udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7111
találat
lapozás: 1-30 ... 6091-6120 | 6121-6150 | 6151-6180 ... 7111-7111
Névmutató:
Markó Béla
2011. június 21.
Darabnyi Magyarország...
Két-három hete aggódva kaptuk fel fejünket a hírre: lakat kerül a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja sepsiszentgyörgyi irodájának ajtajára. Nem véglegesen, csak mintegy fél évnyire. Az ok Magyarország nem épp rózsás államháztartási állapota lett volna, hiszen néhány hónapnyi fizetés, lakbér is spórlás. De aztán megnyugtatott a mandátumát e hónap végén kitöltõ intézetvezetõ, Hadnagy Miklós: legújabb információi szerint nem szakad meg az intézet mûködése, legfennebb egy hónapnyi kényszerszünet áll be tevékenységében. Utódjáról korai még beszélni - az elmúlt öt-hét évet azonban nem árt felidézni. Mert onnan nézvést sikertörténet az iroda tevékenysége, amennyiben a Székelyföld számos kiemelkedõ kulturális rendezvényt fogadhatott az intézet mûködésének köszönhetõen, de hogy ide elérhessen, rögös utat kellett bejárnia.
A zászló maradt
Magyarországi kulturális intézet Székelyföldre telepítésének ötlete nem Budapesten fogalmazódott meg, és ugyanvalóst sok tárgyalást, lobbizást igényelt, míg 2004 õszén bekövetkezett a hivatalos megnyitó - hogy majd két évre lakat kerüljön a Bod Péter Megyei Könyvtár épületében helyet kapó iroda ajtajára. A hivatalos megnyitó idõpontjában ugyanis még nem volt Magyarország és Románia által ratifikált egyezmény, amely alapján mûködhetett volna az intézet, rá másfél évre, 2006 májusában bólintott rá a román parlament a kétoldalú egyezményre. Az év áprilisában már megérkezett Sepsiszentgyörgyre a kétfõs intézet Hadnagy Miklós az Illyés Közalapítványt, felesége, Portik Piroska a kulturális tárcát váltotta fel e küldetésre. Fél év elõkészítés után végül 2006. november 29-én elkezdhette mûködését a központ - bár ezt megelõzõen is volt még egy mélypont, a második Gyurcsány-kormány alakításakor olyan emberek kerültek pozícióba, akik nem igazán tudták, hová tenni ezt az intézményt. Terényi János akkori bukaresti magyar nagykövet magyarázta el a nemzetközi államtitkárnak, Bogyay Katalinnak, miért lényeges egy Erdélyben mûködõ magyar kulturális intézet, amelynek szimbolikáját aztán az államtitkár az irodaavatáson értette meg igazán, ahol Markó Béla arról beszélt, az erkélyen van egy darab Magyarország, és ez az ország nekünk, erdélyi magyaroknak mennyire fontos. Az akkor kitûzött piros-fehér-zöld lobogó persze téma lett a romániai nacionalista közbeszédben, aztán ez is lecsengett, a zászló maradt (azóta a Gábor Áron utca sokak, fõként idõsebbek kedvelt sétálóhelyévé vált), az iroda megkezdhette mûködését.
Közel négyszáz rendezvény
?rdemes számokban is felidézni ez utóbbi öt évet: 390 program Erdély harmincegy településén, 117 helyszínen. Túlnyomóan a Székelyföldön, de juttattak a szórványba is kisebb jellegû rendezvényeket, többnyire kiállítást. A nagyobb lélegzetûeket pedig értelemszerûen Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen - és persze Sepsiszentgyörgyön szervezték. Ami a programok szórását illeti: képzõmûvészeti és zenei rendezvény a legtöbb, mindkettõbõl 110-120, irodalmi 50-60, közmûvelõdési nagyjából ugyanannyi - a mûfaji megosztás, nyilván, tükrözi a programszervezõk érdeklõdési körét, de partnereikét is. Hadnagy Miklósék ugyanis az iroda mûködésének elsõ pillanatától a helyi mûvelõdési intézményekkel kialakított kapcsolatukat az egyenrangúságra alapozták, azaz ha felmerült egy ötlet, hogy kit, milyen rendezvényt hívjanak meg, arról kikérték a helyiek véleményét is - no meg anyagi támogatásukat. Így érhették el, hogy minden esztendõben költségvetésükhöz még kétszer annyit hozzá tudtak tenni, ami természetesen a rendezvények számát is jócskán megemelte. Mert azt is tudni kell, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja számára a bõségszaru szádát Budapesten mindig is szûkösen nyitogatták. A világszerte Magyarország által mûködtetett tizenkilenc kulturális intézetbõl öt Collegium Hungaricum, ezek mindig is kiemelt helyet foglaltak el a rangsorban, a Balassi Intézet - a kulturális intézetek felügyeleti szerve - ezekre figyel elsõként, másodsorban a nagyobb európai országokban mûködõ központokra, a harmadik kategóriába tartozik a sepsiszentgyörgyi iroda, olyan intézetek társaságában, mint amelyek Tallinban, Helsinkiben, Delhiben találhatóak. Egyértelmû tehát: rivalizálni nem is tudott volna e nagytestvérekkel a szentgyörgyi iroda - de nem is akart. Már az elején, néhány hónap után rájöttek munkatársai: nem Budapestnek, a Balassi Intézetnek kell megfelelniük, hanem a helyi közönségnek. ?s, nyilván, a helyi mûvelõdési intézmények szintúgy felismerték az iroda létében rejlõ lehetõségeket, ez a magyarázata annak, hogy jól mûködõ, nem csupán szervezési nehézségeket megosztó, de anyagi terheket is átvállaló partneri kapcsolatok alakultak ki. Mindezekért, vagy mindenek ellenére az intézetek 2009-es évértékelésekor a Balassi fõigazgatója a szentgyörgyi iroda nevét legaláb annyiszor említette, mint a nagy intézetekét - ekkortól mondható, hogy kivívta létjogosultságát.
Egy korszak vége
?pp ezért hatott oly lesújtóan a hír, hogy anyagi meggondolásból jegelnék az iroda mûködését. Hadnagy Miklós azonban megkeresésünkre elmondta, legfrissebb értesülése szerint csupán adminisztratív akadálya van a folytonosságnak, utódja, Lakatos Mihály kettõs - román és magyar - állampolgár, diplomáciai feladatkört csak akkor vállalhat, ha a románról lemond. Hogy mi lesz a jövõje a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának? Hadnagy Miklós szerint mindig is politikai döntés kérdése, hogy határon túli területen is mûködjék ilyen iroda, még ha nem is illeszkedik a klasszikus intézeti struktúrába. Bár - teszi hozzá - soha nem fog a klasszikus intézeti hálózaton belül kiemelkedõ szerepet betölteni. De nem is ez a feladata. Idén, a második negyedévre, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet költségvetését rendkívül szûkösre szabták. Jószerint csupán egyetlen kiadvány megjelentetésére futotta belõle. Ez az Egy darab Magyarország Erdély szívében címet kapta, nyolcvan oldalon bõséges képillusztrációval a kulturális központ öt évét mutatja be. A könyv Hadnagy Miklós hattyúdala egyféle köszönet is annak az Erdély-szerte mintegy száz partnernek, kikkel/melyekkel az elmúlt öt év során együtt dolgoztak. ?s ezzel le is zárult a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja létének elsõ korszaka.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. június 21.
Magyar Szabadságért-díjat kapott Markó Béla
Nem lehet egy ország szabad, ha a nemzet egésze nem szabad, különösen, ha az ország és a nemzet, az állam és nemzet nem esik egybe. Akkor lesz szabad a magyar nemzet, ha minden részében szabadon élheti meg a magyarságát Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján is - jelentette ki a Magyar Szabadságért-díj idei kitüntetettje, Markó Béla költõ, író, politikus vasárnap Gödöllõn.
Az RMDSZ volt elnökének, miniszterelnök-helyettesnek a magyar szabadság napja alkalmából Gémesi György, Gödöllõ polgármestere, a díjat gondozó alapítvány elnöke adta át a kisplasztikát és az oklevelet. A rendezvényen - amelyen jelen volt Antall József néhai magyar miniszterelnök özvegye is - Gödöllõ polgármestere méltatta az utolsó szovjet katona Magyarországról való 1991-es távozásának alkalmából törvényben is rögzített szabadság napja jelentõségét, majd a hasonló nevet viselõ díjról szólva kijelentette: az elismerést immár 13. éve azok kapják, akik az átlagembernél többet tettek a magyarságért, illetve a szabadságért.
?gy értékelte, az elmúlt húsz év távlatából kijelenthetõ: az RMDSZ a legerõsebb határon túli magyar érdekvédelmi szervezet, és ennek elérésében Markó Bélának meghatározó szerepe volt.
Markó Béla elsõsorban a párbeszéd és a tárgyalás révén próbálta érvényesíteni a magyarság érdekeit, és ezáltal a Szövetség olyan lehetõség-bõvülést ért el, amelyre sehol máshol nem volt példa - mutatott rá, hozzátéve, az RMDSZ másik nagy eredménye, hogy az elmúlt két évtizedben senkinek sem sikerült bekebeleznie a szervezetet.
Az indoklás szerint Markó Béla az elmúlt évtizedek alatt végzett munkásságával, életútjával, személyes példamutatásával, irodalmi alkotásaival nagyban hozzájárult a magyar nyelv és kultúra ápolásához, az erdélyi magyarság értékeinek fennmaradásához.
G. Merva Mária, a gödöllõi múzeum igazgatója a költõ-mûfordító Markó Béla irodalmi munkásságát méltatta. Kiemelte: a kitüntetett élete jó példa arra, hogy a költõi és a politikusi pálya nem összeférhetetlen, noha egymásnak ellentmondó két foglalkozásról van szó.
Markó Béla úgy fogalmazott: számára a szabadság szó szorongást és aggodalmat is jelent, hiszen a szabadságot félteni kell, s egyben küzdeni érte; nem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, ugyanez a feladat hárul újra és újra az egyes nemzedékekre is.
?gy értékelte, a Kárpát-medencében egyik nép sem lehet szabad, ha a másik nemzet elnyomásban él. Nekünk fontos a magyar szabadság, de a szabadság egy és oszthatatlan a Kárpát-medence minden népe és minden nemzete számára. Ezt kell nekünk megértenünk és megértetnünk azokkal a népekkel, amelyekkel együtt élünk, és amelyek helyzetüknél fogva, bizony hajlamosak ezt nagyon sokszor elfelejteni - hangsúlyozta az író-politikus, aki egyben arra is figyelmeztetett: nem elég a szabadságot megszerezni, de élni kell a szabadsággal, tartalommal kell telíteni. Ma számunkra ez a legnagyobb feladat: hogy minõséggel telítsük a magyar szabadságot, tudománnyal, szellemiséggel, kultúrával, oktatással és politikával is - mondta Markó Béla.
A Magyar Szabadságért-díjat korábban Bánffy György, Tempfli József, Rózsás János, Grosics Gyula, Sebestyén Márta, Pozsgay Imre, özvegy Antall Józsefné, Csoóri Sándor és Nemeskürty István vehette át, de megkapta a díjat a Kormorán együttes is.
(Transindex)2011. június 21.
Kié itt a tér Erdélyben?
Közel kétszáz fõs hallgatóság elõtt mutatta be a Kié itt a tér, valamint Az Erdélyi macska címû köteteit Markó Béla író-politikus hétvégén a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal dísztermében. Dr. Verestóy Attila, az író-olvasó találkozó házigazdája megnyitó beszédében fontosnak nevezte az eseményt, hiszen ezen a napon az írott szó mögött itt van az élõ ember, akirõl nem kell elmesélni, mit tett azért a közösségért, melyben élünk.
A Palló Imre Zene- és Képzõmûvészeti Szakközépiskola diákjainak tartalmas zenei mûsorával folytatódott a rendezvény, majd Tõzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója beszélt az idén kiadott mûvekrõl. A köteteket bemutató Székedi Ferenc úgy látja, gyakran beszélnek ma a Markó-doktrínáról, ám ezt sokan sokféleképpen értelmezik.
Az õ olvasatában a Markó-doktrína lényege a szülõföldön való boldogulás parancsában, a Magyarországgal való mellé- és nem alárendelt viszonyban, a román többségi nemzettel való konstruktív együttmûködésben, a harsogó kinyilatkoztatások helyett a hatékony és következetes munkában és az alulról jövõ céltudatos intézményépítésben keresendõ.
Markó Béla az író-olvasó találkozón elmondta: szerinte a napokban kibontakozott vita a megyerendszer átszervezésérõl rég nem érzékelt hevességû magyarellenességet hozott a felszínre, amelynek hátterében kétségtelenül az a szándék is húzódik, hogy megtörjék a magyar többségû régiók erejét.
A román politikum láthatóan felismerte azt, hogy egy ilyen átszervezéssel gyakorlatilag pillanatok alatt meg lehet változtatni, át lehet rajzolni a térképet. Ezt megakadályozni csak úgy lehet, ha nekünk, erdélyi magyaroknak, a rendelkezésünkre álló politikai eszközökkel van erõnk ennek gátat vetni - figyelmeztetett a politikus.
Szerinte mindaddig, amíg mi azt a vitát folytatjuk, hogy kié itt a tér Erdélyben, románoké vagy magyaroké, addig nem fogunk semmilyen eredményt elérni: de ha rá tudunk állni egy másik szemléletre, hogy Erdély végülis egy vagyonközösség, egy olyan közös tulajdon, amelyet ha meg tudjuk úgy osztani, hogy kinek-kinek meglegyen benne a saját része, tulajdona, autonómiája, akkor talán kialakítható tartósan ez a közös tér - mutatott rá Markó Béla.
Segíts magadon, és az Isten is megsegít. Segíts magadon, és megsegít Brüsszel, megsegít Magyarország, segíts magadon, és akkor Bukarestben is tudsz kicsikarni támogatást, eredményt. Ez a Markó-doktrína lényege - mondta a szerzõ a találkozón.
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 22.
Bãsescu javaslata: a nyolc nagymegye mellett Hargita és Kovászna megmaradhatna
A nyolc nagyrégió mellett Hargita és Kovászna megye is megmaradhatna - ilyen kompromisszumos megoldást vázolt a Krónika értesülései szerint Traian Bãsescu államfõ a kormánykoalíció pártjaival összehívott tegnap délutáni, zárt ajtók mögött lezajlott egyeztetésen. A tárgyalásra õ hívta meg a parlamenti pártok vezetõit, és ezen az általa kezdeményezett alkotmányreformról, valamint a szintén általa szükségesnek tartott közigazgatási átszervezésrõl fejtették ki álláspontjukat a résztvevõk. Lapunk tegnap este úgy értesült: a két székely megye megmaradása az egyetlen kompromisszum, amelybe az államfõ hajlandó belemenni.
Mint arról beszámoltunk, az államfõ nyolc mamutmegyét szeretne a jelenlegi 42 helyett, mivel indoklása szerint így csökken a bürokrácia, és az európai uniós alapokhoz való hozzáférés is könnyebbé válik. Az eredeti felvetés szerint a három székely megye Brassó, Szeben és Fehér megyével kerülne egy megamegyébe míg Bihar, Szatmár és Szilágy Máramarossal, Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal alkotna egy nagymegyét, azaz ez a felosztás követné a jelenlegi fejlesztési régiók határait. Az RMDSZ ugyanakkor korábban jelezte: ez számára elfogadhatatlan, és továbbra is a saját, tizenhat régióval számoló változatát tekinti kiindulópontnak, amelynek értelmében Hargita, Kovászna és Maros megye egy székelyföldi, Bihar, Szatmár és Szilágy pedig egy partiumi régiót alkotna.
Az államfõ mostani kompromisszumos javaslat értelmében a két székely megye megmaradna ugyan, de elveszne Maros, valamint a jelentõs magyar lakossággal rendelkezõ partiumi megyék. ?rtesüléseink szerint az RMDSZ a szövetség miniparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselõk Tanácsa (SZKT) szombati ülésén vitatja meg, hogy elfogadja-e az államfõ javaslatát, vagy sem. Amennyiben nem, úgy a koalíció felbomlása sem elképzelhetetlen. Az egyeztetés után közvetlenül szokatlan módon az RMDSZ-es delegáció tagjai - Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Máté András, a képviselõházi és Fekete Szabó András, a szenátusi frakció vezetõje, illetve Seres Dénes képviselõ - nem nyilatkoztak a tárgyalásokon elhangzottakról. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke késõbb mégis megszólalt, és kijelentette: az RMDSZ továbbra sem fogadja el a nyolcmegyés tervezetet, de ezen túlmenõen semmilyen egyéb tervrõl nem esett szó az egyeztetésen. Leszögezte: keresik a kompromisszumos megoldást, és még hétfõn is egyeztetnek a koalíciós partnerekkel. Lapunk értesülését támaszthatja alá viszont az a tény is, hogy az egyeztetést követõen tartott sajtótájékoztatóján Traian Bãsescu arról beszélt: hétfõn folytatódhatnak a koalíciós egyeztetések az átszervezésrõl, akkor alakítják ki a tervet eddig ellenzõ alakulatok álláspontjukat a tegnap elhangzott javaslatokról. Az államfõ szerint minden megoldás jobb, mint az, ami jelenleg van. Mint kifejtette, a közigazgatási átszervezésrõl hajlandó kompromisszumos megoldást elfogadni, és tovább kell tárgyalni a kérdésrõl. Megértem a kisebbségek azon óhaját, miszerint ragaszkodnak a helyi, regionális hagyományaikhoz, kultúrájukhoz. Nem tartozom azon politikusok közé, akik attól félnek, hogy az ott lakók a hátukon viszik ki Hargita és Kovászna megyét Magyarországra - fejtette ki az államfõ.
Boc: nem kell majd sokat utazni
Emil Boc kormányfõ is azt közölte: jövõ hét elején folytatják a koalíciós egyeztetést a közigazgatási átszervezésrõl. A régióátalakítás kapcsán õ is a PDL által javasolt, nyolc mamutmegyés változatot vette védelmébe. Szerinte ez azért szükséges, mert így a nagymegyék közvetlenül, könnyebben jutnak majd hozzá az uniós forrásokhoz. Az átszervezéssel kapcsolatos félelmek kapcsán kijelentette, a PDL tervezete nem jelenti azt, hogy a polgároknak azonnal le kell cserélniük okmányaikat, azok a lejártukig megõriznék érvényességüket. Emellett azt is elmondta, hogy a nagyobbik kormánypárt tervei nyomán a mai megyeközpontok megõriznék közigazgatási szerepüket, azaz nem kellene az új régióközpontokba utazni a hivatalos ügyintézés miatt. Az alkotmánymódosításról kifejtette: a PDL azt szükségesnek tartja, hogy gyakorlatba ültessék a parlamenti létszám csökkentésére vonatkozó népszavazás eredményét, emellett a jogtalanul szerzett vagyon elkobzásával kacsolatos eljárást is megkönnyítenék. Az államfõ felvetéseit támogatja a dezertõr ellenzéki képviselõk alapította UNPR is, a nemzeti kiebbségek frakciója ugyanakkor nem nyilvánított véleményt. Varujan Pambuccian frakcióvezetõ szerint konszenzusos megoldás körvonalazódik, ám a végsõ megoldás megtalálásáig nem kívánt részleteket elárulni. Annyit elmondott, hogy szóba került a kisebbségi törvény tervezete is, amelynek több cikkelye kapcsán is nézeteltérések vannak.
A régiók kapcsán Frunda György RMDSZ-es szenátor már korábban kemény álláspontot fogalmazott meg: a Realitatea hírtelevíziónak nyilatkozva kijelentette, ha a PDL nem áll el a régióátszervezés ötletétõl, akkor az RMDSZ-nek nincs más választása, mint az, hogy új kormányfõt, illetve elõrehozott választásokat javasoljon.
Még Frundánál is vehemensebben fogalmazott tegnap Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, aki a Mediafax hírügynökségnek kijelentette: új kormányra van szükség Romániában, mivel a lakosság már nem bízik a jelenlegi kabinetben, ha pedig a változás az RMDSZ közremûködésével valósulhat meg, akkor a szövetségnek segítenie kell ebben. Szerinte a közös kormányzás idõtartama alatt az RMDSZ megpróbálta kieszközölni, hogy a kormány bizonyos gazdasági intézkedések révén visszaszerezze a lakosság támogatását, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Ezért az új kormánynak más felállásban kell létrejönnie, nem a PDL-vel és nem egy új Bockal - hangoztatta Kiss Sándor, aki egyébként még néhány hónappal ezelõtt hivatalos, megyei szintû együttmûködési megállapodást kötött az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) két pártjával.
USL: elõrehozott választásokat idén!
A kormány menesztését, szakértõi kabinet felállítását és idén novemberben elõrehozott választások megtartását javasolta az ellenzék is az államfõnek a koalíciós pártokkal folytatott megbeszélés elõtt megtartott kora délutáni egyeztetésen. Az USL-t csupán a két társelnök, Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elsõ embere képviselte a Traian Bãsescuval lezajlott, mindössze félórás egyeztetésen, amely rendhagyó módon a sajtó nyilvánossága elõtt és néha feszült, ingerült hangnemben zajlott. Az USL javaslata szerint július 15-éig fel kellene állítani egy válságellenes gazdasági bizottságot a kormánypártok, az ellenzék és a jegybank képviselõinek részvételével. Ennek kellene azon gazdasági intézkedésterveket kidolgoznia, amelyeket a szakértõi kormánynak gyakorlatba kell ültetnie. Az ideiglenes kabinet másik feladata az elõrehozott választások megszervezése lenne. Ponta szerint a szakértõi kormánynak legkésõbb augusztus elsejéig kellene megalakulnia, az elõrehozott választásokat pedig legkésõbb november 30-éig meg kellene tartani.
Az ellenzéki pártelnökök felvetésére az államfõ úgy reagált: az politikai instabilitásba taszítaná az országot. Egyúttal kompromiszszumkészséget kért az ellenzéktõl, támogatásukat kérve az alkotmánymódosításhoz és az ország közigazgatási átszervezéséhez. Szerinte a PDL és az ellenzéki pártok ezen ügyekkel kapcsolatos álláspontja között számos átfedés van, így lehetséges a kompromisszum kialakítása. Az államfõ konkrétan arra utalt, hogy a parlamenti képviselõk számának 300 fõre történõ csökkentését az ellenzék is elfogadja, ugyanakkor az egykamarás parlament bevezetésével nem értenek egyet. Így Bãsescu szerint a régiók egy második kamarában juthatnának képviselethez, ehhez azonban az általa javasolt módon, azaz a nyolc mamutmegye létrehozásával kellene módosítani az ország közigazgatási felosztását.
Victor Ponta erre reagálva kijelentette: nincs amirõl kompromisszumot kötni. Az ellenzéki pártelnökök leszögezték: mind az alkotmánymódosításról, mind a közigazgatási átalakításról csupán a következõ választások után felálló parlamentnek szabadna döntenie, és azt is közölték, hogy nem fogadják el a meg2011. június 23.
Megmaradhat Hargita és Kovászna megyei státusza
A román pártok még ragaszkodnak az óriásmegyék kialakításához, de külön megoldást találhatnak Székelyföld számára.
Bár a Demokrata Liberális Párt változatlanul ragaszkodik az óriásmegyék gondolatához, e pillatanban már hajlandó lenne elfogadni egy külön megoldást Székelyföld számára, eszerint a két székely megye, Hargita és Kovászna továbbra is megõrizné státusát - mondta Markó Béla kedd este az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV).
Az RMDSZ volt elnöke - közölte: a kormánykoalíciót alkotó pártok keddi találkozóján elhangzott javaslatot a hétvégi Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén vitatják meg, ezt megelõzõen az RMDSZ parlamenti frakciói is egyeztetnek az ügyben.
Markó Béla érdekesnek nevezte a javaslatot, de jelezte: további pontosításokra van szükség a kérdésben. Ennek a megoldásnak amennyi elõnye, legalább annyi hátránya lenne, ugyanis nem ad választ Maros megye, illetve a partiumi megyék helyzetére. De abban a pillanatban, hogy elhangzott egy javaslat, nyilvánvaló, hogy azt elemeznünk kell - mondta.
Mint ismeretes, a kormány fõ erejét képezõ Demokrata Liberális Párt, valamint a függetleneket tömörítõ Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) támogatja a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió megyékké való átalakítását. Az RMDSZ, akárcsak a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azonban nem ért egyet ezzel a tervvel. ?lesen szembehelyezkedik a Basescu által szorgalmazott területi felosztási elképzeléssel az ellenzéki szociáldemokrata és liberális párt is.
Az RMDSZ azért ellenzi az nyolc óriásmegye kialakítását, mert a magyarok által többségben lakott vidékek jelentõs román többségû közigazgatási egységhez tartoznának. A romániai magyarság csaknem felét tömörítõ Hargita, Kovászna és Maros megyét Brassó, Szeben és Fehér megyékhez csatolnák, így az új közigazgatási egységen belül a magyarok számaránya a 30 százalékot sem érné el.
A szintén jelentõs magyar lakosságú Szatmár, Bihar és Szilágy megye Kolozs, Máramaros és Beszterce-Naszód megyével alkotna új közigazgatási egységet, amelyben a magyar lakosság számaránya a 20 százalékot sem érné el.
Erdély.ma2011. június 27.
Kormányon, de nem bármi áron (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Az RMDSZ nemet mond Traian Bãsescu megyésítési javaslatára, sem a nyolc nagy megyét, sem a nyolc plusz kettõt nem fogadja el, de kormányon marad, amíg lehet s megpróbál eredményeket kicsikarni partnereibõl - ez a döntés született a Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) szombati ülésén. Sokan heves vitára, éles párbeszédre számítottak, ám meglehetõsen egyszólamúan zengtek a hozzászólók, hisz pénteken estére a megoldás már megszületett a szûkebb döntéshozó testületekben.
Szombaton tíz óra elõtt úgy sorakoztak a román televíziós közvetítõkocsik a marosvásárhelyi kultúrpalota elõtt, mintha a teremben Románia sorsáról születne döntés, az elõtérben berendezték kis stúdióikat, és folyamatosan vadászták a fontos embereket. ?j SZKT gyülekezett, de kevés új arccal, a legtöbb területi szervezet jól ismert vezetõ személyiségeit delegálta. 169 mandátumot igazoltak, és a jelenlevõk egyhangú igennel választották újra a testület elnökének Bíró Rozáliát. Megszavazták a fõtitkárhelyetteseket, akiket már néhány hete nevesített a szövetségi elnök, és megalakult a tíz frakció.
Erõsödõ magyarellenesség
Az ülés izgalmasabb része Kelemen Hunor szövetségi elnök beszámolójával kezdõdött, aki az elmúlt fél év mérlegét vonta meg. Amikor kormányra léptek, tudták, mire vállalkoznak, és kivel, 2010-ben, 2011 elején ígéreteik egy részét teljesítették, kiemelkedõ (s egyetlen) eredményként említette az új tanügyi törvényt. Kelemen Hunor felhívta a figyelmet arra, hogy március eleje-közepe óta jelentõs nacionalista, magyarellenes retorika uralta el a közbeszédet, és ennek elõidézõi a jelenlegi ellenzéki pártok. Nehéz visszazárni a palackba a kieresztett szellemet - a társadalom normális fejlõdését veszélyezteti a magyarellenesség, elronthatja az itthoni magyar közösség és a románság közti viszonyt, de veszélyezteti a román-magyar államközi kapcsolatokat is - hangsúlyozta. A régiók átalakításáról, a közigazgatási átszervezésrõl elmondta, ezek szükségességét az RMDSZ is elismeri, ám a DLP-vel korábbi egyezségük másról szólt, az ország új felosztását 2011 második felében, 2012 elején kellett volna megvitatniuk. Teljesen váratlanul érte a szövetséget, amikor néhány hete koalíciós partnereik jelezték, fel akarják gyorsítani a közigazgatási reformot, még a mostani parlamenti ülésszak végéig módosítanák az 1968-as megyésítési törvényt, nyolc nagy megyét létesítve, majd decemberig megváltoztatják azt a 170-180 törvényt, amely az új megyék, intézményeik mûködését tenné lehetõvé, és 2012-ben már az új felosztás szerint tartanák a választásokat - ismertette Kelemen Hunor a demokrata-liberális javaslatot. Errõl próbálták meggyõzni az RMDSZ-t, írott formában eddig semmit sem mutattak be, és errõl alakult ki az az egyöntetû vélemény: ezt a szövetség nem tudja elfogadni, nemcsak a magyarság számára hátrányos volta miatt, de azért sem, mert Románia nemzetközi egyezményeket szegne meg, és mert tudatában vannak, egy elõkészítetlen közigazgatási reform több bajt okozhat, mint amennyi nyereséget.
Csapdaajánlat Ezt követõen érkezett kedden a cotroceni-i találkozón Traian Bãsescu új javaslata a nyolc nagy megyérõl, melyek mellett megmaradna jelenlegi formájában külön Hargita és Kovászna megye. Ez az elsõ látásra érdekes ajánlat azonban csapda, nem oldja meg sem a Székelyföld, sem a Partium, sem az erdélyi magyarság többi részének problémáit, ha elfogadják, megosztják a magyar közösséget, olyan helyzetet teremtenek, amelyet utóbb nem lehet kezelni - fejtette ki Kelemen Hunor. ?ppen ezért az RMDSZ azt javasolja, tárgyaljanak a felosztásról az RMDSZ tizenhat régiós javaslata alapján, vagy vegyék le napirendrõl a kérdést, és folytassák a decentralizációt. Ha a DLP nem hajlandó erre, és erõlteti a nyolc nagy megyét, az szakadáshoz vezet, márpedig Romániát pár hetes politikai válság is igen nehéz helyzetbe sodorná, a nemzetközi pénzintézetek elõtt elveszítené hitelképességét. Felszólalásai során Kelemen Hunor többször megismételte, az RMDSZ nem akar kormányválságot elõidézni, marad a kabinetben, de nem bármi áron.
Esélytelen a kisebbségi törvény
A szövetségi elnök a kisebbségi törvényrõl és a június 30-ig adott határidõrõl, no meg ultimátumáról szólva elmondta: a jelenlegi politikai helyzetben nem látja esélyét annak, hogy a hónap végéig egy, a magyarság számára megfelelõ kisebbségi törvényt sikerüljön elfogadtatni, más jogszabály megszavazásába belemenni nem érdemes, nem szabad - hangsúlyozta. Június 30-ig mindennap ezen dolgoznak, de ha nem sikerül megfelelõ jelentést elfogadtatniuk, akkor halasztani kényszerülnek, mint az elmúlt húsz év során sok más kérdést. Az RMDSZ-nek türelmesnek kell lennie, kivárásra játszania, és volt ugyan egy ultimátum, de a politikai kontextus azt felülírta, mérlegelniük kell, hogy egy esetleges kormányból való távozással zöld út nyílna magyarellenes jogszabályok elfogadása elõtt, már megszerzett jogokat is elveszíthetünk. Kelemen Hunor Szlovákia példáját említette, ahol az ellenzékbe került magyar párt nem tudta megakadályozni, hogy a kormány úgy ossza fel az országot, hogy a magyarság mindenütt kisebbségbe kerüljön. Lehet, most az a látszat, hogy nem történt egyéb, csak behozták a kecskét a házba, és az RMDSZ kivitte - fejtette ki Kelemen Hunor, de megítélése szerint gyakorlatilag huszonegy éve ugyanez történik, mindegyre kiviszik az úja és újra betelepített kecskéket. Ebben a helyzetben nekünk nagyon határozottan arra kell koncentrálnunk, amit eddig elértünk, ne veszítsük el, és hogy ahhoz valamit hozzá tudjunk tenni - hangsúlyozta a szövetségi elnök.
A 22-es csapdája
A hozzászólók többsége egyetértett a szövetségi elnök álláspontjával, néhányan azonban árnyalták, új információkkal egészítették ki a helyzetismertetõt, s mások, például a Bihar megyeiek egyértelmûen az ellenzékkel való tárgyalások megkezdésében látják a kiutat, Lakatos Péter a 22-es csapdáját emlegette, no meg azt, Traian Bãsescu és a DLP nem sértõdhet meg, ha leülnek egyeztetni az ellenzékkel, a megállapodást nem az RMDSZ szegte meg elõször. Márton Árpád háromszéki képviselõ szerint határozott döntést kell hoznia az SZKT-nak arról, melyek a kisebbségi törvény, a közigazgatási átszervezés és az alkotmánymódosítás elfogadhatatlansági feltételei ha pedig több kettõnél, akkor ki kell lépni. Szomorú helyzetet vázolt Varga Attila képviselõ, a képviselõház emberi jogi bizottságának tagja a kisebbségi törvény jelenlegi helyzetérõl: úgy látja, bármelyik pillanatban kialakítható a kétharmados többség - de a jogszabály ellen. Ha kilépnének a kormányból, akkor sem találnának olyan pártot, amely támogatná elfogadását, márpedig értelme csak akkor lenne ennek a döntésnek. Varga Attila szerint rosszul áll a kisebbségi törvény vitája, és az a groteszk helyzet alakulhat ki, erõiket, energiájukat arra kell fordítaniuk, hogy kivédjék egy, a magyarság számára rossz törvény elfogadását. Markó Béla szerint tévednek azok, akik a Székelyföld nyereségeként próbálják beállítani az elmúlt napok történéseit. Lehet, hogy végre beszélnek rólunk, de vegyük figyelembe azt is, hogyan és milyen szándékkal - hívta fel a figyelmet. Van egy hatalmas nettó veszteségünk: a kisebbségi törvény - mondotta, s elismerte, pár hete még neki is meggyõzõdése volt, el lehet fogadtatni. Kiemelte, jelen pillanatban a kormányzásnak egyetlen alternatívája van: az ellenzékbe vonulás, a következõ választások elõtt elképzelhetetlen, hogy a másik oldallal kössenek szövetséget, és nem szabad elfeledni azt sem, a magyarellenes hangulatot éppen azok fokozták ily mértékig akikkel egyesek szövetséget kötnének. Markó szerint hozadéka is van az elmúlt idõszaknak: bebizonyosodott, rajtunk, és csakis rajtunk múlik, ami az elkövetkezõkben itt lesz nem járható út, amit az erdélyi magyar ellenzék hangoztat, azazhogy nem kell kormányon lenni, és nem oldja meg gondjainkat a magyar kormány vagy Brüsszel sem. A vita végén Kelemen Hunor elmondta: nehéz a helyzet, de nem reménytelen, majd összegezte az RMDSZ állaspontját: maradnak a kormányon, de nem bármi áron. A mai ülésen azt láttam, hogy a szövetség egységes, a bizalom egymás iránt megerõsödött. Nekünk továbbr2011. június 28.
Markó Béla: Pártcsinálók
Otthon, Háromszéken, apám szûkebb pátriájában, Erdõvidéken már kisgyerekkoromban megtanultam, hogy nemcsak az emberektõl, hanem a tárgyaktól is lehet bocsánatot kérni. Ha elhamarkodva félredobtak egy sokat használt eszközt, és a helyette vásárolt újról kiderült, hogy nem a legjobban fungál, gyakran elsóhajtották: bocsánatot kérünk mi még a régitõl. De a gazdaember óvatos volt az ilyesmiben természetesen, nem hajította el a megdrótozott vizeskorsót vagy az agyoncinezett fazekat sem, hanem gondosan félretette, így aztán egy tréfás bocsánatkéréssel valóban orvosolható volt a baj, ha valami felmondta a szolgálatot. Legtöbbször inkább a nekünk, gyermekeknek szóló figyelmeztetésként hallottam ezt a bocsánatkéréses szólásmondást, amikor az alig kopott, de éppen megunt játékot szemétre vetettük. A kenyeret az utolsó morzsáig meg kellett enni, a használható szerszámot használni kellett, és ami elromlott, azt meg kellett javítani. Egyszerû, világos, mûködõ törvénye volt ez egy olyan közösségnek, amely még elképzelni sem tudta a fogyasztói társadalmat. Elsüllyedt világ ez természetesen, de azon gondolkodom mostanában, hogy nem kérünk-e hamarosan bocsánatot azoktól a politikai-erkölcsi értékektõl, amelyeket, mielõtt felocsúdnánk, szemétre dobatnak velünk, és ráadásul nincs is helyettük semmi vadonatúj, semmi más, ami kihúzhatna a pácból.
Huszonegy esztendeje vitázom-vitázunk Romániában egymással mi, magyarok, és újabban már nem is annyira egymással, hanem magyarországi politikusokkal elsõsorban, hogy kell-e közös politikai szervezet nekünk, ér-e valamit az idõnként kétségtelenül Prokrusztész-ágyhoz hasonlító egységpolitika, és érdemes-e egyáltalán a bukaresti parlamentben vagy kormányban toldozgatnunk-foldozgatnunk a szakadt jövõt, vagy pedig hajítsuk el ezt az egész retyerutyát, és tegyünk helyette valami újat, kényeset-fényeset, radikálisat, forradalmit, lélegzetállítót. Nem értek egyet, persze, azokkal, akik nyûtt szerszámnak látják az RMDSZ-t, én egy számos koloncot cipelõ, de mégis mindig megújulni képes, kemény politikai gépezetnek látom ezt a szövetséget, sõt, azt gondolom, hogy a térség legstabilabb magyar szervezete volt 1989 után. Igaz, nem mindenkinek érdem ez, vannak, akik unják a változatlant, új arcokra, új pártjelvényekre, új tisztségekre vágynak. Csakhogy! Csakhogy vissza szoktam kérdezni ilyenkor: ha szétverjük a régit, mit is teszünk a helyébe? ?vatos székely parasztemberek és parasztasszonyok - na jó, legyenek lófõk! - unokájaként szeretném látni ugyanis a következõ lépést. Az RMDSZ megfontolt elõrehaladását lassúnak tartó opponensek általában érzelmes, de semmitmondó válaszokat adnak az ilyen kérdésekre, bár ezekbõl is kitapintható valamiféle eszközrendszer. Kezdetben, különösen a kilencvenes években a gazdag örökséget tál lencséért eladó, mérsékelt bukaresti politizálás hatékony alternatívájaként elsõsorban a nemzetközi fórumok és szervezetek, a nyugat beavatkozását, illetve az országon belüli radikális fellépést, polgári engedetlenséget, passzív vagy akár aktív rezisztenciát emlegették, az utóbbit nyilván félszájjal. Emellett természetesen mindig ott volt a heves illúzió, hogy Magyarország képes gátat vetni a szomszédos országok többségi nacionalizmusainak, és megfelelõ európai háttérrel kikényszeríteni a helyzetünk rendezését. ?n magam sem gondoltam soha, hogy nincsen szükség nemzetközi támogatásra és Magyarország mellénk állására, sõt, az erdélyi magyarok erõdemonstrációit tüntetéseket, tömeggyûléseket is eszköztárunk szerves részének tekintettem, viszont eltérõen a velünk szembeforduló, valamikor az RMDSZ-ben politizáló, de ott véleményüket érvényesíteni nem tudó mostani pártcsinálóktól mindezt az eredményes parlamenti politizálás kiegészítõjeként szemléltem. Tudatában voltam annak, hogy a román parlamentben vagy kormányban ránk nemcsak szavazatainkért, hanem a jó nemzetközi megítélésért, a Magyarországgal való gazdasági-politikai együttmûködésért, illetve a Romániában élõ másfél millió magyar egységes erejéért, az ország érdekében végzett munkájáért van szükség. Ez a gondolat az itteni magyarok elõrevivõ vagy visszahúzó szerepérõl egyébként már Kós Károly kiáltványában, a Kiáltó Szóban jelen van. Mi az RMDSZ-ben önálló romániai magyar politikában gondolkodtunk, tudtuk, hogy nekünk kell dönteni és cselekedni, mert más nem teszi meg helyettünk, de számítottunk ebben a magyarországi pártok, a mindenkori magyar kormány segítségére folyamatosan. Volt pártütés, volt pártalakítás ebben a két évtizedben többször is, de alapvetõ egységünket máig megtartottuk. Máig, de még meddig, kérdezhetném, és nem véletlenül éppen most, amikor ismét pártcsinálók járják Erdélyt, és úgy tûnik, minden eddiginél nagyobb magyarországi támogatással.
Lehetne ugyan, de fölösleges, netán félrevezetõ lenne ezt a pártcsinálási szándékot erkölcsi kérdésként kezelni, és morális kifogásokat támasztani vele szemben. A dolog ennél súlyosabb: megítélésem szerint egy tragikusan szûk látókörû politikáról van szó, amely nemhogy a Kárpát-medencébõl, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldrõl sem képes kitekinteni, és azok a magyarországi politikusok - még mindig remélem, hogy nem pártokról, csak politikusokról kell beszélnem -, akik ezt a pártcsinálást propagálják, sõt, úgy hírlik, a sebtében létrehozott demokrácia-központokon keresztül közvetve pénzelik is, hiába járják be keresztül-kasul Erdélyt, mert a lényegbõl nem sokat vesznek észre. ?k csak annyit látnak, hogy a renitens, megbízhatatlan, önállóskodó RMDSZ helyett kellene egy engedelmes magyar párt, amely megszoríthatja, vagy jó esetben akár ki is ütheti a szövetséget a választásokon. Nem úgy, hogy ez az új párt jusson be helyette, hiszen ekkora naivságot azért nem kell feltételeznünk az alapítókról. Nekik már az is elégtétel lenne, ha a gyûlölt ellenfelet elüthetnék a parlamentbe jutástól. Hogy ezáltal a magyarokat is elütik a parlamenti képviselettõl? Sebaj! Legalább nem kell Bukarestben tárgyalni, egyezkedni, kompromisszumot kötni, végre jöhetnek a tiszta, erõs, hatékony eszközök, jöhet a részegítõ szabadság, a nagy lépések politikája. ?s egy ilyen politika mellé már teljes mellszélességgel odaállhat Magyarország, a magyar kormány is. Így nézhet ki valahogy az erdélyi pártcsinálók eufóriája, és körülbelül eddig a pontig tart a koncepció is, mert a többi érzésem szerint sûrû homály, olyasmi, mint a novemberi köd az erdélyi utakon, elgázolt kutyák és macskák tetemével szegélyezve. Végül is jól ismerem pártcsinálóinkat, ott voltak az RMDSZ-ben, egyikük-másikuk mûvelt, kulturált ember, de szerintem kívül vagy belül ennyire képesek a politikában. Megpróbálni lebontani egy várat, és építeni helyette egy kulipintyót!
A magyarországi támogatókat viszont már nem vagyok hajlandó megértéssel nézni, hallgatni. Még akkor sem, ha a morális kifogásoktól eltekintünk, hiszen amint azt mondani szokás, a pokolba vezetõ út is jó szándékkal van kikövezve. Két elv, két eszme, két koncepció ütközik ma már élesen egymással a határon túli magyarokkal kapcsolatos elképzelésekben, és ezt nem elõször ugyan, de most, egy általam drámainak ítélt pillanatban szeretném ismét nyomatékosan kimondani: az önálló erdélyi - felvidéki, vajdasági, kárpátaljai? -, de Magyarország által partnerként támogatott politika eszméje áll szemben egy távirányított, zsinóron mozgatott, és saját országában emiatt korlátozott cselekvõképességû határon túli elit koncepciójával. A kettõs állampolgárság lehetõségét meg kellett adni, ez fontos jóvátétel, és rendben van. De amikor a román parlamentben arról folyik a vita, hogy a nemrég törvénybe foglalt anyanyelvû oktatási jogokat miképpen lehetne visszavenni, és a többségi székely megyéket hogyan lehetne egy Szlovénia-méretû óriásmegyébe olvasztani, közben pedig egyesek rá se hederítenek erre, hanem azon lelkendeznek, hogy szavazati joguk lesz a magyar országgyûlési választásokon, akkor ez bizony nincs rendben. Kivéve, ha.... Ha ott, a budapesti Országházban, abban az épületben, ahol az én szívem is nagyobbat dobban, amikor belépek, szóval ha ott dõlnek el majd ezek a dolgok. De nem ott dõlnek el. Sajnos, rólunk, határon túli magyarokról ma, többek közt egy ross2011. június 28.
Pártkicsinálók - Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla volt RMDSZ-elnök régi szokásához híven ismét az ?S-ben jelentkezett egy dolgozattal, és - nem gondoltam volna - ennek most kifejezetten örülök. Ugyanis a látszattal ellentétben nem annyira nagy élvezet a Facebookon szájkaratézni Kovács Péter újonnan választott RMDSZ-fõtitkárral, alig-alig szórakoztat, mert Kovács Péter fõtitkár egy vonásában emlékeztet Petõfire: egy gondolat bántja. De az nagyon.
Markó Bélának viszont van stílusa, és ez ma már becsülendõ erény, cikke elején a lírai felvezetõ egészen megkapó. Lófõ õseire nem tudok rátromfolni, én a ványolós Demeterek közül való vagyok, nagyszüleim Lövétebányán éltek, mi Szentegyházán, akkoriban Vlahicának hívták, a tárgyszeretõ székelyekbõl éppen gyermekkoromban akartak sokoldalúan fejlett szocialista embert nevelni, hát érdekes kísérlet sikeredett, elvették tõlük, ami az övék volt, õk meg visszalopkodták az államtól darabonként, és aki nem ezt tette, arra azt mondták, hogy élhetetlen. Mai napig nyögjük ezt a pedagógiát, életerõs férfiak mennek seregszám idõ elõtt betegnyugdíjba, majd világgá - régebb Magyarba' - dolgozni, fiatalok várják a sommert nézem a gyermekkori pajtásaimat, amint az utcasarkon állva éppen semmit tesznek, és nem visz rá a lélek, hogy megmondjam nekik: az én adómból teszik azt a semmit, sokba van nekem az az utcasarok.
Markó Bélával mégis van közös élményünk, azt a kenyeret az utolsó morzsáig meg kell enni figurát még én is éltem, nagyapám azt mondta, ne gazolj, fiam. Bár a jó öreg ritkán szólt hozzánk, unokákhoz, inkább a keze járt el, súlyos keze volt, meg kell hagyni, és néha én is örülnék annak, ha kinek-kinek a nagyapja a túlvilágról átnyúlna, és visszapofozná az unokát az életbe.
Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese talán megbocsát nekem, ha egy triviális tétellel alapozom meg válaszomat: a politikai hatalom egyetlen legitimációja a választók akarata. Vagy legalábbis abban a politikai berendezkedésben, amit mind közönségesen demokráciának szoktunk nevezni, és ennél egyelõre magam sem tudok jobbat, így a XXI. században elég fura lenne, ha a miniszterelnök Istentõl eredeztetné a hatalmát. De azt valamiért mégsem tartjuk annyira furának, ha valaki mondjuk az ?sz felkent papjaként - a nagybötûs Igazság kizárólagos birtokosaként - formál igényt a vezetésre, pedig hát a XX. századra visszatekintve olyan nagyon nem gyõzött meg a teljesítményével ez a kaszt, hogyismondják, értelmiség. Tehát én eleve kételkedve fogadok minden olyan gondolatmenetet, amely indulásból lekezelõ módon viszonyul azokhoz, akiket megcéloz, egy tragikusan szûk látókörû politikáról van szó, írja Markó Béla, amely nemhogy a Kárpát-medencébõl, de még a hegyekkel nem árnyékolt magyar alföldrõl sem képes kitekinteni hát, e mondat tartalmát Magyarországon egy szóban foglalják össze, mucsai mucsai magyar politika, mintha ez köszönne vissza, Markó Béla író stilizál, pedig azt mondja tulajdonképpen, hogy bunkó mindahány. Nem szép, nem elegáns, hogy az igazságtartalomról ne is beszéljünk.
De térjünk vissza a választói legitimációhoz, mert ez roppant fontos. Markó Béla volt RMDSZ-elnök számokat is idéz, és én a számokat nagyon szeretem, megmutatják igazukat, nincs annyi baj velük, mint a szavakkal.
Nézzük tehát a számokat, most vegyük az országos választásokat: 1990-ben 991 601 szavazat jutott az RMDSZ-es parlamenti képviselõkre, 1 004 353 a szenátorokra, 1992-ben 811 290 magyar szavazott a képviselõkre, 831 469 a szenátorokra, 1996-ban 812 628 voks ment a képviselõkre, 837 760 a szenátorokra, 2000-ben 736 863-an járultak az urnák elé képviselõinket támogatván, 751 310-en a szenátoraink miatt, 2004-ben 638 125 erdélyi magyar adott felhatalmazást a képviselõinknek, 637 109-en a szenátoroknak, 2008-ban pedig 425 008-re fogyatkozott az RMDSZ-es képviselõk, 440 449-re a szenátorok választóinak a száma. Az utolsó népszámláláskor, 2002-ben 1 434 377 lelket számlált a romániai magyar közösségünk, szóval én ezen az adatsorokon nagyon elgondolkodnék, még mielõtt bárkire rá akarnám kenni a parlamentbõl való kiesés ódiumát.
Továbbmennék: a miniszterelnök-helyettes úr felsorol néhány magyar, vagy magyarok lakta megyét, nézzünk körül hát saját portánkon, és itt most mutatónak a 2008-as helyhatósági választások RMDSZ-es eredményeit venném: a 223 750 lakosú Kovászna megyében, írja Markó Béla, 74 százalékos magyar többséget képez a 164 158 székely-magyar, na, 2008-ban ebbõl 37 648-en méltóztattak elmenni a megyei tanács RMDSZ-es elnökét megszavazni, 36 061-en szavaztak a megyei tanácsosi listára, helyi tulipános tanácsosokra 32 413-en voksoltak, a polgármesterekre 40 981-en. Hát ennyit talán az RMDSZ-rõl, és hogy ne érje szó a ház elejét, vegyük ide a Magyar Polgári Párt eredményét is, példának okáért - mert ez a legmagasabb szám - a polgármesterekre leadott szavazatokat: 18 304. Az összesen annyi, mint 59 285 magyar szavazat.
Nem élnék vissza az olvasók türelmével, végig lehet venni a miniszterelnök-helyettes úr által említett megyéket, a 85 százalékos magyar többségû Hargita megyében, ahol 326 347 lakosból 2002-ben 276 038 vallotta magát magyar nemzetiségûnek, 2008-ban 67 448-an szavaztak RMDSZ-es polgármesterre, 58 536-an tulipános helyi tanácsosokra, 63 551-en a megyei tanácsosi listára és 67 353-en az RMDSZ-es megyei tanácselnökre. ?s így tovább.
Ha mai fiatal lennék, akkor azt mondanám: ez nagyon gáz. Így csak csendesen hümmögök, ráment az életembõl huszonegy év.
A másik felvetés, ami enyhén sántít Markó Béla ex-elnök sirámában, az az, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot azért hozná létre dróton rángatott bábukból az a sok alföldi mucsai politikus, hogy az RMDSZ-t félrehajítsák. Emlékeztetném a t. miniszterelnök-helyettes urat Tõkés László EP-alelnöknek - a Néppárt védnökének - a nyilvános ajánlatára, melynek értelmében elõválasztások során kialakított közös listával lehetne indulni már az önkormányzati választásokon. ?s bár egyre valószínûbbnek tûnik, hogy nem ugyanazt értjük az összefogás szó alatt, szerintem ez a megközelítés inkább elvezet az összefogás lényegéhez, mint a kizárólagos egységretorika. Az összefogásra való felkérésre az RMDSZ érdemben nem reagált, megvitatni nem óhajtotta, horribile dictu: párbeszédbe bocsátkozni róla közvita keretében pláne nem volt hajlandó. Lehet ugyan az ?S-ben tilitolizni a szavakkal, t. miniszterelnök-helyettes úr, a haverek aggódó és megértõ bólogatásai között mutogatni a koporsót, de megjegyezném, innen kintrõl nézve nagyon hülyén néz ki, amint önkezükkel verik belé a szegeket.
A végére hagytam a kedvenc tételemet: Nálunk is ez történne [mint Szlovákiában], ha ebben a pillanatban nem lenne ott az RMDSZ, ahol van. A maga önálló politikájával, önálló kompromisszumaival, önálló egyezkedéseivel és - igen! - önálló víziójával a romániai magyarság nemzeti integrációjáról egy erõs, cselekvõ bukaresti politikai jelenlét segítségével is. Ilyenkor rápillantok a gazdasági mutatókra, aggódó szemeimet az IMF-re vetem, végigolvasom a parlamenti jegyzõkönyveket, majd megbogarászom a politikusok vagyonnyilatkozatait, az oktatási reformokat már nyomon sem tudom követni - és igyekszem nem megbetegedni. Ha Székelyföldön megállít a rendõr - már ha nem ejt foglyul valamelyik tankcsapdányi gödör -, románul beszélek vele, a hivatalokban románul töltöm ki a papírt Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában egyaránt. Ha ez az RMDSZ víziója - márpedig 1996 óta kormányon vagy legalább hatalomközelben van -, akkor bocs, de nekem annyira nem jön be.
?n például el tudnám azt képzelni, hogy azt a százötven milliárd régi lejt, amit évente kap az RMDSZ az erdélyi magyarság képviselõjeként, arra fordítsam, hogy példának okáért a román nyelv minél jobb elsajátítása érdekében speciális tankönyveket írassak, nyomtassak és juttassak el ingyen minden magyar iskolásnak, ha már önálló politikával elértem, hogy ez lehetséges legyen, és ne akkor álljak neki vakarózni, amikor hosszú-hosszú küzdelem után talán tényleg elértem. Vagy azt sem tartanám ördögtõl valónak, hogy az önálló vízió része legyen minden erdélyi régió összehangolt térségfejlesztési stratégiája, olyan, amilyent az ott lakók magukéna2011. június 30.
Székelyföldnek autonóm parlament és regionális kormány kell
Beszélgetés Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével
- Elnök úr! Beszélgetésünk nyitányaként kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: hogyan alakult meg a Székely Nemzeti Tanács?
- A SZNT létrejöttének elõzményei a kilencvenes évek derekára nyúlnak vissza: 1995-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult az RMDSZ Székelyföldi Egyeztetõ Tanácsa a Kovászna, Hargita és Maros megyei képviselõk részvételével. Dr. Csapó I. József volt a terv elindítója, aki elsõként fogalmazta meg markánsan Székelyföld autonómiájának a megjelenítését. A rendszerváltás utáni években eufóriában éltünk, hogy végre van magyar közképviselet, de hamar szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy köreinkben is vannak elõítéletek a székelyföldi autonómiatörekvésekkel szemben. A Maros megyei RMDSZ-ben szembesültem ezzel: amikor felvetettük a Magyar Autonóm Tartomány visszaállításának szükségszerûségét, általános elszörnyedés, elképedés volt a válasz. Volt, aki nem restellte kijelenteni, hogy nekünk ez a három megye is elégséges, amit Ceauºescu idejében alakítottak. Akkor kerültem összetûzésbe a székelyföldi autonómiát elutasító mentalitással. Rákérdeztem, persze, hogy mi volt a baj a Magyar Autonóm Tartománnyal? Azon túl, hogy a kommunista rendszerben az ország többi tartományához hasonlóan mûködött, közigazgatási megoldásként nem volt rendszerfüggõ. A rendszerváltás után húsz évvel még mindig az 1968-as kommunista megyerendszer mûködik az országban. Ha a rendszerváltást úgy érjük meg, hogy nem került volna elfogadásra a megyésítést kimondó 1968/2-es törvény, ma sokkal könnyebb dolgunk lenne: a Magyar Autonóm Tartomány hatásköreit kellene kiegészíteni, és nem újrarajzolni egy közigazgatási térképet, amely a mai megyerendszernél is több veszélyt tartogat Székelyföld számára. Az autonómia gondolata tehát a rendszerváltással egy idõben merült fel, de markánsan 1995-ben jelent meg, majd 2003-ban, az RMDSZ szatmári kongresszusa után, amikor létrejött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményezõ Testülete. Ezen belül, a székelyföldi képviselõkbõl megalakult a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményezõ Testülete. Végigjártuk Székelyföld városait és falvait, és 2003 októberében, Sepsiszentgyörgyön, a Gábor Áron teremben Székelyföld autonómiájának közképviseleteként megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Nem párt, és nem bejegyzett szervezet: a mai viszonyok között nem bír román jogi személyiséggel. Ez ellentétes lenne magával az autonómiatörekvéssel.
- Az RMDSZ a kétezres évek elején egyeduralkodó volt a romániai magyar közéletben. Miként fogadta az SZNT megalakulását?
- Az RMDSZ vezetése az SZNT megalakulásában politikai riválist látott, emiatt értetlenül fogadtak. Késõbb megértettem, hogy a két szervezet között koncepcionális különbségek vannak. 2008-ban, amikor az RMDSZ kissé korrigálta a hozzánk és az autonómiához való viszonyát, és a szervezet elnökét, Csapó I. Józsefet, illetve jómagamat alelnökként fogadott, Markó Béla, Kelemen Hunor társaságában kifejtette: az SZNT Székelyföldben, mint autonóm entitásban gondolkodik, és székely néprõl beszél, az RMDSZ számára viszont egységes erdélyi magyarság létezik. Az a differenciált jövõkép, amelyet az RMDSZ programja is tartalmaz - az erdélyi magyarság különbözõ élethelyzetekben él, emiatt más-más megoldás tudja biztosítani Székelyföld vagy Közép-Erdély teljes egyenjogúságát -, ez az RMDSZ számára néhány évvel ezelõtt még elfogadhatatlan volt. Közben nálunk is változnak az idõk, hiszen az RMDSZ-en belül ma már székelyföldi pártstruktúrát hoztak létre, ami néhány évvel ezelõtt még elképzelhetetlen volt. Kezdetben tehát ellenségesen, félve viszonyultak a Székely Nemzeti Tanácshoz, viszont megalakulásunk után egy évvel az SZNT-nek köszönhetõen már módosították programjukat, és választási kampány-jelmondatukat. 2004-ben az RMDSZ Jó úton, Európába szlogennel ment bele a választási kampányba, és amikor észrevették, hogy az SZNT népszavazási kiírást kezdeményez - a sajtó és a közvélemény elsõsorban ezzel foglalkozott -, félidõben, a kampány közepén visszavonták eredeti választási jelszavukat, plakátjaikat begyûjtötték, és egyik napról a másikra teljesen új jelszó és plakáterdõ borította be Erdélyt Együtt az autonómiáért! címmel. Kevés emberben maradt meg ennek emléke.
- Hogyan alakult az SZNT kapcsolata a román közéleti és politikai elittel, és a sajtóval? Sikerült-e valamilyen párbeszédet kialakítani az évek során? - Utoljára egy román újságíró tette fel nekem ezt a kérdést egy marosvásárhelyi román televíziós mûsorban. Akkor elmondtam: mindig pozitívan válaszoltunk a román média megkeresésére. Igazán jó együttmûködést nem tudtunk kialakítani román pártokkal. Megkerestek román értelmiségiek, volt, aki nyitottságot is tanúsított, de a román politikai erõk részérõl semmiféle támogatást nem kaptunk autonómia-küzdelmünkhöz. A román közvéleményt azonban élénken foglalkoztatja mindaz, amit a Székely Nemzeti Tanács tesz. Mi természetesen a jó kommunikációra törekszünk, hiszen határozatainkat, közleményeinket eljuttattuk román fordításban a román sajtónak, a román közhatalom intézményeinek. Budapesti gyûlésünk határozatait megkapta a román államfõ, a kormányfõ, és a külügyminisztérium is. Ez utóbbitól érdemi választ is kaptunk, amire viszontválasszal éltünk. Pozitívumként lehet elmondani, hogy 2003-hoz képest jó irányú elmozdulás történt.
- Kronológiai sorrendben miként tudná összefoglalni az SZNT autonómia ügyben tett eddigi fontosabb lépéseit? - Elsõként említem a 2004 januárjában elfogadott törvénytervezetet, Székelyföld Autonómiatatútumát, amely a Székely Nemzeti Tanács legfontosabb dokumentuma, és az egyetlen létezõ törvénytervezet, amely Székelyföld autonómiájának intézményeit írja le. Ezt 2004 után 2005-ben másodszor terjesztettük be a román parla ment elé. A Szenátusnál akadt el, ahol immár hat éve nem tárgyalják. Ez a törvénytervezet azért is alapmû, mert Székelyföld autonómiájával kapcsolatban mindent tartalmaz: körülírja Székelyföld határait, az autonómia intézményeit és részletesen meghatározza azok mûködését.
- Melyik európai autonómia ihlette leginkább az SZNT székelyföldi autonómia-statútumát? - Az autonómia-statútum alapjául szolgáló törvénytervezet az Európai Unióban mûködõ autonómiákra épül, azokat tekinti mintának. A dél-tiroli, a baszk, a katalán vagy a skót autonómia közös vonása, hogy regionális parlamentben, és regionális kormányban gondolkodik: ez az a közös elem, amely a székelyföldi autonómia-statútumban is fellelhetõ. Természetesen más közös elemek is vannak, hiszen Katalónia, Baszkföld vagy Dél-Tirol autonómiájához hasonóan a régió nyelvét - a Székelyföldön a magyar nyelvet -, hivatalos nyelvnek tekinti: a magyar nyelv Székelyföldön azonos jogállású lenne az állam hivatalos nyelvével, a román nyelvvel.
- A nyelvi jogok terén azért történt némi elõrelépés Erdélyben, a létezõ törvényes kereteket azonban nem használjuk ki...
- A nyelvi jogokért folyó jelenlegi küzdelem arról szól, hogy a magyar anyanyelvû román állampolgároknak egyénenként biztosítsák az anyanyelv szabad használatának jogát. E logika alapján nem a magyar nyelvnek biztosítanak területhez köthetõ jogállást, hanem a magyar anyanyelvû román állampolgárok egyéni jogaira helyezik a hangsúlyt. A megközelítés eleve diszkriminatív: már a megfogalmazásba valótlan, hamis állítást építenek be, ami kétféle mércét takar, hiszen szabadon használhatjuk ugyan anyanyelvünket, a magyar nyelvnek még sincs hivatalos jogállása a Székelyföldön.
- Az autonómia-statútum volt tehát az alap. Mi következett ezután?
- Az autonómia-statútummal egy idõben fogadtuk el a Székely Nemzeti Tanács jelképeit, amelyek az elmúlt nyolc évben Székelyföld jelképeivé váltak. Fontosnak tartom a jelképek és szimbólumok terén történõ kommunikációt. Amikor egy önkormányzat vagy pártszékház épületén megjelenik a székely zászló, ennek politikai, közéleti üzenete van. Két évvel ezelõtt Marosszéken - ahol a székelység egyharmada él - egyetlen önkormányzat épületén sem volt székely zászló. Azóta nyolc önkormányzatra sikerült kitûzni. Maros megye prefektusa minden alkalommal nagy segítségünkre van a mediatizálásban, mert 2011. június 30.
A Communitas esete a magyar sajtóval
Szinte észrevétlenül jelent meg a napokban a Communitas Alapítvány tavaszi kiírásának az eredményhirdetése. A kuratóriumok hozták formájukat, különösebb meglepetést nem okoztak. Az RMDSZ holdudvarához tartozó, vagy hozzájuk közel álló szervezetek idén is taroltak. Az alapítvány által kezelt lejmilliók kis hányadát nyilvános pályázati úton elosztó kuratóriumok hûek maradtak önmagukhoz: ahogyan eddig is, tették kötelességüket és kirostálták a nem oda való, a más magyar pártok irányába elcsángáló delikvenseket.
Lévén, hogy idén egy-két ellenzéki napilapnak is hullattak némi morzsát, nagy felhajtás nem volt a Communitas örökös visszaéléseinek ügyében. Az meg bizonyára sokaknak nem tûnt fel, hogy a százszázalék RMDSZ-ellenõrzés alatt álló heti- és havilapok, vagy más idõszakos periodikák kuratóriumában az RMDSZ-monopóliumot legkeményebben bíráló Erdélyi Napló, Polgári ?let vagy Erdélyi Gazda idén sem kapott egy banit sem.
?rdemes néhány szót szólnom a sajtótámogatások ügyérõl, már csak azért is, mert a Magyar ?jságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsi tagjaként az elõzõ években nekem is szerepem volt abban, hogy a napilapok által megpályázható nyilvános sajtótámogatások megítélésében az ?újságírószakmának is beleszólása legyen. Elértük, hogy hosszas kirekesztés után nem csak a Krónika, hanem a két, ellenzéki hangvételû megyei napilap, a Háromszék és a Reggeli ?jság is támogatásban részesülhessen.
Ha jól számolom, a M?RE képviseletében összesen három ilyen kuratóriumi ülésen vettem részt. Ha már a jobboldali sajtó részérõl egymagamban voltam ott, valamit mozdítani próbáltam. Napilap számára jelképes összeg a megítélt évi 10 000-20 000 lej, mégis jó volt tudni, hogy a Reggeli ?jság vagy Krónika részére nem volt kis siker keresztülvinni ezeket a döntéseket.
A párhuzamos sajtókuratóriumban viszont ez a fajta szakmai egyeztetés már nem mûködött. Itt a Communitas Alapítvány hozta hagyományos formáját: mindig hithû RMDSZ-katonák osztották az erdélyi magyarság pénzét, így természetesen szóba sem jöhetett, hogy az RMDSZ-vonaltól eltérõ lapok részesüljenek támogatásban. Persze, mindig akadt egy-két kuratóriumi tag, aki azért rákérdezett, hogy az Erdélyi Napló például kaphat-e pénzt? A kétezres évek végéig ez úgy mûködött, hogy Markó Béla tudatta a nagyérdemû kuratóriummal, kik vannak tiltólistán. Az Erdélyi Napló néhány más lappal együtt hosszú éveken át a lista oszlopos tagja volt. Aztán kis erdélyi világunk változott, és az RMDSZ egyezkedésre kényszerült Tõkés Lászlóval. Ettõl persze az RMDSZ-csúcs nem változott meg, de hirtelen, szemszúrásból eltûnt a virtuális lista. Tíz év után így eshetett meg, hogy az Erdélyi Napló 2009-ben egyszer csak kereken 5 000 lejt kapott, nagyjából annyit, mint egy községi polgármesteri hivatal faliújságja. ?sszehasonlításként írom, hogy az RMDSZ egyik szócsöveként elhíresült Erdélyi Riport hetilap abban az évben az általunk kapott összeg több mint hatszorosához jutott hozzá.
Amikor RMDSZ-tisztségviselõknek panaszkodtunk a méltánytalan pénzosztásról, válaszuk rendszerint az volt: miért nem megyünk Tõkés Lászlóhoz vagy Szász Jenõhöz pénzt kérni? Az természetesen egyikük fejében sem fordult meg, hogy a szétosztásra kerülõ pénz nem valamiféle RMDSZ-mágnás személyes vagyona, hanem a romániai magyarság adólejeibõl megítélt támogatás.
Az RMDSZ pénzosztó kuratóriuma semmit nem hajlandó saját hibáiból tanulni. ?gy tûnik, idén a kuratóriumokban ismét listás szavazás folyt. A Communitas ismétli önmagát, akár a történelem. Miközben a magyarországi kormányváltás rendre mindent kihúzott az RMDSZ alól, a figyelmeztetés nem elegendõ. Ugyanott folytatják, mintha mi sem történt volna.
átvette Makkay József blogjából, 2011. május 23
Erdélyi Polgár /Az MPP Kolozs megyei lapja.2011. július 1.
Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)2011. július 1.
Táltosok
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetőjét, a leendő Néppárt főgondozóját kérdik az ország új közigazgatási átrendezése kapcsán kipattant botrányról. A pesti közszolgálati médiák új súlypontozásával magyarázható, hogy miért éppen őt szólaltatják meg, aki csak statiszta ebben az ügyben is, és miért nem Kelemen Hunort, Markó Bélát, Korodi Attilát, Lakatos Pétert vagy másvalakit, akik sokkal többet tudnak erről a kérdésről, hisz az RMDSZ-szel ott vannak a tűzben, a parlamentben és a kormányban, kapják a pofonokat jobbról is meg balról is. De nem, nekik inkább Toró kell, mert ő egyeseknek, akik jó távolságból nézik dolgainkat, most statisztaként is bárkinél hitelesebb. Kívülről nézve, az EMNT ügyvezetője aránylag reálisan értékeli a helyzetet. De a végén rendíthetetlen bátorsággal odamar ellenfelének, az RMDSZ-nek. Például felrója, hogy Kelemen Hunor csak végső eszköznek tekinti az utcára vonulást! Vagyis nem kell betojni, legyünk keményebbek a románokkal, és nem kell annyit tárgyalni, majd az utca úgyis a mi javunkra dönt. Mert ugye, mi vagyunk az erősebbek! De hol és miben? Vízilabdában, halászléfőzésben vagy békaugratásban mindenképpen.
Ám a politikában kisinasai sem lehetünk a románoknak. Bizonyíték rá a kettős állampolgárság ügye. Băsescuék szép csendben, egy belügyminiszteri rendelettel megadták a moldovánoknak, s nem ordították világgá a tévében, hogy most már minden román együvé tartozik. Mi pedig annyit szájalunk, nagymagyarkodunk vele, hogy sikerült felhergelnünk a szomszédokat!
Na, mondom, azért se teszem le a libatollat, kivárom, hogy Toróék ne csak az erdélyi magyarságot, de a román parlamentet is meghódítsák! Lelki szemeimmel már látom is, amint Geoană, Antonescu, Boc és a többiek leborulnak az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői előtt, és nemcsak a Székelyföld területi autonómiáját, de a moldovai csángók önállóságát is megadják. Mert azok, akik korábban az RMDSZ képviseletében alig szólaltak meg a bukaresti parlamentben, s mert nem választották őket újra, durcásan félreálltak, most a Népbárt bűvös erejével (és a Pestről kapott pénzekkel!) valósággal megtáltosodnak és akaratukat átviszik a románokra!
Ezért is rémálmot látnak azok, akik azt gondolják, hogy az eddig kivívott jogaink is elúsznak...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 2.
Az RMDSZ célja a stabilitás
Markó Béla szerint a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. "A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint az RMDSZ attól tart, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz.
Mindenki védeni próbálja a döntéshozási hatalmát. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk, ha befolyásunk lenne, és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy" – nyilatkozta a miniszterelnök-helyettes egy tegnapi zilahi sajtótájékoztatón.
Markó azt mondta, az RMDSZ érdeke és célja a jelenlegi koalíció stabilitásának fenntartása, a szövetség szeretné megőrizni a jelenlegi koalíciót a kitűzött időpontig, azaz a jövő évi választásokig. "Természetesen ez csak közös érdekek esetében lehetséges, ha minden partnerünk hasonlóan gondolkodik, és ők is meg akarják őrizni ezt a koalíciót. Mi így viszonyulunk a koalíció kérdéséhez, szeretnénk folytatni a választásokig, egyrészt szeretnénk végigvinni mandátumunkat, másrészt a stabilitás elsődleges ebben a pillanatban a romániai politikai életben" – mondta az RMDSZ volt elnöke. A kérdésre, hogy 2012-ig a koalícióban maradva az RMDSZ nem kockáztatja-e, hogy nem lesz tagja a következő kormánynak, Markó azt válaszolta: "A belépés egy koalícióba vagy kormányba sok feltételtől, kritériumtól függ. Ha ezek teljesülnek, akkor tagjai lehetünk egy eljövendő kormánynak, ha nem, nem. Nekünk ebben a pillanatban nem a következő kormányon kell gondolkodnunk. Ahhoz, hogy egy koalíció, kormány tagja légy, be kell jutnod a parlamentbe, a közvélemény-kutatások szerint jelenleg megvan a szükséges öt-hat százalékos támogatottságunk." Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. július 2.
A nyolc javasolt megye túl nagy
Markó Béla, miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon azt nyilatkozta, hogy ki kell gondolni egy közigazgatási átszervezést Romániának, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz.
„Az RMDSZ véleménye szerint is gondolkodnunk kell a közigazgatási átszervezésen. A jelenlegi megyék túl kicsik, hogy stratégiát érvényesítsenek, emiatt még nem kötelező a felszámolásuk, de megoldást kell keresni. Amit javasoltak, a nyolc nagy megyével, elfogadhatatlan volt. Mi azt mondtuk, komoly elemzésekre, tanulmányokra van szükség, mert a javasolt megyék túl nagyok, a terület hatékony közigazgatása szempontjából. Ha a jelenlegi megyék, vagy közülük egyesek túl kicsik, hogy végigvigyék elképzeléseiket, akkor a nyolc javasolt túl nagy”, nyilatkozta egy sajtótájékoztatón Markó Béla.
Az idézett forrás szerint, azt mondták, az RMDSZ azért találta elfogadhatatlannak a nyolc megyés változatot, mert így elveszítheti befolyását bizonyos térségbe, „ami igaz”.
„A reflektorok fénye a kérdés etnikai oldalára vetült, miszerint mi attól tartottunk, hogy így elveszítjük a döntéshozást bizonyos térségekben, ami igaz- és természetes, hogy védeni próbálod döntéshozási hatalmadat. Ezek a felvetések természetesek egy etnikai közösség számára, szeretnénk ha befolyásunk lenne és bizonyos helyzetekben döntési lehetőségünk. De nem ez a legfontosabb szempont Románia számára. Egész egyszerűen elemzésre van szükség, mert a nyolc megye túl nagy”, nyilatkozta Markó Béla, miniszterelnök-helyettes.
Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást és elkerüljék az olyan megoldást, „amely nem volt eléggé előkészítve, megemésztve”.
A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását, nyilatkozta a Mediafax tudósítójának az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor.
Roberta Anastase, a PDL első alelnöke hétfőn azt nyilatkozta, hogy a koalíció képviselőinek egy bizottsága őszig elemzi a regionalizáció kérdését és ezzel párhuzamosan a kormány folytatja a decentralizációt.
Mediafax. Nyugati Jelen (Arad)2011. július 2.
Markó megtartaná a koalíciót a következő választásig
Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken Zilahon tartott sajtótájékoztatón elmondta, az RMDSZ azt szeretné, hogy a jelenlegi koalíció egészen a következő választásokig stabil maradjon. Markó szerint ehhez elengedhetetlen a másik kormányzófél ilyen irányú elkötelezettsége. Ez csak akkor lehetséges, ha a partnereink is hasonló módon gondolkodnak. Végig szeretnénk vinni ezt a mandátumot, a politikai stabilitás nagyon fontos Romániában, idézi Markót a Mediafax hírügynökség. Arra a kérdésre, hogy akkor is kitart-e az RMDSZ a koalíció mellett, ha fennáll annak a veszélye, hogy a következő ciklusban nem kerülnek kormányra, Markó azt válaszolta, hogy úgy kell cselekedniük, hogy az RMDSZ jövőre is a jelenlegi arányban képviselhesse a magyarságot a parlamentben. Emellett Markó Béla elmondta, hogy ki kell gondolni Románia közigazgatási átszervezését, mert a jelenlegi megyék túl kicsik, hogy fejlesztési stratégiát valósítsanak meg, a nyolc javasolt megye azonban túl nagy lenne az eredményes közigazgatáshoz. Kiemelte, szükség van a területi közigazgatási átszervezésről folyó vitákra, hogy megtalálják a közös megoldást. A hétfői koalíciós ülésen az RMDSZ elutasította a PDL területi átszervezési javaslatait, ezért úgy döntöttek, hogy halasztják a kezdeményezés megvalósítását. (mediafax, paprikaradio) Transindex.ro2011. július 4.
Boldoggá avatták Scheffler Jánost, Szatmár vértanú püspökét
Mintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmármémeti székesegyház előtti téren vasárnap.
A Szatmári Egyházmegye 1942-ben felszentelt megyéspüspökének életét szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme kísérte végig. Szembeszegült a katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, ezért előbb kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án.
Schönberger Jenő római katolikus szatmári megyéspüspök köszöntője után Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel a boldoggá avató határozatot, majd leleplezték Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életének ismertetetése után Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét.
A katolikusság fontos eseményén számos vallási vezető, többek között Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, valamint Románia és Magyarország római és görög katolikus egyházmegyéinek mintegy kétszáz papja és több mint harminc, püspöki rangot elért főméltósága vett részt. A világi vezetők közül többek között Semjén Zsolt és Markó Béla miniszterelnök-helyettesek, Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanács elnöke, valamint Habsburg György, Habsburg Kristina és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg tette tiszteletét az eseményen.
A Szatmárnémeti régi főterét zsúfolásig megtöltő hívek előtt megtartott prédikációjában Erdő Péter rámutatott, hogy Scheffler János tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkihez, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól. "Ez pedig azért van így, mert bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója" – hangoztatta.
Életét felidézve elmondta: 1910. július 6- án szentelték pappá, kánonjogból és teológiából szerzett doktorátust, volt káplán, plébános, teológia- és hittanár, gimnáziumi igazgató. Számos kánonjogi tanulmányt tett közzé, de nem tért ki az állam és az egyház viszonyának komoly és aktuális jogi kérdései elől sem.
Kiemelte: a szatmárnémeti székesegyházban felszentelt püspök megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozást, magyarra fordította Spirago felnőtt katekizmusának harmadik kötetét és más fontos műveket. "De nem csak a betű és a szó embere volt – hangsúlyozta Erdő Péter –, hanem végigkísérte életét a szegények, az elnyomottak és az üldözöttek iránti szeretet." A háború idején közbenjárt a magyar hatóságoknál nagybányai román püspöktestvére szabadon bocsátása végett, megpróbálta segíteni a gyűjtőtáborba hurcolt zsidókat, s személyesen járt közben sváb származású hívei deportálásának megakadályozása érdekében. Igazi apostolutódként nyitott volt a szíve mindenki felé, közben pedig mély, szinte misztikus lelki életet élt. "Szíve készteti, hogy állandóan mondjon az Atyának valamit. Atyám, végtelenül szeretlek, egész emberi életemet feláldozom dicsőségedre. Fogadd el egészen elégő áldozatomat: földi életemet" – idézte Erdő Péter Scheffler János sorait az általa írt lelkigyakorlatos könyvéből, amelyet a püspök 1950-ben, száműzetése alatt írt meg. Népújság (Marosvásárhely)2011. július 4.
Markó megtartaná 2012-ig a koalíciót
Markó Béla szerint az RMDSZ nem csupán etnikai jellegű megfontolásból utasította el az ország regionális átszervezésének tervezetét, a szövetség fő kifogása az volt, hogy behatóan elemezni kell a kérdést, mivel a javasolt szupermegyék túl nagyok lettek volna ahhoz, hogy hatékony igazgatásuk biztosítható legyen.
A kormányfőhelyettes pénteken Zilahon hangsúlyozta: a jelenlegi fejlesztési régiók nem működnek megfelelően, az RMDSZ pedig 8 helyett 16 régióra osztaná az országot, de ez nem jelenti feltétlenül a megyék megszüntetését is. Markó közölte azt is, az RMDSZ szeretné, ha a jelenlegi kormánykoalíció 2012-ig megmaradna, hogy teljesíthesse ígéreteit, és hogy biztosítsa az ország politikai stabilitását.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/belfold/marko-megtartana-2012-ig-a-koaliciot) Krónika (Kolozsvár)2011. július 4.
Bocsánat?
„Ki kér majd bocsánatot magyarországi szavazati joggal felvértezett és romániai képviseletüktől végképp megfosztott gyermekeinktől?” – mereng vagy inkább szomorkodik mindnyájunk helyett Markó Béla az Élet és Irodalomban megjelent s az UMSZ által átvett cikkében, amelyben a harmadik erdélyi magyar párt körüli pesti és hazai tüsténkedést, s a nyomában létrejövő helyzetet próbálja felmérni.
A válasz kézenfekvő: senki nem fog bocsánatot kérni! Ki kért bocsánatot a felvidéki magyaroktól, hogy fele annyi képviselőjük sem jutott be a szlovák parlamentbe, mint korábban, mert a Fidesz támogatta MKP tárgyalni sem akart a Bugár Béla vezette Hid-Most vegyes párttal? Jól emlékszünk Csáky Pál lekezelő szavaira: szóra sem érdemes pártnak nevezte Bugárékat! Hát megfizettek érte, s fizet bőven a felvidéki magyarság (lásd az ottani állapotokat, a nyelvtörvény és a honosítás körüli botrányokat!), mert az MKP Orbánék fáradozásával sem érte el a parlamenti küszöböt, a mellőzött Híd viszont nyolc százalék fölött teljesített!
Nem jártak jobban a kárpátaljai magyarok sem: három- négy hellyel kevesebb képviselőjük lett a megyei tanácsban (az egymásnak feszülés nyomán a kijevi parlamentből már korábban kihulltak). A Fidesz ott is csak az egyik, az „igazi” magyarként nyilvántartott Kovács Miklós pártját, az UMDSZ- t támogatta, a Gajdos Miklós vezette formáció ellenében. S láss csodát: a választáson mégis Gajdosék szerepeltek jobban! A széthúzás okozta eredménytelenség miatt az ottani magyarság is sebezhetőbb lett. Gondoljunk csak a magyarnyelvű oktatás visszaszorítására és a magyar állampolgárságot kérők titkosszolgálati megfigyelésére és behívatására!
S még nincs vége. Az egyoldalú pesti támogatásnak is köszönhető, hogy a múlt évben nem csak Szabadkán, de a 68 százalékban magyar Révkomáromban sem sikerült magyar polgármestert választani. Először! Fennáll a veszély, hogy a tavaszon nemcsak a negyven százalékban magyar Szatmárnémetinek, de a hetvenkét százalékos Sepsiszentgyörgynek sem lehet újfent magyar előljárója, mert három civakodó magyar párt közt könnyen a negyedik román győzhet.
Mások mellett Kövér László biztos nem fog az erdélyi magyarságtól a lehetséges kudarcért bocsánatot kérni. Ezt onnan tudom, hogy a tavaszon, Szatmárnémetiben járva, megkérdeztem tőle: az új párt hangsúlyos támogatása és az RMDSZ mellőzése okán nem lesz lelkiismeret-furdalása, ha nem jutunk be a román parlamentbe? Válasza: nem lesz, mert ők csak a legjobbat akarják nekünk! Már bocsánat: mi olyan hülyék lennénk, hogy Pest nélkül képtelenek vagyunk eldönteni, mi a legjobb nekünk?
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 8.
Borbély Melinda: szakmai ügyről van szó, nem az autonómiáról – interjú
Mint ismeretes a napokban Biró Zsolt, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa egy sajtótájékoztató keretén belül számolt be arról, hogy a rádió Igazgatótanácsa alkotmányellenes tevékenységgel vádolja. Borbély Melinda, a Román Rádió kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztője nyilatkozott az ügy részleteiről.
– A Marosvásárhelyi Rádió keretén belül senki semmire nem szólította fel Biró Zsoltot. Egy erdőszentgyörgyi szervezet elnöke juttatta el a Román Rádióhoz azt a levelet, melyben felhívja a rádió vezetősége figyelmét arra, hogy Biró Zsolt, a Marosszéki Székely Tanács (MSZT) elnöke a rádión keresztül autonómia-törekvéseinek ad hangot. Ilyen esetben kötelességünk kivizsgálni az ügyet, ezért is hívatták be kollegámat a Marosvásárhelyi Rádió Igazgatótanácsa elé.
– Ön miért nem vett részt ezeken a kihallgatásokon? – Mint főszerkesztő-helyettes én is tagja vagyok az Igazgatótanácsnak, de ez esetben éppen azért nem vettem részt, mert nem akartam nyomást gyakorolni. Szakmailag sem tudtam volna megvédeni őt, mert Biró Zsolt elfogult ember, néha arrogáns, sok interjúalany nem szeret és nem akar vele szóba állni. A rádiónak elsődleges érdeke, hogy kedvesen, fondorlatosan jusson el azon információk tulajdonába amire szüksége van, a maximumot kell kiszedje az interjúalanyból.
– Ön szerint az SZNT besorolható a politikai szervezetek sorába? – Nem. Az SZNT sehol nincs bejegyezve, se nem politika párt, se nem alapítvány. Itt teljes mértékben szakmai ügyről van szó. Hangsúlyoznám, hogy szó sincs arról, hogy Biró Zsoltot elbocsássák a Marosvásárhelyi Rádiótól. Morális dologról beszélünk: nem lehet egyszerre az MSZT elnöke és egyben rádiós műsorvezető. Biró Zsoltnak el kell dönteni, hogy a mikrofon melyik oldalán foglal helyet. Nem lehet azt megtenni, hogy valaki valamiről nyilatkozik, mint marosszéki elnök, majd utána a rádióban híreket közöl. A kettőt nem lehet egyszerre végezni.
– Biró Zsolt önt azzal vádolja, hogy Borbély László feleségeként nem lehet elfogulatlan, pártatlan, mint szerkesztő, valamint hogy nyomást gyakorol a szerkesztőség munkatársaira. – Én a ’90-es években hírszerkesztőként kezdtem pályafutásom a közszolgálati rádiónál. Ha bárhol szerepelne, egy olyan törvény, hogy a tisztségviselőnek férje/felesége nem tölthet be vezetői pozíciót a közszolgálati szférában, akkor én lennék az első aki visszalép. Azokat a vádakat amelyeket a kollegám állít be kell bizonyítani. A cenzúra azt jelenti, hogy én nem engedek valamit adásba. Ilyenről szó sincs. Adás után szoktam véleményezni a hallottakat, és ha valami szakmailag nem felel meg az előírásoknak, akkor felhívom az illető kollega figyelmét, hogy legközelebb ha X véleményt formál Y-ról, akkor Y álláspontját is kérje ki. Aki azt mondja, hogy a Marosvásárhelyi Rádió RMDSZ-es, mert én Borbély Lászlónak vagyok a felesége, az hazudik. Nagyon szeretném, ha valaki ellenőrizné az adásainkat és meghallgatná, hogy hányszor szerepel Borbély László, Markó Béla és hányszor az SZNT. Elmondhatom, hogy az utóbbi folyik ki a rádióból.
Fodor Tekla. Erdély.ma2011. július 8.
Késik a végleges akkreditáció (Tízéves a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem)
Csaknem egy évvel ezelőtt, 2010. július 22-én a Tusványosi Szabadegyetemen jelentette be dr. Dávid László rektor Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és Kató Béla, a Sapientia kuratóriumának elnöke jelenlétében, hogy a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség elfogadta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, s a végleges döntés már csak a politikától függ.
Előrelépés azóta sem történt. Nemrégiben Dávid László rektor elmondta: csalódott a politikumban, az érdekvédelmi képviseletben. Az üggyel kapcsolatosan és a magánegyetem tízéves történetéről Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, a Sapientia kuratóriumának elnökét kérdeztük. – Milyennek értékeli a Sapientia tízéves működését?
– Tízéves a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, de a gondolattól számítva tizenegy, hiszen mindannyian tudjuk, megannyi kérés, könyörgés és gyertyás tüntetés után a román többség nem akarta, hogy létrejöjjön az önálló erdélyi magyar tudományegyetem. A mi kérésünkre az akkori magyar kormány 2000-ben – nagyon bölcsen – úgy döntött, hogy nem várunk tovább. Akkor döntötték el, hogy létrehozzák a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet magánegyetemi státusban, s a magyar történelmi egyházak püspökeit kérték fel arra, hogy alapítóként vállaljanak részt ebben. Ez legitim, az összerdélyi magyarságot képviseli, hiszen nagyon kevés ember mondhatja el magáról Erdélyben, hogy nem tartozik valamelyik történelmi magyar egyházhoz. Az indulás nagyon nehéz volt, hiszen úgy kellett egyetemet alapítani, hogy nem volt épületünk, tanári karunk és diákságunk. Nagyon merész tett volt ez, és az elmúlt tíz esztendő is az egyetemalapításról szólt, hiszen először épületeket kellett vásárolni, aztán tanárokat és diákokat toborozni. Tíz év után jutottunk el oda, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában kiépült az egyetemi rendszer, és közel húsz szakon zajlik az oktatás, háromezer egyetemi hallgató tanul nálunk. – Miért késik az akkreditáció?
– A szabály szerint három végzős évfolyamnak be kell fejeznie tanulmányait, illetve államvizsgáznia kell egy állami egyetemen, és csak utána lehet kérni a végleges akkreditációt. Tavaly ez is megtörtént, a szakma elismerte és nagyon jó minősítéssel jóváhagyta azt a munkát, amit végeztünk. Már csak a politikumnak kellene a döntést meghoznia. Számunkra teljesen érthetetlen, hogy egy európai uniós tagállamban, miután olyan jó kapcsolatokról beszélnek a magyar és a román kormány részéről, és amikor Schmitt Pál magyar köztársasági elnöknek Traian Băsescu államfő és a parlament elnöke is megígérte, hogy a Sapientia akkreditációját minél rövidebb időn belül megoldják, mégsem halad az ügy. A szakmai akkreditáció óta lassan egy esztendő telt el. Szakmailag minden rendben, senki nem mondja azt, hogy a Sapientiának nincs létjogosultsága, de érthetetlen, hogy miért kell ilyen hosszú ideig várni a végleges akkreditációig. Olyan értelemben is, hogy azt halljuk, az RMDSZ-től függ a koalíció megmaradása. Mi úgy gondoljuk, hogy egy nagyon egyszerű, rövid politikai procedúra után ezt rendezni lehetne.
– Mi lehet a következménye a késlekedésnek?
– Amennyiben nem történik meg sürgősen, a megkezdett munka nagyon sokat fog sérülni, hiszen az akkreditáció elmaradása akadályozza a mesteri szakok indítását, esetleg a doktori képzéseket, és abban a versenyben, amelyben vagyunk, alulmaradunk. Az sem megoldás, hogy a Sapientián csupán magyarországi egyetemek mesteri képzői létezzenek, nekünk az az érdekünk, hogy itteni tanárokkal működjék és fejlődjék az egyetem. Nagyon furcsának találjuk, hogy a parlamenti döntés késik, elképzelni sem tudjuk, kinek milyen politikai szándékai vannak, hogy ezt az ügyet húzza, nyúzza. Egyértelmű, hogy nincs meg a politikai akarat, mindenki egyetért velünk, mindent megígér, és aztán nem történik semmi. Legutóbb egy hónappal ezelőtt a magyar történelmi egyházak püspökei előtt kérdeztük meg Markó Bélától, hogy mit gondol erről, mire ő azt felelte, hogy az őszi parlamenti ülésszakban kerül sor a Sapientia akkreditációjára. Sajnos, a politikában sokféle okból kifolyólag nagyon gyakran megtörténik, hogy ígérünk valamit, és utána az nem teljesül. Majd meg lehet magyarázni, hogy miért nem. Mi egyelőre úgy érezzük, hogy ebben az ügyben nem történik haladás, és ezt végső soron az erdélyi magyarság fogja megsínyleni, a közösség kárára történik a halogatás.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)