
– A működési engedély megszerzésére leadott dossziénak megfelelően a négyéves képzést 28 oktató, főként a marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékének, illetve más tanszékeinek tanárai végzik, akikhez csatlakozott hét magyarországi oktató (a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Karának egy professzora és négy docense, valamint két nyíregyházi professzor). Jelenleg, átmenti jelleggel, az igazgató dr. Székely Gyula rektorhelyettes, tanulmányi felelős én vagyok, a szakkoordinátor dr. Pásztor Judit, a tanárok közül pedig megemlítem még dr. Balog Adalbertet, dr. Fazakas Csabát, dr. Kentelki Endrét és dr. Kovács Lorántot. Hozzájuk társulnak a helyi oktatók: dr. Abod Éva, dr. Bartha Csaba, dr. Bíró Enikő, dr. Csiszér Levente és dr. Erdély Judit.
– Valóban dicséretre méltó, hogy a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat támogatta az oktatást szolgáló korszerű infrastruktúra kialakítását. Sikerül-e mindezt hosszú távon fenntartani?
– Bízom benne, hogy a központ 10 év alatt önfenntartó lesz. Ehhez a meglevő agrármérnöki szakra továbbra is maximális kell legyen a beiskolázottság. Emellett hosszú távon kötelezően társszakokat is be kell indítanunk, amelyekkel a fenntartható gazdasági működést is megvalósíthatjuk. Itt elsősorban az erdőmérnöki szakra gondolok, de hosszú távon az állattenyésztő mérnöki, valamint az állatorvosképzést is megszervezhetnénk. Ez utóbbihoz azonban más infrastruktúra is kell. A tanerő mellett szükség lenne megfelelő bázisra: állatkórház, speciális patológiai, hisztológiai és más laboratóriumok berendezésére. Mindez az egyetem stratégiájától és attól is függ, hogy milyen prioritásként fogja bevállalni az oktatási intézmény az említett szakok létrehozását. Még az is kérdés számunkra, hogy lesz-e megfelelő számú érdeklődő, figyelembe véve, hogy román nyelven Bukarestben, Jászvásáron, Kolozsváron, Craiován és Temesváron is van ilyen képzés.
– Mindezek tükrében valóban lenne igény rá?
– 2008-ban a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék munkatársai készítettek egy olyan kiadványt, amelynek a statisztikai adataiból kiderült, hogy a kolozsvári agrártudományi egyetemen az agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki szakra jelentkező magyar anyanyelvű diákok aránya viszonylag magas. Hasonló a helyzet az állatorvosi szakon, ahol a diákok egy része a Székelyföldről származik. Színvonalas oktatási ajánlatunkra ezek potenciális diákjaink lehetnek.
– Korábban említette, hogy a kar kihelyezésének stratégiai döntését Kovászna megye mezőgazdasági potenciálja is befolyásolta.
– Székelyföld természeti adottságai kiválóak az állattenyésztésre, másrészt az iparinövény-termesztésre. Romániában 4,8 millió hektár legelő és kaszáló van, ennek nagy része nagyon jó minőségű hegyvidéki legelő, amiből bőven van a három magyarok által lakott megyében is. A növény- és gyümölcstermesztés mellett, gyakorlatilag jelentős input nélkül, a természeti adottságok ésszerű kihasználásával, megfelelő legeltetésmóddal, takarmánykészítéssel, az ehhez alkalmazkodott állatfajta tartásával, szakszerű tenyésztéssel, termékfeldolgozással, jó marketinggel, kevés beruházással lehetne kihasználni ezt a lehetőséget. Valójában a Székelyföldön – az említett körülményeket figyelembe véve – az állattenyésztés az ott lakók megélhetését biztosíthatná. Bízom benne, hogy a Sapientia EMTE keretében ezt a hiánypótló oktatási vonalat is beindíthatjuk.
– A 2014-2020-as időszakban az uniós kiírások kiemelten támogatják a közepes méretű farmok kialakítását, a fiatal gazdákat. Ez a lehetőség ösztönzően hat a szakoktatásra?
– Erre is odafigyelünk, hiszen valóban, a 2014-2020-as programban jelentős uniós alapokat lehet lehívni, többek között a meglévő farmok korszerűsítésére, új farmok, kezdő gazdák támogatására. Mi ezt próbáljuk népszerűsíteni a diákok körében. Az a gond ezekkel, hogy ha valaki alaposabb ismeretekkel rendelkezik és mérlegel, akkor legtöbbször annyit haboz, hogy nem egy esetben a "tett halálához vezet". Mert bár valóban megéri pályázni, hiszen a fiatal farmerek akár 90%- os támogatásban is részesülhetnek, bonyolult az eljárás. Ezért olyan tantárgyaink is vannak, amelyek a hallgatók pályázatírói készségeit is fejlesztik.
– Van-e olyan diák, aki elvégezte a kertészmérnöki szakot, majd mezőgazdasági vállalkozásba kezdett?
– A szaktantárgyak mellett konkrét példákkal is népszerűsítjük az elméleti tudás gyakorlatba ültetését. Nemcsak a kötelező terepgyakorlatokról van szó, hanem arról, hogy mentoráljuk végzett diákjainkat. Balázs Bécsi Csongor volt kertészmérnök hallgatónk az RMGE-Maros vállalkozásfejlesztő központján keresztül nyert egy magyarországi pályázatot, aminek révén munkagépeket vásárolhatott, amelyekkel kertépítési és fenntartási szolgáltatást nyújtó vállalkozást működtet. Koroka Illa és Joó József Áron fekete ribizlit telepített, a gyümölcsből természetes sűrítményt is készítenek, Friss Zsuzsa Marosvásárhely mellett levendulatermesztéssel próbálkozik. Vannak követendő példáink.
– Akkor elképzelhető hasonló mentorprogram az agrármérnöki szakon is?
– Ez a program jól működik Marosvásárhelyen. Hogy az új tanulmányi központban mennyire lehet hosszú távon fenntartani, stratégiai kérdés is. S ez kapcsolódik az egyetem önfenntartó tevékenységeihez. Míg a kertészmérnöki szakosoknak elég kisebb terület is, hiszen néhány ár, egy-két hektár terület dísznövény, gyógynövény termesztése elegendő jövedelmet hozhat, addig az intenzív szalmásgabona-, kukorica-, napraforgó- stb. termesztéshez több tíz hektár terület szükséges. Első lépésként az agrármérnökképzés gyakorlati helyszínét kellett biztosítanunk. Az egyetemi központ 1 hektáros ingatlanjában elkülönítettünk egy kisebb területet, ahol a tantermekhez közel tudunk bemutatóparcellákat létesíteni. Ezenkívül Illyefalván van egy bérelt területünk, ahol kialakítjuk a tangazdaságot. Az ideális viszont az lenne, ha Sepsiszentgyörgy környékén egy tömbben kaphatnánk egy 30-50 hektáros területet. Szerződésünk van több környékbeli nagy farmmal, ahol a diákok gyakorolhatnak. A hosszú távú mentorálási program azt jelentené, hogy az egyetem vagy az alapítvány felvásárolna földterületeket, amelyeket bérbe adnánk meghatározott időre vállalkozó szellemű végzetteknek, akik ezeken üzemszerű, üzletszerű gazdaságokat működtetnének. Ehhez csatlakozhatnának más, helyi földtulajdonosok is, és így nemcsak a Sapientia EMTE-nek jelentene jövedelemforrást a földterületek megművelése, hanem az adott településen is biztosíthatná a megélhetést az ottani közösségnek.
– Sajnos, más egyetemeken az tapasztalható, hogy a végzettek – bár lenne munkahely – a külföldi állásokat választják, és kivándorolnak. Nem áll fenn ez a veszély az agrároktatás terén?
– Elsősorban arra szeretnénk ösztönözni hallgatóinkat, hogy maradnak itthon. Induló szakként az is elképzelhető, hogy a legjobbak az egyetemen maradjanak, akár tanársegédekként, majd később teljes katedrával rendelkező oktatókként. Sajnos az a tapasztalatom, hogy végzettjeink nem annyira elszántak, elkötelezettek az egyetemi pálya mellett. Tény és való, nem jönnek vissza a nálunk végzett diákok. S mindez annak ellenére, hogy segítjük részképzéssel, külföldi tanulmányúttal, szakdolgozat-mento-rálással. Meg kell teremteni azt az alapot, aminek az egyik pillére a bérezés, de ehhez elsősorban elszántnak kell lennie a pályázónak, a hallgatónak, mert ha ebben perspektivikusan lát lehetőséget, akkor akár az egyetem keretében szolgáltatást is ki tudna építeni, amivel pótolhatná az esetleges alacsonyabb oktatói fizetését. Az egyik a már említett földbérlet. Mert ha az egyetemet végzett szakember profi módon megdolgoz nagyobb területet, feldolgozóüzemet létesít, kiépíti termékeinek a terjesztői hálózatát, saját megélhetésének biztosítása mellett akár munkát teremthet másoknak is így nem vándorol el a munkaerő. Persze, ehhez először fel kell ülni a traktorra, de eljöhet az az idő is, amikor a vállalkozó csak szervezi a munkát és megél ennek gyümölcséből. 50 hektár terület szakszerű művelése során havonta akár 3000–4000 lej jövedelem is elérhető, ami nem kevés. Csak ehhez olyan hozzáállás is kell.
– Említette a mezőgazdasági szolgáltatásokat, amelyeket az egyetem agrártudományhoz tartozó szakjai keretében nyújthatna.
– Elsősorban a kutatási tevékenységbe tudnánk bevonni az érdekelteket, de akár az is elképzelhető, hogy a tájépítészmérnök elkészíti egy lakótársuláshoz tartozó zöldövezet revitalizációs tervét, felvállalhatunk talajtani vagy vetőmag-, illetve termésvizsgálatot, szaktanácsadást. A sepsiszentgyörgyi központunkban pedig mezőgépészeti szervizműhely is üzemelhetne. Ez nemcsak az egyetem számára lenne hasznos, hanem a környékbeli gazdáknak is.
– Más marosvásárhelyi szakokra jelentkeztek magyarországi hallgatók is…
– Az agrár szakon erre még nincs példa. Hosszú távon lehetőséget viszont abban látok, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről, ahol nincs anyanyelvű oktatás, hozzánk jönnének diákok. Bentlakást biztosíthatunk, a jogi lehetőség adott. Diák- és tanárcsereprogramunk már van a budapesti, a gödöllői agrártudományi egyetemekkel, a nyíregyházi főiskolával. Az Erasmus program jól működik. Nyitottak vagyunk, várjuk azokat, akik nálunk szeretnének tanulni.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)2015. december 9.
A kréta körül: Az első félév a Sapientián (Sepsiszentgyörgyi agrárképzés)
Alapítása óta azt a küldetést próbálja szolgálni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, hogy minél szélesebb körű magyar nyelvű felsőfokú képzést biztosítson Erdélyben, és ebbe a stratégiai elképzelésbe illeszkedik bele új tanulmányi központok létrehozása, valamint hiányszakmák indítása is – szögezi le Nyárádi Imre István, a Sapientia marosvásárhelyi kara kertészmérnöki tanszékéhez tartozó sepsiszentgyörgyi oktatási egység irányítója. Az egyetlen magyar nyelvű erdélyi agrármérnöki szakon szeptemberben nyitották meg az első tanévet, a tanrend menetéről, a tanárok és a hallgatók kilétéről, jövőbeni tervekről a november közepén kinevezett helyi vezetővel beszélgettünk.
A magyar állami támogatással működő egyetem jelenleg harminc alapszakkal és tizenegy mesteri szakkal rendelkezik. Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda után Sepsiszentgyörgy a Sapientia EMTE negyedik oktatási helyszíne, ahol az agrármérnöki szakon négyéves alapképzést biztosítanak. Nyárádi Imre István agrármérnök, tíz éve tanít a Sapientia marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszékén, szakmai irányításával készítette elő az egyetem a Sepsiszentgyörgyön induló képzés akkreditációját. A helyi teendőket Székely Gyula korábbi igazgatótól vette át. Lapunknak elmondta: az első két évben az általános alapozó tantárgyakat tanítják, másodéven a szakmai alapozó képzés történik, harmadik évtől kezdődően a tulajdonképpeni szakismereteket sajátítják el a hallgatók, az utolsó esztendőben kiegészítő tantárgyakat is tanulnak, mint például közgazdaságtan. Az ideiglenes működési engedély szerint ezt a tantervet az egyetem huszonnyolc oktatóval valósítja meg, akiknek több mint hetven százaléka a Sapientia alapállású tanára – közölte az igazgató.
Tantárgyak és oktatóik
Az első félévben legnagyobb részt a marosvásárhelyi kertészmérnöki kar biztosítja a tantestületet, de később érkeznek oktatók Csíkszeredából a mikrobiológia és a genetika tanítására, a botanikatanár és egy jogászprofesszor pedig a kolozsvári karról jön Sepsiszentgyörgyre. Emellett öt gödöllői oktató is betanít majd, valamint ketten a nyíregyházi főiskoláról, ott ennek a képzésnek hagyománya van. Az akkreditációs dossziéban két helyi tanár szerepel: a testnevelésnél Farkas Csaba, az állattenyésztés és takarmányozás tantárgynál Sikó-Barabási Sándor, ő az akkreditáció előtti időszakban is sokat segített az egyetemnek – közölte az intézményvezető, aki elmondta, jelenleg hét tantárgyat tanulnak, és ismertette ezeket, valamint a tanárokat.
Nyárádi Imre-István: – A talajtan oktatója Fazakas Csaba a marosvásárhelyi Sapientiáról, ez kétszemeszteres tantárgy, ebben a félévben a talaj általános jellemzését, fizikai, kémiai tulajdonságait tanulják, a második félévben talajrendszertannal foglalkoznak, ahol különböző talajtípusokról tanulnak, azok sajátosságát ismerik meg. A géptan tantárgy pontos elnevezése műszaki ismeretek és erőgépek, ami által a hallgatók megismerkednek a mezőgazdasági termelésben felhasznált erőgépekkel. Ez nemcsak a traktort jelenti, lehet egy villanymotor is, de műszaki háttérismereteket is kapnak például arról, hogy mi a különbség az acél és az öntvény között, milyen anyagokat használ fel a gépgyártás a fától a műanyagokig. Ezt Pásztor Judit oktatja, heti rendszerességgel jár Marosvásárhelyről. A biofizika és agrometeorológia tantárgyat óraadó minőségben Csiszér Levente baróti szakember tanítja. Szintén óraadóként tanít a sepsiszentgyörgyi Bartha Csaba, aki a növénytan morfológiai részét oktatja. Az angol nyelv tanára is helyi, Bíró Enikő, szintén óraadó. A kémiát ketten tanítják: Csapó János professzor, aki alapállású a Sapientia csíkszeredai karán, kaposvári lakhellyel rendelkezik, ő az elméletet oktatja, a gyakorlatot pedig Abod Éva helyi szakember. A matematikát a négyfalusi Kovács Lehel tanítja, aki a marosvásárhelyi kar munkatársa. A hallgatókról Nyárádi elmondta, életkor, előképzettség, szakmai háttér tekintetében nagyon heterogén a csoport, vannak tavalyi végzősök, évek óta alkalmazásban dolgozó munkavállalók, gazdálkodók is.
Mintaterep, később tangazdaság
Nem működhet agrárképzés kísérleti és tangazdaság nélkül, ahol az elméleti tudás mellett a gyakorlati készségeket is ki lehet alakítani. Kérdésünkre, hogy van-e már az egyetemnek olyan területe, ahol a hallgatók gyakorlatozhatnak, az igazgató elmondta: az akkreditációs kérelem leadásakor egy Sepsiillyefalván bérelt, közel öthektáros terület állt rendelkezésükre, amely jelenleg is megvan, de a hosszú távú cél, hogy Sepsiszentgyörgy közelében egy nagyobb, több tíz hektáros, lehetőleg egybefüggő területen alakítsák ki a kísérleti és tangazdaságot. Az első félévben oktatott tantárgyak nem követelik ennek a létezését, de talajtanból a tananyaggal már ott tartanak, hogy hamarosan szükség lesz talajmintára, amelyet tanulmányozhatnak. Az intézmény vezetői szerint akár az egyetem udvarán is ki lehet ásni egy talajszelvényt, amelyet a hallgatók vizsgálhatnak, és pár négyzetméteres mintaterep is kialakítható, ahol megteremne az a néhány növény, amelyeket szemléltetés céljából bevinnének az órákra. Második év második szemeszterében tanítják a szántóföldi növénytermesztést, addig meg kell lennie a termőföldnek is. Az egyetem együttműködési szerződést kötött néhány háromszéki kis- és nagyvállalkozóval, intézménnyel, kísérleti állomással, a kézdivásárhelyi burgonyakutatóval, a Sepsiszentgyörgy környékén levő, több száz hektáros farmokkal, amelyek az oktatók előre jelzett igénye alapján fogadják a hallgatókat.
Önálló kar kialakítása a cél
Nyárádi Imre István elmondta: a cél az, hogy idővel önálló tantestület alakuljon ki Sepsiszentgyörgyön, és különálló karrá alakuljon az itteni képzés. Ehhez ellenben legkevesebb három szaknak kell lennie. Az induláskor tett bejelentés szerint a mezőgazdasági szakterület mellett az erdőgazdálkodásban képeznének szakembereket. 2013 júliusában a Sapientia sepsiszentgyörgyi kiterjesztését ismertető tájékoztatón Dávid László, az egyetem rektora azt mondta, az induló képzésnek a közösséget kell szolgálnia és annak hosszú távú igényeit kell kielégítenie. Ezt erősítette meg Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki hangsúlyozta: „mivel az erdő és a mező megművelése, olyan szinten történő megtartása, amire az erdélyi közösség vágyik, elsődleges feladat, az ilyen ágazatokban történő szakemberképzés elengedhetetlen”. Németh Zsolt, Magyarország külügyminisztériumának akkor államtitkára pedig arról biztosította a jelenlévőket: „a Sapientia támogatását a magyar kormány addig garantálja, ameddig szükség lesz rá”.
A helyi közösség szerepe
Ahhoz, hogy a tanulmányi központ önálló karrá fejlődjön és fenntarthatóan működjön, a helyi közösségnek is magáénak kell éreznie és támogatnia kell – állítja az agrármérnöki képzés irányítója. Úgy véli, a helyi közösségnek nemcsak elvárásai kell hogy legyenek ezzel az intézménnyel szemben, hanem „ha ez az intézmény házhoz jött, akkor támogassák, felvételizzenek a fiatalok erre a tanulmányi programra, ne azt nézzék, hogy az egyetemnek nincs nagy múltja, hanem azt, hogy a mi szakterületünkön mindent meg tudunk adni a hallgatóknak, amit a hazai és magyarországi egyetemeken nyújtanak. Támogatni lehet odafigyeléssel, népszerűsítéssel, könyvekkel, vagy azzal, hogy beengedik a farmokra, a gazdaságokba, a különböző ágazati intézményekbe a hallgatókat.” Az igazgató úgy véli, ha a helyi közösség nem érzi magáénak az oktatási intézményt, akkor tehet az egyetem, az alapítvány bármit, a helyi képzés nem lesz fenntartható. „Nem azt akarjuk, hogy legyen harminc diplomás agrármérnökünk, hanem harminc olyan szakembert szeretnénk kibocsátani a végén, aki farmot létesít, családját ellátja, munkát ad másoknak, és nyersanyagot termel az élelmiszeriparnak vagy alapanyagot más iparágaknak. Ha ezt elérjük, nyert ügyünk van.” A Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi tanulmányi központja nemcsak a közösségtől várja el a támogatást, az érdeklődést, hanem maga is nyit a helyi közösség felé. Tavasszal, az iskola másként héten (április 18–22.) nyílt napot szerveznek, várják az iskolásokat, fiatalokat. „Megmutatjuk, ami itt van, mert ez a létesítmény nemcsak a miénk, a mindannyiunké.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)