udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
220
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 211-220
Névmutató:
Puskel Péter
2003. május 28.
Három hete álltak munkába az aradi Szabadság-szobornál a kolozsvári restaurátorok. A restaurátorok hallottak, olvastak arról, hogy a humanisták tiltakozó akcióra készülnek a szobor felállítása ellen. Ők dolgoznak tovább. /Puskel Péter: A Szabadság-szobor új élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./2003. június 10.
Aradon a Kölcsey Egyesület támogatásával Lehetőség címmel antológiát adtak ki a Havi Szemle 1997 és 1999 között megjelent anyagaiból. Anyaországi segítséggel 1997-ben már megjelent az egyesület egy antológiája. A mostani kötet anyagát Pávai Gyula válogatta. A legtartalmasabb fejezete az antológiának az Emlékek, dokumentumok, illetve a Műhely, ahol többek között Ficzay Dénes, Hankó Karola, Ujj János, illetve dr. Brauch Magda, Ruzsa Ildikó, Szabóné Ferencz Irma és Pávai Gyula írásai kaptak helyet. /Puskel Péter: Havi Szemle Antológia 1997-1999. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./2003. június 27.
Az Aradi Magyar Színház és a Csepűrágó Alapítvány szervezésében jutott el romániai turnéja során Aradra is a norvégiai Stamsundból a Teater Nor együttese. Jún. 25-én a Jelen Ház udvarán felállított rögtönzött játszó- és nézőtéren fergeteges előadásban mutatták be Ima a rossz időkre című produkciójukat. Az előadás üzenete: egyre nagyobb szükség van a szeretetre, a humánumra. /Puskel Péter: Táncban, dalban a szeretetről és a megértésről. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./2003. július 8.
A napokban ismét Aradon járt Dinyés László budapesti szobrászművész, aki aradi kiállítása után egy-egy Kossuth-domborművel ajándékozta meg az RMDSZ helyi szervezetét, illetve a Csiky Gergely Iskolacsoportot, a belvárosi református templom Kazinczy Lajos-emléktábláját kiegészítette az Aradon kivégzett honvéd ezredes bronzarcképével, s a Kölcsey Egyesület számára emlékplakettet készített. Dinyés most bronzplakettet és bronzdomborművet tervez a Szabadság-szobor újrafelállítására. A plakett érem alakú, előlapján a központi alakkal, a hátoldalon pedig a teljes szobor és az újraállítás dátuma. A dombormű, amelyet az elképzelések szerint a minorita templom előcsarnokában helyeznék el, azt a három aradi vértanút ábrázolja, akik kevésbé ismertek, és akik neve nem került fel se a vesztőhelyi obeliszkre, se a szoborra: Lenkey Jánosról, Ormay Auffenberg Norbertről és Hauck Alajosról van szó. /Puskel Péter: A Szabadság-szobor új élete. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./2003. augusztus 4.
Egyedülálló kezdeményezést indított el három esztendeje a Nyugati Jelen, amelyhez aztán a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is csatlakozott: országos versenyt írt ki a sajtóban más műfajok által egyre inkább méltatlanul kiszorított riport felkarolására. Az eddigi három kiírásra beérkezett 130-nál több írásból 2001-ben és 2002-ben egy-egy kötet született, s megszületik a harmadik is 2003-ban. Aug. 2-án, az aradi magyar sajtó immár harmadízben megrendezett ünnepén, a Jelen Házban Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, majd következett az idei Simándi Böszörményi Zoltán riportverseny díjátadása.Az első díjat Mózes László /Sepsiszentgyörgy/ nyerte el, a kölöndíjakkal összesen tíz fő részesült elismerésben. Böszörményi Zoltán emlékérmet nyújt át Beke György zsűrielnöknek, Puskel Péter pedig életműdíjat kapott. Az esten Puskel Péter bemutatta az utóbbi közel másfél évszázad legjelentősebb aradi napilapjait. A XIX. század végén megjelenő három aradi lapot együttvéve 10 ezer példányban nyomtatták, ami igen nagy szám, ha figyelembe vesszük a város akkori népességi adatait. De az aradi sajtó fénykora mégis a két világháború közé esett: volt olyan időszak, amikor egyszerre hat magyar napilap jelent meg a Maros-parti városban. Beke György Budapesten elő erdélyi író kiemelte: a magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának életre hívása és a Nyugati Jelen ismétlődő pályázata reményt ébreszt a valódi szociográfia, írói riport reneszánszára. A Jelen Házban Ódry Mária képzőművész állította ki akvarelljeit. /Karácsonyi Zsolt: Tíz riportdíj - Puskel Péter életműdíjas. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./2003. szeptember 16.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szept. 5. és 7. között Hegyközkovácsiban szervezte meg IX. Partiumi Honismereti Konferenciáját. Megünnepelték egyúttal a szervezet megalakulásának 10. évfordulóját. Köszöntéseket Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, Forró László lelkipásztor mint házigazda, Tőkés László püspök, Nagy Gizella, Bihar község polgármestere, Matekovits Mária, az EMKE alelnöke, Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke, Diószegi László, a Teleki László Közalapítvány ügyvezetője, Soós Lőrinc, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese mondtak. Dukrét elnök beszámolójában röviden ismertette a tíz év eseményeit, eredményeit: kilenc konferencia, kilenc pályázati kiírás, 23 kötet a Partiumi Füzetek sorozatában, tizenegy honismereti tábor, tizenhárom emléktábla. Ezt részletesen bemutatja az erre az alkalomra megjelent évkönyv, amely az említett sorozat legfrissebb kiadványa. Ezt követte a Fényes Elek-díjak kiosztása: Lakóné Hegyi Éva (Zilah), Dukrét Géza és post mortem Benedek Zoltán (Nagykároly) az idei kitüntetettek. Tempfli József és Tőkés László püspökök támogatását a Fényes Elek-díj bronzplakettjeivel köszönte meg az egyesület. A tudományos ülésszak, a hagyománynak megfelelően, a környék megismertetésével kezdődött. Dukrét Géza a Hegyköz vidékét mutatta be, Forró László Hegyközkovácsi helytörténetéről és mai helyzetéről tartott előadást. A konferencia fő témája a Rákóczi-szabadságharc 300 éves évfordulója volt. A következő előadások hangzottak el: Hajdú Jenő: A nagyságos fejedelem szülőháza, dr. Szénássy Zoltán (Révkomárom): Kuruc világ Komárom megyében, Hitter Ferenc (Felsőbánya): Pintye havasi betyár vagy Rákóczi kuruca 1703 augusztusában, Fazekas Loránd (Szatmárnémeti): A majtényi fegyverletétel emlékoszlopa, Pálkovács István (Temesvár): II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak útja a Bánságban - 1906, Nagy Aranka (Nagyvárad): Mányoki Ádám - II. Rákóczi Ferenc arcképfestője. Az Érmellék borospincéit, borászati eszközeit bemutató kiállítás Sófalvi István fotóművész nevéhez fűződik. Szept. 6-án A20. század öröksége, emlékezete című témakör keretében zajlott, a következő előadásokkal: Halász Péter (Budapest): A második évezred öröksége - Gondolatok a hagyományról, Kupán Árpád (Nagyvárad): A nagyváradi szabadkőművesség szerepe Nagyvárad 20. század eleji felvirágoztatásában, Puskel Péter (Arad): Az aradi Szabadság-szobor feltámadása, Sándor István (Arad): Felállítás előtt az aradi Szabadság-szobor, Matekovits Mária, Matekovits Mihály (Arad): Fogalom - árnyékkal. Gondolatsor az aradi Szabadság-szobor esztétikájáról, Pávai Gyula (Arad): Fischer Aladár, az Aradi Katolikus Gimnázium igazgatója, Nánási Noémi (Érmihályfalva): Máté Imre - egy küzdelmes költői pálya, Csanádi János (Kisjenő): Nagyzerind szellemi nagykorúsodásának erőforrásai, Tácsi Erika (Temesvár): A temesvári Bartók Béla Líceum, a 20. század teremtménye, Krestyán Ilona (Temesvár): Az iparosképzés helyzete Temesváron a 20. század elején, Pásztai Ottó (Nagyvárad): A nagyváradi vegyipar története, Jancsó Árpád (Temesvár): A Béga hajózó csatorna csegéző műve, Bessenyei István (Segesvár): Az önpusztító fegyver. Az előadásokat közgyűlés követte. Szept. 7-én, vasárnap szakmai kiránduláson vettek részt a megjelentek, magyarországi Árpád-kori templomokat látogattak meg. A PBMEB idei évkönyve a Partiumi Füzetek sorozat 23. tagja, Dukrét Géza szerkesztésében. A több mint 400 oldal első fele a civil szervezet történetét, eseménykrónikáját, adatbázisát tartalmazza, a másik fele pedig 21 honismereti, helytörténeti tanulmányt a bizottság tagjainak tollából, igen változatos tematikával. A kiadvány a Bihar Megyei Tanács támogatásával jelent meg A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról címmel. /D. G.: Felmutatás, értékmentés, öntudatápolás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./2003. szeptember 22.
Szept. 21-én Aradra érkezett Razvan Theodorescu művelődési miniszter és bukaresti kísérete. Szakértői csapatában volt Bolborea Ioan, Marius Marcu Lepadat és Vida György szobrászművész. A szoborcsoporton dolgozó művészek közül Kolozsi Tibort és Kocsis Rudolfot is bevették a "csapatba". Az RMDSZ képviseletében jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, Tokay György képviselő és a megyei szervezet vezetői. A küldöttség helyszíni szemlére indult. A minorita templom udvarán a restaurált szoborcsoport előtt a művészettörténész miniszter immár nem hozakodhatott elő azzal, amivel két héttel ezelőtt, amikor jobb ötlet híján esztétikai kifogásokra hivatkozott. Most azt hajtogatta, hogy a jövőbe kell néznünk, a közös múltat kell keresnünk, nem azt, ami elválaszt. Márpedig 1848-ban a román és a magyar nép nem a barikád azonos oldalán állt. A Nyugati Jelennek arra a kérdésére, hogy műemléknek tartja-e a szobrot, hiszen felállításában a minisztérium megvétózta a helyi önkormányzat döntését, kitérő választ adott. A templomudvarból a Tűzoltó térre hajtottak pár perces terepszemlére. Itt Tokay György képviselő arról próbálta meggyőzni a minisztert, hogy a térség akár a másik műemlék, a víztorony felé is terjeszkedhetne. Razvan Theodorescu a vársánc előtti fasor mellett példálózott ideális helynek tartva a közös park számára, ahol a Szabadság szobor is "méltó" és jelképes környezetbe kerülhetne. Ezután a sajtó kizárásával a szakértők a prefektúrán tartottak zártkörű megbeszélést. Ezt megelőzően Takács Csaba foglalta össze a zártkörű szakmai megbeszélés konklúzióját: Jegyzéket fogadtak el, amelyben az RMDSZ képviseletében szilárdan kitartottak Tokay Györggyel együtt a Tűzoltó tér mellett, azzal a kompromisszummal, hogy ott más szobrok is helyet kaphatnak. Theodorescu miniszter úr a váralja mellett kardoskodott. Ezt a két javaslatot fogja az RMDSZ csúcsvezetőségével a kormány megvitatni. /Puskel Péter: Razvan Theodorescu ragaszkodik a szoborparkhoz. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./2003. október 11.
Okt. 10-én Aradon a Jelen Házban megnyitották Szilágyi László fiatal marosvásárhelyi szobrászművész önálló tárlatát. A fiatal képzőművész kiállításának üvegszobrait Puskel Péter értékelte, a jelenlevőknek elárulva azt is, hogy Szilágyi egyike a Szabadság-szobor restaurátorainak. /Délelőtt tökéletes. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./2003. december 23.
Idén háromszáz éve, hogy kirobbant a Rákóczi vezette szabadságharc. A megemlékezések azonban nem csupán a hamarosan véget érő esztendőre terjednek ki, ezúttal jubileumi évekről lehet beszélni, hiszen az erdélyi fejedelem vezette több éves küzdelem, zászlaján az Istennel a hazáért és a szabadságért felhívással 1711-ben bukott el.A megemlékezések sorozatát szolgáló kiadványok közt Erdélyben úttörő szerepet vállalt fel a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadványa: Jubileumi Rákóczi Évek A nagyváradi Dukrét Géza (munkatársai Kupán Árpád és Borbély Gábor) szerkesztette füzet 2011-ig közli az évről évre, a szabadságharc más-más vetületét előtérbe helyező Rákóczi-jubileum eseménynaptárát. Jövőre, például, a szabadságharc és Erdély számtalan vonatkozását elevenítik fel a történelemtől, a zenéig és a drámáig. Ennek kapcsán rendezik meg márciusban a Nagyenyedi Református Kollégium diákjainak hősies helytállásával kapcsolatos vetélkedőt. A vezérlő fejedelem és az államszervezés a vezértéma 2005-ben, majd az ezt követő évben Rákóczi művelődéspolitikája adja a megemlékezések gerincét. A kiadványban megtalálható Rákóczi életének és harcainak kronológiája, önéletírásának részletei, továbbá a kortársak véleménye a nagyságos fejedelemről. /Puskel Péter: Jubileumi Rákóczi Évek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2004. január 23.
Az impériumváltozás utáni években Ficzay Dénes, a kiváló irodalom- és helytörténész találó jellemzése szerint “valóságos irodalmi láz dühöngött Aradon.” Temesvár is “hasonló cipőben járt”, sőt Gyulafehérvárról is elmondható ugyanez. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szócikke szerint 1920 és 1940 között Arad 40 nyomdájában 354 (!) magyar nyelvű könyv és 126 időszaki sajtótermék jelent meg. Ebből 111 könyv a Vasárnap nyomdájából került ki. Az említett húsz év könyvkiadásának teljes címlistája aligha állítható össze, ugyanis a megyei könyvtár sem rendelkezik minden Aradon kiadott kötettel. Puskel Péter hosszú évek óta próbál egy-egy akkoriban kiadott könyvet beszerezni. Helytörténet szempontjából fontos kiadványok között van Szendrey Mihály egykori színi direktor Ötven év a színészetből című kötete, amely a Lovrov & Co. nyomdából került ki 1932-ben. Jó kiegészítője Váli Béla a XIX. század végén az aradi színjátszás történetéről írt értékes szakkönyvének. Ugyanabban az esztendőben adta ki Zsigmond Miklós, a két világháború közötti évek egyik legjobb tollú riportere az Aradi Közgazdasági Évkönyvet. Rengeteg hasznos információt sűrített a kiadványba, többek között az iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek lajstromát, címét, telefonszámát, a régi és az új utcaneveket. Mindössze ötven számozott példányban adta ki Szombath Károly újságíró Lányi Izsó Corvin könyvnyomdájában Ahogy mi kinézünk… krokikat, humoreszkeket, szatírákat tartalmazó könyvét. A legbohémebb aradi zsurnalisztaként számon tartott Lits Antal (1875–1931) huszonhat évig dolgozott a Függetlenség lapnál, s élményeit Igaz mesék (Hehs és Lovrov, 1928), illetve a Tarka Könyvek (Reismann Nyomdai Műintézet, 1930) címmel foglalta kötetbe. Ez utóbbi előszavát Krúdy Gyula írta, aki maga is gyakran járt Aradon és kebelbarátja volt a riporternek. A Genius nyomdában (41 könyvet adott ki) megjelent Fekete nappalok és fehér éjszakák című regény szerzője, Szudy Elemér (1880–1940) korábban az Arad és Vidéke főszerkesztőjeként országos hírnevet szerzett lapjának. /Puskel Péter: “Irodalmi láz” a kisebbségi sorsban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./2004. február 7.
Pár nappal 75. születésnapja előtt elhunyt Szabóné Ferencz Irma művészettörténész, részlegvezető muzeológus. Megszervezte, rendezte Aradon a megyei képtár anyagát, továbbá újabb és újabb remekművek beszerzésével gyarapította azt. Sz. Ferencz Irma meghatározó szerepet játszott a művészeti részleg különválásában és elköltöztetésében Megalakulásától elnöke volt Aradon a Római Katolikus Nőszövetségnek. /Puskel Péter: Ferencz Irmáért szól a harang. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./2004. február 24.
Elhunyt 91. évében a magyar irodalmi- és sajtóélet egyik nagy öregje, Kenyeres (1947-ig családi nevén Gutbrod) Pál. /sz. Arad, 1913. aug. 31./ Kenyeres Pál asztalosmunkásként kapcsolódott be a Magyar Népi Szövetség tevékenységébe, majd 1948-tól 1952-ig a Romániai Magyar Szó helyettes főszerkesztői tisztét töltötte be. Ezekben az években kapcsolódott be az újjászerveződő erdélyi magyar sajtóéletbe és irodalomba. Aradra hazatérése után nyugdíjazásáig a fogyasztási szövetkezetekben dolgozott, de gyakran publikált a helyi sajtóban, az Utunkban és a Művelődésben. Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör egyik alapító tagja, hosszú évekig elnöke, s a fiatal tehetséges tollforgatók szellemi atyja volt. A Kör két antológiájából az 1982 napvilágot látott Önarcképet szerkesztette. Az 1950-ben kiadott Ünnepi műszak és az Acélfal, valamint A győzedelmes esztendő című önálló kötetein kívül 1999-ben és 2000-ben az Aradi Kölcsey Egyesület a Magamat nyugtató és Kincskeresés címmel két verseskötetét is megjelentette. /Puskel Péter: In memoriam Kenyeres Pál. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. március 26.
Arad képzőművészeti életéről már jelennek meg munkák. Tavaly ősszel napvilágot látott az Alaszu Pál-katalógus. Teljes életművet bemutató kritikai monográfia a 2001-ben elhunyt neves aradi szobrászművészről, Vitroel Emilről /Csermő, 1929. júl. 8. – Arad, 2001/ született. Az igényes kivitelezésű, román, angol és magyar nyelvű könyvet Horia Medeleanu aradi művészettörténész írta. Vitroel több mint negyedszázadon át volt az aradi képzőművészek elnöke, külföldön többször, Aradon 45 év alatt egyszer sem rendezett egyéni kiállítást. Pedig alkotásainak java itthon, ligeti műtermében készült, és Aradon és környékén maradt. Emlékének ápolására özvegye létrehozta a Vitroel Emil Alapítványt és -díjat. Ez utóbbival évente egy-egy tehetséges fiatal szobrászt jutalmaznak. A 72 éves korában, közvetlenül az orosházi kiállítása után elhunyt művész szobrai egy hónapig Aradon, a Művészeti Múzeum termében tekinthetők meg. /Puskel Péter: Vitroel Emil-díj a fiatal szobrászoknak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 26./2004. május 25.
A Kiszabadítottuk albumot meglepetésnek szánta kiadója, az RMDSZ. Az aradi Szabadság-szobor újraállításának reggelén, ápr. 25-én vásárolhatták meg az eseményre érkező aradiak és a vendégek. Ápr. 22-én készültek el az utolsó fotók, s akkor szerkesztették a szöveget. A legnagyobb példányszámban megjelent hazai magyar könyv. Helytörténeti kutatóknak hosszú időn át ez a kiadvány jelentheti majd a leghitelesebb, legteljesebb forrásanyagot. Markó Béla az Előszóban úgy fogalmazott: “Mifelénk a szobrok sorsa éppen olyan hányatott, mint az embereké… Ha majd a történetüket egyszer valaki megírja, benne lesz abban minden, amit eleink átéltek: remény és kiábrándulás, halál és újjászületés, változás és megmaradás.” /Puskel Péter: Rekordidő alatt nívós kiadvány a Szabadság-szoborról. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./2004. július 20.
Tavaly virradattól sötétedésig dolgozott az aradi Szabadság-szobor talapzatkockáinak restaurálásán Kocsis Rudolf szobrászművész. A Temesvári Egyetem Művészeti karán tanító aradi szobrász Budapesten állított ki. Két másik szlovák kötődésű művész, a budapesti Ezüst György és az újvidéki Pavel Pop társaságában a Rákóczi úti galériában mutatta be munkáit. Négyévenként van a nagy nemzetközi seregszemle, a rigai szobrászati kiállítás. Ebbe beválogatták Jecza Péter bronzszobra mellett Kocsis Rudolf egyik famunkáját. Kocsis Rudolf augusztusban a Szabadság-szobor bronzalakjait restauráló Kolozsi Tibor, a szovátai Sánta Csaba és a sepsiszentgyörgyi Varga Mihály társaságában Kolozsváron állít ki, szeptemberben pedig a Pécsi Galériában az aradi képzőművészek viszonozzák a mecsekiek aradi bemutatkozását. /Puskel Péter: Budapesten és Rigában állított ki Kocsis Rudolf. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./2004. augusztus 2.
A hét végén tartották Aradon a magyar délnyugat-erdélyi újságírók kétnapos konferenciáját az aradi magyar sajtó napja kapcsán, amelyet negyedik éve ünnepel meg nemcsak Arad, hanem az öt (Aradon kívül Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes) megyében megjelenő Nyugati Jelen révén a délnyugat-erdélyi magyar újságíró-társadalom is. Júl. 31-én Puskel Péter ny. újságíró, helytörténész felelevenítette az aradi magyar sajtó több mint 140 esztendős múltját, majd Balta János újságíró, a lap terjesztési igazgatója tartott vitaindító előadást az újság jelenlegi helyzetéről. Tokay György egykori újságíró, parlamenti képviselő sajtó és politikum viszonyáról tartott előadást, a tényeket szem előtt tartó “agresszív” újságírást sürgette. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztő-helyettese a szórványban megjelenő sajtó teendőiről beszélt. /Magyar újságírók régiós értekezlete. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./2004. október 11.
Elhunyt Kovách Géza /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22. – Arad, 2004. okt. 10./ tudós történész, tanár, nemzedékek közkedvelt és köztiszteletben álló “Gazsija”. Néhány nappal azután halt meg, hogy megemlékeztek az aradi vértanúk mártíriumáról, melynek történetét oly átfogóan írta meg Az emlékező városban. /Az emlékező város – október 6. Arad, 1999/ Dr. Kovách Géza Zilahon a Wesselényi Kollégiumban érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem történelem-földrajz szakát 1948-ban végezte el. Több évig Jakó Zsigmond professzor tanársegédje volt, s ha nem jönnek a diktatúra évei, bizonyára fényes egyetemi karrier várt volna rá. Aradra került és 1951-től 1986-ig történelemtanárként több iskolában, de állandó jelleggel a Csiky Gergely Iskolacsoport jogelődjében tanított és nemzedékek kedvence volt. A nagy szellemi központoktól távol eső, vidéki kutatóként dr. Kovách Géza meglepően sokat tett le az asztalra: tucatnyi könyvet, falumonográfiát, tanulmányt, tudományos értekezést. Erdélyi és közép-európai levéltárakban búvárkodott, hogy aztán hangyaszorgalommal és a történelmi tények iránti alázattal feldolgozza kutatásait. Publikált itthon és külföldi tudományos szaklapokban. Nemzetközi konferenciákon vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Köztestületének tagsága mutatja, hogy az anyaországban is kellőképpen értékelték fáradozásait. Nyáron még részt vett Kisiratosról, majd Majláthfalváról írt monográfiájának bemutatásán, aztán egyre fogyatkozott ereje és életkedve. Fő kutatási területe a gazdaság- és településtörténet volt. /Puskel Péter: In memoriam Kovách Géza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./ Legutóbbi könyve: Eltűnt települések Arad megyében (2004) – néhány munkája: Erdélyi jobbágyok panaszlevelei – Kordokumentumok az erdélyi falu életéből 1771-1848. A Temesi Bánság mezőgazdaságának fejlődése a török kiűzése után (1718-1828), 1995 Történelmünk a Duna-medencében /Polis, Kolozsvár, 1998/ egyik szerzője A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése, (1716-1848), Csongrád Megyei Levéltár, 1999 – monográfia.2004. november 2.
Megjelent a Csiky Gergely Iskolacsoport /Arad/ Évkönyve. A tavalyi kimaradás ellensúlyozására az Évkönyv szerkesztői összevont számmal rukkoltak elő. Jó lesz fellapozni tíz-húsz év múltán, s megtudni, kik voltak évfolyamelsők, milyen iskolai és más jellegű versenyeken, milyen eredménnyel képviselték iskolájukat, Arad egyetlen magyar középiskolájában hogyan tanultak a diákok. /Puskel Péter: Csiky-évkönyv. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./2004. november 6.
Megjelent Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról /Irodalmi Jelen Könyv, Arad/ című hézagpótló könyve. A rendhagyó monográfia Arad 1885–1945 közötti históriáját több mint 400 archív képeslap és fotó kíséretében mutatja be. /Irodalmi Jelen Könyv bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./2004. november 11.
Ujj János Aradi irodalmi lapok című kötete megcáfolja azt a hiedelmet, hogy Aradon nem volt irodalmi élet. A városban a XIX. század végén és a XX. század első felében induló irodalmi próbálkozások többsége rendre megbukott. Csupán egy-két folyóirat ért meg több évfolyamot, közöttük a 22 éven át folyamatosan megjelenő Vasárnap kivételnek tekinthető. Tiszavirág-életű volt Franyó Zoltán próbálkozása a Geniusokkal, Szántó György irodalomtörténeti jelentőségű, mégis zátonyra futó Periszkopja. Ujj János tanulmánykötetbe szerkesztette erre vonatkozó kutatásait. Az olvasó csak “egy cseppet kap a tengerből”, jegyezte meg a szerző, a város 170 éves sajtómúltjának gazdagságára és árnyaltságára utalva. A könyv másik érdeme a Kölcsey Egyesület gondozásában megjelentetett Havi Szemle teljes repertóriumának összeállítása. Hasznos kézikönyv Ujj Jánosnak az Alma Mater kiadásában megjelentetett könyve. /Puskel Péter: Magvas tanulmány az aradi irodalmi lapokról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./