udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
166
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-166
Névmutató:
Gáspár Miklós
2003. március 10.
A Soros Alapítvány életműdíját az idén Tamás Gáspár Miklós filozófus vehette át; az elismerést márc. 7-én adták át Budapesten. Halmai Gábor, a Soros Alapítvány kuratóriumi elnöke arról tájékoztatott, hogy az egyesület fődíjával, amelyet életmű-elismerésre alapítottak, ötmillió forint pénzjutalom jár. A szakma által TGM-ként emlegetett filozófus Kolozsvárról települt át Budapestre. /Soros életműdíj TGM-nek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./2003. október 21.
Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./2003. november 6.
Tamás Gáspár Miklós a Szabad Európa Rádiónak román nyelven adott interjújában azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a romániai magyar közösségen belül kiéleződött politikai viták, törekvések - lásd mérsékeltek, radikálisok, RMDSZ és Székely Nemzeti Tanács, autonómia kérdése és egyebek - úgynevezett székely-magyar konfliktushoz vezethetnek. /!/ A Cotidianul lap Fennáll a székely-magyar konfliktus veszélye címmel közölte az interjút. A Romániai Magyar Szó munkatársa erről kérdezte. TGM azt állítja, hogy Székelyföldön elég nagy mértékben egy "de facto" autonómia kialakult, ott a magyarok elég erősek ahhoz, hogy az adott körülmények szorításában ugyan, de maguk irányítsák az ügyeiket. De, akkor mi lesz a bánsági, szatmári, bihari, kolozsvári, dél-erdélyi magyarokkal?- kérdezte. Azt elismerte, hogy nem tudja, mi lenne a teendő. Az erdélyi magyarság vagy Budapestre figyel, vagy Bukarestre. Sokkal több magyarországi könyv fogy, mint az erdélyi saját termelés. A lapok, az országos lapok is nagyon gyöngén fogynak. Az RMDSZ-nek nagyon súlyos belső problémái vannak, a belső demokráciája nem kielégítő. Kolozsvárt és Nagyváradot, Szatmárt és Aradot nem szabad feladni, nem szabad minden erőt Székelyföldre koncentrálni. A románoknak nem kell félni a székelyföldi autonómiától. Teljes képtelenség, amit a román sajtóban lehet olvasni az autonómia törekvésekről meg a Székely Nemzeti Tanácsról. /Guther M. Ilona: Egy rádióinterjú nyomán... Beszélgetés Tamás Gáspár Miklós budapesti egyetemi tanárral, filozófussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ 2003. november 18.
Ifj. Hegedüs Lóránd MIÉP-es politikus közösség elleni izgatás vádja alóli felmentése után a rendszerváltozás óta nem tapasztalt politikai támadások kereszttüzébe kerültek a magyar bíróságok. A MIÉP egykori képviselője azért került az igazságszolgáltatás elé, mert a magyarországi zsidó kisebbség önérzetét sértő cikket írt pár éve egy kis kerületi lapba. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős felmentő ítélete után Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter közleményében tudatta: megdöbbenéssel vette tudomásul a bíróság döntését. Újhelyi István, a szocialisták médiapolitikusa hangsúlyozta: a maga részéről "büntetendőnek" tartja Hegedüs kijelentését. Répássy Róbert (Fidesz) képviselő azt a hangnemet tartja "megdöbbentőnek", amellyel a hatalmon lévő politikusok "nekimentek a bíróságoknak". Hozzátette: egy jogállamban kormánypárti politikus nem engedheti meg magának, hogy a független bíróságok ítéleteit bármilyen módon kommentálja. A Magyar Hírlapban Tamás Gáspár Miklós Erdélyből áttelepült filozófus antiszemitizmussal vádolta meg a Hegedüs ügyében ítélkező bírót. Állítása szerint "a bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket". Ezt követte a balliberális értelmiség egy részének akciója: országos napilapokban fizetett hirdetés formájában fejezte ki nemtetszését a felmentés miatt. A hirdetés szövege szerint az ítélet "azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek". Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszautasította a magyar igazságszolgáltatást ért támadásokat. Egyben felkérte a köztársasági elnököt, a kormányt és az Országgyűlést, hogy ítélje el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Az elmúlt időszak jelenségeinek "burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. Ez egy jogállamban megengedhetetlen" - jelentette ki a főbíró. /Sz. Á.: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./2004. január 13.
December 11-én a magyar állami tévé Riporter kerestetik című műsorában fiatal jelöltek versengtek; közöttük egy ifjú titán, akinek feladata volt Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével telefoninterjút készíteni. Az illető azt kérdezte, hogyan vehetett részt Szili Katalin, az Országgyűlés elnökeként, a magyar állam István-napi ünnepén azon a szertartáson, amelyet a katolikus egyház szervez első királyunk mumifikálódott jobbkeze tiszteletére? A kérdésre felelve Szili részvétele protokolláris jellegére utalt. Magyarországi elvakultak szerint első királyunk jobbkéz-múmiája "húscafat", koronánk "sapka", sőt nemrég Makón a kereszt-jelkép is "érzékenységeket sért". E sorba beillik a Tilos Rádió körül kialakult legújabb botrány. E csoportnak egyik ideológiai "pápája" épp egy erdélyi emigráns... /Nagy László: Nemzeti jelképek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./ A cikkíró Tamás Gáspár Miklósra gondolt.2004. július 3.
Magyarországon 1989-90-ben a számonkérés, felelősségre vonás elmaradt, sőt, a bűnösök megnevezése is nehézségekbe ütközött. Emiatt a politika pótcselekvésekhez folyamodott, betiltották az önkényuralmi jelképeket, köztük a vörös csillagot, mint az elmúlt rendszer bűneinek szimbólumát. A Munkáspárt egyik vezére egy nyilvános rendezvényen viselte jelvény formájában a vörös csillagot. Rendőrség, feljelentés, bíróság. Jogászok, filozófusok, politológusok foglalnak pro és kontra állást a kérdésben. A cikkírót, Baranyai Pétert már meggyanúsították kommunista szimpátiával, mert felvetette, nem kellene-e a régi rendszer vezető tisztségviselőinek szerepet vállalniuk az új, kibővült Európában? /Baranyai Péter: Elvásott a veres csillag. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ A vörös csillag mellett MSZP-s és SZDSZ-politikusok álltak ki, így Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Krausz Tamás, Tamás Gáspár Miklós és Eörsi István.2004. szeptember 27.
Tamás Gáspár Miklós A Hét hetilap vendégeként érkezett Kolozsvárra, szept. 24-én találkozott az érdeklődőkkel. A moderátori szerepet Papp Sándor Zsigmond és Parászka Boróka, A Hét szerkesztői vállalták. Tamás Gáspár Miklós kifejtette: a magyarországi magyarok azért szeretik jobban a románokat, mivel ők nem költöznek ki Magyarországra, ellentétben az erdélyi magyarok egy részével. /F. I.: Szamizdat pamfletek szerzője a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./2004. november 24.
,,Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát?” – kérdezte dr. Eörsi Mátyás, az SZDSZ nemzetszakértője. ,,Adnánk mi területi autonómiát az itteni kínai textilkereskedőknek?” – folytatta. Bolgár György műsorügynök is letette a garast: ,,Egy magyarságot igazoló papírt a szívem fölött is viselhetek, de ha másra is jó, például arra, hogy átjöjjek Magyarországra, munkát vállaljak, tanuljak, egzisztenciát teremtsek, letelepedjek, csupa magyar között éljek, méghozzá jobban, mint Romániában, Szerbiában vagy Ukrajnában, akkor jönni fogok.” Bodor Pál viszont a kettős állampolgárság mellett érvelt. Az Eörsi- és Bolgár-félék nem érzékelik, hogy a magyar nemzet számára nem mindegy, ha a Kárpát-medence mai magyarságának a határon kívüli harmada román, szlovák, szlovén állampolgárként tagolódik be az unióba, írta Sylvester Lajos. Eörsi és társai az Európai Uniót is védik, azt mondják ugyanis, hogy tízmillióról szólt a belépési alku, és mit szólna az unió, mikor egy szép napon tizenötmillió magyarra ébredne? Medgyessy Péter sem szavaz igennel. Tamás Gáspár Miklós üres lapot dob az urnába. /Sylvester Lajos: Új nemzetszakértők? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./2004. december 23.
„Sokan megmondtuk, megírtuk, hogy a december 5-i népszavazás csak rosszul végződhet” – írta Tamás Gáspár Miklós. Rosszul is végződött. Más eredmény is alighanem rossz lett volna. A lapok írták, hogy az erdélyi magyarok élősdi, élelmes ingyenélők. /T.G.M. nem írta, hogy milyen lapokról van szó./ A népszavazás után „végleg megszűnt a magyar nacionalizmus – és különösen megszűnt a demokratikus-liberális nacionalizmus – , helyét pedig átvette a bevándorlóellenes xenofóbia”. Maga a közösség bajban van. Tamás Gáspár Miklós szerint: a "magyarság" kifejezés értelmetlenné, tartalmatlanná vált, továbbá „a magyarországi politikai közösség 2004 decemberében rosszul viselkedett (s ha netán elsöprő többsége "igen"-nel szavaz, sajnos, akkor is rosszul viselkedett volna, de másként: másként rosszul)”. A józan önzés kerekedett fölül. Az utódállami magyar közösségek is "etnicista" módon viselkedtek. Ha ugyanis a "magyarság" közösségéhez tartozónak vélnék magukat, akkor ezt a hovatartozást nem kérdőjelezte volna meg a mostani elutasítás. A cikkíró szerint az utódállami, kisebbségi magyar közösségek jelentős része „leválni látszik a tágabb magyar sorsközösségről”. „A határokon túli magyar szervezetek vezetői pedig most a Magyarok Világszövetségének őrültségeit ismétlik meg, amikor megint tisztázatlan jogi és népjóléti tartalmú állampolgárságot követelnek a szülőföldjükről kivándorolni, áttelepülni NEM kívánó utódállami magyaroknak.” – minősített T. G. M. Továbbá megállapította, hogy „az utódállami magyar kisebbségek nem vontak le semmilyen hasznos következtetést abból, hogy nyolcvan éve külön és másfelé fejlődnek, nem arra, amerre Magyarország, s a többségi románokkal, szlovákokkal, szerbekkel való együttélés mély nyomokat hagyott rajtuk, s hogy érdekeiktől vezérelve, igenis részei a romániai, szlovákiai, szerbiai politikai közösségnek”. „A bevándorlóellenes xenofób "etnicizmus" egész Európában iszonyú problémákat okoz (lásd legutóbb a Törökország EU- fölvételével kapcsolatos undorító "vitákat")” – írta T. G. M. Szellemeskedve megállapította: „belmagyaroknak és külmagyaroknak egyesült erővel sikerült akkora bajba sodorniuk magukat – kényszerítő ok nélkül -, amekkorára azért mások csak messziről sóvárognak legmazochistább hangulataikban.” /Tamás Gáspár Miklós egyetemi tanár: Nemzeti tragédia. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./2005. január 17.
Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./2005. január 25.
Tamás Gáspár Miklós felszólította Magyarország volt miniszterelnökét, Orbán Viktort: “Szükségünk van rád, öregem, szedd össze magad!” Erre reagált K. Jakab Antal: „Ne pimaszkodj, Gazsika! Egyelőre a magyar hírközlési eszközöknek, a magyar tudományos és kulturális fórumoknak, a magyar szellemi és gazdasági élet kulcspozícióinak, a magyar vagyonnak csak oroszlánrésze, nem telje van a kezetekben”. „Majd, ha már mindenestül bekebeleztétek az országot, de a magyar nemzet elgyávításához, önérzetének, önbecsülésének megtiprásához nem járulsz magad is hozzá gyalázkodó megnyilatkozásaiddal (hogy pl. a magyar született fasiszta), és az elgyávított, önérzetében, önbecsülésében megtiport nemzet méltatlan viselkedésében (lásd népszavazás) nem keresed tulajdon tételeid igazolását; majd, ha úgy múlik el nemzeti ünnep, hogy egyetlen hírcsatornán sem pocskondiázod mint szánalmast, borzalmast, szégyellnivalót a magyarok történetét; majd, ha ellenzéki pártvezér leszel az országgyűlésben, és minden alkalmat elszalasztasz a kormánypárt országbitorlásának megbélyegzésére; majd, ha újkommunista-újliberális igehirdetéseddel elhódítod Gurcsánytól a tömegeket, és százezer cifraszűrös, árvalányhajas és imasipkás lumpenproletár sorakozik föl mögéd Budapest utcáin, de te visszavezeted őket az alkotmány sáncai közé, s hiába követeli a sokaság harsogva, őrjöngő önkívületben, hogy legalább államelnöki beköszöntő beszéded tartsd meg, te megtartóztatod magad a hatalom megragadásától, és az újkommunista kiáltvány elszavalása helyett szótlanul legyintesz csupán – akkor… Akkor én összeroppanok összegyűjtött sokértelmű, mélységes hallgatásaid súlya alatt, és nem vetemedem többé pimaszkodásra veled szemben.” /K. Jakab Antal: Ne pimaszkodj, Gazsika! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./2005. február 10.
A 75 éves Csoóri Sándor életművét az A Hét hetilapban Tamás Gáspár Miklós értékelte. Tamás Gáspár Miklós szerint Csoóri nem a magyar nemzetért állt ki, hanem a magyar népért, a parasztságért. TGM megjegyezte: a „mai globális tőkés rendben a magyar mezőgazdaságra egyszerűen nincs szükség”. TGM értékelte Csoóri életművét: „Amiről híres – egy bekezdés, amelyet minden valamire való magyar értelmiségi vehemensen elítélt az eredeti szöveg terjedelmének ezerszeresén, az MDF megalapítása, a Pozsgayval való állítólagos szövetség, a Hitel, a Magyarok Világszövetségének nem túl dicső elnöklése, effélék – vagy elmúlik, vagy nem, én nem tudom.” TGM szerint: „A magyar nép, mire visszakaphatta volna történelmét, eltűnt. Nem halt ki, megváltozott.” /Tamás Gáspár Miklós: Csoóri Sándor 75 éves. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 10./2005. február 18.
Ezt kínáljuk A Hét-ben, olvasható a hetilap új számáról. Néhány kiemelt cím: MSZP-Erdély. Zavaros állóvíz – Tamás Gáspár Miklós – Szívjatok, ha kérhetem baszottul, mint az életem – Kit kompromittál a sajtó elkurvulása? – Nemzet és baloldal a rendszerváltás után. /Lapról lapra rovat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2005. május 24.
Bölöni Domokos beszámolt arról, hogy egy roma fiú leszúrásának hírére Gyurcsány Ferenc fajgyűlöletet emlegetett a parlamentben. Tamás Gáspár Miklós sem várta meg a rendőrségi vizsgálatot, ő is kirohanást intézett. Kiderült, hogy a merénylő is roma volt. Tamás Gáspár Miklós hintett némi hamut a fejére, elismerve tévedését, bocsánatot kért, amiért rasszista bűncselekményként minősítette a történteket. A miniszterelnök nem tartotta fontosnak TGM gesztusát, bocsánatkérése elmaradt. /Bölöni Domokos: Lefagysz, mint az internet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./ Előzmény: Gyurcsány Ferenc kijelentette, a történtek mögött ott a rasszizmus, a „fasiszta eszmék újjáéledésének veszélye”. A Moszkva téren rendezett rasszizmus elleni tüntetésen Tamás Gáspár Miklós kijelentette: egy fiút leszúrtak a fasiszták, majd hozzátette, nem most kellett volna először idejönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan „kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni!”2005. május 25.
Dr. Bokor Imre nyílt levelet intézett Tamás Gáspár Miklóshoz, miután a tévéhíradóban hallgatta a Moszkva téri nyilatkozatát, miszerint: „Nem kíván fajüldöző országban élni”! Bokor Imre javasolta, TGM engedjen az érzelmeinek, és távozzon onnan, ahol jelenleg él. Viszont körültekintően kell kiválasztania, hogy hol telepedik le, mert számos olyan ország van, ahol fajüldözők vannak. Ha például magyar nemzetiségű, akkor nem ajánlja neki Romániát, Szerbiát, Szlovákiát vagy Ukrajnát, ha zsidónak vallja magát, akkor nem proponálja az arab államokat, ha töröknek, akkor kerülje el a kurdokat, ha orosznak, akkor eszébe ne jusson Groznijban gyökeret ereszteni. Bokor arra nem is mer gondolni, hogy „hazánkra aggatta ezt a rendkívül súlyos vádnak minősülő címkét, mert ebben az esetben azt ajánlanám, hogy sürgősen fáradjon el elmeorvosi vizsgálatra”. /Prof. Dr. Bokor Imre: Tisztelt Tamás Gáspár Miklós Úr! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 24./ A szerkesztőség megjegyzése: Amikor kiderült, hogy a tettes is roma, TGM elnézést kért, azt mondta, pardon, tévedett. Miben? Nem kellett volna beállni a Moszkva téri tüntetők közé, vagy alaptalanul fajgyűlölőzte le az országot?2005. május 27.
Néhány hete Budapesten, a Moszkva téren, fényes nappal, zsúfolt autóbuszon egy illető szamurájkarddal támadt egy tizenöt esztendős cigányfiúra, aki súlyos (életveszélyes) sérülésekkel került kórházba. Az áldozat roma származású volt, a bulvárlapok azonnal, meg sem várva a rendőrségi nyomozás végeredményét, fasiszta, rasszista, etnikai jellegű támadásról beszéltek. Ezt felkapták a magyar média divatos hírmagyarázói, politológusai s a politikusok is, figyelmen kívül hagyva azt a rendőrségi nyilatkozatot, miszerint a vizsgálat ugyan még folyamatban, de semmi nem utal rasszista jellegű támadásra. A magyar parlamentben Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök lefasisztázta a fél országot, s ugyanilyen minősítések hangzottak el tévéállomásokon, jelentek meg a sajtóban. Azután kiderült, hogy az elkövető is roma volt, de a magyar fasiszta veszélyt emlegetők, a magyar rasszizmus ördögét fantáziálók közül csak Tamás Gáspár Miklósban volt annyi tisztesség, hogy a Hír Televízióban megkövesse azokat, akiket esetleg elsietett ítélkezésével megsértett. Mások nem így tettek, a parlamenti ülésen a politikusok egymásra mutogattak, elképesztő volt hallani a roma származású szociológust, aki szerint a Mortimer becenevű, roma származású fiatalember mélymagyar viselkedési mintákat követett volna… (Milyen ,,mélymagyarok” szaladgálnak mezítelen szamurájkardokkal ma Budapest utcáin, akiket a balszerencsés Morimer utánozni akar?!) A rendőrségi nyilatkozat szerint szóváltás zajlott a két fiú között. Az áldozat bicskával támadt volna rá Mortimerre, aki szerencsétlenül szamurájkardjával próbált védekezni. A Józsika nevű áldozat ellen rendőrségi eljárás folyik, mivel korábban bicskával fenyegetett meg egy gyereket, ráadásul róla és testvéréről mint a kerület rémeiről beszélnek, akik rettegésben tartják a környéket, s afféle pénzbeszedőként működnek. Az ügy sajtóvisszhangja jelzi a magyar társadalomban uralgó előítéletek és fantomképek jelenlétét, állapította meg Bogdán László. /Bogdán László: Szamurájkarddal az autóbuszon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./2005. június 7.
Június 3-án Magyarországon több országos napilap is foglalkozott a 85 éve bekövetkezett országvesztéssel. A magyar történelemkönyvekben ma is csak hiányosan, hézagosan tanítanak Trianonról. Romániában a kommunista rendszer sikeresen beletáplálta az emberek fejébe, hogy Ezért látnak sokan ma is az 1989-es események mögött magyar titkosszolgálati beavatkozást, a marosvásárhelyi pogrom mögött Erdély elszakítására tett kísérletet. Ezért nem kellett alig egy hónapja a felajánlott magyar katonai segítség, az árvíz sújtotta Bánságba. – Június 4-én Budapesten semmi sem emlékeztetett Trianonra. A Duna és Hír Televíziót kivéve, hallgatnak róla a közszolgálati médiumok is. A Magyar ATV-n ment a Fásy Mulató, a közszolgálati Kossuth Rádióban pedig a Rádiókabaré. A Felvonulási téren, a Regnum Marianum templom helyén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik szimpatizánsai emlékeztek, a Hősök terén a MIÉP tartott nagygyűlést. Toroczkai László HVIM-elnök kifejtette: ”2001-ben azért hirdettük meg ezt a fáklyás felvonulást, mert sirattuk a múltat. Ellenségeink a balliberális médiában felteszik a kérdést: miért foglalkozunk a múlttal. Ez óriási tévedés: Trianon nem lerágott csont, hanem nemzetünk élő, fájó sebe. Lásd: Délvidék, ahol verik a magyarokat, és újabban Erdélyben is. Miért hagyjuk? Meg kell mutatnunk, hogy nincs a szívünkben félelem.” Toroczkai után Kovács Dávid, a Jobbik elnöke beszélt. Kiemelte: „magyar testvéreinket folyamatosan megalázzák és megverik. Tamás Gáspár Miklós és barátai a Moszkva téren küzdenek a rasszizmus ellen. Ajánlom, hogy menjenek át Erdélybe vagy a Délvidékre és ott küzdjenek. Ott van feladatuk. Június negyedike nemcsak a nemzeti emlékezet napja, hanem az önvédelmi ösztön mozgósításának napja is kell hogy legyen.” A megjelentek felkeresték a szerb, francia, román, szlovák nagykövetségeket. A petíciókat sehol sem fogadták el. Ezekben területi autonómiát követelnek a határon túli magyaroknak. A Hősök terén Csurka István, a MIÉP elnöke mondott beszédet. /Fábián Tibor: Magyarország emlékezik. Trianon sem örök. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7.2005. november 22.
Magyar kommentár címmel az Új Magyar Szó idézett Tamás Gáspár Miklóstól és az Élet és Irodalom hetilapból. Utóbbiból egy Orbán Viktort elítélő cikkből. /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./2006. január 31.
A kilencvenes évek elején a baloldalnak nem volt kommunikálható válasza a nemzeti problematikára. A baloldal a nemzetfogalmat támadta meg. A nemrégiben elhunyt Eörsi István még a republikánus nemzettudatot népszerűsítő Tamás Gáspár Miklósnak is nekitámadt a kilencvenes évek derekán, mert ez utóbbi azt merte írni – a határon túli magyarságnak a nemzetből való fogalmi kirekesztése mellett –, hogy Magyarország mégiscsak magyar ország, és a magyar állampolgárokat tömörítő magyar politikai nemzet közös érdeke, hogy a magyarság nyerjen. Eörsi szerint a multinacionális vállalatok korában e mondat értelmetlen, s annak a kívánságnak, hogy magyarok nyerjenek legfeljebb a labdarúgásban, de tulajdonképpen még ott sincs értelme. Másik módszere a hermeneutikai zűrzavarkeltésnek a „politikai nemzet” teóriájának kijátszása a kulturális nemzet ellen. TGM mellett Kende Péter (nem a botránykönyves, hanem a Párizsban, emigrációban a társadalomtudományok területén nevet szerzett tudós), Bauer Tamás, Vitányi Iván és mások e fogalmi kategóriát sulykolták írásaikban. Miután mindkét kísérlet kudarcot vallott, a baloldal – legalábbis annak főárama, az MSZP – a politikai kommunikáció tekintetében taktikát változtatott. Medgyessy Péter nemzeti középről beszélt, Gyurcsány nemzet iránti felelősségről, felelős hazafiságról, nemzeti minimumról, miközben persze a nemzeti kérdésre adott politikai válaszok továbbra sem érdemiek. /Borbély Zsolt Attila: Baloldali taktikák. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./2006. március 24.
Azzal fenyegették meg Orbán Viktort egy feleségének címzett levélben, hogy ha nem lép vissza a politizálástól, „gyermekeit elrabolják, ledarálják és kutyatápot csinálnak belőlük”. Az esetet bejelentették a Köztársasági Őrezrednek, de nem kértek védelmet. „Különösebb jelentőséget nem kell tulajdonítani a fenyegetéseknek, visszataszító, de remélhetően ezek mögött semmi komoly erő nincsen, hisz 1990 óta minden közéleti figura kap ilyen leveleket” – kommentálta az Új Magyar Szónak Tamás Gáspár Miklós. /Guther M. Ilona, Budapest: Orbán Viktor nem kért védelmet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./