udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1777
találat
lapozás: 1-30 ... 691-720 | 721-750 | 751-780 ... 1771-1777
Névmutató:
Bethlen Gábor
2011. november 14.
Nemzetpolitikai kutatóközpont alakult
Az intézmény a Magyarság Házán belül működik majd.
Még ebben a hónapban megnyílik a Budai Várban a Magyarság Háza. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n belül létrejövő kormányzati háttérintézmény elsősorban jogsegélyszolgálatot biztosít a határon túli magyarságnak. Ezen belül működik majd az a kutatóintézet, amely összefogja a nemzetpolitikával kapcsolatos tudományos kutatómunkát.
A kutatóintézet jövő pénteken tartja bemutatkozó rendezvényét, egy nemzetközi konferenciát a jogsegélyről és a jogvédelemről – mondta a Kossuth Rádiónak Répás Zsuzsanna. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy a Magyarság Háza olyan kulturális és tudományos központ lesz, amely interaktív módon mutatja majd be a határon túli magyarság életét
Moszkovits János
mr1, Határok nélkül2011. november 15.
Brassói Magyar Napok: tegnap este zárult a kilencnapos rendezvény
Jövőben folytatjuk!
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat.
Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte eseménysorozaton 9 napon keresztül 25 rendezvény mozgatott meg több mint 10 ezer Brassó megyei magyart. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a Brassói Magyar Napok mögött, példátlan összefogást tanúsítva. A rendezvénysorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete.
Dr. Semjén Zsolt levélben biztosította a rendezvény résztvevőit arról, hogy a szórványkérdés kikerült a perifériáról, és egyenrangú részese lett az egységes nemzetstratégiának, az idén októberben elindított Nemzeti Regiszter pedig immár intézményes formában is megerősíti a kormány hitvallását, mely szerint a nemzet minden tagja, legyen bárhol is a világban, egyformán fontosnak számít.
A Brassói Magyar Napok kiemelt meghívottja a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott Brassó megyéből, de a Székelyföldről is.
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának.
Igen nagy sikerű volt a mintegy 600 érdeklődőt megmozgató Ökumenikus Kórustalálkozó, vagy a hagyományos termékek kétnapos vására, a gyerekek kézműves műhelye is. Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni, összekovácsolni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Kiemelte, hogy a stratégiai cél az, hogy a brassói magyarság, a nemzet délkeleti határának őrsége, erős pilléreken álljon, és a tömbmagyar vidékek, a Székelyföld mellett nem szabad elfeledkezni az erdélyi szórványról sem. Beszéde végén ígéretet tett arról, hogy jövőben ugyanitt, hasonlóan, de még változatosabb programmal folytatódnak majd a Brassói Magyar Napok.
Erdély.ma2011. november 15.
Tegnap este ért véget a Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat
November 6-14. között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Magyar Napokat szervezett Brassóban. Az esemény több mint tízezer Brassó megyei magyart mozgatott meg. Mintegy 23 támogató, 25 partnerszervezet, 27 médiapartner, valamint sok önkéntes állt a rendezvény mögött.
A programsorozat védnökei: Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese; Németh Zsolt, parlamenti államtitkár; Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke; Deutsch Tamás, Európai Parlamenti képviselő; Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete.
A kiemelt meghívott a délvidéki szórványból először Brassóba érkező Rúzsa Magdi volt, akinek koncertje mintegy 1500 személyt vonzott a színpad elé.
A II. Konferencia az Erdélyi Szórványért – amelyen felszólalt az első hivatalos erdélyi útján lévő dr. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Csete Örs, a Határtalanul program vezetője is – adott helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szórványtanácsa megalakulásának.
Fábry Sándor humorestje zárta hétfőn, november 14-én a 71 év után először megrendezett Brassói Magyar Napokat. Az érdemes művész nemcsak kiváló humorával kápráztatta el a brassói magyarokat, hanem azzal a személyes vallomásával is, hogy nagyapja 1880-ban Brassóban született, így először lévén a Cenk alatti városban, az előadás mellett a levéltárban is kutatott.
Toró Tamás, a EMNT Brassó megyei szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő rendezvénysorozat elérte célját, sikerült megmozgatni a brassói magyarokat, sikerült ünnepet teremteni a szürke hétköznapokban. Jövőre még változatosabb programot ígért. (közlemény)
Transindex.ro2011. november 16.
Lassítani a magyarság fogyását (Szórványtanácskozás Sepsiszentgyörgyön)
Háromszék ezer szállal kötődik a Hunyad, Fehér és Szeben megyei magyar szórványvidékhez, aki fogékony erre, további gyökérkereséssel is lehet erősíteni az összetartozást – vélekedett tegnap Sepsiszentgyörgyön tartott rendezvényen Demeter László megyei önkormányzati képviselő, az Összetartozunk szórványprogram felelőse.
A Magyar Szórvány Napja – november 15., Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja – alkalmából a megyeházán tegnap tartott tanácskozáson háromszéki intézményvezetők, civil és kulturális szervezetek, valamint egyházak képviselői beszéltek a Székelyföld–szórvány partnerségről, eddigi eredményekről, jövőbeli lehetőségekről. Háromszék ebben a vonatkozásban három térséggel – Fehér, Hunyad és Szeben – kötött testvérmegyei szerződést, de jövőre bővíteni szeretnének, a Bákó megyei csángó közösségre is kiterjesztenék a programot.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy fogalmazott, közösségépítésről van szó, a program fontos célja, hogy identitásuk megőrzésében segítsék az asszimilációnak kitett erdélyi magyar lakosságot. Az eddigi tevékenység legjelentősebb eredménye, hogy Hunyad megyében lelassult a magyarok fogyása. Szervezett kapcsolatépítésre van szükség, intézmények, egyházak segítségére, de a megyeháza mellett a programban eddig is szerepet vállalt Sepsiszentgyörgy önkormányzata, civil szervezetek, egyházak egyaránt – fűzte hozzá, megköszönve Demeter László és Nemes Előd korábbi programvezető munkáját. Demeter László vázolta az eddigi kulturális, szociális rendezvényeket, olyan "torokszorító élményekről" beszélt, amelyek azt erősítik, érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hunyad megyében van olyan település, ahol egyetlen magyar maradt, akinek az a feladata, hogy harangozzon az ottani református templomban – magyarázta, de azt is láthatta, milyen, amikor szórványvidékiek sírnak egy néptáncbemutatón. Hangsúlyt fektettek a gyermekprogramokra, mert leginkább az ifjúságot veszélyezteti az asszimiláció, jó érzés volt hallani, amint Hunyad megyei gyermekek arra buzdították egymást, beszéljenek magyarul, s látni, a fiatalok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése barátságok mellett szerelmet is eredményezhet. A Magyar Szórvány Napja alkalmából tartott rendezvények célja az együttgondolkodás, a jövő tervezése civil szervezetek, kulturális intézmények, egyházak bevonásával – összegezett, hozzáfűzve, hogy "a szórványvidékiek épülése a mi épülésünkre is szolgál". Így tegnap is többen fogalmazták meg 2012-re vonatkozó javaslataikat, kulturális programajánlatukat, ezeket decemberig összesítik, nemcsak időpontok rögzítéséért, hanem azért is, hogy forrásokat tudjanak elkülöníteni. Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus esperes szerint mindig személyes kapcsolatokon múlik, hogy miként tudunk cselekedni a szórványban élőkért, tartós viszony ottani és itteni családok között alakul ki, míg Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója úgy vélekedett, az iskolának sajátos küldetése, hogy figyeljen a szórványra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. november 16.
Együttműködik Fehér és Kovászna megye
Ünnepélyesen szerződést kötöttek egymással Fehér és Kovászna megye képviselői november 13-án, vasárnap az enyedi református templomban, istentisztelet után. Előzőleg prédikációjában Pópa Tibor lelkipásztor is arra intett az igével és Pál apostol szavaival: Egymás terhét hordozzátok (Galatabeliekhez írott levél, 6, 2.). Szórvány terhet hordozni nem könnyű feladat, sem azoknak, akik élik ezt, sem azoknak, akik nem restek átvállalni a gondok egy részét. A kapcsolatok Háromszékkel igen régiek, hiszen hajdanában sok diák jött Enyedre a kollégiumba tanulni, és tanárok is érkeztek tanítani. Ma is nemes feladat iskolát segíteni, de itt most szélesebb körű megállapodás körvonalai bontakoztak ki.
Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket: Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, valamint Demeter Lászlót, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetőjét és a szórványügyek felelősét. Részt vett az aláírási ceremónián Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese is. Kováts Krisztián történelmi időnek, benne jelentős pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, hiszen közeledik Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, és tavaly a székesegyházban felavatták a Bethlen Gábor emléktáblát is. Tamás Sándor tanácselnök válaszbeszédében elmondta: bárhol is járnak, Bukarestben, Budapesten vagy éppen Brüsszelben, mindig akadnak ennél fontosabb ügyek. Ezért úgy döntöttek, hogy az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokat fogják erősíteni. Ennek szellemében született meg a Hunyad megyei kötődés, ahol már eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Enyeden pedig olyan új szerződés született, amelyet a kovásznai önkormányzat 20 százalékos román kisebbsége is támogatott.
Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület elnöke megköszönte a háromszékieknek a lehetőséget, ami ezzel a szerződéssel jár. Mint elmondta, az egyik leghíresebb székely, aki hajdanában Fehér megyébe jött, Mikó Imre volt, aki a kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. – Ebben a szerződésben a tömb és a szórvány találkozik. Jó adag optimizmus kell ahhoz, hogy mi itt pozitívan gondolkodjunk, de reménykedhetünk, hogy az új kapcsolat gyümölcsöző lesz – fejtette ki.
Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke a névadó gondolatát idézte: a hazának ártani nem szabad, de aki nem használ, az nagy vétket követ el. Véleménye szerint a szerződés egy kezdet, amelyből sokat lehet majd profitálni, a két közösség érdekében.
Tamás Sándor a megye kék-sárga zászlaját hozta ajándékba, amelynek szimbólumait ismertette az enyediekkel. Ezután a felek ünnepélyesen aláírták a Székelyföld–Szórvány partnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, amelynek szövege szerint „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért. Tudnunk kell, hogy van segítség a bajban, és van, akivel osztozzunk az örömben. Összetartozunk, felelősséget kell egymásért vállalnunk.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 17.
Diaszpóra Tanács - Semjén: év végére megközelítheti a 200 ezret az állampolgársági kérelmek száma
Év végére megközelítheti a 200 ezret az állampolgársági kérelmek száma, és várhatóan a százezredik eskütétel is megtörténik - mondta Semjén Zsolt a Magyar Diaszpóra Tanács csütörtöki alakuló ülésén, a Parlamentben.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes hozzátette: a kérelmek majdnem feléhez névváltoztatási kérelem is kapcsolódik.
Semjén Zsolt újólag megerősítette, nincs "A" és "B" kategóriájú állampolgár, s a még idén benyújtandó és elfogadandó választójogi törvényben lehetővé teszik, hogy a világon bárhol élő magyarnak szavazati joga legyen. Megjegyezte, ő azt szeretné, ha a határon túli magyaroknak lehetővé tennék a levélben történő voksolást.
Hangsúlyozta: a magyar állampolgárság egyúttal uniós állampolgárságot is jelent, minden korlátozás nélkül.
A kormányfő kereszténydemokrata helyettese a most létrejött diaszpóra tanácsról kiemelte: eddig a nyugati magyarság szempontjai háttérbe szorultak, elsikkadtak, ezért is fontos, hogy külön megjelenhessenek, és az őket foglalkoztató kérdések ne legyenek alárendelve a Kárpát-medencei magyarság más típusú kihívásainak.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: egységes nemzetben gondolkodnak, amely nemcsak az anyaországi, vagy a Kárpát-medencei magyarságot, hanem az egyetemes magyarságot, a világ bármely pontján élő magyarokat jelenti. A magyar államnak az értelme és célja, hogy a magyar nemzet megmaradjon, és a magyar emberek életminősége megmaradjon - fogalmazott.
Hozzátette: a diaszpórában élő magyarsággal való kapcsolattartás három pilléren nyugszik. Egyfelől a Friends of Hungary nevű kezdeményezésen, másfelől a Magyar Diaszpóra Tanácson és a nemzeti regiszteren, amely lehetővé teszi, hogy minden magyart elérjenek, éljenek bárhol a világon.
Kiemelte: igaz, hogy nyelvében él a nemzet, de az emigráció harmadik, negyedik, és sokadik generációjától már nehezen várható el, hogy az anyaországiakhoz hasonló szinten beszéljenek magyarul. Ugyanakkor őket sem akarják elveszíteni a magyar nemzetből - hangsúlyozta, hozzátéve: ezért is érhető el két nyelven, magyarul és angolul a nemzeti regiszter.
Semjén Zsolt rámutatott: a regiszter megerősítheti identitásában azokat a magyarokat is, akik több száz, vagy ezer kilométerre élnek a legközelebbi magyar szervezettől, illetve miután a magyar nemzet világnemzet lett, ki kell használni ezt, hogy "nyomásgyakorlásra képes világmagyarságot építsünk fel". Az a cél, hogy a világ magyarságának összes szervezete rajta legyen a regiszteren, de nem csak azt szeretnék, ha a magyar állammal tartanának kapcsolatot, hanem, hogy egymással is kontaktust létesítsenek - jelezte.
A miniszterelnök-helyettes szólt a szerb restitúciós törvényről is, és leszögezte: a kollektív jogfosztást semmilyen formában nem tudjuk elfogadni, ez egy olyan ügy, amely felülír minden mást. Ha azt nem változtatják meg, és a magyarokat kollektív jogfosztással kirekesztik a kárpótlás és a vagyon-visszaszármaztatás lehetőségéből, akkor Magyarország kénytelen lesz vétót emelni a Szerbia tagjelölti státuszáról való szavazáson. Semjén Zsolt hozzátette: a tárgyalások során az látszik körvonalazódni, hogy a szabályozást meg fogják változtatni, s ha ez megtörténik, "lelkesen és boldogan meg fogjuk szavazni" Szerbia uniós csatlakozását.
Egy másik fundamentális tételként említette a Kárpát-medencében az autonómia "soha fel nem adását". A miniszterelnök-helyettes azt mondta, hogy a szórványmagyarság esetében a kulturális autonómiáért harcolnak, míg a "tömbmagyarság" esetében a területi autonómiáért.
Világossá kell tenni, hogy a magyar megmaradás akkor lehetséges - például a Székelyföldön - ha területi autonómia van - szögezte le Semjén Zsolt, hozzátéve: minden párbeszédre készek, de "az autonómiához való ragaszkodásunkat soha nem adjuk fel", és minden politikai cselekedet ebbe az irányba mutat.
Ha más népeknek lehet területi autonómiája az unióban, akkor a magyarságnak is lehet, mert a magyar sem másodrendű nemzet - jelentette ki a kormányfő helyettese, akinek a szavait taps fogadta.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, a Bethlen Gábor Alap kuratóriumi elnöke jelezte: újdonság, hogy az alaphoz a diaszpórában élők is pályázhatnak. Mint kiemelte: támogatni kívánják a szétszóródott magyarság kezdeményezéseit is.
Beszámolt arról is, hogy a Friends of Hungary elnevezésű alapítványt a közelmúltban jegyezte be a bíróság. Az alapítvány - amelynek tagjai között van Oláh György Nobel-díjas tudós, Marton Éva operaénekes - célja, hogy megjelenítse, a magyarság milyen sokat adott a világörökségnek. Megjegyezte: tevékenységükkel a kormányt is szeretnék segíteni.
MTI2011. november 21.
Előkelő helyen a kultúra- és közösségfejlesztésben
Fennállásának 90. évfordulóját ünnepelte a dalosszövetség
Létesítésének 90. évfordulóját ünnepelte szombaton Kolozsváron a Romániai Magyar Dalosszövetség. Az ünnepi esemény a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében délelőtt megtartott közgyűléssel kezdődött. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke beszédében a szövetség közösség-megtartó erejét emelte ki. A dalosszövetség sikerekben gazdag tevékenységét összegző beszámolókat díjátadás követte. Díszoklevelet nyújtottak át Guttman Mihály tiszteletbeli elnöknek, aki idén nyáron töltötte be 85. életévét. Laudációjában Kállay-Miklós Tünde dalosszövetségi alelnök a díjazott kitartását, a zene iránti alázatát emelte ki. A több mint száz résztvevő felállva, hosszú tapssal köszöntötte a neves szakembert. Az esemény délután a Kolozsvári Magyar Operában tartott kórushangversennyel zárult. A hét kórust hallgatva meggyőződhettünk Bárdos Lajos művének alapgondolatáról: Istené az áldás, emberé a munka.
A Kolozsvári Református Kollégiumban megtartott közgyűlésen Kovács Tibor iskolalelkész a 90. zsoltárból idézve köszöntötte a jelenlevőket: „aki szívből énekel, kétszeresen imádkozik”. Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszönetet mondott a kollégium vezetőségének, hogy rendelkezésükre bocsátotta a dísztermet, majd egyperces néma csendet javasolt az elhunyt karnagyok és kórustagok emlékére.
Közösségteremtő dalosszövetség
Dáné Tibor Kálmán beszédében kifejtette: az EMKE által 1994-ben újralétesített szövetség az egyik legaktívabb társszervezetnek minősül. – A dalosszövetség és az EMKE élete összefonódott. Rendezvényeinket közösen készítjük elő, hetente találkozunk, megbeszéléseket tartunk. A dalosszövetség által kifejtett, óriási jelentőségű munka előkelő helyet foglal el az erdélyi magyarság kultúra- és közösségfejlesztésében – fejtette ki az EMKE elnöke. Mint mondta, egy kórus nem csak a karnagynak köszönhetően szólhat jól, hanem azért is, mert a lelkek összecsengése közösséget hoz létre. – Sokat köszönhetünk a dalosszövetségnek,
Tóth-Guttmann Emese, a dalosszövetség elnöke beszédében említést tett a szövetség létesítésének körülményeiről, illetve az azóta eltelt legfontosabb eseményekről.
– A zene sorsa az iskolákban dől el. Mindannyian ismerjük a zene művelésének nevelő hatását. Sajnos, iskoláinkban egyre inkább ellehetetlenedik a kórusmozgalom, és a közfelfogás sem nyitott a helyzet megváltoztatására – mondta az elnök. Kifejtette továbbá, hogy a dalosszövetség kórusainak mindössze 54 százaléka juttatta el évi beszámolóját a vezetőséghez, majd a rendelkezésére álló adatok alapján ismertette a tagkórusoknak a versenyeken, kórustalálkozókon, vendégszerepléseken, népdaléneklési megmérettetéseken, illetve a különböző táborok keretében kifejtett tevékenységét és az elért eredményeket.
Jövőbeli tervek és eredmények
A 2012-es évre vonatkozó terveket illetően Tóth-Guttmann Emese hangsúlyozta: szándékukban áll összegyűjteni a dalosszövetség dokumentumait, és továbbra is megszervezik a már hagyományos énekversenyeket, kórustalálkozókat.
Fejér Kálmán partiumi régiófelelős a Szatmárnémetiben idén 20. alkalommal megtartott, Hajnal akar lenni című népdaléneklési versenyről számolt be, amelyen 35 kórus jelent meg. Mint mondta, sikerült megjelentetni a mindmáig előadott népdalok gyűjteményét is. Hozzátette: bízik abban, hogy a versenyt 2012-ben is megrendezhetik. Arra buzdította a karnagyokat, zenetanárokat: küldjenek minél több, jól felkészült versenyzőt.
Sógor Magda az egyházközségek kórusainak működéséről számolt be. Utalt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Kara által márciusban szervezett egyházzenei konferenciára, amelyen 75-en vettek részt. Dicsérettel illette a Farkas utcai református templomban évről évre megtartott nyári hangversenysorozatot. Említést tett az új énekeskönyvnek az egyházközségekbe való bevezetéséről és a kántorképzés szükségességéről.
Jakabffy Tamás a gregorián szakosztály tevékenységének bemutatásakor a Schola Gregoriana Monostorinensis énekkar sikerekben és megvalósításokban gazdag tevékenységét ecsetelte. Megtudtuk: a Schola az egyetlen gregorián énekkar, amely liturgikus éneklésre szakosodott. A kórus többször szerepelt sikeresen Kolozsvár római katolikus templomaiban, nyáron több magyarországi városban lépett fel. A 2011-es év egyik újdonsága volt, hogy a kórus minden hónap második hétfőjén Kolozsváron ökumenikus vesperákat tartott más kórusokkal közösen, tavasszal pedig Kolozsváron is bemutatták Liszt: Via Crucis című alkotását.
Díjátadás a közgyűlésen
A beszámolókat a díjátadások ünnepi mozzanata követte. A díjazottakat és méltatókat Fórika Éva, a dalosszövetség alelnöke konferálta.
Márkos Albert hegedűművész zeneszerző édesapjáról elnevezett díjakat adott át. Poszthumusz ítélték oda az elismerést Benkő Enikőnek (1962–2009), a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség dalárdája egykori karnagyának.
A laudáló Gazdag Géza az elhunyt sokrétű tevékenységét, példamutató emberségét emelte ki. A plakettet és díszoklevelet az elhunyt lánya, Benkő Emőke vette át.
Úgyszintén Márkos Albert-díjban részesült Nagy Lajos hegedűtanár Szatmárnémetiből. Fejér Kálmán laudációjából megtudtuk: közel félévszázados ismeretség és barátság fűzi a sikeres hangszertanárhoz. Seprődi János-díjat kapott Demeter József szászrégeni lelkipásztor. A laudáló Böjthe Lídia a református lelkipásztor által több évtizeden át kifejtett kóruspártoló tevékenységéről értekezett.
Jagamas János-díjban részesült a Fall Ilona színművész által laudált Dénes Ildikó, aki több éven át a bánsági Újszentesen volt tanító, és ez idő alatt népdalvetélkedőket szervezett. A díjat Jagamas János özvegye, Anna asszony nyújtotta át. Zsizsmann Rezső-díjban részesült Adorjáni Katalin, a kolozsvári Alsóvárosi Református Egyházközség Bethlen Gábor Földész Dalkörének karnagya. Péter Éva alelnök méltatásából kirajzolódott a karnagy gazdag tevékenysége: bár nem járt zeneiskolába, mindig zeneközelben élt. Református lelkészfeleségként megtanult kántorizálni, ifjúsági kórust alapított férje egykori szolgálati helyén, Marosvásárhelyen, hat gyermeke pedig a kolozsvári zenelíceum kiváló tanulója volt. Jelenleg a BBTE Református Tanárképző Karának hallgatója, de szervezett szakmai napot kántoroknak, összeállított kottagyűjteményt is. 2003-tól férjét, Adorjáni László református lelkipásztort az Agnus Rádió működésében is támogatja. – Sok feladat vár még Adorjáni Katalinra. Ezt tudja ő is, ezért mindig előre néz, és vállalja a kihívásokat – összegzett Péter Éva.
Objektív okok miatt nem lehetett jelen a dalosszövetség ünnepi gyűlésén a két Rónai Antal-díjas és méltatóik. Az újtusnádi fúvószenekar vezetőjének, Bitzó Jánosnak és a csíkszentsimoni fúvószenekar vezetőjének, Sándor Árpádnak a laudációját Miklós Ferenc olvasta fel. Ezt követően Haáz Sándor, a szentegyházi gyermekfilharmónia vezetője beszámolt együttese sikeres közelmúltbeli vendégszerepléséről az Európai Parlamentben. Egyúttal bejelentette: a szentegyházi gyermekfilharmónia 2012 májusában ünnepli létesítésének 30. évfordulóját, amelyre szeretettel meghívta a jelenlévőket.
Meglepetés-díj Guttman Mihálynak
A közgyűlés utolsó, meglepetésként ható eseményeként külön díszoklevelet nyújtottak át a dalosszövetség tiszteletbeli elnökének, Guttman Mihálynak, aki idén töltötte be 85. életévét. Kállay-Miklós Tünde alelnök laudációja kezdetén leszögezte: Misi bácsiról nem lehet a laudáció hivatalos és száraz hangján beszélni. Példákkal illusztrálta Guttman Mihály fáradhatatlan fiatalosságát, humorát, a zene iránti alázatát, illetve a rá jellemző kitartást. A díszoklevél átvételét követően a díjazott hangsúlyozta: élete egyik legnagyobb kitüntetése volt, amikor Tordaszentlászló első díszpolgárává nevezték ki. Zárszóként a László Attila karnagy által vezetett sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar egy Kodály-mű eléneklésével köszöntötte fel mindannyiunk szeretett Misi bácsiját.
Kórushangverseny a magyar operában
A dalosszövetség ünnepi közgyűlése délután a Kolozsvári Magyar Operában tartott kórushangversennyel folytatódott. Összesen hét énekkar lépett fel: a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar (karnagy: László Attila), a marosvásárhelyi Psalmus Kórus (karnagy: Kovács András), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a szatmárnémeti Székesegyház Énekkara (karnagy: Varga Péter), a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kamarakórus (karnagy: Kovács András) és a Kolozsvári Református Kollégium vegyeskara (karnagy: Székely Árpád igazgató). Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum kórusa (karnagy: Szabadi Ildikó) a Református Kollégium kórusával közösen két művet adott elő. Műsorukon (főleg) erdélyi és anyaországi magyar szerzők művei szerepeltek
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2011. november 23.
A felvidéki magyar vállalkozó, Boldoghy Olivér ügye és szerepe egyfajta "felkiáltójel", és a magyar kormány minden jogi és más segítséget megad a szlovák állampolgárságától megfosztott férfinak - emelte ki Semjén Zsolt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tizedik plenáris ülésén szerdán a Parlamentben.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Máért-ülés nyitónapján jelezte: Magyarország jogsegélyt nyújt mind Boldoghy Olivérnek, mind sorstársainak, mint fogalmazott, "nemzettársainknak".
Semjén Zsolt hangsúlyozta, éppen a szlovák alkotmány mondja ki, hogy akarata ellenére senki nem fosztható meg a szlovák állampolgárságtól. Azt mondta, a szlovákiai és uniós fórumokon is kiállnak az állampolgárságától megfosztott révkomáromi férfi mellett, és minden segítséget megadnak neki.
Hozzátette: ez az ügy messzemenően rávilágít arra, hogy mennyire ellentétes az Európai Unió étoszával az, amit Szlovákia ebben a kérdésben képvisel.
Semjén Zsolt egyben sajnálatát fejezte ki, hogy a szlovák kormányban részt vevő Híd-Most pártnak és a jobbközép kormánynak nem sikerült ígéretét valóra váltania, megszüntetnie a szlovák "ellentörvényt", amely jogfosztással fenyeget, és azt meg is valósítja a magyar állampolgárság felvétele esetén.
A kormányfő kereszténydemokrata helyettese azt mondta, szembe kell nézni azzal, hogy Szlovákiában választások lesznek, és ezt a mostani eseményt "nehéz nem összehozni" a közelgő, márciusi választásokkal. Úgy fogalmazott: "Csak bízunk abban, hogy nem lesznek hasonló, magyarellenes provokációk, amelyek célja nyilvánvalóan a felvidéki magyarság megfélemlítése."
A felvidéki magyaroknak azt tanácsolta, hogy aki úgy érzi, hasonló problémákkal szembesülhet, mint Boldoghy Olivér, de vállalja a magyar állampolgárság felvételét, jöjjön át Magyarországra, az önkormányzatok túlnyomó többségénél beadhatja a dokumentumokat, és három hónap múlva kezében lesz az állampolgársági papír. Ismét megerősítette, Magyarország semmiféle állampolgársági adatot nem ad ki senkinek.
Erdéllyel összefüggésben az autonómiatörekvésekről szólva úgy fogalmazott, hogy azok "soha nem adhatók fel".
Ha az etnikai alapú magyar párt kiesik a bukaresti parlamentből, vagy veszélybe kerül, vagy kisebb lesz a magyar jelenlét, az nagymértékben "megterheli" a magyarság érdekérvényesítésének lehetőségét - mondta.
Kijelentette: alapvető fontosságú a jó viszony Romániával, és nagyon fontos, hogy a magyar etnikai alapú politika hangsúlyos szerepet tölthessen be a román belpolitikában.
A kereszténydemokrata politikus a Vajdaságra kitérve kiemelte: a belgrádi törvényhozás váratlanul olyan jogfosztó (restitúciós) törvényt hozott, amely "kollektíve bűnösnek" bélyegezte volna a délvidéki magyarságot, kizárva a vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás lehetőségéből.
"Délvidék visszacsatolásakor" minden ott élő magyar felnőtt férfi, értelemszerűen a magyar honvédség tagja lett - mondta, hozzátéve, elfogadhatatlan, hogy a karon ülő csecsemőtől a kilencvenéves aggastyánig mindenkit kizárjanak pusztán azon az alapon, hogy egy történelmi esemény részese volt.
Hangsúlyozta ugyanakkor, Magyarország soha nem vitatta, hogy ha valaki háborús bűnt követett el, és ezt törvényes bíróság megállapította, akkor legyen kizárva a vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás lehetőségéből.
Semjén Zsolt közölte, a délvidéki magyarság jogfosztása esetén, Magyarország kénytelenek lenne megvétózni Szerbia uniós tagjelölti státuszát.
Megjegyezte, úgy tűnik, hogy Magyarország határozott fellépésének és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke tárgyalásainak köszönhetően megszüntetik a jogfosztást. Ha ez így lesz, Budapest "boldog örömmel" megszavazza a tagjelölti státuszt - mondta.
Október közepén a szerb kormány és a VMSZ egyetértésre jutott abban, hogy egy új rehabilitálási törvénnyel orvosolják a restitúciós
törvény vitatott paragrafusait. Kedden megkezdődött a rehabilitálási törvény általános vitája a szerb parlamentben.
Semjén Zsolt a Máért keddi ülésén beszélt arról is: a Bethlen Gábor Alapon keresztül szeretnék biztosítani, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények az ad hoc jellegű pályázatokon kívül normatív támogatást kapjanak, ezáltal biztosítható legyen stabil és kiszámítható működésük. Az oktatás-nevelési támogatást mindenki megkapja - jelentette ki, hozzátéve, az új, bankszámlás utalás kialakításával "egy gombnyomással meg lehet oldani az utalásokat".
MTI2011. november 24.
Nemzetpolitikai nagyüzem a Máérton
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS] Az erdélyi magyar autonómiatörekvések és a romániai magyar közösség parlamenti jelenlétének fontosságát hangsúlyozta Semjén Zsolt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) 10. plenáris ülésének tegnapi nyitónapján. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Budapesten zajló magyar–magyar csúcstalálkozón leszögezte, a magyar kormány elkötelezett az autonómia és az erdélyi magyar–magyar összefogás mellett, az önrendelkezés megvalósítását célzó törekvések és stratégiák kapcsán például a kereszténydemokrata politikus úgy fogalmazott: azok „soha nem adhatók fel”.
Semjén úgy vélekedett: nagymértékben megterhelné a magyarság érdekérvényesítésének lehetőségét, ha „az etnikai alapú magyar párt” kiesik a bukaresti parlamentből, vagy ha veszélybe kerül, illetve kisebb lesz a magyar jelenlét a román törvényhozásban. Semjén újfent Pál apostolt parafrazálva buzdította összefogásra az erdélyi magyar politikai szervezeteket: „Ám ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok!” Kijelentette: Budapest számára alapvető fontosságú a jó viszony Bukaresttel, és nagyon fontosnak nevezte, hogy a „magyar etnikai alapú politika” hangsúlyos szerepet tölthessen be a román belpolitikában.
„Felkiáltójel” a szlovákiai retorzió
Semjén Zsolt beszédének központi helyén szerepelt a magyar állampolgárságot igénylő felvidéki magyarokat sújtó szlovák ellentörvény bírálata. A miniszterelnök-helyettes kiemelten reagált Boldoghy Olivér felvidéki magyar vállalkozó ügyére, akitől – mint arról beszámoltunk – a napokban a pozsonyi hatóságok megvonták a szlovák állampolgárságát, miután letette a magyar állampolgársági esküt. Semjén szerint Boldoghy szerepe egyfajta „felkiáltójel”, és a magyar kormány minden jogi és más – többek között anyagi – segítséget megad a szlovák állampolgárságától megfosztott férfinak, akinek érdekeiért Budapest az uniós fórumokon is kiáll.
„Ez az ügy messzemenően rávilágít arra, hogy mennyire ellentétes az Európai Unió étoszával az, amit Szlovákia ebben a kérdésben képvisel” – szögezte le Semjén, sajnálatát fejezve ki, hogy a pozsonyi kormányban részt vevő Híd-Most vegyes pártnak és a jobbközép kabinetnek nem sikerült ígéretét valóra váltania, megszüntetnie a szlovák „ellentörvényt”, amely jogfosztással fenyeget, és azt meg is valósítja. A Budapest által erőteljesen kifogásolt szerb restitúciós törvény kapcsán Semjén közölte, a délvidéki magyarság jogfosztása esetén Magyarország kénytelen lenne megvétózni Belgrád uniós tagjelölti státusát. Hozzátette, úgy tűnik, Magyarország határozott fellépésének és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke tárgyalásainak köszönhetően a szerb parlament megszünteti a jogfosztást, és ha ez így lesz, Budapest „boldog örömmel” megszavazza a tagjelölti státust.
Semjén beszélt arról is: a Bethlen Gábor Alapon keresztül szeretnék biztosítani, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények – és itt név szerint említette a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – az ad hoc jellegű pályázatokon kívül normatív támogatást kapjanak, ezáltal biztosítható legyen stabil és kiszámítható működésük. Leszögezte, az oktatás-nevelési támogatást mindenki megkapja, az új, bankszámlás utalás kialakításával „egy gombnyomással meg lehet oldani az utalásokat”.
A magyar kormány véglegesített támogatáspolitikája kapcsán egyébként Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a Krónikának elmondta: a szövetség nem ért egyet a kabinet által javasolt „általános, pontozási rendszerrel”, mivel nem tudja értelmezni azt a feltételként megszabott kritériumot, hogy ezek az intézmények miként járulnak hozzá például az autonómiatörekvésekhez. Mint arról beszámoltunk, a magyar kormány által az intézmények támogatásának feltételei kapcsán kidolgozott kritériumrendszerről a Máért mostani ülése hivatott elfogadni egy kompromisszumos változatot.
Kövér: közös felelősség
A plenáris ülést Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, aki szerint az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikai teljesítménye – jó néhány enyhítő körülmény ellenére – a magyar politikai osztály „műve és felelőssége”. Kövér kiemelte: az elmúlt húsz esztendő tanulságai alapján sok mindent újra kell gondolni, e téren példaként említette, hogy a szomszédos országokban hatalmi szerepkörbe kerülő magyar politikai osztály valójában mit képvisel: a magyarok érdekeit a többségi államvezetésben, vagy a többségi államvezetés érdekeit a magyarok között, esetleg egyfajta moderátor-, pacifikáló szerepet választ magának, saját jól felfogott csoportérdekét követve. Egyébként a részt vevő tizenegy határon túli magyar szervezet közül Erdélyt az EMNT, az MPP és az RMDSZ képviseli, a mai zárónapon pedig – amely közös nyilatkozat elfogadásával ér véget – előadást tart Orbán Viktor kormányfő.
Rostás Szabolcs, Budapest
Krónika (Kolozsvár)2011. november 24.
Máért: elfogadták a nemzetpolitikai stratégiát
Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését – áll a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumban, amelyet csütörtökön fogadtak el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) résztvevői. Az irányokat 2020-ig kijelölő 50 oldalas anyag szerint a nemzetpolitika fő törekvése a magyar közösségek megerősítése, gyarapodásának segítése.
Magyarország politikailag, erkölcsileg és anyagilag támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket, valamint közvetlen kapcsolatot épít ki a külhoni magyarokkal – olvasható a dokumentumban, amely kitér arra: a többségi nemzethez hasonlóan a nemzeti kisebbségek is arra törekednek, hogy megőrizzék identitásukat, biztosítsák közösségük gyarapodását. Rögzítik, hogy a szomszédos államokban élő magyarok a többségi nemzet tagjaihoz képest hátrányos helyzetben vannak.
A stratégia szerint a nemzeti közösségek politikai célja egyrészt az államon belüli kisebb, önkormányzó egységek, az autonómia, másrészt az önálló intézményrendszer megteremtése. Ezen a téren előrelépést csak a Vajdaságban értek el – állapították meg.
A dokumentumban szerepel az is, hogy Magyarország és a szomszédos államok EU-tagsága sok tekintetben kedvező változásokat hozott, ám mindenre kiterjedő megoldást egyáltalán nem eredményezett a külhoni magyarsággal kapcsolatban. Több törekvés ellenére egységes, koherens EU-szintű kisebbségvédelemről a mai napig nem lehet beszélni. A kedvező hatások mellett egyes országokban az EU-csatlakozás után romlott a magyar közösség helyzete, ami ellentétes az unió értékrendjével és a csatlakozási kritériumokkal.
A stratégia szól a nemzetpolitika eddigi eredményeiről és hibáiról is. A legfontosabb eredmények közé sorolják a külhoni magyarság kérdésének tematizálását, a 2001-es státusztörvényt, a magyar egyetemek létrehozását, az intézményesített egyeztetési fórumok (Máért, Magyar Diaszpóra Tanács, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma) létrehozását és működtetését, az állampolgársági törvény módosítását és a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.
Hibaként és tanulságként említik, hogy nem alakult ki konszenzus a nemzetpolitikában, és nem volt összehangolt, a legfontosabb célokat megfogalmazó elképzelés, valamint a támogatások nem voltak számon kérhetőek.
Mint megállapítják, a külhoni magyar közösségekre a legnagyobb veszélyt az asszimiláció jelenti, ezért a cél az életképes és fejlődő közösségek, amelyek növekvő támogatása csak akkor lehetséges, ha Magyarország regionális szerepe megnő. Alapvetés, hogy a külhoni magyar közösségek a szülőföldjükön szeretnék megőrizni magyarságukat, és az a cél, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön, és képessé váljanak az öngondoskodásra, amellett, hogy mindig maguk mögött tudhatják Magyarország támogatását.
A dokumentum kulcsfontosságúnak nevezi az oktatás kérdését, és célul jelöli meg, hogy minél több diák vegyen részt magyar nyelvű közoktatásban, és a magyar diákok számarányuknak megfelelően legyenek jelen a felsőoktatásban.
A stratégia az egyik legnagyobb eredményként értékeli a külhoni felsőoktatási intézmények létrejöttét. Ezek olyan mértékben gátolják az asszimilációt és segítik „a magyar identitás reprodukcióját”, melynek hatása felbecsülhetetlen – olvasható. Az anyag ugyanakkor kitér arra is, hogy a természettudományi, mérnöki képzésben részt vevő magyar diákok száma alacsony. A cél az egységes Kárpát-medencei oktatási tér kialakítása, amelynek keretében hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ez az arány változzon a reál-, a mérnöki, az orvosi és a jogászszakok javára – olvasható.
Ösztönözni kell továbbá az anyaországi és külhoni felsőoktatási és tudományos intézmények együttműködését. A célok között fogalmazzák meg az intézményalapítást és azok erősítését.
A dokumentum szerint a szórvány a magyarság asszimilációnak leginkább kitett része. Itt és a kisebb településeken az óvodára és az elemi oktatásra kell összpontosítani, erőforrásokat a beiratkozásra koncentrálni. A támogatáspolitika legfontosabb feladatai közé kell tartoznia a magyar anyanyelvű oktatási intézményekbe való beíratást segítő kampányt.
A civil szervezetek esetében fontos, hogy a jogvédelemben ellenőrző szerepet töltsenek be, kezdeményezőleg lépjenek fel, és járuljanak hozzá a magyar közösségeket érintő jogok érvényesüléséhez.
A támogatásokról szólva kiemelik, hogy a korábbi rendszer folytatásával eredményt nem lehet elérni, a cél, hogy a támogatáspolitika az eseti jellegű helyett az intézmények segítésére koncentráljon, az erőforrásokat összpontosítsák, a források felhasználását folyamatosan ellenőrizzék és a Bethlen Gábor Alapkezelő által működtetett egységes nyilvántartási rendszert kibővítsék.
MTI
Krónika (Kolozsvár)2011. november 24.
Húsz év mérlege
Kövér László magyar házelnök szerint az elmúlt húsz esztendő nemzetpolitikai mérlegének megvonására ült össze tegnap tizedik alkalommal Budapesten a Magyar Állandó Értekezlet (Máért).
A kétnapos ülésen a határon túli magyar szervezeteknek azonban gyakorlatiasabb kérdésekről is tárgyalniuk kell: például a nemzeti jelentőségű intézetek támogatásáról és általában a budapesti támogatási politika hatékonyságáról. A tanácskozáson megvitatják a népszámlálások tapasztalatait, és szóba kerülnek a környező országokban jövőre tartandó választások is.
Megnyitójában Kövér László házelnök arról beszélt, hogy az elmúlt húsz esztendő magyar nemzetpolitikai teljesítménye a magyar politikai osztály „műve és felelőssége”. „Ennek a nyomasztó felelősségnek a kiporciózását” rövid távon, nem mindig méltányosan, a választópolgárok, hosszabb távon – „megfellebbezhetetlenül” – a magyar történelem végzi el – mondta. A kialakult helyzetnek – tette hozzá – természetesen van megoldása, és ebben a megoldásban segíthet a Máért felelős munkája.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: az elmúlt húsz esztendő tanulságai alapján sok mindent újra kell gondolni. Példaként említette, hogy a szomszédos országokban hatalmi szerepkörbe kerülő magyar politikai osztály valójában mit képvisel: a magyarok érdekeit a többségi államvezetésben, vagy a többségi államvezetés érdekeit a magyarok között, esetleg egyfajta moderátor-, pacifikáló szerepet választ magának, saját jól felfogott csoportérdekét követve.
„És ugyanez a felvetés bármikor igaz lehet a magyarországi politikai osztályra is” – mondta Kövér László, hozzátéve: mindenki eldöntheti, kit képvisel: a nemzeti érdekeket nemzetközi porondon, vagy „a nemzetközi érdekek ügynöke a hazai pályán”. A házelnök szerint a magyarországi választópolgárok – „értékelve a balliberális politikai osztály ténykedését” – 2010-ben félreérthetetlenül kifejezték ebben a kérdésben az elvárásukat.
A kormánypárti politikus két ügyet említett, amelyben „a határokon belüli és kívüli teljes magyar politikai osztály” elvben egyetért, s azt mondta, néha úgy érzi, ezen a két tételen kívül napjainkra alig maradt bármi más, amiben teljes és feltétlen nemzetpolitikai egyetértés lenne közöttük. Az egyik tétel szerint nincs, nem lehet eredményes magyar nemzetpolitika gazdaságilag erős és politikailag tekintélyes magyar állam nélkül.
A másik tétel szerint a határon túlinak mondott magyar közösségeknek joguk van ahhoz, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak, és mindehhez megoldást a szomszédos államok területi épségét nem sértő, Európában már létező, legitim önrendelkezési formák, azaz az autonómia különböző válfajai biztosítják – emelte ki Kövér László.
A Máért ülésére Erdélyből az RMDSZ, az EMNT és az MPP kapott meghívót. Az RMDSZ-t Kelemen Hunor elnök, Kovács Péter főtitkár, Bíró Rozália SZKT-elnöke, Nagy Zoltán államtitkár és Porcsalmi Bálint politikai tanácsadó képviseli Budapesten. A határon túli szervezetek képviselőinek felszólalásai lapzártánkkor kezdődtek.
Átláthatóbb támogatási rendszert javasol az LMP
Törvénymódosító javaslatot nyújtott be az LMP a határon túli magyarok támogatására létrehozott Bethlen Gábor Alap működési elveivel és a döntések átláthatóságával kapcsolatos visszásságok megszüntetésére. Az ellenzéki párt kifogásolja, hogy a BGA létrejöttével megszűnt a lehetőség, hogy a külhoni magyar szervezetek részt vehessenek a támogatásokról szóló döntésekben.
Közleményükben emlékeztetnek arra, hogy a korábbi testületeket a kabinet egy hazai kormánytisztviselőkből álló, csak döntés-előkészítő szerepkörrel rendelkező kollégiumra redukálta. A határon túlról már az idei döntések kapcsán olyan kritikák fogalmazódtak meg, hogy a kormány a neki kedves szereplők és szervezetek támogatására használja a forrásokat.
Az LMP javaslata szerint a jelenlegi egy darab kollégium helyett támogatási célok szerint szervezett, valódi döntési hatáskörrel rendelkező kollégiumok jönnek létre, amelyekben fele-fele arányban kapnak helyet a külhoni magyar szervezetek és a testület vezetőjét is adó felelős kormánytisztviselők.
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. november 25.
Megalakult a Nemzetpolitikai Kutatóintézet
Felelős döntések meghozatalához a Kormánynak ismernie kell a nem csak Magyarországon vagy a Kárpát-medencében élők, hanem az egész világ magyarságának szükségleteit - fogalmazott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. keretei között megalakuló Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett „Jogsegély a gyakorlatban” című nemzetközi konferencián, a budapesti Magyarság Házában.
Az intézet három küldetést is teljesít: tudományos kutatóintézetként működik, jogvédő központként tevékenykedik, illetve kultúrális fórumot biztosít. Megnyitása tehát igazi mérföldkő – hangsúlyozta Semjén Zsolt.
Történelmi tragédiák sorozata következtében a magyarság a XX. századra világnemzetté vált – hívta fel a figyelmet a miniszterelnök-helyettes. Az intézet tudományos feladatairól szólva kiemelte: ha a magyarság sorskérdéseiről beszélünk, nem csak a mai országhatárokon belül, vagy a Kárpát-medencében élőket, hanem az egész világon élő magyarság igényeit, kihívásait kell figyelembe vennünk. A magyar Kormánynak minden problémát, minden közösséget ismernie kell tehát, hogy megmaradásukat és fejlődésüket segíthesse. Felelős döntések meghozatalához tudományos kutatások szükségesek, a Kormány pedig támaszkodni fog a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tudományos munkájára – jelentette be.
Az intézet emellett a határon túli magyar személyek és közösségek jogvédelmét is összefogja – tájékoztatott Semjén Zsolt, majd felhívta a figyelmet: ezt pedig nem nemzeti törvények, hanem az egyetemes emberi jogok alapján teszi. A magyar nemzetet és nemzetrészeket sehol a világon nem lehet másodosztályúként kezelni. Elfogadhatatlan, hogy olyan jogokban nem részesülnek a magyar emberek, amely az egész világon, mindenki más számára természetesek – nyomatékosította a miniszterelnök-helyettes. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet kiemelt feladata, hogy az egyetemes emberi jogok mentén kiálljon a magyar nemzetrészekért – tette egyértelművé.
Semjén Zsolt rámutatott, hogy az intézet kulturális fórumként is funkcionál. Elmondta: szükség van egy olyan közopntra, amely méltón tudja bemutatni a magyarság teljes kulturális értékét – ezzel nemcsak saját, hanem az egész emberiség növekedését, gazdagodását is szolgálva. A magyarság az irodalomtól a tudományokig olyan valós értékekkel rendelkezik, melyeket ápolni, óvni kell, és az emberi nem szellemi gyarapodásának szolgálatába kell állítani – fogalmazott.
Boldoghy Olivér meghurcoltatására vonatkozóan a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta: itt nemcsak egy ember, nemcsak egy nemzet sérelméről beszélünk, hanem a legalapvetőbb emberi jogok megsértésről. Az eset ráadásul magával a szlovák alkotmánnyal is összeegyeztethetetlen, hiszen abban egyértelműen szerepel, hogy akarata ellenére senkit sem foszthatnak meg szlovák állampolgárságától. Ez az eljárás teljes mértékben elfogadhatatlan – húzta alá.
Kormany.hu2011. november 26.
Megtartották a II. Pusztinai Szavalóversenyt
A Pusztinai Magyar Házban december 4-én szavalóversenyt rendeztünk, melyen 11 alsó, és 17 felső tagozatos pusztinai tanuló vett részt. Minden jelentkező három verssel készült, melyek közül az egyik kötelező volt, a másik kettőt szabadon választva tanulták meg a diákok. Az alsósoknál Kányádi Sándor: Bandukol az őszi nap volt a kötelező vers, a felsősöknél Lakatos Demeter: Messze ott, hol a nap szentül le. A felsősök versválasztása Lakatos Demeter szabófalvi csángó költőre esett a költő születésének századik évfordulója alkalmából.
A versenyen 13 költő (köztük az említetteken kívül Petőfi Sándor, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Lászlóffy Aladár, Weöres Sándor, stb.) 20 különböző verse hangzott el. A gyerekek fegyelmezetten és nagy izgalommal vették a megmérettetést, melyről a döntést egy négytagú zsűri hozta meg. A zsűrizést Sántha Attila költő és párja, illetve Vajda Éva volt pusztinai magyartanár és párja vállalta. Egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben, ugyanis a gyerekek nagyon jól felkészültek és méltó komolysággal álltak a versenyhez. Elmondásuk szerint a döntésüket az alapján hozzák meg, hogy a versenyző mennyire értette a vers mondandóját és mennyire szépen, természetesen, helyesen, jól hangsúlyozva ejtette a szavakat.
Ezek alapján az alsósoknál a következő versenyzők lettek a díjazottak, az értékes díjak mellet egy-egy Székelyföldi Legendáriumot is kaptak a győztesek:
I. díj László Albert-Dominik II. díj Mátyás Karina III. díj Száras Marika-Stefánia
Az V-VIII. osztály tanulói közül a következők nyújtottak kiemelkedő teljesítményt:
I. díj Sztán Mihály II. díj Kaszáp Johanna III. díj Pusztinai István-Eduárd. Az első díjazottak fogják képviselni a településünket a IX. Frumószai Szavalóversenyen, ahol majd a Moldvában magyar nyelvet tanuló települések legjobb szavalóival mérik össze magukat.
A verseny után Sántha Attila rendhagyó irodalomórát, versfelolvasást tartott az egybegyűlteknek és versírásra bíztatta őket. A díjazás után a gyerekek meglepetésére vendégünk volt a Mikulás bácsi is, aki miután a kéményen leereszkedve eljött hozzánk, nagylelkűen megajándékozott minden jó gyermeket. A rendezvény sikeréért dicséret illeti minden óvodás kisgyereket, akik naponta részt vesznek a magyar nylevi foglalkozásainkon és akik a verseny alatt nagy figyelemmel követték az előadókat. Továbbá az első-másodikos diákokat, akik mondókáikkal színesebbé tették a programot. Mivel ők ebben a tanévben még a magyar ábécé megtanulásával, az írás-olvasás alapvető szabályainak elsajátításán dolgoznak, idén még nem versenyeztek. Azonban nagy a lelkesedésük és sokan közülük a jövő évi verseny potenciális győztesei. Dicséret illeti a III.-IV. osztályos tanulókat, akiknek e rövid félév alatt három vers megtanulás komoly megpróbáltatást jelentett és mégis ügyesen teljesítették ezt. A felső tagozatosak is a lehető legügyesebben felkészültek és talán még jobban is végig izgulták a versenyt, mint a kisebbek.
Dicséret illeti a gyerekek szüleit, akik közül sokan hetente ének és táncpróbákra járnak a Magyar Házba, hogy az őseink gazdag néphagyományát ne felejtsük el és a gyerekeiknek is tovább tudják adni. A gyerekeket elkísérték a versenyre és melléjük álltak, biztatták és segítették őket, hogy az ő gyerekük legyen a legügyesebb. Továbbá, dicséret illeti a nagyszülőket, akik támogatták unokáikat és a verseny alatt jobban izgultak, mint a versenyzők maguk.
Köszönjük a támogatóknak, hogy a program megvalósulását segítették: Balassi Intézet, Bethlen Gábor Alap, Sarasotai Kossuth Klub és a Székelyföldi Legendárium. Köszönjük támogatásukat!
A rendezvényről videofelvétel készült, amit hamarosan itt is közzé teszünk, illetve hangfelvétel a Csángó Rádió számára, mely által minden érdeklődő, aki a programról lemaradt, végighallgathatja a gyerekek előadását.
Bilibók Jenő, magyartanár
www.pusztina.ro
Erdély.ma2011. december 5.
Két éves a Csángó Rádió – bizonytalan a jövőbeni működés
Fennállásának második évfordulóját ünnepli a Csíkfalusi Csángó Rádió, miközben a működési költségek fedezése meglehetősen bizonytalan – közölte Lőrinc Cselesztin, a rádió főszerkesztője.
A rádiót elsősorban azért indította el 2009 novemberében a moldvai Csíkfaluban, hogy a csángók kultúráját terjessze, hírt adjon az otthon élő és külföldön dolgozó vagy a Moldvából kitelepült csángóknak. – A rádió azonban ne csak nekünk szól, hanem minden magyarnak és a csángók iránti érdeklődőnek – mondta Lőrinc Cselesztin, hozzátéve: mivel a csángóság egy része nyelvében asszimilálódott a románsághoz, a rádió román nyelven is sugároz.
A műsorok összeállításába több önkéntes is belesegít, úgymint Duma András, Duma Dániel, Halász Péter, Takács Szabolcs. A rádió napi 24 órában sugároz adást, ebből a csángó népzene 15 órát tesz ki. A többi időben könnyűzene, riportok, vallásos és egyéb műsorok hangzanak el. A vallásos programokat az erdélyi Mária Rádióról veszik át.
Lőrinc Cselesztin terveikről elmondta, hogy az eddiginél még színesebb műsorkínálatot szeretnénk a hallgatóinknak nyújtani, irodalmi, történelmi, kulturális, ifjúsági témák mellett, híradót és időjárás-jelentést is szeretnének adni, valamint beszámolni a nagyvilág történéseiről.
Lőrinc Cselesztin kitért arra is, hogy a jelenlegi felszerelés nem elég a rádió internetes sugárzásának rendes működéséhez, csak a minimális feltételek adottak. Szükségük lenne stúdiómikrofonra, mikrofonállványra, kábelekre, speciális hangkártyára és egy nagykapacitású merevlemezre. Mindezek összesen mintegy 500 euróba (150 ezer forint) kerülnek.
Mivel a rádió jelenleg csak azoknak érhető el, akik számítógéppel és internetes kapcsolattal rendelkeznek, szeretnék elérni, hogy földi sugárzással az éterben is szóljon a műsor, hallgathassák azok a csángókkal is, akiknek a rádiókészülékein most csak román adók foghatók. Ehhez önálló stúdióra lenne szükségük.
A rádió főtámogatója a klézsei Szeret-Klézse Alapítvány, amelyen keresztül támogatást nyertek a Bethlen Gábor Alaptól. Így sikerült a rádió számára beszerezni az induláshoz szükséges minimális technikai felszerelést, miközben továbbra is bizonytalan a költségek fedezése – jegyezte meg Lőrinc Cselesztin. A Csángó Rádió a www.csangoradio.ro honlapon hallgatható.
MTI
Erdély.ma2011. december 10.
„Litteris et pietati sacrum”, avagy: már ezt is ellopják?
Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, templomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat és még a Jóisten tudja, mi mindent. Legújabban nemcsak vasúti síneket és elektromos huzalokat, az alig megépült autópályák út menti felszereléseit, ócskavasat és minden elmozdíthatót és elmozdíthatatlant lopnak, hanem államilag elismert intézmény történetét és jelmondatát is.
Teljesen véletlenül a napokban kezembe került a Református Kollégium Petőfi utcai épületét ma is bitorló román tannyelvű Gheorghe Şincai Líceum egyik levele, és megdöbbenve vettem észre a levélpapír fejlécén használt jelmondatot:
„Litteris et pietati sacrum”. Hát már ezt is? Nem elég az épület, a nagyudvar, a felszerelés, az évszázadokon át a Református Kollégium által összegyűjtött szertári anyag bitorlása, ennek 450 éves történetét, valamint több mint kétszáz éves jelmondatát is ellopják? A jogtalan eltulajdonítás, nemcsak a jobb létre szenderült szocialista állam jellemzője, hanem Romániában napjainkban is büntetlenül alkalmazható gyakorlat?
Miért kell a Şincai-líceumnak jelmondat? Hát hogy legyen, mert ugyebár az neki nincs. Újat kitalálni viszont nagyon megerőltető dolog. Túlságosan igénybe veszi az agyat. És minek gondolkozni, a jelmondat itt van készen, hiszen már kétszáztíz esztendeje kitalálták a magyar református atyafiak. Vegyük el, legyen a mienk, ha kollégiumuk épületeit és felszerelését mi használjuk, használjuk iskolájuk történetét és jelmondatát is – gondolják a fent említett líceum korifeusai.
„Litteris et pietati sacrum” („A tudománynak és a kegyességnek szentélye”) – írták fel őseink a jelmondatot a Kolozsvári Református Kollégium 1801-ben elkészült épületének, az ókollégiumnak a Farkas utcai homlokzatára. Az 1798-ban tűzvészben elpusztult régi kollégiumi épület helyére, kissé nyugati irányban eltolva felépített, akkor új iskola az Erdélyi Református Egyházkerület pénzéből, a kolduló diákok által összegyűjtött adományokból, az erdélyi és magyarországi reformátusok és nem reformátusok adományaiból épült fel. És amikor ez az épület már szűknek bizonyult, akkor építtette fel a Református Egyház ugyancsak adományokból és a kollégium terhére felvett bankkölcsönökből a Bethlen Gábor fejedelem által még 1622-ben a reformátusoknak adományozott, a templom melletti nagy kiterjedésű telken, a Petőfi utcára néző újkollégium épületét. Ennek kapubejárata fölé szintén a „Litteris et pietati sacrum” jelmondatot írták fel eleink 1902-ben, mintegy jelezve, hogy a két épület és a kettőt összekötő terület együvé tartozik és egymástól elválaszthatatlan. Folytatták rendületlenül mindkét épületben az 1557-ben még az óvári létesítményben elkezdett, magyar református szellemű oktatást 1948-ig, amikor mindent egyetlen tollvonással elvettek, elloptak az akkori állami szervek.
A Kolozsvári Református Kollégium – alapításától az államosításig – az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona volt hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem a református egyháznak adományozta a Farkas utcai templomot és a templom melletti területet. A tulajdonos attól kezdve 1948-ig, az államosításig nem változott. (A tulajdonjog megállapítása fölöttébb egyszerű volna, hiszen a 177/1948. sz. Hivatalos Közlönyben megjelent 176/1948. sz. államosítási dekrétumban felsorolt államosított felekezeti és magániskolák sorában a 6336. oldalon olvasható: „Kogălniceanu utca 16. sz. alatti református fiúgimnázium, a református egyház tulajdona, teljes vagyonával a napi leltár szerint”, s a napi leltárban a Petőfi utcai épület is fel kell legyen sorolva).
Az államosítás után, 1959-ig tisztán magyar tannyelvű iskola működött az elvett épületekben, előbb 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum néven. Azután a magyar és román iskolák egyesítésének ürügyével román tannyelvű osztályokat telepítettek a Petőfi és a Farkas utcai épületbe, az iskola nevét Ady–Şincai-ra változtatták. A román tannyelvű osztályok számát egyre gyarapították a magyar tannyelvű osztályok számának csökkentésével egy időben, egészen addig, amíg az utolsó magyar tannyelvű osztályt is megszüntették, az iskola nevéből Ady Endre nevét „kifelejtették”, és lett belőle Liceul Teoretic Gheorghe Şincai. Ez a Kolozsvári Református Kollégium és magyar tannyelvű utódiskolájának igaz története, dokumentumokkal bizonyíthatóan, nagyon röviden felvázolva.
Ezekkel a tényekkel szemben mit tesz a Şincai-líceum? Egy magát történésznek nevező valakivel írat egy olyan iskolatörténetet,amelyben megkísérli a Református Kollégium történetét
a maga történetének beállítani,
és így 450 éves történetet fabrikálni magának. Mert aki ilyen történetet szeretne, és ilyen neki nincs, az vagy ír, vagy írat, vagy lop magának történetet.
A líceum honlapján, valamint az 1998/1999-es évkönyvében és az azt követőkben is Scurt istoric al liceului (A líceum rövid története) cím alatt bizonyos Vasile Lechinţan elképesztő valótlanságokat ír ennek az iskolának a történetéről. Mert ugye, gondolja ő történészként, ha a Református Kollégium elorzott épületeit és felszerelését használja a Şincai, akkor joga van a történetét is magáénak tekinteni.
Elöljáróban szögezzük le, hogy 1919 előtt Kolozsváron sem állami, sem felekezeti (görög katolikus vagy görög keleti) román tannyelvű középiskola tudomásom szerint nem működött (a mai George Bariţiu román tannyelvű középiskola például honlapján úgy határozza meg magát, mint a legrégebbi kolozsvári román tannyelvű középiskola, 1919. október 19-i létesítéssel). A ma Kolozsváron működő egyik román tannyelvű középiskolának sincs tehát 1919 előtti története. Egyes épületeknek, amelyekben most román tannyelvű iskolák tevékenykednek, visszanyúlik ugyan a történetük 1919 előtti időkre, de ez nem esik egybe az iskolák történetével, a kettőt összemosni nem lehet.
Lechinţan úr szerint a Gheorghe Şincai román tannyelvű középiskola olyan rég létezik, hogy „kezdetei elvesznek az idők homályában és történetét Kolozsvár városának történetével fonja össze” (idézem eredetiben: „Liceul Gheorghe Şincai, ale cărui începuturi se pierd în negura timpului, îşi împleteşte istoria cu cea a oraşului Cluj”). Ha Lechinţan úr „az idők homályában elvesző” időpontnak tekinti az 1959-es esztendőt, akkor még talán igaza is lehet. De szándékosan elhallgatja, hogy a Şincai-líceum 1959-ben alakult meg, amikor az 1948-ban államosított Református Kollégium örökébe lépő, eleinte 2. sz. Magyar Tannyelvű Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselő iskolát román–magyar tannyelvű vegyes iskolává alakították át erőszakkal, hatalmi rendelettel Ady–Şincai néven. Ekkor találkozunk itt először a Şincai névvel.
A Şincai-iskola „történetét”, (1948-ig tulajdonképpen a Református Kollégium történetét) rengeteg hibával és valótlan állításokkal írja le a szerző. El nem tudom képzelni, hogyan sikerülhetett neki harmichat sorba ennyi valótlanságot összesűríteni. A sok téves adat mellett a történetet fantáziája és saját (vagy mások) vágyai szerint bonyolítja. Azt állítja ugyanis, miután a Református Kollégium történetét a Şincai történeteként ismerteti, hogy a Református Kollégium 1922–1940 között Constantin Angelescu néven román tannyelvű líceummá alakult át, majd 1945-ben 2-es számú Román Líceum lett belőle, amely azután egyesült az Inochentie Micu-Klein Líceummal. Hogy mindenki eredetiben megismerhesse, ide másolom a szerző román szövegét: „In paralel cu liceul reformat funcţionau o şcoală primară, o şcoală civilă de fete şi cursul comercial pentru fete, iar între anii 1922–1940 şcoala devine liceul românesc Constantin Angelescu. Devenit în 1945 Liceul Român nr. 2 de băieţi, fuzionează cu Liceul Inochentie Micu-Klein, inaugurarea festivă avînd loc în prezenţa episcopului Iuliu Hossu.” A fentebb közölt román szöveg nem a Református Kollégium történetére vagy a Şincai-líceum 1959-től kezdődő történetére, hanem az Angelescu román gimnázium történetére vonatkozik.
A Constantin Angelescu román gimnáziumnak az égadta világon semmi köze a Református Kollégiumhoz. Ilyen nevű román tannyelvű gimnázium működött 1922–1940 között a Király (ma Brătianu) utca 22. szám alatti épületben, sokan emlékezünk még rá. Ez valóban egyesülhetett egy másik román iskolával 1945-ben, és válhatott 2-es számú román tannyelvű fiúiskolává. De mi köze ennek a Református Kollégiumhoz? A szerző szándékosan vagy abszolút tudatlanságból ködösít. Mit akar ezzel elérni?
Netalán megkísérli hazugságokkal bizonyítani, hogy 1948-ban az államosításkor a Református Kollégium már nem is volt a református egyházé? Ezek szerint jómagam és sok ezer iskolatársam, akik 1922–1948 között a Református Kollégium padjait koptattuk, nem is voltunk a kollégium tanítványai, hanem az Angelescu gimnáziumé, majd a 2-es számú román tannyelvű líceumé? Netalán az akkor nem létező Şincai-líceumé?
Ezt akarja velünk, református kollégiumi öregdiákokkal, az akkori idők még élő tanúival megetetni? S az 1948–1959 közötti időszakban a 2. sz. Magyar Fiúlíceum és Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceum egykori tanítványaival elhitetni, hogy ők a 2. sz. Román Líceumban tanultak? Vagy az általam több mint tízévnyi kutatómunka után ugyancsak Litteris et pietati sacrum címmel megírt háromkötetes munka nem is a kollégium történetének, hanem a Şincai-líceum vagy az Angelescu-gimnázium történetének eseményeit taglalja? Nahát, hogy mit meg nem ér az ember, ha sokáig él! De lényegében nem is minket, hanem a román közvéleményt igyekszik bizonyos meghatározott céllal megtéveszteni a rövid iskolatörténet szerzője.
A Şincai-líceum mai diákjai és azok szülei, avagy mások, akik az évkönyvükben megjelent „iskolatörténetet” vagy a Şincai honlapját olvassák, bizonyára el is hiszik a képtelen állításokat, zagyvaságokat, hiszen a valódi információkkal nem rendelkeznek.
Az állami levéltárban, az Akadémiai Könyvtárban, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárában, az Egyetemi Könyvtárban és máshol fellelhető kollégiumi elöljárósági és tanári gyűlések jegyzőkönyvei, a kollégium teljes levelezése, évenként rendszeresen kiadott évkönyvei, kimutatások tömegei és egyéb iratok sokasága tanúsítják a szerző állításainak valótlanságát. Csak tanulmányozni kell ezeket, és a valóságnak megfelelően, ferdítések nélkül írni történelmet.
De lássunk egy másik dokumentumot is. Ez egy román nyelvű prospektus, amely az 1989 utáni Şincait mutatja be. Ebben a Şincai Líceum alapítási évét 1921-re teszi az ismeretlen szerző. Amikor ezt a prospektust készítették (nincs rajta évszám, kb. tíz évvel ezelőtt készülhetett) az étvágy még nem volt túl nagy, megelégedtek az 1921-es (amúgy ez is légből kapott) alapítási évvel, de ahogy az évek teltek, az étvágy növekedett: előbb több évszázados lopott történelmet, majd újabban lopott jelmondatot is próbálnak szerezni maguknak.
Idegen tollakkal ékeskedni sem embernek, sem intézménynek nem illik. Mások megvalósításaira áhítozni, azokat eltulajdonítani, kisajátítani, nem a legjellemesebb cselekedet. Mint ahogy nem a legelegánsabb az sem, amit a szerző állít „műve” befejező mondatában, hogy ti. „öt évszázad ótaez az intézmény” (mármint írása megjelenésekor csupán 40 éve létező Şincai-líceum) „minden szeptemberben azok számára nyitja meg kapuit, akik Gheorghe Şincai-jal együtt mondják: sok hasznosat tettünk a nemzet és a nyelv dicsőségére.” Hát igen… Sokan azok közül, akik évszázadokon át a Református Kollégiumban tanítottak és tanultak, valóban sokat tettek a nemzet és a nyelv érdekében. Csak éppen nem olyan értelemben, ahogy azt a szerző gondolja.
Visszatérve az ellopott történetre és jelmondatra, a Şincai-líceum eltulajdonítási cselekedetét nemcsak a Református Kollégium, hanem egész magyar közösségünk és múltunk elleni támadásnak tekinthetjük. A magam és még élő iskolatársaim nevében is felszólítom a Şincai-líceum vezetőségét, hogy a Református Kollégium 450 éves történetét ne használja saját történeteként se honlapján, se kiadványaiban. A Şincai-líceum történetét az 1500-as évektől eredeztetni nem más, mint szemenszedett hazugság. Egyidejűleg felkérem a Şincai-iskola igazgatóságát, haladéktalanul vonja vissza levélpapírjairól a Református Kollégium több mint kétszáz éves jelmondatát, amit jogtalanul használ. Ez a jelmondat a Református Kollégiumé, és senki másnak nincs joga kisajátítani. Nem ők találták ki, és nem ők helyezték oda. Illene bocsánatot kérniük a magyar közösségtől és a Református Kollégiumtól, elkövetett hamisításaikért.
Kolozsvári József
Szabadság (Kolozsvár)2011. december 14.
IV. Kárpát-medencei Betlehemes találkozó - Hírek
December 14–18. között három országból hetvennél több magyar fiatal utazik Ukrajnába, a Kárpátaljára, hogy az ottaniakkal együtt részt vegyenek egy kárpát-medencei betlehemes találkozón.
A találkozó mottója Sík Sándort idézi: „Csak azt tudjuk szeretni, amit ismerünk!”
A Bekecs Beregszász – Kecskemét Baráti Társaság Egyesület 1999 óta építi a testvérvárosi kapcsolatokat Beregszásszal. A fiatalok cserelátogatása 2008-ban tematikus rendezvénnyé bővült. Az Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Magyarországról származó diákok az adventi időszakban családoknál laktak, együtt jártak iskolába a velük egykorú gyermekekkel, közösen töltötték szabad idejüket, közben sok helyen bemutatták betlehemes műsorukat. 2010-ben Erdélyben, Csíkszeredán találkoztak.
A betlehem-járás a magyar népi színjátszás téli ünnepköri szent formája. Ez a fajta népi színjáték, mely a szimbólumok nyelvén és eszközeivel dolgozik, már kihalóban volt. Lelkes néprajzosok, amatőr színjátszók feltámasztották, így a betlehemes játék – amely etnikus, szakrális és a szó minden értelmében hagyományból építkező – e találkozó keretében is egyesítő erővel bírhat.
A rendezvény alkalmat teremt arra, hogy a közös ünneplés közben gyerekek és szülők ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. Lehetőséget ad arra is, hogy az ünneplés mellett a részt-vevő fiatalok megismerjék a mindennapok valóságát. A diákok részt vesznek tanórákon, a kísérők bekapcsolódnak a tantestületek munkájába, komoly tapasztalatcsere zajlik. A szervezők reményei szerint egy több határon átívelő, komoly kapcsolati háló alakul ki a diákok, a tanárok, az egyesületek és azok tagjai között. Ez a háló még bővülhet is, hiszen a szabadkai Október 10. Általános Iskola több nevelője is csatlakozik idén érdeklődőként a csapathoz.
2011-ben ismét Magyarországon kívül, Beregszászon lesz a találkozás. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola, a kassai Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alap-iskola és a kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola diákjait a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban várják.
Az újra egyesülő Európában a civilek, a civil szervezetek irányításával a fiatalok szüntethetik meg az emberi kapcsolatokban az ismert történelmi okok miatt kialakult folytonossági hiányokat.
A 33 szentimrés diák és kísérő tanáraik kiutazását a HATÁRTALANUL! program keretében mintegy 800 ezer forinttal a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja. A találkozót Kecskemét Város Önkormányzata, a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyei Katolikus Iskolák Alapítvány, a Lurkó Diáksegítő Alapítvány és több magánszemély segíti. A megvalósításban közreműködik a kecskeméti Bekecs Egyesület, a beregszászi Cserkészliliom Alapítvány, a kassai Árvácska Tehetséggondozó Társulás és a csíkszeredai „Csobod Öröksége” Egyesület.2011. december 23.
Képzés a szórvány szerepvállalóinak
A szórványban élő lelkészek, vallástanárok és civil szervezetek vezetői mint a helyi fejlesztés és közösségformálás motorjai témakörben szervezett november és december folyamán több héten át tartó képzést a mezőmadarasi Pro Ruris Egyesület.
A szórványban, sok mezőségi faluban, az elmúlt évek politikai, gazdasági és népesedési jelenségei következtében az erős intézményi kiüresedés folyamata vált jellemzővé. A szórványban élő magyarság egyre gyakrabban éli át azt a helyzetet, hogy közösségének meghatározó intézményei fogynak. Sok esetben csak az egyház marad meghatározó intézményként az erdélyi falvakban. Funkciói kiszélesedtek, tevékenységének helyi társadalomszervező, közösségépítő jelentősége megnőtt. Az egyházi szolgálaton – ami ilyenkor, karácsony tájt a legintenzívebb, hiszen a legnagyobb keresztyén ünnepre készülnek – kívül társadalomépítő, sőt gazdaságfejlesztő tevékenységet vállaltak fel. E felismerés késztette a Pro Ruris Egyesületet a képzés megszervezésére, amely főként lelkészeknek, vallástanároknak és civil szervezetek vezetőinek szólt. A Mezőség falvaiban hiányoznak azok a vállalkozó szellemű emberek, akik anyagi forrásokra tudnak pályázni annak érdekében, hogy a térségben a kulturális, hagyományőrző és környezeti örökségvédelem mellett gazdasági fejlesztést eszközöljenek. A képzésen példaértékű projekteket, sikereket mutattak be, ismertették a pályázati lehetőségeket, és a szakmai konzultáció érdekében fórum létrehozását szorgalmazták.
A képzést Mezőmadarason és Marosvásárhelyen különböző helyszíneken tartották, meghívott előadó oktató dr. Kulcsár László, a Nyugat-magyarországi Egyetem Társadalom- és Neveléstudományi Kutatóközpontja tanára volt, neves magyarországi vidékfejlesztési szakember, továbbá dr. Obádovics Csilla, a Szent István Egyetem tanára. A helyiek közül Fazakas Ildikó és Szabó Izolda, a Pro Ruris Egyesület elnöke tartott előadást és saját tapasztalatból fakadó tanácsadást. A képzést a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)2012. január 5.
Stafétaváltás történt a partiumi EMNT elnökségi székében
A közel egy hónappal ezelőtt, Marosvásárhelyen lezajlott tisztújító közgyűlés után jelentősen változott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács regionális szervezeteinek elnöksége. A Tőkés László EP-alelnök által vezetett civil mozgalmár szervezet mindhárom – partiumi, belső-erdélyi, valamint székelyföldi – szervezetének élére új régióelnök került.
Csütörtökön, a nagyváradi Demokrácia Központban tartott sajtótájékoztató keretében Orbán Mihály hivatalosan is átruházta régióelnöki tisztségét Nagy József Barnára, aki emellett az EMNT Bihar megyei szervezetének is az ügyvezető elnöke. A volt régióelnök bevezetésképpen a marosvásárhelyi tisztújító közgyűlés fontosabb döntéseit idézte fel a sajtónak. Mint ismeretes, ekkor erősítették meg elnöki minőségében Tőkés Lászlót, illetve választották meg a szervezet ügyvezető elnökévé Sándor Krisztinát. Az EMNT régióelnökei Szabó László (Közép-Erdély), Bardócz Csaba (Székelyföld), valamint Nagy József Barna (Partium) lettek. Orbán Mihály elmondta: bár a tisztújítást megelőző jelölési procedúra során sokan támogatásukról biztosították, nem vállalt újabb régióelnöki tisztséget az EMNT keretében. „Teret kell engedni a fiataloknak is”, magyarázta a leköszönő régióelnök, ugyanakkor hozzáfűzte, hogy továbbra is mindenben támogatni fogja a szervezet ügyeit. Közgazdászként tagja az EMNT gazdasági bizottságának, így szerepet vállal a Mikó Imre Terv programjának kidolgozásában, véglegesítésében is. Továbbá megmarad a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Alapítvány alelnökének, mely kis- és középvállalkozások számára folyósít hitelt. Orbán Mihály végezetül annak a véleményének adott hangot, hogy „le kell osztani a terheket” és mivel egyre nő az EMNT, illetve az EMNP tagsága, van honnan új zászlóvivőket találni. Nagy József Barna elöljáróban elmondta, hogy szerencsésnek találja azt, hogy az EMNT vezetőségében egyházi emberek vannak, így közös értékrenden alapul az erdélyi magyarság megmaradása érdekében kifejtett munkájuk. A Partiumban egészen más problémák adottak a másik két erdélyi régióhoz képest, folytatta az új régióelnök. A határmentiség, illetve az, hogy évszázadokig egységes egészet alkotott a ma már országhatár által kettészelt terület, azt a fő feladatot állítja a magyar közösséget szolgálók elé, hogy minél nagyobb arányban éljenek a határon átnyúló együttműködési lehetőségekkel. Fontos az Érmellék és a Hegyköz tömbmagyarságának felkarolása is. Mindezek jegyében az EMNT partiumi szervezete több pályázatot is kidolgozott és igyekezete szerint minden pályázati lehetőséget megragad majd. További célkitűzés a civil öntudat erősítése, a különböző érdekcsoportok alóli függőség kiküszöbölése, a különböző autonómiatörekvések támogatása, a magyar anyanyelvű roma közösségek ügyének felkarolása is. Újságírói kérdésre válaszolva Nagy József Barna elmondta, konkrét terveik között szerepel a Kolozsvári Magyar Napok mintájára megvalósulandó Szent László Napok, illetve a vidék jellegzetes ízeit felsorakoztató Partium Ízei elnevezésű rendezvénysorozat megszervezése is. Végezetül elhangzott, hogy bár az EMNT mindenben támogatni fogja az Erdélyi Magyar Néppártot, de tevékenységét tekintve megmarad civil mozgalomnak, melyhez bárki bármikor csatlakozhat, aki egyetért annak törekvéseivel.
2012. január 5., Nagyvárad
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének sajtószolgálata2012. január 6.
A kettős mérce ellen
Kónya László szatmárnémeti tanár úgy véli, a jogok kivívása nem elegendő, ha nincs bátorság élni ezekkel
Alig van olyan magyar ember Szatmárban, aki ne örült volna beszélgetőtársunk nemrég kapott Ezüstfenyő díjának. Az érintettek közül csaknem mindenki tudja róla, hogy megyei főtanfelügyelő-helyettesként, az RMDSZ által kiharcolt törvényes lehetőségekkel élve, sokat tett az anyanyelvi oktatás bővítéséért, egyúttal a magyar iskolák anyagi feltételeinek javításáért. Azt kevesebben ismerik, hogy történelem- és néprajzkutató tevékenysége is igen jelentős. A nemrég nyugdíjba vonult Kónya Lászlóval természetesen erről is beszélgettünk
Az Ezüstfenyő díj önmagában sejtetni engedi, hogy a körülményekhez viszonyítva milyen állapotban hagyta tavaly ősszel, négy évtizednyi oktatói és tanfelügyelői tevékenysége után, a Szatmár megyei magyar oktatást. De lássuk a részleteket! Mi volt a legnagyobb gond, amikor jó tíz éve felelős posztot kapott a tanfelügyelőségen? – Mindenképpen az, hogy sok magyar gyermek nem tanult, tanulhatott anyanyelvén. Nagyobbrészt azért, mert az ezt ösztönző politikai döntés mellett hiányoztak a tárgyi és a személyi feltételek, az iskola, osztály vagy éppen a szakképzett pedagógus, másrészt azért, mert több szülő úgy látta, hogy a román iskolával „jobban érvényesül” csemetéje – amit a tapasztalat messze nem igazol. Alsóbb szinten a magyar gyermekek 15–17 százaléka, középfokon 40–45 százalékuk tanult románul. Mivel a mai oktatásban az alap az óvoda, azzal kezdtük, hogy növeltük a magyar óvodai helyek számát. Hogy milyen sok tennivalónk volt ezen a területen, jól bizonyítja: a magyar többségű Nagykárolyban is négy új magyar csoportot kellett indítani. Az elemiben is javult a helyzet, főleg annak köszönhetően, hogy 13-15 faluban újraindítottuk a korábban úgymond gyermekhiány miatt vagy más csinált indokkal megszüntetett anyanyelvi oktatást. Olyan helyeken, mint Görbed, Kismajtény vagy Királydaróc több évtizedes mulasztást kellett pótolni. Nem részletezem, de könnyű elképzelni, hogy mennyi aprómunkával, ráhatással járt az ilyesmi, különösen ott, ahol a magyar osztály beindítása román osztályt vagy éppen tanítói állást veszélyeztetett. A felső tagozaton, az V–VIII. osztályban még bonyolultabb volt a helyzet. Például Józsefházán, ahol korábban már vagy kétszer-háromszor megszűnt a felső ciklus, de legutóbb is sikerült visszaállítanunk. Jelenleg 36 szimultán, vagyis összevont V–VIII. osztály van a megyében, ebből 16 magyar, ami arányainkhoz viszonyítva is igen jó. Az csak természetes, ha Szilágypérben, Mezőpetriben vagy Ákoson román osztályok működhetnek 8-10, esetleg még kevesebb diákkal, akkor Vámfaluban, Józsefházán, Gencsen, Irinyben is működhetnek hasonló létszámú magyar osztályok. Ma már csak rajtunk múlik, hogy ne engedjünk kettős mércét érvényesülni, még akkor sem, ha olykor a helyi politika inkább ezt pártolná vagy csak sugallná. Legyen bennünk kellő tartás, s ha kell, bátorság, hogy éljünk nehezen kivívott törvényes jogainkkal, lehetőségeinkkel! Ez nagyon fontos. Igen, e bátorság nélkül a középiskolai és szakmai oktatásban sem következett volna be mifelénk olyan kedvező változás, mint amilyen bekövetkezett. Jóllehet még ez sem elég, mert nemrég éppen egy szakmai tanácskozáson vetették fel, hogy némelyik mesterséget a magyar fiatalok még ma sem tanulhatják anyanyelvükön!
– Igazuk van, de mindjárt hozzátenném, hogy nem lehetett pár év alatt mindent megváltoztatni. A legkeresettebb szakmákban, mint a kereskedelem, vendéglátás, könyvelés, víz- és gázszerelés, élelmiszeripar, autószerelés, faipar, már évek óta működnek magyar osztályok, csoportok. A továbblépést több minden hátráltatja, például a magyar szakkönyvek hiánya, de nem kis részben egyes oktatók hozzáállása vagy inkább felelőtlensége, hozzá nem állása is. A működő magyar osztályoknál is megesik, hogy a tanár azt mondja: ezt meg azt inkább románul adja elő, mert ő is így tanulta! Ez azért is lehetséges volt, mert a szakoktatáshoz mindeddig nem rendelkeztünk megfelelően képzett magyar tanfelügyelőkkel. Most már itt is változás lesz, köszönhetően annak, hogy a nyugdíjazásomkor helyembe lépő Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes igyekszik mielőbb megoldani a tőlem örökölt ügyeket. Szóval maradtak gondok, de a lényeg az, hogy a magyar oktatás szépen araszolt előre az elmúlt években. Említettem, hogy egy évtizede az itteni magyar gyermekek 40-45 százaléka még román szaklíceumokba járt, mára ez az arány 20-25 százalékra csökkent, ami még mindig nagy, ám látnunk kell, hogy az ilyen fiatalok többsége vegyes házasságból származik. A változásban nem kis szerepe van az anyagi feltételek javulásának, az iskolai épületek modernizálásának és bővülésének, például Sárközújlakon, Avasújvárosban vagy Csomaközön, a központi fűtés bevezetésének, az új sporttermeknek, laboratóriumoknak, számítástechnikai berendezéseknek. S nem utolsósorban annak, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatán mind több, jól képzett pedagógus végez. Mindez együtt fejti ki pozitív hatását!
Van mit számbavenni, bár önt nem olyan tanárnak és tanfelügyelőnek ismeri környezete, aki csak úgy rábólint a dolgokra. Mi az, ami leginkább bosszantja? – Az, hogy néhány fejlesztést nemcsak a gazdasági válsággal járó kevesebb pénz, hanem az elburjánzott bürokrácia miatt sem tudtunk befejezni. Több szaklíceumnak ezért nincs még korszerűen felszerelt műhelye, például a mechanikai, vízszerelési, építészeti és élelmiszeripari szakmákban. Az is fáj, hogy néhány vidéki iskolában, minden igyekezetünk ellenére, máig nem tudtuk megoldani a központi fűtést – Pelekeszin és Nagypeleskén még annak árán sem, hogy modernizáltuk az épületet. Mindezzel együtt nyugodt lélekkel jelenthetem ki, hogy Szatmár megyében mindenki tanulhat magyarul, aki csak akar, s talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, hogy nálunk az anyanyelvi oktatásban az országos vagy inkább erdélyi átlagnál jobb a helyzet. Persze, a Székelyföldet leszámítva, ahol azért más hatások is érvényesülnek.
Talán azok is észrevették ezt, akik az Ezüstfenyő díjról döntöttek. Néhány éve elég sok fiatal, egyesek szerint csak Szatmár megyéből legalább három osztályra való, az érettségi vagy éppen a nyolc osztály elvégzése után Magyarországon folytatta tanulmányait. Most mi a helyzet? – Sokkal kevesebben mennek át, ami a gazdasági bajok mellett az itteni anyanyelvi oktatás bővülésével is összefügg. Az uniós integrációnak is köszönhető, hogy most már onnan is jöhetnek át diákok. Nemrég például Csengerből érdeklődtek, hogy milyen szakmákat lehet nálunk magyarul tanulni, mert Nyíregyháza száz, Szatmárnémeti pedig mindössze tizenöt kilométerre van! Szóval, változik a világ!
Akkor váltsunk mi is témát. Most már kutatásra, írogatásra is több ideje jut. Várhatunk-e újabb könyvet a történelemkutató és néprajzos Kónya Lászlótól? Olyat például, mint a múlt években megjelent Szatmáriak a szabadságharcban, Szatmár megye népi építészete, Mesék és legendák a Kárpátok Eurorégióból vagy a Lakodalmi szokások az erdélyi kultúra sokszínűségében... Nem beszélve az olyan nagy tanulmányokról, mint az, amelyet az amerikai polgárháborúban, a mai Egyesült Államok megszületésében kimagasló fegyvertényt végrehajtó magyar 48-as honvédtiszt, Zágonyi Károly életéről írt!
– Igyekszem, már csak azért is, mert a jelzések szerint ezt sokan várják tőlem, de temérdek olyan anyagom is felgyűlt, amit zsúfolt tanfelügyelői tevékenység mellett nem tudtam rendszerezni, még kevésbé megszerkeszteni. Csak legyen erőm mind végigcsinálni... Az első nagy feladatot mindjárt Csehi Árpád megyei tanácselnöktől kaptam a Szatmár megyét bemutató magyar nyelvű, történelmi tárgyú olvasókönyv elkészítésére. Ez amolyan segédkönyv is volna a magyar iskolások számára. Ennek az összeállítása nem kis munka, de helyzetemet megkönnyíti az a tény, hogy az utóbbi időben sok kisebb-nagyobb monográfia jelent meg falvainkról és jellegzetes tájainkról, vidékeinkről, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatának hallgatói többféle gyűjtőmunkát, felmérést végeztek ebben a témakörben. Külön kötetben szeretném összegyűjteni és bemutatni a magyar lakodalmas szokásokat. Az előbb idézett lakodalmas könyv a multikulturalitás jegyében készült, így nemcsak magyar, de román, sváb, német, szlovák, ukrán, cigány szokások is belekerültek. Sok minden ki is maradt belőle, olyasmik, amik megérdemlik a nagyobb nyilvánosságot. Hogy csak egy példát adjak: Szilágypérből négy-ötféle változat volt lejegyezve, vőfélyversekből talán még több is. Az új könyvben már minden változat benne lesz. De hogy mást mondjak, volt egy tanulmányom a vargák céhéről, most a csizmadiák céhének történetét szeretném feldolgozni és kiadni. Foglalkoztat továbbá a szatmári könyvnyomtatás művészetének története, hisz sok szép művészi munka, rajz, illusztráció maradt fenn. Érdemes ezeket összegyűjteni, és akár egy nagyobb tanulmányban, albumszerűségben is kiadni. S akkor még nem beszéltem Bethlen Gábor és Szatmár kapcsolatáról, ami már azért is érdekes, mert itt esküdött meg Károlyi Zsuzsannával. Úgy hallom, újabban nyelvészettel is foglalkozik! – Inkább a nyelvek egymásra kifejtett hatásával, a nyelvi türelmetlenséggel és asszimilációval. Mert az ember nem lehet közömbös az iránt, ami szűkebb környezetében történik. Csak itt, Szatmár körül, mondhatni, pár száz négyzetkilométeren, amit akár egy kiáltással el lehet érni, furcsa dolgok történtek az utóbbi szűk száz esztendőben. Már-már hihetetlennek tűnhet, hogy Halmi környékén, az ugocsai részeken, harminchat faluban Trianonig tizenkét nyelvet beszéltek, amiből mára alig egyharmada maradt meg. Mégiscsak elgondolkodtató: miként lehetséges, hogy korábban tizenkét népcsoport békésen megfért egymás mellett, majd a térségre erőltetett totalitárius rendszerek Európa szeme láttára mindent szétvernek? Ki hallott ma már a cipszerekről, huculokról vagy akár a ruszinokról? De hol vannak innen a svábok, a jidiszek, a lengyelek? S látjuk, hogyan kopnak, szívódnak fel a megmaradt magyarok! Vajon kellő eszközökkel és erővel rendelkezik a mai Európa, hogy ilyesmi többé ne ismétlődhessen meg? Az is jelenthet valamit, ha kellő időben ilyen kérdéseket teszünk fel – minél nagyobb hangsúllyal, annál inkább. Ez mindenképpen kötelességünk!
Kónya László (1945, Nagyenyed)
Tanár, kutató. A középiskolát a Bethlen Gábor Kollégiumban, felsőbb tanulmányait (történelem, magyar nyelv és irodalom) Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Negyvenhárom éve Szatmár megyében él és dolgozik. Tanított Ákoson, Krasznadobrán, Szamoskrassón, Ombódon, Szatmárnémetiben (miközben politikai okokból háromszor kitették állásából). 1998-tól tanfelügyelő, 2000-től nyugdíjazásáig főtanfelügyelőhelyettes volt. Több könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője, többek között a következőké: Az erdélyi magyar tanító- és óvónőképzés évszázadai, Szatmár megye az 1848-as szabadságharcban, Szatmár megye kismonográfiája, Szatmár megye népi építészete, Lakodalmi szokások az erdélyi kulturális sokszínűségben. Szakmai és társadalmi tevékenységéért többször kitüntették, így az Ezüstgyopár díjjal, illetve az általa nemrég átvett Ezüstfenyő díjjal.
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)2012. január 11.
Az egységes magyar kulturális tér kialakításáért
A nagyváradi és berettyóújfalui civil szervezetek együttműködésében idén január 14-25. között tizenkettedik alkalommal szervezik meg a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozatot.
A programsorozat nyitórendezvényére január 14-én, szombaton 17 órától kerül sor a váradi Ady Endre Líceum dísztermében. Az eseményt a rendezvénysorozat kezdeményezői és fő szervezői nyitják meg: dr. Fleisz János történész, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke és Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke. Ezt követően tartják meg a Csökmői Ifjúsági Fúvószenekar koncertjét. Fleisz János honlapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogy a rendezvénysorozat idén a BINCISZ és a Megyei Népfőiskolai Egyesület közös szervezésében valósul meg, de más egyesületek is közreműködtek. A szervezők célkitűzései az évek folyamán nem változtak, ezek közül a legfontosabb a nemzeti összetartozás megerősítése. Fleisz János hozzátette: a kultúra nemzeti összetartó erő, és ennek a közös rendezvénysorozatnak is az a célja, hogy a bihari térségben egységes magyar kulturális tér alakuljon ki. A magyar kultúra ünnepének rendezvényei a Bethlen Gábor Alap támogatásával jöttek létre. A rendezvénysorozat állami intézmények támogatásában nem részesült.
Programok, meghívottak
A bő tíznapos rendezvénysorozaton idén is érdekes programokkal várják a kultúrakedvelőket Bihar és Hajdú-Bihar megyében egyaránt. Míg megyénkben Nagyvárad ad otthont a legtöbb eseménynek, addig a szomszédos megyében több helyen is tartanak előadásokat, kiállításokat stb. A nagyváradi programokat tekintve a rendezvénysorozatnak számos magyarországi és helyi meghívottja lesz. Fleisz János elárulta: az előadókat úgy próbálják kiválasztani, hogy kutatási területük a magyar kultúra ünnepéhez szorosan kapcsolódjanak, például olyan vendégeket is hívnak, akik a magyar kultúra jelenlegi helyzetét elemzik. A nagyváradi programsorozatra előadók érkeznek Debrecenből, Berettyóújfaluból, valamint Budapestről is. A kölcsönösség jegyében a Hajdú-Bihar megyei programokon Bihar megyei előadók is részt fognak venni. A tizenkettedik Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat programja igen változatos lesz idén is: az érdeklődők zenei-, irodalmi és kulturális műsorokat, kiállításokat, könyvbemutatókat tekinthetnek meg. Fleisz János elmondta, hogy az ilyen és ehhez hasonló eseményeknek köszönhetően Nagyvárad a bihari térségben lassan visszanyeri szerepét a kultúra területén is, ismét a régió kulturális központjává válhat.
Nagy Noémi
erdon.ro