udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1039
találat
lapozás: 1-30 ... 751-780 | 781-810 | 811-840 ... 1021-1039
Névmutató:
Boc, Emil
2012. augusztus 7.
Felesleges nyűg lenne a minicenzus a polgármesterek szerint
Abszurdumnak tartják a Krónika által megkérdezett polgármesterek a kormány azon tervét, hogy mininépszámlálás révén derítsék ki, valójában hány, választójoggal rendelkező polgár él az országban. Amennyiben valóban megszervezik, a cenzus terheit az önkormányzatoknak kellene viselniük, és a polgárok megszámlálásának megszervezése és lebonyolítása is a helyi hatóságokat terhelné. A polgármesterek szerint egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig.
Antal: nem küldjük terepre az embereket
Nonszensznek nevezte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a mininépszámlálás ötletét. „Tavaly már januárban elkezdődött a felkészülés a népszámlálásra. Májusra már kialakultak a körzetek, próbanépszámlálást is tartottunk. Sepsiszentgyörgyön összesen 350 személy dolgozott rajta, őket az állam fizette” – sorolja az elöljáró annak okait, hogy miért lenne értelmetlen egy ilyen erőfeszítés és anyagi ráfordítás után újra végigcsinálni ugyanazt. Egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig. „Nonszensz felvetés, nem fogjuk terepre küldeni az önkormányzati dolgozókat ahelyett, hogy az építési engedélyekkel foglalkoznának” – jelentette ki.
Antal Árpád szerint ha volna rá politikai akarat, inkább annak a három-négy intézménynek az adatait kellene összehangolni, amelyek személyi adatokkal dolgoznak. Mint elmondta, Kovászna megyében például a lakosság-nyilvántartó 231 ezer, a statisztikai hivatal pedig 223 ezer személyről tud, a tavalyi cenzuson pedig 206 ezret számoltak össze. Mindemellett az elöljáró úgy véli, eleve nem volna szabad egy ilyen felvetésnek alávetni a referendum érvényességét. „Olyan ez, mintha akkor változtatnék a szabályokon, amikor már lefújták a mérkőzést” – szögezte le.
Boc sem engedi az alkalmazottait
Kifogásolja Emil Boc kolozsvári polgármester is, hogy a kormány által elrendelt mininépszámlálást a helyi önkormányzat alkalmazottainak kellene lebonyolítaniuk. Az elöljáró pénteken tárgyalt Ioan Rus azóta lemondott belügyminiszterrel, akinek kifejtette, a hivatal amúgy is személyzethiánnyal küszködik, hiszen ebben az időszakban sokan szabadságon vannak. „Nem értem pontosan, hogy kiknek kellene elvégezniük a cenzust. Az azonban bizonyos, hogy a kolozsvári önkormányzat alkalmazottainak más feladatokat kell ellátniuk nap mint nap, így semmiképpen nem nélkülözhetjük őket” – magyarázta Boc.
A polgármester aggályaira reagálva Ioan Rus úgy vélekedett, ha egyes önkormányzatok és megyei tanácsok nem tudnak megfelelő számú személyzetet biztosítani, akkor külföldről kell a cenzust lebonyolító alkalmazottakat „importálni”. Rus korábbi nyilatkozata szerint a mai nap folyamán mindegyik hivatalnak elküldik a mininépszámlálás megszervezésére vonatkozó részletes leírást.
Boc egyébként azt mondja, hogy a választói névjegyzék aktualizálása megtörtént, a lakosság-nyilvántartó hivatalt már akkor felszólította a lista összeállítására, amikor átvette a városvezetői mandátumot. „Kolozsváron a június 10-ei helyhatósági választásokon használt adatokhoz képest mintegy ezerrel kevesebb személy rendelkezik választójoggal az elhalálozások és költözések miatt, az új összesítést a belügyminisztériumnak is elküldtük „ – szögezte le az elöljáró.
Nagykároly: nincs jog a törlésre
Kovács Jenő nagykárolyi polgármester szerint is értelmetlen a mininépszámlálás, a referendumnak ugyanis meglátásban semmi köze sincs a választói névjegyzékekhez, amelyeket az önkormányzatok állítanak össze. Az elöljáró ugyanakkor úgy véli, lényegtelen, hogy ki hol lakik, a döntő az állampolgárság. Viszont elmondta, az önkormányzat listáin olyanok is szerepelnek egy-egy lakcímen, akik már rég nem laknak az illető ingatlanban, mivel a polgármesteri hivatalnak csak adott feltételek mellett van joga törölni valakit a választói névjegyzékből. Elmondta: Nagykárolyban ismer olyan esetet, hogy a választói névjegyzékben ugyanazon a lakcímen három család szerepel.
Bár tudják, hogy ezek eladták egymásnak a házat, sőt arról is értesültek, hogy a régi tulajdonosok Németországban meghaltak már, mivel őket erre hivatalosan nem kérték fel, nem volt jogi alapjuk törölni a nem ott lakó személyeket a választási névjegyzékből. „Ez egy jogi kérdés, amit tisztázni kellene, de nem ilyen hirtelen és nem a referendum után – fejtette ki az elöljáró. – Nem az önkormányzatok listáira kellene alapozniuk, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy kinek van állampolgársága, és hogy öszszesen hányan kellene lennünk a szavazólistákon.”
Maros megye: aktuális névjegyzékek
A Krónika által megkeresett Maros megyei illetékesek viszont egybehangzóan arról számoltak be, hogy ők rendszeresen aktualizálják adataikat, így azok most is naprakészek. Marosvásárhely polgármesteri hivatala például közleményben mutatott rá, hogy a 3440 oldalas listájukat a törvénynek megfelelően, július 5-én aktualizálták. A nyilvántartás szerint a városban ezelőtt egy hónappal 128 711 személy rendelkezett szavazati joggal. Nagyernye polgármestere, Jánosi Ferenc pedig egyenesen idiótaságnak tartja, hogy egy újabb cenzusra kerüljön sor.
„Nincs miért újraszámoltassák Nagyernye lakóit, mert amikor kellett, mi pontos munkát végeztünk. Nálunk a halottak nem szerepelnek a nyilvántartásban, hisz időben frissítjük a listákat” – fejtette ki a Maros megyei nagyközség polgármestere. Takács Olga, Koronka frissen választott községgazdája sem tartja ésszerűnek a népszámlálás megismétlését. „Nálunk mindenki ott van a nyilvántartásban, akinek ott kell lennie. Havonta aktualizáljuk a lajstromot, ezért úgy gondolom, rendkívül pontos” – nyilatkozta a polgármesternő.
Szerinte az egyetlen gondot mindössze a külföldön elhunyt személyek adatai jelenthetik, ugyanis nem minden egyes hozzátartozó jelenti be a koronkai önkormányzatnál, távozott rokona halálát. Amennyiben csak a választási listát kell tüzetesebben átnézni, Csíkfalva polgármesteri hivatalának sem jelentene különösebb gondot a lajstrom felfrissítése, állítja a nyárádmenti község elöljárója, Balogh István. „A gond ott kezdődik, ha odatesznek házalni, mert azt nemigen vállalhatjuk. Egyetlen szakreferensem van, azt nem küldhetem kilincselni mind az öt faluba” – szögezte le Balogh.
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 9.
Séta a romániai hírek aknamezőin
Még a szokottnál is furcsább helyzetbe került Románia: a politikai csatározások már az uborkaszezonra, a forróságra sincsenek tekintettel, augusztusban alakítják át a kormányt, az ellenfelek egyre mélyebb sebeket ejtenek egymáson. Az adófizető szavazópolgárnak ma nagyobb szüksége lenne a pontos, objektív információra, magyarán a hírre, mint valaha, hiszen országa és a saját jövője forog kockán, országgyűlési választások előtt állunk, Bukarestben pedig egy tisztségéből menesztett elnök szónokol.
Miközben Kelet-Európára korántsem jellemző módon hét hírtelevízió bömböl az országban, a standok zsúfolásig vannak tömve újságokkal, a világháló pedig „rogyadozik” a román bloggerek hozzászólásaitól és a véleményoldalaktól, egyetlen dolgot állíthatunk csak: fogalmunk sincs, hogy egy hír valódiságát, hitelességét hogyan lehetne ilyen körülmények közepette ellenőrizni. Pedig a sajtót azért nevezhették negyedik hatalomnak – a Montesquieu nyomán elterjedt felfogás szerint a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat volt hivatott ellenőrizni –, mert működését néhány egyszerű szabályra fektette, többek között az információk több forrásból való ellenőrzésére. Erre települt rá a világháló nyújtotta lehetőségekkel – főleg a nyugati demokráciákban – az ötödik hatalom, amikor a civil zsurnaliszták elkezdték ellenőrizni a hagyományos média híreit. Csakhogy ez nálunk nem így működik.
Kicsi, szőrös, csúnya – de a miénk
Kezdjük talán a romániai magyar médiával, mert az alig mutat életjeleket, és labdába sem rúghat ebben a hangzavarban. A hazai magyar média gazdaságilag kényszerpályán van méreti, illetve piaci tényezők miatt, amelyek behatárolják fejlődési és versenyképességi lehetőségeit. Képtelen volt a legerősebb reklámpiacra legalább egy tévét kiállítani, az elsősorban politikai célokat szolgáló rádiós szegmens aránytalanul túlméretezett Székelyföldön, az internet nyújtotta lehetőségeket pedig eddig messze alulmúltuk.
Információáramlás magyar nyelven
A hazai magyar média „second hand” termékkel „mérgezi” szervezetét. Nagyon gyakran tetemes mennyiségű hírügynökségi anyagot kínál, például a Magyar Távirati Iroda (MTI) vagy a Mediafax anyagait, román és magyarországi sajtóból származó értesüléseket. Így fordulhat elő, hogy egy háromszéki napilap két-három nap késéssel úgy adja vissza a 60 kilométeres körzetben történt felsőrákosi tragédia esetét, hogy azt előzőleg egy fővárosi hírtévé Brassóból leadta, a hírt átvette egy román hírügynökség, közzé adta magyar nyelvű hírfolyamában, és a történet harmadnapra – átszerkesztve – megjelenik a napilapban, a belföldi hírek között.
Viccesebb dolgok is előfordulnak – hogy finoman fogalmazzunk – az eszközhiány miatt. A magyar államfő látogatásakor a Duna Televízió kivonul Barótra, hogy rögzítse a történelmi jelentőségű avatóbeszédet, a tévés anyagból összefoglalót készít az MTI, amit átvesznek a helyi lapok, horribile dictu netán a baróti hetilap is, mert, ugye, kész állapotban van, s ráadásul milyen magyarosan hangzik... Mindez nagy-, de nyilván nem teljes mértékben anyagi okokból történik: egy-egy újságíró esetleg rádiós hírszerkesztőként is dolgozik vagy egy másik napilapnál, emellett időnként egy anyaországi tévéadónak is tudósít, a ritmus fenntartása érdekében pedig fel kell kutatnia a hozzáférhető forrásokat – ezeket jobb esetben a cég fizeti meg, ám az sem ritka, hogy ő maga –, amelyeket aztán fordításban, enyhe átszerkesztés nyomán közöl.
Ősforrások maszkolása
E több száz kapcsolódási ponttal rendelkező óriási hálózatba hozzáértő ember bármelyik pillanatban elhelyezhet egy drámai, szélsőségesen jó vagy rossz hírt, esetleg pletykát úgy, hogy egyúttal maga állítja fel a második, illetve harmadik „ellenőrzési forrást” is, ami lehet internetes, írott, tévés vagy rádiós, lévén, hogy mindegyiknek van internetes változata, portálja. A román médiakonszernek ugyanis a több forrásból való ellenőrzés gyakorlatát – jobban mondva annak illúzióját – kihelyezték az internetre.
Egy egyszerű, sokunk számára ismerős példával illusztrálnánk ezt a folyamatot. Az akkor még tisztségében lévő államelnök egyszer elhintette a köztudatba, hogy régiós adminisztratív újrafelosztásra van szükség, lehetőleg azonnal (a lengyelek hét év alatt valósították meg). Ebben a pakkban szerepelt egyebek mellett az is, hogy az összefüggő magyar területeket lehetőleg szét kell szabdalni. A román ellenzék azonnal felfigyelt a gyenge pontokra, és akcióba lépett.
1. Első menetben kiszivárgott a román sajtóba egy ezzel kapcsolatos Markó-szöveg félmondata, melyet az Erdély TV-ből idéztek – egyébként hibásan. 2. Második menetben már legalább két hírtévé közölt térképeket – ugyanezek már hírportálokon is megjelentek –, melyek a két kiszakított székely megyére fókuszáltak, és erről mint kész tényről folytak reggeltől estig a beszélgetős műsorok. 3. Másnap az összes román napilap kénytelen volt foglalkozni az üggyel, mert le nem maradhattak: riportokat közöltek, térképeket stb. Megjegyzendő, hogy eközben Boc és Kelemen – a két állítólagos főszereplő – még meg sem szólalt, s hallgatásuk még hetekig tartott, ugyanis tulajdonképpen nem volt miről beszélniük. 4. Gazdasági elemzések, térképek, táblázatok jelentek meg arról, hogy milyen csóró Székelyföld, és éhen fog halni. 5. A hazai magyar sajtó sem maradhatott le: idő, pénz és szakemberek hiányban lefordította az addig megjelent anyagok egy részét, amit már több mint három forrással össze lehetett vetni, miközben a politika még mindig nem szólt, hiszen korábban nem is tárgyaltak erről. 6. Az első hét végén már olyan térképeket mutogattak a tévék, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a bécsi döntés után kiszakadt Észak-Erdély térképére, tiltakozni kezdtek a Hargita és Kovászna megyei románok fórumai. A politika hallgatott. 7. Tiltakozott Budapest is, mert a sajtóból úgy tűnt, elszabadult a pokol, miközben a romániai politika főszereplői még mit sem tudtak az ügyről. 8. Mit tesz ilyenkor az MTI? Elmegy megkérdezni Kelemen Hunort vagy Emil Bocot? Nem. Idéz legalább két magyar forrást – a Krónika napilapot, illetve a „haldokló” Új Magyar Szót –, illetve három bizonytalan román médiaorgánumot – megvan az anyag, mehetünk kávézni! Tévék mindenek felett
A román reklámpiac királya a tévé. Egy 2011-es Magnaglobal-felmérés szerint a reklámkiadások az országban 457 millió dollárra rúgtak (egy évvel korábban ez még 12 százalékkal volt magasabb). Ebből a tortából 68 százalékot szakítottak a tévék, valamivel több mint 10 százalék ütötte az írott média markát, a rádiók, az internet és az outdoor pedig 5-5 százalékon osztoztak. Világviszonylatban a tévék átlagosan a torta 41 százalékát szakították le, 390 milliárd dollárt. A hazai tévék nettó 315 milliót kaptak a reklámtortából, annak köszönhetően, hogy a román médiafogyasztó passzív, 2010-ben a román átlagember naponta 4 órát és 17 percet töltött a képernyő előtt. Csúcsidőszakban (19 és 23 óra között) 1 óra 34 perc a tévéfogyasztás. A reklámpiaci trendek növekedést mutatnak a tévék tekintetében (forrás: Forbes, Románia, 2011. március). A román piacvezetők a Pro TV, az Antena 1, az Acasã, az Antena 3 és a Realitatea hírtévé, ezeket követik a KanalD, a National és a Prima tévék, összesen 57 román tévéadóval kell számolnunk. Életképes modellek?
A sajtótröszttel szimbiózisban élő hírportál, ami mögött van egy tévéstúdió, egy vagy több rádió, napilap és képes magazin – erős infrastruktúra, cég, kapcsolatrendszer. Hasonló modellt próbál életre kelteni Codrut Seres, az Intact Kiadónál, ahol arra biztatják az újságírót, hogy az anyag mellé küldje on-line a fotót, cikkét pedig publikálja a honlapon, de javasolják a személyes blogon való közlését is. Ehhez a modellhez szükséges egy „tröszt”, és néhány olyan újságíró, aki csak nekünk dolgozik, tehát el tudjuk tartani, nem kell ötfelé dolgoznia.
A felsorolt trösztadatok a kormányváltásra és a közelgő választásokra való tekintettel bizonytalanok: USL-s érdekcsoportok vásárolnak azért, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a Voiculescu-féle trösztnek, a PDL-sek meg azért, mert elestek a közszolgálati tévétől, és körmükre égett a gyertya, a korábbi barátaik meg az állami megrendelések elmaradásával új barátok után néznek. Nem biztos hát, hogy becsődöl az Adevãrul Holding, az Adamescu-tröszt, a Realitatea tévé vagy az Evenimentul Zilei – csak új barátságok köttetnek.
A román írott média
Az Evenimentul–Capital Kiadóvállalat
A Pãunescu tábornokok családja működteti (a PDL-s kormány idején még könnyű dolguk volt, ám e napokban épp új „szponzorok” után kutatnak), zászlóshajóik az Evenimentul Zilei napilap és a Capital című gazdasági hetilap. Házon belül van a B1 tévéadó, amelyik hírtévéként és beszélgetős műsorai révén fungál, sztárjai – a ’90-es évek elején elhíresült bulvárlap alapítója – Ion Cristoiu, valamint Robert Turcescu.
Az Adevãrul-tröszt
Dinu Patriciu kőolaj-milliárdos 6 millió euróért vásárolta meg az Adevãrul Holdingot, amelynek forgalma 2010-ben meghaladta a 100 millió eurót. Övé volt az Adevãrul napilap, amelynek eladásai 2011 júliusában a BRAT auditáló cég szerint 41 ezer példányra zuhantak a 2010-es 125 ezerről. Azóta Péter Imre is távozott a cég éléről, és már Patriciu sem beszél tévévásárlásról, noha korábban kedvenc témái közé tartozott. Tavaly övé volt a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Click!, a vállalat napi 200 ezer példánnyal a helyi piacokon kihozta az Adevãrul de Searã nevű lapcsaládot, birtokon belül volt ugyanakkor a Forbes, az OK, a Foreign Policy, a Dilema Veche. Idén június elején a helyzet így festett: aukcióra bocsátották az Adevãrul Holdingot, a Click! magazint, a Click TV-t és a bukaresti 106,2 Click FM-et. A médiaorgánumok azért kerültek licitre, mert együttesen 3,5 millió euróval tartoztak a Dinu Patriciu többségi tulajdonában levő Odyssey Communication nevű reklámcégnek.
Az Intact-birodalom
Dan Voiculescu családjának tulajdona. Rendelkeznek 2 hírportállal, a Jurnalul National napilap köré épített lapcsaláddal: a Jurnalul Casei, Jurnalul de Bucãtãrie, Jurnalul de Duminicã, Jurnalul de Sãnãtate, Scânteia, illetve a Zoom című sajtótermékekkel. Időközben megszüntették a Financiarul gazdasági hetilapot, ám a „családhoz” tartozik két hírtévé is, az Antennák, valamint portálok tömkelege. A Medien Holding
A Dan Adamescu nevű milliárdos birtokában van, „istállójukban” ott szerénykedik a România Liberã című napilap. 800 ezer euróért vásárolták meg liciten az Academia Catavencu brandet, övék a Cãminul, a Casa mea, a Domus, a Domus Util. Mielőtt valaki megirigyelné hatalmukat, a napokban csődöt jelentett a România Liberã című napilapot kiadó cég is, a csődvédelmet tulajdonosa kérte.
A Mediafax Group
Tulajdonosa a Central European Media Enterprises (CME). Házon belül legalább 40 auditált portál van, alosztályai között a Ziarul Financiar, a zf.ro, a Business Magazin, a businessmagazin.ro, a Mediafax Business News, a ProSport, a prosport.ro, a ProMotor, promotor.ro, a go4it, illetve a go4it.ro, a Descopera.ro és a descopera.ro, a Playboy, valamint a playboy.ro, a GQ, a Mediafax Mass-Media News, a Mediafax.ro, a gandul.info, a PRO TV Magazin, a protvmagazin.ro, a Ce se întâmplã, Doctore?, a csid.ro, az InStyle, a The ONE és honlapja a one.ro, a Glamour, az apropo.ro, a showbiz.ro, a bule.ro. Ugyancsak ide tartozik az Acasã TV, a Pro TV International, valamint az MTV Romania.
A Ringier-csoport
Birtokában van a második legnagyobb bulvárlap, a Libertatea, illetve egyéb bulvártermékek és női magazinok tömkelege: Autobild, Bolero, Bravo, Bravo Girl, Compact Bucuresti, Diva, TVMania, TV Satelit, Unica stb. Időközben több lapjuk is gazdát cserélt, de ezeket a cseréket a BRAT nem frissíti eléggé fürgén.
A román internet
A SATI auditáló vállalat 2011. június 30-i statisztikája szerint az átvizsgált honlapok közül a listavezető trilulilu.ro-nak havi 3 millió egyedi látogatója volt, a hi5.com-nak 2 879 000, a forum.softpedia.com-nak 2 656 000, a realitatea.net-nek pedig 2 087 680.
Willmann Walter
Erdélyi Napló2012. augusztus 18.
Fesztivál – Elkezdődött a 14. Szent István-napi Néptánctalálkozó
A sétatéri Kaszinó épületében tegnap ünnepi keretek között, Emil Boc polgármester, további helyi hivatalosságok, a szervező Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes, valamint a résztvevő együttesek képviselőinek jelenlétében nyitották meg az idei, immár 14. Szent István-napi Néptánctalálkozót.
A Kolozsvári Magyar Napokba az idén is beépülő néptánctalálkozó nyolc ország (Magyarország, Horvátország, Vajdaság/Szerbia, Kárpátalja/Ukrajna, Lengyelország, Olaszország, Görögország, Erdély/Románia) 13, kisebbségi kultúrákat képviselő néptáncegyüttesét, valamint hat Kolozs és Szilágy megyei település mintegy 180 hagyományőrző fiatalját gyűjti egybe augusztus 16. és 20. között.
Tegnap délben egyébként már meg is csodálhattuk a résztvevők egy részét, illetve népviseletüket: a Farkas utcai színpad környékén ejtett táncot a néptáncosok első csoportja – a többiek ma veszik uralmukba a teret, pontosan délben.
Szabadság (Kolozsvár)2012. augusztus 20.
A Sapientia román támogatásában bízik Németh Zsolt
A magyar állami támogatással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem épülő kolozsvári székházát látogatta meg délután Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. A félkész épület tetején tartott rögtönzött sajtótájékoztatón az államtitkár abbéli reményét fejezte ki, hogy a Sapientia fenntartásában a magyar állami támogatás csökkenhet. Emlékeztetett: a román és a magyar állam abban állapodott meg, hogy amint az egyetem végleges akkreditációja megtörténik, a román állam is mérlegelni fogja a finanszírozás lehetőségét, és bekapcsolódik a finanszírozásba. Hozzátette: az egyetem az idén megkapta a végleges akkreditációt. „Bízom benne, hogy a közeljövőben napirendre tudjuk venni ezt a kérdést" – jelentette ki. Németh Zsolt megemlítette, hogy Kolozsvár jelentőségéhez nagymértékben járul hozzá, hogy a város egyetemi központ. Mint mondta, szombati tárgyalásai során ígéretet kapott Emil Boc polgármestertől arra, hogy a város minden lehetséges támogatást megad a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek. Román újságírók kérdésére válaszolva Németh Zsolt elmondta, hogy Magyarországon három egyetemen folyik román nyelven is képzés, és a magyarországi román és a romániai magyar közösség számbeli különbsége ellenére, ha kétoldalú megegyezés születik erről, a magyar állam kész akár magyarországi román tannyelvű magánegyetemeknek is támogatást nyújtani. Dávid László rektor arra emlékeztetett, hogy Németh Zsoltnak fontos szerepe volt abban, hogy tíz évvel ezelőtt megalapíthatták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, de abban is, hogy a kolozsvári kar meg is valósítsa álmait. A rektor abbéli reményét fejezte ki, hogy a 2013-14-es tanév megnyitóját már az új egyetemi épületben tarthatják. Dávid László elmondta, a kolozsvári egyetemi épületbe az év végéig 400 millió forintnak megfelelő összeget fektetnek be, és a jövő év végéig még ugyanennyit. A teljes összeget a magyar költségvetésből biztosították. A két toronyépületből álló együttes összterülete 6500 négyzetméter, melyből 4500 négyzetméter a hasznos terület. MTI
Erdély.ma2012. augusztus 20.
Emil Bockal tárgyalt Németh Zsolt
Magyarország támogatja Kolozsvárt abban a törekvésében, hogy 2020-ban Európa kulturális fővárosa legyen – jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára szombaton Kolozsváron azt követően, hogy Emil Boc polgármesterrel, korábbi miniszterelnökkel tárgyalt.
A félórás tárgyalás utáni rögtönzött sajtótájékoztatón Németh Zsolt méltatta az Emil Boc által miniszterelnökként elvégzett munkát, és hozzátette, most is fontosnak tartja, hogy Romániában az európai normákon nyugvó stabilitás jöhessen létre. Azzal a kolozsvári törekvéssel kapcsolatosan, hogy a város 2020-ban szeretné elnyerni az Európa kulturális fővárosa címet, szerencsés körülménynek tartotta, hogy Kolozsvár Pécs testvérvárosa. „Kolozsvár pályázatát támogatjuk, hiszen nem igazán van olyan európai város, amelyik a multikulturális Kolozsvárnál erre a címre alkalmasabb lenne” – jelentette ki Németh. Németh Zsolt reagált Titus Corlăţean román külügyminiszter napokban tett nyilatkozatára is, amely szerint a magyarországi román kisebbség helyzete rosszabb, mint a romániai magyarságé. Hangsúlyozta, a két nép egymás iránti tisztelete és a párbeszéd jelenthet megoldást a vitás kérdésekre. Emil Boc polgármester megköszönte Németh Zsolt jelenlétét a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatán. Tegnap délután Németh Zsolt meglátogatta a magyar állami támogatással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem épülő kolozsvári székházát. A félkész épület tetején tartott rögtönzött sajtótájékoztatón emlékeztetett: a román és a magyar állam abban állapodott meg, hogy amint az egyetem végleges akkreditációja megtörténik, a román állam is mérlegelni fogja a finanszírozás lehetőségét. Hozzátette: az egyetem az idén megkapta a végleges akkreditációt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. augusztus 21.
Kolozsvári magyar napok: magasan a léc
Nehéz lesz felülmúlni jövőre az idei rendezvénysorozatot – a szervezők állítása szerint minden előzetes várakozásukat felülmúlta a harmadik Kolozsvári Magyar Napok sikere. Míg tavaly nyolcvanezerre becsülték a fesztivál látogatóinak számát, idén csak a főtéri koncerteken vettek részt ennyien, hiszen valamennyi húszezres közönség előtt zajlott – nyilatkozta a Krónikának Szabó Lilla, a rendezvénysorozat programigazgatója a záróünnepséget megelőzően.
Rekordrészvétel. Egy hét alatt több mint százezren vettek részt a Kolozsvári Magyar Napokon
Szabó Lilla elmondta: valamennyi rendezvény telt ház előtt zajlott. Mint mondta, idén egyre gyakrabban bukkantak fel a külföldi turisták, de nagyobb létszámban vett részt a kolozsvári román közösség is. „A legnagyobb változás a tavalyihoz képest mégiscsak az volt, hogy a kolozsvári magyarok, illetve a kincses városból elszármazottak közül nagyon sokan már szándékosan a rendezvénysorozat idejére időzítették a nyári szabadságukat. Ez a legfontosabb előrelépés” – értékelt Szabó Lilla.
A fesztivál programigazgatója ugyanakkor arról számolt be, hogy lényegesen élénkebb volt a román közösség érdeklődése a rendezvények iránt, és a román média is nagyobb teret szentelt az eseménynek. A szervezők úgy tudják, nemcsak a román közönség számára fenntartott programokon, hanem a Farkas utcai fesztiválutca eseményein, de még a főtéri koncerteken is a résztvevők mintegy tizede a kolozsvári román lakosság köreiből került ki. Hozzáfűzte, a Farkas utcát a KMN idején napi 1500–2000 látogató kereste fel, az esti koncerteken a színpadtól egészen az Akadémiai Könyvtárig tömött sorokban álltak az emberek.
Kérdésünkre, hogy mennyire tudták kiküszöbölni, hogy ugyanannak a célközönségnek szóló eseményekre egy időben kerüljön sor, Szabó Lilla elmondta: ez részben sikerült. „Igyekeztünk minden korosztályt kiszolgálni, a hasonló jellegű programokat pedig úgy csoportosítottuk, hogy lehetőleg más célközönségnek szóljanak, ha például két kiállítás nyílt egyszerre, akkor az egyik irodalmi, a másik pedig fotótárlat volt. Ezzel együtt ilyen rendezvénydömpingnél nem lehetett teljes mértékben elkerülni az átfedéseket, hiszen volt úgy, hogy párhuzamosan legalább tíz rendezvény zajlott” – részletezte. Kérdésünkre még elmondta, csupa pozitív visszajelzés érkezett a szervezőcsapathoz a résztvevőktől, magyarországi vendégek például úgy nyilatkoztak, hogy már az anyaországban is óriási visszhangja van a kolozsvári fesztiválnak. A magyar napok fellépőit pedig kivétel nélkül lenyűgözte a kolozsvári közönség.
„Elértük a célunkat, azt, hogy létrehozzunk egy színvonalas magyar fesztivált nyáron a kincses városban” – fejezte ki elégedettségét Szabó Lilla. A zárónapi események a Szent István-nap jegyében zajlottak: délelőtt történelmi játszóházon vettek részt a gyerekek, majd a Donát úti katolikus templomban búcsúra gyűltek össze a hívők. A harmadik Kolozsvári Magyar Napok késő este ért véget, lapzártánk után a tervek szerint a Zrínyi rockoperát tekinthették meg az egybegyűltek, felszólalt Emil Boc polgármester is, majd ünnepi tűzijátékkal zárult az eddigi legnagyobb és leggazdagabb programot kínáló kincses városi rendezvénysorozat.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. augusztus 21.
Tűzijátékkal ért véget a kolozsvári magyarság ünnepe
Tüntetéstől tartott Emil Boc polgármester
Egy héten ünnepelhetett a kolozsvári magyarság, de mint minden, ami jó, az immár harmadszorra megrendezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata is túl hamar, szinte pillanatok alatt véget ért. A tegnapi, augusztus 20-i zárónap is már csak néhány programpontot tartalmazott, melyek közül kiemelhetjük a Magyar Szolidaritás Tábortüzét a Bácsi-torokban, a Donát úti Szent István-templom búcsúját, továbbá természetesen a Zrínyi-rockoperát a főtéri nagyszínpadon, nem utolsósorban pedig az esti tűzijátékot, amely sokunk számára nemcsak a magyar napok idei rendezvényére tett pontot, hanem nemzeti ünnepünkhöz is kötött minket. Városházi és szervezői források szerint a Szociál-Liberális Szövetség (USL) tagjai és szimpatizánsai által tervezett tüntetéstől tartva, az előzetes bejelentésekkel ellentétben Emil Boc polgármester az esti órákban, pontosabban a Zrínyi-rockopera előtt mégsem szólalt fel a nagyszínpadon.
Bár a szervezők szerint hiánypótló jellegű, ugyanis a közelmúltig sok magyar történelmi eseményt feldolgoztak már különböző színházi rendezők és zenészek, s eddig a szigetvári hős kimaradt a széles repertoárból, aránylag kevesen voltak kíváncsiak a tegnap este a Főterén előadott Zrínyi 1566 rockoperára. A tűzijátékra lapzártánk után, a késő esti órákban került sor.
Szabadság (Kolozsvár)2012. szeptember 1.
Nincs akarat a restitúciós kérdések megoldására
Az unitárius egyház 86 visszaigénylési dossziét iktatott be, ebből 40 kérést pozitívan bíráltak el (ahol lehetett, természetben adták vissza az épületet, vagy ha az épület már nem állt, akkor a telket); két kérést elutasítottak, 3 kárpótlási határozat született, 3 ingatlan van per alatt, 38 kérés pedig jelenleg is megválaszolatlan maradt – tudtuk meg Dácz Tibortól, a Magyar Unitárius Egyház gazdasági tanácsadójától. Mindez százalékban kifejezve: az unitáriusok kéréseinek 52,3%-át oldották meg.
Megtudtuk: a jelenleg is folyamatban levő perekből kettő kolozsvári (az egykori kollégiumi és teológiai tanári lakásokról van szó, ezeket az ingatlanokat a város a 90-es évek elején eladta, ezeket perli most vissza az egyház), illetve egy marosvásárhelyi ingatlan, amelynek az ügye már Strasbourgban van – közösen a reformátusokkal és katolikusokkal.
Az unitárius egyház gazdasági tanácsadója egyetértett abban, hogy a restitúciós kérdések megoldására nincs politikai akarat.
– Már egy éve semmi nem történt a fennmaradt kéréseinkkel, még olyanokra sem kaptunk választ mostanában, amelyek lényegében már teljesen dokumentálva vannak, s csak pozitív határozatra várnak. Kolozsváron 2005–2010 időszakban éreztük a helyi önkormányzat negatív hozzáállását, a Régi Kollégium ügyének kapcsán, amikor a Visszaszolgáltató Bizottság határozatát Emil Boc polgármester megtámadta, ezért a végleges átadás csak 2010-ben történhetett meg. Nem beszélve a következményekről: adó, házbér teljes hiánya, a törvények figyelmen kívül hagyása – magyarázta Dácz Tibor.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)2012. szeptember 26.
Székelyek nyomában Bukovinában
Régóta tervezem, hogy végigjárjam a másfél évszázadon át székelyek lakta öt bukovinai falut. Jártam Erdély szinte minden magyarlakta vidékén, de Kárpátokon túli magyarokkal is találkoztam. Bejártam a csángó települések jelentős részét: Gyímesekben, Moldvában, Barcaságban. Az egyköri ötágú (ma hétágú) sípot jelképező határon túli magyarok sorsával saját hazájukban ismerkedtem Kárpátaljától Őrvidékig, Losonctól Magyarkanizsáig, Kórogyig, Lendváig. De az 1941-ben Bukovinából végleg eltelepített székelyek „szülőföldjét” még nem láttam.
Idén nyáron elérkezett az alkalom, hogy – a Marosvásárhelytől amúgy nem túl messze fekvő – Bukovinába autózzak. Az oda kirándulókat leginkább a fenyvesekben gazdag táj festői látványa, a Stefan cel Mare (Nagy István) fejedelem idejében vagy azt követően felépülő kolostorok művészi falfestményei, a szucsávai várjátékok, a gazdag népművészeti és népi építészeti értékek, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia idején kiépült Vatra Dornei oxigéndús levegője és ásványvizei, esetleg az onnan kiinduló hegyi túrák vonzzák. Miközben Erdélybe ereszkedvén meglátogatják Drakula gróf várkastélyát, szállodáját, és megtekintik a világ talán egyetlen egész alakos Bram Stoker bronzszobrát. Történelmi áttekintés
A mai Románia északkeleti részén fekvő Bukovina valóban szemet gyönyörködtető panorámákat, rendezett tájépítészeti megvalósításokat, kisvárosaiban szecessziós házsorokat, szerteágazó kulturális értékeket nyújt az odalátogatóknak. Az 1774-től Ausztriához tartozó, Csernovic központú Bukovina tartomány az első világháborúig a Monarchia soknemzetiségű, virágzó csücske volt. Jelenleg északi fele Ukrajna része.
A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy az 1764. január 7-i vérengzést, a madéfalvi veszedelmet követően a csíki havasokon keresztül Moldvába menekült székelyek egy része, hozzájuk csatlakozó más csoportokkal együtt, nemsokára az amúgy gyéren lakott Bukovinába telepedett le. A Habsburg udvar, amely közben elismerte, hogy helytelenül járt el a székelyekkel szemben, az első telepesekkel még 1776-1777-ben két falut (Istensegíts, Fogadjisten) hozott létre. Néhány évvel később, 1783-ban II. József császár Erdély gubernátorára, Hadik Andrásra bízta a Moldvába menekült székelyek Bukovinába telepítését, ami 1786-ig tartott, és újabb három bukovinai székely falu megalapítását eredményezte: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva. A számadatok szerint összesen 2687-en települtek át Moldvából Bukovinába.
A száz év alatt lélekszámban közel négyszeresére növekvő és ezáltal életterében beszűkülő, ugyanakkor őseik földjétől, a székelységtől, a tömbmagyarságtól minduntalan távollevő bukovinai székelyek hazatelepítésének gondolata először az 1880-as évek elején merült fel. Ekkor már elkezdődött a kivándorlásuk Amerikába, leginkább Kanadába, de még Brazíliába is. Az első telepítésre 1883-ban került sor az Al-Duna szabályozásából nyert délvidéki, bánsági földekre, később Erdélybe, elsősorban Déva környékére, de a manapság Marosludashoz tartozó Andrássytelepre is.
A történelmi változások úgy hozták, hogy a bukovinai székelyek kisebbségi helyzetbe kerültek, és a román nacionalizmus tárgyaivá váltak. Az erősödő magyarellenesség, valamint a II. világháború kitörésekor Bukovina kettészakadása olyan kedvezőtlen viszonyokat teremtettek, hogy a Bukovinában élő magyaroknak nem volt maradásuk.
Az illegális áttelepülés beindulásával Budapest elkezdte a tárgyalásokat a román kormánnyal, és megszületett a Szatmár és Bihar megyei telepítés terve, amely Jugoszlávia lerohanásával nem valósulhatott meg, hiszen végülis az öt bukovinai székely falu teljes lakosságát a kedvezőtlen nemzetiségi adottságokkal rendelkező Bácskába telepítették 1941 májusában-júniusában. Ekkor tízezernél többen hagyták el bukovinai szülőföldjüket, majd alig három évig tartó bácskai építkezést és beilleszkedést követően a front elől északra kellett menekülniük, hogy többségük a mai Dél-Magyarországról, Baranya és Tolna megyékből elmenekült németek házait elfoglalhassa.
Elhagyott házak, templomok
A történelmi tényeken túl keveset tudunk arról, hogyan alakult az 1941-ben elhagyott falvak, házak, templomok és temetők sorsa.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar kormánynak nem sikerült a jóval előnyösebbnek bizonyuló lakosságcserével megoldani a telepítést, ráadásul a bukovinai székelyek hátrahagyott értékeiért fizetendő kártérítést sem sikerült kiharcolnia a román féltől. Ezért az igás állataikat és gazdasági felszereléseiket messze áron alul értékesítő telepesek gyakorlatilag csak személyes holmijaikat és háztartási felszereléseiket vitték magukkal. Miközben a hátrahagyott lakóházak és birtokok új tulajdonosai az elcsatolt Észak-Bukovinából menekült, a háborúban érdemeket szerzett, vagy a környező falvakból a jobb minőségű földek miatt idetelepedett románok lettek. A más nemzetiségű helybenmaradók vagy idetelepedők (ukránok, lengyelek, zsidók stb.), illetve a szülőföldön maradást választó 19 magyar család a továbbiakban abszolút kisebbséget alkottak.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint az egykori bukovinai székely falvakban már nemigen élnek magyarok. Hadikfalván egyetlen lakos vallotta magát magyarnak. Andrásfalván az utolsó magyar ember (a nevére már nem emlékeztek) még a rendszerváltás előtt áttelepült Magyarországra, de ott mégsem szeretett, ezért inkább visszajött szülőfalujába, és az időközben államosított háza használatáért haláláig bért fizetett.
Mind az öt, egykor magyar település már a falu határában felhívja az arra utazó figyelmét, elsősorban messzire ellátszó templomtornyaik által, amelyek elütő színfoltot alkotnak a hagymakupolás, kolostorszerű istenházakkal bíró falvak többségéhez képest. Igaz ugyan, hogy Radóc (Rădăuţi) környékén, ahol a bukovinai székelyeket letelepítették, éppúgy látni német evangélikus és lengyel katolikus templomokat, vagy éppen zsinagógát.
A bukovinai székelyek egyszerűségükben is feltűnő templomainak többsége (négy) ma is áll, csak a torony keresztjét cserélték fel, és a templombelsőt alakították át az ortodox egyház kívánalmai szerint. Két kivétellel. Fogadjisten templomát lebontották, mellé pedig felhúzták a görög keleti templomot, míg Andrásfalván csak a református templomot tartották meg, a római katolikus helyébe kultúrotthont építettek a községközpontban.
A továbbiakban – a többi közül kiemelve – szolgáljon néhány adat Hadikfalva templomáról. A kőből és téglából készített, 35 méteres tornyú, többnyire a falubeliek közmunkájával, verejtékével felépített templomot 1825-ben szentelték fel. Az 1941-ben a faluból lelkészestől távozó magyarok a katolikus Schmilewski család gondjaira bízták Isten házát, ám pap hiányában a néhány tucatnyi helyben maradó lengyel nem használta azt. A háborús viszonyok miatt öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az időközben betelepedett falu ortodox papot kapjon, és felavassa a papi lakot. A következő évben, 1947-ben a leendő görög keleti templom alapját megöntötték ugyan a falu központjában, de végül is megegyeztek abban, hogy együtt használják a már meglevő római katolikus templomot. Az évek teltek, és 1978-1981 között elvégezték a belső falfestést, majd 1986-ban Teoctist pátriárka felszentelte az egykor magyar katolikus hívek által felépített templomot. A Szűzanyának felajánlott templom búcsúját Mária-napon, augusztus 15-én tartják.
Egyébként 1904 óta Nagyboldogasszony napján kerül sor Bukovina legnagyobb római katolikus búcsújára a szintén Radóc vonzáskörzetében fekvő, lengyelek lakta Kacsika (Cacica, Kaczyka) faluban. A XVIII. század végén a sóbányászat ide vonzotta a lengyel szakembereket és munkásokat, akiknek a leszármazottai ma is megtöltik a templomot a lengyelül celebrált szentmisén, miközben a szabadtéri román nyelvű esti, hajnali és főleg déli szolgálatokon akár tízezer moldvai római katolikus hívő vesz részt. Beleértve a Somoskáról, Pusztináról és máshonnan érkező moldvai csángómagyarokat, akik számára ma már megengedett a magyar nyelvű szentmise megtartása.
Az egykori bukovinai székely falvak lankás dombvidéken épültek, tágas, széles utcákkal, zsindellyel fedett faházakkal és vályogtégla házakkal. Valamikor népiskola, posta, a vasút melletti falvakban pedig állomás állt a lakosok rendelkezésére. Az egykori épületek közül ma már – a templomokon kívül – az istensegítsi állomásépület az, amelyről bizonyosan elmondható, hogy „magyar időben” is álltak a falai. Az épületek többségét lebontották, legfeljebb átalakították. Esetleg a régi házat megtartva, mögé felhúztak egy újabbat.
A legészakabbra elterülő Andrásfalván még ma is megcsodálhatunk néhány székelyek által felhúzott régi házat. Az egyiket egy tizenegy gyermekes család használja. Bár két szobáját nemigen lakják, mert inkább az új házban zsúfolódnak össze (no, azért különösebb komfortra nem kell gondolni!), a két szoba közötti előszobából nyíló konyhaajtóról időnként mégiscsak lekerül a lakat.
A házak többsége amúgy takaros és rendezett, nem ritka a zsindelyes fal vagy a faragott kapu látványa. Több helyen díszítésül virágos, madaras vagy szarvasos motívumok fordulnak elő. A lakóházak között jómódról tanúskodó épületek is találhatóak, tulajdonosaik többnyire Olaszországban vállalnak munkát (házimunkák, építkezés, idénymunkák stb.). Becslések szerint a munkaképes lakosság negyede külföldön dolgozik. Torino környékén több tízezres létszámú a román közösség, köztük számos bukovinai lakossal, akárcsak szép számban moldvai csángóval.
Tisztelet a szülőföldnek
A szülőföldjük tömeges elhagyását követő évtizedekben a bukovinai székelyek történetét mély hallgatás övezte, a róluk való helyi megemlékezés elképzelhetetlennek tűnt. A világháború veszteségeinek és a kommunizmus szorításának a kiheverését követően, a némi enyhülést hozó hetvenes években Magyarországon élő idős, idősödő személyek haza-hazalátogattak szülőföldjükre, Bukovinába. Sokszor gyermekeiket is magukkal hozták. Az új lakosok többnyire vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot, és a mai napig emlegetik az egykori ismeretséget, megmutatják a látogatáskor készült és később postán elküldött (a szekuritáté által el nem kobzott) fényképeket. Sőt, azzal is eldicsekednek, hogy viszontlátogatásra hívták őket, bár arra már nem került sor.
Szóval, a szülőföldjükhöz ragaszkodó egykori „őslakosok” közül számosan „hazalátogattak” Bukovinába. A korosabbak esetén lelki békéjük megkívánta, hogy haláluk előtt még lássák az egykor otthont nyújtó tájat. A fiatalabbakat a kíváncsiság, sokszor a szülőföld megismerésének a vágya hajtotta. Mindannyian turistaként jöttek. Egykori házaikban már nem térhettek nyugovóra. Egyrészt azokat már lebontották, mások lakták. Másrészt a külföldiek elszállásolása akkoriban havi fizetésnyi büntetéssel járt.
A nyolcvanas években, a végtelennek tűnő aranykorszak időszakában a csausiszta rendszer még az anyanyelvüket és identitásukat őrző erdélyi magyarokat, székelyeket is félhalottnak nyilvánította, amikor magyarul beszélő román dolgozóknak bélyegezte meg őket. Így hát a bukovinai székelység egykori létét halotti csend övezte.
Az 1989-es változásokat követően egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2000-ben, a millenium évében hazaszerető kezek mind az öt templom bejáratához egy-egy fából faragott, ortodox stílusba simuló keresztet állítsanak fel az alábbi magyar és román felirattal: „Tisztelet a szülőföldnek. Onoare pentru pământul natal.”
Egyes helyeken a kereszt mellett kopjafa áll, máshol maga a kereszt végződik kopjafában. Mindenhol piros-fehér-zöld szalagot kötöttek a fakeresztre-kopjafára, több helyen – akár egészen friss – nemzeti színű szalagos kis babérkoszorú hirdeti, hogy magyarországi csoportok minduntalan ellátogatnak őseik szülőföldjére, és valóban tisztelettel adóznak apáik, nagyapáik szülőföldjének.
És tisztelettel adóznak a falu mai lakói is. Pópájukkal, primárukkal az élen ma már nem gerjednek fel a piros-fehér-zöld szalagok láttán, pedig egykoron ezen színkombináció egyesekben olyan vad indulatokat váltott ki, mint az arénában a bika előtt lebegtetett vörös lepel. Szóval, nincsenek ismeretlen kezek, amelyek – akár az éjszaka sötétjében – eltávolítanák a székelymagyar múltra utaló jeleket.
Elbokrosodó, elburjánzó temetők
Az elmúlt években a temetők bejáratához is állítottak egy-egy kopjafát, hátára faragva a település nevét és két évszámot. Az első az alapításé, a telepítésé, míg a második mindenhol a közös távozás időpontja, 1941. Például: Hadikfalva 1785 – 1941. (Élt 156 évet.) Piros-fehér-zöld szalaggal átkötve. Măneuţi (Andrásfalva), Dorneşti (Hadikfalva), Ţibeni (Istensegíts), Iacobeşti (Fogadjisten), Vornicenii Mari (Józseffalva) – térképen megkereshető moldvai települések. Számunkra egykori bukovinai székely falvak. Amelyeknek a nemzet számára már nincs jelenük és jövőjük, de van több mint másfél évszázados múltjuk.
Bukovinai székely gyökerekkel egyáltalán nem rendelkező, Erdélyben és Magyarországon élő leszármazottakat ismerő, az összmagyar identitást és az egyetemes emberséget szívemben hordozó immár román-magyar kettős állampolgárként jártam végig az öt falut. Azért, hogy kegyelettel adózzak annak az oly hányattatott sorsú, sokat szenvedő és nélkülöző székelymagyar közösségnek, amely minden magyar számára egyet jelent: bukovinai székelyek.
A múltat leginkább a temetőkben kell keresni. Bár a temetők – amennyiben nem adnak örök nyughelyet valamely híres embernek vagy műemléknek – nem tartoznak a turisztikai látványosságok közé, az utazónak érdemes meglátogatnia őket. A vallással és etnikummal összefüggő temetőkultúra, a települési sajátosságok, a megannyi embersorsot idéző nevek, évszámok, feliratok teljesebb összképet alakítanak ki az adott település múltjáról.
A bukovinai magyar temetők hosszú évtizedek alatt az elhunytakat gondozó leszármazottak hiányában elburjánoztak, elbokrosodtak. A szegények fakeresztje elkorhadt, a módosabbak kőkeresztjét ellepte a gaz, a cserje, vagy kidőlt állapotukban az édes anyaföld.
A temetők ma is rendkívül szomorú látványt nyújtanak. Fogadjisten és Józseffalva temetőjét alig lehet megtalálni, utóbbinál a temetőt rejtő domboldal inkább elvadult bozótosnak tűnik. Hadikfalván a teljesen elhanyagolt magyar temető mellé külön ortodox temetőt hoztak létre, a kősírok zöme művirágokból készült koszorúval borított. Talán jelképesnek tűnik, hogy a szovjet hősök obeliszkje köti össze a jelent és a jövőt hirdető román temetőt és a több méteres cserjékkel benőtt magyar temetőt, amelynek csak a bejárata rendezett valamelyest, az ott feltárt néhány sírkő és az utóbbi években felállított kopjafa környéke.
Andrásfalván 2011 novemberében fekete márványtáblát állítottak fel, a helyi egyházi és világi hivatalosságok részvételével. Az alábbi felirattal: „Rădăcinile neamului nostru se află înmormintate în acest cimitir. A szent égben van az Isten, fent a Krisztus az összes szentekkel, viszont a földön az ők halottjaik. Sírok, ahol alszanak szüleink és gyökereink. Mi unokáink, dédunokáink most mindent megköszönünk, hogy jöttök a mi halottjaink sírjához, akármilyen távol is vagytok. Emléketek örökké élni fog! Nyugodjatok békében! Állították Andrásfalva volt lakói és leszármazottai.” A márványtábla tetején éppen olyan kereszt emelkedik az égbe, mint a falu főterén a második világháborús halottaknak felállított emlékművön.
Néhány méterrel odébb öt egyforma kis kőkereszt hirdeti, hogy a Szőcs családban egy évtized leforgása alatt összesen öt kisgyermeket kísértek ki a temetőbe: „Itt nyukszik Istenben” Szőcs Antal (1910-1915), Szőcs Gerge (1911-1915), Szőcs Lajos (1918-1920), Szőcs Pál (1921-1925), Szőcs József (1915-1925). Torokgyík, spanyolnátha, akkoriban még kezelhetetlen tüdőgyulladás? Ki tudja ma már ...
A mintegy két tucatnyi kőkereszt, amely a falu bukovinai székely elhunytjainak állít emléket, és kilátszik a burjánok, bokrok közül, még sokat „mesélhetne”. A kívülálló csak annyit állapíthat meg, hogy akkoriban elég keveset éltek az emberek. A magas halálozási mutatók ellenére a sok szülés mégis pozitív szaporulatot idézett elő. Még egy, a többinél kissé magasabb sírkő hívja fel a figyelmet, rajta az egyszerű felirattal: Wisniewski Antal plébános (1866-1914). Lengyel pap a bukovinai csángó faluban, élt az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
Az utolsó zsidó
A soknemzetiségű Bukovinában valamikor nagy lélekszámú zsidó közösség élt. Erről tanúskodik az Emil Boc miniszterelnöksége alatt felújított impozáns radóci zsinagóga. Miközben ma már arról is beszélni lehet, hogy ebben a régióban sokezer zsidó vált a jászvásári és dorohoi-i pogromok, a munkaszolgálat, a lágerek áldozatává.
Az 1930-as népszámlálás még százötven zsidó nemzetiségű lakost tartott nyilván Hadikfalván. Ma már csak Radu Furman vallja magát zsidónak, bár héberül nem tud írni, és a gyakorlatban nemigen tartja izraelita vallását. Sőt, a falu határában levő birtokára, ahol facsemetéket, virágokat (rózsákat) termeszt, néhány éve kis ortodox kápolnát emeltetett. Igaz, mellette ott ékeskedik a kövekkel körberakott kőasztal.
Radu Furman édesapja inkább megtagadta identitását, és felvette az ortodox vallást, csakhogy elkerülje a sárga csillagos megbélyegzést. Amúgy Victor Furman a magyar temetőben pihen. Legkisebbik fia, Radu az elemi osztályokat ukrán iskolában végezte, majd románul tanult. A kommunista időben a könyvlerakat kereskedője volt, de megélhetését leginkább virágkertészetből biztosította. Három gyermeket nevelt, kettőjük Izraelben él, felesége is ott vigyáz az unokákra.
Radu Furman a magyarság számára nagy szolgálatot tett akkor, amikor hobbijának élve létrehozta a Hadikfalva-Dorneşti Múzeumot, megőrizve az egykori székely falu szellemi és tárgyi emlékeit. Az évtizedekkel ezelőtt még álló székely házakat pusztulásuk előtt sorra lefényképezte, egyesek faanyagának egy-egy darabját megőrizte (1880-ból szemöldökfa), korabeli térképeket és fotókat gyűjtött, a háztartási és a gazdasági eszközökből, népművészeti tárgyakból szép gyűjteményt hozott össze. A múzeum nyilván tágabb kitekintésű: a környéken leesett meteoritdarabka, Zyklon gáz doboza, katonai egyenruha és bőrönd, pénzgyűjtemény egyaránt gazdagítja.
Végszó A XVIII. század végén Bukovinába telepített székelyek és leszármazottaik hányatott sorsának és egykori szülőföldjének ismerete minden magyart kötelez. Hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Saját élményeimmel és meglátásaimmal ennek a felelősségnek az ébren tartását igyekeztem szolgálni.
Dr. Ábrám Zoltán
Erdély.ma2012. október 5.
Fűtésidény meglepetésekkel?
Bár az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) bejelentette, idén semmiképp sem módosul a földgáz gigakalóriánkénti ára, mint kiderült, több erdélyi településen mégis többet kell fizetni a távhőért. Az ANRE adatai szerint a lakosság által fizetendő földgáz ára 10 százalékkal emelkedik mind a jövő évben, mind 2014-ben, 2015–2018 között évente 12 százalékkal nő majd negyedévenkénti igazításokkal. Az ANRE által csütörtökön is bemutatott kalendáriumban az idei évre nem szerepelt árnövelés. Niculae Havrileţ, az ANRE elnöke azonban leszögezi: több önkormányzat is jelezte már, hogy a hőközpontok működtetésére többet kell költeniük, így ebben az esetben jogos az áremelés.
Betartják a régi direktívát? Az ANRE árfagyasztásról beszél, terepen azonban más a helyzet
Csíkszeredában az önkormányzat már eldöntötte, 335 lejre emeli a távfűtés gigakalóriánkénti árát. Tavaly a szeredaiak 299 lejt fizettek, tehát idén télen 11 százalékkal kerül majd többe a távfűtés. Ráduly Róbert polgármester azzal indokolta a drágítást, hogy emelkedett a gáz, az elektromos energia és a víz ára is. Csíkszeredában a fogyasztók mintegy 10 százaléka kérvényezte a távfűtés-rendszerről való leválást.
Biró Hajnalka, a Goscom távhőszolgáltató szóvivője lapunknak elmondta, a nyár folyamán 754 leválásra vonatkozó kérést iktattak, ám ez a szám nem végleges. Lesznek, akik időközben meggondolják magukat, vagy az sem kizárt, hogy többen is úgy döntenek, nem igénylik a távhőszolgáltatást, a pontos adatot október végén tudják majd, amikor összesítik a tulajdonosi társulások jelentéseit.
Biró Hajnalka hangsúlyozta, azokban a tömbházakban is lesz távhőszolgáltatás az elkövetkező fűtési idényben, ahol a távhőről levált lakrészek aránya magas. A vállalat szeptember 20-án megkezdte a fűtésrendszer feltöltését, a lakókat idejében értesítik, hogy a belső hálózaton végzett munkálatokat időben fejezzék be, különben elönti a víz a lakásokat. Biró Hajnalka elmondta, a törvény szerint akkor kell beindítaniuk a távfűtést, ha egymás után három nap 18 és 6 óra között 10 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet.
A hamarosan kezdődő fűtésidényben is a tavalyi áron kell majd fizetni a fűtésért Gyergyószentmiklóson. Egy gigakalória hőenergiáért a magánszemélyek számára továbbra is 184,8 lej plusz áfa a fizetnivaló, azaz 229,15 lej. Az ár 2013 decemberéig nem változhat.
Udvarhelyen már befejződött a távfűtési rendszer feltöltése, így október elseje óta készen áll a rendszer a fűtési szezonra. A fűtést a lakószövetségek kérésére indítják majd el, ez rendszerint egy hét leforgása alatt szokott történni, amikor az idő annyira hidegre fordul – mondta el Ráduly Mihály, az Urbana Rt. igazgatója. Kérdésünkre azt is közölte, hogy a távfűtés lakossági ára nem változik a rövidesen kezdődő fűtési szezonban, a tavalyihoz hasonló, 240 lejes gigakalóriánkénti árra számíthatnak a távfűtést használó családok. Idén mintegy száz háztartás vált le a közüzemi vezetékhálózatról, azonban a vízszintes elosztóvezetékekkel felszerelt tömbházakban néhány visszacsatlakozás is történt.
Utóbbiak száma egyelőre nagyon alacsony, de a jövőben az ilyen tömbházakban élő, nem távfűtést használó családoknak ajánlatot fognak kidolgozni a visszacsatlakozásra – tájékoztatott Ráduly Mihály, hozzáfűzve, hogy az áttéréshez nyilván munkálatokra van szükség, de ezt megpróbálják kedvezményesen biztosítani.
Bizonytalanság Nagyváradon
Bár egyelőre úgy tűnik, a váradiak nem fognak többet fizetni a fűtésért, mint tavaly, az önkormányzat azonban nem tudja szavatolni, hogy a tél folyamán nem emeli a gigakalória árát. Ilie Bolojan polgármester szerint, ha mégis kénytelenek lesznek drágítani, az nem a helyi testületen múlik. A liberális városvezető hangsúlyozta, az önkormányzatnak nem áll szándékában drágítani a távfűtést, de „nem tudhatják, mi történik a következő három-négy hónapban az országban”.
A polgármester hangsúlyozta, rengeteg olyan tényező lehet, ami a hőenergia drágulásához vezet, ám független az önkormányzattól. Bolojan arra utalt, hogy drágulhat a szén és a gázolaj. Jelenleg a váradiak 235 lejt fizetnek egy gigakalóriáért. A polgármester ugyanakkor kifejtette, hogy a tulajdonosi társulások vezetői politikai okokból röppentették fel az állítólagos drágításról szóló híreket, ezek a találgatások a választási kampány részei.
Kolozsváron nem változik a távhő gigakalóriánkénti ára, azaz idén is 165 lej marad – jelentette be a héten Emil Boc, Kolozsvár polgármestere. Az elöljáró elmondta: a városi önkormányzat úgy döntött, magára vállalja a jelenlegi 165 lejes gigakalóriánkénti ár és a 361 lejes piaci ár közötti árkülönbség kifizetését. Ezt az összeget szubvenció formájában fizetik ki a távhőszolgáltatónak Ezen kívül idén sem marad el a távhőtámogatás a rászorultaknak. Boc emlékeztetett: a helyi önkormányzat és a polgármesteri hivatalnak 2009 óta sikerült szinten tartania a távhő árát. Hozzáfűzte 2011-ben 13,7 millió eurót fizetett ki a város a szolgáltatónak, ugyanis éves szinten ekkora volt a lakosságnak kiszámlázott összeg és a tényleges ár közötti különbség.
Kilátástalanság Marosvásárhelyen
Három hónappal a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése után sem lehet tudni semmi pontosat Marosvásárhelyen arról, hogy mikor lesz távfűtés és meleg víz. A központi rendszeren maradt, közel háromezer család egyre türelmetlenebb. Annak ellenére, hogy Claudiu Maior, a polgármester tanácsosa többször is megígérte a gázvállalattal szembeni adósságok törlesztését és a szolgáltatás újraindítását, egyelőre nem történt semmi az ügyben. Ionela Ciotlăuş alpolgármester viszont kimondta: miután Dorin Florea polgármester és a városháza korábbi vezetése tönkretette a távfűtési rendszert, jó lenne, ha mindenki egyéni kazánról gondoskodna.
Egyelőre úgy néz ki, a városháza fennhatósága alá tartozó Locativ vállalat második nekifutásra megkapta az országos illetékes hatóságtól a hőszolgáltatói engedélyt. A gond csupán az, hogy az illető cég eddig lakásgazdálkodási vállalatként, és nem távfűtő egységként működött. Megfelelő szakembergárda alkalmazásával ez is áthidalható lenne, a nagyobb bökkenő az, hogy az önkormányzatnak versenytárgyalást kell kiírnia a szolgáltatás elnyeréséért.
Mindez tovább bonyolítja az ügyet, és hosszabbítja a meleg víz nélküli időszakot. Amint arról beszámoltunk, az RFV-ként ismert magyarországi E-Star Alternatív Energiaszolgáltató Nyrt. júliusban felfüggesztette Marosvásárhelyen a melegvíz- és a fűtésszolgáltatást, mivel az önkormányzat nem teljesítette a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem fizette ki a hőenergia-támogatást, valamint az önkormányzati épületek teljes fogyasztásának ellenértékét. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. október 6.
Székelyek nyomában Bukovinában
(Folytatás szeptember 26-i lapszámunkból)
Tisztelet a szülőföldnek
A szülőföldjük tömeges elhagyását követő évtizedekben a bukovinai székelyek történetét mély hallgatás övezte, a róluk való helyi megemlékezés elképzelhetetlennek tűnt. A világháború veszteségeinek és a kommunizmus szorításának a kiheverését követően, a némi enyhülést hozó hetvenes években Magyarországon élő idős, idősödő személyek haza- hazalátogattak szülőföldjükre, Bukovinába. Sokszor gyermekeiket is magukkal hozták. Az új lakosok többnyire vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot, és a mai napig emlegetik az egykori ismeretséget, megmutatják a látogatáskor készült és később postán elküldött (a szekuritáté által el nem kobzott) fényképeket. Sőt, azzal is eldicsekednek, hogy viszontlátogatásra hívták őket, bár arra már nem került sor.
Szóval, a szülőföldjükhöz ragaszkodó egykori "őslakosok" közül számosan "hazalátogattak" Bukovinába. A korosabbak lelki békéje megkívánta, hogy haláluk előtt még lássák az egykor otthont nyújtó tájat. A fiatalabbakat a kíváncsiság, sokszor a szülőföld megismerésének a vágya hajtotta. Mindannyian turistaként jöttek. Egykori házaikban már nem térhettek nyugovóra. Egyrészt azokat már lebontották, mások lakták. Másrészt a külföldiek elszállásolása akkoriban havi fizetésnyi büntetéssel járt.
A nyolcvanas években, a végtelennek tűnő aranykorszak időszakában a csausiszta rendszer még az anyanyelvüket és identitásukat őrző erdélyi magyarokat, székelyeket is félhalottnak nyilvánította, amikor magyarul beszélő román dolgozóknak bélyegezte meg őket. Így hát a bukovinai székelység egykori létét halotti csend övezte.
Az 1989-es változásokat követően egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2000-ben, a millennium évében hazaszerető kezek mind az öt templom bejáratához egy-egy fából faragott, ortodox stílusba simuló keresztet állítsanak fel az alábbi magyar és román felirattal: "Tisztelet a szülőföldnek. Onoare pentru pamântul natal."
Egyes helyeken a kereszt mellett kopjafa áll, máshol maga a kereszt végződik kopjafában. Mindenhol piros-fehér- zöld szalagot kötöttek a fakeresztre-kopjafára, több helyen – akár egészen friss – nemzetiszínű szalagos kis babérkoszorú hirdeti, hogy magyarországi csoportok minduntalan ellátogatnak őseik szülőföldjére, és valóban tisztelettel adóznak apáik, nagyapáik szülőföldjének.
És tisztelettel adóznak a falu mai lakói is. Pópájukkal, primárukkal az élen ma már nem gerjednek fel a piros-fehér-zöld szalagok láttán, pedig egykoron ezen színkombináció egyesekben olyan vad indulatokat váltott ki, mint az arénában a bika előtt lebegtetett vörös lepel. Szóval, nincsenek ismeretlen kezek, amelyek – akár az éjszaka sötétjében – eltávolítanák a székely-magyar múltra utaló jeleket.
Elbokrosodó, elburjánzó temetők
Az elmúlt években a temetők bejáratához is állítottak egy-egy kopjafát, ráfaragva a település nevét és két évszámot. Az első az alapításé, a telepítésé, míg a második mindenhol a közös távozás időpontja, 1941. Például: Hadikfalva 1785 – 1941. (Élt 156 évet.) Piros-fehér-zöld szalaggal átkötve.
Maneuti (Andrásfalva), Dornesti (Hadikfalva), Tibeni (Istensegíts), Iacobesti (Fogadjisten), Vornicenii Mari (Józseffalva) – térképen megkereshető moldvai települések. Számunkra egykori bukovinai székely falvak. Amelyeknek a nemzet számára már nincs jelenük és jövőjük, de van több mint másfél évszázados múltjuk.
Bukovinai székely gyökerekkel egyáltalán nem rendelkező, Erdélyben és Magyarországon élő leszármazottakat ismerő, az összmagyar identitást és az egyetemes emberséget szívemben hordozó, immár román–magyar kettős állampolgárként jártam végig az öt falut. Azért, hogy kegyelettel adózzak annak az oly hányattatott sorsú, sokat szenvedő és nélkülöző székely–magyar közösségnek, amely minden magyar számára egyet jelent: bukovinai székelyek.
A múltat leginkább a temetőkben kell keresni. Bár a temetők – amennyiben nem adnak örök nyughelyet valamely híres embernek vagy műemléknek – nem tartoznak a turisztikai látványosságok közé, az utazónak érdemes meglátogatnia őket. A vallással és etnikummal összefüggő temetőkultúra, a települési sajátosságok, a megannyi embersorsot idéző nevek, évszámok, feliratok teljesebb összképet alakítanak ki az adott település múltjáról.
A bukovinai magyar temetők hosszú évtizedek alatt az elhunytakat gondozó leszármazottak hiányában elburjánoztak, elbokrosodtak. A szegények fakeresztje elkorhadt, a módosabbak kőkeresztjét ellepte a gaz, a cserje, vagy kidőlt állapotjukban az édes anyaföld.
A temetők ma is rendkívül szomorú látványt nyújtanak. Fogadjisten és Józseffalva temetőjét alig lehet megtalálni, utóbbinál a temetőt rejtő domboldal inkább elvadult bozótosnak tűnik. Hadikfalván a teljesen elhanyagolt magyar temető mellé külön ortodox temetőt hoztak létre, a kősírok zöme művirágokból készült koszorúval borított. Talán jelképesnek tűnik, hogy a szovjet hősök obeliszkje köti össze a jelent és a jövőt hirdető román temetőt és a többméteres cserjékkel benőtt magyar temetőt, amelynek csak a bejárata rendezett valamelyest, az ott feltárt néhány sírkő és az utóbbi években felállított kopjafa környéke.
Andrásfalván 2011 novemberében fekete márványtáblát állítottak fel, a helyi egyházi és világi hivatalosságok részvételével. Az alábbi felirattal: "Radacinile neamului nostru se afla înmormintate în acest cimitir. A szent égben van az Isten, fent a Krisztus az összes szentekkel, viszont a földön az ők halottjaik. Sírok, ahol alszanak szüleink és gyökereink. Mi unokáink, dédunokáink most mindent megköszönünk, hogy jöttök a mi halottjaink sírjához, akármilyen távol is vagytok. Emléketek örökké élni fog! Nyugodjatok békében! Állították Andrásfalva volt lakói és leszármazottai." A márványtábla tetején éppen olyan kereszt emelkedik az égbe, mint a falu főterén a második világháborús halottaknak felállított emlékművön.
Néhány méterrel odébb öt egyforma kis kőkereszt hirdeti, hogy a Szőcs családban egy évtized leforgása alatt összesen öt kisgyermeket kísértek ki a temetőbe: "Itt nyukszik Istenben" Szőcs Antal (1910- 1915), Szőcs Gerge (1911-1915), Szőcs Lajos (1918-1920), Szőcs Pál (1921-1925), Szőcs József (1915-1925). Torokgyík, spanyolnátha, akkoriban még kezelhetetlen tüdőgyulladás? Ki tudja ma már ...
A mintegy kéttucatnyi kőkereszt, amely a falu bukovinai székely elhunytjainak állít emléket, és kilátszik a burjánok, bokrok közül, még sokat "mesélhetne". A kívülálló csak annyit állapíthat meg, hogy akkoriban elég keveset éltek az emberek. A magas halálozási mutatók ellenére a sok szülés mégis pozitív szaporulatot idézett elő.
Még egy, a többinél kissé magasabb sírkő hívja fel a figyelmet, rajta az egyszerű felirattal: Wisniewski Antal plébános (1866-1914). Lengyel pap a bukovinai csángó faluban, élt az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
Az utolsó zsidó
A soknemzetiségű Bukovinában valamikor nagy lélekszámú zsidó közösség élt. Erről tanúskodik az Emil Boc miniszterelnöksége alatt felújított impozáns radóci zsinagóga. Miközben ma már arról is beszélni lehet, hogy ebben a régióban sok ezer zsidó vált a jászvásári és dorohoii pogromok, a munkaszolgálat, a lágerek áldozatává.
Az 1930-as népszámlálás még százötven zsidó nemzetiségű lakost tartott nyilván Hadikfalván. Ma már csak Radu Furman vallja magát zsidónak, bár héberül nem tud írni, és a gyakorlatban nemigen tartja izraelita vallását. Sőt, a falu határában levő birtokára, ahol facsemetéket, virágokat (rózsákat) termeszt, néhány éve kis ortodox kápolnát emeltetett. Igaz, mellette ott ékeskedik a kövekkel körberakott kőasztal.
Radu Furman édesapja inkább megtagadta identitását, és felvette az ortodox vallást, csak hogy elkerülje a sárga csillagos megbélyegzést. Amúgy Victor Furman a magyar temetőben pihen. Legkisebbik fia, Radu az elemi osztályokat ukrán iskolában végezte, majd románul tanult. A kommunista időben a könyvlerakat kereskedője volt, de megélhetését leginkább virágkertészetből biztosította. Három gyermeket nevelt, kettőjük Izraelben él, felesége is ott vigyáz az unokákra.
Radu Furman a magyarság számára nagy szolgálatot tett akkor, amikor hobbijának élve létrehozta a Hadikfalva–Dornesti Múzeumot, megőrizve az egykori székely falu szellemi és tárgyi emlékeit. Az évtizedekkel ezelőtt még álló székely házakat pusztulásuk előtt sorra lefényképezte, egyesek faanyagának egy-egy darabját megőrizte (1880- ból szemöldökfa), korabeli térképeket és fotókat gyűjtött, a háztartási és a gazdasági eszközökből, népművészeti tárgyakból szép gyűjteményt hozott össze. A múzeum nyilván tágabb kitekintésű: a környéken leesett meteoritdarabka, Zyklon gáz doboza, katonai egyenruha és bőrönd, pénzgyűjtemény egyaránt gazdagítja.
Végszó
A XVIII. század végén Bukovinába telepített székelyek és leszármazottaik hányatott sorsának és egykori szülőföldjének ismerete minden magyart kötelez. Hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Saját élményeimmel és meglátásaimmal ennek a felelősségnek az ébren tartását igyekeztem szolgálni.
Dr. Ábrám Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)2012. október 9.
Bemutatkozott Magdó János új kolozsvári főkonzul
A sétatéri Kaszinóban adott ünnepi fogadáson mutatkozott be hivatalosan Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának új vezetője, Magdó János. A zsúfolásig megtelt díszes fogadóteremben az újonnan hivatalába lépett diplomata, jobbján feleségével, fogadta a kolozsvári egyházi, egyetemi és világi közélet vezető személyiségeit.
Emil Boc üdvözletét és jókívánságait Horváth Anna alpolgármester tolmácsolta, majd Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete vezette fel szimbolikusan Magdó Jánost a kolozsvári (és erdélyi) közélet porondjára. Az új főkonzul 42 éves, Brassóban született, 1990-ben települt át Magyarországra. Kinevezése négy évre szól.
Maszol.ro2012. október 12.
Közigazgatási reform: ahány párt, annyi szokás
Maradjanak meg a megyék és a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási hatáskört – javasolta Victor Ponta kormányfő, akinek elképzelései megosztják az RMDSZ politikusait. Az elmúlt öt évben a pártok összesen három régióátalakítási tervezetet bocsátottak közvitára. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
Ismét felmelegítette Románia területi-közigazgatási átszervezésének témáját a miniszterelnök. Victor Ponta a Tulcea megyei Murighiolban, a Megyei Tanácsok Szövetségének éves közgyűlésén vázolta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elképzeléseit az ország „újrafelosztásáról”. E szerint a jelenlegi megyék megmaradnának, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani. A régiók – akárcsak a megyék – választott régiótanáccsal és régióelnökkel rendelkeznének, a jelenlegi regionális fejlesztési ügynökségek pedig a régiótanácsok műszaki apparátusául szolgálnának. Ponta szerint ez nem járna a bürokrácia növelésével. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ország területi-közigazgatási újrafelosztása a jövőre tervezett alkotmányjogi reform részét képezné. Hangsúlyozta: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni.
Borboly Csaba: számunkra nem hátrányos
Victor Ponta a bejelentését megelőzően felvázolta régiósítási elképzeléseit a Megyei Tanácsok Szövetsége vezetőségének, amelynek alelnökként tagja Borboly Csaba is. Hargita Megye Tanácsának elnöke nem tartja butaságnak a kormányfő javaslatait. „A miniszterelnök szándékát én úgy fogalmaznám meg: Victor Ponta lebontaná a kormányt régiók szintjére” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Elmondta: ha a kormányfő elképzelései megvalósulnak, akkor a megyei önkormányzatok megőriznék a jelenlegi hatáskörüket, sőt plusz hatásköreik lennének. Borbély tájékoztatása szerint a Ponta-féle közigazgatási reform a jelenlegi fejlesztési minisztérium megszűntetését eredményezné, mert a fejlesztési pénzeket térségi alapon jobban lehet kezelni. „Számos szakterületen, például az oktatás és az egészségügy területén a döntéseket le lehetne hozni a régiók szintjére” – magyarázta. A tanácselnök szerint ez a változás az erdélyi magyar közösség hasznára válhatna. „Ez számunkra nem hátrányos. Főleg akkor, ha nem arról a nyolc régióról beszélgetnénk, amelyről most szó van” – jelentette ki. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ továbbra is azt szeretné, ha nem nyolc, hanem tizenhárom régióra osztanák fel az országot és a székelyföldi megyék azonos régiókba kerülnének. Mint mondta, az RMDSZ politikusaira hárul majd az a feladat, hogy elképzeléseikről meggyőzzék a kormányt.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László szerint az USL elképzelése közelebb áll ugyan a Szövetség által már évekkel ezelőtt benyújtott régióátszervezési tervezethez, ám a jelenlegi fejlesztési régiókat nem lenne szabad megtartani. A Krónika napilapnak elmondta, egyetért Pontának azzal a javaslatával, hogy a jelenlegi megyéket nem szabad bolygatni, mert az szerinte káoszhoz vezetne. Úgy vélekedett: a megyék átcsoportosítását közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiókban úgy kell megrajzolni, hogy az jó legyen a magyarságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a régiók megrajzolása még nyitott kérdés, megvitatása a parlamenti választások után várható.
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyelőre csak politikai nyilatkozatnak tartja a kormányfő javaslatait. Szerinte erről akkor lehet érdemben tárgyalni, ha az USL felvázolja a konkrét elképzeléseit az új régiókról. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben mindvégig egyértelmű volt: a közigazgatási reformról akkor lehet szó, ha a megyék hatásköre nem csorbul, a három székelyföldi megye és Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs megye egy régióba kerül, tehát régiók létrehozásával nem módosul az etnikai arány. „Minél több hatáskört Bukarestből át kell ruházni a települési, megyei és régiós szintre” – hangsúlyozta a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Csutak István: a hatalom bebetonozását szolgálja
A regionális politikák RMDSZ-es szakértője, Csutak István szerint akárcsak a Demokrata Liberális Párt (PDL) által tavaly meglebegtetett elképzelés, az USL területi-közigazgatási átszervezési javaslata is „a kormányon lévők hatalmának bebetonozását” szolgálják. Szerinte Pontáék terve már ott hibádzik, hogy 2014-re a jelenlegi fejlesztési régiók némelyike túlnépesedik a többiekhez képest. „Elég lesz majd rápillantani a térképre, s látni lehet, hogy egyes régiók túlduzzadtak, és akkor majd megyéket kell átragasztani az egyik régióból a másikba” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha közigazgatási hatáskört kapnak a régiók, akkor az Európai Bizottságnak nincs beleszólása a regionális átszervezésbe, ugyanis a közigazgatási hatáskör megállapítása a tagállamokra tartozik. Az uniós rendelet szerint fejlesztési régiók létrehozása egy tagállamban akkor kötelező, ha az adott tagállamban nincs régió nagyságú közigazgatási egység, ugyanakkor az EU nem kéri azt, hogy az így létrehozott régiók közigazgatási hatáskört kapjanak. „Ám ha közigazgatási hatáskört kapnak ezek a régiók, akkor nehéz lesz megakadályozni Pontáékat abban, hogy ha megnyerik a választásokat, végrehajtsák elképzeléseiket” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy egyes RMDSZ-es politikusoknak – például Borboly Csabának – elnyerte a tetszését ez az elképzelés, Csutak úgy reagált: Hargita Megye Tanácsa elnökének „látóköre Gyergyóalfalutól Tusnádfaluig terjed”. Értésünkre adta: Borbolyt a kormányfőnek úgy sikerült „levennie a lábáról”, hogy nagyobb hatásköröket ígért a tanácselnököknek. Egy neve elhallgatását kérő partiumi RMDSZ-es politikus sem hisz Ponta verziójában, szerinte porhintés az az ígéret, hogy nem a megyéktől vonnak el kompetenciákat, hanem a központi hatáskörök egy részét vinnék le megyei szintekre. Forrásunk szerint esetleges decemberi győzelme után az USL tetszése szerint alakítja majd az ország adminisztratív felosztását, különösen akkor, ha ehhez kétharmados többséget is szerez a törvényhozásban.
Bãsescu nyolc megyét akar
Az ország területi-közigazgatási átszervezésre hangsúlyosan tavaly júniusban merült fel először, amikor Traian Bãsescu államfő arra kérte az akkor még Emil Boc vezetette kormányt, hogy rövid időn belül dolgozzon ki olyan jogszabálytervezetet, amely az ország eddigi 41 megyéjét nyolcra csökkentené. Bãsescu ezzel a javaslatával idén is előhozakodott. Szerinte az 1968-ban létrehozott megyerendszer reformját a több szempont is indokolja. Elmondta, az új „szupermegyék” létrehozása csökkentheti a bürokráciát, kevesebb megyében kevesebb intézményre lenne szükség, hiszen jelenleg 41 megyei rendőr-főkapitányság, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi hatóság, 41 területi adóhatóság van, ezek helyett pedig csak hét vagy nyolc maradna. Emellett – érvelt az államfő – a nagyobb megyék sokkal hatékonyabb és koherensebb területfejlesztést tennének lehetővé. Így orvosolható lenne az ország Európai Uniós források lehívásával kapcsolatos fogyatékossága.
A Boc-kormány teljesítette Bãsescu utasítását, és be is mutatta tervezetét. Eszerint Romániát nyolc megyére osztanák, ebből hét hatalmas lenne, négy-hat jelenlegi egységet tömörítene magába, a nyolcadikat pedig a főváros, Bukarest és annak környéke (a jelenlegi Ilfov megye) alkotná. A projekt – akárcsak az USL elképzelése – a jelenlegi EU-s fejlesztési régiókat veszi alapul, azokat változtatná át közigazgatási egységekké.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára röviddel ezután azt is jelentette, hogy a kormány gyorsított eljárással, azaz a parlamenti vitát megkerülő felelősségvállalással fogadná el a törvényt.
Majdnem belebukott a kormány
A gond csupán az volt, hogy a PDL szinte egyáltalán nem konzultált akkori koalíciós partnerével, a RMDSZ-szel, amely legfontosabb vezetőin keresztül kategorikusan elutasította a javaslatot. A szövetség vezető politikusai kijelentették, elfogadhatatlan a PDL koncepciója, legfőképpen azért, mert a három székelyföldi megyét (Hargita, Kovászna és Maros) egy olyan régióba olvasztaná, amelyben a magyarság részaránya nem érné el a 30 százalékot sem. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kormányból való kilépés lehetőségét is felvetette, ha koalíciós partnereik ragaszkodnak a nyolc megyéről szóló elképzelésükhöz. „Ezt a közigazgatási reformot az RMDSZ nem tudja felvállalni, ha a koalíciós partnereink ehhez ragaszkodnak, akkor nekünk újra kell gondolnunk a közös kormányzás jövőjét. Mi csak olyan felosztást látunk elképzelhetőnek, amelyben Kovászna, Hargita és Maros megye, valamint a Partium és a Szilágyság megyéi egységet alkotnak” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Az RMDSZ ellenállását látva a PDL lemondott az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának erőltetésétől.
Az RMDSZ a fejlesztési régiókhoz nyúlna
Az RMDSZ a közigazgatási határokat nem bolygatná, de a jelenlegi fejlesztési régiók határait módosítaná. Igaz, vezető politikusai nem tartották kizártnak, hogy a szövetség által javasolt régiókat utóbb közigazgatási hatáskörökkel is felruházzák.
A fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát 2007. október 13-án, Marosvásárhelyen mutatta be az RMDSZ. A tervezetben Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. Az új felépítést indokló hatástanulmányában a szövetség a jelenlegi hét plusz egy, jóval nagyobb fejlesztési régió helyett 16 fejlesztési régiót ajánl.
A javasolt felosztás a központi Székelyföldi régiótól kiindulva a következő sémát követi: Maros-Hargita-Kovászna, Szeben-Brassó, Kolozs-Beszterce-Naszód-Máramaros, Szatmár-Szilágy-Bihar-Arad, Fehér-Hunyad, Temes-Krassó-Szörény, Gorj-Vâlcea, Mehedinti-Olt-Dolj, Argeş-Dâmbovita-Prahova, Teleorman-Giurgiu, Ilfov-Bukarest, Ialomita-Cãlãraşi, Tulcea-Konstanca, Buzãu-Brãila-Vrancea-Galac, Bákó-Vaslui-Iaşi-Neamt, Suceava-Botoşani megyetársítást.
Az RMDSZ tervében a régióhatárokat a megyék közös kulturális, történelmi hagyományaik, valamint közös gazdasági érdekeik mentén jelölte ki, ez egyrészt jelentősen szűkítené az eddigi öt-hat megyés felosztást. A fejlesztési régiók átrajzolását tartalmazó háttértanulmány rámutat: az érvényben lévő regionális felosztás a szegényebb megyék gazdasági visszaesését és gazdagabb megyék gazdasági növekedését szolgálta.
Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók felosztása éppen ellenkező hatást váltott ki, mint ami célja lett volna, a gyengébben fejlettebb megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek – mondta a szakértő. Rámutatott: a fejlesztési régiók méretei a franciaországi struktúrákéhoz hasonlóak – eltekintve attól, hogy a két ország területnagyságban különbözik.
A régióhatárok átrajzolásának apropóján Markó Béla akkori RMDSZ-elnök a tervezet bemutatásakor hangsúlyozta: téves szemlélet, hogy a gazdasági társulásokat nem befolyásolják a közös kulturális és etnikai érdekek – ez egy természetes folyamat, amely a történelem során is érvényesült, akár államalakítások során is – érvelt a politikus.
A szenátus hallgatólagosan elfogadta
Régióátalakítási elképzeléseit az RMDSZ törvénytervezet formájában a parlamentbe is benyújtotta. Kisebb politikai botrány keletkezett akkor, amikor a jogszabályt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Ez úgy történhetett meg, hogy a házszabály előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a felsőháznak, és a honatyák kifutottak a határidőből. A román politikusok hevesen ellenezték az RMDSZ tervezetét, s gondoskodtak arról, hogy a jogszabály a képviselőházban már ne is kerüljön megvitatásra. „Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét” – jelentette ki a tervezet hallgatólagos elfogadása után – akkor még ellenzékből – Victor Ponta PSD-elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2012. október 17.
Magyarbarát tanácsülés Kolozsváron: az ötnyelvű táblákról és magyar intézmények támogatásáról döntöttek
Jóváhagyta a kolozsvári tanács tegnapi ülésén az ötnyelvű turisztikai tájékoztató táblák kihelyezését a kincses város műemlékeire – közölte lapunkkal Horváth Anna alpolgármester. A költségvetés-kiegészítésre vonatkozó határozat kulturális fejezetének befektetések alfejezetében az szerepel, hogy a helyi tanács 60 ezer lejt fordít a táblákra.
Mint ismeretes, a Kolozs Megyei Tanács még az előző összetételében megszavazott 60 ezer lejt a célra, Radu Moisin korábbi ügyvezető polgármester azonban másra kívánta fordítani a pénzt. Elődje, Sorin Apostu sem támogatta az ötnyelvű táblákat.
A román, magyar, német, angol és francia nyelvű táblák kihelyezését a korrupciós vádak miatt később lemondott Apostu azért ellenezte, mert szerinte „a magyar nem világnyelv”. Horváth Anna közölte, a táblákat nyugati mintára a műemlék épületek mellé állítanák, reményei szerint erre már jövő év elején sor kerülhet.
A kolozsvári tanácsosok a tegnapi ülésen szinte vita nélkül, egyhangúlag hagyták jóvá a magyar vonatkozású határozattervezeteket. Horváth Anna alpolgármester azt reméli, „ez az első lépés a normalitás felé”.
A testület költségvetés-módosító ülésén elsőként a Kolozsvári Állami Magyar Színház által kétévente megszervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál számára hagyta jóvá egyhangúlag a 250 ezer lejes támogatást. De valamennyi tanácsos megszavazta a Pont Csoport egyesület 10 ezer lejjel történő támogatását is, az összeget a Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa pályázat népszerűsítésére költheti a magyar civil szervezet.
A viszonylag gördülékenyen lezajló tanácsülésen csak a városháza és a Helikon Alapítvány között megkötött társulási szerződés váltott ki kisebb vitát. A Szociálliberális Unió soraiból Ioana Sanda Borza kétségbe vonta a támogatás jogosultságát, az alapítvány tevékenységét kérte számon, illetve a szépirodalmi lap példányszámára volt kíváncsi, szerinte ugyanis „ha pénzt kérsz, illik bemutatkozni”.
Magyar fülnek kész felüdülés volt hallani, ahogy a PDL-s tanácsosok „megvédték” a Helikont. Emil Boc polgármester leszögezte: az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázó önkormányzat számára elengedhetetlen, hogy a város multikulturalitását bizonyító intézményeket támogassa. Ioan Pop PDL-s tanácsos meglepetését fejezte ki, hogy éppen egy liberális tanácsos köt bele a patinás irodalmi folyóiratba, illetve értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az ellenzéki tanácsos tájékozatlan a Helikont illetően.
Horváth Anna alpolgármesternek és Csoma Botond frakcióvezetőnek így csupán a tényközlésekre kellett szorítkozniuk. A javaslatot végül egy tartózkodással, egyhangúlag megszavazta a testület. „Szeretném hinni, hogy ez a tanácsülés csak a normalitás útján megtett első lépés volt” – jelentette ki a Krónikának az ülés végeztével Horváth Anna.
A kifejezetten magyar vonatkozású napirendi pontok mellett a testület arról is döntött, hogy összesen egymillió lejt utal ki a kolozsvári kórházak karbantartására és a felszerelés korszerűsítésére. Arról is határoztak, hogy megkezdik a tárgyalásokat a Fellegvár felújításáról a tulajdonosokkal, ugyanis mint elhangzott, jelen állás szerint engedélyük nélkül még a közvilágítást sem szereltetheti fel az önkormányzat.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2012. október 25.
Római kori sírok után kutatnak a régészek a Farkas utcában?
Eredeti helyére, de földalatti parkolóra kerülne vissza a Mária-szobor
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal már régóta fontolgatja, hogy földalatti parkolóházat alakít ki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépülete környékén. A téma felmerült Emil Boc polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján is: az elöljáró újságírói kérdésre elmondta, hogy a téma napirenden van, és vélhetően még az idén kiírják a versenytárgyalást a földalatti parkolóházra. Tudomásunk szerint, amennyiben ez megvalósul, a Farkas/M. Kogălniceanu utcát gyalogosövezetté alakítják át, és a Szentpéteri templom mögötti barokk Mária-szobros fogadalmi oszlopot visszahelyezik eredeti helyére. Jelenleg a Farkas utcában régészeti ásatások folynak; a régészek véleménye szerint az egyetem Farkas utcai része már a várfalon kívül esik, ezért lehetséges, hogy római kori sírokra is bukkannak az ásatások során.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2012. október 27.
Az erdélyi önrendelkezési küzdelem állomásai (Autonómiát!) – dokumentum
1989. december 25.
A december 25-i Kiáltvány „egy új nemzetiségi Statútum” kidolgozását szorgalmazta, ugyanakkor megfogalmazódik benne a „kollektív jogok” alkotmányos szavatolása iránti igény, valamint az, hogy az RMDSZ „az önrendelkezési jog elvi alapján” áll, vagyis a dokumentum tartalmaz az autonómiatervezetek irányába mutató megfogalmazásokat.
1990. április 21–22.
Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusán elfogadott program általános utalást tartalmaz az önrendelkezésre nézve, azaz célként olyan jogi keretek kialakítását jelöli meg, „amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciában megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést”. A program ezen elvi kijelentését a 13. pont konkretizálja: „különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelőbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.” 1991. május 24–26.
Az RMDSZ II. (marosvásárhelyi) kongresszusán Szőcs Géza bemutatja Nemzetiségi törvénytervezet-csomagját, amely definiálja az autonómiaformákat is. A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. 1992. október 25.
Az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadják a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, amely az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatként lett ismert. A határozat a „belső önrendelkezés” koncepciójára alapozó autonómiastratégia felülkerekedését jelentette a kisebbségjogi és a helyi önkormányzatokra alapozó felfogással szemben. 1992. december 31.
December 31-i dátummal teszi közzé Csapó József a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséről című tervezetét, amely bár a Kolozsvári Nyilatkozatra alapoz, még nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. E tervezet a „belső önrendelkezés” koncepciójának első megalapozási kísérleteként megpróbálta összefoglalni és hasznosítani a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat. 1993. november 14.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elfogadta a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a román parlamentben törvényjavaslatként iktattak. A tervezet mind a kisebbségi jogokat, mind a közösségi autonómia három formáját (személyi elvű autonómia, a sajátos státusú önkormányzatok autonómiája és a regionális autonómia) megjelöli, azonban – kerettörvényként – nem kodifikálja azt. 1994. március
Szilágyi N. Sándor a Korunkban közzéteszi Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című törvényjavaslatát. A tervezet inkább nyelvi rezsimet szabályoz, de bevezeti „az önadminisztráló nemzeti közösségek” fogalmát is. 1994. május 13–14.
Román–magyar szakmai tanácskozás a közösségi jogokról és az autonómiáról Tusnádfürdőn. Résztvevői: Gabriel Andreescu, Renate Weber, Valentin Stan, Smaranda Enache, Biró Annamária, Kolumbán Gábor, Bakk Miklós, Bodó Barna, Fábián Ernő, Varga Attila, Balázs Sándor, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter és Nagy György. 1994. szeptember 28.
Csapó József az Erdélyi Naplóban közzéteszi javaslatát a három autonómiaforma kodifikálásáról. Ezek címei: A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; A Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma. 1994. november
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának határozata alapján szakbizottság jön létre az autonómiastatútumok véglegesítésére. Tagjai: Csapó József, Tokay György, Varga Attila, Béres András, Bodó Barna, Balázs Sándor, Bakk Miklós, Papp Előd, Hajdú Gábor, Katona Ádám, Madaras Lázár, Markó Attila, Szabó István, Szilágyi N. Sándor. A bizottság Csapó József tervezeteit vette alapul.
1995. április
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Főosztálya két tervezetet bocsát belső vitára: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (kidolgozói: Bodó Barna, Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán); Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (kidolgozója: Bakk Miklós). 1995. április 7–8.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése a szakbizottság javaslatai alapján megvitatta az alternatív tervezeteket, de nem hozott döntést róluk. Csupán az a határozat született, hogy az autonómiavita eredményeit bele kell foglalni a közelgő kongresszus programtervezetébe. 1995. május 26–28.
Az RMDSZ negyedik, kolozsvári kongresszusa programba foglalt néhány elvi tézist az autonómiáról (ezek szerint az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében, a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol, eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ), és rögzítette azt a három autonómia-formát, amelynek jogi megfogalmazására és a törvényhozás útján való érvényesítésére az RMDSZ törekedni fog. E három autonómia-forma: a személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia, mely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre”. 1995. szeptember
Csapó József közzéteszi a Magyar Kisebbségben (1995/2. szám) Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, mely Székelyföld autonómiájának megfogalmazására irányul, a belső önrendelkezés elvére alapozva. Ez a koncepció később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetének alapjául szolgált. 2003. április 23.
Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, amely az RMDSZ programjában is szereplő autonómiaformák megvalósítását tűzi ki célul. A Tőkés László püspök és Fejes Anzelm premontrei főapát elnökletével megalakult testületnek 31 tagja volt, köztük parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, RMDSZ-tisztségviselők, vállalkozók, civil társadalmi szervezetek vezetői.
2003. július 7.
Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete azzal a céllal, hogy Székelyföld autonómiaigényének közképviseletére, illetve megvalósítására létrehozza a Székely Nemzeti Tanácsot. A kezdeményező testület tagjai nyilatkozatban üdvözlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát. 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Elnökké egyhangúlag dr. Csapó Józsefet választják. Alakulásakor meghirdetett célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. 2003. október 29-én a román parlament felsőházának jogi bizottságában Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezi a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, kérve, hogy a testület forduljon az ország legfőbb ügyészéhez „a Székely Nemzeti Tanács akcióival kapcsolatban”. A szenátus ülésén megjelent Ilie Botos, Románia legfőbb ügyésze, és biztosította a testület tagjait, hogy az általa vezetett intézmény az ügyben „már teljesíti kötelességét” – közölte a román közszolgálati rádió. 2003. november 13-án a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr. Csapó József közzétette a Székely Nemzeti Tanács által közvitára bocsátott Székelyföld-statútum román nyelvű változatát, és kijelentette, hogy a román változat alapján konszenzusra szeretnének jutni a székelyföldi románsággal. 2003. november
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által felkért szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós, tagjai: Bodó Barna, Borbély Imre, Biró Gáspár, Komlóssy József, Kovács Péter) elkészíti az ún. Autonómia-csomagtervet (mely három összefüggő tervezetet tartalmaz a regionális autonómiára vonatkozóan: Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma). Később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vitatta e tervezet legitimitását, ezért nem vált az EMNT hivatalos dokumentumává. 2003. december 10.
Miután az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága a román és a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőitől személyes találkozót kért, hogy tájékoztassa őket a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseiről, Ioan Solcanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátusi frakcióvezetője fogadta az SZNT küldöttségét. A találkozó után Solcanu újságíróknak kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a székelyföldi autonómiatervét. 2004. január 17.
Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, véglegesítette és elfogadta a Csapó József tervezetén alapuló Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A tanács arról is döntött, hogy a statútumtervezettel Románia parlamentjéhez fordul. 2004. február 25.
Birtalan Ákos, valamint az RMDSZ-frakció polgári szárnyának képviselői, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar, Pécsi Ferenc Szatmár, Toró T. Tibor Temes és Vekov Károly Kolozs megyei képviselő Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. március 30.
A Képviselőház elutasítja Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. június 18.
Négy magyar képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kidolgozott személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet Bakk Miklós és Toró T. Tibor dolgozott ki. 2004. június 29.
A szenátus elutasítja Székelyföld autonómiájának statútumát. 2004. szeptember 9.
Alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága elutasította a romániai nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiáját szabályozó kerettörvényt, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet június 18-án nyújtott be négy magyar képviselő és egy szenátor. 2004. december 23.
Az új kormány megalakításáról szóló parlamenti megbeszéléseken az RMDSZ a kisebbségek jogait magában foglaló és biztosító törvény megalkotását javasolta. 2005. január 18.
A Magyar Rádiónak adott interjúban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megállapította: a határon túl már van kulturális autonómia. 2005. február 8.
Az RMDSZ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a többi kisebbség képviselőivel közösen dolgoznak a kisebbségi törvényen, mely kerettörvény jellegű lesz, és azt közvitára bocsátják. 2005. február 18.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a kisebbségi törvény megalkotása aláássa az autonómiát. 2005. március 17.
Toró T. Tibor Temes megyei képviselő bírálta a tervezetet, mert az a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat tartalmazza, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. 2005. március 18.
Nyilvánosságra hozták az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvény tervezetének szövegét. 2005. március 21.
A Magyar Polgári Szövetség háromszéki egyeztető tanácsa bírálta a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetét, és széleskörű konzultációsorozat beindítását kezdeményezte az autonómiáról. 2005. március 22–25.
Toró T. Tibor képviselő benyújtotta a kisebbségi törvény tervezetéhez készített módosító csomagot, mely 15 indítványt tartalmaz, és az EMNT 2004-ben iktatott személyi elvű kerettörvény-tervezetéből indul ki.
2005. március 30.
Az erdélyi protestáns egyházfők Markó Bélához intézett nyílt levelükben kifejtik: nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, mert azt nem előzte meg széles körű szakmai és társadalmi vita.
2005. április 9.
A Székely Nemzeti Tanács ismét az igazságügyi minisztériumhoz fordult a népszavazásról szóló törvény módosításáért annak érdekében, hogy a székelyföldi helyi önkormányzatok által az autonómia kérdésében kiírt népszavazások ne legyenek megtámadhatóak a közigazgatási bíróságon. 2005. április 15.
Puskás Bálint szenátor bejelentette: az RMDSZ háromszéki törvényhozói népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben annak érdekében, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. 2005. április 21.
A kormány úgy döntött, a kisebbségi törvény tervezetéről kéri a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét. 2005. április 23.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös nyilatkozatban bírálja a kisebbségi törvényt, mely „a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál”. 2005. május 19.
Többszöri halasztást követően a kormány elfogadta az RMDSZ kisebbségitörvény-javaslatát. 2005. június 2.
A kisebbségi törvény tervezete eljutott a szenátus emberjogi, illetve közigazgatási bizottságának asztalára. 2005. június 3.
A kisebbségi törvénytervezet támogatását kérte az Európai Néppárttól Markó Béla. 2005. június 8.
Az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják a Székely Nemzeti Tanács parlament elé terjesztett autonómiastatútumát. 2005. június 9.
Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. június 30.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik; ezúttal a beterjesztők: Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő. A tervezet a 2004. március 1-jén benyújtott változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament törvényhozási bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasította. 2005. július 7.
A szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága kedvezően véleményezte a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet. 2005. október 8.
A Székely Nemzeti Tanács összegzése szerint a tanács felkérésére 11 helyi önkormányzat határozott a helyi népszavazás megszervezéséről Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásának tárgyában. A közigazgatási bíróságokon megsemmisítették a tanácsi határozatokat. 2005. október 12.
A képviselőház 188–16 arányban elutasítja a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó, másodszor is a parlament elé terjesztett törvénytervezetét. 2005. október 14.
A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan – jelentette ki sajtótájékoztatón Márton Árpád parlamenti képviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ha az RMDSZ felvállalhatatlannak tartja az SZNT tervezetét, akkor miért nem nyújtotta eddig be saját javaslatát, Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot. 2005. október 21.
A Velencei Bizottság soros ülésén úgy értékelte a kisebbségi törvénytervezetet, hogy az lehetőséget teremt majd Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Ugyanakkor a jelentés bírálta a tervezet kisebbségi szervezetek bejegyzésére és választási részvételére vonatkozó, korlátozó előírásait. 2005. október 24.
A szenátus elutasította a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot. 2005. október 26.
A képviselőház házbizottságában leszavazták a kormánykoalíció azon kérését, hogy az alsóház sürgősségi eljárással tárgyalja meg a kisebbségi törvényjavaslatot. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kérte az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését. 2005. november 2.
A székelyföldi román civil szervezetek memorandumot tettek közzé, amelyben az európai követelményekkel ellentétesnek nevezik a kisebbségi törvényt. 2005. november 30.
Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi törvénytervezet „nem tartalmaz túlzásokat”. Mint mondta, nem hiszi, hogy félni kellene a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. 2005. december 4.
Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi törvényt. 2005. december 7.
A képviselőház szakbizottságaiban megkezdődött a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája. 2005. december 12.
Eugen Nicolăescu, az NLP–DP (D. A.) pártszövetség szóvivője bejelentette, hogy a két párt vezetői megállapodtak, kiiktatják a kisebbségi törvényből a kulturális autonómia-tanácsokra vonatkozó cikkelyeket. Az autonómiatanácsok hatáskörét, javaslatuk szerint, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át. Markó Béla RMDSZ-elnök szószegőknek nevezte a román kormánypártok azon politikusait, akik nem támogatják, vagy ki akarják üresíteni a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. december 13.
Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után is megerősítette a Szabadságnak, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni. 2005. december 15.Az EP megszavazta a Romániáról szóló jelentést. A Pierre Moscovici francia EP-képviselő által készített dokumentumban az áll, hogy az EP „elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”. 2006. január 12.
A Ziua című lap révén ismertté vált Valeriu Tabără kisebbségi törvénytervezete. 2006. március 21.
A képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi szakbizottsága folytatta a kisebbségi törvénytervezet vitáját; a vita a harmadik cikkelyig jutott. 2006. április 20.
Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) EP-képviselő közös levélben hívta fel Olli Rehn figyelmét, hogy Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. 2006. május 17.
A kisebbségek jogállásáról és a pártfinanszírozásról szóló törvények elfogadását szorgalmazta Bukarestben José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Olli Rehn bővítési biztos. 2006. június 7.
Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke kijelentette: fontosnak tartja, hogy a román parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, és hogy a romániai pártok támogassák ezt az ügyet. 2006. július 5.
A képviselőház plénuma elutasította az RMDSZ javaslatát, hogy tűzzék napirendre a kisebbségi törvénytervezetet. 2006. augusztus 2.
Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő a Háromszék című lapnak nyilatkozva kifejtette, jobb lett volna, ha egy évvel korábban az RMDSZ azt kéri a kormánytól, vállaljon felelősséget a jogszabályért. Akkor frakció-kollégái nem támogatták ötletét. Meglátása szerint azért is kedvezőbb lett volna a másik utat választani, mert elutasítás vagy siker esetén az RMDSZ más fontos célkitűzésekre – például az önálló magyar egyetem létrehozására – összpontosíthatott volna. 2006. augusztus 31.
Frunda György Maros megyei szenátor kifejtette, nem hiszi, hogy a parlament a kormány által benyújtott formában elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. Emiatt viszont a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból. 2006. november 3.
Az erdélyi magyar egyházak vezetői közös nyilatkozatban álltak ki az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, kinyilvánítva, hogy támogatják az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét, beleértve „Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét” is. 2006. november 23.
Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a román csatlakozás helyzetéről készült állásfoglalásában a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. 2006. december 10.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) fel kívánja gyorsítani a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök szkeptikusan fogadta ezt, kijelentvén: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt.” 2006. december–2007. március
Az SZNT kezdeményezésére Székelyföld számos településén nemhivatalos népszavazást szerveztek Székelyföld autonómiájáról. A nemhivatalos népszavazást annak nyomán szervezték meg, hogy a helyi népszavazási határozatokat a hatóságok (prefektúrák) jogi úton érvénytelenítették. 2008. február 21.
Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke kijelentette, hogy az erdélyi szászok nem kérnek autonómiát. 2009. június–2010. január
A 2009 áprilisában megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében 2009 júniusában létrejött az EMEF autonómia-munkacsoportja (két társelnöke Márton Árpád képviselő és Bakk Miklós politológus). A munkacsoport 2009 júniusa és 2010 januárja között háromszor ülésezett, azonban határozatai nem valósultak meg. 2009. július 18.
Traian Băsescu román államfő megismételte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor közönsége, Tőkés László és Orbán Viktor előtt korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában. 2012. szeptember 25.
A román szenátus elutasította a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé Sógor Csaba és Garda Dezső. Az SZNT által megfogalmazott, Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetet 2005. október 12-én a román képviselőházban 188–16 arányban leszavazták. A szenátusban érdemi vitát nem tartottak, 54 szenátor a jogszabály ellen szavazott, öten mellette, ketten tartózkodtak. Az RMDSZ-esek közül jelen volt, és igennel szavazott Albert Álmos, Cseke Attila, Fekete Szabó András, Günthner Tibor, de egyikük sem szólalt fel a tervezet mellett, ugyanakkor igennel szavazott Marcu Gheorghe SZDP-s honatya is. Hiányzott: Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila.
(Bakk Miklós politológus összeállítása alapján)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. november 19.
I. Magyar-Román Üzleti Fórum Kolozsváron
A gazdasági élet legalább olyan fontos, mint a politikai. A gazdasági élet sokszínűségét, változatosságát, árnyaltságát a maga dinamizmusában kell vizsgálni. Az alábbiakban felvillantunk egy egyébként nagyon fontos gazdasági eseményt, mely mindkét ország számára csak haszonnal zárulhat, ha tudnak élni a hozamával.
A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar aulája adott méltó helyet a Magyar- Román Üzleti Fórum 2012. november 16.-án megtartott ülésének.
Dumitru Matiş, a BBTE Közgazdaság Kar dékánja, kettős szerepben, mint házigazda és moderátor, az igen fontos eseményt felvezető beszédében elmondta, hogy a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar az egyetem egyik legdinamikusabban fejlődő kara, amelynek tiszteletre méltó történelme van.
Nemrég ünnepelték a magyar nyelvű felsőfokú oktatás 140-ik évfordulóját. 2009-ben a 90 éves román nyelvű felsőoktatást ünnepelték. 1920-ban alapították meg Kolozsváron a Kereskedelmi Akadémiát, ami román nyelvű intézet volt.
Az 1989-es események után BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Változatos szakirányok jöttek létre. A mai egyetemen öt (román, magyar, német, angol, francia) nyelven folyik az oktatás. Az utóbbi években modern infrastruktúrát teremtettek. Új épület komplexumokat, új amfiteátrumokat, idegen nyelvű laboratóriumokat, konferencia termeket hoztak létre.
Az egyetem jellegzetessége a multikulturalitás. Értékelte a Fórum jelentőségét. Amint mondta, kedvező alkalom teremtődik, hogy a vállalkozási lehetőségeket még jobban megismerjék. Különböző építő jellegű vitákat szervezzenek az IT és az újrahasznosítható, regenerálható energiaforrásokkal kapcsolatban.
Válság idején, és a válság utáni időszakban legfontosabb az újító szellem, az intelligencia használata, amely eredményezi a lehetőségek hatékonyabb kihasználását.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere nagyon fontosnak tartotta ezt az első Román- Magyar Üzleti Fórum megrendezését, és reméli, Kolozsvár az egyik brandjévé válik. Köszönetét fejezte ki a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának, hogy közösen megszervezték ezt a nagyon értékes üzleti fórumot. Amint mondta, a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa biztosítékot jelent a nyitás és együttműködés számára. Indokolta, miért is érdemes Kolozsvárra befektetni, és milyen előnyei vannak a városnak.
Elsősorban, Kolozsvár multikulturális város, mondhatni „egy kis Európa”. Többnyelvű, dinamikus közösség, amely rendkívül aktív. A kultúrája diverzifikált, változatos, ami a toleranciát is jelenti. (Talán itt megjegyezném, milyen jó lenne a polgármester úr szárnyaló gondolatait több kolozsvári polgár is átvenné, és akkor elmaradhatnának olyan jelenségek, melyekkel nem nagyon dicsekedhetünk, egyes esetekben.) Szerinte egy modern jellegű város megteremtése a végső cél, melynek nagy előnye a magasan szakképzett munkaerő biztosítása, a munkaerőpiac követelményeinek megfelelően. Az infrastruktúra kérdését is igyekeznek megoldani.
Az előkészítették a 2014-2020 időszakra vonatkozó tervet. Hangsúlyt fektetnek a lakónegyedek építésére, ahol a fiataloknak is létesítenek megfelelő lakásokat. A kolozsvári felsőfokú intézményekben végzett fiatalok jó része nem akar visszamenni azokba a helységekbe, ahonnan jött az egyetemre. Ez, különben, szerinte jó. Támogatják az üzleti környezetet azáltal, hogy megfelelően képzett munkaerőt biztosítanak.
Az üzleti környezet dinamikus. Kifejtette, a nagy vágy- álmot, Kolozsvár Európai Kulturális főváros legyen. Erre vonatkozóan van egy kidolgozott program.
Gyakorlatilag biztosítják a külföldi beruházás számára a megfelelő feltételeket. Beruházás és új munkahelyteremtés nélkül nem lehet fejlődésről beszélni.
Magdó János Magyarország Kolozsvári főkonzulja elmondta, melyek voltak azok a főszempontok, amelyek alapján a Fórum programját összeállították. Míg végül abban egyeztek meg, hogy olyan témák legyenek, melyek mindkét ország üzletemberei számára fontosak, amelyek a további együttműködési kapcsolatokat bővíthetik.
Első helyre került az agrár téma, a másik a számítástechnika. Ilyen szempontból Kolozsvár vezető szerepet tölt be. A harmadik téma a megújuló energiaforrások hasznosítása, az alternatív energiaforrások kifejlesztése. Ezekből a szempontokból szemlélve, a Fórum tematikája mindkét ország számára rendkívül értékessé válhat.
Kolozsváron, és Kolozs megyében Magyarország az első számú befektető. 2012-ben a forgalom volumene nőtt. 2011-ben, Magyarország 4,6 milliárd euró értekben exportált Romániába, és Romániából 2,6 milliárd euró értékben importált.
A Fórumra 150 vállalkozót regisztráltak Ezt sikernek könyvelte el. Nagyon sok kis és középvállalkozó tett eleget a meghívásnak. Mindkét ország részéről jelen vannak a kamarák, a vállalkozók szövetsége, a kereskedelmi képviselők.
Fontosnak tartotta, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséggel felvették a kapcsolatot, és célként jelölték meg, egy színvonalas szakképzést, magyar illetve román nyelvűt, valósítsanak meg Kolozsváron. A Tanfelügyelőség felméri az igényeket. Gyakorlatilag a cégek számára is fontos az, hogy milyen típusú szakképzést valósítanának meg.
Szerinte jó esélye van Kolozsvárnak, hogy Európai Kulturális fővárossá váljon.
Mihaela Luţaş, a BBTE, az üzleti környezettel való kapcsolattartásért felelős, fundraising rektor- helyettese szerint az egyetem feladata, próbáljon az üzleti környezettel együttműködni. Azon örömét fejezte ki, hogy a Fórumon, szép számmal vannak jelen a BBTE gazdasági karának végzősei is. A jelenlegi piac globális piac. Az Európai Unió piaca is globális piac. Amit az egyetem adhat, az a szakképzett munkaerő, amelyet az üzleti környezet igényel. De szükség van arra, hogy ez a munkaerő több idegen nyelvet is elsajátítson.
Spányik Péter- Magyarország Nemzeti Külgazdasági Hivatal elnöki tanácsadója szerint az egyetem húzóerőt jelent. Meghatározza a régió lehetőségeit. Mindenképpen a versenyképesség javításában nagy szerepet játszik. A tőke mostanában egyre inkább az ázsiai régió fele irányul. Nagy fontosságot tulajdonítanak a kis és középvállalkozásoknak. Azért, mert ezek a legsérülékenyebbek. Magyarország teljes exportjának 80%-a az EU fele irányul. A befektetések főleg olyan iparágakban kerülnek, ahol nagyobb a hozzáadott érték. De új export lehetőségek kiépítésére is gondolnak, és ez a Keleti nyitás.
Dr. Billó Kármen Magyarország Nemzetgazdasági Minisztérium, Regionális és Kárpát- medencei Vállalkozásfejlesztési Főosztály osztályvezetője szintén a kis és középvállalkozások szerepét hangsúlyozta. Szerinte a magyarországi vállalkozások legnagyobb részét a kis és középvállalkozások képezik, amelyek a hozzáadott érték 53,8 százalékát képviselik, a GDP felét állítják elő. Előtérbe kerülhet az infrastrukturális beruházás. Kihasználva azokat az előnyöket, amik a hasonló fejlettségű országokban léteznek. A 2014-2020-as időszakra vonatkozóan kiemelte: a mezőgazdaságot, a turizmust, a gépipart, a zöld-gazdaságot, a kreatívipart érdemes fejleszteni.
Dumitrescu Erzsébet beszélt az Iparkamarák fontosságáról. Kolozs megyében történő külföldi beruházások szempontjából Magyarország az első helyen, Hollandia a második, Svájc a harmadik, míg Németország a negyedik helyen van. 992 olyan cég van, amely magyar részvétellel valósult meg.
A plenáris ülést és a szakmai előadásokat követően, a Fórum 3 szekcióülésben folytatta eszmecseréjét.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro2012. november 25.
Kelemen: elismerem, veszélyben van az RMDSZ parlamenti jelenléte
A december 9-i választás meglepetést okozhat a romániai politikai színpadon. Az RMDSZ-t az fenyegeti, hogy 22 év után nem jut be a parlamentbe. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az adevarul.ro-nak elmagyarázta, milyen tényezők vezettek ehhez a helyzethez, de azt is, milyen szövetségesek lehetségesek december 9-e után. Kelemen felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy az USL abszolút többséget szerezhet a parlamentben, de megjegyezte, hogy Traian Băsescunak a kormányfő kinevezésekor figyelembe kell majd vennie ezt a tényt.
- Mi a véleménye Vasile Blaga javaslatáról egy PDL–PNL és RMDSZ közötti szövetségről? - Volt már ilyenfajta szövetség, valójában Romániában már minden lehetséges szövetséget kipróbáltak. A jövőben sem lesz másképp, mint most. De találni kell majd egy megoldást. Választás előtt semmilyen szövetséget nem szeretnénk kommentálni. Egy dolog világos: mindenki együttműködött mindenkivel, a Romániában demokratikusnak tekintett pártokról beszélek. Nem beszélek Dan Diaconescuról, a Nagy-Románia Pártról (PRM), vagy mit tudom én milyen csodabogarakról. E tekintetben nincs semmilyen újdonság. Továbbra is a mostani keretek között fogunk mozogni: PSD, PDL, PNL, RMDSZ. Most persze számításba kell vennünk a PC-t, a Polgári Erőt (PFC), vagy más járulékosan érintett pártokat is. A választásig semmilyen szövetséget nem fogok kommentálni, mert pillanatnyilag más elsődlegességeink vannak. Azután majd bármilyen változatról beszélhetünk. - Crin Antonescu azt mondta, nem akar szövetséget az RMDSZ-szel? - Rendben, azután mást is mondott. Azt hiszem, a választási kampányok alatt olyan kijelentéseket kell tenni, melyek a kampány után nem ártanak bizonyos jövőbeni konstrukcióknak. Láttam én már pártelnököt bibliára tett kézzel esküt tenni, hogy soha nem fog együttműködni az RMDSZ-szel (Emil Boc – RS). Nos, a választás után leültünk, még együtt is kormányoztunk. A kampányokban szoktak ilyeneket nyilatkozni. Az a fontos, hogy ne lépj át egy bizonyos határt, ahonnan már nincs visszaút.
- Ez az első alkalom, amikor az RMDSZ jelentős versenyben van. Mi a véleménye erről a csatáról? - Ez az egyik fontos aspektus, az, hogy versenyben vagyunk ugyanazokért a választókért. Ez e pillanatban nagyon súlyos dolog. Ezt nagyon világosan, nagyon egyértelműen ki kell mondjam. A helyhatósági választás alkalmával volt alkalmunk nagyon világosan megmutatni, ki támogat kit. A magyarok 86 százaléka ránk szavaz, 14 százalék pedig a másik két pártra (EMNP és MPP – a szerz.). Persze, ha nem csak 6,5 százaléknyi magyar lenne Romániában, ha 15-20 százalék lenne, akkor egy ilyenfajta verseny nem zavarna bennünket. Nem veszélyeztetné a magyarok erős parlamenti képviseletét. Jelen pillanatban pontosan ez a cél van veszélyben. Ők nem fognak egyetlen mandátumot sem szerezni, ezzel a támogatottsággal nem szerezhetnek, de veszélyeztetik a mi parlamenti jelenlétünket, vagy veszélyeztetik az erős jelenlétünket. Ez újdonság, de ezért vagyunk kampányban, hogy meggyőzzük a választókat, folytassuk ugyanazt az utat, amin 23 éve haladunk. - Ha fennáll ennek a veszélye, az RMDSZ aránya pedig kisebb lesz, akkor miért lenne az USL-nek szüksége egy RMDSZ-szel létrehozandó szövetségre? - Fennáll annak a veszélye, természetesen idézőjelben, hogy olyan nagy többségük lesz, amivel már senkire nem lesz szükségük. Nem hiszem, hogy ez jó lenne. Nem hiszem, hogy Európa ezen részében, beleértve Romániát is, jó dolgok lennének az abszolút többségek, a kétharmadhoz közeli többségek. Itt az intézmények és főleg a demokratikus értékek nincsenek megszilárdulva. Egy abszolút hatalom, amiben senkit sem kell figyelembe venni, egy ilyenfajta hatalom kisiklásokra hajlamos. Ezért mondom, hogy ami a 90-es évek elején történt, amikor a Nemzeti Megmentési Frontnak (FSN) nagy többsége volt, sok rossz dolog történt és közép- és hosszú távú következményei voltak. Meggyőződésem, hogy a 20 év a demokratikus értékek és elvek megerősödését jelentette, de még mindig nem jött el az ideje annak, hogy valakinek abszolút többsége legyen. - Egy sor fontos döntésről beszélt. Mire utalt? - Románia jövőre olyan döntéseket fog meghozni, melyeknek nemcsak egy mandátumra, hanem sokkal több évre lesz hatásuk. Az alkotmány módosításáról van szó, ami nem egy négyéves mandátumra történik, a regionalizálásról, ami nem egy mandátumra történik, hanem 20–30 évre. Olyan dolgokról van szó, melyek hozzá távra befolyásolják a társadalmat. - Victor Ponta kormányfő egy nyolcrégiós felosztást javasolt. Mi az RMDSZ véleménye a regionalizálásról? - Ez a nyolcrégiós nem működik. Ez azt jelenti, hogy semmilyen változtatást nem végzünk, mert most is nyolc régió van. Nem hiszem, hogy a dolgok javításához elég úgy hagyni őket, ahogy vannak és más nevet adsz nekik. Mi továbbra is úgy hisszük, ahhoz, hogy életképes régióink legyenek, a hangsúlyt a történelmi régiókra kell helyezni és mindegyiknek rendelkeznie kell az összes komponenssel: társadalmival, gazdaságival, történelmivel. Minden régióban koherenciának kell lennie. Mi olyan felosztást tudunk elképzelni, amiben minden régiónak kb. 1,2–1,5 millió lakosa van. Mi 13–14 régiót tartunk elképzelhetőnek. Volt egy 16 régiós kezdeményezésünk, de semmi sincs kőbe vésve. - Sokat beszéltek egy etnikai kritériumok szerinti regionalizálásról. - Vannak, akik állandóan etnikai konnotációt adnak neki, Isten őrizz, mit csinálnak a magyarok Romániával. Uram, a magyarok nem csinálnak semmit Romániával. A magyarok adót fizetnek, örülnek az életnek, a sorsukon siránkoznak, élnek, pont úgy, mint a románok. Nem akarják ellopni sem Erdélyt, sem a Bánságot, semmit. Aki etnikai konnotációt ad a gazdasági fejlesztési régiók reformjának, az valójában nem akar semmit sem csinálni. Ő a jelenlegi formát akarja rögzíteni. Ez nagyon jó érv, sajnos, még a XXI. században is, az etnikai kritériumra hivatkozás. Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy van valami veszély a román államra nézve, ha alegységek jönnek létre, akkor azt úgy hiszem, hogy egy klinikába, pszichológushoz kell küldeni. - Traian Băsescu elnök azt mondta, olyan kormányfőt fog kinevezni, aki a nemzeti érdeket fogja szolgálni. Ön szerint, kire gondolt? - Valószínűleg rám. Rendben, viccen kívül. Nem kommentálom az elnök nyilatkozatait. Ha a választás tisztességes és becsületes lesz, akkor lehet bármilyen véleményed. Ha valakinek többsége van és ahogy az a felmérésekben látszik, az USL közelít a 60 százalékhoz, akkor nagyon sok változaton gondolkodhatsz, de figyelembe kell venned a román társadalmon belüli valóságot. Ez nem jelenti azt, hogy ellentmondunk az elnöknek, vagy bárki másnak. Először is szeretném megtudni a nemzeti érdek meghatározását. - Alacsony részvétellel is számolnak. Az RMDSZ számára mit jelentene egy erős részvétel? - Ne legyen kisebb, mint az országos szintű arány. Ez erős részvételt jelent. A gondok akkor jelentkeznek, ha a magyarok kisebb számban jelennek meg, mint a románok. Ha országos szinten 50 százalékos részvételünk van, akkor ilyennek kell lennie a magyaroké is. És ha 80 százalékos, akkor a magyaroknál is legyen 80 százalékos. - Az RMDSZ számára ellenzéki időszak következhet. Miként értelmezi ezt a szerepet az RMDSZ? - A politikában mindig fel kell legyél arra készülve, hogy ellenzékbe is kerülhetsz és arra is, hogy kormányra. Bármely párt, bármely választásokon elinduló politikai erő kormányozni akar. A döntéshozó hatalom oldalán akar lenni. Aki azt mondja, hogy ő nem, akkor üdvözöljék és mondják neki, viszontlátásra! Ezt akarjuk mi is, de ellenzékiségre is fel kell készülnünk. És ha ellenzékbe kerülünk, akkor az nem világvége. Ha bekerülünk a kormányba, akkor az még jobb. Nem tudom megmondani, mi lesz december 9-e után. A két változat bármelyikére fel vagyunk készülve.
Lucian Negrea
eurocom.wordpress.com/adavarul.ro
Erdély.ma2012. november 30.
Házsongárd-ügy: folytatódik a nacionalista hangulatkeltés
Közvitán akarnak nyomást gyakorolni a tanácsra?
Kétségbeesett felhívással fordul a történelmi egyházak, civil szervezetek és Kolozsvár lakossága felé Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, mivel egyes román politikusok választási érdekektől vezérelve a temetőszabályzat ürügyén magyarellenes hangulatot, interetnikus konfliktust gerjesztenek. „Sajnos, úgy tűnik, hogy egyes román pártok számára 2012-ben Kolozsváron a magyar kártya még mindig a többletszavazatok begyűjtésének reményében időről időre elővehető, elfogadható eszköz”, áll az alpolgármesternek a Szabadsághoz eljuttatott levelében. Amint arról lapunk tájékoztatott: kedden, december 4-én 14 órakor, a kolozsvári Városháza üvegtermében nyilvános közvitára kerül sor a temetőszabályzat ügyében. „Arra kérünk minden, a Házsongárd sorsa iránt felelősséget érző személyt és intézményt, hogy jelenlétével támogassa közös ügyünket!”, hangzik el a közleményben.
Horváth Anna a közleményben kifejti: az elmúlt hónapban elkészült Kolozsvár temetőinek működési szabályzata, amely az első európai normáknak megfelelő szabályzat, és amely többek között szavatolja a meg nem váltott műemléksírok lezárását, a törvénytelen sírügyletek, rongálások és viráglopások megállítását, ugyanakkor visszaállítja a sírhelyek negyedfokú rokonsági szintig való adományozhatóságát. Az új szabályzattervezet tulajdonképpen első ízben teremti meg a sírhelyek kiutalásának átlátható rendszerét, tiszta és rendezett, biztonságos környezetet a város valamennyi temetőjében, a kolozsvári lakosok méltóságteljes kegyelethez való jogainak védelmét.
A novemberi tanácsülés napirendjére tűzött temetői szabályzatot a román tanácsosok tiltakozása miatt levették a napirendről és közvitát rendeltek el. Nemrég a polgármesteri hivatal bejelentette: a beérkezett jelzések alapján szükségesnek tartják a nyilvános közvitát. Az RMDSZ attól tart, hogy egyesek ilyen módon próbálnak nyomást gyakorolni a tanácsra a szabályzat elvetése érdekében.
Camelia Rarău, a temetőket felügyelő városházi igazgatóság vezetője a Szabadságnak elmondta: összesen 22 javaslat érkezett az általa vezetett ügyosztályhoz a temetők szabályzatának tervezett módosításához. – Tizenhét javaslat, kifogás, megjegyzés elektronikus postán futott be. Ezenkívül a www.domnuleprimar.ro honlapon keresztül is többen hozzászóltak a tervezethez, négyen személyesen juttatták el hozzánk észrevételeiket – mondta.
– A legtöbb személy tárgyilagos megjegyzést tett, a jelek szerint ezek jól ismerik a hatályos törvényeket, ugyanis cikkelyeket kifogásoltak, illetve jelezték, hogy a tervezet valamely bekezdése ellentmond például a polgárjogi törvénykönyvnek – jegyezte meg. Elmondta: Emil Boc polgármester tájékoztatást kért tőle az eddig beérkezett javaslatokkal, kifogásokkal kapcsolatban.
Csoma Botond, az RMDSZ városi tanácsosa lapunknak kifejtette: az új temetőszabályzat ügyében magyarellenes hangulatkeltés folyik az USL-s tanácsosok részéről. Claudia Anastase például azt nyilatkozta a Foaia Transilvană lapnak, hogy az RMDSZ önkormányzati képviselői a magyar etnikumnak szándékoznak előnyöket szerezni a román polgárok rovására; olyan cikk is megjelent, miszerint az RMDSZ a „Házsongárdot a magyar kisebbség múzeumává szándékszik átalakítani” – emlékeztetett. Hangsúlyozta, a szabályzattervezet elolvasása nyomán bárki meggyőződhet róla, hogy a vádaskodás teljesen alaptalan, a dokumentum nem diszkriminál senkit, egyszerűen a választási kampányban akarják kihasználni a magyar kártyát, mesterségesen szítani a nacionalista hangulatot. – Attól tartunk, hogy kedden pontosan ily módon akarnak nyomást gyakorolni, akadályokat gördíteni a tervezet elfogadása elé – mondta az RMDSZ tanácsosa.
Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója emlékeztetett: a sírok adatai titkosítva vannak, így semmi lehetőség nincs arra, hogy ellenőrizni lehessen például az új sírok, kripták létesítésének körülményeit. Az új szabályzat ezt feloldaná, illetve visszaállítaná a sírhelyeknek a negyedfokú rokonságig való adományozási jogát. Jelenleg csak harmadfokú rokonok kaphatják meg a sírt, ami nagy problémát jelent azoknak a családoknak az esetében, ahol nincsenek egyenes ágú leszármazottak – magyarázta. Hozzátette: mindemellett sírok csak magánszemélyeknek adományozhatók, egyházaknak, intézményeknek egyáltalán nem. Továbbá: jelenleg egy sírkő felújításához is építési engedélyt kell beszerezni, ami folyamatosan hátráltatja a Házsongárd Alapítvány állagmegőrző-, és restauráló munkáját. Megoldandó problémát jelent az is, hogy a temető igazgatóságának egyetlen alkalmazottja sincs, aki magyar nyelvű információkkal szolgálhatna az érdeklődőknek – emelte ki Gergely Erzsébet. Hangsúlyozta, a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság is mozgósít majd a közvitán való részvételre.
K. I. – Z. É.
Szabadság (Kolozsvár)2012. december 5.
Elmaradt a borítékolt botrány az új temetőszabályzat közvitáján
Boc: a Borháncs-telepen alakítanánk ki új sírkertet
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nyilvános közvitát szervezett tegnap a helyi tanács által novemberben elhalasztott új temetőszabályzat megvitatása érdekében. Habár mintegy két hete a helyi román sajtóban egymást érik az olyan nacionalista nyilatkozatok, miszerint a magyarok az új szabályzattal ki akarják sajátítani a Házsongárdi temetőt, a városháza üvegtermében megtartott több mint két és fél órás megbeszélés nyugodt, toleráns légkörben zajlott. A felszólalók közül sokan panaszkodtak a sírok meggyalázására, viráglopásra, és felvetették az új temető létesítésének ötletét is. Emil Boc polgármester ennek kapcsán elmondta: az önkormányzat a Borháncs-telepen 11 hektáron létesítene egy új sírkertet. Boc ugyanakkor értékelte a vita toleráns lefolyását is. Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester szerint a városi tanácsban decemberben, de legkésőbb januárban kerülne ismét terítékre az új temetőszabályzat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)