udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3350
találat
lapozás: 1-30 ... 631-660 | 661-690 | 691-720 ... 3331-3350
Névmutató:
Einstein, Albert
2003. szeptember 23.
Az elkövetkező időkben dől el, hogy Aradon szimbolikusan megismétlődik-e a százötvennégy esztendővel ezelőtti világosi fegyverletétel. Iliescu államelnök budapesti diadalútja arra vall, hogy mindez lehetséges. Iliescu azt is vendéglátói tudomására hozta, hogy a Kossuth-Balcescu megbékélő kiegyezésére azért nem lehet hivatkozni, mert erre post factum került sor, mikor a szabadságharc sorsa már rég eldőlt. Iliescu Budapesten azt is szóvá tette, hogy a tizenhárom tábornoknak Aradon van egy obeliszkje, és a forradalmár tábornokok közül tizenegy e mellé (?) van elhantolva. Vagyis nincs szükség a Szabadság-szobor visszaállítására. Számos, aláírással ellátott megállapodás is született, már az avatóünnepség programját is kifundálták. Azonban mi a szószegések történelmi tapasztalatainak bőségével rendelkezünk írta Sylvester Lajos."Itt állott Árpád vezér szobra, 1916-ban az oláh ledöntötte." Hosszú időn keresztül volt olvasható e felirat a Brassó fölé magasodó Cenk tetején, egy hajdani szobortalapzaton - aztán a talapzatot magát is felrobbantották, széthordták, mint annyi mást. Ennyi maradt a hajdan tíz méter magasan álló, háromméteres Árpád-katonából, amely valamikor a magyar birodalom legdélkeletibb határát jelképezte, emlékezett György Attila. Mert Erdélyben magyar szobornak lenni sem könnyű, tette hozzá. A szimbolikus térfoglalás Romulus és Remus-szobrokban, román hősök emlékművében manifesztálódott. Később kolostorokban, templomokban, egyházi létesítményekben. Nem állhat magyar felirat Mátyás király kolozsvári lovas szobrán. "Ezért kellett rajta táblát elhelyezni, amely a király román származását és a magyarok galádságát hirdeti. Ezért kellett őt román nemzetiszínű zászlókkal körülvenni, és ezért kellett felásni a teret.Ezért nem lehetett Nagyváradon a nagyságos fejedelemnek, Bethlen Gábornak a szobrára felírni magyarul a nevét. Annak a fejedelemnek, aki román nyelvre fordíttatta a Szentírást. Ezért kenik be szinte naponta fekáliával Fehéregyházán a költő síremlékét. Ezért kellett eltávolítani a Wass Albert-szobrokat. És ezért nem állhat újra Aradon a Szabadság-szobor." És fájdalmas a megadás, amellyel e pusztítást fogadja a magyarság. A magyar kormány tehetetlensége, az RMDSZ gyávasága. Kovács László szemforgató álszentsége és Markó Béla szánalmas, ezredik "kiegyezése". És még sincs veszve minden. A lebontott, meggyalázott szobrok helyén mégiscsak ott marad valami, amit nem lehet eltüntetni. Árpád, Mátyás, Bethlen Gábor vagy éppen Wass Albert szelleme. Gyergyóalfaluban fehér márványba vésett felirat áll, hosszú évtizedek óta, és rendszerektől, hazáktól és hazaárulásoktól függetlenül hirdeti az igazságot, országnyi hitet adva: "Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad". /György Attila: Szabadság, szobor. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./A ,,megbékélési parkot" Kovács László külügyminiszter nem utasítja el. A román történelemszemlélet szerint berendezett ,,megbékélési emlékparkban" bizonyára helyet kap Avram Iancu, Balcescu és Axente Sever. Nem kellene-e az osztrákokat is a kerítésen belülre bevenni, hiszen ők is tettek ezt-azt 48/49-ben? Sylvester Lajos felidézte, hogy amikor Dózsa szülőfalujában, a háromszéki Dálnokban a parasztvezér számára emlékművet állítottunk, Bukarestben a méretek után érdeklődtek. Közölték, hogy Stefan cel Mare emlékművénál nem lehet magasabb. /Sylvester Lajos: A magyar szabadságharc aradi sírkertje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./2003. szeptember 26.
Az 1944. szept. 26-i mészárlás áldozataira emlékeznek Szárazajtán. Az erdővidéki faluban 44 őszén a magyarellenes rémtetteiről elhíresült Maniu-gárda tagjai fejszével lefejezték a 21 éves Nagy Sándort és testvérbátyját, a 25 esztendős Nagy Andrást. Ugyanaznap hajnalban az áldozatok házába betörő gárdisták otthonában lőtték agyon a 34 éves Gecse Bélát és a 35 éves Málnási Józsefet. Az iskolaudvaron hat gyermek édesanyját, az 50 éves Szép Albertné Málnási Réginát, valamint férjét, a 49 éves Szép Albertet, a 38 éves Elekes Lajost, a 42 éves Szép Bélát, a 62 éves Németh Gyulát, a 62 éves Szabó Béniámot és az 51 éves Németh Izsákot lőtték agyon. A 38 éves Tamás Lászlót a kivégzést végignézni kénytelen emberek közé lőtt sortűz ölte meg. A 49 éves Nagy D. Józsefet a tömegből szólították ki, de csodával határos módon a férfinak "csak" a fogsorát zúzta szét a lövedék, később sérüléseiből felépült, és 1955-ben hunyt el. Az akkori román közigazgatás bejegyzései szerint az áldozatok "háborús balesetet szenvedtek". A Maniu-önkéntesek 1944. őszi magyarellenes hadjáratának első állomása volt Szárazajta.1944. szept. 4-én egy visszavonuló német utóvéd a falu határában tűzharcba keveredett a túlerővel előrenyomuló román sereggel. Az összetűzésnek néhány - emlékezők szerint 13 - román katona esett áldozatául, ezt torolták meg a szárazajtai magyarokon olyan tanúk vádja alapján, akik a katonai csetepaté során pincékbe bújva várták a harc végét. A későbbi persorozaton maguk a román tisztek sem állították egyértelműen, hogy csapataik veszteséget szenvedtek, ha igen, milyen mértékűek voltak azok, illetve terheli-e felelősség emiatt a magyarokat. Egy szemtanú szerint viszont a feketelista már a szeptember 4-i katonai ütközet előtt készen állt. Újabb levéltári források tanúsítják, hogy a kivégzés előtt Szárazajtára már visszatért román csendőrség is aktív szerepet vállalt a kivégzendők összegyűjtésében, az otthonában agyonlőtt két áldozat esetében pedig a gyilkosság helyszínén is jelen voltak a belügyiek. Az akkor nagyon fiatal Németh Ákost édesapjával összekötözve vezették a puskacsövek elé. Úgy szabadult meg, hogy az egyik falubeli román fiatalember tanúsította: ártatlan. Édesapját, Németh Gyulát agyonlőtték. Ifjabb Nagy Gyulát maga Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka akarta főbe lőni. A mellette álló szárazajtai román fiatalember, Berszán Domokos (Barsan Dominic) közbeszólása mentette meg. Ifjabb Nagy Gyulát és édesapját elengedték. A szintén "halálra ítélt" Máthé Albertet egy gárdista vallomása szabadította meg. A szemtanúk, illetve a hozzátartozók szerint az áldozatoknak korábbi, vélt vagy valós sérelmekért kellett fizetniük.A vérengzés másnapján gyászszertartás nélkül kellett eltemetni a legyilkoltakat. Az első megemlékezés 1990. szeptember 26-án volt, amikor a jelképes temetésen Bartalis Szélyes Pál szárazajtai lelkész mondott imát az elhunytakért. /Benkő Levente: Szárazajtán nem felejtenek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2003. szeptember 29.
Az idei 11. Báthory Napok (BN) már nem teljesen önálló ünnepként, hanem Szilágysomlyó Városnapjai keretében csalogatták az érdeklődőket. Szept. 26-a a Magyar Egészségügyi Társaság ünnepi elnökségi gyűlésének jubileumi napja volt, ahol azt ünnepelték, hogy immár tizedik éve folynak a Báthory Napok keretében - Dr. Széman Péter főszervezésében - nemzetközi jellegű orvosi továbbképzők. A városnapok hivatalos megnyitója szept. 27-én volt, ettől kezdve az önkormányzati és a kifejezetten magyar rendezvények fej fej mellett futottak. Elkezdődtek az orvostovábbképző előadásai, külföldi orvosok is tartottak előadásokat, így például az Amerikai Magyar Orvosok Szövetségének elnöke: Forbát Péter. Ezzel párhuzamosan zajlott a Kuckó Játékház valamint az ismeretterjesztő filmek vetítése. Megnyílt Vida János és Bálint Michael fotókiállítása; bemutatták a Hepehupa-sorozat első könyvét, kiosztották a Szilágysági Magyarok díjakat. Megjelentek a nyírbátori, albertirsai és szarvasi testvérvárosi küldöttségek is. /Szabó Csaba: Jubilált a Magyar Egészségügyi Társaság. Szilágysomlyón együtt ünnepelt a város. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2003. október 1.
Szept. 30-án kellett volna döntenie a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnak az Albert Álmos polgármester "zászlósperében" meghozott ítélet fellebbezéséről. Tavaly a prefektúra 50-50 millióra bírságolta a polgármestert a városházáról hiányzó lobogóért és a magyar nyelvű fejléces papírokért. Albert Álmos megfellebbezte a büntetést, ám előbb az onesti-i bíróság, majd a Bákó megyei törvényszék döntött a prefektúra javára. A bíróság nem fogadta el azt az érvelést, hogy a törvény által előírt helyen, a városháza bejáratánál ott volt a két lobogó, sem azt, hogy Románia más városaiban is használnak többnyelvű fejléces papírt. Albert Álmos a bukaresti legfelsőbb bírósághoz és a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordult jogorvoslatért. Bákóban arra hivatkozva halasztottak, hogy nem kapták meg az onesti-i periratot, Sepsiszentgyörgyön 10 százalékos foglaló kifizetéséről döntöttek, ám ez ítélet sem vált hivatalossá. /Farkas Réka: Húzódó zászlóper. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./2003. október 1.
Incze Ferenc kolozsvári festőművész halálának 15. évfordulóján emlékkiállítás nyílt szept. 30-án Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A rendezvényt Kötő József, az EMKE elnöke nyitotta meg. /Önarckép-parádé. Incze Ferenc emlékkiállítás a Györkös Mányi Albert Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./2003. október 6.
Arra a kérdésre, hogy lát-e megoldást a szobor újrafelállítására Aradon, Tőkés László református püspök így válaszolt: Véleményem szerint nem szabad meghátrálni, ha tudtunk 80 esztendőt várni, még tudunk öt esztendőt, és úgyis felállítjuk a szobrot. A talapzat is ígéretet hordoz, hogy nem sok idő múlva a szobor is állni fog. "Amikor Nastase úr érzékenységről beszél, vagy amikor Markó Béla a magyarok méltóságáról szól csupán, itt többről van szó. Ez a szoborháború, beleértve a Wass Albert vagy a Mátyás király szobrait, egy politikai helyzetet jelenít meg, azt a helyzetet, ami 89 óta tart, és amiből áttörésre van szükség. Amíg nem lesz áttörés a magyar kisebbségpolitikában, addig egyik stációról a másikba, egyik gödörből a másikba, egyik zsákutcából a másikba haladunk. Amikor a szobor állni fog, azt mondhatjuk, hogy ez az áttörés be fog következni." /J. Gy.: Áttörésre van szükség. Tőkés László református püspök. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./2003. október 7.
Okt. 6-án Aradon a tizenhárom vértanú kivégzésének 154. évfordulójáról emlékeztek meg az RMDSZ szervezésében. Az aradi Szabadság-szobor nemcsak a magyar, hanem az egyetemes szabadság szimbóluma - mondta a helyi minorita templom udvarán a műemlék előtt rendezett ünnepségen Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke. A templomban mintegy 500-800 hívő ünnepi emlékező szentmisén vett részt. A meghívott szónok Csiszér Albert, brassói római katolikus kanonok volt. A szertartáson jelen volt Lévai Katalin, az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Komor Levente honvédelmi államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, valamint az RMDSZ csúcsvezetősége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel. - Az aradi vértanúk emlékétől nem kell félniük a román politika szereplőinek, hiszen az egykor kivégzett tábornokok az oszthatatlan szabadság eszméjéért adták életüket - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Aradon tartott emlékünnepségen. A helyszínen mintegy kétezren gyűltek össze. Markó Béla megállapította: az elmúlt hetekben kiderült, hogy a tizenhárom vértanú tábornoktól még ma is félnek egyesek. "Ki fél ma ezektől a nagyszerű férfiaktól, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért? A román miniszterelnök? A román államfő? A román politikusok? Úgy tűnik, hogy igen", utalva arra, hogy az elmúlt hetekben román részről éppen azt az érvet lehetett hallani: az aradi Szabadság-szobor felállítása feszültséget kelt, s hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elveszítheti emiatt a választásokat Erdélyben. "Ezek szerint az 1848-as szabadságharc hőseinek még ma is van akkora hatalmuk, hogy meg tudnak buktatni egy román kormánypártot" - mondta ironikus hangon Markó Béla, hozzáfűzve: "Tragikomikus, hogy a huszonegyedik század elején a román hatalmasságok még mindig ennyire rettegnek mártírjainktól." Markó leszögezte: a Szabadság-szobornak állnia kell! "Mi nem örülünk a megbékélési park (román részről felvetett) ötletének, mert a Szabadság-szobor egymagában is kifejezi a megbékélés gondolatát" - fűzte hozzá. "Még nem vagyunk igazán szabadok, nem vagyunk igazán egyenlőek, és távolról sem vagyunk még testvérek" - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Lévai Katalin miniszter beszédében kifejtette: az 1848-as szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amit ápolni és oltalmazni minden nemzedéknek becsületbeli kötelessége. A szabadság nem lesz kevesebb, ha megosztják, egy nép szabadságát csak erősítheti a többi nép szabadsága. A népeknek szükségük van egymásra, különösen, ha egymás szomszédjai - mondta a szónok. Tokay György, az RMDSZ Arad megyei képviselője felmutatott egy fémcsavart, amely a Szabadság-szobor elemeit tartotta össze több mint száz éven át. Ez a tárgy - mondta - azokat az embereket jelképezi, akik csavarként tartják egybe a szabadság eszméjét. A szeretet és a megértés szavait addig kell ismételni - hangoztatta a magyar honatya -, amíg mindenki meg nem érti azokat. Ha ez így lesz, végül a szobor is a helyére kerül. Románul fordulva az egybegyűltekhez megállapította: a románoknak és a magyaroknak tisztelniük kell egymás mártírjait. Tokay utalva arra, hogy az RMDSZ irányvonalával szembenálló magyar csoportok külön megemlékezést tartottak az előző napon ugyanezen a helyen, hangsúlyozta: "Elegen vagyunk, hogy bízzunk a túlélésünkben, de kevesen ahhoz, hogy hagyjuk magunkat megosztani." /Markó: A Szabadság-szobornak állnia kell! Közel kétezren emlékeztek Aradon a tábornokokra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ A vesztőhely bejáratánál maga Gheorghe Tica aradi rendőrfőkapitány fogadta a hazai, illetve külföldről érkező zarándokokat. A parancsnok ellentmondást nem tűrő hangon szólított fel mindenkit, akinél magyar zászlót látott, hogy tegye táskájába a lobogót, ellenkező esetben nem mehet az obeliszkhez. Kijutott a rendőrkapitányi szigorból a Kecskemétről kerékpáron érkező 16 gimnazistának is, akik szintén csak úgy kerekezhettek be a vesztőhelyre, ha elrejtették zászlóikat. A hatósági intézkedésen leginkább Katona Kálmán MDF-alelnök, korábbi közlekedési miniszter lepődött meg, aki a 16 magyarországi gimnazistával együtt tette meg Aradig a 200 kilométeres távolságot. Már csak azért is oka volt az értetlenkedésre, mivel a vesztőhely bejáratától mindössze húsz méterre két magyarországi férfi senkitől sem zavartatva árulhatta - 150 ezer lej vagy ezer forint ellenében - a magyar zászlót. /A "rettegett" mártírok a román hatalomnak üzentek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./2003. október 8.
Okt. 8-án Csíkszentdomokoson a vérengzés áldozataira emlékeznek. 1944. okt. 8-án tizenegy székelyt lőtt agyon a gyilkosságairól elhíresült Maniu-gárda a felcsíki településen. A Iuliu Maniu Önkéntes Zászlóalj magyarellenes gyilkosságok és fosztogatások sorozatát követte el Észak-Erdélyben. Az első vérfürdőt Szárazajtán rendezték, ahol 1944. szept. 26-án két székelyt lefejeztek, további tizenegyet sortűzzel agyonlőttek a Maniu-gárdisták. A magyarellenes atrocitásaikat tovább folytatva október 8-án Csíkszentdomokoson tizenegy székelyt végeztek ki. A kiszemelt áldozatokat a falu főterére vezették, majd fegyveres őrizettel a Gábor-kertbe hurcolták, és sortűzzel kivégezték őket. Agyonlőtték a 31 éves Albert Pétert, a 39 éves Bács Annát, az 54 éves Bíró Lajost, a 84 éves György Ágnest, a 29 éves Kedves Ferencet, a 31 éves Kósa Jánost, a 27 éves Kurkó Józsefet, az 52 éves Szakács Antalt, a 18 éves Szakács Imrét, a 19 éves Timár Sándort és a 32 éves Zsók Lajost. A mostani megemlékezésen a hozzátartozók és rokonok mellett a község egyházi és világi elöljárói, valamint az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének képviselői vesznek részt. /Benkő Levente: Az áldozatokra emlékeznek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./2003. október 11.
Okt. 10-én Kolozsváron, a Korunk Galériában megnyílt Kabán József fotóművész tárlata: a 35-40 éves pályafutás alatt termett portrék, életképek, pillanatképek stb. A mestert hetvenedik születésnapja alkalmából a házigazda, Kántor Lajos főszerkesztő köszöntötte. Az eseményen közreműködött Albert Júlia színművésznő és a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerő, Olimpiu Moldovan, Török Béla). /Ö. I. B.: Kabán József fotóművész köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./2003. október 11.
Bertha Zoltán első kötetében (A szellem jelzőfényei, 1988 egy-egy Tamási- és Bodor Ádám-tanulmány, Weöres- és Szilágyi Domokos-elemzés, Utassy József- és Nádas Péter-kritika sorakozott, illetve a tegnapi és mai avantgárdról vagy a transzszilvanizmusról cikkezett a szerző. Egy korábbi irodalomtörténeti összefoglalóban, mint társszerző (A hetvenes évek romániai magyar irodalma, 1983) az erdélyi első Forrás-nemzedék jeles tagjairól készített portrésorozatot, s egyikükről nemsokára monográfiát (Bálint Tibor, 1990), később viszont Sütő András életútját és -művét dolgozta fel monografikus tanulmányban (1995). Berha Zoltánnak az utóbbi évtizedben közreadott irodalomkritikai tanulmánykötetei (Gond és mű, 1994; Sorstükör, 2001) a kritikus kitartó következetességét szemléltetik, hiszen újabb és újabb tanulmányokban tér vissza - többek között - Tamási Áron, Sütő András, Bálint Tibor, Szilágyi Domokos művéhez, illetve a transzszilvanizmus és az avantgárd, valamint a posztmodern kérdéséhez, újabb vizsgálódásaiban Németh László és Illyés Gyula életművének a központba állítását jelenti. Ez a nyitás főként új kötetében /Sorsbeszéd. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2003/ követhető nyomon, ebben Kós Károlyról, Áprily Lajosról, Reményik Sándorról, Wass Albertről, Kányádi Sándorról találhatók elemzések. A szerző s megfogalmazta bevezetőjében alaptörekvését: "Modernség és nemzeti kulturális megmaradás, létveszélyek és egzisztenciális-etikai törekvések kontextusában (is) megfaggatni az olyan szellemóriások sorsirodalmi példa-életműveiből sugárzó üzeneteket, mint amilyen Németh László, Illyés Gyula, Kós Károly vagy Tamási Áron volt, a figyelmet ébren tartani Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Wass Albertig, Sütő Andrástól, Kányádi Sándortól Szilágyi Domokosig, Bálint Tiborig, Sánta Ferencig és tovább - olyanok írásművészete iránt, akik korvalóság és gondtapasztalás feszültségei közepette is a szellem örökérvényű jelzőfényeivel irányíthatnak bennünket. Akik magyarság és minőség szintézisének kívánalmával, a "sajátosság méltóságának" ihlető erejével késztetnek lelkiismereti önvizsgálatra, Kárpát-medencei, nemzeti önismeretre, Trianon utáni magyarságtudat-fenntartásra és univerzális világlátásra."/Borcsa János: Az irodalomkritikus kritikus választásai és vállalásai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 11./2003. október 15.
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében Székelyudvarhelyen, a Tamási Áron Gimnázium dísztermében okt. 13-án Wass Albert irodalmi estet tartottak. Lőrincz György elnök köszöntőszavai után dr. Szakács István Péter helybeli magyartanár és Simó József, a budapesti Wass Albert Alapítvány elnöke méltatta az író életművét. Közreműködtek a máréfalvi Nyírő József Általános Iskola énekesei és táncosai. /Komoróczy György: Wass Albert irodalmi est. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./2003. október 16.
Okt. 15-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházba az RMDSZ Művelődési Főosztálya tanácskozásra hívta a területi szervezetek kulturális alelnökeit. A tanácskozáson leszögezték a jövő évi eseménynaptár összeállításának forgatókönyvét. Kötő József alelnök a Fehér folt program folytatásának fontosságát hangsúlyozta, amely a magyarlakta településeken alakuló jogi személyek bejegyzésére vonatkozik. A hálózatnak két éven belül működőképessé kell válnia: ezek lesznek azok a szervezetek, amelyek majd a közösség életét fogják szervezni, és fel fogják vállalni a jellegzetes problémákat - mondta Kötő József. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ szórvány- és szociális problémákért felelős alelnöke a Magyar Házak maximális kihasználtságának fontosságát hangsúlyozta. Célkitűzéseik között szerepel információs rendszer kialakítása, amely összekötné a szövetség szakosztályait és az érdekelt szervezeteket. /Művelődési alelnökök Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./2003. október 17.
Felhívással fordult Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke a megalakult székely tanácsok azon vezetőihez, akik szeretnének a szövetségen belül foglalkozni a személyi és területi autonómia kérdéskörével. Felkéri őket: vegyék fel a kapcsolatot a területi ügyvezető elnökkel. Albert Álmos kifejtette, a Háromszéki Képviselők Tanácsa (HKT) legutóbbi ülésén megbízták, folytasson párbeszédet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezőivel. "Támogatom a magyar autonómiatörekvéseket, de nem a SZNT által meghirdetettet, mert az véleményem szerint helytelenül megfogalmazott" - hangsúlyozta. /Farkas Réka: Autonómia fejlesztési régió révén. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./2003. október 18.
Okt. 17-én Szatmárnémetiben, a színház Szivárvány termében bemutatták Csirák Csaba 50 év krónikája az 1953-ban alakult együttestől a Harag György Társulatig című kötetét. A Szent-Györgyi Albert Társaság kiadásában, az Otthonom, Szatmár Megye helytörténeti sorozat 19. köteteként megjelent könyvet Kovács Ferenc, a társulat egykori rendezője lektorálta . /B. É.: Könyvbemutató a Szivárvány teremben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 18./2003. október 23.
Okt. 22-én ünnepi fogadással emlékezett meg a magyar főkonzulátus 1956. okt. 23-ra. A nemzeti ünnep alkalmával a fogadáson neves magyar közéleti személyiségek tették tiszteletüket, jelen volt Kolozs megye prefektusa, Vasile Soporan is. A jelenlévőket dr. Cseh Áron főkonzul -két nyelven köszöntötte, aki az eddigi hagyományoktól eltérően az esemény jelentőségét méltató beszédet mondott. A főkonzul bejelentette: nov. 1-jétől Szentpéteri István tölti be a konzuli tisztséget. Az ünnepi hangulatot Márkos Albert vezette vonósnégyes előadása tette emelkedettebbé. /Emlékezés 1956. október 23-ra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./2003. október 25.
Nyolcadik alkalommal osztottak Arany János irodalmi díjakat Budapesten. A kuratórium életművéért Jókai Anna írót és Csoóri Sándor költőt nagydíjban részesítette. Az Arany János-díjat a Marosvásárhelyen élő Jánosházy György költő, műfordító, művészeti író, valamint Albert Gábor és Serfőző Simon író vehette át. Arany János-jutalmat a kolozsvári Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, Kiss Benedek költő és N. Pál József kritikus, irodalomtörténész kapott. /Erdélybe is jutott az Arany János-díjból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./2003. október 27.
Okt. 24-25-én rendezték meg a "Hajnal akar lenni" népdaléneklési verseny Kárpát-medencei döntőjét Szatmárnémetiben. Ebben az évben a 64 éves érmihályfalvi Csűri Katalin nyerte el az első díjat. Okt. 24-én volt az elődöntő. A zsűri elnöke, Varga Miklós az első népdaléneklési versenyen is jelen volt, igaz, akkor még az énekeseket kísérő zenekar tagjaként. Akkor Szatmárnémetiben élt, jelenleg Magyarországon zenetanár és karnagy. Csirák Csaba, a Szent-Györgyi Albert Társaság elnöke volt a verseny főszervezője. /Fodor István: Hajnal akar lenni, tizenharmadszor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 27./ 2003. október 28.
Közel negyven éve nem látták a múzeumlátogatók a két világháború közötti időszak legnagyobb romániai magyar szobrászművészének, a 110 évvel ezelőtt született Gallas Nándornak az alkotásait. Miklósik Ilona, a Bánság Múzeumának /Temesvár/ művészettörténésze a napokban megnyitott kiállításon közel harmincat mutatott be a raktárban rejlő remekművek közül. Gallas Nándornak (1893-1949) küzdelmekkel teli élet adatott. Temesváron született, művészetet tanulni indult Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán tanulmányai befejezése után tanársegéd volt az első világháború kitöréséig. Az orosz frontra került, hadifogságba esett, megszökött, majd Moszkvában a képzőművészeti főiskolán töltött két évet, közben rajzolóként egy észak-szibériai expedícióban is részt vett. 1921-ben érkezett vissza szülővárosába. A következő évben már kiállítást rendezett modern formanyelvű szobraiból. 1930-ban, a Barabás Miklós Céh kolozsvári bemutatkozásán egyedül képviselte az erdélyi szobrászatot. Varga Albert festővel művészeti szabadiskolát alapított. Domborművet tervezett Ady Endre temesvári lakóházára, elkészítette több kortársa: Varga Albert, Endre Károly, Szuhanak Oszkár mellszobrát, domborművel látta el a Temesvári Munkásotthon (ma a Szakszervezetek Háza) homlokzatát. Főművei: a Zsákhordó, a Balalajkás muzsik, az Útkövező, Groteszk táncosnő, Fájdalom, Szomorúság, Gyász, Könyörgés jelzik az alkotó minden szenvedés iránti érzékenységét. /Szekernyés Irén: Befele néző Gallas-szobrok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./2003. november 4.
Nyílt levelet intézett a Demokrata Párt-Nemzeti Liberális Párt szövetség kovásznai vezetősége Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez és Albert Álmoshoz, az RMDSZ kovásznai szervezetének elnökéhez. Az irat azt javasolja, hogy az RMDSZ vonja vissza politikai támogatását azoktól a tagjaitól, akik a székely székek létrehozásánál szerepet vállaltak. /A demokrata-liberális szövetség a székely székek ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./2003. november 7.
Albert Álmos, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke kijelentette: nem indokolt a politikai támogatás megvonása a szövetség azon tagjaitól, akik részt vettek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) megalakításában, mivel bárkinek jogában áll különböző szervezeteket létrehozni és véleményeket megfogalmazni. Albert Álmos elmondta, az SZNT részéről eddig senki nem válaszolt az RMDSZ megyei szervezetének két héttel korábban megfogalmazott dialógus-felhívására. /Nem vonják meg a támogatást az SZNT tagjaitól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./