udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1030
találat
lapozás: 1-30 ... 751-780 | 781-810 | 811-840 ... 1021-1030
Névmutató:
Farkas Réka
2014. március 17.
A mai márciusi ifjaknak
Mi, idősebb és a nálunk még korosabb nemzedékek nagyon elfelejtettünk a fiatalok nyelvén beszélni. Lehurrogjuk, félresöpörjük véleményüket, meg sem hallgatjuk mondandójukat, nem megérteni próbáljuk érveiket, csak magunk mintájára formálnánk őket.
A fiatalok lázadnak. Mikor tegyék, ha nem tizen-, huszonévesen? Mint Sepsiszentgyörgyön megfogalmazták március 13-án 12 pontjukban: ez nem joguk, de kötelességük. S bizony, bőven van okuk a lázadásra értékvesztett, türelmetlen, másságot nem tűrő, pénzközpontú világunkban. Ahol az iskola szükséges nyűg, mely keveset ad és kevéssé készít fel az életre, a szülők fásultak, napi robotba belekeseredettek, egy világban, ahol nem találják a tudás értékét, értelmét, nem látják jövőjüket. Miközben kitágult minden körülöttük, karnyújtásnyira más társadalmak, csábít a jobblét, a könnyebb élet. És mi nem tudjuk elmagyarázni nekik, mit, miért várunk tőlük. Idegen a márciusi ifjak üzenete, mert avas történelemkönyvekkel próbáljuk beléjük sulykolni, pedig milyen egyszerű, ha úgy közelítjük meg: ez a ti szabadságotok napja is, fogalmazzátok meg, mit jelent ez nektek. És megteszik, lehet, sokunk számára idegen módon, utcai felvonulással, slammel, zenével, tánccal, falfirkákkal, de érdemes lenne rájuk figyelni, mert ez az ő szabadságuk. Nagyon elfelejtettük, milyen volt, amikor mi voltunk tizen-, huszonévesek. Más világban, volt, aki a kommunizmusban, többen a hirtelen jött szabadság első éveiben éltük meg ezen időszakot, korlátok között, melyek ellen mi is lázadtunk, amennyire s ahogyan lehetett. Most másképp teszik, s ha nem figyelünk rájuk, elsodorják őket a végletek: fekete álarcos gyermekekké válnak, akiknek már rég nem a cél, sokkal inkább a határtalan lázadás számít, vagy félresöpörnek minden értéket, a nemzeti büszkeséget nacionalizmusként értelmezik, a kokárdát a szélsőség jelképeként. Ha nem magyarázzuk el nekik saját nyelvükön, hogy néped szeretete nem jelenti mások gyűlöletét, s nem rosszat akarsz a melletted élőnek, amiért te szabadságot, döntési, beleszólási jogot, önrendelkezést szeretnél, akkor vívhatjuk apró kis csatáinkat, mert nem lesz, aki átvegye mindazt, amit ma értéknek vallunk. Idén március 15-én nagyon sokan öltöztek ünneplőbe, vonultak, vitték a székely és a magyar zászlót, ki hittel, ki kötelességből. Ránk van szükség, felnőttekre, hogy megértsék, ez is az ő szabadságuk napja, az ifjak 166 évvel ezelőtti forradalma őket igazolja, azt példázza: helye van a lázadásnak. József Attilát parafrazálva: jó szóval kellene oktatni, de játszani is engedni őket.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 18.
A sajtószabadságról a Bástyában
Pál utca ugyan nincsen Sepsiszentgyörgyön, viszont működik a Pál Utcai Fiúk Egyesülete. Az ifjú fiúk-lányok az egyesület januári megalakulása óta nem tétlenkednek, például hallgATOM címmel rádióműsort szerkesztenek, március 15-én pedig, a magyar sajtó napján hét helyi újságírót (Demeter Virág Katalin, Erdély András, Farcádi Botond, Farkas Réka, Grubisics Levente, Kiss Edit, Nagy D. István) hívtak meg a Bástya vendéglőbe, ahol népes közönség előtt vitatták meg a sajtószabadság, cenzúra, politika és sajtó viszonya, illetve a sajtó mint hatalom témákat.
A Szakáli Zalán által vezetett beszélgetésen a rövid komolyzenei bemutató után Farcádi Botond, a Háromszék főszerkesztője elmondta, szerinte az a kérdés, hogy miről nem írunk manapság. A gond pedig, hogy amint zsugorodik erdélyi magyar társadalmunk, úgy válik egyre nehezebbé fenntartani egy sajtóorgánumot. Farkas Réka kiemelte, külön kell választani a helyi és a központi sajtó problémáját. Véleménye szerint a helyi sajtóban nem olyan erős a manipuláció, mint a központiban. Nagyon fontos, hogy az újságíró hiteles és véleményformáló legyen olvasói körében. Sztakics Éva alpolgármester is bekapcsolódott a beszélgetésbe, rámutatott: a helyi sajtónak jobban rá kellene hangolódnia a pozitívumokra, erősítenie kellene az itteni közösséget abban, hogy a nehézségek ellenére érdemes itt élni és alkotni. Az újságíró felelőssége – hangzott a válasz – mindig az ellenzéki szerepet felvállalni, és rámutatni a társadalom mindenkori visszásságaira, tükröt tartani a társadalom elé. Nagy Demeter István az öncenzúra dilemmáját emelte ki, és azt, hogy az újságírónak mérlegelnie kell, hogy egy bizonyos információ milyen „lavinát” indít el a többségi társadalomban, és ez használ-e a helyi közösségnek. Grubisics Levente arról is szólt, hogy a kilencvenes években felhígult a szakma, Erdély András egyebek mellett arra világított rá, hogy a véleményformáláshoz fontos a hiteles újságíró személye. Többen elmondták: a sajtó nyitni szeretne az ifjúság felé, a fiatalok pedig merjenek véleményt nyilvánítani valamennyi őket érintő kérdésben.
Matekovics János Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 26.
Fontosabb a közösségi érdek (RMDSZ–MPP megállapodás)
Nemzetpolitikai kérdésekben nem lehet külön utakat járni, a közös cselekvés szükségességét igazolta a tavalyi március 10-i székely szabadság napja és az október végi nagy menetelés, ezért ült le tárgyalni az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Párt, és ezért kötött a két szervezet együttműködési megállapodást múlt héten – magyarázta Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke. Meglátása szerint ez is bizonyítja, hogy pártja fontosabbnak tartja a közösségi érdeket a pártérdeknél. Kételkedtek ugyan eleinte a tárgyalások sikerében, de bebizonyosodott, hogy amit nem lehetett Markó Bélával, azt lehet Kelemen Hunorral – mondotta. Leszögezte: az MPP nem változtat arculatán, célkitűzésein, azt mondják ezután is, amit eddig, és nagy eredménynek tartják, hogy immár az RMDSZ is azt hirdeti, amit néhány évvel ezelőtt a polgáriak kezdtek el. Kulcsár-Terza József kiemelte, a megállapodásban szerepel, hogy a 2016-os önkormányzati választásokon tömbmagyar vidékeken versenyeznek, ahol erre nincs lehetőség, ott közösen indul az RMDSZ és az MPP. Kulcsár-Terza hangsúlyozta, pénteken az MPP-küldöttség megkapta az RMDSZ által kidolgozott autonómiatörvény-tervezetet, és közös munkacsoport megalakításáról is döntöttek, amely jövő héten ül össze első alkalommal, az MPP addig a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen tanulmányozza a dokumentumot, és megfogalmazza javaslatait. Egy-két alapgondolathoz mindenképpen ragaszkodnak, ezek közül megemlítette az adók helyben maradását és az anyanyelv használatát az igazságszolgáltatásban. Részleteket egyelőre nem tudott mondani, első olvasat után túl hosszúnak találta a 18 oldalas tervezetet, és vannak hiányosságai is, ezek kijavítására tesznek javaslatot a következő munkaülésen. Az MPP háromszéki elnöke azt is elmondta, hogy a várhatóan az egyeztetések után kialakult változatot bocsátja majd közvitára az RMDSZ. Az RMDSZ közelmúltbeli kormányzati szerepvállalása segítség is lehet az autonómiaharcban, a tavalyi két nagy autonómiatüntetés után a magyar közösség képviselői hiába kérték a román kormánytól, hogy üljön le és tárgyaljon velük, válaszra sem méltatták őket, most az RMDSZ közvetítő szerepet vállalhat, megnyithatja az utat a párbeszéd előtt – vélekedett az MPP-s politikus.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 27.
Menesztették a prefektust
Leváltották a kormány tegnapi ülésén Dumitru Marinescut, Kovászna megye prefektusát, helyére Marius Popicăt, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatóját nevezték ki.
Az eddigi kormánybiztos cseréjét az RMDSZ kérte, kifogásolták a székely szimbólumok, magyar feliratok elleni támadásait. Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, nem tartják megfelelőnek erre a tisztségre azt, aki túlfeszíti az etnikai dimenzió húrját, megítélésük szerint ezt tette Codrin Munteanu és Dumitru Marinescu is.
Arra lenne szükség, hogy olyan jogszabályokat fogadjon el a parlament és a kormány, melyek biztosítják, hogy itt békében lehessen élni, és ne legyen állandó harc az utcanevek, zászlók stb. miatt – fogalmazott Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. Szerinte egy prefektusnak nem lenne szabad bántania a magyarokat, és ugyanolyan fontosnak kellene tekintenie a magyar nyelv törvényes használatát, mint a román nyelvét.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 28.
Új prefektus, régi gondok
Menesztették Kovászna megye prefektusát – robbant a hír sokak nagy megelégedésére, hisz Dumitru Marinescu bő egyéves regnálása alatt rendkívül sokat ártott, folyamatos pereskedésével, magyar feliratok, székely zászlók elleni hadjárataival sikerült az ország egyik legmediatizáltabb kormánybiztosává válnia, és Háromszék állandó konfliktusgócként, az autonómiát követelő székelyek tűzfészkeként lett a román lapok, tévék gyakori, többnyire negatív szereplője.
A román hatalom helytartójaként mindent megtett, hogy érezzük, ki az úr tájainkon, kinek a szava, döntése számít, s azt is, hogy külön csatát kell vívnunk minden magyar utcanévért, községháza-feliratért, székely zászlóért, s a kisebbségi kérdést példásan rendező Romániában jobban tesszük, ha hallgatunk, mert egyenlőek vagyunk ugyan, de vannak, akik egyenlőbbek.
Nem ő az első, aki hadat üzent a magyar önkormányzatoknak, intézményeknek, ám támadásainak sokasága példa nélküli. Pedig tavaly, kinevezésekor a magyar vezetők ünnepelték, hogy végre sikerült megszabadulni elődjétől, az ugyancsak rossz hírű Codrin Munteanutól, és jóérzésű, becsületes ember kerül a kormánybiztosi székbe, olyasvalaki, aki egykori polgármesterként jól ismeri, érti az elöljárók gondjait. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy Dumitru Marinescu a maga kedélyességével báb csupán, méghozzá a rosszabb fajtából való, aki bármit megtesz, amit elvárnak tőle, nem kérdez, nincsenek fenntartásai. Most ismét egy tisztességes román ember foglalja el a prefektusi széket, akiről úgy hírlik, jó szakember saját területén, magyarul is tud – ám a háttérben működő erők ugyanazok, s ha csitul a támadások heve, gyakorisága, az inkább az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhető, nem a prefektus személyének.
Csak árnyalatnyival volt jobb a helyzet azokban az években, amikor magyar ember ült Háromszék kormánybiztosi székében, a törvények szentségére hivatkozva ugyanúgy kénytelen volt megtámadni jó néhány, a magyarság számára fontos határozatot, mert árgus szemek lesték minden lépését. Akkor vált igazán egyértelművé, hogy a prefektúrának egyetlen szerepet szán a román kormány: sakkban tartani az önkormányzatokat, jobban vagy kevésbé, attól függően, mely pártot képviselik.
A központosított román állam meghosszabbított keze a prefektus, kevés feladattal és jókora hatalommal, mely elsősorban az akadályozásokban nyilvánul meg. Sóhivatal, mely tulajdonképpen fölösleges, a mindenkori román kormány mégsem hajlandó lemondani róla, büntetésre, megfélemlítésre használja, erejének biztosítékát látja benne.
Szinte mindegy hát, ki a kormány háromszéki helytartója, sok jóra nem számíthatunk. Legfeljebb kicsit fellélegezhetünk az újabb roham előtt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. április 2.
Autonómiatervezet: kinek áprilisi tréfa, kinek valóság
„Ma reggel megkaptuk az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútum-tervezetét. A mellékelt levélben felkértek, hogy véleményezzük a dokumentumot, és közlik azt is, hogy a közös műhelymunka során megszülető tervezetet a román parlament elé terjesztik” – jelentette be tegnap sajtótájékoztatóján Sánta Imre, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki elnöke. Majd rövid hatásszünet után hozzáfűzte: közlése április elsejei tréfa, sajnos, a „bombahír” tulajdonképpen csak vicc.
Sánta Imre kifejtette: bolondok napi beugratásával arra akarta felhívni a figyelmet, hogy érthetetlen az RMDSZ titkolózása az autonómiatörvény-tervezet körül, és értelmezhetetlen Borbély László politikai alelnök elmúlt hét végi nyilatkozata is, amelyből gyakorlatilag semmi sem derült ki. „Egyelőre annyit tudunk, hogy talán létezik egy dokumentum, amely 18 oldalas, és amely esetében megígérték, hogy decemberben közvitára bocsátják. Áprilisban járunk, és semmit sem hallani róla, ez arra ad okot, hogy a létezésében is kételkedjünk” – mondotta. Hangsúlyozta, nem szégyen, hogy nincs, mondják meg, hogy nem tudnak egy ilyen tervezetet elkészíteni – annál nagyobb szégyen azonban az ígéretek be nem tartása. Ilyen körülmények között nem vehető komolyan az RMDSZ szándéka, tavaly a székely szabadság napján nemcsak hogy nem vett részt hivatalosan a szövetség, de el is határolódtak a rendezvénytől, idén tessék-lássék módon volt jelen magánemberként néhány tisztségviselőjük. A Székely Nemzeti Tanács statútumtervezetét sem támogatták, pedig az megjárta a parlamentet is, másfél évvel ezelőtt, amikor lehetőségük lett volna megvédeni a szenátusban, nem tették, kivonultak. „Mindezek után az a következtetés fogalmazódik meg bennem, hogy nem gondolják komolyan, ismét kampánytémává silányítják az autonómia kérdését, és ez nagy kár a közösség szempontjából” – mondotta. Kiemelte azonban: van másik megoldás, az EMNT és EMNP közvitára bocsátotta a maga autonómiaelképzelését, ez megtalálható az interneten (neppart.eu/nyilvanos-vitara-bocsatotta-autonomiakoncepciojat-a-neppart.html), véleményezhetik politikai vagy civil szervezetek, a szakma képviselői, de egyszerű emberek is. A csomagban szerepel a Bakk Miklós által kidolgozott kerettörvény a régiókról, egy törvénytervezet Székelyföld különleges jogállásáról, és ehhez kapcsolódik, szerves része az SZNT által kidolgozott székelyföldi autonómiastatútum-tervezet. Az EMNT–EMNP kezdeményezésére egy karaván is útnak indul, feladatuk lesz szélesebb körben is megismertetni autonómiaelképzeléseiket.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 4.
Könnyen szertefoszló ígéretek?
Alig egy hónappal az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után megvan a lépés első, tájainkon is kézzelfogható hozadéka, 25 millió lejt utalt ki a fejlesztési minisztérium a megyének az első félévre infrastrukturális fejlesztésekre.
Csepp a tengerben, de a semminél valóban több, számos önkormányzatot segít víz- és csatornahálózat-, illetve útépítési munkálatok során felhalmozott tartozások kiegyenlítésében. Magyarán, a szövetség közbenjárásának hála, megkapták annak egy részét, amivel a kormány adósuk volt. Lehet ünnepelni. Egy hónap rövid idő, nehéz felmérni, többet hoz-e, mint visz a hatalomba való besimulás. Egy kis pénz már állt a házhoz, de kiváltja-e a sokkal fajsúlyosabb ígéreteket? A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar főtanszékének sorsa továbbra is bizonytalan, a magyar tanárok utolsó tiltakozási lehetőségként kilépnének minden vezetőtestületből. Az RMDSZ azonban egyetlen szót sem szólt, amikor a rektor önkényesen egy évvel halasztotta a magyar kar létrehozását, Borbély László ígérget, magyarázza, hogy a kormány, a minisztérium közbelépéséért talpalnak, ám egyelőre csak annyit hallani, jövő héten a helyszínre látogat a felsőoktatásért felelős miniszter, s ha minden igaz, intézkedik. Hogy mit és kinek a javára, még talány. Pedig a MOGYE tételesen is szerepelt a szocdemekkel kötött megállapodásban. Minden nap, minden hét számít, nemcsak azok számára, kik ott tanítanak, tanulnak, de azoknak is, kik ezt a pályát választanák. Nem szerepelt az együttműködési szerződésben egy szó sem az autonómiáról, ám az RMDSZ vezetői több ízben is hangsúlyozták, nem feledik e célt. A kisebbségi törvény elfogadására talán még nyílhat némi esély – nagy kérdés azonban, hogy a kulturális autonómia szerepel-e majd benne, hisz az alkotmánybíróság előre megvétózta létjogosultságát –, ám sorozatosan csúszik a székelyföldi autonómiáról szóló tervezet közvitára bocsátásának határideje. Állítólag elkészült, ám még senki nem látta, és állítólag a parlament elé terjesztik, noha egyáltalán nem tudni, mikor. Valószínű, nincs nagy esély még érdemi vitára sem, hisz minap éppen a miniszterelnök jelentette be igen határozottan: soha nem fogadják el az etnikai autonómiát. Hogy ugyanarra gondol-e, mint a magyarság, amikor területi autonómiát követel, talán csak ő a megmondhatója. Minden bizonnyal türelmetlenségre vall szűk harminc nap után megvalósításokat követelni a frissen kormányzásba csöppent RMDSZ-től, csakhogy túl régóta késik számos létfontosságú kérdés megoldása, s ha most, kampány közeledtével sem igyekeznek konkrétumokat asztalra tenni, félő, utóbb még ennyire sem számíthatunk. Néhány kilométer aszfalt nem válthatja ki az autonómiát – hangzott többször tulipános elöljárók szájából, s lám, most mintha mégis éppen ez történne. Könnyelmű ígéretek könnyen vesznek a semmibe?
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 17.
Kötelező hazaszeretet
Lehet-e erőszakkal, törvényi szabályozással nemzeti érzelmeket kicsikarni egy népből? Nagyobb átéléssel vonul-e ki nemzeti ünnepén, ha kötelezővé teszik azt, s boldogabb lesz-e, ha a nagy román egyesülésről elnevezett utcán sétálhat, menetelhet?
Büszkébben vallja-e magát románnak, ha jogszabály tiltja, hogy rossz szót szóljon népéről, hazájáról – s mivel minden ilyen könnyen kifordítható, akár annak vezetőiről –, s ha mégis megteszi, tetemes pénzbírságra vagy akár börtönbüntetésre is számíthat? Lehet-e nacionalizmusból fakadóan nemzeti öntudatot éleszteni? Ilyen és efféle törvénykezdeményezésekkel kísérleteznek mostanság a tisztelt honatyák, úgy tűnik, ez manapság Románia legfontosabb gondja. Csakhogy nem valószínű, a törvényi megkötések szigorával lehet büszke országot, népet teremteni. Annál inkább, hogy lépten-nyomon azt tapasztalja az egyszerű halandó: a vezetésére megválasztottak, felkentek semmibe vesznek hazát, nemzetet. Évek óta folyik Románia kiárusítása, aprópénzért kótyavetyélték el gyárait, kőolaját, adnák szinte semmiért a föld mélyén rejlő aranyat, a hegyeket beborító erdőket, a termőföldet. Egymást követő kormányok vergődnek a nemzetközi pénzintézetek alárendeltségében, önálló ötletek, elképzelések rég fel sem merülnek, teszik bábként, mit követelnek tőlük, s ha nem a valutaalap, a Világbank pirít rájuk, tűrik Brüsszel csicskáztatását. Az EU másodrendű államainak sorában szófogadóan, alázatosan idomulnak minden józan vagy eszement elváráshoz, teszik ezt akkor is, ha hagyományaik, nemzeti étkeik, ősi értékeik esnek áldozatul. Közben ádáz politikai csatákat vívnak, az ország legfőbb méltóságai útszéli hangon gyalázzák, zsarolják egymást, soha nem látott mértékben virágzik a korrupció, sütögeti ki-ki kisebb-nagyobb pecsenyéjét, egyre gazdagabbak lesznek a gazdagok, és mind mélyebb szegénységbe süllyed az egyszerű emberek tömege.
E lehangoló, elkeserítő valóságon változtatni nem tudnak – nem akarnak? –, így az Európa egyik legnagyobbjává duzzasztott parlament figyelemelterelésként, pótcselekvésként a nemzet- és honszeretetet szabályozná. Ha már szépséget, értéket, jólétet és szebb jövőt nem tudnak felmutatni, kikényszerítik a büntetés terhével. Nyilvánvaló: az agyament jogszabályok kitalálóit elsősorban a magyarság megleckéztetése vezérelte, és észre sem veszik, miként teszik nevetségessé saját népüket. Mintha nem tudnák: a szeretetet, büszkeséget kiérdemelni lehet, kierőszakolni nem. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 29.
Kinek hatalom a tudás?
Mit ér a kormányzás, ha nem boldogít, illetve ha csak kevesek hasznát, kényelmét szolgálja? Elegendő-e, ha csak a rossz elhárítására alkalmas, előrelépést alig hoz, ugyanazok a tehetetlen csaták követik egymást közösségünk számára létfontosságú kérdésekben, mint amikor ellenzékből kínlódott az RMDSZ?
Az elmúlt héten több esemény is rávilágított: fabatkát sem ér a szociáldemokratákkal kötött paktum, az írásba foglalt ígéret. A marosvásárhelyi orvosi egyetem (fotó) ügye ismét holtpontra jutott, hiába kormányzati egyezség, törvény, európai elvárás és szokásrend, nem akarják, nem engedik a magyar kar létrehozatalát, a magyar oktatók pedig elkeseredettségükben, tehetetlenségükben lemondtak vezető tisztségeikből. Évek óta tartó állóháborút kellett volna lezárni, ám a helyszínre küldött miniszter nem megoldást kínált, nem közvetített a felek között, hanem a magyar oktatás hátrányairól győzködte a magyar diákokat. Ismét előkerülnek hát a demagóg, buta érvek a románul nem tudó magyar orvosokról, kik ellepik majd a romániai kórházakat, és nyelvtudás hiányában román pácienseiket halára ítélik, akik el sem tudnak majd helyezkedni e kies hazában. Senki nem aggódik azonban az ország hivatalos nyelvét alig ismerő magyar betegekért, azokért a diákokért, majdani orvosokért, kik anyanyelvükön tanulnának, hisz oly sokszor, oly sok formában elhangzott, joguk van ehhez. És az RMDSZ vezetői tehetetlenül szemlélik a történéseket a különböző kormányhivatalok bársonyszékeiből.
Bombaként robbant az a hír is, hogy az egy héttel ezelőtt meghirdetett tankönyvliciten olyan feltételeket szabott a minisztérium, melyek elrettenthetik a magyar kiadókat, minden könyvet le kellene fordítani románra, ám ennek többletköltségét nem vállalja a szaktárca és az amúgy is igen szűkre szabott pénzügyi keret, no meg az idő hiánya lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozó tankönyvírókat, kiadókat. Hiába a magyar államtitkár (évek óta, nemcsak most, az újabb kormányra lépés után), mint oly sokszor, most is legfeljebb a tűzoltásra vállalkozik, utólag próbálja elsimítani az igazságtalanságot, és ígérget, hogy minden megoldódik. Tette ezt már többször, kevés sikerrel. Sok éve életbe lépett az oktatási törvény, ám mai napig nem oldódott meg, hogy a magyar gyermekeket alternatív módszerek, tanterv szerint tanítsák az állam nyelvére, az RMDSZ-es Király András ezt legfeljebb a két év múlva esedékes tanévben látja lehetségesnek, akkor is csak a kezdő osztályok számára.
Válságban, nagyon mély szinten a román oktatási rendszer, és a szakemberek sorra kongatják a vészharangokat, hogy ezen belül a magyar még gyengébben teljesít, ezt mutatják az eredmények. Kiderült az is, még a törvény adta lehetőségekkel sem éltek oktatáspolitikusaink, nem alakítottak ki háttérintézményeket, nem dolgoztak ki stratégiát, még azt sem próbálták elérni, hogy a nagy európai Pisa-felmérésben külön elemezzék a magyar iskolák, diákok teljesítményét, pedig erre ily nagy létszámú kisebbség esetében lehetőség lett volna, ha van, ki megfogalmazza az igényt. Nem volt, úgy tűnik, senki nem ismeri fel az oktatás jelentőségét, hogy nem elegendő jogszabályba iktatni soha meg nem valósuló tételeket, többre van szükség, mert szaporodik az áldozati nemzedékek sora, és lassan már nemcsak egyetemre, de középiskolába is Magyarországra készülnek a tehetségesebb gyermekek. S nem nehéz kitalálni, közülük hányan térnek majd haza. Hiába hát ama mondás, miszerint kisebbségi létbe szorulva a tudás lehet a legnagyobb hatalmunk, ha az iskolapadokat koptató ifjú nemzedék azt látja, hogy a döntéshozó helyzetbe került vezetők számára az oktatás sokadrangú kérdés, majd negyedszázad alatt sem sikerült olyan szakértőcsoportokat kialakítani, melyek a helyzet javításáért tudnának, akarnának tenni, s ha mégis születik egy-egy tudományos dokumentum, a politikum érdektelensége miatt eltűnik a süllyesztőben. Amíg szolgalelkű pártkatonák kerülnek döntő pozíciókba, és a pályán kívülre rekedt valós szakértők hangját senki nem hallja, amíg nem ismerik fel a magyar vezetők e kérdés valós súlyát, addig csúszunk lefelé a lejtőn, gyorsabban, mint a román tanügyi rendszer egésze. Nagy árat fizetünk majd érte, amikor újabb évek múltán kiderül: eltűnőben az erdélyi magyar szürkeállomány, nincs már, ki értéket, jövőt teremtsen. Kormányon vagy azon kívül ezt a vészes folyamatot kellene felismerni, megfordítani. Ha nem sikerül, minden egyéb értelmét veszíti.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 1.
Hol a mai veréb?
Nem csitul a magyarellenesség az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával, pedig a szociáldemokratákkal megkötött paktumot megelőzően ez volt a szövetség vezetőinek egyik legfontosabb érve: amikor hatalmon vannak, visszafogottabbá válik a román nacionalizmus, nő a magyar emberek biztonságérzete.
Ez idáig jóformán semmi nem valósult meg a papírra fektetett vagy szóban megfogalmazott ígéretekből. A marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye megoldás nélkül feneklett meg, az észak-erdélyi autópálya gyorsforgalmi úttá silányult, Maros megyének nincs magyar prefektusa, pénz csurrant-cseppent, de csak a kormány eddigi tartozása, a székely zászlót, a szimbólumokat ugyanúgy üldözik, mint korábban, a parlament elé terjesztett törvény egyfajta kibúvót jelenthet (ha egyáltalán elfogadják), de tisztességes, egyenes megoldást nem. Annak kell örvendenünk, hogy Uzon esetében beérték a kék-arany lobogó eltávolításával, büntetést nem fizettetnek a polgármesterrel, s nem rögtön, hanem talán csak a városünnep után szereltetik le Sepsiszentgyörgy központjából a székely zászlót, illetve hogy kormánypárti politikusok nem, csak félhivatalos szószólóik, no meg az ellenzékiek gyaláznak bennünket élő egyenes adásban. Az RMDSZ vezetői mégis elégedettek – kampányban mi mást is mondhatnának –, csodát ugyan nem ígérnek, de szerintük szépen, lassan, türelemmel minden megoldódik. Csakhogy éppen az idő és a türelem van fogytán. A sok kérdésre gyógyírt jelentő autonómia ügye ismét fiókba került, jó mélyre, hírt sem hallani az RMDSZ által ígért törvénytervezetről, nyoma sincs az oly sokat emlegetett román–magyar párbeszédnek, mi több, szövetségesük, az MPP háromszéki elnöke december elsejére tervez tüntetést, idejekorán lefoglalva a helyi románság ünnepségének helyszínét. Ily gesztusokkal nehéz lesz meggyőzni őket arról, hogy közös érdek, közös haszon Székelyföld autonómiája. A magyar önkormányzatok még arra sem hajlandóak, hogy állásfoglalásban jelezzék: a Székelyföld nevű közigazgatási egységhez akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolja az autonómiát, és amelynek területén a magyar is hivatalos nyelv. A Székely Nemzeti Tanács februári felhívására eddig csupán három Gyergyó környéki tanács válaszolt. Feladták hát a holnapi túzokot, és még mai veréb sem igazán pottyan helyette. Csodákra rég nem várunk, de egy kis valós reménysugár azért jót tenne. A magyar emberek biztonságérzetének is. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 1.
Európai ajánlás az autonómia (Beszélgetés Kalmár Ferenc KDNP-s országgyűlési képviselővel)
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése április 9-én strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, de utal a kollektív kisebbségi jogok jelentőségére, és elvárásokat fogalmaz meg a speciális oktatási intézményrendszer létrehozása, illetve a szabad kisebbségi média biztosítása kapcsán. Kiemelt jelentőségű az is, hogy az ET felszólítja az összes tagállamát: ültessék gyakorlatba a létező területiautonómia-megoldásokat, követendő példaként Dél-Tirolt jelöli meg. Legutóbb 2003-ban az Andreas Gross cseh képviselő által megfogalmazott és a közgyűlés által megszavazott ajánlás foglalkozott az európai kisebbségek helyzetének rendezésével, azóta egészen mostanig nem került ilyen súllyal napirendre a kérdés. Kalmár Ferenc András képviselőt a jelentés elfogadásához vezető útról, annak jelentőségéről, esetleges jövőbeni hozadékáról kérdeztük. – Vélhetően hosszú előkészítő munka előzte meg a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentés véglegesítését, és nem volt könnyű feladat a többségi igen elérése sem az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén. Hogyan sikerült meggyőznie a jelenlevők többségét a nemzeti kisebbségeket érintő kérdéskör fontosságáról, és miként lehetett elnyerni támogatásukat? Melyek voltak a leghatásosabb érvek?
– A folyamat egy és fél, de talán inkább két évvel ezelőtt kezdődött. 2010-ben lettem tagja az Európa Tanács magyar delegációjának. Azt tapasztaltam, hogy sok fontos témáról tárgyal az ET, de valahogy a nemzeti kisebbségek ügye nem került a politikai főasztalra. Pedig ez a téma jelentős feszültségeket tud gerjeszteni, melyek akár katonai konfliktusokhoz is vezethetnek. Sajnos, előttünk Ukrajna példája, és több ízben tapasztalhattuk: az európai testületek akkor foglalkoztak a nemzeti kisebbségek ügyeivel, amikor azok már robbantak. Például a ’90-es évek elején, a dél-szláv háború hatására született a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, amelyre azóta is mindenki hivatkozik. Jelentésemnek is ez az alapja, kiindulópontja. Ugyanakkor véleményem szerint akkor kell egy problémával foglalkozni, amikor még konstruktívan állnak hozzá a felek, amikor még nem szabadultak el az indulatok. Számos politikussal, civil szervezetek vezetőivel beszéltem, konzultáltam erről Strasbourgban és az ET-n kívül is. Az erdélyi magyarok közül külön meg kell említenem Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét. E beszélgetések következményeként fogalmazódott meg végül bennem és másokban az a kezdeményezés, melyet az ET politikai vezetése elé terjesztettünk. Ennek első aláírója Kovács Elvira vajdasági képviselő asszony volt. A beadott kezdeményezés egyik célja, hogy hozzuk vissza a fő politikai témák közé a nemzeti kisebbségek kérdéskörét. Az ET politikai vezetése ezt elfogadta, és kérte az Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottságot, hogy állítson jelentéstevőt. Erre a munkára jelentkeztem, és versenybe kerültem egy görög képviselő asszonnyal. Miután mindketten elmondtuk elképzeléseinket, a bizottság nagyarányú többséggel engem jelölt ki jelentéstevőnek. Elkezdtem a munkát, és minden egyes bizottsági ülésen beszámoltam a jelentés aktuális állapotáról. Az észrevételeket beépítettem, és így haladtunk. A siker kulcsa talán éppen ebben a folyamatos konzultációkban rejlik. A végső szavazáskor sokat nyomott a latba a bizottság véleménye. E testület pedig a már ismert végső változatot támogatta.
– A jelentést végül 58-an szavazták meg, 16-an voksoltak ellene és 16-an tartózkodtak. Szinte országokként csoportosíthatóak a jelentést elutasítók. Mivel magyarázták nemleges szavazatukat?
– A napokban kaptam meg a szavazási listát. A kép nagyon vegyes. A szlovák és horvát képviselők valóban egyhangúlag szavaztak nemmel. A román delegáció vegyesen szavazott. Volt benne minden: igen, nem és tartózkodás is. A török képviselők is vegyesen szavaztak, bár a bizottsági üléseken kifejtették, hogy Törökország az 1923-ban aláírt lausanne-i szerződést követi. Tudni kell, hogy a negyvenhét ET-tagállam közül csak Törökország, Görögország és Franciaország nem írta alá vagy nem ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A szerb delegáció egyhangúlag igennel szavazott. Végül is senki sem magyarázta szavazatát.
– Melyik volt a jelentés legkényesebb, legnagyobb ellenállásba ütköző része?
– A jelentés különböző fázisaiban eltérőek voltak a vitapontok. A végén a nemzeti kisebbségek külön oktatási rendszerére vonatkozó javaslat keltett vitát, továbbá az általam eredetileg megfogalmazott „tradicionális nemzeti kisebbségek” (őshonos – szerk. megj.) meghatározás, valamint a kollektív dimenziójú jogok kontra egyéni jogok kérdése. A második témát főleg néhány finn képviselő firtatta, ők azt sérelmezték, hogy a jelentés nem foglalkozik a roma kisebbséggel. Én tájékoztattam a közgyűlést, hogy volt egy levélváltásom a strasbourgi európai roma szervezet vezetőségével, melyben kifejtettem véleményemet, miszerint a körülbelül 12–13 milliós európai roma kisebbségről egy különálló, csak a romákkal foglalkozó jelentést kellene készíteni. Ez a téma oly összetett, hogy nem lehet egy általános jelentésben fél oldalon megtárgyalni, és megfelelő ajánlásokat tenni. Végül a közgyűlés a meghatározásból kiszavazta a „tradicionális” szót, így a határozat a roma kisebbségre is vonatkozik. A kollektív dimenziójú jogok kontra egyéni jogok témakörben sok módosító indítvány érkezett, melyeket a román delegáció tagjai nyújtottak be. Ezek arra irányultak, hogy az ide vonatkozó paragrafusokat úgy fogalmazzák át, hogy azok egyéni jogokra vonatkozzanak. Néhány kivételtől eltekintve ezeket a módosító javaslatokat a bizottság és a közgyűlés egyaránt elvetette.
– Mit tart ön a jelentés és az elfogadott ajánlás legjelentősebb pontjainak?
– Nagyon fontos, hogy a jelentés nyomán az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat az „egység a sokszínűségben” koncepció támogatására az országok között és azokon belül egyaránt. Politikai prioritásként jelöli meg a nemzeti kisebbségek védelmét, ami segíti Európa fenntartható jövőjének építését, hozzájárul a méltóság, az egyenlőség, a megkülönböztetés-mentesség elve tiszteletben tartásának biztosításához. További fontos kitétel, hogy az előnyök nem korlátozódnak a kisebbségekre, hanem ez a védelem mindenki számára stabilitást, gazdasági fejlődést és fellendülést hoz. A jelentés rögzíti, hogy az önrendelkezéshez való jog összeegyeztethető az állami integritás és a nemzeti szuverenitás jogával. A dokumentum azt is kimondja, hogy a területiautonómia-megállapodások szintén hozzájárulhatnak a nemzeti kisebbségek kollektív dimenziójú jogainak hatékony védelméhez és az asszimiláció elkerüléséhez. Első ízben fogalmaz meg egy ET-jelentés kifejezetten autonómia-megállapodásokra vonatkozó erőteljes ajánlást. A jelentés nyomán a közgyűlés a kultúrát, nyelveket, vallást is magában foglaló közös identitáshoz való jog tiszteletben tartását a nemzeti kisebbségek jogai védelmének fontos részének tekinti, így joguk van megőrizni és fejleszteni saját intézményeiket, és kollektív védelemben kell részesülniük. A közigazgatási átszervezések kapcsán a dokumentum rögzíti, hogy gazdasági szempontoktól függetlenül figyelembe kell venni a történelmi régiókat. Mindezekre tekintettel a közgyűlés felszólítja az Európa Tanács tagállamait, hogy mielőbb írják alá és ratifikálják a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, valamint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt. Továbbá felszólítja az ET-tagállamokat, hogy tekintsék át és használják útmutatóul az egyes államok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat – és itt nevesíti Dél-Tirolt és az ötszázaléknyi svéd polgár nyelvét is hivatalos nyelvként elismerő Finnországot. A jelentés szerint ezek és más államok kollektív jogokat biztosító gyakorlata érvényes modellül szolgál az ilyen jogokat még nem biztosító országok számára. – Milyen formában nyithat utat az autonómia felé az ET Parlamenti Közgyűlése által elfogadott ajánlás? Mi az benne, ami a korábbi, hasonló dokumentumokból hiányzott? – Nyugat-Európában vannak nagyon jól működő autonómia-modellek. A jelentésen keresztül ezeket közelebb szeretném hozni térségünkhöz, nézzék meg más közép-kelet-európai politikusok is, és lássák, hogy ezek egyáltalán nem a realitástól elrugaszkodott, „ördögtől való” modellek. 2003-ban a Gross-jelentés az autonómiákról mint feszültségoldó megoldásokról beszélt. A most elfogadott Kalmár-jelentés a területiautonómia-megállapodásokat és a kollektív dimenziójú jogokat az asszimiláció fékezésére, a demokrácia kiterjesztésére, az európai sokszínűség megőrzésére, a szolidaritás és az európai integráció megvalósítására is javasolja. – Valóban hozhat áttörést a nemzeti kisebbségek védelmében a most megszavazott ajánlás? Hiszen nem kötelező az európai államok számára, és Románia vezetői máris tiltakoztak a benne foglaltakkal kapcsolatosan, Traian Băsescu államelnök pedig kijelentette, az ET-ajánlás mit sem ér, mivel Románia alkotmánya nem teszi lehetővé az autonómiát. Mily módon vehetőek rá az érintett kormányok, hogy mégis tartsák tiszteletben az ET Parlamenti Közgyűlése által megfogalmazottakat? – Valóban, az ET határozatai nem kötelező érvényűek, de irányadóak Európában. Éppen egy román szenátor fogalmazott úgy, hogy az ET erkölcsi erejű üzeneteket küld szerte a kontinensen. Ne feledjük, hogy a ’90-es évek elején, mikor a közép-kelet-európai volt szocialista országok csatlakoztak az ET-hez, aláírták, hogy betartják az addig elfogadott határozatokat, javaslatokat. Sőt, vannak államközi alapszerződések, ilyen például a magyar–román is, melyek hivatkoznak ET-határozatokra, és ettől kezdve ezek már kötelezővé váltak. Szerintem a legfontosabb hatása a jelentésnek az, hogy a területi autonómia-megállapodások és a kollektív dimenziójú jogok ellenzői nem érvelhetnek a jövőben azzal, hogy nincs európai dokumentum, mely ezeket ajánlaná. Azt se feledjük, hogy Európának komoly külső kihívásokkal kell szembenéznie és válaszolnia. Európa csak összefogással lehet sikeres, ehhez pedig a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése – európai szinten elfogadott elvek alapján – elkerülhetetlen.
– Hogyan tovább? Várható a közeljövőben újabb lépés, amely esetleg erősíti, hatásosabbá teszi a most elfogadott ajánlást?
– Európai parlamenti választási kampányban vagyunk, így a „hogyan tovább” még sok mindentől függhet. Azt meg kell említenem, hogy a kampány során többen próbálják kisajátítani legalább részben a jelentést. Jelöltek és szervezetek is. Igaznak tűnik a mondás, hogy „sikeres csata után sok vitéz mutatkozik”. Most nem szeretnék nevesíteni senkit, mert folyik a kampány, de egyszer megteszem majd. A végső, plenáris vitában Kovács Elvira vajdasági képviselő asszony és Gaudi-Nagy Tamás vitázott nagyon határozottan, higgadtan, komoly érveket felsorakoztatva. Ez valóban nagy segítséget jelentett.
Farkas Réka2014. május 19.
Az autonómia sírásói
A bizakodásra okot adó megélénkülés után ismét félresiklani látszik a székelyföldi autonómia ügye, és bármennyire próbálják némelyek ezt az ukrán helyzettel, a külpolitikai feszültségekkel magyarázni, sajnos úgy tűnik, mi, magyarok vagyunk önrendelkezési küzdelmünk legjelentősebb akadályozói. Pedig törvénytervezet immár annyi van, hogy Dunát, Oltot vagy akár Dâmboviţát lehet velük lassan rekeszteni. S talán épp ez a bökkenő...
Több hónapos késedelem után kiszivárgott az RMDSZ várva várt autonómiastatútuma, amelyről az első magyarázkodások során az is kiderült, hogy létezik legalább négy változata, most próbálják összehangolni, a legkedvezőbb, legjobb megoldást kidolgozni. Hogy a titkos háromban mi lehet, nem tudni, de a nyilvánosságra került, munkaanyagnak hívott tervezet bizony „öszvérmegoldás”, amint ezt az elemzéssel megbízott Mensura Transylvanica szakértői is megfogalmazták, és még radikálisabban jellemezte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint távol áll a valós autonómiától, elfogadhatatlan, és visszalépést jelentene a tízéves küzdelmük során kialakult jelenlegi helyzethez képest is. Nem véletlen, hogy húzták-halasztották a jogszabály nyilvánosságra hozatalát az RMDSZ korifeusai, időt akartak nyerni bár az EP-választásokig. Gúzsba köti őket a kormányzati szerepvállalás, de a kampány is, ahol konkrétumok nélkül lehet hangzatos, szép előadásokat tartani Dél-Tirol Székelyföldre álmodásáról. Minden bizonnyal május 25. után rukkoltak volna elő a javaslattal, mely indulásból kompromisszumoktól terhes, ugyanarra a kis lépések politikájára alapozott, amely 25 évet már elvitt életünkből. Az RMDSZ első perctől, az autonómiastatútum kidolgozásának egy évvel ezelőtti bejelentése óta elzárkózott a közös munkától más politikai szervezetekkel, autonómia iránt elkötelezett közképviseletekkel. Elutasították az SZNT, az EMNT ilyen irányú ajánlatát, de ígérték, figyelembe vesznek minden véleményt a véglegesítés előtt, a közvita során. Úgy tűnik, most eme „közvita” hitelesítésében jó eszköz számukra a félig-meddig már bekebelezett MPP. Titkos tárgyalásokon titkos bizottságok hoznak majd titkos döntéseket, a lényegen keveset változtatva. Pedig a Dél-Tirollal előszeretettel példálózó RMDSZ-nek pontosan tudnia kellene, hogy sikerre csak konszenzussal kidolgozott, minden székelyföldi magyar erő által elfogadott és támogatott törvénytervezet vihető. Amíg még a majdani autonómia területéről, hatásköreiről sincs egységes álláspont, nem is remélhetjük, hogy komolyan vesz bennünket a román többség. Politikai egyensúlyozással, kint is vagyok, bent is vagyok hatalmi bújócskázással ez nem megvalósítható. Így sokkal inkább sírásói és nem megteremtői lesznek Székelyföld területi autonómiájának.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 27.
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból
Eltűnt a székely zászló a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkból, hétfő reggel vette észre Kulcsár-Terza József, a lobogót egy évvel ezelőtt kihelyező MPP háromszéki elnöke, hogy nincs a helyén, ám tegnap estig nem sikerült megtudni, ki és miért vette le. Antal Árpádnak, a város polgármesterének szintén nem volt tudomása a székely zászló leszedéséről, és leszögezte: nem az önkormányzat rendelte el azt, nem ő adott utasítást eltávolítására. Hogy ki lehet a tettes, annak neki sem sikerült nyomára bukkannia.
Kulcsár-Terza József hétfő reggel iskolába vitte gyermekeit, és akkor tűnt fel neki a székely zászló hiánya, mint mondotta, szokásává vált minden alkalommal felpillantani, hogy még ott van-e, hisz a brassói táblabíróság nemrég utasította az önkormányzatot, hogy távolíttassa el a megítélésük szerint törvénytelenül kirakott székely jelképet. Rögtön telefonált a polgármesternek, aki semmit nem tudott a történtekről, arról azonban biztosította Kulcsárt, hogy nem ő rendelte el a zászló levételét. Egyelőre a lobogó eltűnésének időpontja sem egyértelmű, szombaton estefelé még a helyén volt, ezt követően vehette le valaki.
Kulcsár-Terza József szerint a tett illeszkedik a székely zászlókat érintő sorozatba, tavaly a Székely Nemzeti Tanács sepsiszentgyörgyi székházáról lopták le a jelképet, és nemrég Mikóújfaluban is eltűnt több, házakra kitűzött lobogó. „Olyanok tehették, akik nem tisztelik, nem tűrik el jelképeinket, így minket sem tisztelnek” – fogalmazott az MPP megyei elnöke. Kijelentette, fontolóra veszi, hogy bejelentést tesz a rendőrségen, és kéri, azonosítsák az elkövetőt.
Az Erzsébet parkban, az egykori Országzászló helyére tavaly június 4-én, a trianoni megemlékezés alkalmával húzta fel a nagyméretű székely zászlót az MPP. Dumitru Marinescu akkori prefektus a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalt jelentette fel a lobogó miatt, keresete nyomán előbb a Kovászna Megyei Törvényszék határozott a parkban és a városháza homlokzatán található székely zászlók eltávolításáról, majd a polgármester fellebbezését követően a Brassói Táblabíróság is így döntött. Antal Árpád polgármester a Háromszéknek elmondta, a bírósági végzést megkapta, a prefektúráról azonban újabb felszólítás nem érkezett. Még nem döntöttek arról, mit tesznek, amikor eltűnt a parkban felhúzott lobogó.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 28.
Eltűnt szavazatok nyomában
Sikeresként értékelte az RMDSZ európai parlamenti választásokon való szereplését a szövetség vezetése, és ha azt vesszük figyelembe, hogy két képviselőt küldhet Brüsszelbe, talán igazuk is van. Csakhogy a számok egyáltalán nem adnak okot örömmámorra, hisz vasárnap 81 ezerrel kevesebben szavaztak a tulipánra, mint öt évvel ezelőtt, amikor Tőkés Lászlónak is helyet biztosítottak az összefogás listájának nevezett lajstromon.
Történt ez olyan körülmények között, hogy most sem volt magyar ellenjelölt, senkivel nem kellett harcot vívniuk az erdélyi magyarság voksaiért.
Megszokhattuk már, hogy minden megmérettetés után sikertörténetet kovácsolnak a pártok az elért eredményből, érthető hát, hogy az RMDSZ vezetői is igyekeznek a pozitívumokat hangsúlyozni. Ezúttal visszatérő motívum, hogy a magyarság számarányának megfelelően teljesített, az elért 6,3 százalék közelít a 2011-es népszámláláskor kimutatott 6,5 százalékos arányhoz. Sokkal szomorúbb a kép azonban, ha azt tekintjük, hogy a Romániában élő 1,2 millió magyarból (2011-ben 1 237 746 magyart számoltak) most alig 350 ezer (28,3 százalék) voksolt a tulipánra. Szinte fölösleges visszatekinteni 1990-re, amikor még egymillió voksot zsebelt be a szövetség, más idők voltak, más körülmények, ám érdemes figyelemmel követni, hogyan morzsolódtak választásról választásra a magyar szavazatok. 1992-ben és ‘96-ban még 830 ezren, 2000-ben 750 ezren szavaztak a tulipánra, 2004-ben kevesebb, mint 640 ezren.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. május 29.
Csata után, csata előtt
Átrendeződni látszik a román politikai élet: új szövetségek, táborok születnek, alig járt le az európai parlamenti választás, máris az őszi megmérettetésre hangolnak a legfontosabb szereplők. Régi ellenfelekből lehetnek új társak, ádázul ugatnak egymásra tegnapi barátok. Ahogyan Romániában már megszokhattuk, az ideológia kevéssé számít, a pillanatnyi érdek mindent felülír.
Vasárnap átütő győzelmet aratott a baloldal, ám az is kiderült, hogy az elért 37 százalék kevés lehet egy őszi államfő-választási diadalhoz. Főként, hogy ez az arány felső határnak tűnik, a bizonytalanok hatalmas táborából keveseket tudnak már meggyőzni, egyetlen esélyük a megosztott jobboldal lenne. Ám úgy tűnik, a liberálisok hirtelen irányt váltottak, és számukra már nem Traian Băsescu az egyes számú közellenség, hanem a „vörös veszedelem”. Crin Antonescu még az európai liberálisok táborát is hajlandó odahagyni, és besorolná pártját az Európai Néppártba, csak hogy megkaparintsa az államfői széket. Egymásra találni látszanak a demokrata-liberálisokkal, elkezdődtek az egyeztetések az egykori DA Szövetség újraalakításáról. Ha maguk mellé állítják a néhány százalékot elért kis pártokat is, arányuk közelíthet a szociáldemokraták által elért eredményhez, és komoly alternatívává nőhetik ki magukat őszig. Egyelőre kevés szó esik Traian Băsescuról, úgy tűnik, a két nagy tábor figyelemre sem méltatja. Frissen kreált pártja nem szerepelt túl fényesen, csakhogy Băsescut nem úgy ismerjük, mint aki könnyen feladja, tervei vannak még a román politikai életben, visszavonulása nem valószínű. Bomlasztani fog, kérdés, hogy jobb- vagy baloldalon, ádáz ellenségeinek melyik táborát próbálja majd felőrölni. Kézenfekvő volna az alakuló Blaga–Antonescu szövetséghez csatlakoznia, ám kevéssé valószínű, hogy tárt karokkal fogadják. Sikerül-e olyan elnökjelöltet találni, akit ő is emberének tekinthet? Ez még a jövő zenéje. Hónapok óta rebesgetik, hogy az őszi elnökválasztáson az RMDSZ lesz a mérleg nyelve, és ezt az elméletet erősíteni látszik a körvonalazódó helyzet, amely új kihívások elé állítja a szövetség vezetőit. A szociáldemokratákkal közösen kormányoznak, így adná magát, hogy ősszel is melléjük álljanak. Csakhogy az erdélyi magyarság inkább jobboldali, és már bizonyította, hogy nem terelgethető nyájként: 2008-ban például Markóék minden felhívása dacára sem voksolt Năstaséra, s nem valószínű, hogy most hajlandó Victor Ponta mögé felsorakozni. Kiderülhet, korai volt februárban csatlakozni az SZDP-kormányhoz, komoly alkupozíciót áldoztak fel az RMDSZ irányítói hataloméhségük miatt. Elúszhat ismét egy igen kedvező lehetőség, amelyet okosan, jól taktikázva, a magyar közösség javára fordíthatnának.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 2.
Okos válasz
Egy lépés előre, kettő hátra – ismét ez jellemző az erdélyi magyarság jogérvényesítésért vívott küzdelmére. Kormányra került az RMDSZ, és mintha csak a helyben topogás, a hátrafelé araszolás szaporodna.
Az elmúlt héten újra kirobbant a zászlóháború. Előbb a Sepsiszentgyörgy központi parkjába felhúzott lobogó tűnt el, majd került elő a helyi rendőrségről. Nehezen hiszik, hogy szél fújta le, hisz erős kampók tartották, hangoztatják a „tulajdonos” MPP-sek. Lehet provokáció, rosszindulatú gesztus, nem vállalt meghátrálás. Talán soha nem tudjuk meg. A zászlót visszahúzták helyére, ott lobog, de ki tudja, meddig? Kézdivásárhelyen a bíróság által megszabott határidő lejárta előtt pár órával bevonták a főtéri székely zászlót, és leszerelték a városháza magyar feliratát. Végleges táblabírósági ítélet született, nem volt, mit tenniük, de kiteszik a lobogót máshová – ígéri a polgármester, hisz a tiltás csak az adott helyre vonatkozik. Okos taktikázás, gyáva megfutamodás? Megoszlanak a vélemények. Több háromszéki településen hasonlóan jártak el, a bíróság felszólítására bevonták a székely jelképet. Akkor fogalmazta meg az egyik polgármester: nem tehetett másképp, nem érzi maga mögött a szervezet támogatását. Nyilatkozni tudnak a helyi, megyei, országos elnökök, de amikor baj van, sem jogi, sem erkölcsi támaszt nem nyújtanak – panaszolta. A kevés hatalommal bíró falusi vagy kisvárosi elöljárónak nincs választása, végrehajtja a bírói utasítást. Egyedül nem mer szélmalomharcba kezdeni, hisz már több ízben bebizonyosodott, nemcsak maga, de települése is megissza levét a pénzosztásoknál, pályázatok elbírálásánál. Hallgatnak hát az RMDSZ vezetői, ha saját embereiket, ha székely jelképeinket kell megvédeni. Mit is mondhatnának, hisz részesei annak a bukaresti hatalomnak, mely ellen fel kellene emelniük szavukat. Nem vonulnak ki a zászló védelmében szervezett tüntetésre, de nem sürgetik a helyzetet rendezni hivatott jogszabály elfogadását sem, autonómiáról kampány lejártával szót sem ejtenek, az egy éve ígért statútum véglegesítését húzzák-halasztják. Toporgunk helyben, sőt, teret veszítünk, s kapunk cserébe néhány kilométer aszfaltutat. Újólag bebizonyosodott, érdekeink képviseletét felvállaló politikusainkra aligha számíthatunk. A kézdivásárhelyi polgárok azonban megmutatták, létezik okos civil felelet a román hatalom packázásaira: a levetetett székely zászló helyett ötvenet tűztek ki főtéri házaikra. Valahogy így kellene cselekednünk más esetekben is. Válasz lenne Bukarestnek, jelzés a magyar politikumnak. Megmutatná, hogy vagyunk, lenni akarunk, nem adjuk fel.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 3.
Őszre ígérik az autonómiastatútumot
A legújabb változat szerint őszre tervezi a székelyföldi autonómiastatútum véglegesítését és parlamenti beterjesztését az RMDSZ és az MPP közös munkacsoportja – derült ki Kulcsár-Terza József háromszéki MPP-elnök tegnapi sajtótájékoztatóján. A két héttel ezelőtti első – és eddig utolsó – találkozón abban állapodtak meg, hogy a vakáció alatt idejük és lehetőségük lesz az egyeztetésre.
Kulcsár-Terza József elmondta: az említett találkozón az MPP küldöttsége átadta az RMDSZ-es delegációnak a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiastatútumát. Leszögezték: ők ezt tekintik alapnak, és azt is közölték, hogy csak a történelmi Székelyföldet tudják elképzelni autonóm területként, nem tartják elfogadhatónak a három megyére kidolgozott változatot. Abban állapodtak meg, hogy az RMDSZ megbízottjai – Márton Árpád, Antal Árpád és Székely István – tanulmányozzák a kérdést, és folytatják a megbeszélést. „Azóta nem kerestek minket, most az ő térfelükön a labda, várjuk hívásukat” – nyilatkozta az MPP háromszéki elnöke. Konkrétumot keveset árult el a megbeszélésről, a tartalmi részéről csak annyit mondott, hogy jónak találták Antal Árpád ötletét, miszerint a jogszabályba bele kell foglalni a románok jogait is. Kulcsár-Terza szerint a nyári vakáció alatt alkalom és lehetőség lesz újabb egyeztetésekre, egy végleges törvénytervezet kidolgozása meglátása szerint is hosszabb folyamat. Úgy véli, ősszel befejezhetik a munkát – ez a határidő az egyeztetésen is elhangzott az RMDSZ-es küldöttek szájából –, és év végéig beterjeszthetik a parlamentbe a statútumot.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke előbb tavaly decembert szabta határidőként, majd februárra, utóbb májusra módosította, tavasszal több ízben ígérte, a nyári vakáció kezdete előtt a parlament elé terjesztik a közvitán kiegészített változatot.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 5.
Erőt meríteni a veszteségből (Trianon-megemlékezés Sepsiszentgyörgyön)
Harangszóval kezdődött a trianoni békeszerződés aláírásának órájában, fél hat után két perccel a sepsiszentgyörgyi megemlékezés, mely tömegeket továbbra sem mozgatott meg, két-háromszázan gyűltek össze az Erzsébet parkban, a székely zászló alatt.
A Nemzeti Összetartozás Napján az összefogás is csonkára sikerült: az RMDSZ idén sem képviseltette magát az MPP által néhány éve minden esztendőben megszervezett rendezvényen. Történelmi visszatekintés volt az esemény a jelen sérelmeinek, veszélyeinek sorjázásával, de egyértelmű és egybecsengő üzenettel: csak rajtunk áll, engedjük-e Trianon kiteljesedését, hagyjuk-e, hogy eltűnjön, beolvadjon a magyarság, vagy képesek vagyunk összefogni és küzdeni megmaradásunkért. Elsőként az Erdélyi Magyar Ifjak nevében szólt háromszéki elnökük, Mihály István, aki a Kárpát-medencében élő magyarokat egymástól elválasztó jelképes fal lebontásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszéki elnöke „a világtörténelem legszégyenteljesebb és legigazságtalanabb békediktátumának” következményeit vette számba, majd a hogyan továbbra is kitért: egységesen kell felsorakoznunk a szabadság eszméje mögé, melynek egyik, számunkra is elérhető formája az autonómia. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom üzenetét Vizi Abigél tolmácsolta, az MPP képviselőjeként Bálint József beszélt. A megemlékezés fő szónoka Gazda József nyugalmazott tanár, közíró történelmi visszatekintésre építette beszédét, értelmezése szerint a trianoni diktátum nem a vesztes háború következménye, hanem egy több száz évvel korábban megszületett, azóta is élő szándék eredménye, amely a magyarság megsemmisítését célozza. Ezt kellene felismerniük a Kárpát-medence népeinek, rájönniük, hogy ugyanazon az oldalon állunk, mert ha a magyarság megsemmisítése sikerül, ők következnek. Rajtunk áll, hogy ez a szándék végső célját ne tudja megvalósítani. A bennünk alvó léleknek kell feltámadnia, a pártoknak nem párt- és zsebérdeket, hanem nemzeti érdeket kell képviselniük – mondotta, zárómondatként pedig kijelentette: „Hiszek a nemzet feltámadásban.” A himnuszok felcsendülése előtt Kovács István unitárius lelkész mondott imát, Istent kérve, hogy erőt, hitet adjon, hogy a gyászos nap a bizakodásé legyen, a fájdalomból energiát nyerő jövőbe tekintés napja.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 7.
Székelyföld autonómiastatútuma – Nincs határidő
Előbb szervezeten belül kell egyeztetnie a két pártnak az autonómiastatútumról, és ha kialakult végleges álláspontjuk, akkor lesz értelme ismét tárgyalóasztalhoz ülni – véli Márton Árpád, a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetek egyik kidolgozója, az RMDSZ-es küldöttség tagja. Elmondta, az RMDSZ-en belül is különböznek a vélemények bizonyos kérdésekről, az MPP-vel folytatott tárgyaláson kiderült, sok mindent hasonlóan gondolnak, a májusi találkozón elsősorban azt vették számba, mit látnak másképp, miről kell tárgyalniuk, és milyen formában.
Márton Árpád kifejtette, négy autonómiatervezetet dolgoztak ki, ezek közül egyet adtak át a Magyar Polgári Pártnak, és az került a nyilvánosság elé, amely a jelenlegi jogi keretek között megvalósítható autonómiáról szól.
Az RMDSZ-en belül is vita folyik arról, hogy a tervezet három megyére vagy két megyére és a történelmi Marosszékre vonatkozzék, vannak akik kihagynának, illetve bevonnának településeket. Márton Árpád elmondta, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnökének ezzel kapcsolatos kifogásai nem helytállóak, a tervezet nem szól arról, hogy olyan román vidékeket csatoljanak Székelyföldhöz, melyek soha nem tartoztak ide. A jogszabály azt is leszögezi, hogy az autonóm terület létrehozását követő hat hónapban népszavazáson dönthetnek azok is, akik csatlakoznának, és azok is, akik nem kívánnak ide tartozni, tehát igény szerint módosíthatóak a törvényben lefektetett határok.
Nincs egybehangzó vélemény arról sem, hogy a készülő jogszabálynak milyen módon kell viszonyulnia az alkotmányhoz, illetve milyen garanciákat kell belefoglalni az itt élő románság számára. Ezeket a kérdéseket alaposan meg kell vitatnia mindkét szervezetnek, és a következő megbeszélésen már egyértelmű mandátummal kell asztalhoz ülniük. Egybecseng azonban álláspontjuk, hogy a jelenleg hatályos dél-tiroli jogi norma elveit, megoldásait vegyék alapul a Székelyföldről szóló tervezetben.
Márton Árpád nem tudott egyértelmű választ adni arra, hogy az RMDSZ-en belül melyik testület alakítja ki a szövetség végleges álláspontját: az elnökség, a Szövetségi Állandó Tanács vagy egy harmadik fórum. A végleges javaslatra azonban rá kell bólintania az SZKT-nak. Újabb határidővel kapcsolatosan sem nyilatkozott, mint mondotta, erről nem ő dönt, mint ahogy a következő találkozó időpontjába sincs beleszólása, a két párt elnöksége egyeztet majd róla.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. június 10.
Legfontosabb a korrupcióellenes harc (Amerikai szenátorok Bukarestben)
Az Amerikai Egyesült Államok három legbefolyásosabb szenátora látogatott a hét végén Bukarestbe. Kifejtették, hazájuk támogatja Románia katonai, energetikai függetlenedési kísérleteit, és hangsúlyosan szót emeltek a korrupció elleni harc fontossága mellett.
A republikánus John McCain kifejtette, hatással van Románia és az USA kapcsolatára az, hogy a parlament akadályozza a korrupciós ügyek vizsgálatát, a demokrata Christopher Murphy rámutatott, hazájában elfogadhatatlan, hogy a parlament védelmet nyújt tagjainak az ügyészi vizsgálatok során, amit Washingtonban kinevetnének, a republikánus Ron Johnson pedig kifejtette, egy korrupt rendszer akadálya lehet a befektetéseknek és Románia Oroszországtól való energetikai függetlenségének. A három amerikai szenátor szombaton érkezett Bukarestbe, ahol tárgyaltak Traian Băsescu államelnökkel, Laura Codruţa Kövesivel, a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjével és Titus Corlăţean külügyminiszterrel. Vasárnap este a szenátorok a Gândul bukaresti internetes újságnak nyilatkoztak romániai tapasztalataikról. Legfontosabb üzenetük Románia számára a korrupcióellenes harc folytatására vonatkozott. John McCain kiemelte, rendkívüli módon tisztelik a korrupcióellenes harcot vezető intézmény irányítóját (Laura Codruţa Kövesi – szerk. megj.), valóságos hősnek tartják, ám ha a parlament korlátozni próbálja tevékenységét, az befolyásolja kapcsolatukat Romániával. A külföldi, de akár a hazai üzletemberek is csak akkor vállalják a befektetés kockázatát, ha a törvények mindenkire egyenlő módon vonatkoznak, és a rendszert nem hálózza be a korrupció – fejtette ki Ron Johnson.
„Számunkra az Egyesült Államokban teljesen idegen, hogy a parlament megóvhatja egyes tagjait az ügyészi vizsgálatoktól. Ha egy ügyész nyomozni kezd a kongresszus valamelyik tagja után, a kongresszus nem tesz semmit e tagja védelmében. Ez így helyes, és mi ezt támogatjuk. Látjuk, hogy vannak előrelépések, és szeretnénk segíteni ezt a folyamatot, ám az, hogy a parlament szavazatával megerősíti saját tagjai immunitását, nevetség tárgya lenne az USA-ban” – fűzte hozzá Christopher Murphy demokrata szenátor. A három szenátor feladata meggyőzni az Amerikai Egyesült Államok kongresszusát, hogy támogassák a NATO védelmi stratégiáját, a Nyugat-Európában található katonai erők egy részét csoportosítsák át Közép- és Kelet-Európába, így Romániába. A Gândulnak adott interjúban a szenátorok élesen bírálták az európai hatalmak igen gyenge válaszát az oroszok ukrajnai támadásaira, megemlítették, hogy Franciaország hadihajókat szállított Oroszországnak, Németország pedig gazdasági érdekei miatt hallgatott. Mindhárman szükségesnek érzik a NATO katonai erejének fejlesztését és annak intelligens kihasználását.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)