udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
215
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 211-215
Névmutató:
Lászlóffy Aladár
2002. június 24.
A Magyar Örökség díjban részesítették a hetvenöt éves Beke György írót. 1968-ban, Orbán Balázs A Székelyföld leírása megjelenésének századik évfordulóján Beke György kezdeményezte jeles elődje hatkötetes életművének az újrakiadását. Ez ugyan elmaradt, de azt nem akadályozhatták meg, hogy társaival Orbán Balázs nyomdokain járjon, a magunk keresésére induljon, jellemezte Beke útját Cseke Péter. Beke György a Kárpátokon túli tájakra kalauzoló Magunk keresés e című könyve 1972-ben jelent meg. Szellemi földrajzának azóta is ez az iránytűje: a magunk keresése. Rokonlélekként fogadták mindenütt a legkeletibb magyarok világában — miként 1988-as budapesti kötete, a Csángó passió is tanúsítja. Beke György az enciklopédikus hungarológia ismerettárával feltöltődve vállalkozott a valóságfeltárásra. Olyan "egyszemélyes intézményt" teremtett maga is Kolozsvárt, amelyik a nemzet szellemi egységének újjáépítését is eredményesen szolgálhatta, írta róla Cseke Péter. Lászlóffy Aladár szerint Beke György "szellemi földrajz"-ot művel elsősorban. Budapestre települve sorjáztak kötetei (Magyar gondok Erdélyben, 1990; Erdély jelene és jövője, 1991; Egyetlen út: az önrendelkezés, 1993; Atlantisz harangoz, 1993; Népek nagy romlása a román uralom alatt, 1994; Hadiutak Erdélyben, 1994; A nyitrai gróf feláldozása, 1995; Peremvidékek magyarsága, 1995;Védekező anyanyelv, 1997; Magyar áfium, 1999). Beke most már valamennyi kisebbségi régióra figyelt a Kárpát-medencében. Beke György Barangolások Erdélyben címen újjászerkesztett szociográfiai sorozata hatkötetes. /Cseke Péter: Beke György öt életideje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2002. augusztus 9.
A zabolai Csipkésben a Fábián Zoltán Olvasótáborban közel hetvenen vesznek részt, zömében hatvani diákok, illetve egyetemi hallgatók. A Kézdivásárhely és Hatvan közötti testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően a tábort immáron nyolcadik alkalommal szervezték meg, mindig más-más háromszéki, illetve anyaországi tájegységen. A táborlakók találkozhattak költőkkel, előadást tartott Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Farkas Árpád /a Háromszék főszerkesztője/, Papp Attila és Fekete Vincze. A táborozók ellátogattak Csángóföldre, bejárták Háromszéket, megálltak Csernátonban, ahol Haszmann Pál bemutatta a népfőiskolát és a múzeumot. Zabolán nem maradt ki Pozsony Ferenc néprajzi gyűjteményének megtekintése sem. /Bodor János: Olvasótábor a Csipkésben. Hatvanból hetvenen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ 2002. szeptember 16.
Szept. 14-én emléküléssel kezdődött Kolozsváron az Atyánkfia, Apafi című rendezvénysorozat, amelyet a Magyarörmények Romániai Szövetsége, valamint a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület és a Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulata szervezett. A tudományos ülésszakon Apafi Mihály erdélyi fejedelemre emlékeztek, aki 1672. október 26-án, Gyulafehérváron kelt kiváltságlevelével szabad kereskedést engedett az örményeknek. A rendezvényt dr. Tonk Sándor történész, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora nyitotta meg egy történelmi visszatekintéssel, majd Lászlóffy Aladár következett, aki az Örmény mohácsolás címet adta előadásának. Ezután dr.Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke szólt a közönséghez. Csetri Elek az örmények által az erdélyi törvényhozásban vállalt szerepről beszélt, utána Vekov Károly, B. Kovács Júlia, Balázs Bécsi Attila és Kozma Dezső előadásai következtek. /bpe: Apafira emlékeztek a magyarörmények. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./2002. október 7.
Okt. 5-én tartotta Kide a falutalálkozóval egybekötött szüreti bált. A nyugalmazás előtt álló kidei református pap, Darai tiszteletes emlékeztetett rá, hogy a falutalálkozót már a tizenkettedik alkalommal szervezték meg. A népviseletbe öltözött fiatalság állított emléket a tizenhárom aradi vértanúnak, Wass Albert-, Lászlóffy Aladár-, Vörösmarty-költeményekkel. A tájháznál Bancsov Károly, a Kolozsvári Magyar Opera művésze Kossuth-nótát adott elő, majd Kovács András Kidéből elszármazott budapesti filmrendező beszélt a leendő múzeumról, amelynek létrehozásában oroszlánrészt vállalt. A ház múzeummá alakításában fontos szerepe van Kallós Zoltánnak, aki használati- és dísztárgyakat bocsátott a leendő múzeum rendelkezésére. Lukács Éva, a múzeum és a falunapok egyik szervezője szerint jövő ilyenkorra már megtekinthető lesz a tájház-falumúzeum. /Jakab-Benke Nándor: Háromfelvonásos faluünnep Kidében. Falutalálkozó szüreti bállal. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./2002. október 11.
Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./2002. október 17.
Szőcs Géza javasolta, hogy Budapesten állítsák fel az 1956-os forrdalaom reprezentatív emlékművét. Ez az emlékmű Magyarország egyik új szimbóluma lehetne. "Ennek az alkotásnak a főváros egyik legjobban látható pontján kellene hirdetnie minden itt élő és minden errejáró számára, hogy kis népek is képesek nagy tettekre. Ez a világraszóló, XXI. századi új Szabadság-szobor, mint látomás, kihívás és feladat, talán képes lesz egyesíteni a nemzetet..." "Első körben azokat szeretném megszólítani, akiknek élete, személye, sorsa, életműve szorosan kötődik 1956-hoz, 1956 előkészítéséhez és emlékének ébrentartásához - s ha javaslatom ezek egyetértésével találkozik, meglesz annak az esélye, hogy átfogó társadalmi, politikai és kulturális konszenzus teremtse meg azokat az alapokat, amelyeken felépülhet az emlékmű...". A felhívás aláírói: Faludy György; Halda Aliz - a Nagy Imrével együtt kivégzett Gimes Miklós menyasszonya; Gyenes Judith - Maléter Pál özvegye; Király Béla - az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka; Jánosi Katalin - Nagy Imre unokája; ifj. Bibó István - Bibó Istvánnak, a Nagy Imre-kormány miniszterének fia; Pongrátz Gergely - a Corvin-köz parancsnoka; Szilágyi Júlia - Szilágyi Józsefnek, Nagy Imre mártír munkatársának lánya Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak: Barta Tibor agysebész; Benyhe István tanár-közgazdász; Bodor Ádám író; Bollobás Enikő egyetemi tanár; Csicsery-Rónay István író; Csoóri Sándor költő; Entz Géza művészettörténész; Eörsi István költő; ifj. Feszt László képzőművész; Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly); Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító; Herner János irodalomtörténész; Illyés Mária művészettörténész; Kalapáti Ferenc költő; Kemény Katalin író; Kertész Imre író; Kodolányi Gyula költő; Kolozsvári Papp László író; Lászlóffy Aladár költő; Orbán György zeneszerző; Thomas Ország-Land újságíró; Hans Henning Paetzke műfordító; Pekár István, a Duna Televízió elnöke; Rajk László műépítész; Selmeczi György zeneszerző; Szakály Sándor történész; Szepes Erika esztéta; Szerdahelyi István esztéta; Szeremley Huba vállalkozó; Szilágyi Sándor szerkesztő; Szörényi László irodalomtörténész; Takács Jenő zeneszerző; Tempfli József püspök; Tőkés László püspök. Aláírom, ha ez az emlékmű nem a kommunizmus megreformálásának, hanem legyőzésének szimbóluma akar lenni - mondta Pongrátz Gergely. Ám a helyszín inkább a Városligetnél, a Sztálin-szobor helyén lenne megfelelőbb - vélekedett a Corvin-köz parancsnoka. Végül megegyeztek abban, hogy ez utóbbi inkább egy 56-os emléktemplomnak lesz méltó helyszíne - olyannak, csak nagyobbnak, amilyent Kiskunmajsára tervezett Csete György. Egyébként Kiskunmajsán van az ország egyetlen 1956-os múzeuma, melyet Pongrátz Gergely maga hozott létre. /Felhívás az 1956-os emlékmű létrehozására. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./2002. november 23.
A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház /Nagyenyed/ második rendezvénye nov. 19-én író-olvasó találkozó volt. Jeles írók és költők /Egyed Emese, Fodor Sándor, Kovács András Ferenc és Lászlóffy Aladár/ látogattak érkeztek. Elkísérte őket a Mentor kiadó igazgatója, Káli Király István, aki sok szép könyvvel is meglepte az enyedieket. /Bakó Botond: Író-olvasó találkozó a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./2002. november 23.
Maroknyi érdeklődő jelenlétében nov. 21-én Kolozsváron, a Phoenix Könyvesházban Lászlóffy Aladár költő bemutatta Kántor Lajos Gyökerek, álmok, tengerek című kötetét. Kántor Lajos volt a Forrás-nemzedék ideológusa, aki mindig bízott az irodalom erejében. /S. B. Á.: Gyökerekről, álmokról, tengerekről... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./2002. december 5.
Dec. 3-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban Lászlóffy Aladár mutatta be a Bolyai /Polis Kiadó, Kolozsvár/ című kötetet, amely Székely János, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Mandics György és M. Veress Zsuzsanna a két Bolyai, apa és fiú emlékének szentelt verseit gyűjtötte össze. /Ö. I. B.: Bolyai-est, irodalommal és zenével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./2002. december 10.
Dec. 7-én tartotta Marosvásárhelyen az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre évi konferenciáját. A rendezvényre eljött Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, dr. Deé Anikó történész, Fülöp G. Dénes református lelkipásztor, Gálfalvi György író, a Látó helyettes főszerkesztője, a Szabadegyetem Erdélyi Körének vezető értelmiségi tagjai. A rendezvény témája: Erdélyi társadalom, erdélyi értelmiség a Bolyaiaktól a 21. századig. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre még mindig alakulóban van, noha már negyedik ülését tartotta. Az Erdélyi Kör eddigi találkozói Nagyenyeden, Kolozsvárott és Székelyudvarhelyen zajlottak. Dr. Deé Anikó történész a XIX. századi magyar értelmiségi létről tartott előadást, Fülöp G. Dénes az egyházi értelmiség, az erdélyi magyar szellemiség szerepéről beszélt, Csiha Kálmán nyug. ref. püspök szerint az erdélyi magyar értelmiséget több veszély is fenyegeti: elvándorlás, az értelmiségi bérmunka és a passzív hozzáállás. Csiha Kálmán eszmefuttatásában valamiféle szellemi lovagrendet sürgette. Kántor Lajos úgy vélte, a sokat vitatott kedvezménytörvény szellemileg Illyés Gyulától származik. Ő fogalmazta meg: történelmi okok miatt bár földrajzilag elszakadtunk, de nem vagyunk idegenek a magyar nemzettesttől. Gálfalvi György a véleménynyilvánítás akadályairól, az értelmiség függetlenségéről szólt. Tófalvi Zoltán szerint az erdélyi magyar értelmiség közérzete rossz. /Lokodi Imre: Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Körének marosvásárhelyi konferenciája. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./2002. december 11.
Nov. 9-től a Petőfi Társaság Tordán Népfőiskolát szervezett. Nov. 9-én Virt István budapesti néprajzos vendégtanár tartott előadást A csángók - élők és holtak címmel. Másnap az ótordai református templom IKE termében Labancz Lóránt dekoratív művészeti kiállítása nyílt meg, a kiállított faliszőttesek még megtekinthetők. Nov. 22-én író-olvasó találkozóra került sor. Egyed Emese, Fodor Sándor, Káli Király István - a Mentor könyvkiadó igazgatója -, Lászlóffy Aladár és Sebestyén Mihály jelent meg. Dec. 6-án Murádin Jenő művészettörténész Fadrusz János szobrairól /a kolozsvári Mátyás-szoborról és a zilahi Wesselényi-szoborról/ tartott előadást. /Ladányi Emese-Kinga: A Népfőiskola helytállást jelent. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./2002. december 16.
Ünnepi megemlékezést tartott dec. 14-én, Kolozsváron a Farkas Gyula Egyesület a kétszáz éve született legnagyobb magyar matematikus emlékére. A tudományos ülésen több előadás elhangzott Bolyai János munkásságáról, korszakalkotó felfedezéséről. Kiss Elemér marosvásárhelyi szakember Bolyai János az újabb kutatási eredmények tükrében című előadása a tudósnak a Teleki Tékában őrzött 14 000 oldalnyi, máig sem teljesen feldolgozott kéziratába engedett bepillantást. Benkő Samu az egyaránt kétszáz éve született Bolyai és Kossuth közötti hasonlóságokat vette számba. Az előadók között volt többek között Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), Toró Tibor (Temesvár), Weszely Tibor (Marosvásárhely). Megkoszorúzták a Bolyai János szülőházánál (Bolyai utca 1.) elhelyezett emléktáblát, valamint az ünnepeltnek a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépületének udvarán található mellszobrát. Este az Állami Magyar Operában ünnepi előadásra került sor, 58 év, amely megrengette a geometriát címmel. Itt részletek hangzottak el Németh László, Tabéri Géza, Orbán Balázs, Lászlóffy Aladár, Kölcsey Ferenc, Babits Mihály műveiből. A műsor összeállítója Szőcs Géza volt. /Ördög I. Béla: Kétszáz éve született Bolyai János. Tudósok és művészek méltatták munkásságát Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2002. december 18.
Horváth Arany A csillagok nem álmodnak... című kötetét mutatták be Kolozsváron, dec. 16-án a Római Katolikus Szent Gábor Értelmiségi Ifjúsági Fórum rendezvényén. Lászlóffy Aladár összehasonlította saját pesszimistább élet- és Erdély-szemléletét az írónő optimistább felfogásával. Horváth Arany szerint a magyar és főként az erdélyi magyar irodalomnak vállaló irodalomnak kell lennie. /Balázsi-Pál Előd: A csillagok nem álmodnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./2002. december 20.
111 vers Kolozsvárról, a Kriterion Könyvkiadó újdonsága Katona Éva és Veress Erzsébet válogatásában. A kötetben a kincses városról többek között Áprily Lajos, Bajor Andor, Balla Zsófia, Cs. Szabó László, Dsida Jenő, Farkas Árpád, Horváth István, Jékely Zoltán, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Orbán János Dénes, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos és Szőcs Géza vallott. /Ö. I. B.: 111 vers Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2003. március 22.
Egyre gyakrabban fordul elő, amikor a kulturális kiadványokat, tevékenységet nem csupán az alapítványi szféra finanszírozza, hanem a háttérben működő gazdasági vállalkozások is. Ilyen helyzet alakult ki az utóbbi években a Korunk köré csoportosult intézmények fenntartására is. A Korunk folyóirat, a szerkesztőség által készített további kiadványok (Magropres, Sajtófókusz stb.), a Komp-Press által megjelentetett könyvek sok pénzt igényelnek. Ennek egy részét a Komp-Press különféle gazdasági jellegű tevékenységek vállalásával is próbálja előteremteni.Egyik ilyen tevékenység a hírszolgálat. A Komp-Press naponta két alkalommal e-mailen továbbítja megrendelőinek a Hírcsomagot, amely a romániai magyarság számára legfontosabb kulturális, politikai, gazdasági és közéleti híreket, háttér-, illetve előzetes információkat (rendezvényekről, eseményekről stb.) tartalmazza. A hírcsomag ezenkívül heti rendszerességgel tartalmaz egy-egy Komp-Press nagyinterjút (eddigi interjúalanyaik között szerepelt: Tonk Sándor, Bakk Miklós, Veres Valér, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter, Markó Béla stb.) A Hírcsomag déli kiadásában egy-egy napi vezérpublicisztikai anyag található, amely a legégetőbb közéleti problémát közelíti meg. (A napi publicisztikákból 2002-ben a Komp-Press Baráti Társaság kiadásában rangos kötet látott napvilágot A magyarokra figyeltek címmel.) Továbbá a Komp-Press Hírszolgálat tekintélyes helyszíni beszámoló-rovatot működtet, és román lapszemlét is biztosít megrendelőinek. A Hírcsomag ára havonta 100 amerikai dollár (plusz ÁFA). A Hírszolgálat munkatársai speciális igényre össze tudnak állítani tematikus hírszolgálati blokkot. A Komp-Press Hírszolgálat 2000-től működik, azóta napi rendszerességgel szállítja a friss híreket megrendelőinek. Jelenleg 17 külső és belső munkatársuk van, tudósítóik Erdély egész területén tevékenykednek. A Korunk Baráti Társaság (KBT) 1993-tól ad ki könyveket (útikalauzokat, esszé- és tanulmányköteteket, képzőművészeti és irodalmi munkákat, albumokat). A kiadványok között olyan nagy népszerűségre szert tett könyvek is vannak, mint a Teremtmények arca (a 20. század legszebb magyar versei) és a Cseh Gusztáv pátriája című hármaskönyv, amely tartalmazza a Hatvan főember és a Jeles házak rézkarc-sorozatot is. A KBT antológiákat jelentet meg, angol, német és román nyelven is. Az Ariadne sorozat ugyancsak nagy népszerűségnek örvend. Ebben a sorozatban jelent meg többek között Lászlóffy Aladár, Láng Gusztáv, Kibédi Varga Áron, Tompa Gábor, Hajdú Farkas-Zoltán, Salat Levente, Keszeg Vilmos, Tánczos Vilmos tanulmányainak gyűjteménye. /Üzleti próbálkozások a kultúra támogatására. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2003. június 10.
Az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi tájékoztatójának legfrissebb számában /Transsylvania/2003/2/ Reményik Sándor, Áprily Lajos, Egyed Emese, Lászlóffy Aladár versei olvashatók. A kiemelkedő írások között van Wass Albert: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"; Vetési László: A magasság alázata; Sütő András: Domokos Gézának, a Kriterion volt igazgatójának, sors- és bajtársamnak a kisebbségi küzdelemben; Papp Annamária: Nagyváradon felavatták Bethlen Gábor szobrát; Gazda Árpád: A csángó gyermekek vakációjáról érdeklődik a rendőrség. /Transsylvania/2003/2. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./2003. július 23.
Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költőt és Péterfi Leontin István tudományos főkutatót, a biológiai tudományok doktorát júl. 21-én a Román Akadémia levelező tagjává választották. /A Román Akadémia legújabb levelező tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./2003. október 21.
Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./2003. október 28.
Kevesen vettek részt okt. 26-án Kolozsváron a Deák Ferenc emlékesten, melyet az RMDSZ és az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezett. Egyed Ákos történész, akadémikus és Lászlóffy Aladár Kossuth-díjas költő és akadémikus tartottak előadást. Egyed Ákos Erdély és Deák Ferenc kapcsolatáról beszélt. /Farkas Imola: Deák Ferenc emlékest. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./2003. november 7.
1989 után tovább dicsérgettek egyes illegalista kommunistákat, ezért 1993-tól Nagy László kénytelen volt ezt-azt egyoldalúan cáfolni Luca László, Balogh Edgár, Méliusz József, Gaál Gábor és Gáll Ernő esetében. Fey László vádolta Nagy Lászlót, hogy véleménye túl határozott. Ez igaz, ismerte be, hisz ezt kizárólag az illegális kommunisták írásaira, emlékirataira alapozta (Nagy István, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Robotos Imre, Méliusz József stb.), Gaál Gábor esetén Tóth Sándor könyveire is. Nagy László mentségére elmondta, hogy audienciát kért a fenti illegalistákkal kapcsolatban (levél útján) pl. Balogh Edgártól (majd fiától), Gáll Ernőtől, Dávid Gyulától, Lászlóffy Aladártól, Bodó Barnától, Bodor Páltól stb., sőt Muzsnay Magdától is. Ki udvarias, ki udvariatlan levélben utasította el. /Nagy László: Egyoldalúság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./