udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 936 találat lapozás: 1-30 ... 721-750 | 751-780 | 781-810 ... 931-936

Névmutató: Csiky Gergely

2016. január 28.

Beszélgetés Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelővel
Nő a non-formális tevékenységek mennyisége és minősége
Pellegrini Miklóssal, az Arad Megyei Tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjével arról a nemrég közzétett, sajtónak szánt tájékoztatóról beszélgettünk, melyben az iskolai hálózatok alakulásáról és az egy főre eső támogatás növekedéséről volt szó.
– A tanfelügyelőség legutóbbi tájékoztatójában láttuk, hogy a megyében több óvoda és iskola szűnt meg. Ezek között van magyar, vagy magyar tagozatos intézmény?
– Szerencsére nincs. Ezek kizárólag román nyelvű iskolák. Olyan településekről van szó, amiket a nagyon kicsi gyermeklétszám miatt a helyi tanács nem képes fenntartani. Ilyenkor a gyerekek iskolabusszal utaznak a községközpontba, és ott folytatják tanulmányaikat, ami a kicsi gyerekeknél nem a legjobb megoldás. Vannak viszont olyan helyek is, ahol egyáltalán nincsenek jelentkezők a következő tanévre. Két vagy három év múlva, amennyiben ez változik, az intézményeket újra megnyithatják.
– Az Arad megyei magyar diákok esetében körülbelül hány gyermekről van szó? Hány százalékát képezik a tanulóknak?
– Konkrét adatokkal szolgálhatok azzal kapcsolatban, hogy hányan tanulnak magyarul, de ezek a számok természetesen nem egyeznek a magyar gyermekek számával. Vegyük az óvodásokat. Arad megyében 11 330 óvodást tartunk számon, ebből 662 gyermek (5,84%) tanul magyarul. Elemi osztályokba 19 338 gyermek jár, ebből 801 tanul magyar nyelven, ami 4,14 százalékot jelent. Tovább romlik az arány az általános iskolák esetében, ahol 15 645 gyermekből 596-an tanulnak magyar iskolákban, illetve magyar tagozaton, és ez csak 3,8%. Igazából a líceumról jobb volna nem is beszélni! Egyetlen magyar középiskola van a megyében, a Csiky Gergely Főgimnázium, ahová 269 gyermek jár. Itt a szakiskolásokat nem számolom, csak a középiskolai osztályokat. A megye 13 713 középiskolásaiból ez csak 1, 96%. Az általános tendencia a számok alapján az, hogy a szint növekedésével egyre kevesebben választják a magyar nyelvű oktatást. Vagy azért, mert nincs a környéken magyar iskola, és a gyermek nem akar ingázni, vagy azért, mert a román iskolákat színvonalasabbnak tartják a szülők. Nem akarok belemenni a színvonal tárgyalásába és összehasonlításába, mert az iskolába járó gyerekek motivációja is meghatározza a végkimenetelt. Ahogyan a magyar iskolákban is vannak nagyon jó képességű, lelkiismeretes és szorgalmas diákok, úgy a román iskolákban is vannak lusta vagy iskolakerülő tanulók. És ez a dinamika minden szinten megvan.
– A diáklétszám mellett a tanárok létszámával kapcsolatban is vannak gondok?
– Erre nem tudok egyértelműen válaszolni, mert a minisztérium elkezdett egy olyan folyamatot, melynek célja az iskolában tanítandó tananyagok és óralétszámok átnézése. Készült három változat arra vonatkozólag, hogy egészen nyolcadik osztályig melyik tantárgyat milyen óraszámban kellene tanítani. Jelenleg működik egy nyílt, elektronikus fórum, ahol bárki elmondhatja, melyik tantervet tartja a legjobbnak a három közül. Ezt azért említettem, mert a választott tanterv meghatározza a különböző tantárgyak részarányát. Ha tudnánk pontosan, hogy a következő tanévben melyik tantárgyat hány órában fogják tanítani, akkor pontosabban fel lehetne becsülni, hogy a szaktanárok veszélyben vannak-e vagy sem, tehát hogy kénytelenek lesznek-e több iskolában tanítani, hogy meglegyen a kellő óraszámuk. Ez körülbelül április-májusig húzódik majd. De ha valakinek nem lesz elég órája, akkor a tanfelügyelőség próbál az illető személynek egy általa is elfogadható másik iskolában órákat biztosítani (az iskola tannyelvétől függetlenül). Nem tudjuk, hogy milyen szinten fognak ezek a változások bekövetkezni.
– A három verzió között van olyan is, amelyik egy az egyben kivesz tantárgyakat a tanmenetből?
– Nincs. Ezek az óraszámokra vonatkoznak, az óraszámok eloszlására. A minisztérium inkább azt akarja elérni, hogy a reál, a humán illetve a természettudományokra szakosodó profiloknak legyen külön tantervük, amelyekben a szaktantárgyaknak biztosítanak nagyobb részarányt. Végső soron csak az adott tantárgyak óraszáma változik.
– Szó esett a tájékoztatóban a pénzleosztásokról is, amire szintén rákérdeznék. Változott az egy személyre jutó támogatás összege. Ön szerint ez mire lesz elég, és mire nem?
– Ezt nem tudom pontosan megbecsülni. A változás a következő tanévet is érinti, mert a büdzsé nem tanévre, hanem naptári évre számítódik, és azt nem tudni pontosan, hogy a következő tanévben hány osztály, hány gyermek és hány tanár lesz. Vagyis nem lehet pontos számításokat végezni. Tény viszont, hogy megnövekedett a fejkvóta, ami azt jelenti, hogy minden iskola (abban az esetben is, ha megtartja a jelen pillanatban lévő diáklétszámot) nagyobb mennyiségű pénzhez fog jutni. Egyes helyeken jelenthet akkora pluszt, hogy beilleszkedjenek a kiadásokba, más iskolák esetében nem lesz elég a költségek fedezésére. Következésképpen feltételezem, hogy a 2016-os évben is az fog történni, mint eddig: a kormány gondoskodik arról, hogy a költségvetés újrarendezésénél kiegészítő pénzösszegeket juttasson a megyékhez, illetve a megyebéli tanfelügyelőségekhez, a pénzügyi igazgatóságon keresztül. Azokról az iskolákról beszélek, ahol mindent megtettek, hogy beilleszkedjenek a keretbe, de a gyermeklétszám miatt ez nem valósulhat meg.
– Vagyis a tanárokon és diákokon kívül a kisegítő személyzet munkahelye is ezek függvényében alakul?
– Természetesen. Talán szeptemberben vagy októberben jelent meg egy miniszteri rendelet (esetleg kormányrendelet, ebben a kontextusban lényegtelen), mely újrarendezi az iskolákban a normatívákat, melyek alapján az intézményekbe kisegítő személyzetet lehet felvenni. Ezek olyan szabályzatok, amik 1997-es kiírások szerint működnek, ami nyilván tarthatatlan helyzet. Azóta rengeteg dolog változott, és 2011-től új tanügyi törvényünk van, vagyis a szabályzatoknak a valósághoz semmi közük nincs. A probléma napirendre került, de a szakszervezetek, és a talán közvélemény nyomására is, elhalasztódott. Elsietettnek tűnt, mert nem volt kellő mértékben átgondolva, hogy az új normatíváknak milyen gyakorlati következményei lesznek – a tervezett leépítések során emberek munka nélkül maradhattak volna. Következésképpen az a döntés született, hogy elhalasztódik az új normatíva-rendszer életbeléptetése a 2016-os év elejére. Magyarán mondva arra számítunk, hogy hamarosan elindul a folyamat, melynek során minden iskola újraszámolja, hogy hány kisegítő alkalmazottra van joga, és akkor tudjuk pontosan elbírálni azt, hogy elegen vagyunk-e, túl sokan, vagy túl kevesen.
– Lehetséges, hogy néhol túl sokan lesznek?
– Körülnézve, lesznek olyan iskolák – iskolákat mondok, de valójában az óvodákra is gondolok –, ahol túl sok az alkalmazott, mindazonáltal mindenki arra panaszkodik, hogy túl kevés a kiegészítő személyzet. Talán lesz intézet, ahol kicsit sokan vannak, az iskolák nagy részében viszont kevés a kisegítő személyzet: nincs elég takarító, karbantartó, nincsenek fűtők, és azok a személyek sincsenek elegendően, akik a tanításban is besegítenek. Gondolok itt könyvtárosokra, laboránsokra, informatikusokra, könyvelőkre stb. Tehát számítunk arra, hogy a 2016-os év hoz majd változásokat. Hogy a rendszernek ezek mennyire lesznek elfogadhatóak, azt most nem tudom megítélni, csak egy tervezetről van szó, ami nincs még életbe léptetve. Gyakorlatilag az iskolák még nem számolták ki, hogy ez mennyire fogja érinteni őket, de az elhalasztott rendelet néhány pontja feltehetőleg változik, tehát nem is lett volna értelme számolgatni. 
Meg kell szólítani a megye pedagógusait
– Pellegrini Miklós január elsejétől nem csak helyette főtanfelügyelő, hanem az Arad Megyei RMPSZ ((Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) új elnöke is. Az eddig folytatott tevékenységek mellett szervezőként is rést kell vennie a szövetség más, országos rendezvényein is. Mikor történt a kinevezés?
– Gyakorlatilag január elsején lépett érvénybe a mandátum, a választás novemberben volt, de akkor csak a döntés született, miszerint az RMPSZ aradi szerveztében változás lesz. Matekovits Mihály tanár úr életkorára hivatkozva kifejezte lemondási óhaját, viszont továbbra is számítunk segítségére és hatalmas tapasztalatára. Nem véletlenül maradt tiszteletbeli elnöke a szervezetnek. Éppen a napokban történt az iratok módosítása és a szervezet átvétele. Akkor az új vezetés arról is egyeztetett, hogy miket lát változtatandónak, és hogy miket tartana meg jelenlegi formájában. Pontos célkitűzésrendszert február végéig próbálunk elkészíteni, ahol kisebb időintervallumokra lebontva látjuk majd a terveinket idénre nézve.
– Mi az, amiről biztosan tudni, hogy sor kerül rá?
– Megvizsgáljuk anyagi kereteinket és azt, hogy a rendelkezésre álló összeget miként lehetne a leghatékonyabban befektetni. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy kielemezzük a megye tevékenységét a szövetség országos tevékenységének szempontjából. Mindenben, ami minket érint, természetesen részt veszünk: a Szülőföldön magyarul programban továbbra is ott leszünk, a tanárok továbbképző programjaiban feltétlenül részt szeretnénk venni, továbbra is működtetnénk az aradi pedagógusok könyvtárát, és általában véve javítani szeretnénk a pedagógusok közötti összefogást. Természetesen lesznek olyan projektek, mint a csángó gyerekek magyar nyelven való tanítása, amiben nem tudunk érdemben részt venni, de a többi, országos szintű megmozdulásoknál ott leszünk. Ilyen az új tanévkezdés megszervezése és lebonyolítása, amire idén valószínűleg Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Ezzel az RMPSZ fennállásának 25. évfordulóját is megünnepelnénk. Itt nemcsak formálisan jelennénk meg, hanem a szervezőmunkába is beszállnánk.
– Az újítások milyen változásokat hoznak a pedagógusokkal való kapcsolattartásban?
– Mindenképpen meg kell szólítanunk az aradi pedagógusokat, ismernünk kell az elvárásaikat, illetve, hogy az általunk képzelt elvárásokhoz képest vannak-e egyéb igények. Az majd kiderül, hogy ez milyen formában történik. De ennek csak akkor van értelme, ha az, amit produkálni tudunk, valóban kielégíti a felhasználók elvárásait. Erre azért van szükség, mert én nem tudom elképzelni, hogy a simonyifalvi kollégáink milyen formában igényelnék az RMPSZ támogatását. Nagyjából ezekkel a tervekkel indulunk neki az évnek.
– Az adminisztratív ügyektől kicsit eltekintve azt szeretném megkérdezni: Ön hogy értékelné az elmúlt tanévet a pedagógusok és a diákok munkájának szempontjából?
– Az elmúlt tanév aránylag nyugodt periódus volt. A tanári kar túlnyomó többsége, a diákokkal együtt, elvégezte a rábízott munkát, bizonyos minőségben. Az év végi vizsgák azt mutatják, hogy statisztikailag beilleszkedünk az országos átlagba. Továbbra is igaz az, hogy van bizonyos eltolódás a középszerűség és a rosszabb eredmények felé, tehát meghaladja az átlagot azok száma, akik képességeiken alul teljesítenek, de ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. Az érettségi vizsgán használt kamerás megfigyelési módszert megszokták már a diákok, tehát ez nem okoz problémát. Mindazonáltal, a tavalyi vizsgákon volt hat vagy hét diák, akit ki kellett zárni, mert dolgozatukban jelnek minősíthető elemeket fedeztek fel a javítók. Arra kell törekednünk, hogy a vizsgák legyenek tiszták, és mindenki számára egyforma lehetőséget biztosítsanak. Talán nem állunk ugyanilyen jól a nyolcadikosok záróvizsgájánál, bár ott is elég nagy a szigorúság, de talán nem akkora, mint az érettségin, amit a közvélemény is fontosabbnak tart. Itt is volt újdonság: a záróvizsga eredménye többet nyomott a latban, mint eddig (a záróvizsga átlaga a felvételi jegy 50%-át tette ki).
– Lehet, hogy sokan azért próbálnak inkább csalni, mert nem érzik magukat képesnek a megkövetelt adatmennyiség elsajátítására? 
– A diákok túlterheltsége valóban probléma. A tananyagok sok esetben túlzsúfoltak, nagyon sok a felesleges vagy idejétmúlt információ, mellyel a tankönyveik tele vannak. El kéne szakadni attól a módszertől, mely a gyerekeket lexikonokká akarja nevelni, régi divat a memóriára alapozott oktatás. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a hasznos tudás átadására, tehát a kompetencia alapú nevelésre, de ehhez nagyon sok lépést kell megtennünk. Szerencsére növekszik a mennyisége és minősége a non-formális tevékenységeknek. Ezek olyan módszerek, melyek szakítanak a „padban ülős” hagyománnyal, ehelyett olyan tartalommal és minőséggel bírnak, melyeket szeretnénk minél nagyobb körben elterjeszteni. Ilyen tevékenységek során a gyerekek különböző élethelyzetekben szerezhetnek reális tapasztalatokat. Tanulnak, viszont nem úgy, ahogyan azt a szó klasszikus értelmében gondolnánk. Számtalan, nevelő jellegű projekt volt tavaly, sok nemzetközi kapcsolattal is rendelkeznek aradi és megyei iskolák. A diákok viszonylag nagy része tapasztalhatta meg a dolgok állását más országokban: a tanmenetet, a hangulatot, a kultúrát. Ezek természetesen segítenek a nyelvtanulás procedúráiban is.
– Mondana pár szót összegzésképpen?
– Összegezve, egy olyan tanévet zártunk, amely nem hozott különösebb irányváltoztatást, és a minőség rovására sem írhattunk semmit. Egy lassú fejlődésnek vagyunk a szemtanúi. Ami aggasztja a közvéleményt (és sok esetben minket is), az a munkánk néhány vetületére vonatkozó rendszer bonyolultsága, magyarán sokszor nagyon nehezen lehet helyes utat találni a szabályzatok között. Vannak viszont olyan helyzetek is, ahol éppen a normatívák hiánya miatt nem tudjuk azt a szintet hozni, amit a társadalom tőlünk elvár. Itt első helyen a dolgok pénzügyi vetületét kell említenem. Bizakodunk benne, hogy az ország gazdasági helyzete megengedi, és lesz politikai akarat is, és a dolgok jó irányba fejlődnek majd.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm! 
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2016. január 28.

Olasz Angéla és Csanádi János laudációja
Halkan és szerényen, tudásuk legjavát nyújtva
Megtelt a Kamaraszínház nézőtere pénteken, január 22-én. A Kölcsey Egyesület minden évben a Magyar Kultúra Napján adja át a Kölcsey-díjat két olyan embernek, akik egész életükben a magyarságért, a magyar értékekért, a kultúráért küzdöttek. Az ünnepélyes hangulatban telt rendezvény legelső mozzanata nemzeti imánk eléneklése volt. Rögtön ezután Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke köszöntötte a jelenlévőket. Utána felszólalt Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke és Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke. A díjak átadása után Bognár Levente, Arad alpolgármestere is megosztott néhány gondolatot. Beszédeikben a felszólalók leginkább magyarságunk, kultúránk megőrzését emelték ki.
Éppen e két dologgal jellemezhető a két díjazott, Olasz Angéla és Csanádi János életútja. A díjak átvételekor mindkét kitüntetettet vastapssal ünnepelte a közönség, melynek soraiban a két nyugalmazott tanár kollégái, ismerősei, rokonai és volt tanítványai is jelen voltak.
Olasz Angéla történelemtanár laudációját Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatónője tartotta. 
„Amikor megtudtam, hogy engem ért az a megtisztelő feladat, hogy Olasz Angéla, volt tanárom, kollegám és remélem, nem bántom meg vele, ha azt mondom, kedves barátom munkásságát méltassam, mi tagadás, kissé megszeppentem. Hogy lehet röviden összefoglalni egy teljes életutat, amelynek minden perce, minden pillanata a tanítás, a nevelés, a diákok, az iskola szolgálatában telt? És telik még ma is, a közösség, történelmi és kulturális múltunk megőrzésének szolgálatában.
Olasz Angéla történelem szakos tanárnő 43 évet töltött a tanári pályán, 21 évet falun, Tornyán és Kisiratoson. Először Kisiratoson találkoztunk: én mint nyolcadikos diák és ő mint lelkes, diákok és szülők által nagy-nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő fiatal tanárnő, aki időt és energiát nem sajnálva készítette fel a diákokat a különféle versenyekre és előadásokra.
Az 1990-es év közelebb hozta őt ahhoz az iskolához, amelynek elődjében a 3-as számú Középiskolában eltöltött évek érlelték meg benne azt az elhatározást, hogy történelem tanár legyen. Ismerve a mai fiatalok iskolához való viszonyát, engem még ma is meglep az a szeretet, alázat, amellyel a tanárnő mesél a volt iskolájáról, és az a lelkesedés, amellyel 22 éven keresztül dolgozott, tanított az 1-es számú általános iskola és a Csiky Gergely Főgimnázium osztályaiban több éven keresztül úgy, hogy mindkét intézményben osztályfőnök is volt egyben.
Saját szavai szerint „Nem vágytam többre, minthogy testtel és lélekkel tanári feladataimnak élhessek. Mert számomra ragyogó szemű tanítványaim szeretete, a szülők tisztelete, kollegáim megbecsülése mindvégig többet ért bármilyen kitüntetésnél.”
Pedig ilyenben is volt része, hiszen 2000-ben a Márki Sándor-díj, 2000-ben és 2004-ben a Megyei Tanfelügyelőség Érdemoklevelének boldog tulajdonosa lett, 2002-ben a Wieser Tibor Alap, 2013-ban pedig a Honismereti Szövetség elismerésében részesült.
És mégis, legféltettebb kincsei azok a fotók, felvételek, amelyek a különböző vetélkedőkön győzelmet aratott csapatokról, vagy az általa betanított műsorokban sikeresen szereplő diákjairól készültek. Pécs, Szeged, Nagymaros, Zagyvarékas, Mesztegnyő közönsége az aradi diákok sikeres bemutatkozásaiból alkothatott képet arról, hogyan ápoljuk mi, Arad megyeiek, a magyar kulturális értékeket és a történelmi hagyományokat.
„Gyémántjaim csiszolását lehetőségem szerint folytattam, folytatom és folytatni is fogom, amíg erőm engedi.”– mondta a tanárnő nyugdíjaztatásakor, és azóta is töretlen lelkesedéssel és töretlen  hittel  készít fel diákokat versenyekre, előadásokra, vesz részt szervezőként vagy a zsűriben számos, a Csikyben tartott rendezvényen, versenyen. Az Alma Mater Alapítvány által szervezett Véndiák-találkozón vagy a  március 15-i ünnepségeken előadott műsorai pedig mélyen megdobogtatják a résztvevők szívét.
Olasz Angéla nyílt történelem óráit a Csiky testvériskoláinak diákjai és pedagógusai is ismerik, ezeken a tanárnő rendíthetetlen elhivatottsággal, „Arad szeretettel” mutatja be városunk építészeti örökségét és gazdag történelmi múltunk helyszíneit.
Azt talán meg sem kellene említenem, hogy még ma is az a Csikys tanár, akire bármikor számíthatunk, ha helyettesíteni kell, ha diákokat kell versenyre kísérni, ha segíteni kell bármiféle szervezői munkában. Olasz Angéla az az ember, aki folyton tevékenykedik. Teszi ezt halkan és szerényen, tudásának és szeretetének legjavát nyújtva, az aradi magyar iskola és az aradi magyar közösség szolgálatában.
1. Évente kerül megrendezésre Mesztegnyőn a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozó, amelyen Olasz Angéla vezetésével 11 éve vesznek részt aradi diákok, fiatalok, s minden augusztus 20-dikán nagy sikerrel mutatják be a szülőföld és az anyanyelv szeretetéről, magyarságunk megőrzéséről szóló műsoraikat.  
2. A tanárnő által felkészített diákok több éve mutatnak be helytörténeti és iskolatörténethez kapcsolódó dolgozatokat, legutóbb a Horgoson szervezett Ifjúsági Honismereti Konferencián.
3. Részt vesz a budapesti központú Honismereti Szövetség munkájában, a nyári akadémiákon, amelynek résztvevőit egy Arad megyei kiránduláson ismertette meg vidékünk értékeivel, de konferenciákon és szekcióüléseken részletesen tájékoztatja a Szövetséget a hon- és népismeret aradi eredményeiről. (Legutóbb Szegeden 2015-ben).
4. Történelmi előadásait hallgathatták az érdeklődők a Partium és Bánsági Műemlékvédő Társaság konferenciáin, a Hagyományőrző Polgárok Egyesületének rendezvényein, Mesztegnyőn, a Kárpát-medencei Honismereti Ifjúsági Találkozón.
5. Írásai különböző folyóiratokban és kötetekben jelennek meg: munkatársa volt a Havi Szemlének, a Partiumnak, a vajdasági Bács ország című lapnak. Publikált a Honismeret, a megtartó erő és a 90 éves az iskolánk című kötetekben is. 
Eötvös József szavaival jellemezném munkásságát: „Életünk égő szövétnekhez hasonló, amely hol lassabban, hol sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, ki midőn létének e mulandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított.” – Angéla, te sokaknak világítottál, és világítasz még most is!
Gratulálok a Kölcsey-díjhoz, tartós egészséget és számos, sikerekben gazdag évet kívánok! Tudom, hogy az az ember, aki végigkísért életed fontos állomásain, de most nem lehet itt köztünk, ott fenn, a jobbik világban, most nagyon büszke rád!” 
Csanádi János irodalomtanár laudációját Ujj János nyugalmazott tanár, helytörténész tartotta.
„A régebbi generációk számára alma materünk igen erős összetartó erővel bírt. Szó szerint értve: az egész iskola egy emberként szurkolt sportcsapatainknak, képviselőinknek a ki mit tud versenyeken, tapsolt népi táncegyüttesünknek a városi, rajoni, tartományi fellépéseken. Sok százan nézték végig évzáró előadásainkat az iskola udvarán vagy egy standionban.
Ez az összetartás azóta is megmaradt: még most is számon tartjuk egymás sorsát, büszkék vagyunk mindegyikünk (és családtagjaink) sikerére. És rendszeresen találkozunk is, nem csak kerek évfordulók alkalmával.
E bevezető után talán nem tűnik dicsekvésnek, ha elmondom, hogy milyen „feldobott” vagyok ma, amikor egykori iskola- és osztálytársam, barátom, volt pedagóguskollégám (mondhatnám céhtársam), halálunkig harcostársam laudációját olvashatom fel. Immár másodszor, mert 2004-ben, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság Fényes Elek-díjának odaítélésekor is nekem jutott a megtiszteltetés, hogy az akkor kitüntetett Csanádi Jánost laudálhassam. 
Az ilyen értékelő szövegben most következne a születési helye és dátuma, iskoláinak, karrierjének ismertetése. Engedjék meg, hogy eltérjek ettől, ne évszámokkal töltsem az Önök fejét. Ha megkérdeznénk egykori zerindi, később aradi osztálytársait a volt Magyar Vegyes Líceumból, majd 3-as sz. középiskolából (a teremben is akadnak néhányan), avagy volt kollégáit a tanári karból, milyen emlékeik maradtak meg róla, valószínűleg a szorgalma, felkészültsége mellett mindenki a szerénységét emelné ki. Csendesen meghúzódott, mint az erdei ibolya az öles fák árnyékában – fogalmazta volna róla egy jó tollú (ma már nem divatos) romantikus regényíró a 19. század második felében.
Én az előzőekhez még mindenképpen hozzátenném a szülőföldje szeretetét. Azt, hogy az aradi középiskola elvégzését követően hazament tanítani. Mert a nagyzerindi iskolának éppen szüksége volt anyanyelvet oktató tanárra. Akkoriban ugyanis a Fekete Körös partján még olyan bő volt a gyermekáldás, hogy párhuzamos osztályokat indíthattak. Nagyzerindi, feketegyarmati, anti diákok százaival szerettette meg az anyanyelvű irodalmat. S a tanítással párhuzamosan elvégezte az egyetemet, magyar szakos tanári diplomát szerzett. Igaz, szülőfalujában egy olyan jó pedagógus közösségbe csöppent, amelynek tagjai egy irányba húzták a település képzeletbeli szekerét: a tanári kar állt össze begyűjteni a helységben a megmaradt néprajzi tárgyakat, ugyanott létrehozták az ország első falusi képtárát, megalakították a citerazenekart, a dal- és tánccsoportot, majd az Olosz Lajos Irodalmi Kört.
Csanádi János kapcsolatot teremtett a Körösköz legjelentősebb költőjével, Olosz Lajossal, majd halála után irányította, a mai napig szívügyének tekinti emlékének ápolását. Az 1991-es Olosz-centenárium alkalmával hat emlékoldalt közölt. Összegyűjtötte, és Szeplőtelen oltár címmel sajtó alá rendezte a poéta istenes verseit, válogatta és bevezető tanulmányt írt a költő 200 „remeklését” tartalmazó Percek közt virágok című kötetéhez, de a költő értékes információkat tartalmazó lágerlevelezéséből is összeállított egy kötetnyit. 
Valakinek (talán a Fennvalónak) a sugallatára szülőhelyén elsőként folklórgyűjtésbe is belekezdett. Neki köszönhető, hogy megyénkből a pécskai és környékbéli (Kálmány Lajos, majd Bölöni Sándor és Gulácsi Zoltán) és kisiratosi (Kovács Ferenc) folklórgyűjtemény megjelenését követően a Körös-mente folklórhagyománya is közkinccsé válhatott Bús gerlice csengő hangja (1998) címmel. Nem egyedüli kiadványa e műfajban!
Tevékenysége elismeréseként a már említett Fényes Elek-díjon kívül megkapta az RMPSZ megyei szervezetének Márki Sándor-díját, a Megyei Tanfelügyelőség Ioan Slavici- és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Árpád-díját. Az EMKE országos szervezete pedig a Kun Kocsárd-díjat adományozta neki.
Mikor nyugállományba vonult, bizony sokan sajnálkoztak, hogy Csanádi János a megyében csak egy volt. Tanár, irodalomtörténész, folklórgyűjtő, kultúraszervező egy személyben. Én hozzáteszem: és egy van! Mert a nyugdíjas éveiben sem tette le a lantot, most is tevékeny, vezeti az erdőhegyi Körösmente Irodalmi Kört, rendszeresen állít össze irodalmi és megemlékező műsorokat, írogatja és közölgeti kutatásainak eredményeit a különböző lapokban, évkönyvekben. Ahogyan ereje, egészségi állapota engedi. Reményeik Sándort idézve: „ahogy lehet”. Adja a Mindenható, hogy sokáig tehesse. 
Őszintén gratulálok neki a Kölcsey-díjhoz.” 
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2016. február 1.

Számarányánál nagyobb támogatás az aradi magyarságnak
Szerdán fogadta el az aradi képviselő-testület a város költségvetését. 2016-ban is sikerült elkülöníteni keretet az aradi magyarok oktatási, kulturális és egyházi intézményei számára, nemzeti ünnepeinek megtartására.
Bognár Levente, Arad RMDSZ-es alpolgármestere kiemelte: míg a lakosság 10-11 százalékát teszi ki a magyarok száma, a költségvetésből ilyen célokra elkülönített összeg mintegy 15 százalékát használhatja fel a magyarság. „Oktatási intézményeink elsőbbséget élveznek számunkra, különösen a Csiky Gergely Főgimnázium, amelynek sikerült megfelelő keretet biztosítani a régi épületszárny felújítására, illetve arra, hogy a szociális ösztöndíjak arányban legyenek az igényekkel. Igaz, hogy az iskola fenntartása a város feladata, de ide az egész megyéből járnak magyar diákok – tájékoztatott Bognár Levente. – Az Aradi Kamaraszínháznak szánt összeget is növeltük, amire azért volt szükség, mert egyre nagyobb az igény a nagyszínpadi előadásokra, amelyek költségesebbek. Fontos az is, hogy a magyarság megtartó intézményei, a történelmi egyházak is arányosan kapnak támogatást.”
Az RMDSZ-es elöljáró kifejtette: a hagyományos kulturális és közösségi rendezvények megszervezésére (Aradi Magyar Majális, Aradi Magyar Napok), nemzeti ünnepeink (március 15., október 6.) megtartására is lesz költségvetési keret. 2016-ban Aradon nyolc katolikus, három református, két baptista és az evangélikus gyülekezet kap támogatást a városkasszából.
Bognár Levente szerint a magyarok, mint a többségi nemzet után a legszámottevőbb etnikai közösség és jó adófizető polgárok, joggal tarthatnak igényt a költségvetési támogatásra, mégis nagy eredmény ezt a jogot érvényesíteni, amikor a 23 helyi tanácsosból mindössze ketten a magyar érdekvédelmi szövetség képviselői.
Az RMDSZ Arad megyei szervezetének sajtóközleménye. Nyugati Jelen (Arad)

2016. február 24.

Aradi Kamaraszínház – 2016
Több előadás, remek színészek, változatos műsor
Többek között Kern András, Hernádi Judit, Presser Gábor, Alföldi Róbert, Haumann Péter, Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós is fellép Aradon.
Nagyszabású évadot ígér az Aradi Kamaraszínház 2016-os programja. Összesen tizenhárom előadást láthatnak azok, akik idén a nagyszínházi és stúdió előadásokra is érvényes teljes bérletet váltják meg.
Évadnyitóként a kultikussá vált Hair című musical szerepel a műsorban, majd az aradi színpadra lép Haumann Péter Szókrátész védőbeszédével, a sokak által „életünk legfontosabb egy órái közül” valónak mondott monológgal. Több vígjátékot is láthatnak majd a nézők, Az öldöklés istene a tatabányai Jászai Mari Színház, a Mezítláb a parkban a békéscsabai Jókai Színház, A folyón túl Itália a budapesti Orlai Produkció előadásában kerül bemutatásra, ez utóbbi Lázár Kati, Lukáts Andor, Benedek Miklós, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit főszereplésével. Nem a komédia válságaként, de műfaji meghatározását illetően válságkomédiában láthatják viszont Alföldi Róbertet az aradiak az Igenis, miniszterelnök úr című előadásban Hevér Gábor partnereként.
A stúdióelőadások igazi színházi csemegét ígérnek. Az Egyasszony Tenki Réka előadásában igaz történet az élet fájdalmas titkairól, egy anya blogbejegyzéseiből született monodráma. Megtudhatjuk, ki is az igazi Lola Blau Bartha Boróka egyszemélyes musicaljéből.  A csemegepultos naplója a budapesti Vásárcsarnok sűrűjébe kalauzol, a májasok, kolbászok, kolozsvárik és a művészek varázslatos világába. A kortárs lengyel drámaíró, Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabja a nagyváradiak előadásában a XX. századi lengyel történelemről szól, de ugyanúgy szólhatna a XX. századi magyar történelemről is. A darab nagy dramaturgiai bravúrja, hogy egy gimnáziumi osztály tagjainak sorsát követi végig: az osztálytársak egymás gyilkosai, cinkosai és árulói lesznek az idők során. A tánc és a költészet ritmusa fonódik össze Inhof Katalin flamenco estjében, amelyet Tapasztó Ernő jegyez rendezőként.
Két különleges zenei estet kínál a 2016-os évad: Kern András Lövölde tér című koncertjére az immár hagyománnyá vált szabadtéri előadás keretében kerül sor a Megyei Kulturális Központ nyári színpadán. Az est vendége Hernádi Judit lesz. Mindazoknak pedig, akik régóta várják Aradra a magyar zenei élet egyik kulcsszereplőjét: bérleten kívüli előadásként, a kamaraszínházi bérlettel rendelkezőknek engedményes árú jegyekkel Presser Gábor dalol majd régről és nemrégről a nagyszínházban.
Az évad március 23-án és 24-én 19 órakor kezdődik a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hair című musicaljével a nagyszínházban.
2016-ban a bérletkonstrukció marad a régi: minden előadásra érvényes teljes bérletek válthatóak, amelyek márciustól decemberig érvényesek. Az esti bérletek teljes áron válthatók meg, a délutániakat mindenkinek engedményes áron kínálja az aradi színház.
A bérletárak a következőképpen alakulnak a 2016-os évadban: az esti nagyszínházi bérlet ára 110 lej, az esti teljesé 150 lej. A délutáni nagyszínházi bérlet 80 lejbe, míg a délutáni teljes 110 lejbe kerül.  A nagyszínpadi előadásokra 15 (diák, nyugdíjas), illetve 20 lejbe kerül majd egy jegy. A kamaratermi előadásoknál 10 és 15 lejért lehet helyet váltani. A bérletek esetében a délutániak olcsóbbak, egyéb engedményt nem lehet igénybe venni.
Bérletárusítás február 29. és március 12. között az Aradi Kamaraszínház székhelyén, a Bábszínház épületében. Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 10–13, hétfőn, szerdán és pénteken 17–19 óra között is.
A régi bérletesek február 29. és március 5. között visszavásárolhatják régi helyeiket. Azok a bérletesek, akik változtatni szeretnének régi helyeiken, megtehetik március 7-től. Szándékukat kérjük, előre jelezzék. Új bérleteket kizárólag március 7-től lehet váltani.
További információt a 0721-265-827-es telefonszámon, illetve levélben az [email protected] e-mail címen kérhetnek.
Az Aradi Kamaraszínház 2016-os évadát az Aradi Városi Tanács, az Aradi Polgármesteri Hivatal, a Bethlen Gábor Alap, valamint az RMDSZ Arad Megyei Szervezete támogatta.
 Nyugati Jelen (Arad)

2016. március 5.

Kiértékelő, baráti beszélgetés a Mosóczy-telepen
Megkeresni a közösségtől elszakadt magyarokat
Szerdán 18 órától a Mosóczy-telepi református gyülekezet imatermében tartotta az RMDSZ tisztségviselők munkájának a kiértékelő gyűlését a kerületbeli szervezet. Az egybegyűlt húsznál több embert, illetve Bognár Levente alpolgármestert, Cziszter Kálmán városi tanácsost, valamint a házigazdát, nt. Sipos András lelkipásztort Farkas Viktória elnök köszöntötte. Ugyanakkor köszönetet mondott a mindenkori támogatásért a felesége társaságában jelen volt nt. Józsa Ferencz nyugalmazott lelkipásztornak is.
A napirend első pontja értelmében megválasztották a megyei rangsoroló küldöttgyűlésen a helybeli szervezetet képviselő küldötteket Kocsik Éva, Csécsi Károly, Hamernyik Etelka, Timiş Erzsébet és Kiss Mihály személyében.
A továbbiakban Bognár Levente, az RMDSZ aradi szervezetének az elnöke, alpolgármester, városi tanácsos a végére járó mandátumban Cziszter Kálmán tanácsos-társával végzett munkát ismertette. A 23 tagú városi tanácsban a magyarság érdekében hozott határozatokhoz a maguk 2 szavazata mellé további 10 támogatót is rendszeresen találniuk kellett. Az érdekképviselethez szükségük volt maguk mögött tudni a helybeli magyarság támogatását. Velük megpróbálták rendszeresen tartani a kapcsolatot, hogy megtudhassák, milyen gondokkal küszködnek, hol segíthetnek. Munkájuk három pilléren nyugszik: az anyanyelvű oktatás, az egyházak, az anyanyelvű kultúránk. Nagyon fontos volt odafigyelni anyanyelvű oktatásunk megtartására az óvodától a középiskoláig. Fő célkitűzés az ott tanuló gyermekeknek a legjobb feltételek biztosítása. A Csiky Gergely Főgimnáziumon az utóbbi időben végzett bővítési, korszerűsítési munkálatok mellett kitért a Mosóczy-telepi napközis csoporttal is működő óvoda, illetve az elemi iskola támogatására is. A továbbiakban az egyházaknak, köztük a helybeli katolikus és református templomoknak nyújtott, idén is betervezett támogatásokat érintve köszönetet mondott az egyházak képviselőinek is a folyamatos erkölcsi támogatásért. Ugyanakkor kitért a városszerte az Aradi Kamaraszínházzal, a Kölcsey Egyesülettel és a Szabadság-szobor Egyesülettel közösen szervezett kulturális rendezvényekre, köztük az Ereklyemúzeum állandó kiállítására. Mindehhez szintén a városi tanács anyagi és erkölcsi támogatása szükséges, amit a koalíciós partnerrel folytatott sorozatos tárgyalások eredményeként sikerült megszerezni.
Beszámolójában Cziszter Kálmán alátámasztotta tanácsos-kollégájának állításait, kipótolva: a Kamaraszínház folyamatos tevékenységével Arad újra bekerült az erdélyi magyar színjátszás vérkeringésébe. Nem az eredményekkel kívánnak kirukkolni, amelyekre sok román kollégájuk is rácsodálkozik, hanem kiemelte a jelenlegi időszak fontosságát: folyamatos szervezkedéssel, június 5-én összefogva lehetőleg 3 tanácsost kell bejuttatni az aradi önkormányzatba. Ott továbbra is szükségünk van az alpolgármesteri tisztségre, ezért parancsoló kötelesség továbbra is biztosítani az elért eredmények megtartását, sőt továbbiak elérését is.
Kerületi gondok
Farkas Viktória elnök, kiemelve a városi tanácsosok munkájának eredményeit, vázolta a szavazásra való mozgósítás lehetőségeit, módszereit. Vagyis embertől emberig eljutva, mindenkit szavazásra kell mozgósítani, közös érdekünkben.
Bognár Levente ismertette a Mosóczy-telepen folyó korszerűsítési munkálatokat, köztük a kultúrháznak a felújítását, a mellékutcák járdái egy részének térkővel történt burkolását, egy közösségi rendőrőrs kihelyezését, ami sokat javított a közbiztonságon. Ugyanakkor sajnálatának adott hangot, amiért a város felöli bejáratnál lévő jókora lakatlan ház helyzetén a tulajdonviszony miatt nem lehetett változtatni.
A továbbiakban kialakult közvetlen, baráti beszélgetés során Timiş Erzsébet amiatt emelt szót, hogy a magyar diákokat nem a románokkal, hanem az anyaországi magyar diákokkal versenyeztetik, tehát nem készítik fel őket kellőképpen az itt- és megmaradásra. Barta Ernő egyes közlekedési táblák és lámpák kaotikus elhelyezésére, működésére hívta fel a figyelmet. Csécsi Károly az időseknek a választásokra történő mozgósítás lehetőségeit, a mozgóurna házhoz szállításának a szükségességét taglalta. Többen szót emeltek egy, a Mosóczy-telepen szükséges fedett piaccsarnok létrehozása mellett, mások a kerületben működő villamosjárat hiányosságaira, illetve a főutca járdáinak térkővel történő burkolásának a szükségességére hívták fel a figyelmet.
Bognár Levente e közügynek számító hiányosságokból nem kíván magyar ügyet képezni, ezért amellett, hogy teljes támogatásukról biztosítják az orvoslásukat, arra is felkérték a jelen lévőket, hogy a kampányban a helyszínre érkező politikusoknak, akár a polgármesternek is a román lakossággal együtt vessék fel a gondokat.
Abban egyértelműen egyetértettek a szerdai találkozó résztvevői, hogy a környezetükben élő, a templomokból, a magyar rendezvényekről hiányzó, esetleg magányos magyarokat is meg kell keresni, segíteni kell nekik visszatalálni a közösséghez, mert csak közös fellépéssel, együtt lehetünk hatékonyak, erősek.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2016. március 11.

Jászai Mari-díjat kapott Mátray László, Király László és Farkas Árpád Babérkoszorút
Számmos erdélyi vagy erdélyi származású díjazottja van a pénteken kiosztott magyarországi művészeti középdíjaknak, amelyeket a nemzeti ünnep közeledtével adtak át. 
Két erdélyi szerző, Király László és Farkas Árpád nyerték el idén a Magyarország Babérkoszorúja kitüntetést. 
Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze Jászai Mari-díjban részesült Bánky Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze, Bérczes László, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti vezetője, Csőre Gábor, a Vígszínház színművésze, Gidró Katalin, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze, Gubás Gabriella, a Thália Színház színművésze, és Molnár Nikoletta, a Szolnoki Szigligeti Színház színművésze mellett. 
A gyergyóremetei születésű Molnár Levente, a Magyar Állami Operaház énekese Liszt Ferenc-díjat kapott Lajkó Félix, hegedűművész, Csík Gusztáv, zongoraművész, Klukon Edit, zongoraművész, és Herczku Ágnes, a Hagyományok Háza - Magyar Állami Népi Együttes előadóművésze mellett. 
Farkas Wellmann Endre és Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjban részesült, Ablonczy László Ferenc, esszéíró, kritikus, színház- és kultúrtörténész, Bényei Tamás, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, műfordító, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára, Dr. Falusi Márton, költő, esszéista, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet tudományos munkatársa, Tari István, költő, író, képzőművész, és Lanczkor Gábor, költő, regényíró mellett. (hírszerk.) Transindex.ro

2016. március 17.

Csanádi János kötetének bemutatója
Kedden, március 22-én, a születésnapján mutatják be Csanádi János Eleinkről szól a fáma című könyvét. A kötet a Kölcsey Egyesület Fecskés könyvek sorozatában jelent meg. Aradon, a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében 17 órakor sorra kerülő bemutatón a kötetet méltatja Réhon József és Nagy István. Nyugati Jelen (Arad)

2016. március 18.

Bemutatkozott a Várbástya Egyesület
Új temesvári egyesület mutatkozott be szerdán az Új Ezredév Református Központban, amelynek fő célja, kolozsvári mintára, a Temesvári Magyar Napok megszervezése. A temesvári magyar intézményeket, egyházakat, civilszervezeteket és vállalkozókat összefogó Várbástya Egyesület elnöke Tamás Péter, Magyarország tiszteletbeli konzulja, az elnökség tagja Gazda István református lelkipásztor, Kása Zsolt és Valdman Kinga (Szórvány Alapítvány), Metz Rita (Tifel Kft).
Tamás Péter, a Várbástya Egyesület létrehozásának kezdeményezője és első elnöke a sajtónak elmondta: a tagok Temesvár Egyesület néven szerették volna bejegyeztetni a civil szervezetet, de a Temesvár Társaság (Societatea Timişoara) már 1990 óta használja ezt a nevet, így futott be végül a második helyezett „Várbástya” név. A Várbástya logója Orosz Sándor alkotása, aki a logó-verseny győztese lett.
Az újonnan alakult Várbástya Egyesület fő célja a Temesvári Magyar Napok megszervezése, a rendezvénysorozatra idén szeptember 31. – október 2. között kerül sor a temesvári Jenő herceg (Szabadság) téren. A koncertek, táncbemutatók, folklórműsorok, színházi előadások mellett a téren felállítandó faházikókban és sátrakban magyar gasztronómiai különlegességekkel, borkóstolókkal, kézműves termékekkel, a civilszervezetek családi- és gyermekprogramokkal várják az érdeklődőket. A szabadtéri rendezvények mellett a Csiky Gergely Színházban is lesznek előadások, bemutatók. „A Temesvári Magyar Napok nem akar konkurenciát csinálni a Bánsági Magyar Napoknak – mondta Tamás Péter –, a Kolozsvári Magyar Napok mintájára egy minőségi, tartalmas rendezvénysorozatot szeretnénk összehozni, ahol bemutatkozhat a bánsági magyarság (hagyományőrzők, művészek, magyar intézmények, civilszervezetek) és természetesen vendégelőadók is lesznek. A Magyar Napok szervezői, pályázati források mellett, számítanak a magyar vállalkozók támogatására.”
A Temesvári Magyar Napok szabadtéri koncertjei ingyenesek lesznek, a magyar színházban látható előadásokra belépőt kell vásárolni. Szombaton és vasárnap délelőtt színes családi programokkal várják a kisgyerekes szülőket a szervezők. A Magyar Napoknak kétnyelvű web-oldala is lesz. 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2016. március 23.

Egy generáció kiáltványa
A temesvári magyar társulat vendégjátéka lesz az Aradi Kamaraszínház 2016-os programjának első előadása. A temesváriak két alkalommal adják elő a Hair című musicalt Aradon. 
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legfrissebb zenés előadása, a Hair nyitja a 2016-os év programját az Aradi Kamaraszínházban. Az aradi nézők szerdán és csütörtökön 19 órától láthatják a Ioan Slavici Színházban minden idők talán legismertebb és legkultikusabb musicaljét a temesváriak előadásában. James Rado és Gerome Ragni művét Puskás Zoltán rendezte meg a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban tavaly november végén.
„Puskás Zoltán rendezése a musicalirodalom talán legismertebb történetét dolgozza fel és emeli át egy mai, európaibb valóságba. A vietnami háború elleni propagandadarabként is ismert alkotás, bár bizonyos értelmezések szerint tipikusan 20. századi amerikai történet, magjában és mondanivalójában nagyon is mainak és univerzálisnak tekinthető” – áll a temesvári teátrum közleményében.
Mint írják, a temesvári előadás miközben szigorúan betartja az eredeti darab diktálta rendezői és dramaturgiai lépéseket, szinte észrevétlenül szövi át ezeken a jelen társadalmi, politikai problémáit, a személyes és kollektív történelem feldolgozásának lehetőségeit.
„Ez az alkotás már nem csupán a szexuális forradalom és a hippi kultúra szimbóluma. Egy korszak, egy életérzés és egy generáció kiáltványa, mely nem is különbözik olyan nagyon a maitól. A Hair nem a fülbemászó dallamok, sokkal inkább az azok mögött felsejlő univerzális emberi értékek és archetipikus történetfoszlányok miatt vált a világ egyik legkultikusabb darabjává és a temesvári társulat közkedvelt előadásává” – olvasható az ajánlóban. Krónika (Kolozsvár)

2016. március 24.

A szülőföld éltető ereje
Eleinkről szól a fáma
Az Arad megyei származású, s gyökereit soha meg nem tagadó, sőt büszkén valló Szabó István tanár úr múlt szombaton a Nyugati Jelenben megjelent cikke (Éltető emlékezés. Csanádi János új könyvéről) „lelőtte” a szemtanú-újságíró könyvbemutatóról szóló értékelését. Igaza van Nagy Istvánnak, aki a kedd délutáni (a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott) bemutatón valahogy így fogalmazott: ennél szebben-jobban nem is lehetne a kötetet értékelni. A megállapítás annál „ütősebb”, hogy Szabó István személyesen nem is ismeri a szerzőt, elfogultsággal tehát nemigen lehet vádolni: csak a műre, s annak értékeire reagált.
Amit a szemtanú-krónikás – a szerzőt legalább négy évtizede ismerő, tehát akár elfogultsággal is vádolható alulírott – bevezetőként hozzátesz: pár évtizedes pályafutása során ritkán vett részt (talán soha, de soha ne mond, hogy soha) ilyen jókedvű, családias, baráti, jókedvű, családias hangulatú bemutatón. Hogy ennek van-e külön jelentősége, vagy sem, nem tudom: magam, és a jelek szerint a nagyszámú közönség is igazán élvezte a „műsort”: a bemutató tartalmas show-vá vált, és lehet, hogy manapság ez a forma vezet a közönség megnyerésére.
A sors (de sokkal inkább a könyvbemutatót szervezők jóvoltából) a bemutató pontosan egybeesett a szerző 75. születésnapjával. Isten éltessen, kedves tanár úr, legyen erőd és időd az életmű további részeinek közreadására is!
Berecz Gábor, az Aradi Kölcsey Egyesület titkára bevezetőjében Csanádi János nagyzerindi magyartanár legújabb könyve megjelenésének hátteréről beszélt. Kezdetben öt fejezetre – a Csanádi-életmű mintegy összefoglalásának – tervezték, de kiderült, hogy az túl terjedelmes lenne, így a kötet végül csak három fejezetre (kis híján 400 oldalra) korlátozódott. (Nagy István pécskai tanár, a tördelőszerkesztő később ismertette a kötet „műszaki” és egyéb paramétereit – több mint 800 ezer jel, 61 írás, azzal együtt, hogy közülük hány milyen újságban – többek közt egy egykori Vörös Lobogóban, majd a Nyugati Jelenben –, folyóiratban jelent meg, illetve hány első közlés.)
Csanádi János magyartanár 45 évi eredményes „szolgálat” után ment nyugdíjba Nagyzerindről. Ez idő alatt, mondta az ünnepelt, nebulók százait, talán ezreit bocsátotta szárnyra, és számára nagyon jó érzés, amikor egykori tanítványai irodalmi alkotásokkal, kötetekkel jelentkeznek. S egy igazi pedagógus számára mi lehet nagyobb elégtétel, mint az, hogy tanítványai elérik, sőt túlszárnyalják egykori mesterüket?
Csanádi Jánosnak, hosszú és eredményes tanári pályafutása alatt ebben is része volt. Az ünnepelt szemmel látható meghatódottsággal emlékezett azokra, akik verseskötettel, képzőművészeti alkotásaikkal szép, elismert pályát futottak be (most megjelent kötetét többek között egykori tanítványának, Siska-Szabó Hajnalka munkái illusztrálják).
De hogy ne maradjak adós azzal, miért volt különlegesen „hangulatos, jókedvű, családias, baráti” ez a bemutató. Egyrészt a könyv szerzőjének, Csanádi Jánosnak tulajdoníthatóan, aki nemcsak a tőle megszokott pallérozott magyarsággal (nem mellesleg a közönség által is nagyra értékelt humorral, önironikusan) beszélt pályafutásáról, könyvéről (elénekelt több, könyvével összefüggésben lévő dalt is), másrészt Réhon Józsefnek, aki (a maiakat lesöprő klasszika-filológusi műveltséggel, és ugyancsak nagyszerű humorral) beszélt a szerzőről, egykori tanítványáról.
Szép, estébe nyúló délután volt. A legszebb azonban az, hogy az aradi magyarság a Kölcsey Egyesület (Berecz Gábor, Nagy István, Haász Ágnes, Nagy Gabriella, Zehe István és mások, nem utolsósorban a pénzügyi hátteret kiharcoló Jankó András Kölcsey-elnök, valamint a pénzügyi támogatást biztosító Arad Megyei Kulturális Központ) jóvoltából egy értékes könyv megjelenését tette lehetővé. Hátha lesz folytatása is.
Jámbor Gyula
Csanádi János: Eleinkről szól a fáma /Kölcsey Egyesület, Arad, Fecskés könyvek/ Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 1.

Október 6–8. között, háromnapos közös rendezvény
Aláírták az Arad–Gyula, 2016. Kulturális Programot
Bognár Levente aradi alpolgármester március végén írta alá Gyula megbízottjával az Arad–Gyula 2016. Kulturális Programot. Mivel a dokumentumot a két város vezetői látták el kézjegyükkel, ez egyben arra is garancia, hogy a vezetőségek felvállalják a program megvalósításához szükséges anyagiaknak a biztosítását.
A hagyományos programok, a Kézfogások, illetve más rendezvények mellett idén egy új, fontos programot is szeretnének megvalósítani: október 6-án a gyulaiak Aradon emlékeznek meg a vértanúkról, míg másnap, október 7-én a gyulai Almásy-kastélyban nyílik meg az aradi Ereklyemúzeumnak egy vándorkiállítása. Köztudott, hogy 1849-ben 9, Aradon kivégzett tábornokot Gyulán tartóztattak le, ezért a vándorkiállítás anyagának a zöme is a tábornokokhoz fűződik. Ezt követően, október 8-án közös zarándoklatot szerveznének Máriaradnára, a mi régiónk közös zarándokhelyére. A máriaradnai kálváriadombon ugyanis a gyulai hívek is építettek egy stációt, amit befoglalnak a háromnapos, közös programba. Ezenkívül, márciustól indul az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium és a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium közötti program. A két város vezetősége ugyanis azt szeretné, ha a fiataljaik vinnék tovább a gördülékenyen működő, 22 éves együttműködést. Természetesen, a két város civilszervezeteit is szeretnék jobban összehozni, de a határon átnyúló, közös pályázatokra is összpontosítanak – mondta el érdeklődésünkre Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ városi szervezetének az elnöke.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 4.

Magyar gyermekotthon nyitja meg kapuit Aradon
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon hivatalosan még nem nyitotta meg kapuit, a román ügyintézés bürokratikus útvesztői akadályozták meg eddig a lelkes gondozókat, hogy befogadhassák a hátrányos helyzetű családok gyerekeit. Ám adományokat már kaptak a helyi magyar közösségtől.
Az aradi Szent Gizella Gyermekotthon Arad Gáj nevű városrészében, a római katolikus plébánia mellett épült kétemeletes Máltai-házban kapott helyet. Sándor Tivadar plébános 1996-ban került kapcsolatba az alsó-szászországi hildesheimi Máltai Segélyszervezettel, és a németek úgy döntöttek, támogatást nyújtanak egy aradi otthon építéséhez. Ha a Szent Gizella-ház megkapja a működési engedélyt, rendeltetésének megfelelő célt szolgálhat az épület.
„Az volt a németek kikötése, hogy az épület hátsó része gyermekotthon legyen, elöl pedig az irodák kapjanak helyet. Azért szeretnénk az első részében egy ifjúsági Máltai-szervezetet beindítani, a hátsó részében pedig újból beindulna a gyermekotthon, merthogy korábban a gáji Caritas-házban már működött egy. Tudjuk, milyen nehézséggel jár, de szeretjük a gyermekeket, a rászorulókat pedig különösen. Ezektől a gyerekektől annyi szeretetet kap az ember, hogy megéri a Jóistennek a nevében felkarolni őket. Másodlagos célunk, hogy a magyarságot is támogassuk, és a magyar ifjúságnak helyes nevelést biztosítsunk” – mondta Sándor Tivadar plébános.
A Szent Gizella Gyermekotthon beindítása a békéscsabai Bugyinszki család ötlete volt. A családfő, Tamás a csabai polgárőrség vezetőjeként dolgozott hosszú évekig, amíg fel nem adták egzisztenciájukat, és országot váltva Aradra költöztek. Több mint másfél évtizede kapcsolatban állnak a romániai, főleg az erdélyi magyar gyermekotthonokkal, rendszeresen vittek segélyszállítmányokat, de az igazi indíték nem ez volt.
Arról Tamás nem szívesen beszél, inkább a feleségére, Ildikóra bízta, hogy elmondja: „Két éve egy vírusos influenza kétoldali tüdőgyulladást okozott Tamásnál, és három hétig éber kómában tartották, utána tüdőembóliát kapott, és az orvosok már lemondtak róla. Annyit imádkoztunk, és megfogadtuk, hogy ha a Jóisten megmenti, azt csináljuk, amit szeretünk. Hiába van két saját gyerekünk, nagyon szeretjük ezeket a rászoruló gyerekeket is, és rájuk tesszük fel az életünket.”
Bugyinszkiék a kisebbik fiúkat ősztől már Aradra, a Csiky Gergely Főgimnáziumba íratták iskolába, és a hatodikos Dániel elmondása szerint nagyon jól érzi magát, szereti az új közösséget, osztálytársakat, s egyáltalán nem volt nehéz beilleszkednie. Az eltelt másfél év alatt a család kétkezi munkával tette a követelményeknek megfelelővé a ingatlant, persze segítettek a békéscsabai és lőkösházi barátok, egy keszthelyi önkéntes fiatalember, egy aradi villanyszerelő, Tivadar atya és az aradi Katafliewicz Rudolf, aki bár mozgássérült, minden hivatali ügyben eljár, ahogy mondják, ő „a román hangjuk”.
Az otthon megnyitásához még szükség van konyhai és fürdőszobai berendezésekre, illetve fürdőszoba-szerelésben jártasak szakértelmére, a felszerelés egy része megvan, tette hozzá Bugyinszki Ildikó. A közegészségügyi hatóság szerint a konyhában csak szenzoros csap szerelhető a mosogatóra, és minden szobában fürdőszobára van szükség az engedély megadásához. Bár túl szigorúnak tartják az előírásokat, igyekeznek mindenben megfelelni, hogy mielőbb megkezdhessék a működést, és – mint Ildikó fogalmazott – jó kapcsolatot szeretnének fenntartani minden intézménnyel.
Az otthon javára húsvét hétfőjére hirdetett adománygyűjtést az Arad megyei RMDSZ Nőszervezete. „Kapóra jött az ünnep, mert azt gondoltuk, hogy ha minden nőszervezeti tag a locsolkodóktól csak egy lejt is kap, a sok kicsi sokra megy alapon szép összeget gyűjthetünk össze – magyarázta Lészay Ildikó elnök. – Nálam több mint negyvenen voltak öntözni, és volt olyan kisfiú, aki a locsolkodási pénzéből adakozott, mert úgy érezte, jó célra adja. Nem néztük, hogy ki mennyit tett az urnába, mert a gesztus volt a fontos.”
Valamivel több mint 800 lej gyűlt így össze, amit péntek délután adtak át az otthon vezetőinek. Bugyinszki Ildikó azt mondta, hogy ebből a pénzből az apróbb fürdőszobai berendezéseket vásárolják meg, és bíznak a fennvalóban, hogy a többit is sikerül előteremteni.

Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. április 5.

Német támogatással, két tanácsosi hely a cél
Közösségi házra vágynak a pankotai magyarok
Pankotán Gulyás László RMDSZ-helybeli elnökkel, városi tanácsossal a soron következő önkormányzati választások esélyeit latolgattuk.
Reményei szerint sikerülni fog összegyűjteni a szervezet indulásához szükséges 500 aláírást. Tekintve, hogy a legutóbbi megmérettetésen az egyetlen tanácsosi helyhez szükséges szavazatokon felül teljesítettek, ami nem volt elegendő még egy mandátumhoz, ezért azokat visszaosztották a többi párt jelöltjei között. Nagyon jó ötletnek tartja Péró Tamás ügyvezető elnök felvetését, miszerint az RMDSZ listájára fel kellene venni a helybeli németek képviselőjét is. Ha ugyanis a pankotai 320 magyar mellett a 170 német is az RMDSZ-listára szavazna – amelynek a II. helyén egy belevaló német szerepelne –, bizonyára összejönne két tanácsosi mandátum. Eddig ugyanis a németek soha nem indultak külön, hanem támogatták Retter Iosif polgármestert, aki viszont nem pályázza meg újra a tisztséget. Mivel a németek beszélnek magyarul, meg aztán ők is kisebbségiek, talán jobban megbíznak az RMDSZ-ben, mint a többi pártban. Mindnyájukat ismeri, ezért legsürgősebb teendőjének tekinti megkeresni a németeket, akikkel egyeztetik a közös indulás feltételeit. Ezzel együtt a pankotai magyarságot is alaposan meg kell szervezni, a választásokon meg kell mozgatni mindnyájukat. Ugyanakkor a betegek számára is be kell szerezni az orvosi igazolásokat, hogy hazavihessék hozzájuk a mozgóurnát.
A kérdésre, miszerint egy szem tanácsosként hogyan lehetett politizálni, elmondta: tanárként szívén viseli nemcsak a magyar nyelvű, hanem általában a helybeli oktatást is, ezért az ezzel kapcsolatos ötleteinek kivitelezésében a barát tanácsosokra és az értelmiségiekre, főként az egyetemet végzettekre lehetett támaszkodni. Azok megértették, hogy a pankotai oktatásba és a kultúrába mindenképp több pénzt kell fektetni. Az utóbbi mandátum idején sikerült elindítani az új iskolaépület felhúzását, de a kultúrára is több pénz jutott.
Ami a helybeli magyar kulturális életet illeti, Dokopil Olga rendszeresen megszervezte a szüreti mulatságot, ami magyar hagyomány ugyan, de nagy népszerűségnek örvend a román és a német fiatalok körében is, ezért e mulatságokon ők szoktak többségben lenni. Ugyancsak magyarok szervezik a német kerweit, vagyis templombúcsút is, a katolikus templom felszentelésének az ünnepén. A románok különösen kedvelik a szüreti mulatságot, ezért mindnyájuk saját, magyar népviseletbe öltözik.
Ugyancsak magyar érdekű vonatkozása van a katolikus temetőben lévő magánkápolnának, amit az Ausztriában élő gazdája használatra átadná olyan szervezetnek vagy személynek, aki-amely használná valamilyen rendezvényekre, de a gondját is viselné. Annak a rendbehozatala komoly befektetést igényelne. Csiky Gergelynek a szülőháza eladó volt, 60 ezer eurót kértek érte, ami elérhetetlenül nagy összegnek tűnt. Végül 35 ezer euróért eladták. Annyi pénzt talán a megyei magyarsággal összefogva, elő tudtak volna teremteni, de már késő. Mivel a városnak nincs kultúrotthona, a Csiky Gergely ünnepségeknek sem találnak helyiséget. A lakatlan református parókián, amelyet a hollandok felújítottak, van erre alkalmas terem is, ezért a magyar rendezvényekre egyik termet szeretnék megszerezni. A beszolgáló borosjenői tiszteletes úrnál megpróbálnak közbejárni, hogy egyik jelzett helyiség magyar közösségi házként működhessen. Természetesen a használatból adódó rezsiköltségeket maguk állnák – mondta el érdeklődésünkre Gulyás László pankotai RMDSZ-elnök, városi tanácsos, aki abban bízik, hogy az önkormányzati választások után legkevesebb ketten képviselik majd a város magyarjait és németjeit. Ugyanakkor arról sem mondtak le, hogy a városkában magyar házként működő termet szerezzenek, ahol megtarthatnák az ünnepeiket, felekezetre való tekintet nélkül, megélhetnék a magyarságukat.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 5.

Határon Túli Magyar Színházak Szemléje a Thália Színházban
Öt nap alatt három színpadon tíz produkciót láthat a közönség a május 18-án kezdődő Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén a budapesti Thália Színházban.
Május 18-án, szerdán a nagyszínpadon a kassai Thália Színház produkciójával kezdődik a színházi szemle. Moliére Mizantróp című darabját Czajlik József állította színpadra. Az előadás többek között olyan aktuális témákat dolgoz fel, mint a szólásszabadság, a másik személyes autonómiája, az ízlés képlékenysége, az igazmondás határai és a társas élet buktatói – olvasható a Thália Színház MTI-hez eljuttatott közleményében.
Mint írják, szintén a nyitónapon mutatja be az Arizona Stúdióban a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat Fade out című mozgásszínházi produkcióját, amelynek rendező-koreográfusa Györfi Csaba.
Május 19-én, csütörtökön a nagyváradi Szigligeti Színház érkezik a fesztiválra: a nagyszínpadon Csiky Gergely Buborékok című vígjátékát játssza a társulat Novák Eszter rendezésében. Ugyanezen a napon az Arizona Stúdió közönsége a Marosvásárhelyi Egyetem produkcióját, Egressy Zoltán4x100 című tragikomédiáját láthatja, amelyet Sebestyén Aba jegyez rendezőként.
Május 20-án, pénteken a Yorick Stúdió előadásában Székely János Dózsa című monodrámáját tekintheti meg a közönség. A produkció rendezője Török Viola, Sebestyén Aba pedig ezúttal színészi minőségében lép fel.
Ugyancsak május 20-án az Új Stúdióban az Újvidéki Színház művészei, az ikonikus francia énekesnőről, Édith Piafról szóló Piaf-marche/ Piaf-menet című előadást játsszák, Mezei Kinga rendezésében és főszereplésével.
Május 21-én, szombaton az Arizona Stúdióban a Spectrum Színház játssza Matei Visniec Nyina, avagy a kitömött sirályok törékenységéről című darabját. A Franciaországban élő román szerző Csehov nyomán készült művét Török Viola rendezte.
A nagyszínpadon március 21-én ismét egy Molière-darab, az Úrhatnám polgár című komédia látható, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház mutat be, Sardar Tagirovsky rendezésében.
Május 22-én, vasárnap a fesztivál záróelőadásaként, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának produkcióját, Lev BirinszkijBolondok tánca című darabját nézhetik meg az érdeklődők, amelyet a 4x100-hoz hasonlóan Sebestyén Aba állított színpadra.
A szemléről bővebb információ a színház honlapján olvasható.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. április 6.

A költészet napja Aradon
Április 11-én, hétfőn 17.00 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében közös rendezvénnyel ünnepli a költészet napját a Kölcsey Egyesület és a Tóth Árpád Irodalmi Kör, még pedig egy verseskönyv bemutatójával. Szép Mária Terézia: Ha megszületik a szó... c. kötetét Brauch Magda mutatja be. Az eseményen kiállítjuk a költőnő férje, Szép Zoltán néhány festményét is, amelyeket Ódry Mária méltat.
Mindenkit szeretettel várunk.
A Kölcsey Egyesület és a Tóth Árpád Irodalmi Kör
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 8.

Vajdasági óvónőket fogadtak a Csikyben
„Nemzeti nagyjainkat közelebbről is meg kell ismerni”
Vajdasági pedagóguscsoportot fogadtak csütörtökön a Csiky Gergely Főgimnáziumban, a vendégeket Matekovits Mária ny. biológiatanár és Spier Tünde aligazgató fogadta az iskola könyvtárában.
A vajdasági óvónők dr. Szőke Anna kishegyesi nyugalmazott óvópedagógus, népművelő, néprajzkutató (számos könyv és tanulmány szerzője) kezdeményezésére érkeztek Aradra, abból a célból, hogy megismerjék az itteni magyarság hagyományait, értékeit és kicsit betekintést nyerjenek az aradi magyar oktatás mindennapjaiba. A 21 évvel ezelőtt létrejött Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének megalapítója és jelenlegi vezetője a Nyugati Jelennek elmondta, egyik életcélja a magyar néphagyományok kutatására és őrzésére épül, illetve arra, hogy ezt hogyan lehetne bevinni az oktatói-nevelői munkába. Az egyesület vezetője szerint aradi látogatásukkal a szakmai továbbképzést, illetve a nemzeti öntudatot szerették volna erősíteni. „Nagyon régi vágyam teljesült azzal, hogy Aradra elhozhattam pedagógus kollégáimat. Nagy elkötelezettje vagyok a magyar nemzeti öntudatnak, ilyen családból származom. Édesapám fejből tudta az aradi vértanuk nevét. Aki egy ilyen közegben nő föl, az ezt valahol viszi magával. Ezt szeretném átadni a kollégáimnak. Nemzeti nagyjainkat közelebbről is meg kell ismerni, ez pedig csak önképzés keretében valósulhat meg” – nyilatkozta az etnológus.
A vajdasági vendégek a program szerint szombaton indulnak tovább ( Temesváron is kiszállnak), addig is az aradi házigazdák többek között városnézésre viszik őket, sőt pénteken Pécskára is ellátogatnak.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 11.

A Magyarság Házában mutatkozott be a Bánság
Végvári túrós lepényt és temesrékasi borokat kóstoltak a budapestiek
A budavári Magyarság Házában április 9-én, szombaton került sor a Rejtőzködő Kárpát-medence – bemutatkozik a Bánság: Hagyomány és modernitás című rendezvényre. A Magyarság Háza, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Bethlen Gábor Zrt., a Petőfi Sándor Program és a Bánsági Közösségért Egyesület közös rendezvényén lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a bánsági régió magyar intézményei és civilszervezetei, az érdeklődők megismerhették az itt élő magyarság történelmi múltját és jelenét, hagyományait és sajátos kulturális és gasztronómiai értékeit.
A minden magyar összetartozását jelképező intézmény, a Magyarság Háza patinás környezetben, a budavári Szentháromság téren, a Mátyás templom és a Halászbástya tőszomszédságában található, célja a Magyarország határain innen és túl élő magyar közösségek közötti kapcsolatok erősítése. A Bemutatkozik a Bánság konferencia és kulturális rendezvény megnyitóján Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója köszöntötte a Rejtőzködő Kárpát-medence sorozat kilencedik eseményének résztvevőit. „A sorozattal az célunk, hogy szoros barátságok, emberi kötelékek alakuljanak ki a magyarországiak és a külhoni magyarok között” – mondta Csibi Krisztina, aki nagy szeretettel üdvözölte a bánsági vendégeket. Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő megköszönte a házigazdáknak a felkínált lehetőséget, amellyel élve a bánsági magyarok megmutathatják a közösség értékeiből mindazt, ami a legjobb és a legszebb, igyekezve teljes képet nyújtani a budapesti érdeklődőknek. „Reméljük, hogy mai nap végén a Bánság egy kicsit közelebb kerül mindenkinek a szívéhez, akit érdekel a határon túli magyar szórványközösségek sorsa” – mondta a Molnár Zsolt. „Nagy szeretettel várunk mindenkit a Bánságba, amely fizikailag is közelebb került, hiszen autópályán 2,5-3 óra alatt elérhető Budapestről”.
A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkársága nevében Kádár Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket; arra hívta fel a figyelmet, hogy a bánsági magyaroknak két fő fegyverük volt az utóbbi évszázadok megpróbáltatásai során: a békesség és a kitartás. „A Bánság a történeti Magyarország legtarkább nemzetiségű tája, több nép lakja és határok szabdalják szét, mégis kiállta a történelem viharait – mondta Kádár Zoltán –, mert a bánságiak mindig elismerték egymás értékeit és táplálkoztak egymás kultúrájából.” Azt is elmondta: a magyar kormány a bánsági szórvány megmaradását, megerősödését célzó programokat támogat, köztük egy Szórványkollégium és Közösségi Ház létrehozását, amelyre 150 millió forintot fordítanak és még az idén két újabb Petőfi-ösztöndíjas fiatalt küldenek Temesvárra, akik hozzájárulhatnak a bánsági magyar közösség megmaradásához.
A bánsági magyar intézmények és civilszervezetek – köztük a médiák képviselői is – a gyönyörű neogótikus épület Rákóczi termében kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. A magyar iskolák ( Bartók Béla Elméleti Líceum, Gerhardinum Római Katolikus Líceum), a magyar színház ( Csiky Gergely Állami Magyar Színház), a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete, bánsági civilszervezetek és ifjúsági szervezetek standjai között helyet kaptak a TVR és a Temesvári Rádió magyar szerkesztőségeit, valamint a Heti Új Szó és a Nyugati Jelen szerkesztőségeit bemutató standok is. Nagy volt az érdeklődés a bánsági gasztronómiai különlegességek iránt: a rendezvény résztvevői megkóstolhatták a messze földön híres végvári túrós lepényt és a magyarországi vendéglőkben forgalmazott kiváló temesrékasi borokat.
Az Összkép a bánsági magyarságról című konferencia keretében Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet temesvári származású igazgatója, Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke, dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, Fazakas Csaba eformátus esperes és Oláh Gábor, a TEIS (Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács) elnöke mutatták be a bánsági régió történelmét, gazdasági és demográfiai helyzetét, az oktatási intézményeket és civilszervezeteket, a kultúra és az ifjúság helyzetét és perspektíváit.
A nagy érdeklődést kiváltó konferencia után került Sógor Csaba EP-képviselő jelenlétében a Bartók Béla – európai szellemiség, nemzeti gyökerek című kiállítás megnyitójára, Szőczi Árpád: Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című dokumentumfilmjének levetítésére és ezzel párhuzamosan Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban című kötetének bemutatójára. A rendezvény teltházas, vastapsot aratott kulturális gálaműsorral zárult, ahol bemutatkoztak és felléptek a temesvári Bokréta citerásai, az Eszterlánc Néptánccsoport és Éder Enikő, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, Borsos Pál (zongora) közreműködésével.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 13.

Helyzetelemzés Király András oktatási államtitkárral
Közügyként kezelni az Arad megyei diáktoborzást!
Tekintve, hogy az RMDSZ Arad megyei szervezetének legutóbbi MKT-ülésén megdöbbenést keltett a hír, miszerint Aradon összesen 22 gyermeket írattak be a magyar nyelvű előkészítő osztályokba, Király András oktatási államtitkár is sommázta véleményét. Akkori helyszíni tudósításunkban arra utaltunk, hogy a kérdés „megér még egy misét”, ezért az államtitkár úrral megpróbáltuk elemezni a kialakult helyzetet, illetve a körülményeket.
– Államtitkár úr, már az MKT-ülésen is felmerült a kérdés: az adott helyzetben mi a teendő?
– Vannak dolgok, amelyeket rögtön el lehet mondani, másokat viszont csak bizonyos helyzetelemzések után ildomos közölni. Már többször körbejártuk a kérdést, miszerint az oktatás közügy, vagyis azzá kellene tenni. Ha titkolózunk, attól még nem nő, de nem is csökken a gyermeklétszám. A jelzett MKT-ülés óta, utánanéztem a magyar diáklétszámnak nem csak Arad megyei, hanem országos viszonylatban is. Előrebocsátom: az előkészítő osztályba való beiratkozás egy folyamat, ami augusztus végén záródik le, tehát addig folyamatosan be lehet íratni a gyermekeket. A mostani volt a nagy beiratkozási hullám, melynek során, országosan 8888 magyar gyermeket írattak be az előkészítő osztályokba. A jelzett szám 1500-1600-zal kevesebb a mostani, évfolyamonkénti összlétszámunknál, ami 10 500 fölött van. Számomra elkeserítő a 8888 fő, még akkor is, ha augusztus végéig e szám bizonyára növekedni fog, nagy valószínűség szerint, eléri a 10 000-et. Ennyi évfolyamonként feltétlenül szükséges egy prognosztizálható oktatási hálózatnak a működtetéséhez. Anélkül, hogy sokat kerülgetnénk az aradi 21-22-es számot, el kell mondanom: e létszám eléggé változó, hiszen tavaly Temes megye volt hasonló helyzetben, most viszont a Bartók Béla Líceumba 31 előkészítő osztályost írattak be. A Bartókosok méltán büszkék az eredményre, hiszen olyan tevékenységeik vannak, amelyek vonzzák a diákokat. Ez viszont nem boldogítja az aradiakat, mert a 2011-ben elfogadott oktatási törvény nyit egy olyan kaput, amely sok helyen keserű perceket okozhat az oktatással foglalkozóknak, mivel kimondja: a szülő választja meg az iskolát. Éppen ezért, a tradicionális, régi iskolakörzetek megszűntek. Tehát amelyik iskolát választja a szülő, oda íratja a gyermekét. Ez viszont úgy csapódik le, hogy a felkapott iskolákban sok osztály van, ami azzal üt vissza, hogy a nagyvárosok kerületi iskolái elnéptelenednek. Ez viszont megosztja a gyermekeket, akiknek egy része naponta eljut a központi iskolába, aki viszont nem tud ingázni, az ott marad a körzeti iskolában. Ott viszont a megfogyatkozott létszám miatt, a magyar tagozatok felszámolódnak, tehát a diákjaink az állam nyelvén tanulnak tovább. A tanügyi törvény megfogalmazása számomra abban az esetben szimpatikus, ha minden iskola megfelelően tudja lemenedzselni. Vagyis rájön arra, hogy valami többlettel kell szolgálnia a gyermekek, főként a szüleik megnyeréséhez.
– Térjünk a saját házunk tájára, mert a fejtegetésből úgy érzem, hogy a diákok megnyerése nagy részben az iskolaközpontok vezetőségén múlik, esetünkben a Csiky Gergely Főgimnáziumén. Milyen többletet kínálhatna a magyar diákok megnyeréséért?
– Lassan 10 éve kiestem a közvetlen aradi oktatásból, de az egészet felülről látom, ezért Arad megyében, illetve a megyeközpontban tapasztalt példákat kívánok felhozni. Mert úgy látszik, nem akarunk tanulni abból, hogy 1990 után, vagyis a kommunizmus után megszűnt az arad-gáji magyar általános iskola, amiből egy összevont elemi tagozat maradt. A szeműnk láttára szűnt meg a 35 ezer ember vonzáskörében működött mikelakai iskola. AMosóczy-telepi iskolát az 1990-es évek végére nagy erőfeszítésekkel sikerült újra általános iskolává növelnünk, majd hirtelen visszazuhant egy összevont elemis szintre. Manapság maradtunk a fent említett iskolákkal és a teljes hálózattal, vagyis óvodától a XII. osztályig működő Csiky Gergely Főgimnáziummal, illetve az Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozatával, ahol csak elemi szinten van egy összevont osztály, de a gimnáziumi osztályok működnek. Úgy érzem, komolyabban kellett volna elemezni az okokat: elmennek-e a magyar oktatásból a német nyelvű oktatás, esetleg a román nyelvű oktatás felé? Mi az oka a jelenségnek? Mert ha évente csak számokat kezelek, de nem látom, mi van mögöttük, jönnek a kellemetlen meglepetések. Hosszú ideje mondom, hogy el kellene készíteni azt a katasztert, ami szerint pontosan tudom, hogy mi van a városban. Itt viszont mindenki visszahúzódik, noha nem RMDSZ-, sem RMPSZ-feladat, hanem összmagyar érdek és feladat lenne tisztába tenni magunkat a tisztán látás, a helyes döntések meghozataláért, amelyek egy stratégia részei lennének.
Lépni kellene, de kinek?
– De hát, tudtommal, elkészült a megyei oktatási stratégia…
– Azt én nem láttam, de tudom, hogy dolgoztak vagy dolgoznak rajta, gyakorlati eredménye egyelőre nincs. A helyzet az, hogy valószínűleg van, ráadásul szakértők készítették, de a döntések egyelőre késnek. Minél inkább késleltetjük a beavatkozást, annál nehezebb jó döntést hozni. Nem tudom, pontosan milyen felmérések készültek, melyek a pozitív visszajelzések, illetve az intő jelek, amelyek alapján döntéseket kellene hozni. Egy biztos, hogy valamit lépni kell. Amíg azonban nincs a közös összefogás, addig a szakmának kellene megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek megoldást hozhatnak…
– Vagyis, mégis az RMPSZ térfelén a labda?
– Ők a közvetlenül érdekeltek. Addig, amíg mindenki elmondja, hogy az oktatás, prioritás, de igazából más prioritásban gondolkodik, addig annak kellene foglalkoznia a kérdéssel, akinek a felkészültsége, a szakmaisága, végső soron a megélhetése is ettől függ. Mert nem létezik, hogy ne lehessen egy pontos képet kirajzolni a városban lévő helyzetről. Tehát az RMDSZ elindít jó projekteket, programokat, de azok élettel való megtöltése attól függ, hány embert tudunk bekapcsolni. Legalább a köztudatba be kellene vinni, hogy az oktatási kérdések, közösségiek. Az elavult oktatási programokról nem tehetünk, hiszen mindenki számára rosszak, csak akkor mással, esetleg délutáni tevékenységekkel kellene érdekessé tenni az oktatási folyamatot. Túl odafigyelnek a diákra, agyonszervezik az idejét. Nem tudom, mik azok a dolgok, de visszatérve a Bartókra, a vezetőség örvend, amiért van egy osztálya 31 gyerekkel, miközben mellette egy kifogyó kisebbség iskolája, a Lenau, 7 előkészítő osztályt tölt meg.
– Az nem a Lenau vezetőségének, hanem a németországi gazdaság vonzerejének köszönhető…
– A szülőt egyszerűen nem is érdekli, milyen oktatás folyik ott, hanem hogy a gyereke megtanuljon németül. Valahol nekünk is itt kellene nyitnunk, hiszen néhány kilométerre van az anyaország, tehát velük közösen kellene összehozni valamit, ami vonzóbbá tenné a magyar oktatást. Mert amíg olyan megfogalmazások is vannak, hogy az anyanyelvű oktatásban 4-5 órát pluszban tölt el a gyermek, efféle állásponttal nincs, mit kezdeni… Mindent egybevetve úgy érzem, hogy az aradi 21-22-es szám csak bővülhet, de a nagy probléma, hogyan fog ebből egy működőképes hálózat kialakulni? Mert teszem azt, az Aurel Vlaicu Általános Iskolában bármennyire is támogatják a magyar nyelvű oktatást, a 2-3 előkészítő osztályosból nem lehet különálló V. osztály, hiszen azt valakivel összevonják. Akkor viszont a szülőknek nem tetszik, ezért megindulhat az elfogyási folyamat, ami kifelé is terjed, méghozzá negatív hatással.
– Úgy érzem, válságos helyzet előtt állunk, ha éppen már nem vagyunk benne. Éppen ezért, nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Mi lenne, ha közösen szerveznénk egy oktatási fórumot, ahol a pedagógusok, a szülők, a hozzátartozók, mindenki elmondaná a véleményét, illetve a jobbító ötleteit? Ön szerint honnan kellene elindulni?
– Mindig visszatérhetünk a tánciskolában alkalmazott „kályha módszerhez”, de hát már számos vitafórumot szerveztünk az anyanyelvű oktatás gondjainak az orvoslására, komoly eredmény nélkül. Egy olyan beszélgetésre azonban feltétlenül sort kellene keríteni, ahol a szakma egy szeletet képezne. Ugyanakkor, nagyon fontos szerep jutna egyházaink vezetőinknek, akik a hívő, egyben szülőkhöz el tudnák juttatni az anyanyelvű oktatásra sarkalló üzenetet. Mert oktatásunkban vannak ugyan gondok, de az nem rossz minőségű, nem jellemző rá a negatívum. Hatékonnyá tehető, ha van egy külső beleszólási lehetőség az iskola életébe és az iskola, nem vágja maga alatt a fát. Röviden: nem szabad magára hagyni az intézményt!
Minőség helyett mennyiség?
– Minőségi szempontból bármivel is jobb-e, többet ad-e a gyermeknek az állam nyelvén vagy a német nyelven történő oktatás az anyanyelvűnél?
– A kérdés megér egy-két gondolatot. Kezdjük a némettel: a nagyvárosainkban a német gazdasági vonzás miatt zsúfoltak a német iskolák, mert ingyen lehetőséget nyújt a német nyelv elsajátítására. Minőségileg viszont nem veszi fel a versenyt a mienkkel, mert az oktatás nagy része román nyelven folyik, ugyanis minden tantárgyat nem tudnak lefedni németül beszélő pedagógusokkal. Talán Brassóban és Nagyszebenben valamilyen szintig le tudják fedni, a többiek azonban nem. Ezzel együtt, főként a vegyes házasságokból származó, más nemzetiségű gyerekeket íratják ide. Ha viszont a román és a magyar nyelvű oktatás közötti különbséget vizsgáljuk, van egy bizonyos minőségi eltolódás a román oktatás felé. Ez a minden évben elkészülő líceumok toplistáján látszik a legjobban, ahol a legjobb magyar líceumok az első 100-nak a második felében vannak. Érdekes, hogy a marosvásárhelyi Unirea mindig az első 20-ban, de a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Líceum is elöl található. A rangsorolás az elért eredmények számadatai alapján történik. A mi jó líceumaink – ahol szaktanárok oktatnak és reggeltől estig jó minőségű munka folyik – eredményein sokat ront, hogy a központosított iskolákban 5-6 sor osztály is működik, ahol az utolsó osztályoknak az eredményei mesze elmaradnak az első 3 osztályétól. Az erős román líceumok viszont 3-4 osztálynál meghúzzák a vonalat. Tehát miközben a mi líceumaink nagyszámú diákra utaznak, ami ront az átlageredményen, addig a román intézmények az oktatás minősége miatt indítanak kevesebb osztályt. Akár tetszik, akár nem, a MOGYE eredményei is ezt támasztják alá: 135 ingyenes hely van román és magyar vonalon, a 136. magyar bejutónak viszont gyengébb az eredménye, mint a 210. románnak. Azt sem állíthatom, hogy van bizonyos diszkrimináció, hiszen ugyanazokból a tesztkérdésekből vizsgáznak románul, illetve magyarul, miközben a román dolgozatot, román, míg a magyart, magyar tanár, hasonló pontrendszer alapján értékeli. Az első 60 helyig azonos a szint, utána viszont a mienk gyorsabban esik. Van még egy kérdés, amit a legtöbben messze elkerülnek: utánanéztem, és rájöttem, hogy magyar diákok a román nyelv, illetve más tantárgyak országos szakaszán alig vesznek részt. Kivételt képez a magyar irodalom olimpia. A magyar oktatásból érkező országos díjazottak általában a művészeti vagy szaklíceumok diákjai. Az erős elméleti líceumainknak a diákjai, a magyar nyelv és irodalom kivételével hiányoznak az országos döntőkről, hiszen a megyei szakaszon általában elhullnak. Szerencsére, megszervezzük az egymás közötti tantárgyversenyeket, de szerintem, az nem elég, az országos versenyekre is sokkal jobban kellene összpontosítani.
– Újra visszatérve a mi, aradi gondunkhoz, véleménye szerint hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a diáktoborzást?
– Ha azt a pedagógusokon kívül, az átlagember is a szívügyének érezné. Ha a globalizáció vadhajtásait, illetve az érvényesülésről alkotott téves nézeteket közösen próbálnánk kigyomlálni az emberek tudatából, ugyanakkor a civilszervezeteinket és az egyházainkat is a megmaradásunkat szolgáló közös ügyünk, az anyanyelvű oktatásunk mögé állíthatjuk, hosszú távon is biztosíthatjuk iskoláinknak a működését. Mert a remény soha nem halhat meg!
– Legyen igaza, köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 14.

Poétai recept iskolásoknak
Az M. M. Pódium Színház Nagyvárad tegnap délelőtt tartott előadást a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében Poétai recept, avagy vándorlás Csokonaitól Tamásiig címmel. Az előadás érdekessége, hogy van egy másik, felnőtteknek szóló verziója is, mely „sikamlósabb részeket és poénokat is” tartalmaz (ahogyan Meleg Attila, a darab rendezője fogalmazott). A gyerekeknek inkább a könnyedebb verziót adták elő, mely belefér egy órába.
Az előadás tulajdonképpen vidám, verses-zenés összeállítás Marin Lucia, Kádas Ferenc, Miklósik Gellért és Meleg Attila előadásában. Petőfi Sándor, Arany János és Csokonai Vitéz Mihály tollából származó verseket gyúrtak össze egy darabba, néhány dallal és egy Tamási Áron-történettel kiegészítve. Helyszíne leginkább egy csárda, de mezőn, borospincében vagy templomban játszódó részek is vannak benne, remek megoldássokkal a díszlet terén.
A darab felnőttesebb változatát olvasóink május 11-én nézhetik meg a Jelen Ház nagytermében.
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. április 21.

A magyar irodalom ünnepe volt Aradon
Vasárnaptól szerdáig Aradon zajlott a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny idei országos döntője. A 144 általános és középiskolás diák valamennyi erdélyi, partiumi és bánsági megyét, de még a Kárpátokon túli régiókat is képviselte.
A négynapos rendezvény magán a versenyen kívül számos érdekes programot tartogatott a gyerekeknek és tanáraiknak: többek között világosi kiránduláson, lippai, solymosi és pécskai látogatáson ismerkedhettek meg Arad megye épített és természeti örökségével, felkeresték a máriaradnai kegytemplomot, a '48-as Ereklyemúzeumot, színházi előadáson és táncházban is szórakozhatott a népes mezőny.
„Az irodalom és magyar nyelv olimpiája, ünnepe ez” – mondta Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár a döntőről, amelyet a Mikes-vetélkedő 1971 óta íródó történetében negyedik alkalommal rendeztek meg Aradon (a legtöbbet, hetet Kolozsváron szerveztek meg, Sepsiszentgyörgy pedig a második leggyakoribb házgazda öt vendéglátással). „De helyszíntől függetlenül mindig a legjobbak mérik össze tudásukat – folytatta az államtitkár. – A verseny népszerűségét jelzi, hogy a selejtezőkön 815 általános és 117 középiskola indul.”
A dolgozatok megírását hétfőn tartották az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, az eredményeket pedig kedd este tették közzé. A jegyek kifüggesztése után évfolyamonként a diákok a javító tanárokkal együtt kiértékelték a dolgozatokat.
Berszán István versenybizottsági elnök, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője a Maszolnak elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a tételeket, hogy amennyire nehéz volt a kidolgozása, legalább olyan mértékben játékos is legyen. "Örvendtem annak, hogy minden osztályban voltak, akik megtalálták ezt a »játékteret«, és látszott a dolgozatukon, hogy élvezték azt, amit csináltak. Ez a legnagyobb haszon!” – jelentette ki.
Az ünnepélyes díjkiosztót szerdán tartották Aradon a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetőségének, illetve helyi közéleti személyiségek jelenlétében, a díszvendég Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt.
Jövőre Beszterce ad otthont a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny döntőjének.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

lapozás: 1-30 ... 721-750 | 751-780 | 781-810 ... 931-936




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék