udvardy frigyes
A romĂĄniai magyar kisebbsĂŠg tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja 1990-2006
 

talĂĄlatszĂĄm: 103 talĂĄlat lapozĂĄs: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-103

NĂŠvmutatĂł: Nagy AndrĂĄs

2013. december 27.

FelmentettĂŠk a szĂĄszrĂŠgeni vĂĄdlottakat
A tĂĄblabĂ­rĂłsĂĄg Ă­tĂŠlete nem vĂŠgleges
A Marosvásárhelyi Táblabíróság december 19-én hirdetett ítéletet abban a korrupciós perben, amelyet az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) indított 2009-ben 19 vádlott – köztük Szászrégen volt polgármestere, Nagy Andras, valamint Precup Maria jelenlegi városvezető – ellen. Az ítélőtábla felmentette mind a 19 vádlottat, az ítélet azonban nem végleges.
A 2009. évi 162/43-as dossziéban a DNA 19 személyt vádolt meg korrupcióval, azt állítva, hogy a károkozó a szászrégeni tanács, a károsultnak a város polgármesteri hivatalát nevezte meg, az okozott kár értékét közel 70.000 euróra becsülte. A vádlottak: Nagy András, Szászrégen volt polgármestere, a 2004–2008 közötti időszakban helyi tanácsosi tisztséget betöltő 16 önkormányzati képviselő (Lucia Bucin, Petru Rus, Aszalos Gábor, Bâzgan Nicolae, Bodó József-Zoltán, Erős Csaba, Györfi István, Iszlai Árpád, Maksai Mózes, Oprea Ioan Nistor, Precup Maria, Ionel Rînja, Dan Rus, Mircea Suciu, Ion Tusnea és Mircea Ungureanu), Maria Sus közjegyző és Ioan Pintea, a régeni Lemn Metal vállalat igazgatótanácsi elnöke. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség Nagy Andrást a közérdek elleni hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással, Maria Sus közjegyzőt bűnrészességgel, Ioan Pinteát a vállalati ingatlanok elidegenítése során a törvények megsértésével, a 16 önkormányzati képviselőt pedig szintén hivatali visszaéléssel vádolta meg. A vádirat szerint 2005. november 30-án a helyi tanácsosok megszavazták azt az ingatlancserét, amelynek során egy, a tanács tulajdonát képező terület és egy szászrégeni kereskedelmi társaság tulajdonában levő telek gazdát cserélt, figyelmen kívül hagyva a telkek közötti jelentős értékbeli különbséget, majd 2006. június 29-én Nagy András arra vette rá a tanácsosokat, hogy jóváhagyják egy 5.922 négyzetméteres terület eladását egy cégnek licit nélkül, áron alul, és végül, 2007. július 17-én Nagy András és Bucin Lucia tanácsos – utóbbi a Bucin Mob Kft. adminisztrátori minőségében – vagyonelosztási szerződést kötött, amelynek eredményeképpen a tanácsos által adminisztrált cég egy 3.769 négyzetméteres állami tulajdonú terület birtokába jutott, anélkül hogy fizetett volna érte. Az iratokat az utóbbi esetben Maria Sus közjegyző hitelesítette, a DNA szerint törvénysértést követve el. Ugyancsak a DNA vádirata szerint Ioan Pintea, a Lemn Metal vállalat igazgatója a jogszabályok megsértésével értékesített egy, a cég tulajdonát képező ingatlant.
Négyévnyi pereskedés után december 19-én a Marosvásárhelyi Táblabíróság mind a 19 vádlottat felmentette a korrupciós vádak alól, és Pintea Ioan kivételével az összes többi vádlott esetében feloldotta az ingóságaikra kivetett igazságszolgáltatási foglalást. A táblabíróság döntése nem végleges, az ítélethozataltól számított tíz napon belül megfellebbezhető Nagy András, Maria Sus, Lucia Bucin, Erős Csaba, Iszlai Árpád és a DNA által; a többiek a kiközléstől számított tíz napon belül nyújthatnak be fellebbezést.
Antalfi Imola
NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2014. augusztus 1.

LelkĂźk rajta
Talán emlékeznek még az izzadságos igyekezetre, amellyel az RMDSZ sajtója és megmondóemberei az alakulat újabb kormánykoalíciós részvételét próbálták sikerként el- és beadni az erdélyi magyaroknak. Tizenhárom államtitkári és azzal egyenrangú intézményvezetői poszt, illetve három prefektusi tisztség – köztük a Maros megyei – volt az alku eredménye, a kormányralépés ára. Magyarán: ennyiért adták el ismét magukat – nyilvánosan. Hogy a színfalak mögött még miről is folyt az alkudozás, azt talán soha nem tudjuk meg.
Mindenesetre a „szövetségi” vezetők példátlan sikerként beszéltek arról, hogy – a 89-es változások óta először – az RMDSZ jelölheti a Maros megyei prefektus személyét. Igaz, nem volt nagy tülekedés a tisztségre jelentkezők között, a kiszemeltek rendre utasították vissza a felkérést, hónapokig folyt a casting, míg végül megállapodtak Nagy András személyénél, aki valóban alkalmasnak tűnne a feladatra.
Csakhogy időközben változott a helyzet, a posztkommunista koalíciós partner egyes környékbeli politikusai arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem kellene „átengedni Maros megyét a magyaroknak”.
Az RMDSZ-ben kezdetben igen magabiztosak voltak, mintha fel sem merült volna bennük annak halvány gyanúja sem, hogy a PSD esetleg nem állja szavát. Még akkor sem, amikor főhazudozójuk először az EP-választások utánra tolta ki a kinevezés időpontját, aztán már szó sem volt konkrét dátumról. Az üggyel kapcsolatban a sajtónak nyilatkozó Borbély László, illetve Brassai Zsombor megyei elnök kezdetben még optimisták voltak, úgy vélték, csupán idő kérdése a kinevezés, aztán már megelégedtek azzal, hogy cáfolják a sajtóban megjelent híreket, hogy a PSD-s alprefektust juttatják pozícióba.
Addig-addig halogatták az RMDSZ-es jelölt kinevezését a „partnerek”, amíg végül kiderült: valóban azt akarja a PSD, hogy cseréljék el a Maros megyei prefektusi széket egy másikkal. Feltételezhetően valamely Kárpátokon túli színromán megyére gondoltak. Legutóbb már maga Borbély is elismerte, hogy a „szövetség” folytatott tárgyalásokat e kérdésről a PSD-vel. „Az álláspontok egyelőre nem közeledtek” – jelentette ki az RMDSZ második embere, bár elismerte, hogy a pészédések egyre inkább ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.
Mit jelenthet ez? Az RMDSZ szempontjából nem sok jót, mert világos, hogy Pontáék simán érvényesítik majd akaratukat. Az RMDSZ meg újra – sokadszorra is – lenyeli a békát. Már ha ragaszkodik a kormányzáshoz. Márpedig – elnökének, Kelemen Hunornak az akaratát is semmibe véve – ragaszkodik. „Miazhogy?! Nagyonis!”
A visszavonulást, a megadást vetíti előre Brassai Zsombor kijelentése is, aki miután sokáig hajlíthatatlannak tűnt, most már beletörődni látszik az elkerülhetetlenbe. „Ha a felajánlás olyan politikai alkuhelyzetet teremt, amiből a magyarság nyer, érdemes elgondolkodni rajta” – mondta az RMDSZ Maros megyei elnöke.
Most már csak az a kérdés, hogyan és mit tud nyerni a magyarság az újabb megalázó helyzetből? Mert aziránt semmi kétségem, hogy az RMDSZ korifeusai, akik ebbe a szituációba „belekormányozták” magukat, mint korábban annyiszor, ezúttal is megtalálják a maguk számításait.
LelkĂźk rajta.
SzentgyĂśrgyi LĂĄszlĂł
KĂśzpont, SzĂŠkelyhon.ro

2014. augusztus 1.

Lehet mĂĄskĂŠpp is politizĂĄlni MarosvĂĄsĂĄrhelyen?
SajtĂłtĂĄjĂŠkoztatĂł az RMDSZ- nĂŠl
– Nagyon rég nem találkoztunk, tudatosan tartózkodtam attól, hogy sajtótájékoztatót tartsak, mert nem igazán voltak olyan pozitív üzeneteink, amelyekről beszámolhattunk volna a választópolgároknak. Márpedig én teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom, több hónapos egyeztetés után sikerült elérni, hogy nyugodtan elmondhatjuk összegzésképpen: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is.
Ezekkel a szavakkal vezette fel mondandóját tegnap Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki Peti Andrással, a szervezet marosvásárhelyi elnökével közösen számolt be az utóbbi időszak pozitív eseményeiről.
A továbbiakban azzal a meggyőződéssel nyugtázta a változást, hogy a következőkben is ezt az irányt tudják majd követni, és Marosvásárhelyen, de a megyében is megtalálják hozzá a politikai partnert, könnyebben, mint eddig. Tudatában van annak is, mondta, hogy választási évben vagyunk, amikor a kedélyek sokkal indulatosabbra váltanak, a szavazatszerzési ambíciók felülírják olykor a józan észt is, ennek ellenére reméli, hogy az az együttműködés, amit most sikerült elkezdeniük, nem vált rossz irányt, hiszen olyan szélsőségek fogalmazódnak meg Marosvásárhelyen, Maros megyében, amivel nagyon nehéz bármit is kezdeni politikai vitákban, mint például: lehet-e vagy sem magyar nemzetiségű román állampolgár prefektus, iskolaigazgató vagy közintézmény-vezető. Ennek ellenére azt hiszi, hogy az utóbbi napokban történt változások mégiscsak egy más típusú hangot ütöttek meg, és ennek mentén tudják a következőkben a kérdéseket is eredményesebben megoldani.
Marosvásárhely, a jövő városa projekt
Peti András elmondta, hogy elindították a Marosvásárhely, a jövő városa kampányprogramot, aminek az apropóját az képezte, hogy Marosvásárhelyen egy új szellemiséget szeretnének meghonosítani, amelyben a különböző nemzetiségek jól érzik magukat. Elsősorban az Unirea líceumot említette, amelyről az elmúlt napokban döntött a városi tanács: létrehozzák a római katolikus főgimnáziumot, másfél millió lejt különítettek el restaurálásra, és jóváhagyták egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését, ami lehetővé teszi európai uniós pénzek lehívását. Ugyanakkor elmondta, hogy 36 év után megtörtént a Bolyai sportpályájának a felújítása, a Sportolók utcában, még Bernády idejében épült óvoda teljes felújítása is folyamatban van, illetve Besében az Al. Ioan Cuza iskolához tartozó óvoda és iskola – amelybe nagyrészt roma gyerekek járnak – mellékhelyiségeinek bővítése, korszerűsítése is zajlik. A következő időszak legfontosabb kihívásának a Református Kollégiumhoz tartozó cserealji óvoda közköltségének fedezését, a Református Kollégium Forradalom utca 8. szám alatt található elemi iskolája ügyének a megoldását, illetve a Szabadi úti református egyházközség gyülekezeti házában is működő magyar tannyelvű óvoda problémájának megoldását nevezte.
Elmondta, hogy folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, a városi tanácsüléseken az anyanyelvhasználat érdekében 180 ezer lejt különítettek el a költségvetésből a fordítógépre, a szinkrontolmácsok kiválasztása folyamatban van. Végül reményét fejezte ki, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik.
Népújság: Olyan körülmények között, amikor egyesek elképzelhetetlennek tartják, hogy magyar ember betölthesse a kormánybiztosi tisztséget, illetve miután hónapok óta elakadt a magyar prefektus kinevezésének ügye, most, hogy más koalíciós partnert találtak, mi lesz, mi lehet az ügy kimenetele? Annál inkább, hogy a kormányzó PSD megyei elnöke a kezdetektől vehemensen tiltakozott a magyar prefektus gondolata ellen.
Brassai Zsombor: – A prefektus ügyében az országos szintű egyezség működik, nem megyei vagy helyi szintű egyezség szabályozza, hogy lesz vagy nem lesz magyar prefektus. Többször elmondtuk, megismétlem, hogy Nagy András személyében mi megtaláltuk a legmegfelelőbb jelöltet, aki betölthetné ennek a megyének a kormánymegbízotti tisztségét. Ragaszkodunk ahhoz, hogy kinevezzék. De, mint korábban is hangsúlyoztam, az RMDSZ legfontosabb partnere a magyar választópolgár, és a magyar választópolgárok, magyar közösségek érdekeit tartjuk szem előtt. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség vagy valamiféle más alku jobban szolgálja, természetesen hajlandók vagyunk újragondolni ezt a kérdést. Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását.
MĂłzes Edith, NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2014. augusztus 1.

MĂĄskĂŠpp politizĂĄl VĂĄsĂĄrhelyen az RMDSZ
Más hangot ütött meg az utóbbi időben a politizálásban az RMDSZ Marosvásárhelyen. Sok még a teendő, de a normalitás felé tartanak, jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Brassai Zsombor, a szövetség Maros megyei elnöke az elmúlt hetek román és magyar vonatkozású ügyeire utalva.
„Nem volt pozitív téma, pozitív üzenet, amiről az elmúlt időszakban beszámolhattunk volna, márpedig úgy gondolom, hogy most, amikor a politika válságban van, erre van szükség. De íme, több hónapos egyeztetés után elértük: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen, és amikor ezt mondom, akkor a román és a magyar politikumra is gondolok. Korábban szélsőségek fogalmazódtak meg, mint például hogy magyar nemzetiségű román állampolgár nem lehet Maros megyében iskolaigazgató vagy közintézmény-vezető. Változás történt, és a továbbiakban is ezt az irányt követhetjük még akkor is, ha indulatosabb időszak következik az államfőválasztás miatt” – mondta Brassai Zsombor, majd átadta a szót a szövetség helyi elnökének, Peti András alpolgármesternek, aki a Marosvásárhely a jövő városa elnevezésű új politikai programot ismertette.
„Ez az új hangulatról szól, amikor a különböző nemzetiségek jól érzik magukat egymás mellett, kölcsönös tiszteletben élnek, és ez a magyar és a román közösséget egyaránt megerősíti” – vázolta a program lényegét Peti. Elmondta, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium ügyében megtalálták a legmegfelelőbb, kompromisszumos megoldást, 36 év után leaszfaltozták a Bolyai- sportpályáját, felújították a Bernády korában épült Sportolók utcai 16-os számú, valamint a Besében található óvodát, most következik a Református Kollégium cserealjai óvodájának, valamint Forradalom utcai elemi iskolájának a korszerűsítése, továbbá a Szabadi úti református gyülekezeti ház tatarozása.
Ezután a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének folyamatát említette, de a helyi tanácsban az anyanyelvhasználat gyakorlása érdekében vásárolt szinkrontolmács-berendezés és fordító alkalmazására kiírt versenyvizsgáról és a Sütő András-szobornak a Színház térre való költöztetéséről is beszámolt.
A Maros megyei prefektus kinevezésével kapcsolatban Brassai Zsombor elmondta, ezt nem befolyásolja a vásárhelyi, a Demokrata–Liberális Párttal való együttműködés, hiszen az országos szintű egyezség eredménye a Szociáldemokrata Párttal. Mint mondta, a tisztségre megtalálták a legmegfelelőbb személyt, Nagy András korábbi szászrégeni polgármestert, és ragaszkodnak a kinevezéséhez, de amennyiben a nagyobbik kormánypárt jobb alkut kínál, hajlandóak erről tárgyalni.
GĂĄspĂĄr Botond, KrĂłnika (KolozsvĂĄr)

2014. augusztus 2.

Magyar alprefektust neveztek ki Maros megyĂŠbe
A csütörtök délutáni kormányülésen határozott a kabinet arról, hogy Maros megyébe magyar alprefektust neveznek ki. Délelőtt az RMDSZ megyei és vásárhelyi elnöke közös sajtótájékoztatóján a megyei elnök még arról beszélt, hogy a Maros megyei magyar prefektus ügyében az országos szintű egyezség működik, illetve, az RMDSZ Nagy Andrást találta a legmegfelelőbb jelöltnek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy kinevezzék.
– Mi a véleménye erről a 180 fokos fordulatról? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét.
– A sajtótájékoztató óta volt Bukarestben egy koalíciós tárgyalás, illetve azt követően egy kormányülés, ahol ismét felmerült a Maros megyei prefektusi tisztség kérdése. A jól ismert okok miatt a megyei Szociáldemokrata Párt vezetői mereven elzárkóztak ettől a lehetőségtől, illetőleg attól, hogy magyar nemzetiségű személy töltse be a tisztséget. Ez számunkra, egy más megközelítésben, alkulehetőséget teremtett. És mint ahogy már sokszor hangsúlyoztam: nekünk elsősorban a magyar közösség és a magyar érdekek a partnereink, ennek mentén döntöttünk úgy csütörtökön délután, hogy belemegyünk a cserébe: Hargita megye kapja meg a magyar prefektust, Maros megyébe pedig magyar alprefektust nevezzenek ki. Ez meg is történt, Nagy Zsigmond nyárádszeredai jegyzőt javasoltuk, illetve fogadta el a kormány és nevezte ki a csütörtök esti kormányülésen.
– Nyilván magától értetődő a kérdés, hogy mi az alku ára?
– Gondolom, sem az újságíró, sem az olvasó nem csodálkozik azon, ha óvatosabban fogalmazok ebben a vonatkozásban. Nyilvánvaló, az egyik legfontosabb kihívás, ami a magyar érdekvédelmet illeti, az a magyar oktatás ügye. Maros megyében különösképpen fontos kérdés ez, hiszen Marosvásárhelyen is vannak olyan megoldatlan oktatásügyi kérdések, amelyek régóta váratnak magukra, de a szórványvidéken is vannak problémák. Mi ezeket tartjuk szem előtt, illetőleg a helyi Szociáldemokrata Párttal ezekben a kérdésekben igyekszünk eredményes tárgyalásokat folytatni. Gondolok itt arra, hogy például Marosvásárhelyen van 38 oktatási intézmény, ebből mindössze ötben töltünk be vezetői pozíciót. De gondolok arra is, hogy Dicsőszentmárton környékén hosszú évek óta a térségi magyar közösség igyekszik magyar iskolaközpontot létrehozni, illetőleg a magyar önálló iskola révén a magyar oktatást hosszú távon szavatolni, és folytathatnám a sort.
Azt gondolom, hogy amennyiben a SzociĂĄldemokrata PĂĄrttal ebben a kĂŠrdĂŠsben tovĂĄbb tudunk lĂŠpni, akkor megĂŠrte ezt az alkut megkĂśtni.
– Ez így jól hangzik, de a legutóbbi városi tanácsülésen, a római katolikus főgimnázium létrehozásának legvehemensebb ellenzője, a két – azóta már menesztett – liberális tanácsos mellett, éppen a Szociáldemokrata Párt tanácsosa volt. Ezek nem sok jót ígérnek, számolni kell ezzel a jövőbeni egyezségek során.
– Ezzel számolnunk kell, ilyen aberrációk voltak és valószínűleg lesznek. Ezzel együtt azt gondolom, hogy mégiscsak a megegyezést kell keresnünk, mert egy olyan patthelyzet, hogy van ugyan egy nekünk ígért prefektusi tisztség, és még sincs prefektus Maros megyében hónapok óta, sem román, sem magyar, semmivel sem visz előbbre. Tény, zavaró, hogy a partner soraiban vannak olyanok, akik xenofób módon velünk szembefordulnak. Sajnos, a megyei szervezet elnöke is óvatlanul megfogalmazta nem egyszer, hogy nem tud magyart elképzelni a kormánybiztosi tisztségben, de ezzel együtt azt gondolom, mégiscsak az alku művészetének lehetőségével élve előbbre jutunk, ha egyezkedünk. Semmivel sem lennénk előbbre, ha makacsul tartanánk magunkat egy olyan egyezményhez, ami kivitelezhetetlen.
MĂłzes Edith, NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2014. augusztus 4.

Kompromisszum RMDSZ mĂłdra
Az RMDSZ Maros megyei szervezete „átengedte” a szövetség tavaszi kormányra lépésekor megígért prefektusi tisztséget Hargita megyének, így Maros megye 25 év után is magyar kormánymegbízott nélkül maradt.
Bevált a Szociáldemokrata Párt (PSD) Maros megyei elnökének jóslata és egyben követelése: hiába egyezett meg a PSD és az RMDSZ országos vezetősége prefektusügyben, a megyének így sem lehet magyar nemzetiségű kormánymegbízottja.
A múlt hét végén Victor Ponta miniszterelnök beadta a derekát, és eleget tett Vasile Gliga, valamint az őt körülvevő magyarellenes helyi pártvezérek követeléseinek, így a prefektusi tisztségre az addigi alprefektust, Vasile Liviu Opreát nevezte ki. A magyarságnak ezúttal is be kellett érnie az alprefektusi poszttal, amelyet Nagy Zsigmond, Nyárádszereda jegyzője kapott meg.
A ’89-es fordulat után, idén tavasszal először kínálkozott lehetőség arra, hogy Maros megyében magyar kormánymegbízott képviselje a kormányt, azonban a PSD helyi vezetői hallani sem akartak a szövetség által javasolt Nagy Andrásról vagy más magyar nemzetiségű személyről. Vasile Gliga megyei elnök és Mircea Dusa védelmi miniszter ellentmondást nem tűrő hangnemben több ízben is kijelentette: a térségnek csakis román nemzetiségű kormánymegbízottja lehet.
HiĂşsĂĄgi harc vagy egĂŠszsĂŠges alku?
„A PSD mereven és a magyarságra nézve sértő módon szembehelyezkedett az országos vezetőség álláspontjával, ilyen helyzetben az RMDSZ-nek pedig választania kellett: vagy fenntartja a patthelyzetet, vagy átminősíti azt alkuhelyzetté. Mi az utóbbit választottuk, hisz egy egészséges alku még mindig jobb, mint egy hiúsági harc” – fejtette ki lapunknak Brassai Zsombor.
Az átengedett prefektusi tisztségért az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint „a térség magyarságának a legégetőbb gondjai oldódhatnak meg, méghozzá a lehető legsürgősebben”. Brassai ide sorolta a megalakulás előtt álló II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium tanfelügyelőségi és minisztériumi jóváhagyását, egy tanfelügyelői és néhány iskolaigazgatói tisztség megszerzését, a dicsőszentmártoni önálló magyar iskola ügyének a holtpontról való kimozdítását, valamint egy magyar vezető kinevezését a Pedagógusok Háza élére.
Kérdésünkre elismerte, bár korántsem ideális a helyzet, jelen pillanatban ez tűnt a legjobb alkunak. A látszat ellenére kiderült, az RMDSZ már jó ideje tudatában volt annak, hogy ismét kompromisszumot kell kötnie, az új alprefektus, Nagy Zsigmond ugyanis a Krónikának elmondta, a szövetség vezetősége őt már két és fél hónappal ezelőtt felkérte az esetleges alprefektusi tisztség elfogadására.
Egyébként Brassai Zsombor tapasztalt és a szakma minden csínját-bínját jól ismerő jogászként jellemezte az RMDSZ által nevesített új alprefektust, Nagy Zsigmondot. „A Nyárádmentéről érkezik, jól ismeri, jól kezeli a kényes ügyeket” – mondta a volt nyárádszeredai jegyzőről az RMDSZ elnöke.
A közösség arculcsapásaként értékeli a PSD megyei vezetőinek a tavasz óta tartó és immár Vasile Oprea kinevezésével csúcsosodó agresszív magyarellenes kampányát Nagy András. Az RMDSZ eddigi prefektusjelöltje – aki egyébként hosszas rábeszélés után vállalta el a nevesítést – aggasztónak tartja, hogy a magyarokat 2014-ben is mindössze másodrangú állampolgároknak tekintik, olyanoknak, akik csupán nemzetiségük miatt nem foglalhatnak el bizonyos kulcspozíciókat.
„Jó lett volna az eredeti egyezség szerint lépni még akkor, márciusban. Ha nem engem, akkor valaki mást nevesíteni a tisztségre. Nem értem, miért kellett húzni-halasztani, és végül ismét alku tárgyává tenni a kérdést. Attól tartok, ezt a megye magyarságának is nehéz lesz majd elmagyarázni” – bírálta az RMDSZ túlzott kompromisszumkészségét Nagy András.
A Krónikának nyilatkozó volt szászrégeni polgármester szerint már hónapokkal ezelőtt, amikor Gliga arról kezdett beszélni, hogy a megyének nem lehet magyar prefektusa, a szövetségnek becsületbeli kötelessége lett volna az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordulnia. Kérdésünkre, hogy azóta találkozott-e a szintén régeni illetőségű PSD-s politikussal, Nagy András nemmel válaszolt. „De nem is akarok” – tette hozzá.
Elmondta, mindaddig, amíg a román többségű város elöljárója volt, elég jó viszonyban volt Vasile Gligával, akinek civil szervezetei számára több ízben is pénzt utalt az önkormányzat kasszájából. „Mindegyre jött a saját problémáival. Ha azok közérdekűek voltak – mint például a táncverseny, a termés napja vagy a hegedűkiállítás megszervezése –, javaslatomra mindig támogatást nyújtottunk. Amikor viszont azt kérte, hogy aszfaltozzuk le a cége vagy a háza előtti járdát, meg kellett neki magyarázzam, hogy arra is sor kerül majd az előre kidolgozott és elfogadott program szerint” – elevenítette fel a PSD-s pártvezérrel való kapcsolatát Nagy András.
Mint mondta, Gliga nagy csalódást okozott, hisz eddig nem tűnt magyarellenesnek. Kérdésünkre, hogy miért nem vállalta az alprefektusi tisztséget, az expolgármester elmondta, egyrészt visszalépésként élte volna meg, másrészt úgy érzi, a „jelenlegi nacionalista hangulatban, másodhegedűsként” nem tudta volna segíteni a magyarság ügyeit.
Nagy Zsigmond: cĂŠl a tĂśrvĂŠny betartĂĄsa
Nagy Zsigmond egyébként megtiszteltetésnek és szakmai kihívásnak tartja az alprefektusi tisztségbe való kinevezését. „Ismerem a helyettesi tisztség öszszes hátrányát, és tudom, hogy a jelenlegi politikai konstellációban nem lesz könnyű dolgom. Mégis feladatomnak tűztem ki a törvény betartását és betarttatását” – fogalmazta meg lapunknak céljait a volt szeredai jegyző.
Kérdésünkre, hogy a székely jelképek esetében, alprefektusként mit jelent számára a törvény betartása és betarttatása, Nagy Zsigmond azt válaszolta, hogy ugyanazt, amit Nyárádszeredában. „Amikor a volt kormánymegbízott felszólított, hogy az önkormányzat épületéről azonnal távolítsuk el a székely zászlót, a polgármesterrel közösen fogalmaztuk meg a hivatal és a közösség álláspontját, miszerint Romániában egyetlen hatályos törvény sem tiltja a közösségi jelképek használatát. Ezek után több felszólítás nem érkezett, a székely zászló meg azóta is lobog” – elevenítette fel a korábbi jogi vitáját a kormányhivatallal Nagy Zsigmond.
Petres SĂĄndor az Ăşj Hargita megyei prefektus
Victor Ponta miniszterelnök ezzel egy időben úgy döntött, Petres Sándor eddigi Hargita megyei alprefektust nevezi ki a magyarok által többségben lakott megye prefektusának. Petres Adrian Jean Andreit váltotta a tisztségben, aki 2012 szeptembere óta vezeti a kormányhivatalt Csíkszeredában. A leköszönő prefektus az Agerpresnek beismerte, meglepődött a kormány döntésén.
„Váratlanul ért a hír, főként, hogy családommal éppen a szabadságomat töltöttem, nem is tartózkodtam az országban – kommentálta Jean Adrian Andrei. – Nyilvánvaló, hogy a döntés olyan politikai alkudozások eredménye, amelyet nem kívánok véleményezni. Remélem, hogy az elkövetkezőkben is sikerül megtartani a megyében az etnikumok közötti békés egyensúlyt, egyúttal betarttatva az ország törvényeit. Én a gazdasági és társadalmi fejlődést képviselem a továbbiakban is.”
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a téma kapcsán a Transindex hírportálnak azt nyilatkozta, Petrestől azt várja el, hogy bátran álljon ki a megye fejlődése érdekében, hogy lehessen elérni azt, hogy a kormány megyei igazgatóságai elsősorban a megye lakosságát szolgálják, védjék, értük dolgozzanak. Ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy a Maros és Kovászna megyei román politikusok még mindig úgy gondolják, hogy „összedől a világ, és elfordulnak tőlük a választók, ha magyar nemzetiségű személy kerül a prefektúra élére”.
Szucher Ervin, KrĂłnika (KolozsvĂĄr)

2014. szeptember 13.

MeghĂ­vĂł a TĂźri Magyar Napokra, a Magyar HĂĄz szentelĂŠsĂŠre
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
TĂşl merĂŠsznek tĹąnt ez az ĂĄlom, ĂŠs lĂĄm, ITT VAN! HĂĄt ne csak ĂĄlmodozzunk, hanem ĂŠljĂźk is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., TĂźri Magyar Napok, mĂĄsodik alkalommal. Magyar HĂĄz-szentelĂŠs.
Mindenkinek a BalĂĄzsfalvĂĄhoz tartozĂł TĂźrben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasĂĄrnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jĂłsĂĄgukat!!!
ErdĂŠly.ma

2014. szeptember 24.

Az anyanyelvhasznĂĄlatĂŠrt szĂĄll sĂ­kra
Augusztus 1-jétől, politikai alkunak köszönhetően, Nagy Zsigmond, Nyárádszereda volt jegyzője foglalta el az alispáni tisztséget, így, miután az RMDSZ-nek nem sikerült megőriznie a megyei tanácselnöki széket, ő lett a legmagasabb magyar megyei közjogi méltóság.
– Miért vállalta el ezt a megbízatást?
– Nem tagadom, jó adag lokálpatriotizmus volt bennem, amikor elhatároztam, hogy eleget teszek az RMDSZ felkérésének. Tudtam, hogy ezt a beosztást csak kemény politikai háttérrel lehet elvállalni, ezt biztosították, jegyzőként volt némi szakmai tapasztalatom, ezért "kötélnek álltam". Nyilvánvaló, hogy szakmai kihívás is számomra az alispáni tisztség. Nagyon sokat számított az az útravaló, amit magammal hoztam Nyárádszeredából. Az viszont helyi közigazgatás volt, ez már államigazgatás, ami más, magasabb szint, másfajta teendőkkel és feladatokkal.
– Korábban Nagy András, Szászrégen volt polgármesterének a neve is felmerült. Miért önre esett a választás?
– Ismerem Nagy András szászrégeni tevékenységét, és értékelem, amit elért. Tudomásom szerint ő megalázónak tartotta ezt az állást elfoglalni. Én nem tartom annak, hiszen második embernek lenni nem másodrendűséget jelent, mert lehet, hogy akik a második vonalban vannak, többet dolgoznak, mint azok, akik általában képviselnek, és ebből a pozícióból sok esetben többet is el lehet érni. Amint ide kerültem, mondhatni az első perctől láttam, hogy a megye magyarságának, a polgármestereknek igen hasznos, ha egy ilyen tisztséget betöltő magyar emberhez anyanyelven lehet fordulni. Azok is, akikkel a kihallgatáskor, minden szerdán 10-12 óra között találkozom, nagyon örülnek, hogy magyarul mondhatják el panaszukat, és ha nem is találok megoldást azokra, de útbaigazítom őket.
– Milyen gondokkal keresik fel önt, milyen hatáskörökkel rendelkezik?
– A prefektus a kormány képviselője, az intézmény pedig kapocs. A munkaköri beosztásomat a törvény határozza meg. Két nagy közszolgáltató egység került a közvetlen hatáskörömbe: a megyei útlevélosztály és a gépkocsi- és jogosítvány- nyilvántartó hivatal. Emellett én felelek az ún. dekoncentrált intézményekkel foglalkozó ügyosztályért, a kapcsolattartásért ezekkel a minisztériumok alárendeltségébe tartozó ügynökségekkel, igazgatóságokkal. Ugyanakkor a megyei földosztó bizottság titkára is vagyok. És ez talán mindennél fontosabb, hiszen legtöbb esetben földügyben keresnek meg az állampolgárok. Én végzem az ún. aposztilázást, a hivatalos okiratoknak az európai normák szerinti hitelesítését, helyettesítem a prefektust. Hiányában a személyzeti politika kivételével mindenben döntést hozhatok. Egy igen fontos terület pedig a helyi közigazgatási egységek jegyzőinek munkamódszertani irányítása.
– Ez miben nyilvánul meg?
– Mint ismeretes, a helyi közigazgatási törvény értelmében a jegyzők készítik elő a helyi tanácsi határozatokat. Több esetben a polgármesterek és a jegyzők is kikérik a véleményemet, hogy törvényes, elfogadható tanácsi határozatokat hozzanak. Azt is ajánlom, hogy ha vitatott ügyben döntenek, vagy bármely határozattervezet jogi indoklása sántít, keressenek meg, hogy utólag ne legyen gond, hiszen a határozatok törvényességét a prefektúra vizsgálja. Ezért szeretnék szorosabb kapcsolatot kialakítani a jegyzőkkel, akik ellenjegyzik a tanácsi határozatokat. Nagyon fontos, hogy a polgármesterek is megértsék: nincsen alá- és fölérendeltségi viszony a településvezetők és a jegyzők között, hiszen ez utóbbi vezető köztisztviselői beosztás. Sajnos, vannak olyan polgármesteri hivatalok, ahol nem megfelelő a munkaviszony, pedig a a jegyző a stabilitást, a polgármester pedig a politikai hátteret biztosíthatja a helyi önkormányzatok működésében. Kétségtelen, a helyi tanácsban politikai döntés születik, de ahhoz, hogy ez a határozat kivitelezhető, megvalósítható legyen, fontos, hogy jogi szempontból helyesen járjanak el.
– Volt, amikor a marosvásárhelyi tanácsülésen egyes tanácsosok azt állították, hogy a főjegyző Cioban Maria egyes, a polgármester számára nem kedvező helyi tanácsi határozattervezetek jogi indoklásakor olyan kiskapukat talált, amelyekkel megakadályozta a tervezet elfogadását, vagy képtelenné tette ennek kivitelezését. Előfordulhat-e ilyesmi, mit tehet ilyen esetekben a prefektúra?
– Jogilag indokolt tanácsi határozatok kerülnek az asztalunkra. Ebben nem látszik, hogy rejtett vagy valós politikai szándék van mögötte. Ha jogilag helytálló, akkor a prefektúra sem talál kivetnivalót. Ezért vannak az ügyes jegyzők, jogászok, akik kellőképpen alátámasztják, megindokolják az adott döntést. Vannak olyan határozatok, amelyeket a jegyző nem ellenjegyez. Ettől még lehet törvényes, ezeket a határozatokat jobban felülvizsgálják, de kizárólag jogi vonatkozásban hozunk döntéseket.
– Az előző években előfordult olyan eset, amikor bizonyos politikai lobbinak köszönhetően a magyarokat érintő kérdésekben a prefektúra számunkra kedvezőtlen döntést hozott. Akár a szimbólumok használatáról, akár a magyar helységnévtáblákról, vagy a nagybirtokossági erdők visszaszolgáltatásáról legyen szó. Milyen eszközei vannak arra, hogy ezekben az esetekben jobb belátásra bírja azokat, akik nem jogi, inkább érzelmi téren közelítenek ezekhez a kérdésekhez?
– Valóban voltak olyan esetek, amikor véleményem szerint a prefektúra másként kellett volna kezeljen egy ügyet. Amint tudomásomra jutott egy olyan eset, amelyben elsősorban a magyar közösségre vonatkozó jogi döntést kellett volna hozni, bementem a prefektushoz, és megpróbáltam megbeszélni vele a kérdést. Ilyen volt a zászlóhasználat is, amikor kifejtettem a véleményemet. Ezzel kapcsolatban is pozitív hozzáállást tapasztaltam. Sajnos, van egy feljelentő, akinek választ kell adni. A prefektus egy alkalommal sem küldte ki úgy a véleményét, hogy ne konzultáltunk volna. Ő is elismeri, hogy az ilyen kérdések, gondok kívülről jövő nyomásra adódnak, politikai indíttatásúak. Nem könnyű konszenzusra jutni. Mert, tetszik vagy sem, adott esetben a törvényesség mentén képviselem a magyar közösséget, és megpróbálom érvényesíteni az érdekünket. Az már előrelépés, hogy a prefektussal tudok tárgyalni ezekről az ügyekről, és megpróbálom meggyőzni őt, hogy ne foglalkozzunk ilyesmivel, mert vannak sokkal fontosabb gondok Maros megyében, amelyeket közösen kell megoldanunk. Gondolok itt a földtulajdonjog-visszaszolgáltatási folyamatra, infrastruktúrabeli beruházásokra, a gazdasági élet fellendítésére. A megye lakóinak nagy részét, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, ez érdekli, és nem az egymásnak feszülés. Ezek az ügyek fölöslegesen felőrlik a prefektúra ügyosztályának erőit, és meg kell mondanom, hogy a kollégáim sem szívesen foglalkoznak vele. Ha érintett a magyar közösség, felhívom rá a figyelmet, képviselem a közösség szemszögét a törvényesség mentén, és megpróbálom befolyásolni a döntést.
– Korábban a román nyelvű sajtóban szóvá tették, hogy ön síkra száll az anyanyelvhasználatért.
– A román kollégák nézzék meg a mai helyzetet, vegyék a törvényt a kezükbe, és ha a jogállamiság szempontjából gondolkodunk, ne érzelmileg közelítsenek a témához, hanem ismerjék el, hogy ezeket a jogokat nekünk a román állam garantálja, hiszen olyan törvényekbe vannak belefoglalva, amelyeket Románia parlamentje elfogadott, és a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények szavatolnak. Most dolgozom egy előterjesztésen, amelyet nemsokára benyújtok a prefektushoz, s amelyben a törvényre hivatkozva szorgalmazom az anyanyelv használatát a közigazgatási egységekben. Ez nemcsak a kétnyelvű táblák kihelyezésére vonatkozik, hanem a közintézményekben az ügyfelekkel való kapcsolatra is, hiszen még az ékezetes nevek helyes leírására is van jogszabály.
– Miként alkalmazzák az anyanyelvhasználatról szóló törvényt azoknál az intézményeknél – útlevélosztály és a gépkocsi- és forgalmiengedély-nyilvántartó hivatal –, amelyek közvetlenül az ön hatáskörébe tartoznak?
– Tudomásom szerint az intézmény ügyfélfogadójában vannak kétnyelvű eligazító táblák. Hogy az ügyfelekkel való kapcsolat hogyan zajlik, arra nincs rálátásom. Vannak magyar nyelvű alkalmazottak, felvenni többet nem lehet, mert a köztisztviselői állásokat zárolták. Ettől eltekintve az intézményvezetőkkel kell megértetni, hogy a törvény alkalmazása az ő érdekük is, ez javítja a közszolgáltatást. Nekem nincs jogom felszólítani az intézményvezetőket, hogy a törvény szerint járjanak el, ezt csak a prefektus teheti meg, vagy az állampolgároknak kell tisztában lenniük azzal, hogy használhatják ezt a jogot.
– Létezik-e írásbeli panasz, hogy valakit a prefektúrán vagy az ön által említett két intézményben nem szolgáltak ki, mert magyarul fordult a hivatalhoz?
– Tudomásom szerint nem volt ilyen. Amióta itt vagyok, három beadványt nyújtottak be magyarul, ezeket iktatták, lefordították és továbbították az illetékes ügyosztályhoz, és magyarul válaszoltak rájuk.
– Akkor ezek szerint minden rendben van ezen a téren?
– Azt nem mondanám… van még tennivaló. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak.
Vajda GyĂśrgy, NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2014. november 1.

Tamåsi Áron Kolozsvårott (A Bolyai Tudomånyegyetem pere 3.).
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi, romániai visszhangját taglaló nagyszámú tanulmányból, kötetből, elemzésből – beleértve alulírott könyveit, tanulmányait is! – kimaradt annak a határtalan és felejthetetlen hangulatnak a hiteles bemutatása, amely 1956. október 23-án és az azt követő tizenkét napban az erdélyi magyarság egészét – a román kommunista diktatúrát kiszolgáló, annak minden rendelkezését maradéktalanul teljesítő hatalmi elit kivételével! – együttérzésre, példátlan szolidaritásra késztette.
A Bolyai Tudományegyetem pere első csoportjában  nyilvános izgatás és  bujtogatás vádjával – öt év börtönbüntetésre ítélték Nagy Benedek III. éves történész hallgatót a szüleinek címzett, a Securitate által kifogott, lefénymásolt, majd – a szülők, rokonok megfigyelésére kiváló ürügyként felhasználható, jól bevált állambiztonsági előírásoknak megfelelően – továbbított euforikus hangulatú levele kapcsán. Dokumentumként közöljük:
A III. éves diák a nap kolozsvári hangulatát festi le szüleinek, s az éppen Kolozsváron át Pestre tartó Tamási Áron (kit szülőfalujában ért a forradalom híre) diákságra gyakorolt hatását.
„Kvár, 1956. október 23., kedd.
Drága Mamikám és Tatyikám! (Dr. Nagy András csíkszeredai nagy tekintélyű, közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendő, kötettel is büszkélkedő orvosról és feleségéről van szó! – T. Z.) (…) az utóbbi napok viharos és eddig ismeretlen gyorsasággal és erővel feltörő eseményei nem engedtek lélegzeni és szóhoz jutni, csak emészteni, vitázni a torlódó események felett (...) El sem tudnám mondani, hogy az érdekesebbnél érdekesebb hírek milyen tömegével vagyunk tele, egypárat lehet leírok, de mind nem lehet.
(…) Tamási (Áron) a teára nem érkezett meg Vásárhelyről, de megjött két nap múlva, a Mariánum dísztermében volt találkozó, 700 diák bezsúfolva, tüntető ünneplésben részesítette Áront (Tamási). Beszéde után viharos kérdésözönt zúdítottak rá a diákok, irtó nyíltan, bátran, minden igazságtalanságot felvetve, úgyhogy az újságok Tamási minden lépéséről beszámoltak, csak, hogy a Bolyain volt, azt éppen megemlítették. Én is felszólaltam, szóban, majd nagyon sokat fogok beszélni róla, lényeg az, hogy felvetett kérdéseim bontották ki a kényes kérdések bátor felvetésének sorát, ti., addig csak irodalmi téren mozgott. Elég diplomatikusan felelt, de úgy, hogy mindenki értette, és a várakozásban nem csalódott. Másnap este utazott el, este a nemzetközivel, sokan voltunk kint, én adtam át a kar nevében az ajándékot és a virágcsokrot rövid beszéddel (!), az ajándék gyönyörű fütykös kazetta és egy remekbe faragott táblájú jegyzetfüzet a megfelelő idézettel („Neked két hazát adott a végzeted, / Nekünk egy volt, az is elveszett.”) Ott volt harmadik felesége, aki 28 éves, 30 évvel fiatalabb a férjénél.  (…) Nagy Imre (a festőművész – T. Z.) is ment Pestre ugyanakkor, vele is beszéltem, a kikísérők között volt Jancsó Béla, ez bemutatott mindenkinek, nagyon kedves volt; bemutatott Tompa Kálmán b(uda)p(est)i orvosnak, aki Tompa László költő testvére. (…) A lengyelországi eseményeket tetszenek tudni?! A pesti híreket tessenek hallgatni, főleg este 9-kor. Hát a pesti, szegedi, debreceni egyetemek 15 (valójában 16 – T. Z.) pontos memorandumát, melyet 2 hetes terminusra, ha nem teljesíti a kormány, tüntetéssel fogják kényszeríteni. Olyan emberekkel beszéltem, akik tegnap még Debrecenben, illetve Pesten voltak. Irtó a hangulat! És le se lehet írni. Mennyiben tetszenek tudni róla? Hogy tudjam, mit írjak, A Bolyai diáksága forrong. (...) Történelmi időket élünk, és nagy eseményeket érünk meg a közeljövőben. Bolyai – Teológia – Agronómia stb., egy fronton dolgozunk. Röhej: Bányai (László rektor) elutazott az USÁ-ba, hogy tanulmányozza az amerikai választásokat, hogy mennyiben demokratikusak?!!! (Kiemelések – T. Z.) Megindultak a szabad vitakörök, történészek vezetünk, élcsapat és lassan hátsó irányítói leszünk az egyetemek magyar ifjúságának. A Jordáky (Lajos) vezette szabad vitaköröknek maholnap az Aula sem lesz elég nagy, mert nemcsak a Bolyaisták vesznek részt rajta. Lapokat tudnék írni ugyanilyen témával, de úgy sem tudok mindent. Mi újság otthon? Milyen a szellem? Mi a hangulat általában? Tesznek-e valamit egyesek, hogy a hangulat, a szellem ne korlátozódjék csak ide, mert így nem ér semmit, ill. nem sokat. Jól vagyok, jól bírom, bár fáradt vagyok, mert a viharos gyűlések 12–1-ig is tartanak. (…) Most gyűlésre megyek, Bolyai I(júmunkás) Sz(övetség) alapaktíva, meghívtak – érzik a vihar szaga, holnap Történelem–Filológián diákszövetségi választások, itt még nagyobb a feszültség, csütörtökön egy szimpózium lesz, ahol egy arra érdemeset fognak megtámadni. (…) K(olozs)vár, 956. X. 23, kedd este ½ 8. Szerető fiúk: Benci.”
Tamási Áron kolozsvári látogatása, a Bolyai Tudományegyetem diákjaival való találkozója folklorizálódott. A visszaemlékezők nagy része – kevés kivételtől eltekintve – saját szerepét próbálja előtérbe helyezni. A hiteles információkért a legilletékesebbhez, Jordáky Lajoshoz fordulunk segítségért. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban a Tamási Áron-hagyatékban olvasható 1955-ben Tamási Áronnak küldött levele, amelyben a neves írót kolozsvári látogatásra invitálja. 1956. október 15-ei naplóbejegyzésében olvasható:
„Megérkezett Tamási Áron a feleségével. Nálunk lakik. Késő éjszakáig beszélgettünk. Áron bölcs lett és sok értékes gondolata van. Két haza tudja magáénak, Erdély és Magyarország. 1956. október 16.
Délben az Írószövetségben voltunk. Tamási üdvözölte a magyar népet, azokat, akik börtönben ültek magyarságukért, hitet tett a szocialista demokratizmus és a magyar és román becsületes és testvéri együttműködés mellett, megállapította, hogy ma diadalmaskodik a népi irodalom vonala, s megteremtődik a lehetőség a népies és szocialista írók együttműködésére. Nagy István nem volt jelen. Sokaknak kellemetlen volt minden, amit Tamási mondott. Becsületes és nagy író mély hitvallása volt a szabadság, emberség mellett. Este baráti találkozás nálunk. Tamásin és rajtunk kívül ott voltak Bartalis (János), Jancsó Béla, Kacsó (Sándor), Balogh Edgár, Demeter János, Asztalos (István), Nagy Géza, Tompa László, Nemes István, Nagy Vincze. Az irodalom alapvető kérdéseit beszéltük meg(...) Délután az egyetemi diákok körében tartott előadást. A diákság ünnepelte úgy, ahogy az utóbbi években senkit.
TĂłfalvi ZoltĂĄn HĂĄromszĂŠk (SepsiszentgyĂśrgy)

2014. november 16.

Először rendezték meg a magyar szórvány napját Szászrégenben
A magyar szĂłrvĂĄny napjĂĄt ĂźnnepeltĂŠk a hĂŠtvĂŠgĂŠn SzĂĄszrĂŠgenben. Az ErdĂŠlyi Magyar Nemzeti TanĂĄcs Maros megyei szervezete ĂĄltal rendezett tĂĄncos-zenĂŠs Ăźnnepi mĹąsoron az Ady IstvĂĄn vezette magyarfĂźlpĂśsi SzivĂĄrvĂĄny AlapĂ­tvĂĄnynak gyĹąjtĂśttek adomĂĄnyokat.
Péntek este az Eugen Nicoară Művelődési Házban népes közönség vett részt az első alkalommal megrendezett szórványnapon. A rendezvény a Rügyecskék néptánccsoport fellépésével kezdődött, majd Ady István magyarfülpösi református lelkipásztor a Szentírás szavaival köszöntötte a jelenlévőket. Ezután Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének elnöke mondott beszédet, hangsúlyozván, hogy a legnagyobb problémákkal küzdő nemzetrész a szórvány, a magyar szórvány napja pedig az összmagyar szolidaritás megerősítése, végezetül pedig arra intett, hogy ne hagyjuk magukra, és lehetőségeink szerint támogassuk az elszigeteltségben, az beolvadással fenyegettetett közösségeket. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Partl Alexandra Petra konzul köszöntötte az egybegyűlteket. „A történelem bizonyítja: a folyamatok kiteljesedése nem szükségszerű, meg is lehet állítani, vissza is lehet fordítani azokat. Mindehhez erőfeszítések, komoly elképzelések, tervek kellenek” – fogalmazott.
A konzuli köszöntő után Bodor Vera, a magyarfülpösi iskola tanítónője vázolta fel az 1999-ben alakult Szivárvány Alapítvány történetét, mely a helyi református közösség és annak holland testvérgyülekezeti kapcsolatából született. 2003-ban épült az az épület, mely a mai napig is otthont nyújt a faluban újraindított óvodai és elemi iskolai magyar oktatásnak, illetve a bentlakásnak. „Olyan gyerekek kerülnek Magyarfülpösre, akik önhibájukon kívül nem tanulhatnak anyanyelvükön, és emellett élet-halál harcot vívnak a mindennapi betevő falat megszerzéséért, és gyakran szembe kell nézniük az otthoni erőszakkal és alkoholizmussal” – ecsetelte a pedagógus, hozzátéve, hogy mindezek ellenére a gyerekek hétvégére mindig hazamennek, mert nem szeretnék kiszakítani őket családjaikból. A fülpösi Szivárvány Házban 14 gyerek tanul, a gyerekekről gondoskodó Szászrégeni Szórványkollégiumnak pedig jelenleg tíz bennlakója van
A felszólalások után a Gyöngyvirág, a Kisfülpösi Verőfény és a Beresztelki Lángvirág néptánccsoportok ropták a táncot, Gyéresi Ibolya Kreszencia és Ungvári Anita Bíborka szavalatai emelték az ünnepélyességet, Borbély Bartis Zsuzsa népdalai, illetve Ördög Tímea és Ördög Ödön, majd Bodor Renáta könnyűzenei előadása lazították az est hangulatát.
„Remélem, hogy egy kicsit felrázza a magyarságot ez a rendezvény. Elfásultunk, de azt hiszem, hogy nemcsak a régeni és a fülpösi magyarság. Látni a gyerekek táncát, hallani a népdalokat – ennél csodálatosabb érzés nem is kell a feltöltődéshez” – fogalmazott érdeklődésünkre Ady István.
Nagy Andrást volt szászrégeni polgármester, alprefektus a városbéli magyar önkormányzati képviselőkkel közösen vett részt a rendezvényen. „Ez egy teljesen politikamentes dolog, végre tanulnunk mindannyiunknak keresztülnézni a politikán, és ráeszmélnünk arra, hogy magyarok vagyunk, és egymáson segítenünk kell. Egymás szemébe kell tudnunk nézni, és őszintén kezet kell fognunk egymással, hiszen így van ez rendjén” – mondta a szászrégeni RMDSZ elnöke.
Varga Loránd, az Erdélyi Magyar Néppárt szászrégeni szervezetének elnöke szerint Szászrégennek nagy szüksége van a nemzeti összetartozás érzésének újjáélesztésére. „Bár az emberek úgy érzik, hogy a vezetők eltávolodtak a közösségtől, nem az az érdekünk, hogy kritizáljunk, hanem hogy közösen újjáélesszük a közösséget, mert másként minket is a beolvadás veszélye fenyeget” – mutatott rá az elnök.
A MÁÉRT elé terjesztik a szórványnapot
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nagyváradi kongresszusa a Hunyad és a Kovászna megyei tisztségviselők javaslatára 2011. február 27-én határozatot fogadott el, amelyben november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapját a magyar szórvány napjává nyilvánította. „A szórvány napja több mint ünnep: számvetés és tervezés. Hiszen arról beszélünk, hogy mi történt az elmúlt esztendőben, és arról, hogy milyen kihívások állnak előttünk, hogyan tudunk ezekre jó válaszokat adni. A legközelebbi tervünket jövő héten terjesztjük be a Magyar Állandó Értekezlet napirendjére: azt szeretnénk, ha a Magyar Szórvány Napját törvény szentesítené” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök a november 15-én, Medgyesen tartott szórványkonferencián.
Vass GyopĂĄr
SzĂŠkelyhon.ro

2014. november 17.

A fĂŠltett magyar szĂłrvĂĄnyt Ăźnnepelte az RMDSZ ĂŠs az EMNT
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is megünnepelte hétvégén a magyar szórvány napját: a szövetség Medgyesen szervezett ünnepséget, míg az EMNT Maros megyei szervezete Szászrégenben tartott zenés-táncos rendezvényt, amelyen az RMDSZ helyi vezetői is részt vettek.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton Medgyesen bejelentette: az alakulat a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) néhány nap múlva esedékes ülésén javaslatot tesz arra, hogy törvény szentesítse a magyar szórvány napjának megünneplését.
Kelemen úgy vélekedett: „tömb és szórvány egymásra van utalva, egyik sem létezhet a másik nélkül”, szerinte ugyanakkor leghamarabb a nagyvárosi szórványközösségek számára kell megoldást találni a kihívásokra.
„A legnagyobb probléma az, hogy nem tudjuk elérni a nagyvárosok negyedeiben élő magyar embereket még az egyház segítségével sem. A Temesváron, Zilahon vagy Kolozsváron élő magyar közösségeket fenyegeti leginkább az asszimiláció veszélye” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Kelemen hozzátette: „a szórvány napja több mint ünnep: számvetés és tervezés. Hiszen arról beszélünk, hogy mi történt az elmúlt esztendőben, és arról, hogy milyen kihívások állnak előttünk, hogyan tudunk ezekre jó válaszokat adni”.
Segítik a magyar–román kapcsolatok fejlesztését
Az ünnepségen Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja felolvasta Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter üzenetét. A miniszter hangsúlyozta, kiemelt feladatának tekinti, hogy a tárca minden eszközzel erősítse a román–magyar kétoldalú gazdasági és fejlesztéspolitikai kapcsolatokat.
„A román–magyar kormányzati együttműködés elmélyítésében kiemelt szerepe van az erdélyi magyarságnak, hiszen ők tudnak hidat képezni a két ország között. Hiszem, hogy az erdélyi magyarság Románia számára érték, és a román kormány a magyarság erős kormányzati és parlamenti képviseletét biztosító RMDSZ-ben stratégiai szövetségesre talál” – fogalmazott Seszták.
Az összmagyar szolidaritást erősítik
Az EMNT szervezte, már pénteken elkezdődött szászrégeni ünnepségen eközben az Ady István református lelkipásztor által vezetett magyarfülpösi Szivárvány Alapítványnak gyűjtöttek adományokat.
A megnyitón Cseh Gábor, a nemzeti tanács Maros megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta: a magyar szórvány napja az összmagyar szolidaritás megerősítését kell hogy jelentse, szerinte ugyanakkor mindenkinek lehetősége szerint kell támogatnia az elszigeteltségben élő, beolvadás által fenyegetett közösségeket.
Partl Alexandra Petra, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja köszöntőjében kifejtette: a történelem bizonyítja, hogy „a folyamatok kiteljesedése nem szükségszerű, meg is lehet állítani, vissza is lehet fordítani azokat, mindehhez azonban erőfeszítés, komoly elképzelések, tervek szükségesek”.
A köszöntők után Bodor Vera, a magyarfülpösi iskola tanítónője a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítését célzó, 1999-ben alakult Szivárvány Alapítványról beszélt a résztvevőknek. „Olyan gyerekek kerülnek Magyarfülpösre, akik önhibájukon kívül nem tanulhatnak anyanyelvükön, emellett élet-halál harcot vívnak a mindennapi betevő falat megszerzéséért, és gyakran szembe kell nézniük az otthoni erőszakkal és alkoholizmussal” – részletezte a pedagógus.
Nagy András volt szászrégeni polgármester, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke, Maros megye alprefektusa a város magyar önkormányzati képviselőivel közösen vett részt a rendezvényen. „Rá kell eszmélnünk arra, hogy magyarok vagyunk, és egymáson segítenünk kell. Egymás szemébe kell tudnunk nézni, és őszintén kezet kell fognunk egymással, hiszen így van ez rendjén” – fogalmazott Nagy András.
Varga Loránd, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szászrégeni szervezetének elnöke ugyanakkor úgy vélte: a városnak nagy szüksége van a nemzeti összetartozás érzésének újjáélesztésére. „Bár az emberek úgy érzik, a vezetők eltávolodtak a közösségtől, nekünk mégsem egymás bírálása az érdekünk, hanem újjá kell élesztenünk a közösséget, különben minket is a beolvadás veszélye fenyeget” – mutatott rá Varga. Az ünnepi beszédek után a rendezvény néptánc-, valamint könnyűzenei előadásokkal, szavalatokkal folytatódott.
Az RMDSZ 2011-ben – Kovászna és Hunyad megyei tisztségviselők javaslatára – fogadott el egy határozatot, amellyel november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napját a magyar szórvány napjává nyilvánították. 2012-ben a Máért az egész Kárpát-medencére kiterjesztette a magyar szórvány napjának megünneplését.
KrĂłnika (KolozsvĂĄr)

2014. november 28.

Nem csak a kommunista pribékek a felelősök"
Nagy Benedek Csíkszeredában született. A BBTE történelem karán kezdte tanulmányait, onnan vitték 1956-ban a szamosújvári börtönbe, amelynek egykori parancsnoka, a 88 éves Constatin Istratét idén júliusban jelentették fel. Szabadulása után volt faipari munkás, villanyszerelő, bányaipari technikus, muzeológus és újságíró, majd tanár, a rendszerváltás után pedig parlamenti képviselő. Élete meglepetéssel teli fordulatairól, a mai állapotokról alkotott véleményéről faggattuk.
Most öreg székelykaput újít fel a csíkszentkirályi, 350 évesnél is idősebb udvarházuk előtt. Mielőtt megírta volna saját visszaemlékezéseit, megjelentette édesapja, Nagy András várostörténeti jellegű feljegyzéseit és dédapjának, Tivai Nagy Imrének csíki monográfiáját. Miért ilyen fontos a múltra, a nemzedékek folytonosságára való figyelés Nagy Benedek számára? Családi kötelesség ez, vagy belső meggyőződésből, netán történészi képzettségéből fakad ?
Valószínűleg az alkatomból fakad, hogy mindig és minden körülmények között tevékeny embernek ismertek. Egyébként mindig csodáltam azokat az „életművészeket”, akik egy kellemes sétalovaglásként vonultak át az életükön, akik szépen, jól és kényelmesen élték le egész életüket. A mi társadalmunkban még becsülete is volt az ilyesfajta, problémákat nem okozó, úgymond normális életvitelű embereknek. Sajnos, én nem tartoztam közéjük. Nekem ez az életfelfogás mindig idegennek, károsnak és haszontalannak tűnt. Ebben közrejátszhattak valamennyire az elődök pozítiv és negatív példái is. Nekem például édesanyám felmenő ágán nagyon mélyre kell tekintenem az időben. Jövőre pont hatszáz éve annak, hogy Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár a svájci Konstanz-ban máglyán megégette a cseh eretnek Husz Jánost. A király kíséretében van az a Somkeréki Erdélyi Antal is, akinek az uralkodó ott nem magyar, hanem a Szent Német-Római Birodalom nemesi oklevelét és címerét adományozza. Antal fia még erdélyi alvajda, majd zuhan a magát a Bethlen- és Apaffy családokkal egy tőről eredeztető família, amelynek talán a legutolsó leányági sarját veszi feleségül a Doboka vármegyébe, a Sajó mentére telepített és ott kis jószágot nyert, feltörekvő Bocskai-hajdú, Ürögdi (I) Nagy János.
De akadt ugyanebben a családban egy fejedelemcsináló hajdúgenerális is, akit 1612 augusztusában élve dobat a gyulafehérvári fejedelmi udvar középső kútjába korábbi ivócimborája és támasza, az akkor már őrjöngő Báthori Gábor fejedelem… Aztán következik a református lelkészek, esperesek, sőt püspökök, kollégiumi professzorok, szerkesztők, jogászok és – gyakorta – íróemberek generációinak a hosszú sora. Ez a nagy múltú család, fiúágon, az édesanyámmal kihalt, én már a csíki ágon viselem a Nagy nevet. Aztán ott voltak a csíkmindszenti Nagyok, akik olyannyira nem akarták Habsburg igába hajtani a fejüket, hogy vagy két évtizedre (1702-1721) még a szabad, katonarendi székelyek névsorából is eltűnnek. Lópecérek, magyarán csempészek lesznek a havasokon át és vissza… Voltak könnyelmű, sőt kalandor felmenők is, főként az anyám bajor ágán. De akadtak igyekvő katonaemberek, mint a Csíksomlyón határőrtiszt, a gyergyóújfalusi Molnár Ignác ( T. Nagy Imre dédapám nagyapja.) Az ilyen régen történteket a legtöbb ember már nem ismeri. Csak a történetkutató deríti fel, hozza vissza a tudatba, nem törődve azzal, hogy mekkora terhet ró mindezekkel a példákkal az utódok lelkiismeretére!
Ez az Êvszåzados csalådi håttÊr, ez a nem akårmilyen szellemi ÜrÜksÊg  hogyan hatårozta meg sorsånak alakulåsåt? Voltak  ÊletÊben olyan pillanatok, amikor mindezekre tåmaszkodva hozta meg dÜntÊseit?
Igen, föltétlenül voltak ilyen pillanatok az életemben. Amikor 1954-ben a történelem szakot választottam 17 évesen. Amikor 1956 őszén megpróbáltuk Kolozsváron a lehetetlent: az erdélyi múltunk szellemi örökségét összekötni a fiatalok tudatában a lehetséges jövővel. Vagy abban a máig tartó örömben, hogy 1968-1990 között tanárként átadhattam csíki diákjaimnak sok mindent ebből az örökségből, ebből a tudásból. Vagy 1989 végén és 1990 elején, amikor egy ideig őszintén hittem abban, hogy egy új és jobb világ kezdetén állunk, amikor kötelesség oda állni, ahol a közösségünk sorsa eldől. (Még akkor is, hogyha az ember a fejével vagy a további sorsával játszik. Ahogy az velem is történt, éppen most húsz esztendeje, amikor botorul szembementem egy kívül ragyogó, de belül kongóan üres gólemmel…Akkor a fő- és kisebb „papok” közül nem kevesen a négybevágatásomat követelték, de szerencsémre, erre még a legátalkodottabb poroszlók sem voltak hajlandóak. És mivel már első Kálmán királyunk is megmondta – sőt, törvénybe is iktattatta - , hogy „boszorkányok márpedig nincsenek”, úgy bizonyosodott be az is, hogy már bálványok se nagyon!...Semmilyen elégtételt sem érzek afölött, hogy az Idő azóta is mindegyre engem igazol…). Amint egyébként egy volt tanítványom mondta 1989. december 22.-én, amikor kirángatott a lakásunkból, egyre azt ismételgetve, hogy „ Na, most jöjjön tanár úr és mondja, amit kell, mert maga tudja, hogy mit kell most mondani!” Ez a bizalom – akkor és ott ! – nem csak megható, hanem egyenesen megdöbbentő és cselekvésre késztető volt.
Sokat cikkezett a nyáron a romániai média arról, hogy a szamosújvári börtön egykori rettegett alparancsnokát, Constantin Istratét bíróság elé küldik. 2014. október nyolcadikán azonban újpécskai lakásán elhunyt és immár az égi igazságszolgáltatás elé került. Hogyan emlékszik vissza rá? Gyakran idézik fel a Volt Politikai Foglyok Szövetségében a börtönéveket, vagy sok mindent már „ békévé oldott az emlékezés”?
Nem csak Istrate szamosújvári alparancsnoknak, hanem a még élő Alexandru Vişinescunak, a deltai Periprava kényszermunkatábor parancsnokának is az egyik kiszolgáltatottja és áldozata voltam 1958-, illetve 1959-ben. Mind a két primitív és szadista alakot csak a náci haláltáborok kápóihoz tudnám hasonlítani. De nemcsak ők bűnösök! Még egész sor nevet tudnék felsorolni, akiket mint gyilkosokat rögtön 1989 decembere után elő kellett volna venni és elítélni. Azzal, hogy őket mindmáig futni hagyták, csak a romániai társadalom meghasonlottságát fokozták és – nolens-volens - a kollektív lelkiismeretet terhelték egy negyedszázadon keresztül.
Ám ezek a most reflektorfénybe állított figurák csak eszközei voltak egy ördögien kitervelt, az emberek közötti gyűlölködés alantas ösztönére alapozott rendszernek. 25 év alatt tudatosan elmaszatolták és elmismásolták ennek a rendszernek a megszervezéséért és működéséért felelős „ fehérgalléros” és parolis ezrek felelősségre vonását, a magas tisztségű pártaktivistáktól, a kihallgató tisztektől az ügyészekig és hadbírákig, akik a törvényes hatáskörüket sokszorosan túllépve követték el az ember- és emberiségellenes bűntettek sokaságát.
Pár nappal ezelőtt – mint ismeretes- Kolozsváron mintegy tízezer egyetemista tüntetett a kormány, a politikai elit és a mindent behálózó korrupció ellen, már-már (erdélyi) szecesszionista felhangokkal. Jó volna ha tudná a felnövő és bántatlanul tüntető nemzedék, hogy az ő teljesen jogos tüntetésük során követelteknél nagyságrendekkel kevesebbekért mértek ránk, egykori fiatalokra, súlyos börtönéveket 1945 és 1985 között és jutatták a fizikai elpusztítás körülményei közé a legelemibb emberi jogaikkal élő állampolgárok tíz- és százezreit. És azt is, hogy a mai fegyintézetek luxushotel számba mennek a diktatúra megsemmisítő börtöneivel és kényszermunka táboraival szemben. Tudni kell: bármely szabadságkorlátozás a vétkes megjavulását célozza, nem pedig testi-lelki megtöretését és elpusztítását, ahogyan az velünk történt. És tették mindezt abból kiindulva, hogy bármilyen eszköz jogos és indokolt egy „jó cél” érdekében.
A 20. század két nagy bűne és tévedése, a kommunista és náci totalitarizmus végigsöpörtek rajtunk, beleégtek a gondolatainkba, az idegeinkbe, a világlátásunkba. Mára nekünk, utolsó túlélőknek csak annyi maradt, hogy szomorúan megállapítsuk: mi már soha nem tudunk megszabadulni ettől az örökségtől ! Ez a múlt csak velünk együtt tűnik el. (De vajon, eltűnik?..
A 89-es fordulat után parlamenti képviselőnek választották, majd tíz és fél éven át (1998 – 2008) át a magyar történelmi egyházak megbízottjaként dolgozott  Bukarestben, illetve látta el a romániai magyar közösség  képviseletének egyházpolitikai feladatait. Visszatekintve az eltelt negyedszázadra, hogyan látja a romániai társadalom és benne a magyar közösség alakulását? Mit gondol, lehetett volna másképpen is?
Románia egész történelmi múltja egy súlyosan hátramaradott és a társadalmi-gazdasági lemaradáson túl egy hatalmas morális terhet cipelve jutott el 1989 végére. Ezt a terhet – minden pillanatnyi eufória és reménykedés dacára – kénytelen volt továbbvinni az elmúlt 25 év folyamán. Mindezt a legnehezebben mi erdélyiek és a bánságiak – köztük, mi magyarok – viselték (viseltük), viseljük el a legnehezebben, a leginkább fájdalmasan. Innen a sok frusztráció, elégedetlenség és egymásra mutatás.
Igen, az igaz, hogy lehetett volna egy nagyot dobbantani és nagyot kockáztatni 89 végén és 90 elején, de erre nem voltunk felkészülve sem egyénként, sem közösségként. Utólag visszatekintve ma is csak azt mondhatom, hogy számunkra egy koszovói típusú konfliktus végzetes következményekkel járhatott volna. Kívülről sokan ezt nem így látták. Talán ha konkrét és azonnali nagyhatalmi támogatásban bízhattunk volna?! (Ne feledjük, még létezett a Szovjetunió és a német egyesítésénél Nyugat számára semmi nem volt fontosabb.)
Én soha nem gondoltam hősnek magam és ma is azt vallom, amint akkor: az egyéni sorsát bárkinek szíve-joga, hogy kockára tegye. De egy közösség sorsát kockáztatni, létében veszélyeztetni nem csak felelőtlenség, hanem megbocsáthatatlan bűn is. Így hát maradt számunkra a kis lépések unalmas, kifárasztó és elbátortalanító útja. Johannis nagysikerű, friss kötete, a Pas cu pas ( Lépésről-lépésre) jól példázza a fentieket.
Tudom, hogy úgymond a magyar temperamentumnak ez egyáltalán nem felel meg, mert a magyar hirtelen, türelmetlen, szeret kockáztatni és …veszíteni. Könnyebb Jézust kiáltva kiugrani a fedezékből és az ellenségre rohanni, mert aki átér, az győz, aki elesik a kartácstűzben az hős lesz. Nagyon nehéz a fedezékben lapulva kivárni az alkalmas pillanatot a sikeres támadásra. (Ami a románok alkatának – ismerjük be az utóbbi másfél évszázad történései alapján – sokkal inkább megfelel.) Ezért menekült el többszázezer türelmetlen magyar Erdélyből! És sajnos, ezt a számunkra tragikus következményekkel járható folyamatot, a látszat ellenére, kívülről is elősegítik, bátorítják.
Jelen volt az RMDSZ megszületésénél, útkeresésénél, egyetértve vagy egyet nem értve  a szervezet több vezető politikusával vagy éles vitákba bonyolódva olyan személyiségekkel, akik menetközben kisodródtak a szervezetből. Hogyan látja ma a szervezet szerepét?
Hiszem, hogy a szövetségre mint érdekvédelmi szervezetre, még sokáig szükség lesz és – ha jól belegondolunk – ennek az elvárásnak az alapvető érdekeink szempontjából meg is tud felelni.
Nagy Benedek (sz. 1937.) 1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, főiskolai tanulmányait pedig a kolozsvári  Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte. A történelem-filológia kari diákszövetség egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956-1961 között ötévi börtönre ítélték. Szabadulása után 1965-től 1968-ig faipari munkás, villanyszerelő, 1968-1970 között bányaipari technikus, majd 1970-1973 között muzeológus, újságíró. 1971-ben történelemtanári diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig tanár, ugyanakkor az Előre Hargita megyei tudósítója, majd 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja, 1990-1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő.
Életútja során többször került kapcsolatba  a románsággal, annak legkülönbözőbb rétegeivel. Tapasztalatai alapján mit gondol, eljön majd az az idő, amikor a nacionalizmusok szikrái is elalszanak és a közgondolkodásban, a román-magyar viszonyban csupán az emberi-szakmai  értékek, nem pedig az etnikum kerül előtérbe?
A két nép egymásra utaltsága, sőt közös – mert összefüggő! – sorsa a Kárpátok-Duna térségben számomra evidencia. Erre már a börtönévek alatt kezdtem rájönni, az egykori román elit jeles személyiségeivel folytatott hosszú beszélgetéseket és vitákat továbbgondolva. Tudom, hogy a székelység egy jelentős hányada ösztönösen irtózik ettől a perspektívától, hiszen ez szembe megy az autonóm Székelyföld, sőt – és miért ne? – a független Erdélyi Állam kiútját felismerő erdélyi román többséggel. De amennyiben a dolgok jó irányban haladnak, hiszem, hogy egyéb, nagy horderejű változások – jogállamiság, nagyobb arányú külföldi beruházások stb. - mellett sok kitelepedett erdélyi magyar és német – vagy azok gyermekei – fognak Erdélybe visszajönni. És persze az immár nyugaton szocializálódó románságból is sokan…
Csodát, gyökeres változásokat vagy  csupán néhány korrekciót vár Klaus Johannis elnökségétől?
Klaus Johannis távolról sem egy vadzseni, hanem pragmatikus és kemény akaratú embernek látom. Aki – mindenek előtt – megvásárolhatatlan. És aki számára Románia európai elkötelezettsége, a jogállamiság felülkerekedése és a román társadalom endémikus romlottságának a lépésről-lépésre való visszaszorítása minden egyéb célt és szempontot felül fog írni. És van-e, lehet-e számunkra, itt és most, fontosabb ezeknél a célkitűzéseknél?  
A Nagy családban a közéleti szerepvállalás öröklődik, hiszen lánya, Nagy (Horváth) Anna Kolozsvár alpolgármestere. Buzdította közéleti pályafutásra, vagy ebben az apai példán kívül nem volt semmilyen szerepe?
Nem, én soha nem buzdítottam ilyen irányba, ez azt hiszem, hogy belülről fakad. Arra emlékszem, hogy 1995 májusában, Kolozsváron, az RMDSZ V. Kongresszusán, ahol a megkövezésem volt az egyik fő napirendi pont, egyetemistaként végig mellettem állt és rettentően felháborította az, hogy egyesek a szabad véleménynyilvánítást a felségsértéssel próbálják egyenlővé tenni. Fogyó életem nagy öröme és elégtétele ugyanakkor, hogy a közéleti munkát és szerepet eddig minden érdekelt fél megelégedésére képes előbbre vinni.
Az olyan nyughatatlan, tevékeny emberen, mint Nagy Benedek, nem fognak az évek. Min dolgozik most – persze, a székelykapu restauráláson kívül?
Dehogynem fognak! A 78. évemet taposom, már többet éltem, mint a szüleim, a négy nagyszülőm és három testvérem. Valaki(k) nagyon imádkoznak értem valahol. Egyéb magyarázat nincs. Igen, majdnem kész vagyok egy több mint ötszáz oldalas és a saját feljegyzéseim feldolgozásával írt kötettel, ami a romániai fordulatot követő első 3-4 esztendő politizálási, közéleti harcait illeti – oldalnézetből. A címe: „ Ellenzékben és ellenszélben. Politikai feljegyzések 1989 decembere és 1993 februárja között.” Még nagyon szeretném a második kötetet (1993-2008) is megírni, hogy ne vesszenek kárba a feljegyzések.
SzĂŠkedi Ferenc
maszol.ro

2014. december 22.

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék: Nagy András ártatlan
A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék (ICCJ) csütörtökön, december 18-án elutasította az ICCJ melletti ügyészség, illetve a Maros megyei területi korrupcióellenes ügyészség (DNA) fellebbezését a korrupcióval vádolt Nagy András, Szászrégen volt polgármestere, Maria Precup jelenlegi városvezető és 19 tanácsos ügyében. A volt polgármester és a tanácsosok ellen 2009-ben indult eljárás közérdek ellen elkövetett hivatali visszaélés, illetve visszaélésre buzdítás vádjával, egy bizonyos területcsere, valamint területeladás ügyében. 2013 decemberében a Marosvásárhelyi Táblabíróság felmentette a vádlottakat. Az ítélet ellen azonban a DNA és az ICCJ melletti ügyészség fellebbezést nyújtott be. Ezt a fellebbezést utasította el csütörtökön a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék.
Nem kĂ­vĂĄnom senkinek, hogy ĂĄtĂŠlje, amit ĂŠn ĂĄtĂŠltem
Nagy András, Szászrégen volt polgármestere a Népújság kérdésére elmondta, hogy a DNA 2004-től minden munkálatát ellenőrizte. Ez 2006-ban történt, azóta húzódik az ügy.
– Összesen négy perem volt, most a tegnap az utolsó három volt összehozva egy dossziéba, és megnyertük. Területeladásról és területcseréről szólnak, amelyekről tanácsi határozatok voltak. Az első ügyben a DNA szerint jogtalanul jártunk el, áron alul adtuk el, nem vette figyelembe, hogy az önkormányzat munkálatot végzett a közterületen, a telek ára jóval meghaladta a kihozott árat. A DNA nem akarta ezt elismerni, húzta-nyúzta az ügyet. A pert elvesztette alapfokon, elveszítette a fellebbezést is, most a legfelsőbb törvényszéken is elvesztette.
A másik ügy ugyanebben az aktacsomóban egy területcseréről szól. Erről is volt tanácsi határozat. Ebben az ügyben is sokat vizsgálódtak, nem találtak semmit. Ezt is elveszítették.
Az utolsó per azért érdekes, mert az összes tanácsost beperelték, hogy rosszul döntöttek. És azért is érdekes, hogy rólam, akiről az összes tanácsos azt nyilatkozta, hogy nem próbáltam befolyásolni őket semmilyen formában, a DNA mégis azt állította, hogy szóban próbáltam befolyásolni őket, és ezért indított eljárást ellenem.
A DNA pert vesztett, de nem ez a lényeg. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt a sok feszültséget, stresszt, amit átéltem. Nem tudod, mikor jönnek, mikor visznek el, nem tudod, hogy mi van, hogy van, halasztás után. Nem kívánom senkinek, hogy átélje, amit a családom is átélt. Például a lányom, aki egyetemi asszisztens, Vásárhelyre utazott, és a maxitaxiban a rádió éppen azt mondta, hogy a régeni polgármester ellen eljárás indul. És ő kénytelen volt magyarázkodni az ismerőseinek. Ilyent senkinek sem kívánok. Illetve azoknak, akik az aktáimat kezelték, hasonlókat kívánok. Mert szerintem tendenciózusan kezelték ezeket a dossziékat, hiszen már az elején világos volt, hogy nincs jogalapjuk a vádaknak.
Sajnos, nem lehet jogi elĂŠgtĂŠtelt kĂŠrni a DNA- tĂłl, csak a romĂĄn ĂĄllamtĂłl lehet a pĂŠnzĂźgyminisztĂŠriumon keresztĂźl anyagi meg erkĂślcsi kĂĄrtĂŠrĂ­tĂŠst kĂśvetelni.
– És kér erkölcsi kártérítést? Szándékában áll beperelni a román államot?
– Már be is pereltem. És az Európai Emberjogi Bíróságig meg sem állok. Az ünnepek után találkozom az ügyvédemmel, megindítom a pert, anyagi és erkölcsi kártérítést kérek. Sajnos, még egyszer mondom, nincs lehetőség, hogy az illető személy ellen indítsak pert, aki tendenciózusan kezelte ezt a dossziét, és rosszat tett nekem és a környezetemnek.
MĂłzes Edith
NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2015. januĂĄr 19.

VĂĄdat emeltek SzĂĄszrĂŠgen volt RMDSZ-es polgĂĄrmestere ellen
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) vádat emelt hivatali visszaélés miatt Nagy András volt szászrégeni polgármester és az általa vezetett hivatal hét alkalmazottja ellen – közölte hétfőn honlapján az ügyészség.
A vádhatóság szerint az RMDSZ színeiben megválasztott polgármester és beosztottjai 702 ezer lejes kárt okoztak a városnak 2006-ban, mert a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, és a város számára kedvezőtlen döntést hoztak. Az ügyészség korábban zárolta Nagy András és több vádlott-társának vagyonát.
Nagy András az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy vélekedett, politikai, etnikai indítékkal folytat lejárató hadjáratot ellene a korrupcióellenes ügyészség. Hozzátette, három hasonló közbeszerzési ügyben emeltek korábban vádat ellene, a bíróság mindhárom esetben felmentő ítéletet hozott. A legutóbbi ítélet – melyben felmentették a DNA vádjai alól – 2014 decemberében született a legfelsőbb bíróságon.
A volt polgĂĄrmester hozzĂĄtette, hogy a kĂśzvilĂĄgĂ­tĂĄs kĂśzbeszerzĂŠsĂŠt is vizsgĂĄlta mĂĄr egyszer az ĂźgyĂŠszsĂŠg, akkor vĂĄdemelĂŠs nĂŠlkĂźl zĂĄrta le az Ăźgyet.
Nagy AndrĂĄs 2004 ĂŠs 2012 kĂśzĂśtt tĂśltĂśtte be SzĂĄszrĂŠgen polgĂĄrmesteri tisztsĂŠgĂŠt. A Maros megyei vĂĄrosban a magyar lakossĂĄg szĂĄmarĂĄnya 26 szĂĄzalĂŠk.
MTI
SzĂŠkelyhon.ro

2015. januĂĄr 21.

Nagy AndrĂĄs kitĂĄlal
Tele ferdĂ­tĂŠsekkel a DNA vĂĄdirata
Mint azt tegnap már megírtuk, hivatali visszaélés miatt emelt vádat Nagy András és az általa 2004 és 2012 között vezetett szászrégeni polgármesteri hivatal hét alkalmazottja ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Azóta megszólalt az érintett is, szavaiból egy teljesen más történet áll össze, mint amiről a DNA regélt.
A volt polgármestert az ügyészség 702 ezer lejes kár okozásával vádolja, szerintük a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, a város számára kedvezőtlen döntést hoztak. Az ügyészség zárolta Nagy András és a többi vádlott vagyonát.
A Transindex ĂşjsĂĄgĂ­rĂłinak vĂĄlaszolĂł Nagy elmondta, koholtnak tartja a vĂĄdakat, szerinte azt akarjĂĄk megakadĂĄlyozni, hogy 2016-ban indulhasson az ĂśnkormĂĄnyzati vĂĄlasztĂĄsokon a szĂĄszrĂŠgeni polgĂĄrmesteri tisztsĂŠgĂŠrt.
Az inflĂĄciĂł nem ĂĄrnĂśvekedĂŠs
„A polgármesterségem alatt odaítélt közbeszerzési eljárások közül mindegyiknek bekérte a dossziéját a DNA, és leellenőrizte azokat. Ezekből készült több mint húsz dosszié, amelyekből három miatt pert is indítottak. Mi mind a három nagy pert megnyertük, véglegesen. Ennek a mostani ügynek az érdekessége az, hogy ez a dosszié már be volt kérve, és vissza is küldték, hogy minden rendben. Most megint visszakérték, és találtak valamit. Ha bárki elolvassa, láthatja, hogy korrupcióról szó sincs: számítási hibákat állapítottak meg, vagy azt, hogy a licitált ár növekedett. Ha részletben fizetik ki a munkálatokat, akkor az infláció nem árnövekedést, tehát nem az ár megváltoztatását jelenti, hiszen a kifizetések előzőleg megállapított képletek alapján történnek. Ezek szerintem koholt vádak” – magyarázta Nagy.
A Transindexnek elmondta, szerinte a DNA közleményében az a megjegyzés, hogy már kétszer is vádat emeltek ellene, tendenciózus: „azt nem írja, hogy nem két, hanem három esetben történt meg ez, és azt sem, hogy mind a három esetben meg is nyertem azokat a pereket. Szerintem azért tendenciózus ez a megjegyzés, mert ebből úgy tűnik ki, hogy visszaeső bűnöző vagyok”.
Minden papĂ­rt elvittek
Nagy szerint a DNA egy 702 ezer lejes túlfizetésbe kapaszkodik, azonban maga a polgármesteri hivatal vette észre, hogy létezik ez a túlfizetés, emiatt perelt az illető céggel, és meg is nyerte a pert. „Úgy zajlik a procedúra, hogy megtörténik a licitálás, majd a munkálat, és utána megkezdődnek a részletfizetések. Azonban a DNA bekérte a papírokat, így a könyvelőség nem tudta ellenőrizni, hogy mennyi ideig kell fizetnünk ezeket a részleteket, ezért túlfizetés történt. Egy idő után végeztek a könyvelőségen egy számítást, és észrevették a túlfizetést” – mondta.
Arról, hogy mi lehet a DNA akcióinak mozgatórugója, Nagy András így beszélt: „személyes véleményem, hogy etnikai alapú, politikailag motivált történetről van szó. Nehezen tudták lenyelni azt, hogy képes voltam több mandátumot szerezni Szászrégenben úgy, hogy a lakosságnak csak egynegyede magyar. Azt sem tudták lenyelni, hogy még mindig nagyon népszerű vagyok Szászrégenben. Szerintem azt akarják megakadályozni, hogy a 2016-os választáson induljak”.
SzĂŠkely HĂ­rmondĂł (KĂŠzdivĂĄsĂĄrhely)

2015. februĂĄr 18.

SzĂĄszrĂŠgen: nem szavaztĂĄk meg a kĂśltsĂŠgvetĂŠst a magyar tanĂĄcsosok
Nem szavazta meg az idei költségvetést a hét szászrégeni RMDSZ-es önkormányzati képviselő, így is tiltakozva amiatt, hogy hozzászólásaikat, javaslataikat nem veszik figyelembe.
Nagy András szerkesztőségünknek elmondta: főként azt kifogásolták, hogy túl sok pénzt költenek kulturális, szórakoztató eseményekre, folyamatosan növelik az alkalmazottak számát, de a befektetések tételnél csupán a tavalyi munkálatok kifizetése szerepel.
„A helyi tanács nem egy valódi döntéshozó testület, nagy részben „bólogatójánosok” csoportja, akik mindig végrehajtják a polgármester-asszony utasításait. Akkor is, ha előzőleg a szakbizottsági üléseken egyetértenek a magyar tanácsosokkal, elfogadják érveléseiket” – fogalmazott Nagy András, aki érdeklődésünkre felsorolta, hogy melyek voltak a főbb kifogásaik. „A költségvetésben túl sok pénz szerepelt a kulturális rendezvényekre, összesen 1,2 millió lej. Azt gondoljuk, hogy ez túl nagy összeg, hogy szórakozásra költsük. Folyamatosan nő az alkalmazottakkal járó kiadás is. Maria Precup előtt 86 alkalmazottja volt a hivatalnak, ma már 107-re emelkedett számuk, s ezzel arányosan egyre többet költünk ilyen jellegű kiadásokra. Szerintünk ez nem indokolt, s ezt szóvá is tettük. Kértük, hogy fagyasszák be az alkalmazásokat. Fontosnak tartjuk, hogy Szászrégenben befektetések történjenek, hogy fejlődhessen a város. Ezért kifogásoltuk, hogy az idei költségvetésben majdnem semmi pénz nincs erre szánva, a befektetések tétel alatt a tavaly elvégzett munkálatok kifizetése szerepel. Ez szerintünk megengedhetetlen. Ezért is nem szavaztuk meg a költségvetést” – számolt be Nagy András.
Szászrégen polgármestere, Maria Precup cáfolta, hogy minden évben nőnének a személyzettel járó kiadások, azt nyilatkozva, hogy a tavalyihoz képest azért nőttek, mert az eddigiekhez hozzáadódott a helyi rendőröknek kötelező módon biztosított élelmiszer-utalványok összege. „Nagy adósságokat örököltünk, ezért ne csodálkozzanak, hogy állandóan csak a régi számlák kifizetésére jut pénzt. Évente 3,1 millió lejt kell kifizessünk csak a 2012-ig felvett kölcsönökre. Azért ilyen szűkös a költségvetés, mert mi kell visszafizessük, amit mások elköltöttek” – replikázott a polgármester.
Simon VirĂĄg |
SzĂŠkelyhon.ro

2015. februĂĄr 19.

SzĂĄszrĂŠgen: nem szavaztĂĄk meg a kĂśltsĂŠgvetĂŠst a magyar tanĂĄcsosok
Nem szavazta meg az idei költségvetést a hét szászrégeni RMDSZ-es önkormányzati képviselő, így is tiltakozva amiatt, hogy hozzászólásaikat, javaslataikat nem veszik figyelembe.
Nagy András szerkesztőségünknek elmondta: főként azt kifogásolták, hogy túl sok pénzt költenek kulturális, szórakoztató eseményekre, folyamatosan növelik az alkalmazottak számát, de a befektetések tételnél csupán a tavalyi munkálatok kifizetése szerepel.
„A helyi tanács nem egy valódi döntéshozó testület, nagy részben „bólogatójánosok” csoportja, akik mindig végrehajtják a polgármester-asszony utasításait. Akkor is, ha előzőleg a szakbizottsági üléseken egyetértenek a magyar tanácsosokkal, elfogadják érveléseiket” – fogalmazott Nagy András, aki érdeklődésünkre felsorolta, hogy melyek voltak a főbb kifogásaik. „A költségvetésben túl sok pénz szerepelt a kulturális rendezvényekre, összesen 1,2 millió lej. Azt gondoljuk, hogy ez túl nagy összeg, hogy szórakozásra költsük. Folyamatosan nő az alkalmazottakkal járó kiadás is. Maria Precup előtt 86 alkalmazottja volt a hivatalnak, ma már 107-re emelkedett számuk, s ezzel arányosan egyre többet költünk ilyen jellegű kiadásokra. Szerintünk ez nem indokolt, s ezt szóvá is tettük. Kértük, hogy fagyasszák be az alkalmazásokat. Fontosnak tartjuk, hogy Szászrégenben befektetések történjenek, hogy fejlődhessen a város. Ezért kifogásoltuk, hogy az idei költségvetésben majdnem semmi pénz nincs erre szánva, a befektetések tétel alatt a tavaly elvégzett munkálatok kifizetése szerepel. Ez szerintünk megengedhetetlen. Ezért is nem szavaztuk meg a költségvetést” – számolt be Nagy András.
Szászrégen polgármestere, Maria Precup cáfolta, hogy minden évben nőnének a személyzettel járó kiadások, azt nyilatkozva, hogy a tavalyihoz képest azért nőttek, mert az eddigiekhez hozzáadódott a helyi rendőröknek kötelező módon biztosított élelmiszer-utalványok összege. „Nagy adósságokat örököltünk, ezért ne csodálkozzanak, hogy állandóan csak a régi számlák kifizetésére jut pénzt. Évente 3,1 millió lejt kell kifizessünk csak a 2012-ig felvett kölcsönökre. Azért ilyen szűkös a költségvetés, mert mi kell visszafizessük, amit mások elköltöttek” – replikázott a polgármester.
Simon VirĂĄg
SzĂŠkelyhon.ro

2015. mĂĄrcius 10.

SzĂĄszrĂŠgenben tĂśrtĂŠnt
Mozgalmasak voltak az utóbbi napok, hetek Szászrégenben. A téli ünnepek lecsengése után hiányoltuk a művelődési rendezvényeket. A színházaink vendégjátékára, úgy látszik, már végképp nem számíthatunk, de igyekeznek kárpótolni ezt a különböző kulturális intézmények, alapítványok, mint a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, a Máncz János Alapítvány, a könyvtár, a kultúrház, az ifjúsági klub és az egyházaink is, amelyek nívós rendezvényekkel örvendeztetnek meg minket. Januárban a csíkszeredai Codex zenekar volt vendégünk, mely a radnótfáji új templomban régi zenét játszott, a kicsike templom zsúfolásig megtelt, szívet, lelket feltöltő muzsikájuk nagy sikernek örvendett a résztvevők körében. Szeptemberben, a Régeni Magyar Napokon visszavárjuk őket.
Februárban, a könyvtár nagytermében könyvbemutatóra került sor. Megismerkedhettünk a gyimesbükki Salamon József plébánossal, akinek Gyimes című könyvét dr. Barabás László, a szászrégeniek régi ismerőse mutatta be. A rendezvényre Salamon atya magával hozott négy fiatalt is, a három fiú húzta a talpalávalót, a tehetséges és szerény lány pedig csángó dalokat énekelt. A csángók nincsenek könnyű helyzetben, kisebbség a kisebbségben, de nagyon örvendtünk, hogy a plébános úr és a tehetséges fiatalok révén betekintést nyerhettünk az ő világukba is.
Szeretünk mi, szászrégeniek szórakozni is (farsangi bál is volt februárban), de szeretünk politizálni is, szeretjük, ha néhanapján találkozhatunk választottjainkkal is, kérdéseket teszünk fel, válaszokat várunk, hogy jól informáltak legyünk. Ezért örvendtem, örvendtünk mindannyian, amikor RMDSZ lakossági fórumra került sor itt, Szászrégenben. Évek óta nem tisztelt meg az RMDSZ felső vezetése, hogy velünk, egyszerű emberekkel találkozzon. Nagy szükség van az ilyen jellegű találkozókra, hiszen, hogy eljönnek, azt jelenti, hogy bíznak bennünk, mi is bennük, és hogy tényleg minden magyar számít. Brassai Zsombor megyei elnök és Nagy András helyi elnök mellett különösen örvendtünk Kelemen Hunor elnök jelenlétének. Terítékre került sok fontos és kevésbé fontos, kényes és kevésbé kényes probléma, mint a Mikó-ügy, Nagy Zsolt elítélése, a magyar politikusok és közéleti szereplők megvádolása, a fiatalabb generáció megszólítása, az oktatás fontossága, a nőszervezetek tevékenysége, mezőgazdasági problémák, a magyar–román kérdés, a magyar történelmi egyházakkal és a másik két magyar párttal való kapcsolatuk. Habár nem tartozik szorosan városunk problémái közé, azért érintették Marosvásárhely helyzetét, mely már sajnos nem az a város, ahol születtem, mind csak lefelé megy, és feltétlenül tenni kell valamit, félretéve a személyes ellentéteket, mert hiába kapálóznak egyesek az összefogás ellen, ez az egyetlen járható út. Tennivaló lenne itt, Szászrégenben is elég, és éppen ezért van szükség minél több ilyen személyes találkozóra, hiszen jövőre megint helyhatósági választások lesznek, szükség van mindenkire és egy járható útra, stratégiára a mostani körülmények között.
De térjünk vissza a művelődési élethez. Mint minden évben, az idén is szórakozhattunk a népszerű Hahota társulat szilveszteri kabaré- előadásán. Igaz, hol van már szilveszter, de ugyanolyan jól mulattunk és derültünk klasszikus kabaréjeleneteiken, ezúttal a helybeli ifjúsági házban, mert a kultúrházunk felújítás alatt áll. Mióta a Hahota létezik, talán ez volt a legsikeresebb előadásuk. Reméljük, a Gruppen-Hecc társulat politikai kabaréját is láthatjuk majd és azt is, hogy legalább a régeni napokon csak megörvendeztet a marosvásárhelyi társulat egy-egy előadással. A Bányavirágot két éve láttuk.
Március sem eseménytelen. Közeleg március idusa, a magyar szabadság nagy napja. Mi is méltóképen ünnepeljük minden évben. Március 14-én délután 6 órától lesz az ünnepi műsor a George Enescu nevét viselő ifjúsági klubban Petőfi márciusa címmel, vasárnap délben 12 órakor a római katolikus templom kertjében ünnepi megemlékezésre kerül sor, du. 6 órakor szintén a T. Klubban Gábor Áronról szóló darabot láthatunk a szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház előadásában.
Demeter Judit
NĂŠpĂşjsĂĄg (MarosvĂĄsĂĄrhely)

2015. szeptember 16.

Nem lesz magyar alpolgĂĄrmester SzĂĄszrĂŠgenben
Nem kereste meg az RMDSZ-t Maria Precup szászrégeni polgármester a Maros megyei kisváros alpolgármesteri tisztsége kapcsán, Nagy András helyi elnök szerint azonban a szövetségnek amúgy sem kellene most elfogadnia a tisztséget – adja hírül Simon Virág a kronika.ro-n.
A szászrégeni alpolgármesteri tisztség azt követően ürült meg augusztus elsején, hogy a 2012-ben megválasztott Szociáldemokrata Párti (PSD) Daniel-Gabriel Gliga családi okokra hivatkozva augusztusi hatállyal lemondott, egyelőre azonban nem tudni, hogy a helyi tanács mikor dönt az új elöljáróról. A kérdés egyébként már az augusztusi soros tanácsülésen szóba került, miután a tanácsosok elfogadták az előző alpolgármester lemondását. Akkor azonban az önkormányzat jegyzője azt mondta, hogy mivel az új alpolgármester megválasztása nem szerepelt a napirendi pontok között, csak a szeptemberi ülésen lehet erről tárgyalni, szavazni.
Nagy András, az RMDSZ szászrégeni elnöke, volt polgármester lapunknak elmondta, semmilyen, az alpolgármesteri tisztségről szóló hivatalos egyeztetésen nem vettek részt. „Hallottam, híresztelésként, hogy a polgármesterasszony azt mondta, felajánlja nekünk az alpolgármesteri tisztséget, de konkrét megkeresésről szó sem volt. A szászrégeni RMDSZ vezetőjeként velem kell tárgyalnia, ha egyáltalán hajlandó és akar erről tárgyalni. Szerintem kizárt, hogy Maria Precup ezt felajánlja nekünk” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus.
A volt elöljáró szerint a szövetség képviselői egy esetleges tárgyalásra hajlandóak lennének elmenni, azonban szerinte most nem kellene elfogadni az alpolgármesteri tisztséget. „Jövőre helyhatósági választások lesznek, s nem lenne hasznos és jó nekünk, ha most társulnánk a jelenlegi polgármester asszonyhoz. Nem akarunk részese lenni a jelenlegi spekulatív vezetési stílusnak” – nyilatkozta Nagy András. Az RMDSZ-es tanácsos úgy vélte, a jelenlegi polgármester csak a látszat kedvéért tesz úgy, mintha támogatná a helyi magyarságot, és mintha szabad kezet adna ennek a magyar jellegű rendezvények megszervezésére.
Az RMDSZ képviselőjének egyébként nincs tudomása arról, hogy mikor tűzik napirendre az alpolgármester-választás kérdését, mint elmondta, erről eddig nem hallott konkrétumot, viszont lehetségesnek tartja, hogy a román pártoknak már jelöltjük is van. Bár a témában Maria Precup polgármestert is megpróbálták elérni, az elöljáró sem a hivatali, sem a mobiltelefonján nem válaszolt.
Mint ismeretes, a PSD-s Maria Precup volt alpolgármester 2012-ben agresszív és nacionalista kampány nyomán lett Szászrégen polgármestere. Legtöbben azt tartották volna természetesnek, hogy a városvezetői tisztséget addig betöltő RMDSZ kapja meg az alpolgármesteri tisztséget. Nagy András azonban hiába mondta az új tanács alakuló ülésén, hogy a város lakosságának 30 százalékát kitevő magyarságot illeti meg a tisztség, a román tanácsosok semmibe vették kérését. A kisváros új alpolgármestere Daniel-Gabriel Gliga lett – írja a kronika.ro.
ErdĂŠly.ma

2015. oktĂłber 26.

Nem tartanak előválasztást a Maros megyei települések többségében
A marosvásárhelyihez hasonlóan januárban Marosludason is előválasztást szerveznek a magyar polgármesterjelölt kiválasztására. A cél az alpolgármesteri szék megtartása, de a város élére is magyar ajkú polgármestert szeretnének.
Kis István, Marosludas alpolgármestere, az RMDSZ városi frakciójának elnöke szerint az előválasztás a legmegfelelőbb módja annak, hogy a város magyar lakossága is kivegye részét a közéleti döntésekből. A városi tanácsban a korábbi négyről, háromra csökkent az RMDSZ-tagok száma, a jövő évi helyhatósági választásoktól a Szövetség városi frakciója azt reméli, hogy újra eléri a négyes létszámot.
Szászrégenben, ahol a lakosság 27 százaléka magyar ajkú, nem lesz előválasztás, és legkésőbb január végéig várják a közszereplést óhajtani vállalók önéletrajzát. Nagy András egykori polgármester nem zárja ki, hogy rajta kívül a városvezetői székért független jelölt is indulhat.
A szórványvidéken helyenként fontolgatják az előválasztást, máshol pedig a politikai kiegyezésben gondolkodnak. Ezt a helyi választmányoknak kell eldönteniük a megyei szervezet jóváhagyásával, tudatta Szabó Albert, az RMDSZ dicsőszentmártoni kerületi elnöke. Dicsőszentmártonban a lakosság magyarsága 14 százalék, ami kevés ahhoz, hogy magyar polgármesterjelölt nyerjen, ám a román félen kibontakozó nagy versengés lehetőséget ad egy magyar jelölt indítására.
Ádámoson a jelenlegi magyar polgármester visszalép, helyére Miklós Tibor jelenlegi alpolgármester pályázik – mondta Szabó Albert, aki arról is beszámolt, hogy Bonyhán nincs magyar alpolgármester és a magyarok száma is négyről háromra csökkent a tanácsban. Eddig öt román jelölt készül a polgármesteri szék megpályázására, ezért ha a magyarság összefog, fölényesen nyerhet.
Mikefalván, az utóbbi években megerősödött az RMDSZ vezetésű önkormányzat, várhatóan a következő négy évben is a jelenlegi vezető csapat folytatja a munkát. Küküllőszéplakon magyar polgármester újrázására lehet számítani, ám politikai egyezséget kell kötni a helység román felével az alpolgármester ügyében.
Magyarsároson még nem dőlt el, hogy az RMDSZ helyi szervezete indít-e jelöltet. Kóródszentmártonban egy jelölttel és politikai alkuval magyar alpolgármesterre és az RDMSZ-es tanácsosok számának növelésére lehet számítani. A szórvány egyik reményt keltő települése Vámosgálfalva, ahol a polgármester és az alpolgármester is magyar, a helyi tanács nagy többségben RMDSZ-es.
Antal Erika
SzĂŠkelyhon.ro

lapozĂĄs: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-103




(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk