udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
166
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-166
Névmutató:
Tamás Gáspár Miklós
2004. szeptember 27.
Tamás Gáspár Miklós A Hét hetilap vendégeként érkezett Kolozsvárra, szept. 24-én találkozott az érdeklődőkkel. A moderátori szerepet Papp Sándor Zsigmond és Parászka Boróka, A Hét szerkesztői vállalták. Tamás Gáspár Miklós kifejtette: a magyarországi magyarok azért szeretik jobban a románokat, mivel ők nem költöznek ki Magyarországra, ellentétben az erdélyi magyarok egy részével. /F. I.: Szamizdat pamfletek szerzője a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./2004. november 24.
,,Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát?” – kérdezte dr. Eörsi Mátyás, az SZDSZ nemzetszakértője. ,,Adnánk mi területi autonómiát az itteni kínai textilkereskedőknek?” – folytatta. Bolgár György műsorügynök is letette a garast: ,,Egy magyarságot igazoló papírt a szívem fölött is viselhetek, de ha másra is jó, például arra, hogy átjöjjek Magyarországra, munkát vállaljak, tanuljak, egzisztenciát teremtsek, letelepedjek, csupa magyar között éljek, méghozzá jobban, mint Romániában, Szerbiában vagy Ukrajnában, akkor jönni fogok.” Bodor Pál viszont a kettős állampolgárság mellett érvelt. Az Eörsi- és Bolgár-félék nem érzékelik, hogy a magyar nemzet számára nem mindegy, ha a Kárpát-medence mai magyarságának a határon kívüli harmada román, szlovák, szlovén állampolgárként tagolódik be az unióba, írta Sylvester Lajos. Eörsi és társai az Európai Uniót is védik, azt mondják ugyanis, hogy tízmillióról szólt a belépési alku, és mit szólna az unió, mikor egy szép napon tizenötmillió magyarra ébredne? Medgyessy Péter sem szavaz igennel. Tamás Gáspár Miklós üres lapot dob az urnába. /Sylvester Lajos: Új nemzetszakértők? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./2004. december 23.
„Sokan megmondtuk, megírtuk, hogy a december 5-i népszavazás csak rosszul végződhet” – írta Tamás Gáspár Miklós. Rosszul is végződött. Más eredmény is alighanem rossz lett volna. A lapok írták, hogy az erdélyi magyarok élősdi, élelmes ingyenélők. /T.G.M. nem írta, hogy milyen lapokról van szó./ A népszavazás után „végleg megszűnt a magyar nacionalizmus – és különösen megszűnt a demokratikus-liberális nacionalizmus – , helyét pedig átvette a bevándorlóellenes xenofóbia”. Maga a közösség bajban van. Tamás Gáspár Miklós szerint: a "magyarság" kifejezés értelmetlenné, tartalmatlanná vált, továbbá „a magyarországi politikai közösség 2004 decemberében rosszul viselkedett (s ha netán elsöprő többsége "igen"-nel szavaz, sajnos, akkor is rosszul viselkedett volna, de másként: másként rosszul)”. A józan önzés kerekedett fölül. Az utódállami magyar közösségek is "etnicista" módon viselkedtek. Ha ugyanis a "magyarság" közösségéhez tartozónak vélnék magukat, akkor ezt a hovatartozást nem kérdőjelezte volna meg a mostani elutasítás. A cikkíró szerint az utódállami, kisebbségi magyar közösségek jelentős része „leválni látszik a tágabb magyar sorsközösségről”. „A határokon túli magyar szervezetek vezetői pedig most a Magyarok Világszövetségének őrültségeit ismétlik meg, amikor megint tisztázatlan jogi és népjóléti tartalmú állampolgárságot követelnek a szülőföldjükről kivándorolni, áttelepülni NEM kívánó utódállami magyaroknak.” – minősített T. G. M. Továbbá megállapította, hogy „az utódállami magyar kisebbségek nem vontak le semmilyen hasznos következtetést abból, hogy nyolcvan éve külön és másfelé fejlődnek, nem arra, amerre Magyarország, s a többségi románokkal, szlovákokkal, szerbekkel való együttélés mély nyomokat hagyott rajtuk, s hogy érdekeiktől vezérelve, igenis részei a romániai, szlovákiai, szerbiai politikai közösségnek”. „A bevándorlóellenes xenofób "etnicizmus" egész Európában iszonyú problémákat okoz (lásd legutóbb a Törökország EU- fölvételével kapcsolatos undorító "vitákat")” – írta T. G. M. Szellemeskedve megállapította: „belmagyaroknak és külmagyaroknak egyesült erővel sikerült akkora bajba sodorniuk magukat – kényszerítő ok nélkül -, amekkorára azért mások csak messziről sóvárognak legmazochistább hangulataikban.” /Tamás Gáspár Miklós egyetemi tanár: Nemzeti tragédia. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 23./2005. január 17.
Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./2005. január 25.
Tamás Gáspár Miklós felszólította Magyarország volt miniszterelnökét, Orbán Viktort: “Szükségünk van rád, öregem, szedd össze magad!” Erre reagált K. Jakab Antal: „Ne pimaszkodj, Gazsika! Egyelőre a magyar hírközlési eszközöknek, a magyar tudományos és kulturális fórumoknak, a magyar szellemi és gazdasági élet kulcspozícióinak, a magyar vagyonnak csak oroszlánrésze, nem telje van a kezetekben”. „Majd, ha már mindenestül bekebeleztétek az országot, de a magyar nemzet elgyávításához, önérzetének, önbecsülésének megtiprásához nem járulsz magad is hozzá gyalázkodó megnyilatkozásaiddal (hogy pl. a magyar született fasiszta), és az elgyávított, önérzetében, önbecsülésében megtiport nemzet méltatlan viselkedésében (lásd népszavazás) nem keresed tulajdon tételeid igazolását; majd, ha úgy múlik el nemzeti ünnep, hogy egyetlen hírcsatornán sem pocskondiázod mint szánalmast, borzalmast, szégyellnivalót a magyarok történetét; majd, ha ellenzéki pártvezér leszel az országgyűlésben, és minden alkalmat elszalasztasz a kormánypárt országbitorlásának megbélyegzésére; majd, ha újkommunista-újliberális igehirdetéseddel elhódítod Gurcsánytól a tömegeket, és százezer cifraszűrös, árvalányhajas és imasipkás lumpenproletár sorakozik föl mögéd Budapest utcáin, de te visszavezeted őket az alkotmány sáncai közé, s hiába követeli a sokaság harsogva, őrjöngő önkívületben, hogy legalább államelnöki beköszöntő beszéded tartsd meg, te megtartóztatod magad a hatalom megragadásától, és az újkommunista kiáltvány elszavalása helyett szótlanul legyintesz csupán – akkor… Akkor én összeroppanok összegyűjtött sokértelmű, mélységes hallgatásaid súlya alatt, és nem vetemedem többé pimaszkodásra veled szemben.” /K. Jakab Antal: Ne pimaszkodj, Gazsika! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./2005. február 10.
A 75 éves Csoóri Sándor életművét az A Hét hetilapban Tamás Gáspár Miklós értékelte. Tamás Gáspár Miklós szerint Csoóri nem a magyar nemzetért állt ki, hanem a magyar népért, a parasztságért. TGM megjegyezte: a „mai globális tőkés rendben a magyar mezőgazdaságra egyszerűen nincs szükség”. TGM értékelte Csoóri életművét: „Amiről híres – egy bekezdés, amelyet minden valamire való magyar értelmiségi vehemensen elítélt az eredeti szöveg terjedelmének ezerszeresén, az MDF megalapítása, a Pozsgayval való állítólagos szövetség, a Hitel, a Magyarok Világszövetségének nem túl dicső elnöklése, effélék – vagy elmúlik, vagy nem, én nem tudom.” TGM szerint: „A magyar nép, mire visszakaphatta volna történelmét, eltűnt. Nem halt ki, megváltozott.” /Tamás Gáspár Miklós: Csoóri Sándor 75 éves. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 10./2005. február 18.
Ezt kínáljuk A Hét-ben, olvasható a hetilap új számáról. Néhány kiemelt cím: MSZP-Erdély. Zavaros állóvíz – Tamás Gáspár Miklós – Szívjatok, ha kérhetem baszottul, mint az életem – Kit kompromittál a sajtó elkurvulása? – Nemzet és baloldal a rendszerváltás után. /Lapról lapra rovat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./2005. május 24.
Bölöni Domokos beszámolt arról, hogy egy roma fiú leszúrásának hírére Gyurcsány Ferenc fajgyűlöletet emlegetett a parlamentben. Tamás Gáspár Miklós sem várta meg a rendőrségi vizsgálatot, ő is kirohanást intézett. Kiderült, hogy a merénylő is roma volt. Tamás Gáspár Miklós hintett némi hamut a fejére, elismerve tévedését, bocsánatot kért, amiért rasszista bűncselekményként minősítette a történteket. A miniszterelnök nem tartotta fontosnak TGM gesztusát, bocsánatkérése elmaradt. /Bölöni Domokos: Lefagysz, mint az internet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./ Előzmény: Gyurcsány Ferenc kijelentette, a történtek mögött ott a rasszizmus, a „fasiszta eszmék újjáéledésének veszélye”. A Moszkva téren rendezett rasszizmus elleni tüntetésen Tamás Gáspár Miklós kijelentette: egy fiút leszúrtak a fasiszták, majd hozzátette, nem most kellett volna először idejönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan „kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat, és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni!”2005. május 25.
Dr. Bokor Imre nyílt levelet intézett Tamás Gáspár Miklóshoz, miután a tévéhíradóban hallgatta a Moszkva téri nyilatkozatát, miszerint: „Nem kíván fajüldöző országban élni”! Bokor Imre javasolta, TGM engedjen az érzelmeinek, és távozzon onnan, ahol jelenleg él. Viszont körültekintően kell kiválasztania, hogy hol telepedik le, mert számos olyan ország van, ahol fajüldözők vannak. Ha például magyar nemzetiségű, akkor nem ajánlja neki Romániát, Szerbiát, Szlovákiát vagy Ukrajnát, ha zsidónak vallja magát, akkor nem proponálja az arab államokat, ha töröknek, akkor kerülje el a kurdokat, ha orosznak, akkor eszébe ne jusson Groznijban gyökeret ereszteni. Bokor arra nem is mer gondolni, hogy „hazánkra aggatta ezt a rendkívül súlyos vádnak minősülő címkét, mert ebben az esetben azt ajánlanám, hogy sürgősen fáradjon el elmeorvosi vizsgálatra”. /Prof. Dr. Bokor Imre: Tisztelt Tamás Gáspár Miklós Úr! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 24./ A szerkesztőség megjegyzése: Amikor kiderült, hogy a tettes is roma, TGM elnézést kért, azt mondta, pardon, tévedett. Miben? Nem kellett volna beállni a Moszkva téri tüntetők közé, vagy alaptalanul fajgyűlölőzte le az országot?2005. május 27.
Néhány hete Budapesten, a Moszkva téren, fényes nappal, zsúfolt autóbuszon egy illető szamurájkarddal támadt egy tizenöt esztendős cigányfiúra, aki súlyos (életveszélyes) sérülésekkel került kórházba. Az áldozat roma származású volt, a bulvárlapok azonnal, meg sem várva a rendőrségi nyomozás végeredményét, fasiszta, rasszista, etnikai jellegű támadásról beszéltek. Ezt felkapták a magyar média divatos hírmagyarázói, politológusai s a politikusok is, figyelmen kívül hagyva azt a rendőrségi nyilatkozatot, miszerint a vizsgálat ugyan még folyamatban, de semmi nem utal rasszista jellegű támadásra. A magyar parlamentben Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök lefasisztázta a fél országot, s ugyanilyen minősítések hangzottak el tévéállomásokon, jelentek meg a sajtóban. Azután kiderült, hogy az elkövető is roma volt, de a magyar fasiszta veszélyt emlegetők, a magyar rasszizmus ördögét fantáziálók közül csak Tamás Gáspár Miklósban volt annyi tisztesség, hogy a Hír Televízióban megkövesse azokat, akiket esetleg elsietett ítélkezésével megsértett. Mások nem így tettek, a parlamenti ülésen a politikusok egymásra mutogattak, elképesztő volt hallani a roma származású szociológust, aki szerint a Mortimer becenevű, roma származású fiatalember mélymagyar viselkedési mintákat követett volna… (Milyen ,,mélymagyarok” szaladgálnak mezítelen szamurájkardokkal ma Budapest utcáin, akiket a balszerencsés Morimer utánozni akar?!) A rendőrségi nyilatkozat szerint szóváltás zajlott a két fiú között. Az áldozat bicskával támadt volna rá Mortimerre, aki szerencsétlenül szamurájkardjával próbált védekezni. A Józsika nevű áldozat ellen rendőrségi eljárás folyik, mivel korábban bicskával fenyegetett meg egy gyereket, ráadásul róla és testvéréről mint a kerület rémeiről beszélnek, akik rettegésben tartják a környéket, s afféle pénzbeszedőként működnek. Az ügy sajtóvisszhangja jelzi a magyar társadalomban uralgó előítéletek és fantomképek jelenlétét, állapította meg Bogdán László. /Bogdán László: Szamurájkarddal az autóbuszon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./2005. június 7.
Június 3-án Magyarországon több országos napilap is foglalkozott a 85 éve bekövetkezett országvesztéssel. A magyar történelemkönyvekben ma is csak hiányosan, hézagosan tanítanak Trianonról. Romániában a kommunista rendszer sikeresen beletáplálta az emberek fejébe, hogy Ezért látnak sokan ma is az 1989-es események mögött magyar titkosszolgálati beavatkozást, a marosvásárhelyi pogrom mögött Erdély elszakítására tett kísérletet. Ezért nem kellett alig egy hónapja a felajánlott magyar katonai segítség, az árvíz sújtotta Bánságba. – Június 4-én Budapesten semmi sem emlékeztetett Trianonra. A Duna és Hír Televíziót kivéve, hallgatnak róla a közszolgálati médiumok is. A Magyar ATV-n ment a Fásy Mulató, a közszolgálati Kossuth Rádióban pedig a Rádiókabaré. A Felvonulási téren, a Regnum Marianum templom helyén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik szimpatizánsai emlékeztek, a Hősök terén a MIÉP tartott nagygyűlést. Toroczkai László HVIM-elnök kifejtette: ”2001-ben azért hirdettük meg ezt a fáklyás felvonulást, mert sirattuk a múltat. Ellenségeink a balliberális médiában felteszik a kérdést: miért foglalkozunk a múlttal. Ez óriási tévedés: Trianon nem lerágott csont, hanem nemzetünk élő, fájó sebe. Lásd: Délvidék, ahol verik a magyarokat, és újabban Erdélyben is. Miért hagyjuk? Meg kell mutatnunk, hogy nincs a szívünkben félelem.” Toroczkai után Kovács Dávid, a Jobbik elnöke beszélt. Kiemelte: „magyar testvéreinket folyamatosan megalázzák és megverik. Tamás Gáspár Miklós és barátai a Moszkva téren küzdenek a rasszizmus ellen. Ajánlom, hogy menjenek át Erdélybe vagy a Délvidékre és ott küzdjenek. Ott van feladatuk. Június negyedike nemcsak a nemzeti emlékezet napja, hanem az önvédelmi ösztön mozgósításának napja is kell hogy legyen.” A megjelentek felkeresték a szerb, francia, román, szlovák nagykövetségeket. A petíciókat sehol sem fogadták el. Ezekben területi autonómiát követelnek a határon túli magyaroknak. A Hősök terén Csurka István, a MIÉP elnöke mondott beszédet. /Fábián Tibor: Magyarország emlékezik. Trianon sem örök. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7.2005. november 22.
Magyar kommentár címmel az Új Magyar Szó idézett Tamás Gáspár Miklóstól és az Élet és Irodalom hetilapból. Utóbbiból egy Orbán Viktort elítélő cikkből. /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./2006. január 31.
A kilencvenes évek elején a baloldalnak nem volt kommunikálható válasza a nemzeti problematikára. A baloldal a nemzetfogalmat támadta meg. A nemrégiben elhunyt Eörsi István még a republikánus nemzettudatot népszerűsítő Tamás Gáspár Miklósnak is nekitámadt a kilencvenes évek derekán, mert ez utóbbi azt merte írni – a határon túli magyarságnak a nemzetből való fogalmi kirekesztése mellett –, hogy Magyarország mégiscsak magyar ország, és a magyar állampolgárokat tömörítő magyar politikai nemzet közös érdeke, hogy a magyarság nyerjen. Eörsi szerint a multinacionális vállalatok korában e mondat értelmetlen, s annak a kívánságnak, hogy magyarok nyerjenek legfeljebb a labdarúgásban, de tulajdonképpen még ott sincs értelme. Másik módszere a hermeneutikai zűrzavarkeltésnek a „politikai nemzet” teóriájának kijátszása a kulturális nemzet ellen. TGM mellett Kende Péter (nem a botránykönyves, hanem a Párizsban, emigrációban a társadalomtudományok területén nevet szerzett tudós), Bauer Tamás, Vitányi Iván és mások e fogalmi kategóriát sulykolták írásaikban. Miután mindkét kísérlet kudarcot vallott, a baloldal – legalábbis annak főárama, az MSZP – a politikai kommunikáció tekintetében taktikát változtatott. Medgyessy Péter nemzeti középről beszélt, Gyurcsány nemzet iránti felelősségről, felelős hazafiságról, nemzeti minimumról, miközben persze a nemzeti kérdésre adott politikai válaszok továbbra sem érdemiek. /Borbély Zsolt Attila: Baloldali taktikák. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./2006. március 24.
Azzal fenyegették meg Orbán Viktort egy feleségének címzett levélben, hogy ha nem lép vissza a politizálástól, „gyermekeit elrabolják, ledarálják és kutyatápot csinálnak belőlük”. Az esetet bejelentették a Köztársasági Őrezrednek, de nem kértek védelmet. „Különösebb jelentőséget nem kell tulajdonítani a fenyegetéseknek, visszataszító, de remélhetően ezek mögött semmi komoly erő nincsen, hisz 1990 óta minden közéleti figura kap ilyen leveleket” – kommentálta az Új Magyar Szónak Tamás Gáspár Miklós. /Guther M. Ilona, Budapest: Orbán Viktor nem kért védelmet. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./2006. április 10.
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) enyhe előnyét mutatták az április 9-én megtartott magyarországi választások részleges eredményei: a szavazatok 92,81 százalékos feldolgozottsága után az MSZP 43,29 százalékkal vezetett a 42,30 százaléknál tartó Fidesz előtt. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 6,16 százalékkal átlépte a parlamenti küszöböt, és ugyanez elmondható a Magyar Demokrata Fórumra (MDF), amely 5,02 százaléknál tartott. „Az erdélyi magyarság számára nincs tétje a magyarországi választásoknak” – kommentálta az Új Magyar Szó felkérésére a választási eredményeket Tamás Gáspár Miklós politikai elemző. A részvételi arány a részleges adatok szerint 67 százalék körüli volt. A választások második fordulóját két hét múlva tartják. /Négypárti Országgyűlés, MSZP-előny. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./2006. április 10.
„A választások tétje az, hogy folytatható-e a jelenlegi gazdaságpolitika” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Tamás Gáspár Miklós. Szerinte „kaland volna”, ha Orbán Viktor kerülne hatalomra, mert a jelenlegi ellenzéknek „egészen furcsa” javaslatai vannak a gazdaság irányváltásáról. Tamás Gáspár Miklós úgy látja, az erdélyi magyarság számára nincs tétje a választásoknak. „Púp vagyunk a hátukon, a legjobb rólunk nem beszélni” – fogalmazott a közíró, aki szerint a kijelentés a jobb, és a baloldalra egyaránt érvényes. /Cseke Péter Tamás: „Púp vagyunk a hátukon”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./2006. május 6.
Bágyoni Szabó István (Bágyon – Aranyosszék, 1941. június 10.) Elszabadult konténerek című naplóregényét március 22-én mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. Az estet Kalász Márton, az Írószövetség elnöke nyitotta meg, házigazda Böszörményi Zoltán, az aradi Irodalmi Jelen című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban napvilágot látott kötetről Pongrácz P. Mária, a könyv szerkesztője, valamint Csűrös Miklós és Láng Gusztáv irodalomtörténészek beszéltek. Bágyoni Szabó István Erdélyből áttelepült Budapestre, átélte a diktatúrát. Az akkor megtörténtek utóhatásait még máig sem tudta kiheverni a létéért, nemzeti megmaradásáért küzdő értelmiség. Bágyoni Szabó István naplójában szólt azokról az ismert magyar írókról, akik megpróbáltak kiutat keresni. Kenéz Ferenc író sokszor szerepel a könyvben, Kenéz is áttelepült, előzőleg mindketten az Utunknál dolgoztak. Az Utunktól „elmenők” között sorrendben Bágyoni volt az utolsó, Tamás Gáspár Miklós, Csiki László, Kocsis István, Köntös-Szabó Zoltán, Banner Zoltán, Árkossy István és Kenéz Ferenc indult el előtte. A grafikus Árkossy tervezte meg a könyv borítóját, Árkossy Ilona pedig, a színművész feleség fellépett az írószövetségi bemutatón. Közösségben gondolkodó íróember számára a szülőföld elhagyása – még ha kényszerű is – nehezen vagy aligha magyarázható, jelentette ki Bágyoni, hozzátéve, a szülőföld hitből és szellemi ragaszkodásból, hagyományból és álmokból is áll, és azt magával hurcolta. Budapesten ha erdélyi költőről van szó, Kányádi Sándort, Lászlóffy Aladár említik, pedig ma már mindketten valamelyik budapesti kerületből indulnak „erdélyi látogatóba”, erdélyiként. Bágyoni Szabó István az Új Magyarország alapító gárdájában volt, de rövid fél év után kivált onnan, a Pest Megyei Hírlap kulturális rovatvezetője lett 1995-ig, amíg a Horn- kormány meg nem szüntette az egyetlen magyar tulajdonban lévő „vidéki lapot”. A Szabad Föld kulturális rovatát irányította négy éven át – egész addig, amíg az újgazdag sajtócápák meg nem vették a lapot a Magyar Nemzettől. Most nyugdíjasként a Polísz című irodalmi folyóirat főmunkatársa. Regénytrilógiájának (Kések ideje, A lovak estére hazaérnek) harmadik darabját, az Erdélyi oltárképek címűt most írja. Tervezi esszéi, tanulmányai, publicisztikai írásai gyűjteményének megjelentetését. /Bölöni Domokos: Honvágy a hazában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./2006. május 31.
Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./2006. október 12.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt nemcsak a parlamentben, hanem az október 23-i ünnepségeken is bojkottálja az ellenzék. Orbán Viktor kijelentette, hogy a Fidesz nem fog együtt ünnepelni október 23-án Gyurcsány Ferenccel. A tervezett program szerint Sólyom László köztársasági elnök az Operaházban mond majd beszédet, az 56-os emlékművet Kosáry Domokos történész avatja, Gyurcsány Ferenc pedig a parlamentben fog beszélni. Kossuth téri beszédében a KDNP elnöke, Semjén Zsolt bejelentette, hogy bojkottálni fogják a magyar közszolgálati adó Napkelte című műsorát. Ezt azzal indokolta, hogy a lakájmédia elleplezi a hazugságot, ehhez nem akarnak asszisztálni. Az MTV erre közleményt adott ki, melyben reményüket fejezik ki, hogy minden parlamenti párt politikusa elfogadja a legnézettebb reggeli műsor meghívását. A Kossuth téri tüntetők közben nyílt levelet fogalmaznak az egykori demokratikus ellenzék vezetőinek: Kis Jánosnak, Tamás Gáspár Miklósnak és Kőszeg Ferencnek, arra kérve a címzetteket, hogy „a sajtó nyilvánosságán keresztül ítéljék el a nyílt kommunista restauráció fenyegetését, valamint a rendőri, bírói túlkapásokat és az értelmetlen erőszakot”, s hogy „hazai és a nemzetközi kapcsolataik felhasználásával tegyenek meg mindent erkölcsi forradalmunk fiatal tagjainak kiszabadítása érdekében”. /Guther M. Ilona: Bojkottálja október 23-át a Fidesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./2006. október 13.
A demokrata pártiak legkedveltebb „politikai elemzője” Cristian Tudor Popescu (CTP) keményen ostorozta népét s annak választott elnökét: Traian Basescut. A népről azt mondta a Gandul című lap vezéregyénisége: hiányzik belőle az erkölcsi véna! Hozzátette: ez nem érvényes minden románra. Tamás Gáspár Miklós (TGM) immár nem tartozik a legkedveltebbek közé, talán ezzel magyarázható, hogy miután kifejtette: Gyurcsánynak le kellene mondania, megtartandó óráira hivatkozva felállt, és távozott az éppen zajló tévéműsorból. TGM egy értekezésben kifejtette, hogy a magyarok a vereség kultuszának hódolnak. Főként a jobboldali nacionalisták. /Nótáros Lajos: A Nép és az Ő prófétái. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./