udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
809
találat
lapozás: 1-30 ... 631-660 | 661-690 | 691-720 ... 781-809
Névmutató:
Rostás Szabolcs
2015. július 28.
Ki a revizionista?
Van abban valami utánozhatatlan pofátlanság, ahogy a román külügyminisztérium kitámadta Magyarország miniszterelnökét a Facebook-oldalán közzétett fényképek miatt.
Persze tudjuk, hogy egy ország közméltósága esetében a nyilatkozatain és döntésein túlmenően az is különös hangsúllyal bír, hogy mit kommunikál kevésbé konvencionális formában, esetünkben egy internetes közösségi oldalon. Nem árt viszont emlékeztetni: az Orbán Viktor oldalára feltöltött, a Tusnádfürdőn rendezett szabadegyetemen készült felvételek tusványosi életképeket, székely zászlós embereket, valamint egy jelvényárus portékáját ábrázolja, aki egyebek mellett Nagy-Magyarország térképet megjelenítő kitűzőket is árul. Ezt minősítette revizionista és irredenta jelképek népszerűsítésének a román diplomácia. Rögtön szögezzük le, hogy esetünkben nem holmi önkényuralmi jelképekről van szó, amelyek sértenék bárki emberi méltóságát vagy bármely népcsoport nemzeti érzelmét. Olyan történelmi szimbólumokról, ártalmatlan kitűzőkről beszélünk, amelyek üzenete mélyen beivódott a magyar emlékezésbe és kultúrkörbe, mindazonáltal – valljuk be – némi nosztalgiázásra is alkalmat nyújtanak. De ennyi, és semmi több. A román közvélekedés ellenére sem Orbán Viktor, sem mindenkori kormánya egyetlen tagja nem fogalmazott meg revíziós törekvéseket az utódállamokkal szemben. Hogy a nemzetben gondolkodás, a határok fölötti nemzetegyesítés elve, a külhoni magyarok támogatása, autonómiatörekvéseik felkarolása mégis ezt erősíti meg egyesekben, lelkük rajta. Mielőtt ott is magyar revizionizmust vizionálna, ahol nincs, a román diplomácia jobban tenné, ha magába szállna. Bukarestben az elmúlt évtizedben jóformán állampolitikai szintre emelték a Moldovával való egyesülés óhaját, amelyet Traian Băsescu volt államfővel az élen számos politikus és párt nyíltan felvállalt. A Pruton túli állam bekebelezését tucatnyi szimpóziumon, tüntetésen követelik, az ország közútjait feliratok ezrei tarkítják, miszerint „Besszarábia Románia”. Mik ezek, ha nem a román revizionizmus legékesebb bizonyítékai? Miért kutatja a román külügyminisztérium más szemében a szálkát, amikor az övében még a gerendát sem látja?
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. július 30.
Felelőtlenek
Teljes összevisszaság jellemzi a Ponta-kormány költségvetési és pénzügyi politikáját, az ember csak úgy kapkodja a fejét a kabinet tagjai által bejelentett tervek hallatán.
Miközben jelen pillanatban még teljesen bizonytalan az áfacsökkentést tartalmazó adótörvénykönyv sorsa, sőt az is, hogy az előirányzott adóenyhítések milyen mértékben befolyásolják a költségvetési hiányt, a szociáldemokraták és koalíciós szövetségeseik olyan mértékű fizetésemeléseket ígérnek, hogy az a hazai bérszinthez szokott adófizetők számára enyhén szólva is gyanús. A jövő évi helyhatósági és parlamenti választások közeledtével a megtcélzott ágazat természetesen a közszféra, ahol a munkaügyi miniszter hetven százalékkal emelné mintegy 900 ezer dolgozó bérét.
Csakhogy közben kilóg a lóláb, a pénzügyminiszter ugyanis létszámleépítést helyezett kilátásba a közalkalmazottak esetében. Tény, hogy a hatalmas vízfejként működő közszférára egyaránt ráfér a karcsúsítás és a béremelés, utóbbit tételesen a rendkívül alacsony átlagfizetések, valamint a korrupció megfékezése is indokolja. Csakhogy eleve elhibázott stratégia, ha eme intézkedés jótékony hatásának az amúgy is tűrhetően fizetett közméltóságok az első számú haszonélvezői. Bár törökországi „száműzetéséből” hazatérve a kormányfő azt ígérte, visszavonja a távollétében született rendeletet, erre mégsem került sor, így a magas rangú tisztségviselők augusztustól megemelt fizetést kapnak.
Arra pedig akár mérget is vehetünk, hogy az önkormányzati alkalmazottak, pedagógusok, orvosok béremelése ugyanarra a sorsra jut, mint a Tăriceanu-kormány idején a tanárok fizetésének megduplázázáról tett ígéret. Közben az a legfelháborítóbb, hogy a grandiózus ötletekkel egy időben lassan, de biztosan folyik az ország egyik stratégiai ágazatának, az oktatásnak a leépítése. Iskolák és óvodák százai esetében fenyeget működési zavarokkal a létszámleépítés, holott nyilvánvaló, hogy itt a legkevésbé indokolt a lefaragás, és nem ezen kellene spórolni. Tudjuk, hogy a globális terrorizmus Romániát is éberségre sarkallja, nagyon nincs viszont rendjén, hogy a költségvetésből mindig több jut védelmi kiadásokra, mint az oktatásra vagy az egészségügyre.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. július 30.
Tiltják a Ceauşescu-kultuszt
Akár börtönbüntetéssel is sújthatják ezentúl Romániában a háborús bűnösök, illetve a népirtás vádjával elítéltek emlékét ápoló személyeket. Andrei Muraru államelnöki tanácsos szerint a hatóságok már nekiláttak ama személyek beazonosításának, akik nyilvánosan fasiszta, legionárius, rasszista és idegengyűlölő eszméket terjesztenek, valamint háborús bűnösök kultuszát ápolják.
Minderre azután nyílt lehetőség, hogy Klaus Johannis államfő kihirdette a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezetek és jelképek tiltásáról szóló törvényt. A képviselőház által június végén megszavazott jogszabály betiltotta a legionárius és vasgárdista jelképek használatát, továbbá Romániában tilos lett háborús bűnösök emlékét ápolni. A törvény megállapítja, hogy a román legionárius mozgalom is fasiszta jellegű szervezetnek minősül, amely 1927 és 1941 között fejtette ki tevékenységét az országban egyebek mellett Vasgárda név alatt. Legionárius jelképek rendszerint a hírhedten magyarellenes Noua Dreaptă (Új Jobboldal) nevű szélsőségesen nacionalista szervezet tüntetésein szoktak felbukkanni. A kezdeményezők az indoklásban megemlítették: egyebek mellett az Elie Wiesel-intézet hívta fel a figyelmet arra, hogy több feljelentésük esetében nem indított vizsgálatot az ügyészség azon cikkelyek értelmezése miatt, amelyek a holokausztra vonatkoznak. E szerint a legionárius mozgalmat nem értelmezik fasiszta jellegűnek, és 1989 után több szervezet, egyesület vagy politikai párt is zászlajára tűzte a legionárius-vasgárdista ideológiát, illetve a mozgalom vezetőinek népszerűsítését. Ezért tartották szükségesnek a legionárius eszmék fasiszta jellegének pontosítását a rendelet szövegében, amelyben a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő jelzők mellett most már a legionárius szó is szerepel.
Andrei Muraru a szélsőségesség és az antiszemitizmus témájában Bukarestben rendezett konferencián arra figyelmeztetett, hogy három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést kaphat, aki háborús bűnösök, népirtás és emberiesség elleni bűncselekmény miatt elítéltek emlékét ápolja. Hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a holokausztot, a háborús bűntetteket és a népirtást. „Bár ez még sokaknak nem tűnt fel, Romániában hivatalosan betiltották Nicolae Ceauşescu kultuszát, a kommunista diktátort ugyanis 1989. december 25-én népirtás vádjával ítélte el a rögtönítélő katonai bíróság” – szögezte le az elnöki tanácsos. Muraru egyébként korábban a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézetet (IICCMER) irányította, az intézmény pedig mandátuma idején indított vizsgálatot a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében. A történész hozzátette, a frissen hatályba lépett jogszabály alapján abban az esetben is feloszlathatják a fasiszta, legionárius propagandát folytató alapítványokat, szervezeteket, pártokat, ha „csupán” elektronikus úton terjesztik ezeket a nézeteket.
Elnökké választanák
A Ceauşescu-kultusz a forradalom óta eltelt két és fél évtized során is hódít Romániában. Korábbi felmérések szerint a román állampolgárok egynegyede a kommunista diktátort tartja az eddigi legjobb román politikusnak, 83 százaléka pedig véli, hogy Ceauşescu nem volt rossz vezető. Sőt a tavaly novemberi államfőválasztás kampányában közzétett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 66 százalékának meggyőződése, hogy a volt pártfőtitkár megnyerné a megmérettetést, ha indulhatna a voksoláson. Az 1989-ben kivégzett diktátorra minden évben tucatnyian emlékeznek meg születésnapján a bukaresti katonai temetőben lévő sírnál.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro2015. július 31.
Román néplélek és önsztereotípia
Történelmi tapasztalataik folytán a románok rendkívül bizalmatlanok az idegenekkel szemben, a munkára pedig az emancipálódás eszközeként tekintenek – vázolta a román néplélek legfontosabb jellemzőit a Krónikának Daniel David kolozsvári pszichológiaprofesszor. A nemrég megjelent, szakmai berkekben korszakosnak nevezett tanulmányában az általa vezetett kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a romániai társadalom pszichológiai potenciálja azonos a nyugati népekével, ezt a teljesítőképességet azonban különböző okokból nem képes átültetni a valóságba.
– Kinek szánták A románok pszichológiai profilja elnevezésű tanulmányt: a romániai társadalomnak vagy a külvilágnak? Egyszóval a cél az, hogy ez a nép jobban megismerje önmagát, vagy hogy másokban pontosabb kép alakuljon ki a románokról?
– Azt mondanám, hogy is-is, de a fő célunk mindenek előtt tudományos. A pszichológiai szakirodalomban jelenleg nagyon sok információ szétszórva fellelhető. Több száz tanulmányt találni, amelyekben a románokat más kultúrákkal, népekkel hasonlították össze pszichokulturális ismertető jelek alapján. Viszont mivel ezeket az információkat soha nem gyűjtötték öszsze, gyakorlatilag ismeretlenek, ebből kifolyólag rengeteg, tájékozatlanságból fakadó vélemény látott napvilágot a közbeszédben. Tehát elsődleges célunk az volt, hogy egyetlen monográfiában összesítsük a könyvek, tanulmányok formájában megjelent kutatásokat. Persze abban reménykedem, hogy kutatómunkánk hozzájárul a románok alaposabb önismeretéhez is, általa pedig mások is jobban megismerik és megértik ezt a népet. Ez a tanulmány abban segíthet még bennünket nemzetként – előrebocsátom: én nem etnikai értelemben említem a románokat, hanem román állampolgárokról beszélek –, hogy meghatározzunk bizonyos ideális kulturális modelleket. Hová akarunk tartani, mit akarunk csinálni, melyek az alapvető értékeink. Márpedig csak akkor leszünk képesek meghatározni ideális értékeket, abban az esetben dolgozhatunk ki érdekes közpolitikákat, ha tudjuk, hol tartunk most. Egy ország kulturális, pszichokulturális fejlesztési projektjének megvalósításához elengedhetetlenül ismernünk kell az illető lakosság lélektanát, hiszen bármilyen nemzetstratégia hasznavehetetlen, ha nem talál az emberek pszichológiájával.
– Milyen módszert alkalmaztak a kutatás során?
– Az általunk felhasznált adatok több forrásból származnak. Egyrészt már publikált tanulmányokat összesítettünk, másrészt másodlagos adatfeldolgozást végeztünk a nemzetközi adatbázisok alapján. Például rendelkezésünkre állt bizonyos pszichokulturális ismertető jelek romániai, magyarországi, amerikai átlaga, amely alapján statisztikai elemzést folytattunk a hatásméret megállapítása érdekében, tehát hogy mekkora a különbség a különböző országok között. Mindezeken túlmenően elvégeztünk három teljesen új tanulmányt is.
– Ha arra kérném, nevezze meg a románok leglényegesebb jellemvonását, melyikre esne a választása?
– A monográfia alapján nagyon nehéz tömören megrajzolni a románok alapvető jellemvonásait. De ha a legreprezentatívabbat kellene kiválasztanom, akkor az emberek iránti nagyfokú bizalmatlanságot emelném ki, ami a románok esetében nagyon magas a nyugati kultúrákhoz képest. Ez a tulajdonság azért lényeges, mert alapvetően befolyásol más ismertető jeleket. Hiszen ha nem bízol másokban, akkor nem tudsz együttműködni velük, nem fejlődik a társadalmi tőke, nem lehetsz hatékony és eredményes a többiekkel folytatott kooperáció tekintetében.
– Mivel magyarázható ez a bizalmatlanság? Hogyan alakul ki ez a viszonyulás egy népnél?
– Mindenekelőtt annak meghatározására szorítkoztam, hogy milyenek vagyunk, és megpróbáltam távol tartani magam a komplex magyarázatoktól. Persze önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miként jutottunk el ide, és konkrét adatok híján is megfogalmaztam bizonyos feltételezéseket. A legvalószínűbb hipotézis az, hogy a történelem folyamán ez a régió mindig is birodalmak találkozási pontja volt, ahol az emberek nem részesültek a jobban szervezett és védett nyugati államok nyújtotta biztonságból. Éppen ezért ennek a területnek a lakossága nem barátként, hanem ellenségként tekintett egy idegenre, aki általában el akart venni valamit tőle. Ez a történelmi tapasztalat roppant szkeptikussá tett bennünket az idegenekkel, az ismeretlenekkel kapcsolatban, akikkel szemben nagy társadalmi távolságot tartunk fenn, és csak bizonyos bizalmi tesztek nyomán kerülnek be a baráti körünkbe. Az amerikaiak másképp gondolkodnak: számukra egy idegen rögtön a baráti szférájukba tartozik, amelyből csak akkor zárnak ki valakit, ha eljátssza a bizalmukat. Egy amerikai számára egy ismeretlen potenciális együttműködőnek számít, egy román ellenben potenciális veszélyként kezeli.
– Melyek a románok első számú igazodási pontjai? A család, a munka, a pénz közül például mit tartanak a legfontosabbnak az életben?
– A családot, a vallást és a munkát. A család szerepe valamennyi kultúra és ország esetében fontos helyet tölt be, e tekintetben nem sokban különbözünk másoktól, de a munka például azért különösen fontos számunkra, mert emancipációs eszközként tekintünk rá. A románok egyenjogúvá próbálnak válni a munka révén. Sőt ha ennek segítségével emancipálódnak, és jelentős javadalmazásban részesülnek, a románok teljesítőképessége, hatékonysága is magas. E téren jó példaként említhetőek a nyugat-európai országokban dolgozó román vendégmunkások. Ha viszont itthon keveset keresnek, és egyik hónapról a másikra tengődnek, a munka nem segíti az emancipációjukat, teljesítőképességük hanyatlik, és ilyenkor azt szokták mondani: „hagyd, mert menni fog úgy is”.
– És milyennek képzelik magukat a románok, melyek a legjellemzőbb önsztereotípiák?
– Vendégszeretőnek, barátságosnak, ugyanakkor intelligensnek és kreatívnak képzeljük magunkat. Ezzel egy időben beismerjük, hogy fegyelmezetlenek vagyunk.
– Ezzel ellentétben nem vendégszeretőek a románok?
– Nem az általuk képzelt mértékben. Amikor a románok előítéleteket építenek fel magukról, korlátozott a viszonyítási alapjuk, elvégre közvetlen környezetükben találkoznak ugyan magyarokkal, németekkel, de nem tudják, milyenek valójában a franciák vagy a spanyolok. Ilyenkor igyekeznek pozitív önsztereotípiát kivetíteni magukról. Márpedig melyik a legkönynyebb előítélet egy birodalmak ütközési övezetében élő, számottevő hatalommal sohasem rendelkező nép számára, amelyet az évszázadok során mindenki maga alá akart gyűrni? A vendégszeretet.
– Mindig is ilyen tulajdonságok jellemezték ezt a népet, vagy esetleg változtak a történelem folyamán a társadalmi-kulturális szokások?
– Erre nem sikerült választ találnunk, mivel az általunk végzett pszichológiai, intelligencia- és személyiségi tesztekre eddig nem volt precedens, így nincs mivel öszszevetnünk őket. Személyes feltételezésem szerint – és ezt a kötetben is megfogalmaztam – azonban a románok alapvetően individualista, autonóm és független emberek, csakhogy az állandó veszélyek közepette a történelem folyamán arra kényszerültek, hogy közösségi struktúrákban éljenek. Ezek viszont a család szintjén épültek ki, a román közösségek nemzetségek halmazát alkották, és nem társadalmi szerződés alapján működtek, mint a szász vagy sváb közösségek esetén. Meggyőződésem, hogy amint a biztonság már nem jelent problémát, a románok pszichokulturális vonása közösségiből autonómmá, függetlenné fog átalakulni. A mai diákokon és egyetemistákon végzett kutatások arról árulkodnak, ők már magukon hordozzák ezeket a nyugati ismertetőjeleket. Nem mondom, hogy ez jó vagy rossz, a lényeg az, hogy ezeknek a tulajdonságoknak az ismeretében eldöntsük, mit akarunk. Monográfiánk alapvető következtetése, hogy a romániai társadalom – beleértve románokat, magyarokat, sőt a romákat is – pszichológiai potenciálja azonos a nyugati népekével. Kreativitási és intelligenciapotenciálunk nem különbözik a hollandokétól, franciákétól, britekétől. Velünk a gond az, hogy a nyugati országoktól eltérően nincsenek erős társadalmi intézményeink, amelyek segítségével gyakorlatba ültethetnénk ezt a teljesítőképességet. Gyermekeink például hiába rendelkeznek magas értelmi és kreativitási potenciállal, ha a túlhaladott romániai tanterv nem ösztönzi ezt a teljesítőképességet, emiatt a PISA-teszteken elért teljesítményük, valamint az ország innovációs hányadosa rendre alacsony. A románok másmilyennek képzelik el magukat, mint amilyenek valójában: azt látják, amilyenek lenni szeretnének, a saját potenciáljukhoz viszonyítják magukat. Ez nem illúzió, hanem realista derűlátás, ám a megvalósításokhoz kellenek az erős intézmények is. Versenyképességben a románok az amerikaiakat és a németeket is maguk mögé utasítják, viszont a teljesítményük gyengébb, mivel itthon nem fizetik meg a munkájukat, és nem léteznek a fegyelemhez vezető szabályok. A külföldön élő román állampolgárok többsége modellnek számít az ottani társadalmakban: pontosak, túlóráznak. A lényeg az, hogy a munka képes-e a társadalmi emancipáció eszközeként szolgálni, márpedig mindez a pénztől függ.
– És mi a helyzet a történelmi régiókban élők eltérő értékítéletével? Egy erdélyi mindig megkülönbözteti magát a moldovaitól, oltyántól, egyáltalán a Kárpátokon túliaktól.
– A pszichokulturális jellemvonások aspektusai közül csak a fontosabbakat vizsgáltuk: a munkát, az autonómiát, az emancipációs értékeket. A nemzetközi összehasonlító értékvizsgálat (World Value Survey) alapján folytatott másodlagos adatelemzésünk során nem találtunk lényeges különbségeket a lakosság eme értékítéleteit illetően a történelmi régiók viszonylatában. Bármennyire is úgy gondoljuk mi, erdélyiek, hogy emancipáltabbak és úgymond érdekeltebbek vagyunk a munkában, ez a tényező a bukarestiek számára sokkal fontosabb. Másrészt a moldovaiak jelentős hangsúlyt fektetnek az önállóvá, függetlenné válásra. Tehát nincsenek lényeges különbségek az alapvető értékek terén a különböző régiók között, ez persze nem jelenti, hogy mi nem vagyunk meggyőződve ennek az ellenkezőjéről. Az eltérés ott érhető tetten, hogy mi a valóság, illetve miben hiszünk a történelmi tapasztalatok alapján. A regionális különbözőségek száz-százötven évvel ezelőtt valószínűleg helytállóak voltak, ám az elmúlt ötven-hatvan év alatt végbement társadalmi mozgások során annyi moldvai költözött Erdélybe, és annyi erdélyi telepedett meg Bukarestben, hogy a homogenizáció felszámolta ezeket az eltéréseket.
– Miben különbözik a román néplélek más nemzetekétől, például az országban élő nemzeti kisebbségekétől?
– Alacsony lélekszámuk miatt a romániai németeket nem sikerült mélyrehatóan vizsgálnunk, a magyarok esetében viszont nagyon érdekes következtetéseket sikerült leszűrnünk. A romániai magyarokat például a többségi társadalomhoz, valamint a magyarországi magyarokhoz képest is nagyobb ellenszegülés jellemzi, kevésbé tűrik, hogy rájuk erőltessenek valamit. Nagyobb mértékben keresik a kihívásokat, és fokozottan hedonisták, de ez jó értelemben vett élvhajhászás, ami például a természet szeretetében nyilvánul meg. Miközben mindhárom kategória esetében fontos szerepet tölt be a hagyomány és a konformizmus, számos olyan közös jellemvonást képviselnek a romániai magyarok és románok, amelyek markánsan megkülönböztetik őket a magyarországi társadalomtól. Előbbiek közösségi emberek, míg a magyarországiak – a nyugati kultúrákhoz hasonlóan – individualisták, ugyanakkor nálunk nemzetiségtől függetlenül a vallásosság is erősebb. A genetikai aspektusokat figyelembe véve az erdélyi magyarok az egykori magyar királyság területén élő magyar közösségekhez állnak közel, pszichokulturális tekintetben viszont – részben a több száz éves közös történelemnek betudhatóan – a románokhoz. Ezeket a közös alapokat figyelembe véve szerintem számos projektet tudunk megvalósítani együtt, hiszen ha ismerjük mások értékeit, nézeteit, képesek vagyunk befolyásolni egymás kölcsönhatását. Mindeközben el kell ismerni a bennünket megkülönböztető jellemvonásokat is. Aláhúznám viszont, hogy ezek az eltérések nem tesznek összeférhetetlenné bennünket.
Daniel David Egyetemi tanár, a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem klinikai pszichológiai és pszichoterápiai főosztályának alapító igazgatója 1972. november 23-án született Szatmárnémetiben. Helyettes professzor a New York-i Icahn School of Medicine at Mount Sinai egészségügyi intézményben, a New York-i Albert Ellis Intézet kutatási programjának igazgatója.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. augusztus 5.
Lehetne magyarul?
Méltó módon emlékeztek a hétvégén a Bihar megyei mezőbikácsiak a kommunista hatalom ellen 66 évvel ezelőtt fellázadt elődeikre, akik közül négyen – magyarok és románok vegyesen, köztük a falu katolikus plébánosa – életükkel fizettek kiállásukért.
Dicséretes, hogy a bukaresti parlament nemrég mártírtelepüléssé nyilvánította a mindössze 570 lelkes Mezőbikácsot, amely egyébként nemcsak az 1949-es atrocitás, hanem az öt évvel korábban a román hadsereg által elkövetett vérengzés okán is rászolgált a titulusra. És azt se hagyjuk szó nélkül, hogy az apró partiumi faluban felállított tábla magyarul is hirdeti a frissen kapott elismerést, holott a közösség számaránya jóval alatta marad a közigazgatási törvényben szereplő húsz százaléknak. Rögtön keserűvé válik azonban a szánk íze a magyar szöveg láttán, amelybe egyszerre két szarvashiba is becsúszott: „mártír telepűlés”. Mindenképpen hasznos lett volna, ha a megrendelők még a felfestése előtt átfésültetik a feliratot egy, a magyar nyelv helyesírási szabályait ismerő pedagógussal, nyelvésszel, és akkor nem járnak úgy, mint a bihari RMDSZ öt évvel ezelőtt a nagyváradi utcanevek gyalázatos átköltésével. Köztudott, hogy nagyon sokan képtelenek vagy hanyagok megtanulni helyesen írni anyanyelvükön, ami sokak szerint a műveletlenség jele. A szégyen viszont hatványozódik, ha nyelvi fogyatékosságunkkal egész közösségünket megbélyegezzük. Évekig tartott, amíg politikai lobbik és alkuk árán sikerült kiharcolni, hogy erdélyi településeink nevét magyarul is feltüntethessük, de az anyanyelvhasználatért folytatott küzdelem korántsem tekinthető befejezettnek. Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen még ma is közelharcot kell vívni a többségi pártokkal, hatóságokkal, önkormányzatokkal a magyar helység- és utcanévtáblákért, az anyanyelven történő hivatalos ügyintézésért. A románok túlnyomó többségének persze nem tűnik fel egy magyartalan felirat, az erdélyi magyar közösség igényességéről, önbecsüléséről azonban rendkívül rossz bizonyítványt nyújtanak a különböző intézmények homlokzatán, helységnévtáblákon, sőt hivatalos szövegekben éktelenkedő, bántó tévedések. Amiket aztán végképp nem kenhetünk másokra.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. augusztus 12.
Agitátorok
Akár a két országban hatalmon lévő erők közötti kibékíthetetlen ellentétekkel is magyarázhatnánk az elmúlt években immár sokadjára kiújult román–magyar nézeteltérést, ám a konfliktus gyökere sokkal mélyebben lapul.
Először is ott, hogy miközben Budapest sohasem érzi sértve magát, ha Bukarest lépéseket kezdeményez a magyarországi románok identitásának megőrzése érdekében, Románia mindannyiszor kikéri magának, ha Magyarország szót emel az erdélyi magyar kisebbség jogaiért. Legyen szó az önrendelkezésről, az anyanyelv- vagy a nemzeti jelképek használatáról, a mindenkori román politika szélsőségességet és revizionizmust kiált, sőt – ahogy azt most a bukaresti magyar nagykövet esetében is tette – még a két országot összekötő utak megépítésének, az új határátkelők létesítésének sürgetését is frontális támadásnak veszi.
Még ha egy diplomata szájából szokatlanul hangzik is, attól még igaz, hogy Victor Ponta a kezdetektől fogva az Orbán Viktorral szemben viseltetett mély ellenérzésével fejezte ki a szomszédos országhoz való viszonyulásának alapelveit, közvetve pedig kormánya politikáját. Az államközi viszony javítása helyett letudta a párbeszédet azzal a rögeszméjével, hogy „Victor a jófiú, Viktor pedig a rossz”. De Ponta ezzel a diskurzussal elsősorban mindig hazaüzent, igyekezve jó pontot szerezni a nacionalista román szavazók körében.
Belpolitikai célokat szolgált hétfő esti, a magyar provokációval kapcsolatos televíziós ámokfutása is. Nagyon jól tudja, hogy korrupciós ügye miatt pártjában is elfogyott körülötte a levegő, a kormányfői székben sem húzza sokáig, újabban pedig már tengerentúli nyaralása miatt is bírálatok kereszttüzébe került (amelyről nem szégyellte azt hazudni, hogy olcsóbb volt, mint egy mamaiai vakáció). Ilyen helyzetben mi lehetne jobb mentsvár a magyarkártya előrángatásánál, a magyar veszéllyel való riogatásnál?
Ráadásul a magyar revizionizmus úton-útfélen való felemlegetésével Bukarest ki is röhögteti magát, miután Traian Băsescu immár menetrendszerűen követeli Moldova bekebelezését. Ebben a helyzetben talán az lenne a bölcsebb, ha a viccbéli Marcsa nénihez hasonlóan hagynánk, hogy ezek az agitátorok beszélgessenek csak egymással.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. augusztus 26.
Poloskák a bírák irodáiban?
Egyre több jel utal arra a romániai bírák és ügyészek szerint, hogy a hazai titkosszolgálatok átfogó megfigyelés alatt tartják az igazságszolgáltatásban dolgozók munkáját.
Gabriela Baltag, a Romániai Bírák Szövetségének (AMR) elnöke a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) hétfői ülését követően úgy nyilatkozott: rendkívül súlyos következményekkel járhat, ha beigazolódik a gyanú, miszerint bizonyos hírszerző szolgálatok jelentést készítenek a bíróságok tevékenységéről.
„Az elmúlt időszakban egyre többször felmerül a bírák és ügyészek megfigyelésének kérdése, márpedig ez természetellenes, hiszen a rosszindulat és a korrupció vélelmén alapszik. Miközben a belföldi hírszerző szolgálat (SRI) többször is kihangsúlyozza a korrupcióellenes küzdelem terén kifejtett tevékenységét, meg kell mondanom, hogy a jelenség felszámolásában semmiképpen sem a titkosszolgálatnak van szerepe, hanem kizárólag a bírósági határozatoknak" – jelentette ki Gabriela Baltag.
A Neamţ megyei törvényszék bírája elmondta, a CSM-nek vizsgálatot kell indítania azoknak az információknak a leellenőrzésére, miszerint a titkosszolgálatok nem csak a tárgyalások során kísérik figyelemmel a bírák és ügyészek tevékenységét. A szakmai szervezet vezetője elmondta: nincsenek bizonyítékai arra vonatkozóan, hogy lehallgató készülékeket vagy egyéb technikai berendezéseket helyeztek volna el a bírák irodáiban. Belső, az igazságügyi rendszer dolgozóitól származó értesülései szerint azonban alapos a gyanú, hogy bizonyos hírszerző szolgálatok leiratot készítettek bírák között lefolytatott beszélgetésekből.
A bírák sejtése mögött egyébként nem összeesküvés-elmélet lapul, aggodalmuk a SRI egyik magas rangú vezetőjének korábbi elszólásán alapul. Dumitru Dumbravă tábornok, a titkosszolgálat jogi osztályának vezetője egy áprilisban adott interjúban kijelentette: az igazságszolgáltatás „taktikai műveleti terület" a SRI számára, amely valamennyi bírósági per kimenetelét végigköveti a jogerős ítélet kihirdetéséig.
A CSM júniusban úgy ítélte meg, hogy a hírszerző tiszt nyilatkozata nem sértette az igazságszolgáltatás függetlenségét, a bírák és ügyészek érdekvédelmét ellátó három szakmai szervezet azonban követelte a SRI által az ügyben az igazságszolgáltatási tanács rendelkezésére bocsátott információkat. A kért dokumentumok bizalmas jellegére hivatkozva a bírói tanács megtagadta a titkosszolgálati jelentés közzétételét, hétfői ülésén pedig a testület elutasította a Dumbravă „felmentéséről" hozott határozatának visszavonására vonatkozó kérést is.
Romániai újságírószervezetek és az ActiveWatch Médiafigyelő Ügynökség már évekkel ezelőtt azzal vádolta a titkosszolgálatokat, hogy lehallgatják a sajtó munkatársait, sőt titkos ügynökeiket a szerkesztőségekbe is beépítették.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. augusztus 28.
Érintettség
Bár sokan már hetekkel ezelőtt arra figyelmeztettek, hogy Románia sem fog kimaradni az Európa majd minden államát érintő menekülthullámból, a bukaresti illetékesek – és persze a társadalom jelentős része – úgy viszonyultak a kérdéshez, mintha a schengeni övezeten kívüli országnak semmi köze nem lenne a közvetlen közelében zajló folyamatokhoz.
Aztán a hazai hatóságok a napokban mégis észbe kaptak, és a belügyminiszter által összetrombitált, sürgősségi helyzetekben illetékes bizottság csütörtökön a szerb határ védelmének megerősítéséről döntött.
Hogy mire lenne ez elég a bevándorlók esetleges özöne esetén, azt egyelőre nem tudni, felmerül azonban a sanda gyanú, miszerint Bukarest azután kapott észbe, hogy román hírtelevíziók az elmúlt napokban folyamatosan ontják a helyszíni „frontjelentéseket" a menekültáradat által érintett környező országokból.
És a híradásokból kiderül az is: hiú ábránd, hogy Románia nem érintett a kontinenst sújtó katasztrófában. Magyar, szerb és még ki tudja, milyen nemzetiségű társaikkal együtt román embercsempészek tucatja próbál hasznot húzni a hazájukból menekülni kényszerült szerencsétlenek sorsából. A magyar hatóságok eddig 16, az osztrákok pedig 5 román állampolgárt vettek őrizetbe migránsok illegális fuvarozásáért. Nagyon úgy fest, román szál vezet az Ausztriában bekövetkezett tragédiához is, amelynek során több tíz bevándorló lelte halálát egy embercsempészetre használt teherautóban.
Ezekben az esetekben természetesen nem az emberi életekkel üzérkedő bűnözők nemzetisége a legfőbb szempont. Mégis azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy az európai menekültválság közelebbről érint valamennyiünket, mint hinnénk. Az igazán elkeserítő viszont az, hogy Európa, továbbá egyenként az uniós és azon kívüli országok képtelenek kezelni a válságot.
Ugyan mit várhatunk például Brüsszeltől, amikor az Európai Bizottság a migránsok áradatának leginkább kitett Magyarországnak 61, az egyelőre kevésbé érintett Romániának pedig 98 millió eurót folyósít a menekültek befogadására szolgáló kapacitásai javítására? Feltéve, hogy az eurobürokraták előre sejtik, Bukarestnek nagyon is szüksége lesz a többlettámogatásra...
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 1.
Diaconu beterjesztette magyarellenes tervezetét
Betiltaná a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő – adja hírül összeállításába Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A bukaresti parlament elé hétfőn, a román nyelv napján beterjesztett törvénytervezetben a szélsőséges, magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült politikus kezdeményezi, hogy a közintézmények, állami hatóságok és önkormányzatok kizárólag román nyelven kommunikáljanak, szóban és írásban egyaránt.
Az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke azzal indokolta kezdeményezését, hogy a napokban felfedezte, miszerint magyarul is szerepel az intézmény neve az önkormányzat hatáskörében működő székelyudvarhelyi helyi rendőrség szolgálati gépkocsiján.
A kormányzó Szociáldemokrata Pártból (PSD) tavaly kilépett képviselő hétfőn Facebook-oldalán közölte, törvénytervezetével „meg akarta tisztelni" a román nyelv napját. Ha a törvényhozás elfogadná – amelyre azonban kevés esély van –, a jogszabály törölné a Romániában 2001 óta hatályos közigazgatási törvényt, amely szavatolja a kétnyelvű feliratozást és az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot.
Diaconu javaslata szerint ugyanis valamennyi állami intézményben kizárólag a román nyelvet lehetne használni, ugyanakkor csakis az állam nyelvén értekezhetnének egymással a községi, városi és megyei tanácsosok is a testületek ülésén és hivatalos találkozókon. (Utóbbi esetben a képviselő csak a külföldi állampolgárságú hivatalosságok, meghívottak számára biztosítana tolmácsot).
Tiltaná a tervezet a közintézmények, települések és utcák nevének magyar feltüntetését, sőt a jogszabály elfogadásától számított harminc napon belül kötelezővé tenné a kétnyelvű feliratok eltávolítását. Nem működtethetnének magyar nyelvű változatot a közintézmények honlapjai sem, és a közérdekű hirdetéseket is kizárólag románul tehetnék közzé.
Diaconu javaslata értelmében a törvény előírásainak be nem tartása esetén a közalkalmazottak, választott vagy kinevezett állami tisztségviselők a kihágás megállapításától számított 48 órán belül elveszítenék munkahelyüket, illetve mandátumukat, sőt soha többé nem alkalmazhatnák őket állami intézménynél – írja a kronika.ro.
Közméltóságok ünnepi üzenete
A bukaresti közméltóságok – az államfő, a miniszterelnök, a két ház elnöke – közleményben méltatta hétfőn a román nyelv napját, amelyet egy két évvel ezelőtt elfogadott törvény alapján ünnepelnek meg az állami és kulturális intézményekben. Klaus Johannis elnök a nemzeti identitás meghatározásának egyik legfontosabb tényezőjének nevezte a román nyelvet, amely szerinte kifejezi a román nép kultúráját, értékeit és hagyományai gazdagságát. Az államfő arra biztatta a külföldön élő románokat, segítsék elő, hogy gyemekeik elsajátítsák és meg is szeressék anyanyelvüket. Victor Ponta kormányfő Facebook-oldalán úgy fogalmazott: „a mai nap a lélek ünnepe az országban, a Moldovai Köztársaságban és a világ minden táján élő román számára".
Erdély.ma2015. szeptember 4.
Hivatali ámokfutás
A Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal újabb ámokfutása kapcsán nem azt érdemes firtatni, hogy az intézménynek van-e törvény adta felhatalmazása ellenőrzést folytatni egy szervezet – esetünkben az unitárius egyház – rendezvényén.
Mivel mindannyian fogyasztók vagyunk, általános társadalmi érdek és elvárás, hogy az illetékes szervek – beleértve a közegészségügyet – megfelelő óvintézkedéseket foganatosítsanak a kereskedelemben, a közétkeztetésben, tulajdonképpen minden téren, ahol egészségünket, biztonságunkat káros hatások érhetik.
Ezzel minden bizonnyal egyformán egyetértenek azok a szülők is, akiknek gyerekei kiválóan érezték magukat az unitáriusok árkosi táborában, de azok a szülők aztán végképp, akiknek csemetéi nemrég tömegesen szenvedtek ételmérgezést egy torockói néptánctáborban. Nem az a baj a háromszéki fogyasztóvédelmi hatósággal, hogy hatáskörénél fogva megpróbálja ellátni a feladatát, hanem az, hogy vezetője olyan akciókra ragadtatja magát, amelyekről ordít, hogy a magyar közösség ellen irányulnak.
Román nyelvű szabályzatot, programot követelni egy színmagyar rendezvényen, lekapartatni a Székelyföld elnevezésére utaló SIC-matricát a taxisokkal, eltávolíttatni a „székely ízek” árucímkét egytől egyig rosszindulatú kekeckedés, amely mögül kikönyököl a sovinizmus. Hasonlóképpen életszerűtlen követeléssel rukkolt elő Hargita megye prefektusa is, amikor arra szólította a székelyudvarhelyi helyi rendőrséget, hogy gépkocsiján a „hivatalos román szöveg” alá szuszakolja a magyar feliratot.
Főleg a román politikai elit a ludas abban, hogy az állami intézmények székelyföldi képviselői elszabadult hajóágyúként viselkedhetnek, mivel nyíltan már nem mer kiállni a kisebbségek jogainak érvényesítéséről megszavazott jogszabályok mellett, ami megfelelő táptalajt nyújt a magyar feliratú rendőrautó miatti felhördülésre és a hivatali túlkapásokra egyaránt.
Mindemellett érthetetlen az is, hogy az RMDSZ ingerküszöbét nemigen érték el sem a hargitai prefektus, sem a háromszéki főfogyasztóvédő magyarellenes kirohanásai, holott ezeket immár ideje Bukarestben is szóvá tenni. Reméljük, az eddigi csend csak a nyári szabadságolásnak betudható.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 7.
DNA-vizsgálat a bukaresti Ady-kollégium ügyében
Belátható időn belül nem várható előrelépés a bukaresti Ady Endre Gimnázium torzóban maradt bentlakása felépítésének ügyében, amelynek kapcsán immár az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is vizsgálatot folytat.
Ez derül ki a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő interpellációjára adott válaszából. Az ellenzéki politikus augusztus elején fordult a tárcához, azt tudakolva, sikerült-e érdemi párbeszédet, egyeztetést folytatnia a magyar félnek a témában a román hatóságokkal, illetve várhatóan mikor folytatódhat az építkezés.
A Krónika idén májusban, a bukaresti magyar oktatás 200 éves évfordulója kapcsán cikkezett arról, hogy egy 2008-ban létrejött kormányközi megállapodás értelmében a magyar állam felvállalta, hogy kibővíti a battonyai román nemzetiségi iskolát, a román fél pedig ezzel párhuzamosan kollégiumot emel a román főváros egyetlen magyar tannyelvű középiskolája számára. Megírtuk azt is, hogy miközben a magyar állam 733 ezer eurós hozzájárulásával modern iskola- és óvodaépületet kapott a battonyai románság, a bukaresti Ady-gimnázium kollégiumából a mai napig csak a betonfalak készültek el, a papíron kiutalt finanszírozásból pedig „eltűnt" egymillió euró.
Szávay István interpellációjára a napokban Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára írásban válaszolt. A kormány illetékese emlékeztetett, hét évvel ezelőtt a magyar és a román fél közötti kétoldalú megállapodás rögzítette a területén található kisebbségi iskolák fejlesztésének szándékát, a munkálatok pedig meg is kezdődtek. Rétvári közölte, Budapest akkoriban nem az Ady-gimnáziumot jelölte meg elsődleges prioritásúnak, hanem a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontot, amelynek felújítása a battonyai román tannyelvű iskoláéval párhuzamosan meg is történt a kijelölt határidőig.
„A román állam akkor is és most is tisztában volt/van azzal a ténnyel, hogy Románia területén hatványozottan több magyar tannyelvű iskola van, mint amennyi román iskola Magyarország területén. 2008-ban és 2010-ben folytak egyeztetések több iskola felújításáról, fejlesztéséről, kialakításáról – köztük a bukaresti Ady Endre Líceum és a szamosújvári szórványközpont –, de azóta nem történt érdemi változás az ügyben" – olvasható az államtitkár levelében. Ebből kiderül, hogy a kivitelezés során tapasztalt különböző viszszásságokra tekintettel az Ady- kollégium felépítésére szánt bukaresti sürgősségi kormányrendelet útján megítélt összeget befagyasztották, emiatt a projekt leállt, és azóta is stagnál.
A főváros 2. kerületének polgármesteri hivatala Bencze Mihály igazgató megkeresésére azt válaszolta, hogy az önkormányzatnak nem áll módjában lépéseket tenni a projekt újraindítása érdekében, a parlament pedig azzal hárította el a közbenjárást, hogy csak a román kormány illetékes a szükséges pénzügyi alapok biztosítására. Rétvári Bence közölte: a DNA idén májusban kezdeményezte a kollégium felépítésével megbízott cég vizsgálatát, amelyre tanúként beidézték az Ady igazgatóját is, az ügyészségi nyomozás idején pedig feltehetően nem lesz előrehaladás a projekt ügyében.
„Fontosnak tartjuk, hogy a bukaresti magyar nyelvű oktatás alma materje sikerrel és eredményesen végezhesse Sükei Imre református papjelölt 200 éve elkezdett misszióját, a magyar nyelv és kultúra ápolását, megtartását, továbbadását. Nagykövetségünk folyamatosan tartja a kapcsolatot a román oktatási minisztériummal, illetve az Ady Endre Líceum igazgatójával a kollégium építési projektje kapcsán" – közölte az Emmi államtitkára. Hozzátette: azért is tartják fontosnak minden fórumon napirendre tűzni a kérdést, mert nemzetpolitikai jelentőségén túl a kétoldalú kapcsolatok előmozdításában is jelentőséggel bír.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár) 2015. szeptember 8.
Korruptterápia
A korrupcióellenes ügyészségnek köszönhetően újabb politikai bálvány omlott le Romániában a bukaresti főpolgármester lebuktatásával.
Miközben szenátorként nem sokat hallatott magáról (pedig két cikluson át volt a felsőház tagja), Sorin Oprescunak 2008-ban hatásos trükkel sikerült meghódítania a főváros elöljárói székét: kilépett a Szociáldemokrata Pártból (PSD), és függetlenként vágott neki a megmérettetésnek.
De nemcsak arra játszott rá erősen, hogy úgymond kívülálló, és nem részese a pártok alkotta politikai rendszernek, hanem azt is bizonygatta, miszerint ő a megtestesült feddhetetlenség és szakértelem, olyan közéleti szereplő, akit politikai és gazdasági érdekcsoportok egyaránt képtelenek befolyásolni. Újraválasztása annak a bizonyítéka, hogy a bukaresti választók többsége bevette a maszlagot, holott már első mandátuma idején kiderült, hogy Oprescu csapnivaló városgazda, aki képtelen a fővárosiak hasznára fordítani a rendelkezésére álló egymilliárd eurós költségvetést.
A jelenleg a hivatalnak otthont adó ingatlanért az elmúlt öt évben 13 millió euró bérleti díjat fizetett, holott ennyiből új székház vásárlására is futotta volna. Bár sokan azt hitték, alapszakmájához méltóan sebészi pontossággal fogja végrehajtani a korszerű városgazdálkodást, hangzatos kampányígéreteiből semmi nem valósult meg: se az ötven kilométer hosszúságú felfüggesztett autópálya, se a több száz szociális lakás, se a több ezer új parkolóhely, a 2020-as olimpia megrendezésének ötletéről ne is beszéljünk.
Ehelyett bűnbandává sülylyesztette a bukaresti városházát, amelynek korrupt vezetői vele együtt közpénzen tettek szert busás vagyonra. Oprescu számára súlyosbító körülmény, hogy fittyet hányt az elmúlt években fokozott üzemmódra kapcsolt korrupcióellenes küzdelemre, valószínűleg azt hitte, az ő körét nem zavarhatják az ügyészek. A főpolgármestert övező botrány kapcsán hazai pszichológusok már arról beszélnek, hogy a romániai korrupció kezdi magára ölteni a szenvedélybetegségek tüneteit: nehéz leszokni a kenőpénzről. Oprescu példáján okulva remélhetőleg sokan maguktól kigyógyulnak, és inkább nem választják az igazán hathatós terápiát: a fogda hűvösét.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 9.
Őrizetben a szatmárnémeti magyar ügyvéd
Három évvel ezelőtt elkövetett befolyással üzérkedés alapos gyanújával ismert szatmárnémeti magyar ügyvédet vett őrizetbe keddre virradóra az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nagyváradi kirendeltsége.
A nyomozó hatóság szerint Gerényi István Péter azt ígérte két ügyfelének, hogy megvesztegetés útján előzetes letartóztatásuk megszüntetését és enyhébb büntetési tételt eszközöl ki számukra a nagyváradi ítélőtábla bűnügyi osztályának bíráinál.
A DNA által a Jurnalul de Satu Mare napilaphoz kedden eljuttatott közlemény rámutat: a Szatmár megyei ügyvédi kamara tagja 2012 nyarán 40 ezer eurót kért szolgálataiért cserébe vizsgálati fogságban lévő védenceitől, akik feleségük útján 19 ezer eurót ki is fizettek az ügyvédnek.
Az év novemberében a nagyváradi ítélőtábla alapfokon három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és szabadlábra helyezte Gerényi ügyfeleit, akiket azonban az ügyészség fellebbezése nyomán a legfelsőbb bíróság tavaly novemberben jogerősen 6 és fél, illetve öt év letöltendő szabadságvesztéssel sújtott.
A DNA tájékoztatása szerint a szatmári ügyvédet egykori ügyfelei jelentették fel a nyomozó hatóságnál, vélhetően amiatt, hogy nem tartotta be a felmentésükről tett ígéretét. Az ugyanakkor nem derül ki a közleményből, hogy az ügyvéd megvesztegette-e az alapfokon eljáró váradi bírákat. A DNA kezdeményezte Gerényi harmincnapos előzetes letartóztatását, amelyről a nagyváradi táblabíróság illetékes dönteni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 11.
Párizs ismét „lelépési díjat” fizetne a romániai romáknak
Munkahely, lakásfelújítás, egészségbiztosítás és oktatási támogatás ígéretével próbálja visszatelepíteni Romániába a romákat a francia állam. Néhány évvel ezelőtt a párizsi hatóságok anyagi ellenszolgáltatással ösztönözték a cigányok hazatérését, többségük azonban visszatért koldulni a nyugat-európai országba.
Öt romániai megye – köztük Bihar, Fehér és Temes – prefektúrájával kötött megállapodást a francia bevándorlási hivatal a nyugat-európai országban élő romák hazatelepedésének támogatásáról.
A korábbi években elindított programjukhoz hasonlóan a párizsi hatóságok ezúttal is azt szeretnék elérni, hogy minél nagyobb számban térjenek vissza szülőföldjükre a franciaországi nagyvárosokban többnyire utcai kéregetésből élő cigányok. Az ajánlat lényege ezúttal az, hogy a francia hatóságok munkahelyet, lakásfelújítást, egészségbiztosítást és oktatási támogatást biztosítanak valamennyi roma személynek, aki önkéntes alapon visszatér Romániába.
Adrian Mirescu, a Temes megyei prefektúra romaügyi szakértője a Pro TV kereskedelmi csatornának elmondta, a hazatelepedési díjat első körben sürgősségi segély formájában kapják meg a jelentkezők, akiknek úgy próbálnak munkahelyet szerezni, hogy támogatást nyújtanak a romákat alkalmazó munkaadóknak. A visszacsalogatottak sorsát egy, a párizsi hatóságok által megbízott civil szervezet egyengeti majd az érintett romániai önkormányzatokkal közösen.
A projekt végkimenetele azonban már csak azért is bizonytalan, mivel Párizs korábban sem járt sikerrel a romák hazatelepítése terén. A bűnözés és az utcai erőszak ellen meghirdetett küzdelem jegyében Franciaország Nicolas Sarkozy elnöksége idején többször elrendelte a cigányok és nomádok illegális táborainak felszámolását, az ott lakók hazatoloncolását, a többnyire Kelet-Európából származó cigányok azonban mindig visszaszivárogtak.
Ezt követően a hatóságok pénzt és családi gazdálkodás elindításához elegendő finanszírozást ajánlottak azoknak a bevándorlóknak, akiknek nem sikerült munkát találniuk és egzisztenciát teremteniük az országban, és haza kívántak térni. A kedvezményezettek azonban a megszabott egy év után felhagytak az állattenyésztéssel, a több száz eurós „lelépési díj" felélése után pedig a romániai romák többsége visszatért Franciaországba.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 28.
Ejtett elöljáró
A belső kihívó felbukkanása nyilvánvalóvá tette azt, amit eddig a szövetség több politikusának nyilatkozatai alapján sejteni lehetett: az RMDSZ levette a kezét Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármesterről.
Az alakulat – vélhetően elsősorban a lakosság részéről érkező impulzusok alapján – belátta, hogy a második mandátumát taposó elöljáró nem képes jelentős eredményre a közigazgatásban, ennek nyomán fennáll a veszélye, hogy az ellenzék nyolc év elteltével visszahódítja a városházát az RMDSZ-től.
Amúgy nem kell reprezentatív közvélemény-kutatást elvégezni ahhoz, hogy választ kapjunk arra, miért tartják sokan alkalmatlannak Buntát Székelyudvarhely irányítására, hiszen elég kritikát kapott házon belül. Az RMDSZ-ben ma jobbára azt tartják a politikus legnagyobb érdemének, hogy 2008-ban megtörte a jeget, és a rendszerváltás után először megszerezte a polgármesteri széket a szövetség számára, négy évvel ezelőtt pedig a nagy ellenféllel, Szász Jenővel szemben sikerült újráznia.
A kör azonban ezzel le is zárul, két választás között ugyanis nemigen történt olyan megvalósítás, amelyet Bunta Levente neve mellé vésnek fel a város történetét jegyző könyvekben. „Ezt magyaráztam Buntának, hogy üres ez a hely, be kell tölteni. Nem névlegesen, nem a funkció erejével, hanem a működéssel” – hangzott még júniusban Udvarhelyszék és az RMDSZ egyik erős emberének, Verestóy Attila szenátornak az üzenete, amely felért az egykori pártfogoltjának küldött politikai selyemzsinórral.
Ha a jövő évi helyhatósági választásokra szóló udvarhelyi összefogást komolyan gondolja az RMDSZ ellenzéke, elég, ha a szövetség kritikáiból mazsoláz: a város gazdasági lendülete megtorpant, a polgármester elvesztette a kapcsolatot a lakossággal, szinte teljesen eltűnt a közéletből.
Vélhetően Bunta is megérezte már, hogy elfogyott körülötte a levegő, és noha most még úgy nyilatkozott, hogy készül a 2016-os megmérettetésre, nem csodálkoznánk rajta, ha végül az RMDSZ-es előválasztáson sem indulna el. Az alakulaton belül ugyanis az az úzus, hogy ilyenkor megüzenik: ha nem akarja, hogy teljes politikai vakvágányra tereljék, álljon félre önszántából, ez esetben pedig a kapitulációját honorálni fogják egy szimbolikus állással.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. szeptember 28.
Külhoni köznevelési programokat támogat az EMMI
Mintegy nyolcvan millió forintot fordít a külhoni magyar nyelvű köznevelés megerősítését célzó programokra ebben a tanévben a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), amely ugyanakkor sajátos nevelési igényű határon túli diákok számára is kiírt pályázatot.
A tárca köznevelésért felelős államtitkára a napokban hozott döntést öt, az EMMI és a Balassi Intézet által közösen meghirdetett pályázatról; a 78,5 millió forintos összkeret csaknem harmadát, közel 25 millió forintot erdélyi magyar szervezetek, oktatási intézmények nyerték el.
Az EMMI tájékoztatása szerint a szülőföldön megrendezésre kerülő évközi pedagógus továbbképzések megszervezésének támogatására kiírt meghívásos pályázaton 13 szervezet kapott összesen 21 millió forintos támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) 7,1 milliót.
A Kárpát-medencében és a nyugati szórványban a helyi igények szerint megírt tankönyvek, kiegészítő kiadványok, szakfolyóiratok, online folyóiratok, tantervek előkészítésére, kiadására kiírt meghívásos pályázaton kilenc szervezet részesült összesen 20, közülük az RMPSZ 5,7 millió forintban.
A Magyarországgal szomszédos államok területén a magyar anyanyelv fejlesztése céljából megrendezendő anyanyelvi szaktáborok támogatására kiírt nyílt közoktatási pályázatra 68 pályázat érkezett, ebből 58 pályázó részesült összesen 16 millió forintos támogatásban, míg az úgynevezett nyugati – kizárólag európai – szórványterületen szervezett táborok költségeire három szervezet osztozott a 2 millió forintos támogatásban. Ebben a kategóriában 24 erdélyi szervezet, alapítvány kapott finanszírozást, köztük például a Teleki-Szováta Alapítvány történelmi, környezetvédelmi, helyismereti, valamint faragótábora összesen 1,2 milliót.
Az anyanyelven zajló tanulmányi versenyek lebonyolítására meghirdetett pályázatra a 97 pályázó közül 74 szervezet kapott támogatást a rendelkezésre álló 19,5 millió forintos keretből a programok megvalósításához. A sikeresen pályázó 19 erdélyi szervezet közül a vágási Márton Áron Egyesület fizikaverseny, a temesvári Bartók Béla Alapítvány az Erdélyi Magyar Matematikaverseny temesvári országos döntőjének, míg a kolozsvári EmpirX Egyesület a Mindennapok Fizikája csapatverseny megszervezésésre kapott egyenként 400 ezer forintot.
Ezzel egy időben az EMMI a Balassi Intézettel közösen pályázatot hirdet magyarországi közoktatási intézményekben tanuló, sajátos nevelési igényű külhoni magyar diákok ösztöndíjának biztosítására a 2015/2016-os tanévre. (Sajátos nevelési igényű a testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos gyermek). Az iskolások és óvodások havi 10 ezer forintos ösztöndíjat kaphatnak, a nyertesek a tanév végéig fejenként összesen 100 ezer forinthoz juthatnak. Az érdeklődők október 25-ig jelentkezhetnek, részletek a www.kormany.hu oldalon.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro2015. október 9.
Szabálytalanságok, adósság a PKE-n
Hiányosságok és szabálytalanságok állapíthatók meg a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elmúlt évi gazdálkodásában és pénzügyvitelében, ugyanakkor az utóbbi évek folyamán a tanintézet jelentős adósságokat is felhalmozott.
Minderről Tőkés László, a nagyváradi felsőoktatási intézmény alapítók tanácsának elnöke számolt be annak kapcsán, hogy a kolozsvári székhelyű Sapientia Alapítvány ellenőrzi ezentúl a PKE pénzügyi tevékenységét és a magyar államtól kapott támogatás kezelését. A magyar állam által finanszírozott egyetemen kialakult helyzetről nemrég lapunk is beszámolt.
Tőkés László csütörtöki közleményében feltárta: a PKE-n kialakult aggasztó helyzet tisztázása végett az alapítók tanácsa már 2015. február 6-ai ülésén külső könyvszakértői kivizsgálást rendelt el, ezzel együtt pedig a gazdasági bizottságtól is átfogó jelentést kért az egyetem gazdálkodásáról. (A Tőkés vezette testület az alapító Pro Universitate Partium Alapítvány megbízása értelmében a PKE stratégiai irányító- és ellenőrző testületeként működik.)
Ezzel párhuzamosan a Sapientia Alapítvány is határozott fellépésre szánta el magát, és olyan megállapodás aláírását kezdeményezte a nagyváradi tanintézettel, amelynek értelmében a továbbiakban megszigorítja ellenőrzését, sőt harmadik aláíróként a kifizetések szabályosságát az alapítvány egyik munkatársa fogja hitelesíteni.
„A kialakult helyzetben az alapítók tanácsa a Sapientia Alapítvány közbelépését, illetve a költségvetési fegyelem szigorítását – egyetemünk jól felfogott érdekeit szem előtt tartva – köszönettel veszi. Ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a hosszú évek alatt felhalmozódott gondokra – mint felügyeleti és ellenőrző szerv – nem derített korábban fényt” – állapítja meg Tőkés László.
A PKE alapítók tanácsa elnökének közleménye szerint szeptember 18-ai ülésén a testület meghallgatta az egyetem gazdasági helyzetéről és gazdálkodásáról szóló könyvszakértői jelentést, továbbá a gazdasági bizottság, valamint a Sapientia-rendszert felügyelő programiroda igazgatójának helyzetértékelését. Tőkés hozzátette: mindezek alapján kivizsgálást rendeltek el a felelősség megállapítása, valamint a kialakult helyzet orvoslása céljából, ugyanakkor az egyetem gazdasági hátterét biztosító Sapientia Alapítvánnyal szorosan együttműködve kívánnak rendet teremteni a fennálló helyzetben.
János Szabolcs, a PKE rektora szeptember végén a Krónikának úgy nyilatkozott, a Sapientia Alapítvány és a váradi felsőoktatási intézmény abban állapodott meg, hogy ettől a tanévtől kezdődően a magyar állami pénzeket csak a szervezet jóváhagyásával lehet elkölteni.
„Ez esetben a Sapientia Alapítvány a finanszírozót, a magyar államot képviseli, és jogos elvárás, hogy a támogató rálásson az intézmény gazdálkodására. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Sapientia Alapítvány egy munkatársa velünk együtt követi a kiadásokat, az általunk kidolgozott költségvetés alapján meghozott döntéseket” – magyarázta a rektor.
Egyébként a Sapientia Alapítvány a magyar állami normatív támogatásokat kezelő és felügyelő finanszírozóként biztosítja mind a PKE, mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem működését. A PKE évek óta az alapítvány révén kapja a magyar állami pénzeket, a támogatás tavaly 621 millió forint (8,7 millió lej) volt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. október 12.
Szabadságvesztés járna a trikolórsértésért
Kormánypárti honatyák egy csoportja ismét büntetőjogi kategóriába sorolná a román nemzeti jelképek megsértését, részben azzal érvelve, hogy sok esetben ennek a bűncselekménynek a dekriminalizálása vezetett a román zászló kitűzésének elmulasztásához.
A Mediafax hírügynökség tájékoztatása szerint a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) 36 képviselője és szenátora egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná azt, aki nyilvánosan megsérti a román nemzeti jelképeket, vagy „tiszteletlenül viselkedik" ezekkel a szimbólumokkal szemben. Fél évtől két évig terjedő börtönbüntetés járna azoknak, akik ugyancsak nyilvánosan „megvetéssel viseltetnek az állami hatóságok által használt jelképekkel szemben".
A törvényalkotók szerint ezeknek a bűncselekményeknek a büntető törvénykönyvbe történő visszaemelése a román állam joghatóságát hivatott védeni. Tételesen felsorolják ugyanakkor, hogy az alkotmány alapján a román államot a nemzeti lobogó, Románia nemzeti ünnepe, az ország címere és pecsétje képviseli európai és nemzetközi szinten.
Kifejtik a kormánypárti politikusok azt is, mit értenek a nemzeti jelképekkel szembeni tiszteletlenség fogalma alatt. Szerintük az követ el ilyen bűncselekményt, aki szóban, nyilvános beszédek és szlogenek, sértő, támadó tartalmú írások, rajzok formájában, obszcén gesztusok, „becsmérlő arckifejezések" révén, vagy rongálás útján szidalmazza ezeket az állami szimbólumokat. Továbbá a Btk.-t módosító indítvány értelmében az is a nemzeti jelképek iránti tiszteletlenségnek számít, ha nem tűzik ki Románia zászlaját olyankor, amikor ezt a törvény előírja.
A szenátus által közvitára bocsátott tervezet szerint a rendelkezést a jelenlegi törvényi hiátus indokolja, a Btk. legutóbbi módosítása során ugyanis kikerült a büntetőjogi kategóriából a nemzeti és állami jelképek megsértése. A PSD-s és UNPR-s honatyák – egyértelműen a székelyföldi esetekre utalva – úgy vélik, azáltal, hogy ezek a bűncselekmények kikerültek a Btk.-ból, számos helyen elmulasztották kitűzni a román trikolórt.
Mint ismeretes, Kovászna megye prefektusa tavaly ötezer lejes bírságot rótt ki Kézdivásárhely polgármesteri hivatalára, mert úgy vélte, a város nem volt megfelelően fellobogózva román zászlókkal december elsején, a román nemzeti ünnepen. Idén szeptemberben ugyanakkor Gabriel Oprea belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását követelte amiatt, hogy a román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulásának évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezők nem tűzhették ki a román zászlót a városháza tornyára.
A történtek nyomán Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus bejelentette, ügyészségi feljelentést tesz a sepsiszentgyörgyi elöljárók ellen a fasiszta, legionárius vagy xenofób szervezeteket, szimbólumokat és tetteket, illetve a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvény megsértése miatt. A kormány területi képviselője ugyanakkor közölte, törvénymódosítást kezdeményez az igazságügyi minisztériumnál, tételesen javasolva, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének a bűntettét, a zászlótörvénybe pedig iktassanak be egy olyan cikkelyt is, amelyik előírja, hogy a megyeszékhelyek polgármesteri hivatalainak a legmagasabb pontjára is ki kell tűzni a román nemzeti lobogót.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. október 20.
Erdélyi magyar ki kivel
Bár a politikában – vagy vele kapcsolatban – soha nem ajánlott azt mondani, hogy soha, jelenlegi tudásunk szerint úgy fest: kútba fulladtak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) összefogását, egyesítését, koalícióra lépését célzó törekvések.
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke az alakulat hétvégi kongresszusán azzal a kevésbé hízelgő kijelentéssel zárta le a polgáriak hosszas körbeudvarlását, hogy az MPP vélhetően az RMDSZ-től kapott „júdáspénz” hatására mondott nemet az együttműködésre. Amire Biró Zsolt MPP-elnök azzal vágott vissza, hogy Szilágyi szerinte végérvényesen kiírta magát a jobboldali politikából.
Mármost hosszasan lehetne keresni azokat az okokat, amelyek még azelőtt egymásnak ugrasztották az RMDSZ-szel szemben alternatívát felmutatni kívánó két alakulatot, hogy politikailag összeboronálták volna őket. Mi most csak egyre szorítkozunk, szerintünk ugyanis ez a leglényegesebb.
Az EMNP politikai programját megalakulása óta nagyban meghatározza az RMDSZ-szel való szembehelyezkedés, a párt politikusai számára – sokszor kissé erőltetetten – több területen egyfajta igazodási pontként szolgál a szövetség tevékenysége. Sokáig ugyanez jellemezte az MPP-t is, ám az alakulat mára messze elkanyarodott attól a politikai önmeghatározástól, amelyet hajdanán a választás szabadságának szlogenjére épített.
Az alakulat gyakorlatilag akkor szűnt meg ellenzéki pártnak lenni, amikor ennek a politikai hitvallásnak a szülőatyja, Szász Jenő – akkor már nem az MPP elnöki minőségében – a 2012-es parlamenti választások idején arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy ne a néppártra, hanem az RMDSZ-re szavazzanak.
Ez a folyamat minden jel szerint jövőre fog kicsúcsosodni, amikor az MPP és az RMDSZ várhatóan kölcsönösen támogatja egymást a helyhatósági választáson, a parlamenti megmérettetésen pedig a polgáriak elnöke befutó helyet kap Maros megyében a tulipános jelöltlistán. Ha így lesz, a polgáriak maguk mondanak majd ellent eddig képviselt álláspontjuknak, miszerint Erdély- és Székelyföld-központú vezetésre van szükség, nem Bukarestből irányított politizálásra. Ugyanakkor immár magukra vállalják a Székelyföld autonómiáját célzó törvénytervezet benyújtásának felelősségét is, amelyet eddig mindhiába kértek számon az RMDSZ-en.
Kétségtelen, hogy politikai riválisai marakodásának az RMDSZ lesz a haszonélvezője. Főleg az alternatív parlamenti küszöb bevezetése miatt a szövetséget nam hajtja az összefogás kényszere, az alakulat mindenekelőtt ellenzéke gyengítése céljából édesgette magához az MPP-t; no meg persze azért, hogy elmondhassa: ő tulajdonképpen összefogáspárti.
Ez a helyzet tiszta képet teremt a 2016-os választási év szempontjából az erdélyi magyar választó számára, amely legalább tudni fogja, „ki kivel van”. A legnehezebb helyzetbe nyilvánvalóan az EMNP került, amelynek önállóan, szövetséges híján kell bebizonyítania, hogy helye van a romániai magyar politikai porondon, ahol egyúttal képes számottevő képviseletre is szert tenni.
Amúgy ennél nagyobb és nemesebb feladat nem is kell egy politikai alakulat számára, amely nem is azt kell tekintse első számú küldetésének, hogy mely alakulatokkal működhet együtt, hanem hogy legyen képes minél több választóval szövetségre lépni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)2015. október 21.
Vádat emelt a főügyészség Csibi Barna ellen
Többek között fasiszta, rasszista és idegengyűlölő nézetek terjesztése miatt vádat emelt a bukaresti főügyészség a szélsőséges megnyilvánulásairól elhíresült Csibi Barna ellen.
A nyomozó hatóság keddi közleménye szerint a Székely Gárda alapítóját fasiszta, rasszista és idegengyűlölő propagandával, hasonló szimbólumok nyilvános közzétételével, illetve terjesztés és értékesítés céljából történő birtoklásával vádolják.
A vádirat szerint a csíkszeredai férfi 2009 és 2011 között a blogján és más internetes felületen folytatott fasiszta és xenofób propagandát mások meggyőzése céljából. Konkrétan kifogásolja az ügyészség a Csibi által számos fórumon közzétett, „Székelyföld nem Románia!" feliratot, amelyeket pólókra nyomtatva eladásra is kínált.
Szerepel a vádiratban egy 2010 augusztusában végrehajtott akció, amelynek során Csibi másodmagával egy „Szégyelld magad! Már megint zsidónál vásároltál!" feliratú plakátot helyezett el egy csíkszeredai bevásárlóközpont előtt. Idegengyűlölő megnyilvánulásnak könyvelte el a főügyészség, hogy Csibi 2011 januárjában Csíkszeredában a költő vörössel áthúzott arcképével igyekezett bizonygatni, miszerint Mihai Eminescu magyarellenes.
Természetesen nem kerülte el a vádhatóság figyelmét az a szintén négy évvel ezelőtti „performansz" sem, amelynek során a korábban az adóhatóság alkalmazottjaként dolgozó Csibi Barna nyilvánosan felakasztott egy, Avram Iancu mócvezért ábrázoló bábut, kijelentve: „Így jár mindenki, aki a magyar és a székely nemzet ellen vétkezik". Egyébként sajtóhírek szerint a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alapítója az elmúlt időszakban Ukrajnában élt, ahol Kárpátalja függetlenségéért tevékenykedik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)