udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
166
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-166
Névmutató:
Péter Ferenc
2015. június 24.
„Elsózott” DNA-vizsgálat Szovátán
Különösebben nem zavarta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hétvégi rajtaütésszerű vizsgálódása Péter Ferenc szovátai polgármestert, inkább annak módozatát kifogásolja. Az elöljáró, aki egyben az RMDSZ keretében működő Székelyföldi Regionális Önkormányzati Tanács elnöke, összefüggést lát az eljárás és a jövő évi választások között.
Péter Ferenc úgy érzi, a korrupcióellenes ügyosztály munkatársai korrektül jártak el a pénteki ellenőrzés során, viszont nem érti, mi értelme volt a „körítésnek". A fürdőváros polgármesteri hivatalát ugyanis fegyveres álarcosok vették körül, egyféle ostromállapot képét festve a járókelők előtt.
„Egy ilyen kisvárosban, mint a miénk, a hírek és álhírek hamar terjednek. Egyesek már örömmel nyugtázták, hogy megkötötték a polgármestert. Holott tőlem és munkatársaimtól mindössze anynyit kértek, hogy mutassuk be a Só útja projekthez kötődő aktáinkat – a versenyeztetéstől a kivitelezésig. Viszont a maszkosok jelenléte jól ráijesztett a kolléganőkre" – idézte fel a pénteki DNA-látogatást lapunknak Péter Ferenc.
Miután az elöljáró megérttette az ügyészekkel, hogy senki nem akar elszökni a hivatalból, azok mikrobuszba ültették a kint őrködő feketeruhás, álarcos legényeket. Kérdésünkre, hogy a feljelentésre kiszálló hatóságiakat ki küldhette a szovátai városvezetők nyakára, Péter Ferenc elmondta: ő is ugyanezt a kérdést tette fel az ügyészeknek és magának.
„Keresem, de nem találom a választ, pedig nagyon szeretném tudni, honnan kapom a pofonokat. Szovátán él és ténykedik egy-két szolgálatos feljelentő, de fújhat a szél a városházáról is. Tény, hogy közelednek a választások, és a polgármesternek munkát kell adni. De hát ilyen világban élünk..." – jegyezte meg Péter Ferenc. Úgy vélte, a történtek után alaposabban el kell gondolkodnia azon, hogy 2016-ban vállalna-e újabb polgármesteri mandátumot.
Amint arról beszámoltunk, a DNA a természeti rezervátum infrastrukturális bővítését és rehabilitációját célzó projekt iránt érdeklődött. Az ellenőrzés során az ügyészek több tízezer oldal dokumentumot foglaltak le.
A Só útja országos viszonylatban a legnagyobb turisztikai fejlesztési és bővítési projekt, amelyet a Regionális Operációs Program (POR) alapjaiból a természeti kincsek értékesítése, a turisztikai szolgáltatások minőségi javítása érdekében végeznek. A program azonban késésben van, mióta határozat született a megfigyelő kilátótorony elköltöztetésére a talaj nem megfelelő minősége miatt. Ezért az épületre vonatkozó versenytárgyalást meg kell ismételni. Ugyanakkor még hátra van az ismertető táblák elkészítése is.
A Só útja projektet összességében 90 százalékban valósították meg, azonban a munkálatok nemrégiben leálltak, miután a Regionális Fejlesztési Ügynökség központi részlege egy sor szakértői vizsgálatot kezdeményezett a felhasznált anyagokat illetően egy bejelentés miatt. Péter Ferenc osztja azon polgármesterek véleményét, akik szerint a versenytárgyalások vesztesei valósággal sportot űznek az óvásokból és feljelentésekből.
„Amióta polgármester vagyok, a szakhatóság, illetve a bíróság az óvások kevesebb mint tíz százalékát találta indokoltnak. Csak hát a vesztesnek soha nem tetszik, hogy miért nem ő nyerte meg a kiírást" – fejtette ki Péter Ferenc. Egyébként a hétvégi ellenőrzés nem az első, amit a DNA emberei végeztek a szovátai városházán. Az elmúlt években már vizsgálták az aszfaltozási munkálatokat, valamint a sípályára vezető erdei út korszerűsítési munkálatainak törvényességét is. Mindkét esetben kiderült, hogy az önkormányzat szabályszerűen járt el.
A Só útja rendezési és fejlesztési terv a szovátai Medve-tó nyúlványának területét és a sótalajon kifejlődött növényzet élőhelyét – egy sóhegyet – foglalja magában, mindkettő világszintű egyedi ritkaságnak számít. A Só útja egy nyolcvanhektáros terület, magában foglalva a rendezett Medve- és Mogyorósi-tavat, valamint másik négy rendezetlen tavat (Vörös, Zöld, Piroska, Rigó).
Ezt a területet fapadozatú sétányokkal, kilátókkal, pontonokkal látták el, hogy a turisták zavartalanul gyönyörködhessenek a táj élővilágában, a vad környezetben lévő tavakban anélkül, hogy a legkisebb mértékben is rongálnák vagy zavarnák a környezetet.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)2015. október 4.
Az autonómiáért mindennap tenni kell!
Pénteken, október 2-án, Marosvásárhelyen találkozott Kelemen Hunor RMDSZ elnökkel Biró Zsolt a Magyar Polgári Párt elnöke. Az informális egyeztetésen az RMDSZ részéről Péter Ferenc, a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöke, az MPP részéről pedig Kulcsár-Terza József MSZSF (Megyei Szervezetek Egyeztető Fóruma) elnök is részt vett.
Verseny és együttműködés, a magyar szavazatok maximalizálása a cél.
A felek egyetértettek abban, hogy a jövő évi önkormányzati választások alkalmával, egymás identitásának tiszteletben tartásával, együttműködésre törekednek azokon a településeken, ahol a magyarság számaránya ezt követeli, de természetesnek tartják a választás szabadságának érvényesítését minden olyan esetben, amikor az nem veszélyezteti a nemzeti érdekérvényesítést.
Leszögezték: sportszerű megmérettetésre kell törekedni, hogy ne keletkezzenek olyan sebek, melyek a választások múltával is mérgezik a helyi közösségek életét, ellehetetlenítik az együttműködés lehetőségét. A felek megállapodtak, hogy a tárgyalásokat folytatni kell annak érdekében, hogy feltérképezzék a helyzetet és minden magyarlakta település esetében a lehető legjobb megoldás születhessen. A hivatalos megbeszélésekre várhatóan még október folyamán sort kerítenek.
Az autonómiáért mindennap tenni kell!
A Magyar Polgári Párt elnöke leszögezte, hogy számukra elfogadhatatlan az autonómia törvénytervezet benyújtásának halogatása, ezért arra kéri a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget éljen a parlamenti jelenlét lehetőségével és mielőbb terjessze a törvényhozás elé a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet. Az MPP nem ért egyet az RMDSZ egyes politikusai által hangoztatott állásponttal, mely szerint „ma nem időszerű autonómiáról beszélni Romániában”. Az autonómiáról mindaddig időszerű beszélni, ameddig azt meg nem valósítjuk – ez a Magyar Polgári Párt álláspontja – szögezte le Biró Zsolt.
A két pártelnök péntek este Marosvásárhelyen részt vett a Maros Művészegyüttes gálaelőadásán, melyre az Idősek Világnapja alkalmából került sor.
MPP Sajtóiroda
Erdély.ma2015. október 10.
Nyitány fotóbiennáléval (Székelyföld napok)
Számos díj átadásával és a beérkezett pályamunkákból nyílt fotókiállítással kezdődött tegnap este a hatodik Székelyföld Napok kulturális rendezvénysorozat. A Székelyföldi Fotóbiennáléra tizennyolc ország 149 alkotója 1538 fotográfiát küldött, azokat a kézdivásárhelyi Nagy Lajos által vezetett zsűri értékelte.
A második Székelyföldi Fotóbiennáléra három kategóriában – hagyomány, épített környezetünk és szabad téma – küldhettek képeket a jelentkezők, a rendezvény katalógusába végül hatvan fotós 140 képét válogatták be. A tegnapi díjátadó gálát a Tamási Áron Színház nagytermében tartották, azt a sepsiszentgyörgyi Georgius és a Csíki Kamarazenekar negyvenkét zenésze által játszott filmzenék tették ünnepélyessé, előadásukat „kép és zene ötvözeteként” jellemezte a budapesti karmester, Werner Gábor. A Székelyföld Napok jelentőségét körvonalazva Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Orbán Balázst említette egyik kedvenc fotósaként, aki szekérnyi felszerelését magával cipelve végigjárta Székelyföldet, Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba kiemelte, együtt erősebbek vagyunk, míg Maros megye képviseletében Péter Ferenc, Szováta polgármestere úgy fogalmazott: értéket teremteni és bemutatni – ennek jegyében szervezik a rendezvénysorozatot. A díjátadót követően az Erdélyi Művészeti Központban kiállítás nyílt a fotóbiennálé képanyagából, Samo Vidic sportfotós pedig fotográfiáiból vetített.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. december 3.
Lehallgatott és megfigyelt magyarság
A hetvenes és nyolcvanas évek nagy ellenállójának, Király Károlynak és családjának szekuritátés megfigyeléséről és meghurcolásáról szeptemberi 24. lapszámunkban írtunk. Testvérének, Király Istvánnak a szekuritátés dossziéja alapján írt történetével az erdélyi magyar sajtóban először az Erdélyi Napló hasábjain ismerkedhet meg az olvasó.
Király István
Az 1980-as év nem kezdődött jól a Király család számára. Februárban agyvérzésben elhunyt édesanyánk. A marosvásárhelyi református temetőben Csiha Kálmán, a vártemplom lelkésze – későbbi református püspök – búcsúztatta. A temetés egyben hatalmas, néma szimpátia-megnyilvánulás és szolidaritás volt Király Károlynak a rendszer valódi arcát leleplező akciói mellett.
A Nyílt kártyákkal – Önéletírás és naplójegyzetek című 1995-ben megjelent könyvében bátyám, Király Károly beszámol arról, hogy 1978 februárja óta – amikor karánsebesi száműzetése idején néhány nyugati újságírónak sikerült kijátszani a Szekuritáté éberségét – hosszú ideig nem tudott kapcsolatot teremteni a nyugati sajtóval. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár romániai látogatása alkalmával egy újságírócsoport engedélyt kapott arra, hogy találkozzon vele, de őt hirtelen Calafatra rendelték „egy nagyon fontos gyűlésre” , amelyre végül nem került sor. Az osztrák újságíróknak be kellett érniük Szotyori Ernő, a Maros Megyei Néptanács első alelnöke és Hajdú Győző, a Maros Megyei Magyar Nemzetiségi Tanács elnökének tájékoztatásával, akik szerint „minden nagyon jó és minden nagyon szép” Romániában.
1980 áprilisában is hasonló módon akarták kijátszani az Amerikai Kongresszus háromfős szakértői csoportját, amely a nemzetiségi kérdés romániai helyzetéről próbált tájékozódni, és programjába iktatta a Királlyal való találkozást. Az amerikai küldöttség érkezésének napjára Râmnicu Vâlceára szervezett a minisztérium „halaszthatatlan” értekezletet. Károlynak kapóra jött, hogy április 21-én Galócáson temetik Burján Józsefet, a párt Központi Bizottságának instruktorát. Bejelentette, hogy beteg és nem tud elmenni Râmnicu Vâlceára.
Burján József 1965–66 között a Gyergyó rajonban volt bátyám munkatársa. A megyésítés után ő lett a Hargita Megyei Szakszervezeti Tanács elnöke, majd megyei pártitkári tisztséget töltött be. Később felvitték Bukarestbe a Központi Bizottság területi instruktorának. Jómagam is ismertem. A Hargita megyei pártbizottság is buszokat indított Galócásra, a temetésre. De sokan jöttek Gyergyóból, Csíkszeredából, Marosvásárhelyről, sőt néhányan Bukarestből is. A Szekuritáté jelentős erőket mozgósított, elsősorban bátyám megfigyelésére, de engem sem mellőztek, mert 1975-től belügyminisztériumi alárendeltségű intézménynél, az Állami Levéltárak Megyei Fiókja vezetőjeként dolgoztam. Szekuritátés dossziém tanúsága szerint április 21-én három lehallgatott munkahelyi telefonbeszélgetésem szerepel. Ezekből egy kapcsolódik a temetéshez: Fábián András, a városi pártbizottság első titkára hívott, hogy három busz indul 11 órakor Galócásra és fenntartottak egy helyet. Eltérő írással később valaki melléírt egy megjegyzést: „Galócáson találkozott a CĂLĂTORUL-lal, akitől pénzt vagy valami papírt vett át” ( bátyámat tartották nyilván, megfigyelt személyként ezzel a fedőnévvel). Ha jól emlékszem, egy cetlit adott át, amelyben közölte: lehet, néhány napon belül egy amerikai küldöttséggel találkozik. A temetésen valóban végig együtt voltunk.
A gyászoló gyülekezet hemzsegett a Szekutól
A megfigyelési dossziém sok érdekes feljegyzést tartalmaz a temetés kapcsán. 1980. április 26-án Gál Gyula alezredes (Gal Iuliu aláírással), a gyergyószentmiklósi Szekuritáté parancsnoka jelentést küld feletteseinek Csíkszeredába, hogy a galócási temetésen Király Carol kapcsolatba lépett több gyergyószentmiklósi ismerősével. Volt, akit csak üdvözölt, de többekkel ölelkezett. Jelenléte és viselkedése „sok gyergyószentmiklósi és csíkszeredai résztvevő csodálatát váltotta ki és a nap szenzációjaként kezelték és kommentálták sokan jelenlétét.” Király üdvözölte Török Istvánt, a városi néptanács alelnökét, aki bemutatta neki Gál Ferencet, a városi pártbizottság titkárát, de Király csak felületesen nyújtott kezet neki. Gál Gyula jelentette, hogy Király Károly utólag szóba állt Török Istvánnal, akivel a temetési szertartás végeztével is találkozott. Ekkor vele volt István öccse is. Király Károly megkérdezte tőle: „Téged felelősségre vontak a múltkori találkozásunk miatt?” Török kérdéssel felelt: „miért vontak volna felelősségre? Mire Király: „ Azért kérdem, mert Májai Albertet igen.”
Itt egy kis kitérő. Májai Albertet még gyergyó-rajoni volt párt- és állami vezetőként (1965–1966) ismerte bátyám. Általános iskolai tanárként ebben az időszakban a Hargita Megyei Pártbizottság Politikai Kabinetjének volt a vezetője. Ezek az intézmények biztosították a pártapparátus és párttagok politikai és ideológiai nevelését. Midőn 1979-ben romániai kampányt indítottak Illyés Gyula lejáratására, a Magyar Dolgozók Hargita Megyei Tanácsát is felhasználták a célra. Májait ebben az időben helyezték a tanács élére és beiktatásakor hithű pártkatonaként vállalta a tisztességtelen szerepet. Beszédét a központi- és megyeipártsajtó közölte, de szerepelt a tv-híradókban is. Bátyám akkoriban összefutott vele és Török Istvánnal Gyergyószentmiklós főterén. Gál Gyula alezredes – informátorai alapján – ezt jelenti a találkozóról: „Király Károly bírálta Májai Albert beszédét anélkül, hogy utalt volna rá, melyik beszédére gondolt (vélhetően arra, amelyet Májai a Hargita Megyei Magyar Dolgozó Tanácsa elnökévé választásán mondott). Azt állította, hogy ezzel kompromittálta magát. Olyan állításokat is tett, hogy az ő feladata lenne, hogy megvédje a magyar népesség érdekeit. Májai Albert erre visszaszólt: tudja, hogy dobbal nem lehet verebet fogni. Mire Király: igen, dobbal nem lehet verebet fogni, de el lehet ijeszteni őket”.
Konzervgyári találkozó az amerikaiakkal
Mivel a szokásos megvezetés csődöt mondott, Ceauşescuék kénytelenek voltak engedélyezni az amerikai Kongresszus küldöttjeinek találkozását Király Károllyal. A temetés végén Walter Józsefen keresztül – aki a Hargitai Megyei Pártbizottság propaganda- és ideológia tevékenységéért felelős titkár volt – megüzenték, hogy bármilyen későn is érkezik Marosvásárhelyre, menjen be Nicolae Vereşhez, a Maros megyei pátbizottság első titkárához, mert várja. A kérésnek eleget tett. Veres megkérdezte, akar-e az amerikai „újságírókkal” találkozni? Nem titkolta, hogy az amerikaiak körútja Erdélyben összefügg a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény meghosszabbításával. Némi huzavona után végül megegyeztek abban, hogy április 24-én bátyám a munkahelyén, a Medgyesfalvi Konzervgyárban fogadja az amerikaiakat. Bátyám nem emelt kifogást az ellen, hogy mások is – akiket a megyei pártbizottság kijelöl – részt vegyenek a találkozón.
Az amerikai törvényhozás alsóháza küldte a szakértőket Romániába, hogy a helyszínen tájékozódjanak a romániai magyarság helyzetéről. A nemzetközi közvélemény számos dologról értesült, ami negatívan hatott a Ceauşescu-rezsim megítélésére. Akkor már a világ tudott Paul Goma bátor ellenállásáról, majd kiebrudalásáról az országból, a Zsil-völgyi szénbányászok 1977-es lázadásáról, illetve a résztvevők későbbi üldöztetéséről. Pacepa tábornok is ebben az időszakban menekült el az országból, majd a Vörös horizontok című könyve hatalmas feltűnést keltett külföldön. De a világ tudott bátyám, Király Károly 1977 májusától kezdődő sorozatos akcióiról is, amelyek a magyarság fokozódó elnyomatására és az erőszakos elrománosításra hívták fel a nemzetközi közvélemény figyelmét.
A marosvásárhelyi konzervgyári találkozón az amerikai Kongresszus három szakértője vett rész, akiket Patt Hamilton, a bukaresti amerikai nagykövetség titkára kísért el. A román külügyminisztériumot egy Răceanu nevű elvtárs, a megyei pártbizottságot pedig Hossu Cornel képviselte. Ez utóbbi és Dungaciu Vilareta, a konzervgyár műszaki aligazgatója vezette a beszélgetést rögzítő jegyzőkönyvet. Ebből csak egyetlen kérdést és az arra adott választ idézem:
„Kongresszusi képviselő: A művelődési és művészetek területén mi a helyzet?
Király Károly: „A kultúra és a művészetek területén a legsiralmasabb a helyzet: Miután felszámolták a magyar nyelvű főiskolai oktatást, beszűkültek a lehetőségei annak, hogy magas képzettségű értelmiségi réteg nevelődjön ki, csökkent az esélye a tudós- és művészképzésnek. Nincs zeneakadémiánk, nincs, aki feldolgozza és művelje a népzenét, aki betanítaná és vezetné az anyanyelvi kórusokat, együtteseket. Lassan az elnemzetietlenítő, erőszakos asszimilációs politika nemcsak a közösség tagjait, hanem magát a közösséget fojtja meg. A romániai nemzetiségek szellemi élete egyre alacsonyabb, a román szellemi élet szintje alá süllyedt. Hosszabb távon ez a sors vár kétmillió emberre, ami végzetes veszteség.”
A magánbeszélgetés során Patt Hamilton állítólag többször beszélt bátyám feleségével, Helgával telefonon, és a szekuslehallgatások szerint azt is megtudta, hogy kislányuk nemrég influenzás volt. Estére a küldöttség egy vacsorára is meghívta bátyámat a Maros vendéglőbe, ahova elvitte feleségét és kislányát, Ingridet is, ahogy ő fogalmaz, „hogy az amerikaiak ismerjék meg igazi feleségemet, nem pedig a Szekuritáté választottját, akit én nem ismerek.”
Vacsora után, kinn az utcán megmutatták neki azt a névsort, akikkel még tervbe vettek találkozót: Marosvásárhelyen Sütő Andrással és Zolcsák Sándorral, Kolozsváron Takács Lajossal, Demeter Jánossal, Kovács Zoltánnal, Gál Ernővel, Lászlóffy Aladárral és Lászlóffy Csabával. Az ő esetükben azonban jól működött a román villámhárító, mert csak a párt által kijelölt személyekkel sikerült találkozniuk.
A besúgó orvos esete Király Károllyal
1980. május 15-én az Állambiztonság I. Igazgatóságának vezetője, Tăbăcariu Dumitru vezérőrnagy aláírásával és Vlad Iulian altábornok, államtitkár aláírásával bővül a február 19-én, a 0063.212 számmal iktatott intézkedési terv CĂLĂTORUL ügyében. A tervet Tudor Postelnicu miniszteri államtitkár és maga a belügyminiszter, George Homostean hagyta jóvá. A bevezetőben ismertetik, hogy mi indokolta a Király Károly elleni újabb intézkedéseket. Meglepő módon arra hivatkoznak, hogy a pártvezetés utasításainak megfelelően találkozott Király Károly az amerikai Kongresszus szakértői csoportjával és a bukaresti amerikai követség titkárával. Gondolom, ezzel azt akarták sugallni a Szekuritáté alkalmazottainak is, hogy nem az Egyesült Államok nyomásának voltak kénytelenek engedni. Azt állítják, hogy Király Károly visszaélt a megelőlegezett bizalommal és bár elismert néhány pozitív dolgot is a magyarok helyzetének vonatkozásában, alapjába véve saját ellenséges elveivel állt elő a nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében. Új elemként jelenik meg, hogy a találkozó előtt vált ismertté, Király Károly „ellenséges hangú levelet írt Jeszenszki Ferenc csíkszerdai orvosnak, amelyben nemcsak őt szapulja, hanem az együtt élő magyar nemzetiségek más közismert képviselőit is, mint például DORNEANU és HOSSU személyeket”.
Jeszenszki Ferencről azt kell tudni, hogy nemcsak egy „csíkszerdai orvos” volt, hanem a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság főorvosa, ráadásul bátyám jó barátja még a gyergyószentmiklósi időszakából. Bátyám 1979 őszén szerzett tudomást és bizonyságot arról, hogy „barátja” a Szekuritáté ügynöke és mellékesen nem is a Hargita megyeieknek dolgozott, hanem az országos állambiztonsági szervnek a nyugati emigrációval kapcsolatban. Baráti viszonya miatt adott esetben felhasználták bátyám ellen is, megakadályozva, hogy kijuttassa Magyarországra orvosi leleteit, amikor bizonyosságot akart szerezni arról, hogy besugározzák-e vagy sem radioaktív anyagokkal. A terv szerint Csoóri Sándor közvetítésével egy orvosprofesszor jött el Budapestről Jeszenszkihez Csíkszeredába és bátyám elhozta hozzá leleteit, hogy azokat magával vigye. Bátyám távozása után Jeszenszki lebeszélte róla Levendel professzort, azt állítva, hogy ő biztonságosabban kiviszi Magyarországra. A leletek külföldre juttatásának megakadályozását azonnal jelentette bukaresti megbízójának, Walter Mureşan ezredesnek – aki nem más, mint bátyám egykori marosvásárhelyi inasiskolai társa, Glatz Walter. A szekusezredes a Fenyő szállodában várta a jelentést. A beszélgetést szerencsénkre a csíkszeredaiak rögzítették, az a Péter Ferenc altiszt, aki késztetést érzett arra, hogy segítsen rajtunk. Titokban felvette velem a kapcsolatot, és átadta a beszélgetésről készült kazettamásolatot, sőt barátját, Petrás Tivadart kérte meg, hogy elvigyen saját személygépkocsijával Marosvásárhelyre, hogy ott bátyám is meghallgassa, majd juttassam vissza neki, nehogy felfedjék az „árulót.” Bátyám ennek ismeretében írta meg levelét Jeszenszkinek, tudomására hozva, hogy tudja, kiknek dolgozik és népének árulója. A levelet 1980 áprilisában olvasta be a Szabad Európa Rádió.
Jeszenszki Ferencről háromszor vált nyilvánossá szekuritátés ügynöki múltja. Másodszor bátyám 1995-ben megjelent könyvében. Harmadszor pedig az Erdélyi Napló közölte 1998 végén Balogh Júliának, Péter Ferencnek és két társának a Szekuritáté és a magyarok című írását. Ebben Péter Ferenc is beszámolt együttműködésünkről. Érdekes módon mindez nem zavarta az RMDSZ csúcsvezetőségét és az akkori egészségügyi minisztert, Hajdú Gábort, hogy tanácsosi tisztségbe ültessék! Fogalmam sincs, mivel sikerült rávenni Hajdú Gábort arra, hogy egy közismerten szekuritátés ügynököt alkalmazzon.
Hassanak oda, hogy Sütő is elítélje
A Király Károly ellen foganatosított új intézkedési tervben nem csak őt, hanem a közeli rokonságát is megfigyelték. A Szekuritáté helyi alkalmazottainak előírta, hogy szigorúan figyeljék a látókörükbe került nacionalista-irredenta személyeket, akikre ösztönzőleg hat a példa. Kiemelt feladatként szerepel a dossziéban az amerikai nagykövetség várható további telefonhívásainak rögzítése Király Károlyhoz. Külön bejegyzés rendelkezik arról, hogy a lehallgató tisztek a telefonbeszélgetést csak abban az esetben szakítsák meg, ha az uszító jellegűvé válik.
A Szekuritáté dezinformációs szerveit is igénybe veszik, akikre az a feladat hárul, hogy befolyásos magyar értelmiségiek között – SORESCU-t és HOSSU-t hozzák fel példának – terjeszteni kell, hogy a CĂLĂTORUL rossz benyomást tett a külföldiekre. Megkísérelték rossz hírét kelteni és lejáratni a magyarság körében. Az akcióterv előre vetíti, hogy Király Károly terjeszteni fogja a Jeszenszki Ferencnek írt leleplező levelét. Erre az eshetőségre tervezték, hogy bizonyos személyeken keresztül DORNEANU és HOSSU tudomására hozzák Király Károlynak a levélben is kifejezett elmarasztaló véleményét róluk. Íme, mit írt többek között bátyám: „ Sajnállak Feri! Az 5–10 ezer lej havi apanázs megéri, hogy elveszítsd önbecsülésed, tisztaságod? Nem egyedüli vagy, aki eladod magad pénzért. Huszár Sándortól és Gálfalvi Zsolttól nincs mit várni, gyávák. Hajdú Győző közönséges szélhámos, Moszkovits Károly most is zsoldból él”.
SORESCU-t és HOSSU-t könnyű azonosítani: a Sorescu név Sütő Andrást, Hossu pedig Hajdú Győzőt takarja, DORNEANU-t nem sikerült azonosítanom. A Sütő Andrásra vonatkozó információk nem voltak valósak: ő ebben az esetben is teljes mértékben támogatta bátyámat és mindenben egyet értett az amerikaiaknak előadott dolgokkal. A Szekuritáté országos parancsnoksága által 1980. február 19-én elfogadott akcióterve nem áll rendelkezésemre. Ellenben ismerem a Hargita megyei Szekuritáté által összeállított 101/SM /005339 számmal 1980. március 22-én készített intézkedési tervet a CĂLĂTORUL-ügyben, amely a bukaresti központi akcióterv utasításaira hivatkozik.
Nincs titok, minden benne van a dossziéban
A megyei akciótervben kiemelten szerepelek. „Legfőbb kapcsolata a megyében és kész titkos ellenséges akciókra. A CĂLĂTORUL teljes bizalmát élvezi, akivel megosztja szándékait és akcióit.” Tervezik, hogy megpróbálnak jó irányba befolyásolni beszélgetésekkel, és megoldják jogos munkahelyi és személyes igényeimet. Javítják viszont a megfigyelésemet és kapcsolatai megfigyelését. Május 15-ig megvizsgálják az eddig alkalmazott „források” hatékonyságát mind bátyám, mind az én estemben, és ezek alapján új feladatokat állítanak össze. A szekus terv konkrétan arról rendelkezik, hogy április 15-ig lakásunkban lehallgatókat kell elhelyezni, de a felségem irodájába is. Munkahelyemen, az Állami Levéltárban igyekeznek megfigyelni minden zugot. Parancs van arra is, hogy SORESCU (Sütő András) sikaszói villájába is lehallgatókat telepítsenek. Újraelemzik azon személyek névsorát, akikkel kapcsolatban áll CĂLĂTORUL a megyében, különös figyelmet szentelve TOADER-nek (Török Istvánnak).
A felsőbb utasításoknak megfelelően a Hargita megyei Szekuritáté 1980. május 24-én 101/SM/005697 számmal kiegészíti a márciusi intézkedési tervét. Ismételten elsősorban rám fókuszálnak, mivel én voltam Király Károly legközelebbi kapcsolata a megyében. Tervbe vették, hogy fokozzák a rám állított besúgók aktivitását és adatokat gyűjtsenek a hozzám legközelebb állóktól. A dossziém alapján hihetetlen adatgyűjtési láz kezdődött: ismerősök, rokonok, barátok, munkatársak belföldi- és külföldi telefonhívásainak lehallgatásai sorjáznak és a külföldi utakról hazatértek jelentései. A legtöbb személynek eleve csak úgy adtak útlevelet, ha vállalta, hogy hazatérte után jelentést ír arról, amire eleve felkészítették. A telefonlehallgatások, az otthon beszerelt lehallgatókészülékek és az egyéni jelentések tömkelege mellett a külföldről érkezett és felbontott levelek tartalma is mind fellelhető.
Hogyan születtek a legendák?
Egy általam érdekesnek tartott jelenségről is beszámolnék, azaz, hogyan születtek az úgynevezett „urbánus legendák”. Romániában az embereket igyekeztek teljesen elzárni egymástól vagy minimálisra csökkenteni az információ szabad áramlását. Maradt tehát a szájról szájra terjedő információ áramlása. Nézzünk egy esetet, hogy egy ilyen egymásnak adott történet milyen torzulásokon ment keresztül.
1980. május 29-én, a gyergyószentmiklósi Szekuritáté egy feljegyzésben tájékoztatja a megyei felettes szervet, hogy egy lehallgatás során rögzítették, amint Musulini Stefan helyi lakos meglátogatta Ferenczy Istvánt, a városi kenyérgyár vezetőjét. A megfigyelt elmesélte vendégének, hogy részt vett a galócási temetésen. Ismerősével, Venczel Ádámmal odament Király Károlyhoz. Venczel többek között ezt mondta neki. „ Király elvtárs, jobban kell törődjünk az egészségünkkel, mert látja, hogy mennek el a régi aktivisták”. Király Károly erre azt válaszolta: „Ne félj, Ádám, nekem nem kell ügyelnem az egészségemre, mivel a Szekuritáté folyamatosan ügyel rám”.
Ferenczy István, alias FRANC dicshimnuszokat zengett Királyról, hogy milyen fontos ember és mennyire bátor. Elmesélte, hogy amikor Király Károlyt felhívták Bukarestbe – hogy felelősségre vonják egyik leveléért –, a feleségével együtt ment. Az előszobában megvárakoztatták, ahol olyan műszerek voltak elhelyezve, amellyel radioaktív anyaggal besugározták. Nemrég, betegen újra levelet küldött Bukarestbe, amiben kérte, hogy engedjék ki Párizsba saját költségén, orvosi kezelésre. Amennyiben nem hagyják ezt jóvá, a levél másolata el fog jutni az ENSZ-hez és nemzetközi botrány lesz belőle. Ezután egy héten belül megkapta az engedélyt feleségével együtt, repülővel utazott saját költségén, de három szekuritátés tiszt kísérte. Párizsban tolmácsot is akartak mellé adni, de ő nem tartott igényt rá, mondván, hogy magyarok is élnek Párizsban, akik tolmácsolhatnak neki. A kórházban sokan meglátogatták a világ különböző részeiről, még Dukász Anna színésznő is. Musulini István ekkor közbeszólt: „Látod, milyen politikai fordulat állt be ezen a téren, ezek nem merték Királyt megöletni. FRANK ezzel egyetértett, és hozzátette, hogy Sütő András is védelmébe vette Királyt. Majd azzal folytatta, hogy Királyt sokat üldözték, akárcsak Ferenczi István marosvásárhelyi színészt. Nála házkutatást is tartottak, betiltott könyveket és kiáltványokat kerestek. Ráment az egészsége. Sütő Andrást is zaklatták, de végül mind helyrejöttek. Sütő Herder-díjat is kapott Bécsben és további díjakra számíthat, mivel az egész világon becsülik.
Ez a feljegyzett beszédrészlet az idehaza terjedő legendákról szól. A két beszélgető viszonylag jól informált volt, és jórészt valós dolgokról tudtak. Nem felel meg azonban a valóságnak a bukaresti besugárzásról, a párizsi útról és az orvosi kezelésről szóló részlet. Ezek voltak az urbánus legendák. A történetnek annyi a valóságalapja, hogy Cherestes János apai ágról első unokatestvérünk kiment Párizsba – ha emlékezetem nem csal, 1977-ben – szívműtétre és felesége, Irma is elkísérte. Ez kerül valamiképpen átültetésre, beépítésre és ráadásul kiszínezve bátyám történetébe. Bátyám első felesége gyergyószentmiklósi származású volt és rokonai éltek a városban. Valószínűleg tőle halottak a gyergyószentmiklósiak a párizsi útról, és ki tudja, hány szájon keresztül testálódhatott a történet bátyámra. Ugyanakkor a történet tálalása a népmesék jellemzőit idézi meg: a mesehős bátor, küzd az igazságért és végül a jó mindig győz! A reménytelenségben ez adott mindig hitet az embereknek.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2016. január 5.
Ideiglenesen nem használhatóak egyes kultúrházak
A Colectiv-klubtragédia következtében indított országos ellenőrzések a vidéki középületeknél is találtak hiányosságokat. Nyárádszeredában például november végén a polgármester óvatosságból megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát.
Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere elmondta: novemberben náluk is háromnapos ellenőrzést tartottak a tűzvédelmi szakemberek, s mivel néhány hiányosságot tapasztaltak, pénzbírságot róttak ki az intézményt működtető polgármesteri hivatalra. A kiállított jegyzőkönyvek alapján rendeletet bocsájtott ki a településvezető, amelyben megtiltotta a művelődési ház nagytermének használatát. Az épület többi része – könyvtár, próba- és kiállítótermek – továbbra is használatban maradt. Az elöljáró beismerte: szinte képtelenség az állandóan módosuló törvényeket követni, és betartani. A nyárádszeredai épületnek van tűzvédelmi engedélye, csak meg kellett hosszabbítani, ezért volt szükség a korlátozó intézkedésre. A városhoz tartozó települések közül egyelőre csak a tavalyelőtt felújított kisszentlőrinci kultúrotthonnak van érvényes engedélye, a többi esetében még nem indították el az eljárást, mert amellett hogy idő- és pénzigényes, nincs nagy igény a falusi épületek használatára, és a kulturális rendezvények is hiányoznak.
A törvény egyébként sokféleképpen értelmezhető. A 2006-ban kiadott 307-es tűzvédelmi törvény 30. cikkelye kimondja, hogy a középületek módosítását, bővítését, építését vagy újjáépítését célzó munkálatok esetében kötelező tűzvédelmi engedélyt beszerezni, míg a törvény alkalmazását előíró 1739-es kormányrendelet felsorolja azokat a középületeket, amelyekre ez kötelező érvényű. Ezek sorában szerepelnek a kulturális intézmények, amelyek felülete eléri vagy meghaladja a 600 négyzetmétert. Tóth Sándor polgármester szerint a törvény visszamenőleg nem alkalmazható, így csak a 2006 után befejezett épületekre vonatkoztatható. Ugyanilyen véleményen vannak a megkérdezett vidéki önkormányzatok képviselői is. Erdőszentgyörgyön az 1950-es években épült a kultúrotthon, ezért nem kellett tűzvédelmi engedélyt kiváltani, de mindenféle óvintézkedést megtettek, és felszerelték a szükséges oltási eszközökkel – fejtette ki Csibi Attila Zoltán polgármester. Ákosfalván az általános iskola és a községháza épült az utóbbi években, ezeknek beszerezték a szükséges engedélyeket, a többi középület és kultúrotthon az 1960-as években épült – számolt be érdeklődésünkre Móréh Tibor községi tűzoltó parancsnok. Gyulakuta községben is ugyanebben az időben épültek a kultúrotthonok és középületek, ezért csupán a tavalyelőtt átadott kelementelki új óvoda tűzvédelmi engedélyeztetésére volt szükség, ami folyamatban van – mondta el Takács Mózes szakfelelős. Szovátának nincs művelődési otthona, csupán egy bérelt épületet használ ilyen célra, ám a város alárendeltségébe tartozó egyéb középületek – iskolák, kórház stb. – tűzoltósági engedélyei rendben vannak – tudtuk meg Péter Ferenc polgármestertől.
Tóth Sándor polgármester megnyugtatja az érdeklődőket: napokon belül birtokában lesznek a tűzvédelmi engedélynek, így visszavonja a tiltó rendeletet, és január végére használható lesz a művelődési ház nagyterme.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro2016. február 9.
Brassai a lapokat osztotta volna Marosvásárhelyen
Utánajártunk annak, hogy miért borította majdnem fel Brassai Zsombor a nehezen összehozott többpárti politikai alkut a városban, és mit nyerhetett volna belőle.
Kommunikációs malőrnél több lehetett a hátterében annak a kijelentésnek, hogy Soós Zoltán RMDSZ-es színekben indul a polgármesteri tisztségért. A nyilatkozatot Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke dobta be múlt csütörtökön, napra pontosan egy héttel azután, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök egy sajtótájékoztatón azt mondta: nem kívánják Soós Zoltánt, a marosvásárhelyi előválasztások nyertesét politikailag az RMDSZ számára kisajátítani.
Brassai bejelentése, amihez a politikai intrikákhoz nem értő Soóst is sikerült néhány óra hosszat becsatornáznia, nagyot szólt több párt- és érdekképviseleti irodában, és szinte megtorpedózta a pártok vezetői által érzékenyen összehozott alkurendszert.
Brassai politikailag logikátlannak tűnő lépése kapcsán erősen kérdéses a miért. Megvizsgáltuk a történések hátterét és reprodukáltuk a motivációkat azok segítségével, akik közelről látják az eseményeket. Brassai Zsombor Kelemen Atilla utódjaként és bizalmi embereként vette át a megyei RMDSZ-t. Az elvárások nagyok voltak, de jelentős volt a politikai támogatottság is. Ennek ellenére az új elnök nem tudott az építkezés embere lenni, és a szervezeten belüli feszültségeket sem tudta kezelni.
Forrásaink szerint regnálása alatt Brassainak nem sikerült épkézláb politikai projekteket összeraknia, és rádöbbent arra, hogy politikai népszerűsége messze elmarad Vass Levente jelenlegi marosvásárhelyi választmányi elnökétől vagy Peti András alpolgármesterétől, eldöntötte, hogy úgy próbálja konszolidálni pozícióját, hogy a lehető legtöbbet hozza ki az előválasztás projektből.
Itt azért is nagyot kellett alakítani, mert az előválasztás az alacsony részvétel miatt különben sem éppen nevezhető sikertörténetnek. A lehetőségek abból adódtak, hogy meglehetősen zavaros volt a kommunikáció arról, hogy miről is szól ez az előválasztás: a polgármester-jelöltségről? És ha igen, akkor az előválasztás nyertese pártszínekben, vagy esetleg független jelöltként indul? Mi lesz a tanácsosi listával? Lesz egy RMDSZ-es lista, vagy több magyar lista? Esetleg egy más konstrukcióban indulnának? Koalíciós lista lesz? (Azóta ez utóbbi opcióról tudjuk, hogy esett, hiszen az RMDSZ vezetősége néhány hete közölte, nem vállalja ennek rizikóját: a helyhatósági választási törvény nem fogalmaz eléggé egyértelműen, így nem biztos, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei indulhatnak koalícióban egy párttal, így kockázatosnak tartják bevállalni ezt a fajta együttműködést. Ha ugyanis valaki megtámadja a koalíciós listát a bíróságon, a bíróság döntése nyomán elkaszálhatják a tanácsosi jelöltlistákat). Brassai a meglehetősen ködös “összefogás” kódnéven kommunikálta az előválasztásokat, és ez a köd még mindig nem szállt fel, legyen szó jelöltről, szövetségről, vagy listáról.
Most Brassai arra számított, hogy Kelemen Hunor kényszerhelyzetbe kerül és áldását adja arra, hogy Soós Zoltán RMDSZ-színekben induljon. Azonban ezt benézte, mert Kelemen Hunor egyáltalán nem fogadta jól a dolgot.
Úgy tudjuk, hogy korábban, amikor Kelemen rákérdezett arra, hogy létezik-e egy háttér-megállapodás az EMNP és az RMDSZ között, akkor Brassai ezt letagadta. Azonban egyéb forrásokból arra lehetett következtetni, hogy Brassai még a nyáron legalább egy szóbeli megállapodást kötött az MPP-vel és az EMNP-vel az összefogásról és a koalíciós listáról. Ezt azonban a tusványosi előválasztás-jelölt vitán is tagadta, ahol Soós helyett vett részt.
Bizalmi válság (?)
Úgy tudjuk, hogy miután Brassai elutasította, hogy tiszta képet adjon arról, mi történik a megyében, Kelemen Hunor keresett egy módot arra, hogy jelezze: Brassait nem tartja politikai partnernek. Ezekre a bizalmi problémákra abból is lehet következtetni, hogy a december 21-i, az EMNP elnökségével való egyeztetésre nem Brassait, hanem a Maros megyében nagy népszerűségnek örvendő Péter Ferencet, Szováta polgármesterét hívta, akinek a találkozón való jelenlétét a RMDSZ Maros Megyei Szervezetének politikai alelnöki és a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöki minősége is legitimálta.
Az EMNP elnökségével január 28-án is találkozott az RMDSZ elnöksége, azonban semmiben nem sikerült megállapodni.
Azonban történt aznap egy fontos közlés: Kelemen Hunor egyértelműsítette, hogy az RMDSZ nem kívánja kisajátítani Soós Zoltánt az RMDSZ számára. Pontosan egy hét múlva, február 4-én Brassai egy Soós Zoltánnal és Biró Zsolt MPP-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón, az RMDSZ elnökségével mindenféle előzetes egyeztetés nélkül bejelentette, hogy Soós Zoltán RMDSZ-es jelöltként indul. A dolog pikantériáját az adja, hogy fél évvel ezelőtt Soós és Brassai arról győzködte az RMDSZ elnökét, hogy egyezzen bele az összefogás megvalósításába, és most, amikor az RMDSZ elnöke az összefogást szorgalmazta, akkor ők ennek ellenkezőjét közölték a sajtótájékoztatón.
A bizarr nyilatkozat Brassai részéről érkezett, Soós pedig a helyzetet nem ismerte fel, és mivel úgy tartotta, hogy a koalíciós lista nem jöhet létre a szövetségi elnök által megjelölt törvényi akadály miatt, vagy egyszerű naivságból röptében átvette a témát, igaz, egy napra rá, február 5-én igyekezett korrigálni. Azt írta, hogy reméli, sikerül megtalálni azt a jogi keretet, aminek köszönhetően a magyar politikai erők közötti összefogás megvalósulhat és amennyiben ez nem sikerül, utolsó változatként felmerül annak lehetősége is, hogy független polgármesterjelöltként méretkezik meg a választáson.
Mi vezérelhette Brassait a bejelentés megtételében?
Minden nyilvánvaló logika ellenére, Brassai úgy gondolta, megengedheti magának azt, hogy bejelenti Soós RMDSZ-színekben való indulását. Ennek két oka lehet: tegyük fel, hogy nem zajlik megfelelően a kommunikáció az RMDSZ megyei és országos szintjei között, azért az mégiscsak nehezen hihető, hogy a megyei elnök sajtót sem olvas. Kelemen Hunor pedig a január 28-i egyeztetés után a sajtó előtt egyértelművé tette az RMDSZ álláspontját arra vonatkozóan, hogy nem akarja kisajátítani a jelöltet. Tehát Brassai nyíltan szembement az egy héttel azelőtti szövetségi elnöki állásponttal, ami Kelemen hitelességét bomlasztja, és támadási felületet szolgáltatott ezzel a politikai ellenfeleknek. Brassai vélhetően az országos vezetés felé azt akarta bizonygatni, hogy Maros megyében ő osztja a lapokat.
A másik okot elektorális szempontok szolgáltathatták: mivel a koalíciós indulás témája lekerült a napirendről, egyszersmind felerősödött annak a rizikója, hogy ha Soós nem RMDSZ-es színekben indul a polgármesterségért, akkor nem lehet rajta az RMDSZ-es tanácsosi listán. A törvény értelmében ugyanis a szövetségi tanácsosi listán csak akkor szerepelhet, ha a szövetség színeiben indul a polgármesteri tisztségért.
Noha később az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozatának hatására, vagy egyszerűen azért, mert rádöbbent, hogy politikailag vállalhatatlan nyilatkozatot tett, Brassai visszakozott, és már másnap azt mondta a Transindexnek, hogy végső soron nincs eldöntve semmi, hiszen a Vass Levente által elnökölt Marosvásárhelyi Választmánynak kell eldöntenie, hogy milyen konstrukcióban indul a választáson Soós Zoltán. Erre a felvetésre azonban Vass Levente háborodott fel, és kijelentette, elzárkózik attól, hogy a választmányt arra használják fel egyesek, hogy a testület révén kommunikációs malőrjeiket kezeljék.
Mit mond most Soós?
Soós Zoltán a Transindexnek február 8-án, hétfőn azt nyilatkozta, a politikai összefogás megvalósult azáltal, hogy Marosvásárhelynek van összmagyar polgármester-jelöltje. A jelölt bízik abban, hogy a pártok bölcs megoldásra jutnak. A maga részéről, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor a független jelöltséget is szívesen vállalja, nincs ez ellen kifogása, még akkor sem, ha nem választják meg, és akkor tanácsosi mandátumra sem tarthat igényt. "De ezzel a lehetőséggel nem foglalkozom. Természetesen nyerni akarok" - mondta Soós Zoltán.
Kertész Melinda. Transindex.ro2016. február 16.
Bejutó helyet ajánlott az RMDSZ a Néppártnak a marosvásárhelyi tanácsosi listáján
Erős magyar képviseletet akarunk Marosvásárhelyen. Az összefogás már megvalósult a magyar polgármester-jelölt személyében, ezt erősítené egy közös tanácsosi lista, amelyen bejutó helyet ajánlottunk a Néppárt számára. Ezt egyelőre nem fogadták el, de bízunk abban, nem ma mondták ki az utolsó szót” – nyilatkozta Péter Ferenc, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének politikai alelnöke február 15-én, hétfőn, azt követően, hogy a Szövetség városi szervezete az Erdélyi Magyar Néppárt városi szervezetének küldöttségével találkozott.
„A megegyezés reményében ültünk asztalhoz. A jogi keretek figyelembe vételével tanácsosi helyeket ajánlottunk az RMDSZ listáján az EMNP-nek, amelynek ezidáig nem sikerült tanácsosi helyet szereznie Marosvásárhelyen” – hangsúlyozta a Szövetség Maros Megyei Szervezetének politikai alelnöke. Rámutatott: az RMDSZ biztos abban, hogy az összefogás mozgósító hatására növelni tudja a marosvásárhelyi magyar önkormányzati képviselők számát. „Olyan ajánlatot tettünk, amely egy mandátumot garantálna, egyet pedig az összefogás által megalapozott jó eredmény esetén szerezne meg a néppárti jelölt” – tette hozzá Péter Ferenc.
„Sajnos, a néppárti kollégák egyelőre nem fogadták el nagyvonalú ajánlatunkat. Bízunk benne, hogy ma még nem mondták ki az utolsó szót, és a saját pártjuk, de elsősorban az erős vásárhelyi magyar képviselet érdekében fognak dönteni” – összegzett a politikai alelnök, aki kiemelte: a Szövetség ajánlata az utolsó pillanatig érvényes lesz.
Közlemény. Erdély.ma2016. február 16.
Marosvásárhely: nem jutott közös nevezőre az RMDSZ és a néppárt
A közös tanácsosi listát illetően nem jutottak egyezségre az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) marosvásárhelyi szervezetei. A szövetség egyetlen biztos befutó helyet ajánlott a néppártnak – a tulipán jelvénye alatt.
Egyetlen kérdéskörben egyezik a két párt álláspontja: mind az RMDSZ, mind az EMNP a biztos bejutók között szeretné látni Portik Vilmost, a néppárt nemrég leváltott megyei elnökét. A jelenleg alelnöki tisztségből politizáló fiatalember nevét elsőnek egyébként Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke vetette fel. A két alakulat párbeszéde azonban ezzel zsákutcába futott; míg az RMDSZ nagyvonalúnak tekinti a hétfőn este tette ajánlatát, a néppárt úgy érzi, a nyolcadik, elméletileg befutónak számító hely, valamint a tizenkettedik pozíció átengedése egy olyan városi listán, amelyről 2012-ben tíz magyar képviselő került az önkormányzatba, korántsem tükrözi a tavaly meghirdetett valós összefogás fogalmát.
„Úgy látszik, Marosvásárhely közélete még nem érett meg eléggé ahhoz, hogy valóban közösségközpontúvá váljon” – értékelte lapunknak az eddigi tárgyalások eredményeit Jakab István, az EMNP marosvásárhelyi elnöke. Szerinte az RMDSZ nem értékeli megfelelőképpen a néppárt összefogásra összpontosító erőfeszítéseit. Kérdésünkre, hogy több befutó hellyel kellene értékelni-e ezt, Jakab nemmel válaszolt. Kifejtette, hogy felfogásukban a magyar–magyar egyezség nem csupán Portik beszippantásáról kellene hogy szóljon. „Azt kértük, hogy az EMNP őrizhesse meg arculatát és autonómiáját. Ne csupán egy sereghajtó helyet kapjon olyan körülmények között, hogy már most frakciófegyelemről beszél az RMDSZ. Úgy érzem, Marosvásárhely magyar közössége ennél jóval többet érdemel” – fogalmazott Jakab.
„Erős magyar képviseletet akarunk Marosvásárhelyen. Az összefogás már megvalósult a magyar polgármesterjelölt személyében, ezt erősítené egy közös tanácsosi lista, amelyen bejutó helyet ajánlottunk az EMNP számára. Ezt egyelőre nem fogadták el, de bízunk abban, nem ma mondták ki az utolsó szót” – nyilatkozta a szövetség honlapján Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének politikai alelnöke azt követően, hogy a szövetség városi szervezete a néppárt városi szervezetének küldöttségével találkozott. „Olyan ajánlatot tettünk, amely egy mandátumot garantálna, egyet pedig az összefogás által megalapozott jó eredmény esetén szerezne meg a néppárti jelölt” – tette hozzá Péter Ferenc. A szövetség politikusa hangsúlyozni kívánta, hogy mindezt olyan körülmények között tették, hogy a néppártnak 2012-ben nem sikerült egyetlen tanácsosi helyet sem szereznie sem a marosvásárhelyi, sem a megyei önkormányzatban.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro2016. március 2.
Felszólalások a Szövetségi Képviselők Tanácsában
A Szövetségi Képviselők szombati tanácskozásán a képviselők egyetértettek abban, hogy a magyar közösséget nap mint nap érő támadások, hátrányos megkülönböztetések dacára nem szabad meg megtorpanni, a választásokon eredményeket kell felmutatni, mert az emberek biztonságot várnak az RMDSZ-től.
Az alábbiakban a képviselők felszólalásaiból tallóztunk:
A tanulságokat újra és újra meg kell fogalmazni
"A tanulságokat újra és újra meg kell fogalmazni. A helyzetünk valóban nehéz, de a megszólalás szabadságával mindenképp élnünk kell. Élnünk kell azzal, hogy elmondjuk: azt nem lehet, hogy az amerikai nagykövet az igazságszolgáltatás minden újabb hőstette után megszólal, de abban, hogy mi van a magyarokkal, a feliratokkal, hogy nem alkalmazzák az oktatási törvényt, egy szava sincs"– fogalmazott Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke. Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy "egymillió-háromszázezer ember szava nem számít 2016-ban. Mindezt a választások alkalmával tudatosítani kell, fel kell mutatni, ehhez pedig programot írni" – jelentette ki.
Biztonság és modernizáció
Biztonság és modernizáció, erről kell szólnia a 2016-os évnek. Az RMDSZ-nek ezeken a területeken kell megfogalmaznia valós és hihető válaszokat – mondta Kovács Péter ügyvezető elnök. Kifejtette: "amikor azt mondjuk, hogy a magyar emberek biztonságot várnak el a kisebbségi érdekvédelmi szervezetüktől, ahogyan a szövetségi elnök is említette: a család biztonságát, a közbiztonságát, a munkahely biztonságát is garantálnia kell az RMDSZ-nek, hiszen ezt várják el a magyar emberek az országos vezetéstől, helyi és megyei szervezeteinktől, azoktól az emberektől, akik az önkormányzatokban tevékenykednek, netán a parlamentben". Amit a modernizációról szólva kiemelt: "a szövetségnek fejlesztenie kell a településeket, azokat a régiókat, ahol magyar emberek élnek."
Az elmúlt időben felgyűlt feszültségekről szólva kijelentette: "Eredményt nemcsak összefogás, hanem elsősorban munka hozhat. Soós Zoltánnak az a feladata, hogy a vásárhelyi polgárok, románok és magyarok összefogását elérje, hogy kivezesse Marosvásárhelyt az izolációból. Székelyudvarhelyen tiszta a helyzet: egyetlenegy jelölt adta le határidőre pályázatát. Arros Orsolya nem a mindennapi politikai hercehurcában vesz részt, hanem nap mint nap elmondja, hogyan tudna új lendületet adni a városnak, a mintapéldája annak, hogyan lehet sok munkával eredményt elérni".
Ami nem jó Sepsiszentgyörgyön, az nem jó Vajdahunyadon sem…
"Ami nem jó Sepsiszentgyörgyön, az nem jó Vajdahunyadon sem, ami hátráltat Csíkszeredában, az hátráltat Temesváron is, ami felháborít Gyergyószentmiklóson, az felháborít Nagyenyeden is" – jelentette ki Winkler Gyula EP- képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke, utalva a sepsiszentgyörgyi történésekre, és szolidaritásáról biztosította a székely- földieket. Kijelentette: a szolidaritás fontos elem a megújított Szórvány cselekvési tervben is, amely szerepel az SZKT napirendjén, és emlékeztetett arra is, hogy tíz erdélyi magyarból három a szórványban él, olyan településen ahol tíz százaléknál kisebb a magyarság részaránya. "Ezek az emberek nagyon jól tudják, hogy a magyar egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ közös célkitűzések mentén dolgoznak, és mi a szórványban megtanultuk, hogy a legjobb, ha együtt tervezünk és cselekszünk. Remélem, ez érvényes lesz az önkormányzati választásokon is" – hangsúlyozta Winkler.
A magyar közösségnek nem szabad elbátortalanodnia
A Kereszténydemokrata Platform nevében Moldován József parlamenti képviselő szólalt fel, beszédében kitért a jelenlegi helyzetre, elmondta a magyar közösségnek nem szabad elbátortalanodnia, nem szabad megtorpannia, tovább kell mennie. Moldován továbbá ismertette a kereszténydemokrata platform álláspontját az alkotmánymódosítás kapcsán, amely ponto- sítaná a család fogalmát az alapokmányban: "Mi úgy gondoljuk, hogy minden egyént megillet az a jog, hogy saját maga válassza meg életformáját, azonbana kereszténydemokrata elvekre hivatkozva a család alapját férfi és nő alkotja, hiszen ez biztosítja a nemzetünk fennmaradását."
Minket eltávolíthatnak, az eredményeink megmaradnak
Antal Árpád megköszönte a támogatást: "Jó érzés azt látni, hogy számíthatok önökre, biztosíthatom: önök is számíthatnak rám. Két üzenetet fogalmaznék meg: azoknak, akik több éve önkormányzatokat vezetnek, azt mondom, úgy menjenek be minden reggel a hivatalba – még akkor is, ha az az utolsó nap –, hogy amit letettek közösségük asztalára, amiatt ne tudják őket kérdőre vonni, azt ne tudják megkérdőjelezni. Minket eltávolíthatnak, az eredményeink megmaradnak. Azoknak, akik most vállalnának először vezetői tisztséget az önkormányzatokban, tapasztalatból mondom: ne bizonytalanodjanak el, azért is érdemes dolgozni, mert a nehéz pillanatokban érezhetik, a közösség mellettük áll." Mint mondta, "előre kell menni, nem szabad elbizonytalanodni, nem szabad teret engedni azoknak, akik ellenünk lépnek fel".
"Meg kell szereznünk a város vezetését"
"Annak érdekében, hogy Marosvásárhely erőforrásait a továbbiakban is megőrizzük, és ne pazaroljuk ezt el, meg kell szereznünk a város vezetését. Pontosan 99 nap van a helyhatósági választásokig, amikor Marosvásárhely lakossága eldönti, milyen értékek mentén halad tovább egy olyan városban, ahol egyszemélyes városvezetés működik. Hinnünk kell a változásban Marosvásárhelyen, csak akkor van jövőnk, ha azt közösen akarjuk" – jelentette ki Soós Zoltán polgármesterjelölt.
A polgármesteri pozíció lassan veszéllyé válik?
Péter Ferenc, Szováta polgármestere, a Székelyföldi Önkormányzati Tanács elnöke a polgármesteri tisztség szerepére és jelenlegi helyzetére tért ki. Arra, hogy a kezdeti lelkesedést, a néhány mandátummal ezelőtt szépnek tűnő feladatokat, a közösségért tett munkát felváltotta az a tudat, hogy a polgármesteri pozíció lassan veszéllyé válik. "Mit is írhatnánk a választási plakátokra?" – tette fel a kérdést, majd válaszolt is rá: "Nem csinálunk semmit. Mert ebben nincs hiba." A polgármester hangsúlyozta a felelősségvállalás alapvető fontosságát, valamint a következő időszak nagy kihívásaként a politikai szerepvállalás és a jogi támadások szakkifejezéseinek tisztázását nevezte meg. A kisvárosi polgármesterek nevében a pályázati rendszer kiegyenlítését kérte.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)2016. március 3.
Másodfokú bírósági tárgyalás és kihallgatás Wass Albert szobor ügyben Szovátán
Hétfőn, Március 7-én a Marosvásárhelyi Táblabíróságon tárgyalják másodfokon a szovátai Wass Albert szobor koncepciós perét, mivel első fokon az ügyész felfüggesztettet kért, a védelem felmentést, végül pedig pénzbírságot róttak ki a szoborállítóra.
Szintén ez alkalommal kerül sor arra a kihallgatásra, amelyet ugyan ebben az ügyben egy újabb nevetséges koncepciós eljárásként indítottak. Az utóbbi eljárást már nem hivatalból, hanem Szováta jelenlegi polgármestere, Péter Ferenc feljelentése alapján kezdeményezték.
Tóth Ferenc, Szováta. Erdély.ma2016. március 18.
Százezer szavazatra számít az RMDSZ Maros megyei szervezete
Százezer szavazatot gyűjtene a június 5-ei helyhatósági választásokon az RMDSZ Maros megyei szervezete, mintegy tízezerrel többet, mint 2012-ben, és a megyei önkormányzat élére is elnököt állítana.
Brassai Zsombor megyei elnök szerint a merész célkitűzést csak abban az esetben tudja teljesíteni a szervezet, ha megtartva saját szavazóbázisát, azoknak a támogatását is megnyeri, akik négy évvel ezelőtt a Magyar Polgári Pártra voksoltak. Akkor az RMDSZ mintegy 90 ezer szavazatot szerzett, az MPP pedig 10 ezret vitt el.
A közös lista állítása érdekében az RMDSZ továbbra is hajlik a párbeszédre, hangsúlyozta a megyei elnök. A jelen állás szerint úgy tűnik, a polgáriakkal nemsokára egyezség születik, az Erdélyi Magyar Néppárttal viszont elakadt a párbeszéd. „Mivel a választási törvény nem teszi lehetővé a kisebbségi szervezetek koalíciójának megkötését, felajánlottuk, hogy az RMDSZ ernyője alatt indítsunk közös listát. Az ajánlat áll és a listák lezárásáig állni fog. Csakhogy az idő is vészesen fogy. Tény, hogy a döntés a kisebb magyar pártok kezében van” – ecsetelte a helyzetet csütörtökön Brassai Zsombor.
Az RMDSZ vezetője beszámolt arról is, hogy szervezete miként látja a megyei önkormányzati lista elméletileg befutónak számító első tizenhárom helyét. Elmondta, a Területi Képviselők Tanácsa döntése értelmében a megyét három részre osztották: a keletiben a történelmi Marosszék – Szováta, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy és környéke – kapott helyet, a nyugatiba Szászrégen, Dicsőszentmárton, Segesvár, Radnót, Marosludas, Nyárádtő, Nagysármás és környékét sorolták be, míg a harmadikat Marosvásárhely alkotja.
A demográfiai mutatók és a korábbi választási eredmények alapján az első kistérséget négy befutóhely illetné, a másodikat és harmadikat három-három. Ugyanakkor a szövetség országos szabályzata szerint a listán a lehetséges bejutók között helyet kapna a szervezet megyei elnöke, valamint a nőszövetség és az ifjúsági szervezet egy-egy jelöltje. Arra a kérdésre, hogy ezek után miként fér meg a 13-as listán az MPP vagy az EMNP esetleges jelöltje, Brassai elmondta: „ezen még lehet változtatni”. Egyelőre arra sincs pontos válasz, ki lenne az RMDSZ megyeelnökjelöltje, bár egyre többet hallani Péter Ferenc szovátai polgármester, illetve Brassai Zsombor nevét. A vidéki jelöléseket a kistérségi szervezetek teszik meg.
Veszélyes lehet Vasile Gliga terve
Veszélyesnek tartja Brassai Zsombor Vasile Gliga szociáldemokrata parlamenti képviselő minapi nyilatkozatát, amelyben a nacionalizmusáról elhíresült szászrégeni vállalkozó-politikus magyarellenes egységre szólítja fel az összes román pártot. „Megértem, hogy az etnikai kártya sokszor hasznosnak bizonyult, de úgy vélem, a kor szelleme meghaladta. Maros megyében nem a magyarok elleni szövetségre van szükség, hanem olyan politikai projektekre és együttműködésre, amely változást idéz elő” – szögezte le Brassai. Vasile Gliga március 10-e után felhívással fordult az összes román párthoz, mondván, hogy csak román–román összefogással lehet elkerülni a magyar veszélyt. A PSD megyei elnöke két évvel ezelőtt azt is kijelentette, hogy Maros megyében bárki lehet prefektus, csak magyar nemzetiségű személy nem.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2016. március 30.
Székelyzászló-ügy – Büntetik Szováta polgármesterét a zászló eltávolításának késéséért
A Maros megyei törvényszék ítélete értelmében Péter Ferencnek, Szováta polgármesterének minden egyes napra bírságot kell fizetnie, amíg nem távolítja el a székely zászlót a polgármesteri hivatal épületéről.
A múlt pénteken kimondott első fokú ítéletről szerdán számolt be az Agerpres hírügynökség. A bírósági ítéleteket összesítő portálon közölt bejegyzés szerint a polgármesternek naponta a bruttó minimálbér ötödrészének megfelelő 210 lej (mintegy 14 700 forint) bírságot kell az államkasszába fizetnie, és napi 200 lej (14 ezer forint) késedelmi díjat pedig a prefektusi hivatalnak kell átutalnia. Az ítélet nem jogerős, a polgármester a hivatalos közlés utáni 15 napban fellebbezhet ellene.
Lucian Goga, Maros megye prefektusa az Agerpresnek elmondta: az általa vezetett hivatal, majd a bíróság is felszólította a polgármestert, hogy távolítsa el a zászlót, de ez nem történt meg, ezért újabb pert indított, amelyikben immár bírság megállapítását kérte.
Péter Ferenc polgármester az MTI-nek adott nyilatkozatában értetlenségét fejezte ki az ítélet miatt. Elmondta: tavaly decemberben levették az épület homlokzatáról a székely zászlót, és erről a prefektust is tájékoztatták. Hozzátette, mihelyt megkapja az ítélet indoklását, azonnal fellebbez ellene. Elismerte, hogy a községháza udvarán levő székelykapun továbbra is ott lobog egy székely zászló, de a szimbólum eltávolítására vonatkozó bírósági ítélet nem erre, hanem az épület homlokzatára kitűzött zászlóra vonatkozott. erdon.ro2016. március 31.
Szovátától Sepsiszentgyörgyig
Ha valaki távolabbról, elfogultságtól mentesen figyeli, mi történik ebben az időszakban Székelyföld jelentősebb városainak választott vezetőivel, különös fejleményeket észlelhet. A polgármesterek kapcsán – kik eddigi hitünk szerint igenis meghatározhatják egy-egy település sorsát – a tegnap például azt láthatta egy kíváncsi szemlélő, Maros megye legjelentősebbnek tartott magyar városvezetőjét, Péter Ferencet azért szorongatják, vagyis büntetik, mert nem távolítja el a székely zászlót a polgármesteri hivatal udvarán lévő székely kapuról.
Noha prefektusi kényszerítésre – ezúttal nem a háromszéki, hanem a marosszéki kormánymegbízott a szolgálatos ceremóniamester – már decemberben levették a szovátai városháza homlokzatáról a szóban forgó lobogót, ám a kapun még megmaradt székely zászló is sérti a kormányőr éber szemét. Ezért míg a városvezető el nem távolítja a jelképet – a Maros megyei törvényszék nagypénteki ítélete értelmében – minden napra bírságot kell fizetnie. Péter Ferenc egyelőre nem fizet, hanem arra készül, hogy megfellebbezze az ítéletet.
A Szovátától nem túl távoli Gyergyószentmiklós hivatali visszaéléssel vádolt polgármesterének visszatérését szintén a tegnap akadályozta meg a marosvásárhelyi táblabíróság. Mezei János esetében úgy döntöttek – megsemmisítve a Hargita megyei törvényszék korábbi ítéletét –, fenntartják a bírósági felügyeletet. Vagyis e kényszerintézkedés értelmében nem töltheti be hivatalát, nem hagyhatja el az országot, nem veheti fel a kapcsolatot a büntetőper tanúival és időközönként jelentkeznie kell a rendőrségen. Magyarán, noha ügye nincs lezárva, továbbra is pályán kívül rekesztették. Szovátától és Gyergyószentmiklóstól nem túl távol, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön szintén kérdéses, kinek áll a zászló. A fejlemények ismertek: Ráduly Róbert lemondott, a polgármesteri tisztségtől eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete pedig április 17-én jár le. Ha valaki távolabbról csupán ennyit lát, bizonyosan értetlenkedik, csóválhatja a fejét, s akár arra is gondolhat, itt valami nincsen rendjén, hiszen a székely városok magyar vezetőinek egy részét félreállították, különös vádiratokkal.
Ha pedig valaki egészen közelről, e félreállítási módozatok miatt némiképp ingerülten, esetleg a megalázottság érzetével – hiszen az említett politikusokat megválasztották, nem odabiggyesztették, miként egy-egy délceg prefektust – tekint ugyanezekre a fejleményekre, s netán koncepciós eljárásra, megfélemlítésre, elhallgattatási, illetve elűzési kísérletre gondol, nem alaptalanul teszi. Mert a történelmi és a politikai viszontagságokba lassacskán belefásuló erdélyi, székelyföldi magyar közösség tagjai rökönyödötten láthatják: kísért a múlt, bizonytalan a jövő, s ilyen körülmények között egyre nehezebben teremthető meg az otthonosság érzete.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 31.
Napi kétszáz lej büntetés a székely zászlóért
A székely zászló eltávolítására és pénzbírság megfizetésére ítélte a Maros megyei törvényszék Péter Ferenc szovátai polgármestert. Az ítélet értelmében Szováta polgármesterének minden egyes napra bírságot kell fizetnie, amíg nem távolítja el a székely zászlót a polgármesteri hivatal épületéről. Az ítélet nem jogerős.
Lucian Goga Maros megyei prefektus elmondta: a prefektúra azt követően fordult a bírósághoz, hogy a polgármester nem tett eleget a zászló eltávolítására vonatkozó felszólításuknak. A 2014 decemberében született ítélet a székely zászló eltávolítására kötelezte a polgármestert, ami a prefektus szerint máig nem történt meg. Goga tájékoztatása szerint ekkor azt kérték a bíróságtól, hogy a minimálbér húsz százalékának megfelelő bírságot rójon ki az elöljáróra, emellett pedig a lobogó eltávolításáig napi ezer lejes büntetést is fizettessen vele. A bíróság végül a minimálbér húsz százalékának megfelelő egyszeri pénzbüntetést (210 lej) szabott ki, de arról is döntött, hogy a városvezetőnek a zászló eltávolításáig napi 200 lejes késedelmi büntetést kell fizetnie a prefektusi hivatalnak. Péter Ferenc polgármester a döntéssel kapcsolatosan azt nyilatkozta: a kifogásolt zászlót már a 2014-es ítéletet követően eltávolította a polgármesteri hivatal homlokzatáról, ezt pedig közölték is a prefektúrával. „A lobogót elhelyeztük a hivatal egy oldalsó bejáratánál levő székely kapura, az ítélet azonban a homlokzatról és nem erről a kapuról beszél” – mondta a szovátai polgármester, hozzátéve, az újabb ítéletet megfellebbezi. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. március 31.
Súlyos büntetés a címeres magyar lobogó kitűzéséért
A marosvásárhelyi ítélőtábla jelentős, több tízezer lejt is elérő pénzösszeg kifizetésére kötelezte Bíró László csíkmadarasi polgármestert, mivel az elöljáró nem hajtotta végre időben a 2014-ben hozott, a községházára kitűzött, címeres magyar zászló eltávolítását elrendelő jogerős ítéletet.
A jogerős ítélet szerint a polgármesternek az országos bruttó minimálbér 20 százalékának megfelelő összeget kell fizetnie a 2014. július 19. és 2015. május 28. közötti időszak minden egyes napjára a késedelem miatt. A bírság pontos összege még nem ismert, de a 2014-es országos bruttó minimálbért figyelembe véve ez napi 170 lejt jelent.
Miután a Hargita megyei törvényszék a prefektus kezdeményezésére 2014 februárjában törvénytelennek ítélte a zászló kitűzését, és kötelezte a polgármestert a hivatal homlokzatára kitűzött, címeres piros-fehér-zöld lobogó eltávolítására, az ítélőtábla 2014 júliusában hozott ezzel kapcsolatban jogerős ítéletet.
Mivel a zászló a helyén maradt, a Hargita megyei prefektúra 2015 májusában a Hargita megyei törvényszékre nyújtott be keresetet a jogerős ítélet végrehajtása érdekében – erről született most jogerős döntés. Korábban, még 2013-ban a prefektus kétszer is megbírságolta Bíró Lászlót a lobogó kitűzése miatt, egyszer 2500, másik esetben 9000 lejre – mindkét esetben Dan Tanasă volt a feljelentő, aki már 2011-ben kifogásolta, hogy a lobogó a községháza homlokzatán leng.
Bíró László polgármester tavaly novemberben közölte, inkább lemond a polgármesteri tisztségéről, de akkor sem veszi le a 2008-ban kitűzött zászlót a községházáról, hiszen az épületre nem Magyarország hivatalos lobogóját tűzte ki, hanem a magyarságét, és ezt semmilyen törvény nem tiltja.
Ezt a mostani bírósági eljárás során is igyekezett bizonyítani, akárcsak a 2014-ben a marosvásárhelyi táblabíróság által elutasított fellebbezésében, amikor azzal érvelt, hogy a címeres piros-fehér-zöld zászló a magyar nemzet jelképe, és nem Magyarország hivatalos lobogója. A polgármester korábban egyszer le is vette a zászlót, de – mint korábban nyilatkozta – „mosás és vasalás után" újra kitűzte.
Bíró most tőlünk értesült a jogerős ítéletről, és azt mondta, gondolkodnia kell azon, milyen lépéseket tesz a továbbiakban.
Amint arról beszámoltunk, bírságot kell fizetnie Péter Ferencnek, Szováta polgármesterének is minden egyes napra, amíg nem távolítja el a székely zászlót a polgármesteri hivatal épületéről. Ez egyébként az elöljáró szerint még decemberben megtörtént.
Kovács Attila. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. április 27.
Az RMDSZ benyújtotta megyei tanácsosi listáját
Péter Ferenc a tanácselnökjelölt
A kerületi választási iroda 27 ezer támogató aláírás kíséretében iktatta az RMDSZ megyei tanácsosjelöltjeinek listáját, amely teljes, 44 nevet tartalmaz. Első helyen Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, második helyen Péter Ferenc szerepel, akit az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltként nevesített.
A tanácselnöki tisztség megszerzése a tét
A tanácsosi lista iktatása után Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ szervezet elnöke a sajtónak nyilatkozva elmondta, köszöni a támogatók aláírását, a munkatársak hozzájárulását az aláírásgyűjtési akció sikeréhez. A 27 ezer támogató aláírást megelőlegezett bizalomként és pozitívumként kell elkönyvelni. Az elnök meggyőződése, hogy az aláírások köteleznek, olyan kampányt kell folytatni, amellyel megszólítják Maros megye magyar választóinak jelentős részét. Arra számítanak, hogy legalább 13 tanácsosi mandátumot megőriznek a megyei tanácsban. A tanácsosi tisztségre jelöltek mintegy kétharmada kicserélődött, egyharmadát a régi tanácsosok teszik ki. A kétharmadban új és fiatal jelöltek szerepelnek. Ami a jelöltek kiválasztásával kapcsolatosan fontos volt: igyekeztek ezúttal is arra törekedni, hogy Maros megyének minden régiója képviselettel rendelkezzen a tanácsban. A kampány rendkívül fontos üzenete, hogy az RMDSZ a megyei tanácselnöki tisztség megszerzésére törekszik.
A sajtó kérdésére válaszolva Brassai Zsombor elmondta azt is, hogy a megyei tanácsosi listán szereplő jelöltek kiválasztásakor a területi képviseletre figyeltek. Tekintettel arra, hogy Maros megye nagy közigazgatási egység, a megyei tanácsnak nagyon sokrétű problémával kell foglalkoznia. Ezért vélik fontosnak, hogy a mikrorégiók is képviseletet kapjanak. Másrészt a jelöltek szakmai tapasztalatát vették figyelembe. Bejutó helyet biztosítottak a nőszervezetnek, illetve a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanácsnak. Az első 15 jelölt között van a Magyar Polgári Párté is, ily módon a megyei tanácsosjelöltek listáján is megvalósult a politikai összefogás.
– Bízom abban, hogy ez a szavazatszámban is kamatozni fog. A 2012. évi tapasztalatból indultunk ki, amikor külön listákon indultunk a szavazatokért. Ha együtt indulunk, ma akár 15 tanácsosunk is lehetne. Bízunk a választókban, hogy erősíteni tudjunk az RMDSZ- frakció képviseletén – fogalmazott Brassai.
Szükség van a váltásra
A tanácselnöki tisztségre jelölt Péter Ferenc nyilatkozatában elhangzott, hogy azzal a 16 évi önkormányzati tapasztalattal, amellyel rendelkezik, képviselni tudja a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és Maros megye lakosságát.
– Úgy gondolom, hogy a Szovátán kivitelezett sikeres projekt Maros megyére is kiterjeszthető. Ha a megyénkbeliek úgy gondolják, hogy a szovátai példa lehet Maros megyére nézve, kérjük, szavazzanak az RMDSZ listájára. Úgy érzem, a megyének szüksége van a váltásra, hiszen gazdasági szempontból a közép-romániai régión belül a harmadikról a negyedik helyre csúszott vissza. Meg kell tennünk mindent, hogy a megye gazdaságilag megerősödjön, s visszanyerje méltó helyét ebben a régióban – fogalmazott a tanácselnökjelölt, aki arról is beszélt, hogy a kampány során a személyes kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, megpróbálnak minél több településre elmenni, és minél több emberrel találkozni.
Péter Ferenc elmondta, nem volt könnyű döntés felvállalni a jelölést, de a szövetség megyei vezetőségével úgy gondolták, hogy fontosabb a megye egésze, ennek száz települése, mint egy a megyéből. Ezért választotta a szovátai polgár-mesterjelöltség helyett ezt az utat. Szovátán Fülöp László mérnök személyében sikerült olyan polgármesterjelöltet találni, aki méltóképpen vezetheti tovább a várost.
A Népújság arra volt kíváncsi, milyen konkrét tervek szerepelnének Péter Ferenc programjában.
– Konkrét tervekről nehéz beszélni. Elsősorban jól kell működtetni azt az intézményrendszert, ami pillanatnyilag a megyei tanács alárendeltségében van. Folytatni kell azokat a projekteket, amelyeket elkezdtek. Ha konkrét tervekről van szó, akkor elsősorban a megye infrastruktúrájára, a repülőtérre kell gondolnunk, mert ezekkel van gond. Ahhoz, hogy sikeres legyen ez a megye, kötelező módon csatlakoznia kell az ország nemzetközi infrastruktúrájához, ami hiányzik. Kiépült infrastruktúrával másképp jelentkeznek a beruházók. A legnagyobb probléma, hogy Maros megye gazdasági szempontból pozíciót veszített, a régióban a harmadik helyről a negyedikre került. Ezen kell változtatni. Fontos feladata tehát a megyei testületnek, hogy Bukarestben és a nemzetközi fórumokon képviselni tudja a megye érdekeit, hogy visszanyerje azt a gazdasági potenciált, amit elveszített ebben a régióban – fogalmazott Péter Ferenc.
A megyei tanácsosi listán szereplő első 15 jelölt: Brassai Zsombor, Péter Ferenc, Pokorny László, Kolcsár Anquetil-Károly, Szabó Árpád, Csép Éva-Andrea, Aszalos Gábor, Kupás János, Tatár Béla, Kovács Mihály-Levente, Bartha Mihály, Fülöp József, Szabó Albert, Szigyártó Zsombor-István, Biró József-Attila.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2016. április 27.
Nincs összmagyar lista Bihar és Maros megyében
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a „billegőnek” számító nyolcadik helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el. Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is.
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a nyolcadik, „billegőnek” számító helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el.
Az RMDSZ egyébként kedden megyei szintű együttműködési szerződést kötött az MPP-vel az elkövetkező kormányzati ciklus idejére. Pásztor szerint az általuk felajánlott tanácsosi hely ily módon „hozható” lesz a választásokkor, a néppárt Bihar megyei vezetője, Csomortányi István azonban nem osztja véleményét. Mint megtudtuk, velük végül nem is tárgyalt az RMDSZ.
„Teljesen komolytalan felajánlás volt” – fogalmazott Csomortányi, aki továbbra is azon a véleményen van, hogy a szövetség népszerűségét a korrupciós ügyek csökkentették, ami szavazatvesztéshez vezet majd. Szerinte amúgy is csak akkor lehetne maximalizálni a magyar képviseletet, ha az EMNP is bejut a megyei és a helyi tanácsba. Meglátása szerint erre van esély, ezért legkevesebb kettő, de az sem kizárt, hogy a következő ciklusban három képviselővel lesznek majd jelen a megyei tanácsban.
A néppárt hétfőn iktatott Bihar megyei listájának élén egyébként Csomortányi áll, mögötte Nagy József Barna és Szilágyi Ferenc szerepel. Nagyvárad RMDSZ-es polgármesterjelöltjének, Huszár Istvánnak magyar kihívója Zatykó Gyula, a városi tanácsosi listán mögötte Moldován Lajos és Nagy Zoltán kapott helyet.
Megyei tanácselnök lenne a szovátai polgármester
Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is, melyet mintegy 27 ezer támogató aláírás „kíséretében” iktattak kedden a választási irodában. A lista élén Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke áll, második Péter Ferenc jelenlegi szovátai polgármester – a szövetség megyei tanácselnökjelöltje –, a harmadik pedig a szövetség legrégebbi megyei tanácsosa, Pokorny László. A lista tizenötödik helyét a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Biró József Attila foglalja el.
A jelöltlajstrom második részében számos olyan személy is helyet kapott, aki egyébként a helyi választásokon érdekelt polgármester- vagy tanácsosjelöltként. A szövetség arra törekedett, hogy a megye egyetlen térsége se maradjon képviselet nélkül, ugyanakkor az ifjúsági, valamint a női szervezet is jusson egy-egy befutó helyhez. Péter Ferenc kedden közölte, a párt célja, hogy ezúttal is legalább 13 tanácsosi mandátumot szerezzenek, az MPP támogatásával azonban akár 15-re is bővíthetik a képviselők számát.
„Azt a sikeres projektet ajánlanám a megyének, amit kisebb léptékben megvalósítottunk Szovátán – fogalmazott Péter Ferenc, aki 2000 óta vezeti a város önkormányzatát. – Úgy érzem, Maros megyének szüksége van a váltásra, hiszen elveszítette azt a harmadik helyet, amit a Központi Fejlesztési Régióban foglalt el. A térség gazdaságán és infrastruktúráján kell javítanunk, a repülőteret kell továbbfejlesztenünk.” Péter Ferencet egyébként az RMDSZ-es Fülöp László 36 éves mérnök készül váltani Szováta polgármesteri székében. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete is kedden délután iktatta az elmúlt időszakban többször is módosított tanácsosjelölt-listáját. Ennek élén Peti András jelenlegi alpolgármester áll, őt Novák Zoltán és Magyari Előd követi.
Hivatalosított magyar verseny Kolozsváron
Kedden délelőtt iktatta a választási irodánál polgármesterjelöltjének, valamint városi tanácsosjelöltjeinek okmányait a kolozsvári RMDSZ is. Horváth Anna jelölését és a városi tanácsosjelölteket több mint 3500 személy támogatta aláírásával. „Megkerülhetetlen, erős, képviseletre törekszünk, a közösség iránti elkötelezettségét már többször bizonyított csapattal szeretnénk megerősíteni a kolozsvári magyarok hitét abban, hogy az önkormányzatnak őket is ugyanúgy kell szolgálnia, mint a román embereket” – nyilatkozta a választási iroda előtt Horváth Anna polgármesterjelölt.
A városi tanácsosi listát, mint ismeretes, Horváth Anna vezeti, a második helyet a történelmi magyar egyházak javaslatára az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) képviselő Gergely Balázs tölti be. A lista harmadik helyén Csoma Botond jogász, városi tanácsos, a Kolozs Megyei RMDSZ elnöke, a negyedik helyen Rácz Levente-Zsolt vállalkozó, az ifjúsági szervezetek jelöltje, ötödik helyen pedig Oláh Emese jogász, városi tanácsos szerepel. Saját listával és polgármesterjelölttel jelentkezett be a kolozsvári megmérettetésre az EMNP kincses városi szervezete is. Fancsali Ernő polgármesterjelölt, a tanácsosi jelöltlista vezetője és a második pozíciót elfoglaló Bicskei Hedwig közösen iktatták az induláshoz szükséges, több mint 3000 aláírást tartalmazó íveket.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)2016. május 3.
Emléket állítottak Bözödújfalunak
Az elszármazottaknak még mindig fáj
Házak, utcák, patakok, dombok – amelyek már csak azoknak az emlékeiben élnek, akik Bözödújfaluban születtek, nevelkedtek – köszönnek vissza az élethű maketten, Berze Imre székelyudvarhelyi szobrászművész alkotásán, ami az elárasztott falunak állít örök emléket. A hétvégi Szent György-napok keretében szombaton az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban felavatták a vízzel elöntött településnek szentelt emlékszobát.
A ma már láthatatlant kellett láthatóvá tenni
Kívülállóként is megható volt megtapasztalni azt a példaértékű összetartozást, a szülőfalujuk iránti erős ragaszkodást, ami a falu még életben lévő szülöttjeit jellemzi. Ahogyan az emlékszobába lépve, könnyeikkel küszködve fedezték fel szülőházukat, az egykori jó szomszédokéit, kedves emlékeik helyszíneit a maketten, valamint a falakon lévő képeken. Hiába élnek a világ legtávolabbi pontjain, a kötődés ma is ugyanolyan erős. Akárcsak a fájdalom, hiszen költözni kellett, kényszer alatt elhagyni az ősi portát és egész addigi életüket.
Orbán László, az emlékszoba létesítését felvállaló Erdélyi Utakon Egyesület elnöke hangsúlyozta, az emlékszoba, valamint a makett által nem a tragédiára szerették volna fektetni a hangsúlyt, hanem Bözödújfalu kulturális örökségét, történetét kívánták bemutatni, azt, ahogyan példás egyetértésben élt ott együtt hat vallási felekezet. Akárcsak egy magzat fejlődése az anyaméhben, kilenc hónapba telt, amíg "megszületett" a makett, és alapos kutatómunka eredményeképpen sikerült láthatóvá tenni a láthatatlant. Az emlékszobában a térplasztika, illetve a tó kimerevített mása mellett a falu szülötteitől származó használati tárgyakat, fényképeket – mellettük háromnyelvű ismertető szöveg – helyeztek el, egy képernyőn pedig helybéliek mesélnek a falu életéről, hogy milyen volt a húsvét, a szüreti bál, mi történt, amikor egy csűrben összegyűltek a falubeliek. Különlegesség az egyedi fénytechnika, az árnyékok játéka a napfelkeltét és naplementét idézi fel. A makett fehér színű, hiszen egy mennybéli falunak az élethű mása – ismertette a látványanyagot Orbán László.
Csibi Attila polgármester, aki a kezdetektől fogva oroszlánrészt vállalt a Bözödújfalu emlékének ébren tartását célzó projektben, elismerte, bár családi szálak nem kötik a településhez, mégis kialakult egy olyan kötődés a faluhoz, ami őt is újfalusivá tette. – Megismertem azt a fájdalmat, amit az ott élők éreztek, és megpróbáljuk ezt a sebet nem feltépni, hanem szemléltetni, hogy minél jobban megértse mindenki, mi is történt ott. Ezek az emberek hihetetlen módon kötődnek a településhez, ami már nem létezik, olyan fájdalomként élik meg az emlékezés minden pillanatát, hogy nekünk, nemcsak erdőszentgyörgyieknek, hanem a világon élő minden embernek, kötelességünk erre figyelni. Itt van ez az emlékszoba, amelybe belépve, mintha én is jártam volna a falunak az utcáin, mintha én is megéltem volna ezt a fájdalmat – fogalmazott a városvezető.
– A falu makettjében nem egy épületegyüttest felidéző tárgyat kell látni, hanem sokkal inkább a közösségi életet, életformát, ami a nehézségek mellett évszázadokon át sikeres tudott lenni – mutatott rá dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki szerint ennek a sikernek az volt a legfontosabb feltétele, hogy az itt élők mertek álmodni, ide álmodták a sorsukat, jövőjüket. – Ma is az a legfontosabb, hogy itthon merjünk jövőt álmodni, családot alapítani. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy elnéptelenedett falvaink ismét gyerekzsivajtól legyenek hangosak – fűzte hozzá.
Péter Ferenc hangsúlyozta, Szováta polgármestereként örül, hogy egy ilyen színvonalas kiállítás látott napvilágot Erdőszentgyörgyön, ugyanis a fürdőváros egyik legnagyobb gondja, hogy mit mutassanak a környéken a több százezer turistának, akik évente Szovátára érkeznek.
Falunkat nem kapjuk vissza, de legalább az emléke megmarad
Bölcsőjét Bözödújfaluban ringatták, és gyermekkorát is ott töltötte a jelenleg Ausztriában élő Sükösd Árpád, akinek a jóvoltából 1995-ben felépült a siratófal, ahol évente találkoznak az elszármazottak. – Ennyi idő után is ritka az a nap, amikor valami kapcsán ne jutna eszembe Bözödújfalu, hiszen azt mondják, az ember oda való, ahol született és nevelkedett, függetlenül attól, hogy hol éli az életét. Aki kénytelen elhagyni szülőhelyét, előbb-utóbb érzi, hogy hiányzik valami. Nem leli a helyét, nincs amibe kapaszkodnia, nincsenek szülők, testvérek, szomszédok, gyermekkori barátok a közelben, akikkel örömét, bánatát megoszthatná. Éppen azért azt üzenem a fiataloknak, hogy jól gondolják meg, mielőtt elhagynák a szülőföldjüket, és ha mégis erre kényszerülnek, ne felejtsék el ápolni a gyökereket, amíg van mit. Mi, a falu szülöttei a kezdetekben a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy meglesz mindaz, amit ma magunkénak tudhatunk: van emlékhelyünk siratófallal, van kopjafafalunk, és most emlékszobánk falumakettel, kegytárgyakkal. A falunkat nem kapjuk vissza soha, de így picit megnyugodhatunk, hogy legalább az emléke megmarad – fogalmazott Sükösd Árpád, majd megköszönte Csibi Attilla polgármesternek, az erdőszentgyörgyieknek, hogy lelkiismeretesen felvállalták az ügyüket.
Édes otthon, ahová álmaikban ma is visszajárnak
Zsúfolásig telt a Rhédey-kastély a szombati avatóünnepségen, de szinte nem akadt olyan személy, akinek ne csaltak volna könnyeket a szemébe Szombatfalvi József esperesnek, a falu szülöttjének a szavai. A projekt mintegy mentoraként végig ott állt a kivitelező csapat mellett, hogy emlékeinek köszönhetően minél valósághűbben tudják visszaadni a falu és az ott élők mindennapjait.
– Nekünk, akik ott születtünk, még fáj, mert ott volt egy otthon. Fenyőfa gerendás, kopott küszöbű, kerek kővel kirakott bejáratú otthon. Az édes otthon. Ahová álmainkban ma is visszajárunk. Mert ott volt olyan szomszédunk, aki mindig tudta, hol a ház kulcsa, tudta, hogy félreveheti az ajtóba állított seprűt, és elviheti, amire szüksége van. Nekünk még fáj, mert ott voltak azok a gyermekkori pajtások, akikkel együtt lógtunk meg órákról, együtt barangoltunk a hegyre fel, együtt játszottunk és később együtt dolgoztunk, együtt kísértük szüleinket a mezőre, és boldogok voltunk, amikor ők délben pihentek és mi a Küsmöd-patakában fürödhettünk. Nekünk még fáj, mert volt egy falusi közösség, ami messze földön híres volt. Híressé Bözödújfalut nem a tóba süllyesztés tette, hanem az a lelkület, ami évszázadokon keresztül élhető életet jelentett abban a faluban hat felekezet számára. Élhető életet, mert békességben éltek. Nekünk még fáj, de boldogok vagyunk, mert ha tóba is süllyedt a falu, a szellemisége ma is üzen, és a jövőben is fog, mindaddig, amíg siratófal, kopjafafalu, makett és emlékhelyek vannak, és odafigyelnek az emberek arra, hogy igenis lehet élni békességben, egymást szeretve, megértésben. Boldogok vagyunk, hogy hazajárhatunk, hogy helyünk van legalább a falu határában, és helyünk lett itt is, Erdőszent-györgyön. És olyan társakra találtunk, többek között egy polgármester személyében, aki azt mondja, hogy bözödújfalusinak érzi magát – hangzottak az esperes szívhez szóló szavai.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)2016. május 21.
Potápi Árpád választási mozgósításra biztatta egy marosvásárhelyi fórum résztvevőit
A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások előtti mozgósítás fontosságára hívta fel a figyelmet egy péntek esti marosvásárhelyi pódiumbeszélgetésen Potápi Árpád, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára.
Annak a megszervezésére biztatta a beszélgetés résztvevőit, hogy mindenki hívja fel a rokonait, ismerőseit, és gondoskodjon róla, hogy ne maradjanak otthon a választásokon. Úgy vélte, Marosvásárhely többre hivatott, mint a jelenlegi szerepe Erdélyben. Nemzeti érdeknek nevezte, a város magyarságának a megtartását és megerősítését, ami szerinte úgy lehetséges, ha magyar érzelmű, elkötelezett ember kerül a város élére.
Potápi Árpád a magyar kormány nemzetpolitikájáról tartott előadást a marosvásárhelyi fórumon. Elmondta: a magyar nemzetpolitikában egyre fontosabb szerepet kap a határon túli magyarság gazdasági megerősítésének támogatása. „Ha a magyarok gazdaságilag nem tudnak megerősödni, vagy tengődnek, vagy továbbállnak" – érzékeltette a gazdasági segítség szükségességét.
Azt is megemlítette, hogy mérlegelik egy olyan program kidolgozását, amelyik a magyarországi családi otthonteremtési kedvezményhez (csok) hasonlóan ösztönözné a határon túli magyar fiatalok gyermekvállalását. Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje ötgyermekes apaként szólt hozzá a gyermekvállalás kérdéséhez. Úgy vélte, a nagy család nagy mértékben értékválasztás kérdése. Szerinte ma Marosvásárhelyen a magyarság súlyosan alulreprezentált az önkormányzatnak alárendelt intézményekben. Azért is szükség van a magyar városvezetésre, hogy a magyarok is lehetőségekhez jussanak. A magyar pártok függetlenként induló közös jelöltje hozzátette: jelentős fejlődést biztosíthatna az is a marosvásárhelyi magyar közösségnek, ha a város költségvetésének nagyobb hányadát fordíthatnák az általa fontosnak ítélt célokra.
Péter Ferenc, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei önkormányzati elnökjelöltje a vállalkozóbarát politika meghonosítását tartotta a legfontosabbnak, mert – mint fogalmazott – a gazdasági verseny vezethet el a bérek emelkedéséhez, és ahhoz is, hogy a fiataloknak ne kelljen elvándorolniuk a jobb megélhetésért.
MTI
Erdély.ma2016. május 21.
Potápi Árpád választási mozgósításra biztatta egy marosvásárhelyi fórum résztvevőit
A június 5-én tartandó romániai önkormányzati választások előtti mozgósítás fontosságára hívta fel a figyelmet egy péntek esti marosvásárhelyi pódiumbeszélgetésen Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára.
Annak a megszervezésére biztatta a beszélgetés résztvevőit, hogy mindenki hívja fel a rokonait, ismerőseit, és gondoskodjon róla, hogy ne maradjanak otthon a választásokon. Úgy vélte, Marosvásárhely többre hivatott, mint a jelenlegi szerepe Erdélyben. Nemzeti érdeknek nevezte, a város magyarságának a megtartását és megerősítését, ami szerinte úgy lehetséges, ha magyar érzelmű, elkötelezett ember kerül a város élére.
Potápi Árpád a magyar kormány nemzetpolitikájáról tartott előadást a marosvásárhelyi fórumon. Elmondta: a magyar nemzetpolitikában egyre fontosabb szerepet kap a határon túli magyarság gazdasági megerősítésének támogatása. “Ha a magyarok gazdaságilag nem tudnak megerősödni, vagy tengődnek, vagy továbbállnak” – érzékeltette a gazdasági segítség szükségességét. Azt is megemlítette, hogy mérlegelik egy olyan program kidolgozását, amelyik a magyarországi családi otthonteremtési kedvezményhez (csok) hasonlóan ösztönözné a határon túli magyar fiatalok gyermekvállalását.
Soós Zoltán, a marosvásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje ötgyermekes apaként szólt hozzá a gyermekvállalás kérdéséhez. Úgy vélte, a nagy család nagy mértékben értékválasztás kérdése. Szerinte ma Marosvásárhelyen a magyarság súlyosan alulreprezentált az önkormányzatnak alárendelt intézményekben. Azért is szükség van a magyar városvezetésre, hogy a magyarok is lehetőségekhez jussanak. A magyar pártok függetlenként induló közös jelöltje hozzátette: jelentős fejlődést biztosíthatna az is a marosvásárhelyi magyar közösségnek, ha a város költségvetésének nagyobb hányadát fordíthatnák az általa fontosnak ítélt célokra.
Péter Ferenc, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei önkormányzati elnökjelöltje a vállalkozóbarát politika meghonosítását tartotta a legfontosabbnak, mert – mint fogalmazott – a gazdasági verseny vezethet el a bérek emelkedéséhez, és ahhoz is, hogy a fiataloknak ne kelljen elvándorolniuk a jobb megélhetésért.
erdon.ro